Széljegyzetek a Szovárd-kérdéshez

5 „MAGYAR YELVJÁRÁSOK” A DEBRECEI EGYETEM XLVIII, 5–21 DEBRECE MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKÉEK 2010. ÉVKÖYVE Széljegyze ek a Szo á d-ké déshez* Az alább ol asha ó anulmány megí ásához B ENKŐ L ORÁND Szo á d-ké dés- ől készül monog á iája (2009a) szolgál kiindulópon ul, s az i meg ogalma- zo gondola ok — az isme e és és a anulmány mű aji ke ősségébe ágyaz a — szo osan e B ENKŐ -munkához kapcsolódnak, annak émakö ei e e lek álnak. Az í ásnak szomo ú ak uali ás ado az, hogy 2011. januá 17-én, éle ének 90. é é- ben B ENKŐ L ORÁND elhuny . Az u olsó munkájához űzö „széljegyze ekkel” az emléke elő is isz elegni kí ánok. 1. Nehéz helyze ben an a ku a ó akko , ha olyan munká ól kell el ogula lan élemény mondania, objek í en nyila koznia, amelyhez egyú al nagyon is e ős é zelmi szálak űzik. Túlzás nélkül állí ha om, hogy égen á am (ha egyál a- lán) olyan szellemi izgalommal és kí áncsisággal köny megjelenésé , min B ENKŐ L ORÁND nak a Szo á d-ké dés ől í o „ ejeze ei ”. Talán ez a el okozo é deklődés és a munka gondola éb esz ő ol a is köz ejá szo abban, hogy a legke ésbé sem ud am megállj pa ancsolni a e lexiók á adásának. A ól, hogy a Szo á d-p oblema ika az u óbbi é ekben igen e ősen oglakoz a a a mű sze - zőjé , égó a udomásom ol , és nemcsak az újabban megjelen publikációkban i -o elej e agy éppen nagyon is célza osan e megjegyzéseiből (lásd pl. 2009b: 9), hanem ilágosan jelez e ez annak a né ö éne i szeminá iumnak a ema ikája is, amelyen — bá az Benkő aná ú az ELTE magya szakos hall- ga ói számá a hi de e meg — deb eceni nyel - és né ö énészkén ol al- kalmam ész enni. Az alap e ően ómagya né ani ké désekkel oglalkozó szeminá ium egyik közpon i p oblema ikája éppen az a sza a i asz ali-ké dés ol (annak igen gazdag udomány ö éne i, ilológiai, nyel ö éne i, ö éne u- dományi há e é el együ ), amely e munka megszüle éséhez is az egyik ap opó szolgál a a. A szeminá ium észle es bepillan ás engede Konsz an inosz csá- szá éle ébe, í ói, udósi, his o ikus munkásságába, az ez megí élő ku a ók (nyel észek, ö énészek) egész néze endsze eibe, és a szemünk elő ele ened- ek meg és ál ak egy e ilágosabbá a hí es munka, a De adminis ando impe io * A publikáció elkészí ésé a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú p ojek ámo- ga a. A p ojek az Új Magya o szág Fejlesz ési Te en ke esz ül az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Regionális Fejlesz ési Alap és az Eu ópai Szociális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg. 6 (DAI) szö eg izsgála ából le onha ó és öbbek közö a sza a i asz ali- é in ő anulságok. Pe sze B ENKŐ aná ú közel sem á ul a el ( agy ahogyan ő ogal- mazo : „lő e le”) az elképzelései, ö le ei minden észle é , így az ezek e kí án- csi hallga óságnak meg kelle á nia a köny megjelenésé . A köny pedig 2009-ben öbbek (elsőso ban az e helyü né sze in is megemlí endő Szen - gyö gyi Rudol ) ha ha ós köz eműködésé el, a ko ábbi né ani émájú B ENKŐ - kö e ekhez (1998, 2003) hasonló külső el és az Akadémiai Kiadó jó ol ából nap ilágo is lá o . 2. A Szo á d-ké dés össze e p oblema ikájá nyel ö éne i, ö éne udo- mányi, o ásk i ikai szempon ból aglaló kö e a sze ző allomása sze in aló- jában csupán a középső egysége le olna egy há om észből álló össze üggő nagy munkának. A Szo á d-p oblema ika — amely az egész ké déskomplexum kulcsa — a legszo osabban é in kezik egy elől Konsz an inosz császá munkájá- nak sza a i asz ali ona kozásai al, ille őleg kapcsolódik más oldal ól a Ges a Hunga o um sze zőjének, P mes e nek a család ö éne éhez, szá mazásának az ügyéhez is (9 — a pusz a lapszámok hi a kozáskén minden ese ben a B ENKŐ 2009a lapszámai a ona koznak). Noha a Szo á d-ké dés min egy ke e be og- laló ké „ ejeze e ” önálló munkákban e ez e eldolgozni B ENKŐ L ORÁND ( a- lán lesznek, akik aló a ál ják a e ei ), az i á gyal ak kapcsán is megha á o- zó leg on osabb elképzelései „ ö id oglala ban” ebben a kö e ben is köz ebo- csá o a. A Szo á d-p oblema iká B ENKŐ a ö éne i né an ke e ei közö a o a bemu a ha ónak (10). A ö éne i né an mindig is közel áll a sze zőhöz, és noha sok éle egyéb kö eleze ségei gyak an más i ányokba szólí o ák, az u óbbi é i- zedekben jól lá ha óan nagy ked el és lendüle el é issza e udomány e üle - hez. A mos kézbe kapo munka is szemléle esen mu a ja ugyanakko , hogy B ENKŐ L ORÁND el ogásában a ö éne i né ku a ás igen össze e diszciplína- kén jelen meg, amely a mű elői ől a leg őbb ö éne i s údiumok: a nyel ö é- ne , a ö éne i szocioling isz ika és p agma ika; a elepülés- és bi ok ö éne melle olyan e üle eken is já asságo kö e el meg, min például a o ásk i ika agy éppen a ö éne i öld ajz. B ENKŐ L ORÁND i is alkalmazo munkamódsze ének leg on osabb elemei alójában P mes e gesz ájának anulmányozása és el ej ése so án k is ályosod- ak ki, s e edményesen használha a az án azoka nemcsak a gesz a, hanem az u óbbi időkben a lá ókö ébe ke ül Konsz an inosz-mű analíziseko is. A mód- sze lényegé abban az alapel ben oglalha juk össze, hogy a izsgála ok elő e- ébe magának a műnek a szö ege, annak belső össze üggései állí andók, s az eb- ből le on köz e len kö e kez e éseke kell szembesí eni az án a ko abeli ö éne i és nyel i alósággal. A ko ábbi udományosság módsze é el szemben — amely éppen ellenkezőleg: a mű szö egén kí üli, külsődleges ényezőkben ke es e a megoldásoka , s az e í e e issza az ado munká a — ez az újabb 7 idők ilológiájában egy e öbbek ál al alkalmazo eljá ás ekin e e az „egyedül cél a eze ő szemléle ”-nek (15). P mes e munkájá al össze üggésben ugyanakko az is meggyőzően szem- lél e e B ENKŐ L ORÁND , hogy nemigen lehe megé eni a Ges a Hunga o umo és el á ni annak sokszo ej e össze üggései anélkül, hogy ne ennénk igye- lembe sze zőjének nagyon is mély beágyazo ságá a ko á sadalmi, nemze ségi iszonyainak szö e ényes é dekhálóza ába, és a so ok mögé ej e céljai közö az , hogy az í ás ekin élyé el mikén igyekeze sajá ko ának (a családi, okoni, ba á i kö elékéhez a ozó személyeknek) az é deké ényesí ő ö ek ései , bi - okaspi ációi bizonyos mé ékig kiszolgálni (19). Hon oglalás- ö éne é úgy komponál a meg, hogy „mű e céljának meg elelően minél öbb sajá ko abeli személy, esemény, ö ek és, é dek iszony ük öződjék a szö egben, és szen e- sí essék az í ás e ejé el, ebbéli szándékai ugyanakko ne edődjenek el köz e - lenül ko á sai elő ” (33). Ilyen megközelí ésben pedig maguk a o ásokban sze eplő ne ek sem szemlélhe ők önmagukban, hanem csakis szö egbeli és ö - éne i há e ükkel együ ogha juk őke e edményesen alla ó a. A szö eg belső össze üggései és az ese leges külső, az ado ko ok alóság i- szonyaiból leképeződő anulságok közö i kapcsola ok el á ásának igényé el o dul az án B ENKŐ nemcsak P mes e gesz ája, hanem Konsz an inosz munká- ja elé is, az u óbbihoz — bizonyá a éppen a Szo á d és a sza a i elemek ese - leges össze üggései kapcsán — az előbbi ől ju a el. Mindké munka sze zőjé ől meg ogalmazo olyan, a személyiségük e, a szá mazásuk a és a kapcsola aik a ona kozó ész e é eleke is, amelyek új, eddig nem sej e össze üggéseke hoz- ak a elszín e. Anonymus szá mazásá ól például nemcsak az ud uk meg, hogy a gesz ában sze eplő P monog am Pé e győ i püspökö és kancellá ej i (33), hanem az is, hogy az anyja egy Anna ne ű gö ög nő (42), az apja pedig alószínűleg a Szo- á d nemze ség kiemelkedő alakja, Velek lehe e (91), és így maga is a Szo á d nemze séghez a ozo (27, noha a ö éne udományi szaki odalomban öl e ő- dö a To da és az Aba nembeli szá mazás lehe ősége is). Az é dekkö éhez a o- zó nemze ségek közül a Csák, Szalók, Szeme e nemze ség emlí he ő meg min olyanok, amelyeknek gesz ájában is ki ün e e sze epe ad (27). Elsőso ban mű- e u óéle e és a k ónikákban aló elhasználása kapcsán szin én nem lényeg e- len, hogy bensőséges kapcsola o a o enn End e ki állyal (47). Tudós hajla- mú kle ikuskén , aki magisz e i okoza a alapján élhe ően kül öldi anulmá- nyoka is oly a o , iskola á sá al együ (aki a Csák nembeli Miklós ispán, és N monog ammal sze epel a gesz ában) az óko i ö énelme anulmányoz a, majd köny e í a gö ögök hábo úi ól (20). Ekko o dul a igyelme a magya ság ö - éne e elé (16), és í a meg égül az a hon oglalás- ö éne e , ami — e e o- na kozó í o o ások, ső szájhagyományok híján — alójában eljes mé ékben a sajá kompozíciója, „g andiózus elmeszüleménye”, és lényegében személy- és 8 helyné isme e én alapul (17). Részben szá mazásából adódóan a la in melle bizonyos okú gö ög nyel isme e el is endelkezhe e , és öbb aj a minőségben is meg o dul Bizáncban (42). Közegéből elsőso ban í ói énájá al, sok endbeli isme e anyagá al, széles lá ókö é el, alálékonyságá al, cél uda osságá al emel- kede ki (16). Előso ol gesz aí ói e ényei — alán nem éle lenül — sok ekin- e ben emlékez e nek mindazok a a jegyek e, amelyek Konsz an inosz császá í ói ulajdonságainak B ENKŐ ől kapo jellemzésében is isszaköszönnek. A bizánci császá e üle eke , o szágoka , ezé eke , népeke leí ó munkája nagyon cél uda os ko ai ö éne i öld ajz, amelynek a udományos é éké első- so ban az adja, hogy a kele -eu ópai népek ős ö éne ének megisme éséhez (a 4– 10. század ona kozásában mindenképpen) mindmáig a legalap e őbb o áskén szolgál. A bizánci császá i ud a Konsz an inosz ko ában min egy leképezi a ko- ai bizánci eneszánsz . Ő maga például oglalkozik öbbek közö mű észe el ( es észe el, épí észe el, zené el), ö énelemmel, ok a ásügyekkel (az apja, Bölcs Leó császá ál al mode n egye emmé sze eze bizánci egye emen Konsz an- inosz maga is sokszo meg o dul , í nokai is innen álasz o a), de ál alában é e is igen sok éle szellemi é deklődésű embe já ez idő áj a bizánci ud a - ban. A Szo á d-ké dés á gyaló kö e konsz an inoszi p oblema ikájában — így az án egyál alán nem meglepő módon — ezé lő onalkén húzódik égig az a gondola , hogy a császá i ud a ban meg o dul és a DAI-ban né sze in is meg- emlí e magya előkelők, Te macsu és Bulcsú min a császá „ba á ai” élhe ően elsődleges és köz e len o ásai lehe ek öbb ekin e ben is Konsz an inosz ma- gya ok ól szóló é esüléseinek. Nem éle len például, hogy a 40. ejeze el űnő- en nagy igyelme o dí a magya ság ko abeli dinasz ikus kapcsola ai a, noha hasonló ema ika e éle észle ezésé e sehol másu nincs példa a DAI-ban. Mind Anonymus, mind Konsz an inosz ona kozásában egyébkén az a be- nyomásunk ámad, hogy B ENKŐ L ORÁND — agyogó megele ení ő e ő el — egy aj a időu azás a isz bennünke a 12–13. századi magya , ille őleg a 10. szá- zadi bizánci á sadalom és poli ikai éle s bennük e ké megha á ozó munka cél- jainak, sze epének, há e ének a megisme e ésé e. 3. A P mes e gesz ájában előke ülő Szo á d személyné és a Konsz an inosz DAI-jában sze eplő, a magya ság a ona koz a o sza a i (asz ali) népné a közö ük lé ő hangalaki hasonlóság é én ke ül — öbb min egy é százada — szaki odalmi össze üggésbe egymással. Konsz an inosz császá hol a hon ogla- lás elő i magya ság egészének megjelölésekén emlí i a Σάβαρτοι άσφαλοι- [ol- asa a: sza a i asz ali], hol pedig annak egy észé , a besenyők ámadása mia a magya ság ól le ál és Pe zsiába szakad ö edéké ne ezi meg így. E meg ele- pedési hely ől a ku a ók egybehangzóan az allják, hogy az konk é an a Kauká- zuson úli, időnkén pe zsa u alom ala álló ö mény e üle , a Ku (Ku a) olyó idéke lehe e (100). Nem szól a mos a ól, hogy ez a e üle egy nagyálla a - ó, sz yeppei nomád nép számá a a e ep iszonyok oly án aligha nyúj ha o 9 meg elelő éle lehe ősége , a en i el é elezés kapcsán „ öbb endbeli akadályozó ényezők” is ennállnak (101). Mindenese e a magya ős ö éne í ás Néme h Gyulá ól kezdődően — bizonyosan az ő u kológiai-ős ö éne i ekin élyé ől sem ügge lenül — lényegében mindmáig biz os a eszi a Konsz an inosz ól közöl ö éne alós ol á és az , hogy az ál ala a magya ok egészének agy egy é- szének ne ekén emlege e sza a i népné oly a ásának ekin he ő az a Szo- á d né alak, amely a magya gesz a- és k ónikai odalomban, ille e az okle e- lekben el űnik (13). B ENKŐ L ORÁND azonban, mi el úgy lá a, hogy „a bizánci u alkodónak az elszakad magya ság ól, ille őleg a sza a i asz ali- ól allo é- elei, alamin ezeknek szaki odalmunkban kibon o alá ámasz ási igyekeze e eze sebből é zik”, az egész néze endsze nek és annak alap e ő épí őkö einek is ellen mondani kénysze ül (100). Munkájában ezé igyekeze — az egész p oblema iká új meg ilágí ásba és új alapok a helyez e — más megoldási lehe- ősége elő eze ni. A ké déshez kapcsolódó ejeze ek alap e ően egye len gondola i í e annak el űz e, amelyben B ENKŐ L ORÁND bemu a ja a Szo á d né elő o dulásai az ómagya nyel i anyagban, aglalja a né hez kapcsolódó nyel i (hangalaki, mo - ológiai, e imológiai) ké déseke , szól o ábbá a hozzá kapcsolódó ö éne i a- lóság ól, azaz a Szo á d nemze ség ágai ól, bi okhálóza á ól, ille őleg ki é a Szo á d — sza a i kapcsola lehe őségé e is. A műben elő űnnek ugyanakko a ő onal melle olyan mellékszálak, epizódok is, amelyek köz e e ebb módon üggenek össze a Szo á d-ké déssel: szellemes eszme u a ás ol asha unk pél- dául a de gene e Tu ul nemze ségmegjelölés ől (önálló anulmánykén is megje- len : 2009b), a Kadocsa né éle ajzá ól, de elgondolkod a ó pá huzamok a lel- he ünk a DAI magya ok a használ sza a i és besenyők e ona koz a o kanga népne ének és e megjelölések en i ásának a leí ásában is. 4. A Szo á d né alak ómagya ko i elő o dulásai ké — egymás ól céljaik- ban, nyel i eszköz á ukban, mű aji sajá osságaikban egya án el é ő — o ás- csopo izsgála á al mu a a be B ENKŐ L ORÁND . A gesz áknak és a k ónikák- nak min a ko abeli i odalmiság emlékeinek egészen más o ásé ékük an e ké désben, min az el ileg a ö éne i alóságo ük öz e ni hi a o okle eles anyagnak (67). Az első o ás ípus (a gesz ák és k ónikák) kapcsán mindenekelő az egész p oblémakö gyöke é jelen ő Anonymus-munka, a Ges a Hunga o um áll a izsgála ok ókuszában. P mes e gesz ájának a minke közelebb ől é deklő ké - dés szempon jából leg on osabb anulsága nyil án alóan az, hogy a sze ző a Szo á d–Kadocsa es é pá (ÜleÛ iai ) a hon oglaló ezé ek so ából is kiemel hősei közö sze epel e i, ám — egy aj a ej ege ő szándékkal — a nemze ségi ho a a ozásuk emlí ése nélkül (23–25). A es é pá gesz abeli sze epének öbb olyan mozzana a is an, ami az jelzi, hogy P mes e máskén ekin a Szo á - dok a, min ko ának kiemel öbbi nemze ségé e (30). A Szo á d nemze ség 10 kapcsán észlelhe ő mély hallga ása mögö pedig olyas aj a „í ói szubjek i i ás” gyaní ha ó (40), ami égső so on magának is e nemze ség so aiba a ozásá a- lószínűsí i. Azokon a idékeken, aho á ked es hősei a különböző hadjá a ok (a nyi ai, az al-dunai és a balkáni hadjá a ) alkalmá al ju a ja, ökéle es helyisme- e ől esz anúbizonyságo . Ez abban az össze üggésben é demel igyelme , hogy szin én B ENKŐ ől (a ko ábbi munkáiból, lásd pl. 1998, 2003 egyes ejeze- ei ) udjuk: Anonymus ájisme e e igen egyene len, aminek okai a Magisz e éle ú jának állomásai is igyelembe é e de í he jük el. A Szo á d–Kadocsa es é ek mozgása kapcsán a gesz ában megele enedő ájak pon os meg ajzolá- sában bizonyosan köz ejá szha ak P mes e éle ének és működésének olyan személyes mozzana ai, min győ i püspöki hi a ala (aminek é én „jól á lá ha a a Győ ől, ille őleg a Duná ól észak a ek ő e üle e ”, ö. a nyi ai hadjá a ál- lomásai, 31), iskola á sának és ba á jának, a Csák nembeli Miklós ispánnak (N) a bi okain e lá oga ásai (ami az al-dunai ájisme e é magya ázza, 35), ille ő- leg bizánci kö e já ásai (nem éle len, hogy a balkáni hadjá a ú onala egy jó észen a Magya o szág ól Bizáncba i ő középko i hadi, ke eskedelmi, kö e já- ó ú al esik egybe, 35, 37). (Csupán é dekes adalékkén jegyzem meg, hogy a Szo á d–Kadocsa es é ek apjának a ne ekén sze eplő ÜleÛ né alak e imoló- giailag nemcsak az Üllő oly a ás engedi meg, hanem elágazó hang ejlődéssel, agy még inkább egy ko ábbi né a iánskén a Velek né o má al, azaz P mes- e apjának a ne é el aló azonosságo is lehe ő é eszi.) Anonymus gesz áján kí ül még ké olyan szö ege emlí he ünk meg, ahol szó esik Szo á d személyé ől (és így á é elesen a Szo á d nemze ség ől): Kézai Simon (IV. László ud a i papja) munkájá és a 14. századi k ónikakompozíció , amely kapcsán Ákos mes e (IV. Béla és V. Is án ud a ának polihisz o a) sze- epe emelhe ő ki (43). Mindké o ás közös és egyben a gesz á ól el é ő sajá os- sága, hogy a Szo á d nemze sége Lél ől szá maz a ja (48). Lél ősapai sze epé- nek ki alálása B ENKŐ sze in leginkább Ákos mes e ö le e lehe e , a kele elé, a Szo á dok e üle e elé onul a ása is az ő gondola ilágá a és „személyeknek, nemze ségeknek e szokásos szolgála ai a all” (52). Simon de Keza Ges a Hunga o uma mindazonál al öbb olyan sajá ossággal is bí , amely P mes e gesz ájá al jó al szo osabb okonságá a u al, min a ele egy o ás ípusban sze eplő k ónikakompozíció al. A B ENKŐ ál al emlí e , a gesz áka a k ónikák ól megkülönböz e ő jegyek (min az azonos sze ző, az egy- séges kompozíció, a ilágos szö eg eze és, a kö e keze es céli ányúság, szem- ben öbbek közö a k ónikák kompilációs jellegé el, 43–44) is end e olyanok, amelyeke Kézai munkájá a is é ényesnek ogadha unk el. Az azonban, hogy a ké dés mennyi e nem egyé elmű, jól mu a ja a szaki odalom megosz o sága is. A nyel ö éne i és ö éne i szakmunkák egy észe ugyanis Kézai Simon mű é a gesz ák közö a ja számon (lásd pl. B ENKŐ 1967: 42), mások iszon ha á o- zo an a k ónikák közé so olják be (K ORDÉ 1994: 381). H OFFMANN I STVÁN pe- 11 dig, aki ugyancsak a k ónikák közö esz óla emlí és , u al a a is, hogy a címe alapján Kézai Ges a Hunga o uma a gesz ák kö ébe is beemelhe ő (2009: 24). A gesz ák és k ónikák elha á olásának nehézségei ől önálló anulmányban nyila - kozo G YÖRFFY G YÖRGY (1996). Ezek az elha á olási nehézségek ugyanakko nyil án alóan nem be olyásolják az a ény , hogy ko ai gesz áink és k ónikáink „Á pád-ko i szellemi mű el ségünk legbecsesebb emlékei közé a oznak” (44). 5. B ENKŐ L ORÁND a Szo á d-ké déshez a ozó „egzak ö éne i alóságo ” az ómagya í ásbeliség gyöke esen más ípusú emlékanyagá a, az okle eles o - ások a ámaszkod a a ja ekons uálha ónak (67). A Szo á d né alak okle e- les elő o dulásai al össze üggésben elsőso ban olyan ké dések ke ülnek elő- é be, min a né unkciói, a hangalaki és mo ológiai sze keze e, az e imológiai és a ulajdonné i kapcsola ai. A Szo á d elne ezés csak személyné i és nemze ségné i sze epben jelen ke- zik az okle elekben, helyné i oly a ásá nem isme jük (68–69). Ez azé is kü- lönösen el űnő, me a Szo á d nem a kele i e ede ű nemze ségek közö igen jelen ős lehe e , és B ENKŐ L ORÁND a Szo á ddal együ mindössze há om olyan nemze ségné ől ud, amely helyné i sze epben nem isme e es. Ennek a magya áza a nyil án alóan a sze ző is oglalkoz a a, a hiány okai a ona kozó elképzelései azonban — min hogy ez „későbbi ema ikánk a ozéka” (68) — i nem aglal a. A Szo á d nemze ségnek a kele i (békési-biha i) ága lehe e a ko ábbi, ájuk ona kozik a Vá adi Reges um Leona di de gene e Zuo d ada a (1222/1550). A nyuga i (kisal öldi) ág a az első ada o 1274-ből aláljuk: nobiles de gene e Zua d (70–71). (A nemze ség agjai e idéken ko ábban más nemze ségmeg- jelöléssel emlí ik, ö. 1276: p o Nicolao, nepo e Wech, 94.) A személyné i elő- o dulások jó al később ől kö e ik a nemze ségné i emlí és , az első ada ok a kele i és a nyuga i Szo á dok bi okosz ozkodása alkalmá al űnnek el; 1283: Zou d [ƒ: Zuo d], 1320: Zoa d (71). A ké né aj a k onológiai iszonyai ehá nemze ségné > személyné szá mazási kapcsola a u alnak, noha e mésze esen a nemze ségné nél ko ábbi Szo á d személyné meglé e — az ada olás ese le- gességei oly án — nem zá ha ó ki. Ső a „mögö es i odalmiság”, P mes e gesz ája és benne Szo á d ezé ne e aká eali ássá is emelhe i a 13. század ele- jé e a Szo á d személyné el é elezésé . Ada ok hiányában, csupán köz e e bizonyí ékok a alapoz a mindazonál al némileg me észnek gondolom B ENKŐ L ORÁND kö e kez e ésé , misze in „ alószínűsí he ő, hogy mind a Szo á d nemze ségné , mind a Szo á d személyné lé e legalább a XII. századig issza- nyúlik, ami e mésze esen nem zá ja ki ko ábbi meglé üke ” (72). Valószínűség helye ebben a ekin e ben inkább csak nagyon ó a os el é elezéseink lehe nek. 5.1. A Zua d, Zua du, Z a du, Zuo d (B ENKŐ ál al hibás lejegyzésűnek él ada , bá öbb ízben is elő o dul), Z a d ada okkal dokumen álha ó személy- és 12 nemze ségné hangalakja ké ő ál oza ban élhe e az ómagya nyel ben: az előzményalakkén is szolgáló Szo á d, ille őleg „az egyko i legál alánosabb kiej- ésen alapuló és í ásban is leginkább jelen kező” Szuá d a iánsokban (74). Nem mehe ünk el emlí és nélkül ugyanakko azok melle az ada ok melle sem, ame- lyek a en i elso olásból kima ad ak, de egyé elműen a Szo á d-ada ok kö ébe onha ók: a Zoa d lejegyzésű o mák az Á pád-ko i személyné á ada ai alap- ján áadásul nem is olyan elenyésző számban bukkanak el az okle elekben (ÁSz.). A né ko abeli hangzásá al össze üggésben e hang- és helyesí ás- ö éne i megjegyzések jó észé el eljes mé ékben egye é he ünk, néhány pon on azon- ban — éppen a o ábbi kö e kez e ések szempon jából sem lényeg elen anulsá- gaik mia — az é elés ellen mondásai a is á kell mu a nunk. A né kezdő más- salhangzó minőségé aglal a észben helyesí ás- ö éne i, észben e imológiai é ek e hi a koz a a ko ábbi szaki odalom [z]-s álláspon já al szemben B ENKŐ L ORÁND az [sz] hangé ék melle eszi le a oksá . A égső konklúzió al, a né kezde sz hangzásá al kapcsola ban nincsenek ké ségeink: az e imonnal kap- csola os é ek, a szo á lexémának a szí( ) ige szócsaládjába a ozása e elől meggyőzi az ol asó . A szin én ennek az igazolásá a elhozo helyesí ás- ö é- ne i é endsze ben ugyanakko hézagok a bukkanha unk. Az ké ség elen, hogy a z jel sze epel [sz] hangé ékben a ko abeli helyesí ásban, de e mésze esen az sem lehe ké séges, hogy ugyanez a jel magá ól é e ődően a [z] hango is jelöli. A szókezdő hang mibenlé e kapcsán ol asha ó helyesí ás- ö éne i megállapí á- sok nem is annyi a a z be ű lehe séges hangé ékei e i ányulnak (ami pedig i nyil án alóan a ő ké dés), hanem más logiká al az igyekszenek alá ámasz ani, hogy a ko szak helyesí ásában a szókezdő [sz] hango elá is magánhangzók elő kö e keze esen z, pala álisak elő pedig sc jelölés adja issza. „A Szo á d ne e ehá az ómagya helyesí ásban szükségsze űen z- el kelle kezdeni bá - milyen minőségű elá is is jön a z u án.” (73). Ezzel a ha á ozo kijelen éssel a en iek ényében ke ős p obléma is an: egy ész a ne e e mésze esen akko is z- el kelle í ni, ha az nem Szo á d, hanem Zo á d hangzású ol ; más ész pe- dig a B ENKŐ ál al az [sz] hang jelölésé el össze üggésben emlí e „szabályos- ságok” á ol ól sem ilyen szigo úan és kö e keze esen é ényesülnek. A ko ai ómagya ko kancellá iai helyesí ásában gyako i megoldásnak számí o az is, hogy pala ális hang endű helyne ekben né kezde en z jelölés alkalmaz ak [sz] hangé ékben (pl. 1255: Zeke es, 1265/1270: Zede yes, 1319: Zede ken s b.), ahogyan az is jellegze es, hogy elá is né alak [sz]-es né kezde é pedig sc ( agy s) jel adja issza (pl. 1198 P/PR.: Scoloun a, 1317: Scalach, 1297/1332: Sakachy s b.). De éppenséggel nem i ka az sem, hogy egy-egy né ada so ában a jelölési o mák ál akoz a sze epelnek a elá is és a pala ális ne ekben egy- a án , jelez e a ko abeli helyesí ási endsze kö e keze lenségei agy éppen kialakula lanságá (pl. 1219: Zeploc, [1246–75]: Sceplok, 1293/1496: Seplak; 13 1287: Zaa somolou, 1289/1347: Sca somolou, 1319: Saa sumlou; alamennyi ada a KMHsz.-ből aló). A Szo á d ~ Szuá d a iánsok iszonyában a hiá usos zá ódásnak min hang- ö éne i ál ozásnak a sze epé el kell számolnunk, amelynek so án labiális ma- gánhangzó (és nemcsak középső nyel állású!) + Ù + magánhangzó kapcsola ból zá abb labiális magánhangzó (és nemcsak első nyel állású!) + magánhangzó s uk ú a alakul: köÙes > kües, löÙé > lüé , oÙosz > uosz s b. (A jelenség e példakén emlí e 1171: Luos ada bizonyosan nem a lö ész, hanem sokkal in- kább a lo as agy ese leg a lo ász lexémá al azonosí ha ó.) Mindez pedig az je- len i, hogy a Zua d ada ok pusz a lé ükkel igazolják, hogy a Szo á d előzmény- alaknak min „elméle i szükségsze űeség”-nek — még ha ada ok nincsenek is á — má élnie kelle az ómagya ko ban is (74). Ha azonban ezen a pon on isz- szau alunk a a, hogy a Szo á d né nek a égiségben nemcsak Zua d- éle ada ai annak, hanem Zoa d lejegyzésűek is, el e ődik a ké dés, hogy ezek előzmé- nyekén ajon nem é elezhe jük-e el mégiscsak az a bizonyos Sza á d hanga- lako , aminek a lehe őségé ől B ENKŐ L ORÁND — hang ö éne i é ek e hi a - koz a és a sza a i- al aló ese leges azonosí ha óságo cá ol a — elzá kózo ? Ahogyan ugyanis a hiá usos zá ódás oly án a haÙas alakból hoas lehe e , úgy az ese leges *SzaÙá d-ból is alakulha o a nyel i eali áskén is ada olha ó Szoá d. Ha ez a lehe ősége számí ásba esszük, az pe sze o ábbi kö e kezmé- nyekkel is já , amelyek az e imon (hangalakjának) ké désé éppúgy é in he ik, min a helyné i o ábbélés agy aká a sza a i- al aló össze üggés ügyé . 5.2. Mo ológiai elépí ésé ekin e a Szo á d személy- és nemze ségné ben a szí( ) ige szo( ) a iánsából ( ö. szop, szi á ány ~ szo á ány, ső hiá usos: szuá ány, 76–77) az -á de e bális nomenképző el (79) alakul szo á lexémá azonosí ha juk, amelyből -d személyné képző hozo lé e ulajdonne e . Ebben a kon ex usban a nemze ségné – személyné szá mazás ö éne ében a ko ábban lá o ak ól el é ően a személyné űnik az elsődleges ulajdonné aj ának, s ez ese ben a Szo á d nemze ségné a nemze ségne ek ipológiai endsze ében abba a ípusba a ozik, amelyben a nemze ségné a el e ős ne é ől eszi az e ede é (81–82). A ulajdonné hez alapkén szolgáló szo á lexémá nem csupán el o- na koz a o nyel i elemkén ekons uálha juk, hanem a nyel i alóságban is kimu a ha ó: a hapaxkén álló spongyaszo á ’szi acs’ (80) közné i elő o dulás melle meg aláljuk a Szo á - éle helyne ekben is. A szo á közszó jelen ésében B ENKŐ L ORÁND a elszí ás és a kiszá adás el- len é es jelen és a almá hangsúlyozza (az u óbbi lá szik például a szikkad, szik- kasz szá mazékokban is a domináns jelen ésnek), s a Szo á d ulajdonné ben a ’szá az, szilá d’ jelen és a omány elé elmozdulás é elezi el (78). A égső so- on a szo á lexémából alakul személy- és nemze ségné közszói jelen és a - almá o ább pon osí ha ja az, hogy a szó a ’spongya’ jelen és melle meg alál- juk más szeman ikai mezőben is, mégpedig az ómagya ko i helyne ekben. A 20 dozómadá - éle, 63) nyel i elem (egy aj a ö ök nyel i elik umkén ) abban a nyel já ásban, amelyből Kézai Simon is szá mazo , s ahol (Fejé megyében, a Sá íz ké pa ján) ko ai besenyő elepek ől ud a ö éne udományi szaki oda- lom. Valamilyen szin ű besenyő udása alapján egyedi szüleménykén — a köze- li, Zala megyei Tu ul ulajdonne ek isme e ében és azokkal szeman ikailag, szá mazásilag kapcsola o lá a — emel e á ’héja, öly ’ jelen ésben a u ul köz- szó a magya ba, és alkalmaz a az a nemze ség ogalomkö ében. Szóújí ása azonban a e o mko ig „elsikkad az í ásbeliségben” (66). E gondola - és ö le gazdag ejeze csupán egy ké dés hagyo isz áza lanul: azoknak a Zala megyei ulajdonne eknek az ügyé , amelyek B ENKŐ ej ege ései alapján Kézai képzele é meg agad ák, s az egész Tu ul-ké déshez az alap e ő asszociációs bázis jelen he ék. A Tu ul elepülésne ek bizonyosan a Tu ul személyné ből magya ázha ók, de honnan alók a Tu ul személyne ek? Tö ök (ese leg éppen besenyő) e ede űek lennének, s e imológiailag össze üggésben állnak az előbbiekben lá o ö ök oÛ ul lexémá al? Ez a lehe őség nagyon is elképzelhe ő, hiszen nagy számban udunk analógiakén olyan személyne eke idézni az Á pád-ko időszakából is, amelyekhez agadozómadá ne e szolgál alapul, s közö ük annak ö ök e ede űek is. A el űnő ebben a ké désben csu- pán az, hogy Fejé megye e üle én, ahol nagy számban él ek besenyők, e éle Tu ul személy- és helyne ek nem idézhe ők, az ilyen né s uk ú ák „ ellelési he- lyén”, Zala megyében iszon soha nem él ek besenyők. A személyeknek és a ne üknek a mozgásá ekin e be é e azonban ezek — noha igyelme é demel- nek — nyil án alóan nem minősülnek a en i magya áza o megcá oló agy aká csak meginga ó kö ülményeknek. 7. B ENKŐ L ORÁND Szo á d-ké dés ől szóló monog á iája meggyőző igazolá- sá adja annak, hogy a nagy udomány ö éne i hagyományú, s ezé lezá nak ekin e udományos p oblémák közö bő en akadnak olyanok, amelyek alapos elül izsgála á a megé e az idő. Az é izedeken, ső é századokon ke esz ül hu col , meg ögződö udományos „közhelyek” új agondolása a ö éne i né an e üle én elsőso ban nyel észek és ö énészek elelőssége. A Szo á d-p oble- ma ika az i bemu a o ke e ben sok szálon egybe onódó egységes egésszé áll össze, amelynek azonban lehe nek még el a a lan szálai. A kö e ol asása köz- ben nemegysze az a benyomásunk ámad, hogy ese legesen el e ődő ké dése- ink e B ENKŐ L ORÁND ejében bizonyosan o ol ak a kész álaszok, de ki ej é- süke más munká(k)ban képzel e el. Nagy esz esége a ö éne i né ku a ásnak, hogy ez i ányú e ei meg alósí ásá a má nem ol lehe ősége. T ÓTH V ALÉRIA 21 I odalom B ÁRCZI G ÉZA (1967): Hang ö éne . In: B ÁRCZI G ÉZA –B ENKŐ L ORÁND –B ERRÁR J OLÁN : A magya nyel ö éne e. Budapes , Tanköny kiadó. 95–180. B ENKŐ L ORÁND (1957): Magya nyel já ás ö éne . Budapes , Tanköny kiadó. B ENKŐ L ORÁND (1967): A magya nyel ö éne o ásai és elhasználásuk módsze e. In: B ÁRCZI G ÉZA –B ENKŐ L ORÁND –B ERRÁR J OLÁN : A magya nyel ö éne e. Buda- pes , Tanköny kiadó. 21–93. B ENKŐ L ORÁND (1998): Hé és ö énelem. (Tanulmányok az Á pád-ko ól). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2003): Beszélnek a múl ne ei. (Tanulmányok az Á pád-ko i ulajdon- ne ek ől). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2009a): A Szo á d-ké dés. (Fejeze ek egy ómagya nemze ség ö - éne éből). Budapes , Akadémiai Kiadó. B ENKŐ L ORÁND (2009b): Á pád „de gene e Tu ul”. Magya Hyel 105: 9–16. FNESz. = K ISS L AJOS (1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, bő í- e és ja í o kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó. G YÖRFFY G YÖRGY (1996): Az Á pád-ko i magya k ónikák. In: K OVÁCS L ÁSZLÓ –V ESZP - RÉMY L ÁSZLÓ sze k.: Hon oglalás és nyel észe . Budapes , Balassi Kiadó. 181–191. H OFFMANN I STVÁN (2009): A magya nyel hazai szó ányemlékei. In: „Lá já ok eleim… (Magya nyel emlékek a kezde ek ől a 16. század elejéig). Budapes , O szágos Széchényi Köny á . 13–28. I MRE S AMU (1971): A mai magya nyel já ások endsze e. Budapes , Akadémiai Kiadó. K ÁLMÁN B ÉLA (1966): Hyel já ásaink. Budapes , Nemze i Tanköny kiadó. K ISS J ENŐ sze k. (2001): Magya dialek ológia. Budapes , Osi is Kiadó. K ISS L AJOS (1995): Föld ajzi ne eink nyel i ejlődése. Nyel udományi É ekezések 139. Budapes , Akadémiai Kiadó. KMHsz. = H OFFMANN I STVÁN sze k. (2005): Ko ai magya helyné szó á . 1000–1350. 1. (Abaúj–Csong ád á megye). A Magya Né a chí um Kiad ányai 10. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. K ORDÉ Z OLTÁN (1994): K ónika. In: K RISTÓ G YULA ősze k.: Ko ai magya ö éne i lexikon. (9–14. század). Budapes , Akadémiai Kiadó. 381. RMCsSz. = K ÁZMÉR M IKLÓS (1993): Régi magya családne ek szó á a. (XIV–XVII. század). Budapes , Magya Nyel udományi Tá saság. T ÓTH V ALÉRIA (2001a): Az Á pád-ko i Abaúj és Ba s á megye helyne einek ö éne i- e imológiai szó á a. A Magya Né a chí um Kiad ányai 4. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszék. T ÓTH V ALÉRIA (2001b): Hé endsze ani izsgála ok a ko ai ómagya ko ban. A Ma- gya Né a chí um Kiad ányai 6. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel u- dományi Tanszék. ÚMTsz. = B. L ŐRINCZY É VA ősze k. (1979–2010): Új magya ájszó á I–V. Budapes , Akadémiai Kiadó.