Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių „Gùdas“ radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos

LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási területek: helynévtan, személynévtan. DOI: doi.org/10.35321/all86-04 NÉHÁNY LITVÁN HELYNÉV GŪDAS KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI, EREDETE ÉS MOTIVÁCIÓJA Egyes litván helynevek Gūdas megjelenésének körülményei, eredete és motivációja ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány több litván helynév Gūdas legvalószínűbb eredetmagyarázatait tárgyalja. A hipotézisek felállításakor figyelembe veszi a helynevek élő nyelvből való feljegyzésének valamennyi körülményét, a helynévi mikrorendszerek kontextusát, valamint a feljegyzők által a helynevekkel és az általuk megnevezett objektumokkal kapcsolatban közölt kiegészítő információkat, amelyeket valós történelmi és néprajzi adatokkal vet össze. A választott módszertan alapján elvégzett elemzésre támaszkodva azt állítja, hogy a Darsūniškis és a Dvareliškės-birtok közelében, a Nemunas folyóban található két kő nevének megjelenése összefügg azzal a történelmileg igazolt ténnyel, hogy Gudijából Karaliaučiusba és Rusnėbe tutajokon szállítottak faanyagot. Hangsúlyozza, hogy ezzel a mesterséggel gudai nemzetiségű tutajozók is foglalkoztak. Ezért e két kő nevét a gūdas etnonimából eredezteti: ‘belarusz (néha lengyel vagy orosz); más nyelvjárást beszélő ember’. A tanulmány azt is bizonyítja, hogy etnonimikus eredetűek lehetnek a Pumpėnai és Žemaitkiemis környékének Gūdas víznevei is, amelyeket egyes nyelvészek a balti *guda- ‘(meg)hajlott’, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajolni’ elemből származtatnak. Az első esetben ezt az állítást a gud- tövű helynevek kompakt mikrorendszerén belüli kapcsolatok, eredet és jelentéstan elemzésének adatai támasztják alá, a második esetben pedig az ugyanazon település területén található potamonimák etnonimikus jellegű szemantikai párhuzamának elemzése. KULCSSZAVAK: helynevek eredete, helynevek motivációja, a helynevek feljegyzésének kontextusa, szemantikai analógia, faúsztatás a Nemunas folyón. 108 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos ANNOTÁCIÓ A tanulmány több litván helynév Gūdas eredetének legvalószínűbb változatait tárgyalja. A változatok felvetésekor figyelembe veszi a helynevek élőbeszédből való lejegyzésének valamennyi körülményét, a helynévi mikrorendszerek kontextusát, valamint a lejegyzők által a helynevekkel és az általuk megnevezett objektumokkal kapcsolatban közölt kiegészítő információkat, amelyeket valós történelmi és néprajzi adatokkal vet össze. A választott módszertan alapján elvégzett elemzésre támaszkodva a tanulmány két, Darsūniškis és a Dvareliškės-uradalom közelében, a Nemunas folyóban található kő nevének megjelenését a fának Gudijából (Belarusz) Karaliaučiusba (Königsbergbe) és Rusnėbe történő tutajozásának történetileg igazolt tényével hozza összefüggésbe. Hangsúlyozza, hogy a tutajozók között gudai származásúak is voltak. Következésképpen a két kő neve az gūdas etnonimára vezethető vissza: „belarusz (néha lengyel vagy orosz); más nyelvjárást beszélő személy”. Más kutatók azon hipotézise, amely nevük eredetét a lit. gūde „fenőkő, kaszakő”, gudėti „fenőkővel élesíteni” szavakból magyarázza, kétséges. A tanulmány érvekkel bizonyítja, hogy a Pumpėnai és Žemaitkiemis környékéről származó Gūdas víznevek, amelyeket egyes nyelvészek a balti *guda- ‘hajlott’, ‘lehajló’ < balti gud- ‘hajolni’ elemből eredeztetnek, legvalószínűbben etnonimikus eredetűek. Az első esetben ezt a feltevést a gud- elemet tartalmazó, kompakt mikrorendszer helynevei közötti kapcsolatok, eredet és jelentéstan elemzésének adatai támasztják alá. A második esetben ezt az ugyanazon lakott településen található potamonimák etnonimikus párhuzamának szemantikai elemzése bizonyítja. KULCSSZAVAK: helynevek eredete, helynevek motivációja, a helynévfeljegyzés kontextusa, szemantikai analógia, faúsztatás a Nemunas folyón. A litván helynévtanban a gud tövű helynevek meglehetősen népes és jelentős csoportot alkotnak. Az élő nyelvből mintegy 670, különféle objektumokat megnevező nevet jegyeztek fel; többek között képzésmódjuk és típusaik sokfélesége is jellemzi őket (vö. LVŽ III 331–337). E tővel rendelkező helynevek lehetséges eredetéről igen sokat írtak. Összefoglalva több eredethipotézis különíthető el: 1) a tóneveket a porosz gudde ‘bokor, bokrok; erdő, bozótos’ szóból származtatják, feltételezve, hogy a litván növény- és állatnevek terminológiájában (gūda-žolė, gūd-karklis, gūd-žvirblis stb.) előforduló gud tő eredete is azonos (Savukynas 1966: 193); 2) azt állítják, hogy számos oikonima és néhány más helynév gud az Gūdas személynévből származik, míg a vízneveket és a legtöbb más helynévi osztályt a lit. gūdas ‘belarusz; más nyelvjárást beszélő ember’ szóból vezetik le, feltételezve, hogy az etnonima gud tövének jelentése a helynevekben ‘rossz, haszontalan, értéktelen’ jelentéssé alakulhatott (Vanagas 1981: 125–126); 3) a Gūdas, Gūd-upis folyóneveket a balti *guda- ‘(meg)hajlott’, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajolni’ elemből eredeztetik (Mažiulis 1988: 420–421; 1996: 308–309); 4) az oikonimák elemzésekor megjegyzik, hogy azok az Gūdas személynévből vagy Straipsniai / Articles 109 LAIMUTIS BILKIS a gūdas etnonimából származhatnak (Razmukaitė 1998: 48, 49, 52, 58, 65, 71; Mickienė 2001: 65; Smoczyński 2007: 208); 5) a Gūdas kőneveket a lit. gūdė ‘fenőkő, fenő’ és gudėti ‘fenőkővel élezni’ szavakkal hozzák kapcsolatba, a vízneveket és a helyneveket pedig a gūdas etnonimával együtt a balti guda- ‘apró, kicsi; rossz, silány; rossz, hanyag; hamis, rossz; egyszerű, szokásos; valódi; vad, meg nem művelt...’, gud- ‘tiszta, valódi’ elemből eredeztetik, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy egyes esetekben a kiinduló alap az Gūdas személynév lehet (Karaliūnas 2004: 165–183); 6) a nem lakott helyek neveit, köztük a vízneveket is, etnonimikus vagy személynévi eredetűnek tartják (Mickienė 2001: 34; Endzelytė 2005: 73, 84, 112, 114, 170; Sviderskienė 2006: 52; 2010: 119; Bartkutė 2008: 78; Kačinaitė 2009: 64, 85; Morkūnas 2009: 989); 7) azt állítva, hogy a gud elemet tartalmazó litván helynevek különböző eredetűek lehetnek, a nem lakott helyek neveinek nagyobb részét a gūdas etnonimából származtatják: ‘belarusz (néha lengyel vagy orosz); más nyelvjárást beszélő ember (a žemaičiai az aukštaičiai, a panevėžiškiai a kupiškėnai stb. megnevezésére a gudai nevet használják)’, hozzátéve, hogy a gud tő jelentése a legtöbb esetben közvetlenül ehhez az etnonimához kapcsolható (‘gudához tartozó, gud által lakott hely’ stb.); továbbá úgy vélik, hogy a legtöbb oikonima valószínűleg az Gūdas személynévből ered, bár nem zárják ki az etnonimából, a gūdas szóból való származtatásukat sem; ezenkívül nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy Dél-Litvánia helynevei a porosz gude ‘bozótos, bokrok’ szóból erednek (LVŽ III 334–335). Az eredet (és a képzés) szempontjából legproblematikusabb helynevek közé sorolhatók a Gūdas toponimák. Amint az áttekintésből látható, Aleksandras Vanagas az ilyen folyóneveket és kőneveket a gūdas etnonimából eredezteti, a Pasvalys-vidéki folyó nevét pedig Renata Endzelytė is etnonimikusnak tartja (2005: 73). Vytautas Mažiulis szerint a Gūdas folyónév a balti *guda- ‘(meg)hajlott’, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajolni’ elemből ered, Simas Karaliūnas a kőneveket a lit. gūdė ‘fenőkő, fenő’, gudėti ‘fenőkővel élezni’ szavakkal kapcsolja össze, más földrajzi objektumok (folyók, erdő, rét, legelő, bokrok, árok) neveit pedig a balti guda- ‘apró, kicsi; rossz, silány; rossz, hanyag; hamis, rossz; egyszerű, szokásos; valódi; vad, meg nem művelt...’, gud- ‘tiszta, valódi’ elemből származtatja. A Guds helynév (egy tanyanév) a lett helynévtanban is adatolt. A lett guds ‘belarusz tutajozó’ szóból eredeztetik (Endzelīns 1956: 336–337). E tanulmány célja, hogy a lehető legtöbb nyelvészeti és nyelven kívüli adat összegyűjtésével bemutassa több Gūdas helynév legvalószínűbb eredet- és motivációs hipotéziseit1. E célból át kívánja tekinteni a nevek élő nyelvből való feljegyzésének körülményeit, elemezni kívánja a megnevezett objektumok (denotátumok) 1 A tanulmány nem tűzi ki célul e helynevek valamennyi már ismert eredetmagyarázatának átfogó vagy kritikai elemzését. Csupán azt kívánja megállapítani, hogy az összegyűjtött adatok elemzése alapján melyik eredethipotézis valószínűbb. Másként fogalmazva: fontosabbnak tartja olyan tények és érvek bemutatását, amelyek lehetővé teszik egy hipotézis felvetését vagy megerősítését, mint más közzétett eredetmagyarázatok megcáfolását. 110 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos jellemzőit, amelyeket a helynevek feljegyzésekor közöltek, földrajzi környezetüket, a helynevek és köznevek areális (elterjedtségi) szempontú kapcsolódási lehetőségeit, továbbá felvetni és alátámasztani a Gūdas hely- (objektum-)nevek megjelenésének legvalószínűbb motivációit. A kutatás nemcsak olyan hagyományos, bevett etimológiai módszereket alkalmaz, mint a más litván és balti onimákkal, illetve litván köznevekkel való összehasonlítás és a szemantikai analógia alkalmazása, hanem figyelembe veszi a vizsgált helynevek történelmi-társadalmi környezetének sajátosságait is, a toponimákra és az általuk megnevezett objektumokra vonatkozó anyagot olyan valós történelmi kontextussal egyeztetve, amely feltehetően a helynevek eredetének megállapítására szolgáló legobjektívebb kritérium. Az élő nyelvből 13 Gūdas helynevet jegyeztek fel². Nagyobb csoportjukat a Pasvalys járásbeli Pumpėnai környékén jegyezték fel: egy lápon, bokrokon és réten Kirkiliškis faluban, egy folyón (patakon, érnél), amely Krikliniai városkán, Daličkai és Račiškiai falun, valamint Gūstadalis falun folyik keresztül, egy legelőn Račiškiai faluban és egy gázlón Ramonynė faluban. A többi, ezzel a névvel megnevezett egyedi objektum Litvánia különböző részein található: két kő a Nemunasban, egyikük Darsūniškis templomos falu közelében, Krūonis községben, a másik Kaunas megye Aukštoji Panemunė községének Dvareliškės-birtokán; egy kő a Lazdijai járás Noragėliai környékének Seiliūnai falujában, a Lydekines patak partján; egy gödör a Vilkaviškis járás Pajevonys környékének Sveriai falujában; egy erdő Utena megye Vyžuonos községének Mieleikiai falujában; egy ingovány Varėna község Puodžiai falujában; valamint egy patak (árok), amely Ukmergė megye Žemaitkiemis községének Mediniai faluján folyik keresztül. A helynevek keletkezésének körülményeiről, a földrajzi objektumok jellegéről és elhelyezkedéséről a legtöbb információt a Nemunasban található kövek neveinek feljegyzésekor közölték³. Az Aukštoji Panemunė község Dvareliškės-birtokának földnévjegyzékéhez 1935-ben készített kérdőívben⁴ az olvasható, hogy a Gūdas nevű kő a Nemunasban, Dvareliškės falu és a birtok határánál található⁵. A megjegyzések rovatban ez áll: „A gudai tutajozók tutajoztukban elkerülték ezt a követ. Elhaladáskor megkérték egyik társukat, hogy álljon a kőre, és mutassa meg a tutajok számára szükséges irányt. Gudaiul kellett [kiáltania].” ² Ilyen neveket találtak az élő nyelvből feljegyzett helynevek kartotékában (VK). ³ A kőnevek a tulajdonnevek sajátos csoportját alkotják, amelynek helynevek közé sorolása bizonyos kétségeket vethet fel. Másfelől a kövek természeti objektumok, amelyek a domborzat felszínén meghatározott helyet foglalnak el. Egyes onomasztikai kutatók még oronimák közé is sorolják őket – ebben az esetben abból az álláspontból indulnak ki, hogy e csoportba nemcsak a hegyek, hanem valamennyi orográfiai objektum neve is beletartozik (vö. Agapkina, Berezovič, Surikova 2020). A tanulmány – mivel céljai mások, és nem a terminológiai kérdések tárgyalására irányulnak – a kőneveket eleve helyneveknek tekinti. ⁴ A birtok területének helyneveit Juozas Vitkauskas, a Šilėnai elemi iskola tanára írta össze; adatközlőként Jurgis Dubosast, Šilėnai lakosát tüntette fel. ⁵ Ma ez a hely a Kaunasi-víztározóban található. Straipsniai / Articles 111 LAIMUTIS BILKIS Ezért keletkezett ez az elnevezés is.” A Darsūniškis városka kérdőívében6 kevesebb adat található a kőről és nevéről: azt közlik, hogy a kő a Nemunasban van, a városkától 2 km-rel lejjebb, és a folyón lefelé haladva a tutajok fennakadnak rajta. Amint a leírásokból kitűnik, az egyik kő nevének keletkezését a gudaiak által a Nemunason végzett faúsztatással, a másikét pedig szintén a faúsztatással hozzák kapcsolatba. Nem zárható ki, hogy a kérdőívekben közölt néveredet-magyarázatok népi etimológiát képviselnek, a történelmi és néprajzi adatok azonban kétségessé teszik ezt. Számos történész és néprajzkutató hangsúlyozza, hogy a Nemunas ősidők óta a Litván Nagyfejedelemség egyik fő kereskedelmi útvonala volt, amelyen többek között Karaliaučiusba, a Kuršių-mariába, Rusnėbe (onnan Klaipėdába), Tilžėbe úsztattak tutajokat. A faanyag a mai Gudija területéről is érkezett. Például egy, a Nemunas felső folyásánál fekvő Sapiegas- és Radvilas-kikötőkből a 18. század hetvenes és nyolcvanas éveiben szervezett kereskedelem vizsgálatának szentelt tanulmány megállapítja, hogy 1770-ben a Radvilas-birtokokról összesen 1 192 rönköt úsztattak le (Sakalauskas, Poška 2020: 74). A rönkök úsztatása két szakaszban zajlott: először Naujasis Sveržanistól7 Kaunasig, majd Kaunastól Rusnėig vagy Karaliaučiusig. Figyelemre méltó, hogy a Naujasis Sveržanistól Kaunasig tartó szakaszra több munkást kellett felfogadni, mint a Kaunastól Karaliaučiusig tartó úsztatáshoz. A tanulmány szerzői szerint az első vízi útszakasz nehezebb természeti viszonyai – a folyómeder szűkössége és nagyobb kanyargóssága – miatt alkalmaztak több embert (uo.). Feltételezhető, hogy a Gudija területéről Kaunasig történő tutajúsztatáshoz szükséges nagyobb létszám további oka a Nemunasban gyakran előforduló zuhatagok, sebes folyású szakaszok és kövek voltak. Ezt a fent említett tanulmány történelmi adata is megerősíti: Rumšiškėsnél kormányost fogadtak fel, aki segített átkormányozni a tutajokat a Nemunasban található akadályokon, amelyeket zuhatagoknak neveztek (uo., 72). Ez a tevékenység később is folyt: 1825-ben Litvániából és Gudijából (Belaruszból) 2 500, 1900-ban pedig 15 320 tutajt szállítottak a Nemunason (Pupienis 1989: 49). Gudijából Kaunason át Karaliaučiusba az első világháborúig úsztattak tutajokat. A Nemunason folyó tutajozásról és a gudai tutajozók tevékenységéről sokat ír a hidrológus Steponas Kolupaila, aki 1932 nyarán maga is csónakkal utazott a Nemunason Liubčia városkától Gardinasig, Nemunas című monográfiájában (Kolupaila 1950). Véleménye szerint a Gardinastól Kaunasig húzódó nemunasi szakasz bővelkedik sebes folyású részekben, vagyis olyan helyekben, ahol a folyómeder köves, az áramlás pedig erősebb; ezért a folyó felső szakaszáról a tutajok úsztatása nagyon nehéz volt, és sok közülük összetört. Emiatt a tutajozók, főként a felső folyás felől érkező gudaiak, a sebes folyású szakaszokat balszerencsére emlékeztető 6 A helyneveket Petras Puplešys, a Darsūniškis elemi iskola tanára jegyezte fel, miután kikérdezte a városka lakóit: Miką Maculevičiust, Adolfą Žukauskast és Joną Zavistanavičiust. 7 Naujasis Sveržanis egy belaruszországi település. 112 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos elnevezésekkel illették (uo., 14). A tudós útitársa Ivanas Trubka gudai tutajozó volt, aki a monográfia szerzője szerint az első világháborúig több tucat alkalommal szállított tutajokat Liubčiától vagy Stolpcitól Jurbarkasig (45–47. o.). A monográfia a Kaunas közelében található nemunasi sebes folyású szakaszokat is leírja: említi a Darsūniškistől 4 km-re lejjebb található, feltehetően a folyó legveszélyesebb sebes szakaszát, a Guoga nevűt (164. o.); kiemeli, hogy az Aštragas és Dvareliškis települések közötti szakaszon található a gudai tutajozók által elnevezett Bičėnėtų rėva, amely azért nagyon veszélyes, mert nagy kövek állnak ki a mederből, és a nekik ütköző tutajok szétesnek (167–168. o.). Leírja a Gastilioniai falu alatt található Bičių rėvát, a köves Velnio Tiltas és Velnio Pirtis helyeket (168. o.), valamint a Žirgas (Jakštoniai faluval szemben), Bajorė (Žiegždriai falunál), Kamendulė (Pažaislisnél) nevűeket is (174. o.). Arról, hogy a gudai tutajokat szállítottak a Nemunason, a Lietuvių kalbos žodynas is szolgáltat adatot. A gudas szócikkben példamondatként szerepel: Gudai ant sielių plaukia Nemunais į Rusnę Prūsuose, amelyet Antanas Juška Lietuvių–lenkų žodynas című litván–lengyel szótárából vettek át (LKŽe). A gudai tutajozással való kétségtelen kapcsolatát a lett gūds, gudinis, gudinė ‘belarusz tutajozó’ köznevek is mutatják (LVV I 415, 675). Amint látható, a Dvareliškės-birtok földnévjegyzékének kérdőívében megadott, a kő nevének keletkezését meghatározó motívum (a gudai tutajokat úsztattak) kétségtelenül valós, történelmileg igazolt. Az is igaz, hogy e település környékén a Nemunasban sebes folyású szakaszok és nagy kövek voltak. Erről írt a lengyel régész és néprajzkutató, Zygmunt Gloger is, aki a 19. század második felében többször hajózott a Nemunason Gardinastól Kaunasig. Hét nagy követ is megnevez, amelyek a Nemunasban, Dvareliškis település közelében találhatók, köztük a Gūdas: Katilas nevű követ is (lengyelül Kocioł), továbbá Malakavičius (lengyelül Malachowicz), Malakavičiai (lengyelül Malachowicy), Velnio Tiltas (lengyelül Dyabelski most), Stiklinė (lengyelül Szklanka), Rusėnas vagy Gudas (lengyelül Rusak, czyli Gudas), valamint Kirda (lengyelül Kirda) (Gloger 1903: 73). A valós történelmi körülmények a legfontosabb, de nem az egyetlen érvet jelentik annak feltételezéséhez, hogy a Nemunasban található kövek Gūdas nevei etimológiailag minden valószínűség szerint a gūdas etnonimához kapcsolódnak. E lehetőség szerkezeti és szemantikai szempontból is meggyőző. Amint az idézett hidrológusok, történészek és néprajzkutatók kijelentéseiből önmagában is látható, a Nemunas kövei és köves helyei (sebes folyású szakaszai) sok gondot és bajt okoztak a tutajozóknak, ezért ezen objektumok nevei gyakran negatív kontextuális konnotációt hordoznak; vö. a Nemunas sebes folyású szakaszainak neveit: Kiaulė, Paršiukai, Avinas (köves, hirtelen zuhanó áramlású szakasz), Telyčia, Žirklės, Velnio Tiltas (Pupienis 1989: 55), Velnio Pirtis (Kolupaila 1950: 168;), valamint a Katilas kő nevét (Gloger 1903: 73). Pejoratív jelentésük lehet más litvániai folyók egyes kőneveinek is; vö. a Neris köveinek neveit: Velniamindis, Velnio Tiltas, Bulius, Avinas (Vaitkevičius 2013: 47, 48, 51, 96–97), Karstas (Vaitkevičius 2014: 13), a Šventoji folyó Grišką nevű kövét (valószínűleg a lit. griška ‘ördög’ szóból) (LVŽ III 306), a Jūra folyó Judōšiaus stovyklą, illetve Velnio Straipsniai / Articles 113 LAIMUTIS BILKIS rāgas (LVŽ IV 195). Így az etnonimából származó Gūdas kőnevek motivációja lehet „rossz, hitvány, nem megfelelő kő”. Másfelől e nevek megjelenésének motivációja esetleg emlékeztető jellegű, azon a tényeken alapulhat, hogy a gudaiak e kövek mellett úsztatták a tutajokat, a kőre felmászó gudas gudaiul kiáltozott stb. A litván helynévadásban ilyen jelentésű helyneveket is feljegyeztek, vö. Ūbago brastà (a koldus ott érkezett a révhez), Birutės kalnas (Savukynas 1963: 239), Dieduko raistas, Puodžiaus plỹnė (Sviderskienė 2017: 90). Szerkezeti-műveleti szempontból az etnonimából származó Gūdas kőnevek formális képzőeszközök nélkül, az alapszavak egyes számából létrejött derivátumok lennének. Ez a képzési mód igen jellemző a kőnevekre. Így alakult a szemantikailag már tárgyalt Nemunas-beli kövek számos neve is: Avinas, Katilas, Kiaulė, Telvčia stb. Hangsúlyozandó az is, hogy a litván kőnevek jelentős része nem túl régi, koruk bizonyosan nem ér el a balti alapnyelv koráig vagy még korábbi időkig, vö. a Čebatėlis, Dievo Altorius, Dievo Blūdas, Dievo Krėslas, Dūšių Staliūkai, Fabrikantai (kő a Nemunasban Rumišiškės mellett!), Fėrmos akmuo, Geležinė Boba (LVŽ II 35, 265, 266, 417, 508; III 130) kőneveket, amelyek kölcsönszavakból származnak (vagy amelyek egyik tagja kölcsönszó), továbbá a személynévi eredetű onimákat: Daujōčio Gryčėlė, Fıdrikų akmuo, Gągilo kūlis, Grigo akmuo, Grigōliaus akmuo, Grigučio akmuo, Ivoškiaus akmenys, Jánkų Bánkas, Jōnas, Juōzapas (LVŽ II 156, 513; III 8, 289, 292, 293; IV 88, 114, 173, 248), valamint a más helynevekből származó összetett neveket: Gervinių akmuõ (a Gervinės mocsár nevéből), Gri̇̀kiškio akmenas, Gri̇̀kiškio akmuõ (a Gri̇̀kiškis tóc-, hegy- vagy mezőnévből) (LVŽ III 160, 296) és hasonlók. Így a Gūdas kőnevek meglehetősen kései kialakulása sem kizárható. A Gūdas nevek etnonimikus eredetét közvetve egy további helynévi analógia is tanúsítja. A két világháború közötti Liñkmenys község Darželiai falu földnévjegyzékének kérdőívében feljegyezték a Gudãakmenis rétnevet. E helynév jelentése feltehetően ‘olyan rét, amelyen a *Gudãakmenis nevű kő található (vagy található volt)’. Utóbbi gudata töve a gūdas szóból származhat, és hangtanilag nem eredeztethető a gudė ‘fenőkő, fenő’ vagy gudėti ‘fenőkővel élezni’ szavakból. Hogy a kőnevek inkább az etnonimából, a gūdas szóból származnak, mintsem a lit. gudė vagy gudėti szavakból, arra a helynevek és köznevek areális elemzése is utal. Ugyanis az onimák és a köznevek eltérő nyelvjárási területeken terjedtek el: a kőnevek a nyugati aukštaitisiek kaunasi és a déli aukštaitisiek területén helyezkednek el, míg a köznevek Žemaitijában és a Klaipėda-vidéken használatosak (lásd az 1. ábrát). Az igazság kedvéért hangsúlyozni kell, hogy a kőnevek szemantikai kapcsolata az élezést jelentő szavakkal lehetséges⁸. Ezt az élő nyelvből feljegyzett Galąstuvas⁹ kőnév is megerősíti ← lit. galąstuvas ‘élezésre szolgáló eszköz, fenő’, ⁸ Vö. az állítással: „a kő vagy szikla lecsiszolt darabja, amelyet élezésre használnak, a fenőkő, a fenő” (Karaliūnas 2004: 172). ⁹ A nevet 1986-ban jegyezték fel a Plungė járásbeli Žlibinai környékének Ketūnakiai falujában. 114 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos 1. ÁBRA. A Gūdas kőnevek, valamint a lit. gūdė, gudėti elterjedése („Google” térképek felhasználásával készült). ▼ Gūdas ● gūdė ★ gudėti fenőkő, fenő (LVŽ III 47). A már tárgyaltak azonban kétségessé teszik, hogy a Gūdas kőnevek ilyen jelentésűek (és eredetűek) lehetnek. A dél-aukštaitisiek területén található Gūdas kőnévnek a gūdas etnonimával való kapcsolatát természetesen nehezebb alátámasztani, mivel hiányoznak az objektum helyére, rendeltetésére és egyéb körülményeire vonatkozó adatok. Amint említettük, a feljegyző csupán azt tüntette fel, hogy a kő a Lydekines-patak partján található. Ebben az esetben elsősorban az areális szempontokra kell támaszkodni: a helynevek és a gūdė, gudėti köznevek eltérő nyelvjárási területeken terjedtek el. A Gūdas folyónevek lehetséges eredetének tisztázásakor külön is tárgyalandók az élő nyelvből való feljegyzésükkel kapcsolatos adatok. Mint említettük, két potamonima adatolt: a Pumpėnai környékén folyó folyó (patak, ér)10 és 10 A nevet 1935-ben a Gustadalis falu földnévjegyzékének kérdőívében, 1938-ban a Daličkai falu kérdőívében, valamint 1983-ban Gustadalis faluban jegyezték fel. A megnevezett objektumot 3–4 m széles patakként írják le, amely csak heves esőzés után, ősszel és tavasszal folyik, nyáron pedig kiszárad. Straipsniai / Articles 115 LAIMUTIS BILKIS 2. ÁBRA. A Gud– elemet tartalmazó helynevek Pumpėnai környékén („Google” térképek felhasználásával készült). ✦ Gūstadalis (Gūdstadalis), falu ◈ Gūdas, folyó ● Gūdas, legelő ★ Gūdas, gázló ▼ Gūdas, láp, bokrok, rét A Žemaitkiemis község Mediniai falujának területén található patak, amelyet az 1935-ös földnévjegyzéki kérdőív árokként nevez meg¹¹. Figyelemre méltó, hogy a Pumpėnai környéki Gūdas folyó Gustadalis falun folyik keresztül, és annak területén ömlik a Pyvesába. A falu hivatalos Gūstadalis alakja nagy valószínűséggel másodlagos, és az elsődleges Gūd–stadalis¹² alakból keletkezett, amely a gūdas etnonimából vagy az Gūdas személynévből¹³, valamint a lit. stadalà, stadãlė ‘olyan behajtós épület, amelyhez a lovak elhelyezésére szolgáló fedett beálló tartozik; a behajtós épületben a lovak elhelyezésére szolgáló fedett beálló– ¹¹ A kérdőív szerint az árok (vízmosás) 0,25 km hosszú, meredek oldalú és mély. ¹² Az Antanas Soko, a Rimkūnai elemi iskola tanára által összeállított, 1935-ös Gustadalis falusi földnévjegyzéki kérdőív „A név a helyi lakosság kiejtésében” rovatában a falu neve Gūdstadalis alakban, míg „A név írott nyelvi alakja” rovatban Gūstadalis alakban szerepel. ¹³ A Gūdas víznév Pumpėnai községben is adatolt – lásd LPDB. 116 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos „a fogadó mellett”. Az ilyen alakváltozást a zöngétlen d kiesésével lehet magyarázni: Gūd-stadalis ‘a gud nemzetiségű emberhez vagy a Gudas vezetéknevű emberhez tartozó fogadó, szállás’ → Gūt-stadalis → Gūstadalis¹⁴. Így a Gūdas folyó egy olyan falun folyik keresztül, amelynek neve közvetlenül vagy közvetve (a Gūdas személynéven keresztül) a gūdas etnonimához kapcsolható. Feltételezve, hogy ugyanazon toponimikai mikrorendszer helynevei aligha származhatnak különböző forrásból, ez a folyónév is valószínűleg az etnonimából ered, nem pedig a balti *guda- ‘hajlott’, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajol’ elemből. A motiváció ebben az esetben a valakihez tartozás viszonya (‘a gud mezein át folyó, a gudhoz tartozó’) vagy a denotátum pejoratív értékelése (‘kis folyó, amely nem mindig folyik, nyáron kiszárad’) lehet. E mikrorendszerhez tartoznak továbbá az ugyanazon helyi területen (egymással határos szomszédos falvakban) feljegyzett, a mocsár, a gázló (a Svalia folyón), a legelő, a bozótos és a rét neveként használt Gūdas nevek is (lásd a 2. ábrát), amelyek feltehetőleg szintén közös eredetűek, azaz etnonim eredetűek. Egy másik potamonimot, amint említettük, a két világháború között jegyeztek fel a Žemaitkiemis járás Medinai falujának helynévi kérdőívében¹⁵. Eredetének elemzésekor fontos lehet a falu többi helynevének kontextusa. Ugyanebben a kérdőívben a Gūdas árok- (vízmosás-) név mellett egy lassan folyó, nyáron kiszáradó patak neve, a Mozūras (dial. Mazūras) is szerepel. Ez kétségtelenül a mozūras etnonimából ered, amelynek jelentése ‘a mazúr etnikai csoporthoz tartozó ember’; vö. mozūrai ‘Északnyugat-Lengyelországban élő, külön lengyel nyelvjárást beszélő nagy lengyel etnikai csoport’ (lásd még Vanagas 1981: 220). Így ugyanazon mikrorendszer (ugyanazon falu területének) szemantikai párhuzama állapítható meg: a Gūdas és Mozūras etnonim eredetű potamonimák. A Gūdas ároknév kialakulásának motivációja valószínűleg pejoratív árnyalatú: amint a kérdőív jelzi, a megnevezett árok mély és meredek partú, ezért mondhatni ‘veszélyes, használhatatlan, silány, rossz’. A Gūdo és Mozūro szemantikai párhuzamához hozzáfűzhető, hogy a litván toponímiában egy további Mozūras víznév is adatolt – Raudondvaris járásának árkának neve. Ezenkívül Mozūras néven neveznek egy magaslatot Sasnavas járásában, valamint egy szántóföldet és egy rétet Alsėdžiai járásában (VK). Ezek a tények többek között ismét megerősítik azt az állítást, hogy a litván helynevek az etnonimák egyes számú alakjából is létrejöhetnek, anélkül hogy bármilyen további formális képzőelemet vennének fel. ¹⁴ Az eltérő eredetmagyarázatról (a Gūstas személynévből és a lit. dalis ‘rész’ szóból) lásd Endzeltytė 2005: 62. ¹⁵ A Žemaitkiemisi általános iskola tanítónője, Kostė Banelytė jegyezte fel, miután kikérdezte a Medinai faluban élő Vladas Terėkast. Straipsniai / Articles 117 LAIMUTIS BILKIS KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az élő litván nyelvből feljegyzett Gūdas helynevek különböző toponimikai osztályokba (alosztályokba) sorolhatók – víznevekhez (patak-, árok- és gázlónevek), helonimákhoz (mocsár- és lápnevek), agronimákhoz (legelő- és rétnevek), drimonimákhoz (erdő- és bozótosnevek) tartoznak; ezenkívül ezt az onimát kövek és egy alacsony fekvésű terepalakulat (mélyedés) megnevezésére is használják. A megnevezett objektumok ilyen sokfélesége e helynevek feltehetően eltérő motivációját, eredetük magyarázatának különböző hipotéziseit feltételezi, amelyek a toponimikai kutatók eddigi munkáiban is tükröződnek. Annak tisztázásakor, hogy a Gūdas helynevek eredete melyik magyarázattal valószínűsíthető leginkább, figyelembe kell venni feljegyzésük és használatuk minden ismert nyelvi és nyelven kívüli körülményét. 2. A megnevezett objektumokról és neveikről (a nevek motivációjáról) az elsődleges rögzítési forrásokban közölt, történeti és néprajzi adatokkal igazolható információ alapján meglehetősen megbízhatóan állítható, hogy a Nemunas folyóban található kövek nevei, a Gūdas, etnonim eredetűek, vagyis a lit. gūdas ‘fehérorosz (néha lengyel vagy orosz); más nyelvjárás beszélője’ szóból származnak. A nevek motivációs kapcsolata az etnonimával lehet közvetlen, emlékeztető jellegű motívumokon alapuló, de lehet másodlagos is, amelyet az etnonima jelentésének a helynevekben bekövetkezett átalakulása okoz, s amelyhez pejoratív árnyalat kialakulása kapcsolódik (‘silány, rossz, használhatatlan kő’). Ezt az eredetmagyarázatot a Gūdā-akmenis helynév is alátámasztja, amelynek guda töve csak a gūdas szóból származhat, és hangtani okokból nem vezethető le a gūdė ‘fenőkő, élezőkő’ vagy a gudėti ‘gudéval élez’ szavakból, sem pedig szemantikai párhuzam alapján. A gūdė, gudėti szavakból való származtatás lehetőségét az areális kutatás adatai is gyengítik: ezek a köznevek és a kövek nevei eltérő nyelvjárási területeken elterjedtek. 3. A Pumpėnai környékének Gūdas folyóneve szintén valószínűleg a litván gūdas etnonimából ered. Ezt az állítást a helyén található, feltehetően azonos eredetű helynevek kontextusa támasztja alá. A toponimikai mikrorendszert különböző osztályokba tartozó helynevek alkotják, amelyek közül némelyek, például annak a falunak a neve, amelyen a Gudas keresztülfolyik, a Gūstadalis ← Gūd-stadalis, nyilvánvalóan nem vezethetők le a balti *guda- ‘hajlott, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajol’ elemből. 4. A Žemaitkiemis járás potamonimájának, a Gūdas, etnonim eredetű magyarázata mindenekelőtt ugyanazon toponimikai mező szemantikai párhuzamával támasztható alá: ugyanabban a faluban található a Mozūras pataknév, amely kétségtelenül a mozūras etnonimából származik, jelentése ‘a mazúr etnikai csoporthoz tartozó ember’; ezért megállapítható a Gūdas és a Mozūras víznevek szemantikai korrelációja. A Gūdas ároknév motivációja valószínűleg a denotátum negatív értékelésével kapcsolatos – az árok mély és meredek partú, ezért ‘veszélyes, használhatatlan, silány, rossz’. 5. A Gūdas helyneveknek a gūdas etnonima egyes számú alanyeseti alakjából való származtatásának nem mondanak ellent más, etnonim vagy egyéb eredetű toponimák képzési analógiái, 118 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos analógiái, vö. Možūras, árok R a u d o n d v a r i s járásában, magaslat Sasnavas járásában, szántóföld és rét Alsėdžiai járásában, Katilas, Sitklinė, kövek a Nemunasban, Avinas, Bulius, kövek a Nerisben, stb. R Ö V I D Í T É S E K ap. – környék; avd. – személynév; balt. – balti; dial. – nyelvjárási; lat. – lett lenk. – lengyel; liet. – litván; pvd. – vezetéknév; r. – járás I R O D A L O M É S F O R R Á S O K Agapkina Tatiana A., Berezovich Elena L., Surikova Olesia D. 2020: Агапкина, Татьяна А., Березович, Елена Л., Сурикова, Олеся Д. Имена камней в заговорах восточных славян [Imena kamnei v zagovorakh vostochnykh slavian], Москва: РАН [Moskva: RAN]. Bartkutė Nerija 2008: Joniškio rajono teritorijos toponimija: daryba ir raidos polinkiai: doktori értekezés, Šiauliai: Vytauto Didžiojo universitetas, Šiaulių universitetas. Endzelīns Jānis 1956: Latvijas PSR vietvārdi 1(1), Rīgā: Latvijas PSR Zinātņu akadēmijas izdevniecība. Endzelytė Renata 2005: Šiaurės vidurio Lietuvos vietovardžiai: doktori értekezés, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Gloger Zygmunt 1903: Dolinami rzek. Opisy podróży wzdłuż Niemna, Wisłu, Bugu i Biebrzy, Warszawa: Nakład Ferdynanda Hosicka. Kačinaitė Dalia 2009: Priesaginės darybos lietuvių oronimai: doktori értekezés, Vilnius–Kaunas: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas. Karaliūnas Simas 2004: Baltų praeitis istoriniuose šaltiniuose 1, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Kolupaila Steponas 1950: Nemunas, Chicago: Lietuvių katalikų spaudos draugijos leidinys. LKŽe — Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), szerkesztőbizottság: G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, főszerkesztő: G. Naktinienė, elektronikus változat, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (frissített változat, 2017). Online hozzáférés: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas. Straipsniai / Articles 119 LAIMUTIS BILKIS LPDB – Lietuvių pavardžių duomenų bazė. Online hozzáférés: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/. LVŽ II – Lietuvos vietovardžių žodynas 2, szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014. LVŽ III – Lietuvos vietovardžių žodynas 3, szerzők: V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačīnaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, M. Razmukaitė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018. LVŽ IV – Lietuvos vietovardžių žodynas 4, szerzők: L. Bilkis, G. Blažienė, A. Ragauskaitė, D. Sviderskienė, felelős szerkesztő: L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2021. Mažiulis Vytautas 1988: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1, Vilnius: Mokslas. Mažiulis Vytautas 1996: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. ME I – Mīlenbahs Kārlis. Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns 1, Rīgā: Izdevusi izglītības ministrija, 1923–1925. Mickienė Ilona 2001: Telšių rajono toponimų daryba: doktori értekezés, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Morkūnas Kazys 2009: Gelvonų krašto žemės kalba. – Gelvonai, Vilnius: Versmė, 980–1016. Pupienis Antanas 1989: Upėmis plaukė sieliai. – Kraštotyra 23, 49–58. Razmukaitė Marija 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai: doktori értekezés, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas. Sakalauskas Darius, Poška Aivaras 2020: Prekybos Nemunu organizavimas iš Sapiegų ir Radvilų šios upės aukštupio uostų XVIII a. septintajame ir aštuntajame dešimtmečiuose. – Lietuvos istorijos studijos 45, 61–78. Savukynas Bronys 1963: Kilmininkiniai lietuvių vietovardžiai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 6, 235–246. Savukynas Bronys 1966: Ežerų vardai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 8, 183–194. Smoczyński Wojciech 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego, Wilno: Universitet Wileński, Wydział Filologiczny. Sviderskienė Dalia 2006: Marijampolės apskrities sudurtiniai oronimai. – Lituanistica 4(68), 47–59. Sviderskienė Dalia 2010: Marijampolės apskrities asmenvardinės kilmės agronimų darybos bruožai. – Acta Linguistica Lithuanica 62–63, 97–127. 120 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI Dėl kai kurių lietuvių vietovardžių Gūdas radimosi aplinkybių, kilmės ir motyvacijos Sviderskienė Dalia 2017: A Marijampolėi járás összetett helonimáinak motivációja. – Acta Linguistica Lituanica 77, 78–102. Vaitkevičius Vykintas 2013: Nerìs. 2007 metų ekspedicija 3, Vilnius: Mintis. Vaitkevičius Vykintas 2014: Nerìs. 2007 metų ekspedicija 4, Vilnius: Mintis. Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas. VK – Abėcėlinė vietovardžių, surinktų iš gyvosios kalbos, kartoteka. A Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centre őrzik. Egyes litván helynevek kialakulásának körülményeiről, eredetéről és motivációjáról Gùdas ÖSSZEFOGLALÁS A Gùdas helynevek a gud gyökkel eredetük (és szóalkotásuk) szempontjából a legproblematikusabb litván helynevek közé sorolhatók. Aleksandras Vanagas az ilyen folyó- és kőneveket a gùdas etnonimára vezeti vissza; Vytautas Mažiulis szerint a Gùdas folyónév a balti *guda- ‘hajlott’, ‘lehajló’ < balti gud- ‘hajlik’ tőből származik; Simas Karaliūnas a kőneveket a lit. gudė ‘fenőkő, köszörűkő’, gudėti ‘fenőkővel élez’ szavakból származtatja, más földrajzi objektumok neveit pedig a balti guda- ‘apró, kicsi; egyszerű, szegény; kevés, hanyag; valótlan, közönséges; rendes, szokásos, valódi; vad, műveletlen...’, gud- ‘tiszta, valódi’ szavakkal hozza kapcsolatba. E helynevek kialakulásának körülményeiről, az általuk megnevezett földrajzi objektumok típusáról és elhelyezkedéséről a legtöbb információt a Nemunas folyóban található kövek neveinek feljegyzései közlik. Az 1935-ös Helynévi kérdőív szerint a Gùdas nevű kő a Nemunas folyóban, Kaunas közelében, Dvareliškės falu és uradalom határán található. A Megjegyzések rovatban a következő feljegyzés olvasható: „Amikor a folyón fatörzseket úsztattak, a származásuk szerint gudai tutajozók igyekeztek elkerülni ezt a követ. A kőhöz közeledve egy tutajost felküldtek a kőre, hogy álljon fel rajta és mutassa a helyes irányt. Ő a gudų nyelven kiabált. Ezért kapta a kő ezt a nevet.” A Darsūniškisi kérdőív kevesebb adatot tartalmaz a kőről és nevéről: jelzi, hogy a kő a Nemunas folyóban, a várostól 2 km-rel lejjebb fekszik; a folyón úsztatott fatörzsek rendszerint nekiütköztek. A legtöbb történész és néprajzkutató tanulmányaiban kiemeli, hogy a Nemunas folyó a régi időktől fogva a Litván Nagyfejedelemség egyik fő kereskedelmi útvonala volt, amelyen a többi áru mellett fatörzseket is szállítottak Königsbergbe, a Straipsniai / Articles 121 LAIMUTIS BILKIS Kurzusi-öbölbe, Rusnéba és Tilsitbe. A faanyagokat a mai Fehéroroszország területéről is szállították. A Nemunas Grodno és Kaunas közötti szakasza tele van sekély, köves medrű, gyors folyású helyekkel, amelyek erősen megnehezítették a tutajok leúsztatását a folyó felső szakaszairól; nem kevés tutaj szétesett. Ezért a tutajozók – többnyire a felső szakaszról érkező gudai – a sekélyeket a szerencsétlenségre emlékeztető nevekkel illették. Következésképpen a Dvareliškės uradalom Helynévi kérdőívében megadott, a kőnév kialakulása mögött álló fő motívum (a faanyag úsztatása a gudai által) mindenképpen valós és történetileg adatolt. Az etnonimából származó Gūdas kőnevek motivációja lehet ‘silány, rossz, használhatatlan kő’. Másfelől e nevek kialakulásának motívumai emlékeztető jellegűek is lehetnek, amit alátámaszt az a tény, hogy a gudai e kövek mellett úsztatták el a tutajokat. A Pumpėnai környékéről származó Gūdas folyó a Gustadalis falun keresztülfolyva annak területén ömlik a Pyvesa folyóba. A falu hivatalos neve, a Gūstadalis, minden valószínűség szerint másodlagos, és úgy keletkezett, hogy az elsődleges, a gūdas etnonimából vagy a Gūdas személynévből, valamint a lit. stadalà, stadalė ‘lóállással ellátott fogadó; fogadóudvari lóállás’ elemből származó Gūd-stadalis alakból kiesett a zöngétlen d mássalhangzó. Így a Gūdas folyó egy olyan falun folyik keresztül, amelynek neve közvetlenül vagy közvetve (a Gūdas személynéven keresztül) a gūdas etnonimához kapcsolható. Mivel ugyanazon toponimikai mikrorendszer helynevei aligha származhatnak különböző forrásból, a folyónév minden valószínűség szerint az etnonimára vezethető vissza, nem pedig a balti *guda- ‘hajlott’, ‘meghajló’ < balti gud- ‘hajol’ elemre. A motiváció ebben az esetben a valakihez tartozás viszonyával (‘a gudas földjein át folyó; a gudas tulajdona’) vagy a denotátum pejoratív értékelésével (‘kis folyó, amely nem folyik állandóan és nyáron kiszárad’) kapcsolatos. A Žemaitkiemis járás Medinos falujában található Gūdas ároknév elemzésekor fontos szerepet játszhat a falu többi helynevének kontextusa. A Gūdas ároknév mellett ugyanebben a kérdőívben szerepel a lassan folyó, nyáron kiszáradó patak neve, a Možūras is. Ez kétségtelenül a možūras etnonimából származik, jelentése ‘a mazúr etnikai csoporthoz tartozó ember’; vö. možūrai ‘Északnyugat-Lengyelországban élő, külön lengyel nyelvjárást beszélő nagy lengyel etnikai csoport’. Ezért megállapítható ugyanazon mikrorendszer szemantikai párhuzama: az etnonim eredetű Gūdas és Možūras potamonimák. A Gūdas ároknév kialakulásának motivációja valószínűleg pejoratív árnyalatú: amint a kérdőív jelzi, a megnevezett árok mély és meredek partú, ezért ‘veszélyes, használhatatlan, silány, rossz’. Benyújtva 2022. április 26-án. LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 122 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI