Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung

Straipsniai / Articles 173 JÜRGEN UDOLPH Zentrum für Namenforschung – Leipzig A Göttingeni Tudományos Akadémia Tudományos kutatási területek: történeti nyelvészet, víznevek, helynevek, családnevek. A HAZA ÉS AZ ELTERJEDÉS AZ INDOGERMÁN TÖRZSEK A NÉVKUTATÁS FÉNYÉBEN Az indoeurópai törzsek őshazája és elterjedése a névanyag kutatásának fényében ANNOTÁCIÓ Ha le akarjuk írni az indogermánok hazáját és elterjedését, akkor meg kell határozni a nächst notwendig, die ursprünglichen Siedlungsgebiete der einzelnen indogermanischen törzseket. A vízés helynevek, valamint a jó és termékeny talajok alapján, amelyek folyamatos megtelepedést tesznek lehetővé, a szlávok a Kárpátok északi lejtőin lokalizálhatók, a germánok pedig a Hartól északra, amelyeknek a Baltikummal és a balti zes und die Kelten am Westrand der Alpen. Gewässernamen, die der Alteuropäischen Hydronymie zuzurechnen sind, zeigen weiter, dass von fast allen Siedlungsgebieten aus alte nyelvekkel való kapcsolatai kimutathatók. A Baltikum tehát az indoeurópai nevek központja, és semmi sem szól ez ellen, illetve a Kaukázusnál ez kizárt. es als Ausgangsbereich und Heimat der indogermanischen Expansionen anzusehen. Eine Heimat außerhalb der Alteuropäischen Hydronymie, sei es in Südrußland, in Kleinasien SCHLÜSSELWÖRTER: Indogermanen, Gewässernamen, Slaven, Germanen, Kelten, Balten, Alteuropäische Hydronymie, Urheimat. ANNOTÁCIÓ Ha jellemezni kívánjuk az indoeurópai népek őshazáját és terjeszkedését, mindenekelőtt alapvető fontosságú az egyes indoeurópai törzsek eredeti településterületeinek azonosítása. A folyóés helynevek alapján, valamint a jó és JÜRGEN UDOLPH 174 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI termőtalajoknak köszönhetően, amelyek lehetővé tették a folyamatos megtelepedést, a szláv településterület lokalizálható, és a balti the northern slope of the Carpathian Mountains, Germanic settlement north of the Harz and Celtic settlement on the western edge of the Alps. In addition, river names which can be attributed to the Old European hydronymy show that old relations to the Baltic counnyelvek is adatolhatók. Így a balti országok jelentik a központot of Indo-European names and not much opposes the idea of this area as the exit area and home of Indo-European expansion. A home outside of the Old European hydronymy, be it in Southern Russia, in Asiea Minor or in the Caucasus Mountains, can be ruled out. KEYWORDS: Indo-Europeans, Hydronyms, Slavs, Germanic peoples, Celts, Balts, Old European Hydronymy, Original homelands. EINLEITUNG Ha az indoeurópai törzsek szülőföldjéről és elterjedéséről kérdezünk, akkor minden esetben a településre, a betelepülésre és a vándorlási mozgásokra kérdezünk rá. Mindkettő, a letelepedés és a vándorlás, a talajon, a földön megy végbe. A település általános meghatározás szerint olyan hely, ahol az emberek többnyire épületekben vagy épületszerű létesítményekben lakás és munka céljából együtt élnek. Amikor az emberek megfelelő létesítményekben együtt élnek, a szükségszerűség arra kényszerít, hogy a Propria eredete régebbi, mint in der Umwelt zu orientieren, danach, diese zu benennen. Das Benennen erfüllt einen funktionellen Aspekt und es gibt bemerkenswerte Studien wie etwa die von Horst M. Müller und Marta Kutas (1997), die zu dem Schluss kommen, a nyelvé. Más szemszögből ezt már korán felismerte Gottfried Wilhelm Leibniz és Jacob Grimm is. Egy általánosabb nézőpontból J. Grimmnél ez áll: „Nincs élőbb tanúság a népekről, mint [ha] a német nyelv minden forrása elapadna, igen, őseink történetének legrégibb tanúságai” (1848: 133), a víznevekkel kapcsolatban pedig Knochen, Waffen und Gräber, und das sind ihre Sprachen“ (1848: 5) und an anderer Stelle: „Ohne die Eigennamen würde in ganzen frühen Jahrhunderkonkrétan: pourquoy ils meriteroient une recherche particulaire“ (1882: 264). die wir überhaupt für diese aufzuweisen haben, beruhen gerade in ihnen […]. Eben deshalb verbreitet ihre Ergründung Licht über die Sprache, Sitte und GeAmikor az indogermán nyelvek őshazájáról és szétválásáról kérdezünk, äußert G.W. Leibniz „Et je dis en passant que les noms de rivieres, estant ordinairement venus de la plux mieux le vieux langage et les anciens habitans, c’est véleményem szerint a földrajzi nevek figyelembevétele elengedhetetlen. Mindenekelőtt a következő pontok adják a nevek különös jelentőségét a korai települések és vándorlások kérdései szempontjából: Straipsniai / Articles 175 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung 1) A helynevek csak hosszabb ideig tartó megtelepedés révén keletkeznek. nicht momentanes Geschehen oder ein besonderes Ereignis zur Festlegung des Általában nem nevekhez vezet, hanem egy nyelvjárás beszélői közötti fokozatosan növekvő, hallgatólagosan kialakuló és csak lassan formálódó megegyezéshez (mégpedig annak a nyelvjárásnak a beszélői között, amely a név keletkezésének idején az adott helyen élő volt). Ennek több következménye van. 2) Egy ország rövid ideig tartó meghódítása és megszállása nem vezet ahhoz, hogy a hódítók és megszállók nyelvéből helynevek alakuljanak ki. A hódító vagy nomád életmódot folytató népek, mint a hunok és a mongolok, csak nagyon ritkán hagynak maguk után neveket, vízneveket pedig szinte soha. Köln és Koblenz (Confluentes) 3) Das gilt sogar für die römische Besatzung und Besiedlung Südund Westdeutschlands. Aus dem Lateinischen können zwar etliche Ortsnamen wie magyarázható így, latin vízneveket azonban alig találunk. 4) A víznevek hosszú életűek és szívósak1. Mindenekelőtt náluk figyelhető meg egy olyan jelenség, amely rendkívüli jelentőségű annak a kérdésnek a szempontjából, hogy korábban mely népek laktak egy bizonyos területen: népességcsere esetén rendszerint nem tűnnek el, hanem az új telepesek nyelve megváltoztatja, és az új idiómához igazítja őket. Gyakran rendkívüli szívóssággal maradnak fenn; jelentős, hogy többnyire a földművelőként letelepedett emberek azok, akik a neveket továbbörökítik. 5) Hosszú életűségük révén a földrajzi nevek gyakran olyan közneveket tartalmaznak, amelyek az élő nyelvekből már régen eltűntek. Ez ugyan olyan jelenség, amely valamennyi nyelv történetéből ismert, de a köznevekhez képest a nevekben való kimutatás a szó jelentését lényegesen pontosabban meghatározhatja. 6) Abból kell kiindulni, hogy dende Vorteile, denn dadurch kann das ursprüngliche Verbreitungsgebiet eines az indogermán egyes nyelvek keletkezésének idején is meg kell határozni egy indogermán alap nyelv nyelvtörténetileg lehetőleg meggyőző rekonstrukcióját. Az manischen und in der Zeit der Entfaltung und der Expansion Gewässernamen entstanden sind. Diese aufzuspüren ist eine Aufgabe der Indogermanistik. Eine weitere Aufgabe der Indogermanistik ist bekanntlich der Versuch, durch den Vergleich einander entsprechender Wörter, Formen und Syntagmen indogermán egyes nyelvekből indulunk ki – és ez másképpen egyáltalán nem lehetséges. 1 Hans Krahe és Wolfgang P. Schmid ezt újra meg újra hangsúlyozta. JÜRGEN UDOLPH 176 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Genau diesen Weg muss man dann aber auch gehen, wenn man sich auf az indogermán törzsek vélhetően legősibb településterületeinek felkutatására vállalkozik: az indogermán egyes nyelvek vízneveinek rétegeibe való betekintésből kiindulva meg kell kísérelni, hogy onnan megtaláljuk az utat a korábbi névrétegekhez. Mivel a földrajzi nevek a vándorlások bizonyítékaiként is értékelhetők (Udolph 2008), ez az eljárás kétségkívül előrelépéseket ígér. A szláv nyelvvel kezdem, majd egy pillantást vetek a germánra, Baltische und Keltische werfen. AZ INDOGERMÁN NYELVEK ELTERJEDÉSE EINZELSPRACHEN IM LICHTE DER NAMEN 1. DAS SLAVISCHE A földrajzi nevek segítségével a szlávok legősibb településterületeiről közelebbi ismereteket szerezni kívánó törekvések lényegében mindmáig Max Vasmer „kizárásos módszerén” alapulnak. Sikerült körülhatárolnia az eredetileg szláv területet azáltal, hogy elkülönített minden olyan területet, ahol a helynevekben finnugor, iráni vagy balti szubsztrátum mutatható ki (Vasmer 1971: 101–202, 203–249, 251–534), később Vladimir N. Toporov, Oleg N. Trubačev (1962) és O. N. Trubačev (1968) munkáival kiegészítve. M. Vasmer így ezzel a mindmáig érvényes kizárásos módszerrel kimutathatta, hogy a szláv nyelvnek valószínűleg a Pripjetytől délre és a Dnyepertől nyugatra fekvő térségben kellett kialakulnia. A döntő előrelépést, amely túlmutat M. Vasmer módszerén, H. Krahe kutatásainak köszönhetjük, noha ő alig foglalkozott szláv névanyaggal. De felismerte azonban, miben rejlenek a víznevek megnevezésének alapelvei – és ez a felismerés nem csupán a H. Krahe által előnyben részesített, a ‘(folyó)víz’, ‘forrás’, ‘patak’, ‘folyó’ (illetve ‘folyni’), ‘(víz)folyás’ (illetve ‘folyni’) és hasonlók megnevezéseire vonatkozó előtagokat érinti, számtalan finomabb és legfinomabb jelentésárnyalattal, sprachlichen Namen, sondern die Gewässernamen ganz allgemein und in allen Sprachen: „Hinsichtlich der Semasiologie und Etymologie geht die urtümliche und zweifellos älteste Namenschicht von sog. ‘Wasserwörtern’ aus, das amelyek a korai ember pontos természetmegfigyelése során gazdagon rendelkezésére álltak […]“ (1964: 34). Ehhez kiegészítésképpen H. Krahe-nál ezt Tanulmányok / Articles 177 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung olvashatjuk arra a kérdésre vonatkozóan, hogyan lehet egy nép korábbi lakóhelyeit közelebbről meghatározni: „Mert ahol egy bizonyos nyelv helynevei nagyobb számban fordulnak elő, ott magát az illető nyelvet is beszélniük kellett, ott az e nyelvet beszélő nép tagjainak kellett élniük“ (1949–1950: 25) 1. TÉRKÉP. Oroszország a Kr. e. utolsó évszázadokban (M. Vasmer2) Ha ezeket a gondolatokat a szláv törzsek őshazájának és terjeszkedésének kérdésére alkalmazzuk, akkor világos és véleményem szerint 2 Vasmer 1971: 96–97. JÜRGEN UDOLPH 178 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI eindeutigen Antworten. Die folgenden Ausführungen habe ich schon an mehrkülönböző helyeken publikálták3, ezért az alábbiakban csupán kiterjedt gyűjtemények és térképezések válogatását nyújtom. Előzetesen még egy megjegyzés arról a kérdésről, hogy régészeti szempontból nyerhetünk-e valamit a szlávok őshazájára és elterjedésére vonatkozóan. Ez a probléma egy további kérdéssel függ össze, nevezetesen azzal, hogy Krisztus születésének ideje körül, illetve már azt megelőzően mennyiben beszélhetünk szláv törzsekről. Miről ismerhetjük fel őket, illetve hogyan határozzuk meg ebben az időszakban a „szláv”, „szláv jellegű” fogalmát? Ha helyesen értettem Sebastian Brather (2004) vizsgálatát, akkor régészeti szempontból rendkívül nehéz, ha nem éppen lehetetlen egy néptörzset, egy etnikumot az anyagi kultúra segítségével megragadni, illetve annak lakóhelyeit és vándorlásait rekonstruálni. Figyelembe gen zu finden oder zu beschreiben. Und auch aus Sicht der Sprachwissenschaft kell venni, hogy valójában lehetetlen leírni, hol telepedtek le a szláv törzsek a korszakváltás előtt. Ennek az az oka, hogy Krisztus születése előtt még nem létezett olyan nyelv, amelyet „szlávnak” nevezhetnénk; előbb ki kellett alakulnia nen könnten. Das „Slavische“, d.h. die gemeinsamen sprachlichen Züge einer Sprachgemeinschaft, die sich aus einem vermutlich indogermanischen (oder egy (indoeurópai) nyelvjárási területből. Ez a folyamat bizonyosan több évszázadon át tartott. Ezért úgy látom, hogy végső soron csak a nyelv mit großer Skepsis auf Versuche, aus archäologischer Sicht, mit Hilfe der Genforschung, der Volkskunde oder der Geschichtswissenschaft etwas für ein Volk segítségével lehet meghatározni, és a nyelvi, nyelvtudományi, mindenekelőtt pedig kann. Kurz gesagt: aus meiner Sichtweise heraus kann man sich ertragreich der Frage nach Heimat und Expansion slavischer Stämme nur unter Berücknévtani érvek figyelembevételével lehet megközelíteni. Másképpen fogalmazva: a szláv törzsek őshazáját ott kell keresni, ahol egy indogermán beszélők által használt nyelvjárási területen egy évszázadokon át tartó folyamat során nyelvi egyezések alakultak ki M. Vasmer régi felfogásával összhangban, aki meg volt entwickelt haben, die nur diesem Dialektgebiet eigen waren. Und ich folge dagyőződve arról, hogy „a szláv őshaza kérdését elsősorban […] alapos kölcsönszóés Ortsnamenforschungen und möglichst vollständige Berücksichtigung aller alten historischen und geographischen Quellen [gefördert werden kann]“ (1971: 71 [Nachdruck von 1930!]). Visszatérve H. Krahe „vízszavaihoz” szláv szempontból. Hogyan lehetne ez a man denn aus dem ehemaligen und heutigen slavischen Siedlungsgebiet, das ein großes Territorium umfasste bzw. umfasst, dasjenige Gebiet herausarbeiten, 3 Zuletzt Udolph 2016, 2016a. Straipsniai / Articles 179 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung szláv expanzió kiindulópontja, amelynek nagysága már a bizánci történetírókat is meghökkentette? A szlávok szakemberek és kortársak által megfigyelt nagyarányú elterjedésének (egy bizánci forrás szerint 577-ben 100 000 szláv tört be Thrákiába és Illíriába) valahol meg kellett kezdődnie. Ez csak a Kárpátoktól északra történhetett, tehát egy olyan területen, amelyet az ókori források nem ismertek minden további nélkül. A Kárpátoktól és a Beszkidektől délre fekvő terület az egybehangzó vélemény szerint kiesik4, az ukrajnai és Eine zusammenfassende Kartierung von vier Dutzend slavischen Wasserwörtern und deren Vorkommen in Gewässer-, Ortsund Flurnamen (Karte 2) macht deutlich, dass sich das Gebiet doch recht gut eingrenzen lässt: da das lengyelországi halmozódások különös jelentőséggel bírnak. 4 O. N. Trubačev azon téziséhez, miszerint Pannónia is szóba jöhet, vö. Udolph 1988. KARTE 2. Synoptische Zusammenfassung von 37 Verbreitungskarten slavischer A víznevek (Udolph 1979: 322, 40. térkép) az elmúlt években felismert módon JÜRGEN UDOLPH 180 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a szláv víznévrendszer bizonyos Einförmigkeit zeigt. Da sich Bau und Bildung der slavischen Gewässernamen nach denselben Kriterien wie im Wortschatz entwickelt haben, ist das durchaus mértékben érthető, hiszen ezekben a nyelvekben nagyfokú a szóképzés, vagyis a toldalékokkal történő képzés. A víznevekben a következő elemek széles körben elterjedtek (a részletekhez lásd Udolph 1979: 539–599): *-(j)-ačképzések, -ovvagy -insegítségével kibővítve, vö. Vod-ač, a hidronímiában -ica, gyakran -av-ica, -ov-ica, Il-ača, Gnjil-ov-ača, Il-in-jača; *-(j)ak, auch als -ьn-ak-, -in-aku.a., liegt z.B. vor in Solotvin-ak, Gnil-jak, Bagn-iak, Glin-iak, Vod-n-jak; -at-, oft erweitert als -ov-at-, z.B. in Il-ov-at, Sychl-ov-at, Hlin-ov-ata; typisch für die slavische -in-ica, -sk-ica alakban is kibővítve, számos az -(ь)n-ica képzéssel alkotott név, vö. Bar-ica, Glin-ica, Kal-ica, Vod-ica, Vir-ica, Topolovica, Blat-n-ica, Dubr-ov-n-ica, Lis-n-ica, Izvor-st-ica; viszonylag az -ik, Brus-n-ik, Glin-ik, Il-n-ik, Jam-n-ik, Lip-n-ik, häufig ist auch -ik-, z.T. erweitert als -(ь)n-ik-, -ov-ik-, z.B. in Brn-ik, Bah-nIl-ov-ik; többnyire melléknévi eredetűek az -in-, -ina-, -inoképzéssel alkotott alakok, például Berlin, Schwerin, Genthin, amelyek például víznevekben is előfordulnak: Ozer-in, Bolot-in, Vod-in-a, Bar-n-in, Bab-in-a, Dobr-in, Radot-in-a, Slatina, -evés -ovképzővel kibővítve Bobr-ov-a, Buk-ov-a, Dub-ov-a, Kalin-ov-a, Lip-ov-a, Vugr-in-ov-o stb. alakban. Az -iskképzős víznevek szinte kizárólag a nyugati szláv nyelvekben fordulnak elő: Wodz-isk-a, Bagn-isk-a, Zdro-isk-o, egyébként a *-iskio dominál, a keleti szlávban -išč-, másutt pedig -išter alakban is megjelenik: Ples-iszcze, Zleb-išče, Rič-išče, Gnój-išča, Bar-ište, Lok, -in-, -ov-, -avés más elemekkel kibővítve, vö. išta; -ev-/-ovbegegnet gelegentlich auch als toponymisches Bildungsmittel, z.B. in Duna-ev, Il-ów, Borl-ov, Sopot-ov-i, Bagn-iew-o u.a. sehr häufig ist *-ьc-, z.T. Izvor-ec, Strumien-iec, Jezer-ca, Blat-ce, Bar-in-ec, Mor-in-cy, Il-ov-in-ce, Hlin-ov-ec, Strug-ov-ec, Brnj-av-ac; Hasonló érvényes a -ъk-/-ьkképzőre is, vö. Potocz-ek, Vir-ok, Dunaj-ek, Ozer-ko, Bagien-ko, Bolot-ki, Vod-n-ev-ka, Il-av-ka, Ozer-ov-ka, Bar-ov-ka, Sigl-in-ka, Zvor-yn-ky, Hnoj-en-ki, Klucz-ew-at-ka, Gnil-ič-koe, Kal-n-ic-ki, Reč-ul-ka; Gyakoriak továbbá a *-ьn-, -na, -no képzőkkel alkotott melléknévi képzések is: Bar-na, Brez-na, Les-na, Sol-na, Sopot-na, Svib-no, Slatin-ny, Rzecz-ny, Hnój-ny, Il-na, Glin-na, Kal-ne, Zdroj-no. Ha a szláv víznevek állományában ilyen elemekkel alkotott képzéseket keresünk, már az ezekkel képzett, gyakori és általánosan ismert szláv vízszavak esetében is különböző elterjedéseket figyelhetünk meg, ugyanakkor olyan központok is kirajzolódnak, amelyek értelmezést igényelnek. Néhány példa: a bemutatott szláv víznevek elterjedési térképei (2–4. térkép) közül elsősorban Oroszország és Um aus der Fülle slavischer Gewässernamen ältere Typen herauszufiltern, (Udolph 1997, Tanulmányok / Articles 181 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung 1998), mehrere Kriterien ermitteln, die für alte und ältere Bildungen charakteristisch sind. 1) Olyan archaikus képzőket tartalmaznak, amelyek ma már nem produktívak. 2) Akkor régebbiek, ha ma már nem produktív köznevekből származnak. 3) Különböző hangváltakozási jelenségekre vezethetők vissza, amelyek területei azonban részben átfedik egymást. 4) Sie sind mit slavischen Suffixen von vorslavischen, d.h. alteuropäischen Hydronymen abgeleitet. Ausgehend von der heutigen Verbreitung slavischer Sprachen und den oben Fehéroroszország egyes részei, Ukrajna, Szlovákia és Lengyelország érdekesek. 3. TÉRKÉP A slav rěka ‘folyó’ elemet tartalmazó helynevek elterjedése. A feketével kitöltött körök közvetlen képzéseket jelölnek; a fehér körök szuffixummal képzett alakulatokat; a szimbólumok mérete a víznevek, helynevek és dűlőnevek szerint van lépcsőzetesen megadva (Udolph után 1979: 257, 26. térkép). JÜRGEN UDOLPH 188 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Westukraine (in Böhmen, Mähren, der Slovakei und in Slovenien findet sich nur eine Variante) – die Heimat und der Ausgangsbereich der slavischen Expansion gesucht werden muss. 3) A régi szláv víznevek továbbra is meghatározhatók az ablaut nyomainak követésével. A tőváltakozás jelensége szinte valamennyi indoeurópai nyelvben megtalálható; itt csak a következőket említem: singen – sang – gesungen, bieten – bot – geboten; angolul sing – sang – sung; litvánul žalias ‘zöld’ – žolė ‘fű’; görögül lego – logos; szlávul tek- ‘folyni’ – tok ‘folyam’ (a potok szóban is, lásd fent). A tőváltakozás nyomai azonban a szlávban – például a germánnal ellentétben – már csak csekély mértékben mutathatók ki, így a hidronímiában is csak kevés relikviával számolhatunk. Ezek azonban különösen nagy értéket képviselnek, ezért előfordulásukat és elterjedésüket különös figyelemmel kell kísérni. A *brŭn- > brn-, *brūn- > bryn kérdésére fent már kitértem. Ezt követően további fontos esetek következnek. Az ősszláv nyelv számára feltehető egy *jьz-vorъ szó, nagyjából ‘forrás, mélyfekvésű terület, patakvölgy, forrás, örvény’ jelentéssel, amely többek között az óorosz izvorъ ‘forrás’, ukrán izvir ‘kis hegyi patak’, szerb, 1979: 163–170 alakokban fordul elő, vö. továbbá kroa tisch izvor ‘Quelle, Born, Strudel’ fortlebt. Dieses Wort enthält eine altertümliche Komposition, denn das Slavische kennt zwar das Verbum vъrěti ‘sprudeln’, aber kein selbständiges *vor- (zum Wortund Namenmaterial s. Udolph Schmid 1994: 260. skk. ). Ezért a nevek szóródása (10. térkép) különös jelentőséggel bír. Az a feltevés, hogy a Kárpátokés Beszelőfordulásában Ablaut-ról lehet szó. A Dnyeszterés kidengebiet um Ausläufer einer jüngeren, südslavischen Namengebung handeln, verbietet sich angesichts des aus der indogermanischen Vorstufe ererbten San-vidéken fekvő nevek ellenkezőleg egy olyan nyelvállapotból származnak, amely még ismerte az alapul szolgáló köznevet. Ez csak a szláv egyes nyelvek valamely előzménye lehetett, vagyis más szavakkal: egy közös szláv vagy ősszláv nyelvi réteg. Ez a térkép továbbá a Bagno-nevek szóródásával (7. térkép) összevetve azt mutatja, hogy a későbbi déli szlávok nemcsak a Kárpátok íve mentén húzódó utat használták (vö. 8. térkép), hanem a mai Románián keresztül különböző útvonalakon a déli Balkánt is elérték. A *brъn-/*brynesetéhez hasonlóan olyan nevek is elterjedtek, amelyek egy régi Ablaut jól felismerhető nyomait hordozzák. A belarusz krynića ‘kis tó; föld alól előtörő vízfolyás, forrás’, az ukrán krynica ‘forrás’, a lengyel krynica, krenica ‘forrás, kút’ alakokról van szó, amelyek egy *krūnica alapformát folytatnak (a részletekhez lásd Udolph 1994: 367–374). Úgynevezett nyújtott fokozatról van szó, amelynek rövid magánhangzós megfelelője az ukrán (nyelvjárási) kyrnýcja, kernýc’a ‘forrás’, az ólengyel krnicza ‘rivus’, a szlovén krnica ‘mély hely a vízben, vízörvény, folyómély’ alakokban *krŭnbjelenik meg. Straipsniai / Articles 189 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Ha megvizsgáljuk a krynica-nevek előfordulását, amelyek nagy területet foglalnak magukban, és ezt összevetjük a rövid magánhangzós ablautváltozat elterjedésével (11. térkép), akkor kirajzolódik egy olyan terület, ahol mindkét változat egymás mellett fordul elő. Az ezáltal kikristályosodó területet minden bizonnyal ősi szláv településterületként kell tekinteni. 10. TÉRKÉP. A szláv *jьz-vorъ ‘forrás, kút’ elemet tartalmazó helynevek elterjedése; yack A körök és háromszögek a szláv nyelvek eltérő fejlődését (izvor, illetve zvor) jelképezik, a víznevek, helynevek és dűlőnevek szerinti méretbeli fokozással (Udolph 1994: 169, 13. térkép alapján). JÜRGEN UDOLPH 190 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Kísérletek arra, hogy a szláv etnogenezist az Oka vidékére (Gołąb 1992), Ázsiába (Kunstmann 1996) vagy a Balkánra (Trubačev 1983) helyezzék; hasonló jelenségek Udolph 1988, 1999) zu verlegen, müssen an diesen Verbreitungen scheitern. Es wäre nötig, sich intensiver mit diesen Fakten auseinander zu setzen, zumal sich azonban a germánok őshazájának és terjeszkedésének kérdésében is kimutathatók (erről lásd alább). A következő eset igen hasonló. ‘út, mocsár, szenny’, Neben dem bekannten russischen Appellativum grjaz’ ‘Schmutz, Kot, Schlamm’, das unter anderem in weißrussisch hrjaz’ ‘aufgeweichte Stelle auf eiukrán hrjaz’ ‘mocsár, pocsolya, iszap’, valamint például ukrán hruz’ ‘mocsár, láp, slovenisch grêz ‘Moor, Schlamm’ Entsprechungen besitzt, und einen urslavischen Ansatz *gręzvoraussetzt, kennt das Slavische auch die Abtönung *grǫz-, ingovány’, fehérorosz hruzála, hruzalo ‘piszkos hely, mocsaras terület’, lengyel grąz, -gręzu ‘mocsaras láp’ (részletes tárgyalása: Udolph 1994: 142–152). Már itt figyelembe kell venni, hogy a délszláv nyelvekben nem ismert a *grǫz hangszíneződés, tehát a 11. TÉRKÉPEN. Az olyan helynevek elterjedése, amelyek a dieser urslavischen Ablautvariante keinen Anteil hat. szláv *krŭn > krъn, illetve *krūn > kryn (ablautáló alakok) ‘forrás, kút, patak’ elemet tartalmazzák;: ]} feketével kitöltött körse = unmittelbare Bildungen; weiße Kreise = suffigierte Bildungen; in der Größe der Symbole gestaffelt nach Gewässer-, Orts-, Flurnamen. Die Schraffierung kennzeichnet den Bereich, in dem nur die kurzvokalische *krŭn-/krъn-Variante begegnet (nach Udolph 1994: 169, 13. térkép) Straipsniai / Articles 191 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Dem entspricht die Verbreitung in den Namen durchaus (Karte 12): die Namen sind weit gestreut, eine besondere Produktivität ist im Ostslavischen zu beobachten, das Südslavische hat nur mit der *gręz-Variante Anteil. Ezzel a szláv nyelv balkáni őshazája minden kétséget kizáróan kizárható (itt az ősszláv ablautváltozatokról van szó, amelyek produktivitását és hatását jóval a Balkánra való behatolás előttre kell datálni). A szláv nyelv ezen tények alapján csak a Kárpátoktól északra fejlődhetett ki. Ezt – összefoglalóan szólva – nemcsak az imént tárgyalt grjaz’/hruz szópár támasztja alá, hanem meggyőzően az izvor’/vьrěti, a krynica és mindenekelőtt a brъn-/brynköré csoportosuló, korábban tárgyalt csoportok is; ez utóbbi Európa víznevei révén (függetlenül attól, hogy sichere Verbindung mit einem germanischen Farbwort im urslavischen Wortbestand zusätzlich verankert ist. 4) Die Entdeckung, dass sich unter einer einzelsprachlichen Schicht von germán, kelta, szláv vagy balti nyelvről van-e szó) az egyes nyelvek előtti = óeurópai = indogermán nevek hálózatát alkotja, és új 12. TÉRKÉPET eredményez. Azon helynevek elterjedése, amelyek a szláv *gręz-/*grǫz- (az ablautoló képzés azt a területet jelöli, ahol csak a *grǫzváltozat fordul elő (zemyśl után; Sanoka, ma már men) ‘Schlamm, Morast, Sumpf’ enthalten; Vierecke = *gręz-; Dreiecke = *grǫz-; in der Größe der Symbole gestaffelt nach Gewässer-, Ortsund Flurnamen; die Schrafnem ismert víznév, 1448 per fluvium Szanoka, Sanoka településnél, valamint egy -okUdolph 1997: 59, Karte 9). JÜRGEN UDOLPH 192 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Möglichkeiten für die Bestimmung desjenigen Bereichs, in dem sich eine indogermanische Sprache entwickelt hat. A szláv területen ezt mindenekelőtt néhány, de fontos esetben lehet felismerni: archaikus szláv toldalékokról van szó, amelyek szláv kor előtti indoeurópai gyökerekhez, nevekhez vagy tövekhez járultak. Fontos és döntő kérdés tehát, hogy hol találhatók az ilyen nevek. vek, amelyek itt és most Der größte Fluss Polens, die Wisła, deutsch Weichsel, trägt einen eindeutig vorslavischen Namen, gleichgültig, wie man ihn auch erklären mag (dazu zuletzt Udolph 1990: 303–311; Babik 2001: 311–315; Bijak 2013: 34). Für die Fraérdekelnek bennünket, a San mellékfolyója, a mintegy 220 km hosszú Wisłok, valamint a Visztula mintegy 165 km hosszú mellékfolyója, a jelentős Wisłoka. Mit demselben Suffix sind gebildet Sanok, Ort am San südwestlich von Prvégződésű kicsinyítő képzővel; egyik mellékfolyóját Sanoczeknek nevezik (a részletekhez l. Rymutt, Majtán 1998: 222; Udolph 1990: 264–270). A San esetében is biztosak abban, hogy egy szláv kor előtti névről van szó. Ezen az etimológia eltérő felfogása sem változtat (erről legutóbb röviden összefoglalóan lásd B. Czopek-Kopciuch 2016: 48, in: Nazwy miejscowe Polski 13, Kraków). A -očь toldalékváltozattal együtt ide tartozik a Liwocz és a Liwoczka is, folyónemen bei Krakau; auch ein Gebirgszug der Beskiden wird bei Długosz als Lywocz erwähnt. Valamennyi név Lengyelország déli, illetve délkeleti részén található, pontosan azon a területen, amelyet az eddig már tárgyalt szláv szavak és nevek egyértelműen az ősszláv településterület részének mutattak. A Słownik Prasłowiański (1974: 92) véleménye szerint a -ok képző ősszláv archaizmust képvisel. Főnévi közszóként például a sъvědokъ, snubokъ, vidokъ, edok, igrok, inok és más szavakban fordul elő; régisége azonban többek között abban is megmutatkozik, hogy archaikus atematikus tövekhez járul. Világosan utalni kell arra, hogy – amint azt korábban sokszor feltételezték – az előszláv, óeurópai nevek létezése a szláv törzsek feltehetően régi vagy legősibb településterületén nem szól e terület feltételezése ellen, hanem annak szükségszerű következménye, hogy az indoeurópai egyes nyelvek nem légüres térből fejlődtek ki, hanem egy széles indoeurópai [nyelvi alapon] kellett kialakulniuk. nischen Basis aus einer Schicht alteuropäischer Namen herausbildeten, ja man Mivel tehát az -ok archaikus képző, a itt szereplő [nevek] nagy valószínűséggel genannten Namen einer älteren Stufe zugewiesen werden. Sie sind daher mit Straipsniai / Articles 193 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung az óeurópai és a szláv víznévadás közötti kapocsként tekinthetők. Összegzés – A szláv törzsek őshazája A víznevek vizsgálatának összegzése a szláv törzsek legősibb településterületeinek kérdésében a következő: az a terület, amely a [követelményeknek] gazdagon megfelel, a Kárpátok előtere. Egy Frage, aus sprachlicher, sprachwissenschaftlicher und namenkundlicher Sicht geforderten Prämissen werden von den alle untersuchten Ortsund Gewässernamen im Hinblick auf ein mögliches Areal in einem ganz bestimmten Beegyszerű térképen összefoglaltam a szláv vízszavak és víznevek elterjedésének eredményeit (13. térkép). Az expanzió magva a Kárpátoktól északra fekvő, nagyjából Krakkó és Bukovina közötti terület. Mindazonáltal teljes egyértelműséggel ki kell mondani, hogy a határok nem olyan világosak 13. TÉRKÉP. A szláv törzsek terjeszkedése a földrajzi nevek fényében (Vázlat) JÜRGEN UDOLPH 194 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI und deutlich angegeben können, wie es die Karte zu erwecken scheint. Es ist a térképezések lényegének egyszerű formában való bemutatására irányuló kísérlet. Egy helyvagy víznévtípus minden egyes térképezése változó; alig akad két olyan térkép, amelynek középpontjai vagy perifériái egybeesnének. Ennek ellenére ezt a térképezést értelmesnek tartom. Azért, mert van még egy szempont, amelyet a régészet, a génkutatás, a nyelvtudomány és a névkutatás, valamint a történettudomány mellett eddig még nem említettem: a talajtanra gondolok. Talajtan, talajminőség és a földrajzi nevek elterjedése E cikk elején hangsúlyoztam, hogy elsősorban nyelvészeti és névkutatási szempontból kívánok hozzájárulást nyújtani. Az utóbbi években azonban – nemcsak a szláv nevek gyűjtése és értelmezése során – felmerült egy olyan tényező, amelynek nincs immer deutlicher gezeigt, dass es einen weiteren Aspekt gibt, der anscheinend köze a földrajzi nevekhez, de tudomásom szerint a korai települések szempontjából döntő jelentőségű: a talajminőség. Már a múlt század húszas és harmincas éveiben is jelentek meg e témának szentelt publi­kációk. Itt eltekintek man versucht, bestimmte Ortsnamen mit der unterschiedlichen Qualität des Bodens in Verbindung zu bringen. Eigentlich hat es seitdem immer wieder Pua vonatkozó szakirodalom felsorolásától, és csak azt a munkát említem, amely […] a talajminőség és bizonyos szláv helynévtípusok közötti kapcsolatot von Otto Schlüter (1952–1958). In jüngster Zeit bin ich wieder auf Äußerungen gestoßen, die deutlich machen, dass ein Zusammenhang zwischen der Bodenbizonyítottnak tekintette; megállapíthattuk, hogy ez a négy [helynév]típus csak werden muss. Ich habe darauf in Besprechung nachhaltig hingewiesen (Udolph 2015) und zitiere hier einige Sätze von Walter Wenzel: „In der Oberlausitz a legtermékenyebb talajú központi löszterületeken fordult elő, ahol a bevándorlók először telepedtek le […]. A betelepülés menete döntő mértékben függ […] a talajminőségtől is, amely Alsó-Lausitzban még egyértelműbben […]: Ez „konkrét talajérték-számokkal a Szászország történetéhez és földrajzi auch auf kürzere Entfernungen recht unterschiedlich sein können“. Und an anleírásához készült atlaszból megerősíthető […]. A Verte rendelkezésemre áll, és lenyűgöző látni, hogyan alakult a termékeny talajmunkák által […]. Itt a véletlenek gleicht man die Verbreitung dieses Namentyps […] mit der Bodenwertkarte von W. Stams [(1998)], so ist der ursächliche Zusammenhang zwischen Bodenqualität und Namentyp nicht zu über sehen“ (Wenzel 2014). Die angesprochene Karkizárhatók. Próbáljuk meg ezeket a korántsem új felismeréseket Lengyelország bareren Boden abhebende Landstrich von Kamenz über Bautzen bis Görlitz mit Kartierungen alter slavischer Ortsnamen in Deckung bringen lässt. Dabei spielt Straipsniai / Articles 195 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung auch eine wichtige Rolle, ob die betreffenden Böden leicht oder schwer zu beés Ukrajna talajaira alkalmazni. Itt különösen hasznosnak bizonyul egy 2007-ben kiadott „Löss-Atlasz” (Haase et al. 2007), amelyből itt egy részletet közlök. Egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy a lösz elterjedését az Elő-Kárpátok térségében bevonjuk az e kérdéshez e tanulmányban összegyűjtött régi szláv men in Kongruenz zu setzen. Dabei muss man natürlich noch einbeziehen, dass Lössböden nicht immer leicht zu bearbeiten sind. Mein vorsichtiger Versuch, Erkenntnisse der Altvízrajzkutatásba, ami néhány olyan tanulmányhoz vezetett, amelyekből csak néhány rövid részletet szeretnék kiemelni. A talajkutatás területén laikusként itt ajánlatos nagyon óvatosnak lenni. Az alábbi megjegyzések azonban már lényegében alátámasztják a 14. TÉRKÉPemet. A lösz elterjedése danken. So heißt es bei Fritz Scheffer (1978: 16–117): „Seit dem Neolithikum hat in Mitteleuropa eine erhebliche Einengung der damals für Siedlungszwecke Kelet-Lengyelországban és Ukrajnában. Mi. = Minszk, Ki. = Kijev, dunkelgrau = Löss über 5 m Stärke (nach Haase u. a. 2007). JÜRGEN UDOLPH 196 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI a mocsarak és a középhegységi térség bevorzugten Schwarzerde-Areale […] stattgefunden […]. Bis zur Gegenwart wurden die schweren Böden der Lößgebiete, der jungen Grundmoränen-Landtalajait a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőbb termőhelyűnek tekintették, mint a könnyű talajokat, mivel nagyobb növényi tápanyagkészletekkel rendelkeznek […]“. Néhány oldallal tovább Brunk Meyer (1978: 119) úgy véli, hogy a nehéz, káliumban gazdag talajok ken nyilvánítanak ki, trotz schwerer Belastbarkeit in den mittelalterlichen Rodungsperioden bevorzugt wurden. Dennoch möchte ich hier noch einen damit zusammenhängenden Gedanamelyet a lösztalajokról és a helynevek koráról Kirstin Casemirrel (Göttingen/Münster) folytatott vitából merítek. A helynevek elterjedésének pontosabb vizsgálatakor (például a keleti Alsókövetkeztetésre juthatunk, hogy a sachsen, dazu aus namenkundlicher Sicht einschlägig: Casemir 2003) zu dem legrégebbi germán helynevek, tehát például a szuffixumképzések „nem a löszmélyedések magterületein, a kétségkívül legrégebbi településterületeken, […] hanem azok peremén” helyezkednek el (Casemir 2003: 410, Müller 1952: 144 után). Hasonló irányba mutat Gerhard Overbeck egy véleménye (idézi Casemir 1997: 49, 212. jegyzet), amely szerint a települések esetében a rosszabb minőségű talajok előnyben részesítése – a települések nagyobb életkorával összefüggésben – a telepesek talajművelésben rejlő „technikai” lehetőségeivel áll kapcsolatban. A termékenyebb, ugyanakkor nehéz talajokat, amilyeneknél felhasználták, és csak den meisten -büttel-Orten zu finden sind, könnten erst mit verbessertem Gerät bearbeitet werden. Aus diesem Grund seien die besseren Böden zunächst kaum egy későbbi időpontban telepítették be. Ha ezt a nyugat-ukrajnai és délkelet-lengyelországi löszelterjedésre alkalmazzuk, máris feltűnő, hogy az ó-szláv nevek központja azon a területen található, ahol a löszelterjedés fokozatosan „kiszálkásodik” (14. ábra), vagyis nagyjából a Krakkótól nyugaton Kijeven át Vinnyicáig és Moldváig keleten húzódó területen. Röviden: a jó talajok elterjedése egybeesik a régies szláv nevek elterjedésével. Ha ez helytálló, akkor az Elő-Kárpátok vidékén a szláv település egy csírájáról – pontosabban talán: egy magterületről – indulhatunk ki. Az elszlávosodás előtti, de indoeurópai nevek, valamint az olyan víznevek létezése, amelyek szerkezete arra utal, hogy indoeurópai alapból keletkeztek, majd azonban szláv sajátosságokat is kifejlesztettek, most – ahogy fent már egy indoeurópai nyelvjárásterületből zajló folyamat során kialakult az a nyelvcsoport, amelyet ma szlávnak nevezünk. gesagt – nur so verstanden werden, dass sich hier in einem Jahrhundertelang Straipsniai / Articles 197 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Da offenbar der gute Boden dabei eine Rolle gespielt haben können, möchte A következő megfontolást kívánom a vita tárgyává tenni: a jó talajok jobb terméshozamhoz vezetnek, csökkentik az általános halálozást és a gyermekhalandóságot, valamint népességtöbbletet idéznek elő, amelyet csak a településtevékenység fokozatos kiterjesztése mérsékelhet. Ugyanezt lehet megállapítani a germán törzsek őshazájának és expanziójának kérdésében is, der ich gleich kommen werde. Die intensive Untersuchung der geographischen Namen Ostund Mitteleuropas führt zu der Erkenntnis, dass sich das Slavische aus einem indogermaamelyeknek egy viszonylag korlátozott térségben, a felső Visztula és Bukovina között kellett kibontakozniuk a niche-i dialektusból (ebben szerepet játszik a régi európai hidronímia, valamint a balti–germán–szláv egyezések), balto-szláv köztes fokozat nem létezhetett, korai, alig megszakadó kapcsolatok alakultak ki a balti és germán törzsekkel, és egy erőteljes expanzió révén elérték a keleti, nyugati és déli szláv népek későbbi lakóhelyeit. Nagyon hasonló expanziók mentek végbe, ezek azonban megelőzték a szláv expanziót. tungen sind bei keltischen und germanischen Stämmen beobachtet worden, al2. HEIMAT UND EXPANSION GERMANI SCHER SIEDLER NACH AUSWEIS DER NAMEN A germán nyelvág fejlődését egy indoeurópai előzményből időben valószínűleg korábbra kell datálni, mint a szláv esetében. Kr. u. 500 körül a germán nyelven belül már világos különbségek figyelhetők meg a nyelvi struktúrákban, például a keleti germán (gót), az északi germán (rúnaírás, ősészaki) és a nyugati germán között. A legtöbb nyelvtudós felfogása szerint a germán nyelv önálló ágként való kibontakozását – amely többek között az első (germán) hangeltolódás hatásában figyelhető meg – körülbelül Kr. e. 500-ra kell datálni. Ez – például a második (felnémet) hangeltolódás eredményeivel ellentétben – hatásaiban nyilvánvalóan igen egységesen és nagyobb különbségek nélkül érintette valamennyi germán nyelvágiat. Azt az álláspontot képviselem, hogy ennek a folyamatnak viszonylag kis földrajzi területen kellett lezajlania, mert ellenkező esetben bizonyára nagyobb különbségek alakultak volna ki a hangeltolódás reflexeiben. Úgy tűnik, ez nem így van. Felmerül a kérdés, hogy igazolható-e az a tézis, miszerint a germán verley Brook, 693 (11. századi másolat) beferiði; Blackrith; 972 (1050-es másolat) Bordriðig; Chaureth, 1086 Ceauride; Childrey; Coldrey, 973/74 (Kopie 12. Jh.) (to) colriðe; JÜRGEN UDOLPH 204 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI England besitzt zahlreiche und zum Teil sehr alte Namen wie Abberd; BeColeready; Cropredy; Cottered, 1086 Chodrei; 1228 Ealdimererithi; Eelrithe, 680 ad Aelrithe; Efferiddy; Erith; Fingrith; 693 Gewässername Fugelriðie; Fulready; Fulrithe; Gooserye; Hendred, 984 Henna rið; 774 Hweolriðig; Landrith; Shottery, 699– 709 (K. 11. Jh.) Scottarið u.v.a.m. A térképezés (lásd a 18. térképet) azt mutatja, hogy ezek a nevek főként Észak-Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Angliában fordulnak elő. Nyilvánvalóan a telepesek a csatornán át vándoroltak be Angliába. e) Egy régi szó, amely mindenekelőtt Észak-Németországot és Angliát kapcsolja össze, a német Hude. Egy német beszélő ezt ma már csak helynevekből ismeri, mindenekelőtt Buxtehude, Fischerhude, Harvestehude és a Steinhuder Meer nevéből. E szó jelentése azonban a mai beszélő számára ismeretlen marad. A Hude Észak-Németországban főként vízparton fekvő településnevekben fordul elő; a középalnémetben még adatolt hûde alakban, jelentése: ‘fatelep, vízi összeköttetés mentén található rakodóhely, révhely’. A mai angolban szintén ismeretlen, az óangolban azonban még adatolt: hyð ‘olyan hely, amely partraszálláskor befogadja a hajót, megfelelő alacsony part, kis kikötő’. Érdekes a helynevek eloszlása. Németországból többek között a következőket gyűjtöttem: Altenhude; Aschenhude; Billerhude; Dockenhuden, 1184 Dockenhuthe; Dodenhuden; 1346 Eckhude; Fischerhude, 1124 Widagheshude; Flemhude; Frauenhude; Grönhude; Hamhude; Harwestehude; Heemhude; Huden Meppennél, 1037 -huthun a Hlareshuthun oklevélben; Hodenhagen, 1168 (18. századi másolat) de Hode u.ö. ; Hude (gyakran), umlautos alakban Hüde is; Huden, 920 körül Huthun; Hudau; Hudemühlen; Kayhude; Neddernhude, Obernhude; Pahlhude; Ritterhude; Stapelhude, 1258 in loco qui dicitur Stapelhuthe; Steinhude am Steinhuder Meer, 2. f. 14. sz. To der Stenhude; Tesperhude; Winterhude. Hollandiában is ismertek helynevek: Coude Hide Zeelandban; Coxyde, 1270 de Coxhyde; Coxyde (Koksijde); Hude, 1405 Hude; Hude driesch; Huderstrate; 1359 le Hyde, Dünkirchennél; Nieuwe Yde Nieuwpoort/Oostduinkerke mellett, 1277 Nova Hida; Raversijde, 1401 Wilravens hyde; Lombartsijde, 1408 Lombaerds yde; Yde, 1331 in die Hide. Fontosak és régiek az angliai helynevek: Aldreth, 1169–1172 Alreheð(a), -huða; Bablock Hythe; Bleadney, 712 (K. 14. Jh.) ad portam quae dicitur Bledenithe; Bolney, 1086 Bollehede; Bulverhythe; Chelsea, 785 Cealchyþ, Celchyð, 801 Caelichyth; 1275 Chol leshethe; Clayhithe, 1268 Clayheth; Covehithe; Creeksea, 1086 Criccheseia; Downham Hythe, 1251 Dunham hythe; Earith, 1244 Herheth; Erith, 695 Earhyð; Fishhythe; Frecinghyte; Glanty, 675 (K. 13. Jh.) Glenthuþe; Straipsniai / Articles 205 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Greenhithe; Heath (többször); Hidden, 984 (K. kb. 1240) (innan) Hydene; Hithe Bridge; Hive, 959 (K. um 1200) Hyðe; Hive, 1306 atte hethe; Horsith, 1249 Horsyth(e); Hyde, 1333 atte Hithe; Horseway, 1238 Hors(e)hythe; Hullasey, 1086 Hunlafesed; Huyton, 1086 Hitune; Hythe (Surrey), 675 (K. 13. Jh.) huþe; Hythe (Cambridge), 1221 Hethelod; Hythe (Kent), 1052 (on) Hyþe; Hythe (Hampshire), 1248 (la) Huthe; Knaith, 1086 Cheneide, < cnêoӯþ; Lakenheath, kb. 945 æt Lacingahið; Lambeth, 1041 Lambhyð; Maidenhead, 1202 Maideheg; Prattshide, kb. 1250 Pratteshithe; Rackheath, 1086 Racheitha; Rotherhithe, 1105 körül Rederheia; Sawtry, 974 Saltreiam; Small Hythe, 13. Jh. Smalide; Stepney, 1000 körül Stybbanhyþe; Swavesey 1080 körül Suauesheda; Welshithe, állítólag 675 Weales húðe.9 A nevek elterjedése (lásd a 19. térképet) világosan mutatja, hogy erre semmi sem utal. spricht, dass Siedler aus Schleswig-Holstein oder Jütland nach England gekomSokkal inkább figyelembe kell venni a flamand helyneveket, amelyek nyilvánvalóan hidat képeznek a német és az angol nevek között. Már száz évvel ezelőtt felismerte Hermann Jellinghaus, hogy a -hu9 Udolph 1994: 472, 44. térkép de-Namen „ein starkes Zeugnis für die Herkunft des Stammes der südenglischen Bevölkerung aus der niederdeutschen Ebene“ sind10. szerint. 10 In: Anglia 20 (1898) 290. KARTE 19. dt. hude, engl. hyð usw. in Ortsnamen9 JÜRGEN UDOLPH 206 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Die Verbreitungskarten innerhalb der Germania zeigen, wie ich oben schon bemerkte, auch deutliche Beziehungen nach Norden. Diese sind früher fast imáltalában a germán törzsek észak-európai hazájukból dél felé irányuló terjeszkedéseként értelmezték. Világosan kimutatható azonban, hogy sokkal inkább egy eredeti, kontinentális germániai őshazából kell kiindulni (erről részletesen lásd Udolph 1994: 830–918). (melléklet) pontosabb ismereteket KARTE 20. Verbreitung von haugain geographischen Namen (aus Bischoff 1975, köszönhetünk a *haugaz szó elterjedéséről Cikkek / Articles 207 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung a) Einer Studie von Karl Bischoff (1975; vgl. auch Udolph 1994: 859–863) Germanischen, das u.a. bezeugt ist in anord. haugr ‘Hügel, Grabhügel’, man beachte ferner in ähnlichen Bedeutungen isl. haugur, fär. heyggjur, heygur, norw. haug, schwed. hög, altdän. høgh, dän. høi. Es findet sich aber auch in Ortsnamen Deutschlands, eine Verbreitungskarte bietet Bischoff (1975: Beilage).11 b) Ganz ähnlich gestreut ist klint, ein Wort, das als Appellativum vor allem im Norden bezeugt ist: dán klint „meredek tengerpart”, svéd klint „egy domb csúcsa”, asszimilálódott mellékalak a svédben nyelvj. klett, norv. nyelvj. klett „hegycsúcs, meredek tengerpart”, már az óészaki nyelvben klettr ‘szabadon álló szikla’, ablaut-forma a norvégban nyelvjárási klant ‘sziklaszél, hegycsúcs’ és dán klunt ‘rönk, csomó, otromba személy’. A névállományban, a „szavak temetőjében” azonban nem csekély mértékben a kontinentális germán területen is találkozhatunk vele, amint azt a 21. térkép mutatja. A szóródás eközben nagymértékben hasonlít a haugaszóródásához. 11 Nach Udolph 1994: 868–881, mit Karte 68. KARTE 21. Verbreitung von klint in geographischen Namen11 JÜRGEN UDOLPH 208 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Ide tartozik a gyakran tárgyalt és sokat idézett -leben alapszó is, északi germán -lev, amely mintegy 200 helynévben tanúsított, például Uhrsleben, Erxleben, Eilsleben, Eimersleben; Aschersleben, Oschersleben, Eisleben, Barleben, Roßleben, und in Dänemark und Südschweden als Bindslev, Jerslev, Roslev, Falslev, Tinglev u.a.12 Alapjául a gót laiba ‘maradvány, maradék’, ófelnémet leiba, óészaki lëva Nachlaß’, afries. lâva ‘Hinterlassenschaft, Erbe, Erbrecht’, altengl. lâf ‘Hinterlassenschaft, Erbe’, altnord. leif ‘Überrest’, adän. kununglef ‘Krongut’. Im 1. Teil ‘maradék, örökség’ szolgál; mindig egy személynév áll genitivus singularisban13. 12 Nach Udolph 1994: 503, Karte 47. 13 Dazu zuletzt Winkler 2009. 22. TÉRKÉP. Elterjedése -leben/-lev a földrajzi nevekben 12 Cikkek / Articles 209 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Die ungewöhnliche Streuung der Namen (vgl. Karte 22) ist oft diskutiert amelyek közül azonban az e nevekhez kapcsolódó legnagyobb és legátfogóbb könyv szinte egyáltalán nem részesült figyelemben (Bathe). Ha ezt is figyelembe vesszük, inkább egy délről észak felé irányuló vándorlási mozgás mellett szól több érv, mint a fordított irány mellett, vö. Udolph 1994: 497–513).14 És egy utolsó példa a kontinens és a skandináv észak közötti névkapcsolatokra: északnémet helységnevekben középalsónémet wedel, óalszász widil ‘gázló’ feltételezhető, amely rokonságban áll az ano.-val. vadhell, vadhall, vadhill ‘sekély hely a fjordban, amelyen át lehet gázolni’, norvég val, vaul ‘sekély fjordbeli hely’, helynevekben Voil, Veel is, dán vedel, vejl 16. század, 14 Udolph 1994: 892–906 szerint, a 71. térképpel. 23. TÉRKÉP. A -wedel-/*wadilin elterjedése földrajzi nevekben 14 JÜRGEN UDOLPH 210 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Ortsnamen Veile, Veilby, Veielgaard, Veilö, Faareveile, die Bedeutung in DäneA mark mindenekelőtt ‘mocsaras területen átvezető átjáró’. Az itt röviden felvázolt, a skandináv északkal fennálló kapcsolatok egy olyan sajátosságban is megmutatkoznak, amely abban áll, hogy a kizárólag az északi nyelvekben adatolt köznevek a kontinentális germán térség neveiben is megtalálhatók (Udolphnál (2000, 2004, 2011) részletesen tárgyalva és értelmezve). Időközben több mint három tucat ilyen esetet ismerünk, ide tartoznak többek között a Braunlage, Dorstadt/Dorestad, Kösen/ Coesfeld15, Ohrum, Oerie, Rhön16, Scheuen, Scheie nevek. Csak egy ó-, középvagy ősgermán korszakból származhatnak, és azt mutatják, hogy az alapul szolgáló közneveknek ehhez a régi réteghez kellett tartozniuk. Kartiert man diese Ortsnamen (s. Karte 24), so zeigt sich, dass es ein ZentAz e csak skandináv szavak segítségével magyarázható helyneveknek ez a területe: Kelet-Németalföld, a Szász-Anhaltban, Türingiában és Észak-Hessenben fekvő szomszédos területekkel együtt. Nagyon hasonló kép rajzolódik ki, 15 In: Korsmeier 2016: 90–94. 16 In: Ascher 2015: 203f. 24. TÉRKÉP. Ha olyan közneveket keresünk a kontinens helyneveiben, amelyek sche Wörter in deutschen Ortsnamen Tanulmányok / Articles 211 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung csak Skandináviában és az alemann területen találhatók meg17,18. Szuffixumképzések Ismeretes, hogy a germán nyelvtörténetben a kompoziták képzésében der Substantiva ein wichtiger Wandel stattgefunden hat: während heute vor alösszetételeket használnak, vö. német Hand-tuch, Auto-reifen, Haus-wand, angol main door, forrest path, car tyre, norvég hoved dør, skov vej, bildæk, bilwichtig. dete man in frühgermanischer Zeit neue Wörter vor allem mit Suffixen, also als Ableitung: *gab-lo- ‘Gabel’, *ham-iþja- ‘Hemd’. Bei der Suche nach altertümlichen germanischen Ortsnamen sind daher die Suffixbildungen besonders Ezek fontosak a legrégebbi germán településterületek meghatározásához (amelyek scher Stämme von entscheidender Bedeutung. Aus Platzgründen wähle ich hier nur wenige Beispiele aus. a) -s-Bildungen. Das Germanische hat in alter Zeit -s-Bildungen in seinem appellativischen Bestand z.T. ererbt, z.T. aber auch noch neu gebildet. Erinnert sei etwa an alte Erbwörter wie got. aiz, bariz-eins, rimis sowie z.T. Neubildungen (die auch auf ősi s-tövű szavakon alapulhatnak), mint például a gót aqizi, jukuzi, ófelnémet chuburra. A germán nyelvre továbbá jellemzők a -sa/-sōképző továbbfejlődései, így a középső magánhangzóval alkotott képzések, mint az ófelnémet bilisa, elira, felis(a). Hans Krahe és Wolfgang Meid (1967: 137) a „germán kori, s-szuffixumos nevek” rövid összeállítását is közlik. Ebben olyan személynevek mellett, mint Gabso, Hariso, Aliso, Thoriso, olyan folyóneveket is említenek, mint az Ems és az Effze, amelyeket joggal hoznak kapcsolatba a germán nyelven kívüli anyaggal, a régi den. Entsprechende Bildungen im Namenbestand haben R. Möller (2000) und J. Udolph (1994: 199–218) untersucht und zusammengestellt. Dabei übergehe ich hier die Tatsache, dass -s-Bildungen auch schon unter den voreinzelspracheurópai víznévadás vízneveiben is találkozunk velük (röviden tárgyalja Udolph 1994: 199–201). Ide tartoznak többek között: Blekisi puszta, 826–876 Blekisi, Degese puszta, 1196 Degese, Devese, az Erfurt melletti Gebesee, 802–815 Gebise; Heerse < HeriFlurN. 1692 im Letse, ON. Bodenwerder melletti Linse, 1. H. 9. sz. ]} вп♂?♀♀♀♀? Nope.} 一分彩}*ng Yikes invalid JSON? Need correct. We need translate preserving weird items. si, Hünxe, 1092 Hungese, WgN. Ilse bei Boffzen, 1031 Ilisa, Ilvese, 1096 Hil-vise, Klings bei Bad Salzungen, 869 Clingison, Leisa an der Eder, 8. Jh. Lehesi, Lihesi, Six translations. Ensure only JSON. German Linesi, Meensen 18. Vö. Udolph 2004a; A megfelelő bei Göttingen, 990 Manisi, Resse bei Recklinghausen, 10. Jh. Redese, Reese bei 17 Zum Thema s. Kolb 1957 und Alemannien und der Norden 2004. és kiegészített nevek térképezése Udolph 2010b-ben: 153. JÜRGEN UDOLPH 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Stolzenau, 11. sz. Raedese, Schlipps Freising mellett, 851 és 1130 között Slipfes, Slipphes, Sliphes, Schlipfs, Seelze Hannover mellett, 1160 Selessen, 1187 Selesse, dűlőnév. Sötz, mocsárerdő Goslar mellett, régen Sotisse, Vielshof Salzkotten Meinwerci Vilisi.19 Die Kartierung (Karte 25) zeigt ein Bild, das wir jetzt auch schon aus anderen Verbreitungskarten kennen: Kernbereich sind Südniedersachsen, das westmellett, Szász-Anhalt, Északés Nyugat-Türingia, Észak-Hessen és Vesztfália. b) -st-képzések Mindenekelőtt a Baltikumban számos -stképzős név található, a Baltikum többi mir sind u.a. bekannt geworden: in Lettland Llaste, Ļubasts, Ļubeşta, Mrmasta, részéből Ab-ist, Akn-yst, Arv-ỹstas, Avin-úostas, Debr-estis, Grab-uost, Iẽž-esta, Lam-stas, Lauk-yst, Lok-yst, Malk-ėsta, Pekl-yst, Sav-ìstas, Taur-ósta, Uol-ast, Varn-úostas, Ým-asta, Ausztriából Aist < *Agist(a), Franciaországból Autisse < *Altssa < *Altst, Dalmáciából Bigeste, Ladesta, Triest, Palaeste, Segest-(ica), Penestae, Venetóból Este < Ateste. 19 Udolph 1994: 199–218 nyomán, a 25. térképpel. 25. TÉRKÉP. -s-képzők Közép-Európa földrajzi neveiben19 Tanulmányok / Articles 213 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung A két kirajzolódó központ, nevezetesen a Baltikum és az Adria körüli területek mellett azonban van még egy további térség, amelynek névanyagában jelentős arányban fordul elő ez a képző: Középés Észak-Európa. A részletesebb elterjedést a 26. térkép mutatja, amelyen többek között a következők szerepelnek: 866 Alesta, ON Charleroi, Alst, 12. sz. Alest, Aalst, ON. Flandriában, 866 Alost, Aalst, ON. Hasselt mellett, 1107 Alost, Alste; Aalst Gelderlandban, kb. 850 Halo-sta, Alst Leer mellett, 12. sz. Alst; FlN. Apfelstädt, szintén ON., 775 Aplast; Arzbach Gotha mellett, 1049 Arestbach; Beverst Tongern mellett, 1314 Beverst; Vita Meinwerci: Bilisti; FlN. Burdist, 755 Burdist (a Rajna mellett); *Agistevtl. Eekstnél, Assen mellett; Ehrstennél, Kassel mellett, régen Heristi, Herste; Elstnél, Nimwegen mellett, 726 Helistê; Ennestnél, Olpe mellett, 1175 En-nest; Ergstenél, Schwerte mellett, 1096 Argeste; Evelste b. Pattensen, 1246-ban Evelste; Extennél, Rinteln b. Osnabrück, 1146 Harst; Harste b. Göttingen 1141 Herste, Harste; FlurN. Idesmellett, 896 Achriste; Ófelnémet. Forstnál, Holzminden mellett, *Farista; Haste ten od. Itesten b. Emden; Innerste, régi Indrista; WgN. 1106 Lammeste b. Hannover; titz b. Zingst, 9. Jh. Bridasti; ON. Ranst b. Antwerpen, 1140 Ramst, 1148 Ranst; Riemst b. Tongern, 1066 Reijmost; Rumst b. Antwerpen, 1157 Rumeste; Selsten b. Geilenkirchen, *Salist; Thüste b. Hameln, 1022 (F.) Tiuguste, Thiuguste; Villigst b. Ergste, 1170 Vilgeste; Zingst bei Nebra, 1203 Cindest. ON. Landas b. Lille, régi Landast; Leveste Hannover mellett, 1229-ben Leueste; ON. ElőszóEhhez az 1994-ből származó gyűjteményhez időközben, mindenekelőtt Alsó-Szászország és Vesztfália helyneveinek átfogó vizsgálata révén, számos további párhuzam járult hozzá. Eközben figyelembe kell venni, hogy az st-suffixummal rendelkező helynevek a szuffixum előtti elemükben a heit läßt sich -estnachweisen in Al-est, Ar-est, Id-est-, Lameste, Tind-est-; -asterscheint offenbar in Ap-l-ast, Har-ast-, Landast und Bredh-asti; sehr häufig ist -ist-: Bil-ist, Burd-ist, El-ist-, Am-ist-, An(d?)-ist-, Arg-ist-, Agr-ist-, Far-ist-ina, legkülönfélébb változatokat mutatják. Némi bizonyossággalHar-ista, Lev-ista, Ram-ista, Sal-ist-, Far-ist, Felg-ist. A szuffixum sokfélesége teljes mértékben megegyezik az appellativikus állományban tett megfigyelésekkel. Mindenekelőtt a germán és a balti nyelvekben könnyen kimutathatók megfelelő jelenségek. A legtöbb összegyűjtött helynév esetében össze lehet majd vetni a germán viszonyokat; ez például az alábbi helynevekre vonatkozik, amelyek meggyőzően magyarázhatók germán szóanyag segítségével: Awist, te, Villigst, Zingst. Beverst, Eext, Ehrsten, Idesten/Itzstedt, Landast, Riemst, Selsten/Zelst/Zeelst, ThüsWährend sich Namen mit -st-Suffix auch im nichtgermanischen Siedlungsraum finden lassen, ist das bei dem folgenden Bildungselement anders. JÜRGEN UDOLPH 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI a föld hozamértékszámai ezt mutatják – a legjobb talajok sötét árnyalatokban jelennek meg (30. térkép)22. A forrásban, amelyből ez a térképezés származik, még magyarázatként ez áll: „Csak a tengerparton és a Mittellandkanaltól délre vannak túlsúlyban a jó talajok.” A Geest és a heath homoktengerében néhány „zsírszem” úszik jó, agyagos talajokkal, mint néhány zsírszem a sovány levesen (Uelzen; Lüchow; Weser-, Leineés Allertal; Artland; Hoya-Syke-Goldenstedt)“23. A talajminőség és az ősi helynevek közötti egyezés különösen világossá teszi a következő összehasonlító térképezést, amely mind a -ithi helynevek elterjedését Alsó-Szászországban, mind Alsó-Szászország talajainak terméshozam-mérőszámait bemutatja (31., 32. térkép). Ezért ugyanazokra a következtetésekre juthatunk, mint már a szláv őshaza tárgyalásakor: világosan felismerhető, hogy Középés Észak-Németország legjobb talajainak elterjedése egybeesik a régi germán Schwarzerde-talajokkal, amelyek Németország legjobb talajai közé tartoznak. Minden gazdálkodó tudja, mit jelent, amikor 80 vagy annál több talajpontról 22 Forrás: nischen Gewässerund Ortsnamen übereinstimmt. Es ist bekannt, dass die Börden (Soester Börde, Calenberger Lössbörde, Hildesheimer Börde, Magdeburger Börde) im norddeutschen Altmoränengebeit am Rande der Mittelgebirhttp://www.nls.niedersachsen.de/Tabellen/Landwirtschaft/internetseite2002/hochschulen.pdf. 23 S. Anm. 27. 31., 32. TÉRKÉP. A -ithi helynevek és az alsó-szászországi talajok terméshozam-mérőszámainak elterjedése Straipsniai / Articles 221 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung beszélnek. Ahogyan fentebb már a szláv kérdés tárgyalásakor említettem, a jó talaj általában jó és jobb termést eredményez, mint a rosszabb talajok. Ennek következménye az alacsonyabb gyermekhalandóság és a magasabb várható élettartam. A népesség növekszik, ami viszont bizonyos túlnépesedéshez, elvándorláshoz és e régió beszélőinek nyelve elterjedéséhez vezet. Az olyan szenzációs leletek, mint az Osterode közelében található Lichtenstein-barlangban feltártak, valamint annak felismerése, hogy az ott 3 000 évvel ezelőtt élt embereknek még ma is vannak leszármazottaik ebben a térségben (DNS-elemzésekkel bizonyítva; Udolph 2009 feldolgozta és onomasztikai szempontból tárgyalta, illetve kiegészítette), azt mutatják, hogy a Harz környékén a települési folytonosságból bizonyossággal kiindulhatunkden kann. 3. A KELTÁK A kelta helynévkutatás állásáról szóló összefoglalásokból megállapítható, hogy egyetértés van abban, hogy a szigetkelta víznevek kutatásai közül kiemelkednek durch Übersiedlung vom Kontinent entstanden ist24. Die Ursprünge sind also im mittleren oder westlichen Europa zu suchen. Für die festlandkeltischen GePierre-Henry Billy (1993), Xavier Delamarre (2003), Alexander Falileyev (2006/7) és Ranko Matasović (2009) vizsgálatai, valamint a nyelvtudomány feltevései. A Patrick Sims-Williams (2006) von besonderem Wert. Die folgende Karte basiert vor allem auf archäologischen Forschungen, entspricht aber in hohem Maße gondolatok csupán egy nagyobb projekt első kiindulópontjai. Joggal hangsúlyozza, Den entscheidenden Schritt aber machte – das ist meine Überzeugung – Peter Busse (2007) in einem kleinen Beitrag einer Keltologen-Tagung, wobei diese hogy a hidronimák feldolgozása feltétlenül szükséges, mivel ez „a kelta nyelvű betelepülés kérdését illetően mindeddig nem valósult meg” (Busse 2007: 89), hiszen az indogermán vizsgálatokkal ellentétben ezen a területen jóformán egyetlen kutatást sem végeztek. Felfogása szerint szinte minden kutató megkerüli ezt a manischer, slavischer und germanischer Gewässernamen wurden im Keltischen témát. 24 A következőkhöz lásd részletesen Udolph 2009/2011. Mit Recht fragt P. Busse danach, ob bei der Frage nach einer „Keltizität“ von Siedlern archäologische Argumente eine Rolle spielen können oder sollen. Als Hauptvertreter eines „Keltoskeptizismus“ nennt er Simon James (1999) JÜRGEN UDOLPH 222 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI und John Collis (2003), „wobei letzterer ernstzunehmende Einwände gegen die Identifikation von archäologischer Evidenz und ethnischer Zuordnung liefert“. Dieses deckt sich in hohem Maße mit der modernen Forschung in Deutschland, wobei vor allem auf S. Brather (2004) zu verweisen ist.25 P. Busse ebből az egyetlen ésszerű következtetést vonja le: Ha nyelvtudományi szempontból keresünk keltákat, akkor ez csak nyelvi érvekkel történhet. De ha ezt tesszük, akkor – és ez teljes mértékben kényszerítő erejű – a földrajzi neveket nemcsak be kell vonnunk, hanem nagyon magas jelentőséget is kell tulajdonítanunk nekik. Ezek között a víznevek különös jelentőséggel bírnak. A kelta nyelvűek legősibb lakóhelyeinek kérdéséhez lásd 25 Forrás: http://www.timediver.de/Keltenwelt_am_Glauberg.html (elérés: 2017.6.9.). 33. TÉRKÉP. seiner Ansicht nach etwas wichtig geworden, das anhand des Slavischen und Germanischen schon versucht worden ist: da die Entfaltung einer indogermanischen Sprachfamilie aus einem indogermanisch-voreinzelsprachlichen A kelták vándorlásai, honfoglalásai és befolyása az i. e. 1. századig25 egy kelta expanzióból, tehát őshazának tekinthető? Tanulmányok / Articles 223 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung A dialektusterület kialakulása hosszú folyamat volt – minden bizonnyal Jahrhunderten rechnen – so sind in diesem Gebiet nicht nur Gewässernamen einer Einzelsprache, etwa Keltisch, Baltisch, Germanisch, sondern auch inszámolnunk kell a germán nyelvek előtti, egyes nyelvek előtti reliktumokkal. A sich in den Hydronymen widerspiegeln, oder, anders gesagt, ein Gebiet, in dem es nur einzelsprachliche, etwa nur keltische Namen gibt, kann nicht das Gebiet kibontakozásnak a kelta őshazából kellett kiindulnia. Busse projektje, amelyet csak fő vonalaiban vázol, „a »keltaság« témájában végzett korábbi kutatások és projektek eredményeinek felhasználásával és összefogásával [...] arra a kérdésre kíván választ találni, hogy mennyiben olyanok, die Hydronymie ein aussagekräftiges Bild über die frühe Besiedlungsgeschichte keltischsprachiger Bevölkerungsgruppen zulässt“ (Busse 2007: 91f.). Dabei geht es, H. Krahe folgend und völlig richtig, in erster Linie um Gewässernaamelyek alapjául a »víz, folyó, folyni« stb. szavai szolgálnak. amelyek alapjául szolgálnak. A germán, balti és szláv területen végzett tanulmányok figyelembevételével a következő központi kérdéseket dolgozza ki: • Ist ein Gebiet einer „keltischen Hydronymie“ identifizierbar, das als Nuk- • Mennyiben esik egybe ez a nukleusz a Hallstatt-, illetve a La Tène-kultúra kiterjedésével? A válaszok megtalálása érdekében egyrészt olyan vízneveket tárgyal, amelyek kelta területen fekszenek, de kelta kor előtti eredetűek, másrészt kelta neveket. Többek között a következőket foglalja magában: Ainos, Aenus, Dubis fl./Doubs, Douglas és rokonai, Devy/Devon, Devoke Water, óír dobur, a francia nyelvjárási Douvre (1128 Dobra), Douvres (kb. 380 Dubris), Verdouble Kr. u. 79: usw.; span. Dobra u.a.m., dt. Tauber, engl. Dover; die Sippe um Glanis, Glanum, Glanon, Glan, Glene, Glane; bava < *gweh3w- ‘Fango’, vgl. kymr. baw ‘Schmutz, Verno-dubrum ‘mocsok’; borm-/borw-/borb- <*bher- ‘felbuzogni, forrni, erjedni, főni’ a Borbro (Bourbre), Borvo(n) ‘forrásisten’, Formio, Franciaországban Bormane (Ain), Bourbonne (Aube), La Bourbre (Isere) és még sok más névben. ; brig- < *bhghzu *bheregh- ‘magas, kiemelkedő’, talán ‘felső folyás’ jelentésben a Brigia (Braye = Loir), Brigulos (Saône → Rhône) és még sok más névben. ; esk-/isk- <*peisk-, középír esc ‘víz’, az Esca/Escia/ Hisca (Isch → Saar) és más nevekben ; fruta- <*s(w)rutu-, vö. kymri fjF-wd, ír sruth ‘zúgópatak’, a Frudisban, a Belgicában található folyó neve és másutt. A következtetésben az eredményeket egy elterjedési térkép bevonásával foglalják össze: „Első előzetes eredményként a térképanyag bevonásával a következő állapítható meg: A kelta hidronímia egy olyan térségben oszlik el, amely az Alpok északi pereme mentén, a Duna, a Rajna felső és középső folyása, valamint a Rhône mentén húzódik, a mellékfolyók bevonásával. A JÜRGEN UDOLPH 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Hallstatt-kultúra kiindulási területe nem esik egybe ezzel a térséggel, wichtigsten Westhallstattund frühen La Tène-Funde in diesem Gebiet zu finden“ (Busse 2007: 97). Nur am Rand vermerke ich hier, dass bereits der polnische Indogermanist Jan Rozwadowski (z.T. abgedruckt in Rozwadowski 1948) in seinen Forschungen, die bis in die ersten Jahre des 20. Jhs. zurück gehen, mindazonáltal megállapíthatók a Balti-tenger térségének és a Rhône-vidék víznevei közötti feltűnő egyezések, mint például a Visentia, Saane, Brenne, Divonne, Isara, Drome, Ivarus és mások. Ezt időközben még tovább sikerült megszilárdítani. Így fontos névpárhuzamok találhatók Franciaországban (W.P. Schmid 2004), valamint a Mosel vidékén, mittelt worden (W.P. Schmid 1988), und eindeutige Übereinstimmungen zwischen alteuropäischen Gewässernamen im Polen bzw. dem Baltikum und den Britischen Inseln, Nordund Südfrankreich haben gezeigt (Udolph 1990, zuösszefoglalóan 332. skk. ) hogy csaknem az egész kelta településterület (az Ibériai-félsziget esetében kevésbé biztosan) az egyes indoeurópai nyelvek előtti víznevek szubsztrátumát tartalmazza. Ha megkíséreljük egymással összevetni az európai víznevekre vonatkozó eddigi kutatásokat és P. Busse keltára vonatkozó kísérletét, akkor véleményem szerint a következő közös pontokat lehet kiemelni: • Die Gewässernamen sind die ältesten Zeugen menschlicher Sprache in Európa. Vizsgálata az őstörténeti és korai történeti kérdések unerlässlich. • Im Bereich der ehemals keltischen Besiedlung auf dem Festland (vor allem in Norditalien, Frankreich und Teilen der Schweiz) fehlt es an umfasszempontjából a hidronímia kutatásai számára jelentős. • A régészeti eredmények – sajnos – csak korlátozottan használhatók fel a korai Európa etnikai tagolódásának kérdésében (Brather 2004). • Mivel a víznevek lényegében úgynevezett „vízszavakból” származnak, sürgősen szükség van az összes kelta nyelv földrajzi terminológiájának átfogó vizsgálatára (ez egyébként a germán nyelvek területére is érvényes, míg a szláv nyelvekben példaértékű, még a víznevekre korlátozódó tanulmányok is léteznek). P. Busse egy térképen azokat a vízneveket tüntette fel, amelyek megítélése szerint jelentőséggel bírnak a kelta törzsek legkorábbi településterületeinek meghatározása szempontjából. P. Busse vizsgálatára alapozva és a germán, illetve a szláv nyelvterületen végzett megfelelő kutatásokhoz igazodva kijelenthetjük:26 Minden amellett szól, hogy a Straipsniai / Articles 225 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung kelta nyelv kialakulása ott ment végbe, ahol az óeurópai víznevek bizonyos „megvastagodását”, fokozott koncentrációját figyelhetjük meg. Von entscheisen hat. Így az őskelta törzsek lakóhelyének kérdésére is érvényes egy dender Bedeutung ist dabei die Existenz von Parallelen im Baltikum und den dort angrenzenden Regionen, auf die bereits J. Rozwadowski (1948) hingewieolyan mondás, amely már a germán törzsek hazájára vonatkozó kérdésekben is szerepet játszott: Ex oriente lux27. Ezt is figyelembe véve már most sok minden szól – és P. Busse-t lényegében követhetjük – az Alpoktól nyugatra fekvő térség mellett. Az egykor kelták által benépesített országokban folyó kutatásnak jót tenne, ha az eddiginél intenzívebben fordulna a víznevek felé. 26 Busse 2007: 97 alapján. 27 Udolph 1981; Udolph 1985. 34. TÉRKÉP. Az óeurópai és kelta nevek feltérképezése26 JÜRGEN UDOLPH 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI 4. DAS BALTISCHE AUS NÉVTUDOMÁNYI SZEMPONTBÓL Nyelvészek és névkutatók újra meg újra hangsúlyozzák a balti térség településtörténetének folytonosságát. Nagyobb vándorlási mozgások alig ismerhetők fel, ezzel szemben egy olyan folyamat igen, amely az egykori balti településterület jelentős összezsugorodását mutatja (egy, M. Gimbutas publikációin alapuló, részleteiben korrigálandó térképet közöl W.P. Schmid (35. térkép). 35. TÉRKÉP. A balti víznevek elterjedése28 Lényegében szláv törzsek voltak azok, amelyek keletről, délről és délnyugatról kiindulva asszimilálták a balti népességet; ez világosan felismerhető Északnyugat-Oroszország egyes részein, Fehéroroszországban és Északkelet-Lengyelországban. A hidronímia alapján J. Rozwadowski (1948) véleménye szerint „szlávként” nevezhetők 28 scher Sicht ist dabei eine Verbreitungskarte von Gewässernamen interessant, Schmid 1976: 15 Gimbutas 1963: 30k. alapján. Straipsniai / Tanulmányok 227 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung lehetnek (36. térkép). Ezek azonban semmiképpen sem szláv, hanem nyelvenkénti differenciálódás előtti, indoeurópai víznevek. Ezt teszik egyértelművé az e l - „”, schon die Überschriften einzelner Abschnitte seiner Studien deutlich, so etwa „dreu- (Drwęca, Drawa [...])“, „Isa“, „Isana“, „Isara“, „Oła i jej grupa: pierwiastek amelyek részben szinte azonosak a jóval későbbi vizsgálatokkal. Hasonlót mutat H. Krahe sind und in großen Teilen mit Krahes Untersuchungen und Ergebnissen übereinstimmen. In Westeuropa blieben sie vollkommen unbeachtet. kezdeti szinten egy újabb publikációból származó térkép is (37. térkép), mivel ezen világosan felismerhető a szlávok előtti víznevek számának növekedése az egykori balti településterülethez Északkelet-Lengyelországban kapcsolódó területeken, amely kétségtelenül az anAzóta további bizonyítást nyert, hogy a J. Rozwadowski grenzenden baltischen Siedlungsgebieten fortsetzt. által szlávnak tartott vízneveket másképpen kell értelmezni: egyrészt geringen Teil gehören sie zum baltischen Substrat in Russland, Weißrussland, KARTE 36. Von J. Rozwadowski (1948) behandelte „slavische Gewässernamen“ JÜRGEN UDOLPH 228 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI A balti nyelvek különleges helyet foglalnak el der nördlichen Ukraine und in Nordpostpolen, zum weitaus größeren Teil aber zu dem Bestand der seit H. Krahe so bezeichneten Alteuropäischen Hydronymie, einem Netz von Gewässernamen, das voreinzelsprachlicher, indogermanischer Herkunft ist (Krahe 1949–1965, 1964; Schmid 1994; Udolph 1990).29 Und noch eine weitere, wichtige neue Erkenntnis konnte gewonnen werden: Innerhalb der alteuropäischen, voreinzelsprachlichen, indogermaniaz európai víznevek között, amint azt W.P. Schmid (1994: 175–192, 226–247) kidolgozta. Az egykori és a jelenlegi balti településterület hidronímiáját egyrészt a nyelvenkénti differenciálódás előtti nevek nagy sűrűsége jellemzi, másrészt 29 Babik 2001: 92. 37. TÉRKÉP. Lengyelország legrégebbi víznevei Z. Babik szerint29 az indoeurópai Tanulmányok / Articles 229 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung eine Stetigkeit und Kontinuität in der Bildung der Gewässernamen von frühkorszakon át az önálló balti nyelvek korszakáig felismerhetők, végül pedig a régi európai víznévanyagban csak a Baltikumban találhatók olyan víznevek, amelyeknek számos európai régióban vannak megfelelőik. Ilyen példák többek között az Atesỹs, Ates, litvániai víznevek: Hasonlót figyeltem meg a Etsch/Adige (in der Antike überliefert als Atesis, Athesis), Eisa : Aisė, Limena : Limenė in Litauen u.a.m., Kartierung s. Karte 38.30 Lengyelország és Európa különböző régiói közötti szláv kor előtti nevek in Polen feststellen können (Udolph 1990, zusammenfassend: 331ff.). Auf dieser Studie, speziell auf den Zusammenstellungen der Namenentsprechungen vizsgálata során is (pl. Brit-szigetek, Westeuropa, Norditalien usw., S. 332–338) basiert eine Kartierung, die ich hier vorlege (Karte 39). Mindez nem véletlen. A balti névanyag – ahogyan azt régebbi és újabb tanulmányok egyaránt világossá tették – egy övezetben mutat megfeleléseket 30 Schmid 1994: 184. és köv. 38. TÉRKÉP. Balti központ a hidronímiában30, nem lehet kétségbe vonni az JÜRGEN UDOLPH 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Aus diesen Überlegungen heraus ergibt sich, dass an einer Schicht oder eiEurópában található, egyedi nyelvek előtti indoeurópai víznevek hálózatát. Az újra meg újra fellángoló kritika többnyire egyes nevekre irányul, de magát a tényt nem károsítja; annak azonban, aki ezt meg akarja változtatni vagy akár in keiner Weise. Wer das Konzept der Alteuropäischen Hydronymie attackieel akarja utasítani (Harald Bichlmeier utóbbi időben megjelent számos, heves kritikát megfogalmazó tanulmánya sem változtat a fent említett alapelveken), egy ponton meg kell győznie másokat: ismernie kell azt az anyagot, amely H. Krahe, W. P. Schmid és az én megfontolásaim alapját képezi. Ez egyetlen kritikus esetében sem áll fenn. Ez szinte valamennyi eddig felhozott érvre érvényes, valamint néhány újabbra is, amelyeket itt a lehető legrövidebben említek. • In letzter Zeit beginnt bei der Zuweisung eines Gewässernamens in Deutschland das Keltische unmerklich wieder an Boden zu gewinnen, so például Albrecht Greule Közép-Európa vízneveiről szóló átfogó könyvében (2014)32. Tekintettel arra a tényre, hogy kelet-európai összehasonlító anyagot túl csekély mértékben vontak és vonnak be, óvatosság szükséges a kelta nyelvhez való hozzárendelés tekintetében. • Az indoeurópai kor előtti elemek nagy területeken nem mutathatók ki. Ugyanez vonatkozik Theo Vennemann kísérleteire is, amelyek a baszk, illetve vaskon nyelvet indoeurópai kor előtti rétegként próbálják kimutatni (erről legutóbb lásd az Udolph 2013-ban megjelent tanulmányait). • Egészen más szempontból szavaz Zbigniew Babik (2001) a kelet-európai, különösen a lengyelországi óeurópai elemek ellen. Úgy véli, hogy az óeurópai víznévtan egész Európára kiterjedő, egységes réteg lenne, amellyel a lengyel víznevek nem egyeztethetők össze. Döntő fonetikai, morfológiai és ragozási különbségek állnak fenn. Az „európairól” (stare i europejskie). Itt olyan die alten Gewässernamen lasse sich in Polen nur sagen, sie seien „alt und felfogást képviselnek, amelyet az óeurópai elmélet képviselői már régen meghaladtak: mi tudsen, dass sich verschiedene Suffixe, unterschiedliche Ablautstufen und morphologische Besonderheiten in der Hydronymie beobachten lassen, dass es eine „Einheitlichkeit“ im Sinne eines monolithischen Blocks gar nicht gibt. Az indoeurópaiak őshazájának megtalálásához elengedhetetlenül szükséges először is meghatározni az egyes indoeurópai 32 legősibb településterületeit; vö. ehhez részletes recenziómat a Beiträge zur Namenforschung, Neue Folge című folyóiratban 52 (2017), 81–105. o. Straipsniai / Articles 237 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung nyelvcsaládokét. Szilárd meggyőződésem, hogy az indoeurópai törzsek régi szállásterületeinek keresésekor éppúgy, mint az indoeurópai alapok (újra)konstruálásakor, az egyes nyelvekből kell kiindulni. Megkockáztatom, hogy a germán, szláv, balti és kelta törzsek őshazáiról eddig kifejtetteket egy térképen foglaljam össze (41. térkép). Mit mondhatunk arról az időszakról, amelyben az egyes indoeurópai nyelvcsoportok egy indoeurópai előzményből kialakultak? A szláv nyelv az i. e. 500 körüli időszakban a Kárpátok északi lejtőjén alakult ki. A régebbi víznevek szorosabb összefüggésekre utalnakEzeket a neveket ge mit dem Germanischen und Baltischen, z.T. auch nur auf das Baltische hin. következésképpen egy korábbi időszakra, mintegy 1.000– Kr. e. 500 A germán nyelvterület a nevek alapján egy északra, keletre húzódó területhez köthetőlich und auch zu geringem Teil südlich des Harzes zuweisen. Aufgrund der 1. Lautverschiebung und weiterer Prozesse darf seine Entstehung aus einem 41. TÉRKÉP. A legrégebbi településterületek (szláv, germán, kelta, balti) az A nevek jegyzéke JÜRGEN UDOLPH 238 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI indoeurópai nyelvjárási területek szerint, hozzávetőleg a Kr. e. 500 körüli időszakban keltezett kiden. Vorgermanische Namen müssen ein höheres Alter besitzen und sind in eine Zeit von ca. 1.000–500 v. Chr. zu setzen. A kelta nyelv egy indoeurópai dialektusból való kibontakozása valószínűleg a Nyugati-Alpok térségében mehetett végbe; első kezdeményei – tudom, mennyire vitatottak ezek a keltezési javaslatok – Kr. e. 1000 körüli időre tehetők. elfogadottnak kell tekinteni. Das Baltische hat die geringsten geographischen Verschiebungen durchgeazonban az eredeti településterület a szláv terjeszkedések következtében jelentősen összezsugorodott. A víznevekkel való összehasonlítás révén ez nem ganz Europa können wir aber annehmen, dass wir für für die Datierung der vorbaltischen Relikte mindestens bis 500–1.000 v. Chr. zurückgehen müssen. Fassen wir diese Ergebnisse zusammen, so kommen wir – ich denke, das meglepetés – egy indogermán jellegű víznévanyagra vonatkozóan bizonyítják, schicht, die in die Zeit um 1.000 v. Chr. in Mitteleuropa nachgewiesen werden kann und die mit einiger Sicherheit den Osten Frankreichs, Mittelund Norddeutschland und das östliche Mitteleuropa geprägt hat. Es scheint aber möglich, noch einen Schritt weiter zurückzugehen. Wir kennen in Europa Namen, die nur unter Zuhilfenahme ostindogermanischer Appellativa (Indisch, Iranisch, Tocharisch) erklärt werden können und hogy az óeurópai hidronímia nem tartozik semmiféle nyugat-indogermán „köztes szinthez” (ezt H. Krahe egész életében képviselte, és gyakran még ma is így értelmezik). W.P. Schmid (1994: 129. skk.) ezt felismerte, és olyan párhuzamok alapján, mint sindhu-/*sindhn – Sinn, Shin, Shannon, indu- – Indura, Indus (Baltikum), vr(i)-, vr-, vairi- – Vara, Vaire, Verma, Warme, Warmenau, Wörnitz < *Varantia és mások, aδu – Adda, Oder, Attersee, -gau, dnu- – Don, Duna és mások, joggal következtetett: „Az óeurópai hidronímia által létrehozott indogermán vorausgesetzte einheitliche Gemeinsprache ist nichts anderes als das Indogermanische selbst“ (Schmid 1994: 129). Da die zugrunde liegenden Appellativa u.a. dem Altindischen und Altiranischen bekannt sind, diese aber den europänyelvekben hiányoznak, ezért fel kell tételezni, hogy azt a szókincset, amelyből az európai vízneveket alkották, az indogermán nevek megalkotói még ismerték. Ezzel néhány név esetében bizonyosan eljutunk a Krisztus előtti 2. századba. A termékenységéről lemondott. Ismét emlékeztetni kell arra, hogy ez Unsicherheitsfaktor liegt darin, dass wir nicht wissen, wann die einmal lebendigen Wörter und Wurzeln aus den damaligen indogermanischen Dialekten ihVerhältnis zwischen ostindogermanischen Wörtern und europäischen Namen seine Parallelen in nordgermanischen Appellativa in kontinentalgermanischen Cikkek / Articles 239 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung nevekben és a dél-szláv szavakban, amelyek a Kárpátoktól északra található nevekben fordulnak elő. Mindent összegezve ebből arra lehet következtetni, hogy Nyugat-, Középés Kelet-Európa nagy részeit egy indoeurópai kor előtti indoeurópai víznévhálózat deckt sind, an denen auch durch die appellativischen Entsprechungen die außerund südeuropäischen indogermanischen Sprachen Anteil haben. Nicht übersehen darf man dabei, dass die Existenz eines Gewässernamens, der aus szövi át, amely feltételezi a vízpartok folyamatos betelepülését. A települések megszakadása névvesztéshez és olyan törésekhez vezet, amilyeneket Oroszország déli részén és Ukrajna délkeleti részén látunk: a Djnestr, a Déli-Bug, a beobachten können, wo sogar die größten Ströme dieses Gebietes wie Dnjepr, Don és a Volga megváltoztatták nevüket – mindenekelőtt az alsó folyásukon, vagyis a sztyeppe és az erdős sztyeppe területén. Az óeurópai hidronímia határaira vonatkozó kérdés nyitott marad, azonban Európa indoeurópai vízneveinek értékelését nem lehet a perifériájuk felől elvégezni (ebbe az irányba mutatnak Untermann 2009 megfontolásai). A periféria csak akkor határozható meg, ha a központ viszonyai átláthatóvá váltak. Az indoeurópai törzsek régi településterületeire vonatkozó kérdésben, amelyeket gibt sich daraus vor allem, dass diese nur innerhalb des Verbreitungsgebietes der Alteuropäischen Hydronymie gesucht werden kann. Aus der einzelsprachhidronimiai és toponímiai szempontból jobban meg tudunk ítélni, nem ismerünk olyan példát, hogy egy indoeurópai nyelvcsoport kibontakozott volna anélkül, hogy ez a folyamat ne hagyott volna nyomokat a névtájban. Ez azt jelenti azon tézisek számára, amelyek az indoeurópai őshazát például Dél-Oroszországban és Ukrajnában (Gimbutas; kurgánkultúra) vagy a Kaukázusban tételezik, hogy az onnan kiinduló, az indoeurópai nép magterületéről Európába vagy Kis-Ázsiába irányuló vándorlás nyomainak nyomot kellett volna hagyniuk a földrajzi nomenklatúrában. Mint mindenki tudja, ez nem így van. Inkább újból rámutatok az európai víznevekben található kelet-indogermán köznevek és gyökök biztos kimutatására: ez világos bizonyítéka annak, hogy az Európában és Ázsiában honos indogermán törzsek gyökereit Európában kell keresni. Megismétlem: Európa nomenklatúrája amellett szól, hogy az indogermániA földrajzi nevekből nyert tételek biztosabbá tétele és a germán nyelvek általam valószínűnek tartott scher Stämme von diesem Kontinent ausgegangen ist. őshazájának Keltischen und Slavischen auch aus anderer Richtung zu bestätigen, bietet sich eine Disziplin an, die in der gesamten Diskussion um die indogermanische Heimat bisher nicht die geringste Rolle gespielt hat: ich meine die Bodenforschung. JÜRGEN UDOLPH 240 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI A talajtudomány eredményeit már fentebb is felhasználtam a germán -ithi-nevek és Alsó-Szászország hozammérőszámai közötti összehasonlítás során (29–32. térképek). Egy tíz évvel ezelőtt publikált, az ázsiai és európai lösztalajok elterjedését ábrázoló térkép (Haase et al. 2007), amely azon a területen, ahol a germán, szláv és kelta törzsek egykori lakóhelyeit feltételezem, oben bei der Frage der Heimat slavischer Stämme schon erwähnt hatte, lässt erkennen, dass sich ein breiter Lössbodengürtel von China bis hin nach Frankreich quer durch Asien und Europa zieht. Wie ist dieser nun in Europa, speziell elterjedt?33 Ehhez egy régebbi, Európa löszterületeit ábrázoló térképet használok, amely azonban eredményét tekintve megegyezik a 2007-es újabb térképpel. Ezekbe bejegyeztem a germán, kelta és szláv nyelvűek véleményem szerint legrégebbi lakóhelyeit (42. térkép). 33 Forrás: http://www.geographie.uni-stuttgart.de/seminare/lehrpfad/Pleistozaen/Loessseite.htm. KARTE 42. Lössverbreitung in Mitteleuropa33 Cikkek / Articles 241 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Deutlich erkennbar sind die Löss-Bereiche des Leipziger Tieflands, der Maga deburgi, hildesheimi és soesti Börder, valamint a Harztól délre fekvő Goldene Aue. Pontosan ez az a térség, amely az ókori germán helyés víznevek részletes vizsgálata során (Udolph 1994) a germán névadás kontinuitási központjaként rajzolódott ki. A Lichtenstein-barlangban talált leletek ezzel összhangban állnak. Hasonlót mutat a térkép Lengyelország és Ukrajna határvidékén is. Itt is, a Kárpátok északi lejtőjén, feltűnő módon egybeesik a lösz és a legősibb szláv településterületek elhelyezkedése. A talajkutatás tehát alátámasztja a névtudományi eredményeket. A nyugat-alpi térségben kevésbé egyértelmű a kép, ahol kelta őstelepülési tájakat feltételezünk, a szláv és germán törzsek feltételezett őshazájában azonban a jó talajokkal való egybeesés nyilvánvaló. Ebből az a kérdés is felmerül, hogyan magyarázhatók és érthetők meg valójában – ebben az időbeli sorrendben – a kelták, a germánok és a szlávok hatalmas terjeszkedései. Mivel a legrégebbi földrajzi nevek ... az embereket jobb terméshozamokra ösztönzik, csökkentik az Namen mit guten und besten Böden in Verbindung bringen können, spricht vieles für die folgende These: gute Böden führen bei den vor 2.000–3.000 Jahren lebenden und auf Ackerbau, Viehzucht, Fischfang und Jagd angewieseáltalános halandóságot és a gyermekhalandóságot, és olyan népességtöbblethez vezetnek, amelyet csak a települési tevékenység fokozatos kiterjesztése enyhíthetne, e nyelvet a nagyobb népesség a szomszédos területek lakóira is kann. Durch die sich ausweitende Bevölkerung, die eine bestimmte Sprache, z.B. Urslavisch, Urgermanisch, Urkeltisch bzw. entsprechende Dialekte derátviszi. Az ilyen folyamatok könnyen érthetők más nyelvek ismert elterjedéseivel és egymásra rétegződésével való összehasonlítás révén; gondoljunk a német keleti kolonizációra a nyugati szláv törzsek és nyelveik fölé rétegződéssel, az oroszországi finnugor törzsek elszlávosítására, valamint Amerika európai telepesek és nyelveik általi benépesítésére. Innen ismételten bátorkodom hangsúlyozni az onomasztikai kutatások jelentőségét a legrégebbi településterületek kérdésében, és úgy vélem, hogy a nyelvtudománynak erre az ágára lényegesen több figyelmet kellene fordítani, mint eddig. A vizsgálat eredményei 1) Vannak víznevek, amelyek az indoeurópai nyelvek kialakulásának és kibontakozásának időszakára datálhatók. Ezek Európában JÜRGEN UDOLPH 242 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI 2) Die entscheidenden Prozesse der Entfaltung und Ausbreitung der indoA germán nyelvek lényegében az óeurópai hidronímia területén játszódtak le. Ezt többek között az európai víznevekben előforduló keleti indogermán köznevek támasztják alá. Megfelelő párhuzamok a szlávban és a germánban is léteznek. 3) Közép-Európa neveiben indoeurópaikori réteg nem mutatható ki. Ez meglepő, hiszen ott bizonyára már olyan emberek is letelepedtek, akik nem indoeurópai nyelvet beszéltek. Nem merem megítélni, hogy ez összefügg-e az indoeurópai törzsek letelepedett életmódjával, például a korábbi népesség nomád vagy félnomád életmódjával szemben. 4) Az indoeurópai törzsek települései is az utolsó évezredekbenEz egybevág – és ez jelentőséggel bír – a senden vor Christus stehen in Verbindung mit guten und besten Böden. a régi nevek eloszlásával. 5) Az indoeurópai alapformák rekonstrukciója az indoeurópai egyes Kenntnis der bekannten indogermanischen Einzelsprachen. Indogermanische Gewässernamen sind aber auch in den „Lücken“ zwischen den nyelvekben tanúsított [formákon] alapul. Ezért várható, hogy kapcsolat van a nevek alapformái és a Baltikumban, valamint a balti nyelvekben der indogermanischen Rekonstruktion Differenzen gibt. 6) Die alteuropäischen Gewässernamen besitzen ein eindeutiges Zentrum [található] alapformák között. Nagyon sok minden szól amellett, hogy 7) a darin nicht nur ein Kontinuitätszentrum (W.P. Schmid), sondern auch ein Ausstrahlungszentrum zu sehen. germán törzsek őshazája a germán településterületen belül, a szlávok őshazája a szláv településterületen belül, a kelták őshazája pedig a történetileg tanúsított kelta településterületen belül fekszik. Minden amellett szól, hogy ez itt is figyelembe veendő. Ebből következik: Fall der mutmaßlichen Heimat der indogermanischen Stämme anzu8) Az indoeurópai nyelvek őshazájának Dél-Oroszországba való helyezése land, Kleinasien oder im Kaukasus ist aus namenkundlicher Sicht entschieden abzulehnen. Die Heimat kann nur innerhalb der Alteuropäischen Hydronymie gesucht werden. Diese ist klar auf Europa begrenzt. Mindent egybevetve minden a Baltikum mint őshaza mellett szól und Ausgangsbereich der indogermanischen Expansion. Straipsniai / Articles 243 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung LITERATUR Alemannien und der Norden 2004: Alemannien und der Norden. Internationales Zürichi szimpózium, szerk. v. Hans-Peter Naumann (= A germán ókor reallexikona, 43. kiegészítő kötet). Berlin: De Gruyter. Szászország történetének és területi ismeretének atlasza 1998: Szászország történetének és területi ismeretének atlasza. F: Gazdaság (mezőgazdaság, bányászat, ipar, közlekedés). IV: Legújabb kor. Lipcse: A Szász Tudományos Akadémia kiadója. Ascher Diana 2015: A Rhön településtörténete névtani szempontból. – A Rhön – egy táj története. Petersberg, 201–215. Babik Zbigniew 2001: Najstarsza warstwa nazewnicza na ziemiach polskich. Kraków: Universitas. Bijak Urszula 2013: Nazwy wodne dorzecza Wisły. Potamonimy odapelatywne. Kraków: FALL Kiadó. Billy Pierre-Henry 1993: A Thesaurus linguae Gallicae. Hildesheim: Olms. Bischoff Karl 1975: Germ. *haugaz ‘domb, sírhalom’ a németben. Egy dűlőnév-tanulmány. Mainz: A Tudományok és az Irodalom Akadémiája. Busse Peter 2007: Víznévtan és őshaza: Új Brather Sebastian 2004: Ethnische Interpretationen in der frühgeschichtlichen Archäologe. Geschichte, Grundlagen und Alternativen. Berlin: de Gruyter. megközelítés az osztrák Tudományos Akadémia lokalizálásához, 89–98. Salzgitter. rung der Urheimat der Kelten? – Kelten-Einfälle an der Donau. Akten des 4. Symposiums Deutschsprachiger Keltologinnen und Keltologen vom 17.–21. Juli 2005 in Linz. Wien: VerBielefeld: Regionális Történeti Kiadó. Casemir Kirstin, Udolph Jürgen 2006: A balti nyelv Casemir Kirstin 1997: Die Ortsnamen auf -büttel. Leipzig: Leipziger Universitätsverlag. Casemir Kirstin 2003: Die Ortsnamen des Landkreises Wolfenbüttel und der Stadt jelentősége az alsó-szászországi helynévkutatás számára. – Balti onomasztikai kutatások. Aleksandras Vanagas emlékére, szerk. Laimutis Bilkis, Alma Ragauskaitė, Daiva Sinkevičiūtė. Vilnius: kontinentális ó-kelta Lietdu. 2. kiadás Párizs: Kiadó. Errance. Dini Pietro U. 2005: Szláv–balti nyelvi kapcsolatok. – A germán ókortörténet reállexikona 29. uvių kalbos institutas, 114–136. Collis John 2003: The Celts: Origins, Myths and Inventions. London: Tempus Pub Ltd. Delamarre Xavier 2003: Dictionnaire de la langue gauloise: une approche linguistique Berlin – New York, 73–78. JÜRGEN UDOLPH 244 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Falileyev Alexander 2006/7: A kontinentális kelta helynevek szótára, Aberystwyth = http://cadair.aber.ac.uk/dspace/bitstream/2160/282/5/ContCelticPNDictionary.pdf; Bevezetés: http://cadair.aber.ac.uk/dspace/bitstream/2160/282/6/ IntroAndElements.pdf; Válogatott bibliográfia: http://cadair.aber.ac.uk/dspace/ bitstream/2160/282/4/FalileyevBibl.pdf; Térkép: http://cadair.aber.ac.uk/dspace/ bitstream/2160/282/7/FalileyevMap.pdf. Förstemann Ernst 1863: A német helynevek. Nordhausen: Ferd. Förstemann´s Verlag. Gimbutas Marija 1963: The Balts. London: Thames and Hudson. Gołąb Zbigniew 1992: A szlávok eredete. Egy nyelvész nézőpontja. Columbus (Ohio): Slavica Publ. Greule Albrecht 2014: Deutsches Gewässernamenbuch. A víznevek és a hozzájuk tartozó területi, településés dűlőnevek etimológiája. Berlin/Boston: De Gruyter. Grimm Jacob 1826: Deutsche Grammatik. Második rész. Göttingen: Dieterich. Grimm Jacob 1848: A német nyelv története. Leipzig: Hirzel. Haase Dagmar, D. Haase, J. Fink, G. Haase, R. Ruske, M. Pécsi, H. Richter, M. Altermann, K.-D. Jäger 2007: Vornamen Loess in Europe – its spatial distribution based on a European Loess Map, scale 1:2,500,000. – Quaternary Scienc Reviews 26(9–10), 1301–1312. James Simon 1999: Az atlanti kelták. Ókori nép vagy modern találmány. Madison Wis.: University of Wisconsin Press. Kettner Bernd-Ulrich 1972: Flußnamen im Stromgebiet der oberen und mittleren Leiszül. Rinteln: C. Bösendahl Kiadó. Kolb Eduard 1957: Alemann-német szókincs. Huber: Frauenfeld. trágyatan. Berlin: Walter de Krahe Hans 1949–1950: Alteuropäische Flußnamen. – Beiträge zur Namenforschung, 24–51. Krahe Hans 1964: Unsere ältesten Flußnamen. Wiesbaden: Otto Harrassowitz. Krahe Hans, Meid Wolfgang 1967: Germanische Sprachwissenschaft 3: WortbilGruyter Kunstmann Heinrich 1996: A szlávok. Nevük, Európába vándorlásuk és az orosz történelem kezdetei történeti-onomasztikai szempontból. Stuttgart: Steiner. Leibnitz Gottfried Wilhelm 1882: A filozófiai írások, szerk. v. C.I. Gerhard, köt. 5. Berlin: Weidmann. Straipsniai / Articles 245 Heimat und Ausbreitung indogermanischer Stämme im Lichte der Namenforschung Matasović Ranko 2009: A protokelta nyelv etimológiai szótára. Leiden: Brill. Meyer Brunk 1978: Talajtan és településkutatás. – A germán ókor reállexikona 3. Berlin – New York: Walter de Gruyter, 117–120. Möller Reinhold 1992: Dentális szuffixumok az 1200 előtti tanúsítványokban szereplő alsó-szászországi településés dűlőnevekben. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Möller Reinhold 2000: K-szuffixummal és s-szuffixummal rendelkező alsó-szászországi településés dűlőnevek az 1200 előtti év tanúsítványaiban. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Műfaji megnevezések. Elektrofiziológiai Müller Horst M., Kutas Marta 1997: Die Verarbeitung von Eigennamen und tanulmány. – Tanulmányok a klinikai Linguistik: Modelle, Methoden, Interventionen, hrsg. v. Gert Rickheit. Opladen: Springer, 147–169. Rozwadowski Jan 1948: Studia nad nazwami wód słowiańskich. Kraków: Nakładem Polskiej Akademii Umiejȩtności. Rymut Kazimierz, Majtán Milan 1998: Víznevek a Dunajec vízgyűjtő területén. Stuttgart: Steiner. Scheffer Fritz 1978: Talaj Közép-Európában. – A germán ókor reállexikona 3. Berlin – New York: Walter de Gruyter, 108–117. Schlüter Otto 1958: Közép-Európa települési terei a korai történelmi korban 2: Középés Északkelet-Európa. Remagen: A Szövetségi Országismereti Intézet saját kiadása, Országismeret. Schmid Wolfgang P. 1976: Balti nyelvek és népek. – A germán ókor reállexikona 2. Berlin – New York: Walter de Gruyter, 14–20. Schmid Wolfgang P. 1988: Néhány kelta–balti névmegfelelésről. – Studia Indogermanica et Slavica. Festgabe für Werner Thomas. München: Sagner, Schmid Wolfgang P. 1994: Linguisticae Scientiae Collectanea. Válogatott 49–56. írások. Berlin – New York: de Gruyter. Schmid Wolfgang P. 2004: Versuch über den Namen der Loire. – Sprache, Sprechen, Sprichwörter. Festschrift für D. Stellmacher zum 65. Geburtstag. Stuttgart: Steiner, 291–295. Sims-Williams Patrick 2006: Ókori kelta helynevek Európában és Kis-Ázsiában. Oxford: Blackwell. Praslavisztikai szótár 1974: Praslavisztikai szótár 1. Warszawa: Zakład Narodowy im. Ossolińskich.