Dėl oikonimo Ginùčiai kilmės ištakų

LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-2902-4722 Kutatási irányok: helynévtan, személynévtan. DOI: doi.org/10.35321/all90-05 A GINŪČIAI helynév eredetének forrásairól A Ginūčiai helynév eredetéről ABSZTRAKT A tanulmány az Ignalina járási önkormányzat területén fekvő Ginūčiai falu nevének fejlődését és eredetét tárgyalja. A település egy várdomb közelében alakult ki, amelyen valószínűleg Linkmenys vára állt; ezt a történeti források először 1373-ban említik. Ezért korábbi munkák némelyikében a helynév kialakulását a vár védelmével hozták kapcsolatba, és a helynevet a litván ginti(s) ‘valakit megtámadás után kiszabadítani; támadást visszaverni’ igéből származtatták. A lakóhely nevének a 16–20. századi történeti forrásokban előforduló alakjai elemzése alapján rekonstruálható korábbi alakja a *Ginutėnai, amelyet először 1554-ben említettek, és a 20. század elejéig használtak. Megállapítható, hogy a beszélt nyelvből csak a mai Ginūčiai változatot jegyezték fel, amely a történeti dokumentumokban a 17. század első felétől adatolt. Ettől kezdve mindkét alakot váltakozva használták, mígnem a 20. század első felében elterjedt a --ėnai képző nélküli helynév. Az elsődleges *Ginutėnai alak a patronimikus *Ginutėnas személynévből származik; ennek lehetőségét megerősíti a napjainkig fennmaradt Ginutis vezetéknév, valamint a történeti antroponimák: Piotr Ginutis, Iasiul Ginuaytis, Ginnute, Ginnuttis, Ginutatis. Tekintettel arra, hogy ezek a személynevek legalább a 16. század közepe óta nem adatolhatók a Ginūčiai faluban vagy annak közvetlen környékén, feltételezhető, hogy korábban jelen lehettek itt. A helynév későbbi Ginūčiai alakjának megjelenése összefüggésbe hozható a 17. és 18. századi forrásokban – főként az egyházi anyakönyvekben – megfigyelhető, --ėnai képzőt tartalmazó, illetve képző nélküli településnevek váltakozó használatával. KULCSSZAVAK: a helynevek fejlődése, a helynevek eredete, az --ėnai képzős helynevek képzése, Ginūčiai falunév, Ginut- tövű személynevek. 114 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų ANNOTÁCIÓ A tanulmány az Ignalina járási önkormányzat területén fekvő Ginučiai falu nevének fejlődését és eredetét vizsgálja. A település közelében található az a várdomb, amelyen a feltételezések szerint Linkmenys vára állt; ezt a történeti feljegyzésekben először 1373-ban dokumentálták, így a település története összefonódik ezzel az erőddel. Következésképpen egyes korábbi kutatások a helynév kialakulását a vár védelmi szerepével hozták összefüggésbe, és eredetét a litván gìnti(s) ‘valakit vagy valamit támadástól megmenteni; támadást visszaverni’ igéből származtatják. A 16. századtól a 20. századig terjedő történeti források elemzése alapján rekonstruálható a helynév korábbi alakja: *Ginutėnai; ezt először 1554-ben dokumentálták, és a 20. század elejéig használatban maradt. Megállapítható, hogy a köznyelvben a Ginučiai változat volt használatos, amely a történeti dokumentumokban a 17. század első felétől fordul elő. Ezt követően mindkét alakot felváltva használták, mígnem a 20. század első felében előtérbe került a -ėnai képző nélküli változat. Az elsődleges *Ginutėnai alak a *Ginutėnas patronimikus személynévből származik; ennek lehetőségét megerősíti a fennmaradt Ginùtis vezetéknév, valamint a történeti antroponimák: Piotr Ginutis, Iasiul Ginutaytis, Ginnute, Ginnuttis, és Ginutatis. Ezeket a neveket legalább a 16. század közepe óta a Ginučiai faluban vagy annak környékén dokumentálták, ami arra utal, hogy korábban is jelen lehettek e területen. A későbbi Ginučiai helynévi alak megjelenése összefügg a 17. és 18. századi forrásokban – különösen az egyházi anyakönyvekben – megfigyelhető, a -ėnai képzővel, illetve anélkül használt helynevek váltakozásával. KULCSSZAVAK: a helynevek fejlődése, a helynevek eredete, az -ėnai képzős helynevek képzése, Ginučiai falunév, Ginut- tövű személynevek. 1. BEVEZETÉS A Kelet-Litvániában, az Aukštaitija Nemzeti Park központjában fekvő Ginučių falu és neve több történész, nyelvész és helytörténész érdeklődését is felkeltette. Leginkább a település különleges földrajzi fekvése ösztönözte őket kutatásra. Ginučiai mindössze 1 km-re fekszik a híres Ginučiai-várdombtól¹, amelyen minden valószínűség szerint Linkmenys vára állt; ezt 1373-ban említi először Hermanns Wartberg (Hermanas Vartberges) Livóniai krónikája (SRP II 103; lásd még Buga I 262; Batura 1966: 34; Tyla 1966: ¹ A Ginučiai-várdombot a helyi lakosság beszélt nyelvében Pìliakalnis néven nevezik. Ezt az oronimát a Pàpiliakalnė faluban élő helyiektől 1935-ben jegyezték fel (lásd LVvGDB), és más kutatók munkáiban is rögzítették a beszélt nyelvből (lásd Ermantytė, Eigminas 1966: 234; Rimantienė 1966: 17; Vaitkevičius 2006: 335). Straipsniai / Articles 115 LAIMUTIS BILKIS 24–25; Steponavičienė 31²; LK 198–199; Baranauskas 2003: 83; Garli auskas 2004: 47–48³. Valószínűleg a falu és a várdomb e rokonsága miatt vetődött fel többször az a gondolat, hogy a falu nevének eredete összefügghetett Linkmenys várának védelmével, ezért a Ginūčiai helynév a litván ginti ‘valakit támadás után kiszabadítani; támadást visszaverni’ köznévből származhat (Matkevičius 2019: 357; Žilėnas 2019: 595). E lehetőséget a falu földrajzi fekvése támasztja alá: a település tavak közötti földszoroson, egy patak mellett fekszik, amelyen keresztül észak felől út vezetett Linkmenys várához. Ezért ezen a helyen kivágott fákból álló torlasz állhatott, amely a vár környékét védte az ellenség váratlan támadásától⁴ (Batūra 1966: 39). A litván ginti igével való kapcsolat feltehetően akkor is felismerhető, ha a falu nevét az –ut– képző származékának tekintik, jóllehet az említett köznevet nem jelölik meg közvetlenül alapszóként (Ermanytė, Eigminas 1966: 231). Másfelől vannak olyan munkák is, amelyekben a Ginūčiai helynevet a Ginūtis személynévből származtatják (LVŽ III 188; LVvGDB). Így tehát okkal folytatható és bővíthető a helynév eredetének vizsgálata. A tanulmány célja, hogy részletes nyelvi és történeti adatok alapján meghatározza és a lehető legmegbízhatóbban bemutassa a falu nevének eredetét. Ennek érdekében célul tűzi ki a helynév történeti adatainak összegyűjtését és elemzését, a beszélt nyelvből rögzített alakjainak bemutatását, továbbá a név történeti és mai változatai képzésének és eredetének lehetőségeit a litván, illetve balti helynévtan tágabb összefüggésében. Ezenkívül megkísérli tisztázni, hogy fennálltak-e közvetlen kapcsolatok a helynév és az azonos tövű történeti személynevek között. Mindkét eredethipotézis értékelésekor figyelmet fordít a Litvánia egészére, valamint az adott területre jellemző helynévi eredet- és képzési tendenciákra, továbbá a közszavak képzésének irányzataira. A helynevek eredetének kutatása szorosan összefügg fejlődésük sajátosságaival és az elnevezett települések fejlődésével. Ezért az ilyen jellegű munkák többségében igyekeznek a lakóhelynevek történeti forrásokban való előfordulásának minél részletesebb adatait közölni; ezek döntő jelentőségűek lehetnek a valódi eredet meghatározásában, mivel a helynevek régebbi, történeti alakjai eltérhetnek a maiaktól. Emiatt a különböző nyelvek helynévtani eredetkutatásai a helynevek időrendben bemutatott történeti alakjaira támaszkodnak (vö. Przybytek 1993; Vanagas 1996; Blažienė 2000, 2005; Bijak 2001: 16–250; Wójcik 2001: 17–192; Casemir ² A munka nem jelent meg, elkészítésének pontos ideje ismeretlen. ³ Bár a korai történeti forrásokban említett litván várak lokalizálása gyakran nehéz és sok vitát kiváltó feladat (vö. Jurgaitis 2005: 63–80), a megállapított helyszínnel, Linkmenys várának helyével kapcsolatban mintha nem fogalmaztak volna meg eltérő véleményt. ⁴ Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a falu nevét az ókori védelemmel népi hagyomány is összekapcsolja: Régen, amikor háborúk voltak, amikor íjakkal és nyilakkal harcoltak, itt védelmi hely volt. És innen származik a „Ginūčiai”, a falu neve. 116 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų 2003: 37–369; Bilkis 2012; Wenzel 2017: 25–202; Zschieschang 2017: 60–145). Emellett a helynevek elemzését gyakran nemcsak a nyelvészeti, hanem a történeti kutatások adatai alapján is végzik; ezek további értékes információkkal szolgálhatnak a helynevek eredetéről és lokalizációjáról (vö. Ivoška 2016: 208–225). Ezért a Ginučiai helynév eredetének vizsgálatakor meg kell határozni a hely első történeti forrásbeli említésének időszakát, fel kell tárni későbbi adatolásainak történeti hátterét, és át kell tekinteni a forrásokban rögzített falusi lakosmegnevezéseket. A lakóhelynév litván alakjait a feltárt történeti formáknak a hasonló időszakból és jellegű dokumentumokból származó más litván helynevek adatolási sajátosságaival való összevetésével rekonstruáljuk. Annak megállapításakor, hogy egy-egy nem litván bejegyzés milyen litván megfelelőjét tükrözi, az adott megfelelő számos, a történeti litván helynévtanban rögzített analóg átírására támaszkodunk. 2. A HELYNÉV TÖRTÉNETI ADATAI ÉS A BESZÉLT NYELVI ALAKOK Ginučiai falut először a Linkmenys kerület 1554. évi leltára említi (LI 97–98; lásd még Tyla 1966: 25, 32; Matkevičius 2019: 357). A lengyel nyelven írt dokumentum a Linkmenys-birtoktól másfél mérföldre fekvő Siolo Giniutańcie települést említi; emellett a birtokos esetűnek tűnő za siołem Giniutańcow alakot is feljegyzi. Egy alkalommal kissé eltérő grafikai változatot rögzítettek: za tą wsią wyżej mianowaną Giniutancze. Hogy valóban ugyanerről a mai Ginučiai faluról van szó, azt a településhez tartozó földek fekvésének a mai Ginučiai területével való egyezése is mutatja: a földek a Strovinaitis (od jeziora Strawińcia), Almė (od jeziora Olnia), Ašėkas (miedzy jeziorem Osakiem), Ukōjas (ku jezioru Ukaju), Linkmenys (od jeziora Lyngmianskiego) tavaival, a Srovė (od rzeczki Strawiny, rzecz̨ką Strawiną) folyóval és a várdombbal (ku horodziszcz̨u) voltak határosak. Azt is feljegyezték, hogy a faluban ekkor három család élt: Stas Pietraszkiewicz z Maciulem Jakubowicz(em), Matel Piktewicz przysiężny⁵ z Piotrem bratem, Staniel Maciejewicz z Hryczem bratem (LI 98). A település kétszer szerepel az 1636. évi Linkmenys-birtok leltárában is, amely ekkor a vilniusi tijūnija tulajdonában állt: a birtokhoz tartozó lakóhelyek leírásakor a következő bejegyzés olvasható: Siolo Giniutany, a lakosok pedig Waluk Rozmian, Piotr Staszen, Sciepan Woyszkun, Paweł Szerzan, Pawel Minat, Piotr Szerzan, Stanisław Minat, Ian karwel, Vrban Szauhozda⁶, Petruc Gą̌żac, Vrban Kisiel, Jurko Stakun, Adam Stasun (VTL 23) (lásd még az 1. ábrát). ⁵ Azaz: esküdt. ⁶ A személynév nehezen olvasható, ezért más változatai is lehetségesek. Straipsniai / Articles 117 LAIMUTIS BILKIS 1 ÁBRA. A vilniusi tijūnija 1636. évi leltárának töredéke, amelyben feljegyezték Ginutėnai falut (Siolo Ginutany) és lakosait. VUBRS, F1–F14 Ugyanebben a forrásban Ginučiai falu külterületi településeinek felsorolásakor a helynév birtokos esetű alakja kissé eltérően szerepel: od Siola Ginutow (VTI₁ 24). A falu (Wies Ginutany) egy hasonló jellegű, 1732. évi Linkmenys-birtokleírásban is szerepel; eszerint 4 gazdaság (Dymy) volt itt, amelyek vezetőiként a következő személyeket nevezték meg: krzysztof Gayzuc, Iozef Narkun, Piotr Giągis, Mikal Rukas (VTI₂ 5) (lásd még a 2. ábrát). 118 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų 2. ÁBRA. A vilniusi tijūnija 1732. évi leltárának töredéke, amelyben feljegyezték Ginučėnai falut (Wies Ginutany), valamint gazdaságait és lakosait. VUBRS, F1–F92 A falut különösen gyakran említik a 18. századi Linkmenys-templom anyakönyveiben: de Ginutany 1708 (LkmKr₁ 3), 1713 (LkmKr₁ 13), 1714 (LkmKr₁ 20), 1716 (LkmKr₁ 27), 1719 (LkmKr₁ 35), de villa Ginutany 1725 (LkmKr₁ 61), de villa Ginutani 1726 (LkmKr₁ 61), ex villa ginuťzen 1729 (LkmKr₁ 72), de Villa Ginteny 1731 (LkmKr₁ 79), de Vila ginuty 1734 (LkmKr₁ 86), de Ginutany 1740 (LkmKr₂ 3), de Ginutany 1741 (LkmKr₂ 5), de Ginuciey 1741 (LkmKr₂ 8), 1742 (LkmJₙ₂ 4; LkmKr₂ 10), 1743 (LkmKr₂ 14), de Villa Ginutény 1743 (LkmKr₂ 16), de Villa Gintieny 1743 (LkmJₙ₂ 7), de Villa Ginutany, de Villa Ginutény 1744 (LkmKr₂ 18), de Villa Ginutany 1745 (LkmJₙ₂ 7; LkmKr₂ 20), de Ginučie 1746 (LkmKr₂ 22), de Villa Ginutany 1746 (LkmKr₂ 23), de Ginutany 1747 (LkmJₙ₂ 8; LkmKr₂ 26), de Ginučie 1747 (LkmKr₂ 27), de Ginutny 1748 (LkmKr₂ 27), de Ginutany 1748 (LkmJₙ₂ 11; LkmKr₂ 28), de Ginucie 1749 (LkmKr₂ 32), de Ginutany 1749 (LkmKr₂ 32), 1750 (LkmKr₂ 33), 1753 (LkmJₙ₂ 13), de Ginucie 1753 (LkmKr₂ 45), 1756 (LkmKr₂ 52), de villa kinucie 1757 (LkmKr₂ 55), de Ginutany 1757 (LkmJₙ₂ 18; LkmKr₂ 54), 1758 (LkmKr₂ 62), de Ginuci 1758 (LkmKr₂ 62), de Ginutany 1759 (LkmKr₂ 66), 1760 (LkmKr₂ 71), de Kinutany 1760 (LkmKr₂ 71), de Ginutny 1761 (LkmKr₃ 5), de Kinutany 1763 (LkmKr₃ 21), 1764 (LkmKr₃ 26), de Ginutany 1764 (LkmKr₃ 26), de Ginuci 1765 (LkmKr₃ 41), de Ginucie 1765 (LkmKr₃ 41), de Ginutany 1766 (LkmKr₃ 43), 1768 (LkmKr₃ 57), de Ginucie 1771 (LkmKr₃ 85), Gინuti 1772 (LkmKr₃ 88), de Ginutany 1773 (LkmKr₃ 92), Ginutany 1774 (LkmKr₃ 103), 1777 (LkmKr₃ 118), 1779 (LkmKr₃ 122), Ginuta 1784 (LkmKr₃ 150), Ginutany 1785 (LkmKr₃ 157), 1788 (LkmKr₃ 166), de Ginutany 1789 (LkmKr₃ 168), Ginutany 1790 (LkmKr₃ 171) és másutt (lásd még a 3. ábrát). A települést az 1783. évi Linkmenys-plébániai vizitáció dokumentumai is említik mint a Linkmenys-birtokhoz tartozó falut: Gienutany (BrsIDV 139). Straipsniai / Articles 119 LAIMUTIS BILKIS ³ ÁBRA. Az LkmKr₁ töredéke (3. fólió), amelyben 1708-ban (első alkalommal ebben az anyakönyvben) feljegyezték a Ginutėnai helynevet (de Ginutany) A helynév gyakran szerepel 19. századi egyházi és közigazgatási forrásokban is, vö. de villa Ginutany 1800 (PlšKr₁ 3), 1802 (PlšKr₁ 11), 1804 (PlšJₙ₁ 6), деревни Гинутань 1852 (PlšJₙ₁₁ 19), въ деревни] Гинутаны 1856 (PlšKr₁₁ 28), въ дер[евни] Гинуцахъ 1858 (PlšKr₁₁ 68), въ дер[евни] Гинутанахъ 1886 (PlšKr₁₁₁ 19), въ дер[евни] Гинутянахъ 1889 (PlšKr₁₁₁ 83), Ginutany 1888 (SG II 573⁷). Ez a lakóhely a 20. század első felének közigazgatási névjegyzékeibe is bekerült. Vilna kormányzóságának 1905. évi lakosjegyzékében Фуhутань alakban szerepel a falu, amely a Švenčionysi kerület Linkmenys járásához tartozott (VGGS 288⁸); a Litván Köztársaság idején, az 1923. évi népszámlálás adatai alapján összeállított kiadványban pedig Ginučių km. alakban jegyezték fel; a falu az Utenai kerület Linkmenys járásában feküdt (LAV 434⁹). A helynév első, beszélt nyelvből származó adatai a 20. század első feléből valók: Ginučiai (BgK), (VB VII 64), Ginučių kaimas¹⁰ 1935 (LŽVA). Később is többször rögzítették, vö. Ginučių kaimas 1974, Ginučiai 1977 (VK). Emellett a lakóhely neve a belőle képzett összetett helynevekben is tükröződik: Ginučių giria 1962, Ginučių piliakalnis 1977, Ginučių upelis 1964, 1977 (VK). ⁷ A leírás szerint ez egy olyan falu, ahol 23 tanya, 150 katolikus és 10 zsidó lakos él. ⁸ A forrás szerint a faluban 204 lakos élt: 108 férfi és 96 nő. ⁹ A forrás adatai szerint 1923-ban 42 gazdaság volt, és 225 lakos élt itt. ¹⁰ Teklė Šemelienė tanárnő jegyezte fel a falubeli Antanas Rukótól. 120 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų 3. A TÖRTÉNETI ADATOK ÉRTELMEZÉSE A történeti adatok elemzése alapján kijelenthető, hogy a helynévnek korábban több változatát használták. Tövét, a Gin elemet illetően nincs komolyabb kétség. Külön kiemelhető az 1783. évi vizitáció lengyel nyelvű dokumentumaiban szereplő Gienutany alak. A lengyelre átírt litván helynevekben az ie rendszerint a lágy mássalhangzó után álló litván [e] vagy [ė] hangot tükrözi, vö. a történeti adatokat: de Miediny 1767 (LkmKrIII 51), 1769 (LkmKrIII 63), 1771 (LkmKrIII 80) (= Mėdinos), de Pieleni 1757 (LkmKrII 58), 1758 (LkmKrII 61) (= Pelėniai), de Wie­zyszki 1765 (LkmKrIII 37), 1767 (LkmKrIII 53), 1769 (LkmKrIII 69) (= Vežiškės), de Untolamiestie 1741 (LkmKrIII 6), de Untalamiestie 1742 (LkmKrII 10) (= Antãlamėstė), továbbá vö. a de Antopuncie 1688 (= Antãpuntė) (Garliauskas 2004: 156), Antobolcie 1744 (= Antãbaltė), Wies Antylgie 1699, de Vntylie 1711, Antylie 1744, de Untylie 1760, 1770 (= Ãntilgė) (Garliauskas 2005: 1046), Płosawipie 1705 (= Plašãupė) (Palionis 2008: 199), Paudruwie, Pawdruwie, Podruwie, Poudruwie, Powdruwie 1803–1808 (= Paudruvė) (Mickienė, Venislovaitė 2011: 159). Másfelől a történeti helynévtanban olyan esetek is előfordulnak, amikor az ie a litván [i] helyett áll, vö. de Villa Kienuny 1777 (DglšKr 28) (= Kiniūnai), de Villa Strokienie 1748 (LkmKrII 30), de Strakienie 1751, 1756 (LkmKrII 45, 50) (= Strōkiniai), de Szieszkieniey 1741 (LkmKrII 9) (= Šiškiniai), továbbá vö. Widgiery 1679, 1683–1684, 1691–1692, Widgierÿ 1679, 1681–1682, 1684–1692 (= Vidgiriai) (Maciejauskienė 2009: 183). Hogy a Gie-vel való írásmód nem a beszélt nyelv jelensége, azt a helynév valamennyi többi adata is mutatja, köztük az első, Siolo Giniutańcie alak, amelyeknek töve a Gin-. Meg kell említeni a helynév 18. századi, szókezdő k, K betűs történeti alakjait is: de villa kinucie 1757, de Kinutany 1760, 1763, 1764. Ezek az adatok semmiképpen sem kérdőjelezik meg a G-vel kezdődő litván alak hitelességét, mert a Linkmenys anyakönyveiben ritkán előforduló g ↔ k váltakozást tükrözik, amely abból eredhetett, hogy az írnok rosszul hallotta vagy figyelmetlenül írta le a nevet. Vö. de Gim­baryszki 1765 (LkmKrIII 39) (= Kim­bōriškė), de Giawniszki 1770 (LkmKrIII 71) (= *Kiauniškis, *Kiauniškė vagy hasonló). Némileg több bizonytalanságot okoznak a 16. és 17. századi történeti forrásokban előforduló, Giniut- tövű alakok: Siolo Giniutańcie, za siołem Giniutańcow, za tą wsią wyżej mianowaną Giniutancze, Siolo Giniutany. Ez az írásmód a 18. század első felében egyszer ismét előfordul, vö. ex villa giniu­tfzen 1729. A litván --ut- (-uč-) képző előtt álló mássalhangzót a történeti adatokban rendszerint nem lágyítják, vö. de Girucie 1751 (ŠvnčKrI 11), de Girucie 1755 (ŠvnčKrII 23) (= Gīručiai), de Kukucie 1755 (TvrKr 3), de Kukuci 1762 (TvrKr 59) (= Kukučiai), de Szikutiszki 1742 (LkmKrII 13), de Szykutyłszki 1747 (LkmKrII 27), de Szykucie 1755 (LkmKrII 49), de Szykutiszki 1757 (LkmKrII Straipsniai / Articles 121 LAIMUTIS BILKIS 58), 1759 (LkmKrₙ 66), 1760 (Lkm)ₙ 22), 1764 (LkmKrₙ 27), 1767 (LkmKrₙ 53), 1769 (LkmKrₙ 64), 1771 (LkmKrₙ 86), Szykutiški 1776 (LkmKrₙ 115), 1786 (LkmKrₙ 160), 1790 (LkmKrₙ 171) (= *Šikutìškė vagy hasonló, *Šikučiai), továbbá vö. de Mikutiszki 17. század (= Mikùtiškiai), ex v. Tribucie 17. század (= Tribūčiai) (Palionis 2003: 165, 173), de Minduciu 1687, de Minduci 1691 (= Mindučiai), de Rymuciu 1683, 1692, de Rymucziu 1691, de Rymucie 1691 (= Rimūčiai), de Taluciu 1692 (= Tolūčiai) (Gar­liauskas 2004: 163, 165, 168). Ugyanakkor olyan eseteket is rögzítettek, amikor az -ut elemet –iut- alakban adták vissza, vö. Mazucie 1617, Мазуцзие 1617–1618 és Mapиuczie 1621, Maziucie 1633, Mažiucie 1633, Maziucie 1643 (= Mažučiai) (Maciejauskienė 2009: 175¹¹). Az analógiák keresésekor figyelemre méltó a Pavóverė-plébánia helynevének történeti adata is: Janiukaniszki 1784 (IVK), amely valószínűleg a litván *Janukoniškės vagy hasonló alakot feltételezi. Ez a máig fenn nem maradt lakóhelynév a Janukonis személynévből származtatható; ez a név a korábbi Pabradėi járásban volt adatolva, amelyhez a nevezett Pavóverė-plébánia települései is tartoztak. Így ebben az esetben feltételezhető az n után álló –uk- képző (a –nuk– töredék) –iuk– (–niuk–) alakban való visszaadása. Ezért a Sioło Gniutancie, za siołem Gniutancow, za tą wsią wyżej mianowaną Gniutancze, Sioło Gniutany, ex villa giniułzen bejegyzések az [n] lágyulása miatt¹² létrejött, az –ut– képző ilyen írásmódját tükröző egyedi példák lehetnek, amelyek a sokkal gyakoribb, Ginut– elemet tartalmazó történeti változatok mellett fordulnak elő. A -áncie (-áncow) (Giniutáncie, birt. Giniutáncow), -any (Giniutany, Ginutany), -ani (Ginutani), -аньі (-ань, -анахь, -янахь) (Гинутаны, birt. Гинутань, helyhatározói Гинутанахь, Гинутянахь) végződéssel feljegyzett történeti helynévi alakok a litván -ėnai vagy -(i)onys, -(i)oniai alakokat tükrözhetik; vö. de Czepukance 1749 (ŠvnČKr₁ 4) (= Čepukėnai), de Alzutany 1756 (LkmKrₙ 52) (= Alžutėnai), in Stagulany 1754 (LkmKrₙ 45) (= Stagalėnai), de Rukszany 1740 (LkmKrₙ 1), de Rukszany 1746 (LkmKrₙ 22) (= Rukšėnai), въ деревну Рашкутанахь 1854 (PlšKrₙ 6) (= Reškutėnuose), de Czulany 1688 (= Čiulėnai) (Gar­liauskas 2004: 157), de Luksz­tany 1741 (= Lukštėnai) (Palionis 2008: 264), valamint z Juskan­cow 1674 (LpKr 2) (= Juš­koniųból Juš­konių), de Beciance 1800 (Plš]ₙ 7) (= Bėčionys), de Kulany 1690 (= Kulionys) (Gar­liauskas 2004: 161), de Jawoyszany 1742 (= Jovaišónys) (Palionis 2008: 263). A helynév történeti változatai azonban: de Villa Ginuteny és de Villa Ginteny, de Villa Gintieny, amelyeket az írnok a Ginuteny, Ginutieny alakokból rövidített, meglehetősen világosan a litván *Ginutėnai alakot feltételezik (nem pedig a *Ginutonys alakot). Éppen ennek az alaknak a rekonstruálását teszi lehetővé a -ėnai képzőt tartalmazó, napjainkig fennmaradt lakóhelynevek átírása ugyanezen Linkmenys-i anyakönyvekben ¹¹ Erre a szokatlan írásmódra maga a tanulmány szerzője is felhívja a figyelmet. ¹² A lengyelben a magánhangzók előtt (az [i̯] kivételével) álló lágy [n]-t lágyságjelölő i-vel írják. 122 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų környezetében, vö. de Alżutieny 1753 (LkmKrᵢᵢ 43) és de Alzutany 1756 (LkmKrᵢᵢ 52) (= Alżutėnai), de Ruk̇zany 1742 (LkmKrᵢᵢ 12), de Ruk̇szany 1744 (LkmKrᵢᵢ 18), de Villa Rukszany 1745 (LkmKrᵢᵢ 20) és de Rukszeny 1744 (LkmKrᵢᵢ 19), 1747 (LkmKrᵢᵢ 27) (= Ruk̇šėnai), de Stagulany 1741 (LkmKrᵢᵢ 8), de Stegulany 1758 (LkmKrᵢᵢ 61) és de Villa Stebuleny 1744 (LkmKrᵢᵢ 18) (= Stagalėnai). Az oikonim történeti feljegyzéseinek egy másik csoportja a -ėnai képző nélküli formát tükrözi: od Siola Ginutow, de Vila ginuty, de Ginučiev, de Ginučie, de Ginutу, de Ginucie, de Ginuci, de Ginutу, de Ginuci, de Ginucie, Ginuti, Ginuta 1636–1784, въ дер[евни] Гинуцяхъ 1858. A lakóhely nevének legvalószínűbb litván változatának meghatározásakor sarokpontnak tekintendő a de Ginuciey bejegyzés (3 alkalommal feljegyezve), amelyben a c valószínűleg a nyelvjárásra jellemző dzsokálódás ([č] = nyj. [c]) tükröződése13, a -iey végződés pedig közvetlenül a litván -iai végződést feltételezi, vö. e végződés átvitelének hasonló eseteivel: de Dayniey, de Gayweniey, de Kol wiey, de Peleniey, de Pełeniey, de Waieliey 1740–1743. A többi bejegyzés a litván -iai végződés c után következő szlávosításának különféle módjaiként értelmezendő. A de Ginučie, de Ginucie, de villa kinucie, de Ginuci, de Szykucie, de Damucie, de Chamucie, de Kyrkūcie, de Kielpuci, de Kukuci, de Trabuci, de Trebuci formák a litván -iai -ie, illetve -i alakra fordítását mutatják, ami számos más történeti oikonimban is gyakori, vö. a hasonló esetekkel: деревни Клавсуцяхъ, деревни Клаусцяхъ, въ дер[евни] Мацоцяхъ. A въ дер[евни] Гинуцяхъ bejegyzés kétségtelenül a Ginučiai litván oikonim helyhatározói esetének orosz nyelvű visszaadását tükrözi, vö. a hasonló esetekkel. Kevésbé egyértelműek a következő feljegyzések: od Siola Ginutow, de Vila ginuty, de Ginutу, Ginuti, Ginuta (a Ginutу vagy hasonló forma genitivusa), mivel a -učiai képzőtörténeti forrásokban rendszerint nem cserélik fel -ty, -ti, -ta végződésekre, bár egyes -ti, -ta végű formák is előfordulnak, vö. De raduti, Дер. Радума, дер. Рамуты, de villa Trof̨zkuti 1699–1825 (AdKrᵢᵢ 51, IVK, TrkJn 89) (= Radūčiai, Radutai¹⁴, Ramučiai, Benekãinių vls.) (= ¹³ Vö. a Liñkmenys nyelvjárás púncei (pánčiai) alakjával (Kardelytė 1960: 21). ¹⁴ Falu a posztavi járásban, Fehéroroszországban. Straipsniai / Articles 123 LAIMUTIS BILKIS Troškūčiai15. A t betűs írásmódra hatással lehetett a párhuzamosan használt *Ginutėnai forma, amelyet az írnokoknak a helyi lakosoktól kellett hallaniuk, és a -ėnai képző nélküli változat írásakor talán összetévesztették a c, č és t betűket. (Ginuci → Ginuti, Ginutÿ). Egyébként ezt a betűkeverést valószínűleg az ex villa giniutfzen bejegyzés is feltételezi. Az egyszer feljegyzett, elöljáró nélküli Ginuta forma a latin nyelv hatására is létrejöhetett16: az -a végződés talán az első ragozás nőnemű egyes számú alanyesetét tükrözi (nom. sg. -a). Másrészt nem zárható ki teljesen, hogy a -ty, -ti, -ta végű történeti formák a nyelv élő használatának egy korábbi hímnemű többes számú alanyeseti alakját *Ginutai, vagy akár a nőnemű egyes számú alanyesetet és birtokos esetet tükrözik: *Ginutė, (iš) *Ginutės; az oikonim e képzőjének ilyen átadási lehetőségeihez vö. a hasonló feljegyzésekkel: Abejutÿ 1744, Abejutÿ 1784 (IVK), Абéюты 1892 (KGGS 187) (= Abejūtai) és Gražutÿ 1772–1793 (IVK) (= Gražutė), Явнута 1902 (= Jaunutė17. Így a történeti oikonimek elemzése alapján kijelenthető, hogy a nyelv élő használatában valószínűleg a falu nevének két formája volt használatos: *Ginutėnai és Ginučiai, bár egy harmadik sem zárható ki teljesen: *Ginutai vagy *Ginutė. Az e nevekkel jelölt lakóhely azonosságát az oikonimek mellett feltüntetett, vélhetően azonos személyek is megerősítik, vö. a keresztapa Andreas Geyzutis de Ginutany 1740, a tanú Andreas Gayzuti̇s de Ginutany 1748 és a keresztapa Andreas Geyzetis de Ginuciey 1741, a keresztapa Andreas Gayzuti̇s de Ginucie 1746, a keresztapa Andreas Gayzuti̇s de Ginucie 1749, a szülők Andrea Gayzuti̇s, Marianna Czapalowna Gayzuciowa de Ginucie 1753; az apa Petri Giegis de villa Ginutani 1726, a keresztapa Petri Giegis de Ginutany 1742, a tanú Petrus Gigif de Ginutany 1742, a keresztapa Petrq Giegif de Ginutany 1743 és a keresztapa Petrus Giegis de Ginucie 1753. Nagyon valószínű, hogy a hol Ginutėnais, hol Ginučiųként nevezett település lakói, Andrius Gaižutis és Petras Gėgys, akiket többször is megneveznek18, ugyanazok a személyek. Kétségtelen továbbá, hogy a -ėnai végződésű változat korábbi: a 16. század közepén jegyezték fel, és egészen a 20. század elejéig használták. A napjainkig fennmaradt Ginučiai forma feltehetően már a 17. század első felében (1636-ban) ismert volt, a 18. században gyakran használták, 1734-től kezdve, és ettől kezdve a 20. század első feléig párhuzamosan létezett a *Ginutėnai változattal, később pedig a helyi lakosság által használt egyetlen oikonimmá vált. 15 Vö. továbbá a -niai végződés -ny formában történő szlávosításával: de Girminy 1761 (LkmKᵣᵢᵢᵢ 9) (= Girminiai), de Gaywony 1753 (LkmKᵣᵢᵢᵢ 43) (= Gaivėniai). 16 A metrikákat latinul írták, és meglehetősen sok, a lengyel nyelvre jellemző elemet is használtak. 17 Jaunutė – a Kazliškiai falu egyik része, Kazlų Rūdos község Kazlų Rūdos eldershipjében. 18 Vö. a mai Gėgys családnévvel, amely a korábbi Liñkmenys járásban is elterjedt volt (LPDB). 124 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų 4. AZ EREDET HIPOTÉZISE E tények nagyon fontosak a falu nevének eredetét vizsgálva, mivel mindenekelőtt a -ėnai képzős forma kialakulásának lehetőségeit kell elemezni. A *Ginutėnai oikonim a gyűjtő jelentésű, e képzővel rendelkező lakóhelynevek nagy csoportjába sorolható; ezek többsége (mintegy 320) az azonos tövű patronimikus személynevekből származik (és a képzőt is onnan vette át) (lásd Razmukaitė 1993: 162–163). Fontos az is, hogy az ilyen, személynévi eredetű oikonimek leginkább Kelet-Litvániában elterjedtek – Molėtai (30 oikonim), Ignalina (21), Vilnius (16), valamint Anykščiai és Utena (egyenként 15) járási önkormányzatainak területén. Ezen adatok alapján tehát a *Ginutėnai tipikus antropnonim eredetű oikonim lenne, amely az *Ginutėnas személynév többes számából származik. Ilyen személynév (családnév) ma nincs, de egykori meglétére más tények utalhatnak. A rekonstruált antroponim az Ginutis személynévből származna, amely családnévként napjainkig fennmaradt (lásd LPŽ I 67219; Sinkevičiūtė 2006: 53; Zinkevičius 2008: 28220). Ezenkívül a 17. században a Kražiai járásban is feljegyezték, vö. Piotr Ginutis 164821, továbbá az ott használt származékok: Iasiul Ginutaytis, Piotr Ginutaytis 1644 (IAK). E személynév (Ginutis) Kis-Litvániában is ismert volt: a 19. században Vilius Kalvaitis jegyezte fel (Kalwaitis 1910: 10), a 18–19. században pedig a Ragainė és Tilžė kerülethez tartozó plébániák metrikáiban is rögzítették, vö. Ginnutė, Ginnuttis, Ginutatis (Žemienė 2017: 54). Ebből származtatják a Ginučiai történeti oikonimet, amely korábban a Šilutė vidékén fekvő mai Vaitkaičiai falut jelölte (Pėteraitis 1997: 13422). Igaz, a *Ginutėnas személynév alapjául szolgáló Ginutis antroponimot nem sikerült megtalálni Ginučiai környékén23. Amint a bemutatott antroponimiai adatokból látható, ilyen személynévvel rendelkező lakosokat sem a Liñkmenys járás 1557. évi leltárában, sem a Liñkmenys uradalom 1636. és 1732. évi leírásaiban, sem a Liñkmenys-templom 18. századi metrikáiban nem jegyeztek fel; tekintettel azonban arra a feltevésre, hogy Ginučiai falu már a 16. század előtt létrejöhetett (vö. Tyla 1965: 32), e két személy neve korábban eltűnhetett, miután nem maradtak olyan emberek, akiket e nevekkel neveztek volna meg. 19 A családnév litván formáját a hivatalos német Ginuttis, Ginuth, Ginnutt alakok alapján állapították meg; a litván ginti igével hozzák kapcsolatba. 20 Daiva Sinkevičiūtė és Zigmas Zinkevičius szerint egy két tövű személynév rövidüléséből származik. 21 A Kražiai járásban a 17. században e személynévből származó *Ginučiai oikonim is létezett, vö. a Gardai uradalomhoz tartozó falu feljegyzésével: Ginuccie 1648 (IVK). 22 Az eredet magyarázatakor összehasonlításképpen itt Ignalina járás Ginučiai nevű faluját is megadjuk. 23 A Ginutis családnév Klaipėda, Pagėgiai és Šilutė környékéről ismert (LPŽ I 672). Straipsniai / Articles 125 LAIMUTIS BILKIS Az oikonim személynévi eredetének feltételezésével könnyebben magyarázható a -ėnai képző nélküli változatának megjelenése is a 17–18. században. Figyelemre méltó, hogy ugyanebben az időszakban a Linkmenys plébániához tartozó több falu nevének is volt -ėnai képző nélküli változata; e falunevek olyan személynevek többes számából származtak, amelyek e patronimikus képzővel rendelkeztek, vö. de Kuprany 1761 (LkmKrIII 9), 1762 (LkmKrIII 13), de Kupreny 1764 (LkmKrIII 28), de Kupry 1766 (LkmKrIII 49), 1768 (LkmKrIII 62), Kuprany 1781 (LkmKrIII 135), Kupry 1783 (LkmKrIII 143), 1783 (BrslDV 140), 1784 (LkmKrIII 149), 1790 (LkmKrIII 172) (= *Kuprėnai ← avd. Kuprėnas ⇔ Kūpriai ← *Kupris, *Kuprys24; mai Kūpriai), de mineyszanẏ 1722 (LkmKrI 48), de Mineyszany 1724 (LkmKrI 57), de Mineyszany 1725 (LkmKrI 60), de Villa mineyszany 1731 (LkmKrI 78), de Minieyszany 1741 (LkmKrIII 4), de Villa Mineyszany 1745 (LkmJnII 6), de Mineyſzany 1749 (LkmKrII 33), de Mineyszkiemie 1749 (LkmKrII 31), 1750 (LkmKrII 33), de Mienieyszkiemie 1750 (LkmKrII 35), de Mineyszany 1752 (LkmKrII 40), 1754 (LkmKrII 45), de Minieyszkiemie 1756 (LkmKrII 50), de Mineyszany 1757 (LkmJnII 16), de Mineyszany 1758 (LkmKrII 61), 1760 (LkmKrII 70), de Mineyszkiemie 1761 (LkmKrIII 6), de Mineyszany 1762 (LkmKrIII 10), 1770 (LkmKrIII 72), Miemyeſzany 1772 (LkmKrIII 88), Mnieyſzany 1773 (LkmKrIII 94), de Minieyſzkiemie 1773 (LkmKrIII 92), de Minaſzany 1781 (LkmKrIII 133), Mineyszany 1785 (LkmKrIII 94) (= *Mineišenai ⇔ Mineiškienis ← avd. *Mineišis; mai Mineiškienis25). Egyébként ugyanez a jelenség, vagyis a változatosság a 17. századi metrikákban is megfigyelhető, vö. a következő bejegyzésekkel: de Mikutancy 1682, de Mikuciu 1683, de Mikuci 1686, 1687, 1689, de Mikuteniu 1686, 1688, 1689, de Mikutancy 1687, 1689, 1691 (Garliauskas 2004: 163) (= *Mikutėnai ⇔ *Mikučiai), de Szyłeykieniu 1686, 1688, 1689, de Szyłeyki 1686, de Szyłeykianu 1688, 1691, de Sziley kieniu 1690, de Szyleyki 1691 (uo.) 168) (= Šileikėnai ⇔ *Šileikiai). Így megállapítható, hogy a 17–18. században ugyanazon település nevének változataiként használtak -ėnai képzős oikonimeket és az e képző nélküli lakóhelyneveket. Figyelemre méltó, hogy egyes, patronimikus képzős és képző nélküli oikonimváltozatok megjelenését a 18–19. századi személynevekre jellemző, patronimikus képzők elhagyásának jelenségével hozzák összefüggésbe (vö. Vanagas 1996: 225–226), a Linkmenys plébánia oikonimváltozatainak felsorolt eseteiben azonban a képzők elhagyásával való kapcsolat aligha 24 Ebben az esetben a személynévi eredet elméletét a metrikák adatai is megerősítik, amelyek azt mutatják, hogy ilyen személynevű emberek éltek a helynévvel jelölt településen, vö. a következő bejegyzésekkel: Michaelis Kuprėnas Kuprany 1781, Simonis Kuprys Kupry 1783, továbbá Catarina Kuprowna de Kupry 1766. 25 A 16–17. században e oikonim *Mineišiai formája volt használatos, vö. Sioto Mineyszewskie, siola Minieyszow 1553 (LI 86, 92), Siolo Mineišze 1636 (VTII 23), és egy 18. századi forrásban is rögzítették: Wies Mineiysz 1732 (VTII 5). E szerint az oikonim fejlődése a következő lehetett: *Mineišiai → *Mineišenai, Mineiškienis → Mineiškienis. 126 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų Feltételezhető: a Kuprėnas személynév családnévként mindmáig fennmaradt a Linkmenys vidékén, míg a 18. században feljegyzett *Kuprys itt nem használatos; a *Ginutėnas, Ginutis, *Mineišis, *Mineišėnas személynevek a felsorolt oikonimek változásának kezdetén (a 17–18. században) már nem voltak használatosak e településeken26. Ezért feltételezhető, hogy a 17–18. században az oikonimek –ėnai képzőjét a nyelv élő használatában egyszerűen elhagyták, és így mellette megjelentek a képző nélküli változatok: *Ginutėnai ⇔ Ginučiai, *Mineišėnai ⇔ Mineiškie­mis. Talán ezt az analógia alapján tették, olyan oikonimek változataihoz igazodva, amelyek a változatok kialakulásakor még közvetlen kapcsolatban álltak az azonos tövű (azonos törzsű) történeti személynevekkel (*Kuprėnai ← avd. Kuprėnas ⇔ *Kūpriai ← avd. *Kupris, *Kuprys). Az elsődleges oikonim *Ginutėnai személynévi eredetűnek való tekintését az is lehetővé teszi, hogy az appellatív eredetű változatot munkafolyamat szempontjából nehéz volna megalapozni. E helynév közvetlen munkafolyamati kapcsolata a litván gimti igével egyáltalán nem lehetséges, ezért ebben az esetben azt kellene feltételezni, hogy a -ėnai képzővel alkotott –ėnai származék egy korábbi appellatívumból (deverbális képződményből), a *ginutis szóból származik27. Azonban az e képzővel alkotott, mintegy 70 appellatív eredetű oikonim alapjául szolgáló szavak földrajzi helyek megnevezései (Bal-ėnai: balà, Dirv-ėnai: dirvà, Purv-ėnai: purvas, Šil-ėnai: šìlas), növénynevek (Alksn-ėnai: álksnis, Puš-ėnai: pušìs), illetve az ember háztartási, gazdasági és kulturális tevékenységéhez kapcsolódó elnevezések (Smalnyč-ėnai: smál­nyčia ‘szurokfőzés helye, kátrányégető’, Žagr-ėnai: žãgrė (Razmukaitė 1998: 16). Nincs azonban egyetlen olyan lakóhelynév sem, amelyet a tevékenységet végzők megnevezésének kategóriájába sorolt deverbális képződmény -ėnai képzős származékának tartanának. Ilyen képzéstípust nem különítettek el a litván hidronímiában, helonímiában és oronímiában sem (vö. Vanagas 1970: 134; Bilkis 2008: 197, 201; Kačinaitė 2009: 42). Az ilyen appellatívumokból -ėnas képzős közszavak sem keletkeznek28. 26 Érdekes, hogy a 17. századi Molėtai plébánia fent említett oikonimei mellett *Mikutėnai, *Mikučiai a megfelelő antroponimeket, *Mikutėnas, *Mikutis, szintén nem jegyezték fel. 27 A nyelvjárásokban több tucat, az -utis (-ė) képzővel alkotott, a tevékenységet végzők megnevezésének képzési kategóriájába sorolható deverbális képződmény használatos, vö. barškùtis, tarškùtis ‘fecsegő, csacsogó’, šnekùtis ‘aki szeret sokat beszélni’ (LKG I 324), blaškùtis, gaišùtis, krapštutis, purškùtis ‘aki nyugtalan, szeles’, ‘időhúzó’, ‘aki lassan dolgozik’, ‘aki gyorsan megharagszik’ stb. (Ambrazas 1993: 142). Így a *ginutis appellatívum teljesen lehetséges volna. 28 Az -ėnas képzővel rendelkező, tulajdonság birtokosait megnevező deszubstantívumok rendszerint helynevekből képződnek (anykštėnas, kupiškėnas, tilžėnas stb.), néhányuknak pedig más jelentésük is van, vö. balėnas ‘a fa bütyke’, kelėnas ‘az út csontja’ ryškėnas ‘hólyag’ (Ambrazas 2000: 168). Straipsniai / Articles 127 LAIMUTIS BILKIS 5. KÖVETKEZTETÉSEK 5.1. A Ginučiai lakóhelynév történeti feljegyzéseinek elemzése azt mutatja, hogy korábban valószínűleg két formáját használták: *Ginutėnai és Ginučiai. Elsődlegesnek a –ėnai képzőt tartalmazó változat tekintendő, mivel ezt említették először (1554-ben), és a 20. század elejéig használták. A mai oikonim, a Ginučiai, már a 17. század első felében ismert volt, a 18. században gyakran használták (1734-től), a 20. század első felétől pedig általánosan meghonosodott a nyelv élő használatában és a közigazgatási jellegű dokumentumokban. 5.2. Az oikonim etimológiája az elsődleges változat, a *Ginutėnai eredetének kutatásához kapcsolódik. A hasonló szerkezetű lakóhelynevek és más helynevek képzési és eredetbeli tendenciái, a –ėnas képzőt tartalmazó appellatívumok képzésének tendenciái, valamint az azonos tövű személynevek elemzésének adatai alapján kijelenthető, hogy a *Ginutėnai nagy valószínűséggel a patronimikus *Ginutėnas személynévből származó, pluralia tantum típusú képződmény. Ez több okból feltételezhető: 1) a -ėnai képzős litván oikonimek különösen gyakran az ugyanezzel a képzővel rendelkező személynevek többes számából keletkeznek, és ez a képzéstípus Kelet-Litvániában a legelterjedtebb; 2) az oikonim képzési alapjául szolgálható *Ginutėnas személynév alapjául szolgáló Ginutis személynév a történeti és a mai antroponímiában egyaránt tanúsított; 3) nincs más olyan litván oikonim és egyéb helynév, amelyet a -ėnai képzővel a tulajdonsághordozók megnevezésének igei kategóriájába tartozó deverbális képződményekből alkottak volna, és ilyen típusú appellatívum sincs. 5.3. A később kialakult, a –ėnai képzőt nélkülöző Ginučiai falunév aligha származik közvetlenül a litván történeti és mai antroponímiában tanúsított Ginutis személynév többes számából. Ezt az antroponimot a 16–18. században nem jegyezték fel Ginučiai faluban és a Liñkmenys uradalom területén, illetve a Liñkmenys plébánián, ezért ezen a vidéken jóval korábban ki kellett halnia. A plébánia -ėnai képzős oikonimeinek elemzése alapján feltételezhető, hogy a Ginučiai változat a 17–18. században annak következtében alakulhatott ki, hogy a két formát – a képzős és a képző nélküli változatot – felváltva használták. 5.4. Az oikonim legvalószínűbb eredeti lehetőségét figyelembe véve kétséges, hogy a mai Ginučiai falunév közvetlenül levezethető-e a ginti(s) litván igéből ‘valakit megtámadva kiszabadítani; a támadást visszaverni’, vagy a lehetséges litván *ginutis deverbális képződményből. Kapcsolata a litván ginti(s) igével csak közvetett lehet: *Ginutėnai ← avd. *Ginutėnas ← avd. Ginutis ← (avd. Ginas, Ginis, Ginius) ← lit. ginti (gina). 128 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų RÖVIDÍTÉSEK avd. – személynév dab. – jelenlegi dial. – nyelvjárási kilm. – birtokos eset liet. – litván pvd. – családnév r. – járás r. sav. – járási önkormányzat viet. – helyhatározói eset vls. – járás IRODALOM ÉS FORRÁSOK AdKr II – 2.ª A Hoduciski Plébánia Kereszteltek Anyakönyve 1688. 7bra~ 23ª-tól 1699. Augusta 23ª-ig. Ambrazas Saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Ambrazas Saulius 2000: Daiktavardžių darybos raida 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijos leidybos institutas. Baranauskas Tomas 2003: Lietuvos medinės pilys rašytinių šaltinių duomenimis. – Lietuvos archeologija 24, 57–106. Batūra Romas 1966: Linkmenų pilis ir krašto gynyba XIII–XV a. – Ignalinos kraštas, Vilnius: Vaga, 34–42. Bijak Urszula 2001: Nazwy miejscowe południowej części dawnego województwa mazowieckiego, Kraków: Wydawnictwo Naukowe DWN. Bilkis Laimutis 2008: Lietuvių helonimų daryba. Priesaginiai ir priešagėtieji helonimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Bilkis Laimutis 2012: Dėl kai kurių lietuvių oikonimų darybos ir kilmės dvejopumo. – Acta Linguistica Lithuanica 66, 99–118. Blažienė Grasilda 2000: Die baltischen Ortsnamen im Samland (= Hydronymia Europaea, Sonderband II), hrsg. von. W. P. Schmid, Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Straipsniai / Articles 129 LAIMUTIS BILKIS Blažienė Grasil̇da 2005: Baltische Ortsnamen in Ostpreußen (= Hydronymia Europaea, Sonderband III), hrsg. von. W. P. Schmid, Stuttgart: Franz Steiner Verlag. BrslDV – A Breslauja dékánság 1782–1783. évi vizitációja, szerk. R. Firkovičius, Vilnius: Lietuvių katalikų mokslo akademija, 2008. BržKr₁ – [A biržai templom 1869–1878. évi keresztelési anyakönyve], LVIA, F. 1336, Ap. 1, B. 4. BržKr₂ – [A biržai templom 1886–1892. évi keresztelési anyakönyve], LVIA, F. 1336, Ap. 1, B. 8. Būga I – Būga Kazimieras. Válogatott írások 1, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958. DglŠKr – Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Dawgieliskiego Od roku 1774. Januar(ii). 16. Do roku 1790. Maja: 2. dnia, LVIA, F. 1329, Ap. 1, B. 10. DvĮn – [A dieveniškiai templom 1757–1772. évi házassági anyakönyve], LVIA, F. 1360, Ap. 1, B. 13. DvMr – [A dieveniškiai templom 1892–1899. évi halotti anyakönyve], LVIA, F. 1360, Ap. 1, B. 17. Ermanytė Irena, Eigminas Kazimieras 1966: Vietovardžiai. – Ignalinos kraštas, Vilnius: Vaga, 228–241. Garliauskas Vidas 2004: XVII a. Molėtų bažnyčios krikšto ir santuokos metrikų knyga, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Garliauskas Vidas 2005: Tauragnų valsčiaus kaimų vardai istorijos šaltiniuose. – Tauragnai, Vilnius: Versmė, 1041–1063. IAK – Történeti személynévi kartoték. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjában őrzik. IVK – Történeti helynévi kartoték. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjában őrzik. Ivoška Darius 2016: Bemerkungen zur Problematik der baltischen Ortsnamen westlich der Weichsel. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 208–225. Jurgaitis Robertas 2005: Šiaulių žemė Viduramžiais. Sunaikintų pilių lokalizacijos problemos. – Darbai ir dienos 44, 63–80. Kačinaitė Dalia 2009: Priesaginės darybos lietuvių oronimai: daktaro disertacija, Vilnius: Vytauto Didžiojo universitetas, Lietuvių kalbos institutas. Kalwajtis Wilius 1910: Lietuwiszkų wardų klėtele su 15000 wardų, Tilžėje: spausdinta Otto v. Mauderodės. Kardelytė Jadvyga 1960: Linkmenų tarmės fonetika. – Kalbotyra 2, 6–31. 130 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų KGGS – A Kovnai kormányzóság lakott helyeinek jegyzéke [Spisok” naselennyсh” mest” Kovenskoj Gubernii], Kovna: A Kormányzósági Hivatal Nyomdájában [Kovna: V” Tipografii Gubernskago Pravlenija], 1892. LAV – Lietuvos apgyventos vietos, Kaunas: A. Bako spaustuvė, 1925. LII – Történeti archívum 1. XVI. századi litvániai leltárak, szerk. K. Jablonskis, Kaunas: „Meno“ nyomda, az „Varpas“ részvénytársaság nyomdája, 1934. LK – Latvis Henrikas, Vartbergė Hermanas. Livonijos kronikos, par. J. Jurginis, Vilnius: Mokslas, 1991. LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1, aut. A. Laigonaitė, V. Mažiulis, K. Ulvydas, V. Urbutis, V. Vaitkevičiūtė, A. Valeckienė, vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965. L k m K r I – Księga Metryk Slubnych Kosciola Parafialnego Łyngmianskiego od roku 1740. Junii 3. dnia do Roku 1760. Novembra 9. Dnia. A Linkmenys-templom levéltárában őrzik. L k m K r I – Księga Metryk Chrzesnych Kosciola Parafialnego Łyngmianskiego od Roku 1708. Januarij 10 dnia do Roku 1740 Apryla 24. dnia. A Linkmenys-templom levéltárában őrzik. L k m K r II – Księga Metryk Chrzesnych Kosciola Parafialnego Łyngmianskiego od roku 1740. Maia 22. dnia do Roku 1760. Oktobra 24. dnia. A Linkmenys-templom levéltárában őrzik. L k m K r III – Księga Metryk Chrzesnych Kosciola Parafialnego Łyngmianskiego od Roku 1760. Novembra 9. dnia do Roku 1790. Novembra 25. dnia. A Linkmenys-templom levéltárában őrzik. LPDB – Lietuvių pavardžių duomenų bazė. Online elérhetőség: https://ekalba.lt/pavardziu-duomenu-baze/. L p K r – [Leipalingio bažnyčios 1674–1679 m. krikšto knyga], LVIA, F. 1623, Ap. 1, B. 3. LPŽ I – Litván családnévszótár 1, szerzők: V. Maciejauskienė, M. Razmukaitė, A. Vanagas, felelős szerk. A. Vanagas, Vilnius: Mokslas, 1985. LVvGDB – Lietuvos vietovardžių geoinformacinė duomenų bazė. Online elérhetőség: https://ekalba.lt/lietuvos-vietovardziu-geoinformacine-duomenu-baze/. LVŽ III – Lietuvos vietovardžių žodynas 3, aut. V. Adamonytė, L. Bilkis, G. Blažienė, D. Kačinaitė-Vrubliauskienė, M. Norkaitienė, A. Ragauskaitė, M. Razmukaitė, D. Sviderskienė, ats. red. L. Bilkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2018. LŽVA – Lietuvos žemės vardyno anketos. A Litván Nyelvi Intézet Balti Nyelvek és Névtani Kutatóközpontjának archívumában őrzik. Straipsniai / Articles 131 LAIMUTIS BILKIS Maciejauskienė Vitalija 2009: Oikonimek a Lankeliškiai plébánia 17. századi egyházi könyvében. – Archiwum Lithuanicum 11, 159–188. Matkevičius (Matusa) Romutis 2019: Ignalinos kraštas. Vietovių istorinė – statistinė apžvalga amžių tėkmėje, Vilnius: „Diemedžio“ leidykla. Mickienė Ilona, Venislovaitė Aurina 2011: A Joniškiai vidéke 19. század elején használt oikonimák. – Lituanistica 57(2), 154–165. Palionis Jonas 2003: XVII a. antrosios pusės Punios parapijos asmenvardžiai ir vietovardžiai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Palionis Jonas 2008: XVII a. pabaigos – XVIII a. pirmosios pusės Punios parapijos asmenvardžiai ir vietovardžiai, Vilnius: Vilniaus universitetas. Pėteraitis Vilius 1997: Kis-Litvánia és Tvanksta helynevei, Vilnius: Mažosios Lietuvos fondas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Plš₁n₁ – [A Palušėi templom 1800–1819. évi házassági anyakönyve], LVIA, F. 1330, Ap. 1, B. 2. Plš₁n₁₁ – Метричeская книга 1848–1868 Бракoмъ-сочетавшихся [Metričeskaja kniga 1848–1868 Brakom”-sóčetavšichsia] [A Palušėi templom 1848–1868. évi házassági anyakönyve], LVIA, F. 1330, Ap. 1, B. 12. Plš₁Kr₁ – Księga Metryk Chrzestnych Koscioła Parafialnego Poluskiego. Od roku 1800 Julii 15 do roku 1821, LVIA, F. 1330, Ap. 1, B. 1. Plš₁Kr₁₁ – [A Palušėi templom 1854–1860. évi keresztelési anyakönyve], LVIA, F. 1330, Ap. 1, B. 14. Plš₁Kr₁₁₁ – [A Palušėi templom 1885–1897. évi keresztelési anyakönyve], LVIA, F. 1330, Ap. 1, B. 18. Przybytek Rozalia 1993: Balti eredetű helynevek Kelet-Poroszország déli részén. (A balti eredetű helynevek Kelet-Poroszország déli részén) (= Hydronymia Europaea. különkötet), Stuttgart: Franz Steiner Verlag. Razmukaitė Marija 1993: A patronimikus képzővel ellátott személynevekből keletkezett oikonimák elterjedése Litvániában. – Lietuvių kalbotyros klausimai 32, 133–165. Razmukaitė Marija 1998: Lietuvos priesaginiai oikonimai: doktori disszertáció, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Vytauto Didžiojo universitetas. Rimantienė Rimutė 1966: A rezervátum régészeti emlékei. – Ignalinos kraštas, Vilnius: Vaga, 16–21. SG II – A Lengyel Királyság és más szláv országok földrajzi szótára 2, Warszawa: nakładem Filipa Sulimierskiego i Władysława Walewskiego, 1881. Sinkevičiūtė Daiva 2006: A két tövű személynevek rövidülései és eredeti családneveik, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2006. 132 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginučiai kilmės ištakų SRP II – Scriptores rerum Prussicarum. A porosz múlt történeti forrásai a rendi uralom bukásáig 2, szerk. T. Hirsch, M. Töppen, E. Strehlke, Leipzig: Verlag von S. Hirzel, 1863. Steponavičienė Irena: Lietuviški vietovardžiai Kryžiuočių ir Livonijos ordino dokumentuose (gépirat). A Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centre őrzik. Šv nč Kr₁ – Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Święciańskiego Od roku 1749. Februar: 6. Do roku 1753. Marca 8. dnia. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik. Šv nč Kr₂ – [A Švenčionysi plébániatemplom 1753–1759. évi keresztelési bejegyzéseinek könyve]. A Švenčionysi templom levéltárában őrzik. Tyla Antanas 1966: Az első adatok a Linkmenys környékéről. – Ignalinos kraštas, Vilnius: Vaga, 22–42. Trk|n – Liber Copulatorum Ecclesiae parochialis Tyrszlensis Anno Domini 1814–1827, LVIA, F. 1453, Ap. 1, B. 26. TvrKr – Księga Metryk Chrzestnych Kościoła Parafialnego Twereckiego od roku 1755. Januar~: 1 do roku 1778. Apryla 1, LVIA, F. 1332, Ap. 1, B. 2. Vaitkevičius Vykintas 2006: Az ókori Litvánia szent helyei. Aukštaitija, Vilnius: Lietuvos istorijos institutas. Vanagas Aleksandras 1970: Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius: Mintis. Vanagas Aleksandras 1996: Litvánia városnevei, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. VB – A Személynév- és Helynévbizottság Litvánia lakott helyeinek jegyzékei (iratok) (gépirat). A Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centro archívumában őrzik. Wenzel Walter 2017: Die slawische Frühgeschichte Sachsens im Licht der Namen, Hamburg: Baar-Verlag. VGGS – Vilnai kormányzóság. A lakott helyek teljes jegyzéke az egyes települések hivatalos adatok alapján összeállított statisztikai adataival, I. I. Goskevics összeállításában [Vilenskaja gubernija. Polnyj spisok’’ naselennych’’ mest’’ so statističeskimi dannymi o každom’’ poselenii, sostavlennyj po oficial’nym’’ svěděnijam’’ I. I. Goškevičem’’], Vilna: Kormányzósági Nyomda [Vil’na: Gubernskaja Tipografija], 1905. VK – A beszélt nyelvből lejegyzett litván helynevek kartotéka. A Lietuvių kalbos instituto Baltų kalbų ir vardyno tyrimų centre őrzik. Straipsniai / Articles 133 LAIMUTIS BILKIS Wójcik Urszula 2001: Nazwy miejscowe dawnego województwa rawskiego, Warszawa-Kraków: Towarzystwo Naukowe Warszawskie, Wydawnictwo Instytutu Języka Polskiego PAN. VTI1 – Inwentarz Wszy[s]tkiego Ci wunftwa Wilenkiego... [A vilniusi tijūnijos 1636. évi leltára], VUBRS, F1–F14. VTI11 – Inwentarz Ci wunftwa Wilenskiego... [A vilniusi tijūnijos 1732. évi leltára], VUBRS, F1–F92. Zschieschang Christian 2017: A hersfeldi tizedjegyzék és a középső Saale-vidék kora középkori határhelyzete. Kutatások Kelet-Közép-Európa történetéhez és kultúrájához, Bd. 52, Köln Weimar Wien: Böhlau Verlag. Žemienė Aušra 2017: Mažosios Lietuvos asmenvardžiai (XVIII–XIX a.), Vilnius: VGTU leidykla „Technika“. Žilėnas Antanas 2019: Ginūčiai. – Saldutiškis, Vilnius: Versmė, 595–648. A Ginūčiai oikonim eredete ÖSSZEFOGLALÓ A Kelet-Litvániában található Ginūčiai falu és neve felkeltette a történészek, nyelvészek és helytörténeti kutatók érdeklődését, mivel földrajzilag figyelemre méltóan közel fekszik a híres Ginūčiai földvárhoz. E földvárban feltételezhetően a Linkmenys-vár állt, amelyet Hermann von Wartberge Livonian Chronicle című művében 1373-ban említenek először. A falu közelsége ehhez a jelentős történelmi helyszínhez felvetette annak lehetőségét, hogy a falunév eredete kapcsolatban állhatott a Linkmenys-vár védelmével. Ezért visszatérően felmerül, hogy a Ginūčiai oikonim a litván ginti ‘valakit vagy valamit támadástól megmenteni; támadást visszaverni’ köznévből eredhetett. A Ginūčiai oikonim történeti forrásai két forma használatát tárják fel: *Ginutėnai és Ginūčiai. Az –ėnai képzős változatot tekintik elsődlegesnek; ez a legkorábban, 1554-ben említett változat, és a közhasználatban a 20.th század elejéig fennmaradt. A mai Ginūčiai oikonim már a 17.th század első felében ismert volt, és a 18. században 1734-től kezdve gyakran használták. Fokozatosan általánosan meghonosodott a közhasználatban és a közigazgatási iratokban, és a 20. század első felétől megszilárdult az elsődlegessége. 134 Acta Linguistica Lithuanica XC Dėl oikonimo Ginūčiai kilmės ištakų Az oikonim etimológiája összefonódik az elsődleges *Ginutėnai változat eredetének feltárására irányuló kutatással. Az oikonimák és más, hasonló szerkezetű helynevek szóalkotási és eredeti tendenciái, az -ėnas képzős köznevek kialakulási mintái, valamint az azonos tövű személynevek elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az *Ginutėnai nagy valószínűséggel pluralia tantum típusú képzés, amely a patronimikus *Ginutėnas személynévből származik. E következtetéseket több ok támasztja alá: 1) az -ėnai képzős litván oikonimák gyakran az ugyanilyen képzővel ellátott személynevek többes számú alakjából keletkeznek, és ez a szóalkotási típus Kelet-Litvániában a legelterjedtebb; 2) a történeti és a mai antroponímia tanúsítja a Ginūtis személynevet, a *Ginutėnas személynév alapszavát, amely a vizsgált oikonim alapjául szolgálhat; 3) nincsenek más, -ėnai képzővel alkotott litván oikonimák és egyéb helynevek, amelyek igei tulajdonság birtokosát jelölő kategóriába tartozó deverbális alakokból és hasonló jellegű köznevekből keletkeztek. Bizonytalan, hogy a későbbi Ginūčiai falunév – amelyből hiányzik az -ėnai képző – közvetlenül összekapcsolható-e a litván történeti és kortárs antroponímiában adatolt Ginūtis személynév többes számú alakjával. Ezt a személynevet a XVI–XVIII. században nem dokumentálták Ginūčiai faluban, a Linkmenys uradalom területén vagy a Linkmenys plébániában, ami arra utal, hogy e vidéken jóval korábban kikerülhetett a közhasználatból. A --ėnai képzős plébániai oikonimák elemzése arra utal, hogy a XVII. és XVIII. században a Ginūčiai változat annak a tendenciának a következtében alakulhatott ki, hogy e korszakban felváltva használták mindkét formát – a képzővel és anélkülit. Az oikonim valószínű eredetét tekintve bizonytalan, hogy a jelenlegi Ginūčiai falunév közvetlenül a ginti(s) igéből ‘valakit vagy valamit támadástól megmenteni; támadást visszaverni’ vagy a valószínűsíthető litván deverbális *ginutis alakból származik-e. Kapcsolata a litván ginti(s) igével csak közvetett lehetett: *Ginutėnai ← *Ginutėnas személynév ← Ginūtis személynév ← (a Gìnas, Gìnis, Gìnius személynevek) ← litván gìnti (gina). Beérkezett: 2023. október 25. LAIMUTIS BILKIS Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva [email protected] Straipsniai / Articles 135