Rytų aukštaičių panevėžiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas

AGNĖ ČEPAITIENĖ A Litván Nyelv Intézete ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6018-0520 Kutatási irányok: dialektológia, geolingvisztika, szociolingvisztika. AIDAS GUDAITIS A Litván Nyelv Intézete ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-7098-3143 Kutatási irányok: geolingvisztika, areális kutatások. DOI: doi.org/10.35321/all84-07 A KELETI AUKŠTAIČIAI PANEVĖŽYSLIEKAI DIFFERENCIÁLIS JEGYÉNEK VÁLTOZÁSA: GEO-TÉRBELI SZEMPONT A fonetikai differenciális jegy változása a keleti aukštaitėnai nyelvjárás panevėžysi alnyelvjárásában: geotérbeli megközelítés ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány Litvániában elsőként vizsgálja GIS-technológián alapuló geo-térbeli elemzési módszerekkel a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak egyik fonetikai differenciális sajátosságát – a hangsúlyos és hangsúlytalan tőbeli vegyes diftongusok an, am megfelelően [ǫ], [ǫm] ejtését, amelyet hagyományosan okavimasnak neveznek. A kutatás célja az okavimas száz év alatti változásának meghatározása és e jegy folytonosságának értékelése. A tanulmány az okavimas elemzését két nyelvjárási anyagrétegre alapozza: Petras Būtėnas kutatására (1932: 168–193) és a Lietuvių kalbos institutas Tarmių archyvasában őrzött hangfelvételekre. A vizsgált jegy folytonosságának értékelésekor további társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatokra támaszkodik. Straipsniai / Articles 149 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS Megállapították, hogy az okavimas területe megváltozott. Időbeli szempontból az okavimas változásának fordulópontja a második világháború és a háború utáni időszak idején következhetett be. Az eredmények az okavimas meglehetősen következetes és fokozatos visszaszorulását mutatják. Ezt a legújabb társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatok is igazolják. KULCSSZAVAK: a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak alnyelvjárása, Petras Būtenas, „okavimas”, geo-térbeli elemzés, a nyelvjárási sajátosság változása. Ö S S Z E F O G L A L Ó A tanulmány a keleti aukštaitėnai nyelvjárás panevėžysi alnyelvjárásának egyik fonetikai differenciális jegyével foglalkozik. Ezt a fonetikai jelenséget a hangsúlyos és hangsúlytalan tövű félkettőshangzók an, am ejtése jellemzi [ɔŋ], [ɔm] formában; ezt hagyományosan „okavimas”-nak nevezik. E nyelvjárási jelenség geolingvisztikai elemzésére Litvániában első alkalommal alkalmaztak GIS-technológián alapuló geotérbeli módszereket. A tanulmány célja az „okavimas” jelenség száz év alatti változásának meghatározása és folytonosságának értékelése. A tanulmány az „okavimas” jegy elemzését két anyagrétegre alapozza: Petras Būtenas kutatására (1932: 168–193) és a Lietuvių kalbos institutas Tarmių archyvasában őrzött hangfelvételekre. Az elemzett fonetikai jegy folytonosságának értékeléséhez további társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatokat használtak. Megállapították, hogy az „okavimas” fonetikai megkülönböztető jegy területe és intenzitása idővel megváltozott, és a jegy csaknem eltűnt. Időbeli szempontból az „okavimas” használati intenzitásában bekövetkezett változás fordulópontja a második világháború és a háború utáni időszak idején következhetett be. Az eredmények az „okavimas” következetes és fokozatos visszaszorulását mutatják. Ezt a legújabb társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatok is igazolják. KULCSSZAVAK: A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak alnyelvjárása, Petras Būtenas, „okavimas”, geo-térbeli elemzés, a nyelvjárási sajátosság változása. 1. BEVEZETÉS Az első deskriptív kutatásokban a panevėžysliekiak sajátosságait és az alnyelvjárás nyelvi rendszerét zárt rendszerként írták le, változatosságát nem vették figyelembe (vö. Geitler 1875¹; Вольтеръ 1886; 1904: 325–335, 338–340, 345–354; Jaunius 1970 (1898): 114–161; Барановскій 1898; Būga 1961 (1924): 82–83; Salys 1992 (1935; 1946): 114–119, 122–131; Gerullis 1930: ¹ Hivatkozás: (Mikulėnienė 2011: 19–27). 150 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Rytų aukštaičių panevežiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas 35–46, 54–65, 66–76; Būtenas 1932: 168–193 és mások). A panevėžysliekiak alnyelvjárásának statikus képét a későbbi fonológiai vizsgálatok is fenntartották (Zinkevičius 1966; Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; LKT 1970: 14, 32–36; LKA I–III; Garšva 1982: 65–74; 1982a; 1984: 74–82; Ručinskaitė 1984: 72–76; Kačiūskienė 1984: 42–53; Kačiūskienė, Girdenis 1997: 31–36; Kazlauskas 1968: 10–20; Garšva 1977: 76–87; Kačiūskienė, Girdenis 1982: 189–191 és mások). Más szóval, a 20. század második feléig a panevėžysliekiak alnyelvjárási jegyeit a NORM kritériuma alapján vizsgálták (Chambers, Trudgill 2004: 30; lásd még Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 32 és mások).² A 20. század hetvenes–nyolcvanas éveitől kezdve a munkákban értékelni kezdték a panevėžysliekiak alnyelvjárásának változatosságát. A megkülönböztető és jellegzetes panevėžysliekiak-sajátosságok kvalitatív és kvantitatív vizsgálataiban figyelembe veszik az életkori kritériumot, értékelik a vizsgált személyek nyelvi öntudatát, attitűdjeit, a mobilitás nyelvi jegyek változására gyakorolt hatását stb. Így a panevėžysliekiak nyelvjárási sajátosságai különböző kutatási területekre kerültek: leíró és kísérleti vizsgálatokba (vö. Zinkevičius 1975: 85; 1979: 92–93; Kačiūskienė 1982: 39–45; 1983: 24–38; 2000: 25–31; Markevičienė 2001: 29–32; Garšva 2002: 9–18; Kačiūskienė 2003: 88–92; LKTCh 2004: 30–34, 184–194; Kačiūskienė 2005: 49–53; 2005a: 499–503; Zinkevičius 2006: 74–82; Girdenis, Kačiūskienė 2006: 35–40; Kačiūskienė 2006; 2009: 61–67; Meilūnaitė 2009; Kačiūskienė 2012: 53–62 és mások), szociolingvisztikai vizsgálatokba (Kačiūskienė 2005b; Ramonienė 2006: 137–148; Geržotaitė 2016: 121–142; Čepaitienė 2016a: 136–159 és mások), dialektometriai vizsgálatokba (Pukevičiūtė 2015: 175–195; Čepaitienė 2016: 143–174; 2018; 2018a: 44–75; 2019: 39–74; Mikulėnienė et al. 2019; Čepaitienė, Bakšienė 2020: 1–37) és a percepciós dialektológiába (Aliūkaitė et al. 2017; 2020). E kutatás tárgya a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak egyik megkülönböztető sajátosságának, az okavimasnak a több mint 100 éves időszak alatti változása. A tanulmányban okavimasnak nevezzük a kutatásra kiválasztott hangsúlyos és hangsúlytalan tőbeli vegyes diftongusok an, am megfelelően [ɔn], [ɔm] alakban való megjelenését, például: [¹kɔˈndɑ] ~ kanda, [¹sɔmʲˈtʲɪsʲ] ~ samtis, [²dɔŋˈɡʊs] ~ dangus, [pa²sɔmʲˈdʲɛ] ~ pasamdė, [lɔŋʲˈɡʲɛlʲɪsʲ] ~ langelis, [kɔmʲˈʃʲɪtʲ] ~ kamšyti³. Ez a változó fokú sajátosság a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak területének legnagyobb részére jellemző- ² Angolul: non-mobile older rural male – helyhez kötött, idősebb, vidéken élő férfi. A NORM kritériumát már a 19. században alkalmazta a geolingvisztika egyik úttörője, Jules Gillieron, kutatásaiban (Chambers, Trudgill 2004: 30). ³ Az okavimas és az okavimasos beszédjárások terminusait Petras Būtenas javasolta (1932: 168). Vö. még ugyanazon nyelvjárási terület megnevezésére a szerzők által választott nyelvjárási osztályozási terminusokat: keletiek második csoportja (Барановский 1898: 15, 32–33), keleti aukštaičiai pantininkai és pontininkai (Salys 1992 (1946): 104–109), keleti aukštaičiai panevėžysliekiak (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147). A régi és a jelenlegi nyelvjárási osztályozásban okavimas-területnek azt a panevėžysliekiak-területet tekintik, ahol a vegyes diftongusok an, am, en, em és az ezekből származó ą, ę reflexei váltakoznak. A legerősebb okavimas területén Straipsniai / Articles 151 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak területének nagy részére jellemző (vö. mai helyét a hagyományos nyelvjárási osztályozásban az 1. ábrán). 1. ÁBRA. A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak és az okavimas területe Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis jelenlegi nyelvjárási osztályozásában (1966) E tanulmány célja az okavimas százéves változásának geo-térbeli elemzési módszerekkel történő értékelése és folytonosságának előrejelzése⁴ A cél eléréséhez a következő feladatokat tűztük ki: 1) Petras Būtenas (1932: 168–193) közel 100 évvel ezelőtt, az 1923–1932 közötti időszakban végzett kutatása alapján GIS-módszerekkel rekonstruálni a 20. század eleji okavimas elterjedési területét, valamint értékelni e sajátosság akkori használati intenzitását (lásd még Čepaitienė, Gudaitis tővégi, hangsúlytalan an, am, en, em, valamint az ezekből származó ą, ę, továbbá a tőkezdő hangsúlyos an, am [on], [om], [en], [em], [o], [e] alakba váltanak, míg a tőkezdő hangsúlyos en, em a köznyelvhez hasonlóan jelenik meg (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147 és mások). ⁴ A kutatás ötletéért, értékes tanácsaiért és konzultációiért őszinte köszönetünket fejezzük ki prof. dr. Danguole Mikulėnienėnek. 152 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak differenciális jegyének változása: geo-térbeli szempont 2021); 2) az eredmények alapján a kijelölt területen kiválasztani azokat a lakott helyeket, amelyek az okavimas különböző fokú elterjedési zónáiba esnek; 3) a főként a 21. század elején ezeken a területeken gyűjtött hangfelvételek meghallgatásával rögzíteni a hangsúlyos és hangsúlytalan tőbeli vegyes diftongusok an, am reflexeit az idősebb és a fiatalabb (adat hiányában a középső) generáció adatközlőinek beszédében5; 4) a hangfelvételek elemzése alapján értékelni az okavimas változását, és meghatározni azt a hozzávetőleges időpontot, amikor feltehetően megszűnt az okavimas használata, vagy amikor a vegyes diftongusok [ɔn], [ɔm] helyett rendszeresebben kezdték használni a köznyelvhez közel álló [an], [am] változatokat; 5) társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatok alapján (lásd a 2. fejezetet) értékelni az okavimas folytonosságát. A vizsgált anyag a következőkből áll: 1) a Būtenas cikkében közzétett, okavimasos beszédjárásokat vizsgáló kutatásból (1932: 168–193), amelynek alapján rekonstruálták a 20. század eleji okavimasos beszédjárások határait és használati intenzitását (lásd még Čepaitienė, Gudaitis 2021)6; 2) 45, 1888–1997 között született adatközlő hangfelvételeiből, amelyeket a 21. században főként az okavimasos beszédjárások peremvidékéről, vagyis a vegyes diftongusok an, am izoglosszái által elválasztott lakott helyekről gyűjtöttek (vö. LKA II: 83–86, 68., 69. sz. térkép és mások), (lásd a 2. ábrát); 24 idősebb, 21 középső és fiatalabb generációhoz tartozó beszédanyagát vizsgálták7. A vizsgált jegy folytonosságának előrejelzésekor a fent említett társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatokra támaszkodunk (részletesebben lásd a 2. fejezetet). A kutatásban alkalmazott, a geoinformációs rendszerek (GIS) technológiáján alapuló geo-térbeli elemzési eszközök lehetővé teszik a litván nyelv változatosságának a korábbiaknál eltérőbb értékelését és vizualizálását. 5 Csak két, a 20. század második felében rögzített hangfelvételt vizsgáltak. 6 Fontos hangsúlyozni, hogy a szerző az okavimashoz több terminális sajátosságot is sorolt: nemcsak a jelen kutatásban kiválasztott vegyes kettőshangzók an, am reflexeit, hanem a tő hangsúlyos és hangsúlytalan hosszú magánhangzóinak q, ę, valamint a vegyes kettőshangzók en, em reflexeit is (Būtėnas 1932: 179). 7 A kutatás az okavimas változását az idősebb és a fiatalabb generáció beszéde alapján kívánta értékelni. Azokban a településekben azonban, ahol nem álltak rendelkezésre a fiatalabb generáció képviselőinek hangfelvételei, az idősebbek mellett középkorú adatközlők beszédét is vizsgálták. Straipsniai / Articles 153 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS 2. ÁBRA. Az okavimas vizsgálatához kiválasztott lakott helyek (Čepaitienė, Gudaitis 2021) 154 Acta Linguistica Lituanica LXXXIV A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak differenciális jegyének változása: geo-térbeli szempont 2. A KUTATÁS MÓDSZERTANA ÉS ESZKÖZEI A nyelvi változatosság kutatásait alapvetően megváltoztatják a 20. század ötvenes éveiben megjelent és a nyelvészetben alkalmazni kezdett GIS-technikák és -módszerek. Ezekkel elemezték az amerikai nyelvjárási atlasz adatait⁸ (Lee, Kretschmar 1993: 541–560), Nyugat-Pennsylvania nyelvjárási változatosságát (Ayad, Luthin 2009: 1–26), a thai nyelvjárások változását és határait (Teerarojanar at, Tingsabad 2011: 363; 2011a: 55–75); a GIS-eszközök és -módszerek geolingvisztikai alkalmazási lehetőségeiről bővebben lásd (Hoch, Hayes 2010: 23–36; Lameli et al. 2010, lásd még Lee et al. 2018: 152–156 és mások). A panevėžysliekiak differenciális jegyeit és általában a litván nyelvjárásokat GIS-módszerekkel eddig még nem vizsgálták. Az okavimas elterjedési területének rekonstrukciója. A 20. század eleji okavimas elterjedési területének elkülönítése és e sajátosság akkori intenzitásának értékelése érdekében GIS-technológiával („Esri ArcGIS Pro” és bővítményei) azonosították és lokalizálták a Būtenas cikkében (1932: 168–209) megnevezett, különböző fokú okavimasos, valamint a szerző által szomszédos beszédjárásoknak nevezett nyelvjárások lakott helyeit, továbbá elkülönítették és részletesen leírták a természetes beszédjárási határokat. A történelmi települések és a leírt természetes határok lokalizációját a Litvánia 1914–1945 közötti topográfiai térképei (lásd: LMA Vrublevskių bibliotekos žemėlapiai), valamint a korabeli nyelvjáráskutató, Antanas Salys kartográfiai anyaga alapján pontosították: 1) a német Karte des westlichen Rußlands (1914–1921), 1:100 000 méretarányban; 2) a német Karte des Deutschen Reiches 1:100 000 Grossblatter (1940–1944), 1:100 000 méretarányban; 3) a két világháború közötti Litvánia térképei (1933–1940), 1:100 000 méretarányban; 4) a két világháború közötti Litvánia nyelvjárási osztályozása (Salys 1933). Az azonosított településekhez, valamint az okázó és az úgynevezett szomszédos beszédmódok elkülönített területi poligonjaihoz⁹ a tő hangsúlyos és hangsúlytalan vegyes kettőshangzóinak an, am reflexeihez tartozó [an], [am]; [ɔn], [ɔm]; [ʒn], [ʒm] intenzitásértékeket rendeltek: 0 – az adott változatban nincs reflex, 1 – vegyesen jelenik meg, 2 – rendszeresen jelenik meg. Ezeket az értékeket a vizsgált területre eső települések poligonjainak centroidpontjaiból álló pontréteghez rendelték – összesen 2356, az okavimas területére eső településhez, amelyeket a VĮ Registrų centras által nyilvánosan szolgáltatott Litván Köztársaság Címnyilvántartásának térbeli adatkészletéből, a Litván Köztársaság településeinek elemrétegéből választottak ki (az adatok aktualitása: 2020–10–01), (lásd: Lietuvos Respublikos gyvenamosios vietovės). ⁸ Angolul: Linguistic Atlas of the Middle and South Atlantic States (LAMSAS). ⁹ A poligonok elkülönítésének módszeréről bővebben lásd Yamada 2016, 2–6 és az ott megadott szakirodalomjegyzéket, ESRI 2004, továbbá Teerarojanar at, Tingsabad 2011a: 72 és mások; lásd még Mikulėnienė, Čepaitienė 2021. Straipsniai / Articles 155 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS Miután a lakott helyek elemeinek rétegére alkalmazták az empirikus Bayes-féle kriging (ang. Empirical Bayesian Kriging) geostatisztikai interpolációs módszert (bővebben lásd: What is empirical Bayesian kriging?), kinyerték a tő hangsúlyos és hangsúlytalan vegyes kettőshangzóinak an, am reflexeihez tartozó [an], [am]; [ɔn], [ɔm]; [ɤn], [ɤm] intenzitáseloszlásának raszterfelületeit. A raszterfelületek interpolációjának összesített eredményét a 3. ábra mutatja. Az okavimas folytonosságának előrejelzése. A vizsgált nyelvjárási jegy folytonosságának értékeléséhez az azonosított okavimasos beszédjárások területét 418 darab, 10 km-es² hatszögre osztották. Térbeli elemzésükhöz a poligonok társadalmi-gazdasági adatokkal történő gazdagításának módszerét alkalmazták (bővebben lásd: Enrich (Analysis))¹⁰. A létrehozott hatszögek gazdagításához a Michael Bauer Research GmbH által az Esri ArcGIS platform számára szolgáltatott, 2018–2019-es demográfiai és társadalmi-gazdasági adatokat használták (bővebben lásd: Michael Bauer Research GmbH). A nyelvi sajátosságokkal, demográfiai és társadalmi-gazdasági adatokkal gazdagított hatszögeket geostatisztikai elemzési módszerekkel vizsgálták. 3. A 20. SZÁZAD ELEJI OKAVIMAS-ELTERJEDÉS REKONSTRUKCIÓJA ÉS A JEGY INTENZITÁSA A TERÜLETEN, BŪTĖNAS ADATAI ALAPJÁN Būtėnas kutatása megállapította, hogy a 20. század elején a keleti panevėžysliekiak alnyelvjárás nagy részén okavimas volt jellemző (lásd Būtėnas 1932: 168–209, vö. még Барановский 1898: 15, 32–33; Salys 1992 (1946): 104–109; Girdenis, Zinkevičius: 139–147 és mások; Čepaitienė, Gudaitis 2021), (3. ábra). Būtėnas adatai szerint a megjelölt területen az okavimas intenzitása nem egységes. A 20. század elején a panevėžysi okavimas területének középső részén, Vaškai, Joniškėlis, Pušalotas, Smilgiai, Panevėžys és Naujamiestis környékén volt a legkövetkezetesebb az okavimas; itt a kezdő és záró hangsúlyos, valamint a hangsúlytalan vegyes kettőshangzók an, am reflexei [ɔn], [ɔm] voltak, például: [¹pɔːnʲtʲɪs] ~ pantis, [¹sɔːmʲtʲɪs] ~ samtis; [²rɔŋˑkɔ] ~ ranką, [²kɔmˑpɐs] ~ kampas; [1ɔŋˑɡʲɛːlʲɪs] ~ langelis, [kɔmʲpʲɛlʲɪs] ~ kampelis (lásd még az 1. táblázatot). ¹⁰ Az adatgazdagító eszközök alapvető funkciója a vizsgált földrajzi objektumok és területeik kiegészítése demográfiai, üzleti, gazdasági vagy tájképi attribútumokkal, amelyek lehetővé teszik a kutatási környezet társadalmi-gazdasági hátterének világosabb megértését. A poligonok gazdagításához az Esri ArcGIS-technológia egy granulált pontadatkészletet használ (angolul: granular point dataset), amely a lakott helyeket reprezentálja, és összetett geoprocesszálási algoritmust alkalmaz a geostatisztikai adatok kiszámítására. Az adatgazdagító eszköz módszertanáról bővebben lásd: Data apportionment. 156 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Rytų aukštaičių panevežiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas 3. ÁBRA. Okavimasos beszédjárások a 20. század elején (Čepaitienė, Gudaitis 2021) Straipsniai / Articles 157 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS 1. TÁBLÁZAT. Az okavimas intenzitása a keleti aukštaičiai panevėžysliekiak területén án, ám ~ [ɔn], [ɔm] añ, am̃ ~ [ɔn], [ɔm] an, am ~ [ɔn], [ɔm] Nyugati okavimas-terület − + + Középső okavimas-terület + + + Keleti okavimas-terület − − + A következetes okavimas területétől eltérően nyugaton, Žeimelis, Pašvitinys, Linkuva, Pakruojis, Klovainiai, Rozalimas, Šeduva és Sidabravas környékén a záró hangsúlyos és a hangsúlytalan vegyes kettőshangzókat an, am [ɔn], [ɔm] formában ejtették, például: [²ʹoŋˈkɔ] ~ ranką, [²ʹkɔmˈpɑs] ~ kampas; [lɔŋˈgɛlʲɪs] ~ langelis, [kɔmʲˈpɛlʲɪs] ~ kampelis. A panevėžysiek a nyugati okavimas területén a kezdő hangsúlyos an, am elemeket változatlanul ejtették, például: [¹pɑˈnʲtʲɪs] ~ pantis, [¹sɑˈmʲtʲɪs] ~ samtis (lásd a 3. ábrát). Az intenzív okavimas területének keleti részén, Salotys, Pasvalys és más beszédmódok felé már csak a hangsúlytalan vegyes kettőshangzók an, am reflexei voltak [ɔn], [ɔm] formájúak, például: [lɔŋˈgɛlʲɪs] ~ langelis, [kɔmʲˈpɛlʲɪs] ~ kampelis. A kezdő hangsúlyos an, am elemeket itt [un], [um] formában, a záró hangsúlyosakat pedig [ɔ̄n], [ɔ̄m] formában ejtették, például: [¹pʊˈnʲtʲɪs] ~ pantis, [¹sʊˈmʲtʲɪs] ~ samtis; [²ʹrʊŋˈkɔ] ~ ranką, [²ʹkʊmˈpɑs] ~ kampas. Būtėnas okavimasos beszédjárásainak ismertetett határai lényegében egybeesnek az ugyanebben az időszakban a nyelvjárásokat vizsgáló Antanas Salys adataival (1933), (lásd a 4. ábrát). A nyelvészek csak a Kriukai, Lygumai, Raguva és Vadokliai körüli területeket sorolták eltérően. Bár Būtėnas elismerte, hogy a nevezett területeken is jelen volt az okavimas, annak mértéke vegyes volt, és a vizsgálat sem volt végleges (1932: 191–192). Būtėnas cikke kérdéseket vet fel az eltérő intenzitású okavimas-terület kialakulásával, a nyugati okavimas-terület legalacsonyabb intenzitásával és az okavimas kialakulásának folyamatával kapcsolatban (Būtėnas 1932: 192). A kutató véleménye szerint akkoriban más történelmi körülmények is tisztázatlanok voltak – az okavimas-terület helyneveinek és személyneveinek eredete, a žiemgaliai törzs szubsztrátumának hatása, a jobbágyság, a 16. századi aukštaičiai–žemaičiai határ, a vajdaságok, plébániák, megyék területeinek és más történelmi tényezők hatása, a köznyelv befolyása a panevėžysliekiak déli részén stb. Ezért feltételezhető, hogy a fent említett történelmi körülmények tisztázása az okavimasos beszédjárások kialakulásának okait is megalapozná. Ez azonban már egy másik kutatás célja (lásd Čepaitienė, Gudaitis 2021). 158 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak differenciális jegyének változása: geo-térbeli szempont 4. ÁBRA. Az okavimas területe Antanas Salys 20. század eleji nyelvjárási osztályozásában (1933), (Čepaitienė, Gudaitis 2021) 4. AZ OKAVIMAS VÁLTOZÁSA A Būtenas által elkülönített és e kutatásban rekonstruált okavimas-területek határainak térképén ábrázolva az 1888–1997 között született, főként a 21. században rögzített adatközlők okavimas-mutatóinak összesített értékeit, valamint ezeket az okavimas intenzitása szerint különböző színű pontokkal osztályozva látható, hogy az okavimas változásának jelei már a legidősebb adatközlők beszédében is jelen vannak, és az életkor csökkenésével párhuzamosan az okavimas zónája is visszahúzódik (vö. 5. és 6. ábra). Straipsniai / Articles 159 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS 5. ÁBRA. A második világháború előtt született adatközlők okavimashasználata¹¹ 6. ÁBRA. A második világháború után született adatközlők okavimashasználata A 21. században gyűjtött hangfelvételek adatai szerint a háború előtt (1888–1938) született adatközlők beszédében az okavimas még meglehetősen rendszeresen megmaradt, például: [²ʔo̞n̪t̾r̥o̞] ~ antrą, [²d̪o̞n̪t̾ʲʑʊ̞s] ~ dančių, [¹t̪u̞kʂt̪o̞n̪t̾ʲɪ] ~ tūkstantį, [¹t̪u̞kʂt̪o̞n̪t̾ʲɪs] ~ tūkstančiais (LKA 200, nő, szül. 1934); [o̞mʲʑiʔn̪a̞t̾ʲe̞lʲsʲ] ~ amžinatilsį, [mʊzɪ¹¹kʊ̞n̪t̪a] ~ muzikanto, [²r̞o̞n̪k̪o̞m] ~ rankomis, [²ʔo̞n̪t̪r̞s] ~ antras, [²r̞o̞n̪k̪ʊ] ~ rankų, [a̞p̪k̪o̞m¹¹rʲɪt̪a̞] ~ apkamšyta (LKA 168, nő, szül. 1927), (LKA 137, nő, szül. 1930), (lásd az 5. ábrát). E nyelvjárási jegy változatossága már az idősebb nemzedék képviselőinek beszédében is megfigyelhető; gyakran ugyanaz az adatközlő felváltva használja az on, om, illetve an, am változatokat. A köznyelvre jellemző formákat minden okavimas-területen – a keletin, a középsőn és a nyugatin – rögzítették; a sajátosság még ugyanazon adatközlő beszédében is változik, például: [pʊs²ʔo̞n̪t̪r̞ʊ̞] ~ pusantrų, [bɛn¹d̪ʲɪt̪ɐ] ~ banditai, [²ʔo̞n̪t̪r̞a̞] ~ antra, [l̪o̞n¹k̪i̞t̪ʲ] / [l̪ɛn¹k̪i̞t̪ʲ] ~ lankyti (LKA 52, nyugati okavimas-terület, nő, 1936); [ɪsʲ¹²g̞o̞n̪d̪a] ~ išsigando, [bɛn̪kʲ¹²ʃt̪ɪɛ̞ʊ̞] ~ anksčiau, [²k̪ɛmᵖa̞] ~ kampo, [¹s̞o̞mʲt̪] ~ samtį (LKA 111, középső okavimas-terület, nő, szül. 1938); ¹¹ A kék szín azt jelzi, hogy a településen nem rögzítettek okavimast (az okavimas intenzitása – 0), a piros pedig azt, hogy a településen intenzív az okavimas (az okavimas intenzitása – 6) mind a legidősebb, mind a legfiatalabb adatközlők körében. 160 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A keleti aukštaičiai panevėžysliekiak differenciális jegyének változása: geo-térbeli szempont [ʒʲpːnʲtrʲo̞] ~ antrojo, [ʒʲpːnʲtrʲs] ~ antras, [rʲnʲkɑs] ~ rankas, [ˈɑmʲʒʲĩnʲkʲės] ~ amžininkės, [nʲe̞skl̞e̞nʲˈdʊmɔ̞] ~ nesklanumų (LKA 140, keleti okavimas-terület, nő, szül. 1923). A központi vagy periférikus lakóhelynek az okavimas-területén lényegében nincs hatása az elemzett sajátosság használatára. Ezzel szemben a háború után született (1945–1997) adatközlők hangsúlyos és hangsúlytalan vegyes kettőshangzói an, am többnyire változatlanok maradnak, például: [kɛmbarʲukɑs] ~ kambariukas, [sɐndʲe̞lʲɪs] ~ sandelis (LKA 197, nő, szül. 1950), [ˈɑmʲʒʲɪɔ̞s] ~ amžiaus, [ˈe̞ŋkʲstʲɪ] ~ anksti, [ˈlɛŋkʲɛ] ~ lankė, [pʲe̞rˈkɑndɑ] ~ perkando (LKA 78, nő, szül. 1949), [pɑːˈskɛmʲbʲɔk] ~ paskambink, [kɛm bɑː²rʲɪ] ~ kambary, [ˈsɑːnʲdʲe̞lʲɪs] ~ sandelis, [ɪsʲˈgʲe̞ndɑ] ~ išsigando (LKA 111, nő, szül. 1988), (lásd a 6. ábrát). A fiatalabb vizsgálati csoportban csak egyedi okavimas-eseteket állapítottak meg Pakruojis környékén (pl. [ˈʃlɔmʲtɑs] ~ šlamštas, [ˈɔntrɔ] ~ antrą, de [sʲʑˈprʲnʲtʲʊ] ~ suprantu, [ˈɛnʲtrɔ] ~ antrą, [ˈlɛŋgʲ] ~ langų (LKA 137, férfi, szül. 1996), Šeduva (pl. [ɔrʲkʲːʒʲɪɛ̞] / [ɛrʲkʲːʒʲɪɛ̞] ~ anksčiau, de [skɛmʲˈbʲe̞nɑ] ~ skambina, [ˈrɛŋkɑ] ~ ranka (LKA 200, férfi, szül. 1974) és Pušalotas (pl. [ˈdɔŋgʲɔ] ~ dangų, de [rɛŋˈkɑs] ~ rankas, [mʊzɪˈkɑntɑs] ~ muzikantas, [ʊɑlɛnʲ²dʲe̞lʲe̞s] ~ valandėlės, [vɛnʲ²dʲe̞ns] ~ vandens (LKA 170, nő, szül. 1995). Más szóval megállapították, hogy a háború után született adatközlők 8,5-szer ritkábban használnak okavimast, mint a háború előtt születettek (lásd a 2. táblázatot). Ezt különféle történelmi körülmények idézték elő, amelyek miatt a háború után feltehetően a nyelvjárási beszéd presztízse is csökkent. 2 LENTELĖ. A háború előtt (1942-ig) és a háború után (1943-tól) született adatközlők okavimas-gyakorisága (ODK = 2,22/0,26) A második világháború előtt A második világháború után A kutatáshoz kiválasztott adatközlők 18 27 Az adatközlők körében mért okavimas-gyakoriság 40 7 Az okavimas-gyakoriság együtthatója (ODK) 2,22 0,26 Az okavimas és az adatközlők életkora (születési dátuma) közötti összefüggést értékelve egyértelmű negatív korrelációt állapítottak meg: minél fiatalabb az adatközlő, annál ritkábban használ okavimast. Ez azt mutatja, hogy a háború után felerősödött okavimas-visszaszorulás a generációk változásával nagyon következetesen ment végbe (lásd a 7. ábrát). A csökkenő regressziós egyenes azt is jelzi, hogy az 1945 után született válaszadók lényegében már nem használják ezt a sajátosságot, vagy csak nagyon ritkán. Straipsniai / Articles 161 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS 7. ÁBRA. Az adatközlők születési éve és az okavimas közötti korreláció Az eredmények a Būtenas által megállapított, eltérő okavavimo-intenzitású területek közötti határok eltűnését is mutatják (lásd a 8. ábrát). A közöttük fennálló különbségek még hallhatók az 1916–1940 között született adatközlők beszédében, később azonban született válaszadók már csaknem egyáltalán nem okaválnak; amint említettük, mindhárom, eltérő okavavimo-elterjedésű területen csupán elszórt esetek fordulnak elő, amikor a tőbeli vegyes diftongusok an, am [ɔn], [ɔm] formában jelennek meg. 8. ÁBRA. Az okavavimas a különböző korcsoportokban és az eltérő okavavimo-intenzitású területeken¹² Némileg különállónak tekinthető a nyugati okavavimo-terület, ahol a kezdő hangsúlyú an, am megmarad, míg a végső hangsúlyú és hangsúlytalan alakok [ɔn], [ɔm] formájában jelennek meg (lásd még ¹² Az x tengelyen az adatközlők okavavimo-terület és születési év szerinti csoportjaira vonatkozó információ látható (25 éves intervallumok szerint felosztva), az y tengely pedig az okavavimo intenzitását jelzi. 162 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Rytų aukštaičių panevežiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas a 3. ábrát és az 1. táblázatot). E zóna adatközlőinek valamennyi vizsgált korcsoportjában rögzítettek okavavimo-eseteket, bár nem következetesen (lásd a korábban közölt példákat). Hipotetikusan ezt a területet tekinthetjük a vizsgált jelenség elterjedési területe utolsó részének. Így időbeli skálán vizsgálva az okavavimo változása már a második világháború idején és a háború utáni időszakban született, idősebb panevėžiškiai generáció nyelvében kimutatható. Ezért feltételezhető, hogy a második világháború, a szovjet megszállás, a helyi lakosság deportálása, a kolhozok létrehozása, a melioráció, a tanyák felszámolása és más kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következmények feltehetően hatással voltak a megindult okavavimo-változás folyamatára. Térbeli, vagyis a jelenség valamely területen való elterjedtségének szempontjából feltételezhető, hogy az okavavimo változása a következőképpen zajlott: először a nyelvileg vegyes keleti okavavimo-területen hagytak fel az okavavimasszal, hasonló időben a központi okavavimo-zónában is (a legmarkánsabb, könnyen észlelhető helyzetben – a kezdő hangsúlyú an, am ejtésében – szűnt meg az okavavimas, például [¹'kɔ̞nd̪ə] ~ kanda, [¹'sɔ̞mʲtʲɪs] ~ samtis), legkésőbb pedig a nyugati területen szűnt meg. 5. AZ OKAVAVIMAS FOLYTONOSSÁGA A XXI. századi társadalmi-gazdasági mutatók (iskolázottság, munkanélküliség és vásárlóerő) mennyiségi elemzése az okaváló nyelvjárások területén egyértelmű különbséget mutatott az északi és a déli területek között (lásd a 9. ábrát). A 9. ábrából látható, hogy a lila színű északi zónában az alacsonyabb iskolai végzettségű, kisebb jövedelmű lakosok vannak többségben, és magasabb a munkanélküliség. A kékes árnyalatú déli rész ezzel szemben magasabb iskolai végzettségű, nagyobb jövedelmű és kisebb munkanélküliségi kockázattal rendelkező panevėžiškiaiak által lakott. Így itt nyilvánvaló az urbanizáció folyamata, amely nem biztosítja a hagyományos panevėžiškiai nyelvjárás folytonosságát, hanem elősegíti annak változását (9. ábra). Az okaváló nyelvjárások területének vásárlóerőre, munkanélküliségre és az idősebb generáció lakosainak mutatóira kiterjedő többváltozós klaszterelemzése (lásd: How Multivariate Clustering works) során statisztikailag megbízható területeket határoztak meg, amelyek azt mutatják, hogy az okavavimo elterjedési területének északi része kisebb vásárlóerővel és magasabb munkanélküliségi mutatókkal tűnik ki; itt a 60 évnél idősebb lakosok dominálnak (piros szín, lásd a 10. ábrát). A litván nyelvjárások kutatásai azt mutatják, hogy a fent megnevezett társadalmi-gazdasági és demográfiai körülmények meglehetősen kedvezőek a hagyományos panevėžiškiai nyelvjárási sajátosságok, így az okavavimo – ha még létezik – életképessége szempontjából (vö. a már említett NORM-kritériummal, mint a hagyományos nyelvjárás folytonosságának biztosítékával; lásd még Chambers, Trudgill 2004: 30; Aliūkaitė, Miku­lėnienė 2014: 32; Čepaitienė 2018: 21–22 és mások). Straipsniai / Articles 163 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS 9. ÁBRA. Az iskolázottság, a munkanélküliség és a vásárlóerő mutatói az okaváló nyelvjárások területén a XXI. században13 Az ábrán négy klaszter, vagyis társadalmi-gazdasági központ is látható (kék színnel), amelyeket több fiatal család lakik; itt az életminőség magasabb a terület többi részéhez képest: ezek a Pasvalys, Pakruojis és Panevėžys városok körüli területek, valamint Radviliškis környéke (vö. egész Litvánia területi mutatóival, lásd Mikulėnienė, Čepaitienė 2021). 13 A kékeszöld területen magas vásárlóerő-mutatókat és a felsőfokú végzettségű népesség nagyobb százalékos arányát rögzítették, a lila területen pedig magasabb munkanélküliségi mutatókat és az alapfokú végzettségű népesség nagyobb százalékos arányát. 164 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Rytų aukštaičių panevėžiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas 10. ábra. Az okaváló nyelvjárások területének többváltozós klaszterezése a XXI. században a vásárlóerő, a munkanélküliség és az idősebb generáció (60 éves és idősebb) lakosainak mutatói alapján¹⁴ Más szóval e területeken a hagyományos panevėžiškiai alnyelvjárás alapján új nyelvjárási képződmények alakulnak: ez a nyugati keleti aukštaitis regiolektusza, amelynek központja Panevėžys, valamint a Pasvalys geolektusa (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 257–266; Čepaitienė 2018; 2019: 39–74 és mások). Nyelvi alapjuk nem a panevėžiškiai alnyelvjárás megkülönböztető sajátosságai – amelyek egyike az okavavimas –, hanem éppen ellenkezőleg, a nyelvjárás használói számára észrevétlen nyelvjárási jegyek¹⁵. Ezért e tárgyalt zónák olyan területeknek tekinthetők, ahol az okavavimo feltehetően először tűnt el. ¹⁴ Az 1-es szám azt a területet jelöli, ahol alacsony vásárlóerőt, magas munkanélküliséget és az idősebb nemzedék lakosságának nagyobb arányát rögzítik, a 2-es szám pedig azt a területet, ahol magas vásárlóerőt, alacsony munkanélküliséget és az idősebb nemzedék lakosságának kisebb arányát állapították meg. ¹⁵ Például a hangsúlytalan tőbeli hosszú ė, ie felel meg [ę]-nek, az o, uo pedig [o̞]-nak ([pʲe̞nʲe̞lʲə] ~ pienelio, [do̞nʲiːtʲe̞] ~ duonytę, [kʲe̞dʲaɪ̯nʲʊ] ~ Kėdainiu); a hangsúlytalan tőbeli hosszú y, ū kiejtése rövid, alsó-középső nyelvállású [ɪ], [ʊ] hangokként ([gʲɪ̯vʲe̞nʲtʲɪ] ~ gyventi, [paʒʲʊ̯rʲe̞k] ~ pažiūrėk); a hangsúlytalan vagy elvonó hangsúllyal rendelkező tőbeli rövid (és hosszúból megrövidült) i magánhangzó előtt Straipsniai / Articles 165 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS A kutatási adatok összegzése alapján előre jelezhető, hogy az okavavimo hosszabb távon feltehetően eltűnik, és többé nem lesz a Pasvalys geolektusa és/vagy a Panevėžys központú nyugati keleti aukštaitis regiolektusza nyelvjárási jegyeinek kötegéhez tartozó elem (a terminusról lásd Mikulėnienė 2019: 60–61). Feltehető, hogy az okavavimo esetleges eltűnése után az említett panevėžiškiai területen kialakuló vagy már kialakult nyelvjárási képződmények nyelvjárási jegyeinek komplexumát más, többé-kevésbé markáns fonológiai, morfológiai és derivációs jegyek alkotják majd (Mikulėnienė 2019: 60–61). 6. KÖVETKEZTETÉSEK Az okavavimo száz év alatt bekövetkezett változását geotérbeli elemzési módszerekkel értékelve a következő előzetes következtetések vonhatók le. Az északkeleti aukštaitis panevėžiškiai egyik megkülönböztető jegye – a tőbeli vegyes diftongusok an, am hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben [ɔn], [ɔm] formában való megjelenése, vagyis az okavavimas – változik; a nyelvjárás beszélői gyakrabban használják a köznyelvhez közelebb álló [an], [am] változatokat. Időbeli szempontból az okavavimo változásának fordulópontja a második világháború és a háború utáni időszak lehetett. Az ebben az időszakban született adatközlők beszédében az okavavimo változásának vagy eltűnésének jelei mutathatók ki. Térbeli szempontból az okavavimo változása feltehetően a következő sorrendben ment végbe: először a nyelvileg vegyes keleti okavavimo-területen hagytak fel vele, hasonló időben a központi okavavimo-zónában, legkésőbb pedig a nyugati okavavimo-területen. Először a legmarkánsabb okavavimas, a kezdő hangsúlyú an, am [ɔn], [ɔm] formában való megjelenése tűnt el. Az okavavimo eltűnésének hipotetikus kiindulópontjai a panevėžiškiai alnyelvjárás területének nagyobb városai lehettek: Panevėžys, Pasvalys, Pakruojis és Radviliškis környéke. Előre jelezhető, hogy az okavavimo hosszabb távon feltehetően eltűnik, és többé nem lesz a Pasvalys geolektusa és/vagy a Panevėžys központú nyugati keleti aukštaitis regiolektusza nyelvjárási jegyeinek kötegéhez tartozó elem. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ayad Yasser, Luthin Herb 2009: Térképezési nyelvjárás: GIS-alkalmazások Nyugat-Pennsylvania nyelvjárásának kutatásában. – The 2009 ESRI International User Conference — a lágy mássalhangzó előtt [ę], míg a kemény mássalhangzó előtt [ɔ] jelenik meg, ([ˈmʲɛˈkʲɛ] ~ miškė, [ɡʲɛˈu̯ʲɛˈnʲɔməs] ~ gyvenimas) és így tovább. 166 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV Rytų aukštaičių panevežiškių diferencinio požymio kaita: geoerdvinis aspektas Proceedings, július 13–17., San Diego, Kalifornia, USA, 1–26. Elérhető az interneten: http:// proceedings.esri.com/library/userconf/proc09/uc/papers/pap_1686.pdf. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Brazaitienė Laura 2020: A lietván nyelv változatai: a kutató és a hétköznapi nyelvközösségi tag perspektívái: kollektív monográfia, szerk. D. Aliūkaitė, D. Mikulėnienė, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Geržotaitė Laura 2017: A nyelvi változatosság és értékelése a perceptív dialektológia szempontjából: változatok és helyek mentális képei: kollektív monográfia, szerk. D. Aliūkaitė, D. Mikulėnienė, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Aliūkaitė Danguolė, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvisztika: ideológia, elmélet és módszerek. Alapfogalmak. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47. Aliūkaitė Danguolė, Mikulėnienė Danguolė 2014a: A geolektusok és regionális nyelvjárások kialakulásának sajátosságai Litvániában. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–266. ArcGIS. Adatfelosztás. Elérhető az interneten: https://developers.arcgis.com/rest/geoenrichment/api-reference/data-apportionment.htm#ESRI_SECTION1_206F094B25E540B3A01DB46E499EB08C. Būga Kazimieras 1961: Válogatott írások 3, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Būtenas Petras 1932: A magaslitván nyelvjárás okaváló nyelvjárásainak határai. – Archiwum Philologicum III, 168–209. Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialektológia, második kiadás, Cambridge: Cambridge University Press. Čepaitienė Agnė 2016: A differenciális nyelvjárási jegyek kvantitatív vizsgálata: a keleti aukštaitis panevėžiškiai és širvintiškiai esete. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 143–174. Čepaitienė Agnė 2016a: A nyugati aukštaitis kauniškiai és a keleti aukštaitis panevėžiškiai társadalmi-kulturális hálózatai. – Alkalmazott nyelvészet 8, 136–159. Elérhető az interneten: http://mif.vu.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/95/86. Čepaitienė Agnė 2018: A XXI. század eleji aukštaitis alnyelvjárások változása: összehasonlító geolingvisztikai szempont: doktori értekezés, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Straipsniai / Articles 167 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS Čepaitienė Agnė 2018a: A nyelvjárási sajátosságok változása Ramygala környékén. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 5, szerk. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 44–75. Čepaitienė Agnė 2019: A Pasvalys-geolektus: nyelvjárási sajátosságok dialektometriai szempontból. – Alkalmazott nyelvészet 12, 39–74. Elérhető az interneten: https://taikomojikalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/183/131. Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima 2020: A litván nyelv keleti aukštaitis alnyelvjárásainak kvantitatív elemzése. – Scando-Slavica 65, 1–37. Čepaitienė Agnė, Gudaitis Aidas 2021: Petro Būtenas okaváló nyelvjárásai határainak rekonstrukciója. – Kulturális tanulmányok Panevėžysben: Petras Būtenas (nyomtatásra elfogadva). Enrich (Analysis). Elérhető az interneten: https://pro.arcgis.com/en/pro-app/latest/tool-reference/analysis/enrich.htm. ESRI 2004: ArcGIS Desktop Help, Redlands: ESRI Press. Garšva Kazimieras 1977: A hangsúlyozás és a vokalizmus kapcsolata az északnyugati panevėžiškiai nyelvjárásban. – A litván nyelvészet kérdései 17, 76–87. Garšva Kazimieras 1982: Az északnyugati panevėžiškiai fonológiájának fontosabb sajátosságai. – Baltistica 18(1), 65–74. Garšva Kazimieras 1982a: A Joniškėlis környéki nyelvjárás szövegei, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Garšva Kazimieras 1984: Az északnyugati panevėžiškiai akútnus és cirkumflexus hangjainak időtartama és intenzitási csúcsa. – A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái 2(87), A sorozat, 74–82. Garšva Kazimieras 2002: A panevėžiškiai fonetikájának fejlődése a lett határ két oldalán. – Acta Linguistica Lithuanica 47, 9–18. Gerullis Georg 1930: Litauische dialektstudien, Leipzig: Markert & Petters Verlag. Geržotaitė Laura 2016: A fiatal šiauliaiak és panevėžiškiai nyelvjárási öntudata: határok a mentális térképeken. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 121–142. Girdenis Aleksas, Kači uškienė Genovaitė 2006: A diftongusok intonációi: északi žemaičiai és északi panevėžiškiai. – Acta humanitaria universitatis Saulensis 1, 35–40. Girdenis Aleksas, Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelvjárások osztályozásáról. – Nyelvészet 14, 139–147. Hoch Shawn, Hayes James 2010: Geolingvisztika: a földrajzi információs rendszerek és a tudomány beépítése. – The Geographical Bulletin 51, 23–36. How Multivariate Clustering works. Elérhető az interneten: https://pro.arcgis.com/en/pro-app/latest/tool-reference/spatial-statistics/how-multivariate-clustering-works.htm. 168 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A keleti aukštaitis panevėžiškiai differenci... geotérbeli szempont Yamada Ikuho 2016: Thiessen-poligon. – The International Encyclopedia of Geography, szerk. D. Richardson, N. Castree, M. F. Goodchild, A. Kobayashi, W. Liu, R. A. Marston, John Wiley & Sons, Ltd, 2–6. Jaunius Kazimieras 1898 (1970): A panevėžiškiai nyelvjárás. Kalbininkas Kazimieras Jaunius, szerk. V. Drotvinas, V. Grinaveckis. Vilnius: Mintis. Kačiūskienė Genovaitė 1982: Az északi panevėžiškiai nyugati változatának magánhangzó-mennyisége és fonológiai értelmezése. – Nyelvészet 33(1), 39–45. Kačiūskienė Genovaitė 1983: Az északi panevėžiškiai mormoló magánhangzóinak fonetikai sajátosságai, disztribúciója és fonológiai értelmezése. – Nyelvészet 34(1), 24–38. Kačiūskienė Genovaitė 1984: Az északi panevėžiškiai nyelvjárás magánhangzóinak pszichoakusztikai osztályozása. – Nyelvészet 35(1), 42–53. Kačiūskienė Genovaitė 2000: A hangsúlytalan i/u és ę/ǫ használata Joniškėlis és Pakruojis környékének összefüggő szövegeiben. – Baltu filologija IX, 25–31. Kačiūskienė Genovaitė 2003: A harmadik évezred egyeteme Šiauliaiban: a hallgatók anyanyelvi nyelvjáráshoz való viszonya. – Pedagogika 69, 88–92. Kačiūskienė Genovaitė 2005: A panevėžysi nyelvjárások leírása – az északi panevėžiškiai nyelvjárás első tudományos vizsgálata. – A nyelvtörténet és a dialektológia problémái 1, 49–53. Kačiūskienė Genovaitė 2005a: Antanas Baranauskas és Kazimieras Jaunius helye az északi panevėžiškiai nyelvjárás kutatásának történetében. – A Litván Katolikus Tudományos Akadémia kongresszusának tanulmányai 19, 499–503. Kačiūskienė Genovaitė 2005b: A tanyai építmények elnevezései az északi panevėžiškiai nyelvjárásban: kérdőíves vizsgálat. – Az ember a nyelv terében 4, 60–64. Kačiūskienė Genovaitė 2006: Az északi panevėžiškiai nyelvjárás fonológiájának jellemzői, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Kačiūskienė Genovaitė 2009: A beszélt litván nyelv korpusza: a nyelvjárási formák használata. – Filologija 14, 61–67. Kačiūskienė Genovaitė 2012: A „Beszélt litván nyelv korpuszában” tükröződő nyelvjárási fonetikai sajátosságok. – Baltistica 8, 53–62. Kačiūskienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1982: A „zemgaliai” anaptixise az északi panevėžiškiai nyelvjárásban és eredete. – Baltistika 18(2), 189–191. Kačiūskienė Genovaitė, Girdenis Aleksas 1997: A keleti aukštaitis és az északi žemaičiai hangsúlyai: közös vonások és különbségek. – Nyelvészet 46(1), 31–36. Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti grammatikája, Vilnius: Mintis. Straipsniai / Articles 169 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS Lameli Alfred, Kehrein Roland, Stefan Rabanus (szerk.) 2010: Language and Space: An International Handbook of Linguistic Variation. 2. köt.: Language Mapping, Berlin: Mouton de Gruyter. Lee Jay, Kretzschmar Wiliam A. 1993: Nyelvi adatok térbeli elemzése GIS-funkciókkal. – International Journal of Geographic Information Systems 7(6), 541–560. Lee Jay, Jiajun Qiao, Han Dong 2018: GIS a nyelvészeti kutatásban. – Computer Science, 152–156. A Litván Köztársaság lakott helyei. Elérhető az interneten: https://www.arcgis.com/home/item.html?id=66816b6b9033409aa36b8a06c07ba9e8. LKA I – A litván nyelv atlasza, 1. köt.: Lexika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977. LKA II – A litván nyelv atlasza, 2. köt.: Fonetika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982. LKA III – A litván nyelv atlasza, 3. köt.: Morfológia, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1991. LKT 1970: Litván nyelvjárások. Chrestomathia, szerk. E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Vilnius: Mintis. LKTCh 2004: A litván nyelvjárások chrestomathiája, szerk. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Litván Nyelvi Intézeti Kiadó. Az LMA Vrublevskis Könyvtár térképei. Elérhető az interneten: https://maps-lmavb.hub.arcgis.com/. Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaitis nyelvjárási szövegek II, Vilnius: VU Kiadó. Meiliūnaitė Violeta 2009: A déli panevėžiškiai vokalizmusa és fejlődésének jellemzői, Kaunas: Vytautas Magnus Egyetem, Litván Nyelvi Intézet. Michael Bauer Research GmbH. Elérhető az interneten: http://downloads.esri.com/esri_content_doc/dbl/int/MB-Research_Notes_July_2020.pdf. Mikulėnienė Danguolė 2011: Leopold Geiter hozzájárulása a litván dialektológiához: geolingvisztikai szempont. – Dialektológia és geolingvisztika a kortárs Közép-Európában, 19–27. Mikulėnienė Danguolė 2019: A nyelvjárásiasság jegyeinek nomenklatúrája: a nyelvjárási jegyektől a nyelvjárásiasság jelölőiig. – Respectus philologicus 35(40), 51–62. Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė 2021: A nyelvjárási pont fogalma. – Baltistica (nyomtatásra elfogadva). 170 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV A keleti aukštaitis panevėžiškiai differenciális jegyének változása: geotérbeli szempont P u k e v i č i ū t ė A g n ė 2015: Keleti aukštaitis panevėžiškiai: klaszterelemzés a nyelvjárásiasság keresésére. – Acta Linguistica Lituanica 72, 175–195. R a m o n i e n ė M e i l u t ė 2006: A köznyelvhez és a nyelvjáráshoz való viszonyulás: Joniškėlis esete. – Nyelvi kultúra 7, 137–148. R u č i n s k a i t ė I r e n a 1984: A „mormoló” magánhangzók minőségi oppozíciója az északi panevėžiškiai nyelvjárásban. – Nyelvészet 35(1), 72–76. S a l y s A n t a n a s 1933: Néhány megjegyzés a nyelvjárások történetéhez. – Archivum Philologicum 4, 21–34. S a l y s A n t a n a s 1992: Írások, 4. köt.: A litván nyelvjárások, Róma: Litván Katolikus Tudományos Akadémia. T e e r a r o j a n a r a t S i r i v i l a i, T i n g s a b a d h K a l a y a 2011: GIS használata nyelvészeti kutatásban: egy nyelvjárási változás esete Thaiföld északkeleti régiójában. – Procedia Social and Behavioral Sciences 21, 362–371. T e e r a r o j a n a r a t S i r i v i l a i, T i n g s a b a d h K a l a y a 2011a: GIS-alapú megközelítés a nyelvjárási határok vizsgálatához. – Dialectologia 6(2011), 55–75. Mi az empirikus Bayes-féle krigelés? Elérhető az interneten: https://pro.arcgis.com/en/pro-app/latest/help/analysis/geostatistical-analyst/what-is-empirical-bayesian-kriging-.htm. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1966: Litván dialektológia, Vilnius: Mintis. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1975: A č’, dž’ // t’, d’ változásáról az északi panevėžiškiai főnévi paradigmában. – Nyelvészet 26(1), 85. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1979: A hangsúly visszahúzódása és a hangsúlyozási paradigmák. – Nyelvészet 30(1), 90–93. Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézeti Kiadó. Б а р а н о в с к и й А н т о н и й Я. 1898: Заметки о литовскомъ языкѣ и словарь, Санктпетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ. В о л ь т е р ъ Э д у а р д ъ А. 1886: Программа для указанія особенностейъ говоровъ Литвы и Жмуди, Санкт Петербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ. В о л ь т е р ъ Э д у а р д ъ А. 1904: Литовская хрестоматія 2, Санкт Петербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ. Straipsniai / Articles 171 AGNĖ ČEPAITIENĖ, AIDAS GUDAITIS A fonetikai differenciális jegy változása a panevėžysi keleti aukštaitis alnyelvjárásban: a geotérbeli megközelítés ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a panevėžysi keleti aukštaitis alnyelvjárás egyik fonetikai differenciális jegyével foglalkozik. E fonetikai sajátosságot a tőbeli hangsúlyos és hangsúlytalan féldiftongusok an, am [ɔn], [ɔm] ejtése jellemzi, amelyet hagyományosan „okavavimasnak” neveznek. E nyelvjárási sajátosság geolingvisztikai elemzésére Litvániában első alkalommal alkalmaztak GIS-technológián alapuló geotérbeli módszereket. A vizsgálat célja az „okavavimo” jelenség 100 év alatt bekövetkezett változásának meghatározása és folytonosságának értékelése. Az elemzett anyag két, különböző időszakban végzett kutatás adataira épül. Az elsőt Petras Būtėnas (1932) cikke közölte, amely pontosította az „okavavimo” fonetikai sajátosság határait a panevėžysi keleti aukštaitis alnyelvjárás területén. A második vizsgálatot e cikk szerzői végezték 45, 1888 és 1997 között született válaszadó hangfelvételei alapján; a felvételek a XXIst század elején főként az „okavavimo” fonetikai sajátosság területének pereméről készültek. Mindkét kutatás eredményeit GIS-eszközökkel és -módszerekkel létrehozott digitális térképek tükrözik. Megállapították, hogy a „okavavimo” fonetikai megkülönböztető jegy területe és intenzitása idővel megváltozott, és a jelenség csaknem eltűnt. Időbeli szempontból az „okavavimo” jegy használati intenzitásában bekövetkezett változás fordulópontja a második világháború és a háború utáni időszak lehetett. Az eredmények az „okavavimo” jegy következetes és fokozatos visszaszorulását mutatják. Ezt a legújabb társadalmi-gazdasági és társadalmi-kulturális adatok is alátámasztják. Beérkezett 2021. május 23-án. AGNĖ ČEPAITIENĖ AIDAS GUDAITIS Litván Nyelvi Intézet, Petro Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected] [email protected] 172 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIV