Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė

DALIA KISELIŪNAITĖ Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: összehasonlító balti nyelvészet, geolingvisztika, etnolingvisztika. A 30084. számú nidakérdőív nyelvi elemzése a marburgi Fülöp Egyetem német nyelvatlaszának archívumában A 30084. számú nidai kérdőív nyelvi elemzése a németországi nyelvatlasz archívumában, a marburgi Phillips Egyetemen ABSZTRAKT A cikk az egyik azon kevés írásos emlék közül elemzi, amely a kihalófélben lévő kursenieku nyelvből fennmaradt: az úgynevezett Wenker-kérdőívet, a 30084. számút, amelyet felvettek a Georg Wenker által elindított „Német nyelvatlasz” (Deutscher Sprachatlas vagy DSA) kartotékába. Magát e kérdőív kéziratát, keletkezésének körülményeit és helyesírási rendszerét a szerző Christiane Schillerrel közösen publikált cikkében már bemutatta. A kartoték egyetlen kursenieku nyelvű kérdőívét a nidai tanító, Otto Pohlmans állította össze a helyi adatközlő, Mikel Pleikis halász információi alapján. A cikk a kézirat nyelvét több szinten (helyesírási, fonetikai, morfológiai, lexikai és szintaktikai szinten) elemzi. A legnagyobb figyelem a nyelv hitelességére irányul: arra, hogyan tükrözi a lejegyzett szöveg a kursenieku nyelv akkori valós helyzetét, és mely tények tekinthetők a dokumentálási módszer (fordítás) hiányosságainak. A megfigyelt nyelvi sajátosságokat összeveti Adalbert Bezzenberger néhány évvel később közzétett anyagával, valamint Jūris Plakis fél évszázaddal később publikált tanulmányának anyagával. Mivel Németországban jelenleg a DSA digitalizálási projektjén (DiWA) dolgoznak, feltételezhető, hogy az egyes kérdőívek részletes nyelvészeti elemzése ehhez a feladathoz is hozzájárul. KULCSSZAVAK: Georg Wenker, „Német nyelvatlasz”, nyelvdokumentáció, kihalófélben lévő nyelv, kursenieku nyelv, nyelvi érintkezés, a szöveg nyelvészeti elemzése. 76 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pylpo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė Ö S S Z E F O G L A L Ó A tanulmány a veszélyeztetett kursenieku nyelv néhány írásos emlékének egyikét elemzi: a Nida/Nidenből származó 30084. számú kártyát, amelyet a Georg Wenker által kezdeményezett német nyelvatlasz (Deutsche Sprachatlas, azaz DSA) gyűjteményébe vettek fel a 19. századi német nyelvterületekről származó más hasonló anyagokkal együtt. A kártya kéziratát, keletkezésének körülményeit és helyesírási rendszerét a szerző és társszerzője, Christiane Schiller már bemutatta a 2015-ben megjelent tanulmányban. Wenker projektjének egyetlen kursenieku nyelvű kártyáját Otto Pohlman, Nida tanítója töltötte ki. Munkájában a helyi halász, Mickel Peleikis által szolgáltatott információkra támaszkodott. A tanulmány a kézirat nyelvét több szinten elemzi (helyesírás, hangtan, morfológia, lexika és szintaxis). A szerző a nyelv hitelességére összpontosít: arra, hogy az írott szöveg miként tükrözi a kursenieku nyelv korabeli valós állapotát, és mely tények tekintendők a dokumentációs módszer (fordítás) gyengeségeinek. A megfigyelt nyelvi sajátosságokat összeveti Bezzenberger néhány évvel később megjelent tanulmányával, valamint Plakis ötven évvel később publikált másik munkájával. Németországban nemrég megvalósult a DSA digitalizálási projektje (DiWA), ezért úgy véljük, hogy minden egyes kártya átfogó nyelvészeti elemzése is hasznos célt szolgál. KULCSSZAVAK: Georg Wenker, német nyelvatlasz, nyelvdokumentáció, veszélyeztetett nyelv, kursenieku nyelv, nyelvi érintkezés, nyelvészeti szövegelemzés. BEVEZETÉS A kursenieki nyelv írott emlékei1 nem túl régiek. Az egyes lexémák feljegyzései Mato Pretorijus és Pol Ruigis nevéhez köthetők (bővebben lásd Schiller, Kiseliūnaitė 2015: 444). Ismereteink szerint a kursenieki nyelv első publikált nyelvemlékének Peter Simon Pallas nyelvi atlaszának kis szótára tekinthető, a A világ nyelveinek összehasonlító szótára című műben (Pallas 1786: 89), amelyet Victor Diederich (Diederichs 1883: 44–46), Daina Zemzarė (Zemzare 1961: 164–174), Vanda Kazakienė (Казакене 2013) és Arina Ivanicaja (Иваникая 2017) munkái mutatnak be. Az utóbbi cikk a kurzėni nyelv legkorábbi ismert írott emlékét közli – P. S. Pallas említett szótárának kéziratos regiszterét, amely körülbelül 1773-ra datálható. A kursenieki nyelv néhány szava bekerült az úgynevezett Richter-szótárba (Schiller 2014). 1 Ebben a tanulmányban abból indulunk ki, hogy a Kur-félsziget lakóinak kursenieku nyelvét nyelvnek kell nevezni, a terminust szociolingvisztikai értelemben használva; amikor azonban sajátosságait a köznyelvi lettel vagy annak nyelvjárásaival vetjük össze, a genealógiai megközelítést követve a kursenieku nyelvjárás terminust használjuk. Straipsniai / Articles 77 DALIA KISELIŪNAITĖ A tanulmányban tárgyalt forrás az úgynevezett Wenker-kártya: a 30084. számú kéziratos kártya Georg Wenker „A Német Birodalom nyelvatlasza” című művének (Sprachatlas des Deutschen Reiches) archívumából2, 1879-ből, vagyis néhány évvel korábbról, mint Adalbert Bezzenberger tanulmánya (Bezzenberger 1888). Ez utóbbi a kursenieku nyelv sajátosságait bemutató egyedi példák mellett néhány összefüggő szöveget is tartalmaz, amelyeket később Jūris Plakis a köznyelvi lett helyesírásával közölt Kursenieku valoda című tanulmányában (Pl). A nidei Wenker-kártya szövegének fakszimiléjét, keletkezésének körülményeit és helyesírási sajátosságait, valamint átiratát a szerző Christiane Schillerrel közösen már bemutatta egy tanulmányban (Schiller, Kiseliūnaitė 2015), ott azonban magát a nyelvet alig elemezték. Itt a Wenker-atlasz kartotékájának nidei kártyáján tükröződő legfontosabb kursenieku nyelvi sajátosságok elemzését közöljük. Célja a Kurzföldről magukkal hozott régi, valamint a későbbi fejlődés során kialakult kursenieku nyelvi sajátosságok feltárása, a nyelvi érintkezés jegyeinek és tendenciáinak bemutatása, továbbá azon, kizárólag erre a forrásra jellemző vonások elkülönítése, amelyek nem feltétlenül igazak minden beszélőre. A függelékben a kézirat átirata számozott mondatokban szerepel; a második sorban ugyanez az átirat lett betűkkel írt, egységesített kursenieku nyelven3, a harmadik sorban a lett nyelvű szó szerinti fordítás4, a lábjegyzetekben pedig a szöveg köznyelvi lett szerkesztett változata; a negyedik sorban a fordításhoz megadott német mondat átirata található. A forrásnyelv elemzése nyelvi szintek szerint tagolódik; a szövegkritikai és összehasonlító elemzés módszereit alkalmazza. A 30084. számú Wenker-kártyán Nida tanítója, Otto Pohlman5 kézzel írta le az úgynevezett „40 Wenker-mondat” kursenieku nyelvű fordításait, német és litván írásjegyeket használva. A második lap hátoldalát kérdőíves adatok töltik ki; az első sorban a „Geschah die Uebersetzung durch Schüler oder durch den Lehrer?” kérdésre adott válaszban a „durch Schüler” szövegrészt kézzel áthúzták, és utána ezt írták: „mit Hilfe eines Eingeborenen (Mikel Pelēkis)” (az e fölötti, valószínűleg a hangsúlyt jelölő grave ékezettel). Nehéz megmondani, melyik Mikels Pelēkis segített a tanítónak. Az áthúzott sor arra utal, hogy Wenker ajánlásaival ellentétben valószínűleg nem 2 Plačiau apie lietuvišką šios kartotekos medžiagą žr. Fleischer, Sommer 2012. 3 Ezt az átiratot a szerző a helyesírás és a fonetika viszonyának rekonstrukciójára vonatkozó szabályokat követve készítette el, a szöveg nyelvét azonban nem javította; szükség esetén (a fonetikai megvalósulás kétsége esetén) zárójelben közli a lehetséges változatokat, a jegyzetekben pedig megjegyzéseket fűz hozzájuk. 4 A szerző köszönetet mond kollégájának, dr. Liene Markus-Narvilának az átirat lett nyelvű részének szerkesztésében nyújtott segítségéért. 5 Otto Pohlman, aki a Poroszországban fekvő Ylava járásból származott, 1878 és 1883 között dolgozott a nidai iskolában (Chronik 2013: 75, 137). 78 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė … kutatás. A genealógiai adatbázisban6 több személy is szerepel Michel Peleis néven, akik a kérdőív kitöltésének idején Nidában éltek, vagy ott születtek gyermekeik; a legvalószínűbb azonban, hogy a tanító annak a M. Peleiknek a segítségét vette igénybe, akitől lakását bérelte7. A művek nyelvén lejegyzett Wenker-mondatok fordítása a kor nyelvi sajátosságait tükrözi. Fonetikailag és morfológiailag, valamint nagyrészt lexikai szempontból is a nidai művek nyelvét a XVII. század előtt a Kur-föld lett nyelvjárásaiból a földnyelven kialakult geolektusnak kell tekintenünk8; hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem valamelyik lett nyelvjárás folytatása, hanem különböző dialektusok kölcsönhatásának eredménye, amelyre a litván és a német nyelv fokozatosan erősödő hatást gyakorolt. HELYESÍRÁSI SAJÁTOSSÁGOK A nidasiek kérdőívének mondataiban német betűket használnak9, amelyekkel a szerző a balti fonetikai sajátosságokat igyekszik visszaadni, ez azonban nem sikerül következetesen. Magánhangzórendszer. A magánhangzó rövidségét gyakran mássalhangzó-kettőzéssel jelölik: e, a + dd (is ledus ‘a jégbe, a jégre’, prada snkti ‘elkezd havazni’, pradim ‘esik az eső’10), i + tt (kritīs ‘elesett’), a + nn (par mani ‘engem’), i + bb (gribb 3 pries ‘akar’), a + mm (namms ‘házakat’), u + rr (eβ turu dikti saukti ‘nagyon hangosan kell kiáltanom 6 http://www.online-ofb.de/namelist.php?nachname=PELEIS&ofb=memeland&modus=lang=de. 7 A Pelekis vezetéknév igen gyakori a Kur-földön, a genealógiai portálok azonban nem mindenkinél tüntetik fel a születés vagy a temetés helyét; lehetséges adatközlőket csak azok között érdemes keresni, akik akkor Nidában éltek, bár származhattak más településről is. Nehéz megmondani, mire gondolt a tanító, amikor azt írta: „helybeli”. A nidai iskola krónikája 1887-ben a nidai egyháztanács tagjai között említi a Preilából származó Michel Peleis nevét (Chronik 2012: 142). A legvalószínűbb azonban, hogy a tanító közeli ismeretségben állt M. Peleisszal, aki 1878-tól saját házában adott bérbe neki lakóhelyiséget (uo., 137). Valószínűleg ugyanez a Michel Peleikis későbbi történeti forrásokban is szerepel mint az iskola helyiségeinek bérbeadója (uo., 149). 8 Bár vannak adatok arra, hogy az első betelepülők már a XV. században elérték a Kur-földet, az első évszázad történeti forrásaiban még nem találhatók személyneveik, ezért nehéz megmondani, hogy éppen ezek a telepesek fektették-e le a később kialakult és megszilárdult nyelv alapjait. Nagyobb arányú bevándorlás a XVI. században érte el a Kur-földet, és különösen a XVII. századtól erősödött meg (bővebben lásd Elertas 2014). 9 A litván helyesírás hatásának tekinthető a mássalhangzók lágyságának nem teljesen következetes jelölése az i betűvel; a ž betű következetesen a németben nem létező ž hangot jelöli; előfordul az ā és ū diakritikus jellel is, ám úgy tűnik, megbízhatóan csak a bedšan ‘majom’, németül Affe) szóban tekinthető a hosszúság jelölőjének a diakritika. 