A veláris i a magyarban

5 „MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” A DEBRECENI EGYETEM XLIII, 5–26 DEBRECEN MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2005. ÉVKÖNYVE A elá is Ï a magya ban 1. A magya hang ö éne í ás egyik nagy mí osza ( agy inkább széles kö ben el e jed é hi e)1 annak el e ése, hogy az ősmagya (de aká még az ómagya ) ko ban beszél magya nyel hang endsze e a almaz a a elá is Ï hango . Í á- somban amelle sze e nék é elni, hogy ez nem öbb hiedelemnél, és azok a je- lenségek, amelyek alapján a elá is Ï magya nyel beli meglé é el é elezik, e hang el e ése nélkül is megmagya ázha ók. 2.1. A elá is Ï p oblema ikája (gyak an összekapcsol a a egyes hang endű sza aké al) égó a jelen an nyel ö éne í ásunkban (SIMONYI 1909, MELICH 1918, GOMBOCZ 1920, GOMBOCZ 1925/1950: 14–5). A ké déskö legu óbbi i- szonylag eljes á ekin ésé BÁRCZI GÉZA hang ö éne ében ol asha juk (1958: 20, 28–9, 33, 53–4; ld. még BÁRCZI 1951: 87–8, mindké helyen o ábbi szak- i odalommal), azó a újabb é ek nem me ül ek el se a elá is Ï melle ( ö. E. ABAFFY 2003: 123–4, 320–1), se ellene (de azé ld. PAPP I. 1972: 48–9), jóllehe e hang helyze e ko án sem annyi a egyé elmű a magya nyel ö éne- ében, min ahogyan ez hang ö énészeink — „k i iká lanul ismé el e az elődök anai ” (PAPP I. 1972: 48) — aní ják. A legújabb össze oglaló magya nyel ö éne i leí ás (KISS–PUSZTAI 2003) elá is Ï- a ona kozó észei alapján (ld. E. ABAFFY 2003: i. h.) egyenesen az gondolha nánk, hogy az é százados i a a elá is Ï „győzelmé el” égződö , hi- szen a „Magya nyel ö éne ” (és ez egy elsőso ban anköny nek készül mun- ka ese ében mindenképpen ki ogásolha ó) má meg sem emlí i, hogy az ál ala elá is Ï-ból magya ázo jelenségeke a magya nyel ö énészek egy észe ME- LICHhel kezdődően másképpen lá ja. (Ko ábban GOMBOCZ agy BÁRCZI hang- ö éne ei mind szól ak az ö éké ől el é ő élemények ől is.) Különösen azé űnik elhibázo nak ez az eljá ás, me legújabb nyel ö éne ünk Ï melle i, lé- nyegében csak a ö ök e ede ű jö e énysza ak a ámaszkodó bizonyí ékai meg- lehe ősen gyenge lábakon állnak. ABAFFY sze in a ö ök jö e énysza ak á adó alakbeli elá is, ille e pala á- lis i-jének el é ő meg elelései ( ö. ö . *sï > szi , ö . *bi ik > bë ű, ö . *QinQü > gyöngy) „csak úgy magya ázha juk, ha el esszük, hogy az ómagya ko i nyíl- 1 A nyel i (és nyel észe i) mí oszok mibenlé é ől és őbb ké dései ől ld. LANSTYÁK 2004. 6 abbá álási, ille e labializációs endencia idején a magya ban még különbség ol a pala ális i és a elá is Ï közö ” (2003: 320). Ezzel szemben azonban má BÁRCZI GÉZA is úgy élekede a ö ök e ede ű i-k nyíl abbá álásá ól, hogy „E különbség ugyan ál alában alóban ennáll, de közel sem ilyen szabálysze ű, ö. pl. kis, ike , de gyësznó, kén, édomos” (1951: 87). Tehá ha i kábban is (ne eledjük, élhe őleg a elá is előzményű i- a almazó sza ak ele e kisebb számban annak a magya ban!), de a elá is e imonú i-k is nyíl abbá álha ak2, bá e mésze esen egy jelen ős észük (mikén a pala ális előzményű sza akbeli i-k öbbsége is, ügge lenül e ede é ől) megma ad i-nek, hiszen különben az ómagya ko ban eljesen el űn ek olna a első nyel állású illabiális pala álisok nyel ünkből. Ami a elá is hang endű sza ak i-jeinek labializálódásá ille i, ez a magya nyel ko abeli ono ak ikai szabályai mia ele e nem o dulha o elő az óma- gya ko ban, hiszen az i-knek ü- é álása olyan egyes hang endű alakoka ho- zo olna lé e, amelyek majd csak jó al később, a pa üm, kosz üm, so ő ípu- sú jö e énysza akkal honosod ak meg a magya ban (SZÉPE 1958: 109). Ezé an az, hogy nemcsak a ö ök, hanem például a la in (és semmilyen más) e ede ű jö e énysza ak biz osan pala ális hangszínű és biz osan pala ális e ede ű i-jei sem labializálód ak elá is magánhangzó(ka) a almazó sza akban. 2.2. Úgy élem, hogy az eddigi é ek elég elenek annak eldön ésé e, hogy ol -e a magya ban elá is Ï, és ha alóban bizonyí ani aka juk ennek a hangnak a magya nyel beli egyko i meglé é agy hiányá , az eddigiek helye az alábbi négy ké dés e kell elsőso ban álaszolnunk: (1) Meg ol -e a el é eleze elá is Ï a magya ban nyel ünk önálló éle ének kezde én, azaz ez a hang ö ö k - s é g - e a z a l a p n y e l i ko ból? (2) Ha nincs alapnyel i előzménye, magya ázha ó-e a elá is Ï ősmagya ko i el űnése idegen nyel i ha ással, pél- dául ké nyel űségi h a n g k ö l c s ö n z é s s e l ? (3) Vannak-e olyan o - n o l ó g i a i é e k (pl. oppozíciók), amelyek az ős- (ese leg az ó)magya magánhangzó- endsze ben a elá is Ï meglé é mu a ják, u al-e alami a a, hogy onológiai okok (pl. endsze kénysze ) mia ki kelle alakulnia a elá is Ï-nak, ille e bizonyí ják-e ények (pl. minimális pá ok), hogy a elá is Ï onéma ol a magya ban? (4) Találha ók-e a m a i m a g y a n y e l b e n olyan jelen- ségek, amelyeke csak a elá is Ï hajdani meglé é el udunk megmagya ázni, il- le e a mai magya nyel hang endsze e mu a ja-e nyomá a elá is Ï-nak? Te mésze esen nem hiszem, hogy ebben a anulmányban a el e ké dések mindegyiké e eljes és kielégí ő álasz udnék adni, de e ké dések együ es á - ekin ése alán közelebb isz bennünke a elá is Ï p oblémájának megoldásához. 2 Vö. *bïqaγ(u) > 1395 k.: beko ’békó’ (TESz. I, 271; ö. LIGETI 1986: 247), *Qïsnaγ > 1266/ 1297: gesno , N. desznyó, gyësznó ’disznó’ (TESz. I, 646, ÚMTsz. I, 986–7), *kïyïn, *kkn > 1456 k.: kenokban, N. kén ’kín’ (TESz. II, 491, ÚMTsz. III, 340), ese leg *Qïγaq > N. déó ’dió’ (EWUng. 265, ÚMTsz. I, 982). 7 3. Meg ol -e a el é eleze elá is Ï a magya ban nyel ünk önálló éle ének kezde én, azaz ez a hang ö ö k s é g - e a z a l a p n y e l i ko ból? 3.1. Az alapnyel i magánhangzó endsze ekons uálása mind a mai napig a innugo hang ö éne alán leg i a o abb e üle e, amely ől a ku a ók élemé- nye e ősen el é egymás ól. (A ké dés ö id á ekin ésé ld. HAJDÚ 1966: 46–52, 1981: 116–25, BERECZKI 1996: 35–9.) Ennek oka az, hogy az „alapnyel i eljes hangkép ekons uálásának az u alisz ikában nincs még nagy múl ja”, és ez jól mu a ja a ké dés nehézségé is. Az „alapnyel i magánhangzók ól (…) BUDENZ csak a magas agy mélyhangúságo állapí o a meg. Az első és a nem első szó ag alapnyel i okalizmusá al szin e csak századunkban kezd ek oglalkozni, s a különböző iskolák kö e ői közö mai napig sincs egye é és” (VÉRTES 1995: 118). Ennek a bizony alan e üle nek a soka i a o ké dései közé a ozik az u á- li/ innugo Ï ( agy egy másik elá is illabiális, az I) meglé e. A PU *Ï „hango S eini z olyan ese ekben eszi el az alapnyel e, amidőn az obi-ugo és a pe mi ada okban illabiális elá is (Ï, I), a magya ban i jelen kezik, a nyuga i innugo nyel ekben pedig különböző elá is magánhangzók (leginkább PF *o ejlemé- nyei) alálha ók. Pl. az ín, ina-s (…), nyíl, nyila-s (~ og nKl ~ z j – j nIl ~ i nuoli) ese ében. I konen e sza ak illabiális elá is magánhangzójá ekin i má- sodlagosnak. Véleménye sze in az Ï hango az alapnyel nem isme e, s az emlí- e sza aka a inn nyel allomása alapján ő *s#ne, *n#le o mákból szá maz- a ja. Collinde iszon *sKne, *nKle alapalakoka emlí .” (HAJDÚ 1981: 124). Az alapnyel öbb éleképpen elképzel magánhangzó endsze é ől alko o éleményeke sajá osan ö özi az „U alisches e ymologisches Wö e buch”, melynek sze kesz ői ké magánhangzó endsze alapján készí e ék ekons uk- cióika . Az egyikben a középső nyel állású magánhangzók közö sze epel egy illabiális elá is I (o, I, e), a másikban o–#- és e–#- alálunk (UEW. 010). Az alapnyel i okalizmus ügyében igen nehéz állás oglalni. Véleményem sze in a ké dés a mai összehasonlí ó nyel észe i eszközökkel nem is igen lehe megoldani. STEINITZ magánhangzó-elméle é — elsőso ban é es kiindulási alapja és az ebből kikö e kez e e ö id : edukál szembenállás mia ( ö. pl. LAKÓ 1965: 14–5) — a innug isz ika ma má nem ogadja el. A STEINITZ elképzelései é k i ikák, noha nem é in ik köz e lenül a elá is Ï ké désé , az elméle egészének bizony alanságá nö elik, ez pedig inkább a elá is Ï meglé é el nem számoló ekons ukciók elé (ld. ITKONEN 1946, 1953–1954, kül.: 332–40, DÉCSY 1969, LAKÓ 1965: 55, SAMMALAHTI 1979: 24; ö. HAJDÚ 1981: 121–2) billen i a mé leg nyel é . Ezek melle a magánhangzó endsze - ekons ukciók melle szól az is, hogy „a legkülönbözőbb [u áli] nyel ek magánhangzó- onémái ké csopo a osz ha- ók: az alapmagánhangzók (a, o, u, e, i) melle annak (ill. lehe nek) speciális magánhangzók is, ez u óbbiak azonban az alapmagánhangzókból ela izálás (I, 8 Ï), pala alizálás (ö, ü, ã), nyíl abbá álás (ä, ƒ), labializálás (å), edukció (ä, %) s b. é én le eze he ők, s így az alapmagánhangzók el ehe őleg nemcsak gya- ko ibbak, hanem e ede ibbek is a speciálisokkal szemben. Egysze smind az is ál alánosnak lá szik, hogy a speciális magánhangzóka a almazó onéma end- sze ek az ö alapmagánhangzó ki é el nélkül megkülönböz e ik.” (HAJDÚ 1981: 122, ö. HAJDÚ 1969). Mindezek alapján nem lá om indokol nak és szükségesnek az alapnyel ből ö ököl illabiális elá isok el é elezésé , így csak megismé elhe em PAPP IST- VÁN ITKONEN a ámaszkodó éleményé , misze in „a innugo alapnyel ben nem ol elá is i hang, a zü jénben meg egyes más innugo nyel ekben a e- lá is i újabb ejlemény, az ille ő nyel ek külön éle ében alakul ki (…). De ha a innugo alapnyel ben nem ol elá is i, akko a magya sem hozha a az ma- gá al a innugo ko ból.” (PAPP I. 1972: 49). 4. Ha nincs alapnyel i előzménye, magya ázha ó-e a elá is Ï ősmagya ko i el űnése idegen nyel i ha ással, például ké nyel űségi hangkölcsön- zéssel? 4.1. Az ősmagya ko első szakaszá ól oly ke és isme e áll a endelkezé- sünk e, hogy e e a ké dés e eljes biz onsággal nemigen álaszolha unk, de ed- digi isme e eink alapján nem udunk olyan mélységű nyel i kapcsola ok ól, amelyek a hang endsze ily módon be olyásol ák olna. Teljesen más a helyze a kései ősmagya ko ban (5–9. sz.), amiko egészen alószínűnek lá szik egy ese leges ö ök–magya ké nyel űség ennállása, ennek számos kö e kezményé el, így aká a hangkölcsönzéssel együ . (A ké déskö alapos á ekin ésé ld. SÁNDOR 1998.) Az ekko i ö ök–magya nyel i kapcsola a THOMASON–KAUFMAN- éle kölcsönzési skálán SÁNDOR KLÁRA megí élése sze in ha madik-negyedik okoza ú (mé sékel -közepes) lehe e . A mé sékel okoza ban az alapszókincse é in ő szókölcsönzés melle „hang ani á é elek inkább csak az á e sza akban annak (…). A közepes ha ás a jellemző, hogy ipológiai ál ozásoka még nem okoz, de előidézhe i a onéma endsze á alaku- lásá ” (SÁNDOR 1998: 13). Ez alapján aká az is el ehe ő lenne, hogy ö ök ha- ás a el űn a magya ban a elá is Ï. Ennek lehe őségé eddig még senki sem e e e el, a ö ök nyel eknek a magya a gyako ol ha ásá izsgáló LIGETI LAJOS is csak azzal számol , hogy a ö ök elá is ï segí e e az egyébkén má meglé ő magya elá is Ï megma adásá (1986: 185). Ennek azonban — éppen úgy, min annak, hogy a elá is Ï a kései ősmagya ko ban alakul olna ki ö ök ha ás a — ellen mond, hogy a ké déssel oglalkozó ku a ók öbbsége épp e e az időszak a, az ősmagya ko égé e eszi a elá is Ï el űnésé .3 3 BÁRCZI és BENKŐ sze in a ko ai ómagya ko ban (legalább egyes nyel já ásokban) még lé- ezhe e ez a hang a magya ban: BÁRCZI 1950: 228, 1958: 28–9, BENKŐ 1980: 116. A hon oglalás u án a helyezi az Ï el űnésé MOLNÁR JÓZSEF is, azonban a pala alizáció okának ál ala ázol nai 9 Ez az ese legesen lé eze elá is Ï szempon jából ölö ébb u csállanunk kellene, ugyanis ha le olna az ősmagya ko u olsó szakaszában elá is Ï a magya ban, endkí ül é he e len lenne, hogy miközben számos hang ani ál o- zás pá huzamosan zajlo (pl. a ő égi magánhangzók el űnése: LIGETI 1986: 186) az egyébkén még ipológiailag is e ősen hasonló magya és ö ök nyel ek- ben (ld. pl. a szempon unkból kulcs on osságú magánhangzó-illeszkedés : LIGE- TI 1986: 187–8), mié gyengül meg az á e /á ado jö e énysza akkal is meg- e ősí e elá is Ï pozíciója. Ráadásul a magya nyel e gyako ol ( ehá megő ző endenciájú) ö ök ha ás nem szűn meg a hon oglalással ( ö. LIGETI 1986: 364– 418), a magya okkal a Ká pá -medencébe elepül kaba ö zsek (és ese leg o- ábbi ö ök nyel ű népesség), majd a be elepülő úzok, besenyők, kunok és má- sok nyel i ha ása segí he e olna ké déses hangunk megő zésében (a kunok nyel i beol adása például MÁNDOKY sze in csak a 17. század égé e zá ul le; ö. 1993: 30). Az a él é ez ed, ami az in enzí ö ök–magya kapcsola ok kezde e és a e- lá is Ï legkésőbbi, ómagya ko eleji el űnése közö el é elezhe ő, elegendő le olna egy új onéma beépüléséhez ( ö. HUTTERER 1967: 171–4, 184–7), de hogy ez idő ala ugyanez a onéma nyom alanul el is űnjön, eléggé alószínű - len. Ezek a ényezők ismé csak az a el e és e ősí ik, hogy mikén az ősma- gya ko elején, az é in e időszak égén sem számolha unk a elá is Ï meglé é- el a magya hang endsze ben. 4.2. Te mésze esen amennyiben az a el e és ogadjuk el, hogy a magya - ban sem az ős-, sem az ómagya ko ban nem ol meg a elá is Ï, meg kell ma- gya áznunk, hogy azok a ö ök sza ak, amelyek az á adó alakban b i z o s a n elá is ï- a almaz ak, milyen módon ke ül ek á a magya ba. I e mésze esen nem a hanghelye esí és énye a ké dés, hanem annak mikén je, me alószínűleg jó al bonyolul abb há e e an annál, min ahogyan PAPP ISTVÁN el é elez e: „a ö ök sza ak elá is i-jé (…) hanghelye esí éssel e ük á , s a szóhangsúlynak meg elelően hol pala ális i- el, hol u- al helye esí e ük” (1972: 49). Egy ész az kell isz ázni — és e e u kológiai képze ség híján nem állal- kozha ok —, hogy azok az ó ö ök sza ak, amelyeke á adó alakkén ekons uál- nak, alóban elá is ï- a almaz ak-e (és csakis az a almazha ak), agy ép- pen a magya e imológia mia szokás ï- al ekons uálni őke . Más ész ké dés az is, hogy ez az ï milyen hango is aka alójában (me az á é elko i hanghe- lye esí és so án ezen is múlha o , hogy i-kén , u-kén agy ™-kén ke ül -e be nyel ünkbe). magya áza a mia („az é kezés meg ál ozásá al [ i. a szlá ság ól á e puhább, ő é elek o- gyasz ásá al] meg e em ődö annak a lehe ősége, hogy a magya ság a ikulációs bázisa is meg ál- ozzék: előbb e olódjék és némiképp nyíl abbá áljék. Ennek az éle módi ál ozásnak, amely má a hon oglalás elő megindul , ulajdoní ha ó elsőso ban a elá is Ï és I ki eszése a magya magán- hangzó- endsze ből”: MOLNÁR 1967: 158) élekedése nem e ősí i ez az elképzelés . 10 4.2.1. A első ké dés kapcsán mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy sok ese ben má az á adó ö ök alak ól sem kell az el é eleznünk, hogy ï- a alma- zo , hiszen a ekons uál ö ök ada ok (a mai ö ök meg elelők ől nem is be- szél e) gyak an mu a nak u ~ ï, i ~ ï, ya ~ ï agy a ~ ï ál akozás 4, ami ölösle- gessé ehe i a elá is ï-ból aló kiindulás , azaz a hanghelye esí és magá is ( ö. P. HIDVÉGI 1951: 109). Az is elő o dul egyébkén , hogy a ö ök ï meglé é éppen a magya nyel beli i meg elelés alapján el é elezik, me a ö ök ada ok egyébkén nem agy nagyon ke éssé ámoga ják e sza aknak az ï- al aló e- kons uálásá .5 4.2.2. Te mésze esen nem i a ha ó, hogy annak olyan ö ök jö e énysza a- ink, amelyeknek á adó alakjában alóban csak ï lehe e . Ezekkel kapcsola ban iszon az olna szükséges isz ázni, hogy milyen one ikai hangé ékű magán- hangzó aka ez az ese leg onémakén , ese leg csak e imológiai szimbólumkén el ogha ó hang, amelynek alószínűleg má az ó ö ök nyel já ásokban is öbb- éle ealizációjá al kell számolnunk. A magya nyel észek a elá is Ï-nak ne eze hango (legyen ez aká a el é- eleze magya Ï, aká a ö ök ï) olyan hangkén képzelik el, min amilyen a ы- al jelöl o osz magánhangzó ( ö. pl. HORVÁTH 2003: 46). Az ы azonban nem elá is, hanem mediális hang (az IPA jelölésé el: [ˆ]), szemben a alóban elá is, első nyel állású, illabiális [μ]- al ( ö. BOLLA–PÁLL–PAPP 1977: 51).6 Az [ˆ] és az [μ] közö i különbség a hanghelye esí és szempon jából endkí ül on os lehe , ugyanis a mai magya beszélők egy ög önzö elmé ésem7 sze in a mediális [ˆ]- leggyak abban i-nek, a elá is [μ]- iszon inkább u-nak hallják. 4 A ö ök ada ok sze in u ~ ï ál akozás lehe e a kö e kező sza ak á adó alakjaiban: Álmos (< Almuš, Almïš: LIGETI 1986: 94, 371), bá sony (< ba čun, ba čïn: LIGETI 1986: 301), kapu (< qapuγ, qapïγ: LIGETI 1986: 77), sá o (< ča u , ča ï ; ša u , ša ï : TESz. III, 500), sza ócs (< sa γučï, sa ïγčï: LIGETI 1986: 304), szúnyog (< sunuk, sïnïk: TESz. III, 804; az EWUng. (1460) sze in sïnïq agy sïnuq ol az á adó alak, de egyik se mu a ha ó ki a ö ök nyel ekből: LIGETI 1986: 105), olmács (< ulmač, ïlmač: TESz. III, 935; LIGETI sze in iszon a szó a kun ol- mač-ból szá mazik: 1986: 261); i ~ ï: dió (< Qiγaγ: TESz. I, 641, < Qïγaq: EWUng. 265); ya ~ ï: í , í ó ( ö. TESz. II, 228; LIGETI 1986: 24–5); a ~ ï: ?csipa (< čapaq, ?čïlpaq: LIGETI 1986: 58), dió (< Qïγaq, Qaγaq: EWUng. 265), ka aly (< qa γuy, qï γuy: TESz. II, 395). 5 Például a bika szó ö ök meg elelői csak buqa, boqa o má mu a nak, bïqa- csak a magya alapján lehe ekons uálni (LIGETI 1986: 279–80). A béklyó előzménye LIGETI (1986: 247–8) sze- in bïqaγ, bïqaγu ol , bá a ö ök nyel ekből inkább egy buqaγu agy buqa alak olna el é e- lezhe ő (ld. még TESz. I, 271). Számos „magya szónak ö ök nyel ö éne i é éke an” (LIGETI 1986: 235), me az al aji nyel ek közül csak egyben alálha ó meg, min a disznó (< *Qïsnaγ), amely a magya ból és a csu asból (TESz. I, 647, LIGETI 1986: 21; de LIGETInél *Qisnaγ is!: 45) agy a dió, amely a magya ból és a mongolból mu a ha ó ki (LIGETI 1986: 21). 6 SZENDE TAMÁS sze in a magya ból kihal hang a elá is (!) [ˆ] ol (1969: 383). 7 Az emlí e ög önzö , ep ezen a í nak ko án sem ne ezhe ő elmé és ja a ész magya sza- kos egye emi hallga ókkal és család agjaimmal égez em a SIL In e na ional honlapjá ól le öl he ő IPA Help példa ájljainak segí ségé el. 11 A ö ök elá is ï-knak meg elelő magya u, i és a mögö állha egy-egy ö ök nyel en belüli one ikai különbség (amennyiben a elá is ï-nak az ado nyel - ben különböző ealizáció is ol ak) agy nyel i különbség (ha az ï különböző a iánsai különböző ö ök nyel ekhez kö he ők). Az ï hangszíné é in ő enn a ásaimmal kapcsola osan a one ikailag egészen ki álóan képze PAASONEN a sze e nék hi a kozni, aki sajá ülé el is számos „ elá is Ï”- meg apasz al : PAASONEN az í ja RADLOFFo idéz e a csu as nyel GOMBOCZ ál al y-nak jelöl elá is magánhangzójá ól, hogy „a ké déses ö ök hang olyan o mán hangzik, min az o osz o a hangsúlyos elő i ha madik szó- agban, pl. a годовóй szó első agjában. Tehá a ö ök y ugyancsak messze an az Ï- ől!” (1913: 56). PAASONEN leí ása sze in a GOMBOCZ ól y-nal jelöl , első nyel állású illabiális ö id elá is ï (Ï) a alóságban egy középső nyel állású mediális illabiális (ul a ö id) ъ hang, PAASONEN jelé el ç, az IPA jelölésében [´(]. (Ld. még a PAASONEN ál al í o aka az 55–8. oldalon!)8 Ez a hang egyéb- kén a magya ül számá a leginkább ™-nak hangzik.9 Az a ikulációs sajá osságokon kí ül be olyásolha ák egy-egy „ elá is Ï” magya beli pe cepciójá és helye esí ésé a szó á adó nyel i hangsúly iszonyai, az ï- a almazó szó ag sze keze e, a magánhangzó- és mássalhangzó-kö nyeze , alamin a magya nyel ono ak ikai sajá osságai, a megle ő sza ak hangsze - keze ének analógiája, az é in e szó al egy időben agy egy jelen ésmezőben á e o ábbi sza ak hangalakja s b.10 5. Vannak-e olyan onológiai é ek (pl. oppozíciók), amelyek az ős- (ese leg az ó)magya magánhangzó- endsze ben a elá is Ï meglé é mu a - ják, u al-e alami a a, hogy onológiai okok (pl. endsze kénysze ) mia ki kelle alakulnia a elá is Ï-nak, ille e bizonyí ják-e ények (pl. minimális pá- ok), hogy a elá is Ï onéma ol a magya ban? 5.1. Amennyiben a magya nyel bá mely ko szakában a elá is Ï meglé é el számolunk, az é in e időszakban egy négy első nyel állású ö id hango (Ï, u, i, ü) a almazó magánhangzó endsze kell ekons uálnunk. Ezeknek a magán- hangzóknak a onémakén i lé ezése egy hang endsze ben csak úgy képzelhe ő 8 Később GOMBOCZ ól ol asha juk is, hogy az y „a ela is Ï- é l e hang o k közös jele” (1914: 32; a kiemelés őlem — K. T.). Ez a meg ogalmazás össze ügghe RADLOFF PAASONEN idéz e meg igyelésé el, mely sze in „igazi elá is Ï” nincs a ö ök nyel ekben (PAASONEN 1913: 56). 9 Vö. „Egészen e mésze es, hogy a ö ök, ócsu as *y (ç) hango a magya ban a- al (= å) he- lye esí e ék, a mely hangszín ekin e ében alamennyi magya magánhangzó közül legközelebb áll az ill. ö ök okálishoz” (PAASONEN 1913: 57). 10 Az , hogy egy a magya ban e ede ileg meg nem lé ő hangnak az á e kölcsönsza akban milyen ál oza os meg elelései lehe nek, jól példázzák egyes omániai magya nyel já ások. A Kis-Szamos idékén például a elá is Ï- al leginkább okoní ha ó/azonosí ha ó omán î-nek (ami egyébkén az ese ek 72%-ában megő ződik a magya szóban is) meg elelhe i, e, é, u, á, o, a és ö is (ZSEMLYEI 1979: 171–3; ld. még a o. ă hasonlóan ál oza os helye esí ései : uo. 166–71). 12 el, ha közö ük disz ink í jegyeken alapuló oppozícióka alálunk. E e a négy hang a a elá is–pala ális és az illabiális–labiális szembenállás le olna jellem- ző. Ezeknek az oppozícióknak a onológiai lé ezésé a minimális pá ok melle (ami e az Ï : u ese ében nincs ada unk11) például a magánhangzó-illeszkedés mu a ha ja meg. A elá is–pala ális illeszkedés (egyú al ehá a elá is–pala ális oppozíció min disz ink í jegy) a innugo ko ó a i a ha a lanul lé ezik ( ö. HAJDÚ 1966: 54, 1981: 127–8), működésé legko ábbi nyel emlékeink is bizo- nyí ják. Ellenben az illabiális–labiális illeszkedés (ami alószínűleg a iszony- lag kései, a elá is magánhangzó(k) u án u olsó szó agjukban pala ális labiális a almazó jö e énysza ak ha ásá a kialakul szó égi illeszkedés egyik aj ája) csak a középmagya ko ban kezde el e jedni. Ez bizonyí ja, hogy csak ekko - ól jelen keznek a labiali ás sze in i illeszkedés e jellemző há omalakú oldalé- kok, és még a 16. században is elég gyako i a labiális illeszkedés hiánya (BÁR- CZI 1958: 157). Ez a ény a a mu a (szemben pl. az oszmán ö ökben is lá ha ó négyalakú illeszkedéssel; ö. T/1. bi . személy ag: -mız, -miz, -muz, -müz), hogy az ősma- gya ko ban alószínűleg nem ol disz ink í jegy a labiali ás. E e u al a nagy- számú i ~ ü, majd később ë ~ ö ál akozás is. A labiali ási jegynek a onológiai jegyek közé aló iszonylag kései (mindenképpen hon oglalás kö nyéki, u áni) beke ülése iszon nem az a néze e e ősí i, hogy a elá is Ï meg ol a magya - ban, hanem inkább az , hogy e ede ileg még az ü is az i allo ónja ol . A labiali ás min megkülönböz e ő jegy egyébkén napjainkig ko lá ozo é - ényességű, csak a pala ális magánhangzók a e jed ki, ami az jelen i, hogy a magya nyel elá is magánhangzói (bá one ikailag egyé elműen labiálisak, ki é e az ajakműködés sze in one ikailag inkább neu ális á- , ö. DEME 1953: 49–50) onológiai szempon ból se nem illabiálisak, se nem labiálisak (magya án labiali ásuk sze in semlegesek). Ezé an az, hogy a magya nyel illeszkedő oldalékai maximum há omalakúak lehe nek, hiszen az ajakműködés sze in i megoszlás csak a magas hang endűeknél o dulha elő. A labiali ás sze in i il- leszkedés lé ejö ének késeiségé egyébkén az is mu a ja, hogy — ellen é ben a pala ális– elá is illeszkedéssel, amelynek oldalékaiban bá milyen nyel állású és bá milyen idő a amú magánhangzó (azaz minden magya magánhangzó) ész ehe — a há omalakú oldalékok csak o/ë/ö- a almaznak, és nincs példa az egyébkén lehe séges ó/é/ő- el agy u/i/ü- el alakul o mák a. 5.2. To ábbi (inkább one ikai, min onológiai) é lehe ne a magya elá is Ï melle , ha olnának olyan más nyel ekbe á ke ül magya sza ak, amelyek á - 11 A KENESEI ál al minimális onémakon asz o meg alósí ó szópá okkén emlí e példák (szim ’szem’ és szÏm- ’szí ni’, ö. szima ; isz ’ isz’ és Ïsz- ’ issza’; bics- ’becs(ül) és bÏcs(ak) ’kés’) meglehe ősen bizony alanok, hiszen e sza aknak ezek az alakjai alószínűleg a magya nyel egye len ko szakában sem lé ez ek egyidejűleg (1995: 285) 13 adó alakjukban Ï- a almaz ak, s ennek az á e ő nyel alami éle bizonyí éká mu a ná. A hon oglalás elő ől nincsenek ilyen ada aink, de a elá is Ï meglé e szempon jából ele e ké ségesebb ómagya ko ból se nagyon alálni á példá . BÁRCZI a omán Ciuc [csuk] (< m. Csík) ne e emlí i ilyen szókén , ami — mi el a ománban cs u án nem állha a magya Ï helyén egyébkén á ha ó î — sze in e elá is hanghelye esí éssel e ek á ( ö. BÁRCZI 1958: 28). A omán Ï > u hanghelye esí és azonban elég nehezen hihe ő, és ennek első- so ban k onológiai oka an. Min SZILÁGYI N. SÁNDOR egy le elében ki ej e e, a magya – omán nyel i é in kezés, különösen a ománok E délybe aló be ele- pülésének kései kezde e ( ö. ET. I, 301–5) mia alószínű len, hogy a ománok a elá is Ï- al alálkoz ak olna, hiszen ez akko má biz osan nem ol meg a magya ban. Sokkal alószínűbb, hogy a pala ális i más ok mia alakul u- á. Lehe például, hogy egy m. Csík > o. Cic [csik], amelynek geni í usza Cicu- lui-nak ([csikuluj]-nak) hangzo , alakul á a szóban le ő öbbi u ha ásá a Ciucului [csukuluj] alakú á, és ebből onódo el a Ciuc né . 6. Találha ók-e a m a i m a g y a n y e l b e n olyan jelenségek, amelyeke csak a elá is Ï hajdani meglé é el udunk megmagya ázni, ille e a mai magya nyel hang endsze e mu a ja-e nyomá a elá is Ï-nak? 6.1. A ké dés második elé e elég egyé elműen nemmel álaszolha unk. A mai magya hang endsze ben semmi nem u al a a, hogy pá száz é e ez a magán- hangzó a magya ban megle olna. Eléggé közisme , hogy egy-egy hangnak a hang endsze be aló be-, ille e kike ülése hosszú idő e nyomo hagy. A dz-nek kései kialakulása mia például a mai napig ké déses a onémas á usa ( ö. SIP- TÁR 1995: 34–5); a -nek a zöngésség sze in i észleges hasonulásban lá ha ó endhagyó iselkedésé nyel ö éne i előzménye, a β magya ázza; a one ikai- lag sok szempon ból el é ő, de onológiailag ö id : hosszú pá kén jelen kező a : á p oblémái is az ™ > a labializációból kö e keznek; a csoda : csuda- éle alak ál oza ok a nyíl abbá álás, a szëm : szöm alakok a labiali ásban bekö e ke- ze ál ozás nyomai ő zik. Egy-egy hang el űnése ezenkí ül nemcsak hang ani, hanem gyak an mo ológiai nyomoka is hagy: igei és né szói ő endsze ünk ki- álóan mu a ja a ő égi magánhangzók (hal-, hala-) agy a szó égi -γ so sá (mező-, meze-). Olyan jelenség iszon , ami a magánhangzók endsze ében agy a magya nyel alak anában a elá is Ï el űnésé el, ille e egyko i meglé é el lenne magya ázha ó, nincsen; sem nyel ö éne i, sem leí ó nyel észe i szaki o- dalmunk nem emlí a elá is Ï- al össze üggő endsze ani anomáliáka . 6.2. A mai magya nyel ben az egye len endhagyónak űnő ese , amelynek alapján sokan a elá is Ï hajdani magya nyel beli elő o dulásá el é elezni szok ák, a hang endi illeszkedés szabályainak lá szólag ellen mondó módon i- selkedő sza aké. E sze in , bá a csík1, 2, csín, díj, i, ing, gyík, híd, híg, híj(a), íj, ín, í 1, kín, lik, nyíl, pí , sík, síp, sí 1, szíj, ik ’ yúk’, íg, zsí ; bí , bíz-ik, hí , 20 6.4.1. Amiko például a magya ul beszélők á e ék a számuk a magas hang- endű ī- a almazó alán *χīd szó (>> m. híd), nem az egyébkén a magya ban is megle ő pala ális magánhangzó é zékel ék elá isnak (és helye esí e ék, min e imológiai szó á aink élik, Ï- al), hanem az egész szó . (Ennek ono ak i- kai oka ol : a k- > χ- spi an izáció mia ekko a magya ban a χ csak mély hang- endű sza akban o dul elő szókezdő hangkén .) A mély szóhang ende a ma- gya ba ke ül alakban nem az (egyébkén neu ális) i, hanem a ö ön analógiásan el űnő éghangzók mu a ák, mu a ják (*χidu, *χid™-). 6.4.2. Ugyanez a őbelseji magánhangzók ól aló ügge lensége mu a ják az olyan sza ak is, amelyeknek hang endje biz osan nem a kölcsönzésko (azaz nem a magya nyel endsze ébe aló beillesz és mia ) ál ozo meg. Ilyen pél- dául a inn szó, amely a 19. században még mély hang endű ol (a TESz. 1864- ből hozza az első példá a pala ális innek alak a, addig innok o dul elő24), és amelye napjaink a kizá ólag magas hang endűkén használunk, jóllehe a szó- belseji magánhangzó minősége nem ál ozo meg az elmúl százö en-ké száz esz endőben (és még éle lenül se lehe e benne soha elá is Ï). Vannak o ábbi hang end ál ó sza ak is a magya ban, amelyek ese ében szin én nincs szükség (ille e időbeli ko lá ok mia lehe őség sem) a elá is Ï- a, ille e ennek el űnésé e a hang end meg ál ozásának magya áza ához: pala ális e imológiájú csíp igénk (< PFU *c"pp‹: TESz. I, 535) néhány nyel já ásban mély hang endű é ál (csípnak, csípo s b.: ÚMTsz. I, 846); a nyí ’(le) ág’ (< PU *ni ‹-: EWUng. 1042) a 18. századig pala ális ol , majd azó a mély hang- endű (TESz. II, 1047); a sí ’ eme kezési hely’ (< PFU *čiγ‹- ‹, *ciγ‹- ‹: EWUng. 1332) e ede ileg szin én a magas hang endűek közé a ozo . A szóhang end ela izációjához hasonlóan a pala alizáció a is akadnak pél- dák olyan kései időszakból, amelyik má igen á ol esik a el é eleze elá is Ï ki eszésé ől, ehá a hang end ál ás okakén az Ï- elhozni ezek ese ében sem lehe . Ilyen a 17. századig mély hang endű hím (< PU *koj(e)m‹, 1608: hímoc: TESz. II, 112) és a 19. századig elá is agozású szi (< ó ö . sï : TESz. III, 765; Csokonainál még kőszi oka : CsokSz. 295) sza unk. 6.4.3. Az eddigiekben emlí e hang end ál ásoknak sok éle oka lehe . Azok- ban az ese ekben, amelyeke a szaki odalom se so ol a elá is Ï- al össze üggő ada ok közé, analógiás hang endi á csapás ól szok ak beszélni. Analógiás alaku- lásnak ekin ik például e imológiai szó á aink a nyí ’(le) ág’, sí ’ eme kezési hely’, zsí , alamin az íj (< PU *joη(k)s‹: EWUng. 604; ko ai magya ada ai alapján magas hang endű ol , csak a 16. század ól mély: TESz. II, 195) sza aka . 24 A inn szó mély hang endűségének oka e mésze esen nem a nemze közi szókén e jedő, és a magya ba élhe őleg a néme ből beke ül szó i-jének ela i ása ol , hanem a la inos égződéssel bő ül ko ábbi innus alak ( ö. TESz. I, 915). 21 Az analógián kí ül okozha ja a szóbelseji elá is magánhangzó (de e mésze- esen nem Ï) i- é pala alizálódásá , majd a szóhang end magassá álásá egy szóbeli pala ális mássalhangzó is. (E e a jelenség e an példa a okon nyel ek- ben is, például a mo d inban: ANDRÁSSYNÉ 1956: 152.) A nyí ’egy éle ehé ké gű a’ (< PFU *n! ‹, *n! k‹: EWUng. 1043) okálisa alószínűleg az ny ha ásá a le pala ális, és el ehe őleg ugyanez ö én a nyíl (< PU *nole, *n#le: TESz. II, 1045) szó al is. A pala alizáció okozó mássalhangzó el űnése mia némiképpen el é a en- iek ől az isz-ik (< PFU *juγe, *juke: EWUng. 630), az í -ik (< PFU *jokse-: EWUng. 632) és az íj szó. Ezekben a p o e ikus hangkén iselkedő j okozza az ő kö e ő magánhangzó pala alizációjá , aká csak a közisme juhász ~ ihász, jonkább ~ inkább s b. ese ében. Akad példa mássalhangzó depala alizációjá kompenzáló magánhangzó-pala- alizáció a is: lik (< lyuk), ik (< yúk). Ke éssé isme aj ája a hang endi á csapásnak az, amiko a szó első szó ag- jának elá is magánhangzója akko pala alizálódik, ha a második szó ag égén (és alán akko is, ha a második szó agban) a (™) alálha ó. Ez a jelensége a mo d inból például jól isme jük (RAVILA 1928: 101; ö. ANDRÁSSYNÉ 1956: 152). Ide so olha ó a kö e kező sza ak alakulása: csipa (< ó ö . čapaγ: TESz. I, 536; ö. LIGETI 1986: 58, 79), ipa (< apa: TESz. I, 226), pina (< ? an: TESz. III, 197), sipka (< sapka: TESz. III, 487), szil (< PFU *sala: TESz. III, 752), i- po (< PU * appa: UEW. 510; ö. apos, apod s b.: TESz. III, 922), és alán ide a ozik a bika (< buqa: TESz. I, 299; ö. LIGETI 1986: 279–80) és a gyila (< gyula: TESz. I, 1137; ö. LIGETI 1986: 198, 253, 484, 485) is, o ábbá minden bizonnyal össze ügg ezekkel a szilaj ~ szalad, csillog ~ sajog, szilánk ~ szalu is, amelyeknek „i ~ a ál akozása ese leg alóban igen ősi” (BÁRCZI 1958: 31). Vö. még Csi ag ’ha á ész Kisújszálláson’ (< kun Ču aq: MÁNDOKY 1993: 148), szip-(pan , szip-ákol) < szop-ik: TESz. III, 768), béka, nyj. bíka (< ö . *baqa: TESz. I, 270).25 (Hasonló jelenség az is, hogy — min MELICH í ja — „a magya - ban az elsőszó agbeli o-ból bá milyen mássalhangzó u án álha ik i”: 1913: 61.) A hang end ál ás okakén nem szabad el eledkeznünk az illabiális u ó agú di ongusok mono ongizációjá ól sem, aminek kö e kez ében aká má az ős- magya ko elő agy az ősmagya ko elején ( ö. PU *koj(e)m‹ > m. hím: TESz. II, 112; PFU pojka > m. iú: TESz. I, 926) is lé ejöhe e mély hang endű magánhangzó helyén i. Ez kö e ően az ómagya ko ban (pl. az -oÇ > -í képző mono ongizációja é én) ömegesen űnnek el „ egyes hang endű” sza ak nyel ünkben ( ö. D. BARTHA 1958: 43). 25 To ábbi ide onha ó és egyéb elhasonulásos példáka (™ — á > ë — á: da a > dë a; o — ó > ë — ó: ho nyó > hë nyó s b.) nagy számban alálunk GOMBOCZnál (1920a: 3–9) és MELICHnél (1918: 33). 22 7. Visszakanya od a a hang end és a el é eleze elá is Ï kapcsola á a, az előbbi pon ban á gyal hang endi ké dések ége edményeképpen az szű he jük le, hogy a 6.2. pon ban elso ol és hozzájuk hasonlóan szó á i alakjukban csak i, í hango a almazó sza ak a magya ul beszélők számá a nem azé mély hang- endűek, me bennük alaha is elá is Ï ol , hanem azé , me a magya ul be- szélők men ális lexikona ezeke a sza aka szám alan ( e mésze esen a nyel ö éne é el össze üggő) okból mély hang endűkén a ja számon.26 Ennek oká pedig eljesen ölösleges a elá is Ï-ban ke esni, hiszen a sza ak hang end ál á- sa enélkül is jól megmagya ázha ó. Ső , ha komolyan esszük az a magya nyel észe ben jó ideje élő megállapí ás , hogy az i és í hangok (és ugyanígy az ë/é is) a szóhang end szempon jából neu álisak, akko lá szólag még a sza ak és a magánhangzók onológiai hang endjeinek szé álasz ásá a sincs szükség, hiszen ez ese ben „alul ól” (a szóban alálha ó magánhangzók hang endje alap- ján) is leí ha ó a szóhang end.27 Te mésze esen a szóhang end e éle „alul ól” aló megállapí ása so án nem a neu ális i/í agy ë/é hangok é én isme jük el a mo éma hang endjé : ez a mo éma nem semleges magánhangzói ogják meg- mu a ni, ha annak ilyenek a szóban.28 Ha megnézzük az é in e őne eke és igéke (nyíl, íj, ín s b.), az lá juk, hogy ezek ki é el nélkül a öbbalakú ö ek közé a oznak (nagyon on os, hogy még éle lenül se egyalakúak, min ez leí ó nyel anaink állí ják; ö. MG. 95, 175–6). Így egy-egy szónak nem egy, hanem ké ő ál oza a an: egy csonka és egy eljes ö e (nyíl-/nyila-, íj-/íja-, ín-/ina-).29 Te mésze esen egy szónak, aká - hány ő ál oza a lé ezik is, csak egy hang endje lehe .30 Hogy ez a hang end ezeknek a sza aknak az ese ében mély, az a eljes őben alálha ó, de a csonka őben meg nem jelenő ő égi magánhangzó mu a ja meg, és ez a hang endileg semleges i/í nem be olyásolja, nem be olyásolha ja. 26 E ől — egészen más ok ej éssel — ld. SZILÁGYI N. 1978/2000: 95–7, 2004: 76–7. 27 Te mésze esen, min lá uk, ez nem így an, hanem éppen o dí a: ha egy mo éma szó- hang endjé sze e nénk meg udni, nem szükséges igyelemmel lennünk a benne alálha ó magán- hangzók a, hiszen az ado mo éma illeszkedés so án anúsí o iselkedése ogja megmu a ni a hang endjé . (Mi el azonban a szóbeli okálisok nem mu a nak el é és ebben a ké désben, lá szó- lag aká ezek alapján is megí élhe nénk a szóhang ende .) 28 A szóhang end minden o ábbi nélkül megő ződhe akko is, ha a szóból el űnik a hang- endjé lá szólag mu a ó nem neu ális magánhangzó (sima > simí -ja, pi o-s > pi í -ja), bá e - mésze esen idő el a szóhang end is kö e he i a magánhangzókbeli ál ozás ( é iú-nak > é i-nak > é inak ~ é inek). 29 A ő ál oza ok és a eljes ő megállapí ása szempon jából kulcs on osságú annak eldön ése, hogy a ő és a oldalék közö alálha ó magánhangzó előhangzó, ő éghangzó agy pedig kö ő- hangzó. E e ona kozóan a legjobb megoldás ld. SZILÁGYI N. 2004: 219–27; ö. még SZILÁGYI N. 1977. 30 A oldalékmo émák ese ében éppen az illeszkedés unkciója mia más a helyze , hisz ezek- nek nem ő ál oza aik, hanem hang endileg illeszkedő alak ál oza aik annak. 23 8. Á ekin e a anulmányom elején el e ké dések e ado álaszoka , o- ább a is úgy élem, hogy a elá is Ï sohasem ol meg a magya ban. És amíg azok a jelenségek, amelyek alapján a elá is Ï magya nyel beli meglé é e gon- dolha nánk, e hang el e ése nélkül is megmagya ázha ók, nincs is szükség á, hogy ez el é elezzük. KIS TAMÁS I odalom ANDRÁSSYNÉ KÖVESI MAGDA (1956): Az Ómagya Má ia-si alom ualallal sza ának é - elmezése. Magya Nyel já ások 3: 136–53. BÁRCZI GÉZA (1950): A magya hang ö éne á gykö éből. Magya Nyel 46: 223–30. BÁRCZI GÉZA (1951): A ihanyi apá ság alapí óle ele min nyel i emlék. Budapes . BÁRCZI GÉZA (1958): Magya hang ö éne . Második, bő í e kiadás. Budapes . BENKŐ LORÁND (1980): Az Á pád-ko magya nyel ű szö egemlékei. Budapes . BERECZKI GÁBOR (1996): A magya nyel innugo alapjai. Budapes . BOLLA KÁLMÁN–PÁLL ERNA–PAPP FERENC (1977): A mai o osz nyel . (Курс современ- ного русского языка). Negyedik kiadás. Budapes . CsokSz. = JAKAB LÁSZLÓ–BÖLCSKEI ANDRÁS: Csokonai-szókincs á I. Deb ecen, 1993. D. BARTHA KATALIN (1958): A magya szóképzés ö éne e. Budapes . DÉCSY, GYULA (1969) Finnoug ische Lau o schung. U al-Al aische Jah büche 41: 33–75. DEME LÁSZLÓ (1953): A magya nyel já ások néhány ké dése. Nyel udományi É eke- zések 3. Budapes . E. ABAFFY ERZSÉBET (2003): Hang ö éne . In: Magya nyel ö éne . Sze k. KISS JENŐ– PUSZTAI FERENC. Budapes . 106–28, 301–51. ET. = E dély ö éne e. I–III. Fősze k. KÖPECZI BÉLA. Budapes , 1986. E Sz. = GOMBOCZ ZOLTÁN–MELICH JÁNOS: Magya e ymologiai szó á . I–II. Budapes , 1914–1944. EWUng. = E ymologisches Wö e buch des Unga ischen. I–II. Sze k. BENKŐ, LORÁND. Budapes , 1993–1995. GOMBOCZ ZOLTÁN (1914): Aj ony. Magya Nyel 10: 31–3. GOMBOCZ ZOLTÁN (1920): A magya mélyhangú Ï ké déséhez. Magya Nyel 16: 2–9, 112–5. GOMBOCZ ZOLTÁN (1925/1950): Hang ö éne . A Magya Nyel udományi Tá saság Ki- ad ányai 77. Budapes , 1950. GÓSY MÁRIA (2004): Fone ika, a beszéd udománya. Budapes . HAJDÚ PÉTER (1966): Be eze és az u áli nyel udományba. (A magya nyel innugo alapjai). Budapes . 24 HAJDÚ, PÉTER (1969) Zu den Ke n agen de innisch-ug ischen Vokal o schung. U al- Al aische Jah büche 41: 179–82. HAJDÚ PÉTER (1981): Az u áli nyel észe alapké dései. Budapes . HORVÁTH LÁSZLÓ (2003): A magya nyel ö éne e. Az ősmagya ko . In: A magya nyel kéziköny e. Sze k. KIEFER FERENC. Budapes . 45–61. HUTTERER MIKLÓS (1967): A nyel i s uk ú a ál ozásának p oblémája a nyel szocio- lógia ük ében. Ál alános Nyel észe i Tanulmányok 5: 169–87. IPA Help: h p://www.sil.o g/compu ing/speech ools/so de 2/IPAhelp2/IPAp w2.h m (le öl he ő o mában: h p://www.sil.o g/compu ing/speech ools/SATdownloads2.h m) ITKONEN, ERKKI (1946): Zu F age nach de En wicklung des Vokalismus de e s en Silbe in de innisch-ug ischen Sp achen, inbesonde e im Mo dwinischen. Finnisch- Ug ische Fo schungen 29: 222–337. ITKONEN, ERKKI (1953–1954): Zu Geschich e des Vokalismus de e s en Silbe im Tsche emissischen und in den pe mischen Sp achen. Finnisch-Ug ische Fo schungen 31: 149–345. ITKONEN, ERKKI (1966): Suomalais-ug ilaisen kielen- ja his o ian u kimuksen alal a. Tie olipas 20. Helsinki. JAKAB LÁSZLÓ (1999): Vegyes hang endű igéink. In: JAKAB LÁSZLÓ: Tanulmányok az ige agozás kö éből. A Deb eceni Kossu h Lajos Tudományegye em Magya Nyel - udományi In éze ének Kiad ányai 73. Deb ecen. 63–84. KENESEI ISTVÁN (1995): Tö éne i nyel an: elméle és gyako la . Magya Nyel 91: 281–91. KISS JENŐ–PUSZTAI FERENC sze k. (2003): Magya nyel ö éne . Budapes . LAKÓ GYÖRGY (1965): A magya hangállomány innugo előzményei. Nyel udományi É ekezések 47. Budapes . LANSTYÁK ISTVÁN (2004): Nyel i mí oszok és babonák (a agy a magya nyel mű elés demi izálásának ele e szükséges ol á ól aló dialógus kezde e). Vi aindí ó előadás az I. Alkalmazo Nyel észe i Műhely alálkozón, Palás on, 2004. ok óbe 2-án. h p://www.g amma.sk/hu/kozonsegszolgala /alkalmazo /lans yak. . LIGETI LAJOS (1986): A magya nyel ö ök kapcsola ai a hon oglalás elő és az Á pád- ko ban. Budapes . MÁNDOKY KONGUR ISTVÁN (1993): A kun nyel magya o szági emlékei. Ka cag. MELICH JÁNOS (1913): A magya á gyas ige agozás. Magya Nyel 9: 1–14, 58–67, 105–11, 152–61, 207–12, 248–54, 297–306, 337–45, 392–9. MELICH JÁNOS (1918): A egyeshangú sza ak ól. In: A Magya Nyel dolgozó á sai: Emlék Szily Kálmánnak a Magya Nyel udományi Tá saság elnökének nyolcz ana- dik szüle ésenapja alkalmából. Budapes . 32–5. MG. = Magya g amma ika. Sze k. KESZLER BORBÁLA. Budapes , 2000. MOLNÁR JÓZSEF (1967): A hang ál ozások okai ól, különös ekin e el az ősmagya ko i hang ál ozások a. In: A magya nyel ö éne e és endsze e. (A deb eceni nemze kö- zi nyel észkong esszus előadásai). Sze k. IMRE SAMU–SZATHMÁRI ISTVÁN. Nyel u- dományi É ekezések 58. Budapes . 156–61. NÁDASDY ÁDÁM–SIPTÁR PÉTER (1994): A magánhangzók. In: S uk u ális magya nyel an 2. Fonológia. Sze k. KIEFER FERENC. Budapes . 42–182. 25 NYIRKOS ISTVÁN (1994): Jö e énysza aink ine imologikus éghangzói ól. In: Bá czi Géza emlékköny szüle ésének 100. é o dulójá a. A Magya Nyel udományi Tá sa- ság Kiad ányai 200. Budapes . 127–40. NYIRKOS ISTVÁN (1999): Vol ak-e a magya ban neu ális magánhangzók? Széphalom 10: 359–63. NYIRKOS ISTVÁN (2000): A -ko oldalék és az illeszkedés. Magya Nyel já ások 38: 319–22. NyKk. II. = Nyel mű elő kéziköny II. Fősze k. GRÉTSY LÁSZLÓ–KOVALOVSZKY MIK- LÓS. Budapes , 1985. PAASONEN HENRIK (1913): A magya nyel égi ö ök jö e énysza ai. Nyel udományi Közlemények 42: 36–68. PAPP FERENC (1975): A magya őné pa adigma ikus endsze e. Budapes . PAPP ISTVÁN (1966): Leí ó magya hang an. Budapes . PAPP ISTVÁN (1972): A nyel ö éne i ok a ás módsze anához. Magya Nyel já ások 18: 41–52. P. HIDVÉGI ANDREA (1951): A magánhangzók labializációja Anonymus magya szó á- nyaiban. Magya Nyel já ások 1: 95–117. RAVILA, PAAVO (1928): Übe eine doppel e e e ung des u innischwolgaischen *a de nich e s en silbe im Mo dwinischen. Finnisch-ug ische Fo schungen 20: 83–120. SAMMALAHTI, PEKKA (1979): Übe die Lau - und Mo phems uk u de u alischen g undsp ache. Finnisch-Ug ische Fo schungen 43: 22–66. SAMMALAHTI, PEKKA (1988): His o ical Phonology o he U alic Languages. In: The U alic Languages. Sze k. DENIS SINOR. Leiden–New Yo k–Københa n–Köln. 478– 554. SÁNDOR KLÁRA (1998): A magya – ö ök ké nyel űség és ami kö ülö e an. In: Nyel i é in kezések a Ká pá -medencében, különös ekin e el a magya pá ú ké nyel űség e. Sze k. LANSTYÁK ISTVÁN–SZABÓMIHÁLY GIZELLA. Pozsony. 7–26. SIMONYI ZSIGMOND (1909): Egy el esze magya hang ól. Magya Nyel ő 38: 289–98. SIPTÁR PÉTER (1995): A magya mássalhangzók onológiája. Budapes . SIPTÁR PÉTER (1998): Hang an. In: É. KISS KATALIN–KIEFER FERENC–SIPTÁR PÉTER: Új magya nyel an. Budapes . 293–403. STEINITZ, WOLFGANG (1944): Geschich e des innisch-ug ischen Vokalismus. S ock- holm. SZABÓ SÁNDOR (1902): A magya magánhangzóilleszkedés. Budapes . SZENDE TAMÁS (1969): A köznyel i magya ej ésno ma elé. Nyel udományi Közlemé- nyek 71: 345–85. SZÉPE GYÖRGY (1958): Vegyes magánhangzójú sza aink illeszkedésének ké déséhez. In: Magya hang ani dolgoza ok. Sze k. BENKŐ LORÁND. Nyel udományi É ekezések 17. Budapes . 105–29. SZILÁGYI N. SÁNDOR (1977): Módsze ani ész e é elek a kö őhangzó- i ához. Nyel - és I odalom udományi Közlemények 21: 145–60. SZILÁGYI N. SÁNDOR (1978/2000): Világunk, a nyel . Budapes , 2000. SZILÁGYI N. SÁNDOR (2004): Elméle és módsze a nyel észe ben (különös ekin e el a onológiá a). E délyi Tudományos Füze ek 245. Kolozs á . 26 TESz. = A magya nyel ö éne i-e imológiai szó á a. I–IV. Fősze k. BENKŐ LORÁND. Budapes , 1967–1984. UEW. = U alisches e ymologisches Wö e buch. I–III. Sze k. RÉDEI, KÁROLY. Buda- pes , 1988–1991. ÚMTsz. = Új magya ájszó á . I–. Fősze k. B. LŐRINCZY ÉVA. Budapes , 1979–. VÉRTES EDIT (1995): Vélemények és ellen élemények. (Az U alisches e ymologisches Wö e buch alapján). Magya Nyel já ások 32: 115–49. ZSEMLYEI JÁNOS (1979): A Kis-Szamos idéki magya ájszólás omán kölcsönsza ai. Buka es . Kiegészí ő i odalom (ami anulmányom megí ásako sajnos elke ül e igyelmeme ) KISS ANTAL (1991): Papp Is án és a magya nyel ö éne i ku a ás. (A elá is Ï ké dése). In: Tanulmányok a magya nyel udomány ö éne ének émakö éből. Sze k. KISS JENŐ–SZŰTS LÁSZLÓ. Budapes . 366–70. RÉDEI KÁROLY (1997): A magya nyel helye a innugo nyel ek közö . In: Hon oglalás és nyel észe . Budapes . 25–42. [27–8; a innugo a: „Az *ü el ehe őleg az *i allo onja ol ” (28)]