Litauische historische Personennamen in dem „Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409“

DARIUS IVOŠKA Litván Nyelvi Intézet Kutatási területek: névtan, balti–német nyelvi kapcsolatok. DOI: https://doi.org/10.35321/a1l81-04 LITVÁN TÖRTÉNELMI SZEMÉLYNEVEK AZ 1399–1409-ES MARIENBURGI TRESSLERKÖNYVBEN Litván személynevek Marienburg kincstárnokának 1399–1409. évi könyvében ANNOTÁCIÓ A jelen tanulmány a litván történeti névtan új adataival foglalkozik, mégpedig azokkal a személynevekkel, amelyeket az 1399–1409-es Marienburgi Tresslerkönyvből gyűjtöttek ki. A Német Lovagrend pénzügyi dokumentumaiban adott esetben kiváltandó litván hadifoglyokról van szó. A tizenhárom litván személynevet képzésük és eredetük szempontjából elemzi, és megadja lehetséges rekonstruált alakjaikat. KULCSSZAVAK: névtan, történeti személynév, örökszó, személynévanyag. ANNOTÁCIÓ A cikk a litván történeti névanyag új adatait vizsgálja, amelyeket az MTB 1394–1409 című forrásból válogattak ki. A Német Lovagrend pénzügyi dokumentumainak ez a gyűjteménye olyan litvánok neveit tartalmazza, akik hadifoglyok voltak, és akiket Poroszországban váltságdíjért tartottak fogva. A Német Lovagrend pénzügyi dokumentumaiban fellelt mind a 13 személynevet összetételük és eredetük szempontjából elemzi, megkísérelve azonosítani eredeti alakjukat. KULCSSZAVAK: névtan, történeti személynév, öröklés, névanyag. Straipsniai / Articles 97 DARIUS IVOŠKA 1. A KUTATÁS TÁRGYA ÉS A TÖRTÉNETI KONTEXTUS Ez a tanulmány ismét a litván történeti személynevekkel foglalkozik. Ezúttal az új adatokat az Marienburgi pénztárnokkönyvből az 1399–1409. évekből (a továbbiakban – MTB) vettük. Annak pontosabb magyarázatra van szüksége, hogy mi számít „újnak”, illetve kutatásra érdemesnek a litván történeti antroponímiában, és mi ismert már. Az a tény, hogy mindmáig nem áll rendelkezésre a litván történeti személynevek gyűjteménye, azt mutatja, hogy adataik után továbbra is a litván történeti személynevek kartotékában és a különböző szerzők egyes tanulmányaiban kell kutatni. Ha megvizsgáljuk az említett kartotékot, könnyen észrevehetjük, hogy a benne szereplő litván személynevek legkorábbi említései a 16. századból származnak. A neveket kizárólag a Litván Nagyfejedelemség területéről gyűjtötték, és nem tartalmaznak adatokat Kis-Litvániából, illetve Poroszországból. A történeti források legnagyobb részét, amelyekből merítettek, az egyházi anyakönyvek alkotják. Végső soron a személyneveket csupán regisztrálták, képzési és etimológiai értelmezésüket nem adták meg. Ezért arra lehet következtetni, hogy nemcsak azokat a tényeket kell új és értékes leletnek tekinteni, amelyek korábban nem szerepeltek a litván antroponímia adatállományában, hanem a hozzájuk kapcsolódó adatokat is, nevezetesen: a korábbi keltezéseket, a személynevek új lokalizálását, a személynevek ismeretlen képzési eseteit stb. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a Német Lovagrend (a továbbiakban – DO) történeti dokumentumai, különösen a kézzel írt eredeti oklevelek, a litván történeti személynevek fő forrásai, amelyek még mindig sok feltáratlan adatot rejtenek. Kiváló példa erre az Marienburgi pénztárnokkönyv az 1399–1409. évekből (a továbbiakban – MTB), amelyet 1896-ban Erich Joachim levéltáros adott ki. Az MTB a lovagrendi kincstár bevételi és kiadási nyilvántartása, amelyet a pénztárnok, vagyis a rendi kincstárnok, illetve az erre megbízott írnok vezetett¹. A DO-nak nem maradtak fenn más, ilyen jellegű dokumentumgyűjteményei. Ezért nehéz megítélni, hogy az MTB összeállítása előtt vagy után vezettek-e hasonló nyilvántartásokat a rendi kancellárián. Az MTB-be bejegyzett adatokat szigorú titokban kellett tartani. A pénztárnok és a nagymarsall közötti végelszámolásra – aki a pénztárnoki hivatal felett gyakorolta az ellenőrzést – kezdetben szóbeli tárgyalás keretében került sor. A kimutatásokat (cédulákat) ¹ MTB, VI. o. 98 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Treslerbuch der Jahre 1399–1409 valamint az egyes pénzügyi tisztviselők egyéb bizonylatait, ha voltak ilyenek, a tárgyalások után megsemmisítették. Az évente, rendszerint karácsony táján elkészített elszámolásokhoz elegendőek voltak az összes bevételre, kiadásra, valamint az esetleges többletekre vagy hiányokra vonatkozó összesített bejegyzések2. A jelen tanulmány azoknak a litván jobbágycsaládoknak a rokonai, illetve családtagjai személyneveivel foglalkozik, akiket Poroszországban kiváltottak a hadifogságból: 1404 losunge der Littowen gesinde. Gandeln 16 éves testvérét kiváltották 4 márkáért. Hulyde 1 fiát és 1 lányát 8 márkáért. Assipe 2 fiát 6 márkáért. Nareyken fiát 2 márkáért. Mosebuthe 1 lányát 4 márkáért. Medithen 1 testvérét 4 márkáért. Wygayl 1 fiát 3 márkáért. Ywane fiát 2 márkáért. Wob alle 2 fiát 6 márkáért. Gibbune 1 fiát és 1 lányát 8 márkáért. Nesdila 1 feleségét 2 gyermekével 10 márkáért. Radasch 1 feleségét és 1 lányát 8 márkáért. Összesen 24 márkáért. Kirstan a tolki jobbágycsaládját Memelből, akit a litvánok váltottak ki (MTB 315). Az MTB-ben említett Litván Nagyfejedelemségbeli lakosokat a DO Litvánia ellen 1394 januárjában és februárjában végrehajtott téli hadjárata során hadifogolyként hurcolták Poroszországba. Wigand von Marburg krónikás 1394 októberében (SRP II 653)3 számtalan férfiról, nőről és gyermekről számolt be, akiket még mindig poroszországi hadifogságban tartottak. A foglyok teljes száma állítólag 2200 volt4, közülük 663-an litvánok5 voltak (Paravicini 1995: 103). A hadifoglyokat rendszerint vagy kiváltották (ha vagyonosak voltak), vagy rabszolgasorba taszították és munkaerőként alkalmazták. A kényszermunkára kötelezetteket később el is adhatták, vagy más foglyokra cserélhették (Weber 1878: 636–637; Paravicini 1995: 102). 2 Ugyanott. 3 …számtalan férfit, nőt és gyermeket hurcolnak fogolyként Poroszországba; közülük sokan mind a mai napig Poroszországban maradnak, és csak 4 hét elteltével térnek vissza. 4 Egy sikeres hadjáratról. Az Úr 1394. évében a marsall a vendégekkel együtt sereggel vonult ki, elfoglalták és felégették ezeket az oroszországi várakat: Cleyne Nowgardin, Lyda, Merkin és Drogoczin; sok földet is meghódítottak körülöttük, és 2200 foglyot, 1300 lovat, valamint nagy zsákmányt hoztak el (SRP III 191). 5 A litván hadifoglyok számát és névsorát 1412-ben mutatták be a DO és a Litván Nagyfejedelemség képviselői közötti, Vilniusban (németül Wilna) tartott tárgyalások során. A litván fél szerint a foglyokat „sok évvel ezelőtt részben Wolkowiskból (oroszul Ваўкавыск), részben Drohiczynből (oroszul Дрогичын), részben pedig a Rosseye folyó (oroszul Рось, Рос, Роса; litvánul Rosė) túlsó partjáról hurcolták el Poroszországba”. Közöttük Merkent (litvánul Merkinė) is megemlítették. Azt is fel kellett tüntetni, hogy mely poroszországi településeken és kiknél tartózkodtak (SRP II 653). Straipsniai / Articles 99 DARIUS IVOŠKA 2. LITVÁN SZEMÉLYNEVEK AZ 1399–1409. ÉVI MARIENBURGI TRESSLERKÖNYVBEN. ELEMZÉS A jelen tanulmány következő részében arra teszünk kísérletet, hogy az újonnan felfedezett litván történeti személyneveket képzésük és eredetük szempontjából elemezzük, és rekonstruáljuk hiteles alakjaikat. Gandeln: 16 éves korában 4 márkáért kiváltott testvér. 1404-ben a Német Lovagrend adókat és jövedelmeket nyilvántartó jegyzékében egy litván neve Gandiln alakban szerepel. A litván történeti személynevek kartotékában (lit. Istorinių asmenvardžių kartoteka, a továbbiakban – IAK) nem szerepelnek gand tövű lit. személynevek. A litván családnevek adatbázisában (Lit. Lietuvių pavardžių duomenų bazė, a továbbiakban – LPDB) megtalálható a lit. Gandrìmas személynév, amelynek első töve – az LPDB feltételezése szerint – a *gant- (*Gant-rìmas) tőből ered⁶. Annak ellenére, hogy a litván személynévállományban szinte egyáltalán nem fordulnak elő gand tövű lit. személynevek, e tanulmány szerzője hajlik arra, hogy úgy vélje: a MTB-ben Gandiln alakban fennmaradt lit. személynevet Joachim levéltáros helyesen olvasta, és az átörökített személynévalak megbízhatóságát illetően nem lehet kétség. Ebből kiindulva hipotetikusan állítható, hogy a Gandiln litván eredetű személynév lehetett. Talán arra is következtethetünk, hogy történeti személynévállományban más, gand tövű lit. személynevek is előfordulhattak. A tőhöz vö. lit. gãndas ‘beszéd, szóbeszéd’ (LKŽe) és lit. gandėti (gãnda, -ėjo) ‘elege van; sikerül, boldogul’ (LKŽe, ALEWe). Talán a lit. gandėtis (-ėjasi, -ėjosi) ‘fél, retteg’ is szóba jöhet (LKŽe). Vö. még az 1360-as porosz Gande személynevet (Pierson 1873: 502), valamint a Gande, Gandike, Gandil, Gandit neveket, amelyeket Ernst Lewy (1904: 48) a lit. gastù, gandãu, gãsti ‘megijeszt’ igéből eredeztet. Ezért feltételezhető, hogy létezett egy lit. *Gand-il személynév. Az -il képzőhöz vö. a lit. Douìlas, Gìntilas, Juñdilas, Vãidilas, Dabrìla, Gintìla személyneveket (Skar-džius 1996: 181). Ebben az esetben a -el képző sem zárható ki. Vö. ⁶ Zigmas Zinkevičius (2008: 89) gibt zwei litauische zweistämmige PN Gañd-rimas und Jō-gandas an. Seiner Meinung nach, soll der dem Stamm Gandaus Gaudstammen. Die Behauptung ist aber fragwürdig, weil die Quellen, denen er die behandelten Personennamen entnommen hat, unbekannt sind und deren Validität nicht nachweisbar ist. 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Tres-lerbuch der Jahre 1399–1409 die lit. PN Dargelỹs, Jùodelis, Juodẽlis, Juodėlẽ, Kalvẽlis, Vyrẽlis (Skardžius 1996: 177). Der diminutive lit. PN *Gandelis wäre vielleicht ganz denkbar. Hulyde: 1 fiú és 1 lány, 8 márkáért. A litván PN Hulyde talán összekapcsolható az LPDB-ben szereplő litván PN-nel, Ulydà. Ez a keresztény PN-ekből, Julijõnas, Uljõnas eredő litván családnévre, az Ulỹs/Ùlis névre vezethető vissza. Az említett adatbázis a litván PN-eket is megadja: Ūlỹdas, Ūlìdas; ezek esetében az ulals tő eredete tisztázatlannak tekinthető. Vö. még az orosz PN-t, Уля, amely a Юлиан névből származik, továbbá a lengyel Ul és az ukrán Уль nevet (LPDB)⁷. A 14. század végén vagy a 15. század elején a litván személynevek között szerepelhetett egy *Ulydė nevű litván PN. Assipe: 2 fiú, 6 márkáért. Az a feltételezés sem vethető el, hogy az MTB-ben említett 13 litván egyikének a lit. *Asipė személyneve lehetett. Ehhez vö. a litván személynévállományban ismert lit. Asipãuskas és Osipãuskas személyneveket, amelyek a lengyel Osipowski vagy a fehérorosz Ocinay, valamint a lit. Asipãvičius, Osipãvičius személynevekkel kapcsolatosak, és vélhetően a fehérorosz Acinovič személynévre vezethetők vissza (LPDB). Zinkevičius (2008: 370) az Asipãvičius, Osipãvičius neveket héber eredetű személyneveknek tekinti, amelyek a szláv személynévállomány közvetítésével kerültek be a litván antroponímiába. Ehhez vö. még a lengyel Osipowicz, Osipowski/Osypowski személyneveket (AP 2011: 245). Nareyken: fiú, 2 márkáért. A lit. Nareyken személynév litván eredetű lehet. Vö. a lit. Nareikã, Noreĩka, Noreĩkà, Nareĩkis személynevekkel, amelyek a lit. norėti ‘vágyik, akar’; norùs ‘fösvény, vágyakozó’ szavakra vezethetők vissza (LPDB)⁸. Említésre méltó, hogy a Nareĩka személynév és változatai gyakran szerepelnek a Német Lovagrend 16. századi okleveleiben: 1540 Nareĩgka (Berselaukenből⁹), ⁷ Zinkevičius (2008: 153) führt die lit. zweistämmigen PN Ūl-vidas, Ūl-vydas, deren ersten Stamm er mit den lit. PN Ūlis, Ūlenas verbindet und die letzteren auf den christlichen PN Julijonas zurückführt. ⁸ Zinkevičius (2008: 291) gibt auch eine alternative Deutung an, indem er die lit. PN Nareikã, Nareĩkis mit dem lit. PN Naras verbindet und den auf lit. naras ‘Seetaucher, jemand der taucht’ zurückführt. ⁹ Berszlack, falu, 2,6 km-re Muldzentől, Gerdauen járás (Blažienė 2005: 29). Straipsniai / Articles 101 DARIUS IVOŠKA Nareika (Pawistеiczscheij¹⁰ településről), Nareigka (Dunilischken¹¹ településről) (Diehlmann 2008: 172, 174, 193). Ezek a bejegyzések az 1540. évi Türkensteuer im Herzogtum Preußen című forrásból származnak, és azt tanúsítják, hogy ez a személynév igen hosszú ideig fennmaradt a balti antroponímiában egy bizonyos területen. A litván személynév *Nareike alakja igen meggyőző lenne. Mosebuthe 1 lánya, 4 márka értékben. A Mosebuthe személynév balti eredetű lehet, amely a litvánok és a poroszok körében egyaránt használatos volt. Vö. a Német Lovagrend OF 105. számú forrásában dokumentált porosz Massebud (OF 105 95ʳ) és az 1401. évi Masebut (OF 105 117ʳ) személynevet. Utóbbi esetben egy porosz Masebut személyről van szó, akinek leszármazottaival együtt Pawsnyken¹² földet adományoztak. Trautmann (1925: 55) a porosz Masebuth és Masebut személynevet közli¹³. Itt egy kételemű porosz, illetve litván személynévről, a *Maze-but- névről van szó. Vö. továbbá a porosz Masse (szamlandi), Maze (szamlandi) személynevekkel, amelyeket William Pierson (1873: 637) a litván mas ’kicsi’ szóval kapcsol össze, valamint a porosz Mase személynévvel (Trautmann 1925: 55). A második névelem, a –but tekintetében vö. a porosz Bute (Pomesani), Butil (ermlandi) személynevekkel (Pierson 1873: 297), valamint a Bute, Buti­l alakokkal (Trautmann 1925: 21, 22). Itt meg kell említeni a balti közneveket is: porosz massais ’kevesebb’, litván mažas, lett mas ’kicsi’ (Nessel­mann 1873: 101), valamint porosz *mazais ’kevesebb’ (PKEŽe); buttas (nom.), buttan (acc.) ’ház’ (Nessel­mann 1873: 24), valamint *butan ’lakóhely, ház’ (PKEŽe). Ezért feltételezhető, hogy a litvánok a középkorban nevezhették utódaikat a *Mažbūte személynévvel. Medithen 1 fiútestvér, 4 márka értékben. A litván antroponímiában eddig nem találtak Medithen személynevet sem a történeti névanyag kartotékában, sem a mai személynevek között. Elképzelhető, hogy ebben az esetben is a litvánok és a poroszok körében egyaránt használatos litván *Meditė/*Medytė, illetve *Meditis/*Medy­tis személynévről van szó, amely kapcsolatba hozható a litván Mēdikis, Medeikis személynevekkel. Vö. ¹⁰ Lit. *Pavištvíčiai. Az eltűnt falunak a Vištytis-tó környékén kellett feküdnie. ¹¹ Lit. *Duniliškė/*Duniliškiai. Az eltűnt falunak a Vištytis-tó környékén kellett feküdnie. ¹² Peissnick, Kr. Gerdauen (Blažienė 2005: 138). ¹³ A Trautmann által feljegyzett személynevek mindkét viselője porosz volt; Wehlau és Gerdauen járásban, vagyis a porosz és litván nyelvű lakosság érintkezési területén éltek. Nagyon valószínű, hogy a két rokon nyelv beszélői közös személyneveket is használtak. 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Treslerbuch der Jahre 1399–1409 a litván PN Medeikà, Medeišà, Mėdikis, Medikỳs, amelyek mind a litván mėdė, mėdis ‘erdő, erdőség’, mėžias ‘erdő, erdőség’ szavakra vezethetők vissza (LPDB, Zinkevičius 2008: 516–517). Ezért beszélhetünk egy litván, illetve óporosz *Med-ī PN-ről. Vö. továbbá mėdė ‘erdő, erdőség’, mėdis ‘erdő, erdőség’ (LKŽe). Vö. az óporosz PN Medite, Pogesane, Medete, Barte nevekkel is, amelyeket Pierson (1873: 637) a litván Medyte litván PN-nel kapcsol össze. Trautmann (1925: 57) szintén megadja az óporosz Medithe PN-t (familia in terra Tapiow¹⁴), és azt sem zárja ki, hogy ennek alapja a litván Medithe PN lehetett. Trautmann egyébként párhuzamot von az általa egy másik forrásból feljegyzett óporosz Medyten PN és az e tanulmányban tárgyalt, az MTB 315¹⁵-ből származó litván Medit­hen PN között. Wygayl 1 fiú, 3 hónapos. Wygayl valószínűleg egy újabb, a litvánok és a poroszok körében egyaránt használatos kéttagú PN *Vy-gail- / *Vi-gail-. Trautmann (1925: 117) megadja az óporosz Wygail¹⁶ PN-t, és képzését, valamint eredetét a litván ON Wigal névvel összehasonlítva tárgyalja. Vö. az óporosz Wigel, Wysinse, Witar PN-ekkel (Trautmann 1925: 117, 120), valamint a litván Vy-gailas PN-nel, amelyet Zinkevičius (2008: 161) örökszóként tart számon. A litván antroponímiában ismertek a kéttagú Vỹgantas, Vigantas litván PN-ek, első tagjuk a vi-/vy. A gail tő megtalálható az egyelemű litván személynevekben: Gáila, Gáil­ius, Gailỹs, Gailė-vičius (LPDB). A *Vygailas, illetve *Vy-gailis litván PN jelenléte a középkori litván személynévanyagban nyilvánvaló. Ywane 2 fiú, 2 hónapos. A Ywane PN keresztény eredetű; a héberből a bizánci-szláv területek névadási hagyományának közvetítésével terjedt el széles körben, majd feltehetően a balti személynévanyagba is bekerült. Az orosz Иван PN, amelyen a litván Ywane alapulhat, az orosz személynévanyagban igen változatos alakokban fordul elő, vö. Ивац, Ивапмей, Иваш stb. (Суперанская 2005: 126). Vö. a litván Ivanauskas, Ivanãvičius PN-ekkel is, amelyek a lengyel Iwanowski und Iwanowicz nevekkel hozhatók kapcsolatba (LPDB). Vö. ¹⁴ Az OF 107 38v-ben említett, a szamlandi Czipel család Belaukenből (Behlacken, Wehlau járás, Blažienė 2000: 17) származott; a család földbirtokot kapott, amelyet ő és utódai birtokoltak, közülük az egyik Medithe volt. Ismét litvánok és poroszok által lakott területről van szó, ahol a litván és a porosz nyelv, valamint antroponímiájuk kölcsönös hatása elkerülhetetlen lehetett. ¹⁵ A forrás nem adja meg az MTB-ben említett litván PN-ek pontos lokalizációját. ¹⁶ Az 1384-ben említett porosz Wygail Szamlandon, Wargen járásban élt. Straipsniai / Articles 103 DARIUS IVOŠKA auch noch die poln. PN Iwan, Iwanowski, Iwanowic(z) (AP 2009: 89–90) sowie den PN Iwan, Onkel des Preußen Blyoth (Trautmann 1925: 38). Das zeugt davon, dass in Gebieten Preußens und Litauens, wo die Einwohner verschiedener Nationalitäten zusammen gelebt hatten, sie auch die Namen von einander übernommen haben mussten¹⁷. Daher mag auch ein Litauer mit dem PN *Ivanas benannt gewesen sein. Woballė 2 fia 6 márkáért. Az MTB-ben a litván eredetűnek vélhető Woballė litván személynevet (PN) is feljegyezték. Vö. a litván Vābalas, Vābuolas, Vobolis PN-ekkel, amelyeket a litván vābalas ‘kemény fedőszárnyú rovar’ szóval hoznak kapcsolatba (LPDB; Zinkevičius 2008: 513). Vö. még a litván vābalas ‘kemény fedőszárnyú rovar’ szót (LKŽe). Az alitván wobalne ‘almafa’ és woble ‘alma’ párhuzamait talán ebben az összefüggésben is figyelembe lehet venni (ALEW 2019: 825). Talán egy prothetikus „v” jelenléte is feltételezhető, mint az óporosz wosee - *(v)ǯzē ‘kecske’ szóban (PKEŽe). A litván *Vabalė azonban meggyőzőbb rekonstrukciója lenne az MTB-ben dokumentált litván Woballė PN-nek. Gibbunė 1 fia és 1 lánya 8 márkáért. A litván történeti személynevek kartotékában a gib- tővel rendelkező következő PN-ek találhatók: 1640 Eua Gibowska, 1676 Joannes Gibowicz, 1681 Stanislao Gibos (IAK). Wilius Kalwaitis (1910: 10) könyvében a litván Gibins, Gibinus, Gibiszas, Gibisze PN-eket sorolja fel. A porosz személynevek között a porosz Gibbune PN is megtalálható, amelyet Trautmann (1925: 32) a litván Gibbune PN-nel hoz kapcsolatba, az MTB 315. oldalán található bejegyzésre hivatkozva. Vö. ehhez a litván Gības, Gibāitis, Gibāvičius PN-ekkel, amelyeket a lengyel Gibas, Gybas PN-ekkel hoznak kapcsolatba, és a lengyel gibas ‘magas, karcsú ember; magas termetű legény’ szóra vezetnek vissza (LPDB). Vö. még a lengyel Gib, Gibas(z), Gibola PN-ekkel és másokkal (AP 2007: 551–552). Zinkevičius (2008: 567) másképpen magyarázza a litván Gibas, Gibys, Gibelis PN-ek eredetét: a litván gyb-ti ‘kevesbedik, csökken; meggyógyul, javul’ igére vezeti vissza őket. Vö. még: gýbti, -sta, -o ‘kevesbedik, csökken; javul, meggyógyul; gazdagodik’ (LKŽe). Ez ismét olyan PN, amely a litvánoknál és a poroszoknál egyaránt használatos volt. Egy litván *Gibunė PN is teljesen elképzelhető. ¹⁷ Ljubov Feoktistova (Любовь Феоктистова) és Dmitrij Spiridonov (Дмитрий Спиридонов) (2016: 76–92) közös tanulmányukban a bibliai Ἰωάννης személynév orosz, lengyel és francia antroponímiában előforduló megfelelőit tárgyalják. ¹⁸ Ein Samländer aus dem Kammeramt Germau (Vercamer 2010: 501). 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Tres-lerbuch der Jahre 1399–1409 Nesdila 1 feleség 2 gyermekkel 10 márkáért. A PN Nesdila képzése és etimológiája nem világos, és a rá vonatkozó adatok is hiányosak, ezért egyelőre nem magyarázható meg. Radasch 1 feleség és 1 lány 8 márkáért. Az MTB-ben feljegyzett litván Radasch PN eredete nem teljesen világos, de nem zárható ki, hogy egy litvánt a *Radašas/*Radašius PN-nel neveztek meg. A litván történeti személynevek kartotékában a rad- tővel rendelkező következő PN-ek találhatók: 1528 Грbлогореŭ Pадаŭмус, 1670 Martinus Radaytis, 1695 Malcher Radaytis (IAK). Kalwaitis (1910: 16) a litván Radiszus, Radužis PN-eket is megadja. Ismert a litván Radašauskas családnév, amelyet a lengyel Radoszewski, Radosz, Radoszowski PN-ekkel hoznak kapcsolatba (LPDB). Vö. még a lengyel Radaszewski, Radosz PN-ekkel (AP 2013: 197, 198). Az -aš képző alig fordul elő a litván személynevekben. Pranas Skardžius (1996: 316) mindössze két litván családnevet említ: Bālašas und Rabašius. Továbbá 24 márkáért Kirstan, a tolmács szolgája Memelből, akit Litvániából váltottak ki. A memeli tolmácsszolga, a Kirstan nevű férfi neve keresztény eredetű. A 14–15. században poroszok is viselték ezt a nevet; többek között a Német Lovagrend OF 105-ös kötetébe foglalt kéziratos oklevelekben is említik őket: 1382 Kirstan OF 105 62r, 1401 Kirstan OF 105 115v. Lásd még az 1448-as Kirstan Kippelle adatot is (Trautmann 1925: 45). Vö. ehhez a német Kirsten PN-nel is, amely a német Christian PN alsónémet alakjának számít (Kohlheim 2014: 105, 248). Itt egy keresztény eredetű személynévről van szó, amelyet a litvánok és a poroszok a késő középkorban kölcsönöztek a német antroponímiából: Kirstan; a litván személynevek között talán *Kirstanas alakban honosodott meg. 3. KÖVETKEZTETÉSEK 3.1. A litván történeti személynevek kutatása a klasszikusnál tágabb megközelítést igényel. A korábbi gyakorlat szerint a meglévő személynévállományban analóg töveket kerestek, hogy megbízhatóan meg lehessen magyarázni az újonnan felfedezett személynevek képzését és eredetét. Az, hogy a mai személynevek között nincsenek olyan tőbeli analógiák, amelyek segíthetnék a történeti új leletek értelmezését, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az újonnan felfedezett személynevek Straipsniai / Articles 105 DARIUS IVOŠKA dokumentált alakjukban nem létezhettek. Nagyobb figyelmet kell fordítani azokra a közszavakra, amelyek esetleg a történeti antroponimák alapjául szolgáltak. 3.2. A jelen vizsgálat tanúsítja a litvánok névadási tendenciáit Nagy-Litvánia kereszténnyé válása előtt. Az újszülöttek megnevezésére nem csupán litván eredetű neveket választottak, hanem porosz, szláv és keresztény eredetűeket is. Vagyis az idegen nevek adása nem csak kényszerű okokból történt, mint a kereszténnyé válás esetében, hanem önkéntesen is. Erre bizonyára hatással volt a poroszok, a szlávok és a németek együttélése ugyanazon a területen. IRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch. Bd. 1–3. Unter der Leitung von Wolfgang Hock und der Mitarbeit von Elvira-Julia Bukevičiūtė und Christiane Schiller, bearbeitet von Rainer Fecht, Anna Helene Feulner, Eugen Hill und Dagmar S. Wodko. Hamburg: Baar, 2015. AP – Antroponimia Polski od XVI dońca XVIII wieku. Bd. 1 A–G. Kraków: Wydawnictwo Lexis, 2007. AP – Antroponimia Polski od XVI dońca XVIII wieku. Bd. 2 H–Mą. Kraków: Wydawnictwo Lexis, 2009. AP – Antroponimia Polski od XVI dońca XVIII wieku. Bd. 3 Mc–Pi. Kraków: Wydawnictwo Lexis, 2011. AP – Antroponimia Polski od XVI dońca XVIII wieku. Bd. 4 Pl–St. Kraków: Wydawnictwo Lexis, 2013. Blažienė Grasil̄da 2000: Die Baltischen Ortsnamen im Samland. – Hydronymia Europea. Sonderband II. Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Blažienė Grasil̄da 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen. – Hydronymia Europaea. Sonderband III. Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Diehlmann Hans Heinz 2008: Die Türkensteuer im Herzogtum Preußen 1540. Bd 3. Ragnit – Insterburg – Georgenburg und Saalau. Hamburg: Selbstverlag des Vereins. FN – Duden. Familiennamen. Herkunft und Bedeutung. Bearb. Von Rosa und Volker Kohlheim. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich: Dudenverlag, 2005. 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409 GVL – A Duden nagy utónévlexikona. Szerkesztette Rosa és Volker Kohlheim. Berlin–Mannheim–Zürich: Dudenverlag, 2014. IAK – Történeti személynevek kartotéka a Litván Nyelvi Intézetben, Vilniusban. Kalwaitis Wilius 1910: Lietuwiškų Wardų Klėtėlė. Tilžė: Otto v. Mauderodė. Lewy Ernst 1904: Die altpreußischen Personennamen. Breslau: Buchdruckerei H. Fleischmann. LKŽe – A litván nyelv szótára, elektronikus változat, szerkesztőbizottság: Gertruda Naktinienė és mások. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2013. Elérhető az interneten: www.lkz.lt [megtekintve: 2019–12–03]. LPDB – Családnév-adatbázis. Elérhető az interneten: http://lkiis.lki.lt. MTB – A marienburgi kincstárnokkönyv az 1399–1409. évekből. Szerk. Joachim levéltári tanácsos. Königsberg in Preußen: Verlag von Thomas & Oppermann, 1898. Nesselmann Georg Heinrich Ferdinand 1873: Thesaurus Linguae Prussicae. Der preussische Vokabelvorrath soweit derselbe bis jetzt ermittelt worden ist nebst Zugabe einer Sammlung urkundlich beglaubigter Localnamen. Berlin: Ferd. Dümmlers Verlagsbuchhandlung, Harwitz & Gossmann. OF 105 – A Rend 105. számú fóliánsa, Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltára, Berlin. Paravicini Werner 1995: Die Preußenreisen des europäischen Adels. – Beihefte der Francia. Bd. 17(2). Hrsg. vom Deutschen Historischen Institut in Paris. Sigmaringen: Jan Thorbecke Verlag. (Online Zugang: https://perspectivia.net//publikationen/bdf/paravicini_preussenreisen_2). Pierson William. Óporosz névkódex. – Porosz történelem és regionális ismeretek folyóirata. Berlin, 483–744. PKEŽe – A porosz nyelv etimológiai szótára, elektronikus változat. Vilnius: Vilniusi Egyetem Balti Filológiai Tanszéke és Digitális Filológiai Központja, 2009–2015. Elérhető az interneten: http://www.prusistika.flf.vu.lt/zodynas/paieska. Skar­džius Pranas 1996: Lietuvių kalbos žodžių daryba. Fotogra­fuotinis leidimas. – Rinktiniai raštai 1. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. SRP – Porosz történeti források írói 2. Szerk. Theodor Hirsch, Max Töppen, Ernst Strehlke. Leipzig: Verlag von S. Hirzel, 1863. Trautmann Reinhold 1925: Die altpreußischen Personennamen. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Straipsniai / Articles 107 DARIUS IVOŠKA Vercamer Grischa 2010: Siedlungs-, Sozialund Verwaltungsgeschichte der Komturei Königsberg in Preußen (13.–16. Jahrhundert). Marburg: N.G. Elwert Verlag. Weber Lotar 1878: Preussen vor 500 Jahren in culturhistorischer, statistischer und militairischer Beziehung nebst Special-Geographie. Danzig: In Commission bei Theodor Bertling. Zinkevičius Zigmas 2008: Lietuvių asmenvardžiai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Суперанская Александра Васильевна 2005: Словарь русских имён. Москва: Эксмо. Феоктистова Любовь, Спиридонов Дмитрий 2016: Русский Уван и его «братья»: польск. Jan и фр. Jean (к вопросу об этнокультурной специфике личного имени). – Acta Onomastica. Ročník LVI. Praha. Litván személynevek A marienburgi kincstárnok 1399–1409. évi könyvében ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a A marienburgi kincstárnok 1399–1409. évi könyvében (németül: Marienburger Tresslerbuch der Jahre 1399–1409) talált, a litván történeti névkincshez kapcsolódó új adatokat mutatja be és elemzi. A „új” fogalmát a litván történeti névkincs vonatkozásában részletesebben meg kell határozni. Mivel mindmáig nem létezik a litván történeti személynévanyag szótára, a történeti forrásokban fellelt új litván személynévi adatokat összevetik a Történeti Személynévtári Cédulatárban rögzített adatokkal, valamint különböző szerzők egyes publikált tudományos munkáival. Hangsúlyozandó, hogy a Történeti Személynévtári Cédulatárban őrzött neveket csupán regisztrálták, eredetükről vagy képzésükről nem közölnek információt. Az is fontos, hogy a személyneveket szinte kizárólag a Litván Nagyfejedelemség területéről gyűjtötték, és a XVI–IX. század adatait ölelik fel. A Kis-Litvániában és Poroszországban élő litvánok személyneveit – különösen azokat, amelyek XV. századnál korábbiak – nem találjuk meg, mivel a litván személynevek gyűjtésének fő történeti forrásai az egyházi anyakönyvek. A litván névkincs legkorábbi említéseit továbbra is a Német Lovagrend dokumentumaiban kell keresni. Így a litván történeti névkincs új adatainak nemcsak a mindeddig ismeretlen nevek, hanem a már ismert nevek korábbi említései, továbbá a személynévképzés és a lokalizáció új esetei is tekintendők. Ismét hangsúlyozandó, hogy a litván történeti névkincs legfontosabb forrásai ma éppen a Német Lovagrend dokumentumai, amelyek – jelentős kutatottságuk ellenére – még mindig sok értékes anyagot tartalmaznak. 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXXI Litauische historische Personennamen in dem Marienburger Tres-lerbuch der Jahre 1399–1409 A tanulmányban tárgyalt nevekkel a Poroszországban fogva tartott, Litvániából származó hadifoglyok rokonait vagy családtagjait nevezték meg. Az elfogottak Valkavisk19, Merkinė20 és a Ros21 folyó vidékeinek lakói voltak; a Német Lovagrend 1394 elején, a Litván Nagyfejedelemség megtámadásakor fogta el, majd visszavonulása során Poroszországba hurcolta őket. Az eseményt, amely a Litván Nagyfejedelemség litvánok lakta területein kívül Novogrudokot22, Lidát23 és Derecsint24 is érintette, 1394 októberében röviden ismertette Wigand von Marburg német krónikás a Scriptores rerum Prussicarum második kötetében. Ezekből a városokból Werner von Tettingen, a Német Lovagrend marsallja csapataival nagy zsákmányt hurcolt Poroszországba – többek között 2200 foglyot (köztük 663 litvánt) és 1400 lovat (SRP III 191). Poroszországban a hadifoglyokkal háromféleképpen bántak: általában kényszermunkát róttak ki rájuk, váltságdíjat követeltek értük, vagy más foglyokra cserélték őket (Weber 1878: 636–637; Paravicini 1995: 102). A tanulmány 12 személynevet elemez képzésük és eredetük szempontjából, és megadja hiteles alakjukat: Gandeln – *Gandelis, Hulyde – *Ulydė, Assipe – *Asipė, Nareyken – *Nareikė, Mosebuthe – *Mažbutė, Medithen – *Meditė/*Medyte, Wygayl – *Vygailas/*Vy-gailis, Ywane – *Ivanas, Woballe – *Vabalė, Gibbune – *Gibūnė, Radasch – *Radašas, Kirstan – *Kirstanas. A képzés tisztázatlansága és a rendelkezésre álló empirikus anyag hiánya miatt egyelőre nem magyarázható a Nesalila eredete. Beérkezett: 2019. december 16. DARIUS IVOŠKA Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 19 Németül: Wolkowisk, belaruszul Ваўкавыск, Belarusz városa a Hrodnai terület délkeleti részén, a Vilkuva és a Rasa folyók mellett. 20 Németül: Merken, Mericz. 21 Németül: Rosseye, Ros, belaruszul Рось, Рос, Росa – folyó Belaruszban, a Neman bal oldali mellékfolyója. A Valkavisk-fennsíkon ered, észak felé folyik. Porazaván, Valkavisken, Roson és Krasznaszelszken halad keresztül. Mastytól délre torkollik a Nemanba. 22 Németül: Klein Naugarten, Nowogrodek. 23 Németül: Lyda. 24 Németül Drohiczyn, Drogoczyn, Dereczyn, lengyelül Dereczyn, belaruszul Дзярэчын – egy falu, amely 1945-ig a lengyelországi Novogrodek vajdasághoz tartozott, jelenleg pedig Belarusz Hrodnai területén található. Straipsniai / Articles 109