Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos
Full text
156 acta Linguistica Lithuanica LXVII Laura geržotaitė Lietuvių kalbos institutas A tudományos kutatás irányai: a balti nyelvek areális kutatása, geolingvisztika, dialektológia. A nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki déli nyelvjárási beszédei: geolingvisztikai szempont és annak értelmezése1 annotáció A tanulmány a nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki nyelvjárásának déli területén (Jonava és környéke) található beszédváltozatok geolingvisztikai vizsgálatát mutatja be. A vizsgált anyag Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis nyelvjárási the southern subdialects of the Western aukštaitian of Šiauliai: the geolinguistic aspect and its interpretations osztályozása szerinti nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki csoportja, Kazimieras Jaunius és Antanas Salys szerint a középső aukštaitiaiak, Antanas Baranauskas szerint pedig az első keletiek. A megnevezett területek számítógépes térképészeti módszerrel végzett összevetése rávilágított a nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki csoportjának köztes helyzetére a szomszédos nyelvjárásokhoz képest. E nyelvjárás déli beszédváltozatai azért különülnek el, mert valamennyi osztályozásban éppen a peremvidéken helyezkednek el, és e területek szláv nyelveivel érintkeznek, ezért periférikusnak tekinthetők. annotáció A tanulmány a nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki nyelvjárásának déli területét (Jonavával és környékével) mutatja be geolingvisztikai szempontból. A vizsgált anyag a Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis osztályozása szerinti nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki csoportja, a 1 A tanulmány témájának javaslatáért és az értékes észrevételekért őszinte köszönetemet fejezem ki prof. dr. Danguole Mikulėnienėnek. Kulcsszavak: nyugati aukštaitiaiak Šiauliai környéki csoportja, a litván nyelvjárások osztályozása, geolingvisztika, nyelvészeti térkép, Jonava, periférikus beszédváltozatok. kulcsszavak: Šiauliai nyugati aukštaiti nyelvjárása, a litván nyelvjárások osztályozása, geolingvisztika, nyelvi térkép, Jonava, peremnyelvjárások.
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 157straipsniai / cikkek A közép-aukštaiti Kazimieras Jaunius és Antanas Salys osztályozása szerint, valamint Antanas Baranauskas első keleti [nyelvjárása]. az említett területek összehasonlítása számítógépes kartográfiai módszert alkalmazva; a onstrated the intermediate situation of the Western aukštaitian of Šiauliai with regard to neighbouring subdialects. jonava and its environs are distinguished by the fact that in all clasterület peremén helyezkednek el, és kapcsolatban állnak e terület szláv nyelveivel; periférikusnak tekinthetők. A litván dialektológiában egyre inkább meghonosodó geolingvisztikai módszer lehetővé teszi, hogy másképpen tekintsünk a nyelvészek munkáira, a litván nyelvjárások különböző korszakokban készült osztályozásaira, továbbá különböző szempontok szerint hasonlítsuk össze és általánosítsuk az ugyanabban vagy különböző időszakokban gyűjtött nyelvjárási adatokat (Mikulėnienė, stafecka 2009: 141–163; Mikulėnienė, trumpa 2008: 128–146; geržotaitė 2009: 98; 2011: 13–23; 2011a). E tanulmány tárgyát a Jonavõs és környékének eddig kevéssé kutatott nyelvjárásai képezik, amelyeket a litván nyelvjárások osztályozásában a nyugati aukštaiti šiauliai nyelvjárás déli peremének legdélebbi részéhez soroltak (lásd az 1. ábrát). 1 PaV. A nyugati aukštaiti šiauliai nyelvjárás déli nyelvjárásai2 2 A számokkal jelölt helyszínek egyben a Litván nyelvatlasz (a továbbiakban – Lka) pontjai is (lásd. Lka A tanulmány célja e nyelvjárási 21–30).
158 Acta Laura geržotaitė Linguistica Lithuanica LXVII alcsoport, különösen annak déli részének fejlődését geolingvisztikai módszer alkalmazásával bemutatni3 . A tárgyalt területről, vagyis a Baisógala–Dotnuvà–Kėdáiniai–Jonava vonaltól keletre fekvő, tárgyalt terület nyelvjárásairól sok dialektológus munkájában röviden esik szó (Salys 1935: 68; 1992: 304; Zinkevičius 1966: 15; 2002 [1969]: 377; 2006: 205; Morkūnas 1993: 7; Kazlauskaitė és mtsai 2007: 85–86). A mai litván nyelvjárási osztályozásban Jonava a šiauliškiai taičiakhoz tartozik (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147). E vidékek a nyugati ir jos apylinkės priskirtos didesniam teritoriniam kalbiniam vienetui – vakarų aukšfelvidékiekhez tartoznak, mivel az ą, ę nazális magánhangzók, valamint az an, am, en, em kettőshangzók épen megőrződnek. A nyugati felvidéki kauniškiaitól a šiauliškiaiak a következő sajátosságokban különböznek: 1) a hangsúlyt visszahúzzák a végződésből; 2) megrövidítik a hangsúlytalan hosszú magánhangzókat, és megnyújtják a hangsúlyos rövid magánhangzókat; 3) megrövidítik a hangsúlytalan végződéseket (Zinkevičius 2006: 203–205; Lktch 60–63; Kazlauskaitė és mtsai 2007: 25– 28)4. Ezenkívül a nyelvjárások abban is különböznek, hogy e vidékek szláv nyelveivel érintkeznek. A nyugati aukštaiti šiauliakių terület, amelyhez Žagarė, Joniškis, Kruopiai, Šakyna, Stupurai, Šiauliai, Aukštelkė, Pakapė, Šaukotas, Šiluva, Betygala, Baisogala, Dotnuva, Kėdainiai, Šėta és Jonava környéke tartozik, hosszú, nem széles, és csak Šiauliai alatt elkeskenyedő sávot alkot5. Nyugat felől a nyugati aukštaiti šiauliakiaiak a žemaitisokkal, keletről pedig a keleti aukštaiti panevėžiškiaiakkal és širvintiškiaikkal határosak. Pietiniai šiauliškiai įsiterpia tarp vakarų aukštaičių kauniškių ir pietų aukštaičių (žr. Lka i, žemėl. nr. 1; www.tarmes.lt). 3 A geolingvisztikai kutatások kezdete a világon Georg Wenker német dialektológus, Litvániában pedig Kazimieras Būga és Antanas Salys munkásságához kapcsolódik (Lke 32–33; Salys 1985: 73–76; Morkūnas 1977: 7–8; 1980: 41–52). A korábban használt nyelvföldrajz, lingvisztikai földrajz fogalmak helyett ma egyre inkább įsigali geolingvistika (Mikulėnienė 2012; Mikulėnienė, stafecka 2009: 40–42; www.tarmes.lt). kito ir tebekinta pati metodika, be tradicinių uždavinių išsikeldama vis naujus (kalėdienė 2011; aliūkaitė 2011: 257–259). 4 Plg. rimos bakšienės, astos Leskauskaitės, daivos Vaišnienės 2011 m. projektui Šiuolaikiniai geolingvistikos tyrimai Lietuvoje: punktų tinklo optimizacija ir interaktyvioji tarminės informacijos sklaida (nr. VP1-3.1-ŠMM-07-k-01-028) sudarytą vakarų aukštaičių šiauliškių skiriamųjų tarminių ypatybių anketą (www.tarmes.lt). 5 Rūta Kazlauskaitė más nyelvészek munkáira, a Lietuvių kalbos atlaso és a Lietuvių kalbos enciklopedijos térképeire, valamint a nyugati aukštaiti šiauliakių szövegeire támaszkodva több települést is ehhez a területhez sorol, lásd a térképet (Kazlauskaitė ir kt. 2007: 24). Így hagyományosan, vagyis az Lka I szerint (1. térkép), a déli žemaiti varniškiaiakhoz sorolt Džiuikai (132. pont), a nyugati aukštaiti kauniškiaiakhoz tartozó Girkalnis (399), Ariogala (400), Lenčiai (401) és Daugėliškiai (439), valamint a keleti aukštaiti panevėžiškiaiakhoz sorolt Surviliškis (335) is beletartozik. A szerző által megjelölt nyugati aukštaiti (499) ir Pociūnliai (265).
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 159tanulmányok / articles Ebben a tanulmányban a mai nyugati aukštaitis šiauliškiai nyelvjárást hasonlították össze Kazimieras Jaunius és Antanas Salys felosztása szerinti középső aukštaitis nyelvjárással, valamint Antanas Baranauskas felosztása szerinti első keleti nyelvjárással. šiauliakių területhez nem tartozik a régtől hozzá sorolt Gegužinė tyrimo apžvalga E szólásmódoknak szentelt nagyobb munkákból szinte egyáltalán nincs. Elsőként Viktoras Poržezinskis írt e terület nyelvéről (Поржезинскій 1896: 1–28), tárgyalva azoknak a keleti litván nyelvjárási beszédmódoknak a sajátosságait, amelyek az akkori Kaunas kormányzóság Šiauliai, Kaunas és Panevėžys környékét apskritis, fonetiką. jo paminėta kaũno apskričiai priklausiusi žemių ir jų aplinkinių kaimų šnekta, tačiau atskirai neaptarta. iš šiai šnektai, kaip ir artimoms Šiauli apskrities šnektoms, būdingų ypatybių minėtinos: nosinių balsių ą, ę ir dvigarsių foglalták magukban: az an, am, en, em megőrzése, például: żãsis (ā-val), tãesiu (vö. a középlitván déli beszédmódban żāss, taesiu), raka, âmżias (Поржезинскій 1896: 8, 12); A l mássalhangzót itt és az egész kelet-litván nyelvjárásban keményen ejtik, például: łasu ‘lesu’, ładas (vö. a közép-litván nyelvjárásban: lesù, lẽdas), łangvas, paniała (Поржезинскій 1896: 24). A kulvõsi beszédjárás (a ručinųi falu nyelve alapján, amely egykor körülbelül két kilométerre feküdt Kulvõstól) leírását Jurgis Gerulis készítette el (Gerullis 1930: 48–51). Baranauskasra támaszkodva ezt a beszédjárást a keletiek első déliei közé sorolta, és tárgyalta hangsúlyozásának, magánhangzórendszerének és mássalhangzórendszerének sajátosságait. A mennyiség szempontjából a magánhangzók rövidek, félhosszúak és hosszúak. Véleménye szerint félhosszúak lehetnek a rövid hangsúlyos i, u magánhangzók, valamint a vegyes kettőshangzók i, u + r, l, m, n első elemei, például: b.βa ‘buvo’, prapú. ‘prapulti’, mú.m ‘mum’. A rövid e magánhangzó a szó elején, valamint a vegyes kettőshangzók első elemeként álló cirkumflexes vagy akut e a-vá változik, például: ͵a·s ‘ežys’, pɔukš∙is ‘paukštelis’, ɡ∙ȓ ‘gerti’. A nyelvjárásban megrövidülnek a hangsúly előtti, a hangsúly utáni és a szóvégi hosszú magánhangzók, az ie, uo kettőshangzók pedig egyhangzósulnak, például: gru∙i ‘grūdelį’, nùtue ‘nutūpė’, bałtadɔn∙e ‘baltaduonytė’, erõ∙ ‘vieroje’. Az (i)ai, ei, au kettőshangzók első elemei redukálódnak, például: v α ∙ka ‘vaiko’, aku∙ȓɛi ‘akulioriai’, pɔukš∙is ‘paukštelis’. A szó végén álló magánhangzók másképpen hangzanak, pl.: dugnὶ ‘a gödörben’6, ma∙ιs ‘anyukáé’ (gerullis 1930: 49–50). Öt hanglejtést különböztetnek meg: rövidet (Kurzton), nyomottat (Stoßton), nyújtottat (Dehnton), középsőt (Mittelton) és metszettet (geschnittenem Dehnton). Az utóbbi kettőt részletesebben tárgyalták (gerullis 1930: 48–49). A mássalhangzórendszer sajátosságai közül megemlítik: az l keményedését, pl.: .eła ‘nagyot’, gał·tu me ‘képesek lennénk’; a j cseréjét szótagot nem alkotó i-re ( jellel jelölve), pl. in α . (gerullis 1930: 51). 6 Vö.: „7. Auslaut: a) schriftlit. betontes -è > -ι: dugnè > dugnὶ, dievè > diβ͵ὶ“ (Gerullis 1930: 50).
160 acta Laura geržotaitė Linguistica Lithuanica LXVII Alle diese Merkmale werden durch fünf kurze transkribierte Texte veranschaulicht (Gerullis 1930: 52–53)7; hinzugefügt wurde das von Abraomas Kulvietis übersetzte und transkribierte Kirchenlied „gott sey gelobet und gebenedeiet“ oder „Pagarbints buki ir paczestawotas“ (Gerullis 1930: 53). Auch Salys erwähnte die Randgebiete der mittelsamogitischen Hochlitauer Mundarten Kulvõs, Vẽpriai, Survliškis und Baisógalos, in denen die auslautenden Diphthonge ai, au reduziert werden, behandelte jedoch die Sprache dieser Orte nicht eingehender (1935: 68; 1992: 304). Kazys Morkūnas verwies auf die westhochlitauischen Šiauliškiai-Mundarten um Šta und Jõnava, da sie für periphere Mundarten typische Merkmale aufweisen, d. h. eine starke Wechselwirkung mit den slawischen Sprachen, behandelte sie jedoch nicht eingehender (1993: 7). Über die Akzentuierung, das Vokalund Konsonantensystem sowie einige morphologische Besonderheiten der Sprache von Ùpninkai und ihrer Umgebung schrieb Bonifacas Stundžia (1980: 98–100; 1988: 111–114). Ez a nyelvjárás két alnyelvjárásra oszlik, amelyek fonetikai sajátosságaikban különböznek egymástól (a szóvégi a megfeleléseiben, valamint a szóvégi a, e (< -*án, -*én) és ą, ę megfelelőiben). Az egyik alnyelvjárásban, amelyhez Dagilióniai, Varekiai, Aukštãkaimisi, Ùpninkai, Kunigškiai és Saleniñkai falvak tartoznak, a szóvégi a-t u típusú magánhangzóként ejtik, amelyet ʋ jelöl, pl.: vsarʋ, dʋkrὺs, míg a szóvégi a, e (< -*án, -*én) és ą, ę helyén u, i hangzik, amelyeket ʋ, ι jelöl, pl.: krʋ ‘karą’, šιlknι ‘šilkinę’, gιvnιmι. A másik alnyelvjárásban, amelyhez Vãnagiškiai, Padaig és Keižoni8 falvak tartoznak, a hangsúlytalan szóvégi a-t u-színezet nélkül, de szintén redukáltan ejtik, pl.: vžǝ, vsъs, tvártъs (és tvártыs), míg a szóvégi a, e (< -*án, -*én) és ą, ę helyén a, e hangzik, pl.: varg, raka ‘ranką’. A tőbeli an, en kettőshangzókat és az orrhangzós ą, ę hangokat az egész területen megőrizték (Stundžia 1980: 98; 1988: 112). Stundžia szerint a többi sajátosság az egész Ùpninkai nyelvjárásban közös. Az ė, o magánhangzókat a keleti šìrvintiškiai aukštaičiaiakkal határos falvakban kettőshangzóként ejtik, pl.: nepadije ‘nepadėjo’, r uvem ‘rovėm’, az uo kettőshangzó pedig uɔ vagy ɔ hanggal felel meg, pl.: dudə (és ddə). A hangsúlyos és hangsúlytalan ai kettőshangzót redukálják, pl.: krúmы. A hangsúlyt – azok kivételével, akiknek a litván a második nyelvük – a rövid szóvégről az utolsó előtti szótagra vonják vissza, amely hosszú magánhangzót vagy ie, uo kettőshangzót tartalmaz (Stundžia 1980: 99–100). Stundžia megfigyelése szerint (1980: 99) azoknak a helyi embereknek a beszédében, akiknek a litván az anyanyelvük, a magánhangzók és kettőshangzók hanglejtése különbözik, de csak gyengén. A morfológiai sajátosságok közül megemlítendők a jelen idejű ige első személyű alakjai t-vel, d-vel, pl.: áudiau ‘szőttem’, statiaũ ‘állítottam’, valamint az iteratív igék, pl.: apardinėja ‘felszántja’; az iž ‘-ból, -ből’ elöljárószó, pl.: iž ryto (Stundžia 1980: 100). A jonavõsi nyelvjárás akcentuációs, valamint magánhangzóés mássalhangzórendszerének a szláv nyelvekkel való érintkezés következtében kialakult néhány sajátosságát Rūta Kazlauskaitė tárgyalta (2008: 600–609). A szerző tanúsága szerint ebben a nyelvjárásban a hangsúlyos ė, o gyengén kettőshangzósodik, pl.: stuvié 7 ugyanilyen szövegekkel mutatják be mind a tizenegy, Baranauskas által elkülönített nyelvjárást. 8 Stundžia (1980: 98) Keižioni falu nevét adja meg, és a lábjegyzetben elmagyarázza, hogy a faluneveket úgy közli, ahogyan azokat a helyi lakosoktól feljegyezték.
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 161straipsniai / articles ‘állni’, žmuónis ‘emberek’; egyesülnek az ie, uo kettőshangzók, pl.: diẽnas ‘napok’, α p rduód α ‘eladja’’. A vegyes családokban felnőttek így ejtik: jåunesn.m ‘a fiatalabbaknak’, atvaž. ‘elmenni’. A több nyelvet kisgyermekkoruk óta beszélő helyi lakosok nem használják bizonyos lágy mássalhangzókat. A meg nem lágyult mássalhangzók után a palatális magánhangzók megváltoznak, pl.: p.sɛsɛrɛs ‘unokatestvérek (nőneműek)’, ž.mes ‘földek’, gr.čɛ ‘házikó’. Ezeknek a nyelvjárásoknak az akmen és trak lakóitól lejegyzett szövegeiből közzétették (Lt ii 238–239, 246–248; kazlauskaitė 2005: 66–67): v jami nekirčiuotų galūnių balsiai, iš trumposios galūnės kirtis atitraukiamas ne tik į priešpaskutinį skiemenį, turintį ilgąjį balsį arba dvibalsį ie, uo, bet ir į dvigarsinį skiemenį. Linkstama išlyginti kirčio vietą žodžio paradigmoje. ˈ ·rʋs t ei ‿ pà(t) tur ·jʋ p e. k is; b.va lab ы . su.ku ˈ akmeniai (Lt ii 239), tur·dawọm sẹkl·če↑ vad.nam ˈ ˈ ˈ ˈ α // giv.namыs n.mыs↑ kövek (Kazlauskaitė 2005: 66), i ‿va.ks t e . kõ · l i paɔũ.ks vыikα . Trakai (Lt ii 247); reninų ˈ (Panoteri plébánia) (Markevičienė 2001: 169–170): ˈ α tra dina v·r α i α dava lá·isti muteris; b·dava gavine (Markevičienė 2001: 169), l a b α b·dava geg.žes minesi ažul.u vabal. // k α kvabali; vinʋs v α ik.nʋs (Markevičienė 2001: 170); Ùpninkų, Markùtiškių ir gaižnų9 (kazlauskaitė ir kt. 2007: 87–93, 95–97; Lkt 223): ta ‿ven ʋ s /vir.kis giv·nʋ upninkai (kazlauskaitė mã·ma bú·dava kaliẽdọm / klekẽ·lιs k·p α / dà pirã·ga .kæp α Markutiškiai ( kazir kt. 2007: 90), lauskaitė ir kt. 2007: 91), ·ra tr·s ježera: judʋs j·žerʋs, ·pskritʋs ir bá·ltʋs Markutiškiai (Lkt 223), te g·de g·de / liguóninẹ gul·je / t·kι sturʋ kuóje i ‿ l.[ka] gaižūnai (kazlauskaitė ir kt. 2007: 96); jaugelškių (kazlauskaitė 2005: 68–69): p α sku da↑ tuóke šun·be buå pad.rιs (kazlauskaitė 2005: 69); žemių10, Pasódos, batgalos11 ir gegužnės (Lkt 221–222, 224–225): tuk ˈ ·s vugus ·sti r·kšč us žeimiai ˈ (Lkt 221), anʋ anʋ jisa, ž ˈ ·ri – pirt·la apá·ugu(s) ž·lʋ Pasoda (Lkt 221), pàc šená·uja sẽ·nis: k·k a s veikatà, tó·ks šenã·vimas batėgala (Lkt 224), ˈ lakštigela laba gražæ č.lba; nusipika gelažni pl·gu gegužinė (Lkt 225). A ˈ pateiktos ištraukos akivaizdžiai atspindi aptartas nagrinėjamosios šnektų teritorijos ypatybes. Šnektų aptarimas senojoje jauniaus ir salio tarmių klasifikacijoje (salys 1933: geoLingVistiniu Požiūriu 21–34; 1935: 1–87; 1946: 1–67; 1992: 3–140) dabartinius šiauliškius sudaro dalis aukštaičių vakariečių žiemiečių ir aukštaičių viduriečių (žr. 2 pav.). 9 A hivatalos, az Lka i 26-ban megadott formát követik. 10 žemis-ként van feljegyezve. 11 Betgala -ként van feljegyezve.
162 acta Laura geržotaitė Linguistica Lithuanica LXVII 2 PaV. Kazimieras Jaunius és Antanas Salys nyelvjárási osztályozása szerint a közép-aukštaitisiek az am, an, em, en kettőshangzókat és az ą, ę nazális magánhangzókat épségben megőrizték, akárcsak a nyugatiak, azonban a ė előtti kemény l kiejtése tekintetében a keletiekhez állnak közel (salys 1946: 53; 1992: 109). A bemutatott térképből látható, hogy Salys közép-aukštaitis nyelvjárási területe mintha két részre szakadt volna: egy északi (Šiauli alatt ez a terület teljesen megszakad) és egy, a Legečias-nál kezdődő déli területre12 . Ezek a területek nemcsak nyelvi sajátosságaikban különböznek. e részek természetes határa is markáns: „[...] Šiaulitól egészen a bérzė és a Šùšvė összefolyásáig hosszú mocsaras és ritkán lakott erdősáv húzódik” (salys 1992: 111). valójában ezeken a helyeken bőven vannak mocsarak, a 12 Salys középső aukštaitis területének leírásából (1946: 38, 54; 1992: 77, 111) és a mellékelt litván nyelvjárási térképből látható, hogy ezen aukštaitis területe Šiaulitól valamivel lejjebb beszűkül, de teljesen nem szakad meg.
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 163tanulmányok / articles tőzegláp (rėkỹvai, sùlinkiai tőzeglápjai, týtuvėnai és Šluva lápjai) és nagy erdőtömbök (Mažuõliai, Liaudškiai és Ùžpelkiai) (lásd Lk 40, 41, 56, 57). tininkai) és a nyugati dzsukák. Į antrąjį aukštaičių viduriečių plotą (pietinį) pradedant Legečias įeina baisógala, gražškiai, Šlapãberžė, kėdáinių, jonavõs, kaũno, kaišiadori ir Prenų apylinkės. Šioje tarmių klasifikacijoje aukštaičiai viduriečiai atsiduria tarp aukštaičių vakariečių (žiemiečių, veliuoniečių ir pietiečių), aukštaičių rytiečių (pantininkų, puna jelenlegi felosztás szerinti nyugati aukštaitis šiauliškiai és a régi felosztás szerinti aukštaitis viduriečiai földrajzi elhelyezkedése nagyon hasonló, azonban különbségek is vannak (lásd a 3. ábrát). ebből a térképből látható, hogy: 1) a Salys-féle aukštaitis viduriečiai a mai šiauliškiai keleti részébe tartoztak; 2) az aukštaitis viduriečiai déli része nemcsak a mai nyugati aukštaitis šiauliškiai, hanem a nyugati aukštaitis kauniškiai területének jelentős részét és a szomszédos déli aukštaitis területeinek kis részét is magában foglalta. 3. ábra. A mai nyelvjárási osztályozásban a
164 Acta Linguistica Lithuanica LXVII Grinaveckienė Elena, Senkus Juozas 1968: Új Laura geržotaitė mű nyelvjárásainkról. – 4 PaV. Vakarų aukštaičiai šiauliškiai antano baranausko tarmių klasifikacijoje13 Pateiktasis žemėlapis rodo, kad dabartinių vakarų aukštaičių šiauliškių ir seközép-aukštaitisok területének keleti határa egybeesik a régi felosztás szerinti közép-aukštaitisok területének keleti határával. Emellett a régi felosztás szerinti közép-aukštaitisok keleti határa csaknem egybeesik a tőhangsúlyos ą, ę (lásd: Lka II, 44. térkép) és a tőbeli emelkedő hangsúlyú am, an (lásd: Lka II, 69. térkép) izofonjaival. Ezekről az izofonokról kelet felé a nazális ą, ę és a kettőshangzók első elemei szűkülni kezdenek (lásd: 2. ábra). A közép-aukštaitisok nyugati határa csaknem egybeesik az e és különösen az ė előtti l izofonjaival (lásd: Lka II, 15., 28. térkép); ezektől keletre (tehát a közép-aukštaitisok csaknem teljes területén) az l keményen ejtendő (lásd: 2. ábra). E két osztályozás összeveté13 sud. Laura geržotaitė (2011).
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 171 Tanulmányok / Articles Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelv nyelvjárásainak osztályozásáról. – Nyelvtudomány 14, 139–147. Irodalom és művészet 25, 6. gr i naveck is V ladas 1968: a litván nyelvjárásairól szóló jelentős mű. – Igazság 113, 2. jankauskas Vidmantas 2000: Jonava Szent Jakab-temploma és plébániája. Vilnius: a Vilniusi Művészeti Akadémia kiadója és nyomdája. ka lėdienė L aima 2011: a geolingvisztika kialakulásának feltételei Litvániában. – A Szociolingvisztikai dialektológia: a balti nyelvjárások kutatása című nemzetközi tudományos konferencia előadásainak tézisei, 2011. október 21–22., a Vilniusi Egyetem kaunasi Bölcsészettudományi Karának Litván Filológiai Tanszéke, a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztálya. internet-hozzáférés: http://www.tarmes.lt/images/Veikla/Laima%20kaLediene.pdf. ka raliūnas sim as, sa baliausk as alg irda s 1967: a litván dialektológia alapvető műve. – Pergalė 6, 154–156. karaliūnienė regina 1999: Jonava – a Lietava vidéke. Vilnius: trys žvaigždutės. ka raś ha lina, rutkowsk a k r ystyna ir kt. 2001: A lengyel nyelv Kaunas környékén. Története, szociolingvisztikai helyzete, nyelvi sajátosságai, szövegek. Varsó–Vilnius: eLiPsa. Kazlauskaitė Rūta 2005: Šiauliai nyelvjárásának déli beszédváltozatai: szövegek és kommentárok. Šiauliai: a Šiauliai Egyetem kiadója. Kazlauskaitė Rūta és mtsai. 2007: A nyugat-aukštaitisi šiauliai nyelvjárásúak. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Kazlauskaitė Rūta 2008: A jonavai beszédváltozat fonetikai sajátosságai. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 2, 600–609. Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti grammatikája. Vilnius: kviklys bronius 1965: Mūsų Lietuva 2. south boston (Mass.): Lietuvių enciklopediMintis. kiadója. Le Viii – Litván enciklopédia 8. south boston (Mass.): A Litván enciklopédia kiadója, Lk – 1956 . Litván közúti atlasz, főszerkesztő. Mindaugas baltrušaitis. Vilnius: briedis, 2010. LKA i–ii – Litván nyelvi atlasz 1 . Lexika; 2. Fonetika, felelős szerkesztő: kazys Morkūnas. Vilnius: Tudomány, 1977–1982. Lke – A litván nyelv enciklopédiája, készítette Kazys Morkūnas. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, 1999. Lkt – A litván nyelvjárások. Chrestomathia, felelős szerkesztő Kazys Morkūnas. Vilnius: Mintis, 1970.
172 Laura geržotaitė acta Linguistica Lithuanica LXVII Lktch – b acev i č i ū t ė r i m a, i vanaus k i e n ė a u d r a, Leska u s k a i t ė a s t a, rövid Edmundas. A litván nyelvjárások chrestomathiája. Vilnius: A Litván Nyelv Intézetének kiadója, 2004. Lt ii – urbanavičiūtė-Markevičienė žaneta, grinaveckis Vladas. Litván nyelvjárások 2. Vilnius: Vilniusi Pedagógiai Egyetem, 1992. Mačiulis jonas 2007: Az álnevek jegyzéke (kompaktlemez). Vilnius: Litvánia Martynas Mažvydas Nemzeti Könyvtára. Markevičienė žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Mi kulėnien ė danguo lė 2012: Lietuvių tarmių tinklas: jo ištakos ir optimizacija. – Acta Linguistica Lithuanica (nyomtatásra leadva). Mikulėnienė danguolė, stafecka anna, szerk., 2009: A balti nyelvek atlasza. Prospekts = A balti nyelvek atlasza. Prospektas = A balti nyelvek atlasza: Egy előzetes áttekintés. rīga: Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Mi kulėnien ė d anguolė, tr u mpa edmu ndas 2008: Új pillantás Kazimieras Jaunius nyelvjárási osztályozására. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 2, 128–146. Mo rkūnas ka zys 1977: Bevezetés. – A litván nyelv atlasza 1 . Lexika. Vilnius: Mokslas, Morkūnas kazys 1980: Ismerkedés a litván nyelvjárásokkal. Vilnius: Mokslas. Morkūnas Kazys 7–18. 1993: A periférikus nyelvjárás fogalmáról. – A litván nyelvészet kérdései Ri Eger Janusz 2006: Polszczyzna gwarowa na Litwie. – A litvániai lengyel nyelvjárási nyelvhasználat szókincse. 30, 4–7. Varsó: DIG, 11–47. Sa lys Anta nas 1933: Néhány megjegyzés a nyelvjárások történetéhez. – Archivum Philologicum 4, Salys Antanas 1935: A litván nyelv nyelvjárásai (kéziratként). Kaunas. Salys Antanas 1946: A litván nyelv nyelvjárásai (kéziratként). Tübingen. Salys 21–34. Antanas 1985: Írások 3. Különféle tanulmányok. Róma: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. akademija. salys antanas 1992: Raštai 4 . Lietuvių kalbos tarmės. roma: Lietuvių katalikų MoksSemaškaitė Ingrida 2010: Litvániai udvarházak. Enciklopédikus kézikönyv. Vilnius: Algimantas. Skardžius Pranas 1968: A litván nyelv dialektológiája. – Aidai 5, 215–218.
Pietinės vakarų aukštaičių šiauliškių šnektos: geolingvistinis aspektas ir jo interpretacijos 173straipsniai / cikkek Stundžia Bonifacas 1980: néhány megjegyzés az Upninkai-nyelvjárásról. – Kalbotyra 31(1), Stundžia Bonifacas 1988: Az Upninkai 98–100. környékének nyelvjárási helyzete. – Kraštotyra 22, Vabalninkas Juozas [Gvildys 111–114. Juozas] 1910: Adatok Litvániáról. Žeimė. – Vienybė 41, Vitkauskas Vytautas 1967: 642. fontos nyelvészeti mű. – Gimtasis kraštas 16, 3. Vitkauskienė Erlanda 2007: A Gegužinėi plébánia és templom története. Kaišiadorys: Kaišiadorysi Múzeum. X. M. [Miežinis Matas] 1909: Litvániából. Žeimė. – Viltis 46, 2. X. M. [Miežinis Matas] 1909a: Litvániából. Žeimė. – Viltis 49, 2. Zielińska anna 2002: A lengyel kisebbség a Kaunas környéki Litvániában. Szociolingvisztikai tanulmány. Varsó: Szlavisztikai Kiadóközpont. ę dzy Kowno a Poniewie ż em. – A balti és más nyelvek fonetikai és akcentológiai problémái. Vilnius: a Zi elińs ka anna 2004: Litewskie interferencje fonetyczne w polszczyźnie na terenie mi Vilniusi Pedagógiai Egyetem kiadója, 105–109. Zinkevičius Zigmas 1966: Litván dialektológia. Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1992: A litván nyelv története 5 . A köznyelv felemelkedése. Vilnius: A Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Zi nkevič ius Zigmas 2002 [1969]: a litván nyelvjárások felosztásáról. – Rinktiniai straipsniai 1. Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 365–380. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Бaрaновскiй aнтoнiй 1898: Замѣтки о литовскомъ языкѣ и словарѣ . Санктпетербургъ: Типогр. Императорской Акад. Наукъ. Volter Eduard 1904: Litván olvasókönyv. Санктпетербургъ. Поржезинскiй bиктор 1896: З амѣтки по діалектологіи литовскаго языка. Санктпетербургъ: A Császári Tudományos Akadémia nyomdája. Че кмонас Ва лерий 2001: Польский язык в Йонавском районе Литвы (социолингвистические зaметки). – Tanulmányok a kreszi lengyel nyelvről 10, 71–91. Javnisz Kazimir 1894: [Novoalekszandrovszki járás] – Kovnoi emlékkönyv губерніи на 1895 годъ. Ковна: Въ Типографіи Губернскаго Правленія, 174–176. Яв нис kaзимip 1897: Паневѣжскіе говоры литовскаго языка. Памятная кнuж ка Ковенской губерніи на 1898 годъ. Ковна: Въ Типографіи Губернскаго Правленія, 174–228. Javnisz Kazimir 1911: A litván nyelv grammatikája. c.-Петербургъ: Типогpaфія suMMary A И. Академіи Наукъ.
174 Acta Laura geržotaitė Linguistica Lithuanica LXVII the southern subdialects of the Western aukštaitian of Šiauliai: the geolinguistic aspect and its interpretations tanulmány a nyugat-aukštaitisi Šiauliai-nyelvjáráscsoport területével foglalkozik a litván nyelvjárások különböző korszakokban készült osztályozásaiban. A hangsúly Jonava és környéke kevéssé tanulmányozott déli nyelvjárás-alnyelvjárásain van. Számítógépes térképészeti módszer alkalmazásával összehasonlították a Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis osztályozásában szereplő nyugat-aukštaitisi Šiauliai-nyelvjáráscsoportot Kazimieras Jaunius és Antanas Salys osztályozásának közép-aukštaitisi nyelvjáráscsoportjával, valamint Antanas Baranauskas osztályozásának első keleti nyelvjáráscsoportjával. Az említett területek összehasonlítása kimutatta, hogy köztes helyzetben vannak a nyugati területtel, keleten pedig a keleti aukštaitisi nyelvjáráscsoporttal határosak. Baranauskas osztályozásában az első keleti nyelvjáráscsoport, amely elterjedése alapján különbözik a nyugat-aukštaitisi regard to other subdialects. the Western Aukštaitian of Šiauliai finds itself between the žemaitian and eastern aukštaitian. With regard to the Western Aukštaitian of Šiauliai , jau nius and salys’ Middle aukštaitian that is similarly placed borders with the Western aukštaitian in Šiauliai-nyelvjáráscsoporttól, szintén a nyugati, valamint a második és harmadik keleti nyelvjáráscsoport között helyezkedik el. Jonava és környéke nyelvjárás-alnyelvjárásai periférikusként, azaz a vizsgált alnyelvjárásokhoz képest peremhelyzetet elfoglalóként jelennek meg. Periférikus helyzetüket nemcsak kivételes földrajzi fekvésük, hanem az e területeken beszélt szláv nyelvekkel való kölcsönhatás is meghatározta. Beérkezett 2012. február 10-én Laura geržotaitė Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected]