Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša?

DARIUS ANTANAVIČIUS Litván Történeti Intézet ORCID id: orcid.org/0000-0002-3810-3297 Kutatási területek: Litvánia Metrikája, a Litván Nagyfejedelemség latin nyelvű irodalma, historiográfia, forráskutatás, neolatin alkotások. DOI: doi.org/10.35321/all87-15 MIKOR HALT MEG VALÓJÁBAN MIKALOJUS DAUKŠA? Mikor halt meg Mikalojus Daukša? ANNOTÁCIÓ A tanulmány megkérdőjelezi Mikalojus Daukša halálának dátumát. Eddig úgy vélték, hogy Daukša 1613 februárjában halt meg. A tanulmány két dokumentumot mutat be, amelyek bizonyítják, hogy Daukša 1613. október 15. és 1614. október 18. között még életben volt. Új halálozási dátumként 1615 februárját alapozza meg. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1615), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), Kražių Kollégium (1614–1773). ANNOTÁCIÓ A tanulmány megkérdőjelezi Mikalojus Daukša halálának dátumát. Eddig általában úgy vélték, hogy Daukša 1613 februárjában halt meg. Két, 1613-ból és 1614-ből származó dokumentumot mutatunk be, amelyek bizonyítják, hogy Daukša akkor még életben volt. Ennek eredményeként halálának új dátumát javasoljuk, mégpedig 1615 februárjának második felét. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1615), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), Kražių Kollégium (1614–1773). Įžvalgos / Insights 311 DARIUS ANTANAVIČIUS BEVEZETÉS A Litván Nagyfejedelemségben működő litván írásbeliség úttörőjének, Mikalojus Daukšának életrajzában még mindig sok hézag tátong: születési éve ismeretlen, nem tudjuk, mikor és hol tanult, mikor lett pap, és sok hasonló adat sem ismert. Életének egyike a kevés pontosan ismert ténynek halálának dátuma. Általánosan elfogadott, hogy Daukša 1613 elején, február 13. és március 5. között halt meg. Ezt a tényt a két világháború közötti időszak neves történésze, Konstantinas Jablonskis állapította meg, aki Daukšáról és születéséről számos új dokumentumot tett közzé (Jablonskis 1931; 1933)3 Jablonskis által megadott dátumot általánosan elfogadták, és könyvről könyvre, tanulmányról tanulmányra vándorol, újabban pedig az internet végtelen világába is „kiszivárgott”. E sorok szerzője előzetesen nem tűzte ki célul, hogy mindenáron „kijavítsa Jablonskist”. Ahogy az gyakran előfordul, az ember anélkül is megfogalmazhat egy erős új állítást, hogy ezt tervezte vagy várta volna. Miután egyszerűen észrevett két dokumentumot, amelyekben felvillant Daukša vezetékneve, megvizsgálta dátumaikat és azok kapcsolatát Daukša halálának évével. A feltárt tények arra késztetnek, hogy kételkedjünk a mindenki által ismételt igazságban, és lehetővé teszik Daukša halálának másik dátumát megadni. Ez a tanulmány célja. 1. AZ 1613-AS DÁTUM ÉS MEGALAPOZOTTSÁGA Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, mire alapul Daukša általánosan elfogadott és ismételt halálozási dátuma. Ezt nem napjainkig fennmaradt dokumentum, hanem csupán egy jóval későbbi regeszta, vagyis tartalmi összefoglaló tanúsítja. 1931-ben Tautos ir žodis 7. kötetében Konstantinas Jablonskis új dokumentumok egész kötegét tette közzé Daukšáról és rokonságáról. Közöttük szerepelt annak a Babėnai uradalomnak a dokumentumleltára vagy jegyzéke, ahonnan Daukša származott; ezt 1809-ben állították össze, és amelynek dokumentumai között ¹ A Daukšáról szóló összefoglaló ismeretek legfontosabb tárháza a litván olvasó számára továbbra is Jurgis Lebedys monográfiája (lásd Lebedys 1963). Az újabb forrásokat és kutatásokat a litván katolikus papság XIV–XVI. századi névtára említi (lásd LKD 2009: 1576). Nemrég egy újabb történeti jellegű tanulmány is megjelent (lásd Drungilas 2020). ² A Daukša születési dátumaként leggyakrabban megadott 1527–1538-as időszakot Liudas Jovaiša megkérdőjelezte, és hipotetikusan „áttette” a második dátumot 1546-ra (lásd Jovaiša 2000: 40–41). Így Daukša halálakor lényegesen fiatalabb lehetett, mint feltételezik. Hogy ez sok mindent megváltoztat történelmi személyiségek esetében, azt jól példázza Jonas Karolis Chodkevičius egy egész évtizeddel való „megfiatalítása” (lásd Chachaj 2014). ³ Mindezeket a publikációkat a szovjet időkben újra kiadták Jablonskis litván tanulmányainak gyűjteményében (lásd Jablonskis 1973: 71–199). A tanulmány további részében éppen ezt a kiadványt idézzük. 312 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Az ebben az esetben jegyzékbe vett dokumentumok közül a 15. számú a legfontosabb. Kezdete az egyértelműség kedvéért itt megismételve⁴: 1613. febr. 13-án kelt, ugyanazon év március 5-én a žemaitijai grodában aktába vett, ugyanazon év június 4-én az ugyanezen Žemaitija Nagyfejedelemség földbíróságához áthelyezett Mikołaj Bartłomiejewicz Dawksza žemaitijai kanonok testamentumának földbírósági kivonata [...]. Tehát ez csupán az 1613. február 13-án készült Daukša-végrendelet regesztája, magát a dokumentumot soha senki nem látta. A leírásból kitűnik, hogy magát a végrendeletet 1613. március 5-én be kellett iktatni, vagyis be kellett jegyezni a žemaitiai várbíróság könyvébe, az iktatásról szóló hitelesített kivonatot pedig (magának a végrendeletnek a szövegével vagy másolatával együtt) 1613. június 4-én ismét bejegyezték, más szóval átvezették a žemaitiai földbíróság könyvébe. Ez az akkori végrendeletek, mai szemmel nézve közjegyzői hitelesítésének bevett gyakorlata volt. Az a baj, hogy sem a žemaitiai várbíróság, sem a földbíróság 1613. évi könyvei nem maradtak fenn, ezért Daukša végrendeletének szövege in extenso senki számára nem ismert⁵; csak annak a résznek a tartalma ismert, amely a Babėnai uradalom rokonokra való hagyásával kapcsolatos, ez pedig jelen esetben nem fontos, ezért itt részletesebben nem tárgyaljuk. Az 1613. februári dátumot, mint Daukša halálának időpontját, mindeddig nem volt ok kétségbe vonni, mivel Jablonskis után senki sem látott későbbi dokumentumokat, amelyekben Daukšát élőként említenék; ezért ez az év teljes joggal szilárdult meg a történetírásban. 2. KÉT ISMERETLEN, DAUKŠÁT EMLÍTŐ 1613–1614. ÉVI DOKUMENTUM 2019 és 2022 között Živile Nedzinskaite-tal együttműködésben, a római Jézus Társasága levéltárában őrzött Kražiai Kollégium forrásainak közzététele során ritkán kitűzött célt vállaltunk: nemcsak a szövegekben említett személyneveket, helyneveket vagy történelmi tényeket, vagyis a szöveg „felszínét” kívántuk megmagyarázni, hanem a kollégium különböző személyekkel folytatott gazdasági ügyleteit is; ezért jogi, pénzügyi és gazdasági jellegű dokumentumokat keresve áttekintettük a Kražiai Kollégium valamennyi ismert iratanyagát, amelyeket különböző országok könyvtáraiban és levéltáraiban őriznek. A Kražiai Kollégium jogi és gazdasági jellegű legfontosabb anyaga jelenleg Moszkvában, az Orosz Állami Régiiratok Levéltárában található, amelyet a történészek jól ⁴ Jablonskis 1973: 163. ⁵ Jurgis Lebedys monográfiájában e tényt tárgyalva megalapozatlanul bocsátkozik alaptalan fejtegetésekbe (lásd Lebedys 1963: 143). Įžvalgos / Insights 313 DARIUS ANTANAVIČIUS ismert, az egykori Jézus Társasága-kollégiumok birtokainak alapjában, amelyek a Társaság 1773-as feloszlatása után a Köztársaság Oktatási Bizottságára, vagyis az akkori Oktatási Minisztériumra szálltak, a 1603. számú fondban. E fond 4. jegyzékében, az egykori Kražiai Kollégium birtokainak dokumentumait tartalmazó több tucat iratcsomó között található a 3315. számú csomó, amelyben a kollégium alapításával kapcsolatos legkorábbi dokumentumok némelyikét helyezték el. Ezek között vannak eredetik, hitelesített másolatok és különféle dokumentumok egyszerű átiratai. Néhány dokumentumot már közzétettek6. Az említett csomó két, a Kražiai Kollégium 1613–1614-es alapításához kapcsolódó dokumentumában Mikalojus Daukša vezetékneve is feltűnik. Az első dokumentum7, amely 1613. október 15-ére datált, a Getautiškė / Bukantiškė földjeinek, amelyek akkor a Kražiai oltárjavadalom birtokaihoz tartoztak (ma Kražių elöljáróságának területe), margokban és rudakban való felmérésével kapcsolatos. 6 Nedzinskaitė, Antanavičius, szerk., 2019: 49–52. 7 RGADA 1603–4–3315, l. 16r–v. 314 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Įžvalgos / Insights 315 DARIUS ANTANAVIČIUS 316 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Az alábbiakban közöljük kezdetét és végét, magukat a földeket azonban helytakarékosság miatt ezúttal elhagyjuk, jóllehet sok anyagot szolgáltatnak Getautiškės, Bukantiškės és a környező helyek történeti helyneveinek megismeréséhez. A méltóságos és tisztelendő Mikołaj Pac, žemaitijai püspök saját parancsára elvégzett, a krozsi oltárhoz tartozó Gintowtiszki nevű földek felmérése; a felmérést Balcer Zabieła földmérő végezte 1613. október 15-én, a tisztelendő Mikołaj Dauksza, medininkai kanonok, valamint Mikołaj Sawicki úr, Marcin Kosieracki úr és Heliasz Daugird úr jelenlétében. Először Nagy kaszáló ékkel, amely Osmieniszek úr földjei között támaszkodik; ezen a kaszálón 6 mórg és 17 rúd. [...] Ezt a gintowtiszki földek felméréséről készült jegyzéket saját kezű aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősítettük [s]. Melchior Heliaszewicz Gieysz, Vilnensi custos, Krozensis plebanus, a Samogitiae püspökség jelenlegi adminisztrátora, saját kezűleg; Mikołaj Dowksza, [s] medininkai kanonok, saját kezűleg; Mikołaj Sawicki saját kezűleg; Marcin Kosieracki saját kezűleg; Heliasz Dowgird saját kezűleg; Balcer Zabieła saját kezűleg. A második dokumentum8, amely 1614. október 18-ára datált, a fent említett Getautiškė uradalom (major) földjeinek összeírása. Kezdete és vége a következő: A krozsi oltárhoz tartozó Gintowtyszki-major földjeinek leltára, amely a méltóságos és tisztelendő Mikołaj Pac, žemaitijai püspök saját parancsára készült és ellenőriztetett a tisztelendő Mikołaj Dowksza, medininkai kanonok, valamint Mikołaj Sawicki úr, Marcin Kosieracki úr és Heliasz Daugird úr jelenlétében. A Kontiszki nevű kaszáló tíz szekérnyi, Naborowski úr földjei között, a Pobrastu Upisnél fekszik [ss]; Naborowski úr szántója mellett egy Zuborakas nevű gintowtyszki jobbágy kaszálja [?] [...] Ezeket a földeket ellenőrizve és a leltárt elkészítve saját kezű aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősítettük [s], és a krozsi kollégium rektorának, a Jézus Társasága tagjának, a tisztelendő Jan Jamiołkowskinak átadtuk a méltóságos Mikołaj Pac úr, žemaitijai püspök parancsára. Kelt Gintowtiszkiben, az ezerhatszáztizennegyedik év októberének tizennyolcadik napján. Mikołaj Dowksza, medininkai kanonok, saját kezűleg; Marcin Kosieracki saját kezűleg aláírtam; Eliasz Dowgird saját kezűleg; Mikołaj Sawicki saját kezével. ⁸ RGADA 1603–4–3315, l. 7ᵛ–8ᵛ. Įžvalgos / Insights 317 DARIUS ANTANAVIČIUS 318 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Įžvalgos / Insights 319 DARIUS ANTANAVIČIUS 3. A DOKUMENTUMOK HITELT ÉRDEMELNEK Mindkét dokumentum sajnos nem eredeti, hanem csupán másolat formájában maradt fenn, ezért először azt kell felmérni, mikor készültek ezek a másolatok, és mennyire megbízhatók. Az 1613. október 15-i dokumentum hitelesítés nélküli másolat, amelynek eredete ismeretlen. verso oldalán a következő levéltári bejegyzések találhatók: 1) Kopia wymorgowaṅa gruntów gietowtyskich do altaryi kroskiej należących w roku 1613 15 8bra / 13 liczba fascy. 4; 2) 1779 rewidowane. A második bejegyzés természetesen csak akkor készülhetett, amikor az egykori Kražiai Kollégium levéltárát már átadták az Oktatási Bizottságnak. Nehezebb megmondani, mikor keletkezett az első bejegyzés, mert pusztán az írás alapján könnyen nagyot tévedhetünk. Mindenesetre korábbi a másodiknál, ezért feltételezhető, hogy még a kollégium fennállása idején készült. Magának a másolat szövegének írásképe nyilvánvalóan korábbi mindkét bejegyzésnél; a XVII. század második feléhez köthető. Az 1614. október 18-i másolat eredete teljesen világos. Az idézett aláírások után lengyel bejegyzés olvasható arról, hogy az említett földösszeírást, vagyis leltárt 1672. július 6-án beiktatták a žemaitiai földbíróság könyvébe: 1672. év július havának 6. napján Kontowt úr ezt a leltárt az aktákba beadta. Piotr Rybiński, žemaitijai földbíró; Mikołaj Szemiot, albíró; K. Сиповичь, írnok. Ezt követi az utolsó bejegyzés, amely véglegesen megmagyarázza eredetét: 1704. év, [vacat] hava. Ezt a bukontiszki leltár eredetijéről készült másolatot méltóságos Aleksander Dowiat úr kérésére a tisztelendő Franciszek Narmunt atyától, a krozsi kollégium rektorától, átadtam Dowiat úrnak. E bejegyzések alapján meglehetősen könnyű arra következtetni, hogy a Moszkvában őrzött szöveg magának a leltár eredetijének hitelesítés nélküli másolata. Erről tanúskodik a négy kör, az úgynevezett locus sigilli, amelyek az eredetiben szereplő pecsétek helyére utalnak. Magát az eredetit, annak 1672-es másolatával együtt, a Kražiai Kollégium jogi ügyésze, Danielius Moyrzymas (Maižrimas, 1643–1706)⁹ 1704-ben átadta ⁹ Nedzinskaitė, Antanavičius, szerk., 2022: 12, 17. E személy nekrológjából ismert, hogy ő rendezte a Kražiai Kollégium levéltárának dokumentumait (ARSI Lith. 62: 569: „Hanc demum insignem illius circa ordinanda iura collegii assidu itatem propria manu concinnatus liber testatur continens elenchum et exactum indicem omnium iurium collegii, quo prae oculis, ut ipse in titulo volebat, habito facile inveniri possent cuiusvis praedii, pagi limitumque descriptiones et dislimitationes et similia iuris instrumenta“). Egy másik szövegváltozat magyar fordítását közölték: Čiurinskas, Daukšienė 2011: 246. 320 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? (oddalem) egy bizonyos Aleksandras Daujotasnak, miután előzőleg elkészítette annak másolatát, és a kollégium levéltárában helyezte el. Bonyolultabb a leltár 1672-ben a žemaitiai földbíróság könyvébe bejegyzett szövegváltozata. Az iktatásról szóló idézett bejegyzés arra utal, hogy a szöveg egy másik másolata a megfelelő kéziratos žemaitiai földbírósági könyvekben lehet megtalálható. Összesen három maradt fenn belőlük, és jelenleg a Litván Állami Történeti Levéltárban őrzik őket (LVIA SA 14702–14704). Az első közülük a jegyzék alapján valóban az 1672. június 20. és július 6. közötti aktusokat tartalmazza. Sajnos az 1672. július 6-án bejegyzett dokumentumok közül csak egy található benne – éppen az utolsó –, és az is súlyosan hiányos10. A többi fennmaradt, 1672. évi žemaitiai földbírósági könyv nem tartalmaz júliusi bejegyzéseket. Valószínű, hogy a július 6-án iktatott többi dokumentum egyszerűen nem maradt fenn, ahogyan nem maradtak fenn az 1672. szeptember vége és október eleje közötti, úgynevezett Szent Mihály-napi bírósági ülésszak aktusai sem. Tehát az 1614. október 18-i dokumentumnak egyetlen másolata áll rendelkezésünkre, ezért külön érdemes elemezni, hogy támaszkodhatunk-e rá. Minden tény arra utal, hogy jelenleg nincs okunk kételkedni benne. Mindenekelőtt ezt bizonyítják a leltár beiktatását hitelesítő žemaitiai földbírósági tisztviselők nevei – valamennyien akkoriban a megjelölt hivatalokat töltötték be11, a jegyző, Gabrielius Sipovičius vagy Sipavičius pedig valóban ő vezette az 1672. évi bírósági nyári ülésszak aktáit12. Másodszor, más forrásokkal alá lehet támasztani, hogy 1704-ben az eredeti leltárt átadták egy bizonyos Aleksandras Daujotasnak. Ugyanis a Kražiai Kollégium említett jogi ügyésze, Danielius Moyrzymas külön, rendkívül értékes tevékenységi kéziratot hagyott hátra, amelyet jelenleg Moszkvában, az említett fondban őriznek (RGADA 1603-4-3277). Ennek 4. és 8. oldalán éppen az 1704-ben végrehajtott dokumentumátadás előzményeiről esik szó: 1702. év október havának 26. napján megújítottam a határt, és újra felállítottam a határhalmokat, kezdve Siemaszkowa asszony Girale nevű erdeitől, úgy a miénket, mint az övét. Ez a határ Dowiat úrral kezdődött: Dowiat bal oldalán, Bukan­tyszek jobb oldalán, különféle ékekkel és kanyarulatokkal. Több tucat határhalmot újítottam meg. A Dowiat úrtól húzódó határ befejezetlen maradt. Az én feljegyzésem tartalmazza a határhalmok kötelekkel és rudakkal való leírását. A tisztelendő rektor a következő évre halasztotta. [...] 10 LVIA, SA 14702, l. 1005–1006. 11 UWKL Žm. 2015: Nr. 921 (Sipovičius), 994 (Šemeta), 1130 (Rybinskis). 12 Ezt egy az 1672. évi aktussorozat külön címe bizonyítja: „Księgi spraw wieczystych, zeznanych, aktowych etc. roków trojeckich anno 1672 za pisarstwa jmci pana Gabryela Sipowicza, ciwuna szowdowskiego“ (lásd LVIA SA 14702, l. 528r). Įžvalgos / Insights 321 DARIUS ANTANAVIČIUS Bukantyszczachban 1702-ben Dowiat úrral megkezdtem a határ kijelölését, de nem fejeztem be; ott vele cserét is kell végrehajtani, több sakktáblaszerű földdarabunk van a földjei között, két ilyen darab. A z u t á n j o g i l e v e l e k e t adni egymás között ennyi éve elhanyagolták a mieink [iškirta mano – D. A.]. [1702-ben Bukantiškėn nagyságos Daujotas úrral elkezdtem a [földek] elhatárolását, [de] nem fejeztem be; ott földet kell cserélnünk vele, birtokai között több, a miénkhez [azaz a Kražiai Kollégiuméhoz – D. A.] tartozó parcellasáv található, két sáv. Ezenfelül a mieink oly sok éven át gondatlanul elmulasztották, hogy kicseréljék a tulajdonjogi okiratokat.] Magának a leltár szövegének hitelességét megerősíti Kražiai mint kollégium, valamint Jonas Jamiolkowskis mint rektorának említése a dokumentum végén. A dolog az, hogy a kražiai jezsuita házat, amely 1608-tól hivatalosan előbb misszióként (missio), később rezidenciaként (residentia) működött, csak 1614. augusztus 25. után nevezhették kollégiumnak, vezetőjét pedig rektornak, amikor Jonas Karolis Chodkevičius Kretingában aláírta és lepecsételte a kollégiumalapítási kiváltságlevelet¹³. Másodszor, a dokumentum dátumát szavakkal, nem számokkal írták be (ez utóbbi esetben átíráskor könnyebben lehetett hibázni), ezért aligha torzult. Mikalojus Daukša említése tehát az 1614. október 18-i dokumentumban azt tanúsítja, hogy akkor még életben volt. Hogyan egyeztethető ez össze végrendeletének dátumával, amelyet Jablonskis a Babėnai uradalom dokumentumjegyzékében tett közzé? 4. DAUKŠA ÚJ HALÁLOZÁSI DÁTUMA Nagy a kísértés annak feltételezésére, hogy az említett dokumentumjegyzékbe hiba csúszott¹⁴, és 1613 helyett 1615-nek kellett volna állnia. E feltételezés elfogadása esetén a Daukšát említő, jelenleg ismert 1613–1615. évi dokumentumok a következő koherens kronológiai sort alkotnák: 1) Az 1613. október 15. és 1614. október 18. közötti dokumentumok azt tanúsítják, hogy Daukša még életben volt; 2) 1615. február 13-án Daukša megírta végrendeletét, és hamarosan meghalt; 3) 1615. március 5-én a végrendeletet beiktatták a žemaitiai várbíróság könyvébe; 4) 1615. június 4-én a végrendelet másolatát átvezették a žemaitiai földbíróság könyvébe; ¹³ Nedzinskaitė, Antanavičius, szerk., 2019: 58–63. ¹⁴ Vagyis nem Jablonskis hibázott a kézirat téves közlésével, hanem a hibát a dokumentumok XIX. század eleji leírásakor és datálásakor követték el. 322 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? 5) 1615. november 10-én Daukša rokonai halála után felosztják a végrendeletben rájuk hagyott örökséget. Különösen szeretnénk felhívni a figyelmet az utolsó pontra. A megfelelő dokumentumot a žemaitiai földbíróság könyvéből maga Jablonskis tette közzé (Jablonskis 1973: 158–161). Ha feltételezzük, hogy Daukša 1613 februárjában halt meg, kissé különös volna, hogy az elhunyt rokonai csak több mint két és fél évvel a végrendelkező halála után osztották fel a végrendeletben nekik hagyott csekély vagyont. Bár ez a felosztás különféle, a dokumentumban nem említett körülmények miatt valóban elhúzódhatott, úgy véljük, hogy a végrendelkező 1615-ös halála után alig több mint fél évvel bekövetkezett gyors örökségfelosztás éppen még inkább alátámasztja Daukša új halálozási dátumát. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy más forrásokkal is ellenőrizzük? Ha Daukša végrendeletét 1615-ben iktatták a žemaitiai várbíróság és földbíróság könyveibe, ezt könnyen ellenőrizhetnénk maguknak a könyveknek az átvizsgálásával. Sajnos sem a žemaitiai várbíróság, sem a földbíróság 1615. évi aktái nem maradtak fenn, ezért ez lehetetlen. Nem maradtak fenn a žemaitiai (medininkai) székeskáptalan 1613–1615. évi üléseinek jegyzőkönyvei sem15, amelynek tagja volt Daukša kanonok. A Žemaitija püspökség konzisztóriumának legkorábbi aktakönyvében (LVIA 696–2–926) az 1614–1615. évi dokumentumok között Mikalojus Daukša egyáltalán nem szerepel. A kör tehát bezárul. Maradnak bizonyos egyéb, jelenleg ismeretlen egyedi dokumentumok. 5. KÖVETKEZTETÉSEK Összefoglalva megállapítható, hogy a fentiek mérlegelése után a Litván Nagyfejedelemségben működő litván írásbeliség úttörőjének, Mikalojus Daukšának halálozási dátumát ezentúl 1615 februárjának második felére kell tenni. FORRÁSOK ÉS IRODALOM ARSI Lith. 62 – Archivum Romanum Societatis Iesu, Lithuanica 62 [A Litván Jezsuita Provincia 1690–1723 között elhunyt tagjainak nekrológjai]. Chachaj Marian 2014: O dacie urodzenia i o edukacji hetmana Jana Karola Chodkiewicza. – Studia z dziejów Wielkiego Księstwa Litewskiego (XVI–XVIII wieku), pod red. S. Górzyńskiego, M. Nagielskiego, Warszawa: DiG, 49–58. 15 A žemaitiai székeskáptalan fennmaradt legkorábbi ülésjegyzőkönyv-könyve az 1620–1638 közötti éveket öleli fel (LVIA 696–2–799). Įžvalgos / Insights 323 DARIUS ANTANAVIČIUS Čiurinskas Mintautas, Daukšienė Ona 2011: A Kražiųban elhunyt jezsuiták rövid életrajzai – summariola vitae. – Régi litván irodalom 32, 215–268. Drungilas Jonas 2020: Mikolajus Daukša 1602. évi dokumentuma: a felfedezés háttere és közlése. – Litván történeti évkönyv 2020/1, 187–192. Jablonskis Konstantinas 1931: Dokumentumok M. Daukša kanonokról. – Nemzet és szó 7, 353–422. Jablonskis Konstantinas 1933: Kiegészítő ismeretek M. Daukša kanonokról. – Filológiai archívum 4, 64–85. Jablonskis Konstantinas 1973: A litván kultúra és annak képviselői, Vilnius: Mintis, 71–199. Jovaiša Liudas 2000: Mikalojaus Daukša – dvasininkas. – Naujasis Židinys-Aidai 2000/1–2, 40–45. Lebedys Jurgis 1963: Mikolajus Daukša, Vilnius: Állami Szépirodalmi Kiadó. LKD 2009 – Litván katolikus egyházi személyek a XIV–XVI. században. Egyháztörténeti tanulmányok 2, szerk. V. Ališauskas, T. Jaszczołt, L. Jovaiša, M. Paknys, Vilnius: Aidai. LVIA 696–2–799 – Lietuvos valstybės istorijos archyvas, 696 fondas, 2 aprašas, 799 byla [A žemaitiai székeskáptalan 1620–1638. évi ülésjegyzőkönyvei]. LVIA 696–2–926 – Lietuvos valstybės istorijos archyvas, 696 fondas, 2 aprašas, 926 byla [A Žemaitija püspökség konzisztóriumának 1614–1629. évi aktakönyve]. LVIA SA 14702–14704 – Lietuvos valstybės istorijos archyvas, Senieji aktai, 14702–14704. ügyirat [A žemaitiai földbíróság 1671–1672. évi aktakönyvei]. Nedzinskaitė Živilė, Antanavičius Darius, szerk., 2019: Kražių kolegijos šaltiniai, saugomi Jėzaus Draugijos archyve Romoje = Fontes collegii Crosensis, qui in Archivo Romano Societatis Iesu asservantur, d. 1 = P. 1: 1608–1700 (Kražių kolegijos istorijos ir veiklos paminklai = Monumenta historiam et acta collegii Crosensis spectantia), Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Nedzinskaitė Živilė, Antanavičius Darius, szerk., 2022: Kražių kolegijos šaltiniai, saugomi Jėzaus Draugijos archyve Romoje = Fontes collegii Crosensis, qui in Archivo Romano Societatis Iesu asservantur, d. 2 = P. 2: 1701–1773 (Kražių kolegijos istorijos ir veiklos paminklai = Monumenta historiam et acta collegii Crosensis spectantia), Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. RGADA 1603–4–3315 – Az Ősi Okiratok Orosz Állami Levéltára [Rossijskij gosudarstvennyj arhiv drevnih aktov], фонд [fond] 1603 «Комиссия Эдукационного 324 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? фундущa» [„Komissija Edukacionnogo funduša“], opisь [opis’] 4, delo [delo] 3315 [A Kražiai Kollégium alapításával kapcsolatos dokumentumok]. RGADA 1603–4–3327 – Российский государственный архив древних актов [Rossijskij gosudarstvennyj archiv drevnič aktov], фонд [fond] 1603 «Комиссия Эдукационного фундуşa» [„Komissija Edukacionnogo funduša“], опись [opis’] 4, дело [delo] 3327 [Danielius Mŏyrz ymo tevékenységi könyve, a XVIII. század első évtizede]. U WKL Žm. 2015 – Urzędnicy Wielkiego Księstwa Litewskiego. Spisy 3: Księstwo Żmudzkie. XVI–XVIII wiek, oprac. H. Lulewicz, A. Rachuba, P. P. Romaniuk, A. Haratym, Warszawa: DiG. Mikor halt meg Mikalojus Daukša? Ö S S Z E F O G L A L Ó Általánosan elfogadott, hogy Mikalojus Daukša, a Litván Nagyfejedelemségben litván nyelven nyomtatott könyvek úttörője, 1613. február 13. és március 5. között halt meg. Ezt a tényt Konstantinas Jablonskis (1892–1960), neves litván történész állapította meg, aki az első és a második világháború között számos értékes dokumentumot tett közzé Daukšáról és rokonairól. Az 1613-as év Daukša végrendeletén alapul, ám maga a végrendelet csak a Daukša és rokonai birtokában lévő egykori Babenai-birtok földjeire vonatkozó dokumentumok leltárában fennmaradt nyilvántartásból ismert. Jablonskis után senki sem látott olyan dokumentumot, amely bizonyította volna, hogy Daukša 1613 után még életben volt. Ennek következtében ez a dátum rögzült a Daukša életrajzával foglalkozó szakirodalomban. A cikk szerzője nemrég két olyan dokumentumot talált, amelyek bizonyítják, hogy Daukša legalább 1614. október 18-ig még életben volt. A másolatokban fennmaradt dokumentumokat a cikk szerzője megvizsgálta, és megbízhatónak találta. Ennek eredményeként Daukša halálának új időpontját javasolja, mégpedig 1615 februárjának második felét. Beérkezett 2022. november 10-én. DARIUS ANTANAVIČIUS Litván Történeti Intézet Tilto / Radvilų g. 17, LT–01101 Vilnius, Litvánia [email protected] Įžvalgos / Insights 325