Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu

PALMIRA ZEMLEVIČŪTĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000–0002–8679–3253 Kutatási területek: litván terminológia, a litván orvosi terminológia története. DOI: doi.org/10.35321/all88–03 EGYES, 19. SZÁZAD VÉGI – 20. SZÁZAD ELEJI, FŐNÉVI MÁSODIK ÖSSZETEVŐJŰ DETERMINATÍV ORVOSI ÖSSZETETT TERMINUSOKRÓL Bizonyos, 19th. század végi – 20th. század eleji, főnévi második összetevőjű determinatív orvosi összetett terminusokról ANNOTÁCIÓ A tanulmány elsősorban strukturális szempontból vizsgálja a 19. század végi – 20. század eleji orvosi és egészségügyi témájú publikációk determinatív összetett terminusait, amelyek (vagy csupán jelentéseik) nem szerepelnek az LKŽe-ben; bemutatja ezen összetételek egyik képzési típusát, a főnévi második összetevőjű összetételeket, valamint annak strukturális modelljeit, feltárja, hogy az összetételek milyen dolgokat neveznek meg, milyen jelentései vannak az első összetevőknek, hogyan kapcsolódnak össze az összetevők, továbbá tárgyalja az összetevők viszonyának, a bázisszavak kiválasztásának és más kapcsolódó kérdéseknek a problémáit. A vizsgált összetételekre a D + D, B + D, V + D, P + D strukturális modellek jellemzők. A legtermékenyebbek azok az összetételek, amelyeknek mindkét összetevője főnév. Az esetek többségében az összetételek mindkét összetevőjének alapja és az összetevők viszonya könnyen felismerhető, a terminológiai jelentések a szóalkotási jelentésekből következnek, ezért könnyen azonosíthatók. Az összetételek testrészeket, szerveket és betegségeket neveznek meg. Néhány összetétel összetevőinek alapját azonban nehéz igazolni, az összetevők kapcsolata többféleképpen értelmezhető, vagy egyáltalán nehéz leírni. A D + D strukturális modellben az első összetevők leggyakrabban a hovatartozást és a fajtához tartozás fogalmát jelölik Straipsniai / Articles 47 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ a hovatartozást és a fajta fogalmát jelölik, míg a B + D és V + D modellek a tulajdonságot. A D + D strukturális modell összetételeinek összetevői többnyire kapcsoló magánhangzókkal kapcsolódnak össze (az –a– magánhangzó dominál), nem pedig azok nélkül; a B + D, V + D és P + D modellek esetében ezzel szemben mindkét összetevőt többnyire kapcsoló magánhangzó nélkül kapcsolják össze. KULCSSZAVAK: orvostudomány, terminus, determinatív összetétel, képzési típus, strukturális modell, terminológiai jelentés, szóalkotási jelentés. ANNOTÁCIÓ A tanulmány elsősorban strukturális megközelítésben elemzi a 19th. század végi – 20th. század eleji orvosi és egészségügyi témájú publikációk determinatív összetett terminusait, amelyek (vagy amelyek jelentései) nem szerepeltek az The Dictionary of the Lithuanian Language című szótárban. A vizsgálat az említett összetételek egyik sajátos képzési típusára, vagyis a főnévi második összetevőjű összetételekre és azok strukturális modelljeire összpontosít; célja annak feltárása, hogy mit jelölnek az összetételek, milyen jelentéseket hordoznak az első összetevők, és milyen módon kapcsolódnak ezek az összetevők; emellett tárgyalja az összetevők viszonyának, a bázisszavak kiválasztásának stb. problematikus kérdéseit is. A vizsgált összetett terminusok a következő strukturális modelleket mutatják: D + D, B + D, V + D, P + D (ahol a D főnevet, a B melléknevet, a V igét, a P pedig elöljárót jelöl). A legtermékenyebbek azok az összetételek, amelyeknek mindkét összetevője főnév. Általában könnyű azonosítani a két összetevő bázisszavát és egymáshoz való viszonyát; terminológiai jelentésük szóalkotási jelentésükből ered, ezért könnyen felismerhetők. Az összetett terminusok testrészeket, szerveket és betegségeket jelölnek. Egyes összetevők bázisszavait azonban nehéz megmagyarázni; az összetevők közötti viszony különbözőképpen értelmezhető, vagy egyáltalán nehéz leírni. A D + D strukturális modell első összetevői rendszerint a hovatartozást és a fajta fogalmát jelölik, míg a B + D és V + D strukturális modellek egy tulajdonságot fejeznek ki. A D + D strukturális modell összetevői gyakrabban kapcsolódnak kapcsoló magánhangzók segítségével (elsősorban az –a– magánhangzóval), mint azok nélkül; a B + D, V + D és P + D modellek esetében viszont mindkét összetevő többnyire kapcsoló magánhangzó nélkül kapcsolódik össze. KULCSSZAVAK: orvostudomány, terminus, determinatív összetétel, képzési típus, strukturális modell, terminológiai jelentés, szóalkotási jelentés. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A litván nyelvészetben hagyományosan az összetételt olyan szónak tekintik, amely univerbáció útján, két önálló szóból álló szókapcsolatból jött létre, és lexikai, valamint szóalkotási jelentéssel rendelkezik (ez utóbbit az összetevők lexikai jelentései és egymáshoz való 48 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Egyes, 19. század végi – 20. század eleji, főnévi második összetevőjű determinatív orvosi összetett terminusokról. A litván nyelvben annak azonosítása és meghatározása nem problematikus¹ (Urbutis 1961: 65; LKG I 1965: 437; KTŽ 1990: 196; LKE 2008: 148, 281, vö. Stundžia, Jarmalavičius 2019: 18–19, 52). Pranas Skardžius, a litván szóalkotás kutatója szerint az összetételek² termékenysége egészen az indoeurópai alapnyelv koráig nyúlik vissza. Az összetételekben a legfontosabb a „szavak belső (jelentésbeli) kapcsolata”, és régóta főként „a tudomány szakmai terminológiájában” használják őket. Mivel „speciálisabb tartalmúak”, az összetételek „jellegüknél fogva leginkább a pontosabb, tömörebb és tartalmasabb, jelentésgazdagabb kifejezésmódra alkalmasak”, egyetlen közös dolog megnevezésére (Skardžius 1996 [1943]: 396–397, 401, 403). Stasys Keinys³, a litván terminológia klasszikusa, aki a litván összetett terminusok képzését a 20. század végén talán a legrészletesebben tárgyalta, felhívta a figyelmet az összetételképzés nagy aktivitására a mai litván terminológiában, amelyet elsősorban a terminológia belső szükségletei magyaráznak az összetett fogalmak megnevezésére. Az összetételképzés azért is kényelmes, mert viszonylag rövid, fajtamegjelölő elnevezések létrehozását teszi lehetővé, amelyek segítenek elkerülni a jelzők halmozódását. Az összetételek többnyire terminusszerűbbek is, mint a megfelelő szókapcsolatok (Keinys 2005 [1983]: 129–130). E tanulmány tárgyát 72, főnévi második összetevőjű determinatív orvosi összetett terminus alkotja⁴ (változatok nélkül⁵), amelyek (vagy azok ¹ Az összetételek új megközelítéséről és osztályozásáról bővebben lásd: Lieber, Štekauer 2009: 4–8; Guevara, Scalise 2009: 101–128. ² Pr. Skardžius az összetételt sudėtinis žodis terminussal nevezte meg (Skardžius 1996 [1943]: 393). A dūrinys terminus mellett a nyelvészeti szakirodalomban használatos a sudurtinis žodis terminus is (KTŽ 1990: 196; LKE 2008: 148, 281), továbbá a kompozitas terminus (LKE 2008: 148; Stundžia, Jarmalavičius 2019: 18). ³ A terminusok összetételképzését kisebb-nagyobb mértékben vizsgálták: Auksoriūtė 2001, 2015, 2016; Gaivenis 2014 [1998]; Gedrimas 2003; Kaulakienė 2014 [1981, 1983]; Kurmiņa 2012; Labanauskienė 2009, 2010; Pospelova 2017; Rutkienė 2017, 2019, 2019a, 2021; Stunžinas 2004; Umbrasas 2005; Zemlevičiūtė 2016, 2019 és mások. ⁴ A tanulmány eltekint a strukturális és/vagy jelentésbeli szempontból problematikus összetételektől, amelyek egyik összetevőjének alapja nehezen állapítható meg, vagy maga az összetétel jelentése egyáltalán nem világos (még a kontextusból sem), például: kastligė. ⁵ A vizsgált korszak publikációiban a variáns összetételeket nemcsak különböző, hanem ugyanazon szövegekben is rögzítették. A variáns itt szűk értelemben értendő, vagyis ugyanazon szó olyan formai változata, amelynek ugyanaz a lexikai és grammatikai jelentése, valamint morfológiai felépítése (Miliūnaitė 2009: 141, vö. Mitkevičienė 2004: 124, 140). Más szóval itt olyan formai strukturális variálódásról van szó, amely nem lépi túl a terminus azonosságának határait, és nem eredményez semmiféle szemantikai eltolódást, vagyis nem kapcsolódik a terminus tartalmának szemantikai differenciálódásához (Tatarinov 2006: 173). A tanulmányban azokban az esetekben, amikor egy összetételnek vannak variánsai (a teljes empirikus anyagban 11 különböző orvosi terminus variálódik), ezek sorát közlik, tagjaikat perjelekkel elválasztva. Az orvosi terminusok összetételeinek variánsi volta azonban nem e tanulmány célja, ezért a variánsokat részletesebben nem vizsgálják; külön kutatás tárgyát képezik. Csupán annyi jegyezhető meg, hogy egyes összetételek PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ jelentései) nem szerepelnek az LKŽe-ben. Determinatívnak6 itt azokat az összetételeket tekintik, amelyekben rendszerint az első összetevő határozza meg a másodikat, szűkítve annak jelentését (Urbutis 1961: 68; 2009: 205; LKG I 437; KTŽ 1990: 196; LKE 2008: 148; Stundžia, Jarmalavičius 2019: 52). Az összetételeket 19. század végi – 20. század eleji orvosi és egészségügyi témájú publikációkból gyűjtötték: könyvekből és füzetekből, amelyeket nemcsak orvosok, hanem más foglalkozások képviselői is írtak vagy fordítottak, továbbá az akkori újságokban és kalendáriumokban közölt cikkekből. A publikációk szakmai (orvosi) szempontból nem egyenértékűek, tartalmuk azonban tisztán nyelvészeti céljuk, vagyis a főnévi második összetevőjű orvosi összetett terminusok szerkezetének vizsgálata elérését nem befolyásolja. A szemantikai szempont sem kerülhető meg: azt vizsgálják, hogy a kutatott összetételek milyen fogalmak megnevezői, és milyen jelentéseik vannak az első összetevőknek. E feladatok megoldására az analitikus leíró módszer, a szóalkotási elemzés módszere a legalkalmasabb; az értelmező és szükség esetén az összehasonlító módszerre támaszkodnak, a számítási módszerrel pedig az összetételek mennyiségi viszonyait mutatják be. A tanulmány leíró-analitikus részében az összetételek mellett feltüntetik: a forrás rövidítését, az összetétel lexikai jelentését (ezt a tanulmány szerzője fogalmazta meg a forrás(ok) információi alapján), míg a szóalkotási jelentés a zárójelben megadott bázisszavakból rajzolódik ki. Ha egy összetételt a források eltérő jelentésekben rögzítenek, ezeket a jelentéseket a források bibliográfiai adataival (rövidítés, év, szám [ha újságról van szó], oldal) együtt közlik. Az összetétel jelentéseit néha nem fogalmazza át a szerző, hanem szemléltető mondatokat vagy azok részleteit közli, különösen azokban az esetekben, amikor a minimális kontextus informatív az összetétel szóalkotási jelentésének motiválásához. különböző grafikai formában jelölt magánhangzókkal variálnak, például: storžarnė és storžarnė. Ezeket helyesírási variánsoknak tekintik. Más összetételek végződésekben vagy kapcsoló magánhangzókban variálnak, például: narikaulis és narykaulis, krioklīgė és kriokliga. Ezeket szóalkotási variánsoknak tekintik (részletesebben lásd Vaskelienė 2013: 208–210). A szóalkotási variánsok itt olyan „azonos bázisszavakkal és ugyanazzal a képzőaffixummal rendelkező származékok, amelyek valamely mellékes szóalkotási eszközben különböznek” (a tő magánhangzó-váltakozása, kapcsoló magánhangzó és/vagy végződés) (Vaskelienė 2019: 212). A végződést itt nem ragozási, hanem szóalkotási szempontból kezelik, ezért a végződésben különböző variánsokat nem morfológiai (vö. Mitkevičienė 2004: 133–135), hanem szóalkotási variánsoknak tekintik (a szóalkotási és morfológiai variánsok viszonyáról bővebben lásd Vaskelienė 2019: 209). 6 A determinatív összetételeket Pr. Skardžius prijungtiniais, apspręstiniais dūriniais nevezte, mivel első összetevőjük meghatározza a másodikat (Skardžius 1996 [1943]: 407, 410, vö. Urbutis 1961: 68). 50 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu FŐNÉVI MÁSODIK ÖSSZETEVŐJŰ ÖSSZETETT ORVOSI TERMINUSOK A litván terminusok (akárcsak az egyszerű szavak) összetételeinek szemantikai és grammatikai központja többnyire a második összetevő, amelyet az első összetevő valamilyen módon meghatároz, jellemez. Az összetételek formális, morfológiai felosztásakor⁷ figyelembe veszik a második összetevő bázisszavának szófaji kapcsolatát. E besorolás szerint az egyik fő és uralkodó típus a főnévre épülő, főnévi második összetevőjű összetételek. Az ilyen típusú összetételek első összetevői más szófajokra is épülhetnek, ezért az összetételeket tovább finomítva aszerint osztják fel, hogy az első összetevő bázisszava melyik szófajhoz tartozik (Urbutis 1961: 68–104; Keinys 2005 [1983]: 134, 164). A vizsgált munkatípusú összetételek e szempontból a következő strukturális modellekre különülnek el (lásd az 1. táblázatot): két főnévből (D + D), melléknévből és főnévből (B + D), igei alakból és főnévből (V + D), valamint elöljáróból és főnévből (P + D) álló összetételek; ezeket az alábbiakban részletesebben tárgyalják. Ezen összetételek főnévre épülő második összetevője rendszerint az egész összetétel jelentését határozza meg (akár konkrét, akár elvont jelentését), és ezen összetételek legnagyobb része rendszerint olyan dolgok fajtamegjelölő elnevezése, amelyeket a második összetevő bázisául szolgáló főnevek jelölnek (vö. Keinys 2005 [1983]: 135). ¹ LENTELĖ. A 19. század végi – 20. század eleji, főnévi második összetevőjű determinatív orvosi összetett terminusok strukturális modelljei az első összetevő szófaja szerint Strukturális modell | Összetételek száma | Százalékos arány (%) D + D | 48 | 67 B + D | 14 | 19 V + D | 8 | 11 P + D | 2 | 3 1.1. Két főnévből álló összetételek. E strukturális modell összetételeinek terminológiai jelentése nagyrészt mindkét összetevő jelentéséből alakul ki, más szóval nagyjából egybeesik a szóalkotási jelentéssel (amint azonban az alább tárgyalt példákból látni fogjuk, ez az egybeesés nem azonos mértékű). Ezen összetételek esetében a második összetevőtől függ, hogy milyen fajtájú dolgot neveznek meg, az első pedig, amely valamilyen ⁷ Az összetételek osztályozásának kérdéséről bővebben lásd: Scalise, Bisetto 2005: 319–332. Straipsniai / Articles 51 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ az elnevezett dolog valamely jellemzőjét jelöli, meghatározza, hogy az összetétel szűkebb jelentésű fajtamegjelölő elnevezésként működik. Ez utóbbi, a determináló összetevő a következő dolgokat jelöli: 1) hovatartozás: • hogy melyik testrészhez vagy szervhez tartozik a második összetevővel megnevezett dolog⁸: dirksniatinklis ‘a hasüregben található legfontosabb idegközpont’ Žin 1911 107 (: dirksnis ‘ideg’ LKŽe + tinklas), inkstapilvis ‘vesemedence’ KS 1911 160 (: inkstas + pilvas 5. ‘bemélyedés’ LKŽe). Ezen összetétel mindkét összetevője szerv megnevezéseként működik, az összetétel pedig annak a szervnek a szerkezeti részét nevezi meg, amelynek nevére az első összetevő épül. Amint egy emberi anatómiai tankönyv írja, a szóban forgó rész többnyire tölcsérhez hasonló, alakja azonban nagyon változatos (ŽA 2005: 200). Az 1. ábrán látható, hogy a C betűvel jelölt veserész kissé görbültnek tűnik. Nehéz megmondani, mi motiválta a könyv szerzőjét a pilvas főnév kiválasztásában a második összetevő alapjaként. Talán ennek a résznek az alakja, talán a latin megfelelő pelvis renalis, vagy egészen más tényezők játszottak szerepet? Hosszában átvágott jobb vese, a külső oldal felől befelé nézve; A, a veseartéria ága; C, vesemedence; U, húgyút. 1. ÁBRA. Hosszában átvágott jobb vese; KS 1911 160 ⁸ Ezen és a legtöbb más összetétel első összetevőinek jelentésmeghatározásai a következő forrásokon alapulnak: Urbutis 1961: 68–71; Keinys 1983: 135–176; LKG I 438–472. 52 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu odataukiai ‘a bőr egyik képződménye, a faggyúmirigy által termelt és kiválasztott zsír’ S 1907 142 (: oda + taukai), pilvaodis ‘hashártya’ S 1907 44 (: pilvas + oda 3. ‘hártya (epidermisz)’ LKŽe), smarkrakaulis ‘áll’ LB 1887 5/6 58 (: smarkas + kaulas). Ezen összetétel terminológiai jelentése kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt lehetséges, hogy ez utóbbi közvetlenül a szóalkotási jelentésből következik, ezt a hipotézist azonban megkérdőjelezi, hogy az oszteológiai nomenklatúrában ilyen arccsontot nem különböztetnek meg. Valószínűbb tehát, hogy az összetétel az alsó állkapocs testének előreugró részét, az állat jelenti (lásd ŽA 2005: 76), smilksniokaulis ‘halántékcsont’ S 1907 168 (: smilksnis lásd 1. smilkinys ‘a fej fül és szem közötti része, halánték’ LKŽe + kaulas), sprandakaulis ‘nyakcsigolya-betegség, amelyben a kisgyermekek ringatás, hordozás vagy a bölcsőből való kiesés és a tarkó beütése miatt szenvednek’ MTV 1898 27, vö. sprandoligė (5. o.) (: sprandas + liga). Ez az összetétel azért érdekes, mert második összetevője egy szerv, első összetevője pedig egy testrész megnevezése, maga az összetétel azonban betegséget nevez meg, így terminológiai jelentése eltávolodott a szóalkotási jelentéstől, subingrobis ‘végbél’ GŽK 1902 6; Šlt 1912 37 583 (: subinė ‘far, fartájék’ + grobas ‘bél’ LKŽe). Az LKŽe-ben ez az összetétel csak a ‘végbél’ egyetlen jelentésében szerepel, a vizsgált forrásokban azonban más orvosi jelentésekben is használják: ‘vastagbél’ Dž 1903 21, a végbélnyílás előesése (prolapsus ani)’ MTV 1898 36, šiknažarnė ‘kivezető bélszakasz, végbél’ DN 1906 28 (: šikna ‘far, fartájék’ LKŽe + žarna), žiotkaulis ‘állcsont (maxilla)’ MG 1913 2 11 (: žiotis ‘a szájból az orrgaratba vezető nyílás’ LKŽe + kaulas); • mihez tartozik eredete szerint a második összetevővel megnevezett dolog: balsodėžė ‘a torok felső részén található szerv’ KS 1911 110 (: balsas + dėžė). Valószínűleg a hangrésről (lat. rima glottidis) van szó (ŽA 2005: 191), džiovugarai ‘a tüdőbetegek lakóházainak füstje’ LAK 1885 59 (: džiova + garai ‘korom, fülledtség’ LKŽe), džiovunūdžiai ‘a tüdőbaj baktériumai’ LAK 1885 60 (: džiova + 1 nuodai 1. ‘a szervezetre káros anyag’ LKŽe), ra uplapuliai skilčiaiarscziai ‘gyomorláz’ LAK 1885 57 (: skilois ‘gyomor’ + karščiai 1. ‘láz, lázbetegség, tífusz’ LKŽe); • amely dolognak a részét alkotja a második összetevővel megnevezett dolog: kaulgalis ‘a csont vége’ U 1892 6/7 234 (: kaulas + galas), rietgalis ‘derék, ágyék’ VL 1890 38 9 (: rietas 1. ‘comb, csípő, lábszár’, 3. ‘a comb belső oldala, a comb és az alsó hasrész közötti hely, ágyék, hónalj’, 4. ‘derék, ágyék, köldök’ LKŽe + galas). Az említett lia kifejezés alapján Straipsniai / Articles 53 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ a kontextus információja alapján: „bizonyos nemzetségekben a rietgalio ligą (hip. disease), nugarkaulio sudarką” VL 1890 38 9 látható, hogy itt a háttal, a gerinccel kapcsolatos betegségekről lehet szó, ami alátámasztaná a szóban forgó összetétel első összetevőjének, a rietas szónak a ‘derék, ágyék, csípő’ jelentését; 2) a fajta fogalma: • hogy a nemfogalomként a második összetevővel megnevezett szóba melyik fajtához tartozó fogalom értendő: dirksnialigė ‘idegbetegség’ S 1907 255 (: dirksnis ‘ideg’ LKŽe + liga), drigantligė (: drigantas (l. drygant) ‘mén, csikó’ LKŽe + liga). A forrás szerint „a betegség fiatal férfiakat támad meg, akik nagy vágyakozással foglalkoznak nőkkel” MTV 1898 33. Hipotetikusan feltételezhető, hogy arról a betegségről van szó, amelyet ma satyriaze vagy a férfi mértéktelen bujaságának (satyriasis) MedŽ 1980: 492 neveznek, džiovuligė ‘tüdőbaj’ Žin 1911 158 (: džiova + liga), kaitraliga / kaitraligа ‘hideglelés’ LK 1890 27 (: kaitra + liga), kirmelligė ‘férgesség (helminthiasis)’ MTV 1898 12 (: kirmėlė + liga), krupligė / krupligė ‘kruppos gégegyulladás (croup, laryngitis crouposa)’ MTV 1898 13, NG (: krupas (l. krup, or. круп) ‘a légcső felső részének gyulladása, diftéria’ LKŽe + liga), krutligė ‘mellkasi betegség’ NotGyd 1879 42 (: 1 krūtis ‘mellkas’ LKŽe + liga), niežligė / niežligė ‘rüh’ SŽL 1886 32, SŽL 1906 30 (: niežai + liga), opaligė ‘idegbetegség (nervositas)’ S 1907 167 (: opa + liga). Az LKŽe a jelenlegi opaligė változatot egészen más jelentésben rögzíti: ‘a gyomor- vagy nyombélfekély okozta krónikus megbetegedés’, raupleligė ‘himlő’ Svk 1913 4 15 (: rauplės lásd raupai ‘súlyos, heveny, fertőző betegség, amely a bőrt göbössé tevő kiütéssel jár (variola)’ LKŽe + liga), saldyligė ‘cukorbetegség’ Svk 1913 2 7 (: saldybė 1. ‘rendkívüli édesség’ LKŽe + liga). E képződmény szerkezete példaként a hasonló képzésű saldymedis szó segítségével támasztható alá, amely Pr. Skardžius szerint a saldyb-medis alakból származhatott (Skardžius 1996 [1943]: 421). Így analóg módon levezethető volna a saldyligė összetétel első összetevője is: saldyb-ligė. Látható, hogy az első összetevő alapjául a saldybė főnév rövidített töve szolgál. V. Urbutis ezt a bázistő kialakítását a bázistő egyszerű fonetikai megrövidülésének nevezte (Urbutis 2009: 235), sprandoligė ‘kisgyermekek betegsége: ringatás, hordozás, illetve a bölcsőből való kiesés után a nyak megtörése’ MTV 1898 27, lásd sprandakaulis (4. o.) (: sprandas + liga), taukligė nom. sg. ‘?’ LKA 1907 79 (: taukai + liga). Ez az egyetlen vizsgált összetétel, amelynek terminológiai jelentését nehéz azonosítani, mivel az nem közvetlenül az összetevők bázisául szolgáló főnevek ‘zsírbetegség’ jelentéséből alakul ki. A használati kontextus 54 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu nem informatív – a terminus csupán más felsorolt betegségek nevei mellett szerepel, ezért nehéz eldönteni, hogy milyen betegséget nevez meg az említett összetétel: utèlige ‘tetű által okozott bőrbetegség’ DMS 1912 21 (: utelė + liga). A džiovâligė, krupligė, niežligė, opligė, raupligė összetételek terminológiai jelentése teljesen egybeesik az első összetevőként szereplő főnevek jelentésével – džiova, krupas, niežai, opa, rauplės –, és ‘betegséget’ jelent (vö. Urbutis 1961: 71; LKG I 440). Más összetételek első összetevői különféle dolgokat jelölnek. Egyesek testrészek és szervek megnevezései (dirksnis, krūtis, sprandas), amelyek a második összetevővel megnevezett dolog helyét jelölik. E csoportból kiemelkednek azok az összetételek, amelyek első összetevője állatok (drigantas, kirmelė, utėlė), anyagok (taukai) vagy tulajdonságok (kaitra, saldybė) elnevezése, és amelyek lexikai jelentésük alapján talán inkább azon összetételek mellett lennének bemutathatók, amelyek első összetevője a jellemzőt jelöli. Bár az említett összetételek determináló összetevői szemantikai szempontból nem egyértelműek, maguk az összetételek különböző alapon osztályozható betegségek fajtamegjelölő nevei. Egy terminuscsoportba a visszatérő második összetevő, a liga ‘betegség’ gyűjti őket; 3) tulajdonság: • milyen meglévő dolog különbözteti meg a második összetevővel megnevezett dolgot: dilgerauplės ‘a bőrön rossz csípés miatt megjelenő kiütések; nagyon makacs kiütés, amely különös viszketést és nagy nyugtalanságot okoz’ SK 1905 50 (: dilgė lásd dilgėlė 1. ‘füves növény, amelynek szára és levelei csípős szőrökkel borítottak (Urtica)’ LKŽe + raup lės), dilgiaraupliai ‘gyulladt kiütés egyenetlen hólyagok formájában, amelyeket égő érzés és kellemetlen viszketés jellemez, általában [a nem megfelelő csípésből születik’ SK 1905 22 (: dilgė + raupai). E két összetétel első összetevője ugyanarra a főnévre, a dilgė szóra épül, és az összetételek által megnevezett kiütés arra emlékeztet, mintha az embert megcsípte volna az a növény, amelynek neve az említett összetevőben szerepel, kaitrastoges nom. pl. ‘hőség okozta náthák’ LK 1890 28 (: kaitra + slogos lásd sloga 1. ‘valamely szerv nyálkahártyájának gyulladása’ LKŽe), kraujatriznė ‘vérhas (dysenteria)’ MTV 1898 34 (: kraujas + trizna ‘hasmenés’ LKŽe); 4) rendeltetés: • mire alkalmas a második összetevővel megnevezett dolog mozgásra (haladásra, csúszásra, folyásra): mėšlazarnė ‘végbél’ KS 1911 240 (: mėšlas 2. ‘széklet’ LKŽe + žarna), orangis ‘a hangszalagok közötti nyílás’ KS 1911 278 (: oras + anga). Az összetétel terminológiai jelentése valószínűleg ugyanaz, mint a balsodėžė terminusé (lásd az 5. oldalon). Kontextus nélkül ez nem nyilvánvalóan orvosi, mivel ebben az esetben is az összetevők viszonyából kikövetkeztetett terminológiai jelentés és a szóalkotási jelentés eltér egymástól, Straipsniai / Articles 55 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ pienaindis „a bélbolyhok nyirokere” KS 1911 52 (ma a bélbolyhok limfagysle nevén (ŽA 2005: 176) (: pienas + 1 indas 2. ’vezeték, ér’ LKŽe). Ennek az összetett szónak a terminológiai és a szóképzési jelentése még inkább eltávolodott egymástól: második tagja a vezeték, első tagja pedig a benne folyó folyadék megnevezése. Az összetett szó egy szerv részét nevezi meg (lásd a 2. ábrát). A forrás megmagyarázza, miért nevezték el így az említett vezetéket: „ezt a csatornácskát azért nevezik tejérnek, mert benne a zsíros folyadék olyan, mint a fehér tej”; A vékonybél bolyhai; mintegy 80-szoros nagyításban. A kép bal oldalán a tejerek, a, b, c fehér folyadékkal telve; d vérerek. A kép jobb oldalán maguk a tejerek láthatók, sötét folyadékkal telve. A bolyhokat és izomrostjaikat borító hártya eltávolítva. 2. ÁBRA. A vékonybél bolyhának metszete; a, b, c betűkkel a tejerek vannak jelölve, KS 1907 52 • amivel a második tagban megnevezett lény foglalkozik: kraujaleidikas[s] U 1891 9 419 ’aki vért bocsát ki (egy ér megvágásával)’ LKŽe (: kraujas + leidikas < leido < leisti 12. ’folyatni, ereszteni’ LKŽe + –ikas). Ennek az összetett szónak a szerkezete atipikus, eltérő, mivel második tagja egy képzett, képzős főnév, a vizsgált anyagban azonban az összetett szavak második tagja rendszerint képzetlen főnév; 5) hasonlóság: • mihez hasonlít, mire emlékeztet, mivel vethető össze a második tagban megnevezett dolog: 56 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu arklakaulis ’ekecsont (az orrsövény csontja) (os vomeris)’ MG 1913 2 11 (: arklas ’földszántásra szolgáló eszköz, eke, ekefej’ LKŽe + kaulas), piensvyviai KS / piensvyviai KS, Žin ’tejlé (a táplálék felszívódása közben a bél nyiroka) (lat. chylus)’ MedŽ 1980: 107 (: pienas + svyai), plaukagyslė ’hajszálér’ DK 1908 48 (: plaukas + gysla), ragaplevė ’szaruhártya’ VK 1913 120 (: ragas + plėvė). Ez a terminus a forrásban a leliukė terminus mellett, zárójelben szerepel: ’a leliukė (szaruhártya) betegségeiről’. Itt nem teljesen világos, hogy a ragaplevė a leliukės szinonimájának tekintendő-e, vagy a szem két különböző részének – a szaruhártyának (lat. cornea) és a pupillának (lat. pupilla) – a megnevezése. Bár a vizsgált korszak forrásaiban a zárójelekben rendszerint szinonimák szerepelnek, ebben az esetben mégis inkább a második értelmezés tűnik valószínűnek. Az összetett szó első tagjául választott ragas alapszó alapján feltételezhető, hogy ezt a választást a latin megfelelő befolyásolhatta (latinul a cornu ’szarvat’ jelent). A tárgyalt összetett szavak közül más szempontból is kiemelkedik a kaullavoniai ’emberi csontváz’ V 1890 3 38 (: kaulas + lavonas). Valószínűleg ennek az összetett szónak a tagjai felcserélődtek, feltehetően magának a cikknek a szerzője által, de nyomdahiba is lehetséges, bár ez utóbbi feltevés kevéssé valószínű. Véleményem szerint azonban egyik lehetőség sem zárható ki. Felvethető tehát egy másik hipotézis is, például az, hogy nem a kaulai lavonų ’a holtak csontjai’ szókapcsolatból keletkezett-e ez az összetett szó, annál is inkább, mert a vizsgált korszak szövegeiben az inverz szórend gyakori jelenség, például galvoviršis MTV 1898 és viršugalvis⁹ SK 1905; Žin 1911; Svk 1912–1914, 1920 (Urbutis 1961: 80, 103–104). Ezt a feltevést az LKŽe adatai is alátámasztanák. A szótár adatai szerint a XIX. század végén Kelet-Poroszország újságaiban rögzítették a lavonkauliai ’csontváz, csontok’ összetett szót: Laukas, pilnas lavonkaulių Kel1881,240. Tekvepia į lavonkaulius, kad jie atgytų Ns1847,2. A narikaulis terminus MTV, BL és munkaváltozata, a narykaulis Dž (: narys ’kinövés, daganat, fájdalmas csomó’ LKŽe + kaulas) a forrásokban két különböző jelentésben van rögzítve – anatómiai jelentésben (’mirigy’ BL 1904 15, ’csigolya’ Dž 1903 21) és klinikai jelentésben (’idegcsomó; ínhüvely- vagy ízületi tok csomója (ganglion); daganat (neoplazma); zsír [lipoidok] felhalmozódása (atheroma); izomdaganat (myoma)’) MTV 1898 15; MedŽ 1980: 63, 218, 362), míg az LKŽe-ben ennek az összetett szónak csak ’a test valamely részén kialakuló kemény daganat’ jelentése szerepel. ⁹ Vannak összetett szavak, amelyek alkotóelemei felcserélhetik helyüket, jelentésük azonban ettől nem változik meg. Pr. Skardžius megfigyelése szerint nyelvünkben kevés ilyen összetett szó van; többnyire nyelvjárásokban fordulnak elő, vagy elszigetelten használatosak, és képzésük meglehetősen régi. Így a galvoviršis feltehetően ’a fej teteje’, a viršugalvis pedig ’a fej felső része’ volt. Ezt azzal kell magyarázni, hogy bizonyos szócsoportok, mielőtt egyetlen szóvá váltak volna, alkotóelemeik sorrendjét tekintve nem voltak teljesen egységesek (Skardžius 1996 [1943]: 438). Straipsniai / Articles 57 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ A tárgyalt összetett szó tagjainak viszonyát nehéz meghatározni, terminológiai és szóképzési jelentése pedig teljesen eltávolodott egymástól. Az összetett szavak egyedi, atipikus, nehezen meghatározható vagy akár világosan fel sem fogható tagviszonyáról a szóképzés mestere, Vincas Urbutis írt (Urbutis 1961: 71). Azokhoz az összetett szavakhoz, amelyek tagjainak egymáshoz való kapcsolata nehezen magyarázható, a padmotai ’tylosis, callositas’ MTV 1898 17 terminus is sorolható, vö. rumbuotumas, kietumas (callositas), nuospaudos susidarymas (tyllosis) MedŽ 1980: 86, 562 (: padas + 2 × motas (vö. 1. szmata) lásd plotas ’darab, folt, szennyeződés’ LKŽe). Az összetett szó mellett zárójelben szereplő pado motai szókapcsolat alapján kijelenthető, hogy tagjai e két szóra vezethetők vissza. A šunraup­lės összetett szó (: šuns < šuo + rauplės) terminológiai jelentése a szövegkörnyezetből nem világos: „[a lázzal járó kiütések] leginkább a fiatalságot támadják meg, akik bárányhimlőben, šunraup­lės-ben és himlőben szenvednek” SK 1905 56. Az első tag, a šun a šuo főnévből keletkezett, de eltávolodott tőle, és hamisságot, valamint lekicsinylést, megvetést kifejező jelentése van (Urbutis 1961: 74). Így a šunraup­lės jelentése ’hamis, hitvány himlő’ lehetne. Külön említést érdemel a pusskritulis ’a nagyagy (cerebrum) féltekéje’ KS 1911 183 (: pusė + skritulys, vö. 1 pusskritulis ’fél kör’ LKŽe), amelynek második tagja az első tagot határozza meg, ellentétben a korábban leírt összetett szavakkal. A tárgyalt D + D szerkezeti modellű összetett szavak tagjainak kapcsolódási tendenciái a 2. és 3. táblázatban láthatók. 2. TÁBLÁZAT. Az összetett szavak tagjainak kapcsolása kötőhangzókkal 10 V. Urbutis ezt a tagot prefiksoidnak tekinti (Urbutis 1961: 74, lásd még LKG I 442; DLKG 2005: 152–153). 11 Vö. šunuotys ’kutyafekélyek, azaz kis, jelentéktelen kelések’ (Stundžia, Jarmalavičius 2019: 138). 58 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu 1.2. Melléknévből és főnévből álló összetett szavak. E szerkezeti modell összetett szavainak első tagja olyan melléknévre vezethető vissza, amely a főnévi második taggal megnevezett dolog külső vagy belső tulajdonságát jelöli (vö. LKG I 449; Keinys 2005 [1983]: 150–151). 3. TÁBLÁZAT. A tagjaikat kötőhangzókkal, illetve azok nélkül kapcsoló összetett szavak megoszlása Szerkezeti modell | A tagjaikat kötőhangzók nélkül kapcsoló összetett szavak száma | A tagjaikat kötőhangzókkal kapcsoló összetett szavak száma D + D | 20 | 30 B + D | 11 | 6 V + D | 8 | 1 P + D | 2 | – A tárgyalt összetett szavak legnagyobb csoportját a betegségek neveként használatos képzett alakok alkotják. Első tagjuk olyan tulajdonságot jelöl, amely a második tagban megnevezett dologra jellemző, amely megkülönbözteti vagy jellemzi azt; e szavak terminológiai jelentése kisebb-nagyobb mértékben eltér a szóképzési jelentéstől, például: geltondrugis „[a betegség] egy bizonyos szúnyog csípésével terjed, mégpedig csak akkor, amikor ez a szúnyog már megszívta magát a maláriában szenvedő ember vérével” KS 1911 338 (: geltonas + drugys), piktakarszcziai ’heves láz’ VL 1890 27 4 (: 1 piktas 5. ’nagy, heves; be nem gyógyuló, fájó’ + karščiai ’láz, lázas betegség, tífusz’ LKŽe), pikt-plaukis BGL 1895 18 / piktaplaukis NamG 1907 11 (: 1 piktas 5. ’nagy, heves; be nem gyógyuló, fájó’ LKŽe + plaukas). A források nem részletezik az összetett szavakkal megnevezett betegségek tüneteit, csupán kezelési módjaikat jelölik (egyébként ezek szinte azonosak, ezért lehetséges, hogy a későbbi forrás szerzője a korábbira támaszkodott). A szövegkörnyezetből világossá válik, hogy külső testi sebről van szó, lokalizációja azonban nem egyértelmű. Az összetett szó jelentését világosabbá teszi a BGL-ben megadott szinonima, a čėrt-plaukis, vö. xčertplaukis lásd xčertaplaukis 2. ’ujjvégi (köröm alatti) kelés, körömágygyulladás, panaritium’ LKŽe. Ezen információ alapján tehát kijelenthető, hogy az összetett szó terminológiai jelentése: ’ujjvégén (a köröm alatt) kialakuló kelés, körömágygyulladás, panaritium’ LKŽe, plikakatis ’kopaszság (calvities, phalakrosis)’ MTV 1898 21 (: plikas + kakta). Az LKŽe-ben ez a szó csak ’kopaszodó személy’ jelentésben szerepel. Az összetett szó második tagja egy testrészt (a homlokot) jelöl, maga az összetett szó pedig betegség neveként használatos, trumpadvasė ’asztma’ LPr 1883 40 (: 2 trumpas 6. ’gyenge, csekély, elégtelen, hiányos’ + dvasia ’légzés’ LKŽe, vö. Turu trumpą dvasią, Straipsniai / Articles 59 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ negaliu smarkiai bėgti (Salantai, Kretinga járás). Man oro trūksta, tokia trumpa dva­sia (Baisogala, Radviliškis járás). Trumpos dvasios esu, mun vis sunkumas ant širdies (Palanga)). Az LPr-ben szereplő összetett szó kétségtelenül jelenthetné a ’gyenge, csekély légzést’ is, a forrásban azonban a trumpa dvasia összetett terminus ’asztmát’ jelent, ami lehetővé teszi annak kijelentését, hogy az összetett szó jelentése is ugyanez lehet. Az összetett szavak egy másik csoportjában a második tag leggyakrabban egy testrészt vagy szervet (nemfogalmat) jelöl, maga az összetett szó pedig szintén egy testrész vagy szerv megnevezése (fajfogalom), például: gyvaplaukis ’az emberi bőr szőrszála’ SK 1905 42; KS 1911 51 ’bélbolyhok’ / gyvplaukis ’az emberi bőr szőrszála’ Ž 1909 2 14; Svk 1914 4 13 (: gyvas + plaukas). Ezt az összetett szót az orvosi és egészségügyi témájú szövegek két jelentésben használják, és ezek közül csak az egyik van rögzítve az LKŽe-ben: gyvap­laukis 1. ’az emberi bőr szőrszála (rendszerint a karon, lábon)’ LKŽe), glitodė ’nyálkahártya’ Svk 1914 1 1 (: glitus 1. ’nyálkás; síkos’ LKŽe + oda), glitplėvė ’nyálkahártya’ A 1915 32 418 (: glitus 1. ’nyálkás; síkos’ LKŽe + plėvė), pasturrukė ’végbélnyílás’ BL 1904 16 (: pasturas 2. lásd pastaras 6. ’hátulsó’ + rukė ’végbélnyílás’ LKŽe), plonagyslė / plongyslė ’hajszálér’ DK 1908 4 (: plonas + gysla), slidžiaodė ’nyálkahártya’ ŽD 1913 5 (: slidus + oda), storžarnė KS 1911 54 / storžarnė SŽK 1902 90 ’vastagbél (colon)’ LKŽe (: storas + žarna), tuštviduriai ’a hajszál szára (scapus pili)’ S 1907 282; MedŽ 1980: 493 (: tuštas 1. lásd tuščias 4. ’amiben nincs semmi, üres, puszta’ LKŽe + viduriai). Amint a példák mutatják, a második tag alapjául leggyakrabban képzetlen főnevek szolgálnak, előfordult azonban egy olyan összetett szó is, amelynek második tagja összetettebb szerkezetű. Ez az atipikus képzésű, egyedi összetett szó: balt­krauj­igė „ebben a betegségben „az ember vérében annyi fehér vérsejt keletkezik, hogy a vér csaknem tej színűvé válik”, leukaemia” GŽK 1902 27 (: baltas + krauligė lásd krauligė 2. ’vérbetegség’ LKŽe). Ennek az összetett szónak a második tagja a krauligė összetett szó, amelynek első tagjában az alapszó töve megrövidült. Az említett szerkezeti modellbe tartozó összetett szavak tagkapcsolási módjai és mennyiségi megoszlásuk a 2. és 3. táblázatban látható. 1.3. Igei alakból és főnévből álló összetett szavak. E szerkezeti modell összetett szavai többnyire absztrakt jelentésű megnevezések. A legtöbb olyan összetett terminusban, amelynek első tagja a megismétlődő második taggal megnevezett dolog tulajdonságát fejezi ki, maguk a származékok betegségeket neveznek meg; az ilyen, azonos második tagot tartalmazó összetett szavak fajfogalmi terminuscsoportot alkotnak, például: blyšktiligė ’vérszegénység’ DMS 1912 34 (: blykšt–antis, blykšt–amas < blykšti ’fehéredni (rendszerint az arcról)’ LKŽe + liga). Az első tag 60 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu alapjának másik lehetősége is fennáll – ez a tag a blyšktus szóra is visszavezethető, lásd blyškus ’elsápadt, kifakult, világos árnyalatú’ LKŽe, dilginligė ’csalánkiütés (urticaria)’ „már maga a betegség neve is elárulja, hogy e betegségben a kiütés teljesen hasonló ahhoz, amely a csalán érintésétől keletkezik a bőrön” NG 1908 29 (: dilgin-antis < dilginti 1. ’csípő, égető érzést kelteni (csalánnal)’ + liga / dilgynė ’csalán’ LKŽe + liga), kriokligė ’diftéria’ LUK 1886 46 / krioklige nom. sg. ’diftéria’ VL 1890 274; 1890 286 / kriokliga U 1890 4 5 ’diftéria’ U 1892 8 294 (: kriok-iantis, kriok-iamas < 1 kriokti 3. ’nehezen lélegezni, hörögni, zihálni’, 7. ’köhögni’ LKŽe + liga). A felsorolt forrásokban ezzel a változó terminussal ugyanazt a betegséget, a diftériát nevezik meg. Az itt említett források közül időrendben a legkésőbbiben még magyarázatot is találunk arra, miért nevezik ezt a betegséget így: „a szájpadlás fájdalma átterjed a torokra. Ettől megváltozik a hang, a beteg bereked, majd nehezen kezd lélegezni és hörögni (innen a kriokligė)” U 1892 8 294, siutalige V 1890 10 153 / siutlige ’veszettség, veszettségi betegség’ V 1891 4 54; VL 1891 10 115 (: siunt-antis < siusti 1. ’veszettségben szenvedni’, siutas ’veszettség’, siutus ’tomboló, őrjöngő’ LKŽe + liga). Ennek az összetett szónak az első tagja látszólag a leginkább többértelmű. Először is kapcsolatba hozható a múlt idejű ige siut- alakjával, de az igével való kapcsolat mégis kevéssé valószínű, mivel sokkal szorosabbnak tűnik a kapcsolat a cselekvő melléknévi igenévvel, a siuntantis alakkal (’veszettséget okozó betegség’). Másodszor a siutas főnévvel is kapcsolatba hozható (’a veszettség betegsége’), vagy harmadszor akár a siutus melléknévvel is (’tomboló betegség’). Az első tag alapjának a siutas főnévvel való második értelmezését a kötőhangzónak a tővégi magánhangzóval való egybeesése támaszthatja alá, skaudligė ’reuma’ SŽL 1886 30 / skaudligė ’reuma’ SŽL 1906 28 (: skaud-antis, skaud-amas < skaud-ėti, skaudą ’fájdalom’, skaudus 1. ’fájdalmas, sajgó, fájó’, 2. ’fájdalmat okozó’ LKŽe + liga). Hasonlóképpen értelmezhető ennek az összetett szónak az első tagalapja is. Ez a tag egyaránt alapulhat melléknévi igenéven (ebben az esetben cselekvő és szenvedő melléknévi igenév is lehetséges) (’fájdalmas, fájlalt betegség’), a skauda főnéven (’a fájdalom betegsége’), valamint a skaudus melléknéven is (’fájdalmas betegség’). A tárgyalt összetett terminusok közül csak a dilginligės és a kriokligės első tagjának alapja világos – melléknévi igenevekre vezethetők vissza, nagy valószínűséggel cselekvő melléknévi igenevekre; a többi összetett szó esetében az említett tag alapjáról még lehetne vitatkozni. A leírt fajfogalmi terminuscsoportba nem tartozó további három összetett szó első tagjai szintén a második tagban megnevezett dolog tulajdonságát fejezik ki, de közülük csak kettő nevez meg betegséget, egy pedig egy szervrész megnevezéseként használatos, például: dilginraupiai ’csalánkiütéses himlő’ (lásd dilgiara­upiai, 6. o.) SK 1905 22 (: dilgina, dilgino < dilginti 1. ’csípő, égető érzést kelteni (csalánnal)’ LKŽe + raupai), Straipsniai / Articles 61 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ siurbglislė ’bélbolyhok’ S 1907 245 (: siurbia, siurbė < siurbti + gysla). Ennek az összetett szónak az első tagja feltehetően azt a funkciót jelöli, amelyet a második tagban megnevezett dolog ellát, így az összetett szó szóképzési jelentése: ’a tápanyagokat a vérbe felszívó ér’, traukipirdė ’a végbél görcse (proctospasmus)’ MTV 1898 37 (: traukia, traukė < traukti 26. ’az izmokban vagy erekben jelentkező fájdalmas húzó, csavaró érzésről’ + pirdė 1. ’fenék, ülep’ vagy pirda ’hangos szellentés’ LKŽe). Így írják le az ezzel az összetett szóval megnevezett betegséget: „a betegség a hosszas ülés után kezdődik, [...] fájni kezd a végbélnyílás és a has alsó része; egy óra múlva a belekbe görcs áll, mintha labda kezdene gurulni az egész belekben, mint a nyávogó macska. Amikor pedig járni kezdesz, [...] a beleidből elkezdesz üríteni és szellenteni”. Az utóbbi összetett szavak első tagjának alapja nem tűnik problematikusnak – nyilvánvaló a kapcsolatuk egy igei alakkal, feltehetően szintén cselekvő melléknévi igenévvel. A V + D szerkezeti modellű összetett szavak tagjainak kapcsolódását a 2. és 3. táblázat mutatja. 1.4. Elöljárószóból és főnévből álló összetett szavak. E szerkezeti modellből mindössze két összetett szó fordult elő. Bár mindkettő szerepel az LKŽe-ben, azért érdekesek, mert a forrásokban a szótárban megadottaktól eltérő jelentésben használják őket: tarppnosis ’orrlyuk’ SK 1905 15 (: tarp / tarpas + 1 nosis 2. ’orrüreg, orrlyuk’ LKŽe), vö. tarpnosis ’a szemöldökök közötti rész’ LKŽe, tarpsienis „ryjamoji stemplė [...] guli gangreit visa krūtinėje, bet paskui perduria tarpsienį (a nyelőcső) és belép a test alsó üres részébe, ahol egyesül a hassal” GŽK 1902 20, vö. „[a nyelőcső] a gerincoszlop előtt lefelé halad a mellkas felső és alsó hátsó részén, áthatol a rekeszen és [...] a gyomorban végződik” ŽA 2005: 169 (: tarp / tarpas + siena), vö. tarpsienis 2. ’belső fal, válaszfal, elválasztó fal’ LKŽe. E származékok szóképzési jelentése eltér a terminológiai jelentéstől – mindkét összetett terminus különböző szervrendszerek szerveit nevezi meg. Egyébként ezen összetett szavak első tagjának kapcsolata kétféleképpen is magyarázható. Egyfelől az ismétlődő első tag kapcsolatba hozható a tarp elöljárószóval. Ebben az esetben az összetett szavak szerkezeti modellje elöljárószó + főnév lenne. Másfelől az első tag kapcsolatba hozható a tarpas főnévvel is (vö. Urbutis 1961: 103). Ekkor az összetett szavak szerkezeti modellje főnév + főnév lenne. V. Urbutis azonban láthatólag inkább a szóban forgó tagot a tarp elöljárószóval hozza kapcsolatba. Így például azoknak az összetett szavaknak az esetében, amelyek második tagja egy testrészt vagy szervet jelöl, az első tagot helyjelentésű elöljárószónak tekinti (lásd Urbutis 1961: 104). ¹² Ebben és a szomszédos mondatban a dőlt betűs kiemelés a cikk szerzőjétől származik – P. Z. 62 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu KÖVETKEZTETÉSEK A XIX. század végi – XX. század eleji orvosi és egészségügyi tárgyú publikációkban 72 olyan determinatív, főnévi második tagú orvosi összetett terminust találtunk, amely nem szerepel az LKŽe-ben, vagy amelynek orvosi jelentését a szótár nem rögzíti. Ezekre 4 szerkezeti modell jellemző – D + D, B + D, V + D és P + D –, amelyek produktivitásukat tekintve megfelelnek a mai litván nyelv terminusai, valamint általában a szavak összetétele irányzatainak. A leggyakoribb, tehát legproduktívabb összetett szavak azok, amelyeknek mindkét tagja főnév (a vizsgált példák 67%-a). Közel ötször kevesebb olyan összetett szó van, amelynek első tagja melléknév (19%), az első tagként igei alakot, illetve elöljárószót tartalmazó összetett szavak pedig igen ritkák (11%, illetve 3%). Egyes összetett szavak valamelyik említett modellhez való hozzárendelése nem egyértelműen értelmezhető, vagyis az ilyen összetett szavak tagjainak az egyik vagy másik szófajjal való kapcsolatát két-, sőt akár háromféleképpen is lehet magyarázni. Az összetett szavak többségének tagalapja és tagviszonya átlátható, terminológiai jelentésük pedig könnyen azonosítható – nagyjából egybeesik szóképzési jelentésükkel, bár ez az egybeesés esetenként nem azonos mértékű. Azokban az esetekben, amikor nem ennyire szembetűnő, a használati környezet segít. Az összetett szavak rendszerint alapvető orvosi fogalmakat jelölnek, vagyis testrészek és szervek, valamint betegségek neveiként használatosak, bár akad néhány olyan összetett szó is, amelynél nehéz meghatározni a tagok viszonyát és világosan megindokolni az alapszavak kiválasztását, ezért jelentésük csak feltételezhető, vagy egyáltalán nem sikerült meghatározni. A D + D szerkezeti modell első tagjai leggyakrabban a hovatartozást (hogy a második tagban megnevezett dolog mely testrészhez vagy szervhez tartozik) és a fajfogalmat jelölik, ritkábban pedig a tulajdonságot (milyen birtokolt dolog különbözteti meg a második tagban megnevezett dolgot), a rendeltetést (mire alkalmas a második tagban megnevezett dolog) és a hasonlóságot (mihez hasonlít a második tagban megnevezett dolog). A B + D és V + D szerkezeti modellek összetett szavainak első tagjai főként azt a tulajdonságot jelölik, amellyel a második tagban megnevezett dolog rendelkezik. Megállapítottuk, hogy a D + D szerkezeti modell összetett szavainak tagjai gyakrabban kapcsolódnak kötőhangzókkal (az –a– magánhangzó dominál), mint azok nélkül (az összetett szavak aránya 31 és 20), míg a B + D, V + D és P + D szerkezeti modellek összetett szavaiban ezzel szemben mindkét tag többnyire kötőhangzó nélkül kapcsolódik (az összetett szavak aránya 10 és 6, 7 és 1, 2 és 0). A kutatás kimutatta, hogy az összetett szavak második tagjaként szereplő főnevek közül a -ligė / -liga a legaktívabb tag a fajfogalmi terminuscsoport létrehozásában. Straipsniai / Articles 63 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ ŠALTINIAI KNYGOS IR KNYGELĖS BL – Apie blogąją ligą arba syfilį (prancus), pagal d-ro M. Členovo veikalėlį sutaise d-ras A. V., Tilžėje, 1904. BGL – Būdai gydymo nekur(i)ų ligų, išleido Sveiklinkis dėl pagalbos savo brolems lietuviams, 1-oji laida, Tilžėje, 1895. DK – Daktaras kiseniuje: aiškūs pamokinimai kaip užlaikyti sveikatą ir kaip nuo ligų apsiginti, su daugeliu receptų surinktų nuo geriausių daktarų, sutaise M. Paltanavičia, Worcester, Mass: spausdinta spaustuvėje M. Paltanavičiaus, 1908. DMS – Daktaras bei mokslas apie sveikatą: naujausia knyga, Philadelphia, Pa.: išleido The Philadelphia Medical clinic, 1912. DN – Daktaras namuose, arba, Aprašymas ligu ir ju gydymas, pagal daktarus Basanavičiu, Vileizsi, collins, Stout ir daugelį kitu sutaise K. W. Gedeminas, So. Boston, Mass.: [išleid. ir] spauda Gedemino ir Mickevičiaus, 1906. Dž – Dr. Knopf Siegmund A.: Džiova ir kova su ja: populiariškas konkursinis darbas, apdovanotas ant kongreso Berlyne (24–27 geg. 1899 m.), susirinkusio apsvarstyti kovos įrankius su džiova, sutaise D-ras A. V., Tilžėje, 1903. GŽK – Kaip apsireiškia gyvastis žmogaus kune? Sutaise pagal Lunkevyčių D-ras A. V., Tilžė, 1902. KS – Sveikata, arba, Tiesus ir trumpas kelias į sveikatą, sutaise dr. A. L. Graičunas, Chicago, Ill, 1911. LPr – Ligonių Prietelius. Kelrodys visiems tiems, kurie prie atsirandančių Ligų patys sau pirmąją Pagalbą prisiteikti nor ir tai Progai geras Namų Pyprowas įsiteikti uelėjęs, Friedrich Adolph Richter, Leipcikėj’ Rikterio Iszleidimo Įtaisymas (Drukawotos prie F. Ad. Richter & Draugai, Rudolstadt), 1883. MTV – Medega musu tautiszkai vaistinykystai, parupino Dr. J. Basanavicius, atspauda isz „Dirvos“, Shenandoah, Pa, 1898. NamG – Naminis gydytojis, parašė A. Aitvaras, Ryga: lesos A. Macejevskio, [i.e. 1906] (Ryga: H. Hempel ir ko), 1907. NG – Naminis gydytojas: Trumpas aprašymas prasčiausių ligų ir prasčiausių vaistų kovoje su jomis: D. 1. Apie žmonių ligas ir jų gydymą, sutaise D-rs A. Vileišis, Seinai, 1908. NotGyd – Isz dyka suglaudimas isz Dr. Airy’o „Noturôs-gydymo-mokinimo“, arba Isztikimas privedimas, pagal kurį tankiausey prie žmonių atsirantanczias ligas per prastas 64 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu bey permegotas priprovas tvirtay bey greitay pats gali gydyti: su daugeropais į raszto zōdzius įdrukawotas ž́mogaus, senarū dalykeliu abrozais, perdirbtas Dr. Adolpo Richterio, kuriai yra Ricerys portogyziško Kristaus=garbės=zenklo bey tuneziseziszko niszan istikar zenklo apturetojis ricerijų= kryziaus bey auksinės wertybės=medalijos nu gan maryno draugsanaris auksz taymokitu draugyscziū Paryzuze bey Neapolyje irtoliaus, Leipzig: [s.n.], 1879 ([Rudolstadt: drukawotas pas F. Ad. Richter & Draugai, Rudolstadt]). S – Sveikata, iš vokiečių kalbos vertė kunigas J. Gerutis [Jonas Balvočius], Kaunas, 1907. SŽK – Kaip sutaisytas žmogaus kūnas, parašė S. M., Plymouth: Pa, 1902. SŽL – Svarbiausios žmonių ligos, Petro Nėrio, Tilžėje, 1886. SŽL – Svarbiausios žmonių ligos, Dr. Mikols, Tilžėje, 1906. ŽD – Kas reikia žinoti apie džiovą, iš vokiečių kalbos vertė D-ras Bagdonavičius, Vilnius, 1913. Žin – Žinynas: knyga žinių iš mitologijos, historijos, etnografijos, astronomijos, aritmetikos, medicinos ir kitų mokslų bei jų šakų / iš įvairių šaltinių surinko J. Laukis [Domininkas Keliauninkas], Chicago, Ill.: „Aušros“ knygynas, (Chicago, Ill.: „Lietuvos“ spauda), 1911. LAIKRAŠČIAI A – Aušra 1915 32 418. LB – Lietuwiszkasis Batsas 1887 5/6 58. MG – Medicina ir gamta 1913 2 11. Svk – Sveikata 1912 8 31; 1913 2 7; 4 15; 12 46; 1914 1 1; 2 6; 4 13; 1920 4 2. U – Ūkininkas 1890 4 5; 1891 9 419; 1892 6/7 234; 8 294. V – Varpas 1890 3 38; 10 153; 1891 4 54. VL – Vienybė lietuvninkų 1890 27 4; 28 6; 38 9; 1891 10 115–116. Ž – Žemė 1909 2 14. KALENDORIAI LAK – Lietuwiszkas Auszros kalendorius ant metu 1885, Bitėnai: Kasztu M. Jankaus ir J. Miksžo, 1885. LK – Lietuwiszkas Kalendorius ant metų... 1891, Vilniuje: Spauda ir Kasztu Jūzapo Zavadskio, 1890. Straipsniai / Articles 65 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ LKA – Lietuviškos Kalendros Su Abrozais metui 1907, Tilžėje: Druck und Verlag von Otto v. Mauderode, 1907. LUK – Lietuvos ūkininkų kalendorius ant meto 1887, Tilžėje: Spauda ir kaszta Veyerio & Arnoldto, 1886. SK – Severos kalendorius dėlėi Lietuviiu, W. F. Severa Co. Cedar Rapids, Iowa, 1905. VK – Vilniaus kalendorius... 1914 metams, Vilniuje: Juozapo Zavadzkio spaustuvė, 1913. LITERATŪRA Auksoriūtė Albina 2001: L. Ivinskio mineralogijos naujadarai. – Terminologija 8, 95–111. Auksoriūtė Albina 2015: Naujieji dekoratyvinių augalų genčių vardai. – Terminologija 22, 61–77. Auksoriūtė Albina 2016: Lietuviški blakių pobūrio vardai. – Terminologija 23, 175–194. AV – Anatomijos vardynas [elektroninis išteklius], aut. R. Stropus, N. Paužienė, D. H. Pauža, J. Tutkuvienė, E. M. Jakimavičienė, P. Zemlevičiūtė, Kaunas: Lietuvos sveikatos mokslų universiteto Leidybos namai, 2020. Buivydienė Vaida, Rutkienė Lina 2016: Dabartinės technikos mokslų kalbos leksikos hibridizacija. – Baltų filologija 25(1), 5–19. Prieiga internete: https://dspace.lu.lv/dspace/bitstream/handle/7/38317/Baltu_Filologija_25_1.pdf?sequence=1#page=5. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas, 4-as patais. leid., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2005. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Gaivenis Kazimieras 2014 [1998]: Apie dvi lietuviškų sudurtinių terminų serijas su tais pačiais sandais. – Kazimieras Gaivenis. Rinktiniai raštai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 243–248. Guevara Emiliano, Scalise Sergio 2009: Searching for Universals in Compounding. – Studies in Natural Language and Linguistic Theory 76, ed. by S. Scalise, E. Magni, A. Bisetto, Springer Science + Business Media B. V., 101–128. Kaulakienė Angelė 2014 [1981]: Sudurtiniai vertiniai lietuvių politechnikos terminijoje. – Terminologija. Terminografija. Terminija, Vilnius: Technika, 212–223. 66 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu Kaulakienė Angelė 2014 [1983]: Sudurtiniai vertiniai būdvardžiai lietuvių politechnikos terminijoje. – Terminologija. Terminografija. Terminija, Vilnius: Technika, 224–232. Keinys Stasys 2005 [1967]: Dėl sudurtinių terminų darybos. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 209–211. Keinys Stasys 2005 [1983]: Lietuviškų sudurtinių terminų daryba. – Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 129–182. Kurminą Linda 2012: Methods of plant name formation used in the works by Jānis Ilsters. – Terminologija 19, 94–104. KTŽ – Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Labanuskienė Solvita 2009: Lietuvių ir latvių kalbų augalų vardai Aplinkos apsaugos žodyne EnDic2004. – Terminologija 16, 93–114. Labanuskienė Solvita 2010: Sudurtinių lietuviškų ir latviškų augalų genčių vardų darybos ypatumai. – Terminologija 17, 54–67. Lieber Rochelle, Štekauer Pavol 2009: Introduction: status and definition of compounding. – The Oxford Handbook of Compounding, ed. by R. Lieber, P. Štekauer, Oxford University Press, 3–19. LKE – Lietuvių kalbos enciklopedija, 2-asis patiksl. ir papild. leidimas, sud. K. Morkūnas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2008. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/. MedŽ – Astrauskas Vytautas, Biziulevičius Stasys, Pavilonis Salezijus B., Vaitilavičius Adomas, Vileišis Aleksandras 1980: Medicinos terminų žodynas, Vilnius: Mokslas. Miliūnaitė Rita 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Mitkevičienė Asta 2004: V. Dubo visuotinės literatūros vadovėlio terminų variantai. – Terminologija 11, 119–144. Straipsniai / Articles 67 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Pospelova Ksenia 2017: Old Frisian Compounds: Kinship Terms. – Žmogus ir žodis 19(3), 79–96. Prieiga internete: https://portalcris.vdu.lt/server/api/core/bitstreams/84a32a1e-7eba-4df8-886b-bf88a3cee9f1/content. Rutkienė Lina 2017: Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius. – Terminologija 17, 164–176. Rutkienė Lina 2019: Hibridiniai statybos terminijos dūriniai su klasikiniais prepoziciniais sietiniais kamienais. – Terminologija 26, 153–174. Rutkienė Lina 2019a: 1918–1940 m. statybos terminijos dūrinių darybos polinkiai. – Bendrinė kalba 92. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/368/437. Rutkienė Lina 2021: Statybos terminijos dūriniai: formavimasis ir raida: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Scalise Sergio, Bisetto Antonietta 2005: The classification of compounds. – Lingue e linguaggio 4(2), 319–332. Skardžius Pranas 1996 [1943]: Lietuvių kalbos žodžių daryba. – Rinktiniai raštai 1, par. A. Rosinas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Stundžia Bonifacas, Jarmalavičius Dalius 2019: Daiktavardžių dūryba vokiškuose XVII–XVIII a. baltų kalbų žodynuose, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Stunžinas Robertas 2004: Sudurtiniai elektrotechnikos terminijos būdvardžiai. – Terminologija 11, 52–69. Tatarinov Viktor A. 2006: Татаринов, Виктор А. Теория терминоведения 1: Теория термина: история и современное состояние [Teorija terminovedenija 1: Teorija termina: istorija i sovremennoe sostojanie], Москва: Московский лицей [Moskva: Moskovskij licej]. Urbutis Vincas 1961: Dabartinės lietuvių kalbos sudurtinių daiktavardžių daryba. – Dabartinė lietuvių kalba, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 65–121. Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. VLEe – Visuotinė lietuvių enciklopedija, e. variantas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, 2001–2020. Prieiga internete: https://www.vle.lt. Vaskelienė Jolanta 2013: Darybinių sinonimų, darybinių variantų ir paronimų panašumai bei skirtumai. – Žmogus ir žodis 1, 206–214. 68 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII Apie kai kuriuos determinatyvinius XIX a. pab. – XX a. pr. medicinos terminus dūrinius su daiktavardiniu antruoju sandu Zemlevičiūtė Palmira 2016: XVII–XVIII amžiaus Mažosios Lietuvos žodynų terminologinė medicinos leksika: monografija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zemlevičiūtė Palmira 2019: Словосложение литовской терминологической медицинской лексики в большом польско-литовском словаре Симонаса Даукантаса [Slovosložĕnije litovskoj terminologičeskoj medicinskoj leksi-ki v bol’šom pol’sko-litovskom slovare Simonasa Daukantasa]. – Slovo. Slovar’. Termin. Leksikograf: сборник статей по материалам Международной научно-практической конференции памяти доктора филологических наук, профессора Юрия Николаевича Марчука (г. Москва, 1–2 марта 2019 г.) [Slovo. Slovar’. Termin. Leksikograf: sbornik statej po materialam Meždunarodnoj naučno-praktičeskoj konferencii pamjati doktora filologičeskich nauk, professora Jurija Nikolaeviča Marčuka (g. Moskva, 1–2 marta 2019 g.)], Министерство образования Московской области Государственное образовательное учреждение высшего образования Московской области Московский государственный областной университет Лингвистический факультет [Ministerstvo obrazovanija Moskovskoj oblasti], 251–261. Prieiga internete: https://elibrary.ru/item.asp?id=38527972. ŽA – Stropus Rimvydas, Tamašauskas Kazys A., Paužienė Neringa 2005: Žmogaus anatomija, 2-asis patais. ir papild. leidimas, Kaunas: Vitae litera. On Certain Determinative Medical Compound Terms of Late 19th – Early 20th Century with Noun as the Second Component SUMMARY The article addresses the determinative compound terms from the medical and healthcare publications of the late 19th and early 20th century with the noun as the second component, which do not appear in The Dictionary of the Lithuanian Language or their medical meanings are not recorded in the dictionary; it discusses their structural models and attempts to find out what is designated by compound terms, what meanings are conveyed by their first components, in what ways the components are combined; it also considers the problematic questions of relationship between components, the choice of base words, etc. A total of 72 compound terms demonstrating D + D, B + D, V + D ir P + D structural models and responding to the compounding tendencies apparent in the terms and words of Modern Lithuanian were identified in the study. Most compound terms have nouns as their both components (67% of the examples). There are nearly five times less compounds featuring the adjective as the first component Straipsniai / Articles 69 PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ (19%), whereas the compounds with the verb and the preposition as the first component are very rare (11% and 3% respectively). The attribution of certain compounds to one of the above models may be rather ambiguous. The base word of most of the components and their relationship are transparent, whereas their terminological meanings are easy to identify as they roughly coincide with their word-formation meanings. When the coincidence is not so pronounced, the context of usage is of help. Compounds denote body parts, organs and diseases. The relationship between components is difficult to identify and the choice of their base words is difficult to substantiate in isolated cases only. As a rule, the first components of the D + D structural model express belonging (to which body part or organ the thing expressed by the second component belongs to) and the concept of type/kind; less commonly, it designates a feature (what makes the thing expressed by the second component distinct from others), purpose (what movement the thing expressed by the second component is intended for) and similarity (what the thing expressed by the second component is similar to). The first components of compounds featuring the B + D and V + D structural models mostly designate a feature characteristic of the thing expressed by the second component. The components of compounds which fall to the D + D structural model are more commonly combined by means of linking vowels (with the vowel –a– taking the lead) than without them (proportion 31:20), whereas in the case of the B + D, V + D and P + D structural models, on the contrary, both components are usually combined without linking vowels (proportions 10: 6, 7: 1, 2: 0). The study revealed that out of all the nouns used as the second component of compound terms, –ligė / –liga is the most active component in forming the group of terms expressing type/kind. Įteikta 2023 m. kovo 28 d. PALMIRA ZEMLEVIČIŪTĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] 70 Acta Linguistica Lithuanica LXXXVIII