Senasis lietuvių tikėjimas ir stabmeldystė

ZIGMAS ZINKEVIČIUS Emeritus akadémikus Kutatási területek: balti nyelvek, a litván nyelv története, dialektológia, onomasztika. AZ ŐSI LITVÁN HIT ÉS A BÁLVÁNYIMÁDÁS Az ókorban a litvánok nem voltak bálványimádók, mint a görögök és a rómaiak, akik bálványokat állítottak és imádtak, például Apollónét, Aphroditéét és másokét. A baltiaknak nem voltak valódi vagy azokhoz hasonló bálványaik. Nem bálványimádók, hanem a természetet imádók voltak. A természet erőit tisztelték, szent ligetekben imádkoztak (alkos – „áldozati” dombokon, alkakalniai nevű dombokon). Szent vízterületeik (folyók, tavak stb.) és más szent természeti helyeik is voltak, amelyeket tiszteltek, A legrégibb időktől fogva örökölték az ősi, monoteista hitet. Legfőbb istenségüket deivas az ég megszemélyesítéseként fogták fel. Erre többek között a finneknek kölcsönadott taivas szó is utal (a balti zöngés zárhang, a d helyett t áll, vö. deivas), amelynek jelentése: „ég”. A politeizmus elemei később jelentek meg a baltiak hitében. Többek között ez azzal is összefüggött, hogy hajlamosak voltak a régi istent, az „istent” bizonyos jelzőkkel illetni (például: visagalis); ezek az egyes nyelvekben eltérően hangzottak, és ma azt a benyomást keltik, mintha különböző istenek lennének. Mindezt tetézte, hogy a különböző balti nyelvekben más-más néven nevezték a tisztelt természeti helyeket, amelyeket a későbbi kutatók külön istenségeknek véltek. A források pontatlan lejegyzése (a feljegyzést készítők nem tudtak litvánul) csak növelte a zűrzavart, és félrevezette a korábbi kutatókat, ahogy a maiakat is félrevezeti. A tudományos irodalomban meggyökeresedett az a téves felfogás, hogy a korai balti hit politeista volt. Ez a második mítosz amellett, hogy az ókori litvánokat bálványimádóknak tartják. Beérkezett: 2015. május 18. ZIGMAS ZINKEVIČIUS Justiniškių 41–24, LT-05127 Vilnius, Litvánia [email protected] 252 Acta Linguistica Lithuanica LXXII