10 A jelentéssel kapcsolatban lásd „Lexikai sajátosságok”. Straipsniai / Articles 79 DALIA KISELIŪNAITĖ (‘kiáltani’) stb. Néha a magánhangzó rövidségének ilyen jelölése a nyelvjárás szabályos fonetikai sajátosságairól tanúskodik, például az igék előtagjainak rövid magánhangzóiról: gaidėti (lett köznyelvi gaidīt ‘várni’), daretė (lett köznyelvi darīt ‘csinálni’), nedarės (lett köznyelvi nedarīs ‘nem fogja megcsinálni’), vagy a szóalkotó előtagok sajátosságairól, például: ar abelenis ‘almával’, awenu (gen. pl. dem. a nyelvjárási ave szóból, lett köznyelvi aita ‘juh’). Pasaiko a hosszúság jelölésének elmaradását (pontosabban a rövidség jelölését) is: radusci (lett köznyelvi radusi ‘megtalálták’), illetve ugyanannak a szónak kétféle lejegyzését: es neparmanu jummies ‘nem értem önöket’, de wintsch numis11 neparmane ‘ő nem ért minket’. Vannak kétes esetek is: például a kétszer lejegyzett tadus, taddi (tadus nieks ‘ilyen semmiségeket’; mūbu kalni nau taddi diži ‘a hegyeink nem olyan nagyok’), vö. lett köznyelvi tāds ‘ilyen’. Az ī magánhangzó hosszúságát a wiers = vīrs ‘férfi’ szóban valamilyen módon ie-vel jelölték, de csak egyetlen alkalommal; másutt az ī írásmódja változó: czijsi = čsti ‘tisztán’, ziti = dzīti ‘űzni, hajtani’. A többi hangsúlyos magánhangzó hosszúságát ritkán tükrözi. udnigi = ūdnā ‘víz’, jubu = jūsū ‘önök’, buri = būri ‘gazdák’, kajas = kājas ‘lábak’; egyszer fordul elő diakritikus jel a bedschan = bēdzane ‘majom’ szóban (vö. bedzāne ‘majom’ (Plāķis 1927: 50) és bēdzāns hímnemű (Pietsch 1991: 36)), valamint a tárgyeset egyes számú būdel-ki12 ‘üveget’ alakban. A lett nyelv hangsúlytalan hosszú magánhangzói – ahogy várható is – ebben a dokumentumban nem jelennek meg, mert a kursenieki beszédben rendszerint rövidre, bizonyos esetekben félhosszúra rövidülnek, ritkábban megőrzik hosszúságukat; ilyenek például az előtagos igék tövében a iega ‘ment’, a helyhatározói eset ragjaiban (mežā ‘az erdőben’), a helyhatározói esetből eredő határozószókban (pakalā ‘hátul’), valamint egyes névmások ragozott alakjaiban (tā ‘az’). A hangsúlyos ie kettőshangzót leggyakrabban iā-val írják: iābrits = iebrītis ‘beesett’; így jelölik a hangsúlyos ē-t és ę-t is: ēd = ēd ‘eszik’, valgo, biāz = sēž ‘ül’, miās iām = mēs iesam ‘megyünk’, de van ettől eltérő írásmód is: pi tas sewos = pie tās sievas ‘ahhoz a nőhöz / annál a nőnél’. Pasaiko még ugyanazon mondaton belül, ugyanabban a pozícióban is kétféle írásmódot használ: kur tu ietī wa meb ar tevi ēbam? (kur tu iej, va mes ar tevi iesam? ‘hová mész, elmegyünk-e veled?’). A hangsúlytalan ie esetleges monoftongizációjáról lásd a „A nyelvjárás fonetikai sajátosságai” című fejezetet. A hangsúlyos helyzetű uo kettőshangzót gyakrabban oa jelöli: doadao = duodau, lett köznyelvi dodā ‘gondol’, koaki = kuoki, lett köznyelvi koki ‘fák’, gowes tárgyeset többes szám guoves, lett köznyelvi govis ‘tehenek’, soasis koasch (zuoses kuož, lett köznyelvi zosis kož ‘a ludak csípnek’); néha uo jelöli: uoglis, lett köznyelvi ogles ‘szén’, vagy o: kiozi = kuoci ‘ütközik’. 11 Sajtóhiba, helyesen: munis. 12 A találós kérdés alapján ítélve, a kéziratban valószínűleg így jelölték az ū-t. 80 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pylpo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė Mássalhangzórendszer. A réshangok és affrikáták: a lett c-t többnyire tʒ-vel írják (wetzaich = vecais, la. b. k. vecais ‘az öreg’), előfordul ts is (līts = lec ‘repül’) és egyszer dz (dzīma = ciema ‘az udvaré’); a dz-t gyakrabban ds-szel írják (idser i = iz-deri ‘bevetni’, pabādis = pazadis ‘ellopott’, kādads = kā daudz ‘mennyi’), de ziti = dziti ‘űzni, hajtani’; z – s (ar sirgu = zirgu ‘lóval’), š – sch (sadegschi = sadeguši ‘elégett’), de másféle írásmód is előfordul, például: wirchus = veršus (la. b. k. vērsus), č – cz (czijsti = cīsti, la. b. k. tīri ‘tisztán’), ž – a litván írásbeliség ž betűje (bjāž = sēž 3 pres. ‘ül’, laužī = laužī, la. b. k. lauzīs ‘emberek’), de sch is előfordul (koasch = kuož ‘harap’). A β betű az s-t jelöli: isch krābnis (= iš krānes, la. b. k. krāni ‘a kemencébe, a kemencében’), βaubas lapas (= száraz levél ‘januárban levelek’), es eβu (= vagyok, la. b. k. esmu, ‘vagyok’), de következetlenül – vö. is gaisa (= iz gaisa, la. b. k. gaisā ‘a levegőben’) és gaβas (gais, la. b. k. gais ir laiks ‘időjárás’). A z-t is jelöli így: pabādis (pazadis ‘ellopott’), uβ¹⁵ to lauk (uz tuo lauk ‘arra a mezőre’), de ezek ritka esetek. A j-t tartalmazó történeti mássalhangzó-kapcsolatok: a *nj kapcsolat inkább ng-ként tükröződik: is ta undi = iz tā ūnda ‘a vízbe’, winga = vina ‘bele’; a többi lett palatális mássalhangzót a mai litván nyelvhez hasonlóan írják, a palatalizáltságot i betűvel jelölve: nedęlo = nedu (Plāks 1927: 69), la. b. k. nedēļu ‘heteket’, plauti = plauti, la. b. k. pļaut ‘kaszálni’, gallu = gaļu ‘húst’, kiucchis = ķaušis, la. b. k. ola, ‘tojás’, kiozi = kūci, la. koci, groz ‘kosár’. A wurschzu szóban (= gen. pl. vuršķu, nom. vuršķis ‘doboz’) a tő végén valószínűleg egy lett k hangot ejtenek, amely hallásra a c-re hasonlít. A palatalizált l < ļ eseteiben nincs teljes következetesség: például tiā lauzi = tie laužī ‘azok az emberek’; egy másik mondatban három olyan hely van, ahol palatalizált ļ várható, de éppen a ļauzi szóban nincs jelölve a palatalizáltság: Es eβu ar tes ļauzis tiā pakalla par plaβam ib gradu i žjāβ. ‘Azokkal az emberekkel vagyok ott (?) a réteken át a rozsba mögöttük behajtva’. A mássalhangzók palatalizációja a kuriši nyelvjárás fejlődésének egyik érdekesebb kérdése; erről bővebben lásd a „A nyelvjárás fonetikai sajátosságai” című fejezetet. A j mássalhangzót általában j-vel írják (jau, kajas = kājas ‘lábak’), de magánhangzók között g is előfordul: satsegu = saciju, la. b. k. saciju ‘mondom’, pagings = pakajings ‘nyugodt, udvarias’, mazis = mācijs, la. b. k. mācījis ‘tanított’. Az asszimiláció eseteit többnyire fonetikusan írják: snikłi = snigti, aukti = augti, laps = labs, jodsch = juo dž stb. Előfordulnak azonban morfológiai helyesírású alakok is, például tads = tāds ‘ilyen’, valamint hibák: pudneni = den. putneni (la. b. k. putni ‘madarak’). 13 Lásd „A lexika sajátosságai”. 14 Ez az eset fonetikai sajátosságot tükrözhet, vö. fiedat ‘énekel’, firdi 2 pres. ‘hallod’ (Bezenberger 1888: 37). 15 Valószínűleg fonetikai jelölésnek kell tekinteni, lásd alább. Straipsniai / Articles 81 DALIA KISELIŪNAITĖ A prepozíciókat néha egybeírják: ista = is tā (la. iz tā), kaduds = kā daudz ‘mennyi (sok)’, nußirds = nu(o) sirds, la. b. k. no sirds ‘szívből’, jodsch = juo dižs, la. b. k. lielāks ‘nagyobb’. A FONETIKAI JELENSÉGEK SAJÁTOSSÁGAI A Wenker-atlasz kurši nyelvű kérdőívén, amelyet a balti nyelvekhez nem igazított német írásjelekkel töltöttek ki, egy idegen anyanyelvű tanító arra irányuló erőfeszítéseit látjuk, hogy visszaadja a hallott szöveg hangrendszerét; ez lehetővé teszi, hogy felismerjük az akkori kurši nyelv néhány (de korántsem mindegyik) sajátosságát. Ezek egy része a kursai nyelvjárásokból öröklődött, itt azonban különféle nyelvjárási elemeket is találunk, ezért a fejezet címe csak hozzávetőleges, és a kurši nyelvre mint a lett nyelv egyik geoletusára alkalmazható. A szóvégek redukciója. A mai kurši nyelvre a szóvégek előrehaladott redukciója jellemző. E forrás anyaga azonban azt mutatja, hogy a 19. század második felében a szóvégek többsége még viszonylag jól elkülönült, bár a hosszúak valószínűleg már régen megrövidültek. A szóvégek írásmódja sok esetben még lehetővé teszi a ragozott alakok megkülönböztetését: Kas tur mane kozi ar galiu pabdis? = kas tur mana koči ar galu pazdis?, lett szószerint: kas tur (ir) man koči (grozu) ar galu pazdis?; „ki lopta el a húsos kosaramat, azaz ki […] lopta el”; wing16 tur tas dranas par sawa mati gatawas schti = vina tur tas dranas par sava mati gatavas šūti, lett szószerint: vina tur tās drānas priekš savas mates gatavas šūt (vina ir jaužus) „azokat a ruhákat tartja, hogy az anyjának megvarrja (már kiszabta őket)”; ar to wendamo = lepli (ar tuo vendamo lepi), lett ar to vārāmo karoti „a főzőkanállal” stb. Ugyanannak a szóvégnek az eltérő írásmódja azt mutatja, hogy a redukció miatt a magánhangzók nem mindig különíthetők el világosan: acc. sg. mane kozi (= mana koči), vö. lett köznyelvi manu grozu; acc. tewe / tewi (= tevi), prt. act. nom. pl. ebam pawargusch (= pavarguši) / (ir) sadagusch, voc. sg. be(ž)dzān (be(ž)dzāne) / mišaisch waikili (= mielai vaikeli). Az ilyen esetek száma azonban viszonylag csekély. A szóvégek írásmódbeli változatai más fonetikai változásokkal (a magánhangzók nyíltabbá válásával) is összefüggnek, olykor pedig nyelvtani hibáról van szó: kad tu wing but pasnis (= kad tu winu būt(u) paznis) „ha ismerted volna őt”. A kurši nyelv szóvégi redukcióját A. Bezzenberger is megfigyelte; azt írja, hogy a hangsúlytalan a és u helyén redukált e hangot hallott, előtte azonban a mássalhangzók nem palatalizálódnak: galdē ’az asztalé’, mane meit (mana meita) és így tovább (Bezzenberger 1888: 24–25). J. Plakis is említést tesz a megrövidülő szóvégekről. 16 A szóvég valószínűleg elírás. 82 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pylpo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė (Plāks 1927: 17). A kurši nyelvben a szóvégi a nem esik ki, ha olyan mássalhangzó-torlódás keletkezne, mint s+s, z+s, sn+s stb. A kérdőíven ilyen példa a gaibas, lett köznyelvi gaiss ’levegő’; vö. svēss, lett köznyelvi svess ’idegen’, tiesnas, lett köznyelvi taisns ’egyenes’ stb. (Plāks 1927: 83, 86). A 20. század második feléből származó kurši írott szövegek azt mutatják, hogy a szóvégek redukciója nagyon erőteljes, és a ragozott alakok kiegyenlítődését okozza: Kad tie zvejes par labes savumes jua duag āspelni, tap piges cēpe [...] (Pietsch 1983: 116 (= kad tie zveji par labis savumis juo daug āspelņa, tapa pīragi cēpi), lett kad tie zveji par labiem savumiem (lomi) vairāk nopelna, tika pīragi cepi „amikor a halászok jó fogással sokat keresnek, sütemények sültek (készültek)”. A kurši nyelv 20. századi szóvégi kiegyenlítődéséről és a ragozási rendszer felbomlásáról bővebben lásd Ivanauskas, Kisiliūnaitė 2015. A hangsúlytalan magánhangzók megrövidülése. A hangsúlytalan magánhangzók megrövidülését nem végződéses alakokban a kurši nyelv valamennyi kutatója megfigyelte (Plāks 1927: 17; Bezenberger 1888: 24–26), Wenker kérdőívén azonban ezt a jelenséget csak azok az esetek illusztrálják, amelyek az írásban is megmutatkoznak, azaz a mássalhangzó-gemináták. Különösen jól látszik, hogy az igeképzők magánhangzói megrövidülnek: darete (= dareti, lett köznyelvi darīt ’csinálni’), gaideti (= gaideti / gaidīt, lett köznyelvi gaidīt ’várni’). Magánhangzó-nyíltabbá válás. A kurši nyelvben a rövid i és u hangsúlytalan helyzetben nyíltabbá válik, a kérdőív azonban ezt következetlenül tükrözi: darete (= daryti, lett köznyelvi darīt ’csinálni’), wīno (= vienu ’egyet’), nedares (= nedaris, lett köznyelvi nedarīs ’nem fogja megtenni’), priekš schiescho niedelo niers (= priekš šešu nedēļu nirš, lett köznyelvi pirms sešām nedēļām miris ’hat hete meghalt’, āmeguš (= iemiguši ’elaludtak’), ei und stawe (= ej un stāvi ’menj és állj’), pulātis¹⁷ (= palicis ’hátramaradt’; wiņa [...] pasi (= viņi pasi), jumies = jumes < jumis ’ti’, de snkti ’havazni’, eβ turu dikti saukti (= es turu dikti saukti, lett köznyelvi man ir dikti jāsauc) ’erősen kell kiabálnom’ stb. Más kurši írott forrásokban ez a jelenség (ha nem számítjuk a szóvégeket, ahol az e betű a szóvégi redukciót is jelölheti) csak bizonyos esetekben fordul elő, például a si / se partikula alakjaiban, illetve az -inat igeképzőben (lett köznyelvi -ināt): ziema saserinkas (= ziemā sasirinas, lett köznyelvi ziemā salasījās ’télen összegyűltek’); iemācēne (= iemācī-nati, lett köznyelvi iemācīt ’megtanítani’) (Pietsch 1983: 82). Megjegyzendő, hogy a kurši nyelv eddigi kutatói – Christliebe El Moghabel kivételével (Moghabel 1993: 66, 68) – kevés figyelmet szenteltek ennek a jelenségnek, és nem vetették alá külön elemzésnek¹⁸. A magánhangzók zártabbá válása. Egy másik markáns sajátosság, amelyet szinte mindenki megfigyelt: a zárt e hangsúlytalan helyzetben, különösen a szonoránsok után, i-vé válik (Bezenberger 1888: 33, 17 A mellékletben szerepel. 18 J. Plāks tanulmányában az -īt és -ināt képzők -ēt és -enāt alakra való átalakulását a nyelvtani fejezet említi (Plāks 1927: 33). Straipsniai / Articles 83 DALIA KISELIŪNAITĖ 34; Plāķis 1927: 16; Endzelīns 1931: 574). Wenker céduláján az ilyen eseteket gyakran i betűvel jegyzik fel: ak. sg. uglis = uogles, iš krãnis = iš krãnes, la. b. k. krãsni, ta ugnī (= tā ugne); talán ennek a sajátosságnak köszönhetően a *-el(ia)s / -ele végződés -ils-re változott: mergìls, vaikìls, stiklìs, vö. még sīgīles < lett. Ziegel, mentìlis < lett. Mantel (Bezenberger 1888: 33–34). Diftongizáció. A kursenieki nyelvjárásban nem szabályos, és a litván nyelvjárások hatására gyakrabban fordul elő közszavakban: vielu, la. b. k. vēlu ‘későn’; viel ‘újra’ és egyebek (Plāķis 1927: 16). Wenker céduláján ez a sajátosság csak a tie szóban adatolt, lettül te ‘ott’ (Plāķis, uo.), de wel = még ‘ismét’. Kettőshangzók megfelelései. Monoftongizáció. Csupán néhány olyan esetet találtunk, amelyben a hangsúlytalan ie-t i-ként (schadin = šuodin ‘ma’, ti < tie ‘ott’) és e-ként (ar tes laũzis = ar ties laužis, vö. la. b. k. ar tiem laudim, ahol a tie névmás instr. alakja ties (Plāķis 1927: 27), lásd „Morfológiai sajátosságok”). Ennyi azonban nem elegendő annak megállapításához, hogy ez a monoftongizáció szabályos volt-e. A később dokumentált nyelvjárásban a hangsúlytalan ie monoftongizációja meglehetősen gyakran előfordul (Mogharbel 1993: 8519). Más lett nyelvjárásokhoz hasonlóan a proklitikus elöljárószók természetes módon monoftongizálódnak: nubīdis = nu sirds, la. b. k. no sirds ‘szívből’. A nyelvjárásban megfigyelhető monoftongizáció másik esete az ei közelítése a szűk o-hoz 20, amelyet napjainkban olykor a litván ė betűvel jegyeznek fel: grēt < greit < gyorsan, mēte < meita ‘lány’, vēds < veids ‘arc’, rēz < reiz ‘egyszer’ stb. (Pietsch 1991: 126, 142, 261; Mogharbel 1991: 72), Wenker céduláján azonban ennek a sajátosságnak nincs nyoma: grait ‘gyorsan’. A szélesebb kurföldi nyelvjárásra jellemző uv hangkapcsolat a dui szóban található (la. b. k. divi) ‘kettő’, de az olyan szemléltető szavak, mint a ‘halak’ és az ‘alj’, ebben a forrásban nem szerepelnek, vö.: zuve (la. b. k. zivs ‘hal’), dubens (la. b. k. dibens ‘alj’), suvens (la. b. k. sivēns ‘malac’) (Plāķis 1927: 16; Ābele 1927: 119). Mássalhangzó-palatalizáció. A kursenieki nyelv kutatói hangsúlyozzák, hogy az l mássalhangzó palatalizációja nem szabályos – a laužī, pak ju szavakban gyakran nem palatalizált l-t is ejtettek (Bezenberger 1888: 38; Plāķis 1927: 17), ezért az általunk megfigyelt „következetes írásmód” vagyis az ar tes laužis alak Wenker céduláján valószínűleg nem hiba. Endzelīns a két világháború között ezt már megfigyelte (Endzelīns 1931: 574), és a szerző a mai adatközlők nyelvének vizsgálata alapján megerősítheti, hogy a nyelv késői korszakában az l és l oppozíciója minden helyzetben alveolárissá semlegesül (valószínűleg a német nyelv hatására); az olyan esetekben, mint a valoda, lēt és a laužī, a palatalizáció füllel való megkülönböztetése nehéz. Wenker cédulájának anyaga azt mutatja, hogy a 19. században az l mássalhangzó palatalizációja a történeti i előtti helyzetben mégis 19 A pi < pie elöljárószót nem érdemes szabályos monoftongizációval összefüggésbe hozni, mivel ezt az alakot sok lett nyelvjárásban használják, ahol nincs szabályos monoftongizáció (Endzelīns 1951: 679). 20 Ši ypatybė būdinga Ventspilio apylinkių tarmėms (Šmite 1928: 116). 84 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė kivételes volt, még ha igyekeztek is jelölni. Néhány lejegyzés azonban különféle megfontolásokat vet fel; például az able koki ‘Apfelbaum’ szókapcsolatban palatalizált l-t jelöl-e, vagy egy artikulációsan redukált, megkülönböztethetetlen végződést, amely a két szó német szóalkotási mintát követő összeolvadása miatt valószínűleg elveszíti funkcióját. Ha azonban nyomon követjük a magánhangzó utáni l és a szókapcsolati l változását az első írott forrásoktól napjainkig, feltételezhető e fonémák fokozatos semlegesedése a német nyelv hatására21. Nors J. Plakis rašo tik apie veiksmažodžių kamiengalį (Plākis 1927: 32), tačiau ir vardžodžiai, kurių kamienas baigiasi istoriniais bi, pi, rods, jau XIX a. nebuvo jų išsaugoję – kortelėje tai liudija žepu = ziepu, la. b. k. ziepu ‘muilo’. Érdemes itt egy másik sajátosságot is megjegyezni: Wenker céduláin a j lágyságjelölőként más helyzetekben is előfordul (priækš [...] schiešo niedelo mieres (prieš [...] šešu nedėlu miris); jumies = jumes < jumis ‘titeket’, tos kiauschis ‘tojások’). Ez az írásmód arra utalhat, hogy a mássalhangzók az elöl képzett magánhangzók előtt is meglágyulnak, azaz „litvános” palatalizáció történik. Ez a jelenség valószínűleg szintén a beszélők litván nyelvvel való érintkezésének függvényében erősödött (különösen, ha az anyjuk litván volt). A palatalizált mássalhangzók, a j és a történeti j hatása a következő magánhangzókra: az a és az o magánhangzót a szó végén j, l, n után a cédulán e-ként, olykor akár i-ként jegyzik fel. Ez valószínűleg a kiejtést tükrözi: ista auksta udina (iz tā aukstā ūdena), la. iz tā auksta ūdena / tajā aukstā ūdenī ‘abba a hideg vízbe’, darė = darja, la. b. k. darja ‘csinálta’, bij = bija ‘volt’, pargjem = pargjam, la. b. k. pargjam ‘átmentünk’, vö. litván žemaitiai turje (turėjo), peile (peilio). A névmási alakok nom. sg. végződése rendszerint -aiš: mielaisch = mielais, la. b. k. mīlais ‘a kedves’, brunaisch = brūnais, la. b. k. brūnais ‘barna’, tas labaisch wetwaisch wers = tas labais, vecais vīrs, la. b. k. tas labais, vecais vīrs ‘az a jó, öreg férfi’. Ez a sajátosság a nyelvjárásban napjainkig fennmaradt; J. Plakis a következő szótagban található j hatásával hozza összefüggésbe (vējš, zvejš); a kursenieki nyelvben ez a jelenség az -āj → > -aiš, -ēj → > -īš váltakozásban is megmutatkozik (plavš ‘povėjas’ stb.) (Plākis 1927: 17). Magánhangzó-betoldás. A nidai nyelvjárásban magánhangzók kerülnek be a TR és SR pozícióba olyan szóvégek előtt, amelyekben nincs magánhangzó, de ha a következő szótag magánhangzót tartalmaz, betoldás nem történik (nom. tīkls ‘háló’, de gen. tīkla) (bővebben lásd Kiseliūnaitė 2005). Wenker céduláján ez a sajátosság az agirs = agrs, illetve jo āgrirs (= juo agri, la. b. k. agrāk ‘korábban’) szóban adatolt. A magánhangzó-betoldás másik módja – az anaptixis (magánhangzó beékelődése a kettőshangzók után) – olyan jelenség, amelyet A. Bezenberger részletesen ismertet 21 Ch. El Mogharbel (1993: 32) arról ír, hogy az l mássalhangzó palatalizációja az adatközlők életkorától függően változik. 22 Az a fölötti mellékjel valószínűleg hiba. Straipsniai / Articles 85 DALIA KISELIŪNAITĖ (Bezenberger 188: 28–29), amit a pi smertšes = pi smerčes23 < lie. sl. smerties / smerčio „halál” szó tanúsít. Az anaptixis eltűnésére fél évszázaddal később Plakis is utal (Plāķis 1927: 15, 23). Mássalhangzók kiesése. A v, n mássalhangzók a szótagképző hang után kiesnek. Ez a kurši nyelvre jellemző sajátosság szabályosan megjelenik, és szinte az egész lett középső nyelvjárásra jellemző, az elemzett szövegben azonban csak egy példája fordult elő: mels (la. b. k. melns) ’fekete’; vö. más forrásokban: vēls, la. b. k. velns ’ördög’ (Pietsch 1991: 291), cilēks, la. b. k. cilvēks ’ember’, ciris, la. b. k. cirvis ’fejsze’, gala, la. b. k. galva ’fej’, tēs, la. b. k. tēvs ’apa’ stb. (Bezenberger 1888: 39; Plāķis 1927: 17). MORFOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGOK A Wenker-kártyán szereplő mondatok nyelvtani szempontból nem kifogástalanok, de tükröződnek bennük a kurši nyelv más kutatásokban leírt morfológiai sajátosságai. Főnevek és melléknevek. Megőrződtek az o-tövű névszók régi hímnemű többes számú instrumentális alakjai: ar sarkanis abolenis, la. b. k. ar sarkaniem āboliem ’piros almákkal’, ar tes (= ties) laužis, la. b. k. ar tiem ļaudīm ’azokkal az emberekkel’. Ilyen alakok a XX. században is rendszeresen használatosak (Plāķis 1927: 21–23; Mohrbel 1993: 127), a délnyugat-kurzemei nyelvjárásokban azonban napjainkban gyakrabban váltják fel őket a köznyelvi alakok (Ozola 2007: 383). A kurši nyelvben az i tövű főnevek az ē tövűek közé kerültek át. A kártyán ilyen példákat találunk: isch krabnis = iš krānes, la. b. k. gen. krāsns ’a kemencéből’; ta ugni = tā ugne, la. b. k. tā uguns ’az a tűz’; bi bales = be sāles, la. b. k. bez sāls ’só nélkül’; nufridis = nu(o) sirdes, la. b. k. no sirds ’szívből’; tur [...] dewines govas = tur devinas guves, la. b. k. ac. pl. devinas guovis ’kilenc tehenet tart’. Egyes esetekben e szabály alapján nehéz ezt megállapítani, mivel a hangsúlytalan e és i gyakran összekeveredik (tas piktas soais = tās piktas zuos, la. b. k. tās piktas zos ’azok a csúnya ludak’), de más korabeli források elegendő bizonyítékot szolgáltatnak, vö. ause, aze, awe, smilte, suwe stb. (Bezenberger 1888: 65). A lokatívusz (inesszívusz és illatívusz, vö. la. b. k. mežā dzīvot és mežā braukt) jelentésében elöljárószós szerkezetek használatosak is / iš + gen.: is gais (la. b. k. gais) ’a levegőben’, is ledus (la. b. k. ledū ’a jégre, jégbe’), iβ graudu (la. b. k. graudos ’savó’ ’savóba’), isch krānis (la. b. k. krāsnī ’a kemencébe’), i mušu dārž buduati (la. b. k. mūsu dārzā būvet ’a mi kertünkben építeni’), és így tovább. A lokatívuszt használják 23 smērīs, -ča (Plāķis 1927: 81). 86 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė ritkábban: inesszívuszi jelentésben: gulėjo […] jau gulta (la. b. k. gulēja gultā ’az ágyban feküdt’), határozószóvá vált alakokban pedig: apakša (la. b. k. apakšā ’lent’). A lokatívusz és az elöljárószós szerkezetek versengéséről lásd még Bezenberger 1888: 48–49. A német nyelv hatásának erősödésével a XX. században az analitikus alakok még inkább elterjedtek. A melléknevek fokozására analitikus alakokat használnak a juo elemmel: tu turi […] judis but (= juo džis, la. b. k. lielaks ’nagyobb’), mužu kalni […] daug jo didži (la. b. k. lielāki ’nagyobbak’). A középfokú határozószó is így képződik: tu wari jo āgri pis maju īt, la. b. k. tu vari agrāk mājās iet ’korábban haza tudsz menni’. Ilyen fokozott alakokat a kurzemei nyelvjárásokban is feljegyeztek (Ozola 2007: 387). Felsőfokú alak csak egy főnévvel álló, határozói funkciójú szerkezetben fordult elő: Tu ebi schadin wibu daugumu mazis = tu esi šuden visu daugumu mažis, la. b. k. tu esi šoden visvairāk mažies ’ma tanultál a legtöbbet’. A du ’kettő’ számnévnek két számjelölő alakja van: grib du (acc.) pius jaunus namus […] budavai, vö. la. b. k. grib divas skaitas mājas būvēt, ’két szép házat akar építeni’, de a vele álló főnevek többes számban szerepelnek²⁴. A ’négy’ számnév kontaminációs alakja is előfordult: gen. tschēturi (= čet(u)ru, Plāķis 1927: 29 nom. četri, la. četri, vö. lit. keturi); a redukált végződés leírása a lágy r-t tükrözheti, amelyet A. Bezenberger még hallott (Bezenberger 1888: 38; Plāķis 1927: 17). A kurši nyelvben a 12 és 19 közötti számnevek alakjai a litvánból származnak; a kártyán egyetlen példa szerepel: dewika ’tizenkettő’, lásd „Lexikai sajátosságok”. Tarmė būdingos įvardžių linksnių formos: ac. ir dat. pl. munis, jumis (Plāķis 1927: 26) kortelėje liudijamos pavyzdžiais: nepamanu jumis (la. b. k. ak. jūs) ‘nesuprantu jus (jūs)’, wintsch numis (= mumis) nepamane ‘jis mus (mūsų) nesupranta’, ųmumis gaideti (uz mumis gaiditi), la. b. k. mūs gaidīt ‘mus (mūsų) laukti’, kurias J. Plāķis laiko perimtas iš vakarų žemaičių (Plāķis 1927: 26)²⁵. Tačiau kortelėje yra formų, nesutampančių su J. Plāķio nurodytomis: instr. ar jums (plg. instr. jumis Plāķis 1927: 26), suns tewi nieka nedares (tev – Plāķis 1927: 26), la. b. k. suns te nekā nedarīs. Kitos vienaskaitos formos yra tokios kaip la. b. k.: kasch tewi (la. b. k. kož tevi) ‘kanda tave’, ar tewi (la. b. k. ar tevi) ‘su tavimi’, par mani (la. b. k. par mani) ‘dėl manęs, man’. A birtokos névmásokat változatlan alakban használják: Mana mīlalis waiki; us manna galdu; sati twa mājai. Ilyen alakokat a délnyugati nyelvjárásokban is feljegyeztek 24 J. Plāķis nurodo ac. dui sievu, bet nekmentuoja (Plāķis 1927: 29). Tokią daiktavardžių dviskaitos formą galėtų atsirasti dėl kaimynų lietuvių tarmių įtakos, tačiau iki šiol daugiau pavyzdžių neteko užfiksuoti. 25 J. Endzelīns megjegyzi, hogy a jumis, mumis alakokat Kurzeme területén datívuszi jelentésben használták (Endzelīns 1951: 514). Straipsniai / Articles 87 DALIA KISELIŪNAITĖ Kuržemėje, kalbininkai linkę laikyti jas lietuvių kalbos įtaka (Ozola 2007: 387). Pasitaikė, kad dėl vokiečio originalo įtakos savybiniai įvardžiai mano, tavo vartojami vietoje savybinio savo: saki tawa maβai (la. b. k. saki sawai maša ‘sakyk savo seseriai’), tačiau ne visada: par sawa mati ‘savo motinai’, wing gribejə sawo mait (= meitai) satse (= saci), la. b. k. viņa gribējə savai meitai sacīt ‘ji norėjo savo dukteriai sakyti’. Įvardis viņš, viņa vartojamas ir asmenims, ir neasmenims reikšti: Tas sniegs[...], wintsch satrips (la. b. k. tas sniegs[...] tas iskusis) ‘tas sniegas [...] jis ištirpęs’. Igék. Szerkezet. A főnévi igenév alakja Wenker kérdőívén változó: -ti // -t (snikt ‘hó esik’, saswiri ‘felforr, azaz felforr’, satse = saci, la. b. k. sācīt ‘mondani’, darete = dareti, la. b. k. darīt ‘csinálni’, de stawed = stāvet, la. b. k. stāvēt ‘állni’, iat = iet ‘menni’; a változatosság még ugyanazon mondaton belül is megfigyelhető: isderi, tu turi [...] aukti ir jodisch but = izderi, augti, būt ‘inni, növekedni, lenni’, hasonlóképpen suti = šūti ‘varrni’ és pataisit = pataisit ‘megjavítani, megcsinálni’ stb. A változó alakok napjainkig használatban vannak. J. Plakis mindenütt -ti végződést állít vissza (Plāķis 1927: 37), Ch. E. Mogherl az -i végződésű alakokat ritkán előforduló fakultatív változatnak tekinti (Mogherl 1993: 159). Az atematikus igék csoportjában az ieti ‘menni’ folyamatos 2. præs. sg. alakja: kur tu iētti, vö. iēti greta ēji (Plāķis 1927:31); eredhet a kurföldi lívjárásokból is, meghonosodását pedig elősegíthette a nyugat-zemgalei litvánok hatása (lásd még Kiseliūnaitė 1998: 130). Régi jelentésben maradt fenn az 1. præs. pl. alak is: pagajem = pāgājam ‘hazamentünk’, vö. a standard lett atnācām. A képző nélküli igék præs. és imp. sg. szerkezete általában nem különbözik a standard lett nyelvétől vagy a kurföldi nyelvjárásokétól: id = ed ‘eszik’, liats = liec ‘tegyél’, lāts = lec ‘repül, száll’, koasch = kuož ‘harap’, eβi = esi ‘vagy’. Ugyanakkor eltérő szerkezet is előfordul: a virti da-tövű præs. alakja: ar to werda-mo = leppili = ar tuo verdamo lepil, standard lett ar vāramo kari ‘a főzőkanállal’, ugyanezt az alakot rögzítette A. Bezzenberger és J. Plakis is (Bezzenberger 188: 83; Plāķis 1927: 32), és napjainkig használatos. Nem tudni, hogy a német szöveg hatására szerepel-e a 11. mondatban a siš²⁶ præs. alak jövő idejű jelentésben (vö. standard lett sītu ‘ütni foglak’), de jövő idejű alak is lehet, amelyben a t után nem illesztődik be magánhangzó, mint a lettben (sišu), hanem a tő vége összeolvad a képzővel, mint a litvánban²⁷: Es scha tewe tuiu ar to werdamo = leppili (= es sišu tevi tuju ar tuo verdamo-lepili), vö. németül ich schlage Dich gleich mit dem Kochlöffel. Arra, hogy a fordító akár a német nyelvtant sem másolta, a 39. mondat példája utal: a német Hund thut Dir nichts jövő idővel van lefordítva 26 Šis veiksmažodis turi ia kamieno præs. formą, žr. Kiseliūnaitė 1998: 133. 27 Ch. El Mogherl tokias formas laikė reta išimtimi (Mogherl 1993: 174), tačiau autorės pastebėjimu, dabartinių kuršininkų kalboje jos nėra retenybė. 88 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė időben: sns tevi nieka nedres (tevi nieka nedaris, standard lett tev neka nedaris) ‘a kutya nem fog neked ártani’. A kursenieki nyelvben, akárcsak a lett nyelvjárások egy részében, ē-tövű múlt idejű alakokat használtak28 (bővebben lásd Kiseliūnaitė 1998: 136–138). Ám feltehetőleg már a Kur-földnyelvre való áttelepülés előtt megkezdődött ezek ā-tőbe való átmenete, mivel a régi szerkezetnek csak a halvány palatalizáció és a 3. személyű alakok szórványos használata őrzi nyomát. Wenker kérdőívén hipotetikusan talán ez a forma adatolható: nazi = nāce, standard lett nāca ‘jött’. Minden ige előtti magánhangzói rövidek, az -eti < -ēt és az -iti < -īt előtagok pedig nem ragozódnak, ez azonban leginkább a múlt idejű alakokban történik (saci-ju, turiju, gribju, net runaju // runju – Plāķis 1927: 34). Wenker mondataiban kevés előtagos múlt idejű alak fordul elő. A változó sacit írásmódja (standard lett sacīt) ‘mondani’ azt jelzi, hogy a jelenség kezdete fonetikai lehet (a laposabbá válás irányába): es wingu satse un wingu satse, wing gribēja savo maita satseta = es ūnu (ūnai) sacēju un(d) ūna sacēja, ūna gribēja savo maita (meitai) sacīt (standard lett es ūnai saciju un ūna sacīja, (ka) ūna gribēja savai meitai sacīt ‘mondtam neki, ő pedig mondta, (hogy) el akarta mondani a lányának’; de pažakes pažazija = pasakas pasacija, standard lett pasakas pasacīja ‘meséket mesélt’; mazigis = māci(j)e(s), standard lett mācī-jes ‘megtanult’; wintsch darie = viņš darīja, standard lett viņš darīja ‘ő csinálta’; gribēja = gribēja, standard lett gribēja ‘akarta’. Mivel az i-tövű igékben (turet, standard lett turēt) a 2. pl. alakokban tükröződhet az i-kiterjesztés vagy a halvány palatalizáció, a kártya példáiban talán megfigyelhetők az i-t tartalmazó vagy -ia végződésű formák reflexei: newaret, turret < *varīt / varīt, *turit / turīt, vö. standard lett nevarat, turat. Mivel a kurföldi nyelvjárásokban az i-tövűség nyomai egészen a 20. századig fennmaradtak (Endzelīns 1951: 790–800), valószínű, hogy reflexeik a kursenieki nyelvben is jelen voltak, bár a nyugat-zemgalei nyelvjárással való érintkezés következtében, különösen a közös eredetű szavak használatakor, gyorsan eltűntek. Wenker kérdőívén egy -am végű fut. 1 pl. alak szerepel: ėbam (iesam, standard lett iesim) ‘menni fogunk’; ilyen alakok a mai nyelvben is rendszeresen használatosak, bár J. Plāķis állítása szerint -i- végű alakokat is hallott (Plāķis 1927: 34). Az igekötős igéknél a visszaható névmási elem az igekötő után áll, olykor kettőt is használnak (Plāķis 1927: 36). A visszaható névmási elem igekötő utáni alakja a kursenieki nyelvben változó – gyakrabban a sa, valamivel ritkábban a si használatos. Wenker kérdőívén az alábbi visszaható alakok szerepelnek: sasviti = sasvirti / sasvirti, standard lett užvārīties ‘felforrni’, parsķerjes = parskrējis, standard lett par daudz skrejis ‘túl sokat futott’, mazigis29 = mācij(e)s, standard lett mācījies ‘megtanult’. 28 Daugiau apie ē kamieno pėdsakus Kuržemėje žr. Ābele 1928: 136; Ozola 2007: 389. 29 Ez a participiumi alak nem teljesen világos; jelentése alapján visszahatónak kell lennie. Straipsniai / Articles 89 DALIA KISELIŪNAITĖ Formų daryba. Kadangi kūrinių tarmeje nebuvo vartojamos dėtyvo formos (Endzelīns 1931: 574; Bezenberger 1888: 88), jo funkciją atlieka analitinės formos su veiksmažodžiu turēt ‘turėti, reikėti’: turr tas dānas par sava mati šuti = tur tās dānas par sava mati šūti, la. b. k. (viņai ir apgērbs savai mātei jāšuj ‘ji turi tuos drabužius savo motinai siūti’; tu turri dar bischki aukti = tu turi dar biški augti, la. b. k. tev vēl biški (drusku) jāaug ‘tu turi dar truputį (pa)augti’. Kitų analitinių formų (su vaizdeli = la. b. k. vajadzēt ar lietuvišku reikia, pavyzdžiui, reik zvejoti30) Wenkėrio kortelėje nepasteikė. Formos su tureti paplitusios ir Šventosios latvių kalboje, fiksuojamos ir vakarų Kuršėje bei ten sukūtoje XVII a. raštijoje (Ozola 2009). Tačiau veiksmažodis turet vartosena tuo neapsiriboja – kaip pagalbinis veiksmažodis jis tarnauja sudėtinėms formoms sudaryti, kurios dažniausiai nukopijuojamos iš originalo vokiečių sakinio (žr. toliau). Į. Plāks számos példát hoz arra, hogy a kūršiak a feltételes mód alakjait „litvánosan”, vagyis váltakozással használják: es būčiau, tu būtum és így tovább (Plāks 1927: 34). A kártyán talált 2. cond. sg. alak ezt nem igazolja: Kad tu winga but pasinis, buti zitadi nazis und but stawis ar winga labi. A. Bezenberger ugyanebből az időszakból származó munkája szerint ekkor a litván és a lett feltételes módú alakok versengtek egymással (Bezenberger 1888: 96, 97), tehát a litván nyelv szerepe erősödött a feltételes mód végződéseiben. Bár a kūršiak nyelvében különféle, időjelölés nélküli igealakokat használtak, Wenker szövegében szinte minden participium összetett alakban szerepel, rendszerint a német mondatszerkezetet másolva31: ir ar zirgu is ledus ākritis ir sta aukta undi kritis = ir ar zirgu is ledus iekritis ir (un) is tā aukta und(a) kritis, la. b. k. ir ar zirgu ledū iekritis (ielūzis) un (aukstajā ūdenī) (ie)kritis ’a lóval együtt beleesett a jégbe, és beleesett abba a hideg vízbe’. Hasonlóképpen: ir [...] mēres, ir [...] sadaguschi, ebu [...] parsiskrejs, ebu [...] bijis, ebi [...] magis, turr [...] pabads, ir [...] pulūzis ale sho it ir wintsch satris, neturat raduschi, turr [...] adaduschu, ebu [...] ijājis. A turet ige segédigei szerepben áll az összetett, megfelelő alakokban; ezek a németből átvett beszédben várhatók (Wer hat mir meinen Korb mit Fleisch gestohlen? kas turr mane kozi ar gallu pabads? = kas tur mana koci ar gaļu pazadis?, pl. ’ki tartja elrabolva a húsos kosaramat, vagyis ki lopta el a húsos kosaramat’); hasonlóképpen: habt ihr [...] gefunden: wa jus neturat [...] raduschi = neturat [...] radūši? ’ti nem tartjátok [...] megtalálva, vagyis nem találtátok meg’). Ebben a helyzetben a mai lett nyelvben is összetett alakokat használnak 30 Lásd Plāks 1927: 35. 31 Bővebben lásd a „Szintaktikai sajátosságok” című részt. 90 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė alakokat, de a segédige būt. Mennyiben érvényesül itt a német nyelv hatása, és milyen régi ez a hatás – ez egy másik kérdés. Úgy tűnik, kevés az olyan eset, amikor a participiumot a balti nyelvek hagyományának megfelelő összetett alakban használták, vagyis amikor megmarad a segédige és a főige igeidejének vagy modalitásának megfelelése: but pasinis = būtų pazinis ’ismertél volna’, butu drėchali pastelajusch = butu drėli pastelajuši ’béreltetek volna egy csűrt’, ėjam pawargusch = esam pavarguši ’elfáradtunk’, bija [...] įmegusch = bija [...] įmegúši ’elaludtak’. Egyetlen, attribútumi funkciójú participiumalakot találtak – prt. praes. act. instr. sg. ar werdamo lepli ’(egy) fővőkanállal’. Prieveiksmiai. Dalis prieveiksmių pavarti įprastai: apkarti (Plāks 1927: 47 apkārt) ‘aplink’, bischi = biški, la. tarm. biški, biškin ‘truputį’, zitai = citādi ‘kitaip’, labi ‘gerai’, wacker ‘vakar’, scho rit = šuorit, la. b. k. šorīt ‘šįryt’ ir kt. Kurzemére jellemző tájnyelvi lexémákat és alakjaikat is feljegyezték: ne mag = nemag, la. b. k. nemaz ’egyáltalán nem’, nu ’még’³², gana ’eléggé’, dikti ’erősen’ < vo. dicht, la. b. k. loti, stipri, aukstum = augšum, la. b. k. augšā ’magasan’ (ME I 218). Kortelėje galima rasti prieveiksmių („įpėnėjus veidojums“ – Plāks 1927: 38), kuriuos kuršininkai sudarė savitai: šāmi = žemu ‘žemai’ (žr. „Leksikos ypatybės“). Prieveiksmio daug / dauz formos kortelės sakiniuose įvairuoja (EH I 310): pardau ‘per daug’, wißu daudum ‘daugiausiai’, bet kadudus = kā daud ‘kiek’ (žr. „Leksikos ypatybės“). Kuršininkų kalboje prieveiksmio daug laipsnių formose nėra latviams įprastos leksemos vairāk, visvairāk, čia, kaip ir būdvardžiuose, vartojamos analitinės formos su juo ir visu. J. Plāks laiko latviška ir prieveiksmio formą ciec ‘kiek’ (Plāks 1927: 38; ME I 392 tik iš raštų). Litvánból átvett határozószók és szerkezeteik is vannak (lásd „Lexikai sajátosságok”). Egyszer előfordult a fasti germanizmus, amelyet alkalmi előfordulásnak kell tekintenünk, mivel a fest am schlafen ’mélyen, keményen aludni’ szókapcsolatnak nem található megfelelője; a kursenieki nyelvben azonban a ciets szót a miegs szóval mindmáig használják. Az elöljárók használata csak részben egyezik meg a mai lett nyelvvel vagy a nyelvjárások hagyományos használatával: ar sigu = ar zigžu ’lóval’; bi bales = be sāles, la. b. k. bez sāls ’só nélkül’; pi tas sewas = pi tās sievas, la. b. k. pie tās sievas ’annál a (bizonyos) nőnél’; pi smerrishes = pi smēr(e)s, la. b. k. līdz nāvei ’halálig, halálosan’; ar tewi (= ar tevi) ’veled’, par [...] mati = par māti, la. b. k. māte ’anya’; par mani, la. b. k. man ’nekem’ stb. A legszembetűnőbb különbség a már említett is / iš elöljáró használata a kiindulópont funkciójában (la. tájny. iz): is musu darza = is mūsu dārza és hasonlók. Ez kontaminált alak lehet: vö. la. tájny. iekš krāns = krāsnī és la. iz (genitivusszal, ME I 712), de a litván iš is lehetséges 32 Betones nu ’most’ – ME II 752, 753. Straipsniai / Articles 91 DALIA KISELIŪNAITĖ hatás. További eltérések is vannak: a lett aiz ‘mögött’ a kursenieki nyelvben monoftongizálódik, megrövidült a-val: < āz (as nama = az nama, a standard lett nyelvben aiz nama)33; az už elöljárószó tárgyesettel inessivusi funkciót tölt be (és [...] uβ to lauku, a standard lett nyelvben uz tā lauka, lauka. pž. ‘a mezőn’, vagyis ‘a mezőn’; us to muren, a standard lett nyelvben uz tā mūra ‘a kis falon, kőkerítésen’; us mana galdu, a standard lett nyelvben uz mana galda ‘az asztalomon’); a pic < pēc elöljárószó a német nyelv hatására valószínűleg a mozgás irányának jelölésére szolgál (pis maju iät = pic māju iet, a standard lett nyelvben mājas iet) (Endzelīns 1951: 677). A mai lett nyelvtől eltérően az elöljárószók különféle többes számú esetekkel használatosak: pis maju = pic māju (gen. pl.), a standard lett nyelvben mājas, az egyes számú tárgyeset mellett: uz māju; priekš schiešo niedelio miēres = priekš šešu nedēļu miris (gen. pl.), pi mušu (= pi mūsu, a standard lett nyelvben pie mums, uz mums (ac. pl.) (bővebben: Plaķis 1927: 40; Ivanickaja, Kiseliūnaitė 2015: 217). Az egyetlen eset, amikor egy elöljárószó többes számban instrumentálisszal áll (a mai nyelvben egyes számú tárgyesettel), a gar ausim (ném. ac. um die Ohren)34. SZÓKINCSBELI SAJÁTOSSÁGOK A szöveg szavainak többsége a standard lett nyelvben vagy annak nyelvjárásaiban ismerős. Külön érdemes megemlíteni néhány érdekesebb, a kurlandi nyelvjárásokra jellemző szókincsbeli példát: archaikus szóalakokat, valódi és szemantikai nyelvjárási alakokat, valamint a nyugati lett nyelvjárásokra jellemző germanizmusokat. Ezek az e nyelvjárásokban használt vagy adatolt lexémák: maģģ (= maģ), standard lettül maz ‘kevés’ (ME I 548); par diždžu = par dižu, standard lettül par lielu ‘túl nagy’, mivel a dižs = juo dižs, standard lettül lielāks ‘nagyobb’ (ME I 475)35; dikti, standard lettül ļoti, stipri, skaļi ‘erősen, hangosan’ (ME I 466); drānas = drānas, standard lettül drēbes ‘ruhák’ (ME I 494 drāna = drēbes bibl. u. in Kurl. ‘Kleider’); kiozi = ķuoči, nom. kuocis, a német nyelvjárási kō(t)z ‘Korb’ ‘kosár’ szóból (ME II 393; vö. litván dial. kiočis ‘kosár, kosárka’); uz murens = mūrens / mūrenes ‘a kerítésen’ (muris, murieneks – Plaķis 1927: 68) < német nyelvjárási mur. A kicsinyítő képzővel képzett alakok közül a kártyán ezek szerepelnek: el > il (vaikeli ‘gyermekecske’, stukila ‘darabka’), amelyek lekicsinylő árnyalat nélkül, kicsinyítő jelentésben használatosak, ahogy az a kurlandi nyelvjárásokra jellemző (Markus-Narvila 2011: 98); bár az előforduló példák litván jövevényszavak, a kursenieki nyelvben sok saját, el > il képzős alak is van (pušilis ‘fiúcska’, laivis ‘csónakocska’, ruokile 33 Prėdelis āz- ir prielinksnis az (Plaķis 1927: 39, ME I 233). 34 gar ausim duot ‘a fülek körül szorítani’ (ME I 601). 35 A Kúri-földnyelv kursenieki nyelvében a lies szó ismeretlen; a dižs, -a lexéma Kurzeméből került át (Ābele 1928: 142). 92 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė ‘kis kéz’ stb. – Plāķis 1927: 14). A kursenieki nyelvben kedvelt másik kicsinyítő képző az en, a standard lett nyelvtől eltérően rövid magánhangzóval (Plāķis 1927: 19): ar abelenis = ar ābuolenis ‘almával’; avenu = āvenu ‘báránykák, kisbárányok’ (a tájnyelvi ave szóból, standard lettül aita ‘juh’), pūdeni = pūteni ‘madárkák’; uz murens = mūrena / mūrenes ‘a kis kerítésen’. A kursenieki nyelvre jellemző, hogy az absztrakt főnevek képzésében (a tulajdonságból eredő állapot, eredmény stb. jelentésében) az -ums képzőt használja: slapumu = slāpumu, standard lettül slāpes ‘szomjúság’, vö. situms, standard lettül sitiens ‘ütés’; nuronajums, standard lettül noruna ‘megállapodás’ (Plāķis 1927: 19, 69) stb. Úgy tűnik, ezek az alakok szolgáltak a legfelsőfokú határozószó létrehozására: wibu daugumu ‘legtöbbször’. Figyelmet érdemel a már említett, sajátos határozószó-képzés is, amely részben a kurlandi nyelvjárásokéhoz hasonlít: aukschum = augšum, standard lettül augša ‘magasan’ (Paula 1926: 56); sām = zemī, standard lettül apakša ‘alacsonyan, lent’ (vö. virsuoji Paula, ugyanott az apakša mellett= apakā ‘ua.’). Más kutatók már megfigyelték, hogy a kursenieki beszélők a ‘nagyon’ jelentésében többféle lexémát használnak: dikti, tā, tā daug, par daug, valamint az ismeretlen lett loti alakot (Plāķis 1927: 38); a kártyán a német sehr ‘nagyon’ megfelelője pardaug = par daug, illetve tadi dzi = tādi dzi. A német to(d)t ‘halálosan’ határozószót itt a pi smerithes = pi smerā elöljárós szerkezet fordítja, vö. standard lettül līdz nāvei. A szemantikai jegyek arra utalnak, hogy egyes szavak jelentései kevéssé differenciáltak, ez azonban ebben az esetben nem feltétlenül magának a nyelvnek a sajátossága, hanem inkább a fordító választása: például a német erzählen ‘elmesélni’ a mai kursenieki nyelvben rākot (standard lettül stāstīt) alakban jelenik meg, a kártyán viszont pasacia = pasacia (standard lettül pasacīa); az sem teljesen világos, hogy a pasakas szó (német Geschichte) stilárisan semleges-e, vagy a ‘hamis, kitalált történet’ pejoratív árnyalatát kívánták-e vele kifejezni. Bár a kursenieki nyelvben megvan a tupeti ‘guggolni’ szó (Plāķis 1927: 86), valószínűleg a német eredeti hatására a madarakról itt azt mondják, hogy bīāz = sēž ‘ülnek’. Ugyanakkor a kursenieki nyelvnek kétségtelenül tulajdonítható jelentéskülönbségek is vannak, amelyeket különféle források a mai napig rögzítenek, például: iāijβ = iējis ‘gefahren’ ‘behajtott’ (jāti lettül braukt, ‘utazni’ – Plāķis 1927: 60), namme = namus, standard lettül māja ‘ház’³⁶. A kártya mondataiban jelentős litván nyelvi, különösen a szomszédos nyelvjárásokból eredő hatást látunk. Litván lexémák is átkerülnek, és más nyelvekből a litvánon keresztül érkezett lexémák is; ezek különféle fonetikai és morfológiai adaptáción mennek keresztül: graiti = greiti < litvánul greitai, standard lettül ātri 36 A kursenieki nyelvben a māja szó egyes száma leggyakrabban a helyhatározói esetből jelentésében rögzült mā(jā) alakban használatos, ‘otthon, hazafelé’ jelentésben, vagy a mājās többes számban, ‘otthon’ értelemben. A ‘ház, kunyhó, épület’ jelentésben a nams szót használják. Straipsniai / Articles 93 DALIA KISELIŪNAITĖ kiauschis = kaŭšus < a litván lie. kiaũšis, la. b. k. ola waikili = vaikilis < a litván lie. vaikẽlis, la. b. k. bērniņš prada = prada, inf. pradēt < a litván lie. pradėti, la. b. k. sākt wis pradim < lie. tam. pradēm ‘folyamatosan’, la. b. k. vienmēr dewika < a litván lie. dỹlika, la. b. k. dipadsmit miels < mīlas (Plākis 1927: 68 – mīls), la. b. k. mīļš schischi = šīš(i) < litván tam. šīš ‘itt’, la. b. k. te, še tujau < žem. tujau ‘mindjárt’, la. b. k. tūlīt dar < litván lie. dar, la. b. k. vēl arb < lie. arb (Plākis 1927: 41 –va), la. b. k. vai. A pradēt ‘elkezdeni’ szó a kursenieku nyelvben a vegyes típusú személyragozáshoz igazodott: pradēt, prada, pradija (Kiseliūnaitė 1998: 128). Más kutatók egyes „litvános” jellegű lexikai sajátosságokat nem mindig megalapozottan sorolhattak a jövevényszavak közé; ilyen például a lāts = lec ‘repül, röpköd’ szó, amelyet a lett köznyelvi lido alakban a kursēni tájszólásban is használtak (ME II 458). A hagyományosan litván jövevényszavaknak tartott szavak lehetnek kuronizmusok is; például a puik ‘kiváló, szép’, amely a litván žemaitiai nyelvterületen elterjedt, és a kurši tájszólásokban is ismert (ME 3: 403). A szláv jövevényszavak főként a litván köznyelven és vallási nyelvhasználaton keresztül kerültek a kursenieku nyelvbe. A régi, még Kuršáról hozott elemek közül (baznīca, cil(v)ēks stb.) csak néhány van; Wenker kérdőívén ezek közé sorolható a domajo = duomoju, a lett köznyelvi domāt ‘gondolni’. Több olyan szláv jövevényszó fordult elő, amely a litván nyelven keresztül került be⁷: pakajings = pakajings < hib. pakajęs ‘nyugodt’, a lett köznyelvi mierīgs; cizti = čišti < lit. szláv čystai, a lett köznyelvi tīri ‘tisztán’; smerits = smerd / smetes < lit. szláv smėris, a lett köznyelvi navė ‘halál’; būdeli = būdeli (būdelė ‘üveg’ Plākis 1927: 51) < lit. szláv butėka ‘palack’; budavati = budavati < lit. szláv budavōti ‘építeni’, a lett köznyelvi celt, būvēt; bedschan = bezdāne < litván bezdžionė / beždžionė < belarusz абязьяна, lett köznyelvi pērtiķis. Litván tájszólásokon keresztül néhány germanizmus is bekerülhetett: stukla (= stukėla, vö. a nyugat-zemaitiai stukės ‘darabka’ < német nyelvjárási stuk; bū ‘istálló’, a parasztok < német nyelvjárási buhr; slekti, vö. a litván tájnyelvi šlėtas < német schlecht, lett köznyelvi slikts ‘rossz’ (Plākis 1927: 81); wurschu (= vuršku, nom. vuršis) < litván tájnyelvi vuršis / vurštas < német Wurst, vö. lett köznyelvi desa ‘kolbász’; pastelajusch = pastelajuši < litván tájnyelvi steliuoti ‘hívni’, német stellen; vagy bērschtu ‘kefével’ (bērštas lett birste, fésű – Plākis 1927: 50) < litván tájnyelvi bērštas < német Bürste ‘kefe, fésű’. Érdekes az egyes szám tárgyesetű drāschali = *drēš(i)s < német Drescher ‘cséplő’, amelyet a kursenieku szótárak nem rögzítenek; a német dreschen igét pedig a kulte ‘csépelni’ szóval fordítják (Pietsch 1991: 88). A mezőgazdasággal kapcsolatos kursenieku szókincs inkább a litván, semmint a német nyelvre volt hatással, és 37 Plačiau žr. Hinze 1993. 94 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė nehéz megmondani, hogy a *drēlis szót a kuróknak egyáltalán ismerték-e. Porosz litván nyelvi forrásokban sem sikerült fellelni, fonetikailag azonban a litván nyelvben adaptálódott germanizmusnak tűnik, vö. kalap vo. < ‘német’ term. skriver stb. Esama ir daugiau žodžių vartosenos niuansų, kurie skatina galvoti apie lietuvių ir kuršininkų kalbų sąveiką: žodis vel = vēl kortelės sakiniuose vartojamas ne latviška reikšme ‘dar’, bet kaip lietuvių vėl; lauku < žem. lauku, plg. la. b. k. laukā, āra ‘lauke, laukan’ (lauku I. Plakis skyrė prie ypatingų kuršininkų vedinių (Plāks 1927: 38), tačiau jam galėjo būti nepažįstamas žemaičių žodis); satirpis38, la. b. k. izkusis ‘ištirpęs’; scha = šā, vo. sonst, plg. lie. jungt. šiaip ‘priešingu atveju, antraip, kitaip’; Gal būti, kad ir jungtuko ir vartojimas greta un(d) (bi šales ir bi piparu = be šales ir be piparu ‘be druskos ir be pipirų’) yra lietuvių kalbos įtaka, nors latvių tarmėse jis taip pat fiksuojamas (ME I 708). Tiesiai iš vokiečių kalbos atėjusios leksikos šiame tekste palyginti nedaug: und < vo. und ‘ir’, ganz < vo. ganz ‘gerokai, visai’, fasti < vo. fest ‘tvirtas, kietas’, kituose kuršininkų šaltiniuose vartojamas la. ciets, -a > adv. cieti; lepile ‘šaukštas’ iš vo. Löffel, plg. la. b. k. karote ‘šaukštas’; brunaisch = brunāiš ‘rudasis’, pastarasis gali būti atneštas dar iš Kuršo (ME I 341). Prie jų galbūt skirtinas ir koki ‘pȳragai’, plg. la. tarm. koka < vo. tarm. koke (ME II, 342). A lexikai használatot illetően érdemes figyelembe venni, hogy ezek a szövegek fordítások, ezért nem indokolt a korabeli kursenieki közösségre vonatkoztatni a lexikai használat valamennyi „furcsaságát”. Nyilvánvaló, hogy a fordító gyakran nemcsak a német mondatszerkezetet követte, hanem a lexikai megfelelőket is szó szerint adta vissza, és nem mindig választott hiteles szemantikai ekvivalenst. Így a szövegben szemantikai tükörfordítások jelentek meg mind a szabad szókapcsolatokban, mind a frazeológiában. Különösen feltűnő a tas, ta és iens, -a mutató névmások sajátos használata: egy kicsit= vienu biški ‘ein Bischen’; megeszi ezeket a tojásokat= vińš ēd tuos kaušus, vö. er megeszi a tojásokat; azkajas man padau tapas =tās kajas man padau sap, vö. nagyon fáj a lábam; azuni bi par karta, tīekoki ir [...] sadaguchi = ta une bi(ja) par karta, tie kuoki ir [...] sadeguši, vö. a tűz túl erős / forró volt, a sütemények [...] megégtek; a mi hegyeink nem olyan magasak, mint a tieitek= mušu kalni nav tādi dziži, tie jušu daug jo dziži, vö. A mi hegyeink nem túl magasak, a tietek sokkal magasabbak, és így tovább. Néhány német szókapcsolatot szó szerint fordítanak: rendbe tenni: czisti pataisit = čisti pataisit ‘kitisztítani’; befejezni a varrást: gatwas schuti = gatavas šūti ‘megvarrni’; jól tőlük: labi no viņa = labi nuo viņu ‘jól csinálták, jól viselkedtek’. Hasonló eljárás figyelhető meg a rögzült német szókapcsolatok esetében is: wiewel: kadaus = kā daudze ‘mennyi’, szomjasak (lásd alább). tirpt ’zerfließen, schmelzen’ az irodalomból (ME 4: 197), lásd még Endzelīns 1931: 575.38 Straipsniai / Articles 95 DALIA KISELIŪNAITĖ A szavak jelentésére nem mindig ügyelnek kellő figyelemmel. Például a német durch’s Eis gebrochen kifejezést „a jégbe esett” formában fordítják =: iš ledus įkritis „a jégbe esett, a jég alá került, beszakadt”, noha a halászok nyelvében az įlūžti „beszakadni” szót használják. Fordítási félreértések is előfordulnak. Például a német durchgelaufen (a lábakról szólva) szót a fordító nem értette (‘járás közben kidörzsölni, megsebesíteni’), ezért parsikreis formában fordította = parsikreisis, így az egész mondat értelme eltorzult. Hasonlóképpen az Es hört gleich auf zu schneien mondatban a verčiau fordítását nehezítette az es hört [...] auf ‘abbamarad, véget ér, megszűnik (havazni)’ jelentésű szerkezet, és az ellenkezőjét fordította: wel jau prada snikti = „már megint havazni kezd” ‘már megint havazni kezd’. Érdekes megvizsgálni a turėti ‘birtokolni’ ige használatát. A kursenieki nyelvben rendszerint a litván turėti, németül haben jelentésében használják. Ez a jelentés a nyugati lett nyelvjárásokban sem ritka (Ozola 2007: 396–398). Úgy tűnik, hogy a német (ihr) dürft (nicht) igének nehéz megfelelőjét találni a kursenieki nyelvben (vö. standard lett (ne)drīkstat), a német dürfen varet ‘képesnek lenni’ jelentésben fordítódik (Pietsch 1991), ebben a szövegben pedig (ne)turėti ‘(nem) birtokolni’ értelemben. Amellett, hogy a turėti igével ott fordítanak, ahol a lett nyelvben grammatikailag debivust használnak, vagyis a német müssen, sollen modális igéknek felel meg (lásd „Morfológiai sajátosságok”), modális jelentése a cél kifejezésére is szolgál: kad tas piens greit sasvirit tur = kad tas piens greit sas(i)virti tur ‘hogy az a tej hamarabb felforrjon’. A turėti igét állapot leírására is használják: turam slapumu = turam slapumu (szó szerint: ‘szomjúságunk van’); noha J. Plakis a slāpt igét jegyzi fel (Plāks 1927: 81), a kursenieki nyelv jelenlegi beszélői gyakrabban éppen az analitikus szerkezetet használják, a slāpt ‘szomjazni’ pedig olyan helyzetekben fordul elő, amikor halakról van szó: ‘a halak szomjaznak’. Mindezeken az eseteken kívül a turėti ige a németből vett tükörfordításnak tekinthető összetett befejezett alakokban is kopulaként szerepel (lásd „Morfológiai sajátosságok”). Egyes átvitt értelemben használt német szavakat szó szerint fordítanak (például: Das war recht von ihnen), más esetekben azonban a fordító természetes jelentést ad meg: Augenblickchen: biški ’rövid ideig, kissé, egy pillanatig’. Néha nem egészen világos, hogy a német nyelvi szerkezetekkel való egybeesések e fordító sajátosságai-e, a teljes kursenieki közösség nyelvhasználatára jellemzők-e, vagy a német nyelv lett nyelvre gyakorolt hatásának tudhatók be. Például a stāvet szó frazeológiai, ‘megegyezni, jól kijönni’ jelentésű használata (es thate besser um ihn stehen: but staw ejs ar wing labi = būtu stāvejs ar viņa (viņu) labi): vö. a német stehen mit [...] ‘együtt élni, kijönni valakivel’ kifejezéssel, valamint: ar vieniem raden saietes, ar citiem – stāv naidā (EH II 574). Néha úgy tűnik, még túlzásba is esik, mivel a német eredetiben „nincs szükség” a stāvet szóra (sei so gut): staw tads laps = stāi (esi) tāds labs ‘légy olyan jó’. A német nyelv frazeológiára gyakorolt hatása szintén többféleképpen értékelhető. Az ihr dürft nicht solche Kindereien treiben! példa: jus ne turret tads niakus ziti = jūs neturēt tādus niekus dzīt ‘butaságokat beszélni’ kifejezésben a dzīt szó használata közel áll a lett frazeológiához, 96 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė vö. lett b. ny. jokus džit ‘tréfálkozni’, a német Kinderen szót azonban a fordító nem adta vissza szó szerint, hanem megtalálta a niekus megfelelőjét. A SZINTAXIS SAJÁTOSSÁGAI A kártya szövegének szintaktikai sajátosságait nehéz megítélni, nemcsak azért, mert a kursenieki nyelv szintaxisát alig kutatták, hanem azért is, mert a forrásban szereplő rövid mondatokat németből fordították, és korántsem minden nyelvhasználó képes vagy tudja, hogyan fejezze ki az idegen nyelv gondolatát saját, megszokott szintaktikai eszközeivel. A fordításokhoz csak egy adatközlő információit használták fel, ezért nem minden itt előforduló szokatlan szintaktikai jelenséget kell az egész közösség nyelvére jellemző, autentikus sajátosságnak tekinteni. Másfelől a 19. század második felében egész Németországban áttértek a német nyelv oktatására, a kursenieki beszélőket német tankönyvekből és más könyvekből tanították, ezért valószínű, hogy a német nyelv egyes szintaktikai sajátosságai már akkor beszivárogtak a beszélt nyelvükbe is. Anélkül, hogy lehetséges értékelésekbe vagy részletes vizsgálatba bocsátkoznánk, itt a szöveg néhány szembetűnőbb szintaktikai sajátosságát emeljük ki. Mondatszerkesztés. A fordított mondatok többsége szerkezetében alig tér el a német eredetitől, vagyis mind az egyszerű, mind az összetett mondatokban a német szórendet követi. Leginkább a német állítmány helyére vonatkozó szabály szembetűnő, amely már néhány mondat elolvasása után nyilvánvaló, de különösen ott feltűnő, ahol sérti a saját nyelv természetes logikai rendjét: Was sitzen da für Vögelchen oben auf dem Mäuerchen? kas biž ti par pudeni aukšum us to murens = Kas sėž tie par puteni aukšum uz to (tā?) muren(e)s?, vö. lett b. ny. kas par putnieni sėž tur augšā uz mūriša?, lit. kas par paukšteliai tupį ten aukštai ant mūrelio? Ebben az esetben a kas par putneni oszthatatlan alany, amelyet a fordításban az állítmány és a határozó választ el. Az összetett igealakokkal alkotott egyszerű mondatokban a német nyelv szabályai szerint a segédige és az állítmány névszói része „osztály”39: 15. eßi pagangs biž = esi pakaģis biž (hasonlóan: 5, 28, 32, 33, 40); még azokban az esetekben is, amikor a német összetett alakot egyszerű alakkal fordítják, az állítmány akkor is a mondat végén marad: Wem hat er die neue Geschichte erzählt? Kam wints tas jaunas paßas paßiga?; lettül: Kam viņš tās jaunas pasakas (pa)sacija? Az alárendelő összetett mondatokban az állítmány szinte minden esetben a mellékmondat végén marad (3, 9, 16, 17). Az ilyen mondatokból az is hiányzik, hogy 39 Itt és a továbbiakban a mondatszámok szerepelnek; ezek alapján találhatók meg a példák a mellett. Straipsniai / Articles 97 DALIA KISELIŪNAITĖ az, hogy a mellékmondat kötőszó nélkül kapcsolódik: [...] sag Deiner Schwester, sie solle [...] nähən: [...] saki tava māsai, vingai tur [...] schuti = saki tava māsai, vīnai (vīna) tur [...] šūti; ich glaube, ich habe sie durchgelaufen: es domajo es eβu par daug parsikrējis = es domāju, esu par daug parsikrējis. A mellérendelő és a vegyes típusú összetett mondatok szintén szóról szóra követik a német mondat szórendjét (4, 6, 14, 20, 31). Előfordulnak a kötőszók betoldásának esetei is: 20. [...] sie haben es aber selbst getan: winga ale pachi darė = vīna (vīni) ale paši darja. Azt, hogy sok esetben a mondat szórendje nem természetes, a mondatok mai lett nyelvre fordítása is megmutatja (lásd a függeléket, fordította Liene Markus-Narvila), ahol a szórend gyakran eltérő. A német elöljárós szerkezetek szintén hatással voltak a fordított mondatok szerkezeteire. Ilyen hatásnak tekinthetők azok az esetek, amikor az elöljárós szerkezetek megfelelői a balti nyelvekben, különösen a lettben, mások: gar aūbim = la. b. k. pa ausīm, für mich: par mani = par mani, la. tam, priekš manis; la. b. k. man; für eure Mutter: par sava māti = par sava māti, la. b. k. savai mātei; a már említett pic elöljáró használata: pis maju = pic māju (la. b. k. mājās). A fordítókat további nehézségek elé állították a tagadószók is, amelyeket a németben a nicht és a kein partikula fejez ki, míg a balti nyelvekben az igei előtagban kötelező megjelenniük. A kártyán szereplő három esetből kettőt a saját szabályok szerint fordítottak le, az egyik mondatban azonban hiányzik a tagadó előtag az igéről: habt ihr kein Stückchen [...]: wa jus neturat neviena stukla = va jus neturat neviena stukla; Hund thut Dir nichts: uns tevi nieka nedarēs = uns tevi nieka nedaris; de: Ich will es auch nicht mehr wieder thun!: Es gribu ne mag to darte = Es (ne)gribu ne māg to darit. Megállapítható, hogy a német szintaxis jelentősen megkötötte a balti nyelvek mondatainak természetes szerkezetét, és a kártyán a szabadabb szórenddel, saját grammatikai megfelelésekkel fordított mondatból alig akad egy-kettő: 12. Wo gehst Du hin? Sollen wir mit Dir gehn? Kur tu īeti wa meβ ar tewi eβam? = Kur tu ieti, va mes ar tevi iesam? (nem tartja meg a német állítmány helyét). 29. Unsere Berge sind nicht sehr hoch, die euren sind viel höher: Muβu kalni nau tadi diži tā jūbu daug jo diži = Mūsu kalni nav tādi diži, tie jūsu daug jo diži (az állítmányi kapcsolat nem ismétlődik). 30. [...] wieviel Brod wollt ihr haben?: kadus maizes jus gribat = kā daudze maizes jūs gribat? (a haben szó nincs lefordítva). 7. ohne Salz und Pfeffer: bi šales ir bi piparu = be sales ir be piparu (az elöljáró ismétlődik). Természetesebb fordításokat találunk azokban az esetekben, amikor a német és a balti nyelvek grammatikai kifejezésmódja teljesen eltér: 18. Hättest Du ihn gekannt!: Kad tu viņa but pazinis = kad tu viņa (viņu) būtu pazinis. Hasonlóképpen „találnak kiutat a helyzetből”, amikor a német személytelen mondatot személyesre változtatják: 22. Man muß laut schrein: eβ 98 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marbgo Pylpo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė turru sokat kell hívni = es turu dikti saukti. Úgy tűnik, hogy a fordító „leegyszerűsítette” a legen geblieben szerkezetet is a mondatban: 25. Der Schnee ist [...] bei uns liegen geblieben = Tas sniegs ir [...] pi mūsu pultais = Tas sniegs ir [...] pi mūsu palicis. Nem egészen világos, miért változtatták meg a 38. mondatban az egyik mellérendelt állítmányt célhatározóvá: sind [...] draufen auf dem Felde und mähen / haue: Tā laui ir šcodanin wibu lauku už to lauku plauti = Tie laži ir šodien visi lauku uz to lauku plauti. A szintaxis tehát feltehetően a kuróniai szövegnek a módszerválasztás által leginkább érintett nyelvi rétege, azonban csak más források, különösen a hangfelvételek nyelvének részletesebb elemzése adhatna választ arra, hogy a kétnyelvűség valójában mennyiben befolyásolta a kuróniaiak mindennapi nyelvhasználatát. KÖVETKEZTETÉSEK A Wenker-atlasz 30084. számú kérdőíve a kuróniai nyelv értékes írásos dokumentuma. Ennek révén a kuróniai nyelv bekerült egy nagy európai nyelvészeti projektbe. A kérdőív a lehetőségekhez mérten jól dokumentálja a nyelvet, kreatívan alkalmazva a német és litván írásjeleket egy írásbeliséggel nem rendelkező nyelvhez. A helyesírási elvek ismertetése és a szöveg nyelvészeti elemzése után megállapítható, hogy a nidaszi kérdőív gondosan készült, nyelvészeti adatai pedig sok esetben korának autentikus nyelvállapotát tükrözik. A hivatásos nyelvészek kuróniai nyelvről végzett kutatásaival (A. Bezzenberger és J. Plakis munkáival) való összevetés kimutatta, hogy a 19. század második felében a kuróniai nyelv a lett dialektológia szempontjából még rendszerezett, de heterogén nyelvjárások eredetét jelző nyelvjáráscsoport volt. A kérdőív a nyelvek Kur-földön zajló érintkezését is tükrözi. A fonetikában láthatók a régi kur-földi nyelvjárások sajátosságai, valamint a szomszédos litván nyelvjárásokkal való érintkezés morfológiai következményei (bizonyos alakok hangváltozásai), a német nyelv hatása viszont viszonylag csekély (például még láthatók a szóvégi l palatalizációjának lettes különbségei, és a szóvégi redukció folyamata még nem ment végbe). A morfológiában a kur-földi nyelvjárások archaikus öröksége is megfigyelhető (viszonylag világos deklinációs paradigmák, megőrződött régi főnévi esetragok és melléknévi fokozási formák, még nem rögzült kötőmódú alakok, az ige múlt idejének ē-tövű alakja, valamint különféle többes számú esetekkel használt elöljárószók); ugyanakkor a litván nyelv hatása is észrevehető (a névmások végződései, az ige tureti + infinitivus használata stb.), továbbá megindult a német nyelvi hatás is, amely az elöljárós szerkezetek és az összetett igealakok használatában nyilvánul meg. A német nyelvi hatás azonban nem minden esetben tekinthető a nyelvjárás sajátosságának – például úgy tűnik, hogy a tas, ta névmások vagy a tureti ige összetett alakokban való használata fordítási hibának tekintendő. Straipsniai / Articles 99 DALIA KISELIŪNAITĖ A szókincsben a régi kur-földi szavak és szóalkotási módok mellett jelentős litván hatás mutatható ki, különösen a szomszédos žemait nyelvjárás részéről, amelyből a kuróniaiak nemcsak litván, hanem német és szláv eredetű lexémákat is átvettek, egyes közös balti szavak pedig litván jelentésben kezdtek használatosak lenni. A német nyelv közvetlen szókincsbeli hatása nem minden esetben tekinthető a kuróniai nyelv hiteles vonásának, mivel egyes szavakat vagy jelentéseiket a későbbi források nem igazolják. Valószínű, hogy a szövegben szereplő germán eredetű lexikai és szemantikai elemek egy része a szó szerinti fordítás következtében került ide. A német megfelelőkkel való egyes kapcsolatok nehezen értelmezhetők, mivel hasonló jelenségek a lett nyelvben is előfordulnak. Ez különösen a szintaxisra igaz. A lefordított mondatok többsége szó szerint követi a német eredeti mondatszerkezetét, amely gyakran idegen a balti nyelvektől, és olykor a mondatot is nehezen érthetővé teszi. Vannak azonban kivételek is: találni megszokott, természetes szintaktikai megfelelőket, és a gondolatot szabadabban is megfogalmazzák. Az alkalmazott adatgyűjtési módszer (fordítás) miatt ebben a forrásban a német nyelvnek a kuróniai nyelvre gyakorolt hatását óvatosan kell értékelni, mivel e módszer alkalmazásakor az eredeti szöveg szó szerinti követése szinte elkerülhetetlen. LITERATŪRA Ābele Anna 1927: Rucavas izloksne. – Filologu biedrības raksti 7, 112–128. Ābele Anna 1928: Rucavas izloksne. – Filologu biedrības raksti 8, 135–144. Bezenberger Adalbert 188: Über die Sprache der preußischen Letten. Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht. Chronik 2013: Chronik der Schule zu Nidden, sud. Gitanas Nausėda, Vilija Gerulaitienė. Vilnius: Petro ofsetas. Diederichs Victor 1883: Die kurische Nerung und die Kuren in Preußen. – Ma-gazin hrs. von der Lettisch-Literarischen Gesellschaft. 17. Bandes 1. Stück. Mitau, 1–97. Endzelīns Jānis, Hauzenberga-Šturma Edīte. Papildinājumi un labojumi K. Mühlenbacha latviešu valodas vārdnīcai 1–2. Prieiga internetu: www.tezaurs.lv/mev. Elertas Dainius 2014: XVI a. visuomenės siluetas šiaurinėje Kuršių nerijos dalyje. – Res humanitariae 15, 17–67. Endzelīns Jānis 1931 (1979): Par kurseniekiem un viņu valodu. – Darbu izlase 3(1). Rīga: Zinātne, 571–578. Endzelīns Jānis 1951: Latviešu valodas gramatika. Rīga: Latvijas valsts izdevniecība. 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė Fleischer Jürg, Sommer Florian 2012: Litauische Materialien im Archiv Forschungszentrum Deutscher Sprachatlas Marburg. – Archivum Lithuanicum 14, 417–436. Hinke Friedhelm 1993: Die slawischen lexikalischen Elemente im Nahrungskurischen Wortschatz, die das Alltagsleben der Nahrungskuren bezeichnen. Versuch einer Systematisierung – Contributions to Baltic linguistics. Linguistic and Oriental studies from Poznań, hr. von Michal Hasiuk. Monograph supplement series. 2. Poznań: UAM, 43–52. Ivančaja Arina 2017: XVII a. kuršininkų kalbos žodžių rankraštinis registras. – Res humanitariae 21, 12–42. Ivančaja Arina, Kiseliūnaitė Dalia 2015: Kuršių nerijos kuršininkų tarmės nykimo požymiai: daiktavardžių linksniavimo pokyčiai rašytiniuose paminkluose. – Baltiska, tautinė, regioninė savimonė baltų literatūrose ir kultūrose. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. 207–227. Kiseliūnaitė Dalia 2005: Balsų įterpimas Vakarų Lietuvos lietuvių ir latvių (kuršininkų) tarmėse. – Baltai ir jų giminaičiai. Tiltai, priedas: Mokslo darbai 26, 139–144. Kiseliūnaitė Dalia 1998: Kai kurie kuršininkų tarmės veiksmažodžių bruožai nuo A. Bezzenbergerio iki šių dienų. – Baltistica 5, priedas, 127–140. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1941–2002, elektroninis variantas (antras elektroninis leidimas), red. kolegija: Gertūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rūtė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2013. Markus-Narvila Line 2011: Rucavas izloksnes vārdnīca: leksikografiska un leksikais aspekts. Promocijas darbs. Liepāja: Liepājas universitāte. ME I–IV – Mühlenbachs Kārlis. Latviešu valodas vārdnīca 1–4, rediģējis, papildinājis, turpinājis Jānis Endzelīns. Rīga, 1923–1932. Elektronisks variants. Prieiga internetu: www.tezurs.lv/mev. Mogharbel El Christlie 1993: Nahrungskurisch. Dokumentation einer moribunden Sprache. Frankfurt am Main: Wissenschaftliche Buchhandlung Theo Hector GmbH&Co. Ozola Ieva 2007: Gramatisās īpatnības un to pārmaiņas rucavnieku valodā. – Rucavā, tur Pauropē... Etnogrāfija, folklora, valoda. Liepāja: LiePA, 379–400. Ozola Ieva 2009: Vajadzības modalitāte Lieksūzemē: par kādu reti dzirdamu konstrukciju. – Vārds un tā pētīšanas aspekti 13(1). Liepāja: LiePA, 292–297. Straipsniai / Articles 101 DALIA KISELIŪNAITĖ Pallas Peter Simon 1786: Linguarum totius orbis vocabularia comparativa. Pars Prior. Petropoli, Typis Iohannis Caroli Schoor, MDCCLXXVI. Paula Lizete 1926: Īvandes izloksne. – Filologu biedrības raksti 6, 48–63. Pietsch Richard 1983: Fischerleben auf der Kurischen Nehrung. Berlin: Camen. Pietsch Richard 1991: Deutsch-kurisches Wörterbuch. – Schriftenreihe Nordost-Archiv 33. Lüneburg: Nordostdeutsches Kulturwerk. Plāķis Juris 1927: Kursenieku valoda. Latvijas Universitātes raksti 16. Rīgā: Valstspapīru spiestuvē. Schiller Christiane 2014: Kuronismen im Halleschen sog. Richter-Wörterbuch. – Res Humanariae 15, 105–114. Schiller Christiane, Kiselinaitė Dalia 2015: Ein kuronisch-kurischer Text im Forschungszentrum Deutscher Sprachatlas in Marburg. Das Blatt Niden 3008. – Archiv Lithuanicum 17, 443–466. Šmite Tekla 1928: Sarkanmūžas pagasta izloksne. – Filologu biedrības raksti 8, 108–134. Zemzare Daina 1961: Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. gadam). Rīga: Latvijas PSR Zinātņu Akadēmijas izdevniecība. Казанкене Банда 2013: Материалы балтийских языков в словаре Петра Симона Паласа. – Материалы семнадцати чтений памяти И. М. Тронского «Индоевропейское языкознание и классическая филология – XVII». СПб: Наука. 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 3008 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė PRIEDAS DSA KORTELĖS NR. 30084 TRANSKRIPCIJA 1 PUSĖ1 1. Siāma lȧts βaũβas lapas is gaisa apkarti. Ziemā lec sausas lapas is gaisa apkārti. Ziemā lec (ido) sausas lapas gaisa apkārt.2 1. Im Winter fliegen die trocknen Blätter durch die Luft herum. 2. Wel jau prada snkti, tad bus3 gaibas vel laps. Vēl jau prad4 snigti, tad būs gaisas vel labs. Atkal sāk snigt, tad būs laiks atkal labs. 2. Es hört gleich auf zu schneien, dann wird das Wetter wieder besser. 3. Līts Uoglis is krãnis, kad tas piens grāti sawirti tur. Liec ogles iš krānes, kad tas piens greti sas(i)virti tur. Liec ogles ikš krāns, kad tas piens āri vārītos.5 3. Thu Kohlen in den Ofen, daß die Milch bald an zu kochen fängt. 4. Tas labaiš wetaiš wiem ir ar sirgu is ledus ākritis ir ista auksta udin-gi krittis. Tas labāš vecāš vīrs ir ar zīgu is ledus iekritis ir is tā auksta udēna kritis. Tas labāš vecāš vīrs ir ar zīgu ikš ledus (ledū) iekritis (ielūzis) un ikš tā auksta udēna (aukstaja udeni) (ie)kritis. 4. Der gute alte Mann ist mit dem Pferde durch’s Eis gebrochen und in das kalte Wasser gefallen. 5. Wintsch ir präksch schetturri arba schiescho niedelio mières. Viņš ir priekš četru arba (va) šešu nedēļu miris. 1 Antrosios pusės, užpildytos vokiškai, perrašė žr. Schiller, Kiseliūnaitė 2015. 2 Ziemā gaisa īdo sausas lapas. 3 3 a. galūne ū yra klaida. 4 Vertimo klaida, turi būti ‘liaus, baigs’. 5 Liec ogles krāsni, lai piens ātrāk sāktu vārīties. Straipsniai / Articles 103 DALIA KISELIŪNAITĖ Viņš ir piekš (pirms) četrām vai sešām nedēļām miris.6 5. Er ist vor vier oder sechs Wochen gestorben. 6. Tā ugni bi par karta, tē koki ir apakša gauz meli sageuši. Tā ugne bi(a) par karta, tē kuoki ir apā ganč meli sageuši. Tā uguns bija par karta, tie pragi ir apakš gan (loči) meli (melni) sageuši.7 6. Das Feuer war zu stark/heiß, die Kuchen sind ja unten ganz schwarz gebrannt. 7. Wintsch iäd tos kiauschis wis pradim bi ßales ir bi piparu. Vinš ēd tos kaušus vis pradem be sāles ir be piparu. Vinš ēd tos kaušus (olas) vienmēr bez sāls un bez pipariem. 7. Er ißt die Eier immer ohne Salz und Pfeffer. 8. Tas kàjas man pardaug ßap, es domajo es eßu par daug parsikreijis. Tàs kàjas man par daug sāp, es domàju, es esu par daug parsikreijis. Tàs kàjas man par daug (daudz) sāp, es domàju, es esu (esmu) par daug (daudz) skrēis. 8. Die Füße thun mir sehr weh, ich glaube, ich habe sie durchgelaufen. 9. Es eßu pi tas sevos bijis und es wingu sacegu und winga sacega, winga gribeja savo mait satseta8. Es esu pi tas sievas bijis und es viņu9 saciju und viņa sacija, viņa gribeja sa-vo meita(i) saci. Es esu (esmu) pie tās sievas (sievietes) bijis un es viņu (viņai) (to) saciju un viņa sacija, (ka) viņa gribēja sava meitai sacīt. 9. Ich bin bei der Frau gewesen und habe es ihr gesagt, und sie sagte, sie wollte es auch ihrer Tochter sagen. 10. Es gribu ne mag to darte. Es gribu ne māg to date. Es (ne)gribu mag (nemaz) to darīt. 6 Viņš ir miris pirms četrām vai sešām nedēļām. 7 Uguns bija par karstu, pīrāgi apakšā ir sadeguši pavisam melni. 8 Dēļ -ti redukcijas gali būt ne visai tiksliai atstatytas balsis. 9 Klaida, greičiausiai dėl redukcijos neteisingai užrašyta dat. galūnė, turi būti viņai. 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė 10. Ich will es auch nicht mehr wieder10 tun! 11. Es sicha tewe tuja ar to wedamo = leppili gar ausim, tu beschān11. Es sīšu tevi tuja ar tuo wedamu lepili gar ausim (-im?), tu bedzān. Es sīšu tevi tult ar to vāram karoti gar ausim, tu pertiķi12. 11. Ich schlage Dich gleich mit dem Kochlöffel um die Ohren, Du Affe! 12. Kur tu iēti wa meß ar tewi eßam? Kur tu ieti, va mes ar tevi iesam? Kur tu ej, vai mēs ar tevi iesam (iesim)? 12. Wo gehst Du hin? Sollen wir mit Dir gehn? 13. Nu ir slekti laiki. Nu ir slekti laiki. Nu ir slekti laiki. 13. Es sind schlechte Zeiten. 14. Mana mālaisch vaikili, pald13 schischi sēmui staved14, tas piktas soasis koasch tewi pi smerishes15. Mana mielā16 vaikili, paliec šīi zemū stāvet, tas piktas zuosis (-es?) kuōz tevi pi smer(i)ča. Mans mīlais bērniņ, paliec te apakšā stāvet, tās piktas zosīs kož tevi līdz nāvei.17 14. Mein liebes Kind, bleib hier unten stehn, die bösen Gänse beißen Dich todt (dt. zu Tode). 15. Tu ebi schoadin wibu daugummu mazis und ebi pakagins bijs, tu wari jo āgni18 pis maju iāt kad tā ziti. 10 Kursinakai vok. k. nicht mehr wieder su veiksmāždžiu paprastai atliepia morfologine forma nibi- < lie. nebe-: es nibėriau ‘aš nebenoriu’, plg. la. b. k. vairs nebrū. 11 Rankraštyje matyti ā (su diakritiku). 12 Es sīšu tevi ar pavāņu pa ausīm, tu pertiķi! 13 Greičiausiai klaida, turėtų būti c. 14 Klaida, inf. turi būti t. 15 Subraukta, atstatyta s pagal sistemą pi su gen. 16 Plg. mīļš, -a (Plāķis 1927: 68). 17 Mans mīlais bērniņ, paliec te apakšā stāvet, tās niknās zosis nokos tevi līdz nāvei. 18 ā greičiausiai klaida vietoje a. Straipsniai / Articles 105 DALIA KISELIŪNAITĖ Tu esi šiōdien visų daugumų māčijis und esi pakajīgs bijis, tu vari jo ag(i)ri pic māju iet ka(d) tie citi. Tu esi šiōdien visvairāk māčijis un esi pieklājīgs (miēgs) bijis, tu vari jo agr(i) (agrāk) mājas iet (ne)kā tie citi.19 15. Du hat heute am meisten gelernt und bist arg gewesen, Du darßt früher nach Hause gehn als die Andern. 16. Tu dar ne ēbi par didžu gana wiāno būdelki20 winā izdēti, tu turi dar biški augti ir jo dižs būt. Tu dar nesī par didžu gana vienu būdelki vnā izdēti, tu turi dar biški augti ir jo dižs būt. Tu vēl neesi gana dižs (iels) (vienu) pudeli vīna izdzert, tev vēl bišķi (mazliet) jāaug un lielākam jākļūst21. 16. Du bist noch nicht groß genug, um eine Flasche Wein auszutrinken, Du mußt erst noch ein End/etwas wachsen und größer werden. 17. Ei und stāve tās labs und saki tava māsa, viņai tur tās dranas par sawa mati gatavas šuti und ar Bāršču czijti pataisit. Ej und stāvi (esi) tās labs und saki tava māsai, viņai22 tur tās drānas par sava mati gatavas šūti und ar bērtu čišti pataisit. Ej un stāvi (esi) tās labs un saki tava (tavai) māsai, viņai tās drānas priekš savas mātes ir gatavas jāuzšuj un ar birsti jāiztīra.23 17. Geh, sei so gut und sag Deiner Schwester, sie sollte die Kleider für eure Mutter fertig nähen und mit der Bürste rein machen. 18. Kad tu vīna būtu pazinis, būtu citādi nācis un būtu stāvējis ar viņa labā24. Kad tu viņa (viņu) būt(u) pazinis, būt(u) citādi nācis und būt(u) stāvējis ar viņa (viņu) labā. Kad tu viņu būtu pazinis, būtu citādi iznācis un būtu stāvējis ar viņu labā.25 19 Tu esi šiōdien visvairāk māčijis un esi bijis pieklājīgs (miēgs), tu vari iet mājās agrāk nekā citi. 20 ū su diakritiku yra užrašytojo klaida, nes po to einanti germanų dd turi reikšti trumpą balsį. 21 Tu vēl neesi gana liels, (lai) vienu pudeli vīna izdzertu, tev vēl mazliet jāpieaug. 22 Dat. forma čā neregulāri: jeigu reikamybė reiškiama su turėt, vartojamas nom. formos. 23 Ej un esi tik labs, un saki savai māsai, ka viņai ir apģērbs savai mātei jāuzšuj un jāiztīra. 24 Rankraštyje raidė a išbraukta. 25 Ja tu viņu būtu pazinis, būtu citādāk bijis, (tu) būtu labi ar viņu satics. 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXVII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė 18. Hättest Du ihn gekannt! dann wäre es anders gekommen, und es täte besser um ihn stehen. 19. Kas tur mane kozi ar galiu pab̃dis? Kas tur maną kuoci ar galų padzis? Kas ir manų koci (grou) ar galų padzis?26 19. Wer hat mir meinen Korb mit Fleisch gestohlen? 20. Winsch darė tą jaunas pabkes pabziga27 kad wingi butu drėschali pas-tellajusch, winga ale paschi darie. Viñs darija tą, kad viñ butu drėeli pastelauši, viñ ale paši darija. Viñs darija tą, ka viñ butu kūleju pastelejuši (pasūtijuši), bet viñ (to) paši darija. 20 Er hat so, als hätten sie ihn zum Dreschen bestellt; sie haben es aber selbst gethan. 21. Kam winsch tas jaunas pabkes pabziga. Kam viñs tas jaunas pasakas pascija? Kam viñs tās jaunas pasakas pascija (stāstija)?28 21 Wem hat er die neue Geschichte erzählt? 22. Eβ turu dikti sakti cha winsch numis29 nepamane. Es turu dikti sakti, šā viñs mumis nepamane. Es turu (man ir) dikti (skali) saukt, citādi viñs mumis (mūs) nesaprot.30 22 Man muß laut schreien, sonst versteht er uns nicht. 23. Męβ ębam pa wargusch und turam sląpum. Mes esam pavarguši(i) un turam sląpum. Mēs esam pavārguši un turam (mums ir) slāpes31. 23. Wir sind müde und haben Durst. 26 Kurš ir man gals grozu nozadzis? 27 Rankraštyje išbraukta; matyt, per klaidą buvo įrašytas fragmentas iš kito sakinio, žr. toliau. 28 Kuram viñs tās jaunās pasakas stāstīja? 29 Klaida, turi būti mumis (Plaķis 1927: 26). 30 Man ir ļoti skali jāsauc, citādi viņš mūs nesaprot. 31 Mēs esam pavārguši un izslāpuši. Straipsniai / Articles 107 DALIA KISELIŪNAITĖ 24. Kad mäß wacker wacker pargajem, ta gullejo ta zitti jau gultā und bija fasti iāmegusch. Kad mēs vakar vakar(ā?) pārgājam, ta guleja tie (?) citi jau gultā und bija fasti (cieti) iemiguš(i). Kad mēs vakar vakarā pārgājām, tad tie citi jau gulēja gultā un bija cieti iemiguši.32 24 Als wir gestern Abend zurück kamen, da lagen die Andern schon zu Bett und waren fest am schlafen. 25. Tas sniäks ir scho nakti pi muḷbu pulātzis33 ale scho rit ir wintsch satirpis. Tas sniegs ir šo nakti pi mūsu palicis, ale šopit ir viņš satirpis. Tas sniegs ir šo nakti pie mūsu (pie mums) palicis, bet šorīt viņš ir satirpis (izkusis).34 25. Der Schnee ist diese Nacht bei uns liegen geblieben, aber heute Morgen ist er geschmolzen. 26. As muḷbu namma stav trīs puiki ābole koaki ar sarkanis abolennis. Az mūsu nama stāv trīs puiki ābol(1?)a (-u?) kuoki ar sarkanis ābuolenis. A(i)z mūsu nama stāv trīs puiki (skaisti) ābolu koki ar sarkanis ābolēnis (ar sarkaniem āboliem).35 26. Hinter unserm Hause stehen drei schöne Apfelbäumchen mit rothen Aepfelchen. 27. Wa jus newaret wieno bischki uʃmumīs gaidetti tad mēs iäbam ar jums. Vai jūs nevarat (nevarētu?) vienu biški uz mums gaideti, tad mēs iesam ar jums. Vai jūs nevarat (nevarētu?) bišķi uz mums (mūs) (pa)gaidīt, tad mēs iesim ar jums. 27. Könnt ihr nicht noch ein Augenblickchen auf uns warten, dann gehn wir mit euch. 28. Ius ne turret taddus36 niäkus ziti. 32 Kad mēs vakar vakarā pārnācām, tad tie citi jau bija gultā un bija cieti iemiguši. 33 Priēsdēlejie greičiausiai korektūros klaida. 34 Sniegs ir šonakt pie mums saglabājies, bet no rīta tas ir nokusis. 35 Aiz mūsu nama stāv trīs skaistas ābeles ar sarkaniem ābolīšiem. 36 Mažai tikėtina, kad tads būtų su trumpuoju, tačiau du kartus parašyta geminata dd (žr. Nr. 29), leidžia spėti, kad gali būti ir ne klaida. 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė Jūs neturat tādus niekus dzī̄t. Jūs nedrīkstat tādus niekus dzīt. 28. Ihr dürft nicht solche Kindereien treiben! 29. Mußu kalni nau tādi diži tiā juḅu daug jo diži. Mūsu kalni nav tādi diži, tie jūsu daug juo diži. Mūsu kalni nav tādi lieli, tie jūsu (ir) daudz lielāki. 29. Unsere Berge sind nicht sehr hoch, die euren sind viel höher. 30. Ziäk schwarru wurschu ir kadauds maīes jus gribat. Ciek svaru (švaru?) wuršku ir kā daudź maizes jūs gribat? Cik svaru desas un cik (daudz) maizes jūs gribat? 30. Wieviel Pfund Wurst und wieviel Brod wollt ihr haben? 31. Es neparmanu jummies jus turrat wienu bischki dikti satziti. Es neparmanu jumis, jūs turat (vienu) bišķi dikti saciti. Es jumis nesaprotu, jums bišķi (mazliet) diktak (skaļak) jāsaka.37 31. Ich verstehe euch nicht, ihr müßt ein bißchen lauter sprechen. 32. Wa jus neturrat newiena stukkila baltu Žȩpu par manni us manna galdu raduschi. Va jūs neturat (neesat) neviena stukiļa baltu ziepu par mani uz mana galdu (galda?) raduši? Vai jūs neturat (neesat) nevienu gabaliņu baltu ziepju priekš manis uz mana galda atraduši?38 32. Habt ihr kein Stückchen weiße Seife für mich auf meinem Tische gefunden? 33. Winga bralis gribb dui puikus jaunus namm us is muḅu darźa39 būdawati. Viņa brālis grib dui puikus jaunus namus is mūsu darza būdavati. Viņa brālis grib dui (divus) puikus (skaistus) jaunus namus mūsu dārzā būvēt. 33. Sein Bruder will sich zwei schöne neue Häuser in eurem Garten bauen. 34. Tas warts nazi wingam nußirdis. Tas vards nāce viņam nu(o) sirdes. 37 Es jūs nesaprotu, jums jārunā mazliet skaļāk. 38 Vai jūs neesat nevienu baltu ziepju gabaliņu uz mana galda man atraduši? 39 Tikriausiai ž yra rašybos klaida, nes latvišką darzs kuršininkai vartoja iki šių dienų. Straipsniai / Articles 109 DALIA KISELIŪNAITĖ Tas vārds nāca viņam no sirds. 34. Das Wort kam ihm von Herzen! 35. Tas biji labi no winga. Tas bija labi nuo viņu40. Tas bija labi no viņiem41. 35. Das war recht von ihnen! 36. Kas Bǟž ti par pudnenni aukschum us to murenns. Kas sēž tie par putneni aukšum uz tuo muren(e)s42? Kas sēž tur par putniniem aukšum (aukšā) uz mūr(en)a?43 36. Was sitzen da für Vögelchen oben auf dem Mäuerchen? 37. Tā būri tur piätzus wirzchus und dewinges goawes und dewìlika awennu priäksh ta dziāma advādušchu tos wingi gribbeja parduati. Tie būri tur piecus vēršus und deviņas goves und dvìlika avenu priekš ta ciema atwedušu44, tuos viņi gribēja parduoti. Tie zemnieki ir piecus vēršus un deviņas goves (govis) un divpadsmit aitiņas priekš tā ciema atveduši, tos viņi gribēja pārdot.45 37. Die Bauern hatten fünf Ochsen und neun Kühe und zwölf Schäfchen vor das Dorf gebracht, die wollten sie verkaufen. 38. Tā ļauži ir schoadinni wißu46 lauku uß to lauku pliauti. Tie ļauži (ļauži) ir šodien visi lauku uz to lauku plauti. Tie ļauži (ļaudis) ir šodien visi ārā uz lauka pļaut47. 38. Die Leute sind heute alle draußen auf dem Felde und mähen/hauen. 39. Ei nu tas brūnaisch suns tewi niēka nedarres. Ej nu, tas brūnais suns tevi nieka nedaris. 40 Vokiškas sakinys rodo daugiskaitą. 41 No viņu puses tas bija labi / taisnīgi (darīts). 42 Su –en– nuo muris (Plāķis 1927: 68), la. b. k. mūris, tačiau neaiškus vedinio linksniavimo tipas. 43 Kas par putniņiem sēž tur augšā uz mūriša? 44 Greičiausiai klaida, turėtų būti atveduši. 45 Zemnieki atveda pie ciema piecus vēršus un deviņas govis, un divpadsmit aitiņas, tos viņi gribēja pārdot. 46 Galbūt klaida: turėtų būti visi (lauži). 47 Tie ļaudis ir šodien visi ārā uz lauka pļaut. 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII Nidos kortelė Nr. 30084 Marburgo Pilypo universiteto vokiečių kalbos atlaso archyve: kalbos analizė Ej nu, tas brūnais suns tev nekā nedarīs. 39. Geh nur, der braune Hund thut Dir nichts. 40. Es eßu ar tes ļaužis tiä pakaļļa par pliawam iß graudu iäjajiß. Es esu ar ties ļaužis (laužis) tie pakaļā par pļavam(s) is graudu iejājis. Es esmu ar ties ļaužis (tiem ļaudīm) tur pakaļā par pļavām graudos iejājis (iebraucis?).48 40. Ich bin mit den Leuten da hinten über die Wiese ins Korn gefahren. 48 Es esmu ar tiem ļaudīm pāri pļavām graudu laukā iebraucis. Language Analysis of Nida Questionnaire № 30084 in the Archive of the Linguistic Atlas of Germany at the Phillips University, Marburg S U M M A R Y The article presents a written source of the Kursenieku language - Card No. 30084 (Nida/Nidden) from Deutscher Sprachatlas (DSA) launched by Georg Wenker. The linguistic analysis led to the following conclusions: The Nida card is carefully written, and its linguistic information in many cases reflects the authenticity of the language. The comparison with the research by professional linguists (Bezzenberger and Plakis) showed that in the nineteenth century the Kursenieku language was still a systematic geolect derived from a heterogeneous dialectal basis. The card also reflects the interaction of languages in the Curonian Spit. Phonetic features reflect the dialects of Courland and the results of interaction with the neighbouring Lithuanian dialects in terms of phonomorphology and a relatively insignificant influence of the German language. Morphology also contains archaic features of the dialects of Courland (the manifested declension paradigms, the old flections of nouns and the grades of adjectives, the preserved Straipsniai / Articles 111 DALIA KISELIŪNAITĖ preterit forms of verbs, prepositions with plural forms). At the same time, the influence of the Lithuanian language (pronoun flections, verb tureti + inf., etc.) and the beginning of the influence of the German language, which manifests itself in the use of prepositions and compound verb forms, is observed. However, the effect of the German language cannot always be regarded as a dialect feature – for example, the often-repetitive use of tas, or the verb tureti in compound verb forms looks more like a fault of translation. In the lexis there is a strong Lithuanian influence, especially from the neighbouring Samogitian dialects, next to the lexis inherited from Courland. The Kursenieki also adopted German and Slavic lexemes from Western Lithuanian dialects, and some common Baltic words absorbed the Lithuanian meaning. The direct influence of the German language on lexis is not always considered to be an authentic feature of the Kursenieku language, since some words or their meanings are not confirmed by later sources; a part of lexical and semantic Germanisms in the text arose due to literal translation. Some similarities with German language equivalents are not easy to interpret, because analogical features can be found in Latvian. This makes the determination of the time of their occurrence in the Curonian Spit difficult. This is most applicable to syntax. Most of the translated sentences literally repeat the construction of the German original sentence, which is often not typical of the Baltic languages and sometimes makes the sentence hard to understand. However, there are exceptions – some natural, creative syntactic equivalents are found. Due to the chosen method of language documentation (translation), the effect of German on the Kursenieku language in the 19th century should be carefully considered in this source, because the use of this method makes the literal transfer of the original almost inevitable. Įteikta 2018 m. birželio 8 d. DALIA KISELIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXVIII