Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
Abstract
Straipsnyje pristatomas lietuvių kalbos zoonimų teminės grupės nedidelio posistemio – šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų – tyrimas. Siekiama išsiaiškinti, kokiomis leksemomis patarmėje įvardijami vandens gyvūnai, kokios yra tiriamųjų pavadinimų nominacijos ir motyvacijos ypatybės. Remiamasi kompleksinio lingvistinio tyrimo metodologine praktika. Empirinės medžiagos šaltiniai – LKŽe ir šiaurės žemaičių patarmės žodynai. Išsami leksikografijos šaltinių analizė padėjo nustatyti pavadinimų aprėptį. Nustatytas santykis tarp motyvuotų ir nemotyvuotų pavadinimų, dominuojančios nominacijos rūšys, būdai, priemonės, svarbiausi motyvacijos požymiai bei motyvacijos modelių įvairovė.
Full text
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
Litván Nyelvi Intézet
ORCID-azonosító: orcid.org/0009–0003–4998–9657
Kutatási területek: lexikai szemantika, lexikográfia, etnolingvisztika.
DOI: doi.org/10.35321/all91-10
AZ ÉSZAKI SZAMOGIT NYELVJÁRÁS VÍZIÁLLAT-NEVEINEK NOMINÁCIÓJA ÉS MOTIVÁCIÓJA
A víziállatok neveinek nominációja és motivációja az északi szamogit nyelvjárásban
ABSZTRAKT
A tanulmány a litván nyelv zoonimáinak tematikus csoportjába tartozó kis alrendszer, az északi szamogit víziállatnevek vizsgálatát mutatja be. Célja annak feltárása, hogy a nyelvjárásban milyen lexémákkal nevezik meg a víziállatokat, valamint hogy melyek a vizsgált nevek nominációs és motivációs sajátosságai. A kutatás komplex nyelvészeti vizsgálat módszertani gyakorlatára támaszkodik. Az empirikus anyag forrásai az LKŽe és az északi szamogit nyelvjárás szótárai. A lexikográfiai források részletes elemzése lehetővé tette a nevek körének meghatározását. Megállapították a motivált és nem motivált nevek arányát, a domináns nominációs típusokat, módokat és eszközöket, a motiváció legfontosabb jegyeit, valamint a motivációs modellek sokféleségét.
KULCSSZAVAK: északi szamogit nyelvjárás, motiváció, nomináció, onomasziológia, víziállatok nevei.
ANNOTÁCIÓ
Ez a tanulmány az északi szamogit lexikális tematikus csoport, a víziállatok neveinek vizsgálatát mutatja be. A kutatás célja az e regionális nyelvjárásban a víziállatok megnevezésére használt lexémák azonosítása, valamint e nevek nominációs és motivációs sajátosságainak vizsgálata. A kutatás komplex nyelvészeti elemzést integráló módszertani megközelítést alkalmaz. Az empirikus anyag a Lietuvių kalbos žodynas (LKŽe) és az északi szamogit nyelvjárás szótáraiból származik. E lexikográfiai források alapos elemzése
248
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
lehetővé tette a nevek lefedettségének meghatározását. A tanulmány feltárja a motivált és nem motivált lexémák arányát, a nomináció domináns típusait és eszközeit, a motiváció kulcsfontosságú jegyeit, valamint a motivációs modellek sokféleségét.
KULCSSZAVAK: északi szamogit nyelvjárás, motiváció, nomináció, onomasziológia, víziállatok nevei.
1. BEVEZETÉS
A modern nyelvészet egyik legfontosabb kutatási iránya a nyelv és valóság, valamint a nyelv és gondolkodás viszonya. A nyelv, a megismerés és a gondolkodás összetett folyamatainak vizsgálata érdekében felmerültek a nyelvészeti elemzési területek bővítésének gondolatai. A kognitív nyelvészet hívei már több évtizede igyekeznek feltárni a különböző valóságelemek elnevezésének elveit, valamint a nyelvi eszközök lehetőségeit a világ konceptuális képének közvetítésében. A lexikavizsgálat egyik ilyen aspektusa a motiváció kutatása (Panther, Radden 2011; Panther 2013; Grygel 2020; Droždž 2022).
Az állatok az emberi kultúra, gondolkodás és nyelv elválaszthatatlan részét képezik. A litván állatneveket mint olyan rendszert, amelynek elemeit közös szemantikai jegy kapcsolja össze, kevéssé vizsgálták. Nagyobb figyelmet kapott a háziállatok, madarak és rovarok onomasziológiai rendszerének kutatása (Šalaviejūtė 2022), valamint a vadállatok és hüllők motivációjának és etnolingvisztikai világképének elemzése (Jasiūnaitė 2010; Smetona 2015). A litván nyelvészetben geolingvisztikai szempontból kissé vizsgálták a litván víziállatok egy kis részét: az ebihal, a csuka, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg neveinek elterjedését térképekkel kiegészített leírásokban (LKA I). Néhány kutatás egyes halnevek eredetének, szemantikájának és terminológiájának kérdéseivel foglalkozott (Urbutis 1981; 1997; 1999; 2002; Gaivenis 1995; Kabašinskaitė 2011; Blažek és mtsai 2011; Umbrasas 2015; Blažek 2018). Olyan munkák, amelyek egy litván nyelvjárás vagy alnyelvjárás víziállatneveit vizsgálnák, nincsenek¹, az utóbbi időben azonban több északi szamogit lexikológiai kutatás jelent meg, amelyek célja annak meghatározása, hogy milyen motivációs jegy vagy jegyek rejlenek a testrésznevekben (Cerri 2021; Lubienė és mtsai 2021; Pakalniškienė, Lubienė 2023).
A zoológiai nevek nominációjának és motivációjának tipológiáját átfogó külföldi kutatások szintén nem bőségesek. A legtöbb figyelem az állatnevekkel kapcsolatos frazeológiára, a metaforára, az etnozoológiai kategorizációra és az egyes nyelvek etnoszemantikájára irányult
¹ Más tematikus (szemantikai) csoportokat is vizsgáltak: részletesen kutatták a keleti aukštaitis panevėžiškiai fitonimáinak motivációját (Gritėnienė 2006), valamint a litván nyelv mikonimáinak nominációját és motivációját (Lubienė 2015).
Straipsniai / Articles
249
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
nyelvekben (Berlin 1992; Nilsen 1996; Kiełtyka, Kleparski 2005; Goatły 2006; Santos-Fita és mtsai 2011; Wierzbicka 2013; Berezowski 2020). Más nyelvek zoonimáinak motivációját csak esetenként vizsgálják (Alinei 1997; 2005; Goudi 2011).
A tanulmány az északi szamogit víziállatnevek (ŠŽVG) komplex elemzését mutatja be. Ilyen szemantikai paradigmát vizsgáló nyelvészeti munkák nincsenek. A kutatás aktualitását a tárgy holisztikus megközelítése adja: nem elemezték a motivált és nem motivált víziállatnevek közötti viszonyt, nem ismert, hogy mely nominációs típusok, fajták, módok és eszközök dominálnak, a motivációs jegyeket nem határozták meg, a tematikus alcsoport leltára pedig tisztázatlan. A víziállatnevek kutatásának lehetséges területe széles és ígéretes. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a nominációs típusok, módok, fajták, eszközök és motivációs modellek rendszerszerű elemzése egyike azoknak a módszereknek, amelyek lehetővé teszik a megnevezett valóságelem axiológiai és konceptuális jegyeinek kiemelését.
A kutatás célja a ŠŽVG-nevek nominációs és motivációs sajátosságainak meghatározása. A célt a következő feladatok megoldásával kívánjuk elérni: 1) a litván nyelv lexikográfiai forrásainak adatai alapján meghatározni az északi szamogit víziállatnevek korpuszát; 2) meghatározni a motivált és nem motivált nevek arányát; 3) meghatározni a motivált nevek nominációs fajtáit, módjait és legjellemzőbb eszközeit; 4) meghatározni a motivált nevek explicit és implicit motivációs jegyeit, valamint kiemelni a legjellemzőbb motivációs modelleket.
A vizsgált ŠŽVG-nevek köre 107 invariáns² lexémát foglal magában, amelyek a halak, kétéltűek, férgek, puhatestűek és rovarok neveit tartalmazzák. Az empirikus anyagot az északi szamogit lexikát rögzítő publikált lexikográfiai forrásokból gyűjtöttük: az elektronikus Lietuvių kalbos žodynas (LKŽe), a Kretingos tarmės žodynas (KretŽ), a Šiaurės vakarų žemaičių žodynas (ŠVŽŽ I–II), valamint a Lietuvių kalbos atlasas (LKA I) alapján. A lexémákat két kritérium szerint választottuk ki: szemantikai és elterjedtségi szempont alapján. A víziállatnevek jelentéseinek elemzése interdiszciplináris gyakorlati értékkel bírhat a hagyományos lexikográfiai források fejlesztésében és új források létrehozásában.
A módszertani egységesség megőrzése érdekében Jūratė Lubienė monográfiájában (Lubienė 2015) javasolt osztályozásra és terminusokra támaszkodunk. Megkülönböztetjük a nem motivált (elsődleges) nominációt, a motivált (másodlagos) nominációt³, a nominatémát, a motivémát és a motivációs modellt. A ŠŽVG szemantikájának leírásakor a lexéma terminust használjuk,
² Valamennyi kiválasztott lexéma az északi szamogit nyelvjárás területéről adatolt.
³ Hagyományosan, a nominációs egységek más szavakhoz való viszonya alapján megkülönböztetik az elsődleges és a másodlagos (közvetlen másodlagos, közvetett másodlagos) nominációt (Jakaitienė 2009: 22–24). A tanulmányban a nem motivált és a motivált nomináció terminusait használjuk. Jūratė Lubienė javasolt felosztását követve a nomináció típusait nem motivált (elsődleges) és motivált (másodlagos) nominációra osztjuk (részletesebben lásd Lubienė 2015: 24–25).
250
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
a nominációra a nominatéma, a motivációra pedig a motivéma terminust alkalmazzuk. Minden nominatéma elemzése több szintet foglal magában (vö. Šalaviejūtė 2022: 28–29):
1) meghatározzuk, hogy a vizsgált nominatémák a nomináció mely típusába – a motivált vagy a nem motivált típusba – tartoznak; 2) a nem motivált nomináció típusába tartozó nominatémák vizsgálatakor megállapítjuk, hogy a vizsgált nominatémák a nomináció mely fajtájába – a belső vagy a külső fajtába – tartoznak; 3) a motivált nomináció típusába tartozó nominatémák vizsgálatakor meghatározzuk a nomináció módjait és eszközeit.
A ŠŽVG-nevek motivációjának vizsgálatakor a nevekre úgy tekintünk, mint különböző absztrakciós szintű konceptuális jegyeket reprezentáló lexikai egységekre, amelyeket motivációs modellek és azok típusainak meghatározásával rendszerezünk. Több szintű motivémaelemzést alkalmazunk. Az első, legalacsonyabb absztrakciós szintű lépcsőben a szavak szemantikai és képzési elemzése alapján meghatározzuk a motivémákra jellemző szemantikai jegyeket. Az elemzés második lépcsőjében meghatározzuk a szemantikai motivációs modelleket. A harmadik, legmagasabb absztrakciós szintű lépcsőben meghatározzuk a szemantikai motivációs modellek típusait. A komplex kutatási szempont lehetővé teszi minden vizsgált név onomasziológiai szerkezetének és a legjellemzőbb konceptuális jegyeknek a kiemelését.
2. A ŠŽVG-NEVEK NOMINÁCIÓS TÍPUSAI, FAJTÁI, MÓDJAI ÉS ESZKÖZEI
A vizsgált lexémák onomasziológiai rendszere a nem motivált és a motivált nominációs típus nominatémáiból áll.
2.1. A nevek mintegy 20%-a nem motivált szó, vagyis különleges etimológiai és történeti kutatások nélkül nem kapcsolható össze más szavakkal; onomasziológiai szerkezetük szinkrón szempontból nem tagolható. A nem motivált nevek között túlsúlyban vannak a régi eredetű szavak⁴, amelyeket nemcsak a vizsgált északi szamogit nyelvjárásban, hanem más nyelvjárásokban és a köznyelvben is használnak, például: ešerỹs, lýnas, lydekà, ungurỹs, varlė, vė̃gelė / vẽgelė, žuvis / žuvìs stb.
⁴ A tanulmány nem törekszik a nem motivált nominációhoz tartozó nevek eredetének problémáit megoldani. A nem motivált nomináció neveinek diakrón elemzését, valamint a nomináció fajtáinak, módjainak, eszközeinek és a szemantikai motivációs modelleknek a meghatározását a kutatás jövőbeli feladatának tekintjük.
Straipsniai / Articles
251
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIĖJŪTĖ
A nem motivált nevek kis részét kölcsönzött lexika alkotja5. A külső nomináció fajtájának nominatémái között a germanizmusok, a szlavizmusok, illetve a germán nyelvekből származó szlavizmusok dominálnak, például: kuapė (német Quappe) LKŽe; seliavė (belarusz сялява, lengyel sielawa) LKŽe; kārpis / kārpė (lengyel karp, orosz карп; német Karpfen) LKŽe, ŠVŽŽ I 268.
2.2. A nevek mintegy 80%-a a motivált lexikához tartozik6. A motivált nominációs típus nominatémái szinkrón szempontból tagolható onomasziológiai szerkezettel rendelkeznek, és olyan más nyelvi egységekre épülnek, amelyek a megnevezett valóságelem fogalmának jellemző jegyeit reprezentálják. A motivált ŠŽVG-nevek három nominációs fajtába tartoznak: affixális (60%), kompozicionális (37%) és szemantikai (3%).
2.2.1. Az affixális nomináció fajtájába tartozó ŠŽVG-nevek a morfológiai nomináció két módját foglalják magukban: a szuffixációt (eredményei a szuffixátumok) és a paradigmációt (eredményei a paradigmaták). A tőszó szófaji hovatartozása alapján névszói és igei származékokat különböztetünk meg. Produktív és nem produktív nominációs eszközöket azonosítottunk.
Az affixális nomináció fajtájának nominatémái között a szuffixátumok dominálnak – az összes affixátum több mint 80%-át alkotják. A képzőeszközök, vagyis a képzők leltára különösen gazdag, mintegy 20 képzőt foglal magában.
A főnévi tövű képzős származékok a szuffixátumok 85%-át alkotják. A szuffixátumok jelentős részét a kicsinyítő képzős származékok teszik ki. A kicsinyítő jelentésű deminutívumok az -elis, -ė, -aitis, -ė képzők (DLKG 88–93; LKG 254–261, 271–272) származékai: blaivėlė dem. „pataki küsz (Alburnoides bipunctatus)” LKŽe, ŠVŽŽ I 65, karosėlis dem. „kárász” (Carassius carassius) ŠVŽŽ I 268, guirėlė dem. „guirė (Gobio fluviatilis)” ŠVŽŽ I 210, medvėželis dem. „medvežis (Phryganea grandis)” ŠVŽŽ I 426, raudėlė dem. „vörösszárnyú keszeg (Rutilus rutilus)” ŠVŽŽ II 131, silkėlė dem. „hering (Clupea harengus)” ŠVŽŽ II 183, stekėlis dem. „széles pikó (Gasterosteus aculeatus)” ŠVŽŽ II 239, stintėlė „kis hal; tavi szélhajtó küsz (Osmerus eperlanus)” LKŽe, ŠVŽŽ II 241, varlelė dem. „béka” ŠVŽŽ II 415, žuvelė dem. „hal” ŠVŽŽ II 497; ešeraitis dem. „sügér (Perca fluviatilis)” ŠVŽŽ I 159, lydekaitė dem. „kis, fiatal csuka (Esox lucius)” ŠVŽŽ I 388, žuvaitė dem. „hal” ŠVŽŽ II 497. Általában e származékok képzése a megnevezett víziállatok fogalmi jegyét, a kicsiséget emeli ki. A -iūkštis, -utis képzők egyes származékainak képzési jelentése a kis méretet és csekély voltot fejezi ki, például: -iūkštis, -utis képzők: varliūkštis 1 „békafióka” Kretž 475, „kis béka” LKŽe; sk v aukūtis „ebihalhoz hasonló hal (Cottus gobio)” LKŽe.
5 A kölcsönszavak eredetét a vizsgált lexikográfiai források adatai alapján állapítottuk meg.
6 A motivált szavak túlsúlya a lexikai rendszer univerzális sajátosságának tekinthető a különböző nyelvekben (Lakoff 1987: 346).
252
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
Más kicsinyítő képzős származékok nemcsak a kicsinység–értéktelenség képzési jelentését emelik ki, hanem egyúttal eredetjelentést is hordoznak, ezért nehéz meghúzni a határt az ilyen származékok deminutívumai és a névszói tulajdonsághordozók kategóriái között. E ŠŽVG-nevek rendszerint kétéltűek fiatal egyedét (lárváját), az ebihalat nevezik meg. A nomináció alapját a varlė lexéma és különböző képzők alkotják, például: –iūkštis (DLKG 92–93; LKG 275–276) varliūkštis 2 ‘buožgalvis’ LKŽe; –ytis (DLKG 92; LKG 272–274) varlytės ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe, ŠVŽŽ II 415; –iūzas (DLKG 285) varliūzas ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe; –ožis (DLKG 123; LKG 359) varložis ‘t. p.’ LKŽe, KretŽ 475; –uitis (LKG 282) varluitis ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe; –ūtis (LKG 281–282) varlūtis ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe; –ūzas (DLKG 285) varlūzas ‘t. p.’ LKŽe; –ykštis (ten pat: 282) varlykštis ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe.
A vizsgált lexikográfiai forrásokban a –inas képzővel (DLKG 142–143; LKG 418) képzett, a nemet megkülönböztető állatnevet jelölő egyetlen ŠŽVG-származékot rögzítettek: varlínas ‘varlės patinėlis’ LKŽe (: varlė).
Kis csoportot alkotnak a névszói tulajdonsághordozók vagy cselekvők kategóriájába tartozó ŠŽVG-nevek, amelyek nominációs alapját két színt jelentő melléknév – bál̄tas, -à és žãlias, -ià – alkotja: –skė (DLKG 120; LKG 354) balškė ‘nedidelė plokščia žuvis su baltais žvynais, plaukanti vandens paviršiuje ar seklumose’ LKŽe; –iukė (DLKG 121; LKG 355) žaliūkė ‘žalioji varlė, žalvarlė (Rana esculenta)’ KretŽ 496, LKŽe, ŠVŽŽ II 474; –iuokė (DLKG 123; LKG 361) žaliuokė ‘t. p.’ LKŽe.
Egyes esetekben nehéz meghatározni a nomináció alapját és eszközeit⁷. A névszói tulajdonsághordozók kategóriájába tartozhatnak a ritka nyelvjárási –iša képzővel (lásd Skardžius 1996: 317) a lášas ‘pont, folt’ főnévből képzett származékok: lašišà 1 ‘stambi žuvis rausvos spalvos mėsa (Salmo salar)’ LKŽe; lašišà 2 ‘ūpėtakis (Salmo trutta)’ ŠVŽŽ I 374 (vö. Urbutis 1981: 167–169; Blažek és mtsai 2011: 112–114).
Az igeképzős származékok száma jóval kisebb. Ezek a ŠŽVG-nevek az igei tulajdonsághordozók és cselekvők kategóriájába tartoznak. Kis csoportot alkotnak a különböző vízi élőlények nevei, amelyek az általuk végzett cselekvés alapján keletkeztek. E származékok képzési jelentése a következőképpen írható le: ‘az, aki/amely bizonyos cselekvést végez’, például: –ėlė (LKG 334) siurbėlė / surbėlė ‘dėlė’ LKŽe, ŠVŽŽ II 258 (: siurbti, siurbia, siurbė); –ikas (DLKG 106; LKG 320–321) čiuožikas ‘vandens paviršiuje šokinėjantis blakių būrio vabzdys’ ŠVŽŽ I 98 (: čiuožti, čiuožia, čiuožė); –lys, –lė (DLKG 106–107; LKG 321–322) parplė⁸ ‘žalioji varlė’ LKŽe (: parp̄ti, parpia, parpė), pyplỹs ‘vijūnas (Misgurnus fossilis’ LKŽe, ŠVŽŽ
⁷ Szinkrón szempontból egyes nominatémák nominációs alapját nehéz felismerni. A nominatémát akkor tekintjük motiváltnak, ha összekapcsolható a tőszóval.
⁸ A ° jel azokat a lexémákat jelöli, amelyek a szótárban hangsúlytalanok.
Straipsniai / Articles
253
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
II 62 (: pŷpti, pŷpia, pŷpė); -skė plūškė „a vörösszárnyú keszeghez hasonló kis hal” (: plūkti, plūnka, plūksta, plūko „úszni”); -šė (DLKG 111; LKG 331) pliuškė „ilyen kis hal” LKŽe (: pliuškėti, pliuškė, pliuškėjo „ugrálni (a vízben)”); -ūnas (DLKG 107; LKG 322–323) vijūnas „kis, vékony, apró pikkelyű hal, pyplus (Misgurnus fossilis)” LKŽe, ŠVŽŽ II 446 (: vŷti, vėja, vijo „tekerni, csavarni”).
A végződésképzős származékok kategóriális jelentése közel áll a képzős származékok kategóriális jelentéséhez, a ŠŽVG-nevek között azonban a paradigmaták száma jóval kisebb a szuffixátumokénál – az affixális nomináció fajtájába tartozó nominatémák mindössze egyötödét alkotják.
Kis csoportot alkotnak a névszói végződésképzős származékok, amelyek nominációs alapját minősítő melléknevek (eredményük a deadjektivumok) és főnevek (eredményük a denominatívumok) alkotják. A névszói paradigmaták a tulajdonsághordozó kategóriális jelentésével rendelkeznek, például: blaivà ‘srovinė aukšlė (Alburnoides bipunctatus)’ LKŽe, ŠVŽŽ I 65 (: blaivùs, blaivì ‘balsvas, šviesus’), raũdė / raũdà ‘mekšras, kuoja (Rutilus rutilus)’ KretŽ 337, LKŽe, ŠVŽŽ II 131 (: raũdas, raudà ‘rusvas, sartas’), mėnkė ‘žalsva, rudai dėmėta verslinė jūrų žuvis (Gadus morrhua)’ LKŽe, ŠVŽŽ I 430 (: mėnkаs, menkà); lašė ‘upėtakis (Salmo trutta)’ ŠVŽŽ I 373 (: lašas ‘taškas, dėmelė’), šlakys ‘jūrinis upėtakis (Salmo trutta)’ LKŽe (: šlakas ‘taškas, dėmelė’), puõkis ‘pūgžlys (Acerina cernua)’ KretŽ 326, LKŽe (: puõkas ‘pūkas’). A lexikográfiai források mindössze néhány igés végződésképzős származékot rögzítettek. Nominációs alapjukat igék alkotják (eredményük a deverbális származékok). Az igei paradigmaták az igei tulajdonsághordozó vagy cselekvő kategóriális jelentésével rendelkeznek, például: gūrė ‘smulki žuvelė – gružas, gramzdas, gružlys, stekė (Gobio fluviatilis)’ LKŽe, ŠVŽŽ I 210 (: gūrti, gūra, gūro ‘trupėti, smulkėti, byrėti’; gurùs, gurì ‘trupus, birus, irus⁹’), plūkė ‘nedidelė žuvytė, saulažuvė, blizgė (Leucaspius delineatus)’ LKŽe (: plūkti, plūnka, plūko ‘plaukti’).
2.2.2. A kompozicionális nomináció fajtájába tartozó¹⁰ ŠŽVG-nevek valamivel több mint egyharmadát alkotják a motivált nominatémáknak. Az összetételek problematikáját vizsgáló kutatók megállapították, hogy az összetételek osztályozásához nehéz univerzális kritériumokat meghatározni (Jarmalavičius 2014: 19–21; Stundžia, Jarmalavičius 2019: 23; Smetonienė 2020: 134). A kompoziták szerkezetének leírásakor Vinco Urbutis összetételekre javasolt osztályozását követjük (DLKG 150–167). Először meghatározzuk, hogy a kompozita második tagja mely szófajhoz tartozik. Az ŠŽVG-nevek e kritérium alapján
⁹ A képzési kategóriák különbsége nem mindig egyértelmű (lásd Ambrazas 1993: 12).
¹⁰ A vizsgált lexikográfiai források szócikkeinek illusztrációiban több kollokációs halnév is rögzítve van, például: upinė stinta, balandinė lydeka. E nominációs mód csekély terjedelmét az okozza, hogy az értelmező szótárakban a kollokációs nevek nem jelennek meg külön címszóként. Kis terjedelmük és rögzítési problémáik miatt e kutatási szakaszban a kollokációs nomináció fajtáját külön nem tárgyaljuk.
254
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
két csoportra oszthatók: főnévi második taggal és igei második taggal rendelkező összetételekre.
A főnévi második taggal rendelkező összetételek alkotják a kompoziták túlnyomó részét – mintegy 83%-át. Legnagyobb számban a két főnévből álló összetételek fordulnak elő. E képzések egyik csoportját a kétéltűek fiatal egyedének (lárvájának), az ebihalnak invariáns nevei alkotják, amelyek a feltűnően nagy, formája által kiemelkedő fejet hangsúlyozzák. E nevek második tagja a galva szomatónima, például: buožgalvís / buožgalvis / buožgalvìs LKA I 155, LKŽe, buožgalvis LKA I 155, bužógalvis LKA I 155, varlagalvìs / varlãgalvis ‘buožgalvis’ LKŽe, bužūngalvis / bužùngalvis / bužungálvis / bužungálvis / bužunggalvis LKA I 155, LKŽe, ŠVŽŽ I 86, varlõžgalvis ‘buožgalvis’ LKŽe; varlūžgalvis ‘t. p.’ LKA I 155, varlėžgalvis ‘t. p.’ LKŽe, ŠVŽŽ II 415. Néhány ebihalnév második tagja az absztrakció jelentésű galas főnév vagy az átvitt jelentésű kaušas tag, például: bužūngalis / bužūngalis ‘buožgalvis’ LKA I 155; varlãkaušis / varlakaušis 2 ‘t. p.’ LKA I 155, LKŽe.
Néhány kompozita első és/vagy második tagja átvitt jelentésű, például: šūdpilvė / šūdpilvis ‘maža į kuoją panaši žuvelė’ ŠVŽŽ II 305, mėdužėlis ‘maža vandenų kirmėlaitė, apsiūvus lerva (Phryganea grandis)’ LKŽe, ŠVŽŽ I 426, varlãkaušis / varlakaušis 1 ‘moliuskas, geldutė’ LKŽe, ŠVŽŽ II 414, varlãkriauklis ‘moliuskas, geldutė’ LKŽe, aštuonrañkis ‘aštuoniakojis’ LKŽe. Ezen összetételek első tagjai főnevek, kivéve az aštuoni, aštuonios számnevet.
Kis csoportot alkotnak azok a kompoziták, amelyek első tagjai a második, főnévi tag minőségi tulajdonságát írják le, például: blánklašis ‘karpinių šeimos žuvis, srovinė aukšlė, viršvandenė (Alburnus bipunctatus)’ LKŽe, kumpsnãpis ‘tokia žuvis’ LKŽe, raudõnšparnis / raudõnsparnis LKA I 154, raũdsparnis / raũdsparnis / raudsparnỹs LKA I 154, LKŽe, riebsilkė ‘riebi silkė (Clupea harengus)’ LKŽe.
Az igei második taggal rendelkező összetételek nem számosak. Az ilyen összetételek első tagjai olyan főnevek, amelyek az igével kifejezett cselekvés tárgyát nevezik meg, például: arklašurbė ‘arkliadėlė, kumeldėlė’ LKŽe, upėtakis ‘lašišinių šeimos nemaža šlakuota gėlavandenė vertinga žuvis (Salmo trutta)’ LKŽe, ŠVŽŽ II 386.
Nehéz értelmezni a következő összetételek kialakulását: rãtkystis ‘paprastasis kūjagalvis (Cottus gobio)’, rãtpisa ‘paprastasis kūjagalvis (Cottus gobio)’ LKŽe. Valószínű, hogy a rãtkystis lexéma második tagja a kystis ‘pasmailintas kuolelis kam užkišti, kaištis’ főnév, ezért összetételnek tekintjük, de a hal jelentése metaforikusan is értelmezhető: rãtkystis ‘per movą į ašį įkišamas kaištis, kad ratas nenusmuktų’ → ‘paprastasis kūjagalvis (Cottus gobio)’ (vö. Urbutis 2002: 275). A nominációs folyamatban fontos az összetétel metaforizációja, ezért az ilyen nomináció
Straipsniai / Articles
255
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
a vegyes (kompozicionális és szemantikai) módú nomináció egyik esetének tekinthető. Nem kevésbé nehéz a rātpisa lexéma értelmezése sem. Valószínű, hogy a második tag a pisti (pisa, piso) ige, amely ma csak a vulgáris ‘coire’ jelentésben ismeretes. Amint V. Urbutis rámutat, a rātpisa képzése azt feltételezi, hogy „ez az ige korábban tágabb szemantikájú volt: ‘bedugni, döfni, ütni’” (Urbutis 2002: 276). A megbízhatóbb értelmezéshez további adatok gyűjtésére lenne szükség.
2.2.3. A szemantikai nomináció fajtája nem produktív a ŠŽVG-nevek nominációs rendszerében. Az ilyen nominatémák és a nomináció alapjául szolgáló lexémák formai szerkezete nem különbözik. Az új név létrehozása szemantikai (metaforikus vagy metonimikus) transzformáción alapul (Lubienė 2015: 62–63; Šalaviejūtė 2022: 62). Mindössze néhány ilyen példát rögzítettek: kváukė / skváukė ‘galva’ → ‘žuvis panaši į buožgalvį (Cottus gobio)’ LKŽe, ŠVŽŽ I 360; II 209; ošikà ‘ožka’ → ‘tokia žuvis’ LKŽe; rubuilis 1 ‘kas riebus, apvalus’ → ‘nedidelė karpinių šeimos žuvelė (Gobio gobio)’, rubuilis 2 → ‘bet kokių žuvų jauniklis’ (plg. Urbutis 1997: 5–8).
3. A ŠŽVG-NEVEK MOTIVÁCIÓS MODELLJEI ÉS TÍPUSAI
A nomináció elemzése kimutatta, hogy az ÉZVÁ elnevezéseinek legnagyobb részét a motivált nomináció lexémái, vagyis a motivémák alkotják. Az onomasziológiai elnevezésszerkezetben a konceptuális jegyeket nemcsak strukturális (affixum formájú), hanem lexikai (gyök formájú) motivátorok is rögzítik. A lexikai motivátorok szemantikájának közelsége alapján a motivémák bizonyos motivációs modelleket (MM) és a motivációs modellek típusait (MMT) alkotják (vö. Lubienė 2015: 78–180). Megállapítást nyert, hogy az ÉZVÁ elnevezéseire négy MMT jellemző: a deskriptív, a funkcionális, a posesztív-reprodukciós és a komparatív.
3.1. A deskriptív MMT a kvalitatív jelleg kognitív elvén alapul (lásd ugyanott: 78). A motivációs folyamat során az elnevezendőről (annak konceptusáról) szóló ismereti információra támaszkodnak. A lexikai motivátorok expliciten (a lexikai motivátorok közvetlen jelentéseivel) írják le az elnevezendő valóságot (annak konceptusát). Megállapítást nyert, hogy az ÉZVÁ elnevezései kolorativ, morfológiai, figuratív és akusztikai MM-ekbe sorolhatók.
A kolorativ MM alapja a szín vagy a testmintázat jegye. Sémája: ‘X szín → Y állat (az állat testrésze)’. Ehhez az MM-hez tizennégy invariáns motivéma sorolható: bal̃skė LKŽe; blaĩva LKŽe, ŠVŽŽ I 65, blaĩvelė LKŽe, ŠVŽŽ I 65; blánklãsis LKŽe, lãšė ŠVŽŽ I 373, lašišà 1 LKŽe; lašišà 2 ŠVŽŽ I 374; raũdė / raũdà KretŽ 337, LKŽe, ŠVŽŽ II 131, raũdelė ŠVŽŽ II 131; raudõnšparnis / raudónsparnis / raud̃sparnis / ráudsparnis / raud̃sparný̃s
256
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
LKA I 154, LKŽė; šlakýs LKŽė; žaliūkė, KretŽ 496, LKŽė, ŠVŽŽ II 474, žaliuõkė LKŽė. A lexikai motivátorok készletét nyolc kolorativum alkotja, amelyek a halak testének (testrészének) fehér / fakó, barnás / vörös, pontozott színét, valamint a béka testének zöld színét fejezik ki.
A morfológiai MM alapja az állat belső felépítésének (illetve morfológiájának) jegye. E MM sémája: ‘X morfológiai sajátosság → Y állat’. Két példa tartozik ide: ménkė LKŽė, ŠVŽŽ I 430; riėbsilkė LKŽė. A lexikai motivátorok készletét két melléknév alkotja, amelyek a csekély, sovány, gyenge (vö. Sutežo tos visos ménkės mano. Išdžiūvęs kaip ménkė LKŽė) és a kövér (vö. Geros liuob būs riebsilkės, tas rasalas būs riebus, vieni taukai LKŽė) halhús tulajdonságait fejezik ki.
A figuratív MM alapja az állat alakjának jegye. Sémája: ‘X forma → Y állat’. Két példa tartozik ide: kumpsnãpis LKŽė; rubuìlis 1 LKŽė. A lexikai motivátorok a hal teste (testrésze) görbült vagy kerekded alakjának tulajdonságát fejezik ki.
Az akusztikai MM alapja az állat által kibocsátott hang jegye. Sémája: ‘X hang → Y állat’. Két példa tartozik ide: ỏrplė LKŽė, pyplỹs LKŽė, ŠVŽŽ II 62. A lexikai motivátorok a béka brekegésének és a hal visításának akusztikai jegyeit fejezik ki (vö. Pyplỹs y(ra) tokis kaip gyvatė, ka(i) pjauni – kriōk(ia) LKŽė).
3.2. A funkcionális MMT olyan ÉZVÁ-elnevezéseket egyesít, amelyek motivációs alapját az állatra jellemző tipikus cselekvések és mozgások alkotják. Az onomasziológiai szerkezetben az állatra jellemző cselekvéseket vagy mozgásokat (kineztilis funkciót) közvetlen jelentésű igei lexikai motivátorok reprezentálják. A funkcionális MMT sémája: ‘X cselekvés, mozgás → Y állat’. Ide tíz példa sorolható: guirė LKŽė, ŠVŽŽ I 210, guirėlė ŠVŽŽ I 210, siurbėlė / surbėlė LKŽė, ŠVŽŽ II 258, arklãsiurbė LKŽė; čiuožikas ŠVŽŽ I 98, plùkė, plùškė, vijūnas LKŽė, ŠVŽŽ II 446. A lexikai motivátorok a gerinctelenek vérének szívását (vö. Pridėk siurbėlę, ka kraują ištrauktum LKŽė), a vízfelszínen való mozgást, a halak vízmederfenék-felbolygatását, az úszást és a megfogás utáni mozgást fejezik ki.
3.3. A posesztív-reprodukciós MMT-t az állat eredetének konceptuális jegyei egyesítik. Az onomasziológiai szerkezetben az állat szaporodási és hovatartozási jegyei rögzülnek; megnevezik az állatok utódait vagy az ellentétes nemű kifejlett állatokat. Az e MMT-hez tartozó valamennyi motivéma lexikai alapja a varlė motivátor: varliūkštis 2 LKŽė, varlytės LKA I 155, LKŽė, ŠVŽŽ II 415, varliūžas LKA I 155, LKŽė, varlõžis LKŽė, KretŽ 475, varliùtis LKA I 155, LKŽė, varlùtis LKA I 155, LKŽė, varlūžas LKŽė, varlykštis LKA I 155, LKŽė; varlīnas LKŽė.
3.4. A komparatív MMT a kognitív összehasonlítás elvén alapul. A nomináció során választott motivációs jegy implicit,
Straipsniai / Articles
257
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
míg expliciten az állatnak egy másik valósághoz (annak konceptusához) való hasonlósága rögzül. Az összehasonlítás elve három metaforikus MM-et kapcsol össze: az artefaktuális, a szomatikus-zooszomatikus és a fitonimikus-természeti MM-et.
Az artefaktuális MM-hez olyan ÉZVÁ-elnevezések tartoznak, amelyek lexikai motivátorai tárgyak nevei. Sémája: ‘X artefaktum → Y állat’, például: buožgalvis / buožgalvis / buožgalvį LKA I 155, LKŽe, buožagalvis LKA I 155; varlakausis / varlakaušis 2 LKA I 155, LKŽe; rãtykšis LKŽe, rãtpisa LKŽe.
A szomatikus-zooszomatikus MM-hez olyan ÉZVÁ-elnevezések tartoznak, amelyek lexikai motivátorai az ember és az állatok testrészeinek nevei. Sémája: ‘X testrész → Y állat’, például: varložgalvis LKŽe, bužógalvis LKA I 155; bužungalį / bužungalį LKA I 155; kumpsnãpis ‘tokį žuvį’ LKŽe; šūdpilvė / šūdpilvis ŠVŽŽ II 305; kvãukė / skvãukė LKŽe, ŠVŽŽ I 360; II 209.
A fitonimikus-természeti MM-hez olyan ÉZVÁ-elnevezések tartoznak, amelyek lexikai motivátorai természeti valóságokat fejeznek ki. Sémája: ‘X természeti valóság → Y állat’, például: puokis KretŽ 326, LKŽe; varlakausis / varlakaušis 1 ‘puhatestű, kagyló’ LKŽe, ŠVŽŽ II 414.
KÖVETKEZTETÉSEK
1. Az északi žemaičiai nyelvjárás víziállat-elnevezései meglehetősen gazdag szócsoportot alkotnak: a lexikográfiai forrásokból 107 ilyen jelentésű lexikai egységet jegyeztek fel, beleértve a formális (fonetikai, akcentológiai, morfológiai) változatokat is. Meglehetősen világos határokkal rendelkező rendszert alkotnak – a víziállat-elnevezések tematikus csoportját –, amelyet mind kognitív, mind nyelvészeti törvényszerűségek formálnak és strukturálnak. A tematikus csoport legnagyobb alrendszerét a halnevek alkotják – 65 invariáns –, valamint a kétéltűek nevei – 31 invariáns; a gerinctelen állatok (puhatestűek, férgek, rovarok) között mindössze egy-egy elnevezést jegyeztek fel – összesen 11 invariánst.
2. Az északi žemaičiai víziállat-elnevezések nominációjának onomasziológiai vizsgálata kiemelte a rájuk jellemző nominációs típusokat, fajtákat, módokat és eszközöket, valamint a domináns elemeket. A motivált lexika dominál – ez az összes vizsgált északi žemaičiai víziállat-elnevezés 80 százalékát alkotja.
3. A vizsgált elnevezések nominációs rendszerében két motivált nominációs fajta a legproduktívabb – az affixális és a kompozicionális; ezek együttesen a motivált nominátumok mintegy 97 százalékát foglalják magukban. A szemantikai nominációs fajta nem produktív (3 százalék).
4. A motivált északi žemaičiai víziállat-elnevezések onomasziológiai rendszerét a motivációs modellek négy típusa alkotja: a deskriptív, a funkcionális, a posesztív-reprodukciós és a komparatív. Az onomasziológiai rendszerben
258
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
rendszerint 1–2 motivációs jegyet rögzítenek. Ezek a jegyek expliciten és impliciten, strukturális és lexikai motivátorokkal fejezhetők ki.
5. A motivációs modellek szisztematikus elemzése két fő műveletet emelt ki az elnevezések létrehozásának folyamatában: a) a valóság objektív értékelését érzékszervi (látási, hallási, tapintási) benyomások alapján; b) a valóság asszociatív értékelését a metafora mechanizmusára támaszkodva. Az elnevezéseknek mint a nominációs és motivációs folyamat eredményeinek onomasziológiai elemzése megbízható módja a világ nyelvi képének vizsgálatára. A víziállat-elnevezések konceptoszférája az etnolingvisztikai kutatások ígéretes területe, amely nagyobb figyelmet érdemel a kutatók és az adatgyűjtők részéről.
ŠALTINIAI
Kreĭž – Aleksandravičius Juozas. Kretingos tarmės žodynas, sud. D. Mikulėnienė, D. Vaišnienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011.
LKA I – Lietuvių kalbos atlasas 1: Leksika, Vilnius: Mokslas, 1977.
LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/liet uvių-kalbos-zodynas/.
ŠVŽŽ – Vanagienė Birutė. Šiaurės vakarų žemaičių žodynas 1–2 (2014–2015), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
LITERATŪRA
Alinei Mario 1997: Magico-religious motivations in European dialects: a contribution to archaeolinguistics. – Dialectologia et Geolinguistica 5, 3–30.
Alinei Mario 2005: Names of animals, animals as names: synthesis of a research. – Animal Names, Venezia: Istituto Veneto di Scienze, 245–268.
Ambrazas Saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida 1: Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Berezowski Leszek 2020: English animal zero plurals. A new explanation. – Beiträge zur allgemeinen und vergleichenden Sprachwissenschaft 9, 7–27.
Berlin Brent 1992: Ethnobiological Classification: Principles of Categorization of Plants and Animals in Traditional Societies. New Jersey: Princeton University Press.
Blažek Václav 2018: Baltic *aušk[l]ejas m. & *aušk[l]ejā f. “bleak”. – Baltistica 53(1), 99–112.
Straipsniai / Articles
259
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
Blažek Václav, Čeladín Jindřich, Bětákova Marta 2011: Old Prussian fish-names. – Baltistica 39(1), 107–126.
Cerri Adriano 2021: Sul lessico anatomico dell’area dialettale nord-samogizia: presti e calchi. – Intersezioni baltistiche. Studi e saggi, Novi Ligure (AL), 215–232.
DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, 4-oji patais. laida, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2006.
Drożdż Grzegorz 2022: Gestalt principles of perception as a factor motivating the irregular properties of uninflected plural-only nouns. – Linguistica Silesiana, 25–42.
Gaivenis Kazimieras 1995: Kai kurių žuvų pavadinimai. – Terminologija 2, 86–91.
Goatly Andrew 2006: Humans, animals, and metaphors. – Society & Animals 14(1), 15–37.
Goudi Maria 2011: Etude motivationnelle de la zoonymie dialectale dans les variétés linguistique de l’île de Lesbos (Grèce): daktaro disertacija, Grenoble: Université de Grenoble.
Gritėnienė Aurelija 2006: Augalų pavadinimų motyvacija šiaurės panevėžiškių patarmėje, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.
Grygel Marcin 2020: The cognitive motivation behind the semantics of hungarian co-verbal constructions with ossze and szet. – Acta biologica cracoviensia series botanica 61(1), 31–47.
Jakaitienė Evalda 2009: Leksikologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Jarmalavičius Dalius 2014: Vokiečių kalbos dūrinių daryba XV–XVIII a. rankraštiniuose dvikalbiuose baltų kalbų žodynuose: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.
Jasiūnaitė Birutė 2010: Šventieji ir nelabieji frazeologijoje ir liaudies kultūroje, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
Kabašinskaitė Birutė 2011: Banginis mūsų raštijos bangose. – Archivum Lithuanicum 13, 113–130.
Kiełtyka Robert, Kleparski Grzegorz 2005: The ups and downs of the Great Chain of Being: The case of canine zoosemy in the history of English. – SKASE Journal of Theoretical Linguistics 2, 22–41.
Lakoff George 1987: Women, fire, and dangerous things: What categories reveal about the mind, Chicago: University of Chicago Press.
LKG – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis), vyr. red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis, 1965.
260
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
Lubienė Jūratė 2015: Lietuvių kalbos mikonimai: nominacija ir motyvacija, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla.
Lubienė Jūratė, Pakalniškienė Dalia, Cerri Adriano 2021: Moters lytinių organų pavadinimai šiaurės žemaičių patarmėje. – Intersezioni baltistiche. Studi e saggi, Novi Ligure (AL), 85–111.
Nilsen Allen P. 1996: Of ladybugs and billy goats: What animal species names tell about human perceptions of gender. – Metaphor and Symbol 11(4), 257–271.
Pakalniškienė Dalia, Lubienė Jūratė 2023: Sėdmenų pavadinimai šiaurės žemaičių patarmėje. – Baltistica 58(2), 287–314.
Panther Klaus-Uwe 2013: Motivation in language. – Cognition and motivation: Forging an interdisciplinary perspective, Cambridge: Cambridge University Press, 407–432.
Panther Klaus-Uwe, Radden Günter 2011: Motivation in grammar and the lexicon, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
Sabaliauskas Algirdas 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas.
Santos-Fita Dídac, Costa-Neto Eraldo, Sciavetti Alexandre 2011: Constitution of ethnozoological semantic domains: meaning and inclusiveness of the lexeme “insect” for the inhabitants of the county of Pedra Branca, Bahia State, Brazil. – Anais da Academia Brasileira de Ciências 83(2), 589–598.
Skardžius Pranas 1996: Rinktiniai raštai 1: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.
Smetona Marius 2015: Lietuvių kalbos eufemizmai: raiška ir motyvacija: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas.
Smetonienė Anželika 2020: Žodyno „Promptuarium dictionum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum“ dūriniai. – Res humanitariae 28, 133–145.
Stundžia Bonifacas, Jarmalavičius Dalius 2019: Daiktavardžių dūryba vokiškuose XVII–XVIII a. baltų kalbų žodynuose, Vilniaus universiteto leidykla.
Šalaviejūtė Žydrūnė 2022: Lietuvių kalbos zoonimų nominacija ir motyvacija: gyvulių, naminių paukščių ir vabzdžių pavadinimai: daktaro disertacija, Klaipėda: Klaipėdos universitetas.
Umbrasas Alvydas 2015: Jūra biologijos nomenklatūroje. – Terminologija 22, 78–97.
Urbutis Vincas 1981: Kuršininkų žuvų pavadinimai. – Baltų etimologijos etiudai, 135–179. Vilnius: Mokslas.
Straipsniai / Articles
261
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
Urbutis Vincas 1997: Lie. (ž.) rubūlis, giùrė, (ryt.) kriaunỹs, la. (latg.) kūrmelis ir kiti ne(iš)aiškinti GOBIO GOBIO (L.) pavadinimai. – Baltistica 32(1), 5–23.
Urbutis Vincas 1999: Nei paukštis, nei grybas, tik marga žuvelė... – Baltistica 34, 77–80.
Urbutis Vincas 2002: Lie. (ž.) ratpìšis ir panašùs COTTUS GOBIO L. pavadinimai. – Baltistica 37(2), 273–276.
Wierzbicka Anna 2013: Polish zwierzęta ‘animals’ and jabłka ‘apples’: an ethnosemantic inquiry. – The linguistic worldview: Ethnolinguistics, cognition, and culture, London: Versita, 137–159.
Nomination and Motivation of the Names of Aquatic Animals in the Northern Samogitian Subdialect
SUMMARY
This study presents a comprehensive analysis of the names of aquatic animals in the Northern Samogitian subdialect. The empirical material was collected from lexicographic sources: the electronic Lietuvių kalbos žodynas (LKŽe), Kretingos tarmės žodynas (KretŽ), Šiaurės vakarų žemaičių žodynas (ŠVŽŽ I–II), and Lietuvių kalbos atlasas (LKA I). The aim is to determine which lexemes are used to refer to aquatic animals in the Northern Samogitian subdialect and to examine the nomination and motivation features of these names.
The names of aquatic animals in the Northern Samogitian subdialect constitute a substantial lexical group: 107 lexical units, including formal (phonetic, accentual, morphological) invariants, have been collected from the lexicographic sources. These names form a system with well-defined boundaries—a thematic group of aquatic animal names structured by both cognitive and linguistic principles. The largest subsystems within this group are the names of fish (65 invariants) and amphibians (31 invariants), while names for invertebrates (molluscs, worms, insects) are less numerous, with only 11 invariants.
The onomasiological study of these names revealed characteristic types, methods, and tools of nomination, with motivated lexemes predominating—accounting for 80 per cent of all studied names. The two most productive types of motivated nomination are affixal and compositional, together making up about 97 per cent of motivated nominatives, while the semantic nomination is relatively unproductive (3 per cent).
The onomasiological system of motivated Northern Samogitian aquatic animal names includes four types of motivation models: descriptive, functional, possessive-reproductive,
262
Acta Linguistica Lithuanica XCI
Šiaurės žemaičių vandens gyvūnų pavadinimų nominacija ir motyvacija
and comparative. This system typically captures 1–2 motivational features, which can be expressed both explicitly and implicitly, through structural and lexical motivators.
The systematic analysis of motivation models highlights two main operations in the name-creation process: (a) objective evaluation of reality based on sensory (visual, auditory, tactile) perceptions, and (b) associative evaluation of reality through metaphorical mechanisms. Analyzing names as results of nomination and motivation processes provides valuable insights into how the world is represented in language. The conceptual sphere of aquatic animal names presents a promising area for ethnolinguistic research and warrants further attention from researchers and collectors.
Įteikta 2024 m. rugsėjo 13 d.
ŽYDRŪNĖ ŠALAVIEJŪTĖ
Lietuvių kalbos institutas
Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva
[email protected]
Straipsniai / Articles
263