Vainiklapių spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda

AURELIJA GRITĖNIENĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: lexikológia és lexikográfia. A SZIRMOK SZÍNEI ÉS ÁRNYALATAI A KORTÁRS LITVÁN PRÓZÁBAN: FEHÉR ÉS FEKETE A szirmok színei és árnyalatai a kortárs litván prózában: fekete és fehér ABSZTRAKT A tanulmány tárgyát 61 kortárs litván prózaíró 98 művében talált több mint 300 kollokáció alkotja, amelyekben a prózaírók közvetlenül, illetve hasonlatok és metaforák segítségével beszélnek a virágos növények szirmainak fehér és fekete színéről, valamint e színek árnyalatairól. A kutatás célja annak feltárása, hogy szerzőink milyen lexémákkal fejezik ki a szirmok fehér és fekete színét, továbbá a színkifejezés szerkezetének és szemantikájának leírása; annak megállapítása, hogy a valóság mely prototipikus denotátumait hasonlítják a fehér virágokhoz; annak vizsgálata, hogy a kiválasztott kollokációk szerzői a valóság mely attribútumaival vetik össze a növények fehér és fekete szirmait, valamint hogy a vizsgált anyagban mely, e virágszínekkel kapcsolatos hasonlatok a leggyakoribbak, és melyek közelítenek a sztereotípiákhoz. A vizsgált anyag azt mutatja, hogy a szirmok színének megnevezésekor a szerzők leggyakrabban a baltas, -a és a juodas, -a mellékneveket használják; valamivel ritkábban a színt határozott melléknévi alakokkal fejezik ki. A prózai művekben a fehér színt igékkel és névszói absztraktumokkal is megnevezik. Olyan eseteket is feljegyeztek, amikor az akromatikus színeket egy konkrét tárgy, az adott szín prototipikus hordozója révén nevezik meg; ezeknek a színeknek a kifejezésére viszonylag gyakran metaforákat és különféle hasonlatokat is használnak. KULCSSZAVAK: szemantika, kollokáció, szín, fehér, fekete, művészi stílus. ANNOTÁCIÓ A cikk tárgyát 61 kortárs litván prózaíró 98 művében talált több mint 300 kollokáció alkotja; ezeket a kollokációkat a prózaírók arra használják, hogy közvetlenül, illetve hasonlatok vagy metaforák segítségével érzékeltessék a virágos növények fehér vagy fekete színét, valamint e színek árnyalatait. A kutatás célja annak meghatározása, hogy milyen lexémákat használnak a 134 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainikapių spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda elemzett szerzők a szirmok fekete és fehér színének kifejezésére; a színkifejezés szerkezetének és szemantikájának leírása; annak meghatározása, hogy mely prototipikusan fehér valóságdenotátumokat hasonlítanak fehér virágokhoz; annak vizsgálata, hogy a kiválasztott kollokációk szerzői milyen valóságbeli tulajdonságokkal állítják párhuzamba a fehér és fekete szirmokat, és mely színekkel kapcsolatos hasonlatok a leggyakoribbak, olyannyira, hogy használatuk szinte sztereotipikussá válik. A kutatás rámutat, hogy a szirmok színének leírásakor a szerzők a fehér és fekete mellékneveket használják (lit. baltas, -a; juodas, -a; nőnemű és hímnemű alak), ritkábban pedig a melléknevek névmási alakjával írják le a színt. A fehér szín jelölésére igéket és elvont főneveket is használnak. Előfordul, hogy az akromatikus színeket egy konkrét tárgy, egy bizonyos színprototípus közvetíti; gyakran metaforák és különféle hasonlatok segítségével írják le a színeket. KULCSSZAVAK: szemantika, kollokáció, szín, fehér, fekete, szépirodalmi stílus. BEVEZETÉS A virágzás lenyűgöző természeti jelenség. Sokunkat – különösen az alkotókat – elbűvölik a nyíló és kinyílt virágok formái, színei és illatai, ezért természetes, hogy ez a természeti látvány „rendkívül erőteljes alkotói ihletet” hordoz, amely később szöveggé, műalkotássá válik (Daujotytė 1999: 55). A prózai szövegekben ezt a természeti jelenséget leggyakrabban a mű hangulatának közvetítésére, a cselekmény helyszínének vagy idejének kiemelésére használják. A kortárs litván szerzők prózai szövegeit olvasva1 két tendencia rajzolódik ki: egyes szerzők nagyon konkrétan jelölik meg a virágok színét, mintha első benyomásukra vagy a tudatukban előzetesen kialakult sztereotip képekre támaszkodnának, mások pedig alaposan szemügyre veszik a növény virágát – észreveszik, majd leírják a bimbók és a kinyílt szirmok legfinomabb árnyalatait, megadják a virág közepének színét stb. Maga a virágzás mint jelenség igen gyakran erős érzelmi hatást gyakorol nemcsak az íróra és az általa megalkotott szereplőre, hanem az olvasóra is. Nemcsak a virágok formája kelt benyomást, hanem a színük2 is, amely segít az érzések, a hangulat stb. közvetítésében. Mint tudjuk, az ember a külvilágról szóló információk mintegy 80–90%-át látás útján szerzi (Lapė, Navikas 2003: 72). A körülöttünk lévő tárgyakat színek használata nélkül is le lehet írni (alakjuk, textúrájuk, a „világos és sötét” fogalma és 1 Ez kizárólag kronológiai választás. A cikk a kortárs litván irodalom körébe azokat a műveket sorolja, amelyeket Litvánia függetlenségének visszaállítása után, vagyis 1990-et követően írtak és adtak ki. 2 A cikk szerzője által összegyűjtött kollokációk alapján megállapítható, hogy a kiválasztott prózai szövegekben a virágszínek skálája 19 melléknévvel fejezhető ki: alyvinis, -ė, baltas, -a, balkšvas, -a, balsvas, -a, geltona, -a, gelsvas, -a, juodas, -a, lelijinis, -ė, mėlynas, -a, melsvas, -a, oranžinis, -ė, pilkas, -a, purpurinis, -ė, raudonas, -a, rausvas, -a, rožinis, -ė, rudas, -a, violetinis, -ė, žydras, -a. Straipsniai / Articles 135 AURELIJA GRITĖNIENĖ stb.), a szín azonban mégis jelentősen kibővíti a tárgyak jellemzésének spektrumát (Jonaitis 2009: 8). A szín inherens tulajdonság, amely magához a tárgyhoz tartozik, annak sajátosságaként. Az ember érzékszervei révén szerez információt a tárgyak ilyen tulajdonságairól. A látás receptorai a színt rendszerint mindenki számára azonos módon érzékelik, ezért a színt kifejező melléknevek az inherens abszolút melléknevek osztályába tartoznak (bővebben lásd Tekorienė 1990: 98, 119). A színeket különféle szempontokból vizsgálják a különböző tudományterületek szakemberei: művészettörténészek, fizikusok, matematikusok, vegyészek, fiziológusok, biológusok, pszichológusok, etnológusok stb. Nyelvészeti szempontból több litván nyelvész is elemezte a színeket. Itt csak néhányukat említjük meg. Irena Andriukaitienė a szín fogalmát és elnevezéseit írta le a litván nyelvben; Antanas Juška Lietuviško-se svotinėse dainose című művében vizsgálta a szín képzetét (Andriukaitienė 1996: 162–166; 1997: 173–179). Gražina Astramskaitė a litván baltas és a német weiß szemantikai szerkezetét kutatta (Astramskaitė 1976: 7–15), valamint leírta a litván juodas és a német schwarz optikai és mellékjelentéseit (Astramskaitė 1977: 7–16; 1988: 4–11). Ez a kutató az állati szőrzet elnevezéseit vizsgálta a litvánban és a németben (Astramskaitė 1992: 25–33), Jolanta Viburytė pedig az állati szőrzet színeinek meghatározási problémáját tárgyalta a Lietuvių kalbos žodyne (Viburytė 2003: 119–135). Saulė Juzėnienė azt elemezte, milyen konnotatív jelentések jellemzik a színjelentésű mellékneveket a XX. századi litván poezijoje (Juzėnienė 2001). Rasuolė Vladarskienė leírta a žalios melléknév jelentéseit az összetett terminusokban, és tárgyalta e melléknév árnyalat jelentésű tükörfordításait (Vladarskienė 2014: 3–8). Aloyzas Gudavičius elemezte a zöld szín fogalmát (Gudavičius 2009: 105–114), tanítványa, Toma Jokubaitienė pedig a feketeség és fehérség fogalmát a litván és az angol nyelvben (Jokubaitienė 2009). Rūta Kazlauskaitė a különféle növények (mák, cseresznye, napraforgó) képeit leírva a litván költészetben, e növények szirmainak színét is elemezte (Kazlauskaitė 2010a: 53–70; 2011: 440–455; 2014: 86–107); emellett leírta a színneveket Janis Akurateris egyik elbeszélésének litván fordításaiban (Kazlauskaitė 2010b: 128–141). Ez a kutató Egle Ramanauskienėvel együtt nyelvészeti pragmatikai szempontból elemezte a publicisztikai kiadványokban megjelenő új színneveket (Kazlauskaitė, Ramanauskienė 2011: 176–201)3. A külföldi kutatók munkáikban jelentős figyelmet szentelnek a szín percepciójának és konceptualizációjának. Brent Berlin és Paul Kay antropológusok kísérleteket végeztek, és azt vizsgálták, hogyan érzékelik az emberek az alapszíneket (fókuszszíneket) (Berlin, Kay 1969). Eleanor Rosch munkáinak célja annak megállapítása, hogy az alapszínek megkülönböztetése és kategorizálása a nyelvtől vagy az érzékelőrendszertől függ-e (Heider 1971, 1972). A színuniverzálékról sokat írtak a lengyel 3 Ez a cikk a szavak színjelentéseivel kapcsolatos lexikai, szemantikai és egyéb kutatásokat tárgyaló litván és külföldi publikációk még átfogóbb áttekintését nyújtja (Kazlauskaitė, Ramanauskienė 2011: 178–179). 136 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda Lingvistė Anna Wierzbicka (Wierzbicka 1990: 99–150). Iš naujausių darbų būtina paminėti didelę kolektyvinę lingvistų, antropologų ir psichologų studiją, skirtą spalvos kategorizacijai (Hardin, Maffi 2002). Joje įvairiais aspektais analizuojama, kaip žmogus suvokia spalvą, kokiais konceptais tas suvokimas realizuojamas kalboje. Latvių kalbos spalvų pavadinimus išsamiai tyrė Anitra Roze (Roze 2005), rusų kalbos spalvų pavadinimai aprašyti kolektyvinėje monografijoje (Vasilevič, Kuznecov, Mičenko 2005). A cikk célja annak feltárása, hogy a kiválasztott kollokációk szerzői milyen lexémákkal jelenítik meg műveikben a virágok fehér és fekete színét4. A kutatás feladatai: az akromatikus színnevek szerkezetének és szemantikájának leírása; annak megállapítása, hogy mely prototipikusan fehér valóságdenotátumokkal hasonlítják össze a fehér növényi virágokat; annak vizsgálata, hogy a kiválasztott kollokációkban milyen valóságattribútumokkal vetik össze a fehér és fekete növényi szirmokat, valamint hogy a gyűjtött anyagban mely, e virágszínekhez kapcsolódó hasonlatok a leggyakoribbak (prototipikusak), és illeszkednek a sztereotípiákhoz5. A kutatási módszerek kiválasztását az elemzett anyag sajátosságai határozták meg. A színek kifejezésmódjának és szemantikájának lehető legteljesebb, komplex leírása érdekében a kutatás különböző interdiszciplináris módszereket alkalmaz: szemantikai, stilisztikai és kognitív elemzést, leíró módszert, valamint pragmatikai értelmezést. A kutatáshoz az anyagot a XX. század végi és XXI. századi litván szerzők prózai szövegeiből gyűjtötték: regényekből, elbeszélésekből, novellákból, kisregényekből és hasonló, műfaji szempontból besorolható alkotásokból. A cikk egyes mondatokat vagy azok részleteit, azaz kiválasztott kollokációkat elemez6. A vizsgált anyag 61 prózaíró 98 művéből kiválasztott több mint 300 kollokációból áll, amelyekben a szerzők közvetlenül, illetve hasonlatok és metaforák segítségével beszélnek a szirmok fehér és fekete színéről, valamint e színek árnyalatairól7. 4 A szín nem anyag, hanem a megtörő fény jelensége. Ez a XVII. század óta ismert, amikor Isaac Newton a fehér fénysugarat prizmával színspektrumra bontotta, ezt a jelenséget a fény diszperziójának nevezik (Plei 2010: 20). Úgy vélik, hogy az emberi szem 7–10 millió árnyalatot képes megkülönböztetni (Jonaitis 2009: 8). 5 A nyelvészetben a sztereotípiát egy jelenség vagy tárgy szubjektíven meghatározott képzeteként értelmezik, amely magában foglalja a neki tulajdonított tulajdonságokat és értékelést; valójában a valóság értelmezésének eredménye, amely a nyelvi közösség tudatában él. A sztereotípia fogalmáról bővebben lásd Gudavičius 2000: 59–64. 6 A kollokációkat egy-egy szó szokásos használati kontextusaként, bizonyos lexémák együttes előfordulásaként, illetve a nyelvben más mondatszavakkal alkotott szokásos szóasszociációkként értelmezzük (a kollokációkról bővebben lásd Marcinkevičienė 2010: 70–91). 7 A mai litván nyelv korpuszában (http://tekstynas.vdu.lt) szépirodalmi szövegek is találhatók; ezek az ott közölt teljes anyag 11,6%-át teszik ki (ebbe a számba a fordítások is beletartoznak), a színek kutatásához azonban a korpuszban elérhető anyag önmagában kevés. Egy adott növény szirmainak színét illetően néha nem elegendő a korpuszban szereplő egyetlen konkordanciasor (300 karakter). A színek kifejezésmódjának és szemantikájának vizsgálatához gyakran sokkal tágabb Straipsniai / Articles 137 AURELIJA GRITĖNIENĖ 1. FEHÉR, FEHÉRES, FEHÉRLŐ SZIROMLEVELEK A litván értelmező szótárak a baltas, -a melléknév 4–9 jelentését adják meg. E szó egyik alapvető jelentése a színhez kapcsolódik: teljesen világos (színről), hó- vagy tejszínű (BŽ). A fehér akromatikus8 szín (azaz színtelen szín, amely a fény és a szín közötti kapcsolatot jelzi). Nem véletlen, hogy a baltas, -a melléknév etimológiája a litvánban és sok más nyelvben a fénnyel és a ragyogással függ össze. Az indoeurópai nyelvekben régebben ez az elnevezés nem egy konkrét színt jelölt, hanem csak a fényt jelentette: lit. báltas, lett balts a *bhā- tőre vezethető vissza, szanszkrit bháti ’ragyog’ (Fraenkel 1962: 32; Smoczyński 1981: 234; Atramskaitė 1976: 7). A vizsgált kollokációk szerzői mintegy 70 fehéren virágzó, különböző növénynemzetséget említenek. 1) Fák, cserjék, gyümölcsfák, gyümölcstermő cserjék: akáciák (N. Kep. 2005: 149), orgonák (R. Gran. 2011: 52), füzek (H. Gud. 2013: 72), galagonyák (J. Skab. 2004: 217), madárberkenyék (O. Jaut. 2009a: 35), jázminok (V. Čep. 2008: 152), fűzfák (R. Flic. 2015: 196), gesztenyék (G. Vil. 2012: 22), körték (S. Kuop. 2007: 89), hársak (I. Mer. 2004: 121), magnóliák (D. Kal. 2008: 61), mandulák (R. Šer. 2006: 101), almafák (H. Čig. 2011: 95), bangiták (J. Skab. 2014: 459), rododendronok (L. Čen. 2015: 140), szilvafák (B. Jon. 2011: 54), bodzák (J. Skab. 2014: 214). 2) Gyomok, zöldségek, erdei, réti, mezei, hegyi és vízinövények: mák (R. Šer. 2001: 107), somkóró (V. Rač. 2008: 74), kaukázusi medvetalp (B. Jon. 2011: 27), székfűfélék (más néven ebkamillák) (V. Žil. 2013: 133), turbolya (B. Pū. 2003: 129); burgonya (L. Gut. 2006: 106), fehér here (D. Grig. 2008: 39), havasi gyopár (O. Jaut. 2009a: 62), podagrafű (R. Šer. 2013: 124), zsázsa (H. Gud. 2013: 184), salátaboglárka (O. Bal. 2006: 15), cickafark (V. Al. 2010: 153), tavirózsa (L. Gut. 2006: 67), lótusz (J. Iv. 2000: 120); árvacsalán (B. Jon. 2007: 103), szellőrózsa (M. Šrb. 2011: 39), margaréta (A. Piv. 2001: 31), varjúháj (J. Skab. 2004: 183), gyapjúsás (H. Gud. 2013: 184), angyalgyökér (R. Šer. 2006: 155), kúszónövények (B. Pū. 2003: 63); borkórók (H. Gud. 2013: 195), cseresznye a mű kontextusától, nem bontja meg az egyes szövegek integritását; ezért a kutatás anyagát nem korpuszból gyűjtöttük, hanem több éven át különálló műveket olvastunk, és azokból a szín kifejezésével és szemantikájával kapcsolatos, jóval tágabb kollokációkat jegyeztünk ki. 8 Az akromatikus színeket öt fő kategóriába sorolhatjuk: fekete, sötétszürke, világosszürke és fehér. E színek között számos különböző árnyalat lehet. Az emberi szem mintegy 300 akromatikus árnyalat megkülönböztetésére képes (Jonaitis 2009: 38). 9 A zárójelekben csak egy-egy forrásrövidítés szerepel. A források teljes jegyzéke a cikk végén található. 138 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda (D. Kal. 2015: 96), hírvivőnek (E. Kur. 2009: 79), hírvivőnek (D. Kal. 2008: 154). 3) Kerti virágok: őszirózsák (B. Pūk. 2003: 211), bazsarózsák (más néven pünkösdi rózsák) (B. Jon. 2007: 16), krizantémok (D. Jaz. 2007: 36), hunyorok (B. Jon. 2009: 42), galtonia (E. Lie. 2013: 23), fátyolvirágok (U. Bar. 2016: 26), szegfűk (D. Op. 2016: 168), jácintok (D. Kaj. 2007: 114), dáliák (A. Zur. 2010: 78), kardvirágok (E. Lie. 2004: 8), krókuszok (D. Op. 2015: 167), liliomok (S. Ach 2006: 27), nárciszok (A. Žag. 2013: 332), petúniák (I. Zar. 2016: 17), petúniák (K. Sab. 2012: 119), rózsák (A. Tap. 2013: 321), dohány (K. Sab. 2011: 234), tulipánok (G. Adom. 2005: 105), kövirózsák (H. Gud. 2013: 29). 4) Szobanövények: azáleák (V. Palč. 2011: 51), gloxíniák (J. Iv. 2000: 177), kálák (J. Ap. 2010: 182), kaméliák (B. Jon. 2009: 10), cliviák (B. Jon. 2009: 10), orchideák (D. Kaj. 2007: 26). A vizsgált litván prózaírók kollokációiban leggyakrabban előforduló fehér virágú növények a rózsák (19 szerző szövegeiben említik őket), az almafák és a liliomok (12 szerző említi őket), a fehér here (11), a májusfák (9), a cseresznyefák és a margaréták (8), a szilvafák és a jázminok (5). A fehér szín jelentése a vizsgált kollokációkban meglehetősen változatos. A fehér színt leggyakrabban közvetlenül nevezik meg: a baltas, -a melléknév egyszerű alakjaiban, különböző esetekben (52 alkalommal), vagy e melléknév határozott alakjában, a baltas, -oji formában (41 alkalommal). A határozott alakot rendszerint a lóhere és a liliom színének megnevezésére használják; valamivel ritkábban fehér akáciát, somkórót, májusfát, kálát, margarétát és rózsát említenek. Valójában ilyen esetekben néha nehéz megkülönböztetni, hogy a szerzők a határozott melléknévvel a növény fajtáját akarják-e hangsúlyozni (fehér liliom (Lilium candidum), fehér here (Trifolium repens), fehér virágú somkóró (Melilotus albus), vagy egyszerűen a virágok színéről beszélnek. A szirmok vakító fehérségének, e szín legnagyobb intenzitásának hangsúlyozására a kiválasztott kollokációk alkotói felsőfokú mellékneveket használnak: balčiausias, baltų balčiausias (R. Gran. 1998: 119), tautologikus szerkezeteket baltas baltas (H. Čig. 2007: 66), képzős származékokat, például baltutėlis (L. Čen. 2011: 166), és így tovább. Ezek a tulajdonság legmagasabb fokát jelölik; emellett ilyen esetekben a baltas melléknév szemantikai szerkezetében értékelő szemantikai jegy is megjelenik (vö. Ju-zelienė 2001: 11). Straipsniai / Articles 139 AURELIJA GRITĖNIENĖ Ritkábban (10 szerző szövegeiben) a szirmok színét a baltai határozószó jelöli: „Fehéren virágoztak a magas bojtorjánok” (J. Skab. 2000: 224); „<...> sehol Európában nem látott ilyen fehéren virágzó cseresznyefákat” (R. Gran. 2013: 155)¹⁰, és így tovább. Az árnyalatok kifejezésére még ritkábban használnak előtaggal képzett melléknevet: „[az árvacsalánok <...> fényesen fehér virágokkal nyílnak” (B. Jon. 2007: 103); „A lábunk alatt a százszorszépek mezője – ragyogóan fehérek, nem hervadtak el a hőségtől és a portól” (V. Žil. 2013: 133)¹¹. A szín megnevezésére a szerzők főnevekből képzett absztrakt főneveket is használnak: 1) Fehérség: „Kertjében mindenféle fajtájú és színű csodálatos rózsa nőtt: hófehér, tejfehér, hattyúfehér <...>” (K. Kas. 2007: 10); „A cseresznye fehérsége már megfakult – csak itt-ott rejtőzik még egy-egy elkésett virág” (A. Zur. 2010: 34). 2) Fehérség: „Illatos ibolyájuk és fehérségük [az árvácskáké] egyenesen összeszorította a szívemet” (J. Skab. 2000: 191); „Fekete vizekben tükröződött fehérségük [a májusfáké]” (J. Skab. 2000: 33). 3) Fehérség: „A cseresznyék fehérsége elhalványult <...>” (A. Zur. 2010: 74). A színt a baltaziedis determinatív melléknév is jelöli: „<...> meghajtotta fehér virágú fejét a liliom” (O. Jaut. 2005: 70); „A mohás kő mellett fehér virágú varjúhájak nőnek <...>” (J. Skab. 2004: 183). A vizsgált kollokációkban több mint 20 alkalommal igék is jelölik a színt: baltuoja (G. Bul. 2015: 121), balto (O. Jaut. 2005: 40), baluoja (B. Jon. 2011: 75), balo (E. Ign. 2000: 95), subalo (M. Luž. 2006: 53), subolus (A. Zur. 2010: 12). A balkšvas, balsvas melléknevek a világosság fokát írják le; olyan, nem teljesen fehér, hanem fehéres sziromszínt jelölnek: „Az enyhén fehéres [májusfa-]illat áradatai egyenesen felém özönlöttek” (J. Skab. 2000: 114); „A túlnőtt bojtorjánok fehéres virágfejei <...>” (J. Skab. 2014: 234); „<...> fehéres virágfürtökkel hasadnak szét a fűzfák” (R. Flick 2015: 196). A világos tónus intenzitását a balžalsvis melléknév is jelöli12 – ezzel a hunyor szirmainak zöldesfehér árnyalatát írják le (J. Skab. 2014: 214). Hasonló árnyalatúak a hunyor virágai is; színük leírásában a žalsvas melléknév segít. 10 Az alábbiakban és a szöveg további részében az egyes állítások szemléltetésére csupán egy-két legjellemzőbb példát közlünk. 11 Az igekötős melléknév ritkán használatos, ha csak akromatikus színekről van szó, a különféle kromatikus színek kifejezésére azonban ezt a formát különösen gyakran alkalmazzák. 12 Jolita Skablauskaitė neologizmusának tekinthető, mivel egyetlen litván értelmező szótárban sem szerepel. 140 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda és a főnévi eredetű absztrakt főnév, a baltumas („fehérség”) is: „<...> sárgászöldes fehérségű virágokkal Helleborus niger <...>” (B. Jon. 2009: 42). Érdekes, hogy a vizsgált prózai szövegekben a fehér színű szirmok árnyalatát nem jelölik az apytatis, baltas, balzganas, pobaltis melléknevekkel (a szirmok színéről szólva a vizsgált szövegek szerzői egyetlen alkalommal sem használták e melléknevek egyikét sem). A fehér szín kifejezését kognitív és stilisztikai szempontból is vizsgálhatjuk. A kutatók meghatározták a színnevek fejlődésének szakaszait. Először a színt egy jól ismert természeti jelenségre utalva írják le – a nyelvi közösség által az adott szín forrásaként elismert dolog, vagyis prototípus segítségével (vö. Kazlauskaitė 2011: 179). A litvánok számára a fehér szín prototípusa a hó (Gudavičius 2000: 61). Ezt a szépirodalomban talált számos példa is megerősíti: a fehér virágú növények szirmait igen gyakran a hóhoz hasonlítják, a virágzást pedig a havazáshoz: „A krizantémok fehérek, mint a hó <...>” (R. Šer. 2006: 67); „<...> az almafák virágzásának idején a gyermeknek úgy tűnt, hogy az első hóhoz hasonlóan fehér virágok borítják az egész világot” (L. Gut. 2013: 461); „<...> végül mindenkinek a virágoktól havazó cseresznyefa mellett kellett elhaladnia <...>” (A. Zur. 2010: 310); „<...> tegnap elcsendesedett a küszöbnél a virágszirmokat hullató cseresznyefa <...>. Még erősebben feltámadt a szél. A virágzó bokrot megrázta, s a szirmok havaztak” (J. Skab. 2014: 235); „<...> hófehér cseresznyefák¹³ <...>” (N. Vaitk. 2013: 251). Nyilvánvaló, hogy a virágok fehérségének leírását különösen gyakran segítik a hasonlatok¹⁴. A litván világképben a hó, a kréta, a hattyú, a hab, a tej, a vászon és más tárgyak képviselik a fehér színt (Paulauskas 1987: 177). Az ezekhez az attribútumokhoz társított fehér növényi szirmokat ezért szintén világosnak, tisztának, ártatlannak értelmezik (vö. Kazlauskaitė 2011: 450). A vizsgált kollokációkban a szerzők a fehér virágszirmokat a valóság alábbi fehér (vagy ragyogó) attribútumaihoz hasonlítják: 1) Hétköznapi tárgyak (szappan- vagy tejhab, vatta, menyasszonyi ruha, halotti lepel, túró, tejszín stb.): „<...> Az alma- és cseresznyefák olyanok voltak, mintha lisztbe mártották volna a fejüket” (E. Ign. 2000: 95); „ <...> [a habos fehér virágú bokor] szappanhabhoz hasonlít – puha és fehér” (U. Bar. 2016: 26); „A vár lejtői fehérellettek a virágzó madárberkenyéktől, úgy festettek, mintha tejhabbal fröcskölték volna be őket” (J. Skab. 2000: 114); „<...> az almafa úgy virágzott, mint a fogadalmi adományok halma” 13 A litván költői világképben a fehér cseresznyevirágszirmok és a hó párhuzama a legmegszokottabb. Ezt a kapcsolatot az indokolja, hogy a szirmokban és a hóban van a legtöbb közös tulajdonság: „fehér”, „hulló / borító”, „puha / lágy”, „hőmérséklet-változásokra érzékeny” (Kazlauskaitė 2011: 449). 14 A színneveket vizsgáló kutatók megfigyelték, hogy a különböző nyelvekben a színt kezdetben olyan tárgyakkal való összehasonlítással írják le, amelyekre az adott szín jellemző, később pedig önálló, absztrakt színnevek is kialakulnak (Vladarskienė 2014: 3). Straipsniai / Articles 141 AURELIJA GRITĖNIENĖ (L. Čern. 2015: 11); „<...> virágokkal borul be ősszel a Kr siaus pasodin ta cseresznye – akár egy menyasszony <...>“ (A. Žur. 2010: 306); „<...> a sötétben ő [a tudás virága] valamiért úgy kifehéredik nekem, mint a gyermekek halotti leplének egy darabkája“ (D. Kal. 2008: 154); „<...> fehérek, akár az angyalok trombitái, a gloxíniák <...>“ (J. Iv. 2000: 177); „<...> virágzik az almafa, túrófehéren <...>“ (R. Mat. 2013: 260); „<...> sárgás szeletekkel leöntött fákként [gesztenyefák] fehérlettek <...>“ (J. Skab. 2014: 187). 2) Az ég csillagaiként: „Az árvacsalánok olyanok voltak, mint apró csillagok – szeded, szeded őket, de mégis fehéren ragyognak a lábad alatt“ (B. Jon. 2007: 104); „<...> beláthatatlanul sok, mint az ég csillagai, a fehér [lóhere]virágok sokasága“ (R. Gran. 2006: 90). 3) Fehér madarakként (galambokként, hattyúkként, sirályokként), fehér szőrű állatokként: „Amikor virágoznak a magnóliák, úgy tűnik, mintha sok fehér galamb ülne a fákon <...>“ (D. Kal. 2008: 61); „A kaméliák fehérsége – gyönyörű hattyúnyakak <...>“ (B. Jon. 2009: 10); „<...> mint egy sirály, úgy suhan zöldesfehér virágokkal a Helleborus niger <...>“ (B. Jon. 2009: 42). „Nekem pedig ő [a fehéren virágzó jázmin] olyan, mint egy fehér, bolyhos nyúl <...>“ (K. Kas. 2010: 10). 4) Az emberi bőr fehérsége: „Az ablakokon túl liliomok nőttek, pontosan olyan színűek, mint az ő savanykás, fonnyadt bőre <...>“ (J. Skab. 2014: 158). Hasonlóképpen, a valóság prototipikusan fehér denotátumait fehér növényi virágokhoz hasonlítják: 1) Elhalványult emberi arc, fehér lábak, kezek, ujjak, mellek, fogak és így tovább: „<...> a szőrös szatír lába egy olyan nő arca mellett, amely fehér, mint a liliom“ (D. Kal. 2015: 38); „<...> mintha két kivirágzott liliom volna a kifehéredett mell“ (D. Vaitk. 2006: 190); „<...> csókolgatja a fehér, épp kinyílt lótuszhoz hasonló Küro lábát“ (J. Iv. 2000: 120); „Az [sekrestyésnő] ujjai áttetszők, mint a [fehér] szegfűszirmok“ (B. Pūk. 2003: 291); „<...> fogai, mintha jázminbimbók fürtjei volnának <...>“ (J. Iv. 2000: 49)15. 2) Ősz16 haj: „Gylda egy öregasszonyka volt – kicsi, görbe hátú, fejecskéje hófehér – akár egy lepedő“ (I. Zar. 2016: 17); „<...> 15 Amint a példák mutatják, prózánkban a fehéren virágzó növényekhez leggyakrabban nőket, lányokat társítanak. Hasonló képek a litván költészetben is előfordulnak – például a virágzó cseresznyefát lányként ábrázolják (bővebben lásd Kazlauskaitė 2011: 49). 16 Ezekben a kontextusokban a fehér melléknév nem tiszta színt jelöl, hanem a fehérség fokát, árnyalatát (vö. Astramskaitė 1976: 10). 142 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių proze: balta ir juoda a szomszéd Veronika, ősz hajú, kopasz, úgy ragyog, mint a virágzásról lekésett almafa” (A. Zur. 2010: 152); „A nagymama <...> olyan fehérnek tűnt, mint egy kivirágzott mandulafa <...>” (R. Šer. 2006: 101); „<...> a másik [nővér] nagyon kedves, haja fehér, akár a rododendroné <...>” (L. Čen. 2015: 140). 3) Hattyúk, szarvasbőr: „Amikor fehér rózsák [a tó hattyúi]” (K. Kas. 2010: 56); „<...> a szarvasbőr úgy csillog, mintha fény világítaná meg – olyan fehér, a mezők liliománál is fehérebb” (L. Gut. 2006: 191). 4) Papír: „<...> a papírnak érintetlennek, tisztának, makulátlannak kell maradnia, fehérnek, mint a krizantém virága” (L. Gut. 2011: 301). 5) Hó: „Hull a hó, mintha odafönt cseresznyevirágos kertek nyílnának, s könnyű szél hullatná szirmaikat a földre” (B. Pū. 2003: 216). Az összegyűjtött anyag alapján megállapíthatjuk, hogy a következő, a fehér színt kifejező hasonlatokat tekinthetjük sztereotipikusnak: fehér, mint a hó / papír / tej / hab / túró / hattyú. A vizsgált szövegekben ezekkel a tulajdonságokkal találtuk a legtöbb, a szirmok fehér színét leíró hasonlatot. Ezenkívül Klementina Vosilytė A hasonlatok szótárában (2014) is találunk több, a fehér színt kifejező sztereotipikus hasonlatot ezekkel a címszavakkal. A szerzők a fehér szín megnevezésére gyakran még kifejezőbb eszközt, metaforákat használnak. Ezekkel az alkotók nemcsak a virágok színét, hanem a virágzat formáját is leírják: az árvacsalánfélék „fehér gyertyái” (B. Jon. 2007: 103); „<...> [Az eső verte] a gesztenyék fehér gyertyáit <...>” (R. Šer. 2006: 81); „<...> a jázminbokor mindent <...> apró, fehér szemekkel figyel” (K. Kas. 2010: 10). A vizsgált kollokációk szerzői a fehéren virágzó növényekről szólva gyakran a felhő képét idézik fel. Ez nemcsak a virágok színének, hanem bőségüknek a kifejezését is segíti18: „<...> [az anya] [a fehér liliomok] szirmainak felhőjében mosolygott” (B. Jon. 2009: 83); „Fehér, fehér [szilvavirág]felhő hever a kicsiny, meredek tetejű házon” (B. Jon. 2011: 54); „<...> Savūnė letér az ösvényről, bebújik a fehér cseresznyevirág-felhők alá <...>” (A. Zur. 2010: 71). A fehér szín szemantikájának leírásakor a bal- tas, -a melléknév konnotatív jelentéseiről is szót kell ejteni. Mindenekelőtt a fehér szín különféle asszociációkat kelt a 17 Ez nagyon jellegzetes, világérzékelésünkre jellemző hasonlat. Népdalainkban az almafa szintén gyakran az anyaság fogalmához kapcsolódik (Stundžienė 229). 18 Išreikšti gausumą padeda vandens semą turintys veiksmažodžiai apsipila (A. Zur. 2010: 305), ap-sipylė (K. Kas. 2010: 10), putoja (M. Štirb. 2011: 40), supuoja (A. Zur. 2010: 19), putojo (J. Skab. 2004: 203). Gausus žydėjimas dažnai lyginamas su nevaldomu vandens stichija: „<...> jazminų gyvatvorė tvinksinčia žiedų liūtimi griauna paskandinti viską <...>“ (R. Šer. 2001: 119); „Išvėjęs jazminas lyg krioklys trūksta ant akmeninės sklepo nugaros“ (L. Čen. 2009: 11); „<...> [žiedai] ritas [bangomis]“ (J. Skab. 2014: 158) ir pan. Straipsniai / Articles 143 AURELIJA GRITĖNIENĖ fény, ragyogás: „<...> sötétségbe burkolta a termet, elmerült fényük áradatában <...>“ (B. Jon. 2007: 108); „<...> májusi este nyugodt, csak az ablakon túli virágzó szilvafáktól világos“ (J. Skab. 2004: 206); „A mocsári zsurlók kecses, áttört levelei között fehéren ragyogott a mocsári kockásliliom <...>“ (H. Gud. 2013: 127). A fehér szirmok a túlvilággal is összekapcsolódnak: „Ma úgy tűnik nekem, hogy a fehér árvacsalánvirágok lágyan és illatosan susogva bontakoztak ki néhány másodpercre <...>“ (B. Jon. 2007: 108); „<...> [a paradicsomban] a te nagyanyád csillagok porából sütött kenyeret, de nem kálmoson, mert az ilyen magasságokban nem terem, hanem az ég liliomainak levelein“ (L. Gut. 2006: 328). Az ártatlanság, a tisztaság és az eredendőség színe: „Isten – mondja – a nőt Ádám bordájából teremtette, a keleti mesékben a lótusz virágából, én pedig litván... Milyen virágból teremthette őt? Rózsából? Gyöngyvirágból? Pünkösdi rózsából?.. Liliomból19, bizony, a fehérnél is fehérebb falusi kert liliomából, amely a meleg esti szürkületben úgy világít, mint egy gyermek sóhaja“ (R. Gran. 1998: 119). A vizsgált kollokációk azt mutatják, hogy a fehér szín és az ilyen színű szirmok különösen gyakran kapcsolódnak különféle szertartásokhoz. Az egyház által kiszolgáltatott szentségeket gyakran fehér virágok kísérik: „A bérmálás szentsége – ismét virágok, fehér liliomok“ (L. Gut. 2013: 171). A templomokat fehér virágokkal díszítik: „<...> a kaunasi székesegyházban az oltárokon fehér liliomok <...>“ (L. Gut. 2013: 95); „Elöl, a templom padlóján fehér liliomokkal teli vázák állnak“ (L. Gut. 2008: 31); „[A kápolnában] a kálák fehérsége... Ünnepélyes“ (J. Skab. 2014: 176); „<...> az oltár egyre nagyobb lesz, és már kivehetem a megfestett liliomokat, a magas viaszgyertyákat, a Madonna és a Gyermek arcát <...>“ (L. Gut. 2006: 169). Az ilyen színű virágok (különösen a fehér liliomok) uralják a temetéseket20: „Feketébe öltözött emberek, fehér liliomok. Minden oldalról körülvették [a halott] anyát – a szirmok felhőjében mosolygott“ (B. Jon. 2009: 183); „Ezért fehér rózsát vitt magával a temetésre“ (R. Mat. 2013: 108); „<...> csak a koszorúk virágai, a fehér liliomok árasztják magukból ennek a földnek a hidegét <...>“ (L. Gut. 2008: 379). Prózánkban különösen gyakran díszítik fehér virágokkal (főleg liliomokkal) a sírokat: „Aljoša ültessen fehér liliomokat [a sírra], ilyenek nőnek Litvániában <...>“ (R. Šer. 2008: 27); „Még el kell jönnöm másnap este, és fehér liliomokat kell hoznom“ 19 A liliom egyetemes keresztény szimbólum, amelynek szilárd, nagyon világos szimbolikus jelentése van (a jámborságot, az ártatlanságot, a szüzességet, a tisztaságot és a fényt jelképezi – mindezt a virágok fehér színe testesíti meg) (KiŽ 1997: 174; SRŽ: 83). 20 Általában a fehér szín az abszolútummal kapcsolódik össze, és a házassági, valamint a halotti szertartásokban uralkodik (KiŽ 1997: 45). Az ősember a fehér színt a jó szellemekkel, az élők és holtak közötti harmóniával társította. Nem véletlen, hogy az emberek gyakran fehér liliomokat helyeznek a halott sírjára, mintegy ellensúlyozva a halál fekete színét (SRŽ: 25, 83). 144 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI A sziromlevelek színei és árnyalatai a kortárs litván prózában: fehér és fekete [ant moters kapo“ (J. Skab. 2000: 58); „Atsisėdęs prie lango, žiūrėdavau į kapą, vos vos ant ilgų kojų linguojančias baltąsias lelijas“ (J. Skab. 2004: 127). Taigi, galėtume teigti, kad baltos lelijos turi simbolinę mirties reikšmę: <...> [lelija] baltai apvelka kiekvienas laidotuves <...>“ (B. Jon. 2011: 69); „Kaimiškos baltosios lelijos – šlapios, dvelkiančios mirtimi“ (J. Skab. 2004: 85). Ne veltui kūrėjų vadinamos „pasaulų aura, nakties šydų, rasa Dievo akies“ (R. Šer. 2001: 116). Tokie pavyzdžiai patvirtina Saulės Juzenienės mintį, kad viena iš būdvardžio fehér konnotatív jelentéseinek potenciális szemantikai jegyei között szerepel a ‘halállal, kirekesztéssel való kapcsolat’ (ez a szemantikai jegy az érzelmi komponenst is magában foglalja). A melléknév ilyen konnotációja nyelven kívüli tényezőkkel függ össze: Kínában, Japánban, valamint az ókori balti népeknél, ahogyan Európa legtöbb népénél is, a fehér a halál és a gyász színe volt (Jonaitis 2009: 86; Juzenienė 2001: 11; Srž 25). 2. FEKETE SZIROMLEVELEK A litván értelmező szótárak a juodas, –a melléknév 6–9 jelentését adják meg. A szó alapjelentése a színhez kapcsolódik: ‘teljesen sötét (színről); a színek közül a legmélyebb’ (BŽ). A fekete (akárcsak a fehér) akromatikus szín. A természetben nem léteznek teljesen fekete sziromlevelű növények, de nyilvánvaló, hogy „a nyelv arra készteti az embert, hogy a maga módján lássa a dolgokat, vagy olyasmit lásson, ami a valóságban egyáltalán nincs” (Gudavičius 200: 20). Az összegyűjtött anyag azt mutatja, hogy 8 szerző 21 kollokációban 4 fekete virágú növényt említ: liliomot (J. Skab. 2004: 79), rózsát (R. Čern. 2012: 49), tulipánt (K. Sab. 2008: 26), szegfűt (R. Šer. 2006: 50). A felnőtteknek szóló prózában az ilyen színű sziromlevelek leggyakrabban szürrealista, fantasztikus prózában fordulnak elő (például Jolita Skablauskaitė regényeiben), vagy valamely tárgy pompájának, különlegességének érzékeltetésére: „<...> [a nőket] fehér, fekete vagy sárga rózsához hasonlítja <...>” (R. Čern. 2012: 49); „<...> láttam, hogy családod nagysága úgy kiemelkedik, mint egy ritka fekete tulipánhagyma” (R. Šer. 2010: 111). Ennek a színnek a szirmai a szereplők álmaiban, vágyálmaiban stb. is megjelennek: „Gyakran látok fekete rózsát álmaimban” (E. Jan. 2013: 37); „Olyan növényfajokról kezdett álmodozni, amilyeneket sehol sem látott még, elképesztő szépségűekről – fekete tulipánokról, arasznyi magas fákról <...>” (K. Sab. 2008: 26). A fekete szín kifejezését vizsgálva a tanulmányozott kollokációkban látható, hogy a fehér színhez hasonlóan a fekete sziromlevelek színét prózánkban leggyakrabban a juodas (‘fekete’) melléknévvel fejezik ki (10 kollokációban találtunk ilyen használati példát). A juodasis, -oji határozott melléknévi alak 9 kollokációban szerepel. A határozott alak viszonylag gyakori használata az elbeszélések szövegkörnyezetével függ össze (sok műben kitalált növényfajtákról van szó, megnevezésükkor pedig szükségessé válik a határozott alak). Egyszer a szegfű virágainak színét Straipsniai / Articles 145 AURELIJA GRITĖNIENĖ nusakyti pavartotas dūrinys juodažiedis, -ė (R. Šer. 2006: 50). Taip pat vieną kartą spalvos intensyvumas pabrėžtas palyginimu su juodos spalvos prototipu naktis: „[Rožės] juodos kaip naktis <...>“ (D. Vaitk. 2006: 424). A fekete színt olykor egy konkrét tárgyon, az adott szín prototipikus hordozóján keresztül írják le: „Nyúlorrocskaszínű rózsa” (K. Kas. 2007: 12). Tágabb szövegkörnyezetet figyelembe véve a juodasfekete, -a melléknév konnotatív jelentésére is utalhatunk. A vizsgált kollokációk alapján felvethető, hogy prózánkban a fekete virágú növények olykor a szereplők álmait és törekvéseit jelképezik: „Nem hagyta nyugodni a fekete rózsák gondolata <...>” (K. Kas. 2007: 22); „<...> milyen csodálatos rózsafajtát nemesítettem a törpék kérésére! Feketék, mint az éjszaka <...>. Még a boldogságtól is felforr bennem a vér, hogy fekete liliomfajtát nemesítettem” (D. Vaitk. 2006: 424). BEVEZETÉS A fehér és feketén virágzó növényeket említő több mint 300 kollokáció vizsgálatából kitűnik, hogy a szerzők a szirmok színének megnevezésekor leggyakrabban a baltas, -a melléknevet használják (152 kollokációban), valamint a juodas, -a melléknevet (10 kollokációban). A virágszirmok színét valamivel ritkábban fejezik ki határozott melléknevekkel (a baltasis, -oji 41 alkalommal fordul elő; a juodasis, -oji pedig 9 alkalommal). A határozott alak használatát az elbeszélés kontextusa határozza meg: a baltasis, -oji gyakran a valóságban létező növényfajokat jelöli (például baltasis dobilas, baltoji lelija stb.), míg a juodasis, -oji alakot leggyakrabban akkor használják, amikor a műben állítólagos növényfajokról vagy -fajtákról esik szó. A fehér szín legnagyobb intenzitását felsőfokú melléknevek emelik ki: bálčiausias, baltų baltčiausias; tautologikus szókapcsolatok: baltas baltas; képzett alakok: baltutėlis stb. A prózai művekben a fehér színt igékkel is megnevezik: baltuoja, baltavo, bąloja, (su)balo, subalo. Tíz szerző szövegeiben a szirmok színét a baltai határozószóval fejezik ki. E szín megnevezésére főnevek is használatosak: baltumas, balta, baltybė. Olyan eseteket is rögzítettek, amikor a kromatikus színeket egy konkrét tárgyon keresztül nevezik meg, amely az adott szín prototipikus hordozója. A fehér színt és árnyalatait viszonylag gyakran különféle hasonlatokkal írják le. A fehér szirmú növényeket leggyakrabban az ember közvetlen környezetének tárgyaival vetik össze: hóval, szappan- vagy tejhabbal, vattával, menyasszonyi ruhával, halotti leplekkel, egyes élelmiszerekkel (túróval, tejszínnel stb.), valamint fehér madarakkal (hattyúkkal, sirályokkal, galambokkal). Mondhatjuk, hogy ezek a hasonlatok váltak sztereotipikussá: fehér, mint a hó/tej / tej / hab / túró / hattyú; fekete, mint az éjszaka. Hasonlóképpen prototipikusan 146 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI A virágszirmok színei és árnyalatai a kortárs litván prózában: fehér és fekete a valóság fehér denotátumait (az ember sápadt arca, lábfeje, keze, ujjai, fogai, melle, ősz haja, hattyúk, papír, hó stb.) fehér növényi szirmokhoz hasonlítják. Prózaíróink műveikben mintegy 70 fehéren virágzó növényt említenek: fákat, bokrokat, gyümölcsfákat, gyümölcstermő cserjéket, gyomokat, erdei, réti, mezei, kerti, szobanövényeket és más növényeket. A vizsgált korpuszokban mindössze 4 feketén virágzó növényt jegyeztek fel (liliomot, rózsát, tulipánt és vérehulló fecskefüvet). Általánosságban megfigyelhető, hogy a kortárs litván prózában jóval több növénynevet említenek a nők. A női prózában részletesebben írják le a növények külsejét; virágzásukról szólva alkotóibb, festőibb módon közvetítik az olvasóknak a virágok színeit és árnyalatait, mint a férfiak. A férfiak prózájában többnyire konkrétan megadják a növények virágainak színét, a szirmok finom árnyalatait pedig ritkán említik. A költői jellegű művekben a férfi szerzők csak az ismertebb fehéren virágzó növények (almafák, cseresznyefák, liliomok stb.) virágait írják le részletesebben. E különbségeket nemcsak pszichológiai okok határozzák meg (a férfiak és a nők nem egyformán értelmezik ugyanazokat a tárgyakat és jelenségeket). Az egyes alkotók sajátos világlátása és értelmezési módja is hatással van erre. A vizsgált korpuszokból kitűnik, hogy szerzőink az akromatikus színek változatosabb kifejezésmódját a természetben maguktól növő és virágzó növényekről szólva alkalmazzák (cseresznyefák, almafák, jázminok stb.). A vágott virágok színét többnyire nagyon konkrétan adják meg a baltas, -a és juodas, -a melléknevekkel. AZ EMPIRIKUS ANYAG FORRÁSAINAK RÖVIDÍTÉSEI S. Ach 2006 – Ach Sigutė. Ambrozijus elkezdi a hajózást. Vilnius. G. Adom. 2005 – Adomaitė Gintarė. Virágok utcája. Vilnius. G. Adom. 2014 – Adomaitė Gintarė. Folyó. Vilnius. V. Al. 2010 – Aleksandravičiūtė Vakarė. Gugeliukai. Vilnius. J. Ap. 2010 – Aputis Juozas. A sínek eltűnnek a ködben. Vilnius. V. Až. 2008 – Ažušilis Vytautas. A butininė virág. Vilnius. V. Až. 2009 – Ažušilis Vytautas. A monė virág. Vilnius. O. Bal. 2006 – Baliukonė Onė. A dűnék királynője. Vilnius. U. Bar. 2016 – Baruskaitė Ugnė. Egy ember bohémvilága. Vilnius. G. Bul. 2015 – Bulotaitė Giedrė. Zöld történetek. Vilnius. B. Buš. 2006 – Bušma Bronius. Būk geras, Jackau, nemirk! Vilnius. V. Čep. 2008 – Čepas Vytautas. A nap alatt csak az idő változik. Vilnius. L. Črn. 2009 – Černiauskaitė Laura Sintija. Szoba a jázminbokorban. Vilnius. Straipsniai / Articles 147 AURELIJA GRITĖNIENĖ L. Čen. 2011 – Černiauskaitė Laura Sintija. Nászút. Vilnius. L. Čen. 2015 – Černiauskaitė Laura Sintija, Šerelytė Renata. Happy Future. Vilnius. R. Čen. 2012 – Černiauskas Rimantas. A kisváros történetei. Vilnius. H. Čig. 2007 – Čigriejus Henrikas Algis. A varjú könnyet töröl. Vilnius. H. Čig. 2011 – Čigriejus Henrikas Algis. És hazahozta a komló illatát. Vilnius. R. Dab. 2016 – Dabrukas Rolandas. Más vagyok. Vilnius. R. Flick 2012 – Flick Rokas. Az utolsó vonat. Vilnius. R. Flick 2015 – Flick Rokas. Északi Szahara. Regény az első Kur-földnyelvről. Vilnius. R. Gran. 1998 – Granauskas Romualdas. Állatok éneke. Vilnius. R. Gran. 2003 – Granauskas Romualdas. A mélyedés. Vilnius. R. Gran. 2007 – Granauskas Romualdas. Köd a völgyek fölött. Vilnius. R. Gran. 2011 – Granauskas Romualdas. Három magány. Vilnius. R. Gran. 2013 – Granauskas Romualdas. A száműzöttek. Vilnius. D. Grig. 2008 – Grigaliūnienė Danutė. Nap az estében. Kaišiadorys. D. Grig. 2012 – Grigaliūnienė Danutė. A békák nem adnak tanácsot. Kaišiadorys. H. Gud. 2013 – Gudavičius Henrikas. A mocsári kardvirág kertje. Vilnius. L. Gut. 2006 – Gutaukas Leonardas. Sapnų teologija. Vilnius. L. Gut. 2007 – Gutaukas Leonardas. Musės. Palėpė. Vilnius. L. Gut. 2008 – Gutaukas Leonardas. Daiktai. Vilnius. L. Gut. 2011 – Gutaukas Leonardas. Šunų dainos. Vilnius. L. Gut. 2013 – Gutaukas Leonardas. Fragmentai. Vilnius. E. Ign. 2000 – Ignatavičius Eugenijus. Marso pilnatis. Vilnius. J. Iv. 2000 – Ivanauskaitė Jurga. Sapnų nublokšti. Vilnius. J. Iv. 2003 – Ivanauskaitė Jurga. Placebas. Vilnius. E. Jan. 2013 – Janušaitis Edmundas. Žaliakalnis – a feltámadás története. Vilnius. O. Jat. 2005 – Jautakė Ona. Mėnulio pasakos. Vilnius. O. Jat. 2006 – Jautakė Ona. Rūziniai debesėliai. Vilnius. O. Jat. 2009a – Jautakė Ona. Amikor Kleo voltam. Vilnius. O. Jat. 2009b – Jautakė Ona. Ponia Pelargonija. Vilnius. D. Jaz. 2007 – Jazukevičiūtė Dalia. Juodas kvadratas. Vilnius. D. Jaz. 2009 – Jazukevičiūtė Dalia. Stiklinis paukštis. Vilnius. 148 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainikų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda R. Jon. 2010 – Joni Rasa. Žvaigždėtas Arkliukas ir Meškukas Panda. Vilnius. B. Jon. 2007 – Jonuškaitė Birutė. Krėgždėlėkis. Vilnius. B. Jon. 2009 – Jonuškaitė Birutė. Baltų užtrauktukų tango. Vilnius. B. Jon. 2011 – Jonuškaitė Birutė. Užsagstyk mane. Vilnius. M. Jon. 2010 – Jonutis Marius. Sibiras Jurgis ir kitos istorijos. Vilnius. D. Kaj. 2007 – Kajokas Donaldas. Kažas. Vilnius. D. Kal. 2008 – Kalinauskaitė Danutė. Niekada nežinai. Vilnius. D. Kal. 2015 – Kalinauskaitė Danutė. Šersėvijų namai. Vilnius. K. Kas. 2005 – Kasparavičius Kęstutis. Kvaile istorijos. Vilnius. K. Kas. 2007 – Kasparavičius Kęstutis. Sodininkas Florencijus. Vilnius. K. Kas. 2010 – Kasparavičius Kęstutis. Mažoji žiema. Vilnius. A. Kav. 2015 – Kavaliauskaitė Akvilė. Du gyvenimai per vieną vasarą. Vilnius. N. Kep. 2015 – Kepenienė Nijolė. Išgelbėk mane II. Vilnius, 2005. J. Kral. 2002 – Kraliuskas Juozas. Dinastijos žūtis. Vilnius. S. Kuop. 2007 – Kuopis Sigitas. Miglu mergaitė. Vilnius. J. Kunč. 2006 – Kunčinas Jurgis. Baltųjų sūrų naktis. Vilnius. E. Kurk. 2009 – Kurklietytė Elena. Šešėlių verpėja. Laukinės Todes istorija. Vilnius. V. Lands. 2007 – Landsbergis Vytautas V. Briedis Eugenijus. Vilnius. E. Lie. 2004 – Lieguotė Emilija. Rudžie. Vilnius. E. Lie. 2007 – Lieguotė Emilija. Tetis sugrįžo. Vilnius. E. Lie. 2013 – Lieguotė Emilija. Močiutės pasakos. Vilnius. M. Luž. 2006 – Lužytė Margarita. Takai. Šiauliai. R. Mat. 2013 – Mataitytė Rūta. Svajonė apie sniegą. Vilnius. I. Mer. 2004 – Meras Icchokas. Stotelė vidukelėj. Vilnius. M. Mik. 2016 – Mikenaitė Monika. Anapus sienos. Tarsi feniksas iš pelenų. Vilnius. D. Op. 2015 – Opolskaitė Daina. Eksperimentas gyventi. Vilnius. D. Op. 2016 – Opolskaitė Daina. Ir vienąkart, Ričį. Vilnius. V. Palč. 2011 – Palčinskaitė Violeta. Muzika troliui. Vilnius. A. Piv. 2001 – Pivoras Antanas. Vilkas ant dviračio. Utena. B. Pūk. 2003 – Pūkelevičiūtė Birutė. Aštuoni lapai. Devintas lapas. Vilnius. V. Rač. 2001 – Račkas Vytautas. Nauji Zuikos nuotykiai, arba Tikrasis džiaugsmas. Vilnius. V. Rač. 2008 – Račkas Vytautas. Zuika dar gyvas. Vilnius. Straipsniai / Articles 149 AURELIJA GRITĖNIENĖ U. Rad. 2013 – Radzevičiūtė Undinė. Halak és sárkányok. Vilnius. A. Rus. 2016 – Ruseckaitė Aldona. Árnyék. Vilnius. K. Sab. 2008 – Sabaliauskaitė Kristina. Silva rerum. Vilnius. K. Sab. 2011 – Sabaliauskaitė Kristina. Silva rerum II. Vilnius. K. Sab. 2012 – Sabaliauskaitė Kristina. Danielius Dalba és más történetek. Vilnius. J. Skab. 2000 – Skablauskaitė Jolita. A harmadik évezred. Vilnius. J. Skab. 2004 – Skablauskaitė Jolita. A hétdimenziós tér. Vilnius. J. Skab. 2014 – Skablauskaitė Jolita. Žiežulės. Vilnius. R. Skū. 2016 – Skūaitė Ramutė. Elfogadni azt, ami jár. Vilnius. M. Sirb. 2011 – Sirbtyė-Valaikienė Marta. Fehér országúton. Kaunas. R. Še. 2001 – Šerelytė Renata. És ő csak annyit mondott: miau. Vilnius. R. Še. 2006 – Šerelytė Renata. A balzsamozó. Vilnius. R. Še. 2008 – Šerelytė Renata. Kékszakáll gyermekei. Vilnius. R. Še. 2010 – Šerelytė Renata. A szél regénye. Vilnius, 2010. R. Še. 2013 – Šerelytė Renata. Név a sötétben. Vilnius. A. Tap. 2013 – Tapinas Andrius. Viko órája. Vilnius. V. Vėl. 2006 – Vėl Vilė. Örök nyár. Vilnius. G. Vil. 2016 – Vilūnė Gina. A császár szerelme. Vilnius. I. Zar. 2016 – Zarambaitė Ignė. A rongybaba. Vilnius. A. Zur. 2010 – Zurba Algimantas. Krisius. Vilnius. A. Žag. 2013 – Žagrakalytė Agnė. A csősz lánya: F 117-es ügy. Vilnius. V. Žil. 2013 – Žilinskaitė Vyt autė. Nem az a lepkefaj. Vilnius. LEXIKOGRÁFIAI FORRÁSOK BŽ – A köznyelvi litván nyelv szótára, készülőben, szerkesztőbizottság: Danutė Liutkevičienė (főszerkesztő), Gertrūda Naktinienė, Rūta Petrokienė, Dovilė Svečkienė, Klementina Vosylienė, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2013–2017. Elérhető az interneten: http://bkz.lki.lt. KiŽ – A keresztény ikonográfia szótára, szerk. Dalia Ramonienė. Vilnius: Művészeti Akadémiai Kiadó, 1997. SRŽ – Simbolių reikšmių žodynas, sud. Lionė Lapinskienė. Panevėžys: Magilė, 2006. Vosylė Klementina 2014: Palyginimų žodynas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių prozoje: balta ir juoda LITERATŪRA Andriukaitienė Irena 1996: Spalvos sąvoka ir pavadinimai lietuvių kalboje. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 162–166. Andriukaitienė Irena 1997: Spalvos įvaizdis A. Jukšos „Lietuviškose svotbinėse dainose“ – Lietuvių kalbotyros klausimai 38, 173–179. Astramskaitė Gražina 1976: Lietuvių baltas ir vokiečių weiß semantinė struktūra. – Kalbotyra 27(1), 7–15. Astramskaitė Gražina 1977: Lietuvių juodas ir vokiečių schwarz optinės reikšmės. – Kalbotyra 28(1), 7–16. Astramskaitė Gražina 1988: Lietuvių juodas ir vokiečių schwarz šalines reikšmes. – Kalbotyra 39(1), 4–11. Astramskaitė Gražina 1992: Gyvulių plauko pavadinimai lietuvių ir vokiečių kalboje. – Kalbotyra 42(3), 25–33. Berlin Brent, Kay Paul 1969: Basic Color Terms: Their Universality and Evolution. Berkeley: University of California Press. Daujotytė Viktorija 1999: Tekstas ir kūrinys. Vilnius: Kultūra. Fraenkel Ernst 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1. Heidelberg: Carl Winter. Gudavičius Aloyzas 2000: Etnolingvistika. Šiauliai: Šiaulių universitetas. Gudavičius Aloyzas 2009: Etnolingvistika (tauta, kalba). Šiauliai: Šiaulių universitetas. Hardin Clyde L., Maffi Lisa, ed., 2002: Color categories in thought and language. United Kingdom: Cambridge University Press. Heider Eleanor 1971: “Focal” color areas and the development of color names. – Developmental Psychology 4, 447–455. Heider Eleanor 1972: Universals in color naming and memory. – Journal of Experimental Psychology 93, 10–20. Jokubaitienė Toma 2009: Baltumo ir juodumo konceptai lietuvių ir anglų kalbose. Magistro darbas. Šiaulių universitetas. Jonaitis Alvydas 2009: Spalvotyra. Kaunas: Terra Publica. Juzėnienė Saulė 2001: Būdvardžių semantika ir stilistika „XX amžiaus lietuvių poezijoje“: Spalvų reikšmės būdvardžių konotacijos. Dak­taro disertacijos santrauka. Kaunas: Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas. Straipsniai / Articles 151 AURELIJA GRITĖNIENĖ Kazlauskaitė Rūta 2010a: Žydinčios aguonos vaizdinys lietuvių poezijoje. – Filologija 15, 53–70. Kazlauskaitė Rūta 2010b: Spalvų pavadinimai Janio Akuraterio apysakos „Kalpa zēna vasara“ vertimose į lietuvių kalbą. – Valoda-2010: valoda dažādu kultūru kontekstā 20. Daugavpils: DU akademiskais apgāds “Saule”, 128–141. Kazlauskaitė Rūta 2011: Žydinčios vyšnios vaizdinys lietuvių poezijoje. – Acta humanitarica universitatis Saulensis 13, 440–455. Kazlauskaitė Rūta 2014: Žydinčios saulėgrąžos vaizdinys lietuvių poezijoje. – Res humanitariae 16, 86–107. Prieiga internete: http://journals.ku.lt/index.php/RH/article/view/1014/1197 [žiūrėta 2017 03 30]. Kazlauskaitė Rūta, Ramanauskienė Eglė 2011: Naujieji spalvų pavadinimai lingvistinės pragmatikos požiūriu. – Res humanitariae 10, 176–201. Prieiga internete: http://etalpykla.lituanistikadb.lt/fedora/objects/LT-LDB-0001:J.04~2011~1367184181750/datastreams/DS.002.0.01.ARTIC/content [žiūrėta 2017 04 10]. Lapė Juvencijus, Navikas Gediminas 2003: Psichologijos įvadas. Vilnius: LTU Leidybos centras. Marcinkevičienė Rūta 2010: Lietuvių kalbos kolokacijos. Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Paulauskas Jonas 1987: Sisteminis lietuvių kalbos žodynas. Vilnius: Mokslas. Plej Herman 2010: Karminas, purpuras ir melis. Apie spalvas Viduramžiais ir vėliau. Vilnius: Aidai. Roze Antra 2005: Krāsu nosaukumi: lingvistiskais aspekts latviešu valodā. Promocijas darba kopsavilkums filoloģijas doktora grāda iegūšanai. Rīga: LU, LVI. Smoczyński Wojciech 1981: Indo-europējkie podstawy słownictwa bałtyckiego. – Acta Baltico-Slavica 14, 211–240. Tekorienė Dalia 1983: Lietuvių kalbos būdvardžių semantinis valentingumas. – Kalbotyra 34(1), 97–107. Василевич, Кузнецова, Мищенко – Василевич Александр П., Кузнецова Светлана Н., Мищенко Сергей С. 2005: Цвет и название цвета в русском языке. Москва: КомКнига. Viburytė Jolanta 2003: Gyvulių plauko spalvos apibrėžimo problema Lietuvių kalbos žodyne. – Leksikografijos ir leksikologijos problemos. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Vainiklapų spalvos ir atspalviai šiuolaikinėje lietuvių proze: balta ir juoda Wierzbicka Anna 1990: The meaning of color terms: semantics, culture, and cognition. – Cognitive Linguistics 1, 99–150. Vladarskienė Rasuolė 2014: Kas gali būti žalias? – Gimtoji kalba 2, 3–8. Colours and Shades of Petals in Modern Lithuanian Prose: Black and White SUMMARY The article analyses more than 300 collocations found in 98 works of 61 modern Lithuanian prose authors, these collocations are used by the authors to convey the white or black colour of the petals of flowering plants and the shades of these colours. Analysed prose authors in their texts mention approximately 70 white flowering plants, these are: trees, bushes, fruit trees, berry scrubs, weeds, forest, meadow, field, garden, indoor and other plants. In the analysed collocations only 4 black flowering plants (lilies, roses, tulips and greater celandines) are found. Research material indicates that when conveying the colour of achromatic petals authors usually use the adjectives white (Lith. baltas, -a; juodas, -a; feminine and masculine form; 152 collocations) and black (Lith. juodas, -a; feminine and masculine form; 10 collocations). Less frequently the colour of petals is described by using pronominal form of adjectives (the white (Lith. baltasis, -oji; feminine, masculine form) used 41 times; the black (Lith. juodasis, -oji; feminine, masculine form) used 9 times). Usage of the pronominal form of adjectives is determined by the context of the story: the white usually marks the sorts of plants that really exist (e.g. the white clover, the white lily; Lith. baltasis dobilas, baltoji lelija, etc.) and the black is usually used when imaginary sorts or kinds of plants are described in the work. The highest intensity of white colour is emphasized by using the superlative form of adjectives, i.e., the whitest (Lith. balčiausias, baltų balčiausias), tautological collocations white white (Lith. baltas baltas), derivatives formed with suffixes snow-white (Lith. baltutėlis), etc. Verbs showing white, was showing white, shine white, shone white, will shine white (Lith. baltoja, baltavo, baltojo, (su)balavo, suboluos) are used to indicate white colour in prose works as well. Some authors use adverb whitely (Lith. baltai) to indicate the colour of petals in their texts. To indicate this colour the prose writers also use nominal abstracts whiteness (Lith. baltumas, baltuma, baltvė). There are cases when achromatic colours are conveyed through a concrete object, a certain colour prototype. The colour white and its shades quite frequently are described by using various comparisons. Usually, plants that have white petals are compared to the closest objects of the person’s surroundings: snow, soap suds or milk foam, cotton, wedding dress, shroud, Straipsniai / Articles 153 AURELIJA GRITĖNIENĖ some food items, white birds. It can be said that comparisons as these have become stereotypes: white as snow/paper/milk/foam/curd/swan); black as night. Analogous prototypically white reality denotes (pale face, feet, hands, fingers, teeth, breasts, white hair, swans, paper, snow, etc.) are compared to white petals of plants. It was noticed that female authors more thoroughly and more creatively convey to the readers colour and shades of the blooms. Male authors usually indicate the precise colour of the bloom but rarely mention subtle shades of colour of the blooms. More poetically and in detail male authors describe only more well-known white flowering blooms (apple tree, cherry tree, lily, etc.). These differences are determined not only by the specificity of gender but also by individual qualities of the writer. Analysed collocations show that the authors use more varied literary devices to describe naturally growing and blooming plants (cherry trees, apple trees, mock-oranges, etc.). The colour of picked flowers is usually indicated in a very specific way, i.e., by using adjectives white and black. Įteikta 2017 m. birželio 9 d. AURELIJA GRITĖNIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI