Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas

BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-2286-4080 Kutatási irányok: XVI–XVIII. századi porosz litván írásbeliség, a kétnyelvű litván lexikográfia és az írott litván nyelv története. DOI: doi.org/10.35321/all85-05 PETRO GOTLYBO MILKAUS FORDÍTOTTA ÉNEKEK POROSZ LITVÁNIA HIVATALOS EVANGÉLIKUS LUTHERÁNUS ÉNEKESKÖNYVÉBEN: KVANTITATÍV SZEMPONT A Peter Gottlieb Mielcke által a poroszországi Litvánia evangélikus lutheránusai számára készült hivatalos énekeskönyvben lefordított énekek: kvantitatív szempont ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány Petro Gotlybo Milkaus (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753) hozzájárulását elemzi Jono Berento (Johann Behrendt, 1667–1737) énekeskönyvének Iß naujo perweißdėtos ir pagérintos Giesmû=Knygos (Karaliaučius, 1732, ²1735 és mások) énekkészletéhez kvantitatív szempontból, továbbá tárgyalja a Milkaus által fordított énekek recepcióját a porosz litvániai hivatalos evangélikus lutheránus énekeskönyv későbbi szerkesztéseiben és kiadásaiban. A XVIII–XX. századi énekeskönyvek énekkészletének elemzése kimutatta, hogy Berento énekgyűjteményének első kiadását egészítették ki a legjelentősebben Milkaus énekeivel, míg néhány későbbi kiadásban egy Milkaus által fordított éneket Adomas Frydrichas Šimelpenigisnek (Adam Friedrich Schimmelfennig, 1699–1763) tulajdonítottak. KULCSSZAVAK: XVIII. századi litván írásbeliség, Petras Gotlybas Milkus (Peter Gottlieb Mielcke), Porosz Litvánia hivatalos evangélikus lutheránus 98 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus fordította énekek Porosz Litvánia hivatalos evangélikus lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont énekeskönyve, Jono Berento énekeskönyve Iß naujo pérweizdėtos ir pagerintos Giesmũ=Knygos (1732). A N N O T A T I O N A tanulmány kvantitatív szempontból elemzi Peter Gottlieb Mielcke (1695–1753) hozzájárulását Johann Behrendt (1667–1737) énekeskönyvének, az Iß naujo pérweizdėtos ir pagerintos Giefmũ=Knygos (Königsberg, 1732, 1735 stb.) énekkészletéhez. Tárgyalja továbbá a Mielcke által fordított énekek bekerülését a porosz litvániai evangélikus lutheránusok hivatalos énekeskönyvének későbbi kiadásaiba és változataiba. A XVIII.–20th századi énekeskönyvek énekkészletének elemzése azt mutatja, hogy Mielcke Behrendt énekeskönyvének első kiadásához járult hozzá a legjelentősebben. Emellett az énekeskönyv bizonyos későbbi kiadásaiban egy Mielcke által fordított éneket tévesen Adam Friedrich Schimmelpfennignek (1699–1763) tulajdonítottak. KULCSSZAVAK: XVIII. századi litván írások, Peter Gottlieb Mielcke, Porosz Litvánia evangélikus lutheránusainak hivatalos énekeskönyve, Johann Behrendt énekeskönyve Iß naujo pérweizdėtos ir pagerintos Giefmũ=Knygos (1732). A Königsbergi Egyetem neveltje, az ottani Litván Nyelvi Szeminárium első ismert docense, Jurbarko (németül Georgenburg) és Mielkiemio evangélikus lutheránus lelkésze, Petras Gotlybas Milkus (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753), a híres Pilkalnis-i kántor, Kristijonas Gotlybas Milkus (Christian Gottlieb Mielcke, 1733–1807) apja, a XVIII. század első felének egyik legaktívabb litván írásbeliség-pártolója volt. Érdemei elsősorban a főudvari prédikátor és teológiaprofesszor Jono Jokūbo Kvantas (Johann Jacob Quandt, 1686–1772) vezetésével megvalósított litván vallásos könyvkiadási projekthez kapcsolódnak: Milkus az első nyomtatott litván Biblia (1735) egyik fordítójaként és a teljes fordítás korrektora­ként, az új hivatalos énekeskönyv (1732) egyik összeállítójaként és az énekek fordítójaként, az Újszövetség korrektoraként (1727) ismert; emellett legalább öt porosz kormányrendeletet is lefordított, és nemrég megállapították, hogy számos, a Clavis Germanico-Lithuana kéziratos szótárban található kiegészítés (XVII–XVIII. század fordulója) az ő tollának tulajdonítható (Triškaitė 2013: 39–86). E tanulmány figyelme Milkaus litván nyelvészeti tevékenységének egyik irányára, az énekfordításra összpontosul. A litván írásbeliség történetírása Milkaus által lefordított és közzétett énekek számát eltérően adja meg. Így Gotfrydas Ostermejeris (Gottfried Ostermeyer, 1716–1800) az Erfte Littauifche Liedergefchichte című művében, később pedig Mykolas Biržiška Straipsniai / Articles 99 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ az Iš mūsų kultūros ir literatūros istorijos című könyvben 18-at említett (Ostermeyer 1793: 253; Ostermejeris 1996: 418; Biržiška 1931: 243), Ansas Bruožis a Mažosios Lietuvos buvusieji rašytojai ir žymesnieji lietuvių kalbos mylėtojai című tanulmányában – körülbelül 18-at ([Bruožis] 1920: 43), Vaclovas Biržiška az Aleksandryne című művében (1963) – 17-et vagy 16-ot (BržA II 52–53), míg a Bostonban kiadott Lietuvių enciklopedijoje (1959), valamint a Mažosios Lietuvos enciklopedijoje (2006) és a Mažosios Lietuvos enciklopedijos žinyne (2015) mindössze 16-ot jelölnek meg (LE XVIII 473; MLE III 117; MLEŽ 472). Ostermejerit követve továbbá rendszerint fenntartás nélkül elfogadják azt a véleményt, hogy Jono Berento (Johann Behrendt, 1667–1737) által összeállított énekeskönyvhöz a legtöbb éneket Adomas Frydrichas Šimelpenigis (Adam Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763) szolgáltatta (vö. „Schimmelpfennig hat zu dem Behrendtſchen Gefangbuch das meiſte geliefert“, Ostermeyer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364). A tanulmány célja, hogy felmérje Petro Gotlybo Milkaus kvantitatív hozzájárulását Jono Berento énekeskönyvének énekkészletéhez, feltárva annak arányát más fordítók hozzájárulásához képest, valamint meghatározza a Milkaus által fordított énekek recepcióját a porosz litvániai hivatalos evangélikus lutheránus énekeskönyv későbbi kiadásaiban és szerkesztéseiben. Az elemzés történeti összehasonlító és analitikus leíró módszereket alkalmaz. 1. PETRO GOTLYBO MILKAUS ÉNEKEI AZ 1732. ÉVI ÉNEKESKÖNYV KIADÁSÁBAN Jurbarko lelkészének, Petro Gotlybo Milkusnak fordításai először Įsruties (németül Insterburg) főlelkésze, Jono Berentas által összeállított új, hivatalos porosz litvániai evangélikus lutheránus énekeskönyv, az Iß naujo perweiždėtos ir pagerintos Giefmų=Knygos első kiadásában jelentek meg. Ez 1732-ben Königsbergben, Johanno Friedrich Reussner (?–1742) nyomdájában látott napvilágot (a továbbiakban: G1732). Az új énekeskönyv összeállítása Jono Jokūbo Kvantas litván vallásos könyvkiadási programjának megvalósításával kezdődött. Ostermejeris szerint, amikor Berentas az új énekeskönyvet készítette, Milkus buzgó segítőtárs volt: „Peter Gottlieb Mielcke [...] [w]ar [...] beym damaligen Gefangbuch [...] Behrendts vornehmster Gehülfe“ (Ostermeyer 1793: 253; Ostermejeris 1996: 418). E két lelkész együttműködésének nemcsak az énekeskönyv, hanem a litván Biblia létrehozásához is kedveztek a körülmények, mivel 1726 tavaszától 1735 végéig Milkus Jurbarkban szolgált, Įsruties egyházi kerületének központja közelében, ahol Berentas lelkészkedett. Milkus maga is említette az új énekeskönyvhöz való hozzájárulását a porosz kormányhoz Königsbergben 1731. április 23-án intézett kérvényében. Azt állította, hogy az énekeskönyvet kijavította, lemásolta, és sok új éneket fordított: „habe ich das Littauſche Gefang=Buch verbefſert, abgeſchrieben, und viele neue Lieder überſetzet“ 100 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus fordította énekek Porosz Litvánia hivata-los evangélikus lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont (Mielcke 1731–04–23: 21r; a fakszimile, az átírás és a fordítás lásd Triškaitė, Sidabraitė 2019: 98–99, 105). Saját fordításainak és benyújtott énekeinek számát nem nevezte meg, ezt azonban feltárja a napjainkig fennmaradt, jelenleg egyetlen ismert első kiadási példány, amelyet a berlini Porosz Kulturális Örökség Állami Könyvtárában őriznek (németül Staatsbibliothek zu Berlin – Preußischer Kulturbesitz; SBB PK: En 9820) (LBP 18, Nr. 135), mivel a fordítókat kriptonimekkel jelölték az énekek mellett. Milkaus új énekeskönyvhöz való kvantitatív hozzájárulásának felméréséhez figyelembe kell venni, hogy Berentas a XVIII. század elején megjelent, Frydrichas Zigmuntas Šusteris (Friedrich Sigmund Schuster, 1671–1750), Būdviečiai lelkésze által összeállított Naujos pagėrintos Giefmjų=Knygos (1705, a továbbiakban: G1705) című énekeskönyvre támaszkodott – ez Danielius Kleinas (1609–1666) Naujos Giefmjų Knygos (1666) című énekeskönyvének harmadik kiadása volt, amelyből az énekek háromnegyedét átvették (LB I 45; Michelini 2009: 97). Milkaus hozzájárulását tehát két szinten kell értékelni, pontosabban meg kell határozni a hozzájárulását az énekeskönyv új énekkészletéhez, illetve általában a teljes énekkészlethez, amely az új és a régi énekeket egyaránt magában foglalja. Az 1732. évi kiadásban és később Milkaus fordításait a „P. G. M. P. G.“ kriptonimmel jelölték, azaz P[eter] G[ottlieb] M[ielcke,] P[astor] G[eorgenburgensis] (Petras Gotlybas Milkus, Jurbarko lelkésze). Az új énekeskönyv első kiadásában kinyomtatott Milkaus-énekek címeit az 1. táblázat közli (az első ének első szava szerinti ábécérendben). Ezek közül 6 az énekeskönyv fő részében, 13 pedig a „Appendix arba Kittos naujos Giefmes ßwėžey pridėtos“¹ című függelékben jelent meg (lásd a 3. táblázatot). 1. TÁBLÁZAT. A G1732-ben közzétett, Petro Gotlybo Milkaus által fordított énekek és német eredetijeik A G1732-ben közzétett Milkaus-féle litván fordítások címei (strófák száma) A G1732-ben közölt német eredetik címei (strófák száma) A német eredetik szerzői IĖy Pon’s Diew’s mus nę́gelbėtu (3 str.) ← Wăr GOtt nicht mit uns diefe Ȝeit (3 str.) Martin Luther (1483–1546) IĘsau Kristau, kurs tu gawaï (3 str.) ← Der Du HErr IEsu Ruh und Raft (3 str.) Georg Werner (1589–1643) ¹ Minden bizonnyal az a törekvés, hogy minél több új éneket tegyenek közzé, meghatározta Berentas 1732. évi énekeskönyvének felépítését: nem egységes műként jelent meg, hanem egy fő részből (G1732 1–358, Nr. 1–301) és egy függelékből (G1732 359–408, Nr. 302–335) állt. Feltehetően, miután az énekeskönyv fő részét nyomdába adták, a többi új éneket még nyomtatásra készítették elő, ezért ezek később, a függelékben jelentek meg. Straipsniai / Articles 101 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Jézus Krisztus, hozzád kiáltok (13 versszak) ← Uram, Jézus Krisztus, hozzád kiáltok (13 versszak) névtelen Jézus, te mennyei öröm (8 versszak) ← IEſu meines Lebens Leben (8 str.) Ernst Christoph Homburg (1607–1681) KAd Griek’s mannę kankinti nôr (8 str.) ← Wenn meine Sēund mich kräncken (8 str.) Justus Gesenius (1601–1673) Laupſinkit’ Diewą Danguje, Krikščionis (8 str.) ← Dicsérjétek Istent, ti mindnyájan, keresztények (8 versszak) Nicolaus Herman (~1500–1561) MAłonus mumus buk Diewe (3 str.) ← Isten irgalmas akar lenni hozzánk (3 versszak) Martin Luther MIeli Krikščionis džiaukimės (10 str.) ← Nun freut euch lieben Chriften (10 str.) Martin Luther MIeli Krikščionis džiaugkitės (5 str.) ← Sey freudig arme Chriftenheit (5 str.) Valentin Thilo (1607–1662) Drága Jézus, töltsd el szívemet kegyelemmel (9 versszak) ← Hadd érezzem most, Jézus, irgalmadat (9 versszak) Heinrich Bussenijus (~1626–1665) Pagárbint’s Diewe buk irgi laupfintas (3 str.) ← GOtt ſey gelobet und gebenedeıet (3 str.) Martin Luther PAliecawōk mielamui Diewui ſawo Kellus (12 str.) ← Befiehl du deine Wege (12 str.) Paul Gerhardt (1607–1676) PRIeß Diewą ſawą mieląjį (9 str.) ← Megérdemeltem; mit is akarok még (9 versszak) Paul Gerhardt RYkāukit jus wierniejį (6 str.) ← Nun jauchtzet all ihr Frommen (6 str.) Michael Schirmer (1606–1673) SU Dekawone jau linkmay laupſinkit’ (9 str.) ← Most mindnyájan adjatok hálát és tiszteletet (9 versszak) Paul Gerhardt Szívből készítsétek elő, ki-ki a maga szívét (4 versszak) ← Mit Ernſt o Menſchen Kinder (4 str.) Valentin Thilo S3wenta Dwaſe mus aplankyk (7 str.) ← Ó, Szentlélek, térj be hozzánk (8 versszak) Michael Schirmer Te, drága Jézus, én lelkem (12 versszak) ← Jézus, aki az én lelkem (12 versszak) Johann Rist (1607–1667) WIſgálys amžinaſsis Tėwe, ſuffimilk ant muſų (3 str.) ← Ó, mindenható örök Atya, irgalmazz nekünk (3 versszak) Johann Horn (~1490–1547) Mintañ matyti, Milkaus išverstų vokiškų giesmių autoriai buvo žymiausi XVI ir XVII a. kūrėjai. Jis išvertė keturias Martino Lutherio (1483–1546) ir tris 102 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus fordította énekek Porosz Litvánia hivata­los evangélikus lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont Paul Gerhardt (1607–1676) énekét, Michael Schirmer (1606–1673), illetve Valentin Thilo (1607–1662) két-két énekét, valamint Johann Horn (~1490–1547)², Nicolaus Herman (~1500–1561), Georg Werner (1589–1643), Heinrich Bussenijus (~1626–1665), Justus Gesenius (1601–1673), Johannes Rist (1607–1667), Ernst Christoph Homburg (1607–1681) egy-egy énekét fordította, továbbá egy névtelen éneket³ (lásd az 1. táblázatot). Megállapítható, hogy a 15 német éneket Milkus először fordította litvánra, 4 fordítása pedig már korábbi fordítások új változata (Michelini 2010: 133–161, továbbá 225–226). Az 1732. évi kiadás további kriptonimjei tanúsítják, hogy Milkuson kívül még több porosz litvániai lelkész járult hozzá új énekfordításokkal Berentas énekeskönyvéhez. A „J. B. Arch. Inft.“, „I. B. Arch. I.“ és „J. B. A. J.“ kriptonimekkel jelölt énekeket maga Berentas fordította, az „A. F. S. P. P.“ a Papelkių-i lelkész Adomas Frydrichas Šimelpenigis, a „P. R. P. W.“ a Valtarkiėmio-i lelkész Pilypas Ruigys (Philipp Ruhig, 1675–1749), a „C. St. P. S.“ a Želva-i lelkész Kristijonas Štimeris (Christian Stimer, Stimehr, 1676–1750), az „A. L. P. M.“ a Klaipėda-i lelkész Abraomas Dovydas Liuneburgas (Abraham David Lüneburg, 1670–1743), a „J. J. S. Pašt. Ruff.“ pedig a Rusnė-i lelkész Jonas Jokūbas Šperberis (Johann Jacob Sperber, 1679–1741) fordításait jelöli. Berentas három, akkor már elhunyt fordító himnodikus hagyatékából is kiegészítette énekeskönyvét néhány énekkel: Katyčiai-i lelkészének, Jono Andriaus Cezarisnak (Johannes Andreas Caesar, ~1650–1710), Pilupėnai-i lelkészének, Kristupas Polisnak (Christoph Poll,?–1693) és Narkyčiai-i lelkészének, Frydrichas Kristupas Rabėnak (Friedrich Christoph Rabe, 1669–1720) énekeivel (az általuk fordított énekek mellé rendre a „J. A. Cæf. P. C.“, „J. Andr. Cæfar. Paft. Coadjut.“, „Chriftoph. Poll. P. Pillupp.“, „Chriftoph. Pollii. Paft. Pillup.“, „C. Poll. P. P.“; „F. C. R. P. N.“ jelölések kerültek) (vö. LB I 46). Berentas az 1732. évi énekeskönyvben 335 régi és új éneket közölt (G1732 1–408, Nr. 1–335; Quandt 1735–12–01: [VI]). Guido Michelini kutatásai alapján Berentas első énekeskönyv-kiadása – forrásához, Šusteris énekeskönyvéhez képest – 81 énekkel bővült, amelyek közül 75 éneket fordítottak ² Milkaus „Wilffálys ämžináffis Tėwe, fufimilk ant murû“ című énekének „O allmächtiger ewiger Vater / erbarm dich unfer“ című német eredetijét Hornnak tulajdonították Philipp Wackernagel adatai alapján (lásd Wackernagel 1870: 356, Nr. 427; továbbá lásd Michelini 2010: 226). ³ Milkaus „Įežau Kriftau, tawęſp’ Baukiu“ című énekének „HErr IEſu Chriſt ich ſchrey zu dir“ című német eredetijének szerzőjeként a későbbi énekeskönyvekben (például 1877-ben és 1936-ban) „Janssen“ szerepel. Lehetséges, hogy a hivatkozás Petrus Janssen (1698–1770) énekfordítóra vonatkozott (bővebben róla lásd Koch 1973: 34–35). Straipsniai / Articles 103 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ tíz porosz litvániai lelkész énekét, 6 pedig névtelen⁴. Az 1732. évi kiadásban szereplő kriptonimekből kitűnik, hogy Berentas 18 fordítást, Šimelpenigis 15-öt, Ruigys 9-et, Štimeris 4-et, Liuneburgas és Šperberis pedig egyet-egyet közölt. Ezenfelül Berentas nyolc új éneket vett fel énekeskönyvébe már elhunyt lelkészektől: Cezaris és Polis 3–3 éneket⁵, Rabė pedig 2-t. Az összes fordítót énekeinek számával megelőzi Milkus – fordításaiból 19 jelent meg (lásd az 1. táblázatot), azaz eggyel több, mint Berentasé. Így az énekeskönyv új énekkészletét kvantitatív módon értékelve, vagyis az új énekek számát figyelembe véve megállapítható, hogy 1732-ben a kortárs fordítók közül Milkus fordításaiból tették közzé a legtöbbet: az első kiadásban fordításai az új énekkészlet 23,45%-át, vagyis csaknem egynegyedét, és az ebben a kiadásban közzétett összes ének 5,67%-át teszik ki (igaz, a hivatalos énekeskönyvet később folyamatosan újabb, más fordítók által készített énekekkel egészítették ki, ezért Milkus hozzájárulása csökkent, lásd alább – 2. fejezet). Visszatérve Ostermejeris azon állítására, hogy Berentas énekeskönyvéhez Šimelpenigis adta a legtöbb éneket (Ostermejer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364), meg kell állapítani, hogy az 1732. évi kiadásban a közzétett énekek száma alapján még harmadik volt. 2. PETRO GOTLYBO MILKAUS ÉNEKEI AZ 1735. ÉVI ÉNEKESKÖNYV KIADÁSÁBAN Berentas új énekeskönyvét néhány évente adták ki. Milkus 1753. június 9-i haláláig még ötször jelent meg: a második kiadást 1735-ben, a harmadikat 1738-ban, a negyediket 1740-ben, az ötödiket 1745-ben, a hatodikat 1748-ban nyomtatták ki (LB I 45–47, Nr. 135–140)⁶. ⁴ Ennyi ének (75 + 6 = 81) adódik Michelini Jono Berento Iš naujo perweizdėtos ir pagėrintos Giesmių Knygos. Mörlino traktato pritaikymas poezijoje című monográfiájában közzétett új G1732-szövegek összesítéséből (Michelini 2010: 67–209; vö. Michelini 2009: 104). ⁵ E három Jono Andriaus Cezaris-ének egyike, a „Kam tu Žmogau wargingas“, először Jono Rikovįjus (Johann Richovius, 1652–1703) énekeskönyvében jelent meg (lásd „Kám režáili žiwatą“, G1685 522–524), később Frydrichas Zigmuntas Šusteris énekeskönyvében ismét közölték (lásd G1705 407–408), 1732-ben pedig erősen szerkesztett formában jelent meg, ezért új fordításnak tekintik (Michelini 2010: 185–186). Egy másik éneket, a „Diewe miel’s Štav Taw Paklàną“ címűt, Šusteris és Rikovįjus énekeskönyveiből nyomtatták újra (lásd G1685 367–368; G1705 566–568), így 1732-ben összesen 4 Cezaris által fordított éneket tettek közzé. ⁶ Hozzá kell tenni, hogy a még későbbi kiadások, jóllehet Berentas énekeskönyvéből nőttek ki és megtartották a folyamatos számozást (például az 1750. évi kiadást hetediknek, az 1753. évit nyolcadiknak tekintik), Adomas Frydrichas Šimelpenigis összeállításai voltak, és Šimelpenigis énekeskönyvének nevezik őket (lásd LB I 386, Nr. 1097–1098 és mások; a Šimelpenigis által összeállított, klasszikus modellű hivatalos litván énekeskönyvről bővebben lásd Michelini 2009: 132–153). 104 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus fordította énekek Porosz Litvánia hivata­los evangélikus lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont A litván bibliográfusok és a litván írásbeliség kutatói egyetlen, napjainkig fennmaradt példányát sem ismerték a második (1735) kiadásnak (Biržiška 1924: sk. 54, Nr. 153; LB I 45, Nr. 136). Úgy vélték, hogy ez a kiadás nem maradt fenn (Michelini 2010: 49; Michelini 2013: 84). Nemrégiben a második kiadás egyik példányát Prágában, a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárában találták meg (csehül Národní knihovna České republiky; NK ČR: 33 K 139; az 1735. évi énekeskönyvről mint forrásról és mint műről lásd Triškaitė 2020: 33–82). Bár a második kiadás mindössze három évvel az első nyomtatása után jelent meg, a két kiadás összehasonlító elemzése jelentős mennyiségi és minőségi változásokat tárt fel. Az 1735-ben megjelent második énekeskönyv-kiadást nemcsak új énekekkel egészítették ki, hanem szerkezetét is átalakították, az énekek nyelvét pedig szerkesztették. Az első kiadáshoz képest a második 26 új énekkel bővült, egy korábbit pedig elhagytak. Más szóval az énekek száma az énekeskönyvben 335-ről 360-ra nőtt (vö. G1732 1–408, Nr. 1–335 és G1735 1–432, Nr. 1–360). Az 1735. évi kiadásból kimaradt ének Milkus „Mieli Krikščionis džiaukimės“ című fordítása volt – Martin Luther népszerű „Nun freut euch lieben Christen“ című énekének fordítása. 1732-ben e versnek két fordítását is közzétették – nemcsak Milkusét, hanem Berentas „Iu mes mielėji Krikščionis linksmay“ című fordítását is –, 1735-től azonban az énekeskönyvben már csak a második maradt meg (vö. G1732 171–172, Nr. 161; 389–390, Nr. 323 és G1735 196–197, Nr. 182; lásd még G1832 225–226, Nr. 208 és mások). Fontos újítás volt az is, hogy az 1732. évi kiadás „Appendix arba Kittos naujos Giesmės ßwėžey pridėtos“ című függelékében (G1732 359–408, Nr. 302–335) közölt valamennyi éneket, köztük Milkus énekeit is, 1735-ben áthelyezték az énekeskönyv fő részébe, a megfelelő tematikus énekcsoporthoz, és új függeléket állítottak össze „Kittos naujos Giesmės ßwėžey pridėtos“ címmel (G1735 398–432, Nr. 335–360). Ebbe került mind a 26 új ének, amelyeknek mindössze két fordítójuk volt: Fabijonas Ulrichas Glazeris (Fabian Ulrich Glaser, 1688–1747), aki itt először 18 éneket tett közzé, valamint Adomas Frydrichas Šimelpenigis, aki 8 új fordítást nyújtott be (Berentas énekeskönyvének második kiadásáról és újításairól részletesebben lásd Triškaitė 2020: 55–67). Milkus új fordításai sem az énekeskönyv fő részében, sem az újonnan összeállított függelékben nem jelentek meg többé. Éppen az 1735-ben közzétett énekek számát tekintve előzte meg Šimelpenigis Milkust: a második kiadásban Milkus 18 fordítása, Šimelpenigis pedig 23 fordítása jelent meg (a függelékben elhelyezett 8 új éneken kívül az énekeskönyv fő részében első kiadásából 15 énekét is megismételték). Így Ostermejeris, amikor azt állította, hogy Berentas énekeskönyvéhez Šimelpenigis szolgáltatta a legtöbb éneket (Ostermeyer 1793: 130; Ostermejeris 1996: 364), csak részben volt igaza, mivel Šimelpenigis egyre gyarapodó fordításaival 1735-től tett szert fölényre. A második kiadásban közzétett Milkus-énekek az új énekkészlet 16,98%-át és az egész énekeskönyv énekkészletének 5%-át tették ki. Straipsniai / Articles 105 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Feltehetően ugyanennyi Milkus-éneket közöltek a harmadik (1738) és a negyedik (1740) kiadásban is, amelyekből eddig egyetlen példányt sem találtak, továbbá az ötödikben (1745), amelynek egyetlen ismert példányát a Szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik (ЛБ 1044) (LB I 46–47, Nr. 139), valamint a hatodikban, amelyből két példány ismert: az egyik a berlini Porosz Kulturális Örökség Állami Könyvtárában található (SBB PK: En 9822) (LBP 18, Nr. 140), a másik, hiányos példány pedig a Vilniusi Egyetem Könyvtárában (VUB: LR 810/1) (LB I 47, Nr. 140). Ezt a feltevést Milkus énekeinek későbbi énekeskönyvekben való továbbélésének elemzése támasztja alá (lásd alább – 3. fejezet). Csak az arányok változtak a többi fordító hozzájárulásához képest, mivel az új kiadások énekkészlete folyamatosan bővült; például a negyedik kiadás 400 énekből állt (Ostermeyer 1793: 111; Ostermejeris 1996: 356), az ötödik 409-ből⁷, a hatodik pedig 417-ből (G1748; lásd még Quandt 1748–03–01: [VII]). 3. PETRO GOTLYBO MILKAUS ÉNEKEINEK RECEPCIÓJA A HIVATALOS ÉNEKESKÖNYV KÉSŐBBI KIADÁSAIBAN Milkaus fordításait a hivatalos énekeskönyv későbbi szerkesztéseiben és kiadásaiban is újranyomtatták. 1750-ben megjelent Adomas Frydrichas Šimelpenigis által összeállított hivatalos énekeskönyv-kiadás a második résszel kiegészítve, és ezzel kezdetét vette a klasszikus modellű énekgyűjtemény hagyománya (részletesebben lásd Michelini 2009: 132–153). 1750 és 1776 között jelent meg a hivatalos énekeskönyv hetedik–tizenharmadik kiadása, 1791-ben pedig feltehetően ismét kiadták a nyolcadikat (lásd LB I 386–388, Nr. 1097–1104; LBP 68, Nr. 1097, 1102). A XIX. század első felében Karolis Gotardas Keberis (Karl Gotthard Keber, 1756–1835) által készített énekeskönyv-szerkesztést (¹1832) az általa hozzáadott harmadik résszel együtt nyomtatták (lásd LB I 191–192, Nr. 533–535), a század második felében pedig néhány évente megjelent Frydrichas Kuršaitis (Friedrich Kurschat, 1806–1884) szerkesztése (lásd LB I 204–205, Nr. 570–576; LB I 213–215, Nr. 595–601), amelyet 1857-től már az általa összeállított harmadik résszel együtt nyomtattak. Mindezen szerkesztések első két részét a Šimelpenigis által készített klasszikus modellű énekeskönyvből vették át, amelynek első része Berentas énekeskönyvén, második része pedig Glazeris énekgyűjteményén alapult. 7 Kvantas az előszóban ennek a kiadásnak 408 énekét említette (az idézetet lásd Michelini 2010: 49, 279. jegyzet), valójában azonban 409-et tartalmaz (LB I 46, Nr. 139; Kaunas 1996: 166; Michelini 2009: 115). 106 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas 2. TÁBLÁZAT. Az „IEżau Kriftau, kurs tu gawai“ című ének és fordításának attribúciója a hivatalos énekeskönyv 1732., 1735. és 1832. évi kiadásaiban G1732 375, Nr. 313 G1735 62, Nr. 61 G1832 [68], Nr. 72 P. G. M. P. G. P. G. M. P. G. A. F. S. P. P. IEżau Kriftau, kurs tu gawai, Grabbe atfiilfet’ ſkannay, dūk mums tawij’ ilſētifi irgi nũ Grieķū lautifi. IEżau Kriftau, kurs tu gawai, Grabbe atfiilfet’ ſkannay, dūk mums tawij’ ilſētifi, irgi nũ Grieķū lautifi. Iėżau Kriftau, kurs tu gawai Grabe atfiilfet ſkaney, dūk mums tawij’ ilſētifi, irgi nũ Grieķū lautifi. 2. Dūk mums Nuſſitikkejimą, atpirk­tiems per tawo Kraujã, welk mus į Dangauſ Linkſmybę, pas ſawo Tėwo Sżwiefybę. 2. Dūk mums Nuſſitikkejimą, atpirk­tiems per tawo Kraujã, welk mus į Dangauſ Linkſmybę, pas ſawo Tėwo Sżwiefybę. 2. Dūk mums Nuſſitikėjimą, atpirktiems per tawo Kraują, welk mus į Dangauſ Linkſmybę, pas ſawo Tėwo Sżwiefybę. 3. Taw Dėkui, Iėżau mielafiſs, uź mus nukryźawotafiſs; dūk mums per tawo tą Mūk ą, nukakti į Dangauſ Dźaugſmą. 3. Taw Dėkui, Iėżau mielafiſs, uź mus nukryźawotafiſs; dūk mums per tawo tą Mūk ą, nukakti į Dangauſ Dźaugſmą. 3. Neked hála, kedves Jézus, hogy értünk keresztre feszíttettél. Add meg nekünk szenvedésed által, hogy a menny örömébe jussunk. A hivatalos énekeskönyv repertoárjának elemzése arról tanúskodik, hogy később is – mind Šimelpenigis, mind Keberis, mind Kuršaitis, mind pedig a 20. század későbbi kiadásaiban (például 1936-ban) – megmaradt Milk us 18 lefordított éneke (lásd a 3. táblázatot). Ezek mind ugyanazok az énekek, amelyeket első ízben 1732-ben tettek közzé, majd az 1735-ös kiadásban megismételtek (lásd korábban – a 2. fejezetet). Más szóval 1735-től Milkaus énekeinek száma állandóvá vált a hivatalos énekeskönyvben – ettől kezdve két teljes évszázadon át mindig 18 fordítását közölték (lásd a 3. táblázatot). Figyelmet érdemel, hogy egyes későbbi kiadásokban (például az 1776., 1832., 1877. és 1936. éviekben) a Milkaus által Georg Werner „Der Du HErr IEſu Ruh und Raft” című művéből fordított „IEżau Kriftau, kurs tu gawai” ének mellett a fordítóként „A. F. S. P. P.” kriptonim alatt Šimelpenigis szerepel (G1776 67–68, Nr. 72; G1832 [68], Nr. 72; G1877 67–68, Nr. 72; G1936 67–68, Nr. 72). Más szóval ezekben a kiadásokban mindössze 17 olyan ének található, amelyet a „P. G. M. P. G.” kriptonim jelöl, és Milk u-nak tulajdonítanak (lásd a 3. táblázatot). A filológiai összehasonlító elemzés azonban arról tanúskodik, hogy valójában ez az ének ugyanaz a fordítás, amelyet már 1732-ben Milkaus nevével tettek közzé (lásd a 2. táblázatot). Hogy az „IEżau Kriftau, kurs tu gawai” fordításának Šimelpenigishez való hozzárendelése a későbbi énekeskönyvekben tévedésnek tekintendő, azt az a körülmény is kétségtelenné teszi, hogy Milk us fordítóként szerepel mind Berentas énekeskönyvének második kiadásában (G1735 62, Nr. 61, lásd a 2. táblázatot), mind pedig magának Šimelpenigisnek a szerkesztésében készült Straipsniai / Articles 107 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ nyolcadikban (lásd G1753[=G1791] 67–68, Nr. 72)⁸ (igaz, a Šimelpenigis halála után, 1776-ban megjelent tizenharmadik kiadásban ennél az éneknél már az „A. F. S. P. P.” kriptonim szerepel). Sőt, Petras Gotlybas Milk usnak tulajdonította e fordítást fia, Kristijonas Gotlybas Milkus is az általa összeállított nem hivatalos énekeskönyvben Sėnos ir naujos krikščioniškos Giesmės (1806, a továbbiakban – MG1806, lásd az 1. ábrát). Megjegyzendő, hogy a fiú, amikor közreadta apja által fordított éneket, kissé szerkesztette is⁹: P. C. M. P. G. Jezau Kristau! kurs tu gawai Grabbe atſilſēt ſkanney, dûk mums tawiĵ’ ilſētiſi irgi nû Griekû lâutiſſi. 2. Dûk mums Nuſſitikėjimą, atpirk­tiems per tawo Kraują, weſk mus į Dangų błownajį pas Tėwą, mus taip mylinti. 3. Taw Dėkui Jezau mielaſſis, uź mus nukry­źawotaſſis, dûk mums per tawo Muką tą nukaikt į Dźiaugſmą amźiną. (MG1806 69, Nr. 70) ¹ ÁBRA. A „Jezau Kristau! kurs tu gawai” ének és fordításának attribúciója Kristijonas Gotlybas Milkaus énekeskönyvében Sėnos ir naujos krikščioniškos Giesmės (1806); VUB: Lʀ 777 ⁸ Hogy az 1791-ben megjelent énekeskönyv a nyolcadik kiadás újranyomása volt, lásd LB I 388, Nr. 1103. Jelenleg a nyolcadik kiadás egyetlen ismert példánya címlap nélkül maradt fenn, ezért a megjelenés pontos éve ismeretlen. Kvantas előszava (1752-re datálva), valamint az énekeskönyvvel egybekötött, 1753-ban kinyomtatott imakönyv alapján feltételezik, hogy 1752-ben vagy 1753-ban kellett megjelennie (LB I 386). ⁹ A közölt idézetben a fordítás javított helyeit – a helyesírási és központozási korrekciók kivételével – e tanulmány szerzője aláhúzta. Megjegyzendő, hogy az ének mellett szereplő „P. C. M. P. G.” kriptonimban sajtóhiba maradt: „C.” helyett „G.”-nek kellett volna állnia (vagyis „G[otlybė]”). 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas 3. TÁBLÁZAT. A G1732-ben közölt, Petras Gotlybas Milkus által fordított énekek és recepciójuk a 18–20. század hivatalos énekeskönyvkiadásaiban Sorszám | A G1732-ben közölt Milkaus-litván fordítás kezdete | G1732 oldala, az ének sorszáma | G1735 oldala, az ének sorszáma | G1753 oldala, az ének sorszáma | G1776 oldala, az ének sorszáma | G1832 oldala, az ének sorszáma | G1877 oldala, az ének sorszáma | G1936 oldala, az ének sorszáma 1. Pagarbinti Š, Dieve buk įgal laupintas — p. 138–139, Nr. 130 — p. 161, Nr. 149 — p. 106–167, Nr. 173 — p. 106–167, Nr. 173 — p. 106–167, Nr. 173 — p. 106–167, Nr. 173 — p. 106–167, Nr. 173 2. MAnoumus buk Dieve — p. 152–153, Nr. 144 — p. 175, Nr. 163 — p. 178, Nr. 187 — p. 178, Nr. 187 — p. 201–202, Nr. 187 — p. 178, Nr. 187 — p. 178, Nr. 187 3. JEr Pon’s Diew’s mus ne gelbetu — p. 157, Nr. 148 — p. 179, Nr. 167 — p. 181–182, Nr. 191 — p. 181–182, Nr. 191 — p. 205, Nr. 191 — p. 181–182, Nr. 191 — p. 181–182, Nr. 191 4. Mieli Krikščionis džiaukimės — p. 171–172, Nr. 161 — – — – — – — – — – — – 5. Jėzau Kratau, tavep’ bačkiu — p. 194–196, Nr. 178 — p. 223–225, Nr. 201 — p. 244–246, Nr. 241 — p. 244–246, Nr. 241 — p. 279–281, Nr. 241 — p. 244–246, Nr. 241 — p. 244–246, Nr. 241 6. Miel’s Jėzau fawa man futek Malonę — p. 196–197, Nr. 179 — p. 225–226, Nr. 202 — p. 246, Nr. 242 — p. 246, Nr. 242 — p. 281–282, Nr. 242 — p. 246, Nr. 242 — p. 246, Nr. 242 7. RYškauk it jus wiernеji — p. 361, Nr. 303 — p. 5–6, Nr. 5 — p. 7–8, Nr. 7 — p. 7–8, Nr. 7 — p. 8–9, Nr. 7 — p. 7–8, Nr. 7 — p. 7–8, Nr. 7 8. Širdingay pratikykit, kožnas favo Szirdį — p. 362, Nr. 304 — p. 7–8, Nr. 7 — p. 9, Nr. 9 — p. 9, Nr. 9 — p. 10–11, Nr. 9 — p. 9, Nr. 9 — p. 9, Nr. 9 9. Laupinkit’ Diewą Danguje, Krikščionis — p. 362–363, Nr. 305 — p. 18–19, Nr. 19 — p. 18–19, Nr. 18–19, Nr. 21 — p. 16(e)–16(f), Nr. 21 — p. 18–19, Nr. 21 — p. 18–19, Nr. 21 10. Jėzau, tu Dangaus Linksm ybę — p. 372–373, Nr. 311 — p. 51–52, Nr. 52 — p. 54–55, Nr. 61 — p. 54–55, Nr. 61 — p. 52–53, Nr. 61 — p. 54–55, Nr. 61 — p. 54–55, Nr. 61 Straipsniai / Articles 109 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Sorszám | A G1732-ben közölt Milkaus litván fordítások kezdete | G1735 oldala, az ének sorszáma | G1753 ének- = [179] oldala, az ének sorszáma | G176 oldala, az ének sorszáma | G182 oldala, az ének sorszáma | G1877 oldala, az ének sorszáma | G1936 oldala, az ének sorszáma. 11. KAD Griekės manne kankinių nór — p. 373–374, Nr. 312 — p. 54–55, Nr. 54 — p. 57–58, Nr. 63 — p. 55–56, Nr. 63 — p. 57–58, Nr. 63 — p. 57–58, Nr. 63 12. Ilgiau Kritau, kurs tu gavai — p. 375, Nr. 313 — p. 62, Nr. 61 — p. 67–68, Nr. 72 — p. [68], Nr. 72* — p. 67–68, Nr. 72* — p. 67–68, Nr. 72* — p. 67–68, Nr. 72* 13. Sėventa Dvawna mus aplanky — p. 379–380, Nr. 316 — p. 85–87, Nr. 87 — p. 94–95, Nr. 102 — p. 99–101, Nr. 102 — p. 94–95, Nr. 102 — p. 94–95, Nr. 102 — p. 94–95, Nr. 102 14. Wingdÿs amžinasis Tėve, užmirik ant mumū — p. 380–381, Nr. 317 — p. 93–94, Nr. 95 — p. 100–101, Nr. 110 — p. 108, Nr. 110 — p. 100–101, Nr. 110 — p. 100–101, Nr. 110 — p. 100–101, Nr. 110 15. Tu, miel’s Tėvau, Dūže mano — p. 382–384, Nr. 319 — p. 148–150, Nr. 139 — p. 154–156, Nr. 162 — p. 173–175, Nr. 162 — p. 154–156, Nr. 162 — p. 154–156, Nr. 162 — p. 154–156, Nr. 162 16. SO Dekawone jau lhnkmy auplinhkit — p. 388, Nr. 322 — p. 189–190, Nr. 177 — p. 192–193, Nr. 203 — p. 218–219, Nr. 203 — p. 192–193, Nr. 203 — p. 192–193, Nr. 203 — p. 192–193, Nr. 203 17. Paliecawók mielaumui Diewui Iawo Kellus — p. 390–392, Nr. 324 — p. 203–204, Nr. 187 — p. 206–207, Nr. 215 — p. 234–236, Nr. 215 — p. 206–207, Nr. 215 — p. 206–207, Nr. 215 — p. 206–207, Nr. 215 18. Prieš Diewą ławą mielėj — p. 395–397, Nr. 326 — p. 226–228, Nr. 203 — p. 247–248, Nr. 243 — p. 282–283, Nr. 243 — p. 247–248, Nr. 243 — p. 247–248, Nr. 243 — p. 247–248, Nr. 243 19. Mielí Krikščionis džiaugkities — p. 407–408, Nr. 335 — p. 396–397, Nr. 334 — p. 410–411, Nr. 398 — p. 480–481, Nr. 398 — p. 410–411, Nr. 398 — p. 410–411, Nr. 398 — p. 410–411, Nr. 398 (A * jel azt mutatja, hogy a „Ezaal Kritau kurs tu gavai” éneket a kiadásban „A E F S P. P.” kriptonim jelöli) 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petras Gotlybas Milkus által fordított énekek Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont Vaclovas Biržiška feltételezte, hogy Petras Gotlybas Milkus több éneket is lefordíthatott, mint amennyit a hivatalos énekeskönyvben közzétettek, sőt kéziratos litván énekgyűjteményt is összeállíthatott, amelyet később fia, Kristijonas Gotlybas Milkus használt fel, véleményét azonban nem indokolta, és forrását sem jelölte meg (lásd BržA II 53). Ha ilyen gyűjtemény létezett volna, valószínű, hogy a fiú nemcsak apja korábban nyomtatásban megjelent énekeit közölte volna, hanem legalább a kéziratosak egy részét is. Kristijonas Gotlybas Milkus azonban saját énekeskönyvében Sėnos ir naujos krikßçonißkos Gieſmės mindössze apja 17 énekét tette közzé – valamennyi már megjelent a hivatalos énekeskönyvben; csak két fordítást nem vett fel: a már említett „MIeli Krikßçionis dźauk imės” és a „Wißgálys amźinaffis Tėwe, ſuffimilk ant mufû” címűt (a második éneket a hivatalos énekeskönyvben továbbra is nyomtatták, lásd a 3. táblázatot). Összefoglalva Milkaus fordított énekeinek recepcióját megállapítható, hogy nemcsak Berentas és Šimelpenigis énekeskönyveiben nyomtatták újra őket, hanem a Porosz Litvánia evangélikus-lutheránus hivatalos énekeskönyvének későbbi kiadásaiban is, egészen a 20. század negyedik évtizedének közepéig (lásd a 3. táblázatot). 4. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A Porosz Litvánia hivatalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvében közölt, Petras Gotlybas Milkus (Peter Gottlieb Mielcke, 1695–1753) által fordított énekek kvantitatív elemzése feltárta, hogy a Jono Berentas (Johann Behrendt, 1667–1737) énekeskönyvének első (1732-es) kiadásában első ízben megjelent énekei Jß naujo pérweizdėtos ir pagerīntos Gieſmû=Knygos jelentősen hozzájárultak e gyűjtemény repertoárjának megújításához: az akkori összes fordító közül Milkus adta a legtöbb fordítást (19) – ezek az új énekrepertoár csaknem negyedét tették ki. 2. Berentas énekeskönyvének második (1735-ös) kiadásából kihagyták Milkaus „MIeli Krikßçionis dźauk imės” című, Martin Luther „Nun freut euch lieben Chr iften” című művéből fordított énekét, ezért ebben a kiadásban 18 általa fordított ének jelent meg. A második kiadástól kezdve Milkaus közzétett fordításainak száma nem változott, vagyis új fordításokkal többé nem járult hozzá az énekeskönyv bővítéséhez, ez a 18 ének pedig a hivatalos énekeskönyv repertoárjának állandó részét alkotta egészen a második világháború előestéjéig. 3. Milkaus „IEzau Kristau, kurs tu gawai” című énekét, amelyet Georg Werner „Der Du HErr IEſu Ruhn und Raft” című művéből fordított, és amely először Berentas énekeskönyvének első (1732-es) kiadásában jelent meg, egyes későbbi kiadásokban, úgy tűnik, a 18. század második felétől kezdve, alaptalanul Adomas Frydrichas Šimelpenigisnek (Adam Friedrich Schimmelpfennig, 1699–1763) tulajdonították. Straipsniai / Articles 111 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ 4. Milkaus indexét a hivatalos énekeskönyv repertoárjának kvantitatív szempontú értékelésekor és más korabeli fordítók hozzájárulásával összevetve megállapítható, hogy a közzétett énekek számát tekintve Milkus az első (1732-es) kiadásban vezetett, a második (1735-ös) kiadástól kezdve azonban, amikor az énekeskönyvet folyamatosan új, más fordítóktól származó énekekkel egészítették ki, indexe csökkent. FORRÁSOK ÉS IRODALOM Biržiška Vaclovas 1924: Lietuvių bibliografija 1. XVI–XVIII amž., Kaunas: Švietimo Ministerijos leidinys. Biržiška Mykolas] 1931: Iš mūsų kultūros ir literatūros istorijos I knygos. Vytauto Didžiojo universiteto Humanitarinių mokslų fakulteto leidinys, Kaunas: „Spindulio“ B-vės spaustuvė. [Bruožis An­sas] Probočių Anūkas 1920: Mažosios Lietuvos busimieji rašytojai ir žymesnieji lietuvių kalbos mylėtojai, Tilžė: „Spaudos“ (Pavlovskio) spaustuvė. BržA II – Vaclovas Biržiška, Aleksandrynas. Az 1865 előtt alkotó régi litván írók életrajzai, bibliográfiái és biobibliográfiái 2. XVIII–XIX. század, Vilnius: Sietynas, 21990. Fischer Albert Friedrich Wilhelm 1878–1879: Kirchenlieder=Lexicon. Hymnologisch=literarische Nachweisungen über ca. 4500 der wichtigsten und verbreitetsten Kirchenlieder aller Zeiten in alphabetischer Folge nebst einer Übersicht der Liederdichter. Zusammengestellt von Albert Friedrich Wilhelm Fischer, Oberpfarrer zu Groß=Ottersleben, Superintendent a. D. 1–2 [...] Gotha. Friedrich Andreas Perthes. G1685 – Naujos Su pritarimu wiffû Bažicôs mufu Lietuwoję Mokitojû pagerintos GIESMJU KNYGOS, Taipojeg MALDU KNYGELES, Labja ufej Bažnyčofe Warto jimos Patog iey futaifitos ir bʒeʒey iʒdutos per M. Jona Rikowią / Norkicû Kleboną. KARALAUCUJE, Ißfpa uftos per PRIDRIKIO REUSNERO, paliktą Naßlę / 1685 (internetinis leidinys: Danielius Kleinas, Jonas Rikovi jus, Naujos pagerintos giesmių knygos, Naujos maldų knygelės, 1685, átiratot és a szóalakok konkordanciáit készítette Mindaugas Šinkūnas, Ona Aleknavičienė, Vytautas Zinkevičius, 2004). G1705 – Danielius Kleinas, Frydrichas Šusteris, Naujos pagerintos giesmių knygos, Naujos maldų knygelės, 1704, internetes kiadás: az átiratot és a szóalakok konkordanciáit készítette Mindaugas Šinkūnas, Vytautas Zinkevičius, 2008. G1732 – Ißnaujo pérweizdėtos ir pagérintos Giesmû=Knygos / kurriûje brangiá uſos fėnos ir naujos Giesmės ſurabytos / Diewui ant Garbės / ir Prūſû Karalyſtėje efantiems Lietuwninkams 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petras Gotlybas Milkus által fordított énekek Porosz Litvánia hiva-latalos evangélikus-lutheránus énekeskönyvében: kvantitatív szempont ant Dubû IƂgánimo / podraug ƒu Maldû=Knygomis / kurrûƒe ne tiktay ƒénos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Karalaucz̄uie / Anno 1732. Ifpauftos Iono Prideriko Reuƒnero; SBB PK: En 9820. G1735 – IƂ naujo pérweizdétos ir pagérintos Gieƒmû=Knygos / kurrûƒe brangiaûƒos ƒénos ir naujos Gieƒmes ƒuraßytos / Diewui ant Garbės, ir Prufû Karalyƒtėje eƒantiems Lietuwninkams ant Dubû IƂgánimo, podraug ƒu Maldû=Knygomis, kurrûƒe ne tiktay ƒénos, bet ir naujos Maldos randamos yra. Második alkalommal kinyomtatva Karalaucz̄uie / 1735-ben. [...]; NK ČR: 33 K 139. G1748 – IƂ naujo pérweizdétos ir pagérintos Gieƒmû=Knygos, kurrûƒe brangiaûƒos ƒénos ir naujos Gieƒmes ƒuraßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyƒtėje eƒantiems Lietuwninkams ant Dubû IƂgánimo podraug ƒu Maldû=Knygomis, kurrûƒe ne tiktay ƒénos, bet ir nau-jos Maldos randamos yra. Hatodik alkalommal kinyomtatva. Karalaucz̄uie, 1748-ban. A király nyomtatványaival; SBB PK: En 9822. G1753 – [IƂ naujo pérweizdétos ir pagérintos Gieƒmû=Knygos, kurrûƒe brangiaûƒos ƒénos ir naujos Gieƒmes ƒuraßytos, Diewui ant Garbės ir Prufû Karalyƒtėje eƒantiems Lietuwninkams ant Dubû IƂgánimo podraug ƒu Maldû=Knygomis, kurrûƒe ne tiktay ƒénos, bet ir naujos Maldos randamos yra. (...) Karalaucz̄uie, Méte 1753]; LLTIB: B 1956 (def., a cím a、1748-as kiadás alapján szerepel). G1776 – Újra átnézett és javított énekes=könyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak megírva Isten dicsőségére, valamint a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az imádságos=könyvekkel együtt; ebben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Königsbergben, a királyi könyv=nyomdában, Artungnál [1776] (www.epaveldas.lt). G1832 – Újra átnézett és javított énekes=könyv, amelyben a legdrágább régi és új énekek vannak megírva Isten dicsőségére, valamint a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, az imádságos=könyvekkel együtt; ebben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Königsbergben, a királyi könyv=nyomdában, Artungnál [1832] (www.epaveldas.lt). G1877 – Pagérintos Giefmijû=Knygos, kurioſa brangiaûſios ſénos in naujos Gieſmės ſuraßytos Diewui ant Garbės ir Prufû Karaliſtėje eſantiemſiems Lietuwninkams ant Dubîû IƂganimo podraug ƒu Maldû=Knygomis, kurioſa ne tiktay ƒénos, bet ir naujos Maldos randamos yra. IƂ Naujo pérweizdetos per F. Kursati, Lietuwninkû Kunigą Karaliaucz̄uie. Königsberg, 1877. Hartungƒche Zeitungs= und Verlags=Druckerei (www.epaveldas.lt). G1936 – Pagerintos Giefmių Knygos, kurioſe brangiausios ƒenos ir naujos Gieƒmes ƒuraßytos Diewui ant Garbės ir Lietuwninkams ant Dubių IƂganymo podraug ƒu Maldų Knygomis bei nauju trečiosios Dalies Papildymu. Naujai išleido Klaipėdos Kraßto Ewangelikßkoji Straipsniai / Articles 113 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Konfitorija 1936 m. Nyomtatta a „Lituania” nyomda. Klaipėda, Palangos utca 23/24 (www.epaveldas.lt). Kaunas Domas 1996: Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940, Vilnius: Baltos lankos. Koch Eduard Emil 1973: Geschichte des Kirchenlieds und Kirchengesangs der christlichen, insbesondere der deutschen evangelischen Kirche 6. Erster Haupttheil. Die Dichter und Sänger, Hildesheim, New York: Georg Olms Verlag. LB I – Lietuvos TSR bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 1. 1547–1861, Vilnius: Mintis, 1969. LBP – Lietuvos bibliografija. Serija A. Knygos lietuvių kalba 1. 1547–1861. Papildymai, Vilnius: Mintis, 1990. LE XVIII – Lietuvių enciklopedija 18. Maurai–Mintauja, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1959. Michelini Guido 2009: Mažosios Lietuvos giesmynų istorija: nuo Martyno Mažvydo iki XX a. pabaigos, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Michelini Guido 2010: Jono Berento Iß naujo perveizdetos ir pagerintos Giesmû Knygos. Mörlino traktato pritaikymas poezijoje, Vilnius: Lietuvos mokslų akademijos leidykla. Michelini Guido 2013: Prūsijos Lietuvos giesmynai Donelaičio laikais. – Acta Historica Universitatis Klaipedensis 26. Kristijono Donelaičio epochos kultūrinės inovacijos, 79–89. Mielcke Peter Gottlieb 1731–04–23: Prašymas Prūsijos vyriausybei Karaliaučiuje dėl atleidimo nuo baudos, Jurbarkas (nuorašas); GStA PK: XX. HA Hist. StA Königsberg, EM 46 e, Nr. 53, 20r–21v, 22v. MG1806 – Sénos ir naujos krikščoniškos Giesmės, ypaczey Sennieniems ant Gėro ju dideléis Raßtais išßpaũstos draug ju naujom’s Maldû Knygėlėmis. Karaliaučiuje, Knygdrukawonej’ Lebrekto Eringo, Mette 1806; VUB: Lᵣ 777 (www.epaveldas.lt). MLE III – Mažosios Lietuvos enciklopedija 3. Mec–Rag, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2006. MLEŽ – Mažosios Lietuvos enciklopedinis žinynas, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2015. Ostermeyer Gottfried 1793: Erÿte Littauiſche Liedergeſchichte, ans Licht geſtellet von Gottfried Oſtermeyer, der Trempenſchen Gemeine Paſtore ſeniore und der Königl. Deutſchen Geſellſchaft zu Königsberg Ehrenmitglied. Königsberg, gedruckt mit Drieftischen Schriften. 114 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Petro Gotlybo Milkaus verstos giesmės Prūsijos Lietuvos oficialiajame evangelikų liuteronų giesmyne: kiekybinis aspektas Ostermejeris Gotfrydas 1996: Rinktiniai raštai, összeállította és fordította L. Citavičiūtė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Quandt Johann Jacob 1735–12–01: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Lefer! – Újonnan átnézett és javított Énekes=könyvek, amelyekben a legdrágább régi és új énekek vannak lejegyezve / Isten dicsőségére és a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, egyben az Imádságok=könyveivel, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Másodszor kiadva Königsbergben / 1735-ben. [...], [III–X]. Quandt Johann Jacob 1748–03–01: I. N. I. In Christo hertzlich geliebter Lefer! – Újra átnézett és javított énekeskönyv, amelyben a legértékesebb régi és új énekek vannak összegyűjtve Isten dicsőségére, valamint a Porosz Királyságban élő litvánok lelki üdvösségére, egyben az imakönyvekkel=, amelyekben nemcsak régi, hanem új imádságok is találhatók. Hatodszor kiadva.= Königsbergben, 1748-ban, a király nyomdájában, [III–XIV]. Triškaitė Birutė 2013: Petro Gotlybo Milkaus kiegészítései egy kéziratos szótárban Clavis Germanico-Lithuana. – Archivum Lithuanicum 15, 39–86. Triškaitė Birutė 2020: Jono Berentas énekeskönyvének Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giesmû=Knygos és imakönyvének Maldû=Knygélos második kiadása (1735): egy ismeretlen prágai példány. – Archivum Lithuanicum 22, 33–82. Triškaitė Birutė, Sidabraitė Žavinta, szerk., 2019: Lituanistinio sąjūdžio XVIII amžiaus Prūsijoje atodangos 2. Dokumentinis Mil­kų šeimos palikimas = Die Hintergründe der litauistischen Bewegung im 18. Jahrhundert in Preußen 2. Das dokumentarische Erbe der Familie Mielcke, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Wackernagel Philipp 1870: Das deutsche Kirchenlied von der ältesten Zeit bis zu Anfang des XVII. Jahrhunderts 3, Leipzig: Druck und Verlag von B. G. Teubner. A Peter Gottlieb Mielcke által a poroszországi Litvánia evangélikus lutheránusai számára készült hivatalos énekeskönyvben lefordított énekek: kvantitatív szempont ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány kvantitatív szempontból elemzi Peter Gottlieb Mielcke (litvánul Petras Gotlybas Milkus, 1695–1753) hozzájárulását Jono Berentas (litvánul Straipsniai / Articles 115 BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Jonas Berentas, 1667–1737) énekeskönyvének Iß naujo pérweizdėtos ir pagėrintos Giefmnû=Knygos (Átdolgozott és javított énekeskönyv) (Königsberg, ¹1732, ²1735 stb.) énekrepertoárjához. Tárgyalja továbbá a Mielcke által fordított énekek bekerülését a Porosz Litvánia evangélikus-lutheránusainak hivatalos énekeskönyvének későbbi kiadásaiba és változataiba. A Berentas énekeskönyvének első kiadásában (1732) első ízben megjelent Mielcke-énekek kvantitatív elemzése feltárta, hogy jelentősen hozzájárultak az énekeskönyv megújított repertoárjához: az akkori összes fordító közül Mielcke adta a legtöbb fordítást (19 éneket); ezek az új énekrepertoár csaknem egynegyedét tették ki. Mielcke „Mleli Krikßčionis d͡zaukimos” című, Martin Luther „Nun freut euch lieben Chriſten” című művéből fordított énekét nem vették fel Berentas énekeskönyvének második kiadásába (1735), ami azt jelenti, hogy ebben a kiadásban összesen 18 általa fordított ének szerepelt. A későbbi kiadásokban Mielcke fordításainak száma nem változott, vagyis többé nem járult hozzá új fordításokkal az énekeskönyv bővítéséhez, és az említett 18 ének a hivatalos énekeskönyv repertoárjának állandó részét alkotta egészen a második világháború előestéjéig. Mielcke „IEзaut Kriftau, kurs tu gawãi” című, Georg Werner „Der Dd HErr IEiu Ruh und Raiſt” című művéből fordított és Berentas énekeskönyvének első (1732-es) kiadásában elsőként közzétett énekét bizonyos későbbi kiadásokban, úgy tűnik, a 18. század második felétől kezdve tévesen Adam Friedrich Schimmelpfen­nignek (litvánul Adomas Frydrichas Šimelpenigis, 1699–1763) tulajdonították. Ezért ezekben csak 17, a „P. G. M. P. G.” kriptonimot viselő ének szerepel. Mielcke hozzájárulásának a hivatalos énekeskönyv repertoárjához való kvantitatív értékelése és összevetése más korabeli fordítók hozzájárulásával arra a következtetésre vezet, hogy Mielcke a közzétett énekek számát tekintve az első (1732-es) kiadásban vezetett, míg a második (1735-ös) kiadástól kezdve, amikor az énekeskönyvet folyamatosan más fordítók új énekeivel egészítették ki, hozzájárulása fokozatosan csökkent. Beérkezett 2021. október 9-én. BIRUTĖ TRIŠKAITĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, Vilnius LT–10308, Lietuva [email protected] 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV