Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America

NADA ŠABEC Maribori Egyetem Kutatási területek: dialektológia, szociolingvisztika, kontaktusnyelvészet. MIHAELA KOLETNIK Maribori Egyetem Kutatási területek: dialektológia, szociolingvisztika, kontaktusnyelvészet. A szlovén bevándorlók és leszármazottaik örökölt nyelvének és nyelvjárásának megőrzése Észak-Amerikában A szlovén bevándorlók és leszármazottaik örökölt nyelvének és nyelvjárásának megőrzése Észak-Amerikában ANNOTÁCIÓ A cikk az észak-amerikai szlovén–angol nyelvi kontaktusra összpontosít. Bemutatja két szlovén amerikai/kanadai közösség (Cleveland, Vancouver) általános nyelvi helyzetét, hangsúlyozva egyrészt az összefüggést a bevándorlók és leszármazottaik anyanyelvének/örökölt nyelvének megőrzési foka, másrészt etnikai identitásuk érzete között. Foglalkozik a szlovének USA-ba és Kanadába irányuló bevándorlásának történelmi, társadalmi és kulturális vonatkozásaival. Ezt követi három generációhoz tartozó egyéni adatközlőkkel készített, magnóra rögzített interjúk adatainak részletes nyelvészeti elemzése. Különösen érdekelnek bennünket az adatközlők által használt szlovén nyelvváltozatok (nyelvjárás, regionális köznyelv, standard szlovén), valamint az angol nyelv jelenléte beszédükben (amely kölcsönzésként, kódváltásként vagy a szlovén nyelvi normától való fonológiai, morfológiai és szintaktikai eltérések formájában mutatkozik meg Straipsniai / Articles 219 NADA ŠABEC, MIHAELA KOTNIK ). Tárgyalja a nyelvjárás szerepét mint az etnikai azonosulás egyik tényezőjét. KULCSSZAVAK: bevándorlás, örökölt nyelv, anyanyelv, nyelvjárás, szlovén–angol nyelvi kontaktus ANNOTÁCIÓ A cikk az észak-amerikai szlovén–angol nyelvi kontaktust elemzi. Bemutatja két amerikai és kanadai szlovén közösség (Cleveland és Vancouver) általános nyelvi helyzetét, hangsúlyozva a bevándorlók és leszármazottaik anyanyelvének/örökölt nyelvének megőrzése és a nemzeti identitás közötti összefüggést. Ismerteti a szlovének USA-ba és Kanadába irányuló bevándorlásának történelmi, társadalmi és kulturális vonatkozásait. A cikk három generáció adatközlőivel készített, diktafonra rögzített interjúk adatainak részletes nyelvészeti elemzését adja. Különös figyelmet fordít az adatközlők által használt szlovén nyelv társadalmi változataira (nyelvjárás, regionális köznyelv, standard szlovén), valamint az angol nyelv beszédükben való használatára (kölcsönzések, kódváltás vagy a szlovén nyelvi normától való, fonológiai, morfológiai és szintaktikai szintű eltérések). Tárgyalja a nyelvjárás szerepét mint a nemzeti identitás egyik tényezőjét. KULCSSZAVAK: bevándorlás, örökölt nyelv, anyanyelv, nyelvjárás, szlovén és angol nyelvi kontaktus. 1. BEVEZETÉS A nyelv az identitásunk lényeges része, ezért a kettő közötti kapcsolat egyéni és társadalmi szinten egyaránt érdekes vizsgálati témát jelent. Ez hétköznapi körülmények között is érvényes, de még inkább olyan különleges helyzetekben, mint a bevándorlás, amikor a kettő viszonylag összetett és izgalmas módokon léphet kölcsönhatásba. Berry akkulturációs elmélete (1990) szerint a bevándorlók négy lehetséges stratégia révén alkalmazkodhatnak az új környezethez: asszimilációval, marginalizációval, szeparációval és integrációval. Az első három vagy az eredeti kultúra teljes feladását, vagy az ahhoz való olyan mértékű ragaszkodást jelenti, amely teljes elszigetelődéshez vezet a többségi társadalomtól. A szlovén tapasztalatot azonban egy sokkal sikeresebb stratégia, az integráció írja le a legjobban: a bevándorlók minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy boldoguljanak az Újvilágban, átvették a domináns társadalom kultúráját és nyelvét, miközben örökségük elemeit (vagy legalább az azokhoz való pozitív viszonyulást) is sikerült megőrizniük. 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America Célunk tehát annak feltárása, hogy milyen mértékben őrizték meg anyanyelvüket a korai szlovén bevándorlók (a fiatalabb nemzedékek esetében az örökölt nyelvet). Ez számos tényezőtől függ, a bevándorló közösség méretétől kezdve a nyelv nemzedékről nemzedékre történő átadásának módjáig; ennek eredménye lehet a nyelvmegőrzés, a nyelvváltás, sőt akár a nyelv kihalása is. Nyilvánvaló okokból azt is bemutatjuk, miként hat az angol a nyelvhasználatukra. A kölcsönzést és a kódváltást, a kétnyelvű diskurzus két különböző, jellemzően eltérő nemzedékek által használt típusát is vizsgáljuk, akárcsak az angol hatására megjelenő, a szlovén normától való eltéréseket az adatok szlovén nyelvű részeiben. A szlovén valamennyi változatát figyelembe vesszük, de a cikk témájának megfelelően fő figyelmünk továbbra is a szlovén regionális és helyi nyelvjárások különféle jegyeinek jelenlétére irányul, amint azok az adatközlők beszédében megmutatkoznak. 2. A SZLOVÉN ÉSZAK-AMERIKAI BEVÁNDORLÁS RÖVID TÖRTÉNELMI ÉS TÁRSADALMI ÁTTEKINTÉSE Néhány egyéni esetet leszámítva a szlovének többsége két nagy bevándorlási hullámban érkezett az USA-ba: az első a 19. század fordulójától 1924-ig1, gazdasági bevándorlóként, a második pedig a második világháború után, politikai bevándorlóként. Az Egyesült Államok különböző részein telepedtek le; a legnagyobb közösség az ohiói Clevelandben alakult ki2. A méretét tekintve kanadai megfelelője Toronto3, Ontario, ahol a legtöbb bevándorló a második világháború után telepedett le. Az 1960-as és 1970-es években mindkét országba érkeztek újabb gazdasági bevándorlók, de számuk többnyire jelentéktelen volt. A korai bevándorlók elkülönült közösségekben éltek, ahol etnikai szervezetek hálózatát hozták létre; ezek kölcsönös segítséget nyújtó intézményekként és kulturális tevékenységek központjaiként egyaránt szolgáltak. Munkaidőn kívül többnyire szlovénul tudtak boldogulni; gyermekeik azonban, akik az amerikai/kanadai oktatási rendszer előnyeiből részesültek, megtanultak angolul, társadalmi és gazdasági helyzetük javult, majd a külvárosokba költöztek. Ez 1 1924-ben az Egyesült Államok elfogadta a bevándorlási törvényt, amely jelentősen korlátozta az új bevándorlók számát. 2 Az 1910-es népszámlálás adatai 14 332 szlovént tartottak nyilván Clevelandben, így akkoriban ez volt a világ harmadik legnagyobb szlovén városa (Ljubljana és Trieszt után). Ma Clevelandben mintegy 50 000 ember vallja magát szlovén származásúnak. 3 Torontóban mintegy 10 000 szlovén származású ember él. Straipsniai / Articles 221 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLETNIK Ez a tendencia a fiatalabb nemzedékek körében felerősödött; nyelvi szempontból ennek következtében jellegzetes háromnemzedékes ciklust figyeltünk meg, amelynek során a szlovént nagyrészt kiszorította a domináns angol nyelv. Így a második nemzedék az egyetlen, amely még (legalább részben) kétnyelvű, míg a fiatalabb nemzedékek vagy rendkívül gyengén, vagy egyáltalán nem ismerik örökölt nyelvüket. Mindazonáltal a Clevelandben, Washingtonban (DC), Laguna Niguelben (Kalifornia), Torontóban (Ontario) és Vancouverben (British Columbia) végzett kiterjedt kutatás (Šabec 1995, 199, 2006, 2011, 2016; Šabec, Koletnik 2017) azt mutatja, hogy a nyelv legalább szimbolikus szinten továbbra is fontos szerepet játszik etnikai önazonosságuk meghatározásában. Ugyanez igaz a kultúrára is, hiszen többségük amerikainak/kanadainak tekinti magát, ugyanakkor büszke szlovén gyökereire. 3. KUTATÁSI TERV Kutatásunk céljának megfelelően úgy döntöttünk, hogy összehasonlítjuk a Szlovénia különböző részeiről származó, vagyis eltérő nyelvjárásokat beszélő adatközlők beszélt diskurzusát. A szlovén rendkívül heterogén nyelv (Toporišič 200). Vannak standard és nem standard változatai; az előbbiek közé tartozik a kodifikált, formális irodalmi változat, az úgynevezett standard szlovén (amelyet országos szinten, különösen írásban használnak), valamint egy standard köznyelvi változat, míg az utóbbiak a regionális köznyelvi változatokat és a helyi nyelvjárásokat foglalják magukban. Szlovéniában több mint ötven különböző nyelvjárást beszélnek, és ideális esetben vizsgálatunk mindegyikre kiterjedne. Bár nem kizárt, de nem valószínű, hogy folyamatban lévő kutatásunk ilyen átfogó adatokkal szolgál majd; kutatási stratégiánk mindazonáltal az volt, hogy elemezzük bármely nyelvjárást, amelyet a véletlenszerűen kiválasztott alanyok beszélnek. Annak érdekében, hogy ne lépjük túl e cikk kereteit, ugyanakkor bemutassuk az általunk legjellegzetesebb eltéréseket mutató nyelvjárásokat, a Prekmurjében, Stájerországban, Rote-ban, Notranjskában és Mariborban beszélt változatokat választottuk ki. Célunk annak meghatározása volt, hogy a kiválasztott nyelvjárások közül melyik őrződött meg a legjobban, és különösen az, hogy mely nyelvjárási jegyek uralkodnak az adatközlők beszédében. Arra is törekedtünk, hogy különböző nemzedékek tagjait vonjuk be, és két helyszínen végezzük kutatásunkat: Clevelandben, a legnagyobb szlovén amerikai közösségben, valamint Vancouverben4, az egyik legkisebb kanadai közösségben. Célunk az volt, hogy felmérjük, milyen jelentősége van a közösségek méretének/életképességének a vizsgálat résztvevőinek nyelvi viselkedésére, és megállapítsuk, milyen mértékben őrződött meg e személyek nyelve 4 Vancouverben hozzávetőleg 2 000 szlovén származású kanadai él, közülük 400-an aktív tagjai az egyetlen etnikai szervezetüknek, a Vancouveri Szlovén Társaságnak. 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America az egyéneké a közösségek etnolingvisztikai vitalitásának tükröződése (Giles, Bourhis, Taylor 1977; Ehala 2009). Elemzésünk adatait magnóra rögzített interjúk és narratívák révén gyűjtöttük; értelmezésüket a 2016 őszén végzett terepmunka során folytatott résztvevő megfigyelés támasztja alá. Az interjúk az alanyok bevándorlásával, szocializációs mintáival és etnikai tevékenységeivel, valamint nyelvhasználatával és nyelvi attitűdjeivel kapcsolatos kérdésekből álltak (különféle témákról beszélgetve, különféle beszélgetőpartnerekkel, formális és informális helyzetekben).5 Félig strukturáltak voltak, hogy lehetővé tegyék az alanyok számára az egyes témák részletesebb kifejtését és személyes tapasztalataik szabadabb megosztását. Bár az alanyok nagyobb száma átfogóbb szociolingvisztikai képet nyújtana a vizsgált közösségekről6, a részletesebb nyelvészeti elemzés érdekében úgy döntöttünk, hogy csupán hét egyéni beszélőtől gyűjtött adatokat vizsgálunk meg (akik azonban közösségeik meglehetősen reprezentatív képviselőinek tűntek). Összesen tizenkilenc órányi anyagot rögzítettünk magnóra; az interjúk átlagos hossza 2,3 óra volt. Az eredményeket generációk (három) és nyelvjárások szerint mutatjuk be. Minden esetben a megállapított nyelvjárási sajátosságok mellett azok standard szlovén (SS) megfelelőit is közöljük. A hangsúly a fonológián van, részben a morfológián és a szintaxison, továbbá azokon a különféle módokon, ahogyan az angol hatással van adatközlőink szlovén nyelvére. 4. AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ADATOK NYELVÉSZETI ELEMZÉSE 4.1. 1st generációs bevándorlók Az első generációhoz tartozó négy adatközlő közül az egyik Clevelandben él, és a prekmurjei nyelvjárást beszéli, míg a másik három Vancouverből származik: közülük ketten a rotei nyelvjárást beszélik, egyikük pedig Maribor város regionális köznyelvét. Mindannyian gazdasági bevándorlók, akik az 1950-es évek végén, illetve az 1960-as évek elején érkeztek az Egyesült Államokba/Kanadába. 5 Hasonlóak a clevelandi vizsgálat kérdőívének kérdéseihez (Šabec 1997). 