„Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai

Straipsniai / Articles 9 ILJA LEMEŠKIN Litván Nyelvi Intézet Kutatási irányok: a régi balti irodalom és írásbeliség, lyginamoji folkloristika, leksikografija, baltistikos istorija. „VEGYENEK MEG ÉS OLVASSANAK”. A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉG ELSŐ NYOMTATOTT AKROSZTICHONJAI1 „Vegyenek meg és olvassanak”. Az első nyomtatott akrosztichonok a Litván Nagyfejedelemségben Anatolijaus Nepokupno atminimui ANOTACIJA A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott könyvei – az 1522-es Kis utazási könyv, valamint az mas – į rusėnų bei lietuvių skaitytoją prasiskynė kelią akrostichais. Vienodo formato ir ar1547-es katekizmus – egymás után, ugyanabban a történelmi-kulturális térben jelentek meg, Pranciškus Skorina és Martynas Mažvydas akrosztichonjai azonban mindeddig nem képezték alapos összehasonlító kutatás tárgyát. Ezt a hiányt kívánja pótolni ez a tanulmány. Először az 1519–1522 között keletkezett ruszin akrosztichonokat tárgyaljuk, amelyekhez M. Mažvydas potenciálisan igazodhatott. Az analógia alapján az akrosztichonok tulajdonságait vizsgáljuk, valamint tárgyaljuk az M. Mažvydas által létrehozott művecskék forrását. ESMINIAI ŽODŽIAI: M. Mažvydas, P. Skorina, akrostichas, Katekizmas, paratekstas, a könyv olvasóhoz intézett invokációja, négysoros vers, a könyv megszemélyesítése, reklamos kalba. ANNOTATION The first printed books in the Grand Duchy of Lithuania – The Small Travel Book in 1522 and Catechism in 1547 – paved their way to the Ruthenian and Lithuanian reader 1 Petras Kalibatas szívességből Martynas Mažvydas fakszimiléjével ajándékozta meg a szerzőt (Catechismvsa…, 72. példány). A Kamilė Kalibataitė gondoskodásával és támogatásával elkészített kiadvány nagyon hasznos volt e tanulmány megírásakor. Ezért őszinte köszönetemet fejezem ki a litván könyvkiadók családjának. ILJA LEMEŠKIN 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII akrosztichonokon keresztül. Az azonos formátumú és hasonló rendeltetésű könyvek egymás után keletkeztek ugyanabban a történelmi-kulturális közegben; Francisk Skorina és Martynas Mažvydas akrosztichonjai azonban mindeddig nem képezték alapos összehasonlító tanulmány tárgyát. A tanulmány e hiányt igyekszik pótolni. Először tárgyaljuk az 1519– 1522 közötti időszak ruszin akrosztichonjait, amelyekből M. Mažvydas esetleg ihletet meríthetett. Az analógiára hivatkozva az akrosztichonok jellemzőit elemzik; M. Mažvydas írásainak forrását tárgyaljuk. a könyv olvasóhoz intézett invokációja, négysoros versszak, a könyv megszemélyesítése, a reklám nyelve. KEYWORDS: M. Mažvydas, F. Skorina, acrostic, Catechism, paratext, the Az első nyomtatott Litván Nagyfejedelemségbeli könyvek – az 1522. évi Kis zarándokkönyv, valamint az 1547. évi katekizmus2 – akrosztichonok révén jutottak el a ruszin és a litván olvasóhoz. A kombinatorikus költészet finom eszközével a paleotípusok megjelölik keletkezésük körülményeit, illetve a szerkesztőhöz, szerzőhöz, kiadóhoz való viszonyukat. Azonos formátumú és hasonló műfaji rendeltetésű könyvecskék egymás után jelentek meg azon a paSkorinának és čioje istorinėje kultūrinėje erdvėje, todėl tenka apgailestauti, kad Pranciškaus Martynas Mažvydasnak az akrosztichonjai mindeddig nem képezték alapos összehasonlító kutatás tárgyát. E hiányt kívánja pótolni ez a tanulmány. Kezdetben potenciálisan aptarsime 1519–1522 m. rusėniškus akrostichus, į kuriuos 1547 m. katekizmas tájékozódhatott. Az analógia alapján megvizsgálunk néhányat, és más reneszánsz képviselők is akrostichų savybes, aptarsime M. Mažvydo sukurtų kūrinėlių šaltinius. 1. P. Skorina 1504–1512 m. gavęs įprastą universitetinį išsilavinimą, kaip ismerték a kombinatorikus költészet és a poétika finomságait. A tanulmányok során elsajátított készségeket a Szentírás prágai kiadása (   1519) je 1517–1520 m. Antai 1519 m. Raudų knygos     előszavában erősítette meg; itt a héber ábécén alapuló akrosztichonokról beszél:            „Tudni kell, hogy ebben a könyvben hat zsidó ábécé található” (f. 2v). Ezután a siralmak felépítését magyarázza: az első, a második és a negyedik siralomban „egy-egy ábécé” ( ), a harmadik, bánatos énekben pedig három található 2 Az első litván könyv ebben az időben szorosan összekapcsolódik Martynas Mažvydas személyével, noha a szerény kiadvány anonimként viselkedik. A „Mažvydas katekizmusa” fogalma kötelező érvényű, mivel magában foglalja a mű és az előszavak mintį, kad M. Mažvydas buvo visos knygos autorius, tačiau mes esame tikri tik dėl leidinio suszerzőségét. Ebben a tanulmányban a nyomtatott emlék régi elnevezését használjuk – az 1547. évi katekizmust. Így jelöljük azt a kiadványt (az első nyomtatott forrás alapján elnevezve), amely két egységből áll: a Katekizmusból (f. 20r-ig) és az Énekeskönyvből (f. 20v-től). Cikkek / Articles 11 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai (   ) (ten pat). Turima omenyje tai, kad knygos trečią eiA vers nem 22 sorból áll (a héber ábécé rendje szerint az áleftől a távig), hanem A kiadó, megőrizve az trigubai tiek (66 eil.), nes kiekviena abėcėlės raide prasideda trys eilutės iš eilės. akrosztichon elvét, az előszóban következetesen megadja valamennyi betű nevét ( –  –  –  –  –  –  stb.), valamint jelentésüket (                       … ir t. t.). Skaičius šeši, kurį sudaro vienas trigubas ir trys paprastieji akrostichai, P. Skorinos nuomone, atskleidžia Švč. Trejybės paslaptį:     „az éltető Szentháromság titkát megjelölve” (a gos kolofono, f. 12r). Vėliau abėcėlės pamatą P. Skorina pakeitė kitokiu akrosticho principu. Biknyzantiánus akathisztosz egy rövid bevezetésből és a görög ábécé akrosztichonját alkotó 24 strófából állt. A Vilniusban kiadott Kis útikönyvben P. Skorina hasonló jellegű szláv művet nyomtatott ki –          , azaz a szent Péterhez és Pálhoz szóló himnuszt. A himnuszt a korábbi írott hagyomány is tanúsítja (Турилов 1989: 92). Az öt bevezető strófa után itt olyan strófák következnek, amelyek kezdőbetűi a cirill ábécét alkotják -tól w-ig. Így az akrosztichus a szláv ábécé első 24 betűjét foglalja magában: 1 PAV. Akrostichą sudarančios raidės akatiste šv. Petrui ir Povilui (1522) Ugyanebben a könyvben hasonló módon két eredeti, műfaji akrosztichust is megszerkesztettek. P. Skorinos akatistai, tik vietoje tradicinės abėcėlės juose randame kitokios Ezek név-akrosztichusok, és segítségükkel közvetve tárul fel: -----–--------- džiama publikuojamų kūrinių (knygų) autorystė: ----–-w----–-- „Skorinaitis doktor Pranciškus írta” (A Keresztelő Szent Jánoshoz szóló akathisztosz –          w ) és ----–-w---w-–------- =–--------- „Skorinaitis doktor Pranciškus készítette” (A Jézus legédesebb nevéhez szóló akathisztosz –           ). A ---- „írta” és a ---- „készítette” első szavai megfelelnek a Kis útikönyv többi akathisztoszának öt bevezető strófájának. A -w----–-------–--------- szócsoportok és ILJA LEMEŠKIN 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A -w---w-–-------=–--------- az akathisztoszra jellemző 24 pozíciót foglal magában. P. Skorina saját maga által alkotott himnuszai azt mutatják, mennyire vonzó és fontos volt számára az akrosztichonok dimenziója. Finom kifejezésmód, amelyben az énekek sorainak kezdőbetűiből olyan mondatok állnak össze, amelyek tik rą informaciją, LDK spausdintoje knygoje buvo panaudotas pirmą kartą. „titokban” (függőlegesen olvasva) közvetítik azt 2. A Skorina-féle akrosztichonokat fontos szem előtt tartani, amikor az LDK nyomtatásának további fejlődését vizsgáljuk. Ugyanezt a művészi kifejezőeszközt másodszor az 1547. évi katekizmusban alkalmazták. 1938-ban Jan Safarewicz a litván könyv előszavában felfedezte az „anonim szerző” személyes akrosztichonját – M-A-R-T-J-N-V-S–M-A-S-V-JD-J-V-S (Safarewicz 1939). Hasonló helyzet állt fenn a Kis utazókönyv esetében is, mivel az akathisztokban található akrosztichonokat csak 1979-ben fejtette meg Anatolij Turilov (Турилов 1979: 75–76; 1981: 243–244). A szemérmes litván paleotípus ebből a szempontból nagyon hasonlít az első, az LDK területén kiadott könyvhöz. Ezzel ellentétes a távoli Prágában nyomtatott könyvek helyzete: címlapjaik, előszavaik és kolofonjaik nyomatékosan tájékoztatják az LDK olvasóját arról a nagy tudású férfiról, aki a Bibliát paskirtį bei sandarą, t. y. struktūros panašumus ir skirtumus. „kifejtette” és kiadta. M. Mažvydas és P. Skorina összevetése arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk a megjelölt személyes akrosztichonok keletkezésén, azok 2.1. Mint az LDK nyomdászati hagyományát folytató kiadónak, M. Mažvydasnak figyelembe kellett vennie a Kis utazókönyvet. Fontos megjegyezni, hogy az 1522 és 1547 között megjelent kiadványok között tartalmi és funkcionális rendeltetésbeli szinten hasonlóság figyelhető meg. A teljes ruszin nyelvű kiadványt – amennyire a fennmaradt példányok alapján megállapítható – a Zsoltároskönyv, a Horologion (Часослов), nyolc akathisztosz és nyolc kánon, a Hexameron (Шестоднев), a Bűnbánati kánon (Канон покаяльный), az Egyházi gyűlés rendje (Последование церковного собрания), valamint az 1523–1543. évi Paschalia alkotta (a ruszin paleotípusról bővebben: Немировский 1990: 430–467; Temčinas 2007; 2017: 73). E könyvek összességét a kiadó a latin liber viaticus „útikönyv” példája nyomán Kis útikönyvecskének nevezte el (vö. a befejező szóban a loc. alakot:          ). A gyűjtemény felépítése, valamint kifejező közös címe arra ösztönöz, hogy az 1522-es kiadványt a katolikus breviárium rövid változatával állítsuk párhuzamba, amely a Breviarium Curiae alapján a ferences testvéreknek köszönhetően terjedt el Nyugat-Európában. A ferences (illetve bernardinus) neveltetésű Franciskus Skorina maga is elkészítette és kiadta az istentiszteleti könyv olyan változatát, amelyet a keleti szlávoknak szánt. A Zsoltároskönyv külön bekötésével a Kis útikönyvecske gyakran Akatisztoszkönyvként (Акафистник, Каноник), vagyis az énekelt liturgikus költészet Cikkek / Articles 13 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai jóval rövidebb gyűjteményeként is működött. Hasonlóképpen a heterogén 1547-es katekizmus is tartalmaz énekeskönyvet – PRADESTYSE gieʃʃmes ʃchwentas. Az énekelt liturgikus költészet mellékletét benne a megfelelő hangjegyek kísérik. Mindkét, mindennapi olvasásra és éneklésre szánt könyvecske gyakorlati célokra alkalmazkodik (ennek megfelel az in octavo méretű formátum is), címzetti köre pedig utilitárius okokból, vagyis a vásárlók nagyobb száma miatt, széles. A könyvek egyaránt irányulnak a papokhoz és az egyszerű olvasókhoz, vagyis egyaránt szolgálják a lelkipásztorkodást, a katekizálást és a nép oktatását, valamint a magánjellegű művelődést3, a lélek személyes üdvösségét és a vallási tökéletesedést. A könyvek összevetésekor érdemes szem előtt tartani, hogy M. Mažvydas valószínűleg ismerte a Litván Nagyfejedelemség hivatalos kancelláriai nyelvét, mert ellenkező esetben nehéz lett volna számára Ragainėben a kerület kormányzójának fordítójaként dolgozni (Zinkevičius 1988: 44–45). Jelentős a valószínűsége annak, hogy az 1547-es katekizmus összeállítója tudott a Litván Nagyfejedelemség nyomdászatának úttörője által birtokolt kombinatorikai készségekről. Kétségtelenül nemcsak a ruszin kiadó példáját követhette / kellett követnie, hanem más kortársak kriptográfiai kísérleteit is, amelyek saját nevük kódolására irányultak. 2.2. P. Skorinára és a többi számos „anonimra” tekintve nem kell azt gondolni, hogy a szerzőséget a negatív reakciótól való félelmükben rejtették el. A különféle akrosztichonok írása a reneszánsz idején divattá, sőt bizonyos rutinná vált. Az írók a poetika népszerű eszközével tárták fel alkotói lehetőségeiket, gondolataik és szavaik leleményességét, illetve a tehetséges és hozzáértő emberekhez való tartozásukat. A ravasz írás szabályait az akkori olvasó is jól ismerte, aki a modern emberrel ellentétben kiválóan fel volt készülve a szöveg minden „titkának” megfejtésére. Az akrosztichont tehát mint az akkori jó ízlés kifejeződését a pragmatika prizmáján keresztül kell értelmezni. A művekben széles körben elterjedt a paratextus, a szerzői vagy allográf peritextus lényegi részeként. Ezért az akrosztichont megíró személyt további érvek nélkül nem lehet azonnal írónak tekinteni, az akrosztichon elve alapján írt utilitárius szöveget pedig irodalmi műnek. A „költő” fogalma, amelyet olykor P. Skorinára alkalmaznak, ebből a szempontból túlságosan kötelező érvényű. Maga a kiadó valószínűleg meglepődött volna, ha megtudja, hogy ez a címke most a neve mellett függ. Hasonlóképpen reagált volna M. Mažvydas is. Akkoriban illett akrosztichont írni, és a kiadók, könyvszerkesztők, szerkesztők, amikor adódott a megfelelő alkalom, minden, az igazi költők (akikből akkorra már akadtak) státuszára irányuló ambíció nélkül, szívesen összeállították őket. A ruszin és a litván nyomtatás úttörői egyáltalán nem titkolták akrosztichonjaikat. Az 1547-es kiadványban a kombinatorikus poétika jegyeit csak a Katekizmusban azonosítjuk, mégpedig annak eleji és végi pozíciójában (ném. Rahmenkompositionen), a 3. Zsoltároskönyv és a Horologion alapján a keleti szlávok nyelvet tanultak; Az 1547-es katekizmusban ezt a funkciót a Pygus ir trumpas mokʃlas ʃkaititi yr raʃchity tölti be. ILJA LEMEŠKIN 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII azaz a litván előszóban és a litván négysoros versben, a Skaititaiapban (erről később). A kiadvány utolsó részében, vagyis az énekelt költészet PRAírašymo vieta DESTYSE gieʃʃmes ʃchwentas, tokių požymių aptikta nebuvo. Taigi akrostichų című mellékletében a pozíció megfelel a bevezető résznek és a záró szónak. Éppen az ilyen paratextuális részekben valósultak meg leggyakrabban az efféle művecskék, illetve az olvasók itt várták, keresték és rendszerint itt találták meg őket. Az 1522-es kiadványból hiányzik a bevezető rész és a záró szó. A könyv végén a kiadó csak részletes tartalomjegyzéket nyomtatott ki    , vardijo visas sudedamąsias dalis. Žinoma, kad mechaniško šaltinių sąrašo nebuvo įmanoma suderinti su akrostichu, bet to daryti nebuvo ir prasmės. Knygos amelyben egymás után, a kezdeti és a végi pozíciókban különféle akrosztichonok je tradicijoje. Tarp kirilinių rašto ir spaudos paminklų tai tuomet dar nebuvo voltak elterjedtek, latinul szokásos. A rutén olvasók aligha keresnének itt valamiféle „titkos” szövegeket. Szerzőségének megjelölésére a kiadó egy sokkal megfelelőbb helyet választott, amely a paratextus szokásos határain kívül található, ezért korunkban magyarázatra szorul. 1 2 3 4 5 2 PAV. 1522 m. P. Skorinos Akatistas Saldžiausiajam Jėzaus vardui (1522), 2v-3r atlanka; a szerző az akrosztichon első lexémáját alkotó betűket Nyugat-európai Straipsniai / Articles 15 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai könyvek perspektívájából szemlélve az a benyomás alakulhat ki, hogy a kiadó által létrehozott akrosztichonok a liturgikus énekek sokaságában észrevétlenek maradnak, ez azonban nincs így. Az akrosztichonok megvalósításának pozíciója Sunku įsivaizduoti kitą rytų slavų literatūros formą, kuri P. Skorinos tikslams műfaji szempontból szignifikáns. annyira hasznos lett volna, mivel az állandó szerkezetű himnuszokban az akrosztichonok előre jelezhetők és várhatók voltak. Az akatisztoszgyűjteményekben a hagyományos poétikai eszköz alkalmazását gyakran a margón elhelyezett külön megjegyzés, sőt a művek címében feltüntetett jelzés is elárulja, például:   - „akrosztichon az ábécé szerint” (Турилов 1989: 92). Így annak a kornak az ortodox olvasói az akatisztoszban rendszerint függőlegesen elrendezett, ábécésorrendű betűkompozíciót vártak, ehelyett azonban név-akrosztichont olvastak ki belőle, inicialinį raidžių junginį, kuris koreliuoja su abėcėlės sekvenciją  -  . Tam, kad amely felfedte a könyv összeállítójának, kiadójának és az akatisztoszok szerzőjének személyét. Érdekes megjegyezni, hogy az első akrosztichonszó, ----, azt az akrosztichon könnyebben felismerhető legyen, az első öt versszakot, amelyek az első lexémát alkotják, egyetlen lap két oldalára helyezték el (lásd a 2. ábrát). Ráadásul a kiadó a további akrosztichon-recepciót szembetűnő tipográfiai eszközökkel könnyíti meg: a személyneveket nem egyszerű nagybetűs betűkkel (mint máshol), hanem díszes iniciálékkal írja be. 4 1 2 3 4 56 7 8 4 910 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 3 PAV. Vardinį akrostichą sudarančios raidės Akatiste Saldžiausiajam Jėzaus vardui (1522) 4 Šioje vietoje teksto rinkėjui, matyt, pritrūko K raidės inicialo. ILJA LEMEŠKIN 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A népszerű poétikai eszköz elhelyezkedési pozíciói, valamint a segédés előzetes monės, žymiai palengvinančios akrostichų atpažinimą ir ugdančios skaitytojo kompetenciák arra ösztönöznek, hogy óvatosan beszéljünk a feltételezett szerzőség eltitkolásáról és az anonimitásra való törekvésről. 2.3. Formai szempontból P. Skorina és M. Mažvydas akrosztichonjai különböznek. Ez azért van, mert a ruszin kiadót az akathisztosz szigorú keretei korlátozták. A himnusz kibontakozott szerkezete bonyolult, azaz igen hosszú akrosztichont követelt meg. A szükséges 24 akrosztichonpozíció mindegyikének betöltésére törekedve a kiadó beírta címét -w----, valamint a becenév eredetű ------- (vietoje trumpesnės lyties  arba ) ir atitinkama loszemélynév hosszabb, birtokos formáját, a latin végződéssel megkoronázott keresztnevet: ---------. A ---- és ---- igék segítségével akrosztichonjait az akathisztosz 29 betűjéig nyújtotta. M. Mažvydasnak nem voltak ilyen műfaji korlátai, ezért az általa kitalált kis mű egyszerűbb. Tradiciškai manoma, kad 1547 m. katekizme yra akrostichas, kuris prasideda nuo pratarmės trečiosios eilutės ir susideda iš 17 raidžių, tačiau lyginimas su P. Skorina azt mutatja, hogy ez némileg másképp is lehet. A függőlegesen beírt kis paprastai prasideda teksto pradžios pozicijoje. Akrostichų, kurie užbaigia kūriművek, illetve azok, amelyeket a könyvek közepén helyeznek el, jóval ritkábbak; gyakran (szemantikailag) folytatják a könyv elején található akrosztichont. Esetünkben a KNIGIELES Pacʒias byla Letuuinikump jr Sʒemaicʒiump című előszó két sorral kezdődik, amelyek a BJ betűkombinációt alkotják: BRalei ʃeʃeris imkiet mani ir ʃkaitikiet / Jr tatai ʃkaitidami permanikiet. A megjelölt szövegrészt pont zárja le, szemantikailag (koherensen) pedig ez a antrašte glaudžiai susijęs dvieilis gali būti vertinamas kaip fakultatyvus ir pridėtinis, nes tekstą be didesnio nuostolio įmanoma skaityti pradedant trečiąja sorral: Makʃla ʃchito tewai iuʃu trakʃʒdawa tureti. Ale to negaleia ne wenu budu gauti. … Természetes kérdés merül fel: miért bonyolította M. Mažvydas vertikálisan beírt művecskéjének értelmezését ezzel a látszólag fölösleges töredékkel? Miért volt ez olyan fontos? Talán azért, mert a BJ-ket jelentéssel bíró módon használta, vagyis egy olyan akrosztichon kezdetét alkotják, amelyet mindmáig nem sikerült teljes egészében elolvasni. Tanulmányok / Articles 17 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 4. ÁBRA M. Mažvydas litván előszavának első oldala, f. 4v. VUB: Lr 5650 ILJA LEMEŠKIN 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Reklama, susijusi su leidyba bei knygų platinimu, persmelkia visas aptariaa vallási beszámoló kiadása. Ezt tolakodó művészi eszközök nélkül teszik. A pápának egy hasonló gondolkodású beszélgetőtárs titokban elárulja legnagyobb aggodalmát és félelmét. 15 évvel ezelőtt Wittenbergben adták ki M. Luther Warnung an seine lieben Deutschen9 című könyvét, amelyet a reformátusok most ismét ki kívánnak adni. A pápa véleménye szerint jobb 30 tonna aranyat elveszíteni, mint ismét szembesülni ezzel a könyvvel, ezért a bíborosokkal, püspökökkel, apátokkal, prelátusokkal, plébánosokkal és minden más alárendeltjével együtt felvásárolja és elégeti őket. A pápát az Ördög sajnálja, aki viszont azt tanácsolja, hogy ne takarékoskodjanak a pénzeszközökkel, hogy a német földön még utolsóként fennmaradt zempliorius būtų rastas ir laiku sunaikintas. Priešingu atveju – knygai iš naujo egpaplitus is – a pokol csapdáiba lényegesen kevesebb ember jusson. A könyvnek az Ördög és a pápa ajkán elhangzó értékelése itt (ff. 5r-5v) reklámként működik, amely az igaz keresztényt arra készteti, hogy megvásároljon egy ilyen „veszélyes” kiadványt. A Koburgban 1546-ban kiadott New Zeyttung Vom Teuffel című beszámoló és annak későbbi német kiadásai egy hamarosan megjelenő vagy éppen frissen kinyomtatott könyv – Warnunge || D. Martini Luther/ an ʃeine || lieben Deudʃchen/ vor etlichen chen vnd || Land/ darinne reine Lehr des Euan= || gelij Jaren ge= || ʃchrieben auff dieʃen fall/ ʃo die Feinde || Chriʃtlicher Warheit dieʃe Kirgeprediget wird/ mit Krieg || vberʒiehen vnd ʒerʃtoren || wolten. – megvásárlására ösztönöznek. || Philippi Melanchthon előszavával ||. || Wittenberg/ || Hans || Lufft nyomtatta. || 1546 10. Tais pačiais 1546 m. Įspėjimas buvo pakartotinai išspausdintas Niurnberge (VD16 L 7345–7347), Strasbūre (VD16 L 7348), Tiubingene (VD16 L 7349); 1547 m. – dar kartą Vitenberge (VD16 L 7352). 1547 m. čekų laidoje (Paʃʃquillus: Nowiny o Cʒertu a Papeʒy…, apie ją toliau) popiežiaus bei Velnio pareiškimai reklamuoja atitinkamą čekišką Įspėjimo variantą, išspausdintą vėliau už reliaciją tais pačiais 1547 m.: Weyʃtraha Doktora Marti|| na Luthera k ʃveym mileym Niemcom/ před niekoli|| ka Lethy ʃepʃana/ na takowey konetʒ/ kdyby nepřá=|| tlé prawdy Křeʃtianʃké na gegich Cýrkwe a || do gich Ӡemij wnichǯ ʃe čiʃté včenij Swa|| tého Evangelium káǯe wáleč|| ně přitáhnauti / a gich z=|| káǯce býti chtěli/ yaké|| hoby wtom ʒ=|| puoʃobu po=|| lipa Melancktona kterauǯ geʃt včinil || natuto weyʃtrahu / Léta tohoto. 1547. w Wit|| temberce [et]c. O čeǯ ʃau ʃe ti dobřij Towaryʃʃy Cǯert || ʒ Papeǯem welmi ʃtarali aby 9 Turimas omenyje šis leidimas: ǯiti mie|| li. || Teeǯ y Předmluwa a nebo napomenutij wysoce vče=|| ného muǯe FiWarnunge || D. Martini Lu=||ther/ An ʃeine || lieben Deud=|| ʃchen (Gedruckt ʒu Wittemberg || Durch Hans Lufft || M.D.XXXI). VD16 L 7340–7342. 10 VD16 L 7350–7351. Elérhető az interneten: http://digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer. faces?doc=ABO_%2BZ200418609. Straipsniai / Articles 25 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai na Gewo newyʃʃlo. (Kinyomtatva és befejezve [Mladá Boleslavban Václav Oustskýnál] 1547. évben)11. Prie popiežiaus frustracijos ir Velnio susirūpinimo grįžtama dar kartą kitoa reláció részében (ff. 10r–10v). A reklámozott könyv címe itt másodszor tipográfiailag is ki van emelve – nagy betűkkel nyomtatták ki. Az ördög őszintén sajnálja barátját és általában valamennyi katolikust, mert véleménye szerint a pápa számára végzetes könyv nem lesz nagyon drága, és az az ember, aki lemond egy ízletesebb falatról és italokról, a megtakarított aprópénzéből ir popiežius, kuris paviešina preliminarų kainoraštį. Lyg būtų koks leidėjas ar spaustuvininkas, jis pareiškia, kad knyga bus pigi, vargu ar kainuos daugiau nemegvásárolhatja. Ezt sajnálattal fogadja el gu három krajcárért. Az előszóval viršys. Popiežiui patiktų, jei būtų pardavinėjama bent už tris–keturias kronas, drágább lesz, de így sem kerül majd négy krajcárba, mert ebben az esetben elérhetetlen volna a kíváncsi és az igazságra szomjazó nép számára. A reláció tehát részletesen tájékoztat M. Luther könyvének közeli megjelenéséről, és annak megvásárlására ösztönöz. Kiadóként C. Schnauss sem feledkezik meg irodalmi munkájáról, amelyet a reklám lehetőségeihez mérten megfelelően ellát a címlapon. Mivel a kiadvány állítólag névtelen, maga a könyv fordul az olvasókhoz (a szövegrészletet a továbbiakban „az olvasókhoz intézett invokációnak” nevezzük). Arra kéri őket save pirkti ir skaityti: Fromer Chriʃt Kauff vnd ließ mich in Treuen Dein gelt ʃol dich gewißlich nicht reuen Thu ich dan nicht frey die warheit ʃagen Tau So magʃtu mich vor dem Bapʃt verklagen „Ištikimasis krikščionie, pirk ir skaityk mane pasitikėdamas. tikrai nereikės gailėtis dėl savo pinigo, O jeigu aš nesakau teisybės, Tu galėsi mane apskųsti popiežiui.“ Vokiškąjį 1546 m. originalą, nagrinėjant inicialinį dvieilį M. Mažvydo praa nyelvben célszerű összevetni a cseh reláció-adaptációval, mivel az utóbbi, 1547-es kiadványban a vizsgált, olvasóhoz intézett invokáció némileg másképpen funkcionál. C. Schnauss a címlapon (f. 1r, lásd alább) feltüntette a könyv címét (a), annak rövid verses tartalmát (b), végül pedig a könyv olvasóhoz intézett invokációját (c), amelyet a reklám segédelemeként vizuálisan is kiemelt. A másik oldalon 11 Itt és a továbbiakban a „Knihopis” adatbázis szerinti hivatkozások szerepelnek. Knihopis 5126. Példány elérhető: https://books.google.cz/books?vid=NKP:1002400497&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false. ILJA LEMEŠKIN 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII A lap hátoldalán (f. 1v) megjelent egy verses előszó (d, e), amelyben Pasquino elmagyarázza a mű keletkezésének körülményeit, és széles körben moralizál. Čekų leidėjas Václavas Oustský šiek tiek kitaip sudėliojo išvardytus vienetus (a, c, b, d …), invokaciją nukreipė į skaitytojus (t. y. pavartojo daugiskaitos formas) ir įdomiai modifikavo prakalbą (f). Plg. : 1546 f. 1r 1547 f. 1r b a Amint nemrégiben a pápa c Fromer Chriʃt Kauff Paʃquillus. New Ӡeyttung Vom Teuffel. és társa Dwau ʃobie Der oberʃt Sathanus auß der hell Von jhrer gʃelʃchafft vnd dieʃem Kryg Sprach gehalten/vnd wem ʃie den Syg günnen wolten gʃcholten Darinn die Reichʃtend auch hart Drůmb das ʃie ʃich ʃtelln ʒür gegenweer den Keyʃer mit groʃʃem heer mne duowier eines bʃorgt tiech Penieʒ ʒa mne neda || te marnie / Geʃtli ʒie wteto wie || cy Dem ʃathan ʃein hoffnung felen gar. Můʒte nicht frey die warheit ʃagen So magʃtu vnd ließ mich in Treuen Dein gelt ʃol dich gewißlich nicht reuen 1546 a bapʃt ʃol ʃein ʃorg gwiß werden war Paʃʃquillus: Nowiny o Cʒertu a Papeʒy: wiernych a sʃtaupenych To || waryʃʃych / a gegich o nyniey || ʃʃych prʒibieʒych ʃpo || lecʒnem || Roʒmlauwanij All beyd hertʒlich gern Milij Krʒeʃtiane Kupugte a cʒtiete Wyder || nie / Shledate ʒie Wie auch der bapʃt nůr Sathan dargegen auff etwas horcht c nebudu prawdy || wyprawo || wati Dem mne ʒtoho trʒeba || prʒed Thu ich dan mich vor dem Bapʃt verklagen. Papeʒem Obʒialowati. Straipsniai / Articles 27 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 10 PAV. Koburgo 1546 m. C. Schnausso reliacijos titulinis lapas ILJA LEMEŠKIN 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII 1v. f. 1v d Paʃquill, ad lect. Chriʃtian. [et]c. e Frum en Chriʃten reich vnd armen Hort vnd laʃt euchs auch erbarmen Amint a pápa és társa meghallotta minden Gottes wort vertilgen wöllen Ich ʃtundt yetʒt neulich an eim ort tervüket és minden szavukat, különösen azt, amiért a pápa aggódott, és azt is, amire a sátán figyelt, hamarosan tudomást szereztek rólam, hogy egyáltalán nem fejezték be. Amit azonban ebből megjegyeztem, azt el akarom mondani fiatalnak és öregnek, hazám tiszteletére, különösen az evangéliumi szövetségnek, Den Freyen deutʃchen hochgenant hogy mindenki, fiatal és öreg, őrizkedjék a Nach welchem beiʃʃen dieʃe hündt sátán reménységétől. Ebben segítsen Isten Des bapʃts ʃorg war mach/mit gewalt jósága által, aki majd a pápa és egész társasága minden hamis tanácsát és tettét mindannyiunk javára feltárja, és segítségét sem fogja tőlünk megtagadni. Csak abban van a hiány, hogy egy hajszálnyit sem javulunk meg. Így Isten ismét megteszi, amit akarunk, és minden szükségünkben mellettünk áll. Annak az irgalmas, hűséges Drůmb laʃt vns nůr thun was wir ʃolln Istennek legyen örök dicséret, minden gúnyolódás ellenére. Á M E N Tanulmányok / Articles 29 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 11. ÁBRA C. Schnausso 1547. évi jelentésének cseh nyelvű kiadása, címlap ILJA LEMEŠKIN 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII f. 2r f. 2r fBapʃt. Ó, jaj, ó jaj… [reliacijos tekstas] b Pasquillus: Nemrégiben János pápa és kedves társa mondta neked. A legújabb Sátán, valamint a pokol népe, együtt voltak. Ó, a mostani, fegyveres és társas szövetségesekkel vívott harcról, aki ezt a győzelmet elnyeri; erről beszélgettek. Oba gʃau te gednomyʃlne wuole byli y vmijnienij. Aby poboǯnij ʃtawowe řiʃʃe nahlawu byli poraǯenij Mert te mindig nagy ellenállást tanúsítasz. Ezért a pápa proti geho Cyʃarʒʃke welebnoʃti a duoʃtogenʃtwij. minden szokás szerint komolyan igyekezett. És a Sátán, aki valóban mindenben segített neki, így Pál pápa mindig végrehajtotta, amire gondja volt; a Sátán pedig ilyen módon adta neki pecsétjét és reménységét, majd utána eljött hozzá: ~ f. 2v f. 2v Cikkek / Articles 31 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai f [reliacijos tekstas] d f e Paʃʃquillus k Kʒeʃtianʃkemu Cʒtenarʒi Aki szereti az Igazságot és Isten rendjét, ne akarjon a talpnyalók lábzsámolyává lenni. Lásd, mily kegyetlen, álnok a mágus szíve! Tiszteld / Lásd / és ítéld meg, ami A na Boha ani geho Slowo nicʒ nedbagij. meg van írva, és szakadj ki Babilon hálójából. Krisztusiak, hűségesek / szegények, gazdagok és urak. Halljátok, és ne bánkódjatok emiatt. Hogyan [viselkedik] Pál pápa most a társaságával. Isten szavát hallgatni sokféleképpen lehet, mint ahogy nemrég jelen voltam egy bizonyos helyen, és mindezt teljesen világosan és érthetően felfogtam. Mire fordított különös figyelmet a Sátán? Ezért azt kell nekik rólam Ӡwlaʃʃtie pak ocʒ geʃt Pawel Papeʒ pecʒowal. tudniuk, hogy mindenben nem követem azt, amit kívánnak és akarnak. És amit én valaha abból kaptam, azt emlékezetemben tartom. Erről tudjanak az idősek és a gyermekek is; és tegyük mindezt dicséretre és tisztességre. Ezek az atyai és mindenekelőtt nemes szokások; ők pedig harcolnak ellene, és tövig akarják rombolni. És íme, most már A ʒwlaʃʃtie pak tomu Ewangeliʃtʃkemu Puntu. mindenki: idősek és fiatalok. Aprotoʒ od takowe Satanowy nadiege a geho ʒboʒij Hanebnie ʃʃerednie y krwawie wadij. ILJA LEMEŠKIN 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII 12 PAV C. Schnausso reliacijos 1547 m. čekų laida, prakalba su eiliuota įžanga, f. 2v f. 3r Articles / Articles 33 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai f. 3r f [reliacijos tekstas] eVchoweiʒ nas wkryʃtu nam vcʒiniena Miloʃt Boʒij A tak ty wʃʃecky Papeʒowy ffaleʃʃne rady I geho Towaryʃtwa budau ʒgeweny tady Dle naʃʃeho budaucyho wʃʃeho dobreho Ne opuʃtijt Buoh a Pán pomocý lidu ʃweho Ale ten neywietʃʃy nedoʃtatek přinas geʃt naten čas Neʒ geʃtli ʒie my to coǯ naleʒij budeme cʒiniti Vcʒinijt nam Buoh ʒaʃe to coʒ my budeme chtiti Gemuʒto w Trogicy neroʒdilne bud cʒieʃt a chwala Kteraʒ ʃe gemu prʒedwieky wiekuow dala 1546 m. ir 1547 m. leidinių gretinimas atskleidžia, kad C. Schnausso sugaldar kitame skyriuje). A Ӡie naʃʃych ʒiwotuow nepolepʃʃugem ani ʒawlas paratekstusban az olvasóhoz intézett invokáció kezdetben (a német eredetiben) segédszerepet töltött be, ezért a coburgi kiadó kisebb fraktúrával nyomtatta. A cseh kiadásban a reklámvers „felértékelődött”, vagyis jogai a címével egyenlővé váltak: a címlapon ez a verses fragįžangą, t. y. fragmentą f, kurią galėtumėme A dijti ʃe bude wʒdy beʒprʒeʃtanij Nawiecʒne wieky beʒ ʃkona[n]ij Amen išversti taip: votas reklaminis ketureilis pasižymėjo patrauklumu bei gyvybingumu (apie tai mentas pratęsė kūrinio antraštę. Negana to, ketureilis padarė įtakos prakalbai! Pagal prabylančios knygos pavyzdį čekų vertėjas arba leidėjas jai prirašė eiliuotą „Kas myli teisybę ir Dievo tvarką Nenorėk pasilikti plikuolių atloša12. Lásd, milyen gonosz és álnok szíved van, Mit sem törődik Istennel és az ő szavaival. Olvasd, lásd, és értsd meg, ami meg van írva És gyorsan tépd ki Babilonból13”. Könnyen észrevehető, hogy az imperat. Cǯti „olvasd”, Wiʒ „nézd”, ʃuď „értsd meg, lásd át”, wytrhni „tépd ki” kibővíti a könyv korábbi felszólításait: ném. sg. Kauff „végy”, ließ „olvass” stb. pl. Kupugte „vegyetek” és cʒtiete „olvassatok”. Más szóval az 1547. évi cseh kiadványban a német eredetihez képest12 Katolikus papokat értenek alatta (gen. sg. Plechacʒuow): lu, pastebime įdomią tendenciją: vaizdingas reklaminis tekstelis nuo titulinio tonzúrált papokat, valamint szerzeteseket 13 A katolikus egyház csapdáiból (utalás a Mt (nom. sg. č. plecháč ‘turintis plikę; katalikų dvasininkas’). Nom. sg. č. podnož ‘kojų atrama’. 1,11–18-ra). ILJA LEMEŠKIN 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Chceš-li poznati přeslavné tři řeči híres nyelvet a zachovati peníze i megtakarítani bez vandrování doma most megismerheted, máš a sepsání. Protož čti sobě a spatříš s vděčností to, což jest tobě sepsáno v krátkosti mluvení a bez rozumění kadangi be nikýmž člověk není. „Ha meg akarod tanulni a három péči és pénzt és fáradságot teď poznání utazás nélkül, otthon a megismerést és a könyvet. Dėl to skaityk sau ir su padėka pamatysi tai, kas Tau trumpai parašyta, neb bez kalbėjimo ir be supratimo žmogus yra niekas.“ A markáns és állandó stilisztikai jegyek kétségkívül jellemzőek a tapasztalt coburgi irodalmárra és kiadóra, C. Schnaussra is, aki az itt tárgyalt invokációtípust19 a konkrét igényektől függően módosítja: a) 1550 m.: A Bábelben újszülött bálványról. Egy másolat=||, amelyet a rodiʃi kereskedők az igazságért Velen=||cébe és Welschlandba, majd később Rómából december || utolsó napján, 49-ben, valamint Velen=||céből írtak. 1550 (C.S.A.) (VD16 ZV 30501) Vásárolj meg, ó dig den 9. Januarij || dieʃes Funfftʒigʃten Jares etc.|| An die Kauffleut gen Augʃburg jámbor Krisztus, hűséggel, Laʃʒ dich ʒuleʃen keyn muhe rewen. Dann dir iʃt viel hieran gelegen/ Von des Sathans ʃchalckheit wegen. b) 1550 m.: Új hírek.|| A Bábelben újonnan született bálványról. Egy másolat=||, amelyet a rodiʃi kereskedők|| az igazságért Velen­cébe és Welschlandba,|| majd később Rómából december|| utolsó napján írtak. 49. vnd aus Venedig den 9. Januárban || ezen ötvenedik évben stb.|| Az augsburgi kereskedőknek || írva. (C.S.A.) (VD16 ZV 13960) Vásárolj meg, ó jámbor Krisztus, hűséggel, Ne sajnáld a fáradságot, hogy elolvasd. Dan dir iʃt viel hieran gelegen/ Von des Sathans ʃchalckheit wegen. 19 C. Schnaus könyveiben tipológiailag eltérő invokációkat találunk, amelyek tartalmuk szerint más kiadványokhoz vannak igazítva, pl. Egy másik lelki ének/ || Amelyben az ember minden reményét és || bizalmát egyedül és kizárólag Istenbe || vesse [stb. Egyedül hozzád, Uram || Jézus Krisztus. (1550, VD16 S 3184); Az ÚR szava örökké megmarad / || Hadd uralkodjék fölöttünk. || Aki minket örömben és bánatban || állhatatosan megőriz majd. ([1552], VD16 S 3174); Isten segítségével: Sárga/ fekete/ zöld és fehér/ || Szászországban és Hessenben elnyeri a díjat. || Isten adja kegyelmét örömökkel / Adjon neki békét és hosszú életet. (1555, VD16 S 3167); Aranyam és ezüstöm nincs/ || Amivel Isten ellát/ azzal tartozom/ || Hogy mindenkinek szolgáljak. || Amíg élek és szolgálni tudok. (1564, VD16 S 3168). Straipsniai / Articles 41 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 13. ÁBRA C. Schnauss Von dem newgebornen Abgott ʒu Babel című kiadványának 1550. évi címlapja ILJA LEMEŠKIN 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII c) 1555 m.: Valami új : || Egy igen áhítatos prédikáció/ amelyet || a bambergi szent püspök || saját személyében Szent Mártonnál/ sóhajtozások és könnyek között mondott el virágvasárnap az 1555. évben/ szeretett Urunknak és Megváltónknak || Jézus Krisztusnak || Jeruzsálembe való boldog bevonulásáról [et]c. || Szép történet is || a pálmaágak megszenteléséről/ a püspök dabey des H. Mans vberauß || wnderbarlicher Treume ʒwene/ auß || welchen mann künʃtlich Kochen vnd Lachen lernen mag [et]c. || Endtlich aber/ Ein wnderliche szolgálata által [et] c. (mei  N. der heiʃt C. Schnauß; Laus Deo Omnipotenti/ Anno 1555 Adij 3 May) (VD16 S 3166) (14. ábra). A legmagasságosabb Isten dicséretére és magasztalására/ az Ördög és serege ellenében. Vásárold meg és olvass engem (Ó) jámbor keresztény/ Lern was ihr Weih vnd Predig iʃt Így az invokációs négysorosok kulcsfontosságú sora, a Fromer Chriʃt Kauff vnd ließ Treuen C. Schnausso leidiniuose, sprendžiant pagal prieinamus šaltinius, pirmą mich in, egyszer már felhasználásra került az ördögről és a pápáról szóló 1546. évi New Zeyttung Vom Teuffel ([Coburg], 1546). Knygos personifikacija atsiranda beszámolóban – a Pasquillusban. a feltételezett anonimitás miatt (éppúgy, mint az nurodyta frazė buvo ne kartą modifikuota ir kitokiu (naujam leidiniui pritaikytu) pavidalu pakartotinai panaudota. Knygos, kur paliudytas vienodas arba pa1547. évi katekizmusban). A további termékeny motívumok: Fromer Chriʃt Kauff vnd ließ mich in Treuen – Kauff mich O fromer Chriʃt in trewen – Kauff vnd Ließ mich (O) frommer Chriʃt, itt nem mindegyikük szerepel. Nem zárható ki annak lehetősége, naudojo ir savo ankstesniuose lediniuose, kurie mums dar nežinomi arba mūhogy C. Schnauss e verset formáló mintát nem a mai időkben érte el. Az is lehetséges, hogy ezt a struktúrát már C. Schnauss előtt is használták. A vizsgált, az olvasóhoz intézett invokációt lényeges változtatások nélkül egészen a XVII. század elejéig közzétették. A későbbi kiadások (pl.: 1580, VD16 ZV 11492; 1600, VD17 14:686686C; 1605, VD17 3:019348C) a reláció rendkívüli népszerűségét tárják fel. 1546-ban a protestánsok hevesen olvasták és terjesztették a politikai szatírát, mivel az a schmalkaldeni háború legaktuálisabb eseményeire reagált. Akkor egész Nyugat-Európa figyelte őket. Ötven évvel később az akkori napok mios, nei suprantamos, tačiau skaitytojas patrauklia humanistinio dialogo foraktualitásai már nem voltak sem annyira érdekesek, és irodalmi szükségleteiket sem elégítették ki. Az új kiadásokat egy metszet kíséri, amely a reláció időtlen szereplőit: a pápát és az ördögöt ábrázolja (15. ábra). 5. Az 1547-es, litván paleotípusú katekizmus a 20r. f.-nél ér véget. A 20v fóliótól műfaji és szerzőségi szempontból új mű kezdődik – PRADESTYSE gieʃʃmes ʃchwentas. A katekizmust a prózában írt Upaminagimas című töredék zárja, amelyben M. Mažvydas ismét a „testvérekhez és nővérekhez” fordul, arra kérve őket alázatosan Cikkek / Articles 43 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 14. ÁBRA C. Schnauss 1555-ös Etwas neus: Ein ʃehr andechttige Predig… című kiadványának címlapja ILJA LEMEŠKIN 44 Az Acta Linguistica Lithuanica LXXVII lapjának (f. 20r) alján egy figyelemre priimti „trumpą mokslą“ ir jį mokėti. Upaminagimą vainikuoja trumpa pastaba Gals, kuri nubrėžia takoskyrą tarp sudedamųjų 1547 m. leidinio dalių. To paties méltó négysoros Skaititaiap jelent meg, amely megfelel C. Schnauss és más kiadók invokációs négysorosainak: Upaminagimas. PRaʃchau aʃch ius Letuwinikus ir ʃʒe= maicʒius miloʃius bralius ir ʃeʃeris, preg= tam ir vpaminaiu ius per Pn Ieʃuʃa Chriʃtuʃa at pirtkagi bei iʃʒanitagi muʃu idant ta trumpa makʃla iʃchmaktumbet ijr wiʃada atmintumbet, ʃunus iuʃu ir ʃchei= mina turit iʃchmakiti. A iʃchguldima pla= teʃnia iʃch kaʒanes ir patam iʃch dideʃnia katechiʃmuʃa makikieteʃe. A munkámat ezért írtam, és nagyon kérem, fogadják el. Vége. Olvassátok. Bralau milaʃis, ʃkaitidams tatai ʃʒinaʃy/ Jag taʃʃai lieʃʒuwis dabar reiʃchkieʃy. Ezért, ha valamilyen hibát írok Pataiʃik, bewyʃakia vʃʒwidegima. / 15. ÁBRA. C. Schnauss XVII. század eleji Newe című relációjának kiadása Újság/ || Az Ördögről és a pápáról/ || miként beszélgetnek egymással halten / || kurtʒweilig vnnd ʃehr luʃtig ʒu leʃen ([1605]) (VD17 3:019348C), címlap Straipsniai / Articles 45 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 16. ÁBRA. M. Mažvydas Katekizmusának vége (20r fólió) ILJA LEMEŠKIN 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII M. Mažvydas által alkotott paratextuális négysoros a katekizmus kolofonjának pozíciójában található, és megfelel a szokásos tartalmú ad lectorem aspektu pastebimas įdomus ryšys tarp lietuviškos prakalbos ir Katekizmo painvokációnak. Formailag a lezárás: a főszöveget keretbe foglaló egységek – mindkettő, és csakis ők! – azonos verselésűek. Egy másik fontos egyesítő vonás is megfigyelhető: a záró négysoros és az előszó önálló (vagyis ponttal lezárt) disztichonnal kezdődik, amelyek a BJ betűk azonos kombinációját alkotják. Hogy ez nem véletlen egybeesés, azt az első két sor egymás mellé állítása mutatja: BRalei ʃeʃeris imkiet mani ir ʃkaitikiet / Jr tatai ʃkaitidami permanikiet. Bralau milaʃis, ʃkaitidams tatai ʃʒinaʃy / Jag taʃʃai lieʃʒuwis dabar reiʃchkieʃy. A megjelölt részleteket pl. és sg. megszólítások nyitják, amelyek azonos lexémával kezdődnek: BRalei / Bralau, majd pl. és sg. szerepel. a ʃkaitidami / ʃkaitidams igenevek és a tatai névmás. Az a benyomás alakul ki, hogy az egyik disztichon a másik figyelembevételével készült. A beszéd nyomtatott disztichonjának forrását szem előtt tartva úgy kell vélnünk, hogy a záró invokáció módosította a beszéd disztichonját, nem pedig fordítva. A felsorolt Pirma. Dvi pirmos ketureilio Skaititaiap eilutės iš pradžių buvo parašytos megfelelések kétféleképpen magyarázhatók. és a könyv elején található beszédhez szánták. Ekkor a litván beszéd így hangozhatott maždaug taip: *Bralau milaʃis, ʃkaitidams tatai ʃʒinaʃy / Jag taʃʃai lieʃʒuwis dabar reiʃchkieʃy. Makʃla ʃchito tewai [tavo] trakʃʒdawa tureti. Ale to negaleia ne wenu budu gauti. Regiety to nareia ʃawa akimis / Taipyr iʃchgirʃti ʃava auʃimis. Jau nu ka tewai nakada neregieia / Nu ʃchitai wiʃs [tavimp] ateia. És így tovább. Később M. Mažvydas kitalált egy megfelelőbb bevezetést, amelyet C. Schnauss példája alapján imperatívuszokkal egészített ki. A korábban versbe szedett töredéket eltávolították, de kár lett volna sehol sem felhasználni. Második. A Skaititaiap invokáció kezdete egy korábbi, vagyis a bevezető kétsoros modellje alapján készült, mivel a szerző számára ismét aktuálissá vált a BJ betűkombináció. Ez azt jelentené, hogy a Katekizmust lezáró négysoros versszak Tanulmányok / Articles 47 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai egy kis akrosztichont alkot. A BJ betűk, amelyek a Baccalaureus Juris rövidítései, (a bevezető akrosztichonjához hasonlóan) ugyanazt a jogi baccalaureust, M. Mažvydast jelölnék. A középkori latinban széles körben elterjedt TP rövidítés pedig a Titulum Posuit „a kereszt jelét ráhelyezte” szókapcsolatot képviselné (Cappelli 1928: 517). Így a záró paratextus betűkombinációja, a B-J-T-P, megfelelne a latin Baccalaureus Juris Titulum Posuit kifejezésnek, amelynek jelentése „a jogi baccalaureus a kereszt jelét autorius čia užbaigia savo darbą ir „atsisveikina“. ráhelyezte”, illetve „M. Mažvydas megáldotta”. Egy ilyen tartalmú és rendeltetésű akrosztichon kiválóan illene ehhez a helyhez, hiszen emlékeztessünk no Safarewicziaus laikų, deja, įsigalėjo nuomonė, jog 1559 m. akrostichas nėra arra, hogy M. Mažvydas számára ismerős volt a könyv végén szereplő ze wiersz, zaczynający się od S–, tak samo po pozwisku Maswidas ukazuje się jeszcze M–“ (Safarewicz 1946: 65). „Perteklines“ <S> ir <M> raides lenkų akrosztichon. Hasonló módon mutatkozott be a Forma Chrikʃtima című kiadványban. Nuo Jatobulas: „Az akrosztichon nem tökéletes: a Martinus név után namas, kadangi akrostiche nebūna nesisteminių elementų, t. y. nemotyvuotų egy jeszctyrėjas bandė aiškinti tuo, kad varžomas eiliuotos formos, t. y. 9 eilučių posmų, M. Mažvydas nesuvaldė originalo.” Az ilyen értelmezés számunkra hihetetlennek tűnik, olyan betűknek, amelyek szétrombolnák a függőlegesen szigorúan összehangolt szöveget. Az utolsó lefordított művet – Gieʃme duchawna / ape muʃu S. Chrikʃta ʃuguldita ng D. Mart. Luthera (f. CIIIr-CVv) – három azonos terjedelmű versszak zárja, amelyek közül kettő (az utolsó előtti és az utolsó előtti előtti) megadja a fordító, illetve a könyv alkotójának kereszt- „[mes] Martynas Mažvydas žymime / reiškiame“ (pluralis auctoris / modestiae és vezetéknevét, de nem csak azt: M-A-R-T-J-N-V-S–S – M-A-S-W-J-D-A-S–M. A kombinatorikus művecske olvasata (vö. például C. Schnauss 1546-os kriptogram-bejegyzését) a következő: MARTJNVS-MASWJDAS–SM, azaz: Martinus Masvid[iu]s significamus, a középkori latin SM rövidítéssel alkotott kombinációban; az utóbbiról lásd: Cappelli 1928: 354). Ez megfelelne a Katekizmus „M. Mažvydas megáldotta” mondatának. A következő (sorrendben utolsó) versszak végre elhozza M. Mažvydas verbális „kifejezését”, vagyis azt, amit rövid imádság formájában tömören „jelent” az olvasó számára: Diewui Tewui ʃchlowe dkem Ir Jheʃu Chriʃtu garbinkem És a Szentlelket dicsérjük kem Az egyetlen Istent köszönjük Aki a keresztség által A bűnök bocsánatára És az örök üdvösségre vezetett Ng Chriʃtaus apʃʒadeta Jem buk amʃʒina garba. Ámen. ILJA LEMEŠKIN 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Taigi galima daryti išvadą, kad 1547 m. leidinyje tikriausiai turime du akrostichus, lotynų kalba įrašytus į eiliuotą lietuvišką knygos paratekstą. Katekizmo pabaigos akrostichas semantiškai pratęsė ir išplėtė prakalbos akrostichą: B–J–M-A-R-T-J-N-V-S–M-A-S-V-J-D-J-V-S – <Katekizmo tekstas> – B–J–T–P „teisių bakalauras Martynas Mažvydas < – > teisių bakalauras palaimino“. Tokiu būdu sudarytojas, anoniminės kompiliacijos sudėtyje, išryškino savo autorinę dalį. Kombinatorinių kūrinėlių įgyvendinimas lotynų kalbos ištekliais liudija, kad tai, jų adresatas nėra paprastas valstietis. Eilinis Katekizmo „vartotojas“ – skaitanklausantis, giedant, mokantis rašto ir elementarių religinių tiesų, nukreipta į tuvis – jų nepastebėtų ir neįvertintų. Akrostichai yra nukreipti į profesionalų skaitytoją, knygų žmogų, visų pirma – į įvairių doktrinų kunigus. Esame katekizmo kę manyti, jog panaudota raiškos priemonė glaudžiai susijusi su pirma 1547 m. prakalboje, adresuotoje tiems patiems „Lietuvos bažnyčios ganytojams ir tarnams“. Lotyniškose dedikacijoje ir prakalboje M. Mažvydas aštriai išpeikia Lietuvos Didžiąją Kunigaikštystę su visu jos katalikų dvasininkijos sluoksniu, kuris „saugo“ liaudį nuo Šventojo Rašto (apie tai kalba ir C. Schnaussas). Prie dedikacijos ir lotyniškos prakalbos tiesiogiai prisijungia lotyniškas akrostichas, todėl negalima teigti, kad prakalba nebuvo pasirašyta. XVI a. lotyniškai skaitantis ir kombinatorinę poetiką išmanantis asmuo nebuvo ribojamas atomistinio mąstymo (šaltinių neskyrė kalbos pagrindu, todėl toliau esantį lotynišką akrostichą gebėjo ne tik perskaityti, netroškino jų „savo sultyse“ kaip lituanistinį arba „svetimą“ tyrimo objektą), bet ir susieti su greta bei kitur esančiais lotyniškais parateksto elementais. A hozzáértő „aláírás” méltóképpen zárta le a latin előszót. Miután M. Mažvydas alaposan bírálta a katolikus papokat, ennek megfelelően írja alá magát – a BJ rövidítéssel jelzi, hogy ez a szigorú szerző nem akárki. A tiszta egyháztól eltávolodott papokkal szemben joga van szigorú szót ejteni, mivel maga is ismeri az egyházi kánonokat. a korai keresztény egyház rendjére emlékeztet, megígéri, hogy Būdamas kanonų teisės bakalauru B. J. Martinus Masvidius savo prakalboje nem érinti (ami azt jelenti, hogy potenciálisan érintheti) „a vallások titkosabb és vitatott kérdéseit” stb. A hozzáértő olvasót megszólítva M. Mažvydas könyvének paratextusában nem korlátozódott pusztán a kombinatorikára. A szerző a finom irodalmi utalásoktól sem riadt vissza. Ezt az adott év legaktuálisabb protestáns „bestsellereit” figyelembe véve tette; esetünkben egy különösen népszerű (az 1546. évi kiadások mennyisége és a fennmaradt példányok száma alapján megítélve) pápáról és az Ördögről szóló relációra utalt. Az 1546. évi könyv megszemélyesítése C. Schnauss számára hasznosnak és alkalmasnak bizonyult egy „anonim” kiadvány közzétételéhez, mivel a fiktív Pasquino eltakarta a valódi szerzőt, aki saját nevén (szerzőként és / vagy kiadóként) nem reklámozhatta a kiadványt. Ezt a feladatot sikeresen magára a könyvre ruházták át, amely hirtelen megszólal az olvasóhoz. Cikkek / Articles 49 „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai Az 1547-es katekizmus címoldalán szintén nincs megnevezve a könyv szerzője. Teljesen lehetséges, hogy a Katekizmus C. Schnauss publikációjának hatására vált névtelen kiadvánnyá. Úgy tűnik, hogy szoros kapcsolat áll fenn C. Schnauss és M. Mažvydas kiadványainak állítólagos névtelensége és a könyv megszemélyesítése között. A reklámjellegű invokációt, pontosabban az invokációs négysoros kulcsfontosságú megfogalmazását: Fromer Chriʃt Kauff vnd ließ mich, M. Mažvydas kreatívan felhasználta a litván előszó elején, majd tovább folytatta, kibontva a „beszélő” könyv motívumát. Az olvasóhoz intézett invokációt litvánul adaptálva, ugyanazon német vagy / és cseh invokációs négysoros példája alapján (egyúttal figyelembe véve litván előszavának kezdetét is) megalkotta a befejező verses kis művet, a Skaititaiap-ot. A lehetséges forrás(ok)ról szólva szándékosan többes számot használunk. Azt feltételezni, hogy M. Mažvydas a Katekizmus megírásakor nem tudott németül, illetve nem meríthetett C. Schnauss német nyelvű relációiból, úgy tűnik, nincs okunk. A hagyományos álláspontot továbbra is M. Mažvydas II. levelének (legkésőbb 1549 februárjából való) értelmezése határozza meg, amely számunkra túlságosan radikálisnak, szó szerinti és a levél tágabb összefüggéséből kiragadottnak tűnik. Az Albrecht herceghez címzett levélben a levélíró azt kéri, hogy nevezzék ki lelkésszé Labguvába vagy Ragainėbe. M. Mažvydas véleménye szerint az első gyülekezet kevésbé volna megfelelő, mivel egyáltalán nem tud németül (non calleo guvoje tuomet jau gyveno nemažai vokiečių, ir jis nebūtų buvęs pajėgus jiems aliquantulum Germanice; M. Ročka fordítása: „egyáltalán nem beszélek németül”). Meg kell érteni, hogy Labguban ennek megfelelően lelki szolgálatot teljesíteni. A lelkész alkalmasságát akkor is, és ma is, nem az olvasási, hanem a prédikálási képessége alapján ítélték, illetve ítélik meg. A kiejtés hibái miatt az idegen származású lelkész gyakran gúny tárgyává vált (gondoljunk az 1706. évi filológiai vitára). Mivel nem rendelkezett a szükséges beszédkészséggel, M. Mažvydas szerényen arra kéri a herceget, hogy egy litván gyülekezetbe nevezze ki, noha, mivel nem volt más választása, Labguvába is elutazna (azaz kénytelen volna úgy szolgálni, ahogy a szükséges nyelvi gyakorlat nélkül képes lenne rá, és németül?). A levél tehát a lelkészi szolgálatról, azaz a prédikációk felolvasásáról szól, nem pedig valamiféle mindennapi társalgásról és a nyelv általános megértéséről. A nyelvtudás akkor is, most is tág fogalom, és figyelembe kell venni a funkcionális rendeltetését. 1549-ben az eruditus M. Mažvydas valószínűleg folyékonyan olvasott németül, lengyelül, csehül, ruténül, poroszul stb., de miután Poroszországba került, anyanyelvén tudott prédikálni. A német és / vagy a cseh nyelv bizonyos fokú ismeretét az e cikkben elemzett dolgok is igazolják. IRODALOM Cappelli Adriano 1928: Lexicon abbreviaturarum = Latin és olasz rövidítések szótára. Leipzig: Weber.