On the Meaning of the Lithuanian Preposition po: A Cognitive Perspective

Acta Linguistica Lithuanica 2026, 94. kötet, 1–19. o. Tartalomjegyzék hivatkozása / Turinio nuoroda ISSN 2669–218X (online / elektronikus) A LITVÁN ELÖLJÁRÓSZÓ JELENTÉSÉRŐL po: KOGNITÍV PERSPEKTÍVA A litván elöljárószó po jelentése: kognitív perspektíva IEVA STASIŪNAITĖ Vilniusi Egyetem E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0001-6787-2602 Kutatási területek: elöljárószó-szemantika, akadémiai írás. https://doi.org/10.35321/all94-10 ÖSSZEFOGLALÓ A kognitív nyelvészetben igen kiterjedt kutatás folyik az elöljárószók jelentéséről. A litván po „alatt” azonban továbbra is inkább intuitív magyarázatokra, semmint korpuszalapú bizonyítékokra támaszkodik, ami a kutatás hagyományos irányát tükrözi. Ezért a jelen tanulmány célja: (1) az elöljárószó elsődleges jelentésének azonosítása; (2) kiterjesztéseinek, illetve fő használattípusainak vizsgálata fizikai és nem fizikai kontextusokban; valamint (3) az eltérő státuszú megállapított jelentések hálózat formájában történő összekapcsolása. A Kortárs Litván Nyelv Korpuszának szépirodalmi szegmenséből származó, po-t tartalmazó 1000 konkordanciasort vizsgáltunk. Az elsődleges jelentés azonosításához, valamint a jelentések és kontextuális változataik elkülönítéséhez a Principled Polysemy Modelt (Tyler, Evans 2003) alkalmaztuk. A kontextuális támpontok szintén jelentős szerepet játszottak. Az eredmények azt mutatják, hogy az elsődleges jelentés, amely azon protoszínán alapul, amelyben a Figura az Alap alatt helyezkedik el, létrehozza az elöljárószó többi jelentését. Ezek közül némelyik konkrét – az F és G típusai, valamint geometriai és/vagy funkcionális kapcsolataik különböztetik meg őket –, míg a többi kiterjesztés absztrakt és metaforikusan motivált. A tanulmány azt is vizsgálja, hogyan lép kölcsönhatásba a po jelentése az általa kormányzott főnévi esetekkel. KULCSSZAVAK: litván elöljárószó po, konkrét és absztrakt jelentések, principled polysemy. ANNOTÁCIÓ A kognitív nyelvészetben jelentős figyelmet fordítanak a flektáló nyelvek elöljárószó-szemantikájára. A jelen tanulmány három célt tűz ki: (1) a figura- és alaptípusok, valamint geometriai és/vagy funkcionális kapcsolataik alapján a po elsődleges jelentésének meghatározását; (2) az elöljárószó fizikai és absztrakt térhez kapcsolódó további jelentéseinek elkülönítését; valamint (3) motivációs kapcsolataik vizsgálatát. A Kortárs Litván Nyelv Szövegkorpuszának szépirodalmi regiszteréből származó, az elöljárószóval ellátott 1000 konkordanciasort elemeztünk. A kutatásban a principled polysemy elemzési modelljét (Tyler, Evans 2003) alkalmaztuk, továbbá figyelembe vettük a po használati gyakoriságának viszonylag állandó megjelenéséhez kapcsolódó kontextuális jegyeket. Megállapítottuk, hogy az elsődleges jelentésből – amely ahhoz a protoszínához kapcsolódik, amelyben a figura az alap alatt helyezkedik el – az elöljárószó további öt jelentése levezethető. Ezek némelyike konkrét, a többi pedig absztrakt és konceptuális metaforák által motivált. A tanulmány röviden azt is tárgyalja, hogyan lép kölcsönhatásba a po jelentése az elöljárószó által kormányzott esetekkel. KULCSSZAVAK: litván elöljárószó po, konkrét és absztrakt jelentések, principled polysemy. Copyright © 2026 Ieva Stasiūnaitė. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, és a Creative Commons Attribution Licence feltételei szerint kerül terjesztésre; a licenc korlátozás nélkül engedélyezi a felhasználást, terjesztést és sokszorosítást bármely adathordozón, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Išleido Lietuvių kalbos institutas. Šis straipsnis yra atviros prieigos, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atkurti turinį bet kokioje laikmenoje, nurodant autorių ir šaltinį. Beérkezett: / Gauta: 2025–11–06. Elfogadva: / Priimta: 2026–04–13. 1 1. BEVEZETÉS A jelen tanulmány az elöljárószó-szemantika kognitív irányzatú kutatásához kíván hozzájárulni a litván po „alatt” vizsgálatával, amely prototipikusan a vertikális tengelyre való utalást magában foglaló, leginkább kidolgozott részhalmazok egyikéhez tartozik (lásd még a vertikális teret Dirven 1993: 74). Bevonása a kutatásba nem véletlenszerű, hanem tudatos döntés volt, amelyet az elöljárószó szemantikai gazdagsága és sokoldalúsága indokolt, s ez több kutatási irányt eredményezett. Jonas Šukys (1998: 538) például hagyományosabb módon kezeli a po-t, és a kortárs litvánban való térbeli, időbeli és disztributív használatára, valamint az esetvonzással kapcsolatos preskriptív megjegyzésekre összpontosít. Vytautas Ambrazas (2005: 444; 2006: 300) ezzel szemben a szekvenciális, fokozatos és mozgást kifejező jelentésekkel, továbbá a szomszédság finomabban elkülönített jelentéseivel bővíti az elemzést, történeti és nyelvjárási bizonyítékokat is szolgáltatva. A litván lexikográfiai források – noha leíró ambícióik eltérnek – szintén fontos szerepet játszanak a po szemantikai terjedelmének feltérképezésében. A Kortárs Litván Nyelv Szótára (DLKŽₑ 2021, a továbbiakban) például gazdaságosabb megközelítést alkalmaz, és a szó használatát néhány jelentésre (hely, idő, mód, eloszlás stb.) sűríti, mindegyiket néhány reprezentatív példával illusztrálva. A Litván Nyelv Szótára (LKŽₑ, a továbbiakban) ezzel szemben kiterjedt adatokat közöl a nyelvjárásokból, régebbi szövegekből, folklórból, vallási diskurzusból és idiomatikus használatból, ezáltal a teljességet és az empirikus dokumentációt helyezve előtérbe. Bár ezek a művek értékes osztályozási és leíró felismeréseket nyújtanak, a po jelentéseit különálló kategóriákként, nem pedig radiális hálózatként kezelik. Más szóval a lexikográfusok mintha feltételeznék, hogy az elöljárószó jelentése túlságosan összetett és rendszertelen ahhoz, hogy egymással összefüggő struktúraként lehessen ábrázolni. A kognitivisták, akik az elöljárószói jelentéseket motivált kiterjesztéseknek, nem pedig elszigetelt jelentéseknek tekintik, szintén nehézségekkel szembesülnek, különösen korai kutatásaikban. Inesa Šeškauskienė (2001) például a po és litván közeli szinonimája, a žemiau, valamint ezek elsődleges angol fordítási megfelelői, az under és az below tárgyalásakor amellett érvel, hogy a szótárakban és a nyelvészeti szakirodalomban szereplő általános fogalmak (pl. „alacsonyabban, mint”) gyakran pontatlanok vagy túlságosan leegyszerűsítők. Ezért nemcsak a geometriát hangsúlyozza, hanem a funkcionális kapcsolatokat, illetve a kettő kölcsönhatását is az elemek szemantikai értelmezésében; ez a megközelítés azonban csak konkrét jelentéseikre alkalmazható. A po elsődleges fordítási megfelelőiről és szinonimáikról szóló további tanulmányok további nehézségeket tárnak fel. Barbara Wege (1991) például a below-t tárgyalja, de szükséges és elégséges feltételek alapján ellenállónak találja az elemzéssel szemben. John R. Taylor (1993) és René Dirven (1993) számos angol elöljárószó poliszémiáját vizsgálva az under-rel is foglalkoznak, absztrakt jelentéseinek tárgyalása azonban vázlatos marad. Andrea Tyler és Vyvyan Evans (2003) az under és az below jelentéseit a Principled Polysemy Model szerint vizsgálják; elemzésükből azonban időnként hiányzik az a részletes érvelés, amelyet más elöljárószók tárgyalásakor alkalmaznak. Ieva Stasiūnaitė (2018; 2025) a žemiau és az below motivált poliszémiáját vizsgálja ugyanezen modell alapján, és bemutatja, hogyan vezet elsődleges jelentésük konkrét és absztrakt jelentésekhez egyaránt. Bár a megállapított jelentések csak részben fedik át a szótári szócikkeket, úgy tűnik, hogy az elveken alapuló, hálózati megközelítés rendszerezettebb leírást eredményez, mint a korábbi tanulmányok. Az inflexiós nyelvekkel kapcsolatos más kutatások, bár nem foglalkoztak a po elemmel, szintén jelentős eredményeket hoztak. Elžbieta Tabakowska (2010) például a lengyel za (‘mögött, túl, -ért’) elemet vizsgálja, bemutatva, hogyan lép kapcsolatba az elöljárószó a prefixumokkal és az esetformákkal. Orosz és litván megfelelőit Daria Shakhova és A. Tyler (2010), illetve I. Šeškauskienė és Eglė Žilinskaitė-Šinkūnienė (2015) vizsgálják, bemutatva, hogyan alkot számos jelentés motivált hálózatot egy központi térbeli jelentés körül. Más munkák az elöljárószók nyelvek közötti vizsgálatára összpontosítanak. E. Žilinskaitė-Šinkūnienė et al. (2019a) például arról számolnak be, hogy a befoglalást és a megtámasztást eltérően fejezik ki lett és litván nyelven, míg E. Žilinskaitė-Šinkūnienė et al. (2019b) megállapítják 2 A litván, lett és észt nyelvben azonban a tartalmazás hasonló; a megtámasztás ezzel szemben nagyobb rokonságot mutat a lett és az észt között. E. Žilinskaitė-Šinkūnienė és munkatársai (2020) kiemelik a topológiai és geometriai jegyek fontosságát két tárgy közötti térbeli kapcsolatok leírásában, és feltárják a közelség, távolság és messzeség kifejezéseinek változatosságát a litvánban és a lettben (vö. Škilters et al. 2020). I. Šeškauskienė és Rita Juknevičienė (2020) kimutatják, hogy a litván tanulók nehézségekkel küzdenek az in és az on használatában, mivel a szemantikai és inflexiós jegyek által alakított, nem egybeeső L1–L2 megfeleltetések állnak fenn, ami alátámasztja a motivált poliszémia megközelítését. E. Žilinskaitė-Šinkūnienė és I. Šeškauskienė (2021) a lett aiz és a litván už „mögött, túl” elöljárószókat hasonlítják össze, bemutatva, hogy jelentéseik a közös tartomány ellenére eltérnek az esetjelölés és az igekötőképzés miatt; ez rávilágít arra, hogy az elöljárószói jelentés tágabb morfológiai-szemantikai hálózatok része. A kognitív-szemantikai kutatások előrehaladása ellenére azonban egyetlen tanulmány sem foglalkozott a litván po-val; ezért fontos szemantikai elemeinek újbóli meghatározása az egyértelmű leírás érdekében. A jelen elemzés három fő célkitűzése: (1) az elöljárószó elsődleges jelentésének azonosítása; (2) kiterjesztéseinek, illetve fő használattípusainak vizsgálata fizikai és nem fizikai kontextusokban; valamint (3) annak bemutatása, hogyan kapcsolhatók össze szisztematikusan egyetlen hálózatban az eltérő státuszú megállapított jelentések. 2. ADATOK ÉS MÓDSZERTAN Ez a fejezet az adatgyűjtést és azt a módszertani keretet írja le, amelyhez képest a jelen tanulmány célkitűzéseit meghatároztuk. A Kortárs Litván Nyelv Korpuszából (DLKT, a továbbiakban) véletlenszerűen 1000, po-t tartalmazó megnyilatkozást gyűjtöttünk (az 50 243-ból), kizárva idiomatikus vagy egyéb módon korlátozott használatait. A különböző szegmensek közül azonban csak a szépirodalmat választottuk, mert feltételezésünk szerint ez képviseli a vizsgált elem jelentéseinek széles skáláját (e választás korábbi kutatásokra való hivatkozással is indokolható; lásd például Šeškauskienė, Žilinskaitė-Šinkūnienė 2015). A megnyilatkozásokat a balti morfológia sajátosságaihoz igazított Salos-féle glosszázási szabályok szerint láttuk el glosszákkal (Nau, Arkadiev 2015). A jelen vizsgálatban az elöljárószó két entitás közötti, nyelven kívüli világban fennálló kapcsolat kifejezőjeként értendő, például: suolas po langu „egy pad under the window”. A Figura (F) olyan entitás, amely fogalmilag előtérbe kerül, jellemzően kisebb és mozgatható (azaz egy pad), míg az Alap (G) referenciális objektumként szolgál, amelyhez képest az F elhelyezkedik, ezért általában nagyobb és mozdíthatatlan (azaz egy ablak) (Talmy 2000). A kvalitatív módszert po különálló jelentéseinek, illetve fő használati típusainak azonosítására és osztályozására alkalmaztuk; az eredményeket relatív gyakoriságokként mutatjuk be, mivel ez a jelentés részletesebb vizsgálatát tette lehetővé. E megközelítéssel összhangban a konkordanciasorok annotálása során azt vizsgáltuk, hogy az F és a G konkrét tárgyakat, személyeket, absztrakciókat, illetve cselekvéseket vagy folyamatokat jelöl-e. A tér tehát itt a fizikai téren kívül több más teret is magában foglalt, ami Gilles Fauconnier (2007) mentális terek elméletét követi. E paramétereken túl az elemzés figyelembe vette F és G térbeli konfigurációját, idealizált geometriai alakjukat és/vagy belső struktúrájukat, valamint funkcionális kölcsönhatásukat. Így a jelentéskonstrukció folyamatában feltételeztük, hogy az elöljárószó enciklopédikus tudásban megalapozott konceptuális műveletek sokaságát hívja elő. Ugyanakkor bizonyos használatok motivációját a beszélő beállítottsága vagy kommunikációs szándéka adhatja, lehetővé téve, hogy ugyanazt a helyzetet különböző perspektívákból konstruáljuk meg. Ezért a jelentésazonosítási eljárás során figyelembe vettük azt is, hogy a jelenet egyes aspektusaihoz milyen fokú specifikusságot és szalienciát rendelnek, összhangban Hans J. Schmid (2007) szaliencia és kapcsolódó fogalmak tárgyalásával, például Ronald Langacker (2000) fókuszbeállításaival és Leonard Talmy (2007) figyelmi jelenségeivel. 3 A kvalitatív módszer magában foglalta a különálló jelentések és kontextuális változataik közötti elvi alapú megkülönböztetést is. E célból a Principled Polysemy néven ismert szójelentésmodellt alkalmaztuk (Tyler, Evans 2003). A jelentős kritikák ellenére továbbra is azon kevés keretrendszerek egyike, amely szisztematikus és explicit módszertant kínál az elöljárószói jelentések azonosítására. Először is ahhoz, hogy egy jelentés különálló legyen, illetve a memóriában rögzüljön, olyan további elemet kell tartalmaznia, amely egyetlen más jelentésben sem nyilvánvaló. Más szóval, egy különálló jelentésnek magában kell foglalnia vagy (A) a fogalmak halmazában bekövetkező egymást követő változást, például (a) az elöljárószó és G dinamikus (kinetikus) és/vagy geometriai tulajdonságai közötti erős függőségeket (pl. statikus vs. dinamikus, dimenzionális vs. adimenzionális), (b) az F-et meghatározó megfelelő jegyeket, amint azt a kifejezett konkrét kapcsolat megköveteli, és/vagy (c) az entitások közötti kapcsolat természetét, legyen az topológiai (pl. érintkezés, közelség) vagy funkcionális, vagy (B) egy új tartományra való kivetítést (uo.: 42–43; vö. Wesche 1986/1987; Lakoff 1987). Míg a (B) több tartományt fog át, az (A) ugyanazon tartományon belüli változásokra vonatkozik, mivel egy lokatív fogalom egy másik lokatív fogalmat, egy temporális fogalom pedig egy másik temporális fogalmat hozhat létre stb. Más szóval a fogalmak közötti átmenetek, vagy Ignacio Navarro i Ferrando (2006: 176) nyomán az eltolódások fokozatosan mennek végbe. Végül egy különálló jelentés nem vezethető le egy másik jelentésből vagy abból a kontextusból, amelyben előfordul, hanem stabil, konvencionalizálódott egységként kell működnie (Tyler, Evans 2003: 42–43). A Principled Polysemy Model a elsődleges jelentés azonosítását irányító szempontokat is kínál (uo.: 47–50); a jelen tanulmányban azonban ezeket úgy igazítottuk, hogy tükrözzék a tényleges szemantikai tendenciákat: (1) F és G fizikaisága, amely olyan kognitív nyelvészeti elvekhez kapcsolódik, mint a tapasztalati megközelítés és a megtestesültség, amelyek szerint az elsődleges jelentés általában fizikálisabb, közelebb áll a testi tapasztalathoz (Johnson 1987; Lakoff 1987; Steen et al. 2010); (2) a viszonylag stabil előfordulási gyakorisághoz kapcsolódó kontextuális támpontok (Sinha, Kuteva 1995); (3) a legkorábban adatolt jelentés, amely összhangban áll a flektáló nyelvekkel foglalkozó más kognitív irányultságú munkákkal is (Pawłec 2009; Tabakowska 2010); (4) az elöljárószó használata összetett formákban; (5) olyan más elöljárószókhoz való viszony, amelyek kompozicionális, illetve kontrasztív halmazokat alkotnak, és különböző térdimenziókat osztanak fel, pl. po vs. virš; (6) a használat gyakorisága egy hálózaton belül; ez azonban nem meghatározó tényező, mivel a po előfordulási gyakorisága elsöprő, amikor időbeli kapcsolatokat jelöl (vö. a paraméter jelentőségével a žemiau és below esetében Stasiūnaitė 2018; 2025). Az elsődleges jelentés meghatározásához A. Tyler és V. Evans (2003: 52) bevezeti a protoszíntér fogalmát is, vagyis „az elöljárószóhoz kapcsolódó, ismétlődő térbeli jeleneteken átívelő idealizált mentális reprezentációt”. Végül a Rosch (1978) prototípuselméletében gyökerező radiális kategória-megközelítést (Lakoff 1987) alkalmaztuk a po motivált poliszémiájának magyarázatára. E keretben a szó jelentése egy központi, prototipikus jelentés köré szerveződik, amelyből más, kevésbé reprezentatív jelentések nem véletlenszerű módon kiterjednek, és így egymással össze nem függő jelentések listája helyett hálózatot alkotnak. A szemantikai kiterjesztéseket kép-séma-átalakulásokkal és metaforával magyarázzuk. A kép-séma-átalakulások egy alapvető kép-séma szisztematikus módosításai, például a lépték, a tájolás vagy a perspektíva változásai, amelyek visszatérő vizuális és kinesztetikus tapasztalatokon alapulnak. A metafora ezzel szemben egy konkrétabb forrástartomány struktúrájának egy absztraktabb céltartományra való leképezését foglalja magában (Lakoff, Johnson 1980; Lakoff 1987; Kövecses 2010), lehetővé téve, hogy a térbeli tapasztalat alakítsa az absztrakt jelentéseket. Az elöljárószó így „kiváló »laboratóriumként« szolgál annak vizsgálatára, miként alapozza meg a térbeli tapasztalat a nem térbeli, nem fizikai fogalmak számos más típusát” (Tyler, Evans 2003: ix). 4 3. EREDMÉNYEK Ez a fejezet a po szemantikájának jelen vizsgálatából származó főbb eredményeket mutatja be. Először áttekintést adunk jelentéseiről és azok relatív gyakoriságáról a DLKT-adathalmazban (lásd az 1. táblázatot). 1. táblázat. A po jelentései (relatív gyakoriságok) Főnévi esetek | GEN | ACC | INS | Összesen 3 Jelentések 1. Elsődleges jelentés | – | – | 6.2% | 6.2% 2. Borítás | – | – | 15.2% | 15.2% 3. Átitatás | – | 10% | – | 10% 1. összesen: Konkrét jelentések (1+2+3) | – | 10% | 21.4% | 31.4% 4. Időbeli sorrend | 58.6% | – | – | 58.6% 5. Időbeli állandóság | 3.8% | – | – | 3.8% 6. Disztributív mennyiség | – | 6.2% | – | 6.2% 2. összesen: Absztrakt jelentések (4+5+6) | 62.4% | 6.2% | – | 68.6% Végösszeg: 1. + 2. összesen | 62.4% | 16.2% | 21.4% | 100% Amint fentebb látható, a po hat jelentéssel rendelkezik: három a fizikai térhez kapcsolódik, három pedig nem fizikai térben fennálló kapcsolatokat kódol. A konkrét és absztrakt jelentések közötti viszonyt tekintve (31.4%, 1. összesen, szemben a 68.6%-kal, 2. összesen) úgy tűnik, hogy az elöljárószó a fizikai tértől elfelé irányuló kiterjesztéseket részesíti előnyben. Továbbá a po három esetformát vonz: a GEN-t, az ACC-t és az INS-t; ez utóbbi a legdominánsabb a konkrét jelentések mellett (21.4%, 1. összesen). A GEN ezzel szemben nem használatos fizikai kontextusokban, hanem az absztrakt jelentésekre utaló adatok 62.4%-ában jelenik meg (2. összesen). Az ACC gyakoribb a po mellett fizikai, mint nem fizikai kontextusokban (10% szemben a 6.2%-kal; rendre az 1. és 2. összesen), ami összesen 16.2%-ot eredményez. Konkrét jelentésekben az elöljárószó egyetlen esetben álló főnévvel kapcsolódik, amint azt a 3. összesen mutatja: INS (elsődleges jelentés: 6.2%, borítás: 15.2%) vagy ACC (átitatás: 10%). Nem fizikai kontextusokban hasonló mintázatok rajzolódnak ki: GEN (időbeli állandóság: 3.8%), ACC (disztributív mennyiség: 6.2%) és GEN (időbeli sorrend: 58.6%). Így az időbeli sorrend a leggyakoribb jelentés az összeállított korpuszban. A po szemantikai sajátosságait a DLKT adatai alapján a következőképpen tárgyaljuk. Először meghatározzuk az elsődleges jelentést, majd megvizsgáljuk annak kiterjesztéseit fizikai és nem fizikai kontextusokban. Ezt követően hálózatként emeljük ki az eltérő státuszú jelentések, illetve fő használattípusok közötti motivált kapcsolatokat. 3.1. Az elsődleges jelentés meghatározása 3.1.1. A protoszíntér elemei Az 1. ábra hozzávetőleges képet nyújt a két entitás közötti fogalmi térbeli kapcsolatról, amelyet a po kódol, és amely a protoszíntérben jelenik meg. 5 1. ábra. A po-t tartalmazó térbeli jelenetek protoszíne A DLKT adatai a vizsgált elemhez kapcsolódó protoszíntér több jellemzőjét is tanúsítják. Először is, a sematikus konceptualizáció azt a kapcsolatot kódolja, amelyben F az euklideszi térben, egy vertikális tengely mentén G-nél alacsonyabban helyezkedik el: (1) <…>mediniai karveliai po lubų sija <…>. Fa. NOM.PL.M galambok. NOM.PL po mennyezet. GEN.PL.F gerenda. INS.SG „<…> fa galambok a mennyezeti gerenda alatt <…>.” A példában a sija „gerenda” – amelyre enciklopédikus tudás révén utalunk – G-vé válik (az 1. ábrán vastag vonal), míg a karveliai „galambok”, amelyek a vertikális tér alsó végén lévő határt jelölik, F-ként működnek. Az entitások vertikálisan, egymást követő sorrendben igazodnak egymáshoz (lásd az 1. ábra függőleges szaggatott vonalát)¹, ezért a po nemcsak geometriai kapcsolatokat, hanem közelséget is magában foglal, amit jól tükröz a tiesiai „közvetlenül” távolságjelölővel való használata. A következő példában az akys „szemek” és a kakta „homlok” az emberi arc részét alkotják, így a távolság hiánya inkább a kontextus következménye²: (2) <…> po kakta <…> akys <…>. Po homlok. INS.SG szem. NOM.PL „<…> szemek <…> a homlok alatt <…>.” A (3) és (4) példában azonban F és G nemcsak vertikálisan igazodnak egymáshoz, hanem szomszédosságuk miatt kölcsönösen hatnak is egymásra, ami összhangban áll a funkcionális, illetve extra-geometriai magyarázatokkal (Vandeloise 1991; 1994; Coventry et al. 2001). Más szóval a gyógyszer a közvetlenül fölötte elhelyezkedő infúzióhoz rögzített karon keresztül jut be az emberi testbe, miközben a fénykép alatt elhelyezkedő számítógépes kód információt ad róla: (3) <…> [ranka gulėjo] po lašeline su įsmeigta adata venoje <…>. ¹ Összehasonlításképpen a žemiau esetében, a vizsgált elöljárószó látszólag közeli szinonimájánál, az F G alatti elhelyezkedése mint geometriai referencia nincs egyértelműen meghatározva. Ezt jól szemlélteti a következő megnyilatkozás, amelyben a cím (F) nagyobb teret foglal el, mint a bélyeg (G), de csak a bélyeg felső vagy alsó határához viszonyítva értelmezik alatta lévőként (Stasiūnaitė 2018; 2025): Žemiau pašto ženklo <…> adresas. Bélyeg. GEN.SG alatt cím. NOM.SG „Egy bélyeg alatti cím” ² Amikor a po és a žemiau felcserélhető, különösen testi viszonyokban, ugyanannak a térbeli jelenetnek eltérő konstruálását idézik elő, vö.: Sukryžiavau rankas žemiau krūtinės / po krūtine. Cross.PST.1SG arm.ACC.PL žemiau chest.GEN.SG / po chest.INS.SG ‘A mellkas alatt/alatt keresztbe tettem a karjaimat.’ A megadott példában a žemiau két nem folytonos tárgy, vagyis subspaces térbeli konfigurációját tükrözi, amikor az egyik alteret a másiknál alacsonyabban lévőként konceptualizáljuk (Šeškauskienė 2001; 2004). A Po ezzel szemben inkább kontaktusorientált, mivel a karok természetes módon érintkeznek a mellkassal. [kar. NOM.SG fekszik. PST.3SG po infúzió. INS.SG -val/-vel. PREP szúr. PST.PP. INS.SG.F tű. INS.SG véna. LOC.SG „<...> [a kar] infúzióval, a vénába szúrt tűvel <...>.” (4) Po fotografija prilipintas kompiuterinis kodas <...>. Po fénykép. INS.SG ragaszt. PST.PP. NOM.SG számítógép-NOM.SG.F kód. NOM.SG „Egy számítógépes kódot ragasztottak a fénykép alá <...>.” Így a jelen elemzésben a po által kódolt térbeli kapcsolat mögött álló protoszíntér, amelyben F vertikálisan G alatt helyezkedik el, az elöljárószó legkevésbé kidolgozott tartalmát szemlélteti a többi jelentéséhez képest. F és G érintkezése vagy térbeli közelsége azonban lehetővé teszi, hogy értelmes egységet alkossanak, ami funkcionális kapcsolatok iránti prediszpozícióra utal. A protoszíntérnek ezt a típusát a legreprezentatívabb, illetve elsődleges jelentésként kezeljük: po + INS (6.2% az 1. táblázatban). 3.1.2. F és G típusai Ebben a részben a po elsődleges jelentésére jellemző F- és G-típusokat tárgyaljuk. Először ezen entitások különféle kombinációit mutatjuk be relatív gyakoriságokkal, amelyeket ezt követően a DLKL-adathalmaz is megerősít. 2. táblázat. F és G típusai a po elsődleges jelentésében (relatív gyakoriságok) Amint a 2. táblázatból látható, a jelentés elsődlegességének azonosításában a legkevésbé kidolgozott tartalom mellett fontos kritérium az F és a G fizikai jellege is. Az esetek 53,2%-ában (lásd Total 1) a G konkrét tárgyat jelöl, míg a fennmaradó megnyilatkozásokban (46,8%, Total 1) személyt vagy emberi testrészt jelöl. Bár a G-ként funkcionáló emberek a második leggyakoribb választást képviselik, térbeli jelenetekben való előfordulásuk a testi tapasztalat szerepét emeli ki a világról alkotott értelmezésünk strukturálásában (Gibbs 2006: 9; Rohrer 2007: 25–47), amint azt a fogalmi metaforával kapcsolatos vizsgálatok is tanúsítják (Lakoff, Johnson 1980; Lakoff 1987; Kövecses 2010). A po elsődleges jelentésében azonban nemcsak konkrét tárgyak, köztük emberek, jelenhetnek meg G-ként; az F természete is rendkívüli fontosságú. A kézzelfogható élettelen entitások denotátumként az adatok 56,5%-át teszik ki (Total 2), míg az emberek és az emberi testrészek alkotják a második leggyakoribb típust (40,3%, Total 2). Azok a cselekvések és folyamatok, amelyek helyét egy konkrét tárgyhoz viszonyítva határozzuk meg, a megnyilatkozások mindössze 3,2%-ában fordulnak elő; ebben az esetben azonban G-ként nem emberi testrész szerepel (Total 2). A továbbiakban a konkrétabb statisztikai tendenciákat a DLKT konkordanciasoraival szemléltetjük. Például az emberi testrészek, amelyek az elsődleges jelentésben tipikusan G-ként funkcionálnak a po mellett, a következők: kakta ‘homlok’, akys ‘szemek’, blakstienos ‘szempillák’, krūtinė ‘mellkas’ stb. Az F helyét ekkor szintén emberi testrész foglalja el, például: akys ‘szemek’, kumščiai ‘ököl’, rankos ‘karok’ stb. (12,9%, 2. táblázat), és néha még G szerves részét is alkotja: (5) <...> po jomis [akimis] atsirado apdribę pilki maišeliai. Po 3.INS.PL.F [eye.INS.PL] appear.PST.3PL sink.PST.PA.NOM.PL.M bag.DIM-NOM.PL ‘<...> szürke táskák jelentek meg a beesett szemek alatt.’ Az élettelen entitások, például az akmenys ‘kövek’, pamatas ‘alapzat’, laiptai ‘lépcső’, kilimas ‘szőnyeg’ vagy kelias ‘út’, amikor emberi vonásokkal, különösen a kojos ‘lábak’ szóval használatosak, alkotják G leggyakoribb denotátumát (33,9%, 2. táblázat)3. Más fizikai tárgyak is funkcionálhatnak G-ként, ezáltal meghatározva az emberek vagy az emberi anatómia elemeinek helyét (27,4%, 2. táblázat): (6) Prie šilto tėvo šono prisiglaudęs. Po žvaigždžių lietumi. A meleg apa oldalához simulva. A csillagok esője alatt. ‘A meleg apa oldalához simulva. A csillagok záporában.’ Továbbá, amikor egy konkrét tárgy, például a karnizas ‘párkány’, atbraila ‘perem’ stb. G-ként szerepel, a kézzelfogható entitások széles köre funkcionál F-ként (22,6%, 2. táblázat): (7) Landa dešinėje, po atbraila <...>. Jobb oldali üreg a perem alatt ‘A lyuk jobb oldalon, a perem alatt van <...>.’ A G pozíciójában álló konkrét entitások dinamikus F-típussal is megjelenhetnek anélkül, hogy ez befolyásolná az elsődleges jelentés értelmezését (3,2%, 2. táblázat): (8) <...> raganius sugebėjo kilstelėti vielas ir spjovė po jomis. A varázsló fel tudta emelni a drótokat, és alájuk köpött. ‘<...> a varázsló felemelte a drótokat, és alájuk köpött.’ Így a po által kódolt térbeli viszony mögött álló protoszínában a függőleges vonal mentén egymás után elrendezett F- és G-típusok különböző változatai jelennek meg. Az érintett entitások fizikai jellege azonban tovább erősíti a jelentés tipikusságát. A továbbiakban bemutatjuk, hogyan kapcsolódnak a kevésbé tipikus jelentések, vagy használati típusok ehhez a jelentéshez annak különböző módosításain keresztül. 3.2. Fedés A po + INS fedésjelentése a fizikai kontextusokban a leggyakoribb, a DLKT adatainak 15,2%-ában fordul elő (1. táblázat). Megőrzi az elsődleges jelentés entitásainak térbeli konfigurációját: az F a G alatt és közvetlenül alatta helyezkedik el egy függőleges tengely mentén, és vagy a mozgás végpontját (9), vagy statikus viszonyokat (10) emeli ki: (9) <...> paėmiau peilį ir sviedžiau po stalu. Felvettem a kést, és az asztal alá hajítottam. ‘<...> kivettem egy kést a szekrényből, és az asztal alá dobtam.’ (10) Gulėdamas po antklode, Virginijus įsiklausė. A takaró alatt fekve Virginijus figyelni kezdett. ‘Virginijus éberen figyelt, miközben a takaró alatt feküdt.’ Ami azonban megkülönbözteti a szemantikai struktúrát az elsődleges jelentéstől, az az entitások közötti funkcionális, vagyis a geometriai viszonyon túli kölcsönhatás. Más szóval a kétdimenziós tárgyként konceptualizált G képes elfedni az F-et, amely kisebb vagy legalább ugyanakkora, és közvetlenül alatta helyezkedik el. Ehhez G-nek párhuzamosnak is kell lennie F-fel, amint azt a következő példák szemléltetik: (11) Moteris sėdėjo po paveikslu. A nő a kép alatt ült. 3 Az ilyen kombinációk a žemiau szóval lehetetlenek, amely az F G-hez viszonyított diffúzabb, érintkezésmentes elrendeződését kívánja meg, például: <...> *a lábak alatt / a lábaknál csupasz cement van, nem bolyhos szőnyeg. *A lábak alatt / a lábaknál csupasz cement, nem bolyhos szőnyeg. ‘<...> csupasz cement, nem pedig bolyhos szőnyeg, *a lábak alatt/alattuk.’ 8 ‘A nő a kép alatt ült.’ (12) Kažkas rausva gulėjo ant šaligatvio po mano batu. Valami rózsaszín feküdt a járdán, a cipőm alatt. 1SG.GEN shoe.INS.SG ‘Valami rózsaszín feküdt a járdán a cipőm alatt.’ A (11) az po elsődleges jelentését szemlélteti: a kétdimenziós tárgyként konceptualizált kép a nőhöz viszonyítva merőlegesen függ a falon, ezért nem takarja el, hanem csupán a közeli helyzetét jelzi. A (12)-ben ezzel szemben a prepozíció fedésjelentésben áll, mivel a cipő párhuzamos, kétdimenziós helyzetet foglal el közvetlenül egy feltehetően kisebb, rózsaszín valami fölött, ezáltal csökkentve annak láthatóságát vagy kitettségét. A következő konkordanciasorokban, noha a föld és a víz folytonos tömeget alkot, a konceptualizációs folyamatban metonimikusan csak kétdimenziós, vízszintes felső felületük vesz részt: (13) <...> gy nė jai būstinę įsirengę šlose giliai po žeme <...>. Védők főhadiszállásukat barlangokban alakították ki, mélyen a föld alatt. ‘<...> a védők főhadiszállást alakítottak ki a barlangokban, mélyen a föld alatt <...>.’ (14) <...> ji nugrimzdo po okeanu. Ő elsüllyedt az óceánban. ‘<...> ő elsüllyedt az óceán alatt.’ Amint azt a giliai ‘mélyen’ határozószó és a (nu)grimzti ‘süllyed’ ige mutatja, a kontextuális támpontok szintén alátámasztják a po fedésviszonyt kifejező értelmezését. Más igék, például a slypėti ‘lappang’, dingti ‘eltűnik’, (pa)(si)kišti ‘valamit/önmagát valami alá helyez’, (pa)slėpti(s) ‘valakit/valamit/önmagát elrejt’, (pa)laidoti ‘eltemet’ stb. szintén jelentős jelzők, összhangban V. Ambrazas megjegyzésével (2006: 298), aki a pa- előtagnak ugyanezt a szemantikai hozzájárulását jegyzi meg (15) <...> egy fénykép, amely (...) egy kis albumban lévő celofánfólia alatt rejtőzik <...>. Egy fénykép egy kis albumban lévő celofánlap alatt rejtőzik. ‘<...> egy lappangó fénykép egy kis albumban lévő celofánlap alatt <...>.’ (16) <...> šaknys palindusios po pirkios pamatais. A gyökerek a kunyhó alapjai alá temetődtek. ‘<...> a gyökerek a kunyhó alapjai alá voltak temetve.’ Az olyan melléknevek, mint a neįskaitomas ‘olvashatatlan’, vagy főnevek, például a užklotas ‘ágytakaró’, sleptuvė ‘rejtekhely’, szintén gyakran fordulnak elő a po mellett fedést kifejezve: (17) <...> stirti po tuo pal aik iu užklotu <...>. Fázni ama vékony ágytakaró alatt. ‘<...> fagyj meg az alatt a vékony ágytakaró alatt <...>.’ (18) <...> šviesios akys neįskaitomos po ilgais kirpčiukais. A világos szemek nem olvashatók ki a hosszú frufru alól. ‘<...> a világos szemek kivehetetlenek voltak a hosszú frufru alatt.’ Így az entitások egymást követő, függőleges vonal menti konfigurációja megmarad, de G dimenzionalitásának és orientációjának változásai miatt F kisebb kitettségű helyzetet foglal el. Ez a módosulás egy már lappangó funkcionális kölcsönhatást erősít meg, és arra utal, hogy a po + INS fedésjelentése az elsődleges jelentésből származik. 3.3. Áthatás Po + ACC áthatásjelentést fejez ki, amely szintén a fizikai térhez kapcsolódik (10%, 1. táblázat). A szemantikai struktúrában azonban az F G feletti elosztott mozgása válik hangsúlyossá: 9 (19) <...> klajonės po Visatą joninėje laidojimo raketoje. Bolyongás.NOM.PL po űr.ACC.SG ionos.LOC.SG temetkezési.GEN.SG űrhajó.LOC.SG ‘<...> bolyongás az űrben egy ionos temetkezési űrhajón.’ (20) <...> vyrui reikia po svietą pasivalkioti. Férfi.DAT.SG kell.PRS.3SG po világ.ACC.SG kószál.INF ‘<...> a férfinak kószálnia kell a világban.’ Amint a fenti megnyilatkozások tanúsítják, a visata ‘űr’ és a svietas ‘világ’ olyan helyek, amelyek határain belül az F szétszórt mozgása – akár a raketa ‘űrhajóé’, akár a vyras ‘férfié’ – végbemegy. A (19)-ben a G háromdimenziós entitásként működik, és az F függőleges vagy vízszintes mozgását feltételezi. A (20)-ban G kétdimenziós felület, amely lehetővé teszi, hogy a másik tárgy csak vízszintes tengely mentén változtassa helyzetét. Az entitások közötti ilyen kölcsönhatás nem mond ellent a teljes érintettségnek, és magyarázatot ad az ACC olyan konkrét használataira, mint az irány vagy a cél: „<...> [egy entitás], amely accusativusi tájékozódási ponton belül mozog, nem egyenes pályát követ <...>, hanem véletlenszerűen mozog körbe <...>” (Luraghi 2009: 145–146, lásd még Janda 2002). Ez a szemantikai sajátosság összhangban áll más kutatásokkal, amelyek az eset központi jellemzőjeként dinamikus elemet emelnek ki (Serra-Borneto’s 1995a as cited in Oakley 2007: 221; lásd még Ambrazas 2006: 297). A po szemantikájában feltételezett kinetikus aspektust meglehetősen gazdag kontextuális támpontok erősítik meg, köztük olyan főnevek, mint az ekskursija ‘kirándulás/túra’, valamint a mozgás különböző típusait jelölő igék széles köre, például a klajoti, klaidžioti, keliauti ‘kóborol’, ‘barangol’, a dykinėti, slankioti, trainiotis ‘tétlenkedik’, ‘lézeng’, a blaškytis, daužytis, trankytis ‘ide-oda csapódik’, ‘nekimegy mindennek’, az ieškoti, naršyti, raustis ‘kutat’, valamint a landžioti, šniukštinėti ‘szimatol’ és sok más ige. Az F egy területen való áthatása azonban nemcsak fizikai mozgást, hanem kevésbé konkrét helyzetváltozást is magában foglalhat. A DLKT adataiban például a žvilgsnis ‘pillantás’ – akár implicit, akár explicit módon utalva rá – F-ként funkcionál: (21) Tėvai pasitikėjo ja, viena išleisdami pasidairyti po pasaulį. Szülő.NOM.PL RFL.bízik.PST.3PL 3.INS.SG.F egyedül.ACC.SG enged.CVB.PL.M elmenni.INF és RFL.körülnéz.INF po világ.ACC.SG ‘A szülők megbíztak benne, és egyedül engedték el körülnézni a világban.’ (22) <...> žvilgsniu klaidžiojo po atitirpusias iš po sniego darželio loveles <...>. Pillantás.INS.SG bolyong.PST.3SG po kiolvadt.ACC.PL a po hó.GEN óvodai virágágyás.DIM-GEN.SG ágyás.ACC.PL ‘<...> a tekintetét végigjáratta az óvoda hótól kiolvadt virágágyásain <...>.’ Így a po + ACC áthatásjelentésében az entitások függőleges vagy vízszintes tengelyek menti térbeli konfigurációja kevésbé jelentős. F jellemzői is eltolódnak, mégpedig az iteratív mozgás vagy a térbeli, nem pedig a G-n mindenütt lokalizált helyzet irányába, akár (a) egyetlen tárgyként, például a pasaulis ‘világ’ (21), akár (b) homogén tárgyak csoportjaként, mint a darželio lovelės ‘óvodai virágágyások’ (22). Ezért az áthatás a fedés jelentésén keresztül illeszthető be a szemantikai hálózatba, amely az elsődleges jelentéshez kapcsolódik, mivel valami alatt való elhelyezkedést jelöl. A fedés esetében azonban szintén megfigyelhető a térbeli kiterjedés, amint azt a po okeanu ‘az óceán alatt’, a giliai po žeme ‘mélyen a föld alatt’ vagy a po pamatais ‘az alapok alatt’ példák mutatják, ami kiemeli a fedés és az áthatás jelentése közötti kapcsolatot. 3.4. Megoszló mennyiség A konkrét áthatásjelentésén túl a po + ACC megoszló mennyiséget is kifejez, amely a DLKT adatainak 6,2%-ában fordul elő (1. táblázat). Ebben a jelentésben az entitások térbeli elrendeződését több résztvevő, tárgy vagy cselekvés közötti eloszlás váltja fel, akár elkülönülő mennyiségekben, akár ismétlődő részekben: (23) <...> į tas tolimas ir pavojingas keliones siųsdavo po du vairuotojus <...>. To.PREP DEM.ACC.PL.F distant.ACC.PL.F and.CONJ dangerous.ACC.PL.F trip.ACC.PL send.HAB.PST.3SG po two-NOM.PL driver.ACC.PL 10 ‘<…> [két sofőrt] küldtek azokra a távoli és veszélyes utakra <…>.’ (24) <…> skylpai gal po tūkstantį arų. A területek talán egyenként ezer árnyiak. ‘<…> talán 1000 árnyi területű helyszínek.’ A névmásokkal és határozószókkal alkotott nyelvtani minták szintén tanúsíthatók: (25) Perskaičiau po kelis kartus. Többször elolvastam. ‘Többször elolvastam.’ (26) Antanas ėmė po truputėlį puikti. Antal apránként kezdett páváskodni. ‘Antanas lassan kezdett elbizakodottá válni.’ Amint a fenti megnyilatkozások mutatják, G mérhető egységet vagy entitást jelöl, például sofőröket vagy földdarabokat, míg F a G minden egyes példányára elosztott mennyiséget képvisel. Hasonlóképpen a po kelis kartus ‘többször’ vagy a po truputėlį ‘apránként’ kifejezésben a po fokozatos vagy ismétlődő előfordulást jelez, tükrözve az eloszlás fokozható természetét. Ezért ez a jelentés szorosan kapcsolódik az áthatáshoz, amelynek legkiemelkedőbb jellemzője az iteratív mozgás vagy a G-ként funkcionáló területen való széles körű eloszlás (Luraghi 2009: 146; lásd még Janda 2002; vö. Ambrazas 2006: 297). A kinetikus elem, az ACC-hez kapcsolódó egyik kulcsfogalom (Serra-Vorneto 1995a as cited in Oakley 2007: 221), nem mond ellent a vizsgált szemantikai struktúrának. Inkább a funkcionális kölcsönhatás más típusát tükrözi, amelyben a térbeli szétszóródás logikája nem fizikai vagy skaláris előrehaladásra képeződik le. 3.5. Időbeli sorrend Po más, nem fizikai térhez kapcsolódó jelentéseket is kialakított, amelyek közül az időbeli sorrend a leggyakoribb a DLKT adathalmazában (1. táblázat: 58,6% GEN4 mellett). Ezért az elsődleges jelentés azonosításának egyik kulcsfontosságú kritériuma, a Tyler és Evans (2003: 47–50) által javasolt dominancia, az összeállított korpuszban nem meghatározó tényező. Az időbeli sorrendet jelölő prepozícióval alkotott megnyilatkozásokban a G olyan időintervallumra utal, amely a beszéd pillanatán túlra nyúlik, míg az F az annak végpontját jelölő várt esemény. Az intervallum időtartama pontatlan lehet, de jellemzően rövid, és olyan kifejezésekkel fejezik ki, mint a po kurio / kiek laiko ‘egy idő múlva’: (27) <…> koks avietynas! – po kurio laiko sušuko Milda. Micsoda málnás! – kiáltott fel egy idő múlva Milda. ‘<…> micsoda málnás! – kiáltott fel Milda egy idő múlva.’ Amikor az időbeli távolság viszonylag hosszú, bár továbbra is meghatározatlan, a litvánok gyakran használják a ilgas ‘hosszú’ melléknevet a po mellett: (28) <…> po tokio ilgo laiko jaučiu, kad ji mane supranta. Ennyi hosszú idő után úgy érzem, hogy megért engem. ⁴Bár a prepozíció ebben a jelentésben DAT-tal is előfordul, ez a használat nem felel meg a kodifikált standard nyelvi normáknak (Miliūnaitė 2022: 518). Inkább megkövesedett szerkezeteket képvisel (Šukys 1998: 459), ezért kizártuk az időbeli jelentés elemzéséből: Egonai, po viskam nūšauk mane. Egonas.VOC.SG po everything.DAT.SG shoot.IMP.2SG 1.ACC.SG ‘Egonas, lőj le, miután minden véget ért.’ Zigmas Zinkevičius (1981: 192) és V. Ambrazas (2006: 295–296) szerint a régebbi szövegekben a po igekötőként működött, és gyakrabban fordult elő DAT-tal; idővel azonban ezt a használatot felváltotta a GEN. Ez a történeti magyarázat meggyőzőbbnek tűnik, mint azok a kísérletek, amelyek a po + GEN ablatív jelentését a görög (ἀπό) és latin (ab) megfelelő prepozíciókból vezetik le, amelyek mindkettő jelentése ‘el valamitől’. Az ilyen értelmezések azonban összhangban állnak a GEN-t referenciapontként kezelő kognitív megközelítéssel (Berg-Olsen 2004). ‘<…> ilyen hosszú idő után úgy érzem, hogy megért engem.’ Másfelől a DLKT adatai számos olyan esetet is tanúsítanak, amelyekben két esemény közötti meghatározottabb időintervallumra történik utalás; ezért a G pozíciójában olyan szavak állnak, mint a sekundė ‘másodperc’, minutė ‘perc’, valanda ‘óra’, diena ‘nap’, savaitė ‘hét’, mėnuo ‘hónap’, metai ‘év’: (29) Dabar jis taupo pinigus, ir po septynerių metų vėl juos pamatys. Most pénzt takarít meg, és hét év múlva újra látni fogja őket. ‘Pénzt takarít meg, és hét év múlva ismét látni fogja őket.’ Míg a fenti po időbeli intervallumot jelöl, a (30)-hoz hasonló megnyilatkozásokban egy meghatározott kronológiai pontot jelöl (például egy évet, évszakot vagy napszakot), és ez egy meghatározottabb időbeli sorrendalkotó funkciót szemléltet: (30) <…> badmečiai <…> po 1800 m. užeidavo retai. Az éhínségek 1800 után ritkán fordultak elő. ‘<…> az éhínség <…> 1800 után ritkán jelentkezett.’ Kronológiai pontra utalva a po gyakran távolságjelölőkkel együtt jelenik meg, például a šiek tiek, gerokai, tuoj szavakkal, mint a šiek tiek po aštuonių ‘kicsivel nyolc után/éppen nyolc után’, gerokai po pusiau nakčio ‘jóval éjfél után’, tuoj po vidurnakčio ‘közvetlenül éjfél után’. Pontos időpontot nemcsak mértékegységek, hanem főnevekkel kifejezett konkrét események is jelölhetnek. Ilyen esetekben a prepozíció étkezési időpontokat jelölő főnevek (például priešpiečiai ‘ebéd’, kava ‘kávé’), természeti jelenségek (például saulėlydis ‘naplemente’, šlapdriba ‘havas eső’), katasztrófák (például skerdynės ‘mészárlás’, karas ‘háború’), a test és az elme állapotai (például miegas ‘alvás’, mirtis ‘halál’) stb. előtt áll⁵: (31) <…> po saulėlydžio mūša sustiprėjo <...>. Napnyugta után a hullámzás felerősödött. ‘<…> naplemente után a hullámverés felerősödött <…>.’ Időbeli horgonyként azonban nemcsak főnevek, hanem névmások is szolgálhatnak. Ilyen esetekben mind az už (‘mögött’), amely statikus vagy térbeli értelmezésre utal, mind a po (‘után’), amely mozgó vagy időbeli helyzetekhez kapcsolódik, megengedett. Például az emberek sorban állva megkérdezhetik egymástól: Kas už / po jūsų? ‘Ki van ön/önök mögött/ki jön ön/önök után?’ (Šeškauskienė, Žilinskaitė-Šinkūnienė 2015: 19–20). Amikor a po GEN-nel kapcsolódik, az időbeli jelenetek feldolgozása egy vízszintes tengelyre támaszkodhat, ahol a mentális idővonal balról (múlt) jobbra (jövő) halad; ezt az orientációt valószínűleg az írás iránya befolyásolja. Az időbeli viszonyokat azonban gyakrabban szagittális (elöl-hátul) tengely mentén konceptualizálják, ami az emberi test elöl-hátul irányultságát tükrözi (Torrálbo et al. 2006). Az anterioritást a prieš + ACC fejezi ki, amely magában foglalja a térbeli anterioritást (‘előtt’), az időbeli anterioritást (‘azelőtt’) és a múltbeli távolság jelentését (‘ezelőtt’). A posterioritás ezzel szemben másképp kódolódik: az už + GEN nemcsak a térbeli posterioritásra (‘mögött’), hanem időbeli posterioritásra is utal, egymást követő eseményeket jelölve. Ez a minta összhangban áll a nyelvek közötti tendenciákkal, amelyekben a ‘front’ vagy ‘in front of’ a ‘before’-nek, a ‘back’ vagy ‘behind’ pedig az ‘after’-nek felel meg (Haspelmath 1997: 56ff). A po + GEN hasonlóképpen időbeli posterioritást fejezhet ki, különösen olyan kontextusokban, amelyekben az egyik esemény követi a másikat (Šeškauskienė, Žilinskaitė-Šinkūnienė 2015: 24–25), vö.: (32) Maždaug už pusvalandžio sustojo mikroautobus. ⁵ Érdekes módon a korpuszban még a konkrét helyek – amelyek általában oktatási intézményeket jelölnek – is funkcionálhatnak G-ként. J. Šūkys (1998: 462–463) azonban az ilyen szerkezeteket tükörfordításnak tekinti, és átfogalmazásukat javasolja, például: baigęs gimnaziją: Mit fogsz csinálni a gimnázium után? Mit fogsz csinálni a gimnázium után? ‘Mit tervezel a gimnázium után?’ 12 Approximate.ADV už half-hour.GEN.SG stop.PST.3SG bus.DIM.NOM.SG ‘A minibusz körülbelül fél óra múlva megállt.’ (33) Nei po pusvalandžio, nei po valandos Povilas negrįžo. Neither.CONJ po half-hour.GEN.SG nor.CONJ po hour.GEN.SG Povilas.NOM.SG NEG.return.PST.3SG ‘Povilas sem fél óra, sem egy óra múlva nem tért vissza.’ A fenti megnyilatkozásokban mind az už, mind a po jelentése ‘után’; az už azonban verseng a po elemmel, amely a mai litvánban gyakoribb. Érdekes módon bizonyos származékokban, például az už-vakar ‘tegnapelőtt’, už-pernai ‘tavalyelőtt’, illetve az előre mutató už-poryt ‘holnapután’ alakban az időbeli sorrendet az už, a ritkább elem fejezi ki (ibid.: 25). A nyelvjárási változatosság is befolyásolhatja az egyik prepozíciónak a másikkal szembeni választását; például a samogiták az už elemet használják jövőbeli események kifejezésére, míg a po múlt idejű alakok mellett jelenik meg, vö. jis grįš už metų 3.NOM.SG.M return.FUT.3SG už year.GEN.PL ‘egy év múlva visszatér’ vs. jis grįžo po metų 3.NOM.SG.M return.PST.3SG po year.GEN.PL ‘egy év múlva visszatért’. Ezzel szemben a kelet-felvidéki litván beszélők mindkét kontextusban az už elemet használják: jis grįžo / grįš už metų 3.NOM.SG return.PST.3SG/return.FUT.3SG už year.GEN.PL (Markevičius 2014: 78). A po + GEN időbeli sorrendjelentése a mélyen rögzült TIME IS SPACE metaforán keresztül értelmezhető (Lakoff, Johnson 1980), amelyben az entitások térbeli elrendeződése az események egymást követő helyéhez vezet, ezáltal előhívva az EVENT IS OBJECT ontológiai metaforát. Közelebbről a PAST IS BEHIND EGO húzódik meg azoknak a kifejezéseknek az alapjában, amelyekben a múltat az ego mögött, nem pedig alatt képzeljük el, míg a FUTURE IS IN FRONT OF EGO motiválja a jövőnek az ego előtt, nem pedig fölött elhelyezkedőként való konceptualizálását. Ezzel szemben az idő vertikálisan is konceptualizálható, amint azt egyes ázsiai nyelvek tanúsítják (Boroditsky et al. 2011; Athanaspoulos 2017; Hong et al. 2017). Az oroszban azonban a vertikális időbeli leképezés specifikusabb formát ölt. Például a FUTURE EVENTS ARE UP további finomítása a REMOTENESS IS UP, míg a PROXIMITY IS DOWN azt ragadja meg, hogyan „süllyesztik” mentálisan a közeledő eseményeket a jelen pillanat felé. Ez a konceptualizáció olyan kifejezésekben jelenik meg, mint под воскресенье „közvetlenül vasárnap előtt” (szó szerint: „vasárnap alatt”) és под праздник „közvetlenül az ünnep előtt” (szó szerint: „ünnep alatt”), ahol a lefelé irányuló térbeli orientáció az időbeli közelséget kódolja (Luodonpää-Manni, Viim aranta 2010: 80–82). Az időbeli sorrend jelentésében azonban, ahogyan azt a litván po megtestesíti, csak az események szagittális tengely mentén történő egymásutánisága marad meg, analóg módon a primer jelentésben fennálló vertikális elrendezésükkel. A prepozíció GEN-nel való használata szintén szemantikailag motivált, mivel ez az eset nemcsak konkrét, hanem absztrakt kontextusokban is referencia-pontot jelöl: „(...) [egy entitás], amely egy genitív vonatkoztatási ponton belül mozog, egyértelműen meghatározott pálya mentén halad, és mindig nyomon követhető” (Luraghi 2009: 146, lásd még Berg-Olsen 2004; vö. Langacker 2000). 3.6. Időbeli konzisztencia Egy másik időbeli helyzet, amely a po + GEN használatát vonja maga után, az események konzisztens egymásutániságára utal, szemben a post hoc, ergo propter hoc kifejezéssel, amely oksági kapcsolatokat jelöl (3,8%, 1. táblázat): (34) Pohár pohár után kialakult a tegnapi hangulat. Üvegcse.DIM.NOM.SG po üvegcse.DIM.GEN.SG és.CONJ RFL.meghonosodik.PST.3SG tegnapi.NOM.SG.F hangulat.NOM.SG „Üvegcse üvegcse után, és meghonosodott a tegnapi hangulat.” Amint a fenti megnyilatkozás mutatja, egy megelőző esemény (F) egy másik esemény referencia-pontjává (G) válik, amely viszont a következő esemény F-je lesz, és így tovább. Érdekes módon, bár a poharak konkrét tárgyak, a hangsúly az időbeli fejlődésen van egy idővonal mentén, nem pedig az entitások fizikai térbeli konfigurációján. 13 Az olyan időbeli kifejezések, mint a sprindis po sprindžio „szakasz szakasz után” és a žingsnis po žingsnio „lépésről lépésre”, amelyek az entitások közötti térbeli távolság mérésére is használhatók, a po prepozícióval az időbeli konzisztencia jelentésében is előfordulhatnak. A hangsúly azonban ismét valamilyen cselekvés előrehaladásán van, nem pedig egy személy lábainak talajon való térbeli igazodásán: (35) Az erdei ösvényen lépésről lépésre elindultam abba a távoli szeptemberi éjszakába <...>. Erdő.GEN.SG ösvény.DIM.INS.SG lépés.NOM.SG po lépés.GEN.SG fordul.PST.1SG felé.PREP DEM.ACC.SG.F távoli.ACC.SG.F szeptember.GEN.SG éjszaka.ACC.SG „Az erdőben egy kis ösvényen haladva, lépésről lépésre, arra a távoli szeptemberi éjszakába fordultam <...>.” Az idő mérésére szolgáló egységek szintén betölthetik az F és a G pozícióját az időbeli konzisztencia jelentésében: (36) <...> több száz ember vezetésére, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra <...>. Irányít.INF száz.DAT.PL ember.GEN.PL nap.NOM.SG po nap.GEN.SG hét.NOM.SG po hét.GEN.SG hónap.NOM.SG po hónap.GEN.SG „<...> emberek százait irányítani, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra <...>.” Így a po + GEN időbeli konzisztencia jelentése, az időbeli sorrendéhez hasonlóan, a TIME IS SPACE metaforán keresztül értelmezhető, amikor az entitások térbeli lineáris elrendezése az események egymás utáni elhelyezkedését hívja életre. A prepozíciónak az esettel való használata szintén motivált, mivel G referenciapontként szolgál, amelyhez képest egy másik esemény (F) időben elhelyezkedik (Luraghi 2009: 146; lásd még Berg-Olsen 2004; vö. Langacker 2000). Ez a jelentés ezért az időbeli sorrend kiterjesztéseként fogható fel, amelyben a sorrendi helyzet komponense háttérbe szorul, míg az egymást követő időközökben történő ismételt lehorgonyzás a cselekvés fennmaradását helyezi előtérbe. 3.7. Szemantikai hálózat A po szemantikai hálózata hat jelentést foglal magában, amint azt a DLKT-ben a GEN, ACC és INS esetekkel való használata tanúsítja. 2. ábra. A po + GEN, ACC és INS jelentéseinek hálózata Amint a fenti hálózat mutatja, a po + INS primer jelentése, amely tisztán geometriai tartalmat foglal magában, és amelyben F közvetlenül G alatt helyezkedik el, ezáltal jelentéssel bíró egységet alkotva vele, új tapasztalattípusok kategorizálására szolgál. Először is létrehozza a fedés jelentését (po + INS), amely G dimenzióinak és orientációjának megváltozásából ered, vagyis abból, hogy a primer jelentésben metonimikusan vonallá redukált entitásból egy kisebb F-fel párhuzamos, viszonylag nagy kétdimenziós tárgy lesz. Az áthatás jelentésében (po + ACC) F-nek a G alatt való elhelyezkedése helyett véletlenszerűen kell mozognia a referenciaként szolgáló entitáson keresztül, amelyet egyetlen vagy többszörös objektumként konceptualizálunk. Ez a jelentés a fedésen keresztül illeszthető be a szemantikai hálózatba, amelyben szintén megfigyelhető a téren való szétterjedés. Az áthatás pedig a disztributív mennyiség jelentését (po + ACC) hívja életre, amely hasonlóképpen dinamikus mozzanatot foglal magában, de nem fizikai térben. 14 Ami az időbeli jelentéseket illeti, amelyek a hálózatban a csomópontok új ágát alkotják, kialakulásuk nemcsak F és G jellemzőinek megváltozásával jár, hanem a tengely vertikálisról elöl-hátulira való módosulásával is. Az időbeli sorrend jelentése (po + GEN) a primer jelentésből ered, megőrizve a protojelenet entitásainak egymásutániságát, és a TIME IS SPACE metaforán keresztül értelmezhető. Az időbeli konzisztencia (po + GEN) tovább származik az időbeli sorrendből, és az egymásutániságot az időszakos ismétlődés javára háttérbe szorítja. Így a prepozíció megállapított elkülönülő jelentései valójában közvetlenül vagy közvetve mind a primer jelentésből származnak, és egymással összekapcsolódó szemantikai hálózatot alkotnak, amely a nyelv tényleges használati mintázatait tükrözi. A jelenleg a vizsgálatból kizárt, erősen idiomatikus és korlátozott használatok elemzése azonban további kapcsolatokat tárhat fel, és a diakrón fejlődések is valószínűleg relevánsak lesznek. 4. KÖVETKEZTETÉSEK A tanulmány célja a litván po szemantikai mikrostruktúrájának vizsgálata volt, amint az a DLKT-ben tükröződik. Ez a rész rövid áttekintést nyújt a prepozíciós jelentés fejlődésében megállapított tendenciákról. (1) A po-nak hat fő jelentése van, amelyek mind a fizikai, mind a nem fizikai térhez kapcsolódnak: (1) a primer jelentés, (2) a fedés és (3) az áthatás, amelyek mind térbeli viszonyokra utalnak, valamint (4) az időbeli sorrend, (5) az időbeli konzisztencia és (6) a disztributív mennyiség, amelyek nem térbeli viszonyokkal foglalkoznak. Ezek az erősen általánosított jelentések kiegészítik, nem pedig ellentmondanak a szótári szócikkekben és a hagyományos nyelvészeti leírásokban található jelentések hosszú jegyzékének, mivel a magasabb és alacsonyabb szintű reprezentációk egymás mellett is létezhetnek. Ami az előfordulás gyakoriságát illeti, a po a vizsgált korpuszban láthatóan a nem fizikai teret részesíti előnyben. Az F és G különböző típusai, például emberek, élettelen konkrét tárgyak, absztrakt entitások, folyamatok, cselekvések vagy állapotok, valamint ezek kombinációi különösen hasznosnak bizonyultak a prepozíció primer jelentésének azonosításában. Megállapítást nyert, hogy a tapasztalati megközelítéssel és a megtestesülés elvével összhangban inkább az entitások fizikai, mint nem fizikai tulajdonságait emeli ki. F és G geometriai konfigurációja szintén döntő fontosságú volt a primer jelentés azonosításában. Ezzel szemben más jelentések, például a fedés vagy az áthatás, nemcsak geometriai, hanem funkcionális kapcsolatokhoz társuló kvalitatív teret is magukban foglalnak. E kevésbé központi jelentések esetében azonban az elemzés nem vizsgálta módszeresen az egyes F–G kombinációkat; ehelyett csak az entitások általános típusait vette figyelembe. Ez a megközelítés lehetővé tette a lényeges különbségek megragadását anélkül, hogy a tárgyalást kevésbé diagnosztikus mintázatokra is kiterjesztette volna. (3) A po jelentései, amelyek mind a fizikai, mind a nem fizikai térhez kapcsolódnak, különféle közvetlen vagy közvetett kapcsolatok által szervezett szemantikai hálózatot alkotnak. A kép-séma-átalakulások és a metafora meghatározó szerepet játszottak a jelentéskiterjesztés magyarázatában, amelynek során egyes elemek háttérbe szorulnak más, a térbeli jelenet szempontjából relevánsabb elemek javára, vagy megmutatkozik az absztrakció szintjének növekedése. A vizsgálat kísérletet tesz arra is, hogy a főnévi eset szerepét integrálja a litván prepozíció szemantikai struktúrájába. Az idiomatikus vagy korlátozott használat későbbi elemzése azonban segíthet azonosítani az esetlegesen hiányzó további kapcsolatokat. A történeti adatok szintén értékes betekintést nyújthatnak, ám e lehetőségek feltárása a jövőbeli kutatásra marad. Hasonlóképpen, érdekes vállalkozás lenne pszicholingvisztikai kísérleteket végezni annak vizsgálatára, hogyan érzékelik a különböző beszélők a po szemantikai sajátosságait, mivel a prepozíció jelentésére vonatkozó bármely végleges kijelentést inkább az egyéni konceptualizációkra vonatkozó hipotézisként, semmint az egész nyelvi közösségre érvényes általánosításként kell kezelni. ADATFORRÁSOK DLKT: Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas [A kortárs litván nyelv korpusza]. Internetes hozzáférés: http://tekstynas.vdu.lt/tekstynas/. 15 REFERENCES Ambrazas Vytautas, ed., 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika [Grammar of the Contemporary Lithuanian Language], 4ᵗʰ ed., Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Ambrazas Vytautas 2006: Lietuvių kalbos istorinė sintaksė [Historical Syntax of the Lithuanian Language], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Athanasopoulos Panos 2017: Language Alters Our Experience of Time. – Conversation, June 13. Internet Access: https://theconversation.com/language-alters-our-experience-of-time-76761?fbclid=IwAR0_clgcDwx531AnM6xgrj6gVHy1hFXpgmHN utd2eLAMSWoksYDU_YvVtaU [accessed 05.11.2025]. Berg-Olsen Sturla 2004: The Latvian Dative and Genitive: A Cognitive Grammar Account: PhD dissertation, Oslo: Oslo University Press. Boroditsky Lera, Fuhrman Orly, McCormick Kelly 2011: Do English and Chinese Speakers Think About Time Differently? – Cognition 118, 123–129. DOI: doi.org/10.1016/j.cognition.2010.09.010. Coventry Kenny R., Prat-Sala Merce, Richards Lynn 2001: The Interplay Between Geometry and Function in the Comprehension of over, under, above, and below. – Journal of Memory and Language 44, 376–398. DOI: doi.org/10.1006/jmla.2000.2742. Dirven Rene 1993: Dividing up Physical and Mental Space into Conceptual Categories by Means of English Prepositions. – The Semantics of Prepositions: From Mental Processing to Natural Language Processing, ed. C. Zelinsky-Wibbelt, Berlin: Mouton de Gruyter, 73–97. DLKŽ₈ₑ 2021: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas [Dictionary of the Contemporary Lithuanian Language], vyr. red. S. Keinys, 8-as patais. ir papild. leidimas (elektroninis variantas), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Internet Access: https://ekalba.lt/dabartines-lietuviu-kalbos-zodynas. Fauconnier Gilles 2007: Mental Spaces. – The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics, eds. D. Geeraerts, H. Cuyckens, Oxford: Oxford University Press, 351–376. Gibbs Raymond W. 2006: Embodiment and Cognition, Cambridge: Cambridge University Press. Haspelmath Martin 1997: From Space to Time: Temporal Adverbials in the World’s Languages, Newcastle, UK: Lincom Europa. Hong Tian, He Xianyou, Tillman Richard, Zhao Xueru, Deng Yumel 2017: The Vertical and Horizontal Spatial-Temporal Conceptual Metaphor Representation of Chinese Temporal Words. – Psychology 8, 1679–1692. DOI: doi.org/10.4236/psych.2017.811111. Janda Laura 2002: The Conceptualization of Events and Their Relationship to Time in Russian. – Glossos 2, [1–10]. Johnson Mark 1987: The Body in the Mind. The Bodily Basis of Meaning, Imagination, and Reason, Chicago: Chicago University Press. Kövecses Zoltan 2010: Metaphor. A practical introduction, Oxford: Oxford University Press. Lakoff George 1987: Women, Fire, and Dangerous Things, Chicago, London: Chicago University Press. Lakoff George, Johnson Mark 1980: Metaphors We Live By, Chicago: Chicago University Press. 16 Langacker Ronald W. 2000: Grammar and Conceptualization, Berlin, New York: Mouton de Gruyter. LKŽė: Lietuvių kalbos žodynas [Dictionary of the Lithuanian Language] (1–20, 1941–2002), el. variantas, redaktorių kolegija: G. Naktinėnė (vyr. redaktorė), J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė; programuotojai: E. Ožeraitis, V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, atnaujinta versija, 2018. Internet Access: https://ekalba.lt. Luodonpää-Manni Milla, Viimaranta Johanna 2010: Metaphoric Expressions on Vertical Axis Revisited: An Empirical Study of Russian and French Material. – Metaphor and Symbol 25(2), 74–92. Luraghi Silvia 2009: Case in Cognitive Grammar. – The Oxford Handbook of Case, eds. A. L. Malchukov, A. Spencer, Oxford: Oxford University Press, 136–150. Markevičius Aurimas 2014: Pastabos apie prielinksnio sampratą, raišką ir vartojimą bendrinėje lietuvių kalboje ir tarmėse [Observations on the Concept, Realization, and Use of Prepositions in Standard Lithuanian and Regional Dialects]. – Žmogus ir žodis 16(1), 70–80. Miliūnaitė Rita 2022: Įvairuojantys ir nauji lietuvių kalbos reiškiniai XXI a. pradžioje: sistematika ir pokyčių kryptys [Variable and New Phenomena of Contemporary Lithuanian at the Start of the 21st Century: Systematization and Trends of Change], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Nau Nicole, Arkadiev Peter 2015: Towards a Standard of Glossing Baltic Languages: The Salos Glossing Rules. – Baltic Linguistics 6, 195–241. Navarro i Ferrando Ignacio 2006: On the Meaning of Three English Prepositions. – Inroads of Language. Essays in English Studies, eds. I. Navarro i Ferrando, N. A. Crespo, Castelló de la Plana, Universitat Jaume I, 167–180. Oakley Todd 2007: Image Schemas. – The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics, eds. D. Geeraerts, H. Cuyckens, Oxford: Oxford University Press, 214–233. Pawelec Andrzej 2009: Prepositional Network Models. A Hermeneutical Case Study, Kraków: Wydawnictwo Uniwersytetu Jagiellońskiego. Rohrer Tim 2007: Embodiment and Experientialism. – The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics, eds. D. Geeraerts, H. Cuyckens, Oxford: Oxford University Press, 25–47. Rosch Eleanor 1978: Principles of Categorization. – Cognition and Categorization, eds. E. Rosch, B. B. Loyd, Hillsdale, New York: Lawrence Erlbaum, 27–48. Schmid Hans J. 2007: Entrenchment, Salience and Basic Levels. – The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics, eds. D. Geeraerts, H. Cuyckens, Oxford, Oxford University Press, 117–138. Shakhova Daria, Tyler Andrea 2010: ‘Taking the principled polysemy model of spatial particles beyond English: The case of Russian za’. – Language, Cognition and Space: The State of the Art and New Directions, eds. V. Evans, P. Chilton, London, Oakville: Equinox, 267–291. Sinha Christopher, Kuteya Tania 1995: Distributed Spatial Semantics. – Nordic Journal of Linguistics 18, 167–199. doi.org/10.1017/S0332586500000159. Stasiūnaitė Ieva 2018: On the Motivated Polysemy of the Lithuanian žemiau ‘below’. – Kalbų studijos 32, 5–20. DOI: https://doi.org/10.5755/j01.sal.0.32.19290. Stasiūnaitė Ieva 2025: Encoding Vertical Space in Language: A Cognitive-Semantic Study of the English below as Compared to the Lithuanian žemiau. – Taikomoji kalbotyra 22, 156–175. DOI: https://doi.org/10.15388/Taikabot.2025.22.10. 17 Steen Gerard J., Dorst Aletta G., Hermann Berenike J., Kaal Anna A., Krennmayr Tina, Pasma Trijntje 2010: A Method for Linguistic Metaphor Identification: From MIP to MIPVU, Philadelphia: John Benjamins. Šeškauskienė Inesa 2001: Cross-Linguistic Variation of Space Conceptualization. – Translation and Meaning 5, 85–95. Šeškauskienė Inesa 2004: The Extension of Meaning: Spatial Relations in English and Lithuanian. – Imagery in Language, eds. B. Lewandowska-Tomaszczyk, A. Kwiatkowska, P. Lang, 373–384. Šeškauskienė Inesa, Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė 2015: On the Polysemy of the Lithuanian už. A Cognitive Perspective. – The Baltic International Yearbook of Cognition, Logic and Communication. Perspectives on Spatial Cognition 10, 1–38. DOI: dx.doi.org/10.4148/1944–3676.1101. Šeškauskienė Inesa, Juknevičienė Rita 2020: Prepositions in L2 Written English, or Why on Poses More Difficulties than in. – Nordic Journal of English Studies 19(1), 65–96. DOI: doi.org/10.35360/njes.540. Šķilters Jurģis, Zariņa Līga, Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė, Bērziņa Nora, Apse Linda 2020: Topologic and Geometric Structure of Spatial Relations in Latvian: An Experimental Analysis of RCC. – Baltic Journal of Modern Computing 8(1), 92–125. DOI: https://doi.org/10.22364/bjmc.2020.8.1.05. Šukys Jonas 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos [Cases and Prepositions in the Lithuanian Language: Usage and Norms], Kaunas: Šviesa. Tabakowska Elżbieta 2010: The Story of ZA: In Defence of the Radial Category. – Studies in Polish Linguistics 5, 65–77. Talmy Leonard 2000: Towards Cognitive Semantics 1–2, Cambridge, MA: MIT Press. Taylor John Robert 1993: Prepositions: Patterns of Polysemization and Strategies of Disambiguation. – The Semantics of Prepositions: From Mental Processing to Natural Language Processing, ed. C. Zelinsky-Wibbelt, Berlin: Mouton de Gruyter, 151–179. Torralbo Ana, Santiago Julio, Lupiáñez Juan 2006: Flexible Conceptual Projection of Time Onto Spatial Frames of Reference. – Cognitive Science 30, 745–757. DOI: doi.org/10.1207/s15516709cog0000_67. Tyler Andrea, Evans Vyvyan 2003: The Semantics of English Prepositions. Spatial Scenes, Embodied Meaning and Cognition, Cambridge: Cambridge University Press. Vandeloise Claude 1991: Beyond Geometric and Logical Descriptions of Space. A Functional Description. – Spatial Prepositions. A Case Study from French, ed. C. Vandeloise, Chicago, London: Chicago University Press, 3–20. Vandeloise Claude 1994: Methodology and Analyses of the Preposition in. – Cognitive Linguistics 5(2), 157–184. Wege Barbara 1991: On the Lexical Meaning of Prepositions: A Study of above, below and over. – Approaches to Prepositions, ed. G. Rauh, Tubingen: Gunter, 275–296. Wesche Birgit 1986/1987: At Ease with at. – Journal of Semantics 5, 385–398. Zinkevičius Zigmas 1981: Lietuvių kalbos istorinė gramatika [Historical Grammar of the Lithuanian Language] 2, Vilnius: Mokslas. Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė, Šķilters Jurģis, Zariņa Līga 2019a: Containment and Support in Baltic Languages: Overview, Experimental Evidence, and an Extended RCC as Applied to Latvian and Lithuanian. – Baltic Journal of Modern Computing 7(2), 224–254. DOI: https://doi.org/10.22364/bjmc.2019.7.2.04. 18 Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė, Škilters Jurgis, Zariņa Līga, Bērziņa Nora 2019b: Containment and Support: Similarities and Variation in Lithuanian, Latvian and Estonian. – Baltistica 54(2), 205–255. DOI: 10.15388/baltistica.54.2.2386. Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė, Škilters Jurgis, Zariņa Līga 2020: Expressing Distance in the Baltic Languages: Remarks on the Use of an Extended RCC. – Baltic Journal of Modern Computing 8(1), 69–91. DOI: doi.org/10.22364/bjmc.2020.8.1.04. Žilinskaitė-Šinkūnienė Eglė, Šeškauskienė Inesa 2021: When the Search Domain is Back Region in Baltic: The Latvian aiz as Compared to the Lithuanian už. – Studies in Baltic and Other Languages: A Festschrift for Axel Holvoet on the Occasion of His 65th Birthday, eds. P. Arkadiev, J. Pakerys, I. Šeškauskienė, V. Žeimantienė, Vilnius: Vilnius University Press, 433–466. DOI: doi.org/10.15388/SBOL.2021.24. 19