6 A clevelandi vizsgálat (Šabec 1997) például 200 alanytól gyűjtött adatokon alapult. Straipsniai / Articles 223 NAD ŠABEC, MIHAELA KOTNIK 4.1.1. A prekmurjei nyelvjárás Adatközlőnk nagyon kevés formális szlovén nyelvi oktatásban részesült (általános iskolai szinten), mielőtt Clevelandbe érkezett, tanulmányait azonban az Egyesült Államokban folytatta, ahol középiskolai egyenértékűségi bizonyítványt szerzett. Jelenleg nyugdíjas, korábban azonban egy magánvállalkozásnál dolgozott titkárnőként. Továbbra is nagyon aktív a közösség etnikai életében, és sok társas kapcsolata van más szlovénekkel, elsősorban olyanokkal, akik hozzá hasonlóan ugyanazt a nyelvjárást beszélik. A prekmurjei nyelvjárás a pannon nyelvjáráscsoporthoz tartozik, és Szlovénia legkeletibb részén beszélik. Emellett Ausztriában, Radgona városától keletre és északra fekvő egyes falvakban, valamint a Rába mentén (az úgynevezett Porabje régióban), Magyarországon is használatos. Ez a nyelvjárás, amely a múltban segített megőrizni a Mura menti térség szlovén jellegét, mélyen gyökerezik a lakosság körében, és a prekmurjei identitás legszembetűnőbb jelképe7. Nem meglepő tehát, hogy ez a clevelandi szlovén bevándorlók körében a legjobban megőrzött nyelvjárás. Az adatközlőnkkel készített interjúban a következő nyelvjárási sajátosságokat azonosítottuk: (1) a hangsúly jellegzetes nyelvjárási elhelyezkedése, valamennyi hangsúly-visszahúzódással (pl. začne ’kezdődik’, SSl. začne), valamint rövid magánhangzók, amelyek a szó bármely szótagjában előfordulhatnak (pl. razméš ’érted’, SSl. razumeš);8 (2) a prekmurjei nyelvjárásra jellemző összes magánhangzó megléte, továbbá a nyelvjárási [e̯i] kettőshangzó a protoszláv yat helyett (pl. sve̯it ’világ’), valamint az [o̯u] a protoszláv hosszú /o/ (pl. šo̯ula ’iskola’) és a nazális /ǫ/ (pl. sout ’szomszéd’) helyett; nyelvjárási [ü] /u/ helyett (pl. drügi ’másik’), [ö] /u, i/ helyett, ha azok a szonoráns /r/ mellett állnak (pl. vöra ’óra’, šörki ’széles’), továbbá az [ü], amely a vokalikus /l̥/-ből alakult ki (pl. puno ’tele’, vuk ’farkas’); (3) a protoszláv hosszú /a/, amely a nyelvjárásban nyílt marad (pl. dva ’kettő’), míg a rövid /a/ ajakkerekítéses (pl. bråt ’testvér’). A standard szlovén felé mutató, nyelvjárástól való eltérések meglehetősen ritkák, és alkalmanként a következők használatát foglalják magukban: kettőshangzók helyett monoftongusok 7 A Kocelj szlovén fejedelem uralma alatti rövid függetlenségi időszakot követően a prekmurjei szlovének magyar fennhatóság alatt éltek (874–1919). A horvát-kaj-hatást is megtapasztalták. A rendkívül nehéz történelmi körülmények ellenére sikerült megőrizniük etnikai és nyelvi identitásukat, és ma már a prekmurjei nyelvjárásban írt irodalmuk is van. A trianoni szerződés (1920) a Mura és a Rába közötti terület nagyobb részét Szlovéniához rendelte, miközben a Rába menti 9 falu Magyarországon maradt. 8 A szokásos mellékjeleket használjuk: az éles ékezet (´), a breve (˘) és a kalap (ˆ) jelöli a hangsúly helyét. Ezenkívül az éles ékezet az e és o hosszúságát és zártságát, a breve az e és o rövidségét és nyíltságát, a kalap pedig az e és o hosszúságát és nyíltságát jelöli. A félhangzót ə jelöli. 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America a nyelvjárási kettőshangzók (pl. to „ez” a nyelvjárási tou helyett, snek „hó” a nyelvjárási snejk helyett), az u kerekítés nélküli, nem pedig kerekített ejtése (pl. tu „itt” a nyelvjárási tü helyett), valamint a sztenderd szlovén hangsúly helye (pl. lepó „szép”, samo „csak” a nyelvjárási lépo, samo helyett). A mássalhangzókat főszabály szerint nyelvjárásiasan ejtik; csak az /x/, /v/ és /m/ esetében találhatók alkalmi kivételek. A nyelvjárásban az /x/ vagy néma, vagy /j/-vel helyettesül, de időnként a sztenderd szlovénhez hasonlóan ejtik (pl. odili „sétáltak”, stra „félelem” a nyelvjárási odili, straj helyett). A nem szonoráns mássalhangzó előtt álló /v/ elveszíti szonoráns jellegét, de ritka esetekben szonoráns maradhat, mint a sztenderd szlovénben (pl. v̩kup „együtt” a nyelvjárási fk̩up helyett). Az /m/ a nyelvjárásban /n/-re cserélődik, de időnként a sztenderd szlovénhez hasonlóan ejtik (pl. tam „ott” a nyelvjárási tan helyett). Minden esetben a nyelvjárási inflexiós minták használatát figyelhetjük meg. Ez a ragozásra, az igeragozásra és a melléknevek fokozására egyaránt vonatkozik. Eltérések a hímnemű főnevek egyes számú lokatívuszában fordulnak elő, ahol a sztenderd szlovén -u végződést időnként a nyelvjárási -i helyett használják (pl. v domu „otthon” a nyelvjárási v domi helyett). Ugyanez igaz a nőnemű főnevek egyes számú instrumentáliszára, ahol a nyelvjárási -of végződést (< -ov) időnként a sztenderd szlovén -o váltja fel (z matero „anyával” a nyelvjárási z materof helyett). A nyelvjárás mindhárom nemet megőrizte, és a kettős számot is használja. A tipikus nyelvjárási sajátosságok közé tartoznak a partikulaszerkezetek, a felkiáltó mondatok, az indulatszók és az eredeti nyelvjárási határozószók is (pl. enok „egyszer”, nes „ma”, nikaj „semmi”, ple „korábban”, rano „korán”, sigar „mindig”, zajtra „reggel”), partikulumok (pl. šče „még”, ve(j) „de”) és kötőszók (pl. ka „hogy”, dokič „amíg”, da „amikor”). Hasonlóképpen mindenféle ismétlésekkel és gazdag pannon szókészlettel is találkozunk (pl. belece „tojások”, betéžen „beteg”, deca „gyerekek”, gučati „beszélni”, iža „ház”, bit „ebéd”, znati „tudni”). Érdekes, hogy egyes sztenderd szlovén lexémákat, például a komar, koruza, tukaj szavakat nemcsak nyelvjárási megfelelőik, például a sumic, kukrca, eti váltják fel, hanem időnként német jövevényszavak is. Ezek már az ófelnémet és középfelnémet korszakban bekerültek a Prekmurje-nyelvjárásba (pl. cuk „vonat” ← német Zug, cukar „cukor” ← német Zucker, gušno „biztos(an)” ← középfelnémet gewis, janka „szoknya” ← német Janker „férfiak vagy nők által viselt ruhadarabfajta”, kufer „bőrönd” ← német Koffer, lager „tábor” ← német Lager, penezi „pénz” ← ófelnémet pfennig „érme”, probati „próbálni” ← német probieren, zlata „rokonok” ← ófelnémet slata, középfelnémet slate, slat „törzs”). Straipsniai / Articles 225 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLETNIK 4.1.2. A rote nyelvjárás A rote nyelvjárást a fővárostól, Ljubljanától nyugatra fekvő, kiterjedt, dombos, erdős vidéken beszélik. A szlávok betelepedése idején ez viszonylag ritkán lakott terület volt. Két adatközlőnk házastársak. A helyi, vrhnikai nyelvjárást beszélik, amely a horjulei nyelvjárás része; ez a rote nyelvjárási csoportot alkotó hat, bizonyos mértékben különböző nyelvjárás egyike. A horjulei nyelvjárás megőrizte a tonális és minőségi szembenállásokat. Abban hasonlít a sztenderd szlovénhez, hogy magánhangzórendszere monoftongusokból áll; ez alól csupán a [je] és [wa] kettőshangzó kivétel, amelyek a hosszú és nyílt /e/ és /o/ helyett használatosak. Mindkét adatközlő a közép-szlovén köznyelvi változatot beszéli, amelyet anyanyelvi nyelvjárásuk elemei szőnek át. Ez várható volt, mivel Kanadába való kivándorlásuk előtt egyikük Ljubljanában középiskolát, másikuk pedig főiskolát végzett. Orvostechnikusként, illetve okleveles könyvelőként dolgoztak, de most nyugdíjasok. Vannak szlovén barátaik, de nem törekednek különösebben arra, hogy részt vegyenek etnikai közösségi tevékenységekben. Noha elvesztették a nyelvjárás tonális sajátosságait, a minőségieket megőrizték. Beszédükben nincsenek nyelvjárási kettőshangzók; helyettük sztenderd szlovén monoftongusokat ejtenek, például kosa „kasza” (nyelvjárási kusa) és sestra „nővér” (nyelvjárási sestra). Köznyelvi regionális változatukra jellemző az egyszerűsített mondattan, valamint a hangsúlyos rövid magánhangzók félhangzóvá redukálása (pl. jəs < „én”, təm „ott”, bəˈl „több”), továbbá a hangsúlytalan magánhangzók kiesése (zlo „nagyon”, to „úgy”, človk „ember”) és a köznyelvi német jövevényszavak használata (pl. familja „család”, penzija „nyugdíj”, pajzl „lepukkant szoba”). Az adatközlők köznyelvi sajátosságai nyelvjárásiakkal keverednek. Így a zárt szótagokban álló hangsúlyos rövid /i/ és /u/, valamint az /i/ félhangzóként hangzik (pl. nəč „semmi”, kəp „halom”, (so) bə „voltak”). Emellett az úgynevezett »akanje« jelenséget is alkalmazzák, vagyis a hangsúlytalan /o/ /a/-vá alakulását (pl. šasdi „iskolatársak”, z bratam „fivérrel”). További nyelvjárási sajátosság a szótagvégi /i/ kiesése a -l végű többes számú melléknévi igenevekben és a többes számú melléknevek alanyesetében (pl. začel „elkezdték”, poslal „elküldték”, dobr „jó”), a szótagvégi -el, -il és -ev [u]-ként való ejtése (pl. reku „mondta”, kupu „megvette”, cerku „templom”), a hangsúlyos szótagot követő hangsúlytalan /a/ redukciója (pl. bogat < bogat „gazdag”), valamint a palatális mássalhangzók palatalizációja (pl. pela < pela „vezetett”, zamenal < zamenja „megváltoztatták”). A morfológiában a nyelvjárási hatás magyarázza a semlegesnemű főnevek hímneművé válását (pl. (vsak) let < (vsako) leto „(minden) év”), a kettős szám elvesztését (pl. to sta ble obe dve lepe punce „mindketten szép lányok voltak”), valamint a rövid 9 A nyelvjárásokat a reuten német szóról nevezték el, amelynek jelentése: „erdőt irtani”. 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America főnévi igenévi alakok (pl. moram rečt ‘el kell mondanom’, smo hoteli ustvar ‘alkotni akartunk’). 4.1.3. A maribori regionális köznyelv Meg kell jegyeznünk, hogy a Maribor városában beszélt nyelv nem nyelvjárás, hanem regionális észak-stájer köznyelv. Valójában nyelvjárások feletti változatról van szó, amely a nemzeti szinten a standard szlovén nyelvéhez hasonló funkciókat tölt be. A stájer és a pannon nyelvjáráscsoport közvetlen érintkezésének eredménye: az előbbi délen és nyugaton, az utóbbi pedig északon és keleten érintkezik Mariborral. Adatközlőnk Mariborban született, ahol a középiskolát is elvégezte. Kanadában főiskolára járt, majd nyugdíjba vonulása előtt szabadúszó lakberendezőként dolgozott. Nagyon aktív a közösség társadalmi és etnikai életében. Adatai a maribori köznyelvre jellemző következő vonásokat mutatják: (1) a hangsúly újabb keletű (nyelvjárási) visszahúzódása (pl. láhko ‘könnyen’, préveč ‘túl sok’, príšla ‘megérkezett’ a standard szlovén SSl. lákọ, prevèč, prišla alakjaival szemben), valamint összetett szavak kettős hangsúlya (pl. obratóvȯja ‘művezető’, SSl. obratovȯja); (2) a minőségi oppozíciók eltűnése és a magánhangzók minőségének változékonysága: a hangsúlyos e és o, amelyeket a standard szlovén nyelv nyílt fonémákként ejt, nagyon zárt magánhangzóként hangzik; (3) bár a standard szlovén nyelvben és a maribori beszédben is csak monoftongusok vannak, a Mariborral közvetlenül érintkező nyelvjárások hatására adatközlőnk olykor diftongusokat is használ, illetve a monoftongusokat és diftongusokat felváltva alkalmazza (pl. res – rȇs ‘igazán’, šola – šọ́la ‘iskola’, leto – lẹ́to ‘év’, dobro – dùbro ‘jól’). A hangsúlytalan magánhangzókban a magánhangzó-redukció néhány modern jelenségét figyelhetjük meg, míg a mássalhangzórendszer a palatális /lʲ/ esetében nyelvjárási reflexeket mutat (pl. posla ‘ágy’, prijatel ‘barát’ a standard szlovén SSl. postelja, prijatelj helyett). Az /nʲ/ mássalhangzó a nyelvjárásban nem palatalizálódik, hanem ugyanúgy ejtik, mint a standard szlovénban (pl. z njimi ‘velük’, življenje ‘élet’). A nem szonoráns mássalhangzók előtt, valamint szóvégi helyzetben álló v szonoráns [f]-ként hangzik, az észak-stájer és pannon nyelvjárásokhoz hasonlóan (pl. fse ‘mind’, fsaki ‘minden’). Ugyanez jellemző a hímnemű melléknévi igenevek hangsúlytalan -l végződésének nyelvjárási ejtésére is (pl. reko ‘mondta’, oženo ‘megnősült’ a standard szlovén SSl. rekel, oženil helyett). A semlegesnemű főnevek többes számban nőneművé válnak (pl. jaboke ‘almák’, okne ‘ablakok’ a standard szlovén SSl. jabolka, okna helyett). Arra is van tendencia, hogy a hímnemű ragozásban a nőnemű -a végződést használják, bár ezt felváltva alkalmazzák a standard szlovén -i végződésekkel (pl. v bazenih ‘az uszodákban’, po domovah ‘az otthonokban’). Hasonlóképpen megfigyelhetjük a nyelvjárási és a standard végződések együttes használatát Straipsniai / Articles 227 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLT NIK az egyes számú hímnemű főnevek részes és helyhatározói esetében, valamint a többes számú hímnemű főnevek eszközhatározói esetében, vagyis a standard –u és –ov végződések a nyelvjárási –o mellett is előfordulnak (na uho ‘a tetején’ – proti boncu ‘a vég felé’; šest tedno ‘hat hét’ – šest mescov ‘hat hónap’). Az utolsó példában az ov > of esetében a szonorancia elvesztését figyelhetjük meg. A kettős szám eltűnését is észrevesszük (pl. Midve pa sma nemško govorile < Midve pa sva nemško govorili. ‘Mi ketten németül beszéltünk’), továbbá a regionális, nem standard rövid főnévi igeneveket, az 1st személyű igealak –ma végződését a –va helyett (pl. delama a standard szlovén SSl. delava helyett: ‘mi ketten dolgozunk’), az akarat kifejezését képességet jelentő igékkel, a mutató névmások és a tagadószó megkettőzését (pl. tota ‘ez’, ne-na ‘nem’ a standard szlovén SSl. ta, ne helyett), valamint a vonatkozó névmás ki kötőszóval, ko történő helyettesítését (pl. To je pa tisti človek, ko je nas apikal ‘Ez az a férfi, aki felvett minket’ a standard szlovén megfelelő helyett), vagy a kérdő névmással, kaj való helyettesítését (pl. Tisto, kaj je dobila, je nam da ‘Amit kapott, nekünk adta’). Ezenkívül megfigyelhető az időhatározó gda(j) használata az időt jelölő kötőszó, ko helyett (pl. To sn lahko opravla, gda(j) sn kaj delala ‘Ezt használhattam, amikor dolgoztam’), valamint néhány más regionális határozószó és névmás alkalmi használata (pl. not ‘bent’, pol ‘azután’, par ‘néhány’, najpru ‘először’, večgdo ‘sok ember’). Mivel a német közösség kiemelkedő szerepet játszott Maribor politikai, kulturális, gazdasági és mindennapi életében,10 nem meglepő, hogy adatközlőnk nyelvét is a német hatás jellemzi. Ez az adverbium + ige szerkezetek gyakori használatában nyilvánul meg (pl. vun vleki ‘kihúzták’, németül ausziehen; valamint vun podali ‘kiküldték’, németül aussenden), továbbá jövevényszavakban (pl. bana ‘fürdőkád’, németül Wanne; koštati ‘kerül valamibe’, németül kosten; špricati ‘permetez’, németül spritzen), valamint tükörfordításokban (pl. sem delala na tisti sliki ‘azon a képen dolgoztam’, németül I habe an diesem Bild arbeiten; On mi je vedno vse težko naredo ‘mindig megnehezített nekem mindent’, németül Er hat mir immer alles schwer gemacht). 4.2. 2nd generáció 4.2.1. A stájer nyelvjárás Adatközlőnk Celje közelében, egy faluban született, középiskolát végzett, majd Kanadába vándorolt, ahol főiskolai és egyetemi szinten folytatta tanulmányait. Ügyvéd, tart valamennyi kapcsolatot a szlovénekkel, de nem 10 Az 1864–1946 közötti időszakban Mariborban német és szlovén etnikai közösségek egyaránt éltek. A második világháborúval a német lakosság elveszítette többségi státuszát. 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America különösebben aktív az etnikai közösségben, főként időhiány miatt. Nyelvjárása a stájer nyelvjáráscsoporthoz, pontosabban a Savinja-nyelvjáráshoz tartozik. Az első generációs bevándorlókhoz képest a Clevelandben élő, vegyes etnikai házasságban született amerikai adatközlőnk adatai nagyobb fokú angol nyelvi interferenciát mutatnak (mondattan, szókincs, kódváltás). Szüleitől tanult szlovén nyelvében azonban a következő nyelvjárási jegyek figyelhetők meg: a minőségi oppozíciók elvesztése (pl. jáz ‘én’, več ‘több’, sploh ‘egyáltalán’ az SSl. jàz, več, splòh helyett), valamint a nyelvjárási hangsúly-visszahúzódás (pl. rójena ‘született’, sámo ‘csak’, tézko ‘nehéz’ az SSl. rojéna, samó, težkó helyett), amelyek mindkettő a legtöbb stájer nyelvjárásra jellemző; a régi ó-hangsúlyos proto-szláv yat magánhangzó helyén használt [ie] nyelvjárási kettőshangzó jó megőrzése (pl. cesta ‘út’, lieto ‘év’, smo meli ‘volt nekünk’); a modern magánhangzó-redukció néhány előfordulása (pl. mela ‘nekem volt’, učitla ‘tanárnő’, tak ‘így’ az SSl. imela, učiteljica, tako helyett), a palatális /ľ/, /ń/ nyelvjárási megfelelői (pl. prijatl ‘barát’ az SSl. prijatelj helyett, knjiga ‘kis könyv’ az SSl. knjiga helyett), valamint a hímnemű melléknévi igenevek hangsúlytalan szóvégi -l hangja (pl. prišu ‘megérkezett’, reku ‘mondta’ az SSl. prišel, rekel helyett). A többes számú semlegesnemű főnevek nőneművé válnak (pl. leta ‘évek’ az SSl. leta helyett), a kettős szám pedig eltűnőben van. A hímnemű főnevek helyhatározói esetében jellemzően a nyelvjárási -i végződést használja (pl. v Celji az SSl. v Celju helyett), rövid főnévi igeneveket (pl. hočem govorit ‘beszélni akarok’), határozószó + ige szerkezeteket és az en határozatlan névelőt használja a főnevek előtt. Az utóbbi kettő a német nyelvvel való érintkezésnek tulajdonítható (pl. ven skočiti ‘kiugrani’, németül aufspringen; pride en pater ‘aztán jön egy pap’, németül ein Priester kommt). A nyelvjárási határozószók is jól megőrződtek (pl. fčeri ‘tegnap’ az SSl. včeraj helyett, pro ‘először’ az SSl. najprej helyett, tuki ‘itt’ az SSl. tukaj helyett). A gdaj alakot a sztenderd szlovén ko időhatározói kötőszó helyett használja (pl. Gdaj smo bli v šoli ‘amikor iskolába jártunk’). Emellett a nyelvjárási szókincs német jövevényszavakkal van átszőve (pl. fabrika ‘gyár’, németül Fabrik; šparali ‘megtakarítottak’, németül sparen; štrudl ‘almás rétes’, németül Strudel). 4.3. rd generáció 4.3.1. A Notranjska (Belső-Krajna) nyelvjárás. A Notranjska (Belső-Krajna) régióban beszélt nyelvjárás a kilenc, tágabb értelemben vett tengermelléki (Primorska) nyelvjáráscsoportba tartozó nyelvjárás egyike. A szlovén etnikai terület legnyugatibb részén beszélik. Az érintett nyelvjárásokon a szomszédos újlatin nyelvekkel való érintkezés nyomai figyelhetők meg, különösen a mondattanban, a szókincsben és a prozódiában. Straipsniai / Articles 229 NADA ŠABEC, MIHAELA KOTNIK A Vancouverben élő két adatközlőnk testvérpár: egy fiú és egy lány, és csak nagyon korlátozottan ismerik a szlovén nyelvet. Mindketten húszas éveikben járó egyetemisták. Gyermekkorukban egy folklórcsoportban táncoltak, de időhiány miatt abbahagyták. Angolul beszélnek, szlovén nyelvismeretük pedig abból a kevésből áll, amit notranjskai nyelvjárást beszélő nagymamájuktól tanultak, illetve abból, hogy fiatalabb korukban szlovén nyelvórákra jártak. A legszembetűnőbb nyelvjárási jegyek kiejtésükben mutatkoznak meg, ezek közé tartozik a monoftongus /u/ a proto-szláv állandó hosszú /o/ helyett (pl. kaku ’hogyan’, lepu ’szép’), a nyelvjárási hosszú, zárt /e/ az SSl hosszú, nyílt /e/ helyett (pl. žena ’szomjas’ az SSl. žena helyett), a szóvégi /g/ szonoráns veláris [ɣ] hangként való ejtése (pl. boɣ ’Isten’), a diftongusok monoftongizálása, a rövid főnévi igenévi alakok és a kettős szám elvesztése (pl. dve hčerke ’két lány’). Időnként a román nyelvekre jellemző mondatszerkezetet használnak (pl. Kličem se Marija ’Marijának hívom magam’ az SSl. Ime mi je Marija ’A nevem Marija’ helyett). A standard szlovén nyelv jegyei elsősorban a magánhangzók minőségi ellentéteiben, a nyelvjárási diftongusok /ie, uo, ie, uo/ standard szlovén monoftongusokkal való helyettesítésében,¹¹ a szonoráns /v/ bilabiális ejtésében, valamint a palatalizált /l, n/ megőrzésében figyelhetők meg (pl. Ljubljana, njiva ’mező’). Az angol hatására azonban a legtöbb esetben a /l/ hangot [l]-ként ejtik (pl. hvala lepa ’nagyon köszönöm’). Szókincsükben nyelvjárási és köznyelvi lexémák egyaránt előfordulnak (pl. južna ’ebéd’, korajža ’bátorság’, brihten ’okos’), de standard szlovén szavak is (pl. čaj ’tea’, dober dan ’jó napot’, družina ’család’, hvala ’köszönöm’, lahko noč ’jó éjszakát’, prosim ’kérem’, stara mama ’nagymama’), és természetesen angol szavak is. 4.4. Az angol nyelv hatása Természetesen valamennyi adatközlő nyelvhasználatára hatással van a környezet domináns nyelve, az angol. Ennek mértéke és megjelenési formája adatközlőnként eltérő. E változatosság fő meghatározója az adatközlők generációs hovatartozása, ezért nem az egyes vizsgált nyelvjárásokhoz mutatunk be szemléltető példákat, hanem az adatokban azonosított diskurzustípusok szerint csoportosítjuk őket. Azokban az esetekben, amikor a szlovén és az angol nyelv közvetlen érintkezésben áll, ezek 11 Kivételt képez a [uə] nyelvjárási ejtése az /ə/ helyett a napoti ’útközben’ szóban. 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America elsősorban kölcsönzésről és kódváltásról12 van szó. A teljes egészében szlovénül elhangzó diskurzusrészletekben is megjelenhetnek azonban az angol hatás nyomai. Míg az előbbiek főként a szókincset érintik, az utóbbiak inkább a szlovén nyelvi normától való szintaktikai és morfológiai eltérésekben mutatkoznak meg. 4.4.1. Kölcsönzés A kölcsönzés az első generációs bevándorlókra, különösen az idősebbekre jellemző, akik úgy érkeztek Észak-Amerikába, hogy nem tudtak angolul, és kezdetben csak anyanyelvükön tudtak boldogulni. Amikor azonban olyan jelenségekkel találkoztak, amelyekre nem volt saját szavuk, vagy nagyon gyakran használt szavak esetében, egyszerűen átvettek angol lexémákat, és szlovén toldalékokkal látták el őket. Az ilyen, hangtani és alaktani szempontból a szlovén nyelvhez igazított szóalakok nem tűntek ki, sőt úgy működtek, mint bármely más szlovén szó. Példák: (1) In tam sem se tudi potem retjrala, you know. (retire + -ala, a múlt idejű melléknévi igenév képzője, egyes szám, nőnem) ’És akkor ott én is nyugdíjba mentem.’ (2) Erre a meglehetősen gyakori folyamatra érdekes példát kínál a következő eset, amelyben az pick és az up vonzatos ige alkotóelemei fordított sorrendben szerepelnek, egyetlen appik igét alkotva. To je pa isti, ki nas je appikal. (pick up > up pick + -al, a múlt idejű melléknévi igenév képzője, egyes szám, hímnem) ’Ő az, aki felvett minket.’ (3) Egy másik érdekes eset egy hamis barátot érint: a krem(a) alakot a szlovén smetana megfelelőjeként használják. A szlovén krema szó általánosabb értelemben, ’krém’ jelentésben használatos, nem pedig az alábbi példában említett, kávéhoz fogyasztott tejtermékre. Te maſte pa krem. O, krema si pa le natočte. (cream > krem; krem + -a, az egyes számú hímnemű birtokos eset jelölője) ’Itt a tejszín. Tessék, töltsenek maguknak a tejszínből.’ (4) Végül nem ritka, hogy tükörfordításokkal, vagyis az angolból szó szerint lefordított kifejezésekkel találkozunk, mint az alábbi példában. Jaz sem pred leti vzel kurs o kanadski zgodovini. (ahelyett, hogy Sem obiskoval tečaj o kanadski zgodovini. – részt vettem egy kanadai történelemről szóló kurzuson). ’Évekkel ezelőtt elvégeztem egy kurzust a kanadai történelemről.’ 12 A kétnyelvű diskurzus számos tanulmány tárgyát képezte, sajátos formáit pedig a választott megközelítéstől (pl. társadalmi, pragmatikai, funkcionális, strukturális) függően többféleképpen határozták meg; ennek következtében a definíciók és terminusok gyakran ellentmondásosak, következetlenek és/vagy átfedésben vannak. Esetünkben Polack (1981) kölcsönzésről és kódváltásról alkotott koncepcióját követtük. A téma átfogó tárgyalásáért lásd Šabec Code-Switching című fejezetét az Encyclopedia of Life Support Systems (EOLSS) kiadványban (2009: 312–327). Straipsniai / Articles 231 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLETNIK 4.4.2. Kódváltás A kódváltás a 2nd. és az annál fiatalabb generációkra jellemzőbb. A szlovén és az angol nyelv felváltva történő használatát jelenti, akár mondaton belül, akár mondatok között. A kölcsönzéshez hasonlóan itt nincs adaptáció, vagyis a két nyelv elkülönül egymástól. Példák: (1) (1) In na letališču. mednarodnem letališču, ne, je ta Reed? What, what is his first name? (mondatok közötti kódváltás: az egyik mondat szlovénül, a másik angolul hangzik el) ‘És a repülőtéren van. A nemzetközi repülőtéren, ugye, Reednél? Mi, mi a keresztneve?’ (2) Jas nisem perfect, but I try my best. (mondaton belüli kódváltás egyetlen mondaton belül). ‘Nem vagyok tökéletes, de igyekszem a tőlem telhető legjobban.’ (3) And zdej mam rada, da poznam žlahte tukej, da to we continue this. (mondaton belüli kódváltás; emellett tükörfordítás is: mam rada – I like it az SSl. mi je všeč helyett). ‘És most örülök, hogy ismerem az itteni rokonaimat, hogy folytassuk ezt.’ 4.4.3. Az angol nyelv hatása a kizárólag szlovén nyelvű diskurzusra Ez elsősorban a szintaxist és a morfológiát érinti: itt a szlovén ragozási minták gyakori általánosítását, leegyszerűsítését és/vagy elhagyását, az angolhoz hasonló szórendet, az alanyi személyes névmások redundáns használatát, valamint a határozószók, elöljárók és hasonló elemek helytelen használatát figyelhetjük meg. Példák: (1) Oni imajo nič otroci. (SSl. Oni imajo nič otrok. A főnév alanyesetben áll a birtokos eset helyett.) ‘Nincs gyermekük.’ (2) Ona je nas dala knjigo. (SSl. Dala nam je knjigo. A főnév birtokos esetben áll részes eset helyett; emellett az alanyi személyes névmás redundáns használata – egy pro-drop nyelvben, mint a szlovén, használata csak akkor lenne indokolt, ha a névmás hangsúlyos vagy kontrasztot fejez ki. Ebben a mondatban nem ez a helyzet; az ona használata egyértelműen az angol hatásának tulajdonítható. Az angol hatásának egy további nyoma a je nas szórendje; szlovénül ennek nas/nam je alakban kellene állnia.) ‘Adott nekünk egy könyvet.’ (3) On je iz tukaj. (SSl. On je od tu(kaj). A hibás iz elöljáró helyett az od használandó.) ‘Ő innen való.’ (4) Ko smo prišli tam. (SSl. Ko smo prišli tja. Helytelen, helyet jelölő határozószó irányt jelölő helyett.) ‘Amikor odaértünk.’ 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America 5. KÖVETKEZTETÉSEK Az adatok elemzése megmutatja, hogy az adatközlők beszédében megőrzött szlovén nyelv szintje és változatossága elsősorban a generációjuktól, valamint olyan tényezőktől függ, mint a nyelvi háttér, az iskolázottság és a más szlovén beszélőkkel való kapcsolattartás. Mind a négy első generációs (Szlovéniában született) adatközlő folyékonyan beszél szlovénül; az általuk beszélt nyelv domináns társadalmi változata a nyelvjárás. A vizsgált három nyelvjárás közül a muravidéki nyelvjárás őrizte meg legjobban a sajátosságait, ami annak a kohéziós és erőteljes identitásképző szerepnek köszönhető, amelyet a környék szlovénjei tulajdonítanak neki. Az is fontos, hogy az említett adatközlő Clevelandben él, ahol sokkal több lehetősége van arra, hogy nyelvjárása más beszélőivel érintkezzen, mint a jóval kisebb Vancouverben lenne. A Rote-nyelvjárás beszélőinél egy további jellegzetességet is megfigyelünk: a köznyelvi szlovén központi változatának viszonylag erős elemeit, sőt néhány standard szlovén sajátosságot is, ami magasabb iskolázottságukkal és a szlovén irodalom iránt kinyilvánított szeretetükkel magyarázható. A negyedik beszélőre ezzel szemben a maribori köznyelv és a várost övező nyelvjárások közötti ingadozás, valamint néhány német eredetű archaizmus jellemző. A másodiknd generációs adatközlő szlovéntudása már gyengébb az első generációsokénál. Az általa beszélt szlovén a szüleitől tanult stájer nyelvjárás, amely keveredik néhány, fiatalkorában egy nyelvtanfolyamon elsajátított standard szlovén elemmel. Mivel vegyes etnikumú házasságban él, ahol a háztartás nyelve az angol, ideje nagy részében angolul beszél. Az interjú során gyakran vált kódot a két nyelv között (ellentétben az első generációs adatközlőkkel, akik rendszerint kölcsönszóként építik be az angol lexémákat a beszédükbe); az angol nyelv hatása továbbá a szlovén normától való fonológiai, morfológiai és szintaktikai eltérésekben is megmutatkozik az egészében szlovén nyelvű szakaszokban. A szlovéntudás tovább csökken a két harmadikrd generációs adatközlő esetében, akiknek már az angol az anyanyelvük. Elbeszéléseikben ennek ellenére előfordul néhány szlovén szó és rövid kifejezés, amelyeket Notranjska nyelvjárását beszélő nagyanyjuktól, illetve a vancouveri Szlovén Társaság Házában tartott nyelvórákon tanultak. Szlovéntudásukat tehát a nagyanyjuk nyelvjárása és a standard szlovén közötti ingadozás, valamint a nem anyanyelvi beszélőkre jellemző viszonylagos nyelvi bizonytalanság határozza meg. A vizsgálat adatközlőinek ismertetett nyelvi viselkedése nagyrészt tükrözi a kutatásban vizsgált két közösség általános nyelvi helyzetét. Rámutat arra az ellentmondásra, amely egyrészt a tényleges helyzet — miszerint szlovénül csak az idősebb generációk beszélnek —, másrészt az összes generáció által többé-kevésbé egyetemesen vallott nézet között áll fenn, Straipsniai / Articles 233 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLETNIK miszerint az anyanyelv/örökségnyelv fontos etnikai identitásképző tényező. A valóságban ezt a szerepet ténylegesen a kultúra tölti be, amelyet az amerikai és kanadai szlovének életüket gazdagító és pozitív énképüket erősítő tényezőként érzékelnek. A tanulmány így izgalmas betekintést nyújt a szlovén bevándorlók és leszármazottaik önészlelésébe, valamint az anyanyelv megőrzése és az etnikai identitás érzése közötti kapcsolat összetettségébe. Arra is rámutat, milyen fontos szerepe van a nyelvjárásnak a standard szlovénnel szemben: úgy tűnik, hogy azok számára, akik még beszélnek szlovénül, a nyelvjárás hitelesebb kifejezésmód. IRODALOM Berry John W. 1990: Psychology of Acculturation in Nebraska. – John J. Bremen (ed.) Nebraska Symposium on Motivation. Vol. 37: Cross-Cultural Perspectives. Lincoln: University of Nebraska Press, 201–235. Ehala Mart 2009: An evaluation matrix for ethnolinguistic vitality. – Susanna Pertot, Tom Priestly, Colin Williams (eds.) Rights, promotion and integration issues for minority languages in Europe. Houndmills: Palgrave Macmillan, 123–137. Giles Howard, Richard Y. Bourhis, David M. Taylor 197: Towards a theory of language in ethnic group relations. – Howard Giles (szerk.) Language, Ethnicity and Intergroup Relations. London: Academic Press, 307–348. Koletnik Mihaela 2005: Mariborski pogovorni jezik. – Časopis za zgodovino in narodopisje 37, 245–254. Logar Tine 1996: Dialektološke in jezikoslovnozgodovinske razprave, ed. Karmen Kenda Jež. Ljubljana: ZRC SAZU. Meško Katja 2004: Ohranjanje prekmurskega narečja med slovenskimi izseljenci v Clevelandu. Diplomsko delo. Maribor: Pedagoška fakulteta. Plut Silva 2008: 50 let Slovenskega društva Vancouver/50 years of the Slovenian Society of Vancouver. Vancouver: Slovenian Society of Vancouver. Poplack Shana 1980: Sometimes I’ll start a sentence in English y termino en español: toward a typology of code-switching. – Linguistics, 581–616. Rigler Jakob 1962: Južnonotranjski govori. Ljubljana: Slovenska akademija znanosti in umetnosti. Šabec Nada 1995: Half pa pu. The Language of Slovene Americans. Ljubljana: ŠKUC, Studia Humanitatis. 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI Heritage Language and Dialect Maintenance among Slovene Immigrants and their Descendants in North America Šabec Nada 1997: Slovene-English language contact in the USA. – International Journal of the Sociology of language 124: Sociolinguistics of Slovene, 129–183. Šabec Nada 2006: Jezik, družba in kultura: slovenščina v stiku z angleščino. – Slavistična revija 54/special issue, 327–342. Šabec Nada 2009: Code-Switching. – Vesna Muhvić, Lejla Sočanac (eds.) Linguistics, Oxford: EOLSS Publishers/UNESCO, 312–327. Šabec Nada 2011: Slovene-English language contact: teaching and learn Slovene as a mother tongue in the U.S.A. and Canada. – Sonja Novak-Lukanovič, Vesna Mikolič (eds.) Slovenski jezik v stiku: sodobne usmeritve večjezičnega in manjšinskega izobraževanja. Ljubljana: Društvo za uporabno jezikoslovje, 190–203. Šabec Nada 2016: Language, literature and ethnic identity: the case of the Vancouver Slovene community. – Annales Series Historia et Sociologia, 26/1, 75–84. Šabec Nada, Koletnik Mihaela 2017: The role of dialect in mother tongue retention of Slovene Canadians: a case study. – DiG 25, 51–67. Štumberger Saša 2009: Nekaj značilnosti govorjenega jezika Slovencev v Nemčiji. – Vera Smole (ed.), Slovenska narečja med sistemom in rabo. Ljubljana: Znanstvena založba Filozofske fakultete. Thernston Stephan 1980: Harvard Encyclopedia of American Ethnic Groups. Cambridge, MA: Harvard University Press. Toporišič Jože 2000: Slovenska slovnica. Maribor: Založba Obzorja. A szlovén bevándorlók és leszármazottaik örökölt nyelvének és nyelvjárásának megőrzése Észak-Amerikában ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány az észak-amerikai szlovén és angol nyelv kapcsolatait elemzi, hangsúlyozva az anyanyelv/örökölt nyelv megőrzése és a nemzeti identitás közötti összefüggést. Történeti, társadalmi és kulturális áttekintést nyújt a szlovének Egyesült Államokba és Kanadába irányuló bevándorlásáról, különös figyelmet fordítva Clevelandre, a legnagyobb amerikai szlovén közösségre, valamint Vancouverre, Kanada egyik legkisebb közösségére. A két közösség nyelvi helyzetének részletes elemzése feltárta a szlovénről az angol nyelvre való áttérés folyamatát. Ez sok esetben három nemzedék alatt megy végbe: az első generációs bevándorlók még beszélnek szlovénül, gyermekeik többnyire kétnyelvűek, a harmadik generáció tagjai pedig már nem beszélnek szlovénül, vagy csak kivételes esetekben használják a nyelvet. A szlovén nyelv mindazonáltal mint Straipsniai / Articles 235 NADA ŠABEC, MIHAELA KOLETNIK anyanyelv/örökölt nyelv fontosabb helyet foglal el a nemzeti identitás jellemzői között (csak a kultúra előzi meg). Az amerikai és kanadai szlovének anyanyelvük/örökölt nyelvük iránti nagy megbecsülése – még ha egyes esetekben csupán jelképes is – bizonyítja, hogy sikeresen integrálódtak a társadalomba anélkül, hogy feladták volna nemzeti identitásukat. A nyelvészeti elemzés elsősorban az adatközlők által használt szlovén nyelvi társadalmi változatokra összpontosít. Ezért különböző nyelvjárások és regionális köznyelvi változatok beszélőit választottuk ki, hogy feltárjuk a nem standard nyelvváltozatok és a standard szlovén nyelv kapcsolatát. A hangrögzítővel készített interjúk során gyűjtött adatok azt mutatják, hogy az első generációs bevándorlók folyékonyan beszélnek szlovénül, és többnyire nyelvjárásban beszélnek. A Prekmurjei nyelvjárás maradt fenn a legjobb állapotban, és ez a regionális identitás legmarkánsabb ismertetőjegye. Másfelől a keleti nyelvjárásban, illetve Maribor városi köznyelvén beszélők diskurzusa nem tisztán nyelvjárási: a közép-szlovén köznyelv, sőt a standard szlovén nyelv bizonyos jegyei is megtalálhatók benne. A második generációs adatközlő már nem kizárólag szlovénül beszél, hanem beszéd közben vált a szlovén és az angol között. Szlovén nyelve a szüleitől átvett stájer nyelvjárás és a nyelvtanfolyamon elsajátított standard szlovén nyelv keveréke. A harmadik generáció két adatközlője már az angolt tekinti anyanyelvének, a szlovén pedig örökölt nyelv számukra. Így angolul beszélnek, ám elbeszéléseikbe beillesztenek néhány szót, amelyet a Notranjska nyelvjárását beszélő nagyanyjuktól, illetve gyermekkorukban látogatott nyelvtanfolyamokon tanultak. A három generáció képviselőinek összehasonlítása a szlovén nyelvtudás gyors hanyatlását és az angol nyelv befolyásának növekedését mutatja. A Szlovéniában született adatközlők esetében ez kölcsönszavakban, az Amerikában vagy Kanadában született kutatási résztvevők esetében pedig kódváltásban nyilvánul meg. Az utóbbi csoportnál a szlovén nyelvi normától való jelentős eltérések is megfigyelhetők fonológiai, morfológiai és szintaktikai szinten. Az anyanyelv/örökölt nyelv megőrzésének mértéke alapján kijelenthetjük, hogy a nyelvjárás az elsődleges nyelvváltozat azoknál a kutatási résztvevőknél, akik a legjobb szlovén nyelvtudással rendelkeznek. Más szóval a nyelvjárás olyan társadalmi nyelvváltozat, amely a kutatási résztvevők számára a legautentikusabb kifejezésmód, és erősebb etnikai és kulturális identitásképző tényező, mint a standard nyelv. Beérkezett 2017. augusztus 29-én. NADA ŠABEC Angol és Amerikai Tanulmányok Tanszéke Bölcsészettudományi Kar, Maribori Egyetem Koroška cesta 160, SI-2000 Maribor, Slovenia [email protected] MIHAELA KOLETNIK Szláv Nyelvek és Irodalmak Tanszéke Bölcsészettudományi Kar, Maribori Egyetem Koroška cesta 160, SI-2000 Maribor, Slovenia [email protected] 236 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI