„Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai

ILJA LEMEŠKIN Litván Nyelvi Intézet Kutatási területei: a régi balti irodalom és írásbeliség, az összehasonlító folklorisztika, a lexikográfia, a baltisztika története. „VEGYETEK MEG ÉS OLVASSATOK EL”. A LDK ELSŐ NYOMTATOTT AKROSZTICHONJAI1 „Vegyetek meg és olvassatok el”. A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott akrosztichonjai Anatolijus Nepokupnas emlékére ABSZTRAKT A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott könyvei – az 1522-es Kis utazási könyvecske és az 1547-es katekizmus – akrosztichonok segítségével találtak utat a ruszin és a litván olvasókhoz. Azonos formátumú és hasonló rendeltetésű könyvecskék követték egymást ugyanabban a történeti-kulturális térben, ám Francysk Skaryna és Martynas Mažvydas akrosztichonjai mindmáig nem képezték alapos összehasonlító vizsgálat tárgyát. A tanulmány ezt a hiányt igyekszik pótolni. Először az 1519–1522 közötti ruszin akrosztichonokat tárgyalja, amelyekhez M. Mažvydas potenciálisan igazodhatott. Az analógia alapján az akrosztichonok sajátosságait vizsgálja, és tárgyalja M. Mažvydas által alkotott kis művek forrását. KULCSSZAVAK: M. Mažvydas, P. Skaryna, akrosztichon, katekizmus, paratextus, a könyv olvasóhoz intézett invokációja, négysoros vers, a könyv megszemélyesítése, reklámnyelv. ANNOTÁCIÓ A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott könyvei – az 1522-ben megjelent Kis úti könyv és az 1547-es Katekizmus – akrosztichonok révén jutottak el a ruszin és a litván olvasókhoz. 1 Petras Kalibatas jóvoltából a szerző megkapta Martynas Mažvydas művének fakszimile kiadását (Catechism..., 72. példány). A Kamilė Kalibaitė gondoskodásával és támogatásával elkészített kiadvány igen hasznosnak bizonyult e cikk megírásakor. Ezúton őszinte köszönetemet fejezem ki a litván könyvkiadók családjának. Straipsniai / Articles 9 ILJA LEMEŠKIN akrosztichonokon keresztül. Az azonos formátumú és hasonló rendeltetésű könyvek egymás után, ugyanabban a történeti-kulturális közegben születtek; Francisk Skorina és Martynas Mažvydas akrosztichonjai azonban mindeddig nem képezték alapos összehasonlító vizsgálat tárgyát. A cikk e hiány pótlására tesz kísérletet. Először az 1519–1522 közötti ruszin akrosztichonokat tárgyalja, amelyekből M. Mažvydas esetleg meríthetett ihletet. Analógiák alapján elemezzük az akrosztichonok jellemzőit, és tárgyaljuk M. Mažvydas írásainak forrását. KULCSSZAVAK: M. Mažvydas, F. Skorina, akrosztichon, katekizmus, paratextus, a könyv olvasóhoz intézett megszólítása, négysoros versszak, a könyv megszemélyesítése, a reklám nyelve. A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott könyvei – az 1522-es Kis úti könyvecske és az 1547-es katekizmus2 – akrosztichonok révén találtak utat a ruszin és a litván olvasókhoz. E finom, kombinatorikus poétikai eszközzel a szerzők a művek keletkezésének körülményeit, illetve a szerkesztőhöz, szerzőhöz, kiadóhoz fűződő viszonyukat fejezik ki. Az azonos formátumú és hasonló műfaji rendeltetésű könyvecskék egymás után jelentek meg ugyanabban a történeti-kulturális térben; ezért sajnálatos, hogy Pranciškus Skorina és Martynas Mažvydas akrosztichonjai mindeddig nem képezték alapos összehasonlító vizsgálat tárgyát. E cikk e hiány pótlására vállalkozik. Először az 1519–1522 közötti ruszin akrosztichonokat tárgyaljuk, amelyekhez az 1547-es katekizmus esetleg igazodhatott. Analógiák alapján megvizsgáljuk az akrosztichonok néhány jellemzőjét, és tárgyaljuk M. Mažvydas műveinek forrásait. 1. P. Skorina, aki 1504–1512 között szokásos egyetemi képzésben részesült, a reneszánsz más képviselőihez hasonlóan jártas volt a kombinatorikus poétika és a költészet finomságaiban. Tanulmányai során szerzett készségeit a Szentírás 1517–1520 közötti prágai kiadásával fejlesztette tovább. Így például 1519-ben a Siralmak könyvében (книга рекла́м па́чѣ ѥме́нѣ (ѿстаромъ месте па҆чскомъ 1519)) található előszóban a héber ábécén alapuló akrosztichonokról beszél: пове́рь есть кдѣли иже сна книга замыкает все шесть азбукъ еврейскихъ. „Tudni kell, hogy ebben a könyvben hat héber ábécé található” (f. 2v). Ezután a siralmak felépítését magyarázza: az első, második és negyedik siralomban „egy-egy ábécé” (азбука єдина) található, a harmadik, gyászos énekben pedig három. 2 Az első litván könyv ebben az időszakban szorosan kötődik Martynas Mažvydas személyéhez, noha a szerényebb kiadvány névtelen műként jelenik meg. A „Mažvydas katekizmusa” elnevezés kötelez, mert azt a benyomást kelti, hogy M. Mažvydas volt az egész könyv szerzője; mi azonban csak a kiadvány összeállítását és az előszók szerzőségét tulajdoníthatjuk biztosan neki. A cikkben a régi nyomtatvány megnevezését használjuk: 1547-es katekizmus. Ez a kiadványt jelöli (az első nyomtatott forrás címe alapján elnevezve), amely két részből áll: a Katekizmusból (f. 20r-ig) és az Énekeskönyvből (f. 20v-től). 10 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vásároljatok meg és olvassatok engem”. A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott akrosztichonjai (ὅτεθενι γαρε ἄζέγκι τω) (ugyanott). Arról van szó, hogy a könyv harmadik énekét nem 22 sor alkotja (a héber ábécé aleftől tavig terjedő rendje szerint), hanem ennek háromszorosa (66 sor), mivel az ábécé minden betűjével három egymást követő sor kezdődik. A kiadó megőrizte az akrosztichon elvét: az előszóban következetesen felsorolta az összes betű nevét (אָלֶף – בֵּית – גִּימֶל – דָּלֶת – הֵא – וָו – זַיִן stb.) és jelentésüket (ἄλφα …). A három szokásos akrosztichonból és egy tribaszból álló ének P. Skorina szerint a Szentháromság titkát tárja fel: назма тайнѣ живоначной троици „az életadó Szentháromság titkát jelölve” (a könyv kolofonjából, f. 12r). Később P. Skorina az ábécéalapú akrosztichont más akrosztichonelvre cserélte. A bizánci akathisztosz egy rövid bevezetőből és a görög ábécé akrosztichonját alkotó 24 strófából állt. A Vilniusban kiadott Kis utazókönyvben P. Skorina hasonló jellegű szláv művet nyomtatott ki – ἄκαθιστον святой богородице апостолъ петровъ и павловъ и всемъ апостоломъ, vagyis akathisztoszt Szent Péterhez és Pálhoz. A himnuszt korábbi írott hagyomány kíséri (Турнов 1989: 92). Öt bevezető strófa után olyan strófák következnek, amelyek kezdőbetűi a cirill ábécét alkotják а-tól ω-ig. Az akrosztichon tehát a szláv ábécé első 24 betűjét foglalja magában: 1 pav. Akrostichą sudarančios raidės akatiste Šv. Petrui ir Povilui (1522) Ugyanebben a könyvben hasonló módon két eredeti P. Skorina-akathisztosz is készült, de a hagyományos ábécé helyett másfajta akrosztichont találunk bennük. Névakrosztichonok ezek, amelyek révén közvetve feltárul a közölt művek (könyvek) szerzősége: п-н-с-а-л-λ-ω-к-т-ο-ο-с-к-ο-ρ-н-н-ц-ф-р-а-н-ц-к-с „doktor Skorina Franciskus írta” (Akathisztosz Keresztelő Szent Jánoshoz – ἄκαθιστον чесномъ и всехвалномъ пророкъ предтечи и крестителю господню июанну поем) és а-ε-л-а-λ-δ-ω-к-т-ω-р-с-к-ο-ρ-н-н-ц-ф-р-а-н-ц-к-с „doktor Skorina Franciskus készítette” (Akathisztosz Jézus legédesebb nevéhez – починается ἄκαθистъ пресладкомъ имене гдѧ нашего і҃са х҃а глаголемыи поста дны). A п-н-с-а-л „írta” és az а-ε-л-а-λ „készítette” első szavak a Kis utazókönyv többi akathisztoszának öt bevezető strófájának felelnek meg. Az а-ω-к-т-о-р-с-к-ο-ρ-н-н-ц-ф-р-а-н-ц-к-с szószerkezetek és Straipsniai / Articles 11 ILJA LEMEŠKIN Az A–ω–κ–τ–ω–ρ–κ–ο–ρ–ι–ν–ι–ψ–φ–ρ–α–η–ι–κ–ο–ς az akathisztosz szokásos 24 pozícióját foglalja el. A P. Skorina által komponált himnuszok megmutatják, mennyire vonzó és fontos volt számára az akrosztichon mint eszköz. A kifejezésmód finom eszközét, amikor a himnuszok sorainak kezdőbetűiből mondatok állnak össze, amelyek „titokban” (függőlegesen olvasva) bizonyos információt közvetítenek, a Litván Nagyfejedelemség nyomtatott könyvében elsőként alkalmazták. 2. Skorina akrosztichonjait fontos szem előtt tartani a Litván Nagyfejedelemség nyomtatásának további fejlődését vizsgálva. Ugyanezt a művészi kifejezőeszközt másodszor az 1547-es katekizmusban alkalmazták. 1938-ban Janas Safarewiczius a könyv litván nyelvű előszavában felfedezett egy „névtelen” személyes akrosztichont – M-A-R-T-I-N-V-S-M-A-S-V-I-D-I-S (Safarewicz 1939). Hasonló volt a helyzet a Kis utazókönyvvel is, hiszen az akathisztoszokban található akrosztichonokat csak 1979-ben fejtette meg Anatolijus Turovas (Туров 1979: 75–76; 1981: 243–244). A régi litván nyomtatvány ebből a szempontból nagyon hasonlít az első, a Litván Nagyfejedelemség területén kiadott könyvre. Ellenkező a helyzet a távoli Prágában nyomtatott könyvekkel: címlapjaik, előszavaik és kolofonjaik nyomatékosan tájékoztatják a Litván Nagyfejedelemség olvasóját arról a nagy tudós férfiúról, aki a Bibliát „lefordította” és kiadta. M. Mažvydas és P. Skorina összevetése arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk az említett személyes akrosztichonok eredetén, rendeltetésén és szerkezetén, vagyis szerkezeti hasonlóságain és különbségein. 2.1. A Litván Nagyfejedelemség nyomdászati hagyományát folytató kiadóként M. Mažvydasnak figyelembe kellett vennie a Kis utazókönyvet. Fontos megjegyezni, hogy az 1522 és 1547 közötti kiadványok között tartalmi és funkcionális hasonlóság figyelhető meg. A fennmaradt példányok alapján a teljes ruszin kiadványt a Zsoltároskönyv, a Horologion (Часослов), nyolc akathisztosz és nyolc kánon, a Hexaemeron (Шестоднев), a Bűnbánati kánon (Канон покаянный), az Egyházi zsinat szertartásrendje (Последование церковного собора) és az 1523–1543-as Paszkália alkotta (a ruszin régi nyomtatványokról bővebben: Немировский 1990: 430–467; Temčinas 2007: 2017: 73). Ezt a könyvet a kiadó a latin liber viaticus „úti könyv” mintájára teljes egészében Kis utazókönyvnek nevezte (vö. a zárszóban szereplő loc. alak: псалмы очи всем людям подобной книжце поданы катые положены суть). A gyűjtemény felépítése és beszédes összefoglaló címe arra ösztönöz, hogy az 1522-es kiadványt a katolikus breviárium rövid változatával állítsuk párhuzamba, amely Breviarium Curiae alapján a ferences szerzeteseknek köszönhetően terjedt el Nyugat-Európában. A ferences (illetve bernardin) neveltetésű Pranciškus Skorina maga is elkészítette és kiadta a keleti szlávoknak szánt zsolozsma egyik változatát. A Zsoltároskönyvtől külön bekötve a Kis utazókönyv gyakran akathisztoszgyűjteményként (Акафистник, Канон), vagyis az énekelt liturgikus költészet jóval rövidebb gyűjteményeként is szolgált. Kétségtelen továbbá, hogy az 1547-es katekizmus összeállítása tartalmazta 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai énekeskönyvet – PRADESTYSE giesmes šventas. Az énekelt liturgikus költészet kezdetét megfelelő hangjegyek kísérik. Mindkét könyvecske mindennapi olvasásra és éneklésre készült, gyakorlati célokra szabták őket (ennek felel meg az in octavo méretformátum), címzetti körük pedig hasznossági okokból, vagyis a potenciális vásárlók szélesebb köre miatt tág. A könyvek egyaránt szólnak egyházi személyekhez és egyszerű olvasókhoz, vagyis lelkipásztori munkára, hitoktatásra és a nép tanítására, valamint magánjellegű művelődésre, a lélek személyes üdvösségére és vallási tökéletesedésre szolgálnak. A könyvek összevetésekor érdemes szem előtt tartani, hogy M. Mažvydas valószínűleg ismerte a Litván Nagyfejedelemség hivatalos kancelláriai nyelvét, különben nehezen tudott volna Ragainében a kerületi kormányzó fordítójaként dolgozni (Zinkevičius 1988: 44–45). Meglehetősen valószínű, hogy az 1547-es katekizmus összeállítója ismerte a Litván Nagyfejedelemség nyomdászatának úttörőjére jellemző kombinatorikus készségeket. Kétségkívül nemcsak a ruszin kiadó példáját követhette, hanem más kortársainak azon kriptográfiai próbálkozásait is, amelyek a nevük kódolását célozták. 2.2. P. Skorinára és a sok „névtelen” szerzőre tekintve nem szabad azt hinnünk, hogy negatív fogadtatástól tartva titkolták szerzőségüket. A különféle akrosztichonok írása a reneszánsz idején divattá, sőt bizonyos rutinná vált. A népszerű költői eszközzel az író női szerzők kreatív képességeiket, gondolati és nyelvi leleményességüket, illetve a tehetséges és hozzáértő emberek közé tartozásukat mutatták meg. A rejtett írás szabályait az akkori olvasók is jól ismerték, és a mai emberrel ellentétben kiválóan fel voltak készülve arra, hogy feltárják a szöveg valamennyi „titkát”. Az akrosztichont tehát a kor jó ízlésének kifejezéseként a pragmatika szemszögéből kell értelmezni. A művekben az akrosztichon gyakran a bemutatott szöveg, a szerzői vagy allográf paratextus alapvető részeként jelenik meg. Emiatt az akrosztichont író személyt további érvek nélkül nem lehet azonnal írónak tekinteni, ahogyan az akrosztichon elve szerint írt utilitárius szöveget sem lehet irodalmi műnek minősíteni. A P. Skorinára olykor alkalmazott „költő” megjelölés ebből a szempontból túlzott elvárásokat támaszt. Maga a kiadó alighanem meglepődött volna, ha megtudja, hogy ma ilyen címkét ragasztanak a nevéhez. M. Mažvydas is hasonlóan reagált volna. Akkoriban illett akrosztichont írni, és a kiadók, könyvszerkesztők, szerkesztők a megfelelő alkalommal szívesen illesztettek be ilyeneket, anélkül hogy valódi költői rangra törekedtek volna (és akkoriban már akadtak valódi költők). A ruszin és a litván nyomtatás úttörői egyáltalán nem titkolták akrosztichonjaikat. Az 1547-es kiadványban a kombinatorikus poétika jegyei csak a Katekizmusban azonosíthatók, mégpedig annak elején és végén (lásd Rahmenkomposition), 3 A Zsoltároskönyv és a Horologion alapján a keleti szlávok nyelvet tanultak; az 1547-es katekizmusban ezt a funkciót a Pygus ir trumpas mokslas skaityti ir rašyti. tölti be. Straipsniai / Articles 13 ILJA LEMEŠKIN azaz a litván előszóban és a litván négysorosban Skaititaiap (erről alább). A kiadvány utolsó részében, vagyis az énekelt költészet függelékében, amelynek címe PRADESTYSE gieffmes schuentas, ilyen jegyeket nem találtunk. Az akrosztichonok elhelyezése tehát a bevezető résznek és a zárszónak felel meg. Éppen ezekben a paratextuális részekben valósultak meg leggyakrabban az ilyen típusú apró művek, illetve itt várták, keresték és rendszerint találták meg őket az olvasók. Az 1522-es kiadványból hiányzik a bevezető rész és a zárszó. A könyv végén a kiadó csupán részletes tartalomjegyzéket nyomtatott ki писаны речи всей книжце, amelyben sorra felsorolta az összes alkotórészt. Természetesen a források mechanikus jegyzékét nem lehetett összeegyeztetni az akrosztichonnal, de ennek nem is lett volna értelme. A könyvek elején és végén különféle akrosztichonok voltak elterjedtek a latin hagyományban. A cirill írás és nyomtatás emlékei között ez akkor még nem volt szokásos. A ruszin olvasók aligha kutattak volna itt valamilyen „titkos” szöveg után. Szerzőségének megjelölésére a kiadó sokkal megfelelőbb helyet választott, a szokásos paratextus határain kívül; ezt napjainkban meg kell magyaráznunk. 2. ÁBRA. P. Skorina 1522-es Akathisztosza Jézus legédesebb nevéhez (1522), a 2v–3r fóliópár; az akrosztichon első lexémáját alkotó betűk 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Vegyetek meg és olvassatok.” Az első nyomtatott akrosztichonok a Litván Nagyfejedelemségben A nyugat-európai könyvek perspektívájából úgy tűnhet, hogy a kiadó alkotta akrosztichonok észrevétlenek maradnak a liturgikus énekek sokaságában, ám ez nincs így. Az akrosztichonok elhelyezése műfaji szempontból jelentős. Nehéz elképzelni a keleti szláv irodalomnak olyan más formáját, amely P. Skorina céljaihoz ennyire hasznos lett volna, hiszen a kötött szerkezetű himnuszokban az akrosztichonok előre jelezhetők és elvártak voltak. Az akathisztoszokban a hagyományos poétikai eszköz alkalmazását gyakran külön margójegyzet, sőt a művek címe is elárulja, például: крєстожьно по аз-вькы „ábécé szerinti akrosztichon” (Тупиков 1989: 92). Az adott század ortodox olvasói tehát rendszerint a betűk függőleges elrendezésű, ábécérendű kompozícióját várták az akathisztoszban, ám ennek helyén név-akrosztichont olvastak ki, amely feltárta a könyv összeállítójának, kiadójának és az akathisztosz szerzőjének személyét. Érdekes megfigyelni, hogy az akrosztichon első szava, а-є-л-л, olyan kezdőbetű-sorozatot tartalmaz, amely korrelál az а – є ábécésorrenddel. Hogy az akrosztichon könnyebben felismerhető legyen, az első öt strófát, amelyek az első lexémát alkotják, egyetlen fóliópárra helyezték (lásd a 2. ábrát). Sőt, a kiadó a szembetűnő tipográfiai eszközökkel megkönnyíti az akrosztichon további befogadását: a személyneveket nem egyszerű nagybetűkkel (mint másutt), hanem díszes iniciálékkal írja be. 3 pav. Vardinį akrostichą sudarančios raidės Akatise Saldžiausiam Jėzaus vardui (1522) 4 Itt a szedőnek ugyanis nem volt elég K betűiniciáléja. Straipsniai / Articles 15 ILJA LEMEŠKIN A népszerű poétikai eszköz elhelyezése, valamint az akrosztichonok felismerését jelentősen megkönnyítő és az olvasói kompetenciákat fejlesztő segédeszközök óvatosságra intenek a szerzőség állítólagos titkosságáról és az anonimitásra való törekvésről szólva. 2.3. Formai szempontból P. Skorina és M. Mažvydas akrosztichonjai különböznek. Ennek oka, hogy az orosz kiadót az akathisztosz szigorú keretei kötötték. A himnusz kibontott szerkezete összetett, vagyis igen hosszú akrosztichont követelt. A szükséges mind a 24 akrosztichonpozíció kitöltésére törekedve a kiadó beírta címét: а-ω-к-т-о-р; a ragadványnévből képzett személynév hosszabb, birtokos alakját: с-к-о-р-н-н-у (a rövidebb скоп vagy скопа forma helyett); valamint a megfelelő, latin végződésű φ-ρ-α-н-ψ-и-с-к-κ-с alakot. A п-н-с-а-л és а-г-л-а-л igék segítségével 29 betűsre nyújtotta akrosztichonjait, vagyis az akathisztoszok betűinek számához igazította őket. M. Mažvydast ilyen műfaji korlátozások nem kötötték, ezért az ő tömör kis műve egyszerűbb. Hagyományosan úgy tartják, hogy az 1547-es katekizmusban olyan akrosztichon van, amely az előszó harmadik sorától kezdődik és 17 betűből áll, ám a P. Skorinával való összehasonlítás azt mutatja, hogy a helyzet kissé más is lehet. A függőlegesen beírt kis mű rendszerint a szöveg elején kezdődik. Jóval kevesebb az olyan akrosztichon, amely a művet zárja le, vagy a könyv közepén található; ezek gyakran (szemantikailag) folytatják a könyv elején lévő akrosztichont. Esetünkben a KNIGIELES Pacias byla Letuvininkump ir Szemaitziump című előszó két sorral kezdődik, amelyek a BĮ betűkombinációt alkotják: Bralei, vegyetek meg engem és olvassatok / Jr, mert ezeket megvásárolva megmaradnak. A megjelölt szövegrészt pont zárja le, szemantikailag (koherensen) pedig ez a címmel szorosan összefüggő kétsoros rész fakultatívnak és járulékosnak tekinthető, mivel a szöveg jelentősebb veszteség nélkül a harmadik sortól kezdve is olvasható: A tudást az ő atyáik is nehezen szerezték meg. De ezt semmiképpen sem tudták megszerezni.... Természetes kérdés merül fel: miért bonyolította M. Mažvydas a függőlegesen beírt kis művének értelmezését ezzel a látszólag szükségtelen részlettel? Miért volt ez olyan fontos? Talán azért, mert a BĮ kezdetét adja a szemantikailag használt szónak, vagyis egy olyan akrosztichonnak, amelyet mindmáig nem sikerült teljes egészében kiolvasni. 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg engem, és olvassatok.” A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott akrosztichonjai 4. ábra. M. Mažvydas litván előszavának első oldala, f. 4v. VUB: Lr 5650 Straipsniai / Articles 17 ILJA LEMEŠKIN Milyen információt közvetíthet a két első betű? Funkciója (reprezentatív) és pozíciója (a név előtt) alapján itt cím kívánkozna. Pontosan így járt el P. Skorina 1522-ben, aki az akrosztichon formátuma miatt (az akatisztosz keretein belül) kénytelen volt teljes egészében feltüntetni lapiniját⁵: a-w-k-t-o-p-c-k-o-p-h-n-h-y-p-p-a-n-y-h-c-k-a-c. Ez természetesen több erőfeszítést és időt igényelt. M. Mažvydasnak, mint már megjegyeztük, nem volt ilyen kényszere, ezért a könnyebb utat választotta: meglévő akadémiai lapiniját rövidítéssel jelölte. A B rövidítés akkoriban rendszeresen a baccalaureust jelentette (lat. baccalaureus), az J betű pedig a baccalaureus fajtáját jelölhette – lat. iuris „jogi” (vö. középkori lat. J.C. – iuris consultus; Cappelli 1928: 171). A rövidített cím, a baccalaureus iuris megfelel a baccalaureus in iure canonico „kánonjogi baccalaureus” vagy az utriusque iuris bacalaureus „mindkét [kánon- és polgári] jog baccalaureusa” címnek. A használt megnevezés olyan személyt jelölt, aki a szabad művészetek tanulmányozása után a jogi karon elvégezte az előírt tárgyakat, és sikeresen letette a megfelelő vizsgát. A fokozat megszerzése feljogosította őt a magasabb fokozat elérésére, vagyis arra, hogy megvédje jogi doktori téziseit. A baccalaureus iuris cím szerepelt az egyetemi matrikulákban, és az adott kor kiadványaiban is előfordul. Példaként említsük az 1509-ben Wittenbergben kiadott Panegyricus Othonis Beckman Vūrbergi Artiū p[ro]fessoris... (Inpreſſum Witteburgi per Ioannē Viridi-|| montanū. Anno. M.D.IX.)6 című kiadványt, amely mindkét jog baccalaureusát, Andreas Crapust említi: Ad Eundē Andreas Crapus Guiten || bergius Vtriuq; iuris Bacalaureus. Tehát az orosz akrosztichonnal való analógiára épülő latin akrosztichon megfejtése arra utalna, hogy a Königsbergbe érkezett tudós M. Mažvydas korábban katolikus egyházi oktatási intézményben végezhetett felsőfokú tanulmányokat, vagyis olyan helyen, ahol kánonjogot tanítottak (illetve hogy a königsbergi tanulmányai megkezdése előtt legalább mintegy hat évig már tanult valahol egyetemen). Egy másik tan követőjeként M. Mažvydas itt kellemetlenséget tapasztalhatott meg, ami miatt 1548-ban az első mártír (protomartyr) nevével jellemezhette magát. Megjegyzendő, hogy elődjének, Abromas Kulvietisnek is hasonló volt a tanulmányi profilja: ő a két jog doktora volt (M. Mažvydas tanulmányi évei elméletileg a sienai egyetemmel is összefügghetnek). 3. A javasolt latin akrosztichon-olvasatot (közvetlen dokumentáris bizonyíték hiányában) egyetlen módon lehet alátámasztani: annak bizonyításával, hogy a BJ betűket tudatosan választották és használták. Erre a lehetőséget az adja meg számunkra 5 E szó rövidítését itt nem lehetett volna pontosabban megadni, mivel a keleti szlávok nem használták a német akadémiai fokozatokat, illetve nem rövidítették őket. 6 Itt és a továbbiakban az adatbázis alapján adjuk meg a hivatkozásokat: Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen Drucke des 16. Jahrhunderts (VD16). VD16 B 1407. 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrochai 5. ábra. 1509. évi Panegiricus Othonis Beckman Vuartbergii Arti p[ro]fessoris, f. 23r Straipsniai / Articles 19 ILJA LEMEŠKIN részletesebb szövegkritikai összevetés azzal a forrással, amely közvetlenül kiváltotta a Katekizmo előszavának első két sorát. Hajlunk arra a véleményre, hogy M. Mažvydui közvetlen hatást gyakorolt egy Koburgban megjelent szatirikus kiadvány: Pasquillus. New Zeytung Vom Teuffel ([Coburg], 1546), illetve annak 1546–1547-es utánnyomása. A címlap arra utal, hogy a könyv – akárcsak az 1547-es katekizmus – külsőleg egy névtelen kiadvány szerepét ölti magára. Műfaji szempontból úgy tesz, mintha 1) a korabeli sajtó röpirata (Zeytung) volna, amely állítólag pontosan ábrázolja az aktuális eseményeket, és 2) egy Pasquino-szoborra akasztott paszkvinát (olasz pasquinata), amely a római Navona téren áll. Ez utóbbi körülmény magyarázza, miért hiányzik az évszám mellől a kiadás helyére utaló megjelölés (a könyv későbbi kiadásaiban is). Akárhogy is, a címlap névlegesen egy legendás római cipészhez, Pasquinóhoz köti a mű szerzőségét. A szöveg valódi szerzőségét a kiadvány legvégén közölt egyszerű kriptogram fedi fel: <...> Amen; Afanheffucaic [et]c. ⁶ ÁBRA. C. Schnauss 1546-ban Koburgban kiadott tudósításának kriptogramja, f. 12r Az anagrammát visszafelé olvasva a szerző keresztneve, vezetékneve és foglalkozása rajzolódik ki: A–fchnau–ciriauf–k, azaz A[pote]k[arius] / A[pothe]k[er] Ciriacus Schnaus, vagy k–ciriauf–fchnau–A, azaz k[oburgische] Ciriacus Schnaus A[potheker]. 1550 körül ugyanez a személy Koburgban egy másik könyvet adott ki, amelyben a címlapon a C.S.A. (= Ciriacus Schnauß Apotecker) rövidítéssel jelölte magát: Ein schon newes Lied/ von || deren schwatzen Hannen/ lernt wie die || warheit allzeit verhalt/ und offmals || mit dem todt gestrafft wird/ jm || Spen thon [et]c.|| Zucht ehr und lob/ Christlich || verendt durch C.S.A. Darin umb drey || Hauptstück zur geliget geben/ und || menschlich verdient ver=||worffen wirt. (In der Fürstlichen Stadt Coburg/ truts || Ciriacus Schnaus Apotecker, [1550]⁷. A személynevek melletti rövidítések – A (apotekarius), P (pater), BA (baccalaureus artium), BI (bac. juris), BM (bac. medicinae), MA (magister artium), MD (medicinae doctor), DJU (doctor juris utriusque) és így tovább – reprezentatív célokat szolgáltak, hogy mindenki számára világos legyen: a könyv alkotója nem holmi egyszerű ember, hanem tudományos fokozattal és bizonyos társadalmi státusszal rendelkező személy. ⁷ VD16 S 3185–3186. A kiadás egy példánya elérhető az interneten: http://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht?PPN=PPN66835753&PHYSID=PHYS_005&DMID= 20 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg és olvassatok”. Az első nyomtatott LDK-akrosztichonok Az ilyen „kriptogramok” megfejtése nem okozott különösebb nehézséget, mert a kortársak tudtak függőlegesen és visszafelé olvasni. Ezt jól mutatják a könyv valamennyi újrakiadása (XVI. század), amelyekben az anagramma sértetlenül a helyén marad (nem távolították el az érthetetlen „abrakadabrát”, és nem is torzították el megrontva). A könyv 1547-es cseh kiadásában is megértették a kriptogramot, de kissé leegyszerűsítették. A kiadó beillesztette a záróbetűt <k>, és az olvashatóság kedvéért a szerző vezetéknevét a helyesíráshoz igazította: Asſuanchsſuca || ir. [etc]. (A–schnauſ–ciracu, azaz A[pother] Schnaus Ciracus). 7 ÁBRA. C. Schnauss kriptogramja az 1547-es cseh kiadásban, f. 21v Korszakának más értelmiségijeihez hasonlóan a koburgi gyógyszerész, Cyriacus Schnauss (Ciracus / Cyriacus / Cirias Schnauß, 1512–1571), aki kiadóként (1546–1564) és Luther buzgó követőjeként, pamfletíróként volt ismert, élvezettel aknázta ki a kombinatorikus költészet különféle lehetőségeit. E tekintetben különösen figyelemre méltó az a keltezetlen füzet, amellyel az 1548-as augsburgi interimre reagált: INTERIM• || Ein newes vnd || mit Heyler Schrifft wolge= || gründets Lied / Wider das ſchöne heuchliche || vnd gladtreichende Ketlein / gant / ſInterim. || ſampt d. auflegung des feligen worts [etc]. || Darbey. || Der erschrocklich / Teuflich / Antichristlich || Romanifch vnd recht Baptifch Ede / || So den armen Priftern (welche das || reyne wort Gottes verſchweeren || vnd das ſInterim an nemen || müſen) aufflegt wird. || Hüt dich (früher Christ) für den Katzen / || Die ſon lecken vnd hinten kratzen. [etc].⁸ A kiadvány alapját a Szentírásra támaszkodva (mit Heyler Schrifft wolgegründets Lied) írt költemény alkotja (ff. 2r–3v), amelyben két személy nevét rejtő akrosztichont is találunk: C–I–R–I–A–C–V–S–S–C–H–N–A–V–S–Johannes–Bauer–Schmidt (Ciracus Schnaus, Johannes Bauerschmidt). Paratextuális funkciót betöltve a kétféle (betű- és lexikai) kettős 8 VD16 B 841. Elérhető az interneten: http://digital.bib-bvb.de/view/bvbmets/viewer.0.6.1.jsp?folder_id=0&dvs=151197665734~286&pid=420650&locale=cs&usePid1=true&usePid2=true# Straipsniai / Articles 21 ILJA LEMEŠKIN 8 pav. C. Schnauso Interimo (po 1548. V. 15) titulinis lapas. Titulinis rėmelis tenka 1546 m. relacijai apie popiežių ir Velnią (galbūt jai ir buvo pagamintas): kairėje pavaizduotas popiežius (Alessandro Farnese krotoporetes), dešinėje – velnias, apačioje pragaro nasrai praryja katalikų kunigus 22 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg, és olvassatok!“ Az első nyomtatott nagyfejedelemségi akrosztichonok Az akrosztichon finoman jelöli a szerzőséget, vagyis megnevezi a versmű szerzőjét (szerzőit) és/vagy a könyv kiadóját (kiadóit). A vers után (f. 3v) egy másik kombinatorikus gyakorlat következik, amely az olvasó számára feltárja az Intim szó valódi jelentését: 9. ábra. Részlet C. Schnauss Intimójából (1548 után, V. 15), f. 3v Az J N T E R J M szó magyarázata, amely a római Antikrisztusnak régóta elrejtett ríme volt, és most egy szolgája végső ostobasága (G[ot] L[ob]) révén napvilágra került. Jhr Nerrichen Teudſchen Eur Reich Jſt Mein. C. Schnauss kombinatorikus szöveges fogásai megfelelnek a korabeli szokásoknak, az olvasói elvárásoknak és készségeknek. Akrosztichonjai és kriptogrammái tipológiai szempontból fontosak M. Mažvydas előszavának vizsgálatakor, ám a szövegtörténeti kapcsolat más szinten ragadható meg, ezért térjünk vissza a kiadványhoz: Pasquillus. New Zeitung Vom Teuffel ([Coburg] 1546). A Véliáról szóló beszámoló szatirikus mű, amelyben a humanista dialógus formája ötletesen társul egy egészen más jellegű alappal. Két barát nyíltan beszélget az életről és a napi aktualitásokról: III. Pál pápa (Alessandro Farnese) és a pokol egészének intézője, Véliás. Közös hangot találva testvériesen tárgyalják a pápa irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetét, a schmalkaldeni háború menetét és kilátásait, a tridenti zsinat tárgyalásait, valamint számos más politikai kérdést. A komikumot különféle eszközökkel érik el. A pápa, amikor meghallja, hogy szó esik a Bibliáról, úgy megrémül, hogy szinte megfagy benne a vér. Mivel a Biblia elől kitérő és azt egyáltalán nem olvasó katolikus vezetőt magáról a gonoszról tájékoztatja a Szentírásról, az ördög keresztény prédikátorra kezd hasonlítani. Az ördög és a pápa szatirikus beszélgetése tartalmát tekintve igen távol áll az 1547-es katekizmustól, ám az őket összekapcsoló reklámnyelvi elemek mégis összefűzik őket. Straipsniai / Articles 23 ILJA LEMEŠKIN A kiadáshoz és a könyvterjesztéshez kapcsolódó reklám áthatja a tárgyalt beszámoló valamennyi kiadását. Mindez nem tolakodó művészi eszközökkel történik. A pápa titokban elárulja egyetértő beszélgetőtársának legfőbb gondját és félelmét. Tizenöt évvel korábban Wittenbergben megjelent M. Luther Warnung an seine lieben Deutschen című könyve, amelyet a reformátorok ismét ki kívánnak adni. A pápa szerint még 30 tonna arany elvesztése is jobb volna, mint ha ismét napvilágot látna ez a könyv, ezért a bíborosokkal, püspökökkel, apátokkal, prelátusokkal, plébánosokkal és minden más alattvalójával együtt felvásárolja és elégeti. Az ördög rátámad a pápára, és azt tanácsolja neki, ne sajnálja a pénzt, hogy a német földön még megmaradt utolsó példányt is felkutassák és időben megsemmisítsék. Ellenkező esetben – ha a könyv újra terjedni kezdene – jóval kevesebben zsúfolódnának a pokolba. A könyv értékelése, amely az ördög és a pápa szájából hangzik el (ff. 5r–5v), reklámként hat, és arra készteti az igaz keresztényt, hogy megszerezze ezt a „veszélyes” kiadványt. A Coburgban 1546-ban megjelent beszámoló, a New Zeytung Vom Teuffel, valamint későbbi német kiadásai egy hamarosan megjelenő vagy éppen frissen kinyomtatott könyv megvásárlására ösztönöznek – Warnunge || D. Martini Luther/ an seine || lieben Deudchen/ vor etlichen Jaren ge= || schriben auff dien fall/ so die Feinde || Christlicher Wheit die Kirchen vnd || Land/ darinne eine Lehr des Euan= || gelii prediget wird/ mit Krieg || überziehen vnd zerstoren || wolten. || Mit einer Vorrede Philipi || Melanthon. || Wittberg/ || Gedruckt durch Hans || Lufft. || 1546¹⁰. Ugyanebben az évben, 1546-ban, a kiadványt újranyomtatták Nürnbergben (VD16 L 7345–7347), Strasbourgban (VD16 L 7348) és Tübingenben (VD16 L 7349); 1547-ben pedig ismét Wittenbergben (VD16 L 7352). Az 1547-es cseh kiadásban (Pâqquilus: Nowiny o Čertu a Papežy…, erről alább) a pápa és az ördög kijelentései egy megfelelő cseh hitvallásváltozatot reklámoznak, amely a beszámolónál később, ugyancsak 1547-ben jelent meg: Weyfraha Doktora Marti||na Luthera k feym nileym Niemcom/ před niebil||ka Lethy fepana/ na takowey konecz/ kdyby nepřá=||tlé prawdy Křesťanſké na gegich Cýrkwe a || do gich Zemi wnichž ſe čiſté včení Swa||tého Euangelium káže wařeč||ně přitáhnuti / a gich z=||kázce býti chtěli yaké||ho wtom z=||pouſobu po=||žiti mieli. || Tež y Přemluwa a nebo napomenuti wysoce vče=||ného muže Fi||lipa Melanctona kterauž geſt učinil || na tuto weyſtrahu / Leta toho. 1547. w Wit||temberge [etc. O čež ſau fe ti dobří Towaryši Čert || ӡ Papežem welmi ſtaráli aby 9 Erről a kiadásról van szó: Warnunge || D. Martini Lu=||ther/ An eine || lieben Deud=||schen (Gedruckt zu Wittemberg || Durch Hans Lufft || M.D.XXI). VD16 L 7340–7342. 10 VD16 L 7350–7351. Online elérhető: http://digital.onb.ac.at/OnbViewer/viewer.faces?doc=ABO_%2BZ200418609. 24 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vásároljatok meg és olvassatok engem.” Az első nyomtatott litván nagyfejedelemségi akrosztichonok nem akar élni. (Wytf[t]ėno a dokonano [v Mladė Boleslavi u Václava Oustského] Leta. 1547)11. A pápai frakció és Venlo aggodalma még egyszer előkerül a beszámoló egy másik részében (ff. 10r–10v). A reklámozott könyv címe itt másodszor is tipográfiai kiemelést kap: nagy betűkkel nyomtatták ki. Az egyik szereplő őszintén sajnálja barátját és általában az összes katolikust, mert úgy véli, hogy a könyv, amelyről a pápa beszél, igen drága lesz, és aki lemond a finomabb falatról és italról, megtakarított aprópénzéből meg tudja majd venni. Ezzel egyetértve a pápa előzetes árjegyzéket mutat. Mintha kiadó vagy nyomdász volna, kijelenti, hogy a könyv olcsó lesz, aligha kerül majd többe három krajcárnál. Előszóval drágább lesz, de így sem haladja meg a négy krajcárt. A pápa mérges volna, ha legalább három-négy koronáért árusítanák, mert ebben az esetben elérhetetlen lenne a kíváncsi, igazságra vágyó nép számára. A beszámoló tehát részletesen tájékoztat M. Luther könyvének megjelenéséről, és vásárlásra buzdít. Kiadóként C. Schnauss saját irodalmi munkájáról sem feledkezik meg, amelyet a reklám lehetőségeit kihasználva megfelelően bemutat a címlapon. Mivel a kiadvány nem névtelen, maga a könyv szól az olvasókhoz (a szövegrészletet a továbbiakban „az olvasókhoz intézett invokációnak” nevezzük). Arra kéri őket, hogy vásárolják meg és olvassák el: Keresztény, vásárolj meg és szeress hűségesen, Pénzedet bizonyosan nem fogod megbánni. Ha pedig nem mondom szabadon az igazságot, Akkor a pápa előtt feljelenthetsz „Hűséges keresztény, vásárolj meg, és olvass bizalommal. Bizonyára nem kell majd megbánnod a pénzedet. Ha pedig nem mondok igazat, feljelenthetsz a pápánál.” Az 1546-os német eredetit, M. Mązvydas előszavában a két kezdőbetűt vizsgálva, érdemes összevetni a beszámoló cseh adaptációjával, mivel az utóbbi, 1547-es kiadványban a tárgyalt, olvasóhoz intézett invokáció kissé másképp működik. C. Schnauss a címlapon (f. 1r, lásd alább) feltüntette a könyv címét (a), rövid tartalomjegyzékét (b), végül pedig a könyv olvasóhoz intézett invokációját (c), amelyet a reklám kiegészítő elemeként vizuálisan is kiemelt. A következő 11Itt és a továbbiakban a „Knihopis” adatbázis szerinti hivatkozások szerepelnek. Knihopis 5126. Ez. elérhető: https://books.google.cz/books?id=NKP:100400497&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false. Straipsniai / Articles 25 ILJA LEMEŠKIN A lap másik oldalán (f. 1v) egy soros előszó (d, e) jelent meg, amelyben Pasquino megmagyarázza a mű keletkezésének körülményeit, és hosszan moralizál. A cseh kiadó, Václav Oustský kissé más sorrendbe állította a felsorolt egységeket (a, c, b, d...), az újítást az olvasók felé fordította (vagyis többes számú alakokat használt), és érdekesen módosította az előszót (f). Vö.: 1546 f. 1r 1547 f. 1r Pasquillus. a Új hír az ördögről. b Arról, hogy nemrég a pápa és társa, a pokol legfőbb Sátánja, tanácskozást tartott hivataláról és erről a háborúról, s hogy kinek szánták a győzelmet; mindketten a Szentháromság ellen törtek, benne a birodalmi rendeket is keményen bírálták, amiért azok ellenállásra készülnek, és nagy erővel harcolnak a császár ellen; ahogy a pápa is csak egyet kíván, Sátán pedig valamire figyel; a pápa gondja bizonyosan valóra válik, Sátán reménye pedig teljesen szertefoszlik. c Keresztény barátom, vásárolj meg, és hűséggel szeress: pénzedet biztosan nem bánod meg. Ha pedig nem mondanám szabadon az igazat, perelj be a pápa előtt. 26 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg és olvassatok.” Az LDK első nyomtatott akrosztichonjai 10. ÁBRA. C. Schnauss 1546-os koburgi beszámolójának címlapja Straipsniai / Articles 27 ILJA LEMEŠKIN f. lv f. lv d Paquill, ad lect. Chrj̄en. [e]c. e Szegény keresztények, gazdagok és szegények Halljátok, és szánakozzatok ti is Hogyan akar a pápa és társai Isten szavát megsemmisíteni Nemrég egy helyen találtam Meghallottam minden tervüket Különösen azt, amit a pápa kíván És amire Jathan fülel Hamarosan bizonyossá válna számomra Hogy azt egészen be nem fejezik Ám amit abból megőriztem, Elmondom fiatalnak és öregnek, Hazám dicsőségére, A szabad németeknek, kiket nagyra tartanak, Különösen az evangélikus szövetségnek, Amely ellen ezek a kutyák acsarkodnak. Hogy mindenki, ifjú és öreg, Lássa a pápa ármányát, erőszakát. És Jathans reményét őrzöm, Ebben segítsen Isten az ő jóságával, Aki mind a hamisak ellen van, A pápa és ama társaság tetteit illetően, Mindnyájunk javára nyilvánvalóvá válik, És segítségét sem fogja megtagadni tőlünk. Csak éppen ebben rejlik a hiány. Hogy egy hajszálnyit se javuljunk Ezért hát csak azt tegyük, amit kell Akkor Isten is azt teszi, amit akarunk És álljon mellettünk minden szükségben Ugyanaz a kedves, hűséges Isten Örök dicsőség néki, minden gúny ellenére. Á M E N 28 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spaudinti LDK akrostichai 11. ÁBRA. C. Schnausso katekizmusának 1547-es cseh nyelvű kiadása, címlap Straipsniai / Articles 29 ILJA LEMEŠKIN f. 2r f. 2r f Bap[t. Jaj, ó jaj... [a tudósítás szövege] b Pa[ɣquillus:, És nemrég még a pápa és jó társai oly kedvesek voltak. A Sátán nemrég a pokolból jött elő. Ó, mostani idők, háborúk és társak, akik összefogtak, ki nyerné el ezt a győzelmet, mindketten egy akaraton voltak és összefogtak. Hogy az istenfélő emberek le legyenek győzve és megszégyenüljenek, mert mindig nagy próféciát hirdettek. A pápa pedig az egész világ előtt ezt a dolgot hirdette. A Sátán pedig ehhez valóban segítséget nyújtott. Így hát a pápa mindezt véghezvitte, nagy gondja volt, a Sátán pedig ilyen nagy gonddal és reménnyel segítette őt. 30 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Vegyetek meg engem és olvassatok.” Az első nyomtatott akrosztichonok a LDK-ban f. 2v f. 2v f [a tudósítás szövege] d Pasquillus a legkegyelmesebb olvasóhoz f Aki szereti az igazságot és Isten szavát, ne akarjon a gazemberek szolgája lenni. Nézd, mily gyorsan terjed a hazugság, s Istenre, az ő szavára semmit sem adnak. Olvassátok, nézzétek, ti, akik olvastok, és fussatok ki Babilonból. e Keresztények, szegény Isten népe, a pápák gúnyolódnak és hazugságokat mondanak rátok. Ahogy Pál pápa most társaival, Isten szavát elhomályosítja, s így gyűlöletesen gúnyolja. Nemrég jelen voltam egy gyűlésen, és mindent jól megértettem; a szavakat kiválóan hallottam. Nézzétek csak, mit mesterkedett Pál pápa. A Sátán minden igyekezetét megfigyelte. Ezért hát tudnotok kell rólam, hogy mindazt, amit akarnak és kérnek, nem hajtom végre. Amit valaha kaptam, emlékezetemben őrzöm. A vének és a fiatalok tudhatnak erről. Mindezt dicséretükre és vásárlóikra bízom. Az atyáim és a nemesek iránt, különösen pedig az evangéliumi pont iránt. Gyalázzák és igyekeznek teljesen megsemmisíteni. Ám most mind az öregek, mind a fiatalok szégyentelenül, nyíltan vétkeznek. Az ilyen Sátántól és az ő gazdagságától nem kell félni. Straipsniai / Articles 31 ILJA LEMEŠKIN 12. ábra. Schausso 1547-es cseh kiadásának tudósításai, előszó rímes bevezetéssel, 2v fol. 32 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg és olvassatok engem.” Az első nyomtatott akrosztichonok a LDK-ban f. 3r f. 3r f [a reláció szövege] e Vchovež nas wkrÿtu nam vçiniena Milot Boži A tak ty wſęcky Papežow faleſne rê I gho Towarſwa budu geweny tady Dle naſeho bauduho wſeho dobreho Ne opuſtit Boh a Pán pomocy ſdu ſweho Ale ten newietſy nedofatek prinas gft naten čàs Žie naſÿch żiwotow nelepſſugem ani żwalas Neſ geſti jie my to což naleži budeme çiniti Vçinijt nam Boh ẓaſe to coz my budeme chiti Gemuẓ w Trogicy nerozdilne bud çief a chwala Kteraẓ je gmu predwiekÿ wiekuow dala A ditj je bude wždy bezpreſtanj Nawieczne wiew bez ſkona[n]ji Amen Az 1546-os és 1547-es kiadványok ritkulása feltárja, hogy C. Schnauss reklámcélra kitalált négysorosa vonzó és eleven hatású volt (erről még a következő fejezetben). A közölt összeállításban az olvasóhoz intézett invokáció kezdetben (a német eredetiben) alárendelt szerepet töltött be, ezért a koburgi kiadó kisebb fraktúrbetűkkel nyomtatta. A cseh kiadásban a reklámszövegecske „magasabb rangra emelkedett”, vagyis jogai egyenrangúvá váltak a címmel: a címlapon ez a versrészlet folytatta a mű címét. Sőt a négysoros az előszóra is hatással volt. A megelőző könyv példáját követve a cseh fordító vagy kiadó egy verssort illesztett elé, vagyis az f töredéket, amelyet így fordíthatnánk: „Aki szereti az igazságot és Isten rendjét Ne akard a kopaszok háta mögött meghúzni magad12. Nézd, milyen gonosz és álnok szívük van, Egyáltalán nem törődnek Istennel és szavaival. Olvasd, nézd meg, és gondold át a feliratot És Babilonból13 gyorsan tépd ki” Könnyen észrevehető, hogy az imperat. Čyti ‘olvass’, Wiz ‘nézz’, ʃud ‘értsd meg, gondold át’, wythni ‘tépd ki’ kibővíti a könyv korábbi felszólításait: a német sg. Kauff ‘vegyél’, lieβ ‘olvass’, valamint a cseh pl. Kupte ‘vegyetek’ és czyte ‘olvassatok’. Más szóval az 1547-es cseh kiadványban a német eredetihez képest érdekes tendenciát figyelhetünk meg: a szemléletes reklámszövegecske a címlapról 12 A Plechačow (gen. sg.) alak alatt katolikus papok értendők: tonzúrát viselő papok és szerzetesek (nom. sg. cseh plechač ‘kopaszsággal bíró; katolikus egyházi személy’). A cseh podnož nom. sg. jelentése ‘lábtámasz’. 13 A katolikus egyház csapdáiból (utalás: Mt 1,11–18). Straipsniai / Articles 33 ILJA LEMEŠKIN az oldal tovább vezet az előszóhoz. E tendencia kapcsolatát vagy következményét az 1547-es katekizmusban véljük felfedezni. Figyelemre méltó, hogy a cseh igei jud‘ ’alkoss megértést, gondold át’ (az jud’ co fe pijfe szókapcsolat jelentése: ’gondold át, mi van leírva’) szemantikailag összefügg az M. Mažvydas által használt permaniek felszólító móddal (így olvasva a permaniek alakot is), a német többes számú BRalei feferis és a felszólító módú ikiet, ſkaitiet, permiekiet pedig nyelvtanilag megfelel a cseh többes számú Milí Křeťiané; Kupte, czťete alaknak. A felsorolt körülmények alapján óvatosan felvethető az a hipotézis, hogy M. Mažvydas ismerhette és figyelembe vehette éppen a könyv cseh kiadását, mivel az átmeneti láncszem benyomását kelti (az 1546-os New Zeytung Vom Teufel és az 1547-es katekizmus között). A relatív kronológia szempontjából ez a lehetőség lehetséges és megfontolandó. A kolofon alapján az 1547-es katekizmus főszövegének nyomtatását 1547 végén fejezték be (VIII diena Menesſ Sauſia (=december 8.⟧)). Ezután vagy még később nyomtatták ki az utolsó ívet, amelyet (az A jelű kiegészítő oktávfüzetet) a címlap, a dedikáció, mindkét előszó és az ábécéskönyv alkotott14. A pápáról és Vilniusról szóló cseh tudósítás legkésőbb 1547. IV. 24-én jelent meg (vagyis a mühlbergi csata előtt). Ebben M. Luther 1547-es cseh nyomtatványát hirdetik (38 lap terjedelemben, negyedrétben). Ahhoz, hogy a hirdetésnek legyen értelme, kellő idővel korábban kellett közzétenni, valószínűleg már 1547 legelején. Tehát okkal feltételezhetjük, hogy M. Mažvydas ismerte az 1547-es kiadványt – Paſquillus: Nowin o Cžtu a Papež. A cseh forrás olvasása és megértése nem okozhatott problémát a lengyel nyelv XIV–XVI. századi „irodalmi cseh nyelvi expanziójának” (Havránek 1939) fényében J. Seklucian és J. Malec katekizmusainak fordítói számára. M. Mažvydas számára azonban a röplap német változatai is hozzáférhetők lehettek. 1547-ben ez a nyomtatott sajtó jól hozzáférhető és a protestánsok körében széles körben ismert híre volt. 1546-ban legalább ötször kiadták. A koburgi nyomda (VD16 S 3180–381, esetleg még: VD16 S 3175 és VD16 ZV 13961) kétszer jelentette meg Augsburgban 1546-ban 14 Az ábécéskönyv Pygus ir trumpas mokſlas ſkaitity yr raſchty katekizmusba illesztését triviális tipográfiai okok magyarázhatták: az előszók után ki kellett tölteni a helyet, amely máskülönben üresen maradt volna a nyomdai íven. Ezt a körülményt és az ábécéskönyv terjedelmét is ismernie kellett. 15 Emlékeztessünk például J. Malec gondolataira, amelyeket a nyelvi vitairatban fejtett ki: Defensio verae translationis corporis Catechismi in linguam Polonicam, adversus calumnias Joannis Secleciani (1547): „Hoc autem certo scias, neminem unquam literas sacras in linguam polonicam vere ac proprie vertere posse sine adminiculo linguae Bohemicae et sacrum literarum lingua Bohemica editarum. Quandoquidem lingua polonica plurimum corrupta est usque adeo, ut nemo vere ac proprie polonic loqui novit, nisi Bohemicae linguae non ignarus fuerit. Adferrem ego tibi in medium multas dictiones latinas, quas nemo polonorum in linguam polonicam vere ac proprie vertere potest, nisi Bohemicae linguae non ignarus fuerit. Quales sunt pus, impius, beatus, benedictus, gloria laus, laudus, benedicamus, adoramus, glorificamus etc.“ (Warmiski 1906: 199; Lenartowicz-Zagrodna 2011). 34 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg engem, és olvassatok.” Az első nyomtatott litván nagyfejedelemségbeli akrosztichonok (VD16 S 317 = VD16 S 318; VD16 S 319), legalább egyszer Nürnbergben (VD16 S 382), valamint Strasbourgban (VD16 S 383). Egy további, közelebbről nem lokalizálható kiadás valószínűleg 1546–1547-ben jelent meg (VD16 S 376). Mindezek a röplapok, amint már megfigyelték, terjesztették és kísérték a Warnung an seine lieben Deutschen című művet. M. Luther szerzősége révén a párhuzamosan kiadott könyvpár minden protestáns országban népszerű volt. Csempészáruként Csehországba is eljutottak, ahol a nagy kereslet a cseh fordítás megjelenéséhez vezetett. Kétségtelen, hogy mindkét vonzó pápaságellenes könyvet Königsbergben is sokan olvasták. Hangsúlyozandó, hogy mindez az 1547-es katezimo megjelenése előtt történt. E tekintetben érdekes volna elgondolkodni azon, miként hatott, illetve hathatott a korabeli olvasóra a litván kétsoros vers. Az olvasóközönség számára a könyv megszemélyesítése, amely a felszólító szavakban fejeződik ki: Fromer Chrift Kauff und lieb mich... ir Milį Krezf- tie Kupąte a cžiete me... Cži / Wiz / a fu’ co fe piffe..., jól ismert volt az 1546–1547-es friss kiadványokból. Az olvasók előtt az 1547-es katezimo összeállítója, egy rövid életű¹⁶ irodalmi utalás révén, aktualizálja ezt a megszemélyesítést: Bralei fefes imiet mani ir skaitykiet || Ir tai skaitydami permani- kiet. Hozzá kell tenni, hogy ezt nem mechanikusan teszi, vagyis hasonlóan jár el, mint az 1547-es cseh kiadásban. Bár nem szó szerinti fordításról van szó, a német eredeti, a cseh adaptáció és a litván szövegváltozat közötti szoros kapcsolat jól felismerhető marad. A könyv felszólítása mindenütt ugyanahhoz a címzetthez intézett, megszólító esetű felhívással kezdődik, vagyis az olvasóhoz/vevőhöz (egyes számú Fromer Chrift / többes számú Milį Krezfiane – többes számú Bralei fefes), majd azonos vagy hasonló szemantikájú felszólító alakok következnek (egyes számú Kauff / többes számú Kupąte – többes számú imkiet; egyes számú lieį / többes számú cžiete / egyes számú Cžti – többes számú skaitykiet; egyes számú fu’d – többes számú permanikiet), továbbá a kötőszó (und / a – és), a névmás (mich / me – engem), valamint ezek tagmondaton belüli sorrendje. Nyilvánvaló funkcionális elmozdulás figyelhető meg: a reklámnyelv > egy konceptuális előszó bevezetőjévé válik. Az elemi reklámra jellemző Kauff / Kupąte igét M. Mažvydas a semlegesebb vedd meg szóval helyettesíti, noha az eredeti jelentés az előszóból sem tűnik el (az imti ige jelentése: ’megragadni, kézbe venni, ujjakkal megfogni’, de ’vásárolni, megszerezni; kölcsönadni’ is). A kortársak, akik előtt C. Schnauss reklámcélú négysorosa állt, vagyis érzékelték az intertextuális kapcsolatot, M. Mažvydas kétsorosát ebben a jelentésben is értették: „Testvérek, nővérek, vegyetek meg és olvassatok...” Így a reklám nyoma, a szöveg keletkezését tekintve, korántsem tűnik el a Katekizmusból. Ugyanakkor M. Mažvydas a tisztán utilitárius szöveget – alighanem az 1547-es cseh kiadványt követve – másféle szándékokkal és jelentésekkel is körülvette. Az egyetlen pont, ahol az előszó szerzője eltér a német–cseh forrástól (forrásoktól), a megszólítás, vö.: Fromer Chrift / Milį Krezfiane – Bralei fefes. Pontos 16 A XVI. század közepének olvasói számára nyilvánvaló jelentések napjainkban nehezen érthetők, sőt olykor fel sem ismerhetők; emiatt az egykor aktuális intertextuális kapcsolatok elvesznek. Straipsniai / Articles 35 ILJA LEMEŠKIN szó szerinti fordítása A hívők / Kedvesek / Bátrak / Jámborok... keresztények (vagy egyes számban), ám a Katekizmusból hiányzik ez a várva várt és várható kezdet. A szokásos megszólítás helyett M. Mažvydas többes számban a Bralėi feris vagy egyes számban a Bralau milalis formát használja. Miért? Ezt a kérdést a Katekizmus első olvasóinak is fel kellett tenniük. Akkor ez még inkább időszerű volt, mint ma, hiszen ismert volt az a forrás, amelytől a szerző „eltért” (vagyis a szöveg szintjén megsértette az elvárási horizontot). A válasz az olvasók számára alighanem magától értetődő volt: az olvasó számára nyilvánvaló, hogy a megszokott megszólításoktól és az eredetitől való eltérést az itt szereplő akrosztichon létrehozására irányuló törekvés indokolta. Más szóval a bevezető, illetve az akrosztichon elején (a saját neve előtti pozícióban) a szerzőnek a B (< baccalaureus) betűre volt szüksége, ám a német Frommer vagy a cseh Milý melléknév megfelelő litván szinonimáját, amely biztosította volna a szükséges kezdőbetűket, nem találta meg17. 4. Tehát a litván bevezető nyitányának megalkotásakor – vagyis az akrosztichonban szereplő két betű BJ kezdőbetű-kombinációjának kialakításakor, amely megfelel egy 1547-es cseh reláció részletének ƒ –, M. Mažvydasnak a korabeli nyomtatott könyvekre jellemző, az olvasóhoz intézett paratextuális részhez kellett igazodnia. A könyvszerkezet azon egysége, amelyet jobb kifejezés híján olvasóhoz szóló invokációnak neveztünk el, tömören, vonzóan és szemléletesen tájékoztatott a kiadványról (gyakran négysoros vers formájában, a címlapon), felkeltette az olvasó figyelmét, végül pedig vásárlásra ösztönözte. Érdemes hangsúlyozni, hogy ebbe a szövegcsoportba tartozik mindaz a párhuzam is, amelyet korábban szövegkritikai szempontból M. Mažvydas kétsoros versével vetettek egybe. 1983-ban Anatolij Nepokupnas felhívta a figyelmet (Nepokupnas 1983: 173; 1994: 71–72) egy kéziratos orosz nyelvű szótárra, és közölte a következő kis verset: Einn Russich Buch bin ich genannt, / Im deutschen Lanndt ganz unbekandt / Der mich hatt geschrieben den Lasse gott / Frolich Leben unnd sterben Amen. p. / Hilff got was ich beginne / Einn selig ende ich gewinne / Der dies hatt geschrieben / Got gebe ihm nach gottes willen zu Leben / Ahier Auff dieser erden / Das seine sehll gott zu theil werde / Thomas Schroue Ist ehr genant / Das er got musse werden bekannt. / Amen, Anno Domini / 1546 (jelzete: MS. slav. quart. 18; idézi: Glück, Pörzgen 2009: 157). A felsőnémet nyelvterületen összeállított kéziratot ma a krakkói Jagelló Könyvtár őrzi (a háború előtt: Staatsbibliothek zu Berlin Preußischer Kulturbesitz). Az ukrán balti nyelvész egy korábbi Mihailo 17 Napjainkban is elképzelhető az ismert irodalmi szövegre való utaláson alapuló hasonló kombinációs mechanizmus. M. Mažvydas kriptográfiáját utánozva a cikk szerzője a kereszt- és vezetékneve helyett például ilyen ügyes módon „írhatta volna alá magát”: Montego Bay, Montego Bay, cseh fővárosban dolgozó baltista vagyok. Még nagyobb haszna lenne, ha a várt Montego Bay helyett a Habana drive típusú kifejezés szerepelne, amely megadná a tudományos fokozatot, és megkönnyítené az illető azonosítását. 36 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg és olvassatok engem.” A Litván Nagyfejedelemség első nyomtatott akrosztichonjai Alekszejev kutatásának következtetése szerint a mű másolata kiadási célból készült (Алексеев 1951: 108). Véleménye szerint a nyelvi forrást 1546-ban tervezték kiadni / készítették elő kiadásra, a kiadványt pedig egy „olvass” jelentésű invokációnak kellett bevezetnie. M. Alekszejev teljes joggal azonosította az invokációt (ő стихотворное напутствие-nek nevezte) az első négysoros versszakban (Алексеев 1951: 108): Egy orosz könyvnek neveznek engem, a német földön teljesen ismeretlen vagyok. Aki írt engem, annak adjon Isten örömteli életet és halált. Ámen. Ez a négysoros versszak tipológiai és genetikai szempontból is C. Schnaus és más korabeli kiadók invokációs négysoros verseivel vethető össze, illetve azokból eredeztethető. 1947-ben, a kétsoros vers lehetséges forrását mérlegelve, Vincas Mykolaitis-Putinas egy másik reklámversre hivatkozott (Mykolaitis 1962: 197), amelyet Paul Tschackert Hans Weinreich tevékenységéről szólva egy lábjegyzetben futólag említett (Tschackert 1890: 92). A kiadvány Das Vater | unser... | Herr (VD16 B 5441) jóval részletesebb leírását 1861-ben Rudolph Reicke adta közre (Reicke 1861: 199–201); ennek alapján ő a következő négysoros verset idézte: Königsbergben nyomtatott ki engem Hans Weynech igen szorgalmasan, az óváros várlépcsője mellett, ahol bárki megvehet, ha kedve tartja. A königsbergi könyvtáros felhívta a figyelmet arra, hogy a négysoros vers a könyv legvégén, az utolsó lap recto oldalán jelent meg. A kutató mérlegelte a könyv datálásának kérdését, de G. Ch. Pisanskinál eltérően nem jutott határozott következtetésre. Az 1524–1525-ös datálásra vonatkozó további feltevések gyenge érvelésen alapultak, konkrétan azon, hogy a Königsbergbe éppen megérkezett nyomdásznak be kellett számolnia tevékenységéről és terveiről. Miután a nyomda „hírnévre tett szert”, vagyis az 1525 utáni későbbi könyvekben, már nem használta ezt a négysoros verset. Ugyanakkor az ellenkező irányban is lehet gondolkodni: a négysoros vers jóval később is megjelenhetett, amikor a kezdetben bizonytalan kiadói vállalkozás bevált, eredményeket hozott, és Königsberg lakói elkezdtek közvetlenül a nyomdába járni könyveket vásárolni (feltehetően a nyomda ekkor már a könyvterjesztés, illetve a könyvesbolt nagyobb szerepét is vállalta). Az invokáció elhelyezkedése is kérdéseket vet fel. R. Reicke a königsbergi Királyi és Egyetemi Könyvtár példányát írta le, amely a végén, Straipsniai / Articles 37 ILJA LEMEŠKIN azaz az invokáció után (!), még két éneket kellett tartalmaznia. A könyvtáros, vitatkozva Michael Ch. Hanow, a gdanski professzor következtetésével, megállapította, hogy ezek az énekek külön részt alkotnak, amely az első résztől egyértelműen, még a papír tekintetében is különbözött. Csak sajnálhatjuk, hogy ma már sem a gdanski, sem a königsbergi példányok nem állnak rendelkezésünkre. Az ellenkező eset részletesebb könyvblokk-elemzése segítene tisztázni azt a kérdést, amelyet R. Reicke sajnos nem érintett: nem tartozhatott-e valójában a négysoros vers egy másik kolligátumegységhez, amely az alábbi énekeket foglalta magában: 1) O Jesu Christ, deyn nam der ist, 2) Eyn geystlich lied von | den sieben worten die Got der Herr | sprach am stammen des hey-| gen Creutz (Reicke 1861: 201–202)? Ezzel számolni kell mint valós lehetőséggel: a négysoros vers nem Mathias Bienwald Pater noster című művét zárta le, hanem egy közelebbről nem azonosított és meg nem nevezett versgyűjteményt vezetett be. Ez esetben a négysoros vers volna az egyetlen bevezető elem (a kiadványt nyitó), amely közös vonásokat mutat C. Schnauss 1546-os invokációjával: Kauff mich – ich mich wer lust zu kauffen hat. Végül tartsuk szem előtt, hogy a szakmájukban jártas, hosszabb ideje tevékenykedő kiadók és nyomdászok a bevezető elemek bizonyos sajátosságával és állandóságával tűntek ki; ennek következtében az invokáció mint sajátos védjegy hajlamos volt az ismétlődésre. H. Weinreich alkalomszerűen használt sorokból álló művecskéje sem formájában, sem tartalmában nem jellemző erre a nyomdászra. Levas Vladimirovas azon állítása, miszerint „hasonló strófák H. Weinreich más korai kiadványaiban is megtalálhatók” (Vladimirovas 1979: 324), sajnos nem felel meg a valóságnak (legalábbis az eddig áttekintett források alapján). A 16. század első felének cseh nyomtatványait vizsgálva azt látjuk, hogy a különböző kiadók által alkotott invokációk nem egyformák. Különleges stiláris egység és eredetiség jellemzi Mikuláš Konáč megszólító bevezető szövegét, amelyhez más kiadók is igazodtak. A prágai humanista 1507–1528 között mintegy 50 kiadványt jelentetett meg. Az olvasókhoz pragmatikus módon forduló szövegeket, amelyek a főszöveget bevezették és lezárták, többnyire versben írta, akrosztichonokat is alkalmazva (például: Knihopis ČD 427). A kiadó az invokációkat és a főszöveget keretező más bevezető részeket tipográfiailag is elkülönítette, vagyis más méretű betűkkel szedette; C. Schnausshoz hasonlóan azonban mindig a saját nevében szólítja meg az olvasót (nem pedig a könyv nevében). Megfigyelhető alkotott invokációinak visszatérő használati mintázata: kezdetben a Máš tu, Čechu milý... „íme, itt van neked, kedves cseh...” szavakkal bemutatja, mintegy az olvasó kezébe adja a könyvet, a kiadvány végén pedig a měj se dobře „vigyázz magadra” formulával kíván szerencsét. Könyveiben ezt az ismétlődő fordulatot 18 alkalommal figyelték meg. 1520 m. leidinyje Mistra Jana Husy kazatele, slauhne dědice českého, Dvanácti článku víry křesťanské obecné, desí Božích přikázaní a modlitby Páně Očenáš etc. vykládové každému spasení žádajícímu křesťanu nepotřebnější. (V Praze, Mikuláš Konáč z Hodiškova 1520) (Knihopis ČD 326) a jókívánság mellett a kiadó gyakorlati megjegyzést tesz arról, hol lehet olcsón megvásárolni a könyvet: 38 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Vegyetek meg és olvassatok.” Az LDK első nyomtatott akrosztichonjai Mětež se dobre a temito knižkami samyni se spravc, své učedniky spravite, abyte s Balāmem od voslic spraveni a trestani nebyli. V meste prevelkem Praze ko- upís ty knižky nedrze. „Tartsátok jól magatokat, és e könyvecskék segítségével magatokat is vezérelve gondoskodjatok tanítványaitokról, nehogy Bileámhoz és a szamarakhoz hasonlóan büntetést kapjatok. Prága nagyvárosában olcsón lehet megvenni ezeket a könyvecskéket.” A bevezető szöveg keretei között a kiadó olykor művészi hatású négysoros verseket alkot, amelyekből nem hiányoznak a szokásos felszólítások és más ösztönző (reklám-)elemek. Például az 1514-es invokáció: K Cžtenaržy. Nechceffli hlúpy na fwětie zwolati Nebýwázy fkipy Múdrofti zgednati Cžtiž Mudrce fobie a nebudels robie Prawint yá tobie. (Knihopis 1371) „És te, olvasó. Ha ostoba akarsz maradni a világon, ne légy fukar bölcsességet szerezni¹⁸ Olvasd bölcsen magadnak, és nem leszel gyermek Én mondom neked.” M. Konáč kortársai és követői nem voltak ilyen találékonyak, de rájuk is jellemző volt az invokációs formulák és stiláris jegyeik állandósága. Természetesen gyakran fordultak az olvasóhoz/vevőhöz, és a helyzethez illő felszólító módot használtak: 1533-ban Mėj se dobre, čti a sud, uprímý čtenáři „Tartsd jól magad, olvass és ítélj, őszinte olvasó” (Knihopis 663); 1533-ban Protož kdožkoli miluješ pravú teologii, čti, roznevej a potom sud „Ezért, aki az igaz teológiát szereti, olvass, mérlegelj, aztán ítélj” (Knihopis 1709); 1541-ben Protož kdož by chtěl rad bludy a faleš te skutý poznati, čti sobě tuto knižku, jenž se počina štastně „Ezért aki meg akarja ismerni e szekta fonákságait és tévedéseit, olvassa el ezt a könyvecskét, amely szerencsésen kezdődik” (Knihopis 704) stb. Az általánosan megfogalmazott invokáció, vagyis az, amely bármely kiadványhoz illene, együtt működik a konkrét műhöz szemantikailag igazított megszólító elemekkel, ahogyan C. Schnauss is tette. Példaként említhetjük Jodocus Gutknecht 1535 körül kiadott háromnyelvű szótárát: Vokabular latěně, česky a německy každému mladému i staremu velmi potřebny a užitečny. Vocabu­laris rerum [Nürnberg, (Jodocus Gutknecht) około 1535] (Knihopis 1891): 18 Vagyis: „ne fukarkodj, amikor könyvet vásárolsz”. Straipsniai / Articles 39 ILJA LEMEŠKIN Ha meg akarod ismerni a három híres nyelvet, és pénzt, valamint fáradságot akarsz megtakarítani, anélkül hogy otthonról elvándorolnál, most megvan a tudásod és a könyved. Ezért olvass, és hálával lásd meg, ami röviden megíratott neked, mert beszéd és gondolkodás nélkül az ember semmi. „Ha meg akarod tanulni a három híres nyelvet, és pénzt meg fáradságot akarsz megtakarítani anélkül, hogy otthonod kárára tennél, most rendelkezésedre áll a tudás és a könyv. Ezért olvass, és hálával gondold át, amit röviden neked írtak, mert beszéd és megértés nélkül az ember semmi.“ A kapcsolat és az állandó stilisztikai jegyek kétségtelenül magához K. Burg irodalmához és a kiadóhoz, C. Schnausshoz is köthetők, aki az itt tárgyalt innovációtípust19 a konkrét igényekhez igazítva módosítja: a) 1550: Az új=|| bábeli hamis istenről. Egy írás=|| / amelyet a ro=|| doszi kereskedők küldtek, igaz hírként Velen=|| cébe és Olaszországba, majd később Rómából, december utolsó napján, 49-ben, és Velencéből január 9-én, || ezernégyszázötvenben stb.|| Az augsburgi kereskedőknek írva. 1550 (C.S.A.) (VD16 ZV 30501) Vásárolj meg, ó jámbor keresztény, hűséggel, ne sajnáld az olvasásra fordított fáradságot. Mert sok minden múlik ezen számodra, a Sátán ravaszsága miatt. b) 1550: Új hír.|| Az új=|| bábeli hamis istenről. Egy írás=|| / amelyet a rodoszi kereskedők küldtek,|| igaz hírként Velencébe és Olaszországba,|| majd később Rómából december utolsó napján,|| 49-ben, és Velencéből január 9-én,|| ezernégyszázötvenben stb.|| Az augsburgi kereskedőknek= írták. (C.S.A.) (VD16 ZV 13960) Vásárolj meg, ó jámbor keresztény, hűséggel, ne sajnáld az olvasásra fordított fáradságot. Mert sok minden múlik ezen számodra, a Sátán ravaszsága miatt. 19C. Schnauss könyveiben tipológiailag másféle innovációkat is találunk, amelyek tartalmuk szerint más kiadványokhoz igazodnak, például: Egy másik történetes ének/ || amely azt mondja, hogy az ember minden reményét és || bizalmát örökké és egyedül Istenbe vesse || [stb. Egyedül tebenned, Uram || Jézus Krisztus. (1550, VD16 S 3184); Az ÚR szava örökké megmarad / || hagyjuk, hogy uralkodjék. || Szeretetben vigyen tovább minket / || állhatatosan építsen és tartson fenn. ([1552], VD16 S 3174); Isten segítségével: sárga/ fekete/ zöld és fehér/ || Szászországban és Hessenben őrzi a dicsőséget. || Isten örömmel adja kegyelmét, / adjon neki békét és hosszú életet. (1555, VD16 S 3167); Sok aranyam és ezüstöm nincs/ || amit Isten ad nekem, azzal tartozom || mindenkinek szolgálni. || Amíg élek és szolgálni tudok. (1564, VD16 S 3168). 40 Acta Linguistica Lithuanica LXXVI „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai 13. ÁBRA. C. Schnauss 1550-es kiadványának Von dem newgebornen Abgott zu Babel címlapja Straipsniai / Articles 41 ILJA LEMEŠKIN c) 1555: Etwas neus: || Ein sehr andechtige Predig/ welche || der heylig Weyhbijchhoff zu Bamberg || in eygner person bey S. Mertin/ mit seufftzen und threnen gethan hat am Palmen Sontag im 1555 jare/ von dem || seligen Einreiten unsers lieben Herrn vnd Heylands || Jhesu Christi/ zu Jherusalem geschehen [et]c. || Auch dabey des H. Mans vberauß || wunderbarlicher Treume zwene/ auß || welchen mann künstlich Kochen vnd Lachen lernen mag [et]c. || Endtlich aber/ Ein wunderliche schöne Historia von dem || Palmweihen/ durch des Weihbijchoffs Leutenampt [et]c. (mei N. der heißt C. Schnaub; Laus Deo Omnipotenti/ Anno 1555 Adij 3 May) (VD16 S 3166) (14. ábra). Dicsőség és dicséret a legfőbb Istennek, dacára az ördögnek és csapatának. Vásárolj meg és szeress engem (ó) jámbor keresztény, tanuld meg, mi ez a szentelés és prédikáció A négysoros invokációs négysoros Fromer Christ Kauff vnd lieb mich in Treuen C. Schnausso-kiadványokban – a rendelkezésre álló források alapján ítélve – először az 1546-os, az ördögről és a pápáról szóló beszámolóban, a Pasquillusban szerepelt. New Zeyttung Vom Teuffel ([Coburg], 1546). A könyv megszemélyesítése a szerzői név feltételezett anonimitásából ered (ugyanúgy, mint az 1547-es katekizmus esetében). Az alább idézett mondatot többször módosították, és más – az új kiadványhoz igazított – formában ismételten felhasználták. Az itt felsorolt könyvek nem mindegyike tanúsítja az azonos vagy hasonló motívumot: Fromer Christ Kauff vnd lieb mich in Treuen – Kauff mich O fromer Christ in trewen – Kauff vnd Lieb mich (O) frommer Christ. Nem zárható ki, hogy C. Schnauss ezt a versalkotó mintát korábbi kiadványaiban is használta, amelyekről még nincs tudomásunk, vagy amelyek nem maradtak fenn napjainkig. Az is lehetséges, hogy ezt a szerkezetet már C. Schnauss előtt is alkalmazták. A szóban forgó olvasóhoz intézett invokáció lényegi változtatások nélkül a XVII. század elejéig jelent meg. A későbbi kiadások (pl.: 1580, VD16 ZV 11492; 1600, VD17 14:68686C; 1605, VD17 3:019348C) a beszámoló rendkívüli népszerűségéről tanúskodnak. 1546-ban a protestánsok hevesen olvasták és terjesztették a politikai szatírát, mivel az a schmalkaldeni háború legaktuálisabb eseményeire reagált. Akkoriban egész Nyugat-Európa figyelemmel kísérte ezeket. Ötven évvel később a korabeli aktualitások már sem annyira érdekesek, sem érthetőek nem voltak, az olvasók azonban továbbra is vonzó humanista párbeszéd formájában elégítették ki irodalmi igényeiket. Az újabb kiadásokat olyan metszet kíséri, amely a beszámoló időtlen szereplőit, a pápát és az ördögöt ábrázolja (15. ábra). 5. Az 1547-es litván paleotípusú katekizmus az f. 20r-nél ér véget. Az f. 20v-től műfaji és szerzőségi szempontból új mű kezdődik – PRADESTYSE giełfmes schwentas. A katekizmust egy prózában írt rész, az Upaminagimas zárja, amelyben M. Mažvydas ismét „testvéreihez” fordul, arra kérve őket, hogy alázatosan 42 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spaudinti LDK akrostichai 14. ÁBRA. C. Schnauss 1555-ös kiadványának Etwas neus: Ein sehr andechtige Predig... címlapja Straipsniai / Articles 43 ILJA LEMEŠKIN 15. ÁBRA. C. Schnauss beszámolójának XVII. század eleji kiadása: Newe Zeitung/ || Vom Teuffel uñ Bahst/ || wie sie untereinander Gesprech halten / || kurtzweilig vnnd sehr luftig zu lesen ([1605]) (VD17 3:019348C), címlapja fogadják el a „rövid tanítást”, és tanulják meg. Az Upaminagimą a rövid Gals megjegyzéssel zárul, amely elhatárolja egymástól az 1547-es kiadvány egyes részeit. Ugyanennek a lapnak (f. 20r) az alján egy tetszetős négysoros, a Skaititiaip olvasható, amely megfelel C. Schnauss és más kiadók invokációs négysorosainak: Upaminagimas. PRaſchau aſch jus Letuwinikus ir ſße=maiczius miloſius bralius ir ſeſeris, preg=tam ir upaminaui jus per Pāną Ieſuſą Chriſtuſą at pirtkagi bei iſſanitagi muſu idant ta trumpa maſſla iſchmaktumbet ijr wiſada atmintumbet, ſunus iſuſu ir ſchei=mina turit iſchmakiti. A iſchguldimo pla=teſnia iſch kazanes ir patam iſch dideſnia katechiſmuſa makikietele. A ſchitą mana darba ijr prakaita uſz gier preimtumbet praſchau. Gals. Skaititiaip. Kedves testvérem, ha ezt olvasod, tudd meg: nyelvem most megmutatkozik. Ezért, ha valami hibát írok, javítsd ki, minden irigység nélkül. 44 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spaudinti LDK akrostichai 16. ÁBRA. M. Mažvydas Katekizmusának vége (f. 20r) Straipsniai / Articles 45 ILJA LEMEŠKIN M. Mažvydas által alkotott páros szövegű négysoros vers a Katekizmus kolofonjának helyén szerepel, és megfelel a szokásos tartalmi invokációnak ad lectorem. Formai szempontból érdekes kapcsolat figyelhető meg a litván előszó és a Katekizmus vége között: a főszöveget keretező egységek – mindkettő, és csakis ezek! – egyformán verseltek. Egy másik fontos összekötő vonás is megfigyelhető: a záró négysoros vers és az előszó egyaránt egy önálló (azaz ponttal lezárt) disztichonnal kezdődik, amelyek azonos betűkombinációt alkotnak: BJ. Hogy ez nem véletlen egybeesés, azt az első két sor összevetése mutatja: BRTi, kereskedők, vegyetek meg engem és olvassatok / Jhogy olvasva megértsétek. Bralau milaſis, ſkaitidams tatai ſzinaſy / Jag taſſai lieſzuwis dabar reiſchkiefy. A megadott részletek többes és egyes számú megszólítással kezdődnek, amelyek ugyanazzal a lexémával indulnak: BRalei / Bralau; ezt követi a többes és egyes számú határozói igenév: ſkaitidami / ſkaitidams, valamint a tatai névmás. Az a benyomás támad, hogy az egyik disztichon a másikra tekintettel készült. Tekintetbe véve az előszó nyomtatott disztichonjának forrását, úgy kell gondolnunk, hogy a záró invokáció módosította az előszó disztichonját, nem pedig fordítva. A felsorolt párhuzamok kétféleképpen magyarázhatók. Először is. A négysoros vers Skaititaiap első két sorát eredetileg a könyv elején álló előszó számára írták. Ebben az esetben a litván előszó körülbelül így hangozhatott: *Bralau milaſis, ſkaitidams tatai ſzinaſy / Jag taſſai lieſzuwis dabar reiſchkiefy. Makſla ſchito tewai [tavo] trakſzdawa tureti. Ale to negaleia ne wenu budu gauti. Regiety to nareia ſawa akimis / Taipyr ilchgirſti ſawa auſimis. Jau nu ka tewai nakada nereg eia / Nu ſchitai wiſs [tavimp] ateia. És így tovább. Később M. Mažvydas megfelelőbb előszókezdést talált ki, amelybe C. Schnauss példáját követve felszólító igéket illesztett. A korábban versbe szedett részletet eltávolította, de sajnálta, hogy sehol se használja fel. Másodszor. Az invokáció Skaititaiap kezdete a korábbi, vagyis az előszóbeli disztichon mintájára készült, mivel a szerző számára ismét aktuálissá vált a BJ betűkombináció. Ez azt jelentené, hogy a Katekizmust lezáró négysoros vers egy rövid 46 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spausdinti LDK akrostichai akrosztichon. A BJ betűk, amelyek a Baccalaureus Juris kifejezést jelölik, ugyanazt a jogi baccalaureust, M. Mažvydast jelölték (ahogyan korábban a bevezető akrosztichonjában is). A középkori latinban széles körben elterjedt TP rövidítés pedig a Titul[m] Posuit szókapcsolatnak felelne meg: „keresztjelet tett” (Cappelli 1928: 517). A záró paratextus betűinek kombinációja tehát B–J–T–P a latin Baccalaureus Juris Titulum Posuit kifejezésnek felelne meg: „a jogi baccalaureus keresztjelet tett”, illetve „M. Mažvydas megáldotta”. Az ilyen tartalmú és rendeltetésű akrosztichon kiválóan illene ide, hiszen a szerző itt befejezi művét és „búcsút vesz”. Emlékezzünk rá, hogy M. Mažvydas számára ismerős volt a könyv végére illesztett akrosztichon. Hasonló módon mutatkozott be a Forma Chrikſtima című kiadványban. Jan Safarewicz kora óta sajnos az a nézet honosodott meg, hogy az 1559-es akrosztichon nem tökéletes: „Akrostych nie jest doskonały: po imieniu Martinus stoi jeden jeszcze wiersz, zaczynający się od S–, tak samo po nazwisku Maswidas ukazuje się jeszcze M–“ (Safarewicz 1946: 65). A lengyel kutató az „árva” <S> és <M> betűket azzal próbálta magyarázni, hogy a kötött versforma, vagyis a kilencsoros strófák korlátai között M. Mažvydas nem tudta uralni az eredetit. Ez a magyarázat számunkra nem meggyőző, mivel az akrosztichonban nincsenek rendszertelen elemek, azaz olyan motiválatlan betűk, amelyek megbontanák a függőlegesen szigorúan megszerkesztett szöveget. Az utolsó lefordított művet – Giefme duchauna / ape muſu S. Chrikſta fuguldīta nūg D. Mart. Luthe-ra (f. CIIIr–CVv) – három azonos terjedelmű strófa zárja. Ezek közül kettő (a hátulról második és harmadik) a fordító és a könyv alkotójának kereszt- és vezetéknevét adja meg, de nem csupán ezt: M-A-R-T-I-N-V-S-S – M-A-S-W-J-D-A-S-M. A kombinatorikus költemény (vö. például C. Schnauss 1546-os kriptogramjának beillesztésével) így olvasandó: MARTINVS-MASWJDAS–SM, azaz Martinus Maswid[iu]s significamus: „[mi] Martynas Mažvydasként jelöljük / nevezzük meg magunkat” (a pluralis auctoris / modestiae a középkori latin SM rövidítésével alkotott kombinációban; ez utóbbiról lásd Cappelli 1928: 354). Ez a Katekizmus „M. Mažvydas megáldotta” formulájának felelne meg. A következő (sorrendben az utolsó) strófa végre M. Mažvydas verbális „megnyilatkozását” hozza el, vagyis azt, amit rövid imádság formájában tömören „jelent” az olvasónak: Diewui Tewui ſchlowe dūkem Ir Jheſu Chriſtu garbinkem Bei Dwaſſe ſchwenta laupſin=kem Wienam Diewui dekawokem Kurs iſtates eſt Chriſkſtima Ant ghreku aptźiſtighima Bei amſzina iſchganima Nūg Chriſtaus apſſadeta Jem buk amſzina garba. Amen. Straipsniai / Articles 47 ILJA LEMEŠKIN Arra lehet tehát következtetni, hogy az 1547-es kiadványban feltehetőleg két akrosztichonunk van, amelyeket latinul illesztettek be a könyv versbe szedett litván paratextusába. A Katekizmus végén álló akrosztichon szemantikailag folytatta és kibővítette a bevezető akrosztichont: B-J-M-A-R-T-J-N-V-S-M-A-S-V-J-D-J-V-S – <a Katekizmus szövege> – B-J-T-P „a jogi baccalaureus Martynas Mažvydas < – > a jogi baccalaureus megáldotta”. Így az összeállító kijelölte saját szerzői részét az anonim kompilációban. A latin nyelvi forrásokat felhasználó kombinatorikus művek megvalósítása azt tanúsítja, hogy címzettjük nem egyszerű parasztember. A Katekizmus átlagos „felhasználója” – az olvasó, hallgató, éneklő, az írást és az elemi vallási igazságokat tanuló litván – nem venné észre és nem értékelné őket. Az akrosztichonok a hivatásos olvasónak, a könyvek emberének, mindenekelőtt a különféle tanokat képviselő papoknak szólnak. Hajlunk arra a vélekedésre, hogy az alkalmazott kifejezésmód szorosan összefügg az első 1547. évi katekizmus előszavával, amely ugyanezeknek a „Litvánia egyháza pásztorainak és szolgáinak” szólt. M. Mažvydas a latin nyelvű ajánlásban és előszóban élesen bírálja a Litván Nagyfejedelemséget és annak teljes katolikus papságát, amely „oltalmazza” a népet a Szentírástól (erről C. Schnauss is ír). Az ajánlást és a latin nyelvű előszót közvetlenül követi a latin akrosztichon, ezért nem állítható, hogy az előszó aláírás nélkül maradt. A 16. században latinul olvasó, kombinatorikus poétikában jártas személyt nem korlátozta az atomisztikus gondolkodás (a forrásokat nem nyelvi alapon különítette el, és nem főzte őket „saját levükben”, litvánisztikai vagy „idegen” kutatási tárgyként), ezért a következő latin akrosztichont nemcsak el tudta olvasni, hanem a közelben és máshol található latin paratextuális elemekkel is össze tudta kapcsolni. A hozzáértő „aláírás” megfelelően zárta le a latin előszót. Miután M. Mažvydas alaposan bírálta a katolikus papokat, ennek megfelelően írja alá magát: a BJ rövidítéssel jelzi, hogy az ilyen szigorú szerző nem akárki. Joga van szigorúan szólnia az igaz egyháztól eltávolodott papokhoz, mivel maga ismeri az egyházi kánonokat. B. J. Martinus Masvidius, kánonjogi baccalaureusként, előszavában felidézi az ősi keresztény egyház rendjét, és ígéretet tesz arra, hogy nem érinti (ami azt jelenti, hogy elvileg érinthetné) „a vallás titokzatosabb és vitatott kérdéseit” és így tovább. A hozzáértő olvasó megszólításakor M. Mažvydas nem korlátozta magát könyvének paratextusában a kombinatorikára. A szerző a finom irodalmi utalásoktól sem riadt vissza. Ezt az adott év legaktuálisabb protestáns „bestsellereit” szem előtt tartva tette; esetünkben a pápáról és az Ördögről szóló, különösen népszerű (az 1546-os kiadások számából és a fennmaradt példányok mennyiségéből ítélve) tudósításra utalva. C. Schnauss számára az 1546-os könyv megszemélyesítése hasznosnak és kézenfekvőnek tűnt az „anonim” kiadvány megjelentetésekor, mivel a fiktív Pasquino elfedte a valódi szerzőt, aki saját neve alatt (szerzőként és/vagy kiadóként) nem népszerűsíthette a kiadványt. Ezt a feladatot sikeresen magára a könyvre ruházták át, amely hirtelen megszólítja az olvasót. 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Pirkit mane ir skaitykit“. Pirmieji spaudinti LDK akrostichai A 1547-es katekizmus címlapján a könyv alkotója sincs feltüntetve. Könnyen lehet, hogy a Katekizmus C. Schnauss publikációjának hatására vált névtelen kiadvánnyá. Úgy tűnik, szoros kapcsolat van C. Schnauss és M. Mažvydas kiadványainak látszólagos névtelensége és a könyv megszemélyesítése között. A reklámjellegű invokációt, pontosabban az invokációs négysoros központi megfogalmazását, Fromer Christ Kauff und ließ mich, M. Mažvydas kreatív módon használta fel a litván előszó elején, majd továbbfejlesztette a „beszélő” könyv motívumát. Az invokációt litvánul az olvasóhoz igazítva, ugyanazon német és/vagy cseh invokációs négysoros példája alapján (litván előszavának kezdetét is figyelembe véve) megalkotta a záró, versbe szedett kis művet: Skaiti- taip. A lehetséges forrás(ok)ról szólva szándékosan használjuk a többes számot. Úgy tűnik, nincs okunk feltételezni, hogy M. Mažvydas a Katekizmus megírásakor nem tudott németül, illetve nem meríthetett C. Schnauss német nyelvű beszámolóiból. A hagyományos nézetet mindmáig M. Mažvydas II. levelének (legkésőbb 1549 februárjából való) értelmezése határozza meg, amely szerintünk túlságosan radikális, szó szerinti, és kiragadja a levelet tágabb kontextusából. Albrecht herceghez címzett levelében a levélíró arra kéri, hogy nevezze ki lelkésznek Labiau vagy Ragnit plébániájára. M. Mažvydas szerint az előbbi plébánia kevésbé lenne megfelelő, mert egyáltalán nem tud németül (non calleo aliquantulum Germanice; M. Ročka fordítása: „egyáltalán nem beszélek németül”). Tudni kell, hogy Labiauban akkoriban már sok német élt, és ő nem lett volna képes megfelelő lelki szolgálatot nyújtani nekik. A lelkész alkalmasságát régen és ma is nem a könyv, hanem a prédikáció felolvasásának képessége alapján ítélik meg. A kiejtési hibák miatt a külföldi lelkész gyakran gúny tárgyává vált (gondoljunk az 1706-os filológiai vitára). Mivel nem rendelkezett a szükséges beszédkészséggel, M. Mažvydas tapintatosan arra kérte a herceget, hogy egy litván plébániára nevezze ki, bár más választás híján Labiauba is elmenne (azaz kénytelen lenne a szükséges nyelvi gyakorlat nélkül, amennyire csak tud, szolgálatot teljesíteni, akár németül is?). A levél tehát a lelkészi szolgálatról, vagyis a prédikációk felolvasásáról szól, nem pedig a hétköznapi társalgásról vagy a nyelv általános megértéséről. A nyelvtudás akkor is és ma is tág fogalom, ezért figyelembe kell venni annak funkcionális célját. 1549-ben az eruditus M. Mažvydas feltehetően folyékonyan olvasott németül, lengyelül, csehül, ruténül, poroszul és így tovább, de Poroszországba kerülve anyanyelvén tudott prédikálni. A német és/vagy cseh nyelv bizonyos fokú ismeretét az e tanulmányban elemzett tények is alátámasztják. I R O D A L O M C a p p e l l i A d r i a n o 1928: Lexicon abbreviaturarum = Wörterbuch lateinischer und italienischer Abkürzungen. Leipzig: Weber. Straipsniai / Articles 49 ILJA LEMEŠKIN Glück Helmut, Pörzgen Yvonne 2009: Deutschlernen in Russland und in den baltischen Ländern vom 17. Jahrhundert bis 1941. Eine teilkommentierte Bibliographie. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag. Havránek Bohuslav 1939: Expanze spisovné češtiny od 14. do 16. století. – Co daly naše země Evropě a lidstvu. Od slovanských věrozvěstů k národnímu obrození, red. V. Mathesius. Praha: Evropský literární klub, 53–59. Catechismvsa – [Martynas Mažvydas], Catechismvsa prafty Sӡadei, Makſlas ſkaitima raſchta yr gieſmes del krikſczianijtes bei del berneliu iaunu nauiey ſugulditas...: [fakszimile] / [Martyno Mažvydo „Katekizmo“ fakszimileprojektjének vezetője Kamilė Kalibataitė]. [Vilnius]: [Petro ofsetas], [2017]. Lenartowicz-Zagrodna Anna 2011: „Defensio verae translationis corporis Catechismi in linguam Polonicam, adversus calumnias Joannis Secluciani” (1547) Jana Małeckiego. Przekład wraz z komentarzem. – Poznańskie Studia Polonistyczne. Seria Językoznawcza 18(2), 133–169. Mykolaitis-Putinas Vincas 1962: Literatūriniai elementai Mažvydo ir jo amžininkų raštuose (1947). – Vincas Mykolaitis-Putinas. Raštai 8. Vilnius: Valstybinė grožinės literatūros leidykla, 147–200. Nepokupnas Anatolijus P. 1983: Baltai slavų giminaičiai. Vilnius: Mokslas. Nepokupnas Anatolijus P. 1994: „M. Mažvydo „Katekizmo“– bylojančio vadovėlio (knygelių) vaizdas istorijos ir kultūros kontekste. – Protestantizmas Lietuvoje: istorija ir dabartis, ats. red. Inge Lukšaitė. Vilnius: Apyaušris, 70–77. Reiche Rudolf 1861: Ueber den ältesten Königsberger Druck und zwei in Wackernagel’s Bibliographie des deutschen Kirchenliedes nicht verzeichnete Liederdrucke. – Serapeum: Zeitschrift für Bibliothekwissenschaft. Handschriftenkunde und ältere Litteratur 13, 199–204. Safarewicz Jan 1939: Un acrostiche de Mažvydas. – Prace Filologiczne 18, 7–8. Safarewicz Jan 1946: Dwa drobiazgi litewskie. 1. Kilka uwag o wersyfikacji litewskiej, 2. Nie znany akrostich Maźwida. – Inter Arma: zbiór prac ofiarowanych Prof. Kazimierzowi Nitschowi w siedemdziesiątą rocznicę urodzin (1 II. 1944) przez przyjaciół, kolegów i uczniów. Kraków: Studium Słowiańskiego Uniw. Jagiell., 59–65. Temčinas Sergejus 2017: Skorina ir Lietuva. Mažoji kelionių knygelė ir Apaštalų darbai ir laiškai. – Pranciškaus Skorinos Rusėniškajai Biblijai – 500, sud. S. Narbutas. Vilnius: Lietuvos mokslų akademijos Vrublevskių biblioteka, 69–77. Tschackert Paul 1890: Urkundenbuch zur Reformationsgeschichte des Herzogthums Preußen 1. Einleitung. Leipzig: Verlag von S. Hirzel. 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII „Vegyetek meg és olvassatok engem”. Az első nyomtatott akrosztichonok a Litván Nagyfejedelemségben Vladimirovas Levas 1979: Knygos istorija: Senovė. Viduramžiai. Renesansas. XVI–XVII amžius. Vilnius: Mokslas. Warmiński Ignacy 1906: Andrzej Samuel i Jan Seklucyan. Poznań: Księgarnia Św. Wojciecha; Skład główny w Księgarni G. Gebethnera i Sp. w Krakowie. Zinkevičius Zigmas 1988: Lietuvių kalbos istorija 3. Senųjų raštų kalba. Vilnius: Mokslas. Алексеев Михаил П. 1951: «Книга русского языка» Т. Шрове 1546 г. и ее автор. – Памяти академика Льва Владимировича Щербы. Сборник статей. Ленинград: Издательство Ленинградского государственного университета им. А.А. Жданова, 103–112. Немировский Евгений Л. 1990: Франциск Скорина: Жизнь и деятельность белорусского просветителя. Минск: Мастацкая літаратура. Темчин Сергей Ю. 2007: Происхождение названия Малой подорожной книжки Франциска Скорины в свете описи Супрасльского монастыря 1557 г. – Amoenitates vel lepores philologiae, pod. red. R. Laskowskiego, R. Mazurkiewicza. Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN, Wydawnictwo Lexis, 456–464. Турилов Анатолий А. 1979: Гимнографическое наследие Франциска Скорины в рукописной традиции (к вопросам описания). – Всесоюзная научная конференция «Проблемы научного описания рукописей и факсимильного издания памятников письменности» 14–16 февраля 1979 г. Тезисы докладов, отв. ред. М.В. Кукушкина и С.О. Шмидт. Ленинград: Библиотека АН СССР, 45–46. Турилов Анатолий А. 1981: Гимнографическое наследие Франциска Скорины в рукописной традиции (к вопросу о научном описании и изучении рукописей традиционного содержания). – Проблемы научного описания рукописей и факсимильного издания памятников письменности. Материалы Всесоюзной конференции, под ред. М. В. Кукушкиной и С. О. Шмидта. Ленинград: Наука, 241–247. Турилов Анатолий А. 1989: Новые списки гимнографических сочинений Ф. Скорины. – Франциск Скорина – белорусский гуманист, просветитель и перепечатчик, отв. ред. М.Б. Ботвинник. Минск: Вышэйная школа, 91–96. Straipsniai / Articles 51 ILJA LEMEŠKIN „Vegyetek meg és olvassatok engem”. Az első nyomtatott akrosztichonok a Litván Nagyfejedelemségben ÖSSZEFOGLALÁS A Litván Nagyfejedelemségben (LNK) a nyomtatás hagyományát folytató kiadóként Martynas Mažvydasnak figyelembe kellett vennie Francisk Skorina The Small Travel Book című művét. A tanulmányban összehasonlított Mažvydas- és Skorina-könyvek formátuma egységes, rendeltetésük pedig hasonló. A LNK-ban elsőként nyomtatott két könyv akrosztichonok segítségével írja le keletkezésének körülményeit, vagyis az összeállítóhoz, szerzőhöz, kiadóhoz fűződő kapcsolatát – a kombinatorikus poétika kifinomult eszközével. Az 1522-es rutén paleotípus az akrosztichon-szerkesztés két elvéről tanúskodik: az alfabetikusról és a személyesről. Mažvydas a litván előszóban személyes akrosztichont használt. A rutén akrosztichonnal való összevetés azt mutatja, hogy a név előtti elhelyezkedés és a képviselői szerep akadémiai címet kívánt. Az előszó első két sorának betűkombinációja, a BJ, felfedi az adományozott akadémiai címet: baccalaureus juris, azaz „jogi baccalaureus”. A litván előszó első páros sorának megírásakor Mažvydas az 1546-os nyomtatott forráshoz nyúlt vissza: Schnauss szatirikus beszámolójához az ördögről és a pápáról, amelyben a könyv így szólította meg az olvasót: Fromer Christ Kauff und ließ mich (vagy az 1547-es cseh fordításához, ahol a megfelelő többes számú alakokat használták: Milij Krześtiane Kupugte a cztiete mne). A megszólításban megfigyelhető eltérést az eredetitől (Fromer Christ/ Milij Krześtiane, de BRalei ſeferis) az akrosztichon megalkotására tett kísérlet határozta meg. A szerző azt kívánta, hogy a B betű (< baccalaureus) az előszó, vagyis az akrosztichon elején álljon, mégpedig a név előtti pozícióban. A Katekizmus végén, a kolofon helyén is található egy akrosztichon: az utolsó négysoros betűinek kombinációja, a B-J-T-P megfelel a latin Baccalaureus Juris Titulum Posuit kifejezésnek, amelynek jelentése: „a jogi baccalaureus kitette a kereszt jelét”, vagyis „Mažvydas áldást adott”. Az akrosztichon kezdetének megírásakor a szerző figyelembe vette az akkori könyvekre jellemző, megszólító jellegű paratextus egy elemét: az olvasóhoz intézett invokációt, amely gyakran négysoros formájában szerepelt a címlapon. Schnauss 1546-os négysorosa, amely Mažvydasra is hatással volt, 1546–1547-ben népszerűvé vált a protestánsok körében. A protestánsoknak szánt beszámoló a schmalkaldeni háború, vagyis a protestánsok és katolikusok közötti küzdelem végéről tudósított. Az 1546-os kiadások nagy száma és a fennmaradt példányok mennyisége arra enged következtetni, hogy egész protestáns Európában olvasták. Beérkezett 2017. december 8-án. ILJA LEMEŠKIN Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII