scieee Open visual document viewer

Lelátók népe

Bartha, Ákos

Abstract

James Bannon 2013-ban mindent vitt. A Milwall-huligánok közé beépült fedett rendőr története huszonöt év elteltével vált bestsellerré, a lelátók világa iránt érdeklődők kötelező olvasmányává. Sikere nemcsak a szigetországban, de hazánkban is átütő: internetes bloggerektől első vonalbeli sportújságírókon át népszerű humoristákig terjed a laudálók sora. Míg egy jó sztoriból – húsz évvel a gyengécske filmverziót (Személyazonosság) követően – összedobtak egy szép eladási számokat produkáló, egyébiránt meglehetősen középszerű könyvet a nyolcvanas évek mára letűnt brit futball-huliganizmusáról, addig az Underground Kiadó gondozásában a kertek alatt napvilágot látott a mai magyar „rögvalóság”. A magamfajta könyvmoly lelkének már az is jóleső érzés, hogy ezt a négyszáz oldalas szociográfiát nemigen lehet két délután alatt kivégezni (ellentétben a tőmondataival, kínos fordítási bakijaival és tipográfiájával vélhetően a honi funkcionális analfabéták népes táborát megcélzó huligánkrónikával). Sztancsik Richárd – a témában benne élő szerző – ráadásul jól bánik a betűkkel, így aki valamelyest kapcsolódik a magyar futball „szürreálisan szép” világhoz, remekül fog szórakozni (ami az emlékállítás mellett egyébként fő célja a könyvnek).

Full text

BARTHA ÁKOS Lelá ók népe Sz ancsik Richá d: Vá osok, s adionok, kocsmák, Unde g ound Kiadó, 2013, 400 p. James Bannon 2013-ban minden i . A Milwall-huligánok közé beépül ede endő ö éne e huszonö é el el é el ál bes selle é, a lelá ók ilága i án é deklődők kö elező ol asmányá á. Sike e nemcsak a szige o szágban, de hazánkban is á ü ő: in e ne es blogge ek ől első onalbeli spo újságí ókon á népsze ű humo is ákig e jed a laudálók so a.1 Míg egy jó sz o iból – húsz é el a gyengécske ilm e zió (Személyazonosság) kö e ően – összedob ak egy szép eladási számoka p odukáló, egyébi án meglehe ősen középsze ű köny e a nyolc anas é ek má a le űn b i u ball-huliganizmusá ól, addig az Unde g ound Kiadó gondozásában a ke ek ala nap ilágo lá o a mai magya „ ög alóság”. A magam aj a köny moly lelkének má az is jóleső é zés, hogy ez a négyszáz oldalas szociog á iá nemigen lehe ké délu án ala ki égezni (ellen é ben a őmonda ai al, kínos o dí ási bakijai al és ipog á iájá al élhe ően a honi unkcionális anal abé ák népes ábo á megcélzó huligánk óniká al). Sz ancsik Richá d – a émában benne élő sze ző – áadásul jól bánik a be űkkel, így aki alamelyes kapcsolódik a magya u ball „szü eálisan szép” ilághoz, emekül og szó akozni (ami az emlékállí ás melle egyébkén ő célja a köny nek). Pedig a szám alan epi he on o nans-szal büszkélkedő émakö legke ésbé sem a szó akoz a ói odalommal szok ák pá huzamba állí ani, sokkal inkább a hazánkban komoly his o ikummal bí ó hanya lás ö éne ekkel.2 Ha mindez klubszin e e í jük, kiéleze küzdelem indulha a u ballunk esz ese dicső címé , ám a dobogó a mindenképp oda kell é nie Puskás, Tichy és Dé á i egyko i csapa ának, a Hon édnak (a há só bo í ón ol asha ó ismé ek: „ okoza os lecsúszás, ogya kozó nézőközönség, csőd, kiesés, bundák, pe ek, uno já ékosok, uno szu kolók”). Mégis an néhány uca embe , akik éle üke e miliő kö é sze ezik, áadásul önkén , szó akozásból. No mális dolog ez? Csak annyi a, amennyi e maga a közeg. De há mi lehe enni, ha az embe nem Ba celonában, agy Londonban szüle e és ö éne esen u ballked elő? Kicsi kicsi, kicsi sa anyú, de legalább a miénk, mondha nánk 1Bannon, James, A beépí e huligán. Ke ős éle em igaz ö éne e: ede zsa ukén a e ege Millwalnál, Cando e , 2013. Az elisme ő ajánlások a há só bo í ón ol asha óak, öbbek köz a „Milwall-ul ák”- ól é ekező Ch. Gáll And ás spo újságí óé (!) is. 2Lásd: Csunde lik Pé e , Mié be eg? Szek ű Gyula és Végh An al hanya lás ö éne i pá huzamai, Kommen á , 2012/6, 54–64. 244 METSZETEK 2014/2. szám Szu gen Lajos köny eleji idéze e nyomán Pelikán el á ssal, bá minemű ociológiai á hallás nélkül, sa anyú helye inkább kese édes öni óniá al. Elsőso ban ehá a ő á osi ö ös– eke ék ől szól ez a köny ; pon osabban egy ba á i á saságból alakuló, áloga o meccsek e is já ó 10–15 ős csopo on ke esz ül szű ünk á a ké ez es é ek magya szu kolói kul ú ájá a. A ajzol abló sze in ez a ilág egysze e p imi í , ki inomul és szü eális. P imi í , amennyiben a iselkedési no mák szélsőséges szabadossága jellemzi, ki inomul , mi el a lelá ói kul ú a í a lan, ám szigo ú szabályok men én sze eződik és szü eális, min maga a miliő, ami kö üllengi „az ólálkodó semmi ”. A kí ülállók mindennek csupán a legdu ább elüle é el alálkoznak ( é éköz e í ések ál al), nem ud án, milyen sze ezés szükségel e ik egy ko eog á ia meg alósí ásához, agy hogy mi szabja meg a ke í és e kike ülő d apé iák endjé . Bá a kö e ől a nye s ulga i ás sem idegen (é he ően), a sze ző é dekes módon min ha kissé úls ilizálná őhősei monológjai /pá beszédei , nem egészen éle sze ű kocsmajelene eke p odukál a helyenkén (például egy öbboldalas meccs–színház me a o á al). E adhaj ásoka leszámí a azonban éppen a ki inomul s íluskészség eszi hi eles, mégis szó akoz a ó ol asmánnyá a Vá osok, s adionok, kocsmák című munká , hiszen az (ön)i ónia, a sza kazmus, az abszu d, agy a g o eszk isme e e nélkül aligha lehe hi elesen megjelení eni egy hé köznap délu áni uzsé i kupaki ándulás . A huszonha ejeze e agol mű má (me jünk nagyok lenni) na a opoé ikai szempon ból is igyelem e mél ó, amennyiben az önálló kis ö éne ekkén is megálló ejeze ekben mindig más pe spek í ájából isme jük meg a néhol ismé lődő eseményeke . Vélhe ően ez a megoldás a szu kolói á sadalom sokszínűségé hi a o demons álni, más ész a cselekményeke maga is á élő sze ző is segí i a á olság a ásban, olyan kényes ké désekben, min a szu kolók poli ikai p e e enciái, a asszizmus, az an iszemi izmus, agy úgy ál alában a szélsőjobboldali eszmék (melynek lelá ói lé é Sz ancsik nem agadja, ám baga ellizálja). Figyelem emél ó ön e lexi i ás a all, ahogyan az ul ák öné elmezéséhez og: „A lelá ók u olsó megma ad ge illái, a csapa lelke, a ha alom ál al el aposni kí án máskén gondolkodók – ahogy a kemény mag sze e i magá lá a ni. Ők pe sze pon osan udják a alódi okoka : az omladozó s adionok, lepusz ul WC-k a o ák és a ják á ol a családoka , no meg a ocink ól gyo suló ü emben á olodó nemze közi eli . Majd az ugyanolyan gyo san minke lehagyó nemze közi középmezőny. A b u ális endő ök, ko up poli ikusok, klubelnökök, bundázó ocis ák csupán hab ol ak a o án. Akik sze e ek poli izálni, azok a en i elso olás elé, agy mögé még e szés sze in beillesz he ék az , hogy »zsidó«, agy »kommunis a«.” (35)3 A sz e eo ípiák megbon ásának ez a módja, a nézőpon ok megsokszo ozása a sok éle kul u ális ha ásnak ki e közeg bemu a ásá a és a sze eágazó mo i ációk é elmezésé e is képes. A közeg alóban sok é ű, mind iskolázo sága, mind szá mazása sze in . Kul u ális an opológusok csemegéje lehe például egyik hősünk büszkén állal lengyel–kőbányai ke ős iden i ása, de az időnkén e ős palóc nyel já ás a ál ó nóg ádi kolléga sem egysze ű képle . A szocioling is ák a külön 3Hasonlóan szen elen és anya , ám ap ólékosabban kidolgozo az MLSZ-in ézkedések á sadalmi szé szü emlésének és poli ikummá álásának szellemes bemu a ása a köny ben (242–243). Ba ha Ákos: Lelá ók népe 245 á gyal d ukke a gónak ö ülhe nek: „Ad á ok a boxo ? Nem ad á ok, me a kékek mögül men a szájka a e. Pedig a igyelőembe ei ek is o ol ak, ud ak olna adni kon ak o . Megin csak sálasoka ké dez e ek el. Mindig csak az ege észés és a lepa anózás...” (51) A sze ző a mediális ál ások a is nagy hangsúly helyez e az in e ne en sze eződő szu kolói csopo számos eseményé cha boxokon ke esz ül, ne es „ge ónyel en” jelení i meg, hosszasan é elmez e a jelensége . Az idegenség apasz ala ok megsokszo ozódásá a egyébi án égigkísé i a kö e e , hiszen női szemszögből is megisme he jük a lelá ók é ias ilágá , ső a kispes iekkel i iolosan k i ikus újpes i és adis a „ endégsze zőknek” is e e enged a mű (a en emlí e na á o - ál ással). Ké ségkí ül „ ényi odalommal” állunk ehá szemben ( i ka sze encsé len ki ejezés), annak minden hozadéká al. I an mindjá a alóság e e encia ké dése, mely má a ha mincas é ek szociog á iáinak is sajá os já ék e e engede . Sz ancsik csak e idens ese ekben (pl.: klubok) ne esí i a sze eplőke és e eke , bá a bea a o ak nyil án udják, ki aka az „Oszlopi”, agy a „Szi acs” elne ezés. A sze ző i kosí ása é he ő és a ányos: nagyobb mé ű, min Illyésé (Pusz ák népe), ám nem é i el a Nagy Lajos-i szin e (Kiskunhalom4), megkímél e az ol asó , hogy – mondjuk – a „Budapes FC” kék–sá ga szu kolói kelljen kö e nie alamely ik í áj a. Ká is lenne ezeké a alós ú áké , melyekből bő en ju a kö e be: W onki, Kisinyo , Bosznia, Hambu g, Dunasze dahely, Csíksze eda, hogy a hazai ki uccanásoka ne is emlí sem. A u ball ha á alansága alóságos oad mo ie- á szabdalja a köny e , de ez csak előnyé e álik a szö egnek, hiszen ekképp lehe ő é álik a u ballnál komolyabb ké dések é in ése is (má ha hiszünk ilyenekben Bill Shankly u án). P obléma-cen ikusan, mégis ol asmányosan ke ülnek e í ék e a ia alok gondjai, a ha á on úli magya ság anyao szági kapcsola ai, a honi poli ikai kul ú a, a média, Budapes és a cigányság helyze e s b.5 Bő en és őszin ének űnően ol asha unk a á sadalmi kon encióka ideiglenesen el üggesz ő u ak ól, a benzinkú i „ osz ások ól”, de bepillan ás nye he ünk a spon án balhék lánc eakciósze ű mechanizmusaiba és a sze eze u cai ha cok kí ülállók számá a ej e e ike jébe is. Végeze ül még egy szempon ól szólnunk kell. Noha a elsőok a ás kiszélesedése, ömegok a ássá álása, más ész a lelá ókon az u óbbi ké é izedben szocializálódó, öbb ma káns alcsopo a bomló szu kolói á sadalom ó a osság a in a p ole a izálódó s adionok émképe i án , a ma Magya o szágon ál alánosan el ogado sz e eo ípia sze in az ak í szu kolók aluliskolázo ak. Jelen kö e nem e ősí i a en i mí osz . Sz ancsik hőseinek jelen ékeny hányada egye emis a, agy egye eme égze (például közgazdász), a sze ző hosszasan á gyalja az egye emis a lé „ á adalmai ”, a hallga ói önko mányza ko up ságá , egyes sze eplői pedig haikuban és lime ickben la olga ják a áloga o meccs esélyei az in e ne en, ha épp nem Józse A ila 4A Kiskunhalom ik í né , Nagy Lajos szociog á iája szülő alujában, Apos agon já szódik. 5Példa gyanán idézem egy cigánycsaláddal ö énő közös u azás u ózöngéjé : „Azé az szép dolog, hogy a hozzánk lá oga ó u is ák első benyomása hazánk ól sze encsés ese ben olyan biz onságé ze e e edményez, min ha Bogo a ele nyílna ki az ej őe nyőjük. Nehéz eldön eni, hogy ajon a Nyuga i, a Kele i, KöKi a leglehangolóbb, legkoszosabb pályaud a a Budapes nek. (…) – Rohad , büdös cigányok! – icso ogja egy csimbókos szakállú, ké eli sza y o maga u án hu coló óge a busz u án. Izzadság és izele szaga csapja meg az o unka , ahogy a szél elénk hozza a szagá .” (39) 246 METSZETEK 2014/2. szám pa a ázissal „mél a ják” az ak uális szö e ségi kapi ány („Sándo égül homokos / Szomo ú kispad a é / Szé néz me eng e és okos / Fejé el biccen , nem emél”, 391). Lehe , hogy nem ez az ál alános endencia, de mindenképpen ó a osság a (és o ábbi ku a ások a) in . Összességében a kö e éppen az udja, ami a ha mincas é ek nagy szociog á iái – csak éppen kicsiben. I nem milliók jog osz o ságá ól, hanem egy sajá os end sze in működő, hagyományaihoz és ex émi ásaihoz makacsul agaszkodó, o szágos iszonyla ban néhány eze embe é in ő szubkul ú á ól szól a ö éne . Mindazonál al a Vá osok, s adionok, kocsmák címe ellené e úlmu a e szu kolói szen há omságon és a szubkul u ális pe spek í án, amennyiben o szágokon á nyúló ke esz me sze nyúj számos más ké dés ől is. A sze ző – hasonlóképpen, min a népi í ók – azé ud a meg agadni e sajá os ilágo , me képes ol kí ül ől ekin eni á, o ábbá me egysze e ol bi okában a hi elessége sza a oló élményeknek, apasz ala oknak és az ezek szín onalas meg ogalmazásához szükséges nyel i, í ói képességeknek. Több igyelme é demlő szö ege ha á ozo an jobban eljesí angol exkollégája isszaemlékezésénél. A labda a mi é elünkön pa og – má ha ol assuk a já éko .