A délszláv háború emlékezete a kopácsi magyar emlékezetközösségben

BAUMANN TÍMEA A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben A anulmányban dok o i dissze ációm egy ejeze e1 ol asha ó, melynek célja, hogy egy emlékeze közösség á sadalmi gyako la ai , ille e az emlékeze közösség sajá jának ekin he ő á sadalmi emlékeze alakulásá izsgálja és elemezze. A á sadalmi emlékeze á gya az 1991 és 1995 zajlo , Jugoszlá ia elbomlásá kísé ő ún. délszlá hábo ú ho á o szági ba anjai eseményei és azok (egyéni és á sadalmi) kö e kezményei. A ku a ás alanyai pedig egy mik oközösség agjai: a ho á o szági Ba anjában, Kopácson (ho á ne én Kopače o) élő, maguka zömében magya nemze iségűnek alló embe ek. Í ásomban a e epmunkám so án2 ész e ő meg igyeléseimen, ille e na a í biog á iai és élig-s uk u ál in e júkon ke esz ül sze e ném izsgálni az , hogy milyen emlékek me ül ek el az elbeszélésekben és mike hallga ak el. Ehhez kiemel em az in e júkból azoka a na a í sémáka (lásd Ge gen-Ge gen, 2001), amelyek issza é ő émakén jelennek meg, így ehá a közösség á sadalmi emlékeze e számá a kialakulóban lé ő na a í séma alapjai alko ják. Az in e júkban és hé köznapi beszélge ésekben új a és új a issza é ő na a í sémák a délszlá hábo ús emlékeke ema izálják. Vannak émák, amelyek megjelenhe nek aká hé köznapi beszélge ések so án is, mások iszon csak ke ülő u akon agy egyál alán nem hozha ók szóba. Az in e júk össze e ő elemzése megmu a ja, hogyan zajlik ez a ema izáció a közösségben. Így az indi iduális emlékeze szin jé ől elmozdulunk abba az i ányba, hogy meg igyelhessük a közösség á sadalmi emlékeze ének alakulásá . 1 Baumann Tímea: „Ma adjon emléköze ?”: A délszlá hábo ú á sadalmi emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben. Védés elő álló PhD-dissze áció a Pécsi Tudományegye em I odalom udományi Dok o i Iskolájának Kul ú a udományi Dok o i P og amján. A anulmány a dissze áció 6. ejeze e. 2 2005 és 2010 közö égez em ku a ás a ho á o szági Kopácson, öbb néhány he es in enzí e epmunká al. Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 33 A hábo ú időszakának emlékei: hé köznapi beszélge ések és issza é ő na a í sémák A délszlá hábo ú emlékei nem csak az in e jús helyze ben ke ülnek elő, hanem a mindennapok in e akcióiban is. Ezekben a hosszabb- ö idebb dialógusokban elsőso ban a edőemlékek (E ős, 2001: 154) kapnak helye , amelyek őkén anekdo ikus ö éne ek o májában jelennek meg. Az egyko i menekül ek ől öbb ilyen anekdo á hallo am, melyek elsőso ban az éle kö ülmények ele i kese ű humo ból e ednek. Így például a éli a óban az asszonyok ne e e mesél ék nekem, hogyan boldogul ak eladókén Magya o szágon, amely ö éne egy isme kaba éjelene 3 na a í sémájá a í ódo . Azok, akik o hon ma ad ak, ugyanígy endelkeznek ilyen humo ba á o dí ha ó ö éne ekkel, ső a nyel i inno ációