Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša?

Įžvalgos / Insights 311 DARIUS ANTANAVIČIUS Lietuvos istorijos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-3810-3297 Kutatási területek: Litván Metrika, a Litván Nagyfejedelemség latin nyelvű irodalma, historiográfia, forráskutatás, neolatin irodalom. DOI: doi.org/10.35321/all87-15 MIKOR HALT MEG VALÓJÁBAN MIKALOJUS DAUKŠA? Mikor halt meg Mikalojus Daukša? ANNOTÁCIÓ A tanulmány megkérdőjelezi Mikalojus Daukša halálának időpontját. Mindeddig úgy vélték, hogy Daukša 1613 februárjában halt meg. A tanulmány két dokumentumot mutat be, amelyek bizonyítják, hogy Daukša 1613. október 15. és 1614. október 18. között még életben volt. Alátámasztja Daukša halálának új időpontját – 1615 februárját. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1615), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), a kražiaii kollégium (1614–1773). ANNOTÁCIÓ A tanulmány megkérdőjelezi Mikalojus Daukša halálának időpontját. Mindeddig általánosan elfogadott volt, hogy Daukša 1613 februárjában halt meg. Bemutat két, 1613-ból és 1614-ből származó dokumentumot, amelyek bizonyítják, hogy Daukša akkor még életben volt. Ennek eredményeként halálának új időpontját javasolják, nevezetesen 1615 februárjának második felét. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1615), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), Kražiai Kollégium (1614–1773). DARIUS ANTANAVIČIUS 312 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII BEVEZETÉS A Litván Nagyfejedelemségben (a továbbiakban – LNF) a litván írásbeliség úttörőjének, Mikalojus Daukšának az életrajzában1 még mindig sok hiányosság tátong: születési éve2 ismeretlen, nem tudjuk, mikor és hol tanult, mikor lett pap, és még sok hasonló dolog sem ismert. Életének kevés pontosan ismert ténye közül az egyik halálának dátuma. Általánosan elfogadott, hogy Daukša 1613 elején halt meg, február 13. és március 5. között. Ezt a tényt Konstantinas Jablonskis, a két világháború közötti időszak neves történésze állapította meg, aki számos új dokumentumot tett közzé Daukšáról és rokonságáról (Jablonskis 1931; 1933)3. A Jablonskis által megadott dátumot általánosan elfogadták, és könyvről könyvre, cikkről cikkre vándorol, az utóbbi időben pedig „kiszivárgott” az internet végtelen világába is. E sorok szerzője eleve nem tűzte ki célul, hogy mindenáron „kijavítsa Jablonskist”. Egyszerűen két Kaip dažnai būna, tarti naują žodį galima visai to neplanuojant ir nesitikint. olyan dokumentum észrevétele után, amelyekben felvillant Daukša neve, a tények arra sidomėta jų datomis ir pastarųjų sąsajomis su Daukšos mirties metais. Paaiškėję késztetnek, hogy kétségbe vonjuk a mindenki által ismételt igazságot, és lehetővé teszik Daukša halálának egy másik dátumát megadni. Ez a cikk célja. 1. AZ 1613-AS DÁTUM ÉS ANNAK MEGALAPOZOTTSÁGA Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy min alapul Daukša általánosan elfogadott és ismételten közölt halálozási dátuma. Ezt nem napjainkig fennmaradt dokumentum, hanem csupán egy jóval későbbi regesztája, azaz tartalmi összefoglalója tanúsítja. 1931-ben a Tauta ir žodis 7. kötetében Konstantinas Jablonskis új dokumentumok egy csomóját tette közzé Daukšáról és rokonságáról. Közöttük volt annak a Babėnai birtoknak a dokumentumleltára, illetve jegyzéke, amelynek környékéről Daukša származott, és amelyet 1809-ben állítottak össze, s amelyben 1 A Daukšára vonatkozó összefoglalt ismeretek legfőbb tárháza a litván olvasó számára mindmáig Jurgis Lebedys monográfiája (lásd Lebedys 1963). Újabb forrásokat és kutatásokat említ a XIV–XVI. századi litván katolikus papság adattára (lásd LKD 2009: 1576). Nemrég egy újabb történeti jellegű tanulmány is megjelent (lásd Drungilas 2020). 2 A Daukša 1527–1538 közé tett születési dátumát Liudas Jovaiša kérdőjelezte meg, aki hipotetikusan 1546-ig „helyezte át” a második dátumot (lásd Jovaiša 2000: 40–41). Így Daukša halálakor lényegesen kevesebb éves lehetett, mint ahogyan vélik. Hogy ez történelmi személyiségek esetében sok mindent megváltoztat, arról jól tanúskodik Jonas Karolis Chodkiewicz „megfiatalítása” egy teljes évtizeddel (lásd Chachaj 2014). 3 Mindezeket a publikációkat a szovjet időkben újra kiadták Jablonskis litvánisztikai kutatásainak gyűjteményében (lásd Jablonskis 1973: 71–199). A továbbiakban a cikkben éppen erre a kiadványra hivatkozunk. Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Insights / Insights 313 a nyilvántartásba vett dokumentumok közül ebben az esetben a 15. számú a legfontosabb. Kezdete az egyértelműség kedvéért itt megismételve4: 1613 febr. 13 datt-o, eodem marca 5 w grodzie żmudzkim aktt-o, eodem junij 4 do ziemstwa tegoż Xttwa Żmudzkiego przeniesionego wypis ziemski testamentu xiędza Mikołaja Bartłomiejewicza Dawkszy, kanonika żmudzkiego […]. Tehát ez csupán a Daukša által 1613. február 13-án készített végrendelet nyilvántartása, magát a dokumentumot pedig soha senki nem látta. A leírásból látható, hogy magát a végrendeletet 1613. március 5-én be kellett iktatni, vagyis be kellett írni a Žemaitijai várbíróságának jegyzőkönyvébe, a beiktatásról kapott hitelesített kivonatot pedig (magának a végrendeletnek a szövegével vagy másolatával együtt) 1613. június 4-én ismét beírták, más szóval újraiktatták, a Žemaitijai földbíróságának jegyzőkönyvébe. Ez volt az akkori végrendeleteknek a mai perspektívából közjegyzői hitelesítésnek tekinthető szokásos gyakorlata. Az a probléma, hogy sem a Žemaitijai várbíróságának, sem földbíróságának 1613. évi jegyzőkönyvei nem maradtak fenn, ezért Daukša végrendeletének szövegét in extenso senki sem ismeri5, csak annak a résznek a tartalma ismert, amely a Babėnai birtok rokonokra történő hagyományozásával kapcsolatos; ez ebben az esetben nem fontos, ezért itt részletesebben nem tárgyaljuk. 1613 februárját Daukša halálának dátumaként mindeddig nem volt ok kétségbe vonni, mivel Jablonskis után senki sem látott olyan későbbi dokumentumokat, amelyekben Daukša élőként szerepelne, ezért ez az év teljes joggal megszilárdult a történetírásban. 2. KÉT ISMERETLEN, 1613–1614-ES DAUKŠÁT EMLÍTŐ DOKUMENTUM Amikor 2019–2022-ben Živile Nedzinskaite-val együtt publikáltuk a Rómában, a Jézus Társaság levéltárában őrzött Kražiai kollégiumi forrásokat, olyan, ritkán kitűzött célt vállaltunk, hogy ne csak a szövegekben említett személyneveket, helyneveket vagy történelmi tényeket (vagyis a szöveg „felszínét”) magyarázzuk meg, hanem a kollégium különféle személyekkel folytatott gazdasági ügyleteit is; ezért jogi, pénzügyi és gazdasági jellegű dokumentumokat keresve áttekintettük a Kražiai kollégium valamennyi ismert iratanyagát, amelyet különböző országok könyvtáraiban és levéltáraiban őriznek. A Kražiai kollégium legfontosabb jogi és gazdasági jellegű anyaga jelenleg Moszkvában, a Régi Iratok Orosz Állami Levéltárában található, amelyet a történészek jól 4 Jablonskis 1973: 163. 5 Jurgis Lebedys monográfiájában e tényt tárgyalva, alaptalanul megalapozatlan fejtegetésekbe bocsátkozott (lásd Lebedys 1963: 143). DARIUS ANTANAVIČIUS 314 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII a Jézus Társasága egykori kollégiumainak azon birtokait tartalmazó, az 1773. évi társasági feloszlatás után a Köztársaság Oktatási Bizottságára, illetve az akkori Oktatási Minisztériumra átszállt ismert fondban, a 1603. sz. alatt. E fond 4. jegyzékében, az egykori Kražių kollégium birtokainak több tucat dokumentumcsomója között található a 3315. sz. csomó, amelyben a kollégium alapításával kapcsolatos legkorábbi dokumentumok közül néhányat helyeztek el. Közöttük eredeti példányok, hitelesített másolatok vagy különböző dokumentumok egyszerű másolatai találhatók. Egy-két dokumentumot már közzétettek6. Az említett csomó két, a Kražių kollégium 1613–1614. évi alapításával kapcsolatos dokumentumában Mikolajus Daukša családneve is feltűnik. Az első dokumentum7, amely 1613. október 15-én kelt, Getautiškės / Bukantiškės földjeinek mérföldekben és rudakban történő felmérésével kapcsolatos; e terület akkor a Kražių oltárjavadalom birtokaihoz tartozott (ma a Kražiųi eldership területén fekszik). 6 Nedzinskaitė, Antanavičius, sud., 2019: 49–52. 7 RGADA 1603-4-3315, l. 16r-v. Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Įžvalgos / Insights 315 DARIUS ANTANAVIČIUS 316 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Įžvalgos / Insights 317 Az alábbiakban annak kezdete és vége olvasható, magukat a földeket azonban a helytakarékosság kedvéért ezúttal kihagyjuk, noha sok anyagot szolgáltatnak Getautiškiai, Bukantiškiai és a környező települések történeti helyneveinek megismeréséhez. A méltóságos és főtisztelendő Mikołaj Pac, a žemaitijai püspök saját parancsára elrendeltetett a Gintowtiszki nevű, a kroši oltárhoz tartozó földek kimérése; a kimérést Balcer Zabieła földmérő végezte 1613. október 15-én, jelen lévén Bodzében a főtisztelendő és nagyságos Mikołaj Dauksza úr, a miedniki kanonok, továbbá Mikołaj Sawicki úr, Marcin Kosieracki úr és Heliasz Daugird úr. Először: egy nagy rét egy ékkel, amely az Osmieniszek úr földjei közé nyúlik; ebben a rétben 6 morg, 17 rúd. […] Ezt a gintowtiszki földek kiméréséről készült jegyzéket az alábbiak jelenlétében saját kezű aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősítettük [s]. Melchior Heliaszewicz Gieysz, Vilniaus kustodas, Krozensio klebonas, Žemaitijos vyskupijos administratorius, savo ranka; Mikołaj Dowksza, Medininkų kanauninkas, savo ranka; Mikołaj Sawicki, savo ranka; Marcin Kosieracki, savo ranka; Heliasz Dowgird, savo ranka; Balcer Zabieła, savo ranka. Antrasis dokumentas8, datuotas 1614 m. spalio 18 d., yra minėtos Getautiškės dvarelio (palivarko) žemių surašymas. Jo pradžia ir pabaiga tokia: Inwentarz gruntów Gintowtyszek folwarku należącego do altaryi kroskiej na własne rozkazanie jaśnie wielebnego ks. Mikołaj Pacnak, a žemaitijai püspökének, medininkai társaskanonokának és Mikołaj Sawicki úrnak, őméltóságának. Marcinas Kosierackis úr és őméltósága sany i zweryfikowany przy bytności w Bodze wielebnego jm. ks. Mikołaja Dowkszy, Heliasz Dawgird úr. A Kontiszki nevű rét tíz szekérnyi, őméltósága Naborowski úr földjei között fekszik, a Pobrastu Upis [ss] mellett, Naborowski úr szántóföldje közelében; a gintowtyszki jobbágy, Zuborakas [?] név szerint, kaszálja […] E földeket megvizsgálván, és a leltárt kezünk aláírásával és pecsétjeinkkel megerősítve, a tisztelendő atyának átadtuk [s] Jan Jamiołkowskinak, a Societatis Iesu krosnói kollégiuma rektorának átadtuk őméltósága parancsára. atyának Mikołaj Pacnak, a žemaitijai püspöknek. Kelt Gintowtiszkachban, ezerhatszáztizennegyedik év októberének tizennyolcadik napján. Mikołaj Dowksza, medniki kanonokja, saját kezével; Marcin Kosieracki saját kezűleg aláírtam; Eliasz Dowgird saját kezével; Mikołaj Sawicki saját kezével. 8 RGADA 1603-4-3315, l. 7r–8v. DARIUS ANTANAVIČIUS 318 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša? Megállapítások / Insights 319