Dar kartą dėl Mikalojaus Daukšos mirties metų

Įžvalgos / Insights 327 DARIUS ANTANAVIČIUS Lietuvos istorijos institutas ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-3810-3297 Kutatási területek: Litván Metrika, a Litván Nagyfejedelemség latin nyelvű irodalma, historiográfia, forráskutatás, neolatin alkotások. DOI: doi.org/10.35321/all90-13 ÚJRA MIKALOJUS DAUKŠA HALÁLÁNAK ÉVÉRŐL1 Még egyszer Mikalojus Daukša halálának dátumáról2 ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány ismét Mikalojus Daukša halálának dátumával foglalkozik. A közelmúltban javasolt új Daukša-halálozási dátum – 1615 februárja – tévesnek bizonyult. Straipsnyje pristatomi lemiami argumentai, kad Daukša tikrai mirė 1613 m. vasario antrojoje pusėje. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1613), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), a Kražių Kollégium (1614–1773). ANNOTÁCIÓ A tanulmány visszatér Mikalojus Dauša halálozási dátumának kérdéséhez. A 2022-es kiadványban megadott dátumot, 1615 februárját, felül kell vizsgálni. Hasonlóképpen végső bizonyítékokat közöl annak alátámasztására, hogy Dauša 1613-ban halt meg, összhangban a történetírás főáramával. KULCSSZAVAK: Mikalojus Daukša (?–1613), Konstantinas Jablonskis (1892–1960), a Kražiai Kollégium (1614–1773). 1 A tanulmány az LMT 2021–2024. évi kutatócsoportos projektje, „A Kražių Kollégium kutatása: történeti és irodalmi források” keretében készült (szerződésszám: S-MIP-21-42). 2 A tanulmány az LMT 2021–2024. évi kutatócsoportos projektje, „A Kražiai Kollégium kutatása: történeti és irodalmi források” keretében készült (szerződésszám: S-MIP-21-42). DARIUS ANTANAVIČIUS 328 Acta Linguistica Lithuanica XC Az „Acta Linguistica Lithuanica” 87. kötetében e cikk szerzője azt a hipotézist vetette fel, hogy a Litván Nagyfejedelemségben (a továbbiakban – LNK) a litván írásbeliség úttörője, Mikalojus Daukša nem 1613 februárjában halt meg, ahogyan azt mindeddig általánosan elfogadták, hanem két évvel később, 1615 februárjában (Antanavičius 2022). Erre a következtetésre két, 1613. október 15-én és 1614. október 18-án kelt dokumentum alapján jutottak, amelyekben Daukša élőként és jelenlévőként szerepel (przy bytności w Bodze wielebnego jego mości księdza Mikołaja Daukszy, kanonika miednickiego), először a Getautškės / Bukañtiškės földjeinek kimérésekor – amelyek ekkor a Krãžiai-oltárjavadalom birtokaihoz tartoztak –, később pedig azok összeírásakor. Az említett dokumentumok ugyan fennmaradtak, ám nem eredetiben, hanem csupán másolatok formájában. Ezért a cikkben elemzésükre került sor, és arra a következtetésre jutottak, hogy dátumaik megkérdőjelezésére nincs alap. E következtetés alapján felvetődött a hipotézis, hogy Konstantinas Jablonskis 1809-ben közzétett, a Babėnai uradalom dokumentumainak leltárát, illetve jegyzékét tartalmazó, 15. számú dokumentumának nyilvántartásába (tartalmi összefoglalójába), amely mindeddig Daukša 1613 februárjában bekövetkezett halálának fő és egyetlen bizonyítéka volt (Jablonskis 1977), hiba csúszhatott. A két említett dokumentum dátumait figyelembe véve Daukša halálának új időpontjaként 1615 februárjának második felét javasolták. A szóban forgó cikk így zárul3: Milyen lehetőségek vannak annak [a dátumnak – D. A.] más források segítségével történő ellenőrzésére? Ha Daukša végrendeletét a szamogitiai várés földbíróság könyveiben 1615-ben iktatták volna, ezt maguknak a könyveknek az áttekintésével könnyen ellenőrizni lehetne. Sajnos a szamogitiai sem várbírósági, sem földbírósági 1615. évi iratok sem maradtak fenn, ezért ez nem lehetséges. Ugyancsak nem maradtak fenn a szamogitiai (medininkai) székeskáptalan – amelynek Daukša kanonok is tagja volt – 1613–1615. évi üléseinek jegyzőkönyvei. A szamogitiai püspökségi konzisztórium legkorábbi iratkönyvében (LVIA 696-2-926) pedig az 1614–1615. évi dokumentumok között Mikalojus Daukša egyáltalán nem szerepel. Így bezárul a kör. Maradnak még olyan egyéb, egyedi dokumentumok, amelyek egyelőre ismeretlenek. A cikk megjelenése után kiderült, hogy szerzőjének mégis elkerülte a figyelmét egy fontos forrás, amelyet jelenleg nem Litvániában, hanem Lengyelországban őriznek. Ez a Vloclãveki Egyházmegye levéltárában őrzött, fennmaradt legkorábbi žemaičiai székeskáptalani könyv, amely az 1613–1622 közötti bejegyzéseket és dokumentumokat tartalmazza (AKap Żmudz. 1). Erről a forrásról a cikk szerzőjét dr. Liudas Jovaiša tájékoztatta, akinek ezúton szeretnénk köszönetet mondani. E kis kézirat digitális másolatának megérkezése után a felvetett hipotézis sajnos megalapozatlannak bizonyult, bármennyire fájdalmas is ezt elismerni. 3 Antanavičius 2022: 323. Dar kartą dėl Mikalojaus Daukšos mirties metų Észrevételek / Insights 329 Ezt bizonyítja a žemaičiai káptalan 1613. április 16-án megtartott legelső tavaszi ülése jegyzőkönyvének címe4: Acta venerabilis capituli Mednicensis conscripta iussu illustrissimi et reverendissimi domini d. Nicolai Pac, Dei gratia episcopi Samogitiae, anno millesimo sexcentesimo decimo tertio die 16 aprilis post decessu[m] d. Nicolai Daugsza canonici elapso cridae termino convocandorum venerabilium dominorum canonicorum ad generale capitulum per procuratorem cathedralis ecclesiae Mednicensis in praesentia venerabilium dominorum d. Ioannis Wyszemirsky procuratoris, d. Christophori Dirwonsky, d. Iosephi Gardisky, d. Ioannis Kozakiewicz, d. Nicolai Samson et Mathei Babinowsky notarii tunc. [A tiszteletreméltó Medininkai káptalan határozatai, amelyeket a legfényesebb és legtiszteletreméltóbb úr, Pac Miklós úr, Isten kegyelméből Žemaitija püspöke utasítására jegyeztek le, Daukša Miklós úr, a kanonok halála után, 1613. április 16-án, miután a megidézés határideje letelt, és a Medininkai székesegyház prokurátora megidézte a tiszteletreméltó urakat, a kanonokokat, hogy jöjjenek el az általános káptalanra, amelyen jelen voltak a tiszteletreméltó urak: Višemirskis János úr, a prokurátor, Dirvoniškis Kristóf úr, Gardiškis József úr, Samson Miklós úr és az akkori jegyző, Babinovskis Máté] 4 AKap Żmudz. 1, l. 1r. DARIUS ANTANAVIČIUS 330 Acta Linguistica Lithuanica XC Nincs értelme megkérdőjelezni e bejegyzés hitelességét és a benne megjelölt dátumot. Egy dolog világos – Daukša jelenleg csak a regiszterből (kivonatból) ismert végrendeletének dátuma – 1613. február 13. – pontos. Ezért Daukša halálának ténye 1613 februárjának második felében immár véglegesen megerősített és bizonyított történelmi tény. Az említett žemaičiai káptalani könyvben Daukšát elhunytként még több helyen említik, például már az említett ülés első határozatában is, amelyben a káptalan kanonokának és ügyészének, Jonas Višemirskisnek azon kérelmét jegyezték be, hogy „Daukša kanonoknak, az Úrban elszenderült halála után” az üres Lankõs Laũko-prebendát5 juttassák: Coram venerabilibus dominis canonicis supranominatis cathedralis ecclesiae Mednicensis in loco capitulari per procuratorem capitulariter congregatis ipsumque capitulum facientibus et representantibus personaliter constitutus venerabilis dominus Ioannes Wyszemirsky canonicus et procurator Mednicensis minore praebenda praebendatus in Lukosławky iuxta dictae ecclesiae iura et consuetudinem hactenus observatam maiorem praebendam per decessum domini Daugsza canonici in Domino defuncti ordinarie vacantem omnibus melioribus quibus potuit et debuit modo, forma et iure optavit et ad eandem ascensum sibi competere etiam ratione senii comprobabat. Ismét hangsúlyozni kell, hogy az első cikkben idézett, 1613. október 15-i és 1614. október 18-i dokumentumok megbízhatóak. Megjelenésük körülményei teljesen világosak – ez Mikolaj Pac kísérlete volt arra, hogy folytassa és megvalósítsa nagy elődjének, Merkelis Giedraitis žemaičiai püspöknek az elgondolását – hogy jezsuita kollégiumot alapítson Žemaitijában. Pac pontosan 1613 végén tette meg ezeket a lépéseket. Az elgondolás megvalósítását tanúsító dokumentumok egy részét már közzétették, a többi még a sorára vár. A Kražiai-i jezsuiták különböző, 1613–1614-ből származó dokumentumokra támaszkodtak, amikor sok éven át pereskedtek a Žemaičiai székesegyház káptalanával a Getautškės, Mlžavėnai és Žirnáiniai birtokok hovatartozása miatt. Fennmaradt egy, a XVII. században, ismeretlen évben és ismeretlen helyen kinyomtatott összefoglaló is e hosszú per történelmi körülményeiről és a hozzá kapcsolódó dokumentumokról, amely röviden ismerteti a Kražiai-i kollégium atyáinak érveit (Informatio). E nyomtatvány unikumát (azaz az egyetlen ismert példányt) jelenleg Lengyelországban, Wrocławban, az Ossolineum Könyvtárban őrzik (jelzete – XVII–20–III). Íme, mi olvasható az 1., 2. és 4. pontban (latinból 5 Ugyanott. 6 Informatio A[r–v], A2[r]. Dar kartą dėl Mikalojaus Daukšos mirties metų fordítva)6: Įžvalgos / Insights 331 I. Az Úr 1608. évében Jézus Társaságának atyái, akik megérkeztek a Žemaičių egyházmegyébe, és akiket a legfényesebb és legtekintélyesebb žemaičiai püspök, Merkelis Giedraitis úr igen kegyesen fogadott, Kražiuose telepedtek le. A kražiusi kollégium megalapításának szándékával az említett legfényesebb helyi ordinárius elhatározta, hogy megvásárolja Kražiust, és hozzá csatolja az Upytė kerületben fekvő Pašvintinis-birtokokat, amelyeket valamivel korábban saját örökölt pénzén örök tulajdonjoggal megszerzett a fényes žemaičiai földbírósági jegyzőtől, Mikalojus Burba úrtól; ám halálos betegség támadta meg, és mivel nem tudta megvalósítani e tervét, a leendő jezsuita kražiusi kollégiumnak végrendeletileg kétezer magyar forintot hagyott az említett Pašvintinis-birtokok [jövedelméből]. [...] II. [Giedraitis püspök] utódja, a legfényesebb és legtekintélyesebb Mikalojus Pacas úr, a Pašvintinis-birtokokat, amelyeknek jövedelméből végrendeletileg kétezer forint összegét hagyták a kražiusi kollégiumra, más püspökségi birtokokhoz való közelségük miatt a püspöki asztal birtokaihoz csatolta; hogy pedig a Pašvintinis-birtokokat mentesítse a kötelezettségektől, a tekintélyes Medininkai székesegyházi káptalan beleegyezésével, [a birtokok] elcserélését végrehajtva, örök tulajdonjoggal átadta a püspöki asztalhoz tartozó Milžavėnai és Žirnainiai birtokokat, valamint Getautiškės majorságát, amely akkor a megüresedett kražiusi oltárjavadalomhoz tartozott, továbbá utasította varniai uradalmának igazgatóját, Mikalojus Savickist, hogy adja át ezek kezelését a kražiusi jezsuita atyáknak. Fennmaradt a helyi ordináriusnak az említett igazgatóhoz intézett, 1613. december 15-én kelt parancsa [...]. IV. Annak érdekében, hogy ez a [birtok]csere megerősítést nyerjen, a legfényesebb helyi ordinárius és a tekintélyes Medininkai káptalan előzetesen kérelmet [szuplikát] írt V. Pál pápához. Varniai városában kelt, 1613. december 12-én. Aláírta a legfényesebb helyi ordinárius, valamint Višemirskis (Višomirskis) Jona fényes úr, a tekintélyes Medininkai káptalan kanonokja és ügyésze. A 2. és 4. pontban említett dokumentumokat in extenso közölték A kražiusi kollégium forrásainak első kötetében7. Így egyetlen kérdés marad: hogyan került két, 1613. október 15-én, illetve 1614. október 18-án kelt dokumentumban, más akkoriban élő személyek nevei mellett, az immár elhunyt Mikalojus Daukša neve? Visos versijos būtų tik spėlionės, tiesa galėtų paaiškėti nebent atradus originalus. FORRÁSOK ÉS SZAKIRODALOM AKap Żmudz. 1 – A Włocławeki Egyházmegyei Levéltár [a žemaičiai székesegyházi káptalan 1613–1622. évi ülésjegyzőkönyvei és egyéb iratai]. 7 Nedzinskaitė, Antanavičius, szerk., 2019: 49–52, 55, 63–64. DARIUS ANTANAVIČIUS 332 Acta Linguistica Lithuanica XC Antanavičius Darius 2022: Kada iš tikrųjų mirė Mikalojus Daukša. – Acta Linguistica Lithuanica 87, 311–325. Informatio – Informatio historica et iuridica de bonis collegii Crozensis Societatis Iesu dictis Gietowtyszki, Miłżowiany et Zyrniany [XVII. századi nyomtatvány pontos kiadási év és hely nélkül]. Jablonskis Konstantinas 1973: Lietuvių kultūra ir jos veikėjai, Vilnius: Mintis, Nedzinskaitė 71–199. Živilė, Antanavičius Darius, szerk., 2019: Kražių kolegijos šaltiniai, saugomi Jėzaus Draugijos archyve Romoje = Fontes collegii Crosensis, qui in Archivo Romano Societatis Iesu asservantur, d. 1 = P. 1: 1608–1700 (Kražių kolegijos istorijos ir veiklos paminklai = Monumenta historiam et acta collegii Crosensis spectantia), Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Beérkezett 2024. február 18-án. DARIUS ANTANAVIČIUS Lietuvos istorijos institutas Tilto / Radvilų g. 17, Vilnius LT-01101, Vilnius, Litvánia d.antanavič[email protected]om