Dar kartą dėl Mikalojaus Daukšos mirties metų

DARIUS ANTANAVIČIUS Litván Történeti Intézet ORCID id: orcid.org/0000-0002-3810-3297 Kutatási területek: Litván Metrika, a Litván Nagyfejedelemség latin nyelvű irodalma, historiográfia, forráskutatás, neolatin irodalom. DOI: doi.org/10.35321/all90-13 MÉG EGYSZER MIKALOJUS DAUKŠA HALÁLÁNAK ÉVÉRŐL Még egyszer Mikalojus Daukša halálának dátumáról² ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány ismét visszatér Mikalojus Daukša halálának dátumához. A Daukša halálának újonnan javasolt dátumáról – 1615 februárjáról – kiderült, hogy téves. A tanulmány döntő érveket mutat be amellett, hogy Daukša valóban 1613 februárjának második felében halt meg. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1613), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), a kražiaii kollégium (1614–1773). ANNOTÁCIÓ A tanulmány ismét visszatér Mikalojus Daukša halálának kérdéséhez. A 2022-es publikációban megadott dátumot, 1615 februárját, felül kell vizsgálni. Hasonlóképpen végső bizonyítékokat szolgáltatunk annak alátámasztására, hogy Daukša 1613-ban halt meg, összhangban a történetírás főáramával. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1613), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), Kražiai College (1614–1773). ¹ A tanulmány az LMT 2021–2024. évi kutatócsoporti projektje, „A Kražiai kollégium kutatása: történelmi és irodalmi források” (szerződésszám: S-MIP-21-42) keretében készült. ² A tanulmány az LMT 2021–2024. évi kutatócsoporti projektje, „A Kražiai College kutatása: történelmi és irodalmi források” (Contract No. S-MIP-21-42) keretében készült. Įžvalgos / Insights 327 DARIUS ANTANAVIČIUS Az Acta Linguistica Lithuanica 87. kötetében e tanulmány szerzője azt a hipotézist vetette fel, hogy a Litván Nagyfejedelemségben folytatott litván írásbeliség úttörője, Mikalojus Daukša, nem 1613 februárjában halt meg, ahogyan azt mindeddig általánosan elfogadták, hanem két évvel később, 1615 februárjában (Antanavičius 2022). Erre a következtetésre két, 1613. október 15-én, illetve 1614. október 18-án kelt dokumentum alapján jutottak, amelyekben Daukšát élőként és résztvevőként említik (przy bytności w Bodze wielebnego jego mości księdza Mikołaja Daukszy, kanonika miednickiego) előbb a Getautiškė / Bukaũtiškė – akkor a Krãžiai-i oltárjavadalomhoz tartozó – birtokok földjeinek kimérésében, majd azok összeírásában. A szóban forgó dokumentumok valóban nem eredetiben, hanem csak másolatokban maradtak fenn. Ezért a tanulmány elemezte őket, és arra a következtetésre jutott, hogy dátumaikban nincs ok kételkedni. E következtetés alapján felmerült a hipotézis, hogy Konstantinas Jablonskis 1809-es Babėnai-birtokleltárának, illetve -jegyzékének 15. számú dokumentumához tartozó regesztába (tartalmi összefoglalójába), amely mindeddig Daukša 1613 februárjában bekövetkezett halálának fő és egyetlen bizonyítéka volt (Jablonskis 1977), hiba csúszhatott. A két említett dokumentum dátumát figyelembe véve Daukša halálának új dátumát javasolták – 1615 februárjának második felét. Az említett tanulmány a következőképpen zárul3: Milyen lehetőségek vannak annak más forrásokkal történő ellenőrzésére [a dátumé – D. A.]? Ha Daukša végrendeletét a žemaičiai vár- és földbíróság könyveiben 1615-ben iktatták volna, ezt maguknak a könyveknek az átnézésével könnyen ellenőrizni lehetne. Sajnos azonban a Žemaičiai vár- és földbíróságának 1615. évi iratai sem maradtak fenn, ezért ez lehetetlen. Ugyancsak nem maradtak fenn a Žemaičiai (Medininkai) székesegyházi káptalan – amelynek Daukša kanonokja volt – 1613–1615. évi üléseinek jegyzőkönyvei. A Žemaičių püspökség konzisztóriumi iratainak legkorábbi könyvében (LVIA 696–2–926) pedig az 1614–1615 közötti dokumentumok között Mikalojus Daukša egyáltalán nem szerepel. Így bezárul a kör. Maradnak más, egyelőre ismeretlen elszórt dokumentumok. A tanulmány megjelenése után kiderült, hogy szerzőjének mégis elkerülte a figyelmét egy fontos forrás, amelyet jelenleg nem Litvániában, hanem Lengyelországban őriznek. Ez a Włocławeki Egyházmegyei Levéltárban őrzött legkorábbi fennmaradt žemaičiai székesegyházi káptalani könyv, amely az 1613–1622 közötti bejegyzéseket és dokumentumokat tartalmazza (AKap Žmudź. 1). Erről a forrásról dr. Liudas Jovaiša tájékoztatta a tanulmány szerzőjét, akinek ezúton szeretnénk köszönetet mondani. E kis kézirat digitális másolatának kézhezvétele után a felállított hipotézis sajnos – bármilyen fájdalmas is ezt elismerni – megalapozatlannak bizonyult. 3 Antanavičius 2022: 323. 328 Acta Linguistica Lithuanica XC Még egyszer Mikalojus Daukša halálának évéről Ezt bizonyítja a žemaičiai káptalan első, 1613. április 16-án megtartott tavaszi ülésének címe⁴: A mednicai tiszteletre méltó káptalanjának jegyzőkönyve, amelyet a legméltóságosabb és főtisztelendő főúr, d. Nicolai Pac, Isten kegyelméből Samogitia püspöke parancsára írtak az ezerhatszáztizenharmadik év áprilisának 16. napján, miután d. Nicolai Daugsza kanonok halálát követően letelt a tiszteletre méltó kanonok uraknak az általános káptalanra való összehívására kitűzött határidő, a mednicai székesegyház procuratora által, a tiszteletre méltó urak, d. Ioannis Wyszemirsky procurator, d. Christophori Dirwonsky, d. Iosephi Gardisky, d. Ioannis Kozakiewicz, d. Nicolai Samson és Mathei Babinowsky jegyző jelenlétében. [A tiszteletre méltó Medininkai káptalan határozatai, amelyeket a legfényesebb és legméltóságosabb úr, Pac Mikalojus úr, Isten kegyelméből Žemaitija püspöke parancsára írtak le, Mikalojus Daukša kanonok úr halála után, 1613. április 16-án, miután a Medininkai székesegyház procuratora a tiszteletre méltó kanonok urakat a megidézés határidejének lejártával általános káptalanra hívta, amelyen jelen voltak a tiszteletre méltó urak: Ioannes Višemirsky procurator úr, Christophorus Dirwonsky úr, Iosephus Gardisky úr, Ioannes Kozakiewicz úr, Nicolaus Samson úr és az akkori jegyző, Matheus Babinowsky.] ⁴ AKAp Žmud. 1, 1. 1r. Įžvalgos / Insights 329 DARIUS ANTANAVIČIUS Nincs értelme megkérdőjelezni e bejegyzés hitelességét és a benne megadott dátumot. Egy dolog világos – Daukša végrendeletének jelenleg csak a regesztából (összefoglalóból) ismert dátuma – 1613. február 13. – pontos. Ezért Daukša 1613 februárjának második felében bekövetkezett halála most már véglegesen megerősített és bizonyított történelmi tény. Az említett žemaičiai káptalani könyv Daukšát még több helyen elhunytként említi, például már az említett ülés első határozatában is, amelyben a káptalan kanonokja és procuratora, Jonas Viešemirskis azt kérte, hogy „a Krisztusban elhunyt Daukša kanonok halála után” adományozzák neki a megüresedett Lank̃os Laũko prebendát⁵: A fent nevezett, mednicai székesegyházi kanonok urak előtt, akik a káptalani helyen a káptalan procuratora által káptalani ülésre összegyűlve személyesen jelen voltak, és magát a káptalant alkották, illetve képviselték, személyesen megjelent a tiszteletre méltó Ioannes Wyszemirsky úr, a mednicai egyház kanonoka, aki a Lukosławkyban található kisebb prebendával volt ellátva, és az említett egyház eddig megtartott jogai és szokása szerint a Domingo elhunyt Daugsza kanonok halála következtében rendes módon megüresedett nagyobb prebendát minden általa lehetséges és szükséges legjobb módon, formában és jogcímen kérte, és bizonyította, hogy az őt a magasabb szolgálati idő alapján is megilleti. Ismét hangsúlyozni kell, hogy az első tanulmányban idézett, 1613. október 15-i és 1614. október 18-i dokumentumok megbízhatóak. Keletkezésük körülményei teljesen világosak – Pac Mikalojus kísérletei voltak arra, hogy folytassa és megvalósítsa nagy elődje, Giedraitis Merkelis žemaičiai püspök tervét: jezsuita kollégiumot alapítson Žemaitijában. Pac éppen 1613 végén fogott hozzá e lépésekhez. Az e terv megvalósításáról tanúskodó dokumentumok egy részét már közzétették, a többi még publikálásra vár. A kražiaii jezsuiták számos, 1613–1614-ben kelt dokumentumra támaszkodtak, amikor hosszú éveken át pereskedtek a žemaičiai székesegyházi káptalannal a Getautiškė, Milžavėnai és Žirnainiai birtokok hovatartozása miatt. Fennmaradt egy, a 17. században ismeretlen évben és ismeretlen helyen nyomtatott összefoglaló is e hosszan tartó per történelmi körülményeiről és a hozzá kapcsolódó dokumentumokról, amely röviden ismerteti a kražiaii kollégium atyáinak érveit (Informatio). E nyomtatvány unicuma (vagyis az egyetlen ismert példány) jelenleg Lengyelországban, Wrocławban, az Ossoliński Könyvtárban található (jelzete: XVII–20–III). Íme, mi áll az 1., 2. és 4. pontban (latinból fordítva)⁶: ⁵ Ugyanott. ⁶ Informatio A[r–v], A2[r]. 330 Acta Linguistica Lithuanica XC Még egyszer Mikalojus Daukša halálának évéről I. Az Úr 1608. évében a Jézus Társaságának atyái Žemaitija egyházmegyéjébe érkeztek, ahol a legfényesebb és legméltóságosabb Žemaitija-i püspök, Giedraitis Merkelis úr igen kegyesen fogadta őket, és Kražiaiban telepedtek le. Az említett legfényesebb helyi ordinárius, hogy kollégiumot alapítson Kražiaiban, elhatározta, hogy megvásárolja Kražiait, és hozzá csatolja az Upytė kerületben fekvő Pašvintinys birtokait, amelyeket valamivel korábban örökös tulajdonként, ősi családi pénzén vásárolt meg a legfényesebb žemaičiai földbírósági jegyzőtől, Mikalojus Burba úrtól; ám halálos betegség támadta meg, és tervét nem tudta megvalósítani, ezért a leendő kražiaii Jézus Társasága-kollégiumra végrendeletében a nevezett Pašvintinys birtokok [jövedelméből] kétezer magyar forintot hagyott. [...] II. [Giedraitis püspök] utódja, Pac Mikalojus legfényesebb és legméltóságosabb úr, a Pašvintinys birtokait – amelyek jövedelméből végrendeletileg kétezer forintot hagytak a kražiaii kollégiumra – a püspökség más birtokaihoz való közelségük miatt a püspöki mensa birtokaihoz csatolta; Pašvintinys birtokait pedig a kötelezettségek alól felszabadítandó, a tiszteletre méltó Medininkai székesegyházi káptalan hozzájárulásával, a [birtokok] cseréjét végrehajtva örök tulajdonként átadta a püspöki mensa Milžavėnai és Žirnainiai birtokait, valamint a Getautiškė-majorját, amely akkor a megüresedett kražiaii oltárjavadalomhoz tartozott; továbbá megparancsolta varniaii uradalmának igazgatójának, Savickis Mikalojusnak, hogy adja át azok kezelését a kražiaii Jézus Társasága atyáinak. Fennmaradt a helyi ordináriusnak az említett igazgatóhoz intézett, 1613. december 15-én írt parancsa. [...] IV. Annak érdekében, hogy e [birtok]csere megerősítést nyerjen, a helyi ordinárius és a tiszteletre méltó Medininkai káptalan előzetesen kérelmet [suplicát] írt V. Pál pápához. Ezt Varniában, 1613. december 12-én állították ki. Aláírta a helyi ordinárius, valamint Ioannes Višemirskis (Višomirskis) fényességes úr, a tiszteletre méltó Medininkai káptalan kanonokja és procuratora. A 2. és 4. pontban említett dokumentumokat in extenso közzétették A kražiaii kollégium forrásai első kötetében⁷. Így egyetlen kérdés marad: hogyan szerepelhetett két, 1613. október 15-én és 1614. október 18-án kelt dokumentumban más, akkor élő személyek mellett Mikalojus Daukša már elhunyt neve? Minden magyarázat puszta találgatás lenne; az igazság legfeljebb az eredetik felfedezése után derülhetne ki. FORRÁSOK ÉS IRODALOM A Kაპ Žмудз. 1 – Archivum Dioecesialne we Włocławku [A žemaičiai székesegyházi káptalan 1613–1622. évi üléseinek jegyzőkönyvei és egyéb dokumentumai]. ⁷ Nedzinskaitė, Antanavičius, szerk., 2019: 49–52, 55, 63–64. Įžvalgos / Insights 331 DARIUS ANTANAVIČIUS Antanavičius Darius 2022: Mikor halt meg valójában Mikalojus Daukša? – Acta Linguistica Lituanica 87, 311–325. Informacio – Informatio historica et iuridica de bonis collegii Crozensis Societatis Iesu dictis Gietowtowszki, Miłżowiany et Zyrniany [17. századi nyomtatvány pontos kiadási év és hely nélkül]. Jablonskis Konstantinas 1973: Lietuvių kultūra ir jos veikėjai, Vilnius: Mintis, 71–199. Nedzinskaitė Živilė, Antanavičius Darius, szerk., 2019: Kražių kolegijos šaltiniai, saugomi Jėzaus Draugijos archyve Romoje = Fontes collegii Crosensis, qui in Archivo Romano Societatis Iesu asservantur, 1. rész = 1. kötet: 1608–1700 (Kražių kolegijos istorijos ir veiklos paminklai = Monumenta historiam et acta collegii Crosensis spectantia), Vilnius: Litván Irodalmi és Folklórintézet. Beérkezett 2024. február 18-án. DARIUS ANTANAVIČIUS Litván Történeti Intézet Tilto / Radvilų g. 17, Vilnius LT–01101, Vilnius, Litvánia d.antanavič[email protected] 332 Acta Linguistica Lituanica XC