Különböző nyelvű helynévpárok reprezentációja

129 MAGYAR NYELVJÁRÁSOK 51 (2013): 129–140. A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT FOLYÓIRATA Különböző nyel ű helyné pá ok ep ezen ációja* R ESZEGI K ATALIN 1. Í ásom á gyának kijelölésében H OFFMANN I STVÁN Funkcionális nyel é- sze és helyné ku a ás című anulmánya (2012) mo i ál , a kö e kezőkben ehhez kapcsolódom egy speciális émakö é in ően. Tanulmányában H OFFMANN I ST- VÁN az 1993-ban megjelen helyné - ipológiája elméle i alapjai gondol a új a, annak egy aj a szemléle i kiigazí ásá is ad a. Ennek so án a unkcionális nyel - szemléle e é ényesí e abból indul ki, hogy a beszélő a közösség agjakén miképpen ep ezen álja nyel ileg a megé e ilágo (ennek észekén pedig ho- gyan sajá í ja el a né endsze eke , hogyan bő ül a né isme e e). A né használa kialakulásá és oly onos alakulásá ezek alapján há om — szo osan össze üggő, alójában egybe a ozó, csupán az analízis ál al szé álasz o — nézőpon ból lá ja izsgálandónak: egy ész a né használók ilága, agyis a né közösség, más ész a helyek ilága, agyis a men ális é kép, ha mad ész a ne ek ilága, agyis a né endsze szempon jából. 1 E izsgála i szempon ok közül elsőso ban a ké u olsó é ényesí e mun- kámban a öbbne űség egy sajá os ese é ől, a különböző nyel ű helyné pá ok ep ezen ációjá ól szólok. A belső men ális olyama ok a ona kozóan az elme hálóza el ű (konnekcionis a), holisz ikus modelljéhez igazodom, mely sze in az elmén belül a különböző kogni í olyama ok nem ügge lenek egymás ól, s a helyne ek, min minden komplexebb ep ezen áció, maguk is különböző isme- e elemek hálóza akén képeződnek le. Ilyen módon a helyné i ep ezen á- cióknak észé képezik a né ál al jelöl objek um a ona kozó isme e ek, me- lyek egyénenkén igen különbözőek lehe nek, ille e magá a szó és a né nek a használa á é in ő sajá osságok ( ö. R ESZEGI 2009a: 10–11, 2009b: 31–32, 2012: 95–96). 2. A helyne ek el álasz ha a lanok a beszélőközösség agjai ól, akik a né és a jelöl dolog, objek um közö i használa i szabályoka működ e e ( ö. H EIN - * A publikáció az MTA–DE Magya Nyel - és Né ö éne i Ku a ócsopo p og amja ke e é- ben készül . 1 E há om szempon ugyanakko alójában ké szin jé jelen i a izsgálódásnak: a közösség, alamin az egyének men ális ep ezen ációjának szin jé . 130 RICH 2000: 2) bizonyos helyeke bizonyos szi uációkban ulajdonne ükön emlí- enek. A né használók ilágának, a n é k ö z ö s s é g n e k a izsgála a u- lajdonképpen a né udás szociokul u ális kö ülményei é in i. Az egyén ugyanis a né isme e é közösségben sze zi meg, s né használa a a közösségben alakul, más oldal ól iszon az egyén is módosí ja a közösség né használa á (R ESZEGI 2012: 96–97, H OFFMANN 2012: 15). A közösségben — az el é ő szociokul u ális kö ülményekből adódóan — az egyének né isme e e, ille e helyisme e e kap- csán ese enkén aká jelen ős egyéni különbségekkel is számolha unk ( ö. pl. H EINRICH 2000: 11, ö. még P ÁSZTOR 2013: 45), mégis mu a koznak közös je- gyek. Ezeknek a kisebb né közösségeknek a „lazább-szo osabb kapcsola oka elmu a ó hálóza akén é elmezhe ő” egy ado nyel ű né közösség (H OFFMANN 2012: 15). Ké déses pe sze, hogyan is húzzuk meg egy-egy kisebb né közösség ha á á , egy kisebb elepülés lakói például ekin he ők egy né közösség agjai- nak, ám a nagyobb á osok ese ében má öbb kisebb (nem élesen elkülönülő) né közösséggel is számolha unk. 2 To ább bonyolí ják a helyze e a ké nyel ű közösségek. 3 A ké nyel ű közös- ségekben az egyének nyel isme e e el é ő lehe . Egyesek a mindennapi éle ben mindké nyel üke egya án használják, míg mások csak az egyik nyel e beszé- lik, de bizonyos, gyak an elő o duló elemeke isme nek a másik nyel ből is. És pe sze e ke ő közö szám alan o ábbi a iáció al, á mene el számolha unk. A kisebbségi ké nyel űségi helyze ben ugyanakko azok az egyének is bizonyos é elemben ké nyel űnek ekin he ők, akik nincsenek mindké nyel bi okában, 2 Jól alkalmazha ónak űnnek ennek modellálásá a a (skála ügge len) hálóza ok ( ö. B ARABÁSI 2006). Néhány ki ün e e iszonyí ási pon kén unkcionáló hely és megne ezése az ado közös- ségen belül szin e mindenkinek a men ális endsze ében ep ezen álódik, más ne eke má ke e- sebb beszélő isme , míg a ne ek egy észe csak a közösség néhány agja számá a isme . Az egy- mással kommunikációs kapcsola ban álló egyéneknek a ne eke leképező, öbbé-ke ésbé (amin en u al am á, inkább ke ésbé) á edő men ális hálóza ai alapján áll össze a né közösség (időben és é ben, alamin a közösség agjai ekin e is) endkí ül ugalmas hálóza a. 3 A ké nyel űség sok éle módon kialakulha , ebből adódóan a ké nyel űségnek igen különbö- ző el ogásai al alálkozha unk a pszicholing isz ikai és szocioling isz ikai kiindulású szakmun- kákban ( ö. pl. B ARTHA 1999: 31–40, N AVRACSICS é. n. 14–21). B ARTHA C SILLA sze in ezzel ma- gya ázha ó, hogy a ké nyel űsége nagyon gyak an skálák men én í ják le (például ak í –passzí , kiegyensúlyozo –domináns s b.). Ez jól mu a ja, hogy nem lehe séges a biling izmus úgy megha- á ozni, hogy az minden ípus a ugyanolyan mé ékben é ényes legyen. Napjainkban a legel oga- do abb megha á ozás G ROSJEAN ne éhez kapcsolódik, aki unkcionális oldal ól, a nyel (ek) hasz- nála a elől közelí i meg a ké dés . Esze in ké nyel ű az, aki a mindennapi é in kezései so án ké agy öbb nyel e kommunika í , szociokul u ális szükségle einek meg elelően (szóban és/ agy í ásban, ille őleg jelel o mában) endsze esen használ (1992: 51). Ke ésbé ka ego ikus J OZEF Š TEFÁNIK megha á ozása: a ké nyel ű beszélők endelkeznek a ké nyel használa ának képessé- gé el, amely azonban nem kö ődik a ké nyel mindennapos használa ának el é eléhez, s a ké - nyel ű egyénnek nem kell mindké nyel e azonos szin en beszélnie (2000: 17). Mi el munkám- ban a különböző nyel ű helyné pá ok men ális ona kozásainak a megisme ése a célom, és egyes helyne ek idegen nyel i meg elelői egynyel ű beszélők is isme he ik, nem szűkí em le a izsgá- la o csupán a ké nyel ű beszélők e. 131 hiszen az anyanyel ese ükben mégis magán ho dozza a ké nyel űség nyomai . A öbbségi nyel ugyanis bizonyos nyel használa i szín e ek ől (például a hi a- alos szín é ől) kiszo í ja a kisebbségi nyel e , s ezál al abban nem lesznek el- lelhe ők ( agy legalábbis nem oly mé ékben, min az anyao szágiban) a hi a a- los nyel ál oza anyanyel i elemei, azoka ugyanis a öbbségi nyel ből eszik kölcsön ( ö. G YŐRI -N AGY 1988: 8). Hasonló jelenséggel a helyne ek kö ében is számolha unk. Ké nyel ű kö nyeze ben ugyanakko elég ál alános, hogy a különböző he- lyeknek, objek umoknak mindké nyel en an ne e (pl. m. Kolozs á – om. Cluj-Napoca, m. Nagy á ad – om. O adea, m. Kassa – szlk. Košice, m. Duna – szlk. Dunaj, Ipoly – szlk. Ipeľ; a közisme mak o oponimák melle a mik o- oponimák kö éből is nagy számú példá lehe ne idézni). Min hogy azonban a né isme e e i ányuló ku a ások egyelő e az egynyel ű közösségek e ona ko- zóan is napjainkban esznek csak lendüle e ( ö. G YŐRFFY 2013), és hasonló ki- e jed izsgála oka udomásom sze in ké nyel ű közösségekben még nem égez ek, ezzel kapcsola ban csupán néhány el e és ogalmazha unk meg, me- lyeke a későbbi izsgála ok nyil án alóan á nyalni ognak. A mindké nyel e beszélők jó ész ( agy legalábbis észben) a helyek kü- lönböző nyel ű ulajdonné i megjelölései is egya án isme (he )ik és hasz- nál(ha )ják, mi el mindké nyel i közösség agjai al in e akcióban állnak, s a beszéd köz e í ése é én mindké nyel beli helyné i o mákkal alálkoz(ha )nak — mindez a szociokul u ális kö ülményeik be olyásolják. S a szo os együ élés so án kialakuló ké nyel ű közösségekben a beszélők egy-egy beszélge és alkal- má al szabadon használha ják a helyne ek különböző ál oza ai , nem el é le- nül agaszkod a egye len nyel i endsze hez. Ilyen közösségekben nem is igen különí he ő el a nyel ek alapján ké né közösség. A ké nyel ű kö nyeze ben élő egynyel űek, különösen a kisebbségi ké nyel- űségi helyze ben lé ő beszélők jobbá a szin én isme ik a gyako i öbbségi nyel i helyné i o máka , ám ezek — a második nyel i isme e ek hiányában — gyako a á lá sza lanok számuk a. Ugyanakko a hangzásuk, bizonyos jellegze- es né szegmenseik alapján a men ális endsze ükben ezek a ne ek is összesze - eződnek, s a eldolgozás, a né sze űség megí élésében ámaszkén szolgálha - nak. A ké nyel ű közösségben a öbbségi nyel e beszélők kö ében a kisebbségi helyné i o mák isme e e el ehe ően má ke ésbé jellemző. (Ez a el é elezés is izsgálni kell azonban a későbbiekben, s ennek so án igyelembe kell ennünk az is, hogy az ado államban öbbségi nyel alamely szűkebb kon ex usban lehe kisebbségi helyze ben is, i pedig ezek a iszonyok másképp é ényesül- he nek.) Ebből adódóan elképzelhe ő, hogy — noha a helyne ek maguk is nyel i elemek — ké nyel ű kö nyeze ben a né közösség egyébkén igen képlékeny el- méle i ha á ai nem esnek egybe a nyel közösség szin én csak elméle ileg meg- húzha ó ál ozékony ha á ai al. 132 3. A ké nyel ű né használa belső olyama ai ól alami el öbb izsgála i e edmény és elméle áll a endelkezésünk e. A helyne ek jelen ése el álasz ha a lan a né el jelöl e üle ől, pon osabban a hely ep ezen ációjá ól, ezé a helyne ek e i ányuló á ogó izsgála nak ekin- e el kell lennie a „helyek ilágá a” is, ami a kogni í pszichológia k o g n i - í é k é p n e k ne ez. A kogni í agy men ális é kép a é beli kö nye- ze ünk ől aló udásunk ep ezen ációja, beleé e észben — a é i ki ejezések, ille e a helyne ek é én — a nyel i udás is. Vagyis a men ális é kép és a men ális lexikon hálóza a öbbek közö a helyne ek é én észben á edi egy- más (R ESZEGI 2012: 96). Az egyén men ális é képe a ilág ól aló isme e sze zés észekén épül ki, s olyama osan módosul, gyak an nem köz e len apasz ala , hanem a beszéd köz e í ése é én. A men ális é kép pedig, min ogalmi ke e , a nyel i meg- o málás is megha á ozza. Ké azonos né például nem ke ülhe egy é kép e egymáshoz közeli helyek megjelölésé e. A men ális é kép ugyanakko a né - példányokhoz kapcsolódóan a né adás be olyásoló né sémáka is a almaz, ame- lyek szin én be olyásolják a né használa o és a né adás ( ö. H OFFMANN 2012: 16–17). Ez az elsődlegesen a belső men ális olyama ok a, a é i kö nyeze leképezé- sé e i ányuló izsgála i szempon is é ényesí he ő a közösség szin jén. G YŐR - FFY E RZSÉBET sze in ugyanis a közösségen belül a közös é beli kö nyeze ől aló apasz ala sze zés, ille e a beszéd egységesí ő ha ása e edményeképpen az egyéni men ális é képek „összeállnak” egy aj a közösségi men ális é képpé, ám „ezen nem alami i uálisan az egyedek ölö lé ező hálóza o kell é eni, ha- nem leginkább az , hogy egy né közösségen belül az egyéni men ális é képeke közel hasonló min áza únak kell elképzelnünk” (2009: 108). Ké nyel ű közösségben, különböző nyel ű né pá ok isme e eko az egyén men ális é képén egy ado hely e, objek um a ona kozó in o mációknak öbb ulajdonné i elem is a észe. Különböző né ál oza ok, szinonim ne ek pe sze egy nyel en belül is kialakulha nak, ám ebben az ese ben a helyné i elemek egy men ális lexikon észei. A ké nyel űek men ális endsze ében azonban a különböző nyel ű helyné i o mák a nyel használa alapján kiépülő g amma i- kai min áza ok, ille e a ne ekben ese legesen elisme he ő közszói elemek é- én más-más nyel i hálóza okba épülnek be. Ugyanakko a konnekcionis a mo- dellben ezek a nyel i hálóza ok nem ügge lenek egymás ól, az elemek közö szo os kapcsola ok állnak enn. S a nyel i ke e ések nyomán ez még inkább e ő- södik. A különböző né pá ok agjainak ep ezen ációi közö ehá szo os kapcsola - al, azaz a ep ezen ációka alko ó isme e elemek közö nagy éle ősségű kapcso- la okkal számolha unk. Min hogy pedig egy-egy né pá mindké agjának ep e- zen ációjához hozzá a oznak a hely e, objek um a ona kozó in o mációka 133 leképező isme e elemek, ezek é én az azonos objek um megne ezésé e hasz- nál helyne ek ep ezen ációi észben á is edik egymás . A helyné i ep ezen- ációk közö i szo os kapcsola oka igazolják a helyne eke is é in ő in e e en- ciák. Egy csángómagya é i beszédéből szá mazik a kö e kező szemléle es példa: „szoha éle emben nem mond am ossza a ománok úl, én ománul anul- am a skólában... én Kluzsban égez em... [...] isme em a szabú al i nyel já- ás ... a nyel an ugyanaz, min a magya ban...” (S ZABÓ T. 1995: 112–113). Magya o szági néme nemze iségű nyel e üle en gyűj ö példák: Leipzigból jö . S . Ma in elbúj a Gansens ahlban. (Szen g ó i 1997 példái idézi N AVRA - CSICS é. n. 141). A ké nyel ű beszélők kogni í é képe ezek alapján csak kapcsola hálóza ai ki e jed ségében é el az egynyel űeké ől. S min hogy a közösségen belül az egyének men ális é képe bizonyos mé ékig hasonlóan épül ki, így — a beszéd köz e í ése é én — az új ne ek az egyén men ális é képén ké nyel ű kö nye- ze ben is könnyen beépülhe nek mások men ális é képébe. A kogni í pszichológia sze in ugyanakko a kö nyeze i kompe enciának a kogni í é kép melle sze es észe, s a é i ep ezen ációkkal sze esen össze- onódik az ún. a ek í komponens, ami a kö nyeze össze e ői e megjelenő é - zelmi, mo i ációs álaszoka oglalja magába (D ÚLL 2007: 120). A ne ek ho- lisz ikusan el ogo ep ezen ációjához ehá az objek um a ona kozáson úl az egyes né alakokhoz kö ődő emocionális a almak, szubjek í é ékí éle ek is hozzá a oznak. Az észlelés öld ajz el ogása sze in az embe uda ában a ka - og a ikus elemekhez — s a elük á edő ep ezen ációjú ne ekhez — szubjek í é ékí éle ek kapcsolódnak, az ilyen módon kialakuló szubjek í é képek a ilág é beli endjének á é elmezései, „nem é képi alakban, hanem isme e ek és é - hi ek, illúziók és előí éle ek, ágyálmok és eális ada ok o májában” (C SÉFAL - VAY 1990: 17). Ezeknek a a almaknak egy észe a közösség nagy észe ál al isme , s a be- széd köz e í ésé el alakul ki a ep ezen ációja. A különböző nyel ű né alakoka egya án isme ő személy számá a egy-egy né alak eldolgozásako , előhí ása- ko ehá ezek az isme e elemek is ak i álódnak. Ebből adódóan az el é ő emo- cionális, ille e szociokul u ális a almú né pá ok agjai, noha ugyanannak az objek umnak a megjelölésé e használják őke , mégsem ekin he ők egymás öké- le es ek i alenseinek. Egy szlo ákiai magya beszélő számá a például nyel i szempon ból mindegyik né alak é elmezhe ő, ám a beszédhelyze ek ől üggően használja ugyana a a deno á um a ona kozóan is agy a magya , agy a szlo- ák ál oza o , „kihasznál a a né alakokhoz apad s ilá is színeze e , agy ép- pen a helyhez űződő iszonyá (pl. enyém–ö ék s b.) ejez e ki a álasz o né alakkal” (H IZSNYAI T ÓTH 2003: 143, 2010: 170). 4. A ne ek ilága, a n é e n d s z e nem ekin he ő más nyel i, ille e nem nyel i elemek ől ügge len au onóm endsze nek a men ális endsze en be- 134 lül. A speciális használa i módjuka , azonosí ó unkciójuka ep ezen áló isme- e elemek alapján azonban az egyének men ális endsze ében mégis egy aj a p o o ipikus el en kiépülő (más nyel i elemekkel is szo os kapcsola ban álló) al- endsze kén , alhálóza kén képzelhe ő el a ne ek, az isme né állomány ep e- zen álódása, melyen belül hasonlóan sze eződnek a különböző né aj áknak meg elelő ulajdonne ek, a személyne ek, a helyne ek s b. is ( ö. S LÍZ 2012: 400–401). A helyne ek ka egó iáján belül pedig a különböző objek um aj ák sze in i sze eződéssel számolha unk: össze üggésben azzal, hogy a men ális le- xikon nem ügge len modul, ille e hogy a sza ak ep ezen ációja nem ügge len a ogalmak ól, a ogalmi ka egó iák ól. Ké nyel ű kö nyeze ben a helyek mindké nyel beli ulajdonné i megjelölé- sei beke ülnek az egyének men ális endsze ébe, mégpedig a ne e a almazó nyel i kö nyeze alapján a meg elelő nyel i endsze elemekén . Szeman ikailag á e sző ne ek ese ében a elisme he ő közszói elemek sze ező sze epé el is számolha unk. Az új né elemek kapcsán ugyanis a eldolgozás — a alós kö - nyeze agy a nyel i kö nyeze ből kinye he ő in o mációk alapján — az objek- um aj ájának megha á ozásán úl a nyel i o ma analogikus meg elel e ések ú ján zajló elemzése is meg ö énhe . A kogni í szeman ika sze in ugyan a öbb elemből álló né alakoknak a gyako i együ elő o dulásuk mia egészleges, holisz ikus á olása alószínűsí he ő, agyis nyel i egységkén kezeljük őke (T OLCSVAI N AGY 1996: 322–324, 2008: 37–38), az isme e len né alakok é el- mezéseko azonban analogikus el en működő anali ikus, mo ologikus eldolgo- zással számolha unk. A ké éle eldolgozási mód a konnekcionis a hálóza ban alójában nem is különül el egymás ól, inkább a ól an szó, hogy a má isme ne ek ese ében gyo sabban megy égbe, ke ésbé uda osul az elemző eldolgo- zás. A olyama e edményeképpen az új helyné az egyén kogni í é képe mel- le (az azzal kapcsola ban álló s) a nyel i apasz ala ok alapján o málódó g amma ikai min áza ok é én kiépülő nyel i hálóza ainak alamelyikébe is be- épül e ep ezen álódik. E ől el ekin e iszon a helyne ek megisme ésének, eldolgozásának a olyama a a ké nyel űek men ális endsze ében az egynyel ű- ekéhez hasonlóan ö énik: agyis égbemegy a lexikai a almak a i ányuló ana- logikus el en működő elemzés , ille e a hely aj ájá a ona kozó in o máció megisme ésé , kinye ésé magába oglaló szimul án eldolgozás ( ö. H OFFMANN 2012: 21). A má elsajá í o ne ek pedig — ípus- és elemgyako iságuknak meg elelően — egyénenkén némileg el é ően, közösségi szin en mégis hasonló onásoka mu a a (a szeman ikai és a s uk u ális jellemzők alapján) egy aj a modellkén szolgálnak az újabb ne ek eldolgozásako , alko ásako . A ké nyel űek ese ében ké egymáshoz sok szállal kapcsolódó nyel i háló- za al számolha unk. Ennek meg elelően az azonos objek um a ona kozó né - pá ok közö is szo os kapcsola an, ez igazolják a helyné i in e e enciák, il- 135 le e a személyné i kogná uszok kapcsán meg igyelhe ő nyel i iselkedés. A közsza ak ese ében kogná uszoknak (cogna e) ne ezik azoka a szópá oka , amelyek hangalakjukban és/ agy í ásmódjukban és jelen ésükben majdnem agy eljesen azonosak. Ezek a szóalakok meggyo sí ják a pá jukhoz aló hozzá é és (S ÁNCHEZ -C ASAS –G ARCÍA -A LBEA 2005), 4 ami egyé elműen jelzi szo os kap- csola uka . Ezek alapján a mindké nyel ben azonos o májú, hangzásában is ha- sonló ne ek ese ében az á edés nagyobb mé ékű, min a csupán az objek um a ona kozó in o mációk é én á edő né pá ok ese ében, ám azál al, hogy külön- böző one ikai-g amma ikai isme e eke ep ezen áló hálóza okba kapcsolódnak bele, az á edés nem eljes. A pszicholing isz ikai izsgála ok sze in ugyanis a különböző nyel ekben azonos alakú ne eke (személyne eke ) a ké nyel űek megnyila kozásaikban jobbá a a be ogadó, a bázisnyel ( ö. G ROSJEAN 2004: 40) in onációs- one ikai min áinak meg elelően ej ik ki. 5 A one ikai jellemzők e is ki e jedő eljes ál ás igazolja N AVRACSICS J UDIT példája is, szin én személyne ek e ona kozóan. Az ál ala meg igyel angol– pe zsa–magya há omnyel ű gye ekek magya nyel i kö nyeze be ke ül e ma- gya nyel ű kon ex usban igen hama magya ul ej e ék a sajá ne üke és a es - é ük ne é is. Amiko ugyanis beke ül ek a magya bölcsődébe, a gondozónők [nabil] és [nasim]-nak ej e ék a ne üke , így a gye ekek is meg anul ák nyel ek sze in megkülönböz e e ej eni a ne üke . Ha iszon angolul beszél ek, az an- gol kiej ésnek meg elelően o ább a is [næbil]-nek és [næsim]-nek ne ez ék maguka és es é üke (é. n. 139). 6 A pszicholing isz ikai ku a ások ugyanakko az mu a ják, hogy spon án beszédben elő o dulnak one ikai ke e ések is ( ö. 4 Ka alán–spanyol ké nyel űekkel égze elő eszí éses lexikai dön éses kísé le ek alapján ki- de ül , hogy a célszó al í ásmódjukban azonos agy alig különböző kogná uszok kimu a ha óan gyo sí ó ha ással ol ak a eakcióidő e, míg a célszó al jelen ésben (de í ásmódban nem), ille e í ásmódban (de jelen ésben nem) azonos hí ószók nem ol ak szigni ikáns ha ással a eakcióidő e (S ÁNCHEZ -C ASAS –G ARCÍA -A LBEA 2005). 5 G ROSJEAN és M ILLER kísé le eikben e edendően azoka a p odukciós s a égiáka igyekez ek el á ni, amike akko alkalmaznak a ké nyel ű személyek, ha a ke e nyel ű beszédmód a be- szélge őpa ne szempon jából nem meg elelő, ám a éma mia mégis szükséges. A kísé le ek kapcsán ugyanakko a kód ál ások one ikai jellemzői is meg izsgál ák: a a ké ék a ancia– angol elnő ké nyel ű kísé le i alanyoka , hogy meséljenek ö éne eke anciául, anciául angol kód ál ásokkal és angolul. A ö éne ekben öbb olyan sze eplő ol , akiknek zöngé len zá hanggal kezdődő ne é angolul és anciául is ki lehe ej eni, pl. Paul, Tom, Ca l, s a ne ek jó pá szo elő- o dul ak a ö éne ekben. A izsgála so án a szókezdő mássalhangzó VOT-já megmé e az a- lál ák, hogy a beszédp odukció so án az egyik nyel ől a másik a ál ás eljes ál ás jelen , agyis a lexikai melle ki e jed a one ikai szin e is (legalábbis, amennyiben a ké nyel ű egyén mindké nyel e one ikai endsze é bi okolja) (1994). (A VOT [Voice Onse Time] a zá elpa anása és az az kö e ő magánhangzó zöngéjének megjelenése közö el el idő, ami jellemző jegye a nyel- eknek.) 6 Vö. még C HARLOTTE H OFFMANN példájá , mely sze in amiko a lánya, a négyé es C is ina, angol ba á nőjének mu a a be öccsé , akinek spanyol ne e an (Pascual [paskwál]), előszö spa- nyol kiej és használ , majd amiko az é e lensége ál o ki a ba á nőből, angolosan ej e e öccse ne é [p h æskwæl] (1991: 112). 136 N AVRACSICS é. n. 82). Hasonló működés é elezhe ünk el a helyne ek e o- na kozóan is. Vagyis a ké nyel űek az azonos alakú helyne eke is a ké nyel i hálóza nagy, ám nem eljes á edés mu a ó elemekén ep ezen álják. S megnyi- la kozásaikban jobbá a az éppen beszél nyel hang ani sajá osságainak meg ele- lően ej ik ki ezeke , pe sze ese ükben is elő o dulha nak one ikai jellegű ke e é- sek. A ké nyel űek men ális endsze ében ehá a különböző nyel ű helyné pá ok sze es kapcsola ban állnak egymással, ám öbb szállal kapcsolódnak az egyik hálóza más helyné i és nem helyné i elemeihez is. A helyne ek ől á ol udás bizonyos mé ékig, ám ko án sem eljesen elkülönül nyel i hálóza okhoz kö ő- dik. A ké nyel ű kö nyeze ben élő egynyel űek men ális endsze ében a másik nyel beli helyné i elemek — ahogy má u al am á — az anyanyel i hálóza elemekén épülnek be a men ális lexikonba olyan né ál oza kén , amely ől az egyén á olja az az isme e eleme is, hogy az a másik nyel beli meg elelője egy ado né nek; ennek é én e ne ek is kapcsolódnak egymáshoz, s ono ak ikai min áza uk alapján segí enek a né sze űség megí élésében. A nyel i hálóza ba azonban csak akko épülnek be e ős kapcsola okkal, ha az ado közösségben az anyanyel i beszédben is gyako i a használa uk. A ké nyel űek ké nyel i hálóza ában kialakul né ep ezen ációk közö i kapcsola ok alapján elképzelhe ő, hogy az egyik nyel beli né modell bizonyos onásai dominánsabbá álnak. Talán ezzel is magya ázha ó az a különbség, ami az ómagya ko i hegyne ek kö ében égze izsgála aim so án mu a kozo meg (R ESZEGI 2006). A mai Északi-középhegység, alamin a Selmeci-hegység, a Já o os és a Szlo ák-é chegység onula ának a ne ei össze e e ugyanis ki űn , hogy a nagyobb szlá népességű északi onula szlá e ede ű ne ei gyak abban jelennek meg alaki ál oz a ás nélkül a magya né endsze ben, ezzel szemben a déli onula szlá szá mazású ne ei sze keze ileg jobban igazod ak a magya né endsze hez: nagyobb a ányban ál ak ké észessé öld ajzi közné hozzá- kapcsolásá al. Ebben ese leg a né használa i szokások kölcsönha ása is sze epe já ha szo . A ké onula szlá e ede ű né állományában a o mánsok használa- ában megmu a kozó különbségek pedig — délen csupán a ké déses ne ek ne- gyede, északon a ele alakul így — alán abból is akadha nak, hogy a magya né használa i szokások a déli onula ban e ő eljesebben ha o ak a szlá né - használók kö ében, míg északon jobban a o a magá a szlá né alko ási no - ma. Pe sze az okle elek né anyagá izsgál a még számos o ábbi, az okle él- í ói gyako la né használa á be olyásoló ényező is szem elő kell a anunk. Hasonló módon nyel i in e e enciákkal is számolha unk a magya , szlá , omán és néme nyel ű Ugocsa és a szomszédos Ung á megyében elő o duló képzéssel alakul másodlagos ne ek (Ba á > Ba a cs, Tú > Tú c) lé ejö ében az ó- és középmagya ko ban. A képzés a helyné i lexémák a ámaszkodó újabb 137 ne ek alko ásában a magya né endsze ben egyál alán nem jellemző ( ö. T ÓTH 1999: 436–437), a izsgál e üle en azonban alálunk á példáka . S ennek há e- ében a szlá né é egben ak í helyné képzés modellha ásá is gyaní ha juk (K OCÁN 2013: 236–237). A unkcionális, s ezen belül a kogni í közelí ésmódo é ényesí e ugyan- akko szem elő kell a anunk az is, hogy a ne ek észekén á ol isme e ek gyak an nem esnek egybe a ne ek mo i ációjá ól, sze keze é ől a né ku a ók ál- al el á in o mációkkal, má pedig a ne ek közösségben aló unkcionálása, ál ozása szempon jából az előbbiek a megha á ozók. A ól an ugyanis szó, hogy amiko az egyén a ne eke kogni í eldolgozás é én elsajá í ja, alójában új aalko ja, szeman ikailag új a e em i azoka , s a ne ek ep ezen ációja a ké- sőbbi használa so án is módosulha . A helyne ek jelen ésében ehá azok a u- lajdonságjegyek jelennek meg, amelyeke hozzá endelünk. Vagyis a ne ekben ki ejeze szeman ikai a almak nem köz e lenül a ilágo képezik le, hanem a ilág ól aló udásunka . Amennyiben a helyne eke a men ális endsze , (H OFFMANN I STVÁN sze in ) a men ális é kép észekén ekin jük, akko a sze- man ikai mo i áció ö éne i igazolha óságának nincsen ele anciája (2012: 22– 24). Ennek szemlél e ésé e a ké nyel űséggel össze üggésben idézek az alábbi- akban egy példá . A különböző nyel ű né meg elelések kapcsán közisme , hogy ezek lé ejö- he nek egymás ól ügge lenül agy né o dí ással, né ál oz a ással ( ö. J. S OL - TÉSZ 1979: 39). K NIEZSA ugyanakko abban az ese ben, ha a ké helyné egymás é elmi meg elelője (1944: 3), agyis eljes szeman ikai egyezés mu a ó né - pá ok ól an szó ( ö. P ÓCZOS 2010: 189), öbb nyel en aló pá huzamos né - adással számol. Esze in ezek a né pá ok agjai nem o dí ásai egymásnak, ha- nem azonos időben, ám egymás ól ügge lenül kele kezhe ek. Noha kogni í szempon ból elképzelhe ő, hogy egy számos ulajdonságá al és elációjá al jel- lemezhe ő objek umnak ugyanaz a jellemzőjé álasz ják ki a né adás alapjául ké különböző nyel ű közösségben is, s még a ne ek elépí ése is hasonló lesz, alójában azonban inkább csak a pusz án a hely aj ájá megjelölő, öld ajzi köz- né ből alakul helyne ek ese ében számolha unk ezzel az eshe őséggel. Nagy számú példa elő o dulásako , különösen a komplexebb sze keze ű és szeman i- kai a almú ne ek kapcsán alószínűbbnek a ha juk, hogy az ese ek jó észé- ben o dí ással lé ejö né pá okkal an dolgunk ( ö. P ÓCZOS 2010: 189–197). P ÓCZOS R ITA a Ba anya megyei Sásdi já ás né anyagá izsgál a konk é pél- dá al is igazolja ez : „az e ede ileg személyné i elő agú m. Vas/malom ~ n. Vas/Mühle bő í ményi észé a ké nyel ű né használók é esen a néme wa- schen ’mosni’ ige ö é el azonosí o ák, ennek ha ásá a jelenhe e meg a ma- gya ban a Mosó/malom ál oza ” (2010: 191). Ami a sze ző é es azonosí ásnak ne ez, az lényegében a né elsajá í ásának, s ezál al új aalko ásának, szeman i- kai új a e em ésének a olyama a. Kogni í szempon ból pedig nincs jelen ősége