Vadinamojo bavarų geografo „Bruzi“ ir prūsai

Straipsniai / Articles 15 DIEGO ARDOINO Vilniusi Egyetem Kutatási irányok: a porosz nyelv, az ősi balti írásbeliség, italų ir lotynų kalbų (istorinė) gramatika, filologija, kalbotyra, dialektológia, szövegtan, kodikológia, paleográfia, összehasonlító nyelvészet. AZ ÚGYNEVEZETT BAJOR FÖLDRAJZÍRÓ BRUZIJA ÉS A POROSZOK Az úgynevezett Bajor Geográfus Bruzijai és az óporoszok ÖSSZEFOGLALÓ A tudományos szakirodalomban elterjedt az a nézet, hogy a porosz etnonim első alkalommal Bruzi alakban jelent meg egy rövid, latin nyelven írt szövegben, amely egy IX. századi kéziratban található, és amelyet hagyományosan az úgynevezett bajor földrajzírónak tulajdonítanak. A kézirat alapos kodikológiai és paleográfiai vizsgálata azt mutatja, hogy a szöveget minden bizonnyal később illesztették be a kéziratba, részletes filológiai elemzése pedig lehetővé teszi, hogy új hipotézist javasoljunk arról a régióról, ahol a Bruzi megtelepedtek. KULCSSZAVAK: bajor földrajzíró, Bruzi, poroszok, Descriptio civitatum et regionum, balti filológia. ANNOTÁCIÓ A szakirodalomban széles körben elterjedt vélekedés szerint a poroszok etnonimája először Bruzi alakban fordul elő egy rövid latin szövegben, amely egy 9. századra datált kéziratban maradt fenn, és amelyet hagyományosan az úgynevezett Bajor Geográfusnak tulajdonítanak. A kézirat pontos kodikológiai és paleográfiai vizsgálata azt mutatja, hogy a szöveget bizonyosan későbbi időpontban illesztették be, alapos filológiai elemzése pedig lehetővé teszi, hogy új hipotézist fogalmazzunk meg arról a régióról, ahol a Bruzik letelepedtek. KULCSSZAVAK: Bajor Geográfus, Bruzik, óporoszok, Descriptio civitatum et regionum, balti filológia. DIEGO ARDOINO 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXV A baltisztikai szakirodalomban az úgynevezett Bajor Geográfus a nomákat žinomas visų pirma dėl to, kad manoma, jog jis užfiksavo pirmąjį šiandien žiporoszokat megnevező etnonimával jelöli, amely a XIII. századtól a forrásokban következetesen Poroszországnak nevezett régió lakóit írja le. Íme, mit ír erről néhány fontos kutató: 1) „A porosz név („Bruzi“) először az úgynevezett Bajor Geográfus 9. századi írásaiban olvasható (Lásd Łovmjaņska Studja nad pocz. społ. i państwa lit. I 47 és II 151.)“ (Endzelīns 1945: 39). 2) „A poroszokat ezen a néven először a IX. században említik: az úgynevezett Bajor Geográfus Bruzi „poroszai“. Később (körülbelül 965-ben) a poroszokat Burūs néven említi a spanyol utazó, Ibrahim-ibn-Jakúb“ (Mažiulis 1966: 13–14). 3) „A 9. századtól a porosz név váltja fel a Wulfstan által utoljára említett aestiek nevét (és talán az észteknél is ez honosodott meg). A Bruzi ˈporoszokˈ nevet a Bajor Geográfus említi először a 9. század közepén“ (Schmalstieg 1976: 3). 4) „A Bajor Geográfus „az északi Duna-vidék városainak és területeinek leírásában“ számos más név mellett a Bruzi nevet is megemlíti. […] Ez a porosz név első ismert említése (IX. század)“ (Kabelka 1982: 40). 5) „Az aisok helyett a IX. századtól ugyanezen nyugati balták megnevezésére a történelmi forrásokban a poroszok neve jelenik meg. Elsőként a IX. században az úgynevezett Bajor geográfusnál (Bruzi) említik“ (Zinkevičius 1984: 279). 6) „A P. nyelv hordozóinak megnevezését a *prūs gyökérrel először a IX. században jelölték – Bruzi (Bajor Geográfus), vagyis ugyanabban a században, amikor az utolsóний раз население этик мест названо «айстиями» (Вулфстан), ср. Tacitusnál az Aestii első említése” (Toporov 2006: 50). 7) „A poroszok neve (Bruzi alakban) először a IX. században, az ún. Bajor Geográfus írásaiban szerepel“ (LKE 2008: 439). 8) „A poroszok neve először Bruzi alakban jelenik meg a IX. században a Bajor geográfusnál (Zakrzewski 1917), valamint Burūs alakban (nagyjából 965-ben) Ibrāhīm ibn Ja’ķūb arab nyelvű műveiben (Kowalski 1946, p. 147)“ (Dini 2014: 327). 9) „Érvelése során1 felhívta a figyelmet e népnév történeti forrásokban rögzített legrégibb előfordulásaira, amelyek a gyökér elején b-vel kezdődnek: a Bajor Geográfus (IX. század) Bruzi alakjára“ (Karaliūnas 2015: 232). 1 Tudniillik. Leszek Bednarczuk, lásd Bednarczuk 1982: 49–66. Straipsniai / Articles 17 Vadinamojo bavarų geografo Bruzi ir prūsai Valamennyi említett tudós2 hangsúlyozza a két tényt, amelyeket valóban ismertnek, megbízhatónak és kétségtelennek tekintenek: • a Bruzi etnonimát először a IX. században említették; • ez a prūsai etnonima mindmáig ismert első rögzítése. A bajor geográfus tanúságtétele tehát alapvetően két tényező miatt fontos: • a Bruzi (a bajor földrajztudós által rögzített) formai etnonim és az újabb prūsai (a XIII. századtól nagy számban rögzített) hasonlósága miatt, amely sok tudóst arra ösztönzött, hogy a Bruzi népnevet a poroszokkal azonosítsák; • a rögzítésnek tulajdonított régiség miatt (IX. század). Ha az úgynevezett bajor földrajztudósnak tulajdonított szöveg például a XIII. századból származna, nem lenne ilyen fontos, mivel a XIII. században számos más forrásban is említik mind a prūsai etnonimet, mind a Prūsija choronimot. Mindazonáltal pontosítani kellene néhány (nyilvánvaló) dolgot. Amint az imént láttuk, az említett publikációk azt állítják, hogy a Bruzi etnonimet először a IX. században említették. Valójában pontosabb lenne azt mondani, hogy a dokumentum, amelyben a Bruzi forma rögzítve van, a IX. századra datálható. Még pontosabban – a dokumentumot, amelyben a Bruzi forma rögzítve van, általában a IX. századra datálják, és ismeretlen szerző írta, akit hagyományosan bajor földrajztudósnak neveznek. Most feltehetnénk a kérdést: • mire alapozzák azt az állítást, hogy a Bruzi alakot rögzítő dokumentum a IX. századra datálható? Továbbá: • teljesen biztosak lehetünk-e abban, hogy a Bruzi etnonim ugyanazokkal a törzsekkel azonosítható, amelyeket a XIII. századtól a poroszok etnonimával neveznek meg? Ezek olyan kérdések, amelyekre nehéz (vagy lehetetlen) kizárólag nyelvészeti jellegű megfontolások alapján válaszolni. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megfelelő választ adjunk, egyetlen út áll előttünk: annak az eredeti dokumentumnak a filológiai (azaz kritikai) elemzése, amelyben a Bruzi etnonimot lejegyezték. A filológiai elemzés kifejezés használatakor a dokumentum kritikai vizsgálatát értem a filológia által kínált eszközök segítségével: paleográfia, kodikológia, szövegkritika, másként szólva, ekdotika. Amikor egy többé-kevésbé önálló, elszigetelt glosszát vagy tanúságot vizsgálnak, a nyelvészek általában hajlamosak azonnal (és legtöbbször kizárólag) az etimológiai-összehasonlító jellegű kutatásokra összpontosítani, ezért gyakran nem vonnak be más jellegű megfontolásokat. Ugyanez történt a Bruzi etnonim esetében is. 2 És a legújabb poroszistikai tankönyvben is ugyanezek az állítások szerepelnek: „A források a IX. századtól a poroszok nevét is tanúsítják (vö. a Bajor Geográfus Bruzi alakját a IX. századból, Ibrahim ibn Jakub Burūs alakját a X. századból, Brémai Ádám Pruzzi alakját a XI. századból, a Nesztor-krónika Проусы alakját a XI–XII. századból stb.)“ (Rinkevičius 2015: 14). DIEGO ARDOINO 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXV Amint Simas Karaliūnas kiválóan rámutat (Karaliūnas 2015: 226–237), a bajor geográfus tanúságát vizsgáló balti filológusok nem vették a fáradságot, hogy ellenőrizzék a dokumentum keltezését és a Bruzi ~ poroszok azonosításának megalapozottságát, hanem elsősorban a Bruzi forma etimológiai és nyelvészeti elemzésére összpontosítottak. Mindazonáltal az olyan esetekben, mint a vizsgált, legalább kezdetben ellen kellene állni az etimológiai elemzés vonzerejének, és azt félretéve alapos filológiai, kodikológiai és paleográfiai vizsgálatnak kellene alávetni azt a dokumentumot, amelyben a vizsgált szó szerepel. Ez a modus operandi szilárdabb alapot biztosítana a további, nyelvészeti jellegű kutatásokhoz, és segítene elkerülni a pontatlan (vagy ami még rosszabb – a teljesen megalapozatlan) információk terjesztését. Az egyik publikációból a másikba vándorolva az ilyen információ ellenőrizhetetlenné válik, és néhány idézés után tout court igazként fogadják el, ezáltal nagy kárt okozva a tudomány eddigi eredményeinek és a jövőbeli kutatásoknak. Most térjünk át a bajor geográfusnak tulajdonított dokumentum leírására. A Bruzi etnonimát egy rövid (kétoldalas) dokumentum említi, amelyet a következő néven ismernek: Descriptio civitatum et regionum ad septentrionalem plagam danubii (azaz „A Duna északi oldalán fekvő erődítmények és vidékek leírása“) (lásd az 1. ábrát). 1. ÁBRA A dokumentum incipitje. Ez egy rövid dokumentum incipitje (azaz az első szavak, amelyek később az egész dokumentum címévé váltak), amelynek ismeretlen szerzőjét 1796-ban a lengyel író, Jan Potocki bajor geográfusnak3 nevezte, mivel a szöveget Münchenben, Bajorországban, a Bajor Állami Könyvtárban (Bayerische Staatsbibliothek) fedezték fel, amelyet akkoriban Bibliotheca Regia Monacensis néven ismertek. A Descriptio civitatum et regionum Codex unicus (azaz e fennmaradt és ismert dokumentum egyetlen példánya), amelyet 1772-ben Louis-Gabriel’io Du Buat-Nançay francia történész és drámaíró fedezett fel egy különféle geometriai és csillagászati írásokat tartalmazó, pergamenből készült foliant utolsó két lapján (149v és 150r); a foliantot a Staatsbibliothek München Clm 560 jelzet alatt őrzi. 3 A bajor geográfusról lásd: Zakrzewski 1917; Von Keltsch 1886: 505–560; Fritze 1952: 326–341; Billig 1995: 27–67; Rossignol 2011: 305–316. Cikkek / Articles 19 2. ÁBRA Descriptio civitatum et Vadinamojo bavarų geografo Bruzi ir prūsai regionum 149v. oldal. DIEGO ARDOINO 20 Acta Linguistica Lithuanica LXXV 3. ÁBRA. Descriptio civitatum et regionum 150r. oldal. Tanulmányok / Articles 21 Vadinamojo bavarų geografo Bruzi ir prūsai A kódexben négy különböző korú kodikológiai egység különíthető el, amelyeket a neves paleográfus, Bernhard Bischoff4, a 9. század végére (az utolsó kettőt), illetve a 11. századra (az első kettőt) datált. A Descriptio civitatum et regionum kétségtelenül későbbi betoldás, amely a 10. századra (vagy valamivel későbbre) datálható, és amelyet Bischoff5 véleménye szerint egy Délnyugat-Németországból származó másoló jegyzett le. A Descriptio civitatum et regionum (lásd a 2. és 3. ábrát) – rövid6 és számos szempontból problematikus dokumentum7 – a Duna északi régiójában megtelepedett ötvennyolc nép jegyzéke, amely főként régisége miatt vált meglehetősen fontossá a szláv történelem kutatói számára. A legtöbb etnonim mellett rendszerint fel van tüntetve a megfelelő civitates mennyisége (a civitas terminust valószínűleg nem városokként vagy területi egységekként, hanem erődítményekként kell értelmezni), és olykor további információk is szerepelnek. A Descriptio civitatum et regionum világos, kétrészes struktúrával rendelkezik. Az incipit után 13 népet sorolnak fel, majd két pontosítás következik: Iste sunt regiones, que terminant in finibus nostris (lásd a 4. ábrát) Isti sunt, qui iuxta istorum fines resident (lásd az 5. ábrát). 4. ÁBRA A Descriptio civitatum et regionum 149v. oldalának 15–16. sora. 5. ÁBRA A Descriptio civitatum et regionum 149v. oldalának 16. sora. Ezután a felsorolás a dokumentum végéig folytatódik, egyszerűen, ex abrupto, az ötvennyolcadik néppel zárulva (Golensizi civitates V), további információ vagy explicit hozzáadása nélkül. A második részben felsorolt népek közül sok nem 4 Lásd. Bischoff 1981: 187–211; Bischoff 2004: 221–222. 5 Bischoff 1960: 262, 3. jegyzet 6 Descriptio sudaro 26 eilutės 149v puslapyje ir 12 eilučių 150r puslapyje. Bruzi etnonimas užfika 150r. oldal 5–6. sorában. 7 Franz Brunhölz (1996: 502–503) nem tulajdonít neki semmiféle irodalmi jelentőséget. DIEGO ARDOINO 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXV máshonnan nem ismert adatok, és gyakran nehéz (vagy teljesen lehetetlen) meghatározni, melyik népről van szó. E népek némelyikének civitasa esetében a mennyiség nincs megadva, másokénál viszont óriási szám szerepel, olykor feltételezés jellegű információkkal kiegészítve. Az ilyen következetlenség miatt felmerült, hogy a Descriptio civitatum et regionum második része eredetileg egy másik szerző különálló szövege volt. A több szerkesztési réteg lehetségének figyelmen kívül hagyásával megállapítható, hogy a szöveg második részének elrendezése gyakran elárulja az író (vagy az általa használt lehetséges forrás) bizonyos pontatlanságát. Emellett úgy tűnik, hogy a népeket többnyire nem a szomszédos területi elhelyezkedésük szerint sorolják fel, ezért nagyon kockázatos őket (még ha csak hozzávetőleges) földrajzi viszonyítási pontoknak tekinteni. A dokumentumról és a benne található számos bizonytalanságról (elsősorban a dokumentum forrásaival és céljaival kapcsolatban) tovább nem beszélve, a Bruzi etnonimára szeretnék összpontosítani, amelyet – amint azt többször is megismételték – a balti és szláv filológiai szakirodalomban már sok éve a prūsai etnonim ma ismert legrégebbi lejegyzésének tekintenek. A Descriptio civitatum et regionum szövegében a Bruzi a harmincnyolcadikként említett nép (lásd a 6. ábrát): Bruzi · pluſ ē undiq· quādeeniſa ad rhenū· azaz Bruzi plus est undique quam de enisa ad rhenum. 6. ÁBRA. A Descriptio civitatum et regionum 150r oldala, 5–6. sor. A bajor geográfus által valamennyi népről említett leírások alapján a Bruzi etnonimáról szóló megjegyzés így fordítható, pontosabban – értelmezhető: az a régió, ahol a Bruzik élnek, minden tekintetben nagyobb annál a régiónál, amely az Enns folyótól a Rajnáig terül el. Ismét előre hangsúlyozva, hogy az e témával kapcsolatban felvetett valamennyi hipotézist az adatok és bizonyítékok hiánya miatt mindenképpen (többé-kevésbé megalapozott) feltevésnek kell tekinteni, az imént bemutatott fordítási változatra támaszkodva a továbbiakban megpróbálom megérteni (azaz értelmezni) a bajor geográfus Bruziról szóló állítását. Hogy a rhenum szó a Rajna folyóra utal (latinul Rhenus; németül Rhein), kétségtelennek tűnik. Mivel a Rajna folyó, valószínű, hogy az enisa szó is folyót, tavat, hegyet vagy más jelentős és könnyen azonosítható táji elemet nevezhetett meg. Cikkek / Articles 23 Vadinamojo bavarų geografo Bruzi ir prūsai Iš tikrųjų enisa galima gana įtikinamai susieti su dabartine Enso upe (Enns németül), a Duna déli mellékfolyója, amely mintegy 250 km-en át Ausztria területén folyik (lásd a 7. ábrát). 7. ÁBRA A Rajnától az Ennsig terjedő régió. Az Enns folyó neve latinul különféle alakokban maradt fenn: Anasus, Anisus, Anesus (Forcellini 1828: 960); Anesus, Enesus, Enasa, Anasus, Enesis, Anisus, Anisa (Graesse 1909: 17). Descriptio civitatum et regionum Graesse 1909: 17 Forcellini 1828: 960 Enisa Anasus Anasus Anesus Anesus Anisus Anisus Anisa Enasa Enesis Enesus A pontos megfelelőt mindmáig nem találták meg, azonban a bajor geográfus által rögzített enisa elnevezés és a más forrásokban szereplő Anisa, Enasa változatok közötti fonetikai különbség oly csekély, hogy a középkori írnokok grafikai változatait figyelembe véve (más nyelvek elnevezései, amelyek hangjainak kifejezésére a latin nyelv