Szabó József: A török hódoltság néprajzi és nyelvi maradványai földrajzi neveinkben

SZABÓ JÓZSEF, A ö ök hódol ság nép ajzi és nyel i ma ad ányai öld ajzi ne einkben. Szegedi Tudományegye em, Magya Nyel észe i Tanszék, Szeged, 2008. (201 lap) 1. A ö ök hódol ság ko a igen jelen ős ha ás gyako ol a magya népesség e: az éle o má a, a kul ú á a agy aká a közigazga ás bizonyos szegmen umai a. Ezek ől napjainkban egy ész ö éne i o ásokból ájékozódha unk (LÁSZLÓFALVI VELICS ANTAL–KAMMERER ERNŐ, Magya o szági ö ök kincs á i de e ek 1. [1543–1635] Budapes , 1886. 2. [1540–1639] Budapes , 1890.; Az 1571-es szolnoki ö ök de e : GYŐRFFY LAJOS, Ada ok az Al öld ö ökko i elepülés ö éne éhez. Szolnok, 1956. 14–51 s b.), más ész bizonyos elemek — például a népi színjá ékok ö ökmaszkos alakoskodója — a legu óbbi időkig a népszokások, így a kul ú a sze es észé képezik (UJVÁRY ZOLTÁN, A ö ök alakja a magya d ama ikus népszokásokban: A deb eceni Dé i Múzeum É köny e. 1971. Deb ecen, 1972. 419–436). I bemu a o kö e ében SZABÓ JÓZSEF a ö ök hódol ság nyomai a kul ú a egy másik szegmensének, a öld ajzi ne eknek az oldalá ól izsgál a meg ké szempon ból: egy elől nép ajzi ekin e ben a helyne ekhez űződő ö éne ek, mondák egybegyűj ésé el, más elől nyel észe i nézőpon ból az oszmán- ö ök e ede ű helyne ek összeállí ása és elemzése é én (17–18). A helyne ek elemzésének e ke ős i ányul sága ük öződik a kö e címében s sze keze ében egya án . 2. A köny o ásá a külön éle mode n ko i né anyago a almazó megyei, já ási s b. gyűj emények jelen e ék, amelyek közül ké munka közzé é elében maga SZABÓ JÓZSEF is köz eműködö (Somogy megye öld ajzi ne ei. Sze k. PAPP LÁSZLÓ–VÉGH JÓZSEF. Budapes , 1974 és Tolna megye öld ajzi ne ei. Sze k. ÖRDÖG FERENC–VÉGH JÓZSEF. Budapes , 1981). Min hogy a sze ző az 1960-as é ek égé ől ak í ész e ője ol a helyné gyűj ő munkáknak, a helyi gyűj éseknek, lényegében a legköz e lenebb o ásból apasz alha a meg, hogy a né használó közösség milyen sokszínű mondaanyago kapcsol a öld ajzi ne ekhez. A közlésmód alapjául — kisebb módosí ásokkal ugyan — a nép ajz udományban kialakí o monda ípusok szolgál ak, agyis azok a alom és émakö sze in endeződnek ípusokba: 1. Ha c a ö ökkel, 2. Kincsmondák (A kincses-kőkecske), 3. Ha angmondák, 4. Tö ökökkel kapcsola os épí mények és emlékük megő ződése. Ez u óbbin belül elkülöní e aláljuk meg az alábbiaka : a. alagú , ház, híd, lyuk, pince, askapu (47–52), b. öldhányás, mes e séges domb agy halom, eme ő (53–58), c. o ás, ü dő, kú (58–60) d. mecse , emplom (60–63), e. ő hely, ő o ony, sánc, á (63–69). Az egyes ka egó iákon belül a helyne ek a magya oszági megyék sze in endez e be ű endben kö e ik egymás , majd ezek u án állnak a ha á on úli e üle ek gyűj eményeinek a ne ei ugyancsak be ű endben. 2.1. Ha a helyne ekhez űzö mondáka , ö éne eke közelebb ől szemügy e esszük, akko az apasz alha juk, hogy egy-egy helyné hez olyko ké ( agy aká öbb) monda is kö he ő, s ezek közül csupán az egyik kapcsolódik a ö ök időkhöz ( agyis az egy-egy né hez a ozó mondák alójában abban é nek el egymás ól, hogy az ada közlők különböző ö éne i időke e be helyez ék azoka ), ahogyan az például a olnai Kakasd ha á ában álló Vá hëgy (39–40), a Veszp ém megyei Szen békkála Palo a (40), a he es megyei Ege bak a ha á ának Tö ök- é ji-lāp™ (54) agy a Gamás ha á ában emlí e Vë gamás né kapcsán lá ha juk (31). SZABÓ JÓZSEF az ilyes aj a helyne ekkel kapcsola ban úgy já el — a kö e alap e ő céljainak meg elelően —, hogy a helyné hez űződő mondák közül a ö ök idők e ona kozó a alma alapján ka ego izál a a meg elelő monda ípusba a ne e . 2.2. A ö ökkel kapcsola os ha cok ól (és az ide a ozó helyne ek ől, mondák ól) a kö e kezőképpen nyila kozik a sze ző: „A hódol ság idején a magya csapa ok — különösen a á ak kö nyékén — gyak an ke e ed ek ha cba a po yázó ö ökökkel. Ezek a kisebb-nagyobb helyi csa á ozások nyomo hagyha ak a szóban o gó eseménnyel, ö énéssel kapcsola os öld ajzi ne ekben.” (26). Ez a megállapí ás az sugallja, hogy az ilyes aj a események a helyne ek s uk ú ájában alamilyen módon ük öződnek. Ugyanez a el e és me ül el a helyne ekhez űződő ö éne i mondáka a almazó ejeze címadásában is („A ö ök mondakö ípusai a helyne ekben”) agy a „Tö ökökkel kapcsola os épí mények és emlékük megő ződésé”- el össze üggésbe hozha ó mondák kapcsán is, ahol SZABÓ JÓZSEF a külön éle alcsopo oka asze in különí e e el, hogy „ezekben a helyne ekben milyen konk é (egyko i agy alamilyen o mában megma ad ) objek umok alko ják az elne ezés alapjá ” (47). Ám — ahogyan az en ebb lá ha uk — a helyne ek csopo osí ásá alap e ően a hozzájuk űzö népi közlések a alma, émakö e ha á ozza meg (23). A monda ema ikája alapján so olódo be például a kincsmondák közé a Ba anya megyei Szige á ha á ában lé ő Tö ök- eme ő [~ Tö ök- eme ő-dülő] helyné is (41), s nem a öld ajzi közné i alap ag szeman ikai sze keze e ol a dön ő ényező ebben a ké désben, hiszen ez ese ben a „Földhányás, mes e séges domb agy halom, eme ő” monda ípusba a ozna (s o nem sze epel). Olyko azonban a a gyanakodha unk, hogy a helyné alap agjának szeman ikai s uk ú ája alapján ö én meg a ka egó iába so olás: a ö ökökkel kapcsola os épí mények egyik al ípusának („Alagú , ház, híd, lyuk, pince, askapu”, 47–52) helyne e, a Ba anya megyei Abalige ha á ában lé ő Tö ök-pince e csopo ba ke ülésé például a pince né ész indokolha a, min hogy különben a né hez űződő monda a alma nem magya ázná az e ípusba so olásá (esze in ugyanis amiko innen a ö ököke elűz ék, akko azok i ej e ék el a egy e eike ; más ada közlők sze in pedig „a lá ha ó nagy csúszási elüle ö ök emplom padoza a ol ”, 47). A helyné az ada közlők ől eljegyze ö éne émakö e sze in inkább más al ípusba, a „Mecse , emplom” mondái (60–63) közé a ozna. A helyne ek és a elük kapcsola os népi e ede magya áza ok ona kozásában e éle ke ősséggel másu is alálkozunk. 2.3. SZABÓ JÓZSEF a munka első nagy egységé , a nép ajzi szempon ú ejeze e a o ábbi ku a ások számá a o áskén is megha á ozza (18). A helyne ek és az ezekhez kapcsolódó mondaanyag ki űnő e epe jelen he például éleményem sze in az olyas aj a ö éne udományi-an opológiai izsgála okhoz, amelyek a ö éne mondás, az emlékezés, az egyéni és kollek í emlékeze mechanizmusai al, az emlékeze és a hagyomány mibenlé é el oglalkoznak, s azzal, ahogyan az ada közlők in e p e álják az á hagyományozo ö éne eke (e ké déskö elméle i alapjai lásd JAN ASSMANN, A kul u ális emlékeze . Í ás, emlékezés és poli ikai iden i ás a ko ai magaskul ú ákban. Budapes , 1992. 15–86). A nép ajz udomány klasszikus ku a ási e üle e a mo í umku a ás ugyancsak e edményesen hasznosí ha ja a munka igen gazdag mondaanyagá . E ku a ási i ány a 19. század égé ől a 20. század első ha madáig o málódo ki, s a izsgála ok ez kö e ő megakadásá elsőso ban a szin ézis hiánya okoz a ( ö. ehhez KÓSA LÁSZLÓ, A magya nép ajz udomány ö éne e. Budapes , 2001. 139–141). A kö e e ellapoz a end e olyan más-más monda ípusba so ol s különböző helyne ekhez űződő ö éne ek e bukkanha unk, amelyekben azonos mo í um jelenik meg: az alagú -mo í um el űnik például a kincsmondák közö a somogyi Csu gó ha á ában lé ő Vá -cse kapcsán (39), a olnai Kakasd ha á ában álló Vá hëgy (39–40) egyik ehhez kapcsolódó mondájában; a ö ökkel kapcsola os épí mények és ezek emlékének megő zése külön éle ípusaiban, így például a heles ai Vá -högy (~ Vá hej ~Tö ök- á ) (63), a szige á i Tö ök- om (63), a nagyko pádi Vá domb (66–67), a lippói Tö ök-domb (53), az iha osbe ényi Tö ök-hányás (55) s b. helyne ekkel össze üggésben is. A deno á umok kele kezésé el kapcsola ban a mo í umok közö önálló csopo o alko ha a sapka ~ sipka mo í um ( i. ezzel ho d ák össze az ado e üle e , dombo , halmo ). E mondák a ugyancsak a kö e külön éle ípusai közö lelhe ünk á, például a kincsmondák közö a pincehelyi Kendë ődek helyné kapcsán (42), a ö ökkel kapcsola os épí mények közül a „Földhányás, mes e séges domb agy halom, eme ő” (53–58) csopo ban (lásd ehhez például a szeg á i Sáp-halom 53–54, a szakadá i Tö ök-domb 55, a bakony amási Ha halom 56 s b. helyne eke ), agy az „Ő hely, ő o ony, sánc, á ” mondáiban (min ami például a dusnoki Cëlina-hómka, Gëcina-hómka [i a sapka helye u bán sze epel] 63) bajó i Be ény á (~ Babu ka á ) 64–65 és a szakadá i Tö ök-domb 68 magya áza aiban lá ha unk). 2.4. Ha en ebb emlí e helyne eke és a hozzájuk űződő ö éne eke közelebb ől meg izsgáljuk, az apasz alha juk, hogy olyko egy-egy né öbb monda ípusnál is elő o dul: agy a monda a alma alapján so olha ó be öbb hely e (például a szakadá i Tö ök-domb 55, 68) agy pedig a helyné hez öbb monda ál oza kapcsolódik, s így a monda ál oza ok a alma alapján a ozha a né a külön éle ípusokba (például a gö csönydobokai Tö ök-sánc 39, 64). A monda ípusok e ipizálási p oblémái alán úgy lehe e olna elke ülni, hogy elsődlegesen nem megyénkén i, já ásonkén i so endben kö e ik egymás a helyne ek s a hozzájuk űződő mondák, hanem a nyel e üle azonos lexikális sze keze ű ne ei egy csoko ba ke ülnek: így például a Tö ök- eme ő szócikk alá az összes ilyen lexikális s uk ú ájú ada beillesz he ő le olna, a szócikken belül meghagy a a megyénkén i közlésmódo . Noha az e aj a közlés o ma alap e ően a nyel észe i izsgálódások számá a készí e kö e ek sze kesz ési eljá ásai a jellemző, úgy élem, ez nemigen gá ol a olna az újabb nép ajzi, ö éne udományi izsgálódásoka sem. Az ez i ányú ku a ásoka nagyban segí he né o ábbá a kö e hez mellékel helyné - és á gymu a ó. 2.5. SZABÓ JÓZSEF a nép ajzi szempon ú elemzés különálló egységekén mu a ja be a hódol ság idején elpusz ul elepülések emlékei (69–77). E csopo az alapján áll egybe, hogy az ada közlők a mode n ko i bel- és kül e üle i ne ekhez a al ak pusz í ásának ö éne ei , mondái kapcsol ák. A helyne ek közö nagy számban o dulnak elő olyanok, amelyek szeman ikai s uk ú ája má önmagában is ( ehá a népi közléseke igyelmen kí ül hagy a) elpusz ul elepülés e agy annak emplomá a u al, például Pusz aszen egyház, Faluhely (75) s b. Más ész — ahogyan a a SZABÓ JÓZSEF maga is u alás esz — a al ak emléke a ha á ne ekben máig ennma adha o (70): egy elől a lexikális-mo ológiai s uk ú a azonossága é én (például a Tapolca ő ha á ában ek ő egyko i Döb és ne e a mai Döb ís ha á né ben, 75), más elől oly módon, hogy az egyko i aluné né alko ókén űnik öl a mai ha á ne ek kele kezéseko (lásd ehhez például a Kám ha á ában öl űnő Gyeli ~ Jeli, Nagy Gyeli, gyeli malom s b. ne eke , 75 és CSÁNKI DEZSŐ, Magya o szág ö énelmi öld ajza a Hunyadiak ko ában. Budapes , 1894. 2: 752. G[y]eli). A kö e ezen egységében annak azonban olyan helyne ek, amelyekhez csupán a néphagyomány űz a ö ökök alupusz í ásá al kapcsola os ö éne e (Dobogó- pa , Szólá yi ~ Szólá yi oldal, 71). Az , hogy e ha á ne ek alóban össze üggésbe hozha ók-e egyko i elepülésekkel, csupán a későbbi ku a ás és a ö éne i ada ok egybeállí ása isz ázha ja, csakúgy, min az a ké dés is, hogy azok a mai elepülések ha á ában énylegesen hol is helyezkedhe ek el, mekko a lehe e a ki e jedésük, s milyen okok eze he ek az elpusz ásodásukhoz. Ez u óbbi ekin e ében nagy ó a ossággal kell ugyanis eljá ni, hiszen a elepüléshálóza á alakulásá , a al ak el űnésé a ö ökdúlás melle sok más ényező is be olyásolha a (lásd ehhez például TÓTH VALÉRIA, Településne ek ál ozás ipológiája. Deb ecen, 2008. 28–29 és Ko ai magya ö éne i lexikon. 9–14. század. Fősze k. KRISTÓ GYULA. Budapes , 1994. 667–668). A kö e e észében ölso ol ne ek közül jó néhány a munka más egységeiben is ölbukkan — például a Győ -Moson-Sop on megyei Babó ha á ában emlí e Faluhely (71) —, mégpedig a ö ökkel kapcsola os ha cok mondái közö sze epel e e ( i. a lakosok ebbe a dűlőbe menekül ek, miu án a ö ök elpusz í o a a alu , 28). Ám a „Ha c a ö ökkel” ípusú mondáknál olyan helyne eke és az ezekhez űzö mondáka is el edezhe ünk, amelyek nagy alószínűséggel egyko i al ak emlékei ő zik, s azok mégsem sze epelnek az elpusz ul elepüléseke bemu a ó egységben: például a Zala megyei Alsópáhok Nëmës (~ Boldogasszony a ~ Nemesboldogasszony a ~ Alsópáhok) helyne e (37), amelye a monda alapján a ö ökök pusz í o ak el (az egyko i alu ada ai lásd CSÁNKI DEZSŐ, Magya o szág ö énelmi öld ajza a Hunyadiak ko ában. Budapes , 1897. 3: 90–91. Páh) agy a Tolna megyei Pál a ha á ában el űnő Felső áceg es ( o ábbi ada ai lásd 32), amely alán az egyko i Eg es-sel azonosí ha ó (CSÁNKI DEZSŐ, Magya o szág ö énelmi öld ajza a Hunyadiak ko ában. Budapes , 1897. 3: 423. Eg es). A ö ökkel kapcsola os épí mények közö sze eplő Sáska ha á ában emlí e Pusz a emplom alán ugyancsak az elpusz ul elepülések emlékei elso akoz a ó helyne ek közé a ozha , hiszen a né ál al megjelöl e üle en a néphagyomány is a ö ökök ál al eldúl , elpusz í o elepülés sej (62). Az a ké dés azonban, hogy ezen a e üle en egyko alóban elepülés lehe e -e, ille e, hogy az énylegesen is a hódol ság idején pusz ul el, csupán o ábbi, sok i ányú és alapos ku a ás de í he i el jó eséllyel. 3. A kö e nek „A ö ök hódol ság nyel i nyomai a öld ajzi ne ekben” (79– 167) című ejeze e a almazza a nyel észe i szempon ú elemzés . SZABÓ JÓZSEF a helyne eke ké ő csopo a bon a á gyalja: egy ész az oszmán- ö ökből köz e lenül agy köz e e (sze b-ho á köz e í éssel) á e helyne eke mu a ja be, ille őleg azoka a „bel- és kül e üle i ne eke , amelyek a maguk egészében agy egyik össze e ő elemükben oszmán- ö ök e ede űek, egyko ol jelen ésük azonban napjaink a szin e má eljesen elhomályosul , s leg öljebb — ese enkén kisebb-nagyobb mé ékben meg ál ozo jelen ésben — ájszókén agy személyné kén ő ződö meg alamely idéken agy egy-ké elepülésen. Ilyenek például a kö e kezők: Csezmei-e dő, Du yán, Ka a- homok.” (93–94). A másik ípus olyan helyne eke oglal magában, amelyek napjainkban is isme oszmán- ö ök e ede ű közne ek e eze he ők issza (94). A ké ka egó ia elkülöní ése melle SZABÓ JÓZSEF az is igyelembe e e, hogy a helyne ek ál al megjelöl e üle ek köz e lenül össze üggésbe hozha ók-e az oszmán- ö ök népelemek a ózkodásá al agy sem (86, 87). E ényező szem elő a ása leginkább a nyel e üle en nagy számban el űnő Tabán ípusú né o mák kapcsán mu a kozik meg (az ada oka lásd 125–131; az , hogy mely elepülés bel- és kül e üle én bukkannak el ilyes aj a ne ek a kö e égén álló é kép mu a ja). SZABÓ JÓZSEF kiindulópon ja sze in ugyanis az e éle helyne ek alapjául szolgáló közszó az oszmán- ö ök ’ ímá elep’ ( abakhana) lexéma (133), s az e né o mákkal (például Tabán, Tobány, Tabányi köz s b.) jelöl e üle ek a elepülések szélein, íz olyások közelében alálha ók (min hogy a cse zés kelleme len szaggal já és a bő ök eldolgozásához íz e ol szükség, 133). A sze ző minden olyan e üle en, ahol ilyen ne ek elő o dulnak a ö ökök hosszabb- ö idebb ideig aló jelenlé é é elezi el, s a ímá mes e sége is köz e lenül a ö ökséghez kapcsolja (134, 135, 138, 139). Fon osnak a om ugyanakko az is kiemelni, hogy a abán öld ajzi közné kén ’a alu leg égibb észe’ jelen ésben szin én elő o dul a mode n ko i ha á ne ek alap agjakén ( ö. NEMES MAGDOLNA, Föld ajzi közne ek állományi izsgála a. Dok o i é ekezés. Kézi a . Deb ecen, 2005. 1. számú mellékle . 180). Ez pedig megí élésem sze in az is jelen i egyú al, hogy a Tabán ípusú ne ek egy észe öl ehe ően nem hozha ó köz e lenül kapcsola ba a ö ökséggel. 3.1. SZABÓ JÓZSEF annak eldön ésé e, hogy bizonyos helyne ek alóban oszmán- ö ök e ede űek lehe nek-e — ha azok „hódol ság ko i meglé é semmilyen í ásos ada nem ámasz ja alá” (87) —, öbb éle ogódzó is igyekeze ke esni. Ilyen kö ülmény lehe egy elől az, hogy a „népi emlékeze hozzákapcsol-e a né hez alamilyen, a ö ökökhöz űződő hagyomány , magya áza o ” (87). Úgy élem, a nyel észe i izsgálódásokban csupán nagy ó a ossággal használha ók el a népi közlések, min hogy alóságalapjuk öbbnyi e nem igazolha ó eljes bizonyossággal (ilyen i ányú ké elyei SZABÓ JÓZSEF maga is öbb ese ben hangsúlyozza: 15, 16, 21, 22, 23, 88, 172), noha aká ő izhe nek is eális, a alóság a ona kozó eleme(ke) . A kö e nép ajzi ejeze ében emlí e Ígë -e dő (~ Nagy-Ígë -e dő) helyne ének szeman ikai s uk ú ája például az e dői ás a u al (a a a mozzana a, amiko a e mő öld kialakí ásának é dekében elége ék az e dő ), s ha a né hez űzö ö éne e ekin jük, akko ennek nyomai meg is aláljuk a népi közlésben is (34). A né adás alós mo í umai ugyanakko leg öbbszö igen á ol állnak a népi magya áza ok ál al el onul a o mo í umok ól. Az oszmán- ö ök e ede azon ne ek ese ében lehe SZABÓ JÓZSEF sze in egyé elműbb (és ez jelen he i ehá a megbízha óbb ogódzó ), „melyeknek meglé é e — a hozzájuk űződő néphagyomány melle — má a XVIII. század elejé ől és közepé ől alálunk ada oka ”, s amelyek ől ennek é én az el é elezhe ő, hogy ese leg má a 16–17. században is lé ezhe ek (92). A kö e o ásainak jellegéből adódóan ugyanakko SZABÓ JÓZSEF csupán néhány ese ben hasznosí ha a a alóban nagy on osságú ö éne i ada oka , hiszen a elhasznál mode n ko i né gyűj ések magá ól é e ődően csekély ö éne i né anyago a almaznak. 3.2. Az oszmán- ö ökből köz e lenül agy köz e e á e helyne eke a almazó egység (96–147) kapcsán p oblema ikusnak űnik a Ka a-homok helyné ese e (112). Nem egyé elmű ugyanis, hogy mié ke ülhe e az oszmán- ö ök e ede ű helyne ek közé, hiszen a sze ző a Ka a családné és a homok ’a ha á homokos e üle e’ össze é elének ekin i. A helyné hódol ság ko i kele kezésé mindössze azzal magya ázza, hogy „má 1719- ől annak á í ásos öljegyzések”. Úgy élem, ez a kö ülmény önmagában még semmiképpen nem igazolha ja a né nek a ö ök hódol ság nyel i nyomakén aló sze epel e ésé . Igaz ugyan, hogy SZABÓ JÓZSEF a Ka a elő aggal össze üggésben u al KISS LAJOS élekedésé e, misze in a Ka a személyné előzménye az ugyancsak személyné i használa ú ö ök qa a ’ eke e’ szó lehe e (Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. Budapes , 1988. 1: 685 Ká a, 1: 687 Ka a- homok), az azonban, hogy a helyné alapjául szolgáló személyné közszói előzménye ö ök e ede ű, a helyné szempon jából i ele áns. E p obléma ölme ül a Ka ahóma helyné el kapcsola ban is (110–112), amely szin én személyné + öld ajzi közné s uk ú ájú, ahol a hóma a sze ző sze in a halma nyel já ási ál oza a. Ezzel a né el kapcsola ban az án öl e ődik egy másik ké dés is, ami ugyan szo osabban é e nem nyel észe i-né ani ona kozású, mégis óla é demes emlí és enni. A né hez űzö megjegyzéseiben ugyanis SZABÓ JÓZSEF így élekedik: „A Som községben gyűj ö Ka ahóma öld ajzi né hez űződő néphagyomány a a mu a , hogy a halom nemcsak a e mésze es módon kele keze , enyhe hajla ú, kisebb dombok megne ezésé e használa os, hanem ( alami el i kábban) a mes e ségesen lé ehozo , kisebb-nagyobb öldhányások megjelölésé e is szolgál.” (111). (A néphagyomány sze in az i lé ő dombo csónakkal ho d ák össze, 110). Ehhez kapcsolódóan az án még o ábbi példáka is emlí a sze ző: „Hasonlóképpen mes e ségesen lé ehozo halom a u alnak Fajsz község helyné anyagában a Ko ácshalma ~ Ko ácsóma öld ajzi né hez kapcsolódó ada ok: ...»1749: Ko ács-halma, Ka . é p. 1888: Ko ács-alma...«.” (111). Úgy élem, a mes e séges halmok ké dése aligha magya ázha ó csupán a néphagyomány közléseiből, ille e magányosan álló ö éne i ada okból, az e aj a objek umok ugyanis a elepülések közö i ha á kén is unkcionálha ak (lásd ehhez TAKÁCS LAJOS, Ha á jelek, ha á já ás a eudális ko égén Magya o szágon. Budapes , 1987. 76–79). Vissza é e a Ka a személyné ügyé e: e p obléma bizonyos ona kozásaiban a Ka kula né kapcsán is megjelenik (114–115). SZABÓ JÓZSEF ekképpen élekedik a né e ede é ől: „A öl ehe ően e ede ileg Ka akula hangalakú, majd ebből Ka kula o má nye helyné ol aképpen a ’ eke e o ony’ szókapcsola a eze he ő issza” ( i. elő agja az oszmán- ö ök ka a ’ eke e’, u ó agja pedig a szin én oszmán- ö ök kula ’ o ony’, 114). E magya áza al szemben én magam úgy lá om, hogy az e csopo ba so ol ne ek helyze iszonyí ó elő agja (Felső-Ka kula, Középső-Ka kula és Alsó-Ka kula), alamin a ne ekhez űzö megjegyzések ( i. e ne ek a nyomásos gazdálkodás idején a nyomások ne ei ol ak, 114) más né kele kezés ámoga nak inkább. Fölme ülhe a gyanú, hogy e ne ek Ka kula né észe ese leg a la in calca u a ’ aposás’ szó a eze he ő issza, e ki ejezés ugyanis igen gyak an használ ák például a ka asz e i é képek készí éseko . Amennyiben a el é elezésem eális, alán ezzel ügghe össze a Ka kulá- megelőző címszó, a Ka aula szá mazása is (113–114), ám az e éle össze üggések pon os el á ásához o ábbi ö éne i o ások á ekin ésé el ju ha unk csupán közelebb. 3.3. SZABÓ JÓZSEF az oszmán- ö ök e ede ű ne eke — ahogyan az en ebb lá ha juk — ké csopo a osz o a. E ipizálás so án a helyne eke alko ó közsza ak asze in különül ek el, hogy az ado közszó jelen ése eljesen elhomályosul -e napjaink a agy ma is isme ek (93–94). Ennek nyomán nem ilágos, hogy például „A ha amia közné el kele keze helyne ek” (107) és „A basa ~ pasa közné el kele keze helyne ek” (147) mié ke ülhe ek más-más csopo ba, hiszen a ha amia, basa ~ pasa közsza aka ma is isme ik és használják (ÉKsz. 515 ha amia, 94 basa, 1091 pasa). Más ész ha az e ípusokba a ozó ne eke közelebb ől meg izsgáljuk (például Ha amia- o ás, Ha amia-e dő 107; Basa- anya, Basa- é 148 s b.), akko ese leg e helyne ek elő agjakén személyne e is el é elezhe ünk, ahogyan e e SZABÓ JÓZSEF is u al: „A XVI–XVII. századból KÁZMÉR öbb Ha amia családne e is emlí (1993: 455). Valószínűnek lá szik, hogy a elso ol Somogy és Tolna megyei ada okban ez a családné ejlik, amely a ’gyalogos ka ona’ jelen ésű ha amia őné ből szá maz a ha ó.” (107), ugyanígy: a basa ~ pasa „má a hódol ság ko ában családné é is alakul ” (149). A kőkú i Jancsá -szőlő (157) és a dunaszen gyö gyi Janicsá -domb (158) helyne ekkel kapcsola ban, amelyek „A jancsá ~ janicsá közné el kele keze helyne ek” (157–159) csopo jába a oznak, így all a sze ző: „Föl e ésem sze in a Jancsá személyné el kapcsola os helyne ek alószínűleg má a hódol ság idején is lé ejöhe ek. A en i öld ajzi ne ek ide so olásá az indokolja, hogy egy ész a jancsá ~ janicsá szó, noha a sze b-ho á ból ke ül a magya ba, égső so on oszmán- ö ök e ede ű, más ész iszon az e e a közné e issza eze he ő helyne ek kele kezésében a ö ök hódol ság ko ának lehe e megha á ozó sze epe.” (159). Amennyiben az i emlí e né o mákban a jancsá ~ janicsá elem személyné , azok nem ekin he ők oszmán- ö ök e ede ű agy oszmán- ö ök nyel i ha ás a issza eze he ő helyne eknek. A személyne ek alapjául szolgáló közszó e imológiai há e e ugyanis a helyné e ede e szempon jából nem megha á ozó. Az ugyanakko , hogy alóban személyné áll-e a helyne ek elő agjakén , csupán bi oklás ö éne i kö ülmények isme e ében jelen he nénk ki. 4. SZABÓ JÓZSEF az oszmán- ö ök nyel i ha ás a issza eze he ő ne ek melle a népe imológiá al kele keze ne ek csopo já is külön egységben á gyalja (160–166). A sze ző népe imológia- el ogásában a né ö éne i szaki odalomban eljesen ál alános ke őssége apasz aljuk: ezzel a e minussal ille i egy ész az a jelensége , melynek so án a helyne ek lexémái a né használók min egy „megé elmesí ik”, más ész az is, hogy a ne ekhez az ada közlők magya áza o e em enek (160). Az e helyü sze eplő helyne ek ugyanakko ki é el nélkül ez u óbbi a adnak példáka (161–165), amely jelensége az újabb szaki odalom iszon a népi e ede magya áza ok e minussal ille (a ogalmak szé álasz ásának on osságához, ille e o ábbi e minológiai pon osí ásokhoz lásd TÓTH VALÉRIA, Településne ek ál ozás ipológiája. Deb ecen, 2008. 170). A kö e e ellapoz a öbb ese ben elbukkannak a nép ajzi közlések, külön éle monda ípusok köz olyan a helyne ekhez űzö ö éne ek, amelyek népi e ede magya áza ok, ám a népe imológiai egységben nem sze epelnek: például az abasá i Ha ang-kú (44), a nagycsepelyi Jézus-ká ó- domb (32) agy a Zselickis alud ha á ában álló Ka dos a (32) helyne ekhez kapcsolódó mondáka ol as a e né o mák hiánya a népe imológia ese ei közö nem ilágos. A népe imológiai ejeze mindamelle ki űnő izsgála i e epe szolgál a ha a o ábbi ku a ások számá a abban az i ányban, amely a né használóknak a helyne ekhez űzö ö éne eiben min áka ke es. E né anyag kapcsán például igen szembeö lő, hogy az ada közlők a számuk a nem agy ke éssé anszpa ens helyne ek lexémáiban — min hogy ilyen nyel i elemek a helyne ekben igen gyako iak — személyne eke élnek el edezni (lásd például Izmény 163, Allig á ~ Ali- á 162). 5. Össze oglalóan az kí ánom új en hangsúlyozni, hogy SZABÓ JÓZSEF munkája gazdag o ásanyago a almaz, amelye a nyel észe , a nép ajz, a hely ö éne ku a ói, ső — a sze ző szándéka sze in — az iskolák aná ai, diákjai is jól hasznosí ha nak (11). A későbbiekben a mode n ko i né kincs jól kiegészí he ő majd ö éne i né anyaggal, s az így egybeállí o ada ok minőségileg más lehe ősége e em enek az án a ké dés még alaposabb el á ásához. PÁSZTOR ÉVA