Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. „Pargrubi(j)us“ („G[r]ubrium“, „Pergrubrius“ ir kt.); lie. „maselis“

Straipsniai / Articles 9 ROLANDAS KREGŽDYS Lietuvos kultūros tyrimų institutas Kutatási területek: az ősi balti vallás és mitológia, forráskutatás; a balti és más indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikája, etimológia. A BALTI MITONIMÁK EREDETE: VAK. BL. PARGRUBI(J)US (G[R]UBRIUM, PERGRUBRIUS ÉS STB. ); LIT. MASELIS A balti mitonimák eredete: nyugati baltiak Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius stb.), lit. maselis ANOTACIJA Straipsnyje pateikiama XVI a. pradžios vakarų baltų religijos ir kultūros šaltinyje SūA Sūduvių knygelėben említett Pargrubij (A, B), Pargrubius (B, C) mitologéma és változatai (Grubrium [A], Gubrium [C], Pergrubrius [D, ε] stb.), valamint a litván Užgavėnės-i alak maselis (LKŽe) megnevezésének faktográfiai és etimológiai elemzése. Röviden áttekintjük a nyugati balti kultúra forrása, a Sūduvių knygelė faktográfiájának sajátosságait, valamint Azazel jelenségét (az Užgavėnės-i mozgó maszk jelentését). KULCSSZAVAK: mitonima; teonima; szemitizmus; Szudóviak könyvecskéje; Pargrubij, Pargrubius, Pergrubrius, Grubrium; maselis. ANNOTATION A tanulmány a nyugati balti Pargrubij (A, B) / Pargrubius (B, C) mitologéma etimológiai elemzésével foglalkozik, beleértve annak alternatív formáit: Grubrium (A), Gubrium (C), Pergrubrius (D, ε) stb., valamint a litván maselis „a következő ruhákba öltözött férfi” mitonimát Farsangi alakoskodók.’ Továbbá rövid áttekintést ad „A jatving könyvvel” kapcsolatos reáliákról, és bemutatja az úgynevezett Azazel-jelenséget (annak a helynek vagy „hatalomnak” a neve, amelyhez a két ROLANDAS KREGŽDYS 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII kecskét az engesztelés napján a templomi szertartás során el kell küldeni), azaz a litván nyelv szótárában összegyűjtött adatokban tükröződő bűnbak-ikont, amely a nagyböjti böjt kezdetét megelőző, három napig tartó húshagyókeddi szertartásokban is nyomon követhető, Ash Wednesday (Shrove Tuesday in Lithuania). KEYWORDS: mythonym, theonym; Hebraism; “The Yatvigian book”; Pargrubij, Pargrubius, Pergrubrius, Grubrium; maselis. 0. ĮVADAS. SŪDUVIŲ KNYGELĖS FAKTOGRAFIJOS YPATUMAI. AZAZELIO FENOMENAS (UŽGAVĖNIŲ JUDĖJO A KAUKĖ JELENTÉSE) Az egyik legjelentősebb (a tényanyag hitelességének szempontjából) nyugati balti kulturális forrásban, a Szudóviak könyvecskéjében1 (róla és a szakirodalomról bővebben lásd Kregždys 2009) közölt adatok különleges2 jelentőségűek, mivel a pio baltų religijos ir mitologijos tyrėjų (dažnai ir kūrėjų resp. kabinetinės mikésőbbi mitológiakutatás képviselői közül sokan az említett írásos emlék újramondására támaszkodtak, egymás értelmezéseit idézve (például az Ingė Lukšaitė szerint a tárgyalt istenségre vonatkozó adatokat Matas Praetorius „Johann Meletius [Maleckis] és Martin Murinius ismereteire támaszkodva” közölte [MP I 645]). Vagyis az egyetlen megbízható forrás, amelyre támaszkodni lehet a nyug. bl. Az eredeti grafematikai struktúra, illetve az etimológiai fejlődés, a mitonima jelentésének (a rekonstruált szó szemantikai értéke meghatározásának fontosságáról bővebben lásd: Bréal 1964: 48–56; Mailhammer 2013: 5–6, 2013a: 20, 23, 25, 27), valamint funkcióinak rekonstruálása során kizárólag a Sūduvių knygelė jöhet számításba. 1 Vagyis A hitetlen szudávok kecskeáldozata az összes általuk végzett szertartással együtt (Der vnglaubigen Sudauen ihrer bockheiligung mit sambt andern Ceremonien, so sie tzu brauchen gepflegeth), amely 1520–1530 körül íródott. Az anonim mű német nyelvű megírásának helye és pontos keletkezési ideje szintén ismeretlen (BRMŠ II 123). 2 Sajnálattal kell megállapítani, hogy még napjainkban is akadnak olyan fiatal kutatók, akik rendkívül hanyagul értékelik az írott források tényszerű adatait; vö. például Vytautas Rinkevičius (2015: 21) naiv állítását, miszerint „A Knygelė kiadásáról és előszavának megírásáról Jeronimas Maleckis gondoskodott (arról azonban nem feltétlenül, hogy magát a könyvecske szövegét is ő írta meg).” Az ilyen anakronisztikus állítások elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy Wilhelmas Mannhardtas (1936: 306) már a 20. század elején megalapozottan bizonyította, Ingė Lukšaitė (BRMŠ II 125) pedig a szövegkritikai elemzés elveire támaszkodva ismét alátámasztotta azt az állítást, hogy Jeronimas Maleckis csupán kiadta az addig több másolatban elterjedt, ismeretlen szerzőjű művet (bővebben lásd: Kregždys 2009: 179–180). Cikkek / Articles 11 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis Szintén figyelmet érdemel e forrás rendkívül fontos faktográfiai sajátossága – a duomenų patikimumo kriterijų, nustatomą remiantis temporaliniu aspektu: iš 10 ismert (sajnos nem mind fennmaradt) másolat (amelyeket a nagybetűs A, B, C, D, E, F, G, H, J, K betűkkel jelölnek), valamint az E-másolat másodlagos ε változatának és 5 újranyomásának (a, b, c, d, e) megbízható példányai közé a kézirat legősibb 1) A, arba I K folianto 736a lp.; tekstas nuo 724a iki 738 lp. – pats verpéldányai, az A, B, C tartoznak: a legrégebbi másolat3, amelyet egy hivatásos másoló írt át (lásd még: Kregždys 2009: 176); 2) B, vagyis I E 36 fólió 724a lapja, egy professzionális másoló által átmásolva4; 3) C, vagyis Cod. Guelf. 14. 11 Aug. 4 (lapok: fol. 1–17)5, lényegesen gyengébb minőségű: számos lap hiányzik, egyes oldalak pedig egyáltalán nem maradtak fenn. Wilhelm Mannhardt szerint (1936: 238–239) értéke háromnegyedével csekélyebb, mint az A és B változatoké (lásd még a 6. jegyzetet). A többi, vagyis az újabb redakciójú – *R (D, E, F, G)6, J, valamint a legrégebbi és e csoportok hibrid változatának – K átiratai, jóllehet fizikailag jobb állapotban vannak visi [žr. Kregždys 2009: 176–177]), bet ne tokie patikimi faktografijos aspektu resp. dėl galimų inovacijų, sukurtų juos perrašiusių ir savaip medžiagą interpre- (fennmaradtak, nem pedig a mitológiakutatók által elpusztítottak7 (bővebben lásd Kregždys 2009: 176–183). Így tehát az átiratok által közölt információ megbízhatóságának kritériuma alapján az A, B és C másolatok faktográfiája a legértékesebb, illetve a leghitelesebb. Igen, úgy tűnik, a nyugati rész rekonstrukciója során erre kellene támaszkodni. boldogult A Pargrubi(j)us formális alakját (illetve a teonima etimológiájának meghatározását), valamint az istenség funkcióit és a nyugati balti panteonban elfoglalt lehetséges alárendelt helyzetét illetően. 3 A fóliót Kaspar Hennenberger számozta meg. Eredeti címe: Der vnglaubigenn/Sudaven ihrer bock/heiligung mit sambt/andern Ceremonien/so sie tzu brauchen gepflegeth; [725a lap]: Der Sudavenn/wourschaity, aki megszenteli a bakjukat. A második világháborúig Gdańsk városi könyvtárában őrizték, Gralath földbirtokos adományaként. Jelenleg az A másolat legértékesebb példánya az LMAGBR (Ms. 1277; mkrf. sz. 716). 4 Der unglaubigen Su/dauen ihrer Bockheili/gung mit sampt an/dern Ceremonien so / sie tzu brauchen / Pflegenn; (725. o.) A Sndauen woürsch/kaity, aki bakjukat megszenteli. Ezt a másolatot Gdańsk városi könyvtárában őrizték, jelenleg az LMAGBR-ben található (Ms. 1271; mkrf. sz. 711). 5 A Der Sudawen Bockheyligung und ander Ceremonien derselbenn, amelyet a németországi Wolfenbüttelben, August herceg könyvtárában, a „manuscripta Augustea” konvolútumban őriznek. 6 A *R jellel a későbbi időszak kéziratos változatait jelölik. W. Mannhardt (1936: 239–240) szerint ezek a másolatok szerkesztési szempontból a C másolattal hasonlíthatók össze, mivel bennük – akárcsak az utóbbiban – hiányzik a bevezetés és néhány rész. 7 Például a K másolat, illetve az I E 20 fólió (Pruische Chronica), jelenleg – LMAGBR (Ms. 1279; mkrf. nincs), szerzője egyes epizódokat különösen kibővít, sajátosan újraértelmezve a már addig is szemnotą informaciją. Jame dievų vardų ir funkcijų vardijimas itin komplikuotas dėl kelių rankraščių lyginimo ir mėginimo pateikti vieną variantą. ROLANDAS KREGŽDYS 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII A másik, e tanulmányban tárgyalt, a lie. lie.maselis ‘Užgavėnių szokásai szerint beöltözött ember’ (LKŽe) mitonima eredetének problémája az Azazel-jelenséggel függ össze (lásd alább), mivel ezen ünnep során, amikor a telet és kísérőit kiűzték az udvarról, azt remélték, hogy megszabadulnak minden lehetséges bajtól, és azok keletkezését nem saját tevékenységükhöz (vö. belső okság által meghatározotthoz), hanem külső tényezőkhöz (vö. idegenek befolyásához) kapcsolták, vagyis a farmakosz (gör. φαρμακός), illetve a bűnbak (más néven Azazel8) rítusainak megnyilvánulásai ismerhetők fel9. A lie. mitonim elemzésekor, lie. .maselis ‘Užgavėnių szokásai szerint beöltözött ember’ (LKŽe) eredetének problémája az Azazel-jelenséggel függ össze (lásd alább), mivel ezen ünnep során, amikor a telet és kísérőit kiűzték az udvarról, azt remélték, hogy megszabadulnak minden lehetséges bajtól, és azok keletkezését nem saját tevékenységükhöz (vö. belső okság által meghatározotthoz), hanem külső tényezőkhöz (vö. idegenek befolyásához) kapcsolták, vagyis a farmakosz (gör. φαρμακός), illetve a bűnbak (más néven Azazel8) rítusainak 8 išn.) suponavo pejoratyvinės konotacijos (matyt, ir funkcijos) Užgavėnių megnyilvánulásai ismerhetők fel9. Lošmas ‘Užgavėnių szokásai szerint beöltözött ember’ mitonim eredetének problémája az Azazel-jelenséggel függ össze (lásd alább), mivel ezen ünnep során, amikor a telet és kísérőit kiűzték az udvarról, azt remélték, hogy megszabadulnak minden lehetséges bajtól, és azok keletkezését nem saját tevékenységükhöz (vö. belső okság által meghatározotthoz), hanem külső tényezőkhöz (vö. idegenek befolyásához) kapcsolták, vagyis a farmakosz (gör. φαρμακός), illetve a bűnbak (más néven Azazel8) rítusainak megnyilvánulásai ismerhetők fel9. A lie. mitonim elemzésekor, lie. A maselis genezisének kapcsán hangsúlyozni kell, hogy „Bár a XVII–XVIII. századi írásokban az átöltözés nincs megemlítve, e kor néhány dokumentumában megtalálható egy démon leírása (a ritkítás tőlem – R. K.), amely nagyon közel áll az Užgavėnės-i alakoskodó képéhez” (Skrodenis 2009: 11). Vagyis óvatosan feltételezhető, hogy a farmako-jelenség (lásd róla 8 Egy elbukott angyalvezér nevének, Azazelnek (és változatainak: Hazazel, Azael, Azozel) illetve óhéberül lzEaz; )[; >, amelyet Énok első, vagyis etióp könyve említ (En I 12–36 [ez az apokalipszis egzegézisének szentelt, a Második Templom korára datált egyik legfontosabb mű (lásd EJ VI 442–443, XIX 608 skk.)]), eredete mindmáig nem tárult fel. Ezért a mitonimát az appellatívumok közé sorolják, vö. a mitologéma etimológiájának magyarázati módjai: 1. ‘szilárd + erős’; 2. ‘a kecske kiment’; 3. ‘megszüntetés’; 4. „kecske + Isten” (bővebben lásd Klein 1987: 468; Штейнбергъ 1878: 346). Vágyott az emberek leányaira (En I 6.4), a férfiakat a hadviselés mesterségére, a nőket pedig a díszkedésre tanította (En I 8.1–2). A pharmakosz funkcióját (erről bővebben lásd Harrison 1913: 45; Barton 1918: 186) a rabbinisztikus irodalom, a bibliai arámi nyelvű szövegek és a Leviták könyve (16.8–10, 21 [lásd Davidson 1971: 63; EJ II 763]) említi. 9 Jellemzőek az indoeurópaiakra is; például ezt a hagyományt követték a hellének (bővebben lásd Harrison 1913: 44–45; Burkert 1977: 64–66; Cameron 2004: 181; Dougherty 2006: 20; Graf 2009: 76, 88; lásd még EJ II 763), a rómaiak (Dunstan 2011: 540; Kuiper 2011: 162; Malitz 2005: 69; lásd még Adkins, Adkins 2004: 325) és mások. Később ezt a jelenséget a zsidó nép kiirtásának igazolására használták fel (vö. például a kiűzést Spanyolországból [1492-ben (Beker 2008: 90)], Prágából [1400-ban], Mainz [1420, 1438, 1462-ben] és más városokból, illetve államokból [lásd EJ VII 523]; az Orosz Birodalomban elkövetett pogromokat és a holokausztot). Straipsniai / Articles 13 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis a szereplő – (?) mozgását10 meghatározó etiológiáját11, amelyet e vallás képviselőinek hitigazságai profanizációja12 határozott meg. 10 Stasys Skrodenis (2009: 37) és Arūnas Vaicekauskas (2009: 92) állítása szerint ők a Užgavėnės egyik fő maskarásai voltak, különösen Žemaitijában. Vö. a szemita nemzetiségű emberek démonizálásának sajátos jelenségével a húsvéti ünnep idején, szintén Žemaitijában (bővebben lásd: Skrodenis 2009: 11–12, 42), amelyet sajnálatos módon mindmáig ápolnak Pievėnuosban (Mažeikiai járás). A Keresztre Feszített Jézus templomában a keresztet őrizve e falu lakói katonának és „zsidóknak” / „húsvéti zsidóknak” öltöznek, utóbbiakat pedig igyekeznek elűzni a szakrális tárgytól, hogy ne lopják el, és ne akadályozzák a keresztény isten feltámadását. Anélkül, hogy ezt maguk felismernék, az említett ünnep résztvevői folytatják a középkorban kialakult, a keresztények vérvádjának (a zsidó vallás szempontjából értelmezett) antiszemita hagyományát (lásd a 12. jegyzetet). 11 Az Užgavėnės ünnepének és maszkjainak egyes kutatói, nyilvánvalóan azért, hogy igazolják az idegen nemzetiségű szereplők nevetséges vagy megalázó ábrázolását, ellentmondásos kijelentéseket fogalmaznak meg, amelyek egyértelmű fantazmagóriákat feltételeznek, vö.: „<…> a „külföldiek” maszkjai nem nemzeti hovatartozást jelentettek, hanem csupán a „más – saját” szembeállításának kiemelésére szolgáló eszközök vaizdinys, susijęs su žemiškomis ar požemio dievybėmis – protėvių dvasiomis, namus ar laukus globojančiomis dievybėmis“ (Skrodenis 2009: 39) // „<…> žydo, čigono, ubago personažams voltak. A „zsidó” <…> maszkjai eredetüket tekintve nem valamiféle nemzeti karakter kifejezői voltak, hanem elsődleges szemantikájukban mitikus volt a nekik tulajdonított, etnikai vagy foglalkozási sajátosságaikat tükröző megjelenés” (Vaicekauskas 2009: 69). Az ilyen kijelentések csekély megalapozottsága az Užgavėnės ünnep résztvevőinek viselkedésével – a tél és kísérői (a maskarások) elűzésével, illetve a rossztól való megszabadulás vágyával (Azazel-jelenség) – érvelhető meg. Kétségtelen, hogy az idegen nemzetiségű szereplők bevezetése késői, nyilvánvalóan a középkorban kialakult, a zsidó nép vallásának és kultúrájának rágalmazó értékelési ideológiája által meghatározott jelenség (lásd a 12. jegyzetet), vö. A farsangi zsidó maszkjának egy sajátosságát, amely a keresztények vérének rágalmazásához kapcsolódik – az orrába erősített szöget vagy tűt, amellyel az álarcosok a falubeliek kezének megcsókolásakor fájdalmasan megszúrták azokat (Vaicekauskas 2009: 92–93). 12 A középkorban 2 fő kritériumot (vallási motivációkat) fogalmaztak meg, amelyek a zsidók iránti gyűlöletet meghatározták: 1) Jézus Krisztus meggyilkolásával való vád (lásd Beker 2008: 90); 2) A keresztények vérének rágalmazása, amelyre állítólag kettős rítusokhoz volt szükség – 2a) azt állították, hogy peszah előtt (a zsidók húsvétja, illetve óhéberül esah, illetve xs; P,, ‘a 15–21. niszán [illetve március 10. – április 11.] hónapban megtartott tavaszi ünnep, amely a zsidók (Brown, Driver, Briggs ibd.; dar žr. EJ XV 678–683)]) pagrobia ir nužudo krikščionių vaiką Egyiptom rabságából való felszabadulására emlékezik; a peszahi áldozati állat [általában bárány, vö. óhéberül esaẖim resp. ~yxis; )P. ‘Peszachi bárányok, juhok; A Misna 3. traktátusa’ (Brown, Driver, Briggs 2000: 1980; lásd még EJ XVI 5–6) stb.’ (nyilvánvalóan téves utalás a zsidók által feláldozott peszachi bárány vérére [vö. s. hebr. ḏām resp. ~D;) ‘a peszachi bárány vére’ (Brown, Driver, Briggs 2000: 535–538)], amelyet az áldozat bemutatásakor külön edénybe / kehelybe gyűjtöttek, vö. s. hebr. saf resp. @s; ‘tál, kehely’ [lásd Brown, Driver, Briggs 2000: 1705– 1706]), amelynek vérét a rituális kenyér tésztájába öntik (vö. subst. lit. mãcas 2 [rendszerint pl.] ‘kovásztalan búzalisztből készült lapos, vékony lepény [a zsidó vallási életben]’ [LKŽe] < jiddis. mace, illetve hcm ‘kovásztalan tésztából sütött lepény, amelyet búza-, árpa-, tönkölybúza-, rozsvagy zablisztből készítenek; az egyetlen kenyérfajta, amelyet pészahkor fogyasztanak’ ← bibliai héb. maccāh, illetve hC; )m; ‘kovásztalan kenyér vagy sütemény’ [Weinreich 1977: 199; Brown, Driver, Briggs 2000: 1432; Klein 1987: 374; Wolf 1998: 62; lásd még Velikovsky 1952: 42; EJ XIII 689–690]); 2b) azzal is vádolták őket, hogy kötéllel ütlegelték, illetve szögekkel szurkálták a szent keresztet, az Eucharisztiát és a keresztény szentek ábrázolásait, amíg azok vérezni nem kezdtek (lásd Anglickienė 2004: 45; lásd még a 10. jegyzetet). ROLANDAS KREGŽDYS 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII 1. VAK. BL. PARGRUBI(J)US (G[R]UBRIUM, PERGRUBRIUS ÉS TÁRSAI) ETIMOLÓGIAI FEJLŐDÉS 1A. A MITONIMA FORMÁLIS ELEMZÉSE A Szudóviak könyvében közölt adatok megbízhatósági kritériuma alapján (lásd a 0. fejezetet) szükséges elvégezni a teonimaváltozatok formális (illetve grafematikai) elemzését, vagyis ki kell emelni a mitonima legrégebbi, illetve leghitelesebb szerkezeti alakját, amely az A, B és C átiratokban tükröződik. A mű későbbi kéziratos változataiban előforduló mitonimaformák eltérései fontosak a szó jellegzetes változásainak és azok törvényszerűségi sorozatainak megállapításához. Összesen 17 teonimaforma szerepel ebben a forrásban (az átiratokban és az újraközlésekben), közülük 3 hipokorisztikum (lásd a táblázatot)13. Mitonimo lytis Perrašo / perspaudo variantas W. Mannhardto veikalo paginacija / perrašo(-ų) autorius Pargrubij A, B 247 / hivatásos másoló Pargrubius B, C 247 / hivatásos másoló (A, B), ismeretlen (C) Grubrium A13 249 / hivatásos másoló Gubrium C 249 / ismeretlen Pergrubrius D, ε 246 / Johannes Freiberg (D), ismeretlen (ε) Pergrubri D, E, ε 247 / Johannes Freiberg (D), Christoph Jan von Weissenfels (E), ismeretlen (ε) Pergrubrium *R, E, J, a 247, 249 / Christoph Jan von Weissenfels (E), Matthaeus Waissel (J) Pergrubriüs E246 / Christoph Jan von Weissenfels Pergrubij F 247 / Hans von Kreytzen Pergrubium F 249 / Hans von Kreytzen Pergrubius F, G, a, b, c, d 246, 247 / Hans von Kreytzen (F), Lukas Davidas (G) Pergubri J247 / Matthaeus Waissel 13 Vjacseszlav Ivanov és Vlagyimir Toporov (МНМ II 302) valamilyen okból a Grubrium alak helyett az általuk kitalált ‡ Grubrius nemet adják meg, azt állítva, hogy az késői írásos forrásokban rögzítve van (hogy melyekben, azt nem jelölik meg), holott ez a nem nemcsak a szudóviak könyvecskéjének másolataiban nincs megemlítve bei perspauduose, bet ir vėlesnių autorių veikaluose (žr. toliau). Straipsniai / Articles 15 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis Mitonimo lytis Perrašo / perspaudo variantas W. Mannhardto veikalo paginacija / perrašo(-ų) autorius Pergubrium J247, 249 / Matthaeus Waissel Pergribrius J246 / Matthaeus Waissel Pergubrius K246 / ismeretlen Guberium K249 / ismeretlen Pergrubrij a, b, c, d 247 A tárgyalt mitonim grafematikai változatosságának szembetűnő sajátosságai alapján (csak ugyanazon kézirat strukturálisan eltérő alakjait összevetve [lásd a táblázatot]) elkülöníthetők a strukturális változások exogén és endogén típusai (hangsúlyozandó, hogy etiológiájuk lehet természetes, illetve a nyelvhasználók / az ősi vallás hívei által feltételezett, valamint késői, a lapsus calami típusába, azaz másolási hibák közé sorolható is; pontos meghatározásuk feltehetően nem lehetséges [lásd a 1. ábrát]): I. exogén változások: I.1. aferezis (hipokorisztikumokat feltételezve): a) Grubrium A (↔ Pargrubij A) ← *Par-grubius (a szonáns epentéziséhez lásd a II.3.1. típust); b) Gubrium C (↔ Pargrubius C) ← *Grubium ← *Par-grubius (a szonáns metatéziséhez lásd a II.1. típust); c) Guberium K (↔ Pergubrius K [a szonáns metatéziséhez lásd a II.1. típust]) ← *Par-grubius (az epentézishez lásd a II.3.1. típust) ← *Pargrub/īs (vö. Pargrubij A, B / Pargrubius B, C); II. endogén változások: II.1. a szonánsok disztanciális metatézise: Gubrium C (← *Par-grubium [lásd az I.1. típust]) ↔ Pargrubius C ← *Pargrub/īs (vö. Pargrubij A, B / Pargrubius B, C); II.2. a távolsági asszimiláció által kiváltott változások: Pergribrius J (← *Pergr-ubr-i-us [regresszív]) ↔ Pergrubrium J; II.3. szabálytalan változások: II.3.1. paratetikus (illetve nem etimologikus) hangok epentézise: a) Guberium K ↔ Pergubrius K; b) Grubrium A (↔ Pargrubij A) ← *Pargrubius ← *Pargrub/īs; bius II.3.2. garsų absorbcija: Pergubri / Pergubrium J (↔ Pergrubrium J) ← *Pergrubrius (plg. Pergribrius J [dėl distancinės asimiliacijos žr. II.2 tipą]) ← *Pargru- (vö. Pargrubius B, C [a szonáns epentéziséhez lásd a II.3.1 típust]) ← *Pargrub/īs; II.3.3. analogijos suponuotos kaitos: Pergrubius D, ε / Pergrubriüs E / Pergrubri D, E, ε / Pergrubrium *R, E, J, a / Pergrubij F / Pergrubium F / Pergrubius F, G, a, b, c, d / Pergubri J / Pergrubrium J, Pergribrius J, Pergubrius K, Pergrubrij a, b, c, d ↔ Pargrubij A, B / Pargrubius B, C ← *Pargrub/īs – az első taggal ROLANDAS KREGŽDYS 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII A tő magánhangzójának váltakozása -a- > -elátható, a porosz percunis ‘mennydörgés’14 analógiájára E 50 (e lexémával kapcsolatban lásd: PEŽ III 265–266). A mitonimaváltozások megállapított törvényszerűségei alapján óvatosan kijelenthető, hogy valamennyi tárgyalt alak egy *Pargrub/īs alapalakot feltételez: A későbbi szerzők (köztük a Szudáv könyvecske *R-változatainak másolói is [lásd a táblázatot]) a mitonima sajátosan értelmezett alakjait adják meg (olykor megváltoztatva morfológiájukat, a szavakat a használt nyelv deklinációs rendszere szerint ragozva): Jonas Maleckis-Sandeckis a Pergrubrio alakot adja meg (dat. sg. [BRMŠ II 203]), [BRMŠ II 482]), Motiejus Strijkovskis – Pergrubius (nom. sg.), Pergrubiusa Jonas Bretkūnas – Pergrubrius (nom. sg. [BRMŠ II 307]), Aleksandras Guagninis – Pergrubiusa (gen. sg.), Pergrubi (nom. sg.), Pergrubios, Pergrubiusie (voc. sg. (gen. sg.), Pergrubios, Pergrubiusie (voc. sg. [BRMŠ II 512, 515–516]), Jonas Lasickis – Pergrubrio (dat. sg.), Pergrubrij (gen. sg.), Pergrubrium (acc. sg. [BRMŠ II 586]), a Szudáv könyvecske 14. hibrid K-másolatában hangsúlyozzák, hogy Pergrubrium volt a legnagyobb és leghatalmasabb isten, vö. „den grosten vnd mechtigsten got“ (BRMŠ II 129, 144; lásd még az 1c. alfejezetet). 1. SÉMA. Ny. boldogult A Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius stb.) grafematikai változatainak rendszerszerű elterjedése 6 II.3.3. analógia által feltételezett változatok: Pergrubius D, ε / Pergrubriüs E / Pergrubri D, E, ε / Pergrubrium *R, E, J, a / Pergrubij F / Pergrubium F / Pergrubius F, G, a, b, c, d / Pergubri J / Pergubrium J, Pergribrius J, Pergubrius K, Pergrubrij a, b, c, d ↔ Pargrubij A, B / Pargrubius B, C ← *Pargrub/īs – az első elem tövében álló magánhangzó -a- > -eváltozásával, feltehetően a porosz percunis ‘mennydörgés’14 E 50 analógiájára (e lexémáról lásd PEŽ III 265–266). A mitonim változásainak megállapított szabályszerűségei alapján óvatosan kijelenthető, hogy valamennyi tárgyalt alak az *Pargrub/īs előalakot feltételezi: 1. SÉMA. Vak. bl. A Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius stb.) grafematikai változatainak rendszerszerű elterjedése A későbbi szerzők (köztük a Suduvaiai könyvecske *R változatainak másolói [lásd a táblázatot]) a mitonim sajátosan értelmezett alakjait adják meg (olykor megváltoztatva morfológiájukat, és a szavakat a használt nyelv deklinációs rendszere szerint ragozva): Jonas Maleckis-Sandeckis a Pergrubrio alakot adja meg (dat. sg. [BRMŠ II 203]), Jonas Bretkūnas – Pergrubrius (nom. sg. [BRMŠ II 307]), Pergrubrij (gen. sg.), Pergrubrium (acc. sg. [BRMŠ II 586]), Wolfgang Aleksandras Guagninis – Pergrubiusa (gen. sg.), Pergrubi (nom. sg.), Pergrubios, Pergrubiusie (voc. sg. [BRMŠ II 482]), Motiejus Strijkovskis – Pergrubius (nom. sg.), Pergrubiusa (gen. sg.), Pergrubios, Pergrubiusie (voc. sg. [BRMŠ II 512, 515–516]), Jonas Lasickis – Pergrubrio (dat. sg.), Christophorus Nettelhorst – Pergubrio (abl. sg. [BRMŠ III 72]), Matas Pretorijus – Pergubrius (nom. sg.), 14 A Suduvaiai könyvecske hibrid K-másolatában hangsúlyozzák, hogy a Pergrubrium volt a legnagyobb és leghatalmasabb isten, vö. „den grosten vnd mechtigsten got“ (BRMŠ II 129, 144; lásd még az 1c. alfejezetet). délután boldog *Pargrub/īs pr. percunis ‘mennydörgés’ per- < a paregzogén változás 5 analógiája β aferézis α Grubrium αβ3 Pargrubij / Pargrubius Pergubrius β1β5 metatézis β1 Gubrium αβ1 Guberium αβ3 endogén változás epentézis β3 Pergrubius / Pergrubriüs / Pergrubri / Pergrubrium / Pergrubij / Pergrubium / Pergrubius / Pergubri / Pergubrium, Pergribrius, Pergubrius, Pergrubrij abszorpció β4 asszimiláció β2 Pergribrius β2β3 Pergubri / Pergubrium β4β5 Cikkek / Articles 17 Matas Pretorijus – Pergubrius (nom. sg.), Pergubrio (dat. sg.), Pergrubrii (gen. sg.), Pergrubrius (nom. sg.), Pergrubrio (dat. sg.), Pergrubio (dat. sg.), Pergubrius (nom. sg.), Pergibrius, Pergubrii (gen. sg.), Perguberis (nom. sg. [az ünnep neve]) (BRMŠ III 104, 121, 134, 141, 142, 147, 179, 183, 197), Laurencijus Bojeris – Pergrubos (acc. pl. [BRMŠ III 456]), Gothardas Fridrichas Stenderis – Pergruhbis (nom. sg. [BRMŠ IV 199]). notes:??}]} Yikes JSON syntax. Need valid only. Also preserve array β5… item exactly translation. Fifth weird Lithuanian phrase translate, likely absorption Pergrubrium β3β5 assimilation Should translate terms and not alter symbols. Final proper JSON. Remove accidental malformed. Need Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis Wolfgangas Christophoras Nettelhorstas – Pergubrio (abl. sg. [BRMŠ III 72]), Lithuanian: absorbcija=abszorpció, asimiliacija=asszimiláció. But β numbers attached. First item line breaks preserve. Fourth Teodoras Narbutas (1835: 58–61) a nőnemű istenség neveiként a Grubite / Pergrubie alakokat adja meg. 1B. VAK. BL. A PARGRUBI(J)US (G[R]UBRIUM, PERGRUBRIUS ÉS STB.) EREDETÉNEK LEÍRÁSA Rimantas Balsys (2006: 57–60) igen részletesen felsorolja az eddigi összes kísérletet a tárgyalt nyugati balti istenség nevének eredetére vonatkozóan: a) M. Pretorijus a Pergubrius alakot a következőből származtatja: a1) verb. lit. ‡ paguberu15 (vö. „Wiespatie, Diewe, pagu-/beru dabar lauka mana etc. pristok mus, i. e. „Herr Gott, jetzt be-/ginne ich oder beabsichtige, meinen Acker zu bearbeiten“ / „Viešpatie Dieve, dabar pradedu arba ketinu įdirbti savo lauką“ [MP III 500–501; taip pat žr. BRMŠ III 183, 289]); a2) „desideratyvinio veiksmažodžio“ Per gū berū (plg. durch“ – „pervaryk, įdirbk man tą žemę gerai“; „pergubyk, iszgubyk / man gerrai“, „Knete ihn woll durch“ – „perminkyk ją gerai“ (MP III 264–265; taip pat žr. BRMŠ III 141, 256); b) Simonas Daukantas (1993: 78) a mitonimát verb. lie. perėti ir sub. lie. grūdas dūrinį; c) T. Narbutas (1835: 58), a szudúvi isteneket a litván istennőkhöz sorolva (lásd az 1a alfejezetet), saját maga alkotta ‡ Grubios „ogrod kwiatowy i owocowy“ előzményt adja meg; d) Algirdas Julius Greimas (1990: 454–455), Mikolajus Akelaitis azon feltevésére támaszkodva, hogy a mitonim esetleg kapcsolatban áll a verb. lie. grubtie „perguberu dirwą“ / „Ich will jetzo den Acker durcharbei-/ten lassen“ – „noriu dabar lauką įdirbti“; „pergubyk tą em“ i. e. „Arbeit mir die Erde gutt ‘grubti’ (egyébként az utóbbi szerzőt valamiért nem említi), azt állítja, hogy az istenség nevét a sub. lie. grubas ‘a legegyszerűbb gruodas, a hidegtől megkeményedett földkéreg, amely a megfagyott víz – fagy – révén alakult ki’ szóból kell származtatni; 15 I. Lukšaitė állítása szerint (MP I 645) M. Pretorijus nem adta meg annak a litván szónak a lehetőségét, amely a Pergubrius mitonimát előfeltételezhette volna. ROLANDAS KREGŽDYS 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII 34, 143]), amelynek orákulumát – a szent tölgyet (ἡ παλαιὰ φηγός) egyes kutatók Hellász legősibb szakrális szertartási helyének nevezik (részletesebben lásd Harrison 1913: 22, 31, 34; Lhôte 2006: 49–56). Erre a helyre azok a hellének utaztak, akik meg akarták tudni a jövőt, el akarták nyerni az istenek jóindulatát stb. A jóslatokat jósok és jósnők adták, akiket az írott források több hieronimonnal neveznek meg: 1) gör. ἀνιπτόπους ‘Zeusz dodónéi orákulumának papja ↔ lábát nem mosó’; 2) gör. Σελλοὶ ἀνιπτόποδες ‘Dodóna autochton lakói, akik Zeusz orákulumáról gondoskodtak ↔ lábukat nem mosók’; 3) gör. Τόμουροι ‘Dodóna Zeusának papjai’ (← ? *Τομάρουροι [Chantraine IV1 1124) [az -άρtőelem abszorpciójával] < top. gr. Τόμαρος ‘a Dodonéban található Tomarosz-hegy’ [Pape II 1540] [? < top. gr. Τόμις / Τομεύς / Τομεῦς / Τόμοι és mások [lásd Pape ibd.] + gr. ὄρος [ión οὖρος] ‘hegy’ [másként magyarázza Hjalmar Frisk (II 909): τομάρ-ουροι ↔ οὖρος ‘őrző’] ~ Τομοῦραι ‘Dodoné Zeusz-jóslata’ [Pape ibd.]); 4) gr. πέλειαι ‘jósnők – jövendőmondók (? Dodonéban)’ ← πέλεια ‘sötét színű vadgalamb (Columba oenas)’ (lásd Il. 16. 234 – LS 131, 1171, 1380, 1563; bővebben lásd Kregždys 2012: 117, 161, 221, 495–496; Крегждис 2011: 284). Ők az alvilági25 Zeusz26, illetve Ζεὺς καταχϑόνιος (Pape I 441; lásd még Лосев 1957: 46, 123; Иванов 1994: 19, 332; lásd még Kregždys 2012: 92, 138, 487–488) akaratát a dodonéi tölgy leveleinek susogására támaszkodva jövendölték meg (Кагаровъ 1913: 104). Nagyon hasonlóképpen magyarázták az istenek akaratát, illetve jósolták meg a jövőt a kelták is, a tölgyfa27 – deus rōbus (~ lo. Jū[p]piter) – leveleinek susogására támaszkodva (Phythyon, Soesbee, Bennighof 2002: 91; lásd még Филип 1961: 43, 75). Ilyen mantikai szertartások (a falevelekből való jóslás) az italikusok által lakott területeken is léteztek, a római írásokban azonban csak a jövő megjóslásának története maradt fenn, amely nem a tölgy, hanem a nyárfa leveleinek eltérő árnyalatain alapult (Штаерман 1987: 271). Az északi germánok hittek abban, hogy szent kőrisfájuk (arbor vitae ↔ axis mundi = óizl. Yggdrasill) leveleinek remegésével és susogásával hírt ad majd a világ végéről (lásd Davidson 1990: 191; lásd még Kregždys 2012: 266, 327, 430, 470). Egyébként, akárcsak az óporoszokénál, a hellének áldozati szertartásrendjére is jellemzők voltak a véráldozatok (és az emberáldozatok), amelyekkel a szellemek támadását igyekeztek elkerülni (vö. a 25. mítoszt Azaz lunáris, nem pedig szoláris istenségek, vö. Zeusz uranisztikus szférához tartozó epitetonjai: Ζεὺς νεφεληγερέτα ‘Zeusz – a felhők gyűjtője’, Ζεὺς οὐράνιος ‘égi Zeusz’ (lásd: Il. IV 30;» , «Od.» , «I 63; Pape I 442). 26 Hasonló etiológiájú istenséget, például Ditát (lat. Dīs / Dīs pater) ‘Plutón, illetve az alvilág istene’ ↔ lat. Di(ē)spiter ‘Jupiter; Plutón’, az italicusok is tisztelték (bővebben lásd: Kregždys 2012: 373). 27 Vö. óbr. / [ó]corn. dar ‘tölgy’, ír. daur ‘t. p.’, gal. *dera, *d(e)rullia ‘t. p.’ (žr. Pedersen 1909: 144; Matasović 2009: 91; IEW 214–217; Buck 1988: 48–49; Gamkrelidze, Ivanov II 525–526; Lucht 2007: 401–402, 404). Straipsniai / Articles 25 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis apie piktąjį demoną Forbantą [gr. Φόρβας (žr. Pape II 1643)], gyvenusį ąžuole ir kabinusį nužudytų žmonių galvas ant jo šakų [Кагаровъ 1913: 107]). Mitologinio referento žolė paminėjimas taip pat galėtų būti siejamas su dievo Perkūno veiklos sfera, mat požemio Dzeuso (resp. chtoninės sferos dievo) etiologija (žr. Kregždys 2012: 92, 138) suponuoja protohelėnų lunarinę dievybę, savo funkcijomis artimą lietuvių Mėnuliui, kuris „<…> skatinąs žemės paviršiuj esančių augalo dalių, t. y. stiebų bei varpų augimą“ (JBR II 26; dar žr. Kregždys 2012: 233). Rytų baltai (lietuviai) daržoves sėjo ir sodino per delčią, kad jų šaknys (resp. šakniavaisiai) būtų tvirtos, t. y. jaunaties funkcinei atribucijai 2 SCHEMA. Erd. rövidítés. *A „Garburv/īs” funkciók etiológiája 2002: 91; lásd még: Филип 1961: 43, 75). Ilyen mantikai rítusok (falombokból való jóslás) az italikusok lakta vidékeken is léteztek, a római írásokban azonban csak egy olyan jövendőmondásról szóló elbeszélés maradt fenn, amely a nyárfa, nem pedig a tölgy leveleinek 13 ąžuolo27 – deus rōbus (~ lo. Jū[p]piter) – lapų šlamesiu ir keltai (Phythyon, Soesbee, Bennighof különböző árnyalatain alapult (Штаерман 1987: 271). Az északi germánok hittek abban, hogy szent kőrisfájuk (arbor vitae ↔ axis mundi = óizl. Yggdrasill) leveleinek remegésével és susogásával hírt ad a világ végéről (lásd: Davidson 1990: 191; lásd még: Kregždys 2012: 266, 327, 430, 470). Egyébként, akárcsak az óporoszoknál, a hellének áldozati rítusára is jellemzők a vér- (és ember-) áldozatok, amelyekkel a szellemek támadását igyekeztek elkerülni (vö. a gonosz Forbasz démonról szóló mítoszt [gör. Φόρβας (lásd Pape II 1643)], aki egy tölgyfában élt, és a meggyilkolt emberek fejét annak ágaira akasztotta [Кагаровъ 1913: 107]). 27 Vö. óbreton / [ó]korni dar ‘tölgy’, ír daur ‘u. o.’, gal. *dera, *d(e)rullia ‘u. o.’ (lásd Pedersen 1909: 144; Matasović 2009: 91; IEW 214–217; Buck 1988: 48–49; Gamkrelidze, Ivanov II 525–526; Lucht 2007: 401–402, 404). A Hold – lunáris istenség Jū(p)piter ‘égi isten’ Bα növények Jū(p)piter Stygius = Pluto Aαβ C fogyó hold fű α a tölgyfa leveleinek susogása β Ζεὺς föld alatti részének vegetációja ἡ παλαιὰ φηγός kelta deus rōbus bl. Rickoiot šventykla Ζεὺς καταχϑόνιος Aαβ χϑόνιος Bαβ levelek β növények šventasis ąžuolas – arbor mundi *‘medis – būrėjas, burtų medis’ β geras derlius vak. bl. *Garburv/īs ABαβ felszíni részének vegetációja *perkus ‘Perkūnas fája = tölgyfa’ „priverčia augti lapus ir žolę“ „varai žiemą lauk“ pr. Patollo Aβ itáliai jóslás a fa leveleiből baltų griausmo dievas Perkūnas Bα raguotas Perkūnas Aα fertilis funkció α mantikus funkció β Ζεὺς νεφεληγερέτης / οὐράνιος Bα szarvak Nap – szoláris istenség B Dodónéi jósda Ɔ jaunatis ROLANDAS KREGŽDYS 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII a növekvények föld feletti részének vegetációját, az újholdakét pedig a föld alatti részét illette meg (lásd JBR II 177). A fent említett érvek alapján megfogalmazható a balti mennydörgésisten dualista kongruens genezisének óvatos feltevése (vö. a litván mennydörgésisten, Perkūnas és a szarvval rendelkező Perkūnas / szarvval rendelkező öregember [↔ ? porosz Patulo] kapcsolatát, amely az azonos italikus Jū(p)piter „égisten” ↔ Jū(p) piter Stygius „az alvilág Jupiterje = lo. Pluto’ genetikai kongruenciáján alapul]), vö. a régi litván imákban az újholdnak tulajdonított, nem Isten, hanem Perkūnas királyságát (lásd Kregždys 2012: 138, 373). Idővel a mitonima funkcionális motivációja feledésbe merülhetett (miként Perkūnas dualista genezise, dendronimikus referense és a lunáris kultusz hagyománya) a név rendkívül nagyszámú fonotaktikai változása miatt, amely a jelentésbeli strukturális elemek kapcsolatának elvesztését, valamint a porosz vallási reformot feltételezte (erről lásd Beresnevičius 1995: 103–118). Ezért a teonimát mind a vegetáció kezdetének (az impulzust Perkūnas tavaszi villáma adja), mind a termés istenségének kezdték tekinteni (a lunáris kultusz reminiscenciája). Összefoglalva óvatosan feltételezhető, hogy a nyug. bl. *Garburv/īs (→ *Pargrub/īs) „a telet elűző, a levelek és a fű növekedését előidéző, valamint a jó termést biztosító isten” (< *„fa – jós, varázsfa”) Perkūnas számos epitétjének egyike (lásd még Greimas 1990: 454), amelyek egy különösen archaikus mantikus funkció szakrális referensét – egy dendronimikus totemet, amelyet a hellének, a kelták és az északi germánok (talán az itáliaiak is) tiszteltek – feltételezik. Következésképpen ezt a mitonimát lehet būtų priskirti baltų ir išvardytų ide. tautų izomitologemoms. 2. LIE. MASELIS ‘UŽGAVĖNIŲ PAPROČIAIS ÁLÖLTÖZÖTT EMBER’ LKŽe nurodoma, kad rytų aukštaičių panevėžiškių plote – Šeduvos apylinkėse – használatos (vagy egykor használatos volt) az Užgavėnės ünnep résztvevőjének – az álarcos alakoskodónak – megnevezéseként a maselis. E nemű szó lexikográfiai leírása alapján (nincs megadva, hogy a szó kölcsönszó lenne) a lietuvių leksikos veldiniams. Pritarti tokiam sprendimui nėra lengva dėl keszótár összeállítói a következő okok miatt sorolják: 1) feltételezni a kelet-aukštaitis területén előforduló asszimilatív suff. litván. -ala- > -ela- (lásd Skardžius I 175–176) használati esetét, azaz e szót a sub.-ból származtatni. lit. mãsalas 3b (vyr.) ‘kas kuo masinama, prievilas; dvėseliena medžiojamiems žvėrims vilioti’ DŽ; LL 272; ‘ant kabliuko kabinamas maistas žuvims vilioti meškeriojant’ rš (LKŽe) negalima dėl tokios funkcinės konotacijos Užgavėnių šventės personažo fiksavimo stokos; 2) darybinio alternanto sub. įžvelgti liet. masẽnis, -ė 2 (vyr. ir mot.) ‘k a s ma si na’ Als, J (LKŽe) resp. veiksmažodžio liet. mãsinti (-yti), -ina, -ino K, masnti, -na, -no 1. (tr.) Cikkek / Articles 27 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis ‘magához vonzani, elcsábítani, elbűvölni, kísértésbe vinni’ Jms, Kv és mások ; 2. (refl.) ‘vágyódni valamire, elcsábulni’ J; 3. (tr.) ‘megszólítani, nevezni, magához hívni, valamivel csalogatva’ Brs, Slnt, J, M. Valanč, S. Dauk és mások ; 4. (tr.) ‘megpróbálni kicsalogatni, kinyerni’ Grdm; 5. (tr.) ‘vágyat ébreszteni valamire azáltal, hogy megkóstoltatja’ Kal; 6. (tr., intr.) ‘hazudni, becsapni’ D. Pošk, Skd, Dr, Pln, Kam, J, (tr.) ‘ingerelni, gúnyolódni’ G 20 (LKŽe) suff. -elŏvedinį (plačiau žr. Skardžius I 176–177, 235) taip pat negalima ne tik dėl sub. lie. masẽnis, -ė semantinės diferencijos vykdomų apeigų aspektu, bet ir dėl jau minėto šios šventės personažams nebūdingo funkcinio hiperonimo ‘viliotojas, melagis, apgavikas ar erzintojas’ (žr. Vaicekauskas 2009: 67–68). Sprendžiant leksemos lie. maselis kilmės problemą, dėmesys atkreiptinas į identiškos morfologinės struktūros pavardės lie. Masẽlis (LPŽ II 171) vartojimą toje pačioje dialektinėje zonoje, t. y. rytų aukštaičių panevėžiškių plote – Pumpėnuose (Pasvalio r.), Panevėžyje, Raguvoje (Panevėžio r.), Žeimelyje (Pakruojo r.). Lietuvių pavardžių žodyno (LPŽ II 172) autorių teigimu, šis onimas gali būti vedamas iš hipokoristikų: le. Maś (← germ. szász. Mateusz), szász. Maaß, Maas (← germ. szász. Thomas). A vezetéknév eredetének e két tárgyalt magyarázati változata közül a második lenne megbízhatóbb, mivel a hipotézis szerzői nem magyarázták (illetve nem illusztrálták alternatív példákkal) a feltételezett szlavizmus frikatív ś → s váltakozását. Mindazonáltal a germanizmus használatának feltételezését is nagyon nehéz elhinni, mivel e vezetéknév žmogus’ (tokia hipotezė kažkodėl apskritai nesvarstoma) nesuponuoja vokiečių tautybės personažo – tokio šios šventės dalyvio nemini joks etnologas. Remiantis vos ne pagrindinio Užgavėnių šventės persirengėlio, judėjų taulehetséges etimológiai alapja a litván maselis ‘farsangi szokások szerint átöltözött zsidó személy szereplője, státusa szerint – az ünnep idején e nép képviselőit utánzó maszkokat is viseltek (például a kereskedőét [Beresnevičius 2005: 397; bővebben lásd a 0. alfejezetet, 10. jegyzet]), – óvatos feltevést vethetünk fel a szemitizmus, nem pedig a germanizmus (úgy tűnik, nem is a szlavizmus [lásd korábban]) használatának tükröződéséről, vagyis egy retrográd antonomázia esete feltételezhető: zsid. jdš. Massel (vö. a vezetéknévvel Sam Massell, Jr. [EJ XIII 667] < nyug. zsid. massel / maššel ‘szerencse, siker; csillagkép’ [vö. Lötzsch 1992: 115–116] / keleti. jidd. mazal, illetve lzm ‘t. o.’ [wwa;)ja;dla;)s. 2011: 354, 569] < óhéber. mazzāl, illetve lZ; )m; ‘bolygó; csillagkép; szerencse; vagyon’ [Stern 2000: 129; Jastrow II 755]) → hazai. maselis ‘a húshagyókeddi szokások szerint álarcoskodó ember’. 3. ÖSSZEGZÉS A konzekvencialista, illetve strukturális etimológia kutatási elveiből kiindulva (részletesebben lásd róluk: Mailhammer 2013: 4, 2013a: 9, 11]), egy konkrét lexéma eredetének módozatait ismertető ROLANDAS KREGŽDYS 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII előtt szükséges figyelembe venni: (1) annak a forrásnak a formai sajátosságait, amelyben a szó szerepel, illetve a verifikációs módszertan elvei alapján értékelni azt; (2) ugyanazon szó változatainak strukturális különbségeit, az elsődleges forma meghatározására törekedve; (3) a formális grammatika prediszponáló tényezőjének jelentőségét, hogy elkerülhető legyen a nyelvi rendszerre nem jellemző tények megállapítása vagy megfogalmazása. A lexikográfiai összeállítások létrehozása a strukturális lexikai fészkek diszpozitív rendszerére támaszkodva (lásd Corseriu 1967: 297; Mailhammer 2013: 3; továbbá lásd Bussmann 2006: 673–674), a nem őshonos eredetű szavak alapjának (etiológiai szempontú) szelektív megjelölésével és / vagy feltüntetésével, részben hibás, mivel a szavak lehetséges misztifikáción alapuló értékelését és a jövevényszavaknak az örökölt lexika bázisába való bevezetését feltételezi. 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A Szudóviak könyvecskéjében említett vak mitologéma. bl. A Pargrubi(j)us (és változatai: G[r]ubrium, Pergrubrius stb.) feltehetően a következő etimológiai fejlődést feltételezi: vak. bl. *Pargrub/īs ‘az istenség, amely elűzi žolę bei lemiantis gerą derlių’ ← *Gar-brub/īs ‘t. p.’ ← *Gar-bruv/īs ‘t. p.’ ← *Gar-burv/īs *‘medis – būrėjas, burtų medis’ ← pr. garian ‘medis’ E 628 + pr. *burv- *‘būrimas, spėjimas; ženklas’. a telet, növekedésre bírja a leveleket és 2. Vak. bl. *Garburv/īs (→ *Pargrub/īs) ‘az istenség, amely elűzi a telet, növekedésre bírja a leveleket és a füvet, valamint jó termést biztosít’ (< *‘a fa – varázsló, varázsfa’) egyike Perkūnas számos jelzőjének. 3. A *‘a fa – varázsló, varázsfa’ szeméma egy mantikus funkciójú szakrális referenst – a görögök, kelták, északi germánok (talán az itáliaiak) által is tisztelt dendronimikus totemet – feltételez. 4. Lie. A maselis ‘farsangi szokások szerint álarcot öltött ember’ szemitizmus, amely az avd. jdš. Massel. LITERATŪRA Adkins Lesley, Adkins Roy A. 2004: Handbook to Life in Ancient Rome. New York: Facts On File, Inc. Anglickienė Laima 2004: Judėjų įvaizdis lietuvių folklore: viduramžiškų prietarų atspindžiai. – Tautosakos darbai 21(28), 41–53. Baldžius Juozas 2005: Rinktiniai raštai. Etnologijos ir tautosakos baruose. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Straipsniai / Articles 29 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis Balsys Rimantas 2006: Lietuvių ir prūsų dievai, deivės, dvasios: nuo apeigos iki prietaro. Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Barton George A. 1918: The Religion of Israel. New York: The Macmillan Company. Beker Avi 2008: Chosen: the history of an idea, the anatomy of an obsession. New York: Palgrave Macmillan. Beresnevičius Gintaras 1995: Baltų religinės reformos. Vilnius: Taura. Beresnevičius Gintaras 2004: Lietuvių religija ir mitologija. Sisteminė studija. Vilnius: Tyto alba. Beresnevičius Gintaras 2005: Meditacija, kontempliacija, ekstremalios būklės: Lietuva ir Rytai. – Kultūrologija 12, 397–416. Berneker Erich 1896: Die preussische Sprache. Texte, Grammatik, etymologisches Wörterbuch. Strassburg: Verlag von Karl J. Trübner. Běťáková Marta Eva, Blažek Václav 2012: Encyklopedie baltské mytologie. Praha: Libri. Blažek Václav, Běťáková Marta Eva 2014: Prussian *Grubrius ‘god of spring and vegetation’ in perspective of the Italic pantheon. – Baltistica 49(2), 345–356. Blažienė Grasilda 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen. Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Bréal Michael 1964: Semantics: Studies in the Science of Meaning. New York: Dover Publications. BRMŠ I–IV – Baltų religijos ir mitologijos šaltiniai, sud. Norbertas Vėlius. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla (t. 1–2), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (t. 3–4), 1996–2005. Brown Francis, Driver R. S., Briggs Charles 2000: Enhanced Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexicon, with an appendix containing the Biblical Aramaic, based on the lexicon of William Gesenius as translated by Edward Robinson, by Francis Brown, with the cooperation of S. R. Driver and Charles A. Briggs. Based on the 1906 edition originally published by Clarendon Press: Oxford. Washington (electronic edition). Brückner Alexander 1904: Starożytna Litwa. Warszawa: Druk K. Kowalewskiego. Buck Carl Darling 1988: A Dictionary of selected Synonyms in the pricipal Indo-European Languages. Chicago & London: The University of Chicago Press. Būga I–III – Kazimieras Būga. Rinktiniai raštai 1–3, sud. Zigmas Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958–1961. ROLANDAS KREGŽDYS 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Burkert Walter 1977: Griechische Religion der archaischen und klassischen Epoche. Stuttgart & Mainz: Verlag W. Kohlhammer. Bussmann Hadumod 2006: Routledge Dictionary of Language and Linguistics. London and New York: Routledge. Cameron Alan 2004: Greek Mythography in the Roman World. Oxford & New York: Oxford University Press, Inc. Chantraine I–IV1–2 – Pierre Chantraine. Dictionnaire étymologique de là langue grecque. Histoire des mots. Paris: Éditions Klincksieck (1 (A–Δ) – 1968, 2 (E–K) – 1970, 3 (Λ–Π) – 1974, 4(1) (P–ϒ) – 1977, 4(2) (Φ–Ω et index) – 1980). Coseriu Eugenio 1967: Lexikalische Solidaritäten. – Poetica 1, 293–303. Daukantas Simonas 1993: Būdas senovės lietuvių, kalnėnų ir žemaičių. Vilnius: Ethnos. Davidson Gustav 1971: A Dictionary of Angels: Including the Fallen Angels. New York: Free Press. Davidson H. R. Ellis 1990: Gods and Myths of Northern Europe. London: Penguin Books. Delamarre Xavier 2003: Dictionnairede la langue Gauloise. Une approche linguistique du vieux-celtique continental. Paris: Editions Errance. Dini Pietro Umberto 2000: Baltų kalbos. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Dini Pietro Umberto 2010: Elementi di mitologia baltica. – Polifemo 10, 101–126. Dini Pietro Umberto 2014: Foundations of Baltic Languages. Vilnius: Vilnius University. Dougherty Carol 2006: Prometheus. London & New York: Routledge Taylor & Francis Group. Dunstan William E. 2011: Ancient Rome. Lanham & Plymouth, UK: Rowman & Littlefield Publishers, Inc. Dusburgietis Petras 2005: Prūsijos žemės kronika. Vilnius: Versus aureus. DvŽ I–II – Dieveniškių šnektos žodynas 1–2. Autoriai: Laima Grumadienė, Danguolė Mikulėnienė, Kazys Morkūnas, Aloyzas Vidugiris. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005–2010. Straipsniai / Articles 31 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis EJ I–XXII – Encyclopaedia Judaica 1–22. Fred Skolnik, Editor in Chief. Michael Berenbaum, Executive Editor. Detroit & London: Thomson & Gale, USA; Keter Publishing House LtD., Jerusalem, 2007. Frisk I–III – Hjalmar Frisk. Griechisches Etymologisches Wörterbuch 1–3. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1960. Gamkrelidze, Ivanov I–II – Thomas V. Gamkrelidze, Vjačeslav V. Ivanov. Indo-European and the Indo-Europeans. A Reconstruction and Historical Analysis of a Proto-Language and a Proto-Culture 1–2. Berlin & New York: Mouton de Gruyter, 1995. Gerullis Georg 1922: Die altppreußischen Orstnamen. Berlin und Leipzig: Vereinigung wissenschaftlicher Verleger. Graf Fritz 2009: Apollo. London and New York: Routledge. Greimas Algirdas Julius 1990: Tautos atminties beieškant. Vilnius & Chicago: Mokslas. Grunau Simon 1876: Preussishe Chronik. Die preussischen Geschichtschreiber des XVI und XVII Jahrhunderts. Bd. 1, herausg. von M. Perlbach. Leipzig: Verlag von Duncker & Humblot. Harrison Jane Ellen 1913: The Religion of Ancient Greece. London: Constable & Company LTD. IEW – Julius Pokorny. Indogermanisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Bern und München: A. Francke AG-Verlag, 1959–1969. Il. – Ὁμήρου ‘Ἰλιάς’ Jastrow I–II – Marcus Jastrow. A Dictionary of the Targumim, The Talmud Babli and Yerushalmi, and the Midrashic Literature. London & New York: Luzac & Co., G. P. Putnam’s Sons, 1903. JBR I–V – Jonas Balys. Raštai 1–5, par. Rita Repšienė. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 1998–2004. JBŽ I–III – Jokūbas Brodovskis. Lexicon Germanico=Lithvanicvm et Lithvanico=- Germanicvm. Rankraštinis XVIII amžiaus žodynas, 1–3, par. Vincentas Drotvinas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009. Kabelka Jonas 1982: A baltisztika bevezetése. Vilnius: Mokslas. Klein Ernest 1987: A héber nyelv átfogó etimológiai szótára számára Readers of English. Jerusalem & Tel Aviv: Eisenbrauns. Kolczyński Jarosław 1996: Trójnożna koza. Uwagi o symbolice trójnożności. – Etnografia Polska 40(1–2), 81–107. ROLANDAS KREGŽDYS 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXIII Kregždys Rolandas 2009: A Szudovok könyvecskéje – a nyugati baltiak vallásának és kultúrájának forrása. I. rész: formális elemzés. – Lituanistica 55 (3–4 [79–80]), 174–187. a Kregždys Rolandas 2009a: Pr. Romow pagal Petro Dusburgiečio „Prūsijos žemės krónikát” és más történelmi értelmezések napjainkig (a helynév etimológiai elemzése, lokalizációja). – Az ókori balti kultúra 8. Vilnius: Kronta, 122–187. Kregždys Rolandas 2010: M. Stryikowskio Kronika Polska, Litewska, Żmódzka i wszystkiej Rusi című művének teonimái: Chaurirari. – Acta Linguistica Lithuanica 62–63, 50–81. Kregždys Rolandas 2011: A balti teonimák átadásának és az istenek funkciói meghatározásának problematikája Jan Łasicki „De diis Samagitarvm cæterorvmque Sarmatarum, & falſorum Chriſtianorum. Item de religione Armeniorum“ című művében: Salaus, Klamals, Atlaibos, Tawals. – A balti filológia perspektívái II. Poznań: Wydawnictwo „Rys“, Kuiper Kathleen 2011: Az ókori Róma: 101–121. Kregždys Rolandas 2012: Baltų mitologemų etimologijos žodynas I: Kristburgo sutartis. Vilnius: Lietuvos kultūros tyrimų institutas. Romulustól és Remustól a vizigót invázióig. New York: Rosen Educational Services, LLC. Kuzavinis Kazys 1964: A porosz nyelv. Vilnius: Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet. Laurinkienė Nijolė 1990: A mítosz visszfényei a litván naptári dalokban. Vilnius: Vaga. LE I–XXXVII – Litván enciklopédia 1–37. Boston: A Litván Enciklopédia Kiadója, 1953–1985. Lhôte Éric 2006: Dodóna jósló ólomlemezei. Genf: Droz. LKŽe – A litván nyelv szótára (1–20. köt., 1941–2002) elektronikus változata. Második elektronikus kiadás. Szerkesztőbizottság: G. Naktinienė és mtsai. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2013. LMAGBR – A Lengyel Tudományos Akadémia Gdański Könyvtárának Kézirattára. Lötzsch Ronald 1992: Duden Jiddisches Wörterbuch (2., átdolgozott kiadás). Mannheim és Zürich: Dudenverlag. LPŽ I–II – Litván családnévszótár 1–2. Vilnius: Mokslas, 1985–1989. Lucht Martina 2007: Az óír nyelv alapszókincse. Inaugurációs disszertáció a bonni Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität Filozófiai Karán a doktori cím megszerzéséhez. Bonn: Rheinische Friedrich-Wilhelms-Universität. LVŽ I–II… – Litván helynévszótár 1–2. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2014… Cikkek / Articles 33 Baltų mitonimų kilmė: vak. bl. Pargrubi(j)us (G[r]ubrium, Pergrubrius ir kt.); lie. maselis Mailhammer Robert 2013: Introduction: Etymology beyond word histories. – Lexikai és strukturális etimológia. A szótörténeteken túl. Szerk. Robert Mailhammer, Boston és Berlin: Walter de Gruyter, Inc., 1–7. Mailhammer Robert 2013a: A kontaktusetimológia keretei felé. – Lexikai és strukturális etimológia. A szótörténeteken túl. Szerk. Robert Mailhammer, Boston és Berlin: Walter de Gruyter, Inc., 9–31. Malitz Jürgen 2005: Nero. Oxford: Blackwell Publishing. Mannhardt Wilhelm 1936: Lett–porosz istenhit. Riga: A Lett–Irodalmi Társaság kiadásában. Matasović Ranko 2009: A proto-kelta nyelv etimológiai szótára. Leiden és Boston: Brill. Mažiulis Vytautas 1966: A porosz nyelv emlékei. Vilnius: Mintis. Mažiulis Vytautas 2004: A porosz nyelv történeti grammatikája. Vilnius: A Vilniusi Egyetem kiadója. Mierzyński Antoni 1900: Romowe. Poznań: Drukarnia dziennika poznańskiego. MP I–IV – Matas Pretorijus. Poroszország érdekességei, avagy Poroszország látványa 1–4. Szerkesztette Ingė Lukšaitė. Vilnius: Pradai (1. köt. – 1999), a Litván Történeti Intézet kiadója (2. köt. – 2004, 3. köt. – 2006, 4. köt. – 2011). Narbutt Teodor 1835: A litván nemzet ókori története. 1. kötet. Litván mitológia. Vilnius: A. Marcinowski. Od. – Ὁμήρου Ὀδυσσείη Pape I–II – Dr. W. Pape görög tulajdonnevek szótára 1–2 (I: α–κ; II: λ–ω). Braunschweig: Fried. nyomdája és kiadója. Bieweg & Sohn, 1911. Pedersen Holger 1909: A kelta nyelvek összehasonlító grammatikája. Első kötet. Bevezetés és hangtudomány. Göttingen: Vandenhoeck és Ruprecht. PEŽ I–IV – Vytautas Mažiulis. Az óporosz nyelv etimológiai szótára 1–4. Vilnius: Mokslas (1. köt.), Mokslo ir enciklopedijų leidykla (2., 3. köt.), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (4. köt.), 1988–1997. Phythyon John R., Soesbee Ree, Bennighof Mike 2002: Celtic Age. A kelták mítoszainak, hőseinek és szörnyeinek szerepjátéka. Virginia Beach: Avalanche Press LTD. Przybytek Rozalia 1993: Balti eredetű helynevek Kelet-Poroszország déli részén. Stuttgart: Franz Steiner Verlag.