Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity

OLEKSANDRA V. POPOVA K. D. Ushynskyről elnevezett Dél-ukrán Nemzeti Pedagógiai Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6244-5473 Kutatási területek: angol és kínai nyelv oktatása leendő fordítók/tolmácsok számára (oktatási eszközök és a hallásértés, beszéd, olvasás és írás készségeinek fejlesztését szolgáló társadalmi-politikai háttér), fordítástudomány (diskurzuselemzés, a fordítás adekvátsága, fordítói kompetencia, a fordítás taktikai és stratégiai kérdései), általános nyelvészet, összehasonlító nyelvészet stb. OLGA A. KOPUS K. D. Ushynskyről elnevezett Dél-ukrán Nemzeti Pedagógiai Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-1235-2997 Kutatási területek: a nyelvészeti didaktika problémái, nyelvészeti stilisztika, kognitív nyelvészet stb. OLEKSANDRA O. MORHUN K. D. Ushynskyről elnevezett Dél-ukrán Nemzeti Pedagógiai Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-3382-0155 Kutatási területek: angol és kínai nyelv oktatása leendő fordítók/tolmácsok számára, fordítástudomány stb. DOI: doi.org/10.35321/all91-06 LITVÁN–UKRÁN NYELVI PÁRHUZAMOK: ETIMOLÓGIAI KAPCSOLAT ÉS TIPOLÓGIAI HASONLÓSÁG Straipsniai / Articles 147 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN A litván és ukrán nyelv párhuzamai: etimológiai kapcsolat és tipológiai hasonlóság ANNOTÁCIÓ A tanulmány célja annak a fontos hipotézisnek a megerősítése, amely szerint a litván és az ukrán nyelvben különálló párhuzamok léteznek. A két nyelv közös areális határainak hiánya, valamint a különböző szinteken megfigyelhető szembetűnő megfelelések arra utalnak, hogy fennmaradtak a balti és szláv nyelvjárások beszélői közötti ősi kapcsolatok korszakának közös nyelvi reliktumai. A litván–ukrán izoglosszák kizárólagossága – amelyek nem terjednek ki az indoeurópai nyelvcsalád balti és szláv csoportjának más nyelveire – minden valószínűség szerint a keleti szlávok és a mai litvánok ősei közötti szoros nyelvi kölcsönhatás eredménye azon a területen, amelyet a Dnipro felső folyásának mellékfolyói által kirajzolt folyóhálózat határol. A reliktumok egy része ellenállónak bizonyult az evolúciós folyamatokkal szemben, ezért az ősi nyelvjárások leszármazott nyelveinek részeként „túlélte” korunkat. Az előzetes adatgyűjtés és a nyelvészeti elemzés azt mutatja, hogy a litván és ukrán nyelvi rendszerek több szintjén is nagyon közeli strukturális-etimológiai egyezések jelennek meg, nevezetesen lexikai, szóalkotási és szövegszinten (genetikailag közös felépítésű kifejezésekben). A szerzők a frazeológiai szinten megjelenő, tipológiailag nagyon közeli szövegbeli analógiákat azon bizonyítékok közé sorolják, amelyek a litván és ukrán beszéd beszélőinek ősei által bevezetett közös újítások kialakulását támasztják alá; ezek valószínűleg a két etnikai csoport közös kulturális tapasztalatai által, a kapcsolatok folyamatában létrehozott közös szemantikai-szemiotikai modelleken alapulnak. KULCSSZAVAK: szókincs, szóalkotás, etimológia, szöveg, frazeológia, litván, ukrán. ANNOTÁCIÓ A tanulmány célja annak a fontos hipotézisnek a megerősítése, amely szerint a litván és ukrán nyelvben különálló párhuzamok léteznek. A két nyelv közös elterjedési területe határainak hiánya és a különböző nyelvi szinteken mutatkozó markáns megfelelések azt jelzik, hogy fennmaradtak az ősi balti és szláv nyelvjárások beszélői közötti kapcsolatok korszakának közös nyelvi reliktumai. A litván–ukrán izoglosszák kizárólagossága, amely nem terjed ki az indoeurópai nyelvcsalád balti és szláv nyelvcsoportjaira, nagy valószínűséggel a keleti szlávok és a mai litvánok ősei közötti nyelvi kölcsönhatás eredménye korábbi területükön, amelyet a Dnieper felső folyásának mellékfolyói által alkotott folyóhálózat határolt. Egyes reliktumok ellenállónak bizonyultak az evolúciós folyamatokkal szemben, ezért az ősi nyelvjárások leszármazott nyelveinek részeként napjainkig fennmaradtak. Az előzetes adatgyűjtés és annak nyelvészeti elemzése azt mutatja, hogy a litván és ukrán nyelvi rendszerek több szintjén is rendkívül szoros strukturális-etimológiai metszések jelennek meg: lexikai, szóalkotási és szövegszinten (genetikailag közös szerkezetű kifejezésekben). A tipológiailag nagyon közeli 148 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity szövegbeli analógiákat a frazeológiai szinten a szerzők a litván és ukrán nyelv beszélőinek ősei által alkalmazott közös újítások fejlődésének bizonyítékai közé sorolják; ezek feltehetően a két etnikai csoport kapcsolatainak folyamatában létrehozott, közös kulturális tapasztalaton alapuló közös szemantikai-szemiotikai modellekre épülnek. KULCSSZAVAK: szókincs, szóalkotás, etimológia, szöveg, frazeológia, litván, ukrán. 1. BEVEZETÉS 1.1. A rokon nyelvek rendszerszintű egyezései általában nem korlátozódnak egyetlen rétegre: minél nagyobb a nyelvek genetikai rokonságának mértéke, annál több alrendszerük tár fel egységes szerveződési elvet. És természetesen a nyelvek legszorosabb rokonsága meghatározza közös szókincsük sajátos arányát, vagyis azt, hogy lexikonjaikban egész lexikai analógok vannak jelen közös tővel és/vagy toldalékokkal. Ez jól látható a neolatin nyelvek (különösen legősibb állapotuk) és az árja csoport két ágának – az óiráni és az óindoárja – példáján, amelyek a nyelvtani szerkezet és a szókincs jelentős közelségét mutatják. Hasonló helyzet áll fenn a szláv és a balti nyelvek esetében is, amelyek nyelvtani paradigmái, lexikona, szómorfológiája, morfemikája (a tő- és funkciómorfémák repertoárja), számos szóalkotási modellje és szemantikája gyakran „ikrekként” viszonyul egymáshoz. Ez még a nyelvészettől eltávolodott fonetikai (például a kettőshangzók összevonása, a proto-indoeurópai *k reflexe) és morfológiai fejlődés eredményei alapján is nyilvánvaló. Ezt a jelenséget az összehasonlító-történeti nyelvészet hagyományosan több elmélet keretében magyarázza, amelyek közül a legfontosabbak: 1) a szláv–balti vagy balto–szláv nyelvi egység/protonyelv elmélete (a vitához lásd August Schleicher, Reinhold Trautmann, Jan Otrębski, Vladimir Georgiev, Vytautas Mažiulis, Jonas Kazlauskas, Rainer Eckert és mások munkáit); 2) a szláv nyelv kialakulásának elmélete a balti nyelv peremnyelvjárásaiból (Vyacheslav Vs. Ivanov, Vladimir N. Toporov, Viktor V. Martynov, Tadeusz Lehr–Spławiński); 3) a proto-szláv és proto-balti nyelvek beszélőinek önálló fejlődését és másodlagos közeledését valló elmélet (Jānis Endzelīns, Oleg N. Trubachev). Kétségtelen, hogy a szláv és balti nyelvek közötti szoros megfelelések rendszere nem tekinthető leegyszerűsítve és közvetlen módon, mivel a rendszerszintű hasonlóságot több tényező alakítja – a közös indoeurópai örökség és az areális kapcsolatok során létrejött közös újítások. Ez a körülmény Straipsniai / Articles 149 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN önmagában arra késztet bennünket, hogy a két csoport nyelveinek konvergenciájáról és különböző időpontokban létrejött új közös képződmények megjelenéséről beszéljünk. Ugyanakkor a szláv és balti nyelveken belüli lexikai rendszerek közös elemei egyenlőtlenül oszlanak meg, vagyis gyakran nem mindkét csoport összes nyelvét, hanem csak egyes nyelveket kapcsolnak össze. Ez már közvetlenül utal a protoindoeurópai korszak ősi nyelvjárási kapcsolataira, valamint a balto–szláv kölcsönhatás időszakára, amely nem „frontális” jellegű volt, egyszerre valamennyi nyelvjárást átfogva, hanem helyi sajátosságot mutatott, mivel csak a proto-szláv és proto-balti nyelvjárások egy részét érintette. Az areális balto–szláv kapcsolatok ősi térképének nyomai segítenek tisztázni mindkét protonyelv nyelvjárási differenciálódását; vö. például a szlovént a balti nyelvekkel összekapcsoló különálló izoglosszákat (Bezlaj 1966–1968). Az ilyen típusú egyedi példákhoz lásd még: (Trautmann 1923; Anikin 1998), újabban pedig (Iliadi 2023, az izoglosszák konfigurációjának fontos árnyalataival). 2.1. Meg kell jegyezni, hogy nemcsak a két protonyelv beszélői közötti kapcsolatok korszakában kialakult egységek mutatnak rendszerszerűséget. Teljes bizonyossággal beszélhetünk a két csoport egyes nyelveinek kölcsönhatási korszakából származó közös (meglehetősen régi!) szláv–balti örökségről is, vö. például a pomerániai szlávok, a kasubok és az óporoszok nyelveiben található izolexémákat (Labuda 1974; Popowska–Taborska 1991), amelyek az ősi balti–szláv kapcsolatok összetett természetét tárják fel, valamint a belarusz–litván lexikai kapcsolatok példáit (Čekman 1972). A balti szlávok és a baltiak nyelveinek esetében azonban minden világos: lakóterületeik egymással szomszédosak, és a történelmi kapcsolatok következménye beszédük közös újításai voltak. Ezzel szemben problémát jelentenek a litván–ukrán párhuzamok, amelyek azért figyelemre méltók, mert olyan nyelvekben léteznek, amelyek területei nem határosak egymással, így teljesen jogosan merül fel a keletkezésük körülményeire vonatkozó kérdés. E hasonlóságok némelyike a baltiak, a modern litván beszélőinek ősei és a proto-szlávok közötti legősibb kapcsolatok idejére vezethető vissza; utóbbiak nyelvjárásai jóval később részt vettek az ukrán nyelvjárások genezisében. Ez az elképzelés nagyrészt a tőlexémák genetikai azonosságának eseteire (ukrán ѝна: litván opà; lásd alább), illetve olyan etimonból képzett származékokra vonatkozik, amely csak a szlávok és a baltiak tőszavában található meg (vö. ukrán язк–ар: litván ežgys, ežegys; lásd alább). Amint azt megítélésünk szerint az alábbi, különböző nyelvi szinteken vizsgált litván–ukrán vagy ukrán–litván párhuzamok többsége a nyelvi kölcsönhatás eredményeit tükrözi az ősi keleti szláv népesség és a litvánokhoz nyelvileg közel álló balti etnikai csoport között, azon a területen, amelynek 150 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity felső Dnipro-vidékén helyezkedett el. Olyan korszakbeli kapcsolatokról van szó, amelyek felső időhatárát az óorosz krónikák tükrözik. A Dnipro menti szlávok és a litván törzs egyik ágának érintkezését közvetve nemcsak az erősíti meg, hogy az ukrán nyelvi egységek (óorosz örökség) esetében csak litván párhuzamok léteznek. A Dnipro-vidék balti vízrajzi szubsztrátuma is ezt támasztja alá; ennek magyarázata kizárólag a litván nyelv adataival lehetséges. Az onomasztikai szakirodalomban az ilyen vízneveket „a keleti litván, illetve tágabb értelemben az aukštaitis típusú balti nyelvjárás reliktumának” tekintik (Nepokupnyj 1981: 76). Hangsúlyozzuk, hogy e különálló kapcsolatok örökségének azonosításával eddig konkrétan nem foglalkoztak, noha ez szükséges a balti és szláv nyelvek összehasonlító-történeti nyelvtana, lexikológiája és etimológiája szempontjából; ez hangsúlyozza a javasolt kutatás aktualitását. 2. CÉL ÉS FELADATOK Véleményünk szerint a javasolt kutatás fő célja a litván és ukrán nyelv közös nyelvi örökségével kapcsolatos probléma gyakorlati megalapozása, amely megkülönbözteti őket a balti és szláv csoport más nyelveitől. A kitűzött cél több tudományos feladat megoldásával érhető el: 1) a litván és ukrán nyelv különálló etimológiai párhuzamainak azonosítása; 2) a litván és ukrán származékok integritásának feltárása, amelyek közös szóalkotási modellek szerint (genetikailag azonos toldalékokkal) jöttek létre; 3) genetikailag azonos szövegegységek – etimológiailag közös felépítésű és a litván, illetve ukrán nyelvben közeli jelentésű szókapcsolatok – meghatározása (beleértve az etimológiailag azonos összetevőkből álló, mindkét nyelv számára közeli/azonos ideológiai tartalmú frazémák összességét); 4) a szoros szemantikai kontúrt szemléltető, tipológiailag közös litván–ukrán frazeológiai párhuzamok elkülönítése. Straipsniai / Articles 151 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN 3. ANYAG ÉS KUTATÁSI MÓDSZERTAN A kutatás anyagát a litván és ukrán nyelv lexikográfiai forrásaiból (irodalmi és nyelvjárási szókincs szótáraiból, frazeológiai szótárakból, kisebb mértékben pedig folklóranyagokból, onomasztikai szótárakból és írásos emlékekből) folyamatos mintavétellel nyerték. A javasolt kutatás során alkalmazott módszerek a következők: etimológiai (a lexikai egységek genezisének és eredeti morfológiájának tisztázására), összehasonlító-történeti (a két nyelv összevetett alakjainak genetikai azonosságának megállapítására, közös fejlődésük közös útjainak és a prototípusok rekonstrukciójának megértésére), valamint a nyelvtipológia módszere (a litván és ukrán nyelv etimológiailag heterogén egységei szerkezete és szemantikája fejlődésének általános törvényszerűségei tisztázására, továbbá a két nyelv frazémái szemantikai-ideológiai kontúrjának tipológiai hasonlósága leírására). A kutatásban alkalmazott elemzési eljárás általánosságban az etimológiában alkalmazott tudományos módszereken, a diakrón szóalkotással és az összehasonlító szemaziológiával foglalkozó munkákon alapul. Alkalmazásuk logikája és sorrendje az anyag következő szakaszban történő tárgyalásából következik. Itt több, módszertanilag fontos pontra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek összhangban állnak a fent meghatározott feladatokkal. 1. A litván és ukrán nyelvben előforduló különálló egészlexikai analógokat (a tő- és toldalékrészek homogenitásával), amelyeket a két nyelven kívüli megfelelések hiánya jellemez, egyes óorosz nyelvjárások beszélői és az általuk megőrzött, (feltételesen) ősi aukštaitis nyelvjárások beszélői közötti nyelvi kölcsönhatás eredményeként értelmezzük. Mindazonáltal nem szabad elvetni annak lehetőségét, hogy az ilyen izolexémákban a proto-szlávok és a proto-baltiak egyes nyelvjárásai közötti ősibb nyelvi kapcsolatok ismétlődnek meg. A javasolt tanulmány szerzői tisztában vannak azzal, hogy egyes párhuzamok területe idővel némileg kibővülhet, ha mindkét csoport más nyelveiből származó új nyelvjárási adatokat bevonnak a tudományos körforgásba. Meg kell jegyezni, hogy az izolexémák kizárólagossága mindaddig ténynek tekintendő, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik. Ezenkívül a kizárólagosság fontos diagnosztikai kritériuma, hogy nincsenek az ukránnal azonos orosz analógok, noha ezekre számítani lehetne, mivel a Dnipro felső szakaszának területe egyben az orosz nyelvjárások területe is. 2. A közös szóalkotási modellek kialakulását vagy aktiválódását (revitalizációját) a megnevezett nyelvek közötti szoros, hosszú távú kommunikáció során létrejött különálló nyelvi kapcsolatok eredményének tekintjük. 152 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity 3. A kapcsolatok keretében mindkét ősi nyelvjárás közös szövegelemeket alakított ki (rituális, mitológiai, jogi elemeket, ha a frazeológiai egységeket archaikus jogi előírásoknak tekintjük) – homogén lexémákból felépülő szókapcsolatokat. Az ilyen típusú szövegekhez tartozó példáknak tekintjük azokat az állandósult kifejezéseket, amelyekben ugyanazok a képi szimbólumok jelennek meg, és amelyeket genetikailag azonos balti és szláv szavak fejeznek ki. 4. Bizonyos értelemben a különálló kapcsolatok eredményei olyan lexémák és frazeológiai egységek szemantikájában is megnyilvánulhatnak, amelyeknek nincs etimológiailag közös magjuk, de tipológiailag azonos vagy közeli szemantikai mintát tartalmaznak. Valószínűleg valamilyen közös szemantikai minták szerint alakultak ki. 4. AZ ANYAG ELEMZÉSE 4.1. Lexikai „kettősök” (egészlexikai azonosságok) Lit. draũgalas: Ukr. дрyґoлик Lit. draũgalas ‘elvtárs’ – a –alas képzővel létrehozott származék a draũgas ‘barát’, ‘haver’ szóból (Smoczyński 2019: 332). Ennek a litván szónak az ukrán megfelelője a köznyelvi дрyґoлик ‘haver’, amelyet az archaikus *другол tövéhez illesztett –ик- képzővel alkottak (vö. a modern Друґолюк vezetéknevet is = *Друґол-), ahol az -ол- (proto-szláv –olь) történetileg a lit. –alas-nak felel meg (Sławski 1974: 109). Lit. ilga-: Ukr. довго- (összetételekben) Lit. ilgaburnis ‘hosszú szájú (ajkú)’, ‘hosszú arcú’ (LKŽe1) ~ Ukr. *довгобéрний, a modern Довгобéрний vezetéknév alapján rekonstruálva (Odesa). Mint minden más itt tárgyalt példában, az ukrán összetétel mindkét része etimológiailag azonos a litván megfelelő részeivel. Az ukrán példa azért érdekes, mert tartalmazhatja a proto-szláv *bьrna ‘ajak’ keleti szláv reflexét, amelynek földrajzi elterjedése az ESSJ szerint a délszláv nyelvekre korlátozódik (ESSJ III 130); Lit. ilgagalvis ‘hosszú fejű’ ~ Ukr. довгоголовий ‘ugyanez’ (például a latin Cenchrus longispinus Fernald = Ценхрус довгоголовий megnevezésekor használják); ¹ Elérhető: https://ekalba.lt/lietuviiu-kalbos-zodynas/ilgaburnis?i=0e187e4a-f7b7-4c3f-bf2c-51218035453e [hozzáférés: 30.08.2024]. Straipsniai / Articles 153 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN Lit. ilgakā̃sis ‘hosszú hajú’ ~ Ukr. nyj. довгокóсий (bár ebben az esetben az izoglosszák konfigurációja valamivel összetettebb: litván–ukrán–délszláv; vö. a szerb, horvát dugòkos ‘hosszú hajú’, a bolgár дългокóс, a macedón долгокос (Sławski, szerk., 1979: 264, ukrán szó nélkül); Lit. ilgavīlnis ‘hosszú hajú’ (LKŽe²) ~ ukrán довговóлний ‘ugyanez’. Lit. kìlpa: Ukr. [чóун] Lit. kìlpa ‘kötélvégek keresztezésével vagy összekapcsolásával létrejött hurok’, ‘kengyel’, ‘hajlat’ (LKŽe³) ~ Ukr. nyj. podóliai [чóун] ‘hurok’ a зачóунити чóун = hurok kötése állandósult kifejezésben (tűvel és cérnával kapcsolatban) (Brods’ka 1979: 35), vö. proto-szláv *čьlpti ‘szőni’, amely összevethető a lit. kìlpotì ‘hurkokat készíteni’, ‘összegabalyodni’, kìlpa ‘hurok’ szavakkal (ESUM VI 337). Lit. nerūnė: Ukr. нерíнь Lit. nerūnė ‘vízinövény (Lemanea)’ (LKŽe⁴) ~ Ukr. nyj. csernyihivi нерíнь ‘kacsa-burgonya, Sagittária’ (Dialektolohična anketa no. 57, 2015). V. N. Toporov helyesen kapcsolja össze a litván szót – a szláv és balti rokon alakok között – a lit. nérti ‘merülni’ szóval, továbbá az нор kezdetű szláv üreg-, gödör- és tónevekkel, a protoindoeurópai *ner-/*nor- tővel összefüggésben (Toporov 2010a: 204, 205). Az ukrán lexéma a proto-szláv nyelvjárási *nerynb alakot reprodukálja, megőrizve az e magánhangzót, akárcsak a vele korreláló *nerti, *nъrǫ igében, szemben például az orosz норíпа ‘évelő lágyszárú növény (Scrophularia nodosa)’ szóval. Így a lit. nerūnė teljes (morfológiai és ablautos szempontból egyaránt) analógja. A képzőképzéssel kapcsolatban lásd Sławski 1974: 140–141 (különösen Emile Benveniste tézisét a PIE –ūn–iā–, a közös balti –ūni– és a tochár –ūne– kapcsolatáról) (Ambrazas 1993: 149–150; 2000: 159). Lit. nešìkas: Ukr. несéць Lit. nešìkas ‘hordár’ (LKŽe⁵) ~ Ukr. nyj. несéць ‘ugyanez’ (ESUM IV 77: nincs pontos litván megfelelő). Az etimológiailag azonos tőből képzett származékigék ² Available at: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/ilgavilnis?i=451f9700-d14a-486b-a658-6125f8dcea8f [hozzáférés: 30.08.2024]. ³ Available at: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/kilpa?i=07020bef-9484-4c14-a2cb-807382b8beb9 [hozzáférés: 30.08.2024]. ⁴ Available at: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/ner%c5%abn%c4%97?i=3d5def6d-61b5-46b5-ab5e-420948e212de [hozzáférés: 30.08.2024]. ⁵ Available at: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/ne%c5%a1ikas?i=ed642f76-f0a3-41cf-a1dc-c250300a7c98 [hozzáférés: 30.08.2024]. 