Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit An- beginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“

HARALD BICHLMEIER Lipcsei Szász Tudományos Akadémia Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-0001-1677 Kutatási területek: névtan (helynévtan), a germán nyelvek történeti fonológiája, indoeurópai nyelvészet, aljamiado szövegek. DOI: doi.org/10.35321/all91-03 ETYMOLOGIAI KIEGÉSZÍTÉSEK A „NÉHÁNY AN--NAL KEZDŐDŐ LITVÁN VÍZNEVEKRŐL ÉS BALTI NYELVEN KÍVÜLI ROKONAikról SZÓLÓ MEGJEGYZÉSEKHEZ” Az „An-An--nal kezdődő litván víznevekről és nem balti eredetű rokonaikról szóló megjegyzések” című tanulmány etimológiai kiegészítései ANNOTÁCIÓ Egy korábbi tanulmányban fikciónak minősítették a „víznévi urindoeurópai *en-/*on- gyökeret”. Következésképpen az olyan vízneveket, mint a lit. Anãtā, Anykštė, kísérletképpen az urindoeurópai *h₂en- ‘vizet merít’ gyök alapján magyarázták. Ez azonban elsősorban az anatóliai nyelvekben mutatható ki; a gyök nyugati indoeurópai nyelvekbeli folytatóinak adatai ritkák, részben kétesek. A tanulmány most e gyök egy újabb lehetséges nyugati indoeurópai, közelebbről germán folytatóját mutatja be, ezáltal megerősítve azt a feltevést, hogy a fent említett litván víznevek alapjául éppen az urindoeurópai *h₂en gyök szolgál. KULCSSZAVAK: balti hidronímia, kelta hidronímia, „óeurópai” hidronímia, fonotaktika. 66 Acta Linguistica Lithuanica XCI Etymológiai kiegészítések a „néhány An-nal kezdődő litván víznevekről és balti nyelven kívüli rokonaikról szóló megjegyzésekhez” ANNOTÁCIÓ Egy korábbi tanulmány világossá tette, hogy a „PIE *en–/*on– víznévi gyök” délibáb. Emiatt az olyan vízneveket, mint a lit. Anatà és Anýkštė, kísérletképpen a PIE *h₂en- ‘(vizet) elszállítani’ gyök alapján magyarázták. Ez a gyök azonban elsősorban az anatóliai nyelvekben folytatódik, míg e gyök nyugati indoeurópai nyelvekbeli folytatásának adatai ritkák, sőt részben kétesek. A tanulmány egy másik, e gyököt a nyugati indoeurópaiban potenciálisan folytató alakot kínál, mégpedig a germánban. Így közvetve alátámasztja azt a feltevést, hogy a fent említett litván víznevekben szintén a PIE *h₂enis gyök található. KULCSSZAVAK: balti hidronímia, kelta hidronímia, „óeurópai” hidronímia, fonotaktika. 1. Számos korábbi tanulmányban, de különösen a „Néhány An-nal kezdődő litván víznevekről és balti nyelven kívüli rokonaikról szóló megjegyzésekben” (az Acta Linguistica Lithuanica 84. számában = Bichlmeier 2021a) a következő tanulmány szerzője* számos németországi (pl. Inn, ókori Aenus) és ausztriai (pl. Enns, ókori/középkori Anisa, Anisus), továbbá litvániai (pl. a dehidronimikus rétnév: Anatà¹, a folyónév: Anýkštė, a folyónév: Anýkščiai; vö. LVŽ I 88 skk., 102) és ukrajnai (Onut; a Dnyeszter/Dnyisztró jobb oldali mellékfolyója)² víznevet vizsgált abból a szempontból, * Köszönöm a tanulmány két anonim bírálójának értékes megjegyzéseiket és útmutatásaikat. ¹ A név morfológiailag nem tisztázott véglegesen; leginkább egy óbalti *h₂en-oto– előzményből indulhatunk ki. A „kacsa” szavával, vö. lit. ántis, óporosz antis < urindoeurópai *h₂enh₂ti szavával időnként felvetett kapcsolatot valószínűleg el kell vetni; a baltiban a gégehangzó ebben a helyzetben, vagyis nem első szótagban, nem vokalizálódott. A „kacsa” szavával való kapcsolat csak akkor lenne megteremthető, ha a szó balti előtti reliktum volna, ami azonban igen valószínűtlen. ² Ez a név etimológiailag szintén nem tisztázott megfelelően, vö. Trubačëv 1968: 220, aki két lehetőséget sorol fel: először egy trák *ana–utus ‘víz nélkül’ vagy *ana–utus ‘a vízen’ összetételt (vö. Utus, Plinius Nat.hist. 3, 149), stb. (Detschew 1957: 349). Egy olyan nyelv esetében azonban, mint a trák, a lexémák jelentésének hozzárendelése gyakran kétes marad, még ha az an(a)- előtag valószínűleg a Anasamus erődnévben is megtalálható (Tabula Peutingeriana 8, 1: Anasamo), amely az Asamus folyó torkolatánál feküdt (Plinius, Nat.hist. 3, 149), mai bolgár Osâm (vö. Detschew 1957: 30). Másodszor egy szláv *onutja > ószláv onušta ‘látogatásfajta’ stb. alapjából indul ki (ESIS 586), ami a folyók elnevezésének a Baltikumban is elterjedt motívuma; vö. a lit. folyónévvel Kurpininkė, a lett mocsárnévvel Kūrpītes–purus, a lit. kūrpė, lett kurpė ‘cipő’ szavakkal (vö. Vanagas 1981: 174). Az utóbbi megoldásnál tisztázatlan marad, hová lett a joggal feltételezett palatalizáció: a folyó neve ekkor *Onuč(a) kellene, hogy legyen. – Itt (a régebbi német nyelvű szakirodalomhoz hasonlóan) Straipsniai / Articles 67 HARALD BICHLMEIER azt vizsgálja, fennállnak-e közöttük etimológiai kapcsolatok – és ha igen, milyenek³ E vizsgálatok eredménye háromféle volt: egyrészt az, hogy a közép-európai nevek leginkább kelta eredetűek, és valószínűleg az urindoeurópai *pen- ‘mocsár, lassan folyó víz’ gyökre vezethetők vissza; másrészt az, hogy a névtani szakirodalomban kísértő „*en-/*on- víznévi gyök” éppen hogy fantazma (amelyet még az IEW 311 skk. sem említ), olyan szellem, amelyet Krahe kiengedett a palackból, és egyszerűen nem akar oda visszatérni: az e gyök létezésének érveiként felhozott valamennyi lexéma értéktelen, mivel a köznevek minden esetben olyan kelta szavak, amelyek a szabályos hangváltozás során elveszíthették a szókezdő urindoeurópai *p hangot, vagy olyan nevek, amelyek egykor biztonsággal keltának tekinthető, illetve legalábbis egy ideig esetleg kelta megszállás alatt álló területről származnak, így rájuk ugyanaz vonatkozik, mint a köznevekre. És még ha a gyökeret modern módon urindoeurópai *h₁en(H)- alakban vennénk is fel, a probléma akkor sem oldódna meg, mivel továbbra sincsenek olyan köznevek, amelyeket kizárólag az urindoeurópai *h₁en(H)- alapján kellene etimologizálni. Harmadrészt az is megmutatkozott, hogy ebben az összefüggésben egy másik gyök is szerepet játszhat, mégpedig az urindoeurópai *h₂en- ‘(vizet) merít’: ez a gyök elméletileg minden olyan név (és szemantikailag megfelelő köznév) alapjául szolgálhat, amelynek előzménye ókelta *an- (< urindoeurópai *h₂en-), ősgermán/óbalti/ősszláv *an- (< urindoeurópai *h₂en-/*h₂on-) vagy ókelta *on- (< urindoeurópai *h₂on-) kezdőhanggal rendelkezett. A bevezetőben említett nevek közül ez éppen az Enns/Anisa, a lit. Anatà, Anýkštė stb., valamint az ukrán Onut esetében áll fenn. Nem szabad túlságosan szem előtt tartani a gyök szótárakban megadott jelentését – Európa legősibb rétegeinek víznevei szempontjából az a fontos, hogy az alapul szolgáló gyök olyan valamit jelentsen, ami valamiképpen kapcsolatba hozható a vízzel, illetve a vízfolyásokkal. 