Rankraštinio „Lietuvių kalbos žodyno“ autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę

Straipsniai / Articles 153 GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ Karolio universitetas A kutatási irányok: a régi litván–szláv írásbeliség, lexikográfia, a baltisztika története, a cseh–litván nemzeti újjászületés tipológiája. DOI: https://doi.org/10.35321/all82-08 A KÉZIRATOS LITVÁN NYELVI SZÓTÁR SZERZŐSÉGÉNEK KÉRDÉSE: ÚJ TÉNYEK, AMELYEK A BÍRÓSÁGI KÉZÍRÁS SZAKÉRTŐI VIZSGÁLATA1 SORÁN DERÜLTEK KI The Matter of Authorship of the Handwritten Dictionary of the Lithuanian Language: the New Findings Revealed from a Professional Kézíráselemzés2 ABSZTRAKT A Lietuvių kalbos žodynas (jelzete: IV A 11) című levéltári dokumentumot a Cseh Nemzeti Múzeum Könyvtárának kéziratokkal és régi nyomtatványokkal foglalkozó osztályán őrzik. Ezt a kéziratos lexikográfiai emléket a 19. század első felére datálják. 1701 szócikket tartalmaz. A tanulmány a szótár szerzőségének kérdését olyan korábbi kutatások alapján elemzi, amelyek F. L. Čelakovskyt a szótár lehetséges szerzőjeként jelölik meg. A tanulmány a Csehországban elvégzett igazságügyi írásszakértői vizsgálat új eredményeit mutatja be. A tárgyalt bizonyítékok azon a feltevésen alapulnak, hogy F. L. Čelakovsky a kéziratos Lietuvių kalbos žodynas szerzője. 1 A tanulmány elkészítését a Károly Egyetem Pályázati Ügynöksége (GA UK) finanszírozta. A Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského (520317. sz.) című projektet a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán hajtják végre. 2 A tanulmányt a Károly Egyetem, a GA UK 520317. számú projektje támogatta. GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 154 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII KULCSSZAVAK: a litván nyelv kéziratos szótára, František Ladislav Čelakovský, igazságügyi írásszakértői vizsgálat, lituanisztika, cseh baltisztika. ANNOTÁCIÓ A Litván nyelv szótára című levéltári dokumentumot (jelzete: IV A 11) a Cseh Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Korai Nyomtatott Könyvek Osztályán őrzik. Ez a kéziratos lexikográfiai emlék a 19. század első felére datálható, és a korábbi kutatási tanulmányok alapján, contains 1701 entries. This article focuses on the matter of authorship of this relic followamelyekben F. L. Čelakovskýt valószínű szerzőként jelölték meg, F. L. Čelakovský a litván nyelv of the Dictionary. The article presents new findings revealed from a Czech professional handwriting analysis. The evidence discussed in the article is based on the assumption that kéziratos szótárának szerzője. Čelakovský, igazságügyi írásszakértői íráselemzés, KEYWORDS: handwritten Dictionary of the Lithuanian language, František Ladislav lituanisztika, cseh baltisztika. BEVEZETÉS A Lietuvių kalbos žodynas (Litván szótár) – a 19. század első felének kéziratos emléke, amelyet a Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán (Oddělení rukopisů a starých tisků Knihovny Národního muzea) őriznek, jelzete IV A 11; 30 nagy formátumú (21,5 × 35,5 cm-es) papírlapból álló lexikográfiai munka. Ez egy befejezett, etimológiai jellegű filológiai tanulmány (betűrendben, A-tól Ž-ig felosztva), amely összesen 1701 szócikket tartalmaz. Az a feltevés, hogy a lexikográfiai mű szerzője František Ladislav Čelakovský lehetett, először 2010-ben jelent meg Ilja Lemeškin František Ladislav Čelakovský litván szótára című tanulmányában, amelyben a szerző ezt a munkát bemutatta a tudományos közönségnek (Lemeškin 2010). A tanulmány főként a szótár datálásának és szerzőségének problémáira összpontosít (Lemeškin 2010: 99). I. Lemeškin felhívta a figyelmet arra, hogy František Michalek Bartoš, a Nemzeti Múzeum munkatársa (asszisztense) tévesen azonosította a Szótárt a Prágai Nemzeti Múzeum kéziratos emlékeinek leírásában (Soupisu rukopisných památek Národního muzea v Praze) mint „A német szótárnak felel meg, vö. Neselman 1850-es szótárával” (Bartoš 1926: 181), továbbá számos kérdést vetett fel a Szótár koncepciójával és jellegével kapcsolatban, meghatározta keletkezésének idejét, és számos érvet sorakoztatott fel amellett, hogy a Szótár szerzője F. L. Cikkek / Articles 155 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę Čelakovský lehetett. A cseh újjászületés e képviselőjének, tudósának és irodalmárának alkotói eredményeként a Lietuvių kalbos žodynas más munkákban is szerepel3. Az I. Lemeškin által a felfedezett archív anyaggal megkezdett munkát folytatva 2017-től 2019-ig a Károly Egyetem Grantügynöksége (GA UK) projektet finanszírozott a Litván nyelv szótárának részletesebb elemzésére: František Ladislav Čelakovský kéziratos litván nyelvi szótára (Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského) (520317. sz.). A projekt keretében a Szótárt keletkezésének történelmi kontextusában elemezték. A kutatók fő feladata az volt, hogy ezt az archív anyagot a cseh baltisztika studiją, taip pat buvo sprendžiamas jo autorystės klausimas. Šio tyrimo rezultatai išsamiai pristatyti studijoje Rankraštinis Lietuviškasis žodynas 19 a. pirmokontextusában filológiailag vizsgálják: a szótár koncepciója és a szerzőség kérdése (Rukopisný Litevský slovník v kontextu české baltistiky první poloviny 19. století: (koncepční záměr slovníku a otázka autorství), amely az Acta Musei Nationalis Pragae – Historia litterarum 65(1–2), 2020, 5–18. számában jelent meg. A Litván nyelv szótárának hozzáférhetővé tétele érdekében ugyanezen projekt végrehajtása során elektronikus adatbázist hoztak létre, amely a http://lsc.ff.cuni.cz címen érhető el. Az elődje által a Szótár keletkezési idejére vonatkozóan megállapítottakat lektyvas nusprendė atlikti rašysenos ekspertizę, kurios išvados yra pristatomos šiame straipsnyje. Taigi straipsnio tikslas – detaliai pristatyti ekspertizės rezultatus, galinčius megerősítendő, a kutatók azt is megerősítették, hogy a Szótár szerzője a fent említett cseh baltista volt. Azok az érvek, amelyek alapján F. L. Čelakovskýt tárgyalt archív anyag szerzőjeként említik, nagyrészt a prágai egyetem első szlavisztikaprofesszorának irodalmi és tudományos művein, valamint fennmaradt levelezésén alapulnak. A litván nyelv szótára kiválóan illeszkedik e jelentős cseh irodalmi és tudományos személyiség érdeklődési köréhez és filológiai téziseihez. A legfontosabb körülmények a következők: 1) e megújulási mozgalom képviselőjének levelezése, amelyben tükröződik a balti anyag iránti érdeklődés; az egyik legjobb példa Josefa Vlastimil Kamaryt F. L. Čelakovskýhoz írt levelének részlete, amelyben közvetlenül szó esik egy litván szótárról; 3 Például a következő kutatásokban említik: a Balti mitológiai enciklopédia előszavában (Bětáková, Blažek 2012: 20), ahol a teonimák használatáról esik szó a litván nyelv szótárában; Vaidas Šeferis Kristijonas Donelaitis művei a cseh filológia látókörében című tanulmányában (Šeferis 2009), a litván nyelv szótárában előforduló „donelaitizmusokról” szólva; A cseh baltisztika bibliográfiájában, ahol szintén F. L. Čelakovský szerzőségét feltételezik (Čeladín, Blažek, Kabeláčová, Seitlová 2016: 305–306). GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 156 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII 2) F. L. Čelakovský tipológiailag hasonló lexikográfiai tevékenysége, amelyhez a litván nyelv szótára kiválóan illeszkedik (pl. a poláb nyelv szótára (Slovník polabštiny), kiegészítések Josef Jungmann szótárához stb.); 3) a litván nyelv szótárának és F. L. Čelakovský egyéb munkáinak eszmei azonossága az 1877-ben (pvz., mintys, išsakytos F. L. Čelakovskio paskaitose, pirmą kartą kiadott, A szláv népek művelődésének és irodalmának kezdeteiről szóló olvasmányokban (Čtení o počátcích dějin vzdělanosti a literatury národúv slovanských), amelyek a balti szláv etnogenezis és glottogenezis problematikájához kapcsolódnak); 4) prielaidų, kad Lietuvių kalbos žodyną galėjo sudaryti kiti asmenys, nepasitvirtinimas (pvz., Karlo Jaromiro Erbeno, kurio vardas pieštuku įrašytas Žodyno antraštiniame lape). Visi minėti argumentai, nuosekliai aptarti ankstesnėse studijose, yra svarbūs ir esminiai. Atsižvelgiant į F. L. Čelakovskio domėjimąsi vertimais ir kitą jo leksikografinę veiklą, remiantis jo susirašinėjimų duomenimis bei rašybos ma daryti prielaidą, kad prie Lietuvių kalbos žodyno autorius pradėjo dirbti apie 1825 metus ir vėliau jo rašymą tęsė (plačiau žr. Lemeškin 2010). Atkreipiant dėtaisyklėmis, kuriomis vadovaujantis buvo parašytas tiriamasis rankraštis ir 1851 metais iš Neselmano žodyno perrašytas intarpas, aišku, kad analizuojamas Lietuvių kalbos žodyno variantas buvo sudarytas apie 1850 metus. METODIKA Abejonės galėtų būti paneigtos ir patikimas autorystės įrodymas pateiktas teismo rašysenos ekspertizės išvadomis. Taip nutiktų tik tuo atveju, jei tiriamojo rankraščio autoriaus identifikavimas būtų visiškai patvirtintas. Tačiau net ir tuo atveju, jei teismo rašysenos ekspertizės analizės rezultatai atmestų F. L. Čelakovskį kaip turimo Lietuvių kalbos žodyno varianto rašytoją, tai nereikštų, kad F. L. Čelakovskis nėra šio rašytinio paminklo autorius. Neatmestina akivaizdžiai tikėtina galimybė, kad pirminį Žodyno variantą, sudarytą XIX a. trečiajame dešimtmetyje, apie 1851 metus galėjo perrašyti kita filologijos srities asmenybė, pavyzdžiui, kuris nors iš F. L. Čelakovskio sekėjų arba tiesiog profesionalus perrašinėtojas. Valószínű, hogy akkoriban felmerült a szótár kinyomtatásának gondolata. A kutatói kollektíva, hogy elvégeztesse az igazságügyi írásszakértői vizsgálatot, a szakma elismert igazságügyi írásszakértőjéhez, JUDr.4 Jirži Strakához, a kéziratok szakértőjéhez, a Csehszlovák Igazságügyi Írásszakértői Társaság és a jelenlegi Kriminalisztikai Társaság elnökéhez fordult. J. Straka ezen a területen 4 JUDr. óta dolgozik. – a jogtudomány doktora. Tanulmányok / Articles 157 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę már több mint negyven éve. A szakember a prágai Kriminalisztikai Intézetben insti tute, Aukštosios Karlovi Varų mokyklos Kriminalistikos ir teismo ekspertidolgozott, továbbá rendszeresen dolgozik az igazságügyi miniszter tanácsadói csapatában igazságügyi írásszakértői vizsgálatok elvégzésén. Fontos megemlíteni, hogy J. Straka tapasztalattal rendelkezik a történelmi kéziratok írásazonosítási módszerekkel történő vizsgálatában. Példaként említhető Jaroslav Hašek (1883–1923) cseh író, a XX. század elején írt A sertéshús története (Vepřová historie) című elbeszélésének szerzőségi vizsgálata, amelyet 2002-ben találtak meg Oldřich Tregl édesanyjának hagyatékában. A történeti íráselemzés nem tartozik a kriminalisztikai vizsgálatok gyakori területei közé. Ezért az írástan e területének szentelt szakemberek száma sem nagy. Önálló vizsgálati módszerként „a kriminalisztikai nyelvvizsgálat szükségességének problémája már a XIX. század második felében felmerült [...], amikor új, objektív tudományos módszereket kerestek a bűncselekményt elkövető személy azonosítására” (Ryngevič 2000: 123). Ezért a régi írások kutatói kriminalisták segítségét veszik igénybe. Ezt a gyakorlatot alkalmazta Diego Ardoino, amikor a bázeli nyom eredetét vizsgálta5, illetve valamivel korábban Rūta Čapaitė (a Litván Nagyfejedelemség Vytautas-féle kancelláriájának gótikus írása, Simonaș Daukantas és mások írásának vizsgálatai)6, Birutė Triškaitė (A Kis-Litvánia szótárának, a Clavis Germanico-Lithvana kéziratos elemzése)7 és más tudósok kutatásai során. Egy másik fontos mozzanatra is fel kell hívni a figyelmet: a tárgyalt archív anyag az említett, vizsgált szövegekhez képest viszonylag új, a XIX. század második negyedében (1851-ig) íródott (Lemeškin 2010: 112). A kézírás azonosításának kérdése felmerülésekor ez a feltétel egyrészt megkönnyíti a kutatást, másrészt azonban nagyobb mennyiségű vizsgálandó anyagot követel meg. Ez a gyakorlati tudományterület minden országban önállóan fejlődött, ezért nincs egységes terminológia, noha az alkalmazott módszerek és eszközök egybeeshetnek vagy hasonlóak lehetnek. Mivel a bemutatott kutatást Csehországban végeztük, a cikkben a Cseh Köztársaság kriminalisztikai és nyelvészeti hagyományára jellemző 5 Ardoino Diego 2018: A bazeli nyom az interdiszciplináris kutatások hátterében: kézírásszakértői vizsgálat. – Baltistica 53(2), 245–261. 6 Čapaitė Rūta 1996: Jurgis Ambraziejus Pabrėža, Juozas Butavičius, Simas Daukantas írásképei és karakterei. – A litván nemzeti újjászületés történetének tanulmányai 8: Személy: a nemzet és az állam között, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 114–142; Čapaitė Rūta 1996a: Simas Daukantas kézírása a Nagy lengyel–litván szótárban, – Simas Daukantas írásai. Nagy lengyel–litván szótár 3, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 7–19; Čapaitė Rūta 1996b: Vytautas levelei mint Közteslevelek, Vilnius: amžių epistolinio žanro pavyzdys. – Senoji Lietuvos literatūra, 4 knyga. Metraščiai ir kunigaikščių Pradai, 47–96. 7 Triškaitė Birutė 2008: A kis-Litván szótár, a Clavis Germanico-Lithvana keletkezése: doktori disszertáció, Kaunas: Vytautas Magnus Egyetem Kiadója. GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 158 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII terminija ir jos taikoma tyrimų eiga. Dėl minėtų priežasčių čia pristatoma kriA marginális írás szakértői vizsgálatának elemzése eltérhet a Litvániában alkalmazott módszerektől. Egyes esetekben merészség azt állítani, hogy J. Straka által alkalmazott eszköztár az elemzett szöveg értékelésének tágabb kontextusát foglalja magában. Néhány specifikus terminust magyarázatokkal kiegészítve kellett lefordítani, hogy mit jelentenek ezek (például a „pontozás” kifejezést). Amennyiben a cseh kriminalisztikai írásszakértői vizsgálat egyik legjobb kutatójának következtetéseit a litván szakemberek által használt nyelvre és terminológiára próbálnánk átírni, több bizonytalanság merülne fel, mint az általunk választott leírási módszer esetében. Az ilyen típusú vizsgálatok elvégzésekor a Cseh Köztársaságban a következtetések következő skáláját alkalmazzák8: 1. Kategorikus pozitív következtetés (a vitatott és az összehasonlító szöveget ugyanaz a személy írta). 2. Labai tikėtina teigiama išvada. 3. Vidutiniškai tikėtina teigiama išvada. 4. Mažai tikėtina teigiama išvada. 5. Nem bizonyítható. 6. Kis mértékben valószínű negatív következtetés. 7. Közepes mértékben valószínű negatív következtetés. 8. Nagyon valószínű negatív következtetés. 9. Kategorikus negatív következtetés (a vitatott és az összehasonlító szöveget különböző személyek írták). J. Straka kutató több szakértői vizsgálati módszert alkalmazott: az analitikus-szintetikus, az összehasonlító és a grafometriai módszert, továbbá sztereoszkópos mikroszkópot, tükröződéseket megszüntető polarizáló szűrővel ellátott kamerát, valamint pontos mérések elvégzését lehetővé tevő AM4113ZT, USB-kamerát AD4113T-I2V-Pro2 (IRés UV-sugarakkal), HS3B multispektrális detektort, továbbá rajzolóés írórobotot használt AxiDraw V3 (Straka 2018: 2). A VIZSGÁLAT MENETE Pirmosios konsultacijos dėl teismo rašysenos ekspertizės prasidėjo 2017 meaz ősszel, a munkálatokat a következő évben is folytatták. A kutatási következtetéseket tartalmazó végleges dokumentumot 2018 szeptemberében nyújtották be a kutatói kollektívumnak. Már az együttműködés kezdetén figyelmeztették a kutatói kollektívumot, hogy az ilyen jellegű anyaggal való munka számos nehézségbe ütközik, mivel a szerzői azonosság megállapítását célzó, XIX. századi írásos emlékek vizsgálata a Cseh Köztársaságban egyedülálló. A módszertan kiválasztásakor is akadályok merülnek fel, valamint 8 https://www.pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaprieveru/ [žiūrėta 2020-05-18]. Cikkek / Articles 159 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę mones. A napjaink anyagaival dolgozó szakember a korszerű mentusra támaszkodik. Amikor rašysenos ypatumais ir taiko atitinkamus teismo rašytinės ekspertizės instrutörténelmi anyaggal kell dolgoznia, nincs tapasztalata az adott korszak kézírására jellemző bizonyos jegyek meghatározásában, valamint a szavak használatának és jelentésének ismeretében. A felsorolt okok miatt véleménye védelme során meg lehet állapítani a kézirat kézírásának jellemzőit, azonban szélesebb kontextus nélkül a valóságnak való megfelelés bizonyítása lehetetlen. A bírósági kézíráselemzés során olyan eszközöket kellett létrehozni, amelyek segítségével a fent említett problémás kérdések a lehető legkisebb mértékben merülnek fel. E célból a törvényszéki szakértő arra kérte a projekt fő kutatóját, hogy az értékelendő és összehasonlító anyagok (a Szótár és F. L. Čelakovský autográfja) mellett keressen meg és bocsásson rendelkezésre olyan más személyek kéziratmintáit is, akik hasonló időszakban írtak, és F. L. Čelakovskýhoz hasonló végzettséggel és foglalkozással rendelkeztek. Ezekre azért volt szükség, hogy a szakértő először, e személyek kézírásának elemzése után megállapíthassa, vajon a vizsgált időszakban a kézírások kellően egyéniek voltak-e, és rendelkeztek-e olyan jellemzőkkel, amelyek lehetővé tették azok megbízható megkülönböztetését egymástól. E célból a kutatócsoport jó minőségű fénymásolatok formájában a következő kézzel írt dokumentumokat bocsátotta a szakértő rendelkezésére: 1) Karel Slavoj Amerling, Osip Makszim Bodjanszkij, Kazimierz Brodziński, Jean de Carro, Pjotr Dubrovszkij, Josef Vlastimil Kamarýt, Vuk Karadžić, Pjotr Keppen, František Malewski, Nyikolaj Melgunov, František Palacký és Alekszandr Šiškov leveleit, amelyek a Nemzeti Írásbeliségi Múzeum Irodalmi Archívumában (Literární archiv Památníku národního písemnictví, a továbbiakban – LA PNP) vannak őrizve F. L. Čelakovský-hagyatékában; 2) Pavelo Jozefo Šafaržiko Išrašų apie lietuvių kalbą (Wýpisků o gazyku litewském) 1833 metų nuorašą, saugomą Nacionalinio muziejaus a könyvtár Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán (jelzet: IX E 4); 3) a Cseh Királyi Tudományos Társaság Václav Hanka által írt jegyzőkönyveit, amelyeket a Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiájának levéltárában őriznek (fond: Královská česká společnost nauk, 10. mappa, 26. sz.); 4) Karel Jaromír Erben 1846. augusztus 8-i, a Császári-Királyi Országos Elnökséghez címzett levelét, amelyet a Nemzeti Múzeum levéltárában őriznek (jelzet: M6/44). Az összehasonlítás céljából bemutatott források lehetővé tették a következő következtetések levonását: „már a tizenkilencedik század első felében a kézzel lėjo būti atskiriami vienas nuo kito. Taigi nėra kliūčių, kad Františeko Ladislavo Čelakovskio, kaip rašiusiojo tiriamąjį rankraštį, rašysenos nebūtų galima atskirti írt szövegek annyira egyéniesültek, hogy a különböző személyek kézírása“ (Straka 2018: 12). GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 160 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII A felsorolt archív anyagokon kívül a szakértő rendelkezésére bocsátották F. L. Čelakovský leveleinek fénymásolatait is, amelyeket össze lehet vetni a Szótár kéziratával és F. L. Čelakovský autográfjával (keletkezésük dátumai kellően hosszú időszakot ölelnek fel (1818–1851)). Buvo pateikti šie šaltiniai: 1) Laiškai Josefui Vlastimilui Kamarytui 1818–1828 m. (LA PNP, f. J. V. Kamarýt); 2) Levelek Martin Aleksandr Pržibilnek 1842–1845 között (LA PNP, f. F. L. Čelakovský); 3) Levelek Jan Planeknek 1820–1851 között (LA PNP, f. F. L. Čelakovský). A következtetések részében J. Straka rámutatott, hogy „a Lietuvių kalbos žodynas kéziratát František Ladislav Čelakovský egyéb írásmintáival összehasonlítva különböző értékű jellegzetességeket fedeztek fel. A részben vagy teljesen egyező jellegzetességek dominálnak, ennek ellenére azonban olyanokat is találtak, amelyek nem kellően hasonlóak. Fontos, hogy ezek a jellegzetességek nem az általános, hanem a kutatás speciális részében jelentkeztek […]. Konkrét jellegzetességek egyezésének megállapításakor azonban a fő nehézséget nem bizonyos részletek meghatározása jelenti, függetlenül attól, hogy a kutatás általános vagy speciális szintjén történik-e, ahogyan ez a modern kéziratokkal végzett munka során szokásos, hanem az egyes betűformák írásnormákkal való összehasonlítása […]“ (Straka 2018: 15). A jellemzők egyezései A kézírás részben vagy teljesen egyező jellemzőit J. Straka az elemzést összegző dokumentum következtetéseket tartalmazó részének bevezetőjében tárgyalta: 1) a betűk dőlése: az elemzett kéziratban és az tekstuose rašysena visur yra pasvirusi į dešinę, dažniausiai apie 50°, összehasonlító anyagokban 2) a betűk kapcsolódása: a betűk összekapcsolásának mértéke mind az elemzett kéziratban, mind a vizsgálathoz benyújtott egyéb szövegekben közepes. A diakritikus jeleket többnyire külön, másik mozdulattal írják; a fennmaradó esetekben a kézírás megszakadó mozdulatai ritkábban fordulnak elő, 3) a magassági arányok: a sor középső része dažnai yra suspausta, a felső és alsó részhez viszonyítva, 4) a szélességi arányok: az elemzett kéziratban és az összehasonlítás céljából benyújtott, többnyire 1850 körül írt mintákban szembetűnő a másodlagos kiszélesedések túlsúlya az elsődlegesekkel szemben – a betűk közötti kapcsolások szélesebbek, mint maguk a betűk. 5) az írástechnikai egyezések: a) az <a>, <o> betűk oválisainak írásakor alkalmazott mozdulat összetettsége: az <a> betű oválisa különböző pozíciókban egy mozdulattal készül, míg az említett szövegekben az <o> betű mellett az egy mozdulattal írt oválisok mellett olyanok is találhatók, amelyek Cikkek / Articles 161 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę „lekerekített” oválisok, amelyeket két mozdulattal írtak, különösen a szó végén (lásd az ábrát. 1. és 2. sz., nyíl), b) a <d> betű írásmódja: az írási szabvány szerint a felső részek balra forduló hurokkal záródnak, vagy a kézírás balra hajló fordulásának jele figyelhető meg. (lásd az 1. és 2. sz. ábrát, kör), c) az elemzéshez benyújtott valamennyi példában a <g> betű írásmódja: az oválisok kisebbek, egyenesebbek, a hurkok keskenyebbek és hosszabbak, továbbá egyenesek, d) a <j> betű írásmódja: gyakoriak a hegyesebb csúcsú betűformák, alul pedig nincs hurokszerű visszakanyarodás, azonban e betű alsó részén néha előfordul hurok (lásd az 1. és 2. sz. ábrát, nyíl), e) az <m>, <n> betűk írásmódja: az ívek formái nem hajlanak girlandos formákba átmenni (lásd az 1. és 2. sz. ábrát, keret), f) a <p> betű írásmódja: előfordulnak mind a lekerekített kézíráshoz, mind a kurzívhoz közel álló formák (lásd a 2. sz. ábrát, nyíl), g) a latin ábécé <s> betűjének írásakor az írásforma megegyezik, továbbá részben megegyezik a <t> betű írásakor is, h) az <e>, <l>, <u> betűk írásában vannak egyezések, bár azonosítás szempontjából ezek kevéssé jelentősek (vö. Straka 2018: 16–17). 1. ábra: A Lietuvių kalbos žodyne található egyező jelek példái. Lietuvių kalbos žodynas, žodis „bohyně země“ (bendros numeracijos eil. Nr. 163, raidės B – eil. Nr. 104) (Straka 2018: 17). GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII bizonyítható egyezések F. L. Čelakovskis kézirataival. Mivel az írásnormák kellően gyakran, időnként pedig lényegében is változtak abban az időszakban, valamint az e témával kapcsolatos ismeretek hiánya miatt nem lehetséges egyértelműen megmagyarázni e változások hatásának törvényszerűségét az adott író esetében, az egyezések nem tekinthetők olyan megbízhatóknak, mint amilyennek egy kortárs kézirat vizsgálata során el lehetne ismerni őket. A fent felsorolt valamennyi ok miatt a legobjektívebb az igazságügyi írásszakértői vizsgálat következtetése, miszerint F. L. Čelakovskisnek mint a Lietuvių kalbos žodynas archív anyagának írójaként való szerzősége pozitív megerősítést nyert, amely megfelel a „közepesen valószínű” meghatározásnak (Straka 2018: 27). A fent bemutatott értékelési skála szerint a szakértő értékelése a kilencből a harmadik pontnak felel meg. Pozitív következtetés akkor születik, amikor „a bizonyítékok alátámasztják azt az állítást, hogy a vitatott és az összehasonlító anyagot ugyanaz a személy írta. Mindazonáltal a feltárt jellemzők nem elegendőek ahhoz, hogy pozitív, nagy valószínűségű következtetést lehessen levonni“10. Záró részében J. Straka összefoglalta az elvégzett elemzést: „A vizsgált levéltári anyagot, azaz a Litván nyelv szótárát (jelzete IV A 11), amelynek eredeti példánya a Nemzeti Múzeum Kéziratok és Régi Nyomtatványok Osztályán található, feltehetően František Ladislav Čelakovský írta, aki 1799. március 7-én született és 1852. augusztus 5-én halt meg, s akinek kéziratait vizsgálat céljából rendelkezésemre bocsátották“ (Straka 2018: 27). ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ZÁRÓ KÖVETKEZTETÉSEK A JUDr. J. Straka által elvégzett igazságügyi kézírásszakértői vizsgálat következtetései meggyőzőek. J. Straka megállapította, hogy F. L. Čelakovský szerzősége „valószínűsíthetően lehetséges”. F. L. Čelakovský és a Szótárt író személy kézírásának részben vagy teljesen megegyező jellemzői a következők: a betűk dőlése, a betűk összekapcsolása, magasságuk és szélességük aránya, valamint a latin ábécé <a>, <o>, <d>, <g>, <j>, <m>, <n>, <p>, <s> betűinek írásában megfigyelhető egyezések; ritkábban a <t> betű írásának egyező esetei is megfigyelhetők, amelyek az azonosítás szempontjából kevéssé fontosak, továbbá az <e>, <l>, <u> betűk írásában is mutatkoznak egyezések. Nehezebben magyarázhatók a következő jellemzők: a diakritikus horgocskák írása, a szavak végének megnyújtása, a <z> betű, az <st> betűkapcsolat írásmódja és a „pontozás”. Feltételezhető, hogy e különbségek kialakulására bizonyos 10 https://www.pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaveru/ [žiūrėta 2020-05-18]. Straipsniai / Articles 169 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę körülmények is hatással voltak, amelyek a Szótárt író személyre hatottak, ezért a kézírás egyes jellemzői nem magyarázhatók egyértelműen. Figyelembe kell venni az ezzel a cseh személyiséggel kapcsolatos egyéb tényeket is, amelyeket a korábbi tanulmányok részletesen tárgyaltak. Természetesen a következőkre gondolunk: • levelezése (különösen J. V. Kamaryto levelének részlete, amelyben közvetlenül szó esik a Lietuvių kalbos žodynasról), • arra, hogy a Lietuvių kalbos žodynas nem mond ellent a tudós más lexikográfiai tevékenységének, amely tipológiailag közel áll az említett munkához, • a hasonló gondolatokra, amelyeket nemcsak a Lietuvių kalbos žodynasban, hanem e cseh újjászületési mozgalmi személyiség más tudományos munkáiban is megfogalmaztak. Nemažiau svarbu ir tai, kad tyrimų metu buvo atmesta prielaida, jog archyvaliją galėjo parašyti kuris nors kitas to meto tyrėjas. Asmenybių, galėjusių parašyti tokio pobūdžio žodyną čekiškoje erdvėje A XIX. század első felében nincs belőle sok. A már említett K. J. Erben (1811–1870) kétségtelenül jelentős cseh irodalmár volt, aki szépirodalmi szövegeihez az ötleteket (akárcsak F. L. Čelakovský) a szóbeli népköltészetből merítette. Az azonban, ahogyan K. J. Erben tudományos munkáiban a balti anyagot felhasználja, azt a feltételezést engedi meg, hogy nem volt tapasztalt lituanisztikai szakember. A tárgyalt archívumi anyag címoldalára ceruzával feljegyzett „Erben?” megjegyzés meggyőzőbb magyarázata feltehetően a következő lehet: ez az archívum belső használatára alkalmazott jelölés volt. Ezt a magyarázatot az a tény is alátámasztja, hogy K. J. Erben 1846–1851 között az akkor alapított Országos Levéltár (Archiv Vlastenecký, 1848-tól a Cseh Múzeum Levéltára, ma a Nemzeti Múzeum Levéltára) első vezetőjeként dolgozott. A Lietuvių kalbos žodynas lehetséges szerzőinek listájáról nem lehet törölni a híres nyelvész és baltista, Pavel Josef Šafařík (1795–1861) jelöltségét. A bos Tačiau šiuo atveju galimybę paneigia analizuojamo veikalo sandara. Lietuvių kalžodynas nyilvánvaló romantikus motivációjával tűnik ki, és a korszakra jellemző tendenciák hatása alatt áll. Feltehető, hogy bár nem zárható ki annak a lehetősége, hogy P. J. Šafařík elhatározhatta egy balti–szláv nyelvek szótárának megírását, valószínűbb, hogy ezt a feladatot felelősségteljesebben vállalta volna. Érthető módon a 19. század más személyiségeinek jelöltségei is mérlegelhetők, nemcsak F. L. Čelakovský kortársai, hanem tanítványai és követői is. Közülük például Ignác Jan Hanuš grafijos11, išleistos 1855 metais, autorius. Tačiau stingant šią prielaidą patvirtin- (1812–1869) említhető, az első F. L. Čelakovský-féle életrajzi bizonyítékok, mind I. noma, kad į šį klausimą toliau gilintis neverta. 11 Hanuš Ignác Jan 1855: Život a působení Františka Ladislava Čelakovského, Praha: Tisk umělecJ. Hanuš, mind bármely más személy esetében, a K. Bellmann-féle mako-knihtiskařský ústav. GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII Mindazonáltal fontos, hogy a kriminalisztikai szakértői vizsgálat következtetéseiben F. L. Čelakovskýt a kézirat „valószínű” szerzőjeként nevezték meg. Annak ellenére, hogy nem zárható ki teljesen annak lehetősége, hogy a Lietuvių kalbos žodynas abban a formában, amelyben rendelkezésünkre áll, egy másik személy másolta le, a szerzőség „közepesen valószínűként” való megállapítása (figyelembe véve a források elemzése során felmerült nehézségeket is) számunkra F. L. Čelakovský szerzőségét megerősítő kirakós újabb nagyon fontos darabja, amelyet e cseh nemzeti újjászületési alak fennmaradt irodalmi és tudományos munkáival való összevetés tanúsít. Annak ellenére, hogy a kézírásszakértői vizsgálat nem állapította meg, hogy F. L. Čelakovský kétséget kizáróan a Lietuvių kalbos žodynas lejegyzője, és szerzőségét nem lehet teljes bizonyossággal elismerni, fogalmilag tekintve F. L Čelakovský szerzősége bizonyítottnak tekinthető. ŠALTINIAI Litevský slovník. Knihovna Národního muzea, oddělení rukopisů a starých tisků, signatūra IV A 11. Lemeškin Ilja 2018: Vyjádření k psané podobě „Litevského slovníku“, Praha. Standart pro stanovování závěrů znaleckého zkoumání. Prieiga internete: https://www. pismoznalectvi.org/odborne-cinnosti/standardy-spp/standard-pro-stanovovani-zaveru/ [žiūrėta 2020-05-18]. Straka Jiří 2018: Znalecký posudek z oboru písmoznalectví, specializace ruční písmo, zabývající se otázkou zda předmětnou archiválii, tj. Litevský slovník (sing.: IV A 11), jehož originál je uložený v Oddělení rukopisů a starých tisků Knihovny Národního muzea, napsal František Ladislav Čelakovský, narozený 7. března 1799 a zemřelý dne 5. srpna 1852, Praha. LITERATŪRA Bartoš František Michálek 1926: Soupis rukopisů Národního musea v Praze, Praha: Melantrich. Bětʼáková Marta Eva, Blažek Václav 2012: Encyklopedie baltské mytologie, Praha: Libri, 2012. Čeladín Jindřich, Blažek Václav, Kabeláčová Tereza, Seitlová Eva 2016: Čekų baltistikos bibliografija. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 305–351. Lemeškin Ilja 2010: Františeko Ladislavo Čelakovskio lietuvių kalbos žodynas. – Leksikografija ir leksikologija 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 98–113. Straipsniai / Articles 171 Rankraštinio Lietuvių kalbos žodyno autorystės klausimas: nauji faktai, paaiškėję atliekant teismo rašysenos ekspertizę Pleskalová Jana 2007: Nabodeníčka v české lingvistické terminologii. – Slavica Slovaca 42(2), 147–151. Ryngevič Renata 2000: Lingvistinė ekspertizė Vokietijoje ir Lenkijoje: raidos tendencijų apžvalga. – Jurisprudencija 18(10), 122–128. Šeferis Vaidas 2009: Kristijono Donelaičio kūryba čekų filologijos akiratyje. – Senoji Lietuvos literatūra, knyga 28, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 41–62. The Matter of Authorship of the Handwritten Dictionary of the Lithuanian Language: the New Findings Revealed from a Professional Kézíráselemzés ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a Cseh Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kéziratok és Korai Nyomtatott Könyvek Osztályán őrzött, a 19. század első feléből származó kéziratos emlék – A litván nyelv szótára (Litevský slovník) – szerzőségét vizsgálja (jelzete: IV A 11; 30 nagyméretű (21,5 × 35,5 cm-es) oldal). Ilja Lemeškin és más kutatók kutatásának folytatásaként a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán valósult meg a František Ladislav Čelakovský kéziratos litván nyelvi szótára (Rukopisný slovník litevštiny Františka Ladislava Čelakovského) (520317. sz.) című projekt, amely A litván nyelv szótárának részletesebb elemzését tűzte ki célul, és amelyet a Károly Egyetem Grant Ügynöksége (GA UK) finanszírozott. Egyetem 2017-től 2019-ig. A szerzőséggel kapcsolatos érveket ki kellett egészíteni a JUDr. által elvégzett professzionális írásszakértői vizsgálat következtetéseivel. J. Straka. Straka szakértő több vizsgálati módszert alkalmazott: analitikus-szintetikus, összehasonlító-grafometriai módszert. A kéziratok elemzéséhez a szakértő speciális berendezéseket is igénybe vett. a In the final part Straka summarized his analysis by the statement that F. L. Čelakovskýʼs szerzőség „valószínűsíthető”. A következő jellemzők részben vagy teljes egészében megegyeznek F. L. Čelakovský és A szótár szerzőjének kézírásában: a betűk dőlésszöge, a betűk összekapcsoltsága, a magasság és szélesség aránya; a latin írásban megfigyelhető az <a>, <o>, <d>, <g>, <j>, <m>, <n>, <p>, <s> betűk alakjának egyezése; a <t> írásában kisebb mértékű egyezés figyelhető meg; az <e>, <l>, <u> betűk hasonló alakja, amelyek nem játszanak GEDA MONTVILAITĖ, ANNA TOLLAROVÁ 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXXII fontos szerepet az elemzésben. A következő jellemzőket nehezebb megmagyarázni: a diakritikus hurkok írásmódját; a szóvégek meghosszabbítása; a <z> betű, az <st> kapcsolat és a „pontozás” írásmódját. Feltételezhető, hogy a fenti különbségeket azok a hatások határozták meg, amelyek a szótár összeállítása során hatással voltak az íróra; a fentiek ellenére bizonyos esetekben a jellemzők nem magyarázhatók teljes megbízhatósággal. Bár nem zárhatjuk ki teljesen annak lehetőségét, hogy A litván nyelv szótárának általunk hozzáférhető formáját egy másik személy másolta le, a szerzőség „közepesen valószínűként” való meghatározása (szem előtt tartva e cseh nemzeti ébredés alakjának irodalmi és tudományos műveinek keletkezésével kapcsolatos nehézségeket. A countered in the analysis of sources) is yet another very important piece of the puzzle confirming Čelakovskýʼs authorship, which was testified by comparing it with the surviving littémával kapcsolatos összes rendelkezésre álló tanulmány megállapításai alapján F. L. Čelakovský szerzőségét bizonyított ténynek tekinthetjük. Benyújtva: 2020. május 1. GEDA MONTVILAITĖ ANNA TOLLAROVÁ Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kar nám. Jana Palacha 1/2, Cz-11638 Praha, Csehország Geda. Montvilait[email protected] anna.tollar[email protected]om