154 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity igéi, nèšti ‘vinni’: hecmú ‘ugyanez’ (a rokonságról lásd: ESSJ XXV 19–22; Smoczyński 2019: 1114–1115), közös szóalkotási modell szerint, a –ikas: -ьсъ képzővel alkotva. Lit. pusbrolis: óukrán Полбрать Lit. pusbrolis ‘unokatestvér’ ~ pus- ‘fél-, rész-’ + brólis ‘testvér’ (Lyberis 1971: 618) (szó szerint: ‘féltestvér’) ~ óukrán Полбрать – Vterinus frater (Лексикон словено-латинский Epifanij Slavineckij és Arsenii Koretsky–Satanovsky műve) (Leksykony 1973: 486), azaz „féltestvér”. A testvérek közötti rokonsági fok megnevezésének régi rendszerének maradványa (vö. Anatolij P. Nepokupnyj azon gondolatát, miszerint „a szlávoknak is ugyanaz a [litvánokéhoz és lettekéhez hasonló] „féltestvéri” rokonságmegjelölési rendszerük volt, de ez eltűnt, és csak egyes reliktumokat hagyott maga után” (Nepokupnyj 1979: 91); ennek visszhangja az ukrán nyelvjárási *nivсestpa, amely fennmaradt a modern Півсестрин vezetéknévben (Sumy). Ólitván (?) *šovēj(a)s/*sovēj(a)s: szláv *savějьnikъ A balti (ó- litván?) *šovēj(a)s/*sovēj(a)s rituális terminusként a Covuu név figyelembevételével rekonstruálható: ez volt a neve annak a legendás személynek, aki a pogány népek körében „meghonosította és elterjesztette” a hamvasztásos rítust; történetét a János Malalas „Krónikája” orosz fordolásába a másoló által 1261-ben beillesztett betét írja le. Lényegében a *šauti/*sauti ‘szúrni’, ‘tolni’, ‘mozgatni’, ‘dobni’ ige nomen agentisa ~ szláv *sovati, *suti, praes. *suję. Vö. a lit. šáuti & ugnìs, krósnis, lett šaut & ugns, krāsns ‘a tűzbe, a kemencébe szúrni (betolni)’ kifejezéseket (Toporov 1985: 102; további részletekért lásd ugyanott: 101–104; Toporov 2010b: 386–390). E szó ukrán megfelelője a nyelvjárásban (sztyeppei nyelvjárások) савійнук ‘kampó (öntöttvas üsthöz)’, ‘kenyérsütő tepsi’ (Dialektolohična anketa no. 17, 2015) jelenik meg, a tőhangzó megnyúlásával (*a < *ō), ami ritka e szóetimológiai fészek szláv képviselőinél. A balti lexémával ellentétben itt archaikusabb, profán szemantika jelenik meg, amely elkülöníti a szláv technikai terminust a rituálé nyelvétől: szláv ‘kemencevilla’, ‘sütőlap, sütőtepsi’ (= olyan eszköz, amellyel egy tárgyat a tűzbe helyeznek), szemben a balti ‘olyan pap, aki rituális tárgyat helyez a tűzbe’ jelentéssel. A litván és ukrán alakok szerkezeti korrelációja azonban az előbbi egyszerűbb morfológiáját mutatja, az utóbbiban pedig szóalkotási bonyolódást (az –bn–ikъ képzői újítást), vö. balti (ó- litván?) *šovēj(a)s / *sov–ēj(a)s VS proto-szláv *sav–ěj–bnьikъ. Straipsniai / Articles 155 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN Lit. virbū tūorà: Ukr. вербóва тварь A Litván nyelvatlasz (lit. Lietuvių kalbos atlasas) „Kerítések elnevezései” című fejezete (lit. „Tvorų pavadinimai”), amely a kerítések és elkerítések típusainak nyelvjárási elnevezéseivel foglalkozik, egy összetett műszaki terminust, a nyelvjárási virbū tūorà alakot is tartalmazza (Morkūnas, ats. red., 1977: 63), amely etimológiai felépítésében és „vesszőkből, indákból készült kerítés” jelentésében igen közel áll az ukr. nyelvjárási podóliai вербóва тварь „vesszőkből font kerítés” alakhoz, vö. ugyanebben a jelentésben: вербóва пліть (de kollektív főnévként is: „fűzfavesszők”) (Brods’ka 1979: 34). Így a lit. nyelvjárási virbū tūorà: szláv *vъrb-ova tvarb genetikai azonosságot mutat a virbas „inda”, „vessző”: *vъrba „fűzfa”, „fűzfavessző” szavakkal (óegyházi szláv връба, óorosz вѧрба stb.; Fraenkel 1965: 1259), valamint a tūorà „elkerítés”, „kerítés”, „fonott kerítés”: *tvarb alakpárral (vö. felsőszorb twar „szerkezet”, „építmény”; ESUM V 530; Smoczyński 2019: 1963). A kerítés második megnevezése a плїть deverbális főnevet tartalmazza < praes. плету́ (a плести́ „fonni” igéből), tulajdonképpen: плетéнь. Népi földrajzi terminológia Különösen érdemes megjegyezni néhány igen közeli párhuzamot a földrajzi nevezéktan terminusainak területén: lit. bědre, lett bedre „gödör”, „mocsár”, „völgy” (Nevskaja 1977: 19) ~ ukr. nyelvjárási (Rivne-i Polisszja) бедра „nagy gödör” (részletesebben lásd: Nepokupnyj 1976: 27–29: polisszjai–lett izoglosszaként; Anikin 1998: 30); lit. Bér žoras – egy tó és egy falu neve (Būga 1958: 525: a béržas „nyírfa” szóval kapcsolatos) ~ ukr. nyelvjárási березар „nyíres” (Iliadi 2013: 169); lit. č iur kšlė „patak, ‘folyás’” (Nevskaja 1977: 21) ~ ukr. nyelvjárási чýркало „folyás”. Vö. a Чýркало víznevet – egy folyás az Ivano-Frankivszki területen; „nad potokiem Czurkalo”, 1792 (Slovnyk 1979: 616); lit. kaũparas „domb, halom” – a kaũpas „rakás”, „kiemelkedés”, „tető” szóból képzett alak (Sławski 1976: 25; Smoczyński 2019: 668), és velük együtt pontosan megismétli az ukrán купа „rakás”, „halom”, „töltés” és nyelvjárási *купор „domb”, „töltés” szavak etimológiai és szóalkotási viszonyait; ez utóbbi kikerült a közszói használatból, de Poltavai terület régi mikrotoponímiájában szórványosan adatolható. E szó kifejező változatát (a labiális zöngésedésével) Közép-Ukrajna nyelvjárásaiban jegyezték fel, vö. кубýр „rakás”; ez a „куча мала” nevű gyermekjáték neve (Hromko 2017: 246) < *купор vagy *купир. A litván –aras és a protoszláv –orb (> –ор–) képzők egy közös indoeurópai formáns reflexei (Sławski 1976: 25); lit. Liepora – egy folyó (a Švitinys bal oldali mellékfolyója), Lieporai – egy falu neve (Būga 1958: 525: a liépa „hársfa” szóval kapcsolatos) ~ ukr. *Липар (Лı́парів) – a Netrius bal oldali mellékfolyójának egyik neve, valamint Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Lūnīb, -оволо (Slovnyk 1979: 314), hasonlóan beilleszkedve az -ов végű helynevek rendszerébe, és ezért a megfelelő képzőt felvéve. Meg kell jegyezni, hogy maga a balto–szláv izoglossza valamivel tágabb: túlmutat a litván–ukrán izoglosszán. Ugyanis a balti nyelvek között a litván mellett porosz megfelelője is van: Lepare (kollektív „hársas, hársliget”) ~ lipa „hársfa” (Nepokupnyj 2002: 23; 2013: 216–218: kiemeli a -or– kollektivitást kifejező képzőt; lásd még az itt közölt név szakirodalmát), az ukrán példa pedig a protoszláv *liparь (kollektív) megvalósulásának második pólusát jelöli, amelyet tudomásunk szerint mindeddig csak déli szláv területen – a bolgár és szerb toponímiában – jegyeztek fel, amint azt a A szláv nyelvek etimológiai szótára adatai bizonyítják (ESSJ XV 118–119); Lit. sraujynė „gyorsaság”, „sebes áramlás” (srauja „erős áramlás”) (Nevskaja 1977: 85) ~ ukr. nyelvjárási [струїна] „sebes áramlás” (Iliadi 2013: 172); Lit. užtakis, užtakỹs „öböl”, „a tó vagy folyó füves part menti része”, „folyókanyar”, „tavasszal vagy eső után vízzel elöntött mély fekvésű hely”, „mély hely a folyókanyarban” (Nevskaja 1977: 93–94) ~ ukr. nyelvjárási устъой, -и „füves, obolonnal borított alföldi folyóparti terület”, Hmelnickiji terület (Iliadi 2013: 172) < *уз-точь < *ъbъz-točь. E lexémacsoport elemzésének lezárásaként szükségesnek tartjuk még egy párhuzam tárgyalását. Ez nem a teljes lexikai megfelelések kategóriájába tartozik, de segítségével rekonstruálható egy olyan szláv etimon, amelyet itt eddig láthatólag nem ismertek. A lit. kūliavà „kőből készült küszöb a folyóban” (< kūlis „kő”), Kūliàvas – egy folyó neve (Smoczyński 2019: 821) ~ ukrán Куля́вка – a Szmotrics bal oldali mellékfolyójának neve a Dnyeszter vízgyűjtőjében (Slovnyk 1979: 301) párosról van szó. Talán Кулява oikonim, Lviv terület (uo.: 288). Az ukrán víznév és a protoszláv melléknév *kul’avъ(jь) közötti nyilvánvaló formai közelség ellenére (lásd róla: ESSJ XIII 99) aligha függnek össze, mivel a *kul’avъ(jь) reflexumai „nyomorék, megcsonkított”, „sánta”, „kopasz” jelentésűek, ami semmiképpen sem segíti elő a melléknév megszilárdulását a földrajzi névadás területén. Inkább a Куля́в alakban egy különleges protoszláv *kul’avъ „kő”, „zuhatag”, illetve „fokon fekvő” alakot találunk (ha településről van szó), amely etimológiailag közel áll a fent említett lit. kūliavà szóhoz, amelyben a tő és a képző eltérő vokalizmusa figyelhető meg. Így lehetséges, hogy egy, a szláv nyelvekben rosszul fennmaradt etimon származéka megőrződött az ukrán toponímiában (lehetséges kapcsolataihoz lásd: Smoczyński 2019: 821). Pontos tőmegfelelője a szlávban *kyl vagy *kъl- lenne: magánhangzójának hossza magában a litván szóban sem szükségszerűen eredeti (okozhatta másodlagos hosszabbodás az eredetileg hangsúlyos Straipsniai / Articles 157 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN szótagban, ami jellemző a žemaitis nyelvjárásokra; Zinkevičius 1966: 75, 491 (46. számú térkép); lásd még: Krėgždys 2012: 225), ezért a protoszláv *kul- (*kou̯l-) esetében nemcsak a litván kūl-, hanem a *kul is lehetséges. Teljes lexikai azonosságról nem beszélhetünk, mivel a litván –(i)ava formáns etimológiailag nem kapcsolódik a szláv -av- képzőhöz, hanem két formáns együttese: –(i)a + –va (az –(i)ava képzési modellje meglehetősen későn, a 16–17. századtól adatolható (Ambrazas 1993: 72)). A protoszláv –avin litván genetikai megfelelője a –ovas(–ė) (lásd: Ambrazas 2000: 180, hivatkozásokkal), ezért a teljes litván megfelelés alakja *kūlovas vagy *kūlovė lenne. További párhuzamok Célszerűnek látszik még néhány olyan példát közölni, amelyek már megjelentek az etimológiai szakirodalomban, de szűk izoglosszaként való státusukat még nem tárgyalták, vö.: Lit. ežǧys, ežėǧys „csíkos sügér” ~ ukr. nyelvjárási яукар, я зкар „csíkos sügér” (Anikin 1998: 358); Lit. kirtūkas, kertūkas „cickány” ~ ukr. nyelvjárási kárpátaljai черепе́й „Myoxus nitela rágcsáló” (ESSJ IV 166; Anikin 1998: 168). Vö. a szerkezetileg és etimológiailag azonos, de jelentésében távoli orosz nyelvjárási черепе́й „őzbakból levágott darab” alakkal (ESSJ IV 166); Lit. opà „fekély, seb”, „a fa kérgének sérülése”, „ütés” ~ ukr. nyelvjárási йна „az állat bőrén erős botütéstől keletkezett csík” (Anikin 1998: 351); Lit. skaĩtyti, skaĩtau „számolni, árat szabni; elszámolni”, „nézni, figyelmet fordítani valamire, értékelni”, lett skaĩtīt, skaĩtu „számolni, olvasni” ~ ukr. nyelvjárási yiмáти, yiмáтися „páros-páratlan játékot játszani”, „aggódni, sokáig gondolkodni” (< protoszláv *čę́tati(s(ę))) (Anikin 1998: 114, hivatkozásokkal). 4.2. Szóalkotási párhuzamok Lit. bė-: Ukr. без– Mindkét prepozicionális prefixum genetikailag összetartozik, végső soron a közös indoeurópai etimonra, a *b(h)eǵh- alakra vezethető vissza (Fraenkel 1962: 38; ESSJ II 7–9; Smoczyński 2019: 136). Mindkét nyelvben a bė-: без– részt vesz szemantikailag azonos lexémák képzésében; továbbá szinonim litván és ukrán névszói összetételek is megfigyelhetők, amelyekben az etimológiai kapcsolat a második komponensre is kiterjed: Lit. beãkis „szemtelen” (Baronas 1967: 37) ~ ukr. безо́кий „ugyanez” (Nikovskiј 1927: 29). Ez az archaikus melléknév nemcsak az ukránban, hanem 158 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity más szláv nyelvekben is jelen van, de a litván szóalkotási analógiát rendszerint figyelmen kívül hagyják (lásd például ESSJ II 36: *bezokъ(jь)); Lit. bęraũjis „vértelen” (Baronas 1967: 46) ~ ukr. безкрі́в’я, безкро́в’я „vértelenség” (Nikоvskij 1927: 28); Lit. bemeilis (a lengyel bezmiłosierny „irgalmatlan”, „kegyetlen” megfelelőjeként (Subačius, par., 1993: 81)) ~ ukr. Безмил̨ц – modern családnév < *Безмил (a képzési alapok szintjén vö. lit. meilė „szeretet”, meilùs „szeretetteljes, gyengéd”: protoszláv *milb; ESSJ XIX 46–47); Lit. besar̃mātis „szemérmetlen” (Lyberis 1971: 112) ~ ukr. nyelvjárási (képzett) безсоромíм-но „szemérmetlenül”, „pimaszul” (Želechivs’kij 1886: 22) < *безсоромот-. A lit. sarm-at– (< *šarm-ata) és a protoszláv *sorm-ot– tőazonosságáról lásd: (Smoczyński 2019: 1481, valamint Ambrazas 2000: 29, 32: szláv –otъ, –ota: lit. –atis, –ata); Lit. bešìrdis „szívtelen”, „lelketlen” (Lyberis 1971: 113) ~ ukr. безсéрдий „ugyanez” (Hrinčenko 1958: 45; ESUM V 222; a lit. širdìs „szív” szóhoz); Lit. bevaldìs „erőtlen”, „hatalom nélküli” (Baronas 1967: 36) ~ ukr. Безволод, Безволодченко – modern családnevek (Harkiv); Lit. bevàlis „akaratgyenge” (Baronas 1967: 37) ~ ukr. nyelvjárási безвíль „akaratgyenge”, vö. a –bje képzős безвíлля „akarathiány”, „elnyomás”, „szabadsághiány” származékkal (Nikоvskij 1927: 26); Lit. beveidìs „arctalan” (Baronas 1967: 39) ~ ukr. безви́дий „ugyanez” (Nikоvskij 1927: 25), más nyelvekben innovatív képzett alakban, vö. orosz nyelvjárási permják безви́дный „csúnya”, „nem tetszetős” (Slovar’ 1966: 182); Lit. bevė́jis „szélcsendes” ~ ukr. nyelvjárási безвíй „csendes, szélcsendes idő”. Az indoeurópai etimon szintjén vö. lit. vė́jas „szél”: protoszláv *vějati (ESUM I 408). Lit. iš–: Ukr. з-, с– Ennek a prefixumnak a litvánban van egy régebbi és nyelvjárási iš alakja is, amely közel áll a szláv *jьz alakhoz; mindkettő a protoindoeurópai *eǵhs alakra vezethető vissza (Fraenkel 1962: 188; ESSJ IX 7–8; Smoczyński 2019: 568). Az ukránban a protoszláv *jьz– prefixumfunkcióban з-, с-, (nyelvjárási) iz-, ic– alakban jelenik meg, az utána következő hang jellegétől függően. Ez a körülmény gyakran nem teszi lehetővé a *joz– és *sъ– folytatások formális megkülönböztetését (amire Oleg N. Trubacsov is felhívta a figyelmet), ezért a *jьz– ukrán szavakban való kimutatása továbbiakban grammatikai szemantikájukon (az e-deixis közelségén) alapul, amelyben aligha van utalás a *sъ– alakra. A bė-: bėz– modellen alapuló származékok esetéhez hasonlóan (lásd fent), az alábbi példák azért is érdekesek, mert morfológiájuk etimológiailag teljesen azonos: Straipsniai / Articles 159 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN Lit. išaiškėti „világossá válni” (Lyberis 1971: 240) ~ ukr. з’ясувати(ся) „kideríteni(kiderülni)”, vö. orosz из-ясниться összetettebb morfológiával (-sk-n-); Lit. išbrinkti „megduzzadni”, „megdagadni”, „duzzadttá válni” (uo.: 243) ~ ukr. зб́рякнути „ugyanez”; Lit. išbudinti „felébreszteni”, „ébreszteni” (uo.: 244) ~ ukr. збудити „ugyanez”; Lit. iškrūvinti „vérrel beszennyezni”, „vért ereszteni” (uo.: 257) ~ ukr. з(не) кровити „vért lecsapolni” (ESUM III 99); Lit. išlakti „kicsapolni, felnyalni” (Lyberis 1971: 259) ~ ukr. köznyelvi зло́кти „mohón inni”, „nyalni”, „felnyalni”. A ląkti: nyelvjárási lókamu tőigék kapcsolatáról lásd: Fraenkel 1962: 337–338; ESUM III 282; Smoczyński 2019: 869; Lit. išlenkti „meghajlítani”, „ívelni”, „görbíteni”, „hajlítani” (Lyberis 1971: 259) ~ ukr. зляка́ти(ся) „megijedni, megijeszteni”, nyelvjárási зля́ку, a „hajlítani” → „félelemtől meghajolni” szemantikai fejlődésével (ESUM III 337: a prefixumos litván és ukrán alakok összevetése hiányzik); Lit. išmirti „kihalni” (Lyberis 1971: 262) ~ ukr. *зме́рти „ugyanez”, amelyet a зме́рлий „halott” képzett participium alapján rekonstruáltak (Nik ovskij 1927: 321); Lit. išner̃ti „előbukkanni”, „felszínre kerülni”, „felúszni” (Lyberis 1971: 264) ~ ukr. nyelvjárási зне́рти, знера́ти „előbukkanni”, „feljönni” (Želechivs’kij 1886: 310; ESUM IV 90), a *nereti < *nerti morfológiai átszerveződés eredményeként; Lit. išperti „megostorozni”, „megkorbácsolni”, „kitépni” (Lyberis 1971: 265) ~ ukr. спéрти „makacskodni”, „vitatkozni” (Nik ovskij 1927: 735), nyelvjárási спéртися „megmakacsolódni” (ESUM IV 356: vö. a lit. per̃ti „verni” szóval) < *jьz-perti(se), ahol a zis n előtt zöngétlenedett; Lit. išpinti „kibontani a fonatot”, „kiszőni” (Lyberis 1971: 266) ~ ukr. nyelvjárási спя́ти „húzni”, „tenni”, „építeni” (Želechivs’kij, Nedil’skij 1886: 912; ESUM IV 651: vö. a lit. pinti „fonni”, „csavarni” szóval); Lit. iš́tinti „leütni”, „faragni”, „korbácsolni” (Lyberis 1971: 289) ~ ukr. nyelvjárási стя́ти „valaminek a levágása, elválasztása”, „levágni” (Želechivs’kij, Nedil’skij 1886: 932). A prefixum nélküli szláv és balti alakok összevetéséhez lásd Fraenkel 1965: 1099; ESUM V 702; Smoczyński 2019: 1893. 4.3. Szöveges etimológiai párhuzamok Itt néhány megfigyelést közlünk olyan szókapcsolatokról, amelyek etimológiai összetétele a két nyelvben teljesen vagy részben megegyezik. Emellett szemantikai-ideológiai szempontból a litván és ukrán egységek ekvivalensnek bizonyulnak. 160 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity 1. Mindkét komponens genetikai azonosságát mutató kifejezések. Ilyen példák a frazeológiában találhatók: Lit. Akys (akyse) aptemo (Galnaitytė et al. 1989: 16): ukr. в очах темніє (akys: *oko & ap-termo (térnti ‘elsötétedni’): *tbm–bn–ėt); Lit. Akįs į akį (uo.: 17): ukr. віч на віч („egy az egyben”, „szemtől szemben”) < *о́сь на о́сь; Lit. Akys limpa (uo.: 20): ukr. очі злипаються (“Рученьки терпнуть, злипаються веченьки... Боже, чи довго тягти? / З раннього ранку до пізньої ніченьки / Голкою денню верти” Pavlo Hrabovskyi “Varrónő”). Vagyis: Akys limpa (lipti ‘tapadni’, ‘ragadni’): *oči & *lip(nǫ)ti; Lit. Imti į širdį (= szívére venni; lélekben (szívvel) fájlalni valakit, valamiért/valami miatt (Galnaitytė et al. 1989: 115): ukrán podóliai nyelvjárás |ún’amu в |серце „aggódni, idegeskedni”, „megszakad a szíve”, маму серце на кого/що – elégedetlennek lenni, haragudni (V. Užčenko, D. Užčenko 1998: 168). Lit. im̃ti „venni”, „megragadni” – a szláv *ęti, praes. *jьmǫ „ugyanez” pontos szerkezeti-genetikai analógja (ESSJ VI 71; Fraenkel 1962: 184–185; Smoczyński 2019: 556–558); Lit. savo báldu „saját belátása szerint”, „saját belátására” (Nedaryk savo báldu, pasklaus̃k razumnesnių) és tuo báldu (idióma) „közben”, „ezalatt”, amit úgy kell érteni: „akkor”. A második komponens a lit. bélsti „kopogni” szóval (a törés, szétzúzás képzetével) kapcsolatos: baldóti „kopogni”, „zajt csapni” (Toporov 2010a: 390, 392, 395, szakirodalommal), azaz „ütni”, „verni” → „egy alkalommal”. A szlávban ennek a kifejezésnek az ukrán nyelvjárási [св|оїм |бо́йдом] = на свій розсуд (Hromko 2008: 55) felelhet meg, a tő vokalizmusának változatosságával: lit. bald-: szláv *bъld-. A birtokos névmás homogenitásához savo (a savas „saját” egyes számú genitivusa): szláv *svojь lásd: Fraenkel 1965: 767; Lit. Už akių (valakinek a távollétében, távollétében; Galnaitytė et al. 1989: 320): ukr. nyelvjárási уз очі (Hromko 2008: 24) – a szélesebb körben elterjedt poza очі = a szemek mögött, valakinek a távollétében, távollétében nyelvjárási megfelelője. A nyelvjárási уз a régebbi *vъz < óorosz вьз fejlődésének eredménye. A prepozicionális-eseti szerkezetről szólva itt nemcsak a főnév, hanem a prepozíció etimológiai egységéről is beszélnünk kell: lit. už: protoszláv *vъz (mindkettő prepozíció és prefixum < PIE *u̯g(h); Jānis Endzelīns ugyanezt az elképzelést vallja, vö.: Endzelīns 1971: 413; Smoczyński 2019: 1991–1992); Lit. vakar dùsavãi ant lovelės, o šiandien ant baltos lentelės (LD 1882: 287), pontosabban: Tegnap ágyon lélegzett, ma pedig fehér deszkán (Nevskaja 1982: 118): ukr. Учора на лі́шку дихала, а ту́пер на бі́лім лутку завмерла, Novoarhangelszki terület (Dialektolohічna anketa no. 38, 2015). Ukr. nyelvjárási лумо́к, egyes számú genitivusa –ткá „fiatal hársfa; fiatal Straipsniai / Articles 161 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN hársháncs” folytatja a protoszláv *l̥ot–къb < *l̥otъ „len”, „hársfa vesszeje, kérge, háncsa”, „hársfából készült bot, rúd” alakot (ESSJ XVI 152). Itt a tymók eufemisztikusan használatos: „hársfából készült koporsó”. A protoszláv *l̥otъ szó az e: o váltakozással kapcsolódik a lit. lentà „deszka” szóhoz (uo.: 152; Smoczyński 2019: 900), míg a szláv *bělъ (ukr. білуй) a lit. báltas szóval függ össze (Fraenkel 1962: 32; ESSJ II 79–81). Így a fehér deszka egységes költői képe (koporsó, halálos ágy) a litván és ukrán siratók szövegeiben olyan szinonim jelzős szerkezetek segítségével testesül meg, amelyek összetétele e nyelvekben genetikailag azonos. A deszka nevének eufemisztikus megnevezésként való használatát, vagyis a halálos ágy, a koporsó ukrán megnevezését illetően vessük össze a (keleti) nyelvjárási kifejezéssel: чотири(чтирі) дошки збирати; чотири (чтири) дошки найти (V. Užčenko, D. Užčenko 2013: 182). 2. Olyan frazeológiai egységek, amelyekben az egyik komponens genetikai azonosságot mutat. Ezt a példacsoportot olyan frazeológiai egységek is képviselik, amelyek központi komponensei – a szem és a szív megnevezései – etimológiailag azonosak a litvánban és a szlávban: Lit. Dingti iš akių (Galnaitytė et al. 1989: 76): ukr. зникнути з очей (lit. dingti „eltűnni”, „elillanni”: ukr. зні́кну́ти & lit. iš: ukr. з) = elrejtőzni, eltűnni; Lit. Iš (nuo) senų senovės (ősidők óta, emberemlékezet óta, réges-régen; Galnaitytė et al. 1989: 125; Lyberis 1971: 657): ukr. з давніх давен. Nagyon közeli tipológiai hasonlóság: lit. šėnas „régi” + senovė „régiség”, „ókor” a tautologikus ukrán melléknévvel, többes számú давній „régi” + *давна többes számú főnévvel „régiség”; Lit. Po akių (akimis) (a szemek előtt, a szemek előtt; Galnaitytė et al. 1989: 271): ukr. на очах (V. Užčenko, D. Užčenko 1998: 121); Lit. Rėžti akį (szemet szúrni; Galnaitytė et al. 1989: 282): ukr. різати око (очі) (élesen kiemelkedni, feltűnőnek lenni), vö. „Здалеку ця мішанина стилів різала око, псувала архітектурний ансамбль. Але зблизька ті будинки виростали в усій величі й красі” (V. Kucher) (Ногох⁶); Lit. Ryti akimis (valakit a szemével felfalni, tekintetét valakire/valamire szegezni, valakit/valamit szemmel tartani; Galnaitytė et al. 1989: 283): ukr. їсти (жерти) очима (оком) [кого, що] (megállás nélkül, figyelmesen nézni valakit, valamilyen érzést kifejezve; V. Užčenko, D. Užčenко 1998: 120); Lit. Spausti širdį (szorítja a szívet, fáj a lélek (szív); Galnaitytė et al. 1989: 290): ukr. серце стисло (lit. suspáusti „összeszorítani”, „megnyomni”: ukr. стискáти, стúснути „ugyanez”); ⁶ Elérhető: https://goroh.pp.ua [megtekintve: 23.08.2024]. 162 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Lit. Širdis plyšta (a szív (lélek) széttépődik (darabokra); Galnaitytė et al. 1989: 306): ukr. серце крається (valaki szenved, gyötrődik, aggódik), (роз)краяти (різати) серце (lelki gyötrelmet átélni/okozni; V. Užčenko, D. Užčenko 1998: 167) (plyšti „megrepedni”, „hasadni”, „szétrobbanni”, „széttépni”: крається „széttépődik”, „hasad”, „felvágódik”); Lit. Šuns akis turėti (nincs szégyenérzete; sem szégyen, sem lelkiismeret; Galnaitytė et al. 1989: 308): ukr. очі у Сірка позичати, очей у Сірка (Рябка) позичати (elveszíteni a szégyenérzetet, a méltóságot; V. Užčenko, D. Užčenko 1998: 122), ahol a Сірко/Рябко általánosított nevei egy szürke vagy tarka udvari kutyának, amelyeket gyakran becenévként használnak. Ennek eredményeként a litván és ukrán frazéma egészének ideológiai tartalma, valamint komponenseinek szemantikája szinte teljesen egybeesik: lit. šuo, šuñs „kutya”, „kutyaféle”: ukr. Сірко/Рябко = kutya, kutyaféle & akis: oko & turėti „birtokolni”, „tulajdonolni”, „tartani”: ukr. позичати „magához venni”, „kölcsönvenni”; Lit. Varna nenešė kaulo (= egyáltalán nem volt; FŽė⁷): ukr. куди ворон кісток не заносить (V. Užčenko, D. Užčenko 2005: 56, 78). Azonban az általános mitopoétikai kép ellenére az ukrán analógnak (protoszláv *vornъ, *vorna: lit. var̃nas, várna) kissé eltérő a jelentése: itt a litvántól eltérően nem az esemény eredményeinek hiánya (visai nebuvo) aktualizálódik, hanem a hely és az irány bizonytalansága. Befejezésül még egy szöveges megfelelést kell megjegyeznünk, nevezetesen a lit. Perkūno ąžuolu: óoroszországi (galíciai) Пероуновъ дубъ párt a mennydörgés istenének (a szlávok és balták legfőbb istenének) tölgyéről szóló mitologémában, akinek neve etimológiailag azonos, szerkezetileg pedig közeli a litvánok és a szlávok körében, vö.: lit. „Perkūno ąžuolu vadinamas Kupiškio v. Bėdos ganyklose. Didelio ąžuolo kamienas išpuvusiu viduriu. Jis dėl to taip vadinamas, kad yra griausmo sudaužytas” (Balys 1937: 163, 197), valamint óorosz „А ѿ той горы до Пероунова Дoуба горѣ Скломь. а ѿ Пероунова Дoуба до Бѣлыхъ береговъ” a „Lev Danilovics halicsi hercegnek a peremysli püspökséghez intézett oklevelében”, 1302 (Žalovannaja gramota 1854: 317; e mitologémáról részletesebben lásd Ivanov, Toporov 1974: 14–16). Az oklevél olyan nyelven íródott, amely később Ukrajna délnyugati nyelvjárásainak egy része alapjául szolgált. ⁷ Elérhető: https://www.lietuviuzodynas.lt/frazeologizmai/Varna [megtekintve: 23.08.2024]. Straipsniai / Articles 163 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN 4.4. Tipológiai analógiák szövegszinten Tipológiailag hasonló anyag található a temetési szertartások folklórszövegeiben, a gyógyító (varázs-) ráolvasásokban és a frazeológiában. 1. Lith. „O mano motinėlei budavoja tėviškėlė baltų lentelių be stiklinų langelių, be durelių: nematysi saulėlės užtekant nei saulėlės nusileidžiant” (LD 1882: 281): Ukr. Черnihiv „Яка твоя доріженька смутна та невесела! / Яка твоя хаточка темна та невидная, / Що ні дверчок, ні оконечка, ні праведного сонечка…”, (Podolia) „Якої ти хатки собі загадав – / Ци ти не мав у чім жити? / Маленької, новенької – Без дверецу і віконечу, / Щоби сонце не загріло і вітер не завіяв, / Без лавочок, без поличок” (Svenčickyj 1912: 37, 65). Egy teljesebb lexikai készletet tartalmazó közmondás is idézhető, amely felvázolja a szöveg pragmatikai és szimbolikus körvonalait, és fogalmilag egyenértékűvé teszi azt a litvánnal, vö. Lvivi (a korábbi Ravsky körzetben): „Мій господарейку. [...] Чи ти не мав собі хатіночки? / А там тобі збудували таку маленькую, що в ній нема ані дверойків, ані віконяйків, що там навіть вітер не завіє, ані сонце не загріє” (Svenčickyj 1912: 63). Így nagyon hasonló szövegkontúrokkal van dolgunk: Lith. [budavoja] & [tėviškėlė baltų lentelių] mint a koporsó eufemisztikus elnevezése (= fehér deszkákból készült atyai ház)] & [be langelių] & [be durelių] & [saulelė] VS Ukr. [збудували] & [хатка, хаточка, хатинойка] & [Без дверецу, дверчок, дверойків] & [Без віконечу, оконечка, оконяйків] & [сонечко, сонце]. Mindkét szövegmátrix bizonyos részleteiben hasonló: 1) a Nap, amely az elhunyt számára nem kel fel és nem nyugszik le (litván), illetve nem melegít (ukrán); 2) a siratóéneket alátámasztó fogalmak neveinek kizárólag kicsinyítő alakban való használata, –el– képzőkkel (litván) VS –к–/–оч–к–/–еч–к–, –ць–, –ой–к– (–яй–к–) képzőkkel (ukrán). 2. Lith. Ėjo Kristus per ciltų ir nulūžo lieptas ir inkrito Kristaus koja. Nuėjo Kristus sveikas, neskauda koja, taip tegu neskauda Jonui (ligonio vardas arba plaukų spalva). – Krisztus egy hídon járt, a keresztgerenda eltört, és Krisztus lába beszorult. Krisztus egészségesen továbbment, lába nem fájt; így Jánosnak se fájjon (a beteg neve vagy hajszíne) (Balys 1951: 72, no. 477): Ukr.: Ишов Христос, ступив на трость, трость уломалась, кровь угамовалась, цветы цветаеться, кровь угамовається (Efimіenko, ed., 1874: 14). 3. Lith. Ugniaoystas kraujas, paparčio žiedas. Aprimo upė. Tegul šitas kraujas nustos tekėti. – Tüzes vér, páfrányvirág. A folyó lecsendesedett. Szűnjön meg ez a vér folyni (Balys 1951: 76, no. 503, Švenčionys): укр. Вогняна кров, червона напороть. Вгамовалась річка. Нехай буде клята кров, котра тече, Kharkiv region (Hromko 2008: 42). 4. Figyeljünk meg a litván és ukrán frazeológiai egységekre a рябий кінь („tarka ló”) kifejezéssel: margas arklys – meglehetősen 164 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity ritka szőrszín, ezért az emberek hozzáállása szempontjából feltűnő és kétértelmű, vö. a litván hiedelmet: „a lány akkor megy férjhez, amikor útját keresztezi egy tarka ló” (Nepokupnyj 1979: 135). Vö. Lith. Nusišauk­si kaip margas arklys (önmagadra hívod, mint a tarka ló): Ukr. nyj. Poltava Побачив рябого коня – завтра празник буде (uo.: 135), сон рябої кобили – értelmetlenségről. 5. A füvet életként megjelenítő mitopoétikus képhez kapcsolódó kifejezések: Lith. nyj. Dar ilgai žolė mins senis (= az öreg sokáig tapossa a füvet, azaz „él”): Ukr. nyj. Csernyihiv Йому довго трави не топтати (azaz nem fog sokáig élni) (Nepokupnyj 1979: 158). Vö. még a nyelvjárási kifejezést: вже мен’і с’візочі дерн’і не топтати = „nem érem meg a tavaszt” (Onyškevyč 1984: 209), (keleti) скоро не буде роси топтати „nem sok van hátra valakinek az életéből” (V. Užčenko, D. Užčenko 2013: 430), (nyugati) мураву топтати (V. Užčenko, D. Užčenko 2005: 142) = élni. 6. A Hold szarvakkal rendelkező juhpásztorként való képe a találós kérdésekben: Lith. Laukas nematuotas, avys neskaitytos, piemuo raguotas – „A mező hatalmas, a juhok megszámlálhatatlanok, a pásztornak szarvai vannak”; Pie­vos nematuotos, avys neskaičiuotos, piemuo raguotas – „A rétek nincsenek megmérve, a juhok nincsenek megszámlálva, a pásztornak szarvai vannak” (Az ég, a csillagok és a Hold) (Laurinkienė 2019: 298): Ukr. Поне не зміряне, бидло не злічене, пастух рогатий (A Hold, az ég és a csillagok) (Nomys 1993: 637), Один пастух багато овець пасе (A Hold és a csillagok); Аж до раночку вночі / Ді­пастух овець лічив. / Вийшло сонечко з-за гаю… / Де вони тепер – не знає (A Hold és a csillagok) (Zahad­ku⁸). 7. A Hold zoomorf képe mint a kapun át kitekintő kopasz bika/ökör/ló (találós kérdésekben): Lith. Laukas jautis pro vartus žiūri – „A kopasz bika a kapun át néz” (A Hold) (Laurinkienė 2019: 298): Ukr. Лисий віл через ворота дивицця (A Hold) (Nomys 1993: 637). Vö. Lith. laũkas „fehér kopasz folttal (jeggyel) a homlokán”; Lith. Laukas arklys pro vartus žiūri – „A kopasz ló a kapun át néz” (A Hold) (Laurinkienė 2019: 298): Ukr. Лисий кінь у ворота загляда (A hónap) (Nomys 1993: 637). 8. A zivatar/vihar zoomorf képe mint a hegyek mögött bömbölő bika/ökör: Lith. Už trijų kalnų jautis baubia (Perkūnija) – „Három hegy mögött bömböl a bika” (Zivatar) (Laurinkienė 2019: 299): Ukr. Ревнув віл за сто гір, за сто річок, за сто нічок… (Mennydörgés, valamint harang) (Nomys 1993: 638). ⁸ Elérhető: https://dovidka.biz.ua/zagadki-pro-misyats/ [megtekintve: 23.08.2024]. Straipsniai / Articles 165 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN 5. ÖSSZEGZÉS Úgy véljük, hogy a balti és szláv nyelvek összehasonlító nyelvtanában meglehetősen világosan kirajzolódnak annak a szakasznak a körvonalai, amely a két nyelvjáráscsoport ősi, kizárólagos kapcsolatait tárgyalja a többi nyelv hátterében. A fenti anyagot a jövőben minden bizonnyal pontosítani kell areális jellemzői szempontjából, és az is könnyen lehetséges, hogy egyes párhuzamok földrajzi kiterjedése bővülni fog. Mindazonáltal még a fennmaradó tények összessége is minden bizonnyal elegendő alapot szolgáltat a jelzett típusú nyelvi kapcsolatok elméletének kidolgozásához. Mindenesetre csupán egy szűkebb irányú balti–szláv nyelvészeti munkaprogramot vázoltunk fel, kiemelve a kutatás legígéretesebb szempontjait, amelyek eredménye teljes mértékben az összegyűjtött adatok mennyiségétől és minőségétől függ. Különösen érdekes például az a kérdés, miért éppen nem az ukránnak a litván egységekkel alkotott etimológiai párhuzamai figyelhetők meg a keleti szlávok és a litvánok őseinek a Dnipro felső folyásánál lezajlott ősi érintkezési területén, hanem általában véve messze annak határain túl. A lexikai szinten fennálló etimológiai korrelátumok azonosításának feladata a megfelelések bizonyos tematikus „elmosódottságát” mutatja, vagyis azt, hogy számos tematikus csoporthoz tartoznak. Ebben a tematikai sokféleségben azonban több fontos mozzanat is felismerhető. Először is az általános társadalmi terminológia elemeiről van szó (Lith. draūgalas: Ukr. дру́золик; Lith. pusbrolis: Old Ukr. Полбга́ть), másodszor pedig érdemes hangsúlyozni néhány technikai terminust (Old Lithuanian (?) *sovėj(a)s/*sovej(a)s: Slavonic *savějьnīkъ; Lith. kìlpa: Ukr. [чоӯнь]; Lith. vìrbū tvoră: Ukr. вербо́ва тва́рь), amelyek nem tartoznak a legfontosabb terminológiai szókincshez (a kézművesség és más terminológia legrégebbi alapszókincséhez), hanem másodlagos részletek megnevezései, ami késői keletkezésükre utal. Harmadszor jelentős számú közös újítás található a földrajzi névadás területén, amelyek esetleg részben tükörfordítás eredményeként jöttek létre (balti–szláv és szláv–balti egyaránt), genetikailag közös építőanyag (tövek, képzők) alapján. A közös lexikai újképzések egész sorát egyetlen modell szerint alkotott prefixális származékok képviselik (Lith. bė-: Ukr. без-; Lith. iš-: Ukr. з-, с-). Szemantikailag meglehetősen tarkák, ugyanakkor a balti és a szláv nyelvek egységét mutatják a főnevek és igék morfológiai képzésének közös módszereiben. A párhuzamok nagy száma (erről még a szótárak korántsem teljes mintája alapján is beszélhetünk) nem az etimológiailag közös prefixumok szórványos használatát, hanem azok rendszerességét mutatja; ez egyben a kapcsolatok viszonylag késői kronológiájáról is tanúskodik, amely kapcsolatok eredményeit a litván és az ukrán későbbi folyamatok vagy újítások még nem törölték el. 166 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Azokat a szövegbeli analógiákat, amelyek ugyanazt az etimológiai összetételt mutatják a litvánban és az ukránban, többnyire frazeológiai egységek, hasonló vagy azonos ideológiai tartalmú állandósult szókapcsolatok alkotják. Figyelemre méltó, hogy még a kulturális asszociációk és jelentések rendszerébe bevont két maglexémát tartalmazó frazeológiai egységek korlátozott válogatása is (Lith. akis: Ukr. oko; Lith. širdis: Ukr. серце) nem csupán a késői balti–szláv szöveg közös elemeit tárja fel; a kifejezések gyakorlatilag azonos ideológiai tartalma mindkét nyelvben (vö. Lith. akis į akį: Ukr. віч на віч; Lith. už akių: Ukr. nyj. уз очі; Lith. imti į širdį: Ukr. іґн’ати в |серце) a kulturális kölcsönhatás jelentős mélységét mutatja, amely oly jelentősnek bizonyult, hogy napjainkig fennmaradt (különösen vö. az elemi jogi szabályozások példáit: Lith. savo baldu: Ukr. свoїм |бoудoм). Az ilyen stabilitást gyakran a kapcsolatok viszonylag késői korával is magyarázzák (a nyelvtörténet léptékében ezer vagy valamivel több év igen viszonylagos ókor). Ugyanezt a helyzetet erősítik meg a más műfajokhoz tartozó szövegek közös elemei is. A litván–ukrán tipológiai analógiák aligha véletlenek, elsősorban rendszerességük miatt, amely rendszerint az azonos szemantikai modellek segítségével kialakított közös kulturális tapasztalatoknak (egészen a legkisebb szemiotikai árnyalatokig) a következménye. Még azok a cselekmény- és képközpontú, hasonló ráolvasásszövegek is, amelyekben a keresztény tanítás alakjai jelennek meg, korán kialakulhattak mindkét nyelvben egy közös pogány varázshagyomány alapján, majd ugyanilyen korán megtapasztalhatták a kereszténység hatását. A régi balti–szláv nyelvi kapcsolatoknak a litván–ukrán különálló párhuzamokban megjelenített, tervezett kutatási perspektívái kellő figyelemmel az anyagra bőséges anyagot szolgáltathatnak az elméleti általánosításokhoz. REFERENCES Ambrazas Saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida 1: Lietuvių kalbos veiksmažodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Ambrazas Saulius 2000: Daiktavardžių darybos raida 2: Lietuvių kalbos vardazodiniai vediniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Anikin Aleksandr E. 1998: Аникин, Александр Е. Этимология и балто-славянское лексическое сравнение в праславянской лексикографии. Материалы для балто-славянского словаря [Ètimologija i balto-slavjanskoe leksičeskoe sravnenie v praslavjanskoj leksikografii. Materialy dlja balto-slavjanskogo slovarja], вып. [vyp.] 1 (*a– – *go–), Новосибирск: РАН. СО; Институт филологии [Novosibirsk: RAN. SO; Institut filologii]. Straipsniai / Articles 167 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN Balys Jonas 1937: Perkūnas lietuvių liaudies tikėjimuose. – Tautosakos darbai 3, 149–238. Balys Jonas 1951: Liaudies magija ir medicina, Bloomington, Indiana: Lietuvių tautosakos lobynas II. Baronas Jonas 1967: Rusų–lietuvių kalbų žodynas / Русско–литовский словарь [Russko–litovskij slovar’] 1, sudarytas, panaudojant spausdintą ir rankraštinę medžiagą, kurią surinko J. Baronas, par. V. Baronas, V. Galinis, Vilnius: Mintis. Bezlaj France 1966: Einige slovenische und baltische lexische parallelen. – Linguistica 8(1), 63–81. Brods’ka Kateryna A. 1979: Бродська, Катерина А. Усталені вислови в мові народних промислів [Ustaleni vyslovy v movi narodnych promysliv]. – Сборник материалов научной конференции студентов КГПИ им. А. С. Пушкина [Sbornik materialov naučnoj konferencii studentov KGPI im. A. S. Puškina], Кировоград: КГПИ [Kirovograd: KGPI], 33–35. Būga Kazimieras 1958: Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Čekman Valerij N. 1972: Чекман, Валерий Н. К проблеме литовско–белорусских лексических связей [K probleme litovsko–belorusskich leksičeskich svjazei]. – Baltistica 8(2), 147–156. Dialektolohična anketa 2015: Діалектологічна анкета (відповіді) [Dialektolohična anketa (vidpovidi)], укл. Г. В. Громко [ukl. T. V. Hromko], Кіровоград: БВ [Kirovograd: BV]. Efimenko Petr S., ed. 1874: Ефименко, Петр С., ред. Сборник малороссийских заклинаний [Sbornik malorossijskich zaklinanij], Москва: Университетская типография [Moskva: Universitetskaja tipografija]. Endzelīns Jānis 1971: Darbu izlase četros sējumos 1, Rīga: Zinātne. ESSJ II – Этимологический словарь славянских языков. Праславянский лексический фонд [Ėtimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 2 (*bez – *bratrъ), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačіov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1975. ESSJ III – Этимологический словарь славянских языков. Праславянский лексический фонд [Ėtimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 3 (*bratrъ – *cьrky), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačіov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1976. 168 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity ESSJ IV – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 4 (*čaběniti – *děl’a), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1977. ESSJ VI – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 6 (*e – *golva), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1979. ESSJ IX – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 9 (*jbz – *klenьje), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1983. ESSJ XIII – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 13 (*kroměžirь – *kъyžiti), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1987. ESSJ XV – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 15 (*lětina – *lokačь), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1988. ESSJ XVI – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 16 (*lokadlo – *lъzъvьcь), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1990. ESSJ XIX – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 19 (*mę(s)’arb – *morzakъ), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1992. ESSJ XXV – Этимологический словарь славянских языков. Пра­славянский лексический фонд [Ètimologičeskij slovar’ slavjanskich jazykov. Praslavjanskij leksičeskij fond] 25 (*neroditi – *novoťьnь(jь)), ред. О. Н. Трубачёв [red. O. N. Trubačìov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 1999. ESUM I – Етимологічний словник української мови 1 (А–Г) [Etymolohičnyj slovnyk ukrajinskoji movy 1 (A–G)], ред. О. С. Мельничук [red. O. S. Mel’nyčuk], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka], 1982. Straipsniai / Articles 169 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN ESUM III – Етимологічний словник української мови 3 (Кора–М) [Etymolohičnyj slovnyk ukrajins'koji movy 3 (Kora–M)], ред. О. С. Мельничук [red. O. S. Mel’nychuk], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka], 1989. ESUM IV – Етимологічний словник української мови 4 (Н–П) [Etymolohičnyj slovnyk ukrajins'koji movy 4 (N–P)], ред. О. С. Мельничук [red. O. S. Mel’nychuk], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka], 2003. ESUM V – Етимологічний словник української мови 5 (Р–Т) [Etymolohičnyj slovnyk ukrajins'koji movy 5 (R–T)], ред. О. С. Мельничук [red. O. S. Mel’nychuk], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka], 2006. ESUM VI – Етимологічний словник української мови 6 (У–Я) [Etymolohičnyj slovnyk ukrajins'koji movy 6 (U–Ja)], ред. О. С. Мельничук [red. O. S. Mel’nychuk], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka], 2012. Fraenkel Ernst 1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1, Heidelberg, Göttingen: Carl Winter and Vandenhoeck & Ruprecht. Fraenkel Ernst 1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch 2, Heidelberg, Göttingen: Carl Winter and Vandenhoeck & Ruprecht. FŽe – Frazeologizmų žodynas, par. I. Erm­antytė, O. Kačukauskaitė, G. Naktinienė, Z. Šimėnaitė, A. Vilutytė, red. J. Paulauskas, Lietuvių kalbos institutas, 2001, e. variantas. Available at: https://www.lietuviuzodynas.lt/frazeologizmai. Galnait­ytė Elzė, Pikčilingis Juozas, Sivickienė Marija 1989: Mokyklinis lietuvių–rusų kalbų frazeologijos žodynas, Kaunas: Šviesa. Horox – Горох. Фразеологія [Horoch. Frazeolohija], available online. Available at: https://goroh.pp.ua. Hrinčenko Borys D. 1958: Грінченко, Борис Д. Словарь української мови 1 (А–Ж) [Slovarʹ ukrajins'koji movy 1 (A–Ž)], Київ: Вид-во АН УРСР [Kyjiv: Vyd-vo AN URSR]. Hromko Tetjana V. 2008: Громко, Тетяна В. Діалектологічно-фольклорні матеріали говорок Центральної України [Dialektolohično-fol’klorni materialy hovirok Central’noji Ukrajiny], Кіровоград: БВ [Kirovograd: BV]. Hromko Tetjana V. 2017: Громко, Тетяна В. Матеріали до словника говірок української мови [Materialy do slovnyka hovirok ukrajins'koji movy]. – Наукові записки [Naukovi zapysky], вип. [vyp.] 160, сер. Філологічні науки: Studia semasiological [ser. Filolohični nauky: Studia semasiologica], Кропивницький: РВВ ЦДПУ ім. В. Винниченка [Kropyvnytsky: RVV CDPU im. V. Vinnyčenka], 239–253. 170 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Iliadi Oleksandr I. 2013: Іліаді, Олександр І. З ономастичного архіву Інституту української мови НАНУ [Z onomastỹčnoho archyvu Instytutu ukrajinsʹkoji movy NANU]. – Studia linguistica et juridica. 2012–2013: 36. наук. праць / відп. ред. О. І. Іліаді [zb. nauk. pracʹ / vidp. red. O. I. Iliadi], Кіровоград: КІРоЛ [Kirovograd: KIRoL], 137–149. Iliadi Aleksander I. 2023: Slavo-Iranica II: Compound Words with Slav. *slav-, *slux-: Iran. *sraua-, *srauša-, *śrūta- (against Baltic and Germanic Background). Acta Linguistica Lithuanica 89, 39–74. Ivanov Vjačeslav V., Toporov Vladimir N. 1974: Іванов, Вячеслав В., Топоров, Владимир Н. Исследования в области славянских древностей (Лексические и фразеологические вопросы реконструкции текстов) [Issledovanija v oblasti slavjanskich drevnostej (Lek­sičeskie i frazeologičeskie voprosy rekonstrukcii tekstov)], Moskva: Наука [Moskva: Nauka]. Kreǧdys Rolandas 2012: Креждис, Роландас. Данные к реконструкции балто-славянского похоронного обряда: кашуб. donota ‘молоко’ (лексико-семантические параллели балто-славянского ареала) [Dannye k rekonstrukcii balto-slavjanskogo pochoronnogo obrjada: kašub. donota ‘moloko’ (leksiko-semantičeskie paralleli balto-slavjanskogo areala)]. – Studia mythologica slavica 15, 217–230. Labuda Gerard 1974: Ze stosunków językowych kaszubsko-pruskich. – Słowianie w dziejach Europy: studia historyczne ku uczczeniu 75 rocznicy urodzin i 50-lecia pracy naukowej profesora Henryka Łowmiańskiego: tom przygotowany przez Jerzego Ochmańskiego, Poznań: Wydawnictwo Uniwersytetu im. A. Mickiewicza, 75–83. Laurinkienė Nijolė 2019: Лауринкене, Ниоле. Мифологический образ неба в балтийской традиции [Mifologičeskij obraz neba v baltijskoj tradiciji]. – Балто-славянские исследования [Balto-slavjanskie issledovanija] 20: сборник научных трудов– [sbornik naučnych trudov], Москва: ООО «Буки Веди» [Moskva: OOO “Buki Vedi”], 292–316. LD 1882 – Lietuviškos dainos užrašytos par Antaną Juškevičę Velūnos apigardoje iš žodžiu Lietūviu dainininkų ir daininīkiu / Литовскія народныя песни, записанныя Антоном Юшкевичем в окрестностях Велёны со слов литовских певцов и певиц [Litovskija narodnyja pesni, zapisannyja Antonom Juškevičem v okresnostjach Veliony so slov litovskich pevcev i pevic] 3: Daina 1024–1569, Казань, тип. Имп. ун-та [Kazan’, tip. Imp. un-ta]. Leksykonу 1973: Leksykonу E. Slavinеc’koho ta A. Korec’koho–Satanovs’koho (Пам’ятки української мови XVII ст. Серія наукової літератури), підготував до видання В. В. Німчук [Leksykonу Ě. Slavуnec’koho ta A. Korec’koho–Satanovs’koho Straipsniai / Articles 171 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN (Pamiatky ukrainskoji movy XVII st. Serija naukovoji literatury), pidhotuvav do vydannja V. V. Nimčuk], Kiïv: Naukova dumka [Kyïv: Naukova dumka]. Lyberis Antanas 1971: Lietuvių–rusų kalbų žodynas, red. Ch. Lemchenas, Vilnius: Mintis. LKŽė – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Available at: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas/. Morkūnas Kazys, atsak. red., 1977: Lietuvių kalbos atlasas 1: Leksika, Vilnius: Mokslas. Nepokupnyj Anatolij P. 1976: Непокупный, Анатолий П. Балто-севернославянские языковые связи [Balto-severnoslavjanskie jazykovyje svjazi], Киев: Наукова думка [Kiev: Naukova dumka]. Nepokupnyj Anatolij P. 1979: Непокупный, Анатолий П. Балтійські родичі слов’ян [Baltijski rodyči slovjan], Київ: Наукова думка [Kyïv: Naukova dumka]. Nepokupnyj Anatolij P. 1981: Непокупный, Анатолий П. Балтійсько-українські взаємозв’язки і паралелі [Baltijsko-ukrajinski vzajemozv’jazky i paraleli]. – Гідронімія України в її міжмовних і міждіалектних зв’язках [Hidronimija Ukrajiny v iji mižmovnych i miždialektnych zv’jazkach], відп. ред. O. C. Стрижак [vidp. red. O. S. Stryžak], Київ: Наукова думка [Kyïv: Naukova dumka], 65–84. Nepokupnyj Anatolij P. 2002: Непокупный, Анатолий П. Куршско-прусский суффикс собирательности –or–: лит. (жем.) оз. Béržoras и прус. paycoran E 6 ‘Плеяды’ [Kuršsko-prusskij suffiks sobiratel’nosti –or–: lit. (žem.) oz. Béržoras i prus. paycoran E 6 ‘Ple­jady’.] – Jono Kazlausko diena: istorinės gramatikos dalykai. Tarptautinės konferencijos programa ir tezės, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 23–25. Nepokupnyj Anatolij P. 2013: Непокупный, Анатолий П. Балто-слов’янський суфікс збірності –or– / –aȓ [Balto-slovjanskij sufiks zbirnosti –or– / –aȓ]. – Індоєвропейська спадщина в лексиці слов’янських, балтійських, германських і романських мов: семантичні та словотвірні зв’язки і процеси [Indoêvropejs’ka spadščyna v leksyci slovjans’kych, baltijs’kych, germans’kych i romans’kych mov: semantyčni ta slovotvirni zv’jazky i procesy], відп. ред. В. П. Пономаренко [vidр. Red. V. P. Рonomarenko], Київ: Видавничий дім Дмитра Бураго [Kyjiv: Vydavnyčij dim Dmytra Buraho], 208–218. Nevskaja Lidija G. 1977: Невская, Лидия Г. Балтийская географическая терминология (к семантической типологии) [Baltijskaja geografičeskaja terminologija (k semantičeskoj tipologiji)], Москва: Наука [Moskva: Nauka]. 172 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Nevskaja Lidija G. 1982: Невская, Лидия Г. Семантика дома и смежных представлений в погребальном фольклоре [Semantika doma i smežnyh predstavlenij v pogrebal’nom folklοre]. – Балто-славянские исследования – 1981 [Balto-slavianskie issledovanija – 1981], отв. ред. В. В. Иванов [otv. red. V. V. Ivanov], Москва: Наука [Moskva: Nauka], 106–121. Nikоvskij Andrij 1927: Ніковський, Андрій. Словник українсько–російський [Slovnyk ukrajinsko–rosijskyj], Київ: Горнo [Kyjiv: Hornо]. Nomys Matvij T. 1993: Номис, Матвій Т. Українські приказки, прислів’я і таке інше [Ukrajinski prykazky, pryslivja i take inše], упоряд., приміт. та вступна ст. М. М. Пазяка [uporjad., prymit. ta vstupna st. M. M. Pazjaka], Київ: Либідь [Kyjiv: Lybid’]. Opuškevyč Mychajlo J. 1984: Онишкевич, Михайло Й. Словник бойківських говірок 1 (А–Н) [Slovnyk bojkivskych hovirok 1 (A–N)], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka]. Popowska–Taborska Hanna 1991: Z rozważań nad językowymi związkami prusko–pomorskimi. – Rocznik Slawistyczny 47(1), 59–67. Sławski Franciszek 1974: Zarys słowotwórstwa prasłowiańskiego. – Słownik prasłowiański 1 (A–B), pod red. F. Sławskiego, Wrocław, Warszawa etc.: Wydawnictwo Polskiej akademii nauk, 43–141. Sławski Franciszek 1976: Zarys słowotwórstwa prasłowiańskiego (ciąg dalszy). Słownik prasłowiański 2 (C–DАVBNOTA), pod red. F. Sławskiego, Wrocław, Warszawa etc.: Wydawnictwo Polskiej akademii nauk, 13–60. Sławski Franciszek, ed., 1979: Słownik prasłowiański 3 (DAVbNЬ–ДОБЬРАТИ), pod red. F. Sławskiego, Wrocław, Warszawa etc.: Wydawnictwo Polskiej akademii nauk. Slovar’ 1966 – Словарь русских народных говоров [Slovar’ russkich narodnych govorov] 2 (Ба–Блазниться) [(Ba–Blaznit’sja)], гл. ред. Ф. П. Филин [gl. red. F. P. Filin], Москва, Ленинград: Наука [Moskva, Leningrad: Nauka]. Slovnyk 1979: Словник гідронімів України [Slovnyk hidronimiv Ukrajiny], Київ: Наукова думка [Kyjiv: Naukova dumka]. Smoczyński Wojciech 2019: Słownik etymologiczny języka litewskiego, współpraca redakcyjna M. Osłon, wydanie drugie, poprawione i znacznie rozszerzone, na prawach rękopisu. Available at: www.rromanes.org/pub/alii/Smoczyński W. Słownik etymologiczny języka litewskiego.pdf. Subačius Giedrius, par., 1993: Didysis lenkų–lietuvių kalbų žodynas 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Straipsniai / Articles 173 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN Svenсickyj Ilarion 1912: Свенціцький, Іларіон. Похоронні голосіння [Pochoronni holosinnja]. – Етнографічний збірник Наукового товариства імені Шевченка [Etnografičnyj zbirnyk Naukovoho tovarystva imeni Ševčenka] 31–32, Львів: Друкарня НТШ [L’viv: Drukarnja NTŠ], 1–129. Toporov Vladimir N. 1985: Топоров, Владимир Н. Мифологизированные описания обряда трупосожжения и его происхождение у балтов и славян [Mifologizirovannye opisanija obrjada truposоžženija i ego proischoždenie u baltov i slavjan]. – Конференция «Балто-славянские этнокультурные и археологические древности. Погребальный обряд»: тезисы докладов [Konferencija “Balto-slavjanskie ètnokul’turnye i archeologičeskie drevnosti. Pogrebal’nyj obrjad”: tezisy dokladov], Москва: Институт славяноведения и балканистики АН СССР [Moskva: Institut slavjanovedenija i balkanistiki AN SSSR], 95–107. Toporov Vladimir N. 2010a: Топоров, Владимир Н. Балтийские и славянские данные о бобре в мифологической перспективе (опыт реконструкции) [Baltijskie i slavjanskie dannye o bobre v mifologičeskoj perspektive (opyt rekonstrukcii)]. – Исследования по этимологии и семантике 4: балтийские и славянские языки [Issledovanija po ètimologii i semantike 4: baltijskie i slavjanskie jazyki] 1, Москва: Языки славянских культур [Moskva: Jazyki slavjanskich kul’tur], 185–240. Toporov Vladimir N. 2010b: Топоров, Владимир Н. К реконструкции одного балтийского ритуального термина [K rekonstrukcii odnogo baltijskogo ritual’nogo termina]. – Исследования по этимологии и семантике 4: балтийские и славянские языки [Issledovanija po ètimologii i semantike baltijskie i slavjanskie jazyki] 2, сер. Opera etymologica. Звук и смысл [ser. Opera etymologica. Zvuk i smysl], Москва: Языки славянских культур [Moskva: Jazyki slavjanskich kul’tur], 386–397. Trautmann Reinhold 1923: Baltisch-Slawisches Wörterbuch, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Užčenko Viktor D., Užčenko Dmytro V. 1998: Ужченко, Віктор Д., Ужченко, Дмитро В. Фразеологічний словник української мови [Frazeolohičnyj slovnyk sučasnoji ukrajinskoji movy], Київ: Освіта [Kyjiv: Osvita]. Užčenko Viktor D., Užčenko Dmytro V. 2005: Ужченко, Віктор Д., Ужченко, Дмитро В. Фразеологія сучасної української мови: посібник [Frazeolohija sučasnoji ukrajinskoji movy: posibnyk], Луганськ: Альма-матер [Luhans’k: Al’ma-mater]. Užčenko Viktor D., Užčenko Dmytro V. 2013: Ужченко, Віктор Д., Ужченко, Дмитро В. Фразеологічний словник східнослобожанських і степових говірок Донбасу [Frazeolohіčnyj slovnyk schidnoslobožans’kych i stepovych hovirok Donbasu], вид. 6-е, доповн. й переробл. [vyd. 6-e, dopovn. j pererobl.], Луганськ: ЛНУ імені Тараса Шевченка [Luhans’k: LNU imeni Tarasa Ševčenka]. 174 Acta Linguistica Lithuanica XCI Lithuanian–Ukrainian Language Parallels: Etymological Relationship and Typological Similarity Zahadky – Загадки про місяць [Zahadki pro misjac’], available online. Available at: https://dovidka.biz.ua/zagadki-pro-misyats/. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija: lyginamoji tarmių fonetika ir morfologija (su 75 žemėlapiais), Vilnius: Mintis. Žalovannaja gramota 1854: Жалованная грамота Льва Даниловича князя Галицкого епископии Перемыской (1302 года) [Žalovannaja gramota L’va Daniloviča knjazja Galickogo episkopii Peremyskoj (1302 goda)]. – Хрестоматия церковнославянская и древнерусская в пользу учеников высшей гимназии [Chrestomatija cerkovnoslovenskaja i drevnerusskaja v pol’zu učenikov vyššej gimnazii], сост. Я. Головaцкий [sost. J. Golovackij], Виден: Накладом правительства [Viden: Nakladom pravitel’stva], 316–317. Želechivs’kij Jevhenij I. 1886: Желехівський, Євгеній І. Малорусько–німецький словар 1 (А–О) [Malorus’ko–nimec’kij slovar 1 (A–O)], Львів: Друкарня тов. ім. Шевченка [L’viv: Drukarnja tom. im. Ševčenka]. Želechivs’kij Jevhenij I., Nedil’skij Sofron G. 1886: Желехівський, Євгеній І., Недільський, Софрон Г. Малорусько–німецький словар 2 (П–Я) [Malorus’ko–nimec’kij slovar 2 (P–Ja)], Львів: Друкарня тов. ім. Шевченка [L’viv: Drukarnja tom. im. Ševčenka]. Lietuvių ir ukrainiečių kalbų paralelės: etimologinis ryšys ir tipologinis panašumas SANTRAUKA Straipsnis patvirtina svarbią atskirų paralelių egzistavimo lietuvių ir ukrainiečių kalbose hipotezę. Bendrų abiejų kalbų arealo ribų nebuvimas parodė, kad yra išlikę bendrų kalbos reliktų iš senųjų baltų ir slavų tarmių kalbėtojų kontaktų epochos. Lietuvių–ukrainiečių izoglosų savitumas pasirodė esąs rytų slavų ir dabartinių lietuvių protėvių glaudžios kalbinės sąveikos rezultatas teritorijoje, kurią apibrėžia Dniepro aukštupio intakų tinklas. Autoriai pateikė keleto lietuvių ir ukrainiečių kalbų sistemų lygmenų pavyzdžių – leksinio, žodžių darybos ir teksto (genetiškai bendros struktūros frazių). Bandymas identifikuoti etimologines koreliacijas leksiniu lygmeniu rodo tam tikrą teminį atitikmenų „išplitimą“, jų priklausymą keletui teminių grupių. Bendrieji pastebėjimai yra šie: bendrosios socialinės terminijos elementai (liet. draŭgalas: ukr. дрօуголик; liet. pusbrolis: senoji ukrainiečių kalba Полбрать); techniniai terminai (sen. lietuvių (?) *sovėj(a)s/*sovėj(a)s: slavų *savějnikъ; Straipsniai / Articles 175 OLEKSANDRA V. POPOVA, OLGA A. KOPUS, OLEKSANDRA O. MORHUN liet. kilpa: ukr. [чоўн]; liet. virbū̃ tvorà: ukr. вербо́ва тва́рь); bendros naujovės geografinės nomenklatūros srityje, pagrįstos genetiškai įprasta darbyne medžiaga (šaknimis, afiksais), pvz., pagal vieną modelį sudaryti priešdelio vediniai (liet. bė-: ukr. без-; liet. iš-: ukr. з-, c–). Įrodyta, kad frazeologiniai vienetai, pastovieji žodžių junginiai, turintys panašų ar identišką ideologinį krūvį, reprezentuoja tą pačią lietuvių ir ukrainiečių kalbų etimologinę sudėtį (plg. liet. akis į akį: ukr. віч на віч; liet. už akių: ukr. dial. уз очі; liet. imti į širdį: ukr. ї́нтаму в серце). Analogiškus kalbinius vienetus abiejose kalbose galima paaiškinti ir glaudžia kultūrine Lietuvos ir Ukrainos sąveika. Įteikta 2024 m. rugpjūčio 27 d. OLEKSANDRA V. POPOVA The State institution “South Ukrainian National Pedagogical University named after K. D. Ushynsky” 26, Staroporfankijska Str. 65020, Ukraine, Odesa [email protected] OLGA A. KOPUS The State institution “South Ukrainian National Pedagogical University named after K. D. Ushynsky” 26, Staroporfankijoska Str. 65020, Ukraine, Odesa [email protected] OLEKSANDRA O. MORHUN The State institution “South Ukrainian National Pedagogical University named after K. D. Ushynsky” 26, Staroporfankijoska Str. 65020, Ukraine, Odesa [email protected] 176 Acta Linguistica Lithuanica XCI