Priedzūkio tarminių ypatybių rekonstrukcija horizontaliajame ir vertikaliajame kontinuume: Kauno marių dugno atvejis

ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-5763-6921 Kutatási területek: geolingvisztika, a litván nyelv dialektológiája. DOI: doi.org/10.35321/all89-10 A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a Kaunasi-lagúna elárasztotta terület és a lagúna menti nyelvjárási zóna horizontális és vertikális kontinuumát vizsgálja. A vizsgált anyagot Rumšiškėsen (LKA536) és Šlienavában (Márgininkai (LKA553) pont) gyűjtötték. A Kaunasi-lagúna medréből származó adatközlőket kérdeztek meg, és két család (különböző generációkhoz tartozó lakosok) beszédét vetették össze. A vizsgált terület a nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárási területe, ahol priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok előfordulására lehetett számítani. Ez a feltevés beigazolódott: bár elméletileg a priedzūkisi jelenségek a lagúna jobb partján és a Nemunas déli irányú környékén a legszembetűnőbbek, kiderült, hogy a lagúna közvetlen közelében mindkét parton elevenen élnek. Ez egyben a nyelvjárási terület sajátosságára is utal. A tanulmány a vertikális kontinuum jelentőségét is kiemeli: egyértelmű korrelációt állapítottak meg a nyelvjárási sajátosságok és az adatközlők életkora között. Az életkori tipológiát új megközelítésben vizsgálva – a szokásos, három generációra tagoló felosztástól eltérve – mélyebb metszetekben tárult fel a vertikális fragmentáltság. Straipsniai / Articles 211 ŽYDŪNAS ŠIDLAUSKAS Az idősebb adatközlők (akik a hagyományos, három generációra tagolás alapján ugyanahhoz a generációhoz tartoznának, mint a fiatalabbak) több priedzūkisi sajátosságot őriztek meg. KULCSSZAVAK: a nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárása, a déli aukštaitis nyelvjárása, horizontális kontinuum, vertikális kontinuum, Kaunasi-lagúna. ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a Kaunasi-lagúna elárasztotta terület és a part menti nyelvjárási zónák horizontális és vertikális kontinuumát elemzi. A vizsgálati anyagot Rumšiškėsen (LKA536) és Šlienavában (Margininkai (LKA553 pont)) gyűjtötték. Az adatközlők egykor a Kaunasi-lagúna medrében éltek; két család (különböző generációkhoz tartozó lakosok) nyelvhasználatát vetették össze. A vizsgált terület a kaunasi nyugati aukštaitis nyelvjárása, ahol priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok előfordulására lehetett számítani. Ez a feltevés beigazolódott: bár elméletileg a priedzūkisi jelenségek a lagúna jobb partján és a Nemunas déli irányú környékén a legszembetűnőbbek, az eredmények szerint a lagúna közelében mindkét oldalon megtalálhatók. Ez egyben a terület sajátosságára is utal. A tanulmány a vertikális kontinuum jelentőségét is kiemeli: egyértelmű korrelációt állapítottak meg a nyelvjárási jellemzők és az adatközlők életkora között. Az életkori tipológia új megközelítése, a szokásos háromgenerációs felosztástól való elrugaszkodás révén, mélyebb metszetekben tárja fel a vertikális fragmentáltságot. Az idősebb adatközlők (akik a hagyományos, háromgenerációs felosztás szerint ugyanahhoz a generációhoz tartoznának, mint a fiatalabbak) több priedzūkisi sajátosságot őriztek meg. KULCSSZAVAK: a kaunasi nyugati aukštaitis nyelvjárása, a déli aukštaitis nyelvjárása, horizontális kontinuum, vertikális kontinuum, Kaunasi-lagúna. BEVEZETÉS A 20. század második felének dialektológiája rendszerint a horizontális kontinuumra korlátozódott. Abból az elvből indultak ki, hogy a nyelvi jelenségek egy meghatározott területen terjedtek el. A kutatások célja a „Litván nyelvatlasz” (a továbbiakban: LKA) pontjainak meghatározása volt. A 21. század elején, amikor Litvániában elkezdték fejleszteni a geolingvisztikát, és elismerték, hogy a nyelvjárások és a köznyelv között „sok átmeneti változat van”, a nyelvi elemzés módszertani eszköztárába bevonták a generáció szociolingvisztikai változóját is. Ez és más szociolingvisztikai változók lehetővé teszik az adatközlőket jellemző változók fokozatos elrendeződésének vizsgálatát 212 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete – (Willemyns, Bister 1989: 541; Berruto 2010: 235–236; Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 39). A helyi nyelvjárási változatok és a köznyelv kölcsönhatása 2018–2020-ban vált időszerűvé, amikor a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának kutatói¹ vizsgálták a Kaunasi járás nyelvi helyzetét, valamint 2020–2021-ben, amikor a készülő Tarmyno² számára adatokat gyűjtöttek és egészítettek ki. Ekkor geolingvisztikai módszerekkel tárgyalták a Pakaunė térségének horizontális és vertikális fragmentáltságát (Bakšienė 2021: 73). E kutatások során figyelmet fordítottak a Kaunasi-lagúna környékére is, ahol 2020-ban, a nyelvjárási anyag gyűjtésekor e tanulmány szerzője is járt: olyan embereket kerestek, akik a 20. század hatvanas évei előtt a Nemunas völgyében éltek; annak elárasztása után 1959-ben létrehozták a Kaunasi-lagúnát (bővebben lásd: Šidlauskas 2021: 37–57 és az ott hivatkozott szakirodalmat). Lakóhelyükről kitelepítve a meder egykori lakói³ többnyire a közeli környékre költöztek, ezért valószínű, hogy ők és leszármazottaik megőrizhettek (vagy megőrizhetnek) olyan autentikus helyi nyelvi sajátosságokat is, amelyek a Kaunasi-lagúna által elárasztott falvakra jellemzők voltak. Litvániában ez az első olyan dialektológiai-rekonstrukciós kutatás, amely egy lakott terület elpusztulását és a kényszerű kitelepítést öleli fel. 2020-ban 53 adatközlőt kérdeztek meg, és mintegy 50 órányi beszélgetést rögzítettek. E tanulmány vizsgálati anyaga 2 óra 34 percnyi hangfelvétel, amelyen ugyanazon család két, különböző generációkhoz tartozó adatközlője – szülők és gyermekek – beszél. A tanulmány négy, 66 és 100 év közötti adatközlőre támaszkodik; két olyan családot választottak ki, amelyek idősebb tagjai az összes megkérdezett adatközlő közül a legidősebbek. A négy beszélő alapján elméleti modellt dolgoztak ki, amelyet később (további kutatásokban) minden válaszadóra alkalmaznak. Így e tanulmány tárgya a Kaunasi-lagúna medréből származó emberek (és leszármazottaik) nyelve; lásd az 1. táblázatot. ¹ A kutatást részben a Kaunasi járás önkormányzata támogatta. A kutatás vezetője prof. habil. dr. Danguolė Mikulėnienė. ² „A litvániai helyi nyelvi változatok adatbázismodelljének létrehozása” projekt, vezetője dr. Agnė Čepaitienė. A Litván Nyelvi Állami Bizottság finanszírozta (A nyelvhasználat, a nyelvi normák és a nyelvterjesztés állami programja). Online hozzáférés: https://tarmynas.lki.lt/ (fiókkal történő bejelentkezés szükséges). ³ Ez az elárasztás előtt a Nemunas völgyében (a mai Kaunasi-lagúna medrében) élő emberek meghonosodott elnevezése (Ramunė Mikitiejėva, a Kaunasi-lagúna Regionális Park Látogatóközpontja vezető szakértőjének tájékoztatása; interjú a szerzővel 2020–09–14, a felvételt a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívuma őrzi). Straipsniai / Articles 213 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS 1. TÁBLÁZAT. Az adatközlők családjai és lakóhelyük⁴ Adatközlők | Hangfelvétel időtartama | Származási hely | Jelenlegi lakóhely Első család | Rumš_M_1930 | 1 óra 11 perc 0 mp | Rumšiškės | Rumšiškės | Rumš_V_1954 | Második család | Šlie_V_1920 | 1 óra 23 perc 19 mp | Dvareliškės | Šlienava | Šlie_M_1951 | Az adatközlők a lagúna különböző partjain élnek. A mai (áttelepített) Rumšiškės lakói az elárasztás előtt a régi Rumšiškės városkában éltek, Šlienava lakói pedig Dvareliškėsből származnak (ez a Rumšiškės – mind a régi, mind a mai – és Šlienava között fekvő falu volt)⁵. Jelenleg Rumšiškės a Kaišiadorių járás Rumšiškės körzetéhez, Šlienava pedig a Kaunasi járás Samylai körzetéhez tartozik. Ez két LKA-pont: Rumšiškės (LKA536) és Mārgininkai (LKA553) (lásd az 1. ábrát)⁶ Az adatközlők összetétele tükrös elvet követ: egy anyát (Rumš_M_1930) és fiát (Rumš_V_1954), valamint egy apát (Šlie_V_1920) és lányát (Šlie_M_1951) kérdeztek meg. Helyhez kötött lakosokként jellemezhetők, csupán Rumš_V_1954 fia dolgozik Kaunas városában. Az adatközlők nyelvi (nyelvjárási) jellemzését lásd a 4. „A válaszadók nyelvének jellemzése” című fejezetben. Az e tanulmányhoz kiválasztott anyag elemzése segít elérni a kitűzött célt is: feltárni a Kaunasi-lagúna medrének és a part menti nyelvjárási nyelvnek a horizontális és vertikális sajátosságait. Mivel a legidősebb és a legfiatalabb adatközlő közötti korkülönbség 36 év (lásd a 2. ábrát), a gyűjtött nyelvjárási anyag nemcsak a valós idő, hanem a megfigyelt idő nyelvi tendenciáit is feltárja, ami tovább erősíti a vizsgálat vertikális tengelyét. A cél eléréséhez a következő feladatokat tűzték ki: (1) megvizsgálni a 2020-ban megkérdezett, két családhoz tartozó idősebb és fiatalabb lakosok nyelvi sajátosságait; (2) vertikális (különböző generációk szerinti) szinten jellemezni a Kaunasi-lagúna medrének és a part menti zónának a nyelvjárását. ⁴ Az adatközlők kódolása a következő rend szerint történik: a helynév rövidítése, nem, születési év. Például egy Rumšiškėsen élő, 1930-ban született nő: Rumš_M_1930. ⁵ A lakóhelyek elhelyezkedését a Kaunasi-lagúna medrében lásd Valdas Urbanavičius térképes elbeszélésében. Online hozzáférés: https://www.arcgis.com/home/item.html?id=c55688a269934e1f95d90bee099467c5. ⁶ A Tarmyno adatai alapján Šlienava két ponthoz tartozik: nagyobb része Armališkės pontjához (LKA534), kisebb része pedig Mārgininkaihoz (LKA553). E tanulmány adatközlői Mārgininkai pontján (LKA553) élnek. 214 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete 1. ÁBRA. A vizsgált LKA-pontok Kutatási módszertan. Amint már említettük, a nyelvi elemzéshez különböző generációkhoz tartozó adatközlőket választottak. Így nem a hagyományos NORM-kritériumot⁷ követik. Litvániában korábban is alkalmaztak ilyen gyakorlatot, igaz, többnyelvű családok vizsgálatára (bővebben lásd: Mikulėnienė, Pocevičiūtė 2018). Az ugyanabból a családból származó adatközlők kiválasztása nemcsak lehetővé teszi nyelvi sajátosságaik azonosítását, hanem kiküszöböli használatuk véletlenszerű (vagy egyéni) eseteit is. Ezeket különösen kerülni kell, amikor egy helyi nyelvi változatot próbálunk rekonstruálni. A válaszadók viszonylag kis száma lehetővé teszi a helyi nyelv sajátosságainak modellezését, amelyet később más adatközlők adataival lehet kiegészíteni. 1. A VIZSGÁLATI ALANYOK ÉLETKORI TIPOLOGIÁJÁNAK SAJÁTOSSÁGAI Amint a Bevezetésben már említettük, az adatközlő szempontjából a horizontális és vertikális dimenzió nemcsak a valós idejű nyelvi tények rögzítését teszi lehetővé, hanem ⁷ Angolul: non-mobile older rural male. Ez a kritérium a nyelvjárás statikus képéhez kapcsolódik. A NORM szempontjából megfelelő adatközlő idős, helyhez kötött falusi férfi (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 32). Straipsniai / Articles 215 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS hozzáférést a megfigyelt idő adataihoz, vagyis a különböző életkorú csoportok nyelvjárási sajátosságaihoz. A megfigyelt idő perspektíváját erősíti, hogy a vizsgálat valós ideje (az adatközlők megkérdezése) 2020, vagyis egy évszázaddal a legidősebb adatközlő születése után és 61 évvel a vízzel elárasztott Nemunas-völgyből való kitelepítés után (lásd a 2. ábrát). 2. ÁBRA. Az adatközlők születési évei a valós és a megfigyelt idő perspektívájából A 2011–2014-es projekt tipológiája szerint a Nemunas-völgy elárasztásakor (1959-ben) az adatközlők a középső és a fiatalabb generációhoz tartoztak (vagy még meg sem születtek)⁸. 2020-ban, a felmérés idején mindannyian (köztük a meder egykori lakóinak néhány megkérdezett leszármazottja is) már az idősebb generáció képviselőivé váltak – vagyis 50 évnél idősebbek voltak. Azok az emberek, akik 1959-ben az idősebb generációhoz tartoztak, már nem élnek. Amint azonban említettük, a legidősebb és legfiatalabb adatközlők közötti korkülönbség elegendő a szülők és gyermekek nyelvjárási különbségeinek (vagy hasonlóságainak) feltárásához⁹. A szülőket (életkortól függetlenül) az idősebb generációhoz, a gyermekeket pedig a fiatalabb generációhoz sorolták. Ez a tipológia nemcsak szociolingvisztikai, hanem demográfiai szempontból is tükrözi a generációkat, így a megfigyelt időben végzett adatelemzés révén lehetővé teszi a helyi nyelvjárási változat esetleges változásának – erősödésének vagy gyengülésének – megállapítását. ⁸ „Kortárs geolingvisztikai kutatások Litvániában: a pontok hálózatának optimalizálása és a nyelvjárási információ interaktív terjesztése” (VP1-3.1-ŠMM-07-K-01-028). Témavezető: prof. dr. (HP) D. Mikulėnienė. Az EU „A kutatók és más kutatók tudományos tevékenységének támogatása (globális támogatás)” programja keretében finanszírozták. ⁹ A kutatásokban az életkori tipológia demográfiai és egyéb tényezőktől függően változhat (Bakšienė 2021: 74). A Tarmyno modelljének kidolgozásakor, amelyet a jövőben a teljes litván nyelvterület kutatására terveznek alkalmazni, a generációs összetevőt szintén módosították: az idősebb generációhoz a 60 évnél idősebb adatközlőket sorolták (az 50 év helyett), a középsőhöz pedig a 31–59 éveseket (Bakšienė 2021: 74). 216 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete 2. A VIZSGÁLT TERÜLET A Kaunasi-lagúna létrejötte Pakaunė egy részét sajátos kutatási területté változtatta. A 20. század hatvanas éveiben zajló vízerőmű-építés miatt a Nemunas völgyéből (a leendő Kaunasi-lagúna medréből) kitelepítették a helyi lakosságot, és az emberek többsége a szomszédos településekre költözött, ezért 2020-ban a legnagyobb koncentrációjukat a lagúna mentén rögzítették. Amint említettük, a tanulmány két vizsgált mederlakója Šlienavában él (Samylai körzet, a lagúna bal partja), amely a Piliuona–Samylai térséghez tartozik (ezt a térséget a köznyelv és a nyelvjárás gócpontjaként nevezik meg (Bakšienė 2021: 81). A másik kettő Rumšiškėsen él – a lagúna jobb partján (lásd a 3. ábrát). 3. ÁBRA. Az adatközlők elhelyezkedése és a kitelepülés irányai A litván nyelvjárások valamennyi osztályozásából kiindulva a terület nyelvjárási egységessége várható (lásd a 3. fejezetet). Ugyanakkor a különböző időszakok anyagában Straipsniai / Articles 217 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS kirajzolódnak egyes nyelvjárási sajátosságok eltérései, valamint az átmenetiséget feltételező priedzūkis jelenség. Így horizontális szinten a terület nem teljesen homogén: a nyugati aukštaitis területe, ahol a déli aukštaitisre jellemző nyelvjárási sajátosságok is megtalálhatók. 3. A VIZSGÁLT TERÜLET NYELVJÁRÁSI SAJÁTOSSÁGAI A vizsgált terület nyelvjárási jellemzése megőrizte az újgrammatikusokra jellemző, fonetikai jegyek szerinti nyelvjárási felosztást: a 19. század végén Antanas Baranauskas ezt a területet a keletiek első déli csoportjához sorolta (Baranovskij 1898: 49–51; lásd még Geržotaitė 2016: 48), a 20. század első felében Antanas Salys a középső aukštaitishez (Salys 1933: 21–34; Salys 1992: 109–114), a 20. század második felében pedig Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis a kaunasi nyugati aukštaitishez (Zinkevičius, Girdenis 1966: 139–147). A nyelvészek a priedzūkisi sajátosságokat a Nemunas mindkét oldalán rögzítették – ez a kaunasi nyugati aukštaitis és a déli aukštaitis átmeneti területe. A jelentősebb priedzūkisi központok között Balbieriškist, Prienait, Birštont és Kaišiadoryst említik (Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 114–116). E terület képviselői meglehetősen szembetűnő fonetikai sajátosságok alapján különíthetők el: (1) a nyugati aukštaitis peremvidéki változataként az e magánhangzó (a korábbi nazális ę) helyén néha i-t (i:•) ejtenek (pl. teñ – ti-, išsigandęs – isigãndis) (Salys 1933: 31; 1992: 113; Zinkevičius 1966: 82 és másutt; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116); (2) ą helyén ų áll (pl. ąžuolas – ūž́uolas, grąžtas – grū́štas) (Salys 1992: 113; Morkūnas 1994: 85–86 és másutt); (3) a szókezdő e-t a-val ejtik (pl. eketė – aketė, ešerys – ašerì·s) (Zinkevičius 1966: 121–122, 449; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 114); (4) a magasföldi nyelvjárás nagy részéhez hasonlóan gyakran megnyújtják a kettőshangzók első, erős kezdőhangsúlyos elemét i, u (pl. dirbti – dìrpt, stumti – stūm·t) (Zinkevičius 1966: 107 és másutt; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 114); (5) keményíti az l mássalhangzót (pl. lėdas – lạ̄das, lėisti – lái·st) (Zinkevičius 1966: 160–161; Salys 1992: 109–111; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116); 218 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete (6) nyíltabb ė és o magánhangzókat ejthetnek (bėga – bė́ga, tóks – tks) (Zinkevičius 1966: 71, 74–75; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116)¹⁰. A morfológiai sajátosságok közül említést érdemelnek: (7) a hímnemű főnevek egyes számú részes esetének végződése lehet -u (pl. pónui – pó­nu) (Zinkevičius 1966: 248; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116); (8) elöljárós szerkezetekben – néha az -i végződés (iki dangi̇̀ – iki dangui̇̃ (iki dangaũs), iki kreigi̇̀ – iki kraigui̇̃ (iki kraigo) (Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116); (9) használatos lehet az illatívusz (pl. viduñ, šliūbañ) (Zinkevičius 1966: 200, 209–210; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 116); (10) egy további priedzūkisi sajátosság a főnévi végződés -uo -uva változása (pl. sesuõ – sesuvà, vanduõ – vanduvà) (Zinkevičius 1966: 86–87; Salys 1992: 113; Morkūnas 1994: 87); a priedzūkisiról bővebben lásd: (Salys 1933: 28–32; 1992: 113; Morkūnas 1994: 84–92; Bacevičiūtė, Mikulenienė, Salienė 2005: 114; 116). Ebben a tanulmányban egy tíz priedzūkisi nyelvjárási sajátosságon alapuló elméleti modell segítségével jellemezzük a meder egykori lakóinak nyelvét. 4. A VÁLASZADÓK NYELVÉNEK JELLEMZÉSE A 2020-ban megkérdezett négy adatközlő nyelvének vizsgálata kimutatta, hogy a part mentén priedzūkisi sajátosságok is megtalálhatók. Az anyagot – a Rūmiškėsből (LKA536 pont) származó két adatközlővel és a Šlienavából (Márgininkai (LKA553) pont) származó két adatközlővel készített, 2 óra 34 percnyi beszélgetéseket – összevetették az 1982-es „Litván nyelvatlasz” (LKA) „Fonetika” térképeivel és kommentárjaikkal. Így a priedzūkisi sajátosságok használatát a megfigyelt idő perspektívájából is ellenőrizték. A Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívuma szerint Rūmiškės ¹⁰ Ezeket a példákat a hivatkozott forrásokban megadott módon közöljük (a litván dialektológiában szokásos koppenhágai transzkripcióban). A közlők nyelvének jellemzésekor a példákat a fokozatosan meghonosodó Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA) jeleivel írjuk. A TFA-ról bővebben lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017; Bakšienė 2018. Straipsniai / Articles 219 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS pontján (LKA536) az adatokat 1953-ban gyűjtötték, míg Mārgininkai pontján (LKA553) – 1954-ben¹¹, vagyis még a Nemunas-völgy elárasztása előtt¹². A 2020-ban gyűjtött anyaggal viszonylag kevés LKA-térkép korrelál. Mivel a priedzūkis a nyelvjárási osztályozások szempontjából átmeneti, vagyis résjellegű területnek nevezhető, a kollektív monográfiában sem törekedtek széles körű leírására (Mikulėnienė, Meiliūnaitė, szerk., 2014). Elsősorban két megkülönböztető sajátosságot kell említeni – az e (ę) magánhangzó į (į) hanggal, valamint az ą magánhangzó u (ų) hanggal való megfelelését. 4.1. Az e (ę) és ą magánhangzók megfelelése 2020-ban az e (ę) magánhangzó į (į) hanggal való megfelelése ritka, és az adatközlők életkorával hozható összefüggésbe: a két legidősebb adatközlő (Šlie_V_1920 és Rumš_M_1930) az e (ę) magánhangzót į̨ hanggal ejtette – ²tʲį alakban (te(n) jelentésben). Az 1951-ben született adatközlő (Šlie_M_1951) háromszor ejtette az e hangot i hangként más szavakban: žmõnes, sóduose, namuose (¹³monʲis, ²sodʲusʲi, na¹muosʲi). A legfiatalabb adatközlő (Rumš_V_1954) beszédében ezeket a vonásokat nem találták meg. Így a vertikális kontinuumban különbségek vannak. Területi szempontból (a horizontális kontinuumban) nincs fragmentáltság – az e (ę) hang mindkét Kaunasi-lagúnai parton į (į) hangként jelenik meg. Az 1982-es LKA „Fonetika” térképei más valóságot mutatnak. A part mentén az e (ę) magánhangzó i (į) hangként való megfelelése kartografálva van, a különböző szavak azonban eltérő tendenciákat tükröznek. Így a 17. számú térkép az e magánhangzó nyitottságát rögzíti az egyes számú inessivus és instrumentalis végződéseiben, valamint a határozószói alakokban (LKA II 35). Amint látható, a lagúna körüli nagy területen az e magánhangzó dominál – a köznyelvhez hasonlóan (lásd a 4. ábrát), de Rumšiškėstől (LKA536), Kaišiadorys felé távolodva a nyitott végződés hangsúlytalan ę hangja már į hangként jelenik meg; lásd az 5. ábrát (LKA II 66–67). ¹¹ Az LKA „Fonetika” kötete 1982-ben jelent meg, anyagának gyűjtése azonban már 1950-ben megkezdődött (LKASMRK – a könyvet a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívuma őrzi) – „1950-ben rendezték meg az első nyelvjáráskutató expedíciót, 1951-ben pedig megjelent a »A Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja« első kiadása” (Mikulėnienė 2022: 126). ¹² Az 1982-es LKA „Fonetika” térképei az anyaggyűjtés befejezésekor Litvánia teljes területét tükrözik. 220 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Priedžūkio tarminių ypatybių rekonstrukcija horizontaliajame ir vertikaliajame kontinuume: Kauno marių dugno atvejis 4. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 17. számú térképének részlete: a nyitott végződés e hangja 5. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 50. számú térképének részlete: a nyitott végződés hangsúlytalan ę hangja A második megkülönböztető sajátosságot – az ą magánhangzó u̯-ként való megfelelését – az adatközlők 2020-as beszédében nem találták meg. Az 1982-es LKA „Fonetika” térképein a part mentén és Kaišiadorys legalább egy részén szintén a köznyelvre jellemző ą, ę-ejtést rögzítették (LKA II 61–63). Straipsniai / Articles 221 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS Mindkét megkülönböztető sajátossághoz – az e magánhangzó (ε) į hangként (iː) való megfeleléséhez, valamint az a magánhangzó y hangként (uː) való megfeleléséhez – kapcsolhatók az 1982-es LKA „Fonetika” 44. és 45. számú térképei (lásd a 6. és 7. ábrát). 6. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 44. számú térképének részlete: a tő hangsúlyos ą, ę hangjai 7. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 45. számú térképének részlete: a tő hangsúlytalan ą, ę hangjai 2 2 2 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedzūkisi nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete Az 1982-es LKA Fonetika további térképei (46., 47., 48., 68., 69. sz.) is tartalmazzák az q hang (u:) hanggal való (nem)megfelelését; valamennyin megfigyelhető a már említett tendencia: q nem hangként jelenik meg (LKA II 63–65, 83–86). A 2020-ban gyűjtött és az 1982-es LKA Fonetika térképein szereplő adatok összevetése egyértelmű egységességet mutat: mindkét időszakban és a Kaunasi-lagúna mindkét partján azonosan ejtik (az q hang nem hangként jelenik meg). 4.2. A szókezdő e megfelelése Az e szókezdő helyzetben a hangként való megfelelésének ellentétes tendenciája figyelhető meg. A part mentén, az LKA553 és LKA536 pontokon a ito ige kiejtési változatait rögzítették (LKA II 28). 2020-ban a sajátosságot (az ėlės szóban és az ito különböző alakjaiban) négy esetből háromban találták meg: két lakos Šlienavában (Mārgininkai (LKA553) pont) és egy lakos Rumšiškėsen (LKA536). Csak a legfiatalabb adatközlő ejtette a szót nem nyelvjárásosan: einant (lásd a 2. táblázatot). 8 LENTELE. A szókezdő e megfelelése a Adatközlők | +/− | Példák elie_V_1920 | + | ⟩r⟩d⟩avo⟩ (x 5); ⟩ rt (x 2); n⟩e ⟩pa⟩d⟩ina; ⟩ ⟩⟩1 ⟩ros Rum⟩_M_1930 | + | ⟩r⟩ s (x 2) elie_M_1951 | + | ⟩r⟩d⟩avo⟩; ⟩r⟩na; ⟩r⟩nent Rum⟩_V_1954 | − | Ez már a második olyan eset, amikor a nyelvjárási sajátosság minden adatközlő beszédében megtalálható, Rumš_V_1954 kivételével. A vertikális (életkori) kontinuumban az adatok eltérőbbek, mint a horizontálisban (területiben). Ezenkívül a magánhangzók (nem)megfeleléséből arra lehet következtetni, hogy a szülők és a gyermekek nyelvjárási jegyei eltérhetnek – vagyis ugyanabban a családban eltérően beszélhetnek. A megfelelést az LKA Fonetika 9. és 10. számú térképei is rögzítik (lásd a 8. és 9. ábrát), valamint a megkérdezett meder egykori lakóinak beszédében is megtalálható, a Nemunas mindkét oldalán (bár a 10. számú térkép (9. ábra) az elemzett Mārgininkai (LKA553) pont közelében eltérő helyzetet mutat). Straipsniai / Articles 223 ŽYDŪNAS ŠIDLAUSKAS 8. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 9. számú térképének részlete: a szókezdő e 9. ÁBRA. Az 1982-es LKA „Fonetika” 10. számú térképének részlete: a szókezdő ei Az 1982-es LKA „Fonetika” 9. számú térképének adatait főként a következő szavak képviselik: élnias, éngti, érkė, erškėtis, erzinti (LKA II 27). 2020-ban egyetlen eu-megfelelési esetet találtak: Šlienavában (Márgininkai (LKA553 ponton) az e az a hangnak felel meg az eurūš¹ (pl. rūs) szóban. Az 1982-es LKA „Fonetika” 10. számú térképén 224 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX (lásd a 9. ábrát) az eiti és az eilė szavak is reprezentálják – vagyis az ei kettőshangzó ai-ként jelenik meg. Figyelemre méltó, hogy az LKA 1982-es „Fonetikos” térképén a bal parton kettős kiejtést rögzítettek – a magánhangzók megőrzik, illetve nem őrzik meg a megfelelő hangot. A 2020-as adatok alapján a bal parton, Šlienāvában, a Márgininkai kutatóponton (LKA553) az ei ai-ként való megjelenésének esetei még gyakoribbak, mint a jobb parton. Emellett a szomszédos kutatópontok sem gyakoroltak hatást (pl. Armāliškės, LKA534). 4.3. Az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzók i, u elemeinek megnyújtása Az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzó-elemeket valamennyi adatközlő megnyújtja. A legtöbb példát a Šlie_M_1951 adatközlő beszédében találtuk (kivéve a feltételes módú nedirbtų igét, amelyet egyszer rövid i-vel ejtett); lásd a 3. táblázatot. 3. TÁBLÁZAT. Az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzók i, u elemeinek megnyújtása Ez az eset erős vertikális és horizontális egységet jelez. Feltehető, hogy mind az áttelepítés előtt, mind azt követően a lakosok ugyanahhoz a nyelvjárási területhez tartoztak (és tartoznak). Másfelől ez a példa gyengíti a nyelvjárásiasság és a nemzedék között korábban kimutatott kapcsolatot. Az LKA 1982-es „Fonetikos” térképein látható, hogy a lagúna mindkét partján szintén megnyújtják az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzó-elemeket; lásd a 10. ábrát (LKA II 38–39). Straipsniai / Articles 225 ŽYDŪNAS ŠIDLAUSKAS 10. ÁBRA. Az LKA 1982-es „Fonetikos” 20. számú térképének részlete: a tő i, u elemei hangsúlyos szótagú kettőshangzókban Az LKA 1982-es 20. számú „Fonetikos” térképe lényegében két horizontális szintet tükröz – a terület szinkrón szempontú egységét, valamint a 2020-as adatokkal összevetve diakrón szempontú egységét is (a megfigyelt idő perspektívájából). 4.4. A l mássalhangzó keményedése A lagúna mentén egy másik jellegzetesség is meglehetősen markáns – az l mássalhangzó keményedése. 2020-ban ezt a jelenséget a lagúna mindkét partján megtaláltuk; lásd a 4. táblázatot. 4. TÁBLÁZAT. Az l mássalhangzó keményedése Adatközlők | +/− | Példák Šlie_V_1920 | +/(−) | ṅɛpaˈlaɪdoː; paˈlaɪdoː (x 2); nʊˈlaɪdʲi; ɪˈlaɪdʑe; paˈlaɪdʊ (šūvius); ṅɛpaˈlaɪdʊ; leɪˈdʲɪma; leɪˈdʲimoː; ˈlasʲnɛm (vištą) Rumš_M_1930 | + | ɪˈlʲɛːləs (x 2); kʲɛˈʊslas; ɛʊˈɛlas; lɛnʲˈtʲɪnoːs; ˈlɛnʲtʲɪnʊ Šlie_M_1951 | | – Rumš_V_1954 | +/− | bʊˈlʲaɛːləs 226 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Priedžūkio tarminių ypatybių rekonstrukcija horizontaliajame ir vertikaliajame kontinuume: Kauno marių dugno atvejis A 2020-ban megkérdezett mederlakosok különböző pozíciókban keményítik az l mássalhangzót. Az l mássalhangzót a négy adatközlő közül három keményíti, de nem teljesen következetesen (kivételek is előfordulnak). A példák gyakorisága alapján az l leginkább a Šlie_V_1920 adatközlő beszédében keményedik, a iškėlė, neįskėlė, atkėlė szavakban azonban lágy l-t is ejtett. Csak a Rumš_M_1930 adatközlő keményíti a mássalhangzót mindvégig. A magánhangzók megfelelő hangjainak eseteihez hasonlóan ismét kirajzolódik a nemzedék jelentősége: figyelemre méltó, hogy az 1951-ben született adatközlő egyáltalán nem keményítette az l mássalhangzót, az 1954-ben született adatközlő pedig mindössze egyszer. Az l mássalhangzó keményedését az LKA 1982-es „Fonetikos” több térképe is ábrázolja. A 15. számú például a e, ei tőbeli magánhangzókat az l mássalhangzó után (pl. lėdas, léisti); lásd a 11. ábrát, a 72. számú térképen pedig a n tőbeli elemet az l után; lásd a 12. ábrát. A bal parton (tehát Šlienavában – a Márgininkai (LKA553) kutatóponton) mind az e(i), mind az a(i) rögzített, a jobb parton (Rumšiškėsen, LKA536) pedig csak az a(i) (LKA II 33–34). Következésképpen Rumšiškėsen az l az e(i) előtt mindig keményen hangzott. A 2020-as tendenciák megmaradtak – Šlienavában (a Márgininkai (LKA553) kutatóponton) ritkábban keményítik, mint Rumšiškėsen (LKA536). Egy további, az l mássalhangzó keményedésével kapcsolatos eset is tárgyalandó – az LKA 1982-es „Fonetikos” 72. számú térképe (lásd a 12. ábrát). A 15. számú térképpel (11. ábra) ellentétben itt a en tőbeli elem rögzített az l után (LKA II 88–89). 1982-ben mindkét parton egyértelmű keményedést térképeztek fel, Šlienava (a Márgininkai (LKA553) kutatópont) azonban annak a határnak tekinthető, amelytől kezdve az l mássalhangzót az en után keményítik. 2020-ban ezt a sajátosságot csak a Rumš_M_1930 adatközlő beszédében találtuk meg, a lentýnos: l̇n¹ʲᵃ¹ti̇ṅȯs; ˈl̇n¹ʲᵃ¹ti̇nu̇ szóban (lásd a 4. táblázatot). Ezért feltételezzük, hogy a köznyelvi változat (a lágy l mássalhangzó az en előtt) egészen a lagúnáig meghonosodhatott a bal parton. Az l mássalhangzó keményedését nemcsak az LKA 1982-es „Fonetikos” térképei, hanem a 2014-es monográfia is ábrázolja (Mikulėnienė, Meiliūnaitė, szerk., 2014); lásd a 13. ábrát. Ez a 2014-es anyag az LKA 1982-es 15. és 28. számú „Fonetikos” térképein alapul; megállapítja, hogy „az l mássalhangzó használati területe változatlan maradt ahhoz képest, amilyen a XX. század második felében volt”, ezt a fonetikai sajátosságot azonban hanyatlóként írja le, amelyet leginkább a legidősebb nemzedék beszéde őriz (Bakšienė, Geržotaitė, Leskauskaitė 2014: 255). Egy másik priedžūkiai sajátosság – a nyíltabban ejtett ė és o magánhangzók – a 2020-ban megkérdezett adatközlők beszédében nem fordult elő. Az LKA 1982-es „Fonetikos” térképei Rumšiškėsen (LKA536) és Šlienavában (a Márgininkai (LKA553) kutatóponton) szintén nem reprezentálják a ė és o magánhangzók nyíltabb ejtését (a ė és o magánhangzók ejtéséről részletesebben lásd: LKA II 44–58). Straipsniai / Articles 227 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS 11. ÁBRA. Az LKA 1982-es „Fonetikos” 15. számú térképének részlete: az e, ei tőbeli elem az 1 mássalhangzó után 12. ÁBRA. Az LKA 1982-es „Fonetikos” 72. számú térképének részlete: az en tőbeli elem az 1 után 2 2 8 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedužkiai nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete 13. ÁBRA. Az X térkép részlete: az e, ei, ė tőbeli elemek az l mássalhangzó után 4.5. Morfológiai sajátosságok A fonetikai sajátosságokat figyelembe véve megállapítható, hogy a helyi nyelvjárási változat nem tűnt el teljesen, a morfológiai adatok azonban drasztikus változást jeleznek a vertikális kontinuumban, illetve a megfigyelt idő skáláján. A morfológiai példák különösen az adatközlők életkorához kapcsolódnak. Bár a két legidősebb adatközlő elméletileg ugyanahhoz a nemzedékhez sorolható (életkorkülönbségük egy évtized), a nyelvjárási adatok nem homogének. A legidősebb adatközlő beszédében három morfológiai sajátosságot hallottunk, a tíz évvel fiatalabb adatközlő nő beszédében egyet, a fiatalabbak beszédében pedig egyáltalán nem fordultak elő priedužkiai morfológiai sajátosságok; lásd az 5. táblázatot. Straipsniai / Articles 229 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS 5. TÁBLÁZAT. Az adatközlők beszédének morfológiai sajátosságai Adatközlők A hímnemű főnevek egyes számú részes esetének végződése –u Illativus A főnév végződése –uo –uva-ra változik Šlie_V_1920 u'ie¹'nɑm ¹'suːnɔ mʲ'ʃ'kʲæʎ'in s'ęsʋa Rumš_M_1930 j'ęʋ'nɪmʊ - - A morfológiai sajátosság, a főnév végződésének –uva alakja az –uo helyett, egy 1982-es LKA-„Fonetikos” térképpel – a 67. számúval (LKA II 82–83) – hozható kapcsolatba; lásd a 14. ábrát. Az 5. táblázatból látható, hogy a sajátosságot Šienavában (a Márgininkai (LKA553) kutatóponton) találták meg. 14. ÁBRA. Az LKA 67. számú térképének részlete: a nyílt végződés hangsúlyos uo-ja Mivel az LKA 1982-es 67. számú „Fonetikos” térképén a –uva végződést nagy gyakorisággal rögzítették, ez a sajátosság kihalóban lévőnek tekinthető¹³. 2020-ban a lakosok megkérdezésekor a –i végződést egyáltalán nem találták meg elöljárós szerkezetekben, ez azonban nem meglepő, mivel más kutatók is csak alkalmanként előfordulóként jelzik (Bacevičiūtė, Mikulėnienė, Salienė 2005: 116). ¹³ Az LKA „Fonetikos” 67. számú térképén a –uva végződést a lagúna mindkét partján feltérképezték, a Márgininkai (LKA553) kutatóponton azonban csak a šuva szó került rögzítésre. 230 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Priedžūkio tarminių ypatybių rekonstrukcija horizontaliajame ir vertikaliajame kontinuume: Kauno marių dugno atvejis A morfológiai sajátosságok használata a fonetikaiakhoz hasonlóan nem köthető konkrét lakóhelyhez. 4.6. A nyelvjárási sajátosságok eloszlása a vertikális kontinuumban A megtalált nyelvjárási sajátosságok gyakoriság szerinti, vertikális kontinuumbeli elrendezését lásd a 15. ábrán. 15. ÁBRA. A nyelvjárási sajátosságok (hiánya) A 15. ábra a priedžūkiai megkülönböztető sajátosságainak hanyatlását mutatja: a szókezdő e magánhangzó négy esetből háromban a-ként jelenik meg, míg a második megkülönböztető sajátosság – az ą magánhangzó y-ként (ų) való megjelenése – nem hallható. A legidősebb adatközlők beszédében a priedžūkiai alap a legerősebb. Az 1950-es években született gyermekeik beszédében a sajátosságok ritkábbak, és a köznyelvi változatokkal váltakozva használatosak; a legkevesebb sajátosság a legfiatalabb adatközlő (Rumš_V_1954) beszédében található. Másfelől meg kell jegyezni, hogy ő még keményíti az l mássalhangzót, ellentétben a nála három évvel idősebb Šlie_M_1951 adatközlő nővel. Mivel a markáns sajátosságok az adatközlők beszédében változatosan jelennek meg (néha a helytől és a nemzedéktől függetlenül), a nyelvjárási jegyek helyett feltehetően már nyelvjárási jegyjelölők honosodnak meg (a nyelvjárási jegyjelölő fogalmáról lásd: Mikulėnienė 2019: 60). Straipsniai / Articles 231 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS Területi szinten (a horizontális kontinuumban) nincsenek tendenciózus fonetikai különbségek. Következésképpen a Kaunasi-lagúna medrének két településén – Dvareliškėsen és Rumšiškėsen – a lakosoknak azonosan kellett beszélniük. ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány két geolingvisztikai szintet állít előtérbe – a hely (horizontális) és a nemzedék (vertikális) szintjét. E szinteken, tíz priedžūkiai nyelvjárási sajátosságon alapuló elméleti modellre támaszkodva, az adatközlők nyelvi sajátosságait vizsgáltuk. A horizontális kontinuumban a priedžūkiai fonetikai sajátosságok meglehetősen egyenletesen használatosak – a Kaunasi-lagúna bal és jobb partján, Šlienavában (a Márgininkai (LKA553) kutatóponton) és Rumšiškėsen (LKA536) – nem találtunk jelentős (vagy tendenciózus) nyelvjárási különbségeket. Mindkét parton az e (ę) magánhangzó į (įː)-ként jelenik meg, az e magánhangzó szókezdő helyzetben a-ként jelenik meg, az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzó-elemek i, u nagy gyakorisággal megnyúlnak, az l mássalhangzó pedig megkeményedik. A fragmentáltságot a morfológiai sajátosságok sugallhatnák (ezekből többet találtak a jobb parton), használatuk azonban inkább az adatközlők életkorához kapcsolódik. A megfigyelt idő perspektívájából értékelve az adatok (az adatközlők beszédében még megtalálható sajátosságok) lényegében egybeesnek az LKA 1982-es „Fonetikos” térképeivel (2020-ban a nyelvjárási sajátosságok az LKA 1982-es „Fonetikos” térképein jelzettektől eltérő szavakban is előfordulnak). A vertikális kontinuumban változatosság tapasztalható. Valamennyi mederlakos megnyújtja az első, hangsúlyos szótagú kettőshangzó-elemeket i, u. A szókezdő e magánhangzó a-ként három adatközlőnél jelenik meg a négyből (a legfiatalabb adatközlő kivételével). Az l mássalhangzót mindenki keményíti, a második legfiatalabb adatközlő kivételével. Az i (iː) magánhangzót az e (a korábbi nazális ę) helyett a három legidősebb adatközlő ejti. Néhány sajátosságot nem találtunk (feltehető, hogy eltűntek vagy kihalóban vannak): egyetlen ą sem jelent meg ų (uː)-ként; egyetlen adatközlő sem ejti nyíltabban a ė, o magánhangzókat. Általában az idősebb lakosok több nyelvjárási jegyet őriztek meg – ezt a tendenciát különösen a morfológiai sajátosságok használata tárta fel: a legidősebb adatközlő (szül. 1920) beszédében három morfológiai sajátosságot találtunk: a hímnemű főnevek egyes számú végződése -u (dʼi̯eˈnamˈsuːno), az illativus (mˈi̯ˈkʲeˈlʲin), valamint a főnév -uva végződése (sˈe̯soˈva). A tíz évvel fiatalabb adatközlő nő beszédében csak a hímnemű főnevek egyes számú -u végződése hallható (jˈe̯s nʲimʲu). Az 1951-ben és 1954-ben született adatközlők beszédében nyelvjárási morfológiai sajátosságokat nem találtunk. Megállapítható, hogy Dvareliškės és Rumšiškės az áttelepítésig ugyanahhoz a nyelvjárási területhez – a priedžūkiashoz – tartozott. A települések, ahová a mederlakosokat áttelepítették 232 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX A priedūzkiai nyelvjárási sajátosságok rekonstrukciója a horizontális és vertikális kontinuumban: a Kaunasi-lagúna medrének esete (Šlienava – a Márgininkai (LKA553) kutatópont és Rumšiškės (LKA536), szintén egyetlen priedūzkiai nyelvjárási területnek tekintendők. A priedūzkiai sajátosságokra épülő elméleti modell létrehozásával a tanulmány két család nyelvét elemezte. Később e modell alapján kerül sor a kutatott terület helyi nyelvi változatának rekonstrukciójára. LITERATŪRA Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 29–47. Bacevičiūtė Rima, Mikulėnienė Danguolė, Salienė Vilija 2005: Vakarų aukštaičiai kauniškiai ir Klaipėdos krašto aukštaičiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017: Tarptautinės fonetinės abecelės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. Prieiga internete: https://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/2303/2270 [žiūrėta 2023-05-29]. Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Leskauskaitė Asta 2014: X žemėlapis ir komentaras. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 255. Bakšienė Rima 2021: Kauno rajono kalbinis variantiškumas – „Tarmyno“ modelio kūrimo pagrindas. – Respectus Philologicus 39(44), 73–88. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/21920/23210 [žiūrėta 2023-05-30]. Bakšienė Rima 2017: Lietuvių patarmių transkripcija TFA simboliais: vakarų aukštaičiai šiauliškiai. – Acta Linguistica Lithuanica 77, 237–254. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/837/928 [žiūrėta 2023-06-08]. Baranovskij Antonij J. 1898: Барановскій, Антоній Я. Замѣтки о литовскомъ языкѣ и словарѣ [Zamětki o litovskom’ jazyke i slovarė], Санктпетербургъ: Типографія Императорской Академіи Наукъ [Sanktpeterburg’: Tipografija Imperatorskoj Akademii Nauk’]. Berruto Gaetano 2010: Structure and Dynamics of a Language Space: 13. Identifying dimensions of linguistic variation in a language space. – Language and Space. An International Handbook of Linguistic Variation, vol. 1: Theories and Methods, Straipsniai / Articles 233 ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS Handbücher zur Sprach Handbücher zur Sprachund Kommunikationswissenschaft, ed. by P. Auer, J. E. Schmidt, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 226–241. Geržotaitė Laura 2016: Lietuvos tarmių klasifikacijos tyrimas geolingvistiniu aspektu: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LKA II – Lietuvių kalbos atlasas 2: Fonetika, aut. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, J. Lipskienė, K. Morkūnas, M. Razmukaitė, B. Vanagienė, A. Vidugiris, atsak. red. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1982. LKASMRK – Lietuvos TSR MA Lietuvių kalbos institutas, Lietuvių kalbos atlasui surinktos medžiagos registracijos knyga (pradėta 1952 m.). Saugoma Lietuvių kalbos instituto Geolingvistikos centro Tarmių archyve. Mikulėnienė Danguolė 2019: Tarmiškumo bruožų nomenklatūra: nuo tarminių požymių prie tarmiškumo žymenų. – Respectus Philologicus 35(40), 51–62. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12716/11395 žiūrėta [žiūrėta 2023-05-30]. Mikulėnienė Danguolė 2022: Lietuvių kalbos instituto istorija 2: kalbotyros aneksija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė, Meiliūnaitė Violeta, sud., 2014: XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), Vilnius: Briedis. Morkūnas Kazys 1994: Dėl priedužkio ir jo ribų. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 84–92. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalthuanica/article/view/1465/1559 [žiūrėta 2023-06-07]. Salys Antanas 1933: Kelios pastabos tarmių istorijai. – Archivum Philologicum 4, 21–34. Salys Antanas 1992: Raštai 4: Lietuvių kalbos tarmės, Roma: Lietuvių katalikų mokslo akademija. Šidlauskas Žydrūnas 2021: Rekonstrukciniai Kauno marių dugno tarminio ploto aspektai. – Lietuvių dialektologijos profiliai: XXI amžiaus pradžios regioniniai variantai, jų santykiai ir perspektyvos, sud. V. Meiliūnaitė, A. Čepaitienė, D. Dambrauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 45–70. Prieiga internete: http://lki.lt/wp-content/uploads/2022/01/Lietuviu-dialektologijos-profiliai-1.pdf [žiūrėta 2023-05-30]. Urbanavičius Valdas 2020: Žemėlapio pasakojimas. Kauno marių dugno šimtmečio istorija. Prieiga internete: https://www.arcgis.com/home/item.html?id=c55688a-269934e1f95d90bee099467c5 [žiūrėta 2023-05-30]. 234 Acta Linguistica Lithuanica LXXXIX Priedžūkio tarminių ypatybių rekonstrukcija horizontaliajame ir vertikaliajame kontinuu­me: Kauno marių dugno atvejis Willemyns Roland, Bister Helga 1989: The Language Continuum as a Pluridimensional Concept. – Status and Function of Languages and Language Varieties, Berlin, New York: Walter de Gruyter, 541–551. Zinkevičius Zigmas, Girdenis Aleksas 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija: lyginamoji tarmių fonetika ir morfologija, Vilnius: Mintis. The Reconstruction of the Priedžukis Dialectal Features in Horizontal and Vertical Continuum: the Case of the Bottom of the Kaunas Lagoon SUMMARY The article presents the specifics of the age typology of the subjects from the perspective of apparent time. Generational issues are introduced. The residential area of the informants is contextualised, and directions of migration of the population evicted from the bottom of Kaunas Lagoon are provided. The dialectal characteristics of the study area are discussed. Taking into consideration that the study area is a transitional area between the Western Aukštaitian subdialect of Kaunas and the Southern Aukštaitian subdialect (and is to be considered to be Priedžukis subdialect area), a theoretical model based on ten Priedžukis dialectal features is developed. Based on the developed theoretical model, the language of the informants (two families) is characterised. Dissemination of dialectal data in the horizontal and vertical continuum is shown. Data, collected in 2020, is compared to the linguistic facts of the maps in Phonetics (LKA 1982). The material from different periods is homogenous in most cases – the shifts in the use of dialectal (phonetic) features are small. Based on the data at the time of apparent, a reconstructive framework to understand the local variation of the subdialect at the bottom of the Kaunas Lagoon is created. Įteikta 2023 m. rugpjūčio 9 d. ŽYDRŪNAS ŠIDLAUSKAS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 235