2. Az egész érvelésben központi szerepet játszott a gall glossza is: anam gl. paludem, amely Endlicher több kéziratban fennmaradt glosszáriumából származik (a legkorábbi csak Kr. u. 796-ra datálható). E glosszárium megbízhatóságát számos romlott szöveghely miatt azonban a szakirodalom – amely többnyire az ominózus „*en-/*on- vízgyökérrel” operál – inkább egy óarchaikus, ósszláv előzményből, *h₂en-ont-o, indult ki. ³ További tanulmányok, amelyekben a probléma részszempontjait tárgyalják: Bichlmeier 2010: 34 sk.; 2018; 2020: 27 sk.; 2021b; 2021c; 2023a: 50–52; 2023b: 56–59; Bichlmeier, Zimmer 2022: 59, 30. jegyzettel, 107 sk. 68 Acta Linguistica Lithuanica XCI Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ nagyon eltérően ítélik meg. Bár a gall. anam szemantikailag jól illeszkedik az urindoeurópai *pen gyökből képzett többi köznévhez és névhez (ezért „mindig is” létrehozták a kapcsolatot), hangtani szempontból továbbra is problematikus: ha nem történt valamiféle elírás vagy a végződés különleges hangfejlődése, akkor a szó a gall. *anā-. akkuzatívusz egyes számú alakja. Ha az urindoeurópai *pen gyökhöz tartozik, ez az alak egy ókelta *nā- < ókelta előtti *pn̥-ā-. előzményt kíván meg. Egy ilyen fejlődés ellentmond a fonotaktika valamennyi szabályának; már az ókelta előtti *pn̥-ā alak sem létezhetett így, hanem inkább *pnā alakban kellett volna megjelennie, majd ókeltává *(φ)nā kellett volna fejlődnie (erről részletesebben lásd alább).⁴ E dilemmából kiutat éppen az a feltevés kínált, hogy a szó alapjául urindoeurópai *h₂en-eh₂- > előkelta *anā- > ókelta *anā szolgál. Ezzel kapcsolatban azonban kétségtelenül problémát jelentett, hogy az urindoeurópai *h₂en gyök csak az anatóliaiban, hettita ḫan-i/ḫan- ‘(vizet) merít’ alakban adatolt teljes bizonyossággal, amelyhez a DUGḫaneššar c. ‘merítőedény’ képzett alak is tartozik⁵, ezenkívül kevésbé biztosan/talán az örm. hanem ‘kivesz/elvisz, kihoz, megragad’ alakban⁶, valamint talán az „etimológiailag szintén vitatott gör. ἄντλος m. ‚hajófenékvíz, fenékvíz‘ alakban is (ha < *h₂n̥-tlo-, amit merítenek‘?).“⁷ Így a gall szó és a hettita szópár között biztos kapcsolat adódik, egy görög szóval bizonytalan, egy örmény szóval pedig kétséges kapcsolat. Szép volna, és jelentősen alátámasztaná az etimológiát, ha ezenfelül a nyugati indoeurópaiból is rendelkezésre állna egy szóval való biztos kapcsolat. Ilyen kapcsolat valóban létezhet: a nyugati germánban van egy kis szócsoport, amely egy ősgermán *unþī-, *unþiō nőnemű ‘hullám, hab’ előzményt tesz fel; ezek: ófelnémet und(e)a nőnemű ‘hullám, ár’ (a 8. századtól adatolt, például az Abrogansban is), közép-felnémet ünde, unde erős/gyenge nőnemű ‘hullám, ár’, kora újfelnémet unde, ünde nőnemű ‘ár, hab, hullám’⁸, óalnémet ūthia, ūdia nőnemű ‘hullám, hab’, ⁴ Lásd e problémáról részletesen például Bichlmeier 2021a: 201 sk. ⁵ Vö. HEG I 144 sk., 148; EDHIL 281 sk. ⁶ Vö. EDAIL 389, 636 sk.; ha nem < urindoeurópai *senh₂- (vö. e gyökről LIV² 532 sk.). ⁷ Vö. GEW I 114 (egy régebbi, ma általánosan elutasított, az urindoeurópai *semh₂- ‘merít’ gyökön alapuló etimológiával; vö. e gyökről LIV² 531); DÉLG 89, 1272 (továbbá a gör. ἄν(α)- + urindoeurópai *telh₂- ‘felemel’ etimológiájával; vö. e gyökről LIV² 622 sk.); EDG I 109 (kapcsolat a hett. ḫan- alakkal). ⁸ Az ófelnémetben adatolt alakok némelyikével azonos hangzású lat. unda nőnemű ‘hullám, hab’ teljesen különálló; a hangzásazonosság és a gyakorlatilag azonos jelentés ellenére Straipsniai / Articles 69 HARALD BICHLMEIER ófrank unda nőnemű ‘áramlás’, közép-holland onde, unde nőnemű ‘folyam, áramlás’, óangol ýð nőnemű ‘hullám, ár, tenger, óceán’; óészaki uðr, unnr nőnemű ‘hullám, hab’, újizlandi unnur nőnemű ‘ua.’.⁹ Az ősgermán *unþi-/*unþijō óősgermán *(H)unt(ii)ō vagy *(H)unþ(ii)o alakra megy vissza. Ehhez legalább a következő gyökök jöhetnek elvileg alapul, illetve ezeket használták már az etimologizálás során: ha a *t a képző része: 1) urindoeurópai *h₂en- ‘(vizet) merít’, 2) urindoeurópai *h₂/₃u̯en- ‘meggörbül’; ha a *t a gyök része: 3) urindoeurópai *ned- ‘nedves lenni/válni’ < ‘zúgni, dübörögni’. Az (anatóliai nyelvészeti) szakirodalomban a 2. változatot részesítik előnyben, és rendszeresen kapcsolatot teremtenek a hett. ḫuu̯a(n)ḫueššar semlegesnemű ‘hullám’, ḫuu̯anḫuu̯analaš ‘egy testrész’, palaic. ḫuwaṇḫuwaṇi- ‘mellkas’, kš. luw. ḫūwaṇḫuwaṇala- ‘?’ alakokkal. E magyarázat szerint a germán szó az urindoeurópai *h₂/₃u̯n-t(ii)o- alakra megy vissza, tehát a ‘hullám’ jelentése ‘(meg)duzzadt víz’-ként értelmezhető. Ez a megoldás azonban nem veszi figyelembe, hogy az urindoeurópai nyelv fonotaktikai szabályai szerint a feltételezett urindoeurópai *h₂/₃u̯n-t(i)o- előzmény vokalizációjának szabályosan kellett volna végbemennie, aminek következtében ősgermán *u̯unþ(ii)ō alakot várnánk (vö. például urindoeurópai *urǵ- ‘dolgozik’ > ősgermán *uurkin gót waúrkjan ‘dolgozni’, urindoeurópai *u̯lH- > ősgermán *u̯ulin gót wulan ‘hullámzik’). Az utóbbi lexémák mellett mindig állnak teljes fokú gyökkel rendelkező szóalakok is, amelyek alapvetően elősegíthették a szókezdő *u megőrzését, míg ilyen alakok az óősgermán/urindoeurópai *h₂/₃u̯n-t(i)o- mellett nem ragadhatók meg; a kiinduló alak szabálytalan vokalizációjának problémája azonban megmarad. A szakirodalomban elszórtan megtalálható az urindoeurópai *net- gyökkel való kapcsolat is, amely állítólag az urindoeurópai *ned- ‘nedves lenni/válni’ változata; ebben az esetben óősgermán *n̥t-(i)o állna az alapul. Mivel *net gyök egyébként nem ragadható meg, vagyis egy ilyen gyök feltételezése teljesen ad hoc jellegű, ez a megoldás kiesik. Az ősgermán *unþi-/*unþijō számára tehát óősgermán *h₂n-t(i)o is feltehető volna, ami azonban szemantikai szempontból szintén problematikus etimológiailag egyáltalán nem függ össze az ófelnémet unda, undea alakokkal (vö. LatEW II 816 sk.; DÉLL 746; EDLIL 641). ⁹ Schützeichel 2012: 349; Starck, Wells 1971–1990: 667; Schützeichel, szerk., 2004 X 173; MH II 1775; Götze 1920: 216; Baufeld 1996: 234; DW XXIV 433 sk.; EDPG 560 sk.; Tiefenbach 2010: 433; Berr 1971: 336 (s.v. sēo–ūdia); Lasch, Borchling 1928-tól III 205 sk. (unde¹); ONW s.v. unda; Verwijs, Verdam 1885–1941 III 539; V 306 (onde¹); VIII 851 (unde¹); Holthausen 1974: 413; Bosworth 1898: 1301; Toller 1921: 753; de Vries 1962–1977: 632, 635 (unnr³); Jóhannesson 1956: 129; Jónsson 1931: 577, 582 sk. (unnr⁴); Magnússon 1995: 1088 (unnur²) (a források a lábjegyzetben tematikus sorrendben szerepelnek). 70 Acta Linguistica Lithuanica XCI Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ elmozdulást tenne szükségessé: ‘merítendő/merített víz’ > ‘ár’ > ‘hullám’? Mindhárom javaslat ezenfelül hangsúlyos, gyenge fokú gyökeret kíván meg. Ez magyarázható a hangsúly visszahúzódásával az eredetileg végig hangsúlyos, és így a szó fejlődésének korai szakaszában a gyökben automatikusan gyenge fokú igei melléknév főnevesítésekor. Egyik magyarázat sem nélkülözheti a különleges feltevéseket. 3. Mi következik ebből? Miután tehát a „*en-/*on- víznévi gyök” fikciónak bizonyult, még akkor is, ha megfelelő módon urindoeurópai *h₁en(H)- alakban rekonstruálnánk, a balti és szláv nevek valószínű alapjaként így az ősgermán *h₂en- ‘(vizet) meríteni’ marad. Ennek a gyöknek talán a kelta és talán a germán nyelvben is vannak folytatói: a gall. anam és az óír an ‘víz, vizelet’ talán éppen ezen a gyökön alapul, mivel e szavak hagyományos levezetése az urindoeurópai *penn gyökből csak a fonotaktikára vonatkozó külön feltevésekkel lehetséges. Az urindoeurópai *h₂en gyök nyugati indoeurópai nyelvekben való létezését talán a germán is alátámasztja: az ősgermán *unþī-, *unþiō- ‘hullám, taraj’ az urindoeurópai *h₂en alapján ellentmondásmentesen magyarázható (urindoeurópai *h₂n̥-t[i]ō- → előősgermán *h₂n̥-t[i]ō- → ősgermán *unþ[i]a-), miközben az egyébként előnyben részesített, urindoeurópai *h₂/₃u̯n-t(i)ō előalakot az urindoeurópai *h₂/₃u̯en- ‘domborodik’ gyökhöz a germánban a hangváltozási törvények szerint ősgermán *u̯unp(ij)a- alakra kellett volna fejlődnie, amit azonban a ténylegesen adatolt szóalakok nem tükröznek. Bár végső soron nincs döntő bizonyíték, az a tény, hogy legalábbis növekszik annak valószínűsége, hogy az urindoeurópai *h₂en gyök a nyugati indoeurópaiban is jelen volt, közvetve annak valószínűségét is növeli, hogy nemcsak az ausztriai Anisa/Enns víznév, hanem az ukrán Onut és a lit. Anatā, Anýkštė stb. víznevek alapjául is szolgál. Straipsniai / Articles 71 HARALD BICHLMEIER IRODALOM Baufeld Christa 1996: Kis ófelnémet szótár. A kora újfelnémet költészet és szakirodalom lexikája, Tübingen: Max Niemeyer Verlag. Berr Samuel 1971: Etimológiai glosszárium az óalnémet Heliandhoz, European University Papers, Ser. 1: Német nyelv és irodalom, 33, Bern, Frankfurt: Herbert Lang & Co. Ltd. Bichlmeier Harald 2010: Bajor–osztrák hely- és víznevek indoeurópai nyelvészeti szempontból. – Blätter für oberdeutsche Namenforschung 46, 3–63. Bichlmeier Harald 2018: Az Inn nevéhez: Ismert és elfeledett dolgok. – Namenkundliche Informationen 109/110, 53–62. Bichlmeier Harald 2020: Kutatási jelentés: Európa (közép-)európai régebbi nyelvi rétegeinek helynévtana (I. rész): Wiesinger, Peter és Greule, Albrecht: Bajorok és románok. A kora középkori etnikumok viszonyáról a nyelvészet és névkutatás szempontjából. Narr Francke Attempto Verlag Tübingen, 2019. 250 oldal. Keménykötésű, 49,99 EUR. ISBN: 978-3-7720-8659-5. – Kratylos 65, 1–85. DOI: doi.org/10.29091/KRATYLOS/2020/1/1/. Bichlmeier Harald 2021a: Megjegyzések néhány An-nal kezdődő litván víznévről és balti nyelven kívüli rokonaikról. – Acta Linguistica Lituanica 84, 190–219. DOI: doi.org/10.35321/all84-09. Bichlmeier Harald 2021b: Az Inn folyónév, Occam borotvája és a modern indoeurópai nyelvészet. – Zeitschrift für celtische Philologie 68, 15–38. Hozzáférés: https://www.degruyter.com/document/doi/10.1515/zcph-2021-0003/html. DOI: doi.org/10.1515/zcph-2021-0003. Bichlmeier Harald 2021c: Két kísértetgyök a balti víznévtanban: PIE *(h₁)leik és *en-/*on-. – Akadémikus Jānis Endzelīns 148. születésnapjának emlékére rendezett „Balti nevek: a régi időktől napjainkig” nemzetközi tudományos konferencia. Tézisek. / „Balti nevek: a múlttól a jelenig” nemzetközi tudományos konferencia az akadémikus Jānis Endzelīns 148ᵗʰ évfordulójának megünneplésére. Kivonatok, szerk. K. Mežapuķe, D. Streļevica-Ošiņa, L. Balode, Riga: Lett Egyetem Lett Nyelvi Intézete, 7–38. DOI: doi.org/10.22364/ajeszk.2021.bosm. Bichlmeier Harald 2023a: Indoeurópai nyelvészeti megjegyzések az osztrák Enns víznévhez. – Österreichische Namenforschung 49, 41–70. Bichlmeier Harald 2023b: Gondolatok a modern módszertanról és a kísértetgyökerekről az „óeurópai” és balti névkutatásban / Pārdomas par modernu metodoloģiju un spoku saknēm „seneiropēšu“ un baltu onomastikā. – Linguistica Lettica 31(2), 34–67. Hozzáférés: https://lavi.lu.lv/wp-content/uploads/2024/05/Linguistica_Lettica_31.2-1.pdf. 72 Acta Linguistica Lithuanica XCI Addenda etymologica zu den „Anmerkungen zu einigen mit Anbeginnenden litauischen Gewässernamen und ihren außerbaltischen Verwandten“ Bichlmeier Harald, Zimmer Stefan 2022: A kelta folyónevek a német nyelvterületen. A Német víznévkönyvhöz írt keltológiai–indoeurópai nyelvészeti kommentár, A. Dicklberger négy térképével, Münchener Studien zur Sprachwissenschaft, 32. melléklet, Dettelbach: Verlag J. H. Röll. Bosworth Joseph 1898: Angolszász szótár, szerk. és bőv. T. N. Toller, Oxford: Oxford University Press. DÉLG – Chantraine Pierre. A görög nyelv etimológiai szótára. A szavak története, új kiadás, Párizs: Klincksieck, 2009. DÉLL – Ernout Alfred, Meillet Antoine. A latin nyelv etimológiai szótára: a szavak története, a J. André által kiegészítésekkel és javításokkal ellátott 4. kiadás utánnyomása, Párizs: Klincksieck, 2001. Detschew Dimiter 1957: A trák nyelvi maradványok, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Filozófiai–Történeti Osztály, A Balkán-bizottság kiadványai, Nyelvészeti Osztály, 14, Bécs: R. M. Rohrer megbízásából. de Vries Jan 1962–1977: Óészaki etimológiai szótár. 2., javított kiadás, Leiden: Brill. EDG – Beekes Robert S. P. A görög nyelv etimológiai szótára, L. van Beek közreműködésével, Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat, 10, Leiden, Boston: Brill, 2010. EDAIL – Martirosyan Hrach. Az örmény örökölt lexikon etimológiai szótára, Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat, 8, Leiden, Boston: Brill, 2010. EDHIL – Kloekhorst Alwin. A hettita örökölt lexikon etimológiai szótára, Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat, 5, Leiden, Boston: Brill, 2008. EDLIL – de Vaan Michiel. A latin és más itáliai nyelvek etimológiai szótára, Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat, 7, Leiden, Boston: Brill, 2008. EDPG – Kroonen Guus. A protogermán etimológiai szótára, Leideni indoeurópai etimológiai szótársorozat, 11, Leiden, Boston: Brill, 2013. ESJS – Havlová Eva és mtsai. Az óegyházi szláv nyelv etimológiai szótára 1–14, Prága: Academia, 1989–2008; 15–21, Brno: Tribun EU, 2010–2022. DW – Grimm Jacob, Grimm Wilhelm és mtsai.. Német szótár, 1–16. kötet (és forrásjegyzék, 1971), Lipcse: S. Hirzel, 1854–1954. [Az első kiadás utánnyomása, 1–33. kötet, München: dtv 1999] Strajpsniai / Articles 73 HARALD BICHLMEIER GEW – Frisk Hjalmar. Görög etimológiai szótár, 3 kötet, Indogermanische Bibliothek: 2. sorozat, szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1960–1972. Götze Alfred 1920: Kora újfelnémet glosszárium. Második, jelentősen bővített kiadás, Kis szövegek előadásokhoz és gyakorlatokhoz, 101, Bonn: A. Marcus und E. Weber’s Verlag. HEG – Tischler Johann. Hettita etimológiai glosszárium, G. Neumann, E. Neu közreműködésével, Innsbrucki nyelvészeti hozzájárulások, 20, Innsbruck: az Innsbrucki Egyetem Nyelvészeti Intézete, 1977–2016 Holthausen Ferdinand 1974: Óangol etimológiai szótár, 3., változatlan kiadás, Germán könyvtár, 2. sorozat: szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. IEW – Pokorny Julius. Indoeurópai etimológiai szótár 1, München, Bern: Francke, 1959. Jóhannesson Alexander 1956: Izlandi etimológiai szótár, Bern: Francke. Jónsson Finnur 1931: Lexicon poeticum antiquæ linguæ septentrionali / A norvég–izlandi skaldanyelv szótára, 2. kiadás, Koppenhága: S. L. Møllers bogtrykkeri. Lasch Agathe, Borchling Conrad 1928-tól: Közép-alnémet kéziszótár, 3 kötet, Neumünster: Wachholtz. LatEW II – Walde Alois, Hoffmann Johann Baptist. Latin etimológiai szótár, 2 kötet, Indogermanische Bibliothek: 1. osztály, indoeurópai tankönyvek és kézikönyvek gyűjteménye, 2. sorozat, szótárak, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag, 1930–1954. LIV² – Az indoeurópai igék lexikona, H. Rix vezetésével, M. Kümmel, T. Zehnder, R. Lipp, B. Schirmer közreműködésével, Wiesbaden: Reichert, 2001. LVŽ I – Litván helynévszótár 1 (A–B), szerkesztőbizottság: L. Balode, V. Blažek, G. Blažienė, V. Kardelis, A. Ragauskaitė, S. Temčinas, J. Udolph, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója, 2008. Magnússon Ásgeir Blöndal 1995: Íslensk orðsjafabók 3., verb. Aufl. Reykjavík: Orðabók Háskólans. MH – Lexer Matthias. Közép-felnémet kéziszótár. Egyúttal kiegészítés és alfabetikus mutató a Benecke–Müller–Zarncke-féle közép-felnémet szótárhoz, 3 kötet, Lipcse: S. Hirzel, 1872–1878. 74 Acta Linguistica Lithuanica XCI Etymológiai kiegészítések a „néhány An-nal kezdődő litván víznevekről és balti nyelven kívüli rokonaikról szóló megjegyzésekhez” ONW – Óholland szótár. Hozzáférés: http://www.inl.nl/onderzoek-a-onderwijs/lexicologie-a-lexicografie/onw. Schützeichel Rudolf, szerk., 2004: Althochdeutscher und Altsächsischer Glossenwortschatz, számos hazai és külföldi tudós közreműködésével feldolgozva, 12 köt., Tübingen: Niemeyer. Schützeichel Rudolf 2012: Althochdeutsches Wörterbuch, 7., átdolgozott és javított kiad., Berlin, Boston: Walter de Gruyter. Starck Taylor, Wells John Christopher 1971–1990: Ófelnémet glosszárium (a valamennyi nyomtatott ófelnémet és rokon glosszához tartozó lelőhelymegjelölésekkel), Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag. Tiefenbach Heinrich 2010: Altsächsisches Handwörterbuch. A Concise Dictionary of Old Saxon, Berlin, New York: Walter de Gruyter. Toller T. Northcote 1921: An Anglo-Saxon Dictionary. Supplement, Oxford: Oxford University Press. Trubačëv Oleg N. 1968: Nazvanija rek pravoberežnoj Ukrainy, Moszkva: Nauka. Vanagas Aleksandras 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas. Verwijs Eelco, Verdam Jacob 1885–1952: Middelnederlandsch woordenboek, 11 köt. ’s-Gravenhage: Martinus Nijhoff. Straipsniai / Articles 75 HARALD BICHLMEIER A „Pastabos dėl kelių lietuvių vandenvardžių, prasidedančių An-, ir jų neb altiškos kilmės gim inaičių” című cikk etimológiai kiegészítései ÖSSZEFOGLALÁS Egy korábbi cikkben a víztesteket megnevező óindoeurópai *en–/*ongyököt – [„Gewässerwurzel urindg. *en–/*on-”] – tévesen fikciónak tekintették. Emiatt az olyan vízneveket, mint a lit. Anatà, Anykštė, az óindoeurópai *h₂en- „vizet merít” jelentésű gyök alapján kísérelték meg magyarázni, amely lényegében az anatóliai névanyagban jellemző. Az ebből származó gyökök tanúságai a nyugati indoeurópai areában ritkák, és olykor kétségesek is. A jelen cikk e gyök későbbi képződményeit mutatja be, amelyeket a nyugati indoeurópai, ezúttal germán areában találtak. Ezek megerősítik azt az állítást, hogy az említett litván víznevek alapját az óindoeurópai *h₂en-. gyök alkotja. Beérkezett 2024. július 23-án. HARALD BICHLMEIER Lipcséi Szász Tudományos Akadémia, jénai munkahely: Az ófelnémet etimológiai szótára Zwätzengasse 12a D–07743 Jena [email protected] Martin Luther Halle-Wittenbergi Egyetem, Orientalistikai Intézet, Indogermán és Általános Nyelvészeti Szeminárium, Ludwig-Wucherer-Str. 2 D–06108 Halle (Saale) [email protected] 76 Acta Linguistica Lithuanica XCI