Slaviškos kilmės daiktavardžių morfologinės integracijos tendencijos K. Sirvydo Promptuarium dictionum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum

Acta Linguistica Lituanica 2026, 94. kötet, 1–13. o. Tartalomjegyzék-hivatkozás / Contents link ISSN 2669–218X (elektronikus / online) A szláv eredetű főnevek morfológiai integrációjának tendenciái K. Sirvydas PROMPTUARIUM DICTIONUM POLONICARUM, LATINARUM ET LITUANICARUM A szláv jövevényszók morfológiai integrációjának mintázatai K. Sirvydas Promptuarium dictionum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum ANŽELIKA SMETONIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0003-0352-884X Kutatási terület: morfológia. https://doi.org/10.35321/all94-09 ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány Konstantinas Sirvydas 1620-as szótárában, a Promptuarium dictionum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum című műben használt szláv jövevényszó-főnevek morfológiai integrációját vizsgálja a litván nyelvbe, továbbá a szláv nyelvek szavainak végződései és neme, valamint azok között a litván nyelvi tövek között fennálló kapcsolatot, amelyekbe a szláv jövevényszavak beépültek. E célból a vizsgált szótárból kiválasztották az összes szláv eredetű szót, elkülönítették a hibrideket, és meghatározták a szláv jövevényszavak töveit és jelentéseit. A megfelelő korszak szláv nyelveinek szótáraiban megkeresték a jövevényszavak megfelelőit, majd a litván és a szláv nyelvi adatok összevetésével megállapították a szláv jövevényszavaknak a litván nyelv morfológiai rendszerébe való integrációs mintázatait K. Sirvydas 1620-as szótárában. KULCSSZAVAK: Sirvydas szótára, szláv jövevényszavak, morfológiai integráció, szláv nyelvek. ABSZTRAKT A tanulmány Konstantinas Sirvydas Promptuarium dictionum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum című, 1620-ban megjelent szótárában található szláv jövevény-főnevek litván nyelvbe történő morfológiai integrációját, valamint a szláv nyelvek szavainak végződései és neme, illetve azon litván tövek közötti kapcsolatot vizsgálja, amelyekbe a szláv jövevényszavak beépültek. E célból a szótárból kiválasztották az összes szláv eredetű szót, kizárták a hibrideket, és meghatározták a szláv jövevényszavak töveit és jelentéseit. A megfelelő korszak szláv nyelveinek szótáraiban megkeresték a jövevényszavak megfelelőit, majd a litván és a szláv nyelvi adatok összehasonlításával feltárták a szláv jövevényszavak litván morfológiai rendszerbe történő integrációjának mintázatait K. Sirvydas 1620-as szótárában. KULCSSZAVAK: Sirvydas szótára, szláv jövevényszavak, morfológiai integráció, szláv nyelvek. BEVEZETÉS Bár a litván nyelv szlavizmusainak kutatása már a XIX. században megkezdődött, a későbbi munkákban jelentős figyelmet fordítanak a szlavizmusok eredetének és a kölcsönszavak hangjainak a litván nyelvben megfigyelhető megfelelései meghatározására (Skardžius 1931; Būga 1958; Pokorny 1959; Fraenkel 1962; Palionis 1967; Urbutis 1992; 1993; Zinkevičius 2002; Smoczyński 2026), illetve általában a régi írások kölcsönzött lexikájára (Lebedys 1977; Zinkevičius 1968; 1988; Siaurukienė 1987; Sabaliauskas 1990; Copyright © 2026 Anželika Smetonienė. Kiadja a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, terjesztése a Creative Commons Attribution Licence feltételei szerint történik; e licenc korlátozás nélkül engedélyezi a felhasználást, terjesztést és sokszorosítást bármely médiumban, amennyiben feltüntetik az eredeti szerzőt és a forrást. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, és a „Creative Commons” hozzárendelési licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátozás nélküli használatát, terjesztését és bármely adathordozón történő sokszorosítását, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2025–05–14. Accepted: / Elfogadva: 2026–06–12. 1 Čepienė 2013; Vasiliauskienė 2022), K. Sirvydas szótárának Promptuarium dictum Polonicarum, Latinarum et Lituanicarum (SPr) szláv eredetű főneveinek a litván nyelvbe való integrációját még alig vizsgálták. Általában is kevés munka foglalkozik a kölcsönzött főnevek morfológiai integrációjával (Valeckienė 1967; Laučiūtė 2007; Rudzinskas 2011a; 2011b; Smetonienė 2019; 2022). A szláv eredetű szavak morfológiai integrációját talán a legátfogóbban Božena Vojtkevič (2010) tárgyalta. Állítása szerint a kölcsönadó nyelv alapján megmagyarázható, miért kerül a kölcsönszó egyik vagy másik tőosztályba; ezt a gondolatot a következő sémával foglalja össze: szláv -C → szláv eredetű szavak -as (hímnem); szláv (belarusz) -Č, (lengyel) -C → szláv eredetű szavak -is, -ius (hímnem) (Vojtkevič 2010: 248). K. Sirvydas szótáraiban a XVI. és XVII. századi Litván Nagyfejedelemség más, litván nyelvű írásos emlékeihez képest nem kevés „az akkori beszélt nyelv szava” található (Pakalka 1997: 24), mivel tematikájában különbözik más írásoktól, ezért rendkívül értékes forrás a XVII. századi litván nyelv kutatásához. A tanulmány célja annak meghatározása, hogyan oszlanak meg az SPr szláv eredetű főnevei a litván nyelv tőosztályai között. E célból az SPr-ből kiválogatták az összes kölcsönzött tövet tartalmazó szót, majd morfológiailag és etimológiailag elemezték őket, hogy elkülönítsék a szláv eredetű szavakat a hibridektől; ezt követően a szláv eredetű főneveket tőosztályok szerint csoportosították, hogy meg lehessen állapítani, milyen szabályszerűségek tükröződnek az SPr-ben a szláv eredetű szavak litván morfológiai rendszerbe való integrációjában. Összesen 322 különböző szláv eredetű főnevet gyűjtöttek ki az SPr-ből. A lehetséges szláv megfelelőket a megfelelő időszak szláv nyelveinek szótáraiban keresték. Megfelelőknek azokat a szavakat nevezik, amelyek tövük és jelentésük alapján potenciálisan a kölcsönszó forrásának tekinthetők. A tömörség kedvéért a szavak mellett csak az SPr-ben szereplő jelentéseket adják meg; jelzik, ha ezek bekerültek az LKŽᵉ-be. E tanulmány tárgya a szláv eredetű szavak vizsgálata, ezért a nemzetközi szavakat és a hibrideket kizárták. A szláv eredetű szavak (azaz a szomszédos szláv nyelvekből átvett kölcsönszavak) és a nemzetközi szavak közötti fő különbség a kölcsönszó forrása: a nemzetközi szavak forrásának azt a nyelvet tekintik, amelyből a szó elterjedt a világ nyelveiben, míg a szláv eredetű szavak esetében azt a nyelvet, amelyből a szót közvetlenül átvették. Például ha egy német szó lengyel közvetítéssel került a litvánba, polonizmusnak, nem pedig germanizmusnak tekintik. A hibrideknek viszont litván és kölcsönzött morfémáik egyaránt vannak. A litván nyelvbe integrált kölcsönzött névszók nem hibridek, mivel a végződésük kizárólag grammatikai funkciót tölt be (Keinys 1984: 115). Emellett a hibrid létrejöttének nem szükséges feltétele az alapszó (uo.: 114). Mindazonáltal az SPr-ben meglehetősen sok hibrid is található; ezek többnyire olyan szavak, amelyek kölcsönzött tövet, de saját eredetű képzőt tartalmaznak, vagy olyan összetételek, amelyeknek egyik eleme idegen eredetű. Az elemzésbe nem vonták be az olyan szavakat, mint abrūšelis 163, alvenykėlis 65, karalėlius 64, karaliūnas 64, karči̇amystė 52, lojęjas 163, lȯjikas 57, mašnapjovys 161 stb. AZ SPr SZLÁV EREDETŰ SZAVAINAK TŐOSZTÁLYAI Ahhoz, hogy az idegen eredetű szavak beépüljenek a litván nyelvbe, nem elegendő a fonetikai helyettesítés. Az átvett névszókat a litván nyelv ragozási rendszerébe is be kell illeszteni, és valamelyik nyelvtani nemhez kell hozzárendelni. Az SPr szláv eredetű főnevei kilenc tőosztály között oszlanak meg: ō, iō, iio, ā, iā, iu, u, ī, ē. K. Sirvydas e szótárában nem fordultak elő a mára improduktív mássalhangzó-tövű szláv eredetű szavak. ō tőosztály. A legtöbb SPr-beli szláv eredetű szó az ō tőosztályhoz tartozik – 134: abrazas 102 ‘kép (rendszerint szenteké)’ LKŽᵉ; abrūšas 154 ‘kéztörlő, kendő’ LKŽᵉ; advernykas 109 ‘ajtóőr’ LKŽᵉ; akrūtas 112 ‘hajó, gőzhajó’ LKŽᵉ; alubnykas 37 ‘galambdúc’; alvenykas 65 ‘kézmosásra (leöntésre) használt edény’ LKŽᵉ; anūkas 195 ‘unoka’ LKŽᵉ; aprašnykas 54 ‘kereskedő’; artas 115 ‘ókori pénz’; asetras 147 ‘tokhal’ LKŽᵉ; bajoras 168 ‘kiváltságos földbirtokos, rendszerint középbirtokos; kiváltságos származású ember, nemes’ LKŽᵉ; botagas 60 ‘állatok hajtására szolgáló eszköz, ostor’ LKŽᵉ; chvoldas 30 ‘redő’; čebatas 167 ‘hosszú szárú csizma’ LKŽᵉ; čeraunykas 40 ‘varázsló’ LKŽᵉ; česnakas 18 ‘erős szagú zöldség’ LKŽᵉ; četvergas 19 ‘csütörtök’ LKŽᵉ; čiepas 178 ‘ág, hajtás, amellyel más növényt oltanak, oltóág, oltvány’ LKŽᵉ; čiobras 16 ‘az ajakosvirágúak családjába tartozó, illatos, apró virágú növény’ LKŽᵉ; funtas 32 ‘font’ LKŽᵉ; furmonas 32 ‘kocsis, fuvaros’ 2 LKŽė; grabas 182 ‘koporsó; sír’ LKŽė; grybas 40 ‘rendszerint szárat és kalapot növesztő organizmus, gomba’ LKŽė; griekas 158 ‘bűn’ LKŽė; gvaltas 40 ‘kényszer, elnyomás’ LKŽė; herbas 32 ‘állam, város, rend vagy nemzetség megkülönböztető jele, amelyet zászlókon, érméken és pecséteken ábrázolnak’ LKŽė; heretikas 50 ‘eretnekség követője, tévhitű’ LKŽė; hetmanas 32 ‘a Litván–Lengyel Állam legfőbb hadseregparancsnoka (XVI–XVIII. század)’ LKŽė; jermėkas 35 ‘alsó női ruhadarab’ LKŽė; jubileušas 81 ‘jubileumi ünnepség’ LKŽė; kalpokas 59 ‘fajta nemezkalap’ LKŽė; kamarnykas 59 ‘a fejedelemi udvar főfelügyelője; tizedes; valamely magasabb tisztviselő’ LKŽė; kapeniėkas 60 ‘fajta felsőruha’ LKŽė; kaptonas 50 ‘téli kabát, vattázott kabát’ LKŽė; karosas 51 ‘a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó, csontos, nyílt úszóhólyagú hal, kárász’ LKŽė; kauras 51 ‘gyékény, takaró, szőnyeg’ LKŽė; kazokas 62 ‘könnyű fegyverzetű lovas’ LKŽė; kažemiekas 33 ‘bőrkikészítő, tímár’ LKŽė; kilepas 17 ‘régi fegyver – hosszú nyélen lévő kis balta és kalapács’ LKŽė; kilupas 54 ‘eszköz’; klumkas 181 ‘batyu, teher, halom’ LKŽė; kolytynkas 50 ‘régi pénztárcák készítője vagy árusa’ LKŽė; koplūnas 51 ‘herélt kakas’ LKŽė stb. Amikor a kölcsönszót átveszik a szláv nyelvekből és beillesztik a litván nyelv rendszerébe, rendszerint megőrződik a neme (Voitkevič 2010: 248). A ǫ tőosztályba tartozó SPr-beli szláv eredetű szavak többségének megfelelői a kölcsönadó nyelvekben szintén hímneműek, továbbá kemény végződésűek, például grabas (< óorosz гробъ 1. ‘gödör; temetkezési hely, sír’; 2. ‘koporsó, sírbolt’ (SRJA IV 137); rutén гробъ 1. ‘síremlék, sírbolt, gödör’; 2. ‘sírhalom, sír’; 3. ‘koporsó’ (HSBM VII 164); lengyel grob ‘hely, ahol a halottat eltemetik, sírhalom, síremlék, szarkofág, sírbolt’ (SPol VIII 119)); levas 72 (< óorosz левъ, львъ ‘oroszlán’ (SRJA VIII 183); rutén леѵъ ‘oroszlán’ (HSBM XVI 316); lengyel lew ‘zool. Felis leo’ (SPol XII 162)); majestotas 76 (< óorosz маестатъ ‘fenség, felség’ (SRJA IX 7); rutén маестать ‘nagyság, dicsőség; dicséret, magasztalás’ (HSBM XVII 216); lengyel majestat ‘a hatalom méltósága’ (SPol XIII 34)); svietas 177 (< óorosz свѣтъ ‘föld, világegyetem, minden ország; világ, kozmosz’ (SRJA XXIII 134); rutén светъ, свѣтъ ‘földgömb; a rajta létező mindennel együtt a föld’ (HSBM XXXI 113); lengyel świat ‘a föld mint az emberek lakóhelye mindazzal együtt, ami rajta található, valamint az azt körülvevő világegyetem’ (SS IX 48)); sūdas 162 (< óorosz судь ‘elítélés, ítélet’ (MSDJA III 603); rutén судъ ‘bírósági határozat, ítélet’ (HSBM XXXIII 51 és mások) stb. A szláv nyelvek a litvántól eltérően mindmáig megőrizték a semleges nemet, ezért ha egy ilyen nemű főnevet vesznek át, az ma valószínűleg az o és az a magánhangzók fonetikai közelsége miatt az ā tőosztály nőnemű végződéseit kapja (Gird­enis 2001: 385). Leskien törvényének érvényesülése előtt, vagyis a XIII–XIV. századig azonban a litván nyelvben is létezett semleges nem, és csak e törvény bekövetkezése után kerültek az addig átvett szláv nyelvekbeli semleges nemű főnevek a litván nyelv örökségével együtt a hímnembe, illetve a ǫ tőosztály paradigmájába (uo.: 385). Az SPr-ben viszonylag sok olyan főnév található, amely a ǫ tőosztályba tartozik, és amelynek szláv nyelvbeli megfelelői semleges neműek. Ezeket a szláv eredetű szavakat a keleti szláv nyelvekből kölcsönözték: blūdas 81 ‘tál; a tálba beleférő mennyiség’ LKŽė (< óorosz блюдо ‘tál’ (SRJA I 247); rutén блюдо ‘tányér’ (HSBM II 74)); čerėslas 183 ‘pénzköteg, pénzöv, pénztárca’ LKŽė (< óorosz чересла (többes szám) ‘ágyék’ (MSDJA III 1501); rutén чересло ‘pénz és egyéb értéktárgyak bőrből készült öve’ (HSBM XXXVI 36)); kodlyas 50 ‘sárgás, illatos gyanta, amelyet főként egyházi szertartásokon tömjénezésre használnak’ LKŽė (< óorosz кадило ‘illatos anyag, tömjén, füstölgő tömjén’ (SRJA VII 12); rutén кадило ‘istentisztelet közben füstölésre használt illatos anyag’ (HSBM XIV 216)); krapylas 65 ‘locsolásra szolgáló kis seprű, hintőeszköz’ LKŽė (< rutén кропило ‘hintőeszköz’ (HSBM XVI 172)); rętnas 10 ‘folt, jel’ LKŽė (< óorosz пятно ‘folt’ (SRJA XXI 98); rutén пятно, петно, пятмо ‘jel, ismertetőjegy’ (HSBM XXIX 418)); remeslas 161 ‘mesterség’ LKŽė (< óorosz ремесло ‘művészet, ügyesség, mesterség’ (SRJA XXII 143); rutén ремесло ‘foglalkozás, szakma’ (HSBM XXX 69)); viedras 192 ‘vödör’ LKŽė (< óorosz ведро ‘vödör’ (SRJA II 49); rutén вядро ‘vödör’ (HSBM III 61)); vynas 194 ‘szőlőből készített alkoholos ital, 3 „įvairių vaisių sulčių” LKŽe (< óorosz вино „вино” (SRJA II 182); rutén вино „вино” (HSBM III 281)). Az SPr-ben régebbi réteghez tartozó kölcsönszavak is vannak, amelyek még a redukált magánhangzók eltűnése előtt kerültek a litván nyelvbe: asilas 115 „lóra hasonlító háziállat” LKŽe (< óorosz осель, осьль „осёл” (SRJA XIII 84); pulkas 15 „katonai egység” LKŽe (< óorosz пълкъ, полк „воинское подразделение, полк” (SRJA XVI 220)). Az összes ǫ-tövű SPr-beli szlavizmus főnevei közül kiemelkedik a blekai 31 „belsőségek, belek; belőlük készült étel” LKŽe és a č́erai „varázslatok” LKŽe. Ez utóbbinak a szláv nyelvekben többes számú főnevek felelnek meg, vagy legalábbis rendszerint csak többes számban használatosak: óorosz чары (постоянно во множ. ч.) „varázslás, boszorkányság” (MSDJA III 1474), rutén чары, чapu „чары, чараўніцтва, ведьмарство” (HSBM XXXVI 279), lengyel czar, czary „démoni jellegű természetfeletti jelenség; pogány varázslás, mágikus műveletek, jóslás” (a szótár jelzi, hogy 148 adat közül csak 1 egyes számú) (SPol IV 6). Az LKŽe ezt a főnevet szintén többes számúként adja meg. A blekas szlavizmusnál, bár jelzik, hogy az egyes számot Frydrichas Kuršaitis szótára használja, az LKŽe a gyakoribb többes számú blekai alakra utal. Ez a lengyelből átvett kölcsönszó; ennek a szlavizmusnak a lengyel megfelelője: lengyel flak „kiszka, jelito, wnętrzności, żołądek u zwierząt przežuvaj­ančių, gorszy gatunek mięsa, ochłap” (SPol VII 77); ez a főnév a lengyelben egyes és többes számmal is rendelkezik, bár ismét a többes szám a gyakoribb. Így az SPr azon kölcsönszavai, amelyek többnyire többes számban használt szláv főnevekből származnak, szintén többes számúként szerepelnek. ā-tő. 79 Az SPr szlavizmusai közül az ā-tőhöz sorolhatók: abyda 150 „sérelem, jogsérelem, sértés” LKŽe; afiera 100 „áldozat” LKŽe; akvata 104 „vágy, vonzalom” LKŽe; alyva 113 „meleg égövi fa és gyümölcse” LKŽe; arielka 37 „vodka” LKŽe; artauga 178 „régi pénz, shilling” LKŽe; būda 67 „sátor, fedél, kis ház (őr, pásztor vagy más számára)” LKŽe; čėra 17 „pohár” LKŽe; dėka 29 „köszönet, hála” LKŽe; dieška 30 „hordó, dézsa” LKŽe; farba 31 „festék, szín” LKŽe; farbatka 31 „csipke”; fijo­lka 31 „ibolya” LKŽe; galka 33 „golyócska, gombóc” LKŽe; gromata 73 „levél; írás, okirat” LKŽe; juka 48 „madár- vagy állatvérből főzött leves” LKŽe; jupa 176 „hosszú, ujjakkal ellátott, fej fölött felhúzható felső női (régen férfi-) ruha; ruha” LKŽe; kalėda 59 „karácsonyi ajándék” LKŽe; kamara 59 „a parasztház vagy hombár különféle termékek és tárgyak tárolására szolgáló helyisége, kamra, raktár” LKŽe; karčiama 51 „kocsma” LKŽe; karūna 11 „fém fejék; az uralkodói hatalom jelképe; koszorú” LKŽe; kleka 55; klėtka 55 „ketrec, kalitka” LKŽe; kolyta 50 „régi erszény; dohányzacskó” LKŽe; kotauka 52 „kapa”; krota 63 „kalitka” LKŽe; kurapka 68 „a tyúkfélék családjába tartozó vadmadár, vadtyúk, fogoly” LKŽe; kurva 68 „erkölcstelen nő, kurva” LKŽe; kvarma 31 „forma, minta, példa, amely szerint valamit készítenek” LKŽe és így tovább. Az ā-tövű SPr-beli szlavizmusok között, akárcsak az ǫ-tövűek között, vannak szláv nyelvek semlegesnemű főneveiből származók: futra 32 „bunda” LKŽe (< rutén футро „выработанная шкура пушного зверя, а так сама некалькі такіх шкур, сшытых разам” (HSBM XXXVI 42); lengyel futro „wyprawiona skóra zwierzęca z włosem, błam futrzany, też odzienie podbite futrem” (SPol VII 159)); pekla 121 „pokol” LKŽe (< óorosz пекло (SRJA XIV 186); rutén пекло „пекла” (HSBM XXIV 66); lengyel piekło „równych religiach: miejsce przebywania zmarłych lub ich dusz” (SPol XXIV 57)); stadala 38 „fogadóudvar, ahol az állatok számára fedett helyet biztosítottak” LKŽe (< óorosz стодола „крытое гумно, сарай” (SRJA XXVIII 72); rutén стодола „заезны двор з карчмой” (HSBM XXXII 399); lengyel stodola „budynek w gospodarstwie wiejskim, służący do przechowywania nie wymłóconego zboża i słomy” (SS VIII 446)). Ezek a kölcsönszavak Leskien törvénye után kerültek be a litván nyelvbe, ezért nem az ǫ-, hanem az ā-tőhöz tartoznak. Az SPr-ben az ā-tőhöz nemcsak nőnemű főnevek, hanem néhány hímnemű, többnyire közös nemű szó is tartozik. A sirata 165 „árva” LKŽe szlavizmus a litvánban közös nemű; megfelelői a szláv nyelvekben is ugyanilyen neműek: óorosz сирота „ребенек, подросток, оставшийся без одного или обоих 4 szülő nélkül maradt kisgyermek, serdülő” (SRJA XXIV 156); rutén сипота „сірата” (HSBM XXXI 271); lengyel sirota „dziecko, które utraciło obydwoje rodziców lub jedno z nich” (SS VIII 191). A vaivada 95 „uralkodói helytartó, valamely országrész kormányzója” LKŽe főnév hímnemű, akárcsak donor nyelvi megfelelői: óorosz воевода „лицо, представляющее высшую власть на местах” (SRJA II 261); rutén воевода „начальник города і градской акругі” (HSBM IV 85); lengyel wojewoda „początkowo urzędnik nadworny, dowódca wojska w zastępstwie panującego, z czasem wysoki urzędnik ziemski” (SS X 279)). Amint látható, az az elv érvényesül, hogy amikor a főnevek a szláv nyelvekből a litvánba kerülnek, nemük nem változik meg. Egyetlen SPr-beli szó azonban nem illeszkedik a rendszerbe: čerevyka 182 „cipő” LKŽe. Az SPr-ben csak egyszer adatolt, K. Sirvydas későbbi szótárában azonban már hímnemű kölcsönszóként szerepel: čeverykas SD 448. A keleti szláv nyelvekben, amelyekből ez a kölcsönszó származik, a megfelelő alakok hímneműek: óorosz черевик „башмак, сапогъ” (MSDJA III 1500); rutén черевик „чapaвік” (HSBM XXXVI 343). A szabályos kölcsönszónak hímnemű čerevykas alakúnak kellene lennie. iu-tő. Ehhez a tőhöz valamivel kevesebb SPr-beli szlavizmus főnév tartozik, mint az ā-tőhöz – 50. Ezek hímnemű szavak, amelyek végén -ius áll, vagy mássalhangzó után a -us végződés: aliejus 113 „növényi zsír” LKŽe; bardišius 41 „hosszú nyelű balta (hadifegyver)” LKŽe; brylius 51 „kalap” LKŽe; cielius 10 „célpont” LKŽe; ciesorius 10 „uralkodó, császár” LKŽe; čebatorius 177 „varga, cipész” LKŽe; čepčius 17 „férjes nők által régebben viselt sapka” LKŽe; činšius 18 „a földtulajdonosnak a föld használatáért fizetett adó” LKŽe; čyščius 18 „tisztítótűz”; driaučius 60 „lándzsa, lándzsahegy” LKŽe; drukorius 26 „nyomdász, nyomtató” LKŽe; dvarčius 31 „kis udvarház” LKŽe; falsierius 30 „hamisító, csaló”; falsius 30 „hiba, hiányosság, hamisítás” LKŽe; gojus 34 „kis, szép erdő, liget” LKŽe; kaganijus 50 „fazék”; katlerius 57 „üstkészítő, -javító vagy -árus” LKŽe; kavalierius 52 „nőtlen férfi; udvarló férfi” LKŽe; kytrius 13 „ravasz, eszes ember” LKŽe; kleštarius 55 „kolostor” LKŽe; kukorius 67 „szakács” LKŽe; kušn i erius 68 „szűcsmester” LKŽe; liktarius 177 „gyertyatartó”; moliarius 76 „festő”; mečius 79 „kard” LKŽe; mincorius 81 „pénzverő” LKŽe; morčius 77 „március hónap” LKŽe; mūror ius 84 „kőműves” LKŽe; nepr i etelius 107 „ellenség, ellenfél; gazember” LKŽe; pakajus 95 „béke, nyugalom” LKŽe és így tovább. E tő valamennyi főneve hímnemű, és a kölcsönzés során többnyire nem történt nemváltás. Az iu-tőre jellemző, hogy a hozzá tartozó szlavizmusok megfelelői a rutén, az óorosz és a lengyel nyelvben zéró végződésűek (például pakajus 130 „jól berendezett szoba” LKŽe (< óorosz pokой „комната, помещение” (SRJA XVI 164); rutén покой, покою „комната” (SSM II 178); lengyel pokoj „miejsce odosobnienia, ustronie” (SPol XXVI 321)), vagy lágy mássalhangzóra végződnek (például karalius 64 „uralkodói, monarchai cím egyes országokban; e címet viselő személy” LKŽe (< óorosz король „король” (SRJA VII 338); rutén король „кароль, манарх” (HSBM XVI 21)), vagy ž, š, č, r hangokra (például retežius 70 „lánc, bilincs” LKŽe (< óorosz ретьязь „цепь, ожерелье” (SRJA XXII 149); rutén ретьязь, ретежь „ланцуг” (HSBM XXX 82)); mečius 79 „kard” LKŽe (< óorosz мечь „холодное рубящее и колющее оружие” (SRJA IX 136); rutén мечь „меч” (HSBM XVIII 22); lengyel miecz „broń sieczna” (SPol XIII 404)); altorius 113 „oltár; bizonyos templomi asztal, ahol az istentiszteletet tartják” LKŽe (< óorosz алтарь, олтарь „жертвенныйник” (SRJA I 31); rutén алтарь, олтарь, олтарь „altar” (HSBM I 103); lengyel ołtarz „miejsce składania ofiar bóstwu” (SPol XXI 327)). Az óorosz nyelvben a ž, š, č, c, r eredetileg lágyak voltak, és a XIV. században kezdtek keményedni (JAM 2005: 44), ezért azok a szavak, amelyek a keményedésük előtt kerültek a litvánba, az iu-tőhöz kerültek. E szócsoportból kiemelkedik a pečius 121 „helyiség fűtésére, étel főzésére és sütésére szolgáló kemence, kenyérsütő kemence” LKŽe, mivel a keleti szláv nyelvekben megfelelői nőneműek (óorosz печь „сооружение для обогрева помещения, приготовления пищи” (SRJA XV 41); rutén печь, печь „цаглянае збудаванне, дзе разводзяць агонь, каб нагрэць нам iškanne, прыгатаваць ежу” (HSBM XXIV 291)), a lengyelben pedig hímneműek (lengyel piec „urządzenie 5 nem éghető anyagból készült, amelyben magas hőmérsékletet érnek el’ (SPol XXIV 30)). į̄a tő. 38 kölcsönszó tartozik az į̄a tőhöz: adverija 128 ‘ajtófélfa’ LKŽe; asilyčia 115 ‘szamár’ LKŽe; atkonýčia 181 ‘fejdísz, szalag’ LKŽe; bažnyčia 61 ‘imaház (rendszerint katolikusok és protestánsok számára)’ LKŽe; čerpyčia 50 ‘kemenceépítéshez használt cserépdarab, kályhacsempe’ LKŽe; delija 20 ‘régi típusú kabát’; dronyčia 25 ‘vékony deszka, vékony tetőfedő léc, zsindely’ LKŽe; dūšia 27 ‘a mitológiában, vallásban és filozófiában – az ember halhatatlan, anyagtalan lényege, amely a testtől függetlenül létezik, lélek; szellem’ LKŽe; grūšia 40 ‘körtefa’ LKŽe; herezija 50 ‘olyan vallási tanítás, amelyet az uralkodó vallás tévesnek tart, eretnekség’ LKŽe; karbija 11 ‘olyan fedeles kosár, amelybe valamit beleöntenek’ LKŽe; kodvlynčia 50 ‘az edény, amelyben tömjént égetnek, füstölő’ LKŽe; koplyčia 51 ‘kis templom; nagy templom vagy más épület különálló része, ahol istentiszteletet tarthatnak’ LKŽe; kuknia 67 ‘konyha’ LKŽe; leternia 71 ‘lámpás’; malmazija 76 ‘egy bizonyos bor’; melnyčia 82 ‘malom’ LKŽe; mišiа 83 ‘mise’ LKŽe stb. Az į̄a tövű főnevek csaknem mind nőneműek, megfelelőik a szláv nyelvekben a lágy tővégződés után -a végződésűek (a keleti szláv nyelvekben -я, lengyelül -ia alakban írják), például drukarnia 26 ‘nyomda’ LKŽe (< óorosz друкарня ‘типография’ (SRJA IV 365); rutén друкарня ‘drukarnė’ (HSBM IX 86); lengyel drukarnia ‘miejsce, warsztat, gdzie się drukuje książki, druki’ (SPol VI 83)), nedėlia 93 ‘hét, vasárnap’ LKŽe (< óorosz недѣля ‘воскресенье’ (SRJA XI 74); rutén неделя ‘нядзеля’ (HSBM XX 67); lengyel niedziela ‘ostatni, świąteczny dzień tygodnia’ (SPol XVI 263)), skomia 175 ‘régi asztal, gyalupad’ LKŽe (< rutén скамья ‘ława, łayka’ (HSBM XXXI 293)), skrynia 60 ‘bizonyos, fedeles és lábas, díszített faláda, amelyben valamit (rendszerint ruhát, kelengyét) tartanak’ LKŽe (< rutén скрыня, скрыня ‘скрыня, kufar’ (HSBM XXXI 388); lengyel skrzynia ‘paka drewniana z wiekiem, kufer służący do przechowywania ubrania, pościeli, etc.’ (SS VIII 261)) stb. E főnevek közül csak egy hímnemű – sudžia ‘bíró’ LKŽe (< óorosz судья, судия ‘тот, кто оценивает кого-л., что-л., судит о ком-л, чем-л’ (SRJA XXVIII 264); rutén судия, судиа, судія, судія, судья ‘суддя’ (SSM II 398). A keleti szláv nyelvekben a -я végződés miatt ez a főnév a litvánban fonetikailag közeli į̄a tőhöz került, a szláv nyelvekben ennek a kölcsönszónak a megfelelője szintén hímnemű. Más, lehetséges kölcsönzési forrásként szolgáló, lágy tővégű szláv főnevek is megőrizték nemüket, és nőnemű szlavizmusként az į̄a tőbe integrálódtak. Néhány SPr-beli į̄a tövű főnév többes számban használatos: gačios 30 ‘nadrág’; liesvyčios 25 ‘létra’. Az első megfelelői a szláv nyelvekben szintén rendszerint csak többes számban használatosak: rutén кгачи ‘штаньı, нагавицы’ (HSBM XV 33); lengyel gacie ‘dolna część stroju mężczyzny, spodnie’ (SPol VII 163). A liesvyčios főnév azonban a donor nyelvek alapján egyes számban is használható lehetett: óorosz лѣствица ‘лестница’ (SRJA VIII 211); rutén лесвица ‘драбіны’ (HSBM XVI 358). i tő. E tőhöz 10 kölcsönzött főnév tartozik: čėstis 84 ‘tisztelet, megbecsülés’ LKŽe; donis 18 ‘adó, sarc’ LKŽe; dvarionis 28 ‘uradalmi munkás, alkalmazott, udvari ember’ LKŽe; liūbasis 74 ‘szeretet’; mostis 77 ‘zsírral készült lágy gyógyszeri massza, gyógyításra használt kenőcs’ LKŽe; pečėtis 121 ‘jel nyomására szolgáló eszköz; az eszközzel készített lenyomat vagy benyomott jel; pecsét’ LKŽe; pomėtis 118 ‘emlékezet’ LKŽe; skoteris 102 ‘abrosz’ LKŽe; smertis 170 ‘halál’ LKŽe; spaviedis 172 ‘gyónás’ LKŽe. Napjainkban ez a tő nem produktív, főként nőnemű főnevek tartoznak hozzá, akárcsak az SPr-ben. Hímnemű i tövű főnevek a mai nyelvben is előfordulnak (pl. geluonis, dantis stb.), ebben az esetben azonban csak egy ilyen SPr-beli slavizmus van – dvarionis. Hogy ez a főnév ehhez a tőhöz tartozik, az ókori írásokban tanúsított alakjából látható: dvaronies BPII 476 (LKŽe). Feltételezik, hogy a litván nyelv először a dvarionys szó többes számát vette át (vö. óorosz дворянинъ ‘лицо, находящееся на службе при дворе князя’ (SRJA IV 194)), amelynek alapján kialakult a dvarionis egyes szám (Smoczyński 2026: 388). 6 A többi slavizmus nőnemű, és a donor nyelvek megfelelő szavaihoz képest változatlanul megőrizte ezt a nemet. E slavizmusok forrásai a szláv nyelvekben mind lágy végződésű mássalhangzókat tartalmaznak, például čėstis (< rutén честь ‘честь, почет, уважение’ (MDSUM II 480); lengyel cześć ‘uszanowanie, poważanie, uznanie; podziw; honor’ (SPol IV 150)), donis (< óorosz дань ‘то, что отдано кому-л.’ (SRJA IV 170); rutén дань ‘тое, што аддадзена каму-н.’ (HSBM VII 242); lengyel dań ‘świadczenie w naturze lub pieniężne, danina, podatek, czynsz’ (SPol IV 490)), smertis (< rutén смерть ‘смерць; спыненне існавання чалавека ці жывёліны’ (HSBM XXXI 483); lengyel śmierć ‘skończenie, utrata życia, zgon, wyjątkowo pozbawienie kogoś życia’ (SS IX 24)), spaviedis (< rutén споведь ‘споведь’ (HSBM XXXII 163); lengyel spowiedź ‘wyznanie grzechów przed kapłanem w celu uzyskania rozgrzeszenia’ (SS VIII 359)). ē tő. Ez az SPr-ben a kölcsönszavak egy újabb, nem túl produktív töve; a hozzá tartozó főnevek száma 6: kaniukšnė 175 ‘istálló’ LKŽ; kižė 10 ‘régi kunyhó, viskó, nyomortanya’ LKŽ; maliaʋonė 76 ‘festés’ LKŽ; mincė 81 ‘érme’ LKŽ; prababė 129 ‘dédanya’; ragažė 77 ‘fonott kosár; az ilyen kosárba beleférő mennyiség’ LKŽ. Ez a kisszámú szócsoport meglehetősen heterogén: bár a legtöbb slavizmus megfelelője nőnemű, végződésük eltérő. Például a kaniukšnė főnév (< óorosz конюшня ‘конюшня, строение, где держат лошадей’ (SRJA VII 291); rutén канюшня ‘канюшня’ (HSBM XV 291)) megfelelői -ia végződésűek, a kižė és a mincė (< óorosz хижа, хиза ‘хижина, дом’ (MSDJА III 1368); rutén хижа ‘хаціна’ (HSBM XXXVI 73); lengyel minca ‘moneta, pieniądz bity’ (SPol XIV 272)) pedig -a végződésűek, ezért ezek a slavizmusok az ia és az ā tövekbe is beilleszthetők lehettek. Egy főnév forrása semleges nemű: maliaʋonė (< rutén малеванье, малевание ‘дзеянне па дзеясл. малевати’ (HSBM XVII 234); lengyel malowanie ‘nazwa czynności od malować’ (SPol XIII 60)). Egyéb tövek. A többi tő, amelyhez az SPr-beli slavizmus főnevek tartoznak, igen ritka. Az į tövhöz két szó tartozik: kisielis 54 ‘savanyított zabpehelylisztből készült híg kása vagy keményítővel sűrített bogyóléből készült étel’ LKŽ; kriaučias 63 ‘szabó’ LKŽ. Az į tőhöz három főnév tartozik: čemerys 14 ‘a liliomfélék családjába tartozó évelő, mérgező, gyógynövény, zászpa’ LKŽ; grašis 39 ‘aprópénz, fél kopejka; különböző időszakokban eltérő értékű pénz; érme’ LKŽ, maneliai 77 ‘ujjasmandzsetták’, az u tőhöz pedig csak egy – turgus 180. Mai szemszögből szokatlanul hatnak a kisielias és kriaučias főnevek. Mindkettőt rendszerint az iu tőbe integrálják, vagyis kisielius és kriaučius alakban. K. Sirvydas későbbi szótárában elhagyja a kisielias alakot, és csak az iu tövű kisielius SD 103 változatot közli (a kriaučias / kriaučius egyáltalán nem szerepel). Nem tudni, miért az iǫ tövet választották e főnevek számára az SPr-ben, mert a szláv nyelvi megfelelőket figyelembe véve (óorosz кусель ‘кушанье, приготовляемое из муки на воде или ягодном соке, кисель’ (SRJA VII 137); rutén кусель ‘кіслая страва з мукі, кісель’ (HSBM XV 93); lengyel kisiel ‘potrawa z mąki rozczynionej wodą i poddanej fermentacji’ (SPol X 330); óorosz краѳецъ ‘портной’ (SRJA VII 402); rutén кравець ‘спецыяліст па шыццю адзення’ (HSBM XVI 80); lengyel krawiec ‘rzemieślnik szyjący odzież’ (SPol XI 134)), az iu és az ō tövek rendszeresebbek. A maneliai főnév az SPr-ben többes számúként szerepel, noha az LKŽ-ben a manelė és a manelis is megtalálható. A szláv nyelvek adatai (óorosz манелы ‘украшение, род браслета, надевавшегося поверх рукава (зарукавье, запястье)’ (SRJA IX 27); rutén манеля, манела, манелле ‘брана́лет; маністы’ (HSBM XVII 93); lengyel manella ‘drogocenna ozdoba noszona na ramieniu, bransoleta, naramiеnnik’ (SPol XIII 143)) azt mutatják, hogy a főnevet helyesen nőnemű manelia vagy manelė alakban kellett volna átvenni (a lágy l miatt). Így ebben az esetben – a kisielias, kriaučias, čemerys és grašis főnevek esetétől eltérően – a nem megváltoztatására is sor került. 7 KÖVETKEZTETÉSEK Az SPr-ben olyan szláv eredetű főnevek találhatók, amelyek a ō (abrazas, abrūzas, advernykas, akrūtas, alubnykas stb.), iō (kisielias, kriaušias), iō (čemer ys, grašis, maneliai), ā (abyda, afiera, akvata, alyva, arielka stb.), iā (adverija, asilyčia, atkon yčia, bažnyčia, čerpyčia stb.), iu (aliejus, altorius, bardišius, brylius, cielius stb.), u (turgus), i (čestis, donis, dvarionis, liūbastis, mostis stb.) és ē (kaniukšnė, kižė, maliavonė, mincė, prababė stb.) tövekhez tartoznak. Ebben a forrásban mássalhangzó-tövű szlávizmusok nem tanúsítottak. A leggyakoribb tő az ō – ehhez tartozik az SPr-ben talált szláv eredetű főnevek 41,6 százaléka. Viszonylag gyakoriak továbbá az ā, iu és iā tövek is – ezekhez rendre az összes kiválasztott szó 24,5, 15,5, illetve 11,8 százaléka tartozik. Az i-tövű szlávizmusok a vizsgált szlávizmusok 3,1 százalékát, az ē-tövűek pedig 1,7 százalékát teszik ki. A fennmaradó tövek igen ritkák, és az SPr-ben talált szláv eredetű főnevek összességének nagyon kis részét alkotják. A szláv donor nyelvekben található megfelelőik alapján az SPr-ben bizonyos esetekben világosan kirajzolódó rendszer figyelhető meg arra nézve, hogy az egyes kölcsönszavak melyik tő paradigmájába kerülnek: • ha a szláv nyelvekben a megfelelő szavak hímneműek, és végükön kemény mássalhangzó áll, a kölcsönszó a litvánban az ō-tőbe integrálódik; • a szláv nyelvek o-ra végződő semlegesnemű főnevei a litvánban vagy az ō-tőhöz (a régebbi klodo-típusú kölcsönszavak), vagy az ā-tőhöz tartoznak; • a nőnemű és hímnemű (legtöbbször közös nemű) szavak, amelyek a szláv nyelvekben –a-ra végződnek, a litvánban az ā-tőbe integrálódnak; • a szláv nyelvekben zéró végződésű hímnemű főnevek; a szláv nyelvekben lágy mássalhangzóra (többnyire l-re) végződő hímnemű szavak; valamint a keleti szláv nyelvekben történetileg lágy ž, š, č, c, r hangokat, a lengyelben pedig már kemény hangokat tartalmazó hímnemű főnevek a litvánban az iu-tőbe integrálódnak; • a keleti szláv nyelvekben –я, a lengyelben pedig –ia végű főnevek a litvánban az iā-tőbe integrálódnak; • az olyan főneveket, amelyek a szláv nyelvekben lágy t, n, d mássalhangzóra végződnek, az SPr az i-tőbe integrálja. Az SPr szláv eredetű főnevei a fennmaradó tövekbe különböző módokon integrálódnak, és kizárólag e forrás alapján egységes rendszer nem látható. Az SPr szlávizmusai, mint általában, többnyire ugyanahhoz a nemhez tartoznak, mint a donor nyelvekben szereplő forrásuk, vagyis például a szláv nyelvek hímnemű szava a litvánba hímnemű kölcsönszóként integrálódik. Az SPr-re jellemző nemváltásokból alig akad egy-kettő (čerevyka, maneliai). Az SPr-ben a szám megfelelése is érvényesül – a szláv nyelvek olyan főneveiből származó kölcsönszavak, amelyeket többnyire többes számban használnak, szintén többes számúként jelennek meg (blekai, čėrai, gačios). Néhány főnevet (liesuvyčios, maneliai) nem többes számúként kellett volna integrálni. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Būga Kazimieras 1958: Rinktiniai raštai [Válogatott írások] 1, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Čepienė Nijolė 2013: Konstantino Sirvydo „Dictionarium trium linguarum“ lexikai kölcsönszavai“ [Lexikai kölcsönszavak Konstantinas Sirvydas „Dictionarium trium linguarum“ című művében]. – Leksikografija ir leksikologija 3: Konstantino Sirvydo darbai ir jo epocha, szerk. Z. Šimėnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 157–188. Fraenkel Ernst 1962: Litauisches etymologisches wörterbuch [Litván etimológiai szótár], Heidelberg: Winter. Girdenis Aleksas 2001: Kalbotyros darbai [Nyelvészeti munkák] 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 8 HSBM I: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 1, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1982. HSBM II: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 2, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1983. HSBM III: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 3, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1983. HSBM IV: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 4, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1984. HSBM VII: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 7, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1986. HSBM IX: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 9, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1989. HSBM XIV: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 14, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1996. HSBM XV: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 15, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Navuka i technika, 1996. HSBM XVI: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 16, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 1997. HSBM XVII: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 17, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 1998. HSBM XVIII: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 18, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 1999. HSBM XX: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 20, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2001. HSBM XXIV: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 24, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2005. HSBM XXIX: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 29, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2009. HSBM XXX: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 30, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2010. HSBM XXXI: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 31, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2011. HSBM XXXII: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 32, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2012. HSBM XXXIII: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 33, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2013. HSBM XXXVI: Histaryčny slovnik belaruskaj movy [A belarusz nyelv történeti szótára] 36, szerk. A. M. Bulyka, Minsk: Belaruskaja navuka, 2016. JAM 2005: Jazyki mira. Slavianskіe jazyki [A világ nyelvei. Szláv nyelvek], szerk. A. M. Moldovan, S. S. Skorvid, A. A. Kibrik, N. V. Rogova, E. I. Jakuškina, A. F. Žuravlev, S. M. Tolstaja, Moszkva: Academia. 9 Keinys Stasys 1984: Lietuvių kalbos hibridai (sąvoka, rūšys ir normiškumas) [A litván nyelv hibridjei (fogalom, típusok és normativitás)]. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, 113–123. Laučiūtė Jūratė 2007: Baltiškos kilmės vardažodžių galūnių likimas šiaurės slavų kalbose [A balti eredetű névszói végződések sorsa a szláv nyelvekben]. – Res humanitariae 2, 85–101. Lebedys Jurgis 1977: Senoji lietuvių literatūra [Régi litván irodalom], Vilnius: Mokslas. LKŽe: Lietuvių kalbos žodynas [A litván nyelv szótára] (1–20, 1941–2002), elektronikus változat, szerkesztőbizottság: G. Naktinienė (főszerkesztő), J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė; programozók: E. Ožeraitis, V. Zinkevičius, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, frissített változat, 2018. Internetes hozzáférés: https://ekalba.lt/liet­uviu–kalbos–zodynas/. MDSUM II: Materіaly do slovnyka pysемnoї ta knyžnoї ukraїnskoї movи [Anyagok az írott és irodalmi ukrán nyelv szótárához] 2, szerk. E. K. Timčenko, Kijiv, New York: Nacionalna akademija nauk Ukraїni, 2003. MSDJA III: Materjaly dlja slovarja drevnerusskogo jazyka [Anyagok az óorosz nyelv szótárához] 3, szerk. I. I. Sreznevskij, Szentpétervár: Kniga, 1912. Pakalka Kazys 1997: Pastabos apie senąjį Konstantino Sirvydo trikalbį žodyną (~ 1620 m.) [Megjegyzések Konstantinas Sirvydas régi háromnyelvű szótárához (kb. 1620)]. – Senasis Konstantino Sirvydo žodynas, összeáll. K. Pakalka, 6–25. Palionis Jonas 1967: Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a. [A litván irodalmi nyelv a XVI–XVII. 16th–17th században], Vilnius: Mintis. Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches wörterbuch [Indoeurópai etimológiai szótár], Bern: Francke. Rudzinskas Darius 2011a: Keli lietuvių senųjų raštų slavizmu morfologinės integracijos aspektai [A slavizmusok morfológiai integrációjának néhány aspektusa a régi litván szövegekben]. – Baltu filologija 20, 41–51. Rudzinskas Darius 2011b: Morfologinė slavizmų integracija: giminės kategorijos aspektai [A szláv jövevényszavak morfológiai integrációja: a nyelvtani nem kategóriájának aspektusai]. – Perspectives of Baltic philology 2, 205–214. Sabaliauskas Algirdas 1990: Lietuvių kalbos leksika [A litván nyelv lexikona], Vilnius: Mokslas. Siaurukienė Halina 1987: A „Knygos nobažnystės” énekeskönyv kölcsönszavai [Kölcsönszavak a „Knygos nobažnystės” énekeskönyvben]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 26, 145–150. Skardžius Pranas 1931: Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen [A szláv kölcsönszavak az ólitvánban]. – Tauta ir žodis 7, Kaunas: Spindulys. Smetonienė Anželika 2019: A szláv eredetű kölcsönfőnevek morfológiai integrációjának mintázatai Petkevičius katekizmusában (1598), eredetük és kronológiájuk jelzéseként. – Studia z Filologii Polskiej i Słowiańskiej 54, [1–30]. DOI: https://doi.org/10.11649/sfps.1766. Smetonienė Anželika 2022: A névtelen katekizmus (1605) és Daukša katekizmusának (1595) kölcsönzött főneveinek integrációja a litván nyelv morfológiai rendszerébe [A Névtelen katekizmusból (1605) és Daukša katekizmusából (1595) kölcsönzött főnevek integrációja a litván nyelv morfológiai rendszerébe]. – Lietuvių kalba 17, 25–38. DOI: https://doi.org/10.15388/LK.2022.11. 10 Smoczyński Wojciech 2026: Słownik etymologiczny języka litewskiego [A litván nyelv etimológiai szótára]. Online elérhető: http://www.rroman es.org/pub/alii/Smoczyński W. Słownik etymologiczny języka litewskiego.pdf. SPol IV: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 4, szerk. S. Bąk, Wrocław, Warszawa, Kraków: Instytut badań literackich, 1969. SPol VI: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 6, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1972. SPol VII: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 7, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1973. SPol VIII: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 8, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1974. SPol X: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 10, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1976. SPol XI: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 11, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1978. SPol XII: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 12, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1979. SPol XIII: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 13, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1981. SPol XIV: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 14, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk: Instytut badań literackich, 1982. SPol XVI: A 16. századi lengyel nyelv szótára [A 16th. századi lengyel nyelv szótára] 16, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Instytut badań literackich, 1985. SPol XXI: Słownik polszczyzny XVI wieku [A 16. századi lengyel nyelv szótára] 21, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków: Instytut badań literackich, 1992. SPol XXIV: Słownik polszczyzny XVI wieku [A 16. századi lengyel nyelv szótára] 24, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Instytut badań literackich, 1996. SPol XXVI: Słownik polszczyzny XVI wieku [A 16. századi lengyel nyelv szótára] 26, szerk. M. R. Mayenowa, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Instytut badań literackich, 1998. SPr 1997: Senasis Konstantino Sirvydo žodynas [Konstantinas Sirvydas régi szótára], par. K. Pakalka, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 11 SRJA I: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 1, főszerk. S. G. Barchudarov, Moskva: Nauka, 1975. SRJA II: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 2, főszerk. S. G. Barchudarov, Moskva: Nauka, 1975. SRJA IV: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 4, főszerk. S. G. Barchudarov, Moskva: Nauka, 1977. SRJA VII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 7, főszerk. F. P. Filin, Moskva: Nauka, 1980. SRJA VIII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 8, főszerk. G. J. Romanova, Moskva: Nauka, 1981. SRJA IX: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 9, főszerk. V. J. Derjagin, O. V. Malkova, Moskva: Nauka, 1982. SRJA XI: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 11, főszerk. A. N. Šalamova, Moskva: Nauka, 1986. SRJA XIII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 13, főszerk. O. I. Smirnova, Moskva: Nauka, 1987. SRJA XIV: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 14, főszerk. O. I. Smirnova, A. N. Šalamova, Moskva: Nauka, 1988. SRJA XV: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 15, főszerk. G. P. Smolickaja, Moskva: Nauka, 1989. SRJA XVI: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 16, főszerk. G. J. Romanova, Moskva: Nauka, 1990. SRJA XXI: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az orosz nyelv szótára a XI–XVII. századból] 21, főszerk. G. A. Bogatova, Moskva: Nauka, 1995. SRJA XXII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az XI–XVII. század orosz nyelvének szótára] 22, szerk. A. N. Šalamova, Moskva: Nauka, 1997. SRJA XXIII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az XI–XVII. század orosz nyelvének szótára] 23, szerk. V. B. Kryško, G. J. Romanova, Moskva: Nauka, 1996. SRJA XXIV: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az XI–XVII. század orosz nyelvének szótára] 24, szerk. G. J. Romanova, Moskva: Nauka, 2000. SRJA XXVIII: Slovar russkogo jazyka XI–XVII vv. [Az XI–XVII. század orosz nyelvének szótára] 28, szerk. E. I. Deržavina, Moskva: Nauka, 2008. SS VIII: Słownik staropolski [Ólengyel szótár] 8, szerk. S. Urbańczyk, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1980. SS IX: Słownik staropolski [Ólengyel szótár] 9, szerk. S. Urbańczyk, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1982. SS X: Słownik staropolski [Ólengyel szótár] 10, szerk. S. Urbańczyk, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich, 1990. SSM II: Słownyk staroukrajinskoj movy XIV–XV st. [A XIV–XV. századi óukrán nyelv szótára] 2, szerk. L. L. Gumecka, I. M. Kernyckyj, Kyjiv: Naukova dumka, 1978. Urbutis Vincas 1992: A régi litván nyelv szláv jövevényszavai. – Baltistica 27(1), 4–41. 12 Urbutis Vincas 1993: A régi szláv jövevényszavak eredetének sokfélesége [A régi szláv jövevényszavak eredetének sokfélesége]. – Baltistica 28(1), 91–101. Valeckienė Adelė 1967: Más nyelvekből származó szavak a litván nyelv morfológiai rendszerében [Más nyelvi eredetű szavak a litván nyelv morfológiai rendszerében]. – Lietuvių kalba tarybiniais metais, felelős szerkesztő: V. Ambrazas, Vilnius: Mintis, 108–12. Vasilauskienė Virginija 2022: Konstantinas Sirvydas szótárainak és a Punktų sakymų lexikájának kapcsolatai [Kapcsolatok Konstantinas Sirvydas szótárai és a Punktai sakymų lexikája között]. – Lituanistica 68, 2(128), 135–152. Voitkevič Božena 2010: Mikalojus Daukša Postillájában szereplő szlavizmusok morfológiai integrációja [A szlavizmusok morfológiai integrációja Mikalojus Daukša „Postillájában”]. – Baltistica 75(2), 243–255. Zinkevičius Zigmas 1968: Az 1605-ös katekizmus nyelvjárásáról [Az 1605-ös katekizmus nyelvjárásáról]. – Baltistica 4, 109–116. Zinkevičius Zigmas 1988: A régi írások nyelve [A régi szövegek nyelve], Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 2002: Válogatott írások [Válogatott írások] 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 13