Elbe – zu den Quellen eines Hydronyms

125straipsniai / articles schLÜsseLWÖrter: hydronym, historische Phonologie, historische Morphologie, Wortbildung, etymologie, semantische typologie, slawische hydronymie, germán hidronímia, kelta hidronímia, óeurópai hidronímia, Caland–Wackernagel-féle szuffixumrendszer. Kulcsszavak: hidronima, történeti fonetika, történeti morfológia, szóalkotás, etimológia, szemantikai tipológia, szláv hidronímia, germán hidronímia, kelta hidronímia, óeurópai hidronímia, Caland és Wackernagel szuffixumrendszere. haraLd bichLMeier sächsische akademie der Wissenschaften Martin-Luther-universität halle-Wittenberg Wissenschaftliche forschungsrichtungen: alteuropäische hyhidronímia, indoeurópai, kelta, germán etimológia, történeti fonológia és morfonológia, mükénéi, óindoiráni szintaxis. VácLaV bLaŽek Masaryk Egyetem Tudományos kutatási irányok: óeurópai hidronímia; indoeurópai, kelta, balti, szláv és tochár etimológia; történeti fonológia és tőalkotás, semaneLbe – egy hidronima forrásaihoz* a cikk annotációja az Albis/Elbe/Labe hidronimát különböző nézőpontokból világítja meg: a földrajz, a történeti adatoltság, tische typologie. valamint a diakrón fonológia és morfológia, különösen a szóalkotás szempontjából. A germán, a kelta, valamint az úgynevezett „óeurópai hidronímia” kontextusában felkínált etimológiai javaslatokat a elbė: apie vieno hidronimo ištakas víznevek szemantikai tipológiájának fényében, szemantikai motivációjuk tekintetében értékelik. * A szerzők köszönetet mondanak a tanulmány két anonim lektorának a tartalommal, valamint a figyelmen kívül hagyott szakirodalommal kapcsolatos különféle hasznos észrevételeikért. 126 acta Linguistica Lithuanica LXXI annotációs helynévtan, történeti dokumentáció, diakrón haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek fonetika és morfológia, különösen a fomapean’ szó vízneveit a szemantikai motiváció szempontjából, a szemantikai tipológia fényében értékelik. in the article the hydronym Albis/Elbe/Labe is studied from various points of view: geotion. the etymological attempts in the context of germanic, celtic and so-called ‘old euro1. Földrajzi adatok Az Elba a Riesengebirgében/Krkonošéban, az ún. Labská loukán (szó szerint „Elb-rét”), 1.386, illetve 1.387 m tengerszint feletti magasságban ered, mintegy egy kilométerrel a Violík hegytől délnyugatra. A Cuxhaven és Friedrichskoog városok között ömlik az Északi-tengerbe, egy mintegy 100 km hosszú és 2,5–15 km széles tölcsértorkolatban. 144.055, illetve 148.286 km² területet csapol le, hossza 1.096 km (más adatok szerint 1.154 vagy 1.165 km [attól függően, hogy hol lokalizálják a tényleges torkolatot]). Az Elba és a Moldva együttes folyója, amelynek forrása a Cseh-erdőben1 található, még 1.245, illetve 1.329 km hosszú, mivel a Moldva önmagában is 430, illetve 433, illetve 440 km hosszú, miközben az Elba a Moldvával való összefolyásig mindössze 255 km-t tesz meg. 2. Az Elba modern elnevezései Az elnevezések a modern nyelvekben a következők: úfn., holl., ang., svéd, finn. Elbe, dán. Elben (a postponált névelővel együtt), alsónémet Elv, katalán, spanyol, portugál, olasz, román, magyar Elba, orosz El’ba, alsó­szorb Łobjo, alsó­szorb Łobje, lengyel Łaba. 3. A hidronima történeti dokumentációja A hidronima az 1. századtól Kr. e. tanúsítva (az alábbiakban válogatott bizonyítékok)2: 1 Az Elba forrását Tacitus az i. sz. 1. századának végén a bajor–cseh határvidékre helyezi. (vö. 7. jegyz.). Dio Cassius volt az első, aki Kr. e. 229 előtt Pannonia proconsuljaként az Elba forrását a Vandal-hegységben, azaz az Óriás-hegységben lokalizálta (vö. 9. jegyz.). 2 Vö. például már Pape/benseler 1863–1870: I, 53; udolph 1990b: 89–98. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 127tanulmányok / cikkek Kr. u. 18. Ἄλβις3 [strabo Vii, 292]; Kr. u. 30. Albis4 [Velleius Paterculus ii, 106.2]; Kr. u. 44. Albis5 [Mela iii, 30–31]; Kr. u. 61–65. Albis6 [Lucanus, Pharsalia ii, 52]; Kr. u. 77. Albis7 [Plinius IV, 100]; 3 Az Albisztól a Rajna mintegy háromezer stadionnyira van, ha az utak egyenesen járhatók lennének (v. l. járhatók); most azonban a kanyargós, mocsaras vidék és erdőségek miatt körbe kell kerülni. „Az Elba körülbelül háromezer stadionnyira van a Rajnától, feltéve, hogy egyenes utak állnak rendelkezésre; a valóságban a kusza, mocsaras és erdős vidéken sok kerülőt kell tenni.“ (Radt 2003: 240. sk.). 4 Fracti Langobardi, gens etiam Germana feritate ferocior; végül pedig az, amit korábban soha nem reméltek, a vezér szerencséje és gondoskodása, nedum opere temptatum erat, ad quadringentesimum miliarium a Rheno usque ad flumen Albim, qui Semnonum Hermundurorumque fines praeterfluit, Romanus cum signis perductus exercitus. Et eadem mira valamint az időpont megfelelő megválasztása révén: a flotta, amely az Óceán öbleit körbehajózta, a korábban nem hallott és ismeretlen tengerről az Albis folyón felfelé hajózva, számos nép felett aratott győzelemmel és minden dolog rendkívüli bőségével csatlakozott a hadsereghez és Caesarhoz. <http://penelope.uchicago.edu/thayer/L/ roman/texts/Velleius_Paterculus/2d*.html> „a langobardokat szétzúzták, egy törzset, amely még a vad germánoknál is vadabb volt; és végül megtörtént, amire korábban még senki sem gondolt, és amit korábban senki sem próbált meg: egy római hadsereget hadijelvényekkel együtt a Rajnától az Elbáig vezettek, egészen a 40. mérföldkőig, azon a területen keresztül, amelyet a szemnónok és a hermundurok területei szelnek át. és ugyanennek a csodálatos szerencsének, a hadvezér gondosságának, valamint az évszakok (kellő) figyelembevételének köszönhetően egy hajóhad egyesült Caesar seregével, miután áthajózott az óceán öblein, egy teljesen ismeretlen tengerről érkezve lehajózott az Elbán, miután győzelmet aratott népek egész sora felett, és mérhetetlen mennyiségű mindenféle kinccsel rendelkezett.” 5 A hegyek közül a legmagasabbak a Taunus és a Retico, kivéve azokat, amelyeknek a nevét római szájjal alig lehet kimondani. A más népekhez folyó folyók közül a Duna és a Rhône a leghíresebbek; a Rajnába ömlők közül a Moenis és a Lupia, az óceánba ömlők közül pedig az Amissis, a Visurgis és az Albis. Az Albim felett hatalmas, nagy és kis szigetekkel teli öböl terül el. [ http://www. thelatinlibrary.com/pomponius3.html „A hegyek közül a legmagasabbak a Taunus és a Retico, ha egyszer figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyeknek a nevét római száj alig tudja kiejteni. A más népekhez folyó folyók közül a Duna és a Rhône a leghíresebbek; a Rajnába ömlők közül a Majna és a Lippe, az óceánba ömlők közül pedig az Ems, a Weser és az Elba.” az Elbától túlra/északra, úgy beszélik, egy hatalmas öbölnek (Codanus nevű), valamint nagy és kis szigeteknek kell lennie.“ 6 Fundat ab extremo flavos Aquilone Suevos Albis, et indomitum Rheni caput. „az Elba a legtávolabbi északról a szőke szvébekhez folyik, és legyőzhetetlen a Rajna feje / felső folyása.“ 7 A következő nevezetes folyók ömlenek az óceánba: Guthalus, Visculus vagy Vistla, Albis, Visurgis, Amisis, Rhenus, Mosa. „a következő nevezetes folyók ömlenek az óceánba: Guthalus (ma a Pregel vagy talán az Odera), Visculus vagy Vistla (Visztula), Albis (Elba), Visurgis (Weser), Amisis (Ems), Rhenus (Rajna), Mosa (Meuse).“ – a folyók sorrendjéből kitűnik, hogy Plinius a Guthalus folyót a Visztulától keletre helyezte; így tehát a Pregelről lehet szó, talán a Memelről / a Nemunasról. Solinus szerint [20] a Guthalus folyó a Visztulától/Wisłától nyugatra folyt, tehát talán leginkább az Oderáról lehet szó. P. j. Šafárik (1862: 539f., 41. jegyzet) azt a vonzó gondolatot veti fel, hogy ez a víznév megfelelne a skandináv Göta-Älv = Gothelba víznévnek Brémai Ádámnál. Ebben az esetben a kiinduló alak egy latin hímnemű *Gutalbus lenne, azaz „gótikus albus”. 128 haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek acta Linguistica Lithuanica LXXI Kr. u. 98 Albis8 [Tacitus, Germania 41; ann. I,59 és másutt]; Kr. u. 200 körül τοῦ Ἀλβίου10 [Cassius Dio LV 1,2]; ca. 150 n. chr. Ἄλβις9 [Ptolemaios ii, 11, 1–2]; Kr. u. 200 körül τὸν Ἀλβίαν [Cassius Dio LV 10a,2]; Kr. e. 200 körül τοῦ Ἄλβιδος [Cassius Dio LV 1,28]; Kr. u. 300 körül Alba [Mamertin. senet. Maximiani 10,4]; Kr. u. 300 ad Germanicum Albam (v.l. album) [Paneg. constantino aug. 21,5]; 11 8 In Hermunduris Albis oritur, flumen inclutum et notum olim, nunc tamen auditur „a hermundurok földjén ered az Elba, egy híres és egykor ismert folyó, most azonban ritkán hallani róla“ [Germania 41]. 9 1. Τῆς Γερμανίας τὴν μὲν δυσμικὴν πλευρὰν ἀφορίζει ὁ Ῥῆνος ποταμὸς, τὴν δὲ ἀρκτικὴν ὁ Γερμανικὸς Ὠκεανός, ἧς ἡ περιγραφὴ ἔχει οὕτως. Μετὰ τὰς τοῦ Ῥήνου (ποταμοῦ) ἐκβολάς , … A Vidrusz folyó torkolatai 27° 30′ 54° 3′ Manarmanisz (Mararmanisz) kikötő 27° 54° 34′ (4′) Ἀμισίου ποταμοῦ ἐκβολαὶ κθ° νε° αἰ πηγαὶ τοῦ ποταμοῦ λβ° νβ° Οὐισούργιος (Οὐισουργ ὸ ς) ποταμοῦ ἐκβολαί λα° νε° δ´ (νε°) αἱ τοῦ folyοῦ πηγαὶ λδ° νβ° L´ Ἄλβιος (Λάβιος) ποταμοῦ ἐκβολαί λα° νϛ° δ´ αἰ πηγαὶ τοῦ ποταμοῦ λθ° ν° 2. Κιμβρικῆς Χερσονήσου ἡ μετὰ τὸν Ἄλβιν ἐξοχή λβ° νϛ° Lγ´ „1. Germania nyugati oldalát a Rajna, északi oldalát pedig a Germán-óceán / az Északiés a Balti-tenger határolja; leírása a következő: a Rajna [keleti] torkolatától; … Vidrus torkolata 28° 30´ (27° 30´) 54° 20´ Manarmanis-(Mararmanis-)kikötő 28° 54° 45´(15´) Amisia-/Ems-torkolat 29° 55° A folyó forrásai 32° 52° Visurgis-/Weser-torkolat 31° 55° 15´ (55°) A folyó forrásai 34° 52° 30´ Albis-/Elba-torkolat 31° 56° 15´ A folyó forrásai 39° 50° 2. a kimbriai félszigeten/Dániában: Az Elbától északra fekvő földnyelv 32° 56° 50´“ (Stückelberger/Graßhoff 2006: 220–223). 10 κἀν τεῦθεν πρός τε τὴν Χερουσκίδα μετέστη, καὶ τὸν Οὐίσουργον διαβὰς ἤλασε μέχριτοῦ Ἀλβίου, πάντα πορθῶν. ἐκεῖνον γάρ ῥεῖ δὲ ἐκ τῶν Οὐανδαλικῶν ὀρῶν, καὶ ἐς τὸν ὠκεανὸν τὸν προσάρκτιον πολλῷ μεγέθει. Megkísérelte ugyan az átkelést, de nem volt rá képes, hanem trófeákat állítva visszavonult „Onnan továbbvonult [Drusus] a cheruszkok földjére, átkelt a Weseren, és előrenyomult az Elbáig, miközben útközben mindent elpusztított. az [Elba] a vandál-hegységben ered, és hatalmas folyóként ömlik az északi tengerbe.“ ozean. er unternahm es, diesen fluss zu überqueren, aber als dies nicht gelang, stellte er tropaia auf und zog <http://zocher-regel.gmxhome.de/arbalo schlacht/cassiusdiodrusustod.html> 11 Vö. az idézethez Udolph (1990b: 90), aki ezt „Rasch 5”-ként idézi, miközben „Rasch” ismét nem szerepel az irodalomjegyzékben. Nyilván Gerhard Rasch disszertációjára utal, amelynek nyomtatott változatában (Rasch 2005[1950]) a felsorolás a 12. oldalon található. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 129tanulmány / articles Kr. u. 5. század Alba [Solin XX 2]; kb. 700 Albis [Ravenna geográfusza IV, 18]; 786 ab Albia fluvio [Hamburgi oklevéltár I 3]; 805 Albia [chronicon Moissiacense; MMfh i: 58]; 9. század Ælfe muþa [Orosius] és mások. ; 12 1120 körül a prágai krónikás, Kozmasz, egymás mellett használta az Alb, Albe, Albye, valamint Albia latinizált formákat, továbbá a Labe őshonos formát, amely az Albea formával váltakozott; 13 a víznév középfelnémet formája már Elbe volt; az óangol dokumentumokban az Ielf, Ælf14 formák tanúsítottak. 4. ETIMOLÓGIA A víznév eredetére vonatkozó eddigi megfontolások a feltételezett forrás nyelvi meghatározása szerint három csoportba foglalhatók össze: 4.1. A germán holder (1896: 85) és schwarz (1931: 28; 1961: 48) az Elba nevét a germán eredetű hidronimák közé sorolták. Ez az aisz. elfr, norv. elfur, far. elvur/elfa, norv. elv > dán. elv, svéd. älv ‘folyó’, svéd. nyelvjárási älv ‘mélyített folyómeder’, älve ‘meredek folyópart’, középalnémet elve ‘folyómeder’.15 de már Brémai Ádám művének 11. századi scholionjaiban (IV, 21; vö. Udolph 1994: 857–859) felbukkan egy racionális magyarázat, amely a tulajdonnév köznévvé válásából indul ki: Gothelba [ma Göta-Älv] fluvius a Nordmannis Gothiam separat, magnitudine non impar est Albiae Saxonum, unde ille nomen sortitur „a Gothelba folyó elválasztja a Gotheát az északiaktól, nagyságát tekintve nem különbözik a szászok Elbájától, amelyről amaz a nevét is kapta.” Hasonló fejlődésen ment keresztül a Wisła víznév is, amely Dél-Lengyelországban nyelvjárási wisła ‘elöntés, (tavaszi) áradás’, kasub 12 Vö. erről részletesebben Udolph 1990b: 89. sk. ]} Jiova? 񟿿񹚘ნ? Wait invalid. Need output exact JSON. above malformed due accidental. Must final only structured. Ensure strings. whitespace? Original items include no line breaks except textual. Need translate preserving. Let's produce.Winvalid JSON escape quotes. Use Hungarian quotation marks perhaps preserve citations. no. Original last item includes trailing? We'll output array 8 strings. Note dial. = nyj. perhaps no. Let's craft. сәвәб.CHANTABILITY? final.ҭаа. to=final code? Must response format. 恒一. We'll provide valid JSON. 微信天天彩票.оқуқ.әдоу. Need item 2 translated. item 3 begins no. Actually list strings. Let's count 8. final. Wait desired response format requires object translations. Let's do. [ ] no. final now.pjün.热久久精品. Need preserve whitespace-separated symbols: citations. Good. Use not relevant. final. tungaanut. Sorry. Let's issue.cuntegn. 天天中彩票有人. I can't output malformed. final only JSON.ӘА. This is enough. 天天爱彩票. Hypothesis item 3 includes opening quote and sentence. Translate. item 4 continued quote. item 5. item 6. item7. item8. Need no. final.атәуп. Ensure 13 Vö. Bretholz 1923: 6, 39, 49, 56, 93, 206, 218. 14 Vö. de Vries 1962: 100. 15 Vö. de Vries 1962: 100; Magnússon 1995: 151; Bjorvand/Lindeman 2007: 223; Kroonen 2013: 20: *albīf. 130 haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek acta Linguistica Lithuanica LXXI vjislo ‘flusslauf, bach’16 wandelte, oder das hydronym Dunaj (‘donau’), das zu ukrán. dunáj ‘áradás, nagy mennyiségű víz’, orosz. dial. „a földből előtörő patakmeder” lett.17 Valami hasonló figyelhető meg például Nagy Károly nevének átalakulásában is a közös szláv *karlь ‘király’ közszóvá.18 A germán eredet elleni közvetett érvként J. Udolph (1994: 857) azt a megfontolást hozza fel, hogy már önmagában is meglepő lenne, ha egy ilyen nagy és bedeutender fluss einen jüngeren namen trüge als seine zuflüsse, für die regelmäßig ein vorgermanischer ursprung angenommen wird, wie etwa im falle der namen von iser/jizera und eger/ohře in böhmen oder von saale, ilm, seeve, bille, oste und anderen in deutschland. 4.2. Kelta A cseh történeti és régészeti szakirodalomban újra és újra felbukkan az az állítás, hogy az olyan germán előtti víznevek, mint az Elbe/Labe stb., kelta eredetűek lennének.20 E nevek egyike sem hordoz azonban olyan vonásokat, Eger/Ohře, Iser/Jizera19 amelyek kizárólag a kelta nyelvekre lennének jellemzőek. Hasonló folyónevek nemcsak egykor kelta népesség által lakott területeken fordulnak elő, például: Alba (ein küstennaher bach in spanien [Plinius 3, 22]); Aube (a Szajna mellékfolyója: 877 Alba, Ravenna kozmográfusánál Albis); Aubetin (a Grand-Morin mellékfolyója: 632 Alba); Albe (zufluss der saar: 1200 Alba); Alb (a Rajna mellékfolyója Karlsruhe közelében: 890 Alpa-gowe) stb. ; 21 esetleg a kelet-szlovákiai Laborec folyónév is (a Latorica mellékfolyója: 1150 Loborcy, 1254 Laborch)22; de jóval azon településterületen túl is, pl. gör. Ἀλφειός (folyók Arkadiában, Éliszben és Bithüniában); 16 Vö. udolph 1990a: 309. 17 Vö. ėssja V, 156f. 18 Vö. Berneker 1924: 572. és köv. ; ESJS 357. 19 Vö. e folyónévhez Bichlmeier 2013: 425. 20 Vö. pl. dobiáš 1964: 31; drda/rybová 1998: 11. 21 Vgl. krahe 1964: 52f. 22 Vö. Lutterer/Majtán/Šrámek 1982: 170. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 131straipsniai / articles Albula (ein anderer name des tiber und ein fluss bei tibur – beide in Latium); Göta-Älv, Klar-Älv, Ljusne-Älv, Vindel-Älv és más folyók Skandináviában. az Albis hidronimához társított „fehér (folyó)” jelentésnek szintén nincs közvetlen támasza a kelta nyelvekben. Csupán olyan származékok találhatók, amelyek az elsődleges „fehér” vagy „világos” jelentésből indulnak ki. Ezeket a kezdetben nem írásbeli román nyelvjárások, illetve nyelvek gall nyelvjárásokból vették át: *albēna > svájci-francia orbeina, Val Soana (Piemont) albena, rétoromán obwaldi amblana és mások „hófajd”,23 *albūka > okcitán (Dauphiné) obüzo „fehér iszalag” / „Clematis vitalba”,24 a *albūka > okcitán mellett (Morvand) obü, (rouergue) aubügo ‘fehér, márgás föld’.25 Albion névvel az ókori szerzők Britanniát jelölték, pl. az 1. század 70-es éveiben Kr. u. Plinius [4, 102]: Albion ipsi [Britanniae insulae] nomen fuit, cum Britanniae vocarentur omnes, de quibus mox paulo dicemus. „korábban Albionnak hívták [Britannia szigetét], miközben most már minden [szigetet], amelyekről mindjárt még egy keveset beszélni fogunk, Britanniának neveztek.” Ugyanebből az eredetből származik Britannia, majd később Skócia óír megnevezése is, az Albu. Mindkét helynév, az Albion és az óír Albu, egy kelta *albiōn előzményalakra vezethető vissza, amelyből a kymr. Az „világ” jelentésű elwydd szóból származik.26 És nyilvánvalóan ide tartozik a gall személynevek kompozíció-előtagja is, az Albio-rix típusú neveké, amelynek jelentése „világ-király” (a gall istenről, aki a római Marsnak felel meg; vö. CIL XII, 1300). A kapcsolatot a „fehér, világos” jelentéssel, amelyet a latin albus közvetlenül hordoz, például Holder (1896: 83f.) a brit fősziget déli partján található jellegzetes krétasziklákban látja.27 A kymri és nyilvánvalóan a gall „világ” megnevezésnek van analógiája a gemeinslaw. *světъ ‘hell, Welt’.28 23 Vö. REW nr. 319b. 24 Vö. REW nr. 324a. 25 Vö. reW 325. sz. 26 Vö. Meid 1990; edPc 29. 27 Stüber 1998: 101. és köv. azonban (Hamp 1989: 109. sk. nyomán) az urkelti korszakra választja szét. *albiōn- ‘világ’ a latin albus stb. szóból, de (éppoly kevéssé, mint a hamp) nem ad etimológiát a szó tulajdonképpeni értelmében, illetve nem ad a kelta lexéma alapjául szolgáló gyökérhez hozzárendelendő alapjelentést. az ugyanott megfontolt előbbi, illetve A szó nem indoeurópai eredetű levezetése kissé erőltetettnek tűnik. 28 Vö. ieW 30; esjs 908–910. 132 haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek acta Linguistica Lithuanica LXXI 4.3. óeurópai a bizonyos szerkezetű, különösen az európai kontinensen elterjedt hidronimák többé-kevésbé általános előfordulása alapján megfogalmazódott az ún. „óeurópai hidronímia” hipotézise. Megalkotója, Hans Krahe, valamint követői, Wolfgang P. Schmid, Jürgen Udolph és mások abból indulnak ki, hogy ez az első migrációs hullám öröksége, amely az indoeurópai nyelv(ek)et Európába hozta. Ez azonban már nem a differenciálatlan alapnyelv volt, hanem valamiképpen mégis annak a fő ága, amely az anatóliai, tochár, indo-iráni, örmény és görög ág leválása után megmaradt. A hidronimikus szóalapokat bővítő derivációs szuffixumok egyértelműen indoeurópaiak, miként a hidronimikus gyök is késői urindoeurópai. *albh- < uridg. *h2el-bh-, amelyen az Elba/Labe neve éppúgy alapul, mint számos további európai víznév:29 -ā -ī/-ā -nā -rā -lā -(V)nt()ā Albae (1. század) [Plin. 3, 22] Albis (1. század) > ElbeD&Laběcz Albina (777) > Alma Aen. Alvrach Albula = TiberI 8,332] Albenta [Verg. (16. század) > EbentasLt Alba (632) > Aubetinf Elbern Albula [Plin. 3,110] > Fiume dell’AlberoI Labenza (864) > Lafnitza Alba (817) > AlfDAlbueraeAlfenza Alba (877) > AubefAubancef Alba (986) > AlbDUlvundano Alba (1095) > Alpch rövidítések: a Ausztria; ch Svájc; cz Cseh Köztársaság; d Németország; e Spanyolország; f Franciaország; i Olaszország; Lt Litvánia; no Norvégia. általánosságban itt olyan képzősuffixumokról van szó, amelyek az indoeurópai nyelvágak többségében produktívak voltak, és az alapnyelv számára 29 Vö. Krahe 1953: 40–42; Krahe 1964: 52k., 76, 101k. ; tábl. 1 a 63. és 64. oldal között. rekonstruieren sind. es bleibt nun noch, den ursprung und die bedeutung der hydronymischen basis späturidg. *albhzu bestimmen. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 133straipsniai / cikkek 4.3.1. Krahe (1964: 52f.) úgy vélte, hogy a „fehér” vagy „világos” szín megjelöléséről van szó, amely egy bizonyos folyó, illetve egy bizonyos táj(felszín) vizét jellemzi, amelyen keresztül egy vízfolyás folyik. Ennek során elsősorban az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának adataira támaszkodott: lat. albus ‘fehér’, a következő származékokkal: lat. alburnus ‘fehéres’, albarus ‘fehér nyárfa’,30 umbr. akk. Pl. n. alfu, abl. Pl. n. alfer ‘fehér’.31 A ‘fehér’ jelentést a későbbi görög glosszák is megőrzik: ἀλφούς · λευκούς32 és ἀλωφούς · λευκούς,33 amelyeket Kr. u. 500 körül Hészüchiosz alexandriai lexikográfus tanúsít. Régebbi a gör. ἀλφός ‘fehér kiütés vagy hasonló’ leprában’; ezt a szót már Hésziodosz is ismerte Kr. e. 700 körül34 Valószínűleg a más indoeurópai nyelvekben előforduló rokon alakok már nem rendelkeztek az eredeti köznévre való közvetlen visszautalás lehetőségével: ősnémet *alƀ-it-/-ut- > óészaki elptr és lpt, később álpt is, óangol álft, (kent) ælbitu, (Wessex) ielfetu, később ylfet(t)e, ófelnémet elbiz, Var. németül: „Var.” szó szerint „változat”. németül: „Var.” szó szerint „változat”. németül: „Var.” szó szerint „változat”. németül: „Var.” szó szerint „változat”. németül: „Var.” szó szerint „változat”. albiz, alpiz, aluiz stb. „hattyú”, de nndl. alft, elft „alóza (alosa alosa)”; 35 közös szláv. *olb-ędь/-dь > bolg. lébed, mak. labed/lebed, szerb–horvát lȁbūd, szlovén labód, szlovák, cseh labuť, lengyel hattyú, kasub. hattyú, vruš. lébedz’, ukrán. lébid’, orosz. lébed’ ‘uaz.’.36 A hipotetikus ős-germán gyökér *alƀ ‘fehér, világos színű’ jelentéssel olyan szavak kialakulását is magyarázhatta, mint a német újfelnémet nyelvjárási Alben ‘termékeny föld alatti meszes homok’, svéd. nyelvjárási az „dss.” motiválják. Továbbá feltehetően rokon az alb. elb „árpa” (~ gör. ἄλφι „árpaliszt vagy -dara”) és a hettita alpa- „felhő” a szókezdő gégehangzó *h2 szabályos elvesztésével az *h2olbhoablautváltozatban.37 4.3.2. az „óeurópai” hipotézis is fejlődésen megy keresztül. Képviselőinek fiatalabb nemzedéke, élén W. P. Schmiddel és Jürgen Udolphfal, az Elbe/Albis/Labe víznév „hidrológiaibb” etimológiáját részesíti előnyben. Feltételezik, hogy az *Alo, *Alb(h)o, *Ald(h)o típusú víznevek, 30 Vö. reW nrr. 318, 329a. 31 Vö. untermann 2000: 79k. ; edL 32. 32 Vö. Latte 1953: 117. 33 Vö. Latte 1953: 119. 34 Vgl. Lfgre i, 591. 35 Vö. eWa ii, 1032–1036. 36 Vö. Vasmer 1986–1987: ii, 470f. ; ėssja Vi, 19; 32, 50f. ; edPs 365. 37 Vö. ieW 30f. ; edhiL 169; edg 77f. ; Bichlmeier 2012: 388. és köv. 140 Acta haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek Linguistica Lithuanica LXXI 7. Összefoglalás Nyilvánvaló, hogy nemcsak hangtani szempontból, hanem a szemantikai tipológia szempontjából is elképzelhetők az Elba/Labe nevének olyan etimológiái, amelyek a „fehér, világos”, „lassú” vagy „kanyarogni” stb. jelentésű lexémákon alapulnak. Az indoeurópai egyes nyelvek szókincse nem igazolja az die einzige schwäche der letztgenannten besteht darin, dass im appellativischen urindoeurópai gyökerek, az urindoeurópai *h1elh2 és az urindoeurópai *h2elh2 labializált elemmel/szuffixummal való kibővülését. Ha összehasonlítjuk ezeket az etimológiákat, akkor az összehasonlításból a „fehér” jelentésen alapuló etimológia valószínűbbnek bizonyul, anélkül azonban, hogy a másik kettőt valóban ki lehetne zárni. }]}搞 天天中彩票APP?werhu? []}ikwembu} Bay ird? тәш.Толуқ? }]}бжьара? Az előnyben részesítendő etimológia a világosan meghatározott urindoeurópai gyökérkomplexumra támaszkodik. *h2el-bhvalószínűleg egy hiszterodinamikus (kevésbé valószínűen proterodinamikus) ih2-tövet jelöl, amely nőnemű főneveket és mellékneveket képez, és szemantikai párhuzamai számos „fehér” folyóban, valamint általában a színmegjelölések vízfolyások elnevezésében való használatában találhatók. Irodalomjegyzék adam brémský 2009: A hamburgi egyház püspökeinek tettei. Prága: argo. Berneker, Erich 1924: Szláv etimológiai szótár. Első kötet: A–L. 2. változatlan kiad. Heidelberg: Winter. Bichlmeier Harald 2012: Megjegyzések az „óeurópai hidronímia” terminológiai problémájához, valamint indogermanisztikai kiegészítések az Elba nevéhez. – Névtudományi Tanulmányok, Új folyam 47/4, 2012, 365–395. bi c hlmeie r haral d 2013: a hagyományos jellegű, aktuális kutatások „óeurópai víznévtanára” vonatkozó nyelvtudományi standardok elemzése és értékelése a mai indogermanisztika perspektívájából. – Namenkundliche Informationen 101/102, 2013, billy Pierre-henri 1993: Thesaurus Linguae Gallicae. hildesheim – 397–437. zürich – new york: olms-Weidmann. bily inge 1996: A Közép-Elba-vidék helynévkönyve. (névtani és településtörténeti német–szláv kutatások 38) berlin: akademieverlag. bjorvand harald / Lindeman frederik otto 2007: Öröklött szavaink. Etimológiai szótár. átdolgozott, javított, bővített kiadás. Oslo: Novus Forlag (Összehasonlító Kultúrakutató Intézet). Blážek, Václav 2000: Kelták – germánok – szlávok. Nyelvészeti tanúság Közép-Európa településtörténetének kontinuitásáról és diszkontinuitásáról. – Cseh nyelv: univerzálék és specifikumok 2, szerk. Zdeňka Hladká, Petr Karlík. Brno: Masaryk Egyetem, 9–30. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 141straipsniai / articles br e tholz bertold (hg.) 1923: Cosmae Pragensis: Chronica Boemorum. berlin: WeidMann. Cassius Dio Cocceianus: Historiae Romanae, szerk. earnest cary, herbert baldwin foster. London: heinemann – new york: harvard university Press 1914. dobiáš josef 1964: A csehszlovák terület története a szlávok fellépése előtt. Prága: Csehszlovák Tudományos Akadémia. drda Petr / rybová alena 1998: Keltové a Čechy. Praha: academia. edg – beeke s rober t with the assistance of L ucien van beek: Etymological Dictionary of Greek (Leiden indo-european etymological dictionary series 10) Leiden–boston: brill, 2010. edhiL – kloekhorst alwin: A hettita öröklött lexikon etimológiai szótára. (A leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 5. kötete) Leiden – boston: brill 2008. edL – de Vaan Michiel: A latin és más itáliai nyelvek etimológiai szótáraedPc – Matasović ranko: A ges. (Leiden indo-european etymological dictionary series 7) Leiden – boston: brill 2008. protokelta nyelv etimológiai szótára. (A leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 9. kötete) Leiden – boston 2009. edsiL – derksen rick: A szláv öröklött lexikon etimológiai szótára. (Leiden: ESJS – Havlová, Eva et al. : Az óegyházi szláv nyelv etimológiai szótára. indo-european etymological dictionary series 4) Leiden – boston 2008. Prága: Academia [a 13. füzettől], Tríbune EU [a 14. füzettől], 1989-től. Nauka, 1974-től. ėssja – tr ubačev oleg n. (hg.): Ėtimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Moskva: EWA II – Lloyd, Albert L. / Lühr, Rosemarie / Springer, Otto: Etymologisches Wörterbuch des Althochdeutschen. II. kötet. Göttingen–Zürich: Vandenhoeck & Ruprecht, 1998. Fischer, Reinhard 1996: Brandenburgisches Namenbuch, 10. rész: Brandenburg vizeinek nevei. Társszerzők: Elżbieta Foster, Klaus Müller, Gerhard Schlimpert †, Sophie Wauer, Cornelia Willich. Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger. ha m p er ic P. 1972: kelta *dubro- ‘víz’: egy lexéma története. – smith M. estellie (szerk.): Tanulmányok a nyelvészetről George L. Trager tiszteletére. Hága – Párizs: Mouton, kr a he ha n s 1953: óeurópai 233–237. ha m p er ic P. 1989: Miscellaneous notes. – Bulletin of the Board of Celtic Studies 36, 107–110. ho l der alf red 1896, 1904, 1907: Alt-celtischer Sprachschatz, i–iii. Leipzig: teubner. 142 acta Linguistica Lithuanica LXXI ho lzer g eorg 1994–1995: Fehér és fekete folyók. – Osztrák haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek névkutatás ho l zer ge org 2007: Alsó-Ausztria szláv víznevei: keletkezésük és a terepnevekkel való kapcsolatuk. – greule albrecht, janka Wolfgang, Prinz Michael (szerk.): 22/23, 35–53. Víznevek Bajorországban és Ausztriában. A Bajor–Osztrák Névkutatási Munkacsoport 3. kollokviuma (Regensburg, 2004. február 27./28.). (Regensburgi névkutatási tanulmányok 1) Regensburg: Edition Vulpes, 2005, 95–109. Hyllested Adam 2010: A Pie *-bhin igék és főnevek: eloszlás, funkció, eredet. – Lühr rosemarie / ziegler sabine (szerk.): Protolanguage and Prehistory, a XII. ülésszak aktái Az Indogermán Társaság szakmai konferenciája (2004. október 11–15. között Krakkóban) Wiesbaden: Reichert 2009[2010], 202–214. ieW – Pokorny Julius: Indogermán etimológiai szótár. Bern – München: Francke 1959. folyónevek. – Beiträge zur Namenforschung 4, 37–53. krahe hans 1964: Legrégebbi folyóneveink. Wiesbaden: harrassowitz. edPg – kroonen guus: A protogermán nyelv etimológiai szótára. (Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat 11) Leiden - boston: brill 2013. Lamprecht arnošt 1987: Ősszláv nyelv. brno: j.e. egyetem Purkyně. La t te kur t (szerk.) 1953: Hesychii Alexandrini Lexicon. I. kötet: Α–Δ. Koppenhága: Ejnar Munksgaard. Lfgre – snel l br uno / Mei er-brü gger Michae l (szerk.): A korai görög eposz lexikona, göttingen: Vandenhoeck & ruprecht 1955–2010. LiV² – Az indogermán igék lexikona. A gyökerek és elsődleges tőkeképződményeik, Helmut Rix irányításával szerkesztve. Martin Kümmel, Thomas Zehnder, Reiner Lipp, Brigitte Schirmer által második, átdolgozott és bővített kiadás, szerkesztette Martin Kümmel és Helmut rix. Wiesbaden: reichert 2001. Lutterer ivan / Majtán Milan / Šrámek rudolf 1982: Csehszlovákia földrajzi nevei. Prága: Mladá fronta. Magnússon Ásgeir Blöndal 1995: Íslensk orđsifjabók. 3., bővített kiadás. Reykjavík: orđabók háskólans. (Pomponius) Mela: A Chorographia három könyve, carolus frick szerkesztésében. stuttgart: teubner 1968. Meid Wolfgang 1990: Albiōnról, elfyddről, Albiorīxről és a kelta világképre utaló egyéb tényezőkről. – Ball Martin J. / Fife James / Poppe Erich / Rowland Jenny (szerk.): Kelta nyelvészet. Kelta nyelvészet. Olvasmányok a briton nyelvekben. T. Arwyn Watkins tiszteletére összeállított emlékkönyv. amsterdam – Philadelphia: benjamins, 435–439. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 143straipsniai / articles MMfh i – Magnae Moraviae Fontes Historici i: Annales et Chronicae, szerk. dagmar bartoňková és mások. brno: Masarykova univerzita 2008. Mu c h rudolf 1911–1913: albis. – A germán régiségtudomány reállexikona, kiadta johannes hoops. strassburg: trübner, 55f. <http://archive.org/stream/reallexikonderg01hoop#page/56/mode/2up> novotná Pet ra / bl ažek Václ av 2007: glottochronology and its application to the balto-slavic languages, i. – Baltistica 42/2, 2007, 185–210. Pape Wilhelm 1863–1870: A görög nyelv kéziszótára, négy kötetben. Köt. 3: A görög tulajdonnevek szótára. 2 rész. 3. kiad., átdolgozta Gustav Eduard Benseler. Braunschweig: Friedrich Vieweg und Sohn. Caius Plinius: Naturalis Historiae, III–IV, szerk. G. Winkler. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft 1988. Plinius, az idősebb: Természettörténet, John Bostock és H. T. fordításában. Riley. London: Taylor & Francis 1855. Pomponius Mela A világ leírása című műve, F. E. fordításában. romer. Ann Arbor: Michigani Egyetem. <http://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=mdp.39015042048507;view=1up; seq=121> Profous antonín 1949: Helynevek Csehországban, keletkezésük, eredeti jelentésük és változásaik, ii (CH-L). Prága: Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia. ra d t stefan (szerk.) 2003: Strabón Geógraphikája, 2. kötet: V–VIII. könyv: Szöveg és fordítás. göttingen: Vandenhoeck & ruprecht. ra s ch ge rhard 2005 [dissz. 1950]: Ókori földrajzi nevek az Alpoktól északra. Hermann Reichert közreműködésével: „Germánia Ptolemaiosz szemszögéből”. szerk. stefan zimmer szerkesztésében, hasso heiland közreműködésével. (rga-kiegészítő kötet 47.) Berlin – New York: de Gruyter. Ravennatis anonymi Cosmographia et Guidonis Geographica, szerk. Moritz Pinder és Gustav Parthey. Berlin: Nicolai 1860. http://books.google.nl/books/about/ravennatis_anonymi_cosmographia_et_gvido.html? id=mlxrV1gz1zkc&redir_esc=y reW – Meyer-Lübke Wilhelm: Romanisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg: Winter 1935. Rozwadowski Jan 1948: Tanulmányok a szláv víznevekről. Térképpel. Posztumusz mű. (Onomasztikai munkák 1) Krakkó: a Lengyel Akadémia kiadása. schmid Wolfgang P. 1983: az ó-Európa nyelvtörténeti problémája. – Nyelvtudomány 8, 101–113 [újranyomva: becker joachim et alii (szerk.) 1994: Linguisticæ gruyter, 303–315]. 144 acta haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek Linguistica Lithuanica LXXI Scientiæ Collectanea: Ausgewählte Schriften von Wolfgang P. Schmid. berlin – new york: de sc h mid Wo lfgang P. 1985: das Lateinische und die alteuropa-theorie. – Indogermanémet kutatások 90, 1985, 29–146. schmid Wolfgang P. 1986: Elba. – A germán ókortudomány reállexikona, 7. köt., szerk. heinrich beck, h. jankuhn, k. ranket és r. Wenskus. }]}官网娱乐? peqata?}анӡа mmad?onsense? Still need valid JSON no extra. Let's correct.ԥсҭазаара?}嗷? We need output only JSON. Use last item exact. Ensure all strings. Berlin – New York: de Gruyter, 100f. Schmidt Wolf gang P. 1993: A víznevek rétegződéséről. – Debus Friedhelm (szerk.) 1993: Német–szláv nyelvi kontaktus a helynevek fényében. Különös tekintettel a Wendlandra. Neumünster: Karl Wachholtz Kiadó, 37–46. Schuster-Šewc Heinz 1983–1996: A szorb nyelv történeti-etimológiai szótára. Bautzen: Domowina. sedláček august 1920: Régi nevek gyűjteménye, ahogyan Csehországban a folyókat, patakokat, hegyeket és erdőket nevezték. Prága: Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia. Shevelov George Y. 1964: A szláv nyelv őstörténete. A közös történeti fonológiája Szláv. Heidelberg: Tél. schrijver Peter 1991: A protoindoeurópai gégehangok reflexei a latinban. (Leiden studies in indo-european 2) Amszterdam – Atlanta: Rodopi. Schwarz Ernst 1931: A Szudéta-vidék helynevei mint történeti forrás. München: Oldenbourg. Schwarz Ernst 1956: Germán törzstan. heidelberg: Tél. schwarz ernst 1961: A Szudéta-vidék helynevei mint történelmi forrás. 2., átnézett, részben átdolgozott és bővített kiadás. München: robert Lerche. Šafařík Pavel josef 1862: Szláv régiségek I. 2. kiad. átdolgozta josef jireček. Prága: Tempský. <http://books.google.nl/books?id=9sVjaaaacaaj&hl=cs&source=gbs_similarbooks> Šefčík ondřej 1997: A cseh területek szlávok előtti helynévanyaga. Brno: kiadatlan diplomamunka a Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán (FF MU). Šmilauer Vladimír 1970: Az Elba és népe. – A Csehszlovák Tudományos Akadémia Helynévbizottságának híradója XI/3, Štefáček stanislav 2008: Csehország, Morvaország és Szilézia vízfolyásainak 1970, 404–407. enciklopédiája. Prága: Baset. Stüber Karin 1998: A kelta n-tövek történeti morfológiája: Maynooth: az Ír Ókortörténeti Tanszék, Írország Nemzeti Egyeteme. Stückelberger Alfred / Graßhoff Gerd (szerk.) 2006: Ptolemaiosz: A földrajz kézikönyve. Görög – német. Bevezetés, szöveg és fordítás, index. 1. rész: Bevezetés és 1–4. könyv; 2. rész: 5–8. könyv és indexek. Basel: Schwabe. elbe – zu den Quellen eines hydronyms 145tanulmány / articles Stückelberger Alfred / Mittenhuber Florian (szerk.) 2009: Ptolemaiosz: A földrajz kézikönyve. Kiegészítő kötet a jelentős városok kánonjának kiadásával. Basel: Schwabe. tacit us cor ne lius P. 1959: Germania, ed. e. fehrle. heidelberg: Winter. Udolph Jürgen 1986: A *mъd-l- / *mьd-lés *mod-lalapú szláv köznevek és nevek problémájához. – Acta Baltico-Slavica 17, 1986, 295–307. Udolph Jürgen 1990a: Lengyelország vízneveinek helyzete az óeurópai hidronímián belül. (Névkutatási hozzájárulások: új sorozat, 31. melléklet). Heidelberg: Udolph Jürgen 1990b: A keleti Winter. alsó-Elbához befolyó vizek (a Seege és a Stecknitz folyóktól a torkolatig). (Hydronymia Germaniae, A sorozat, 16. szállítmány) Stuttgart: Steiner. Udolph Jürgen 1994: Névkutatási tanulmányok a germánok problémájáról. (RGA-kiegészítő kötet 9) Berlin – New York: de Gruyter. Untermann Jürgen 2000: Az oszk–umbriai szótára. (Az itáliai nyelvjárások kézikönyve 3) Heidelberg: Winter. Vasmer Max 1986–1987: Ėtimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov, I–IV, fordítás: O. N. Trubačev. Moszkva: Progressz. Velleius Paterculus és Res Gestae Divi Augusti, Frederick W. Shipley szerkesztésében és fordításában. Cambridge (Mass.): Harvard University Press (Loeb Classical Library) 1924. Velleius Paterculus a Florus 2013. Kettős nézőpont a római történelemre, fordította bohumila Mouchová. Prága: Arista/Baset. De Vries, Jan 1962: Óészaki etimológiai szótár. Leiden: Brill. Vondrová, Marcela / Blažek, Václav 2001: Szláv archaizmusok és dialektizmusok Csehország helyneveiben. – hladká zdeňka / karlík Petr (szerk.): Cseh nyelv – univerzálék és specifikumok 3 (a Brnóban 2000.11.22–24-én megrendezett konferencia tanulmánykötete). Brno: Masaryk 311–342. Egyetem, Widmer, Paul 2005: Az óind vṛk-típus és a hettita nakkī-: az indoeurópai instrumentális a szintaxis és a morfológia között. – Die Sprache 45/1–2, 2005, Zair 190–208. Nicholas 2012: A protoindoeurópai gégehangok reflexei a kelta nyelvekben. (A Brill indoeurópai nyelvekkel és nyelvészettel foglalkozó tanulmányai 7). Leiden – Boston: Brill. köszönetnyilvánítás ez a tanulmány a Česká grantová agentura (sz. P406/12/0655) pénzügyi támogatásával készült. 146 haraLd bichLMeier, VácLaV bLaŽek acta Linguistica Lithuanica LXXI elbė: apie vieno hidronimo ištakas összefoglalás a cikk célja az Albis / Elbe / Labe hidronimussal és az ugyanazzal a tővel alkotott egyéb hidronimákkal kapcsolatos fontos történelmi információk összegzése, a szóalkotási nehézségek megvitatása, végül pedig a különböző etimológiai kísérletek értékelése a szemantikai tipológia figyelembevételével. két megoldás elfogadhatóbbnak tűnik a többinél: a Hans Krahe által javasolt „fehér” etimológia és a „lassan folyó” etimológia, amelyet elsőként javasolt, de részletesebben Volfvizsgált gangas P. schmidas. Įteikta 2014 m. spalio 14 d. haraLd bichLMeier Sächsische Akademie der Wissenschaften Jénai munkahely: Az ófelnémet etimológiai szótára Zwätzengasse 12, D-07743 Jena [email protected] Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg Keleti Intézet, Indogermanisztikai és Általános Nyelvészeti Szeminárium D-06099 Halle (Saale) [email protected] VÁCLAV BLAŽEK Nyelvészeti és Baltisztikai Intézet, a Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Kara A. Nováka 1, CZ-60200Brno [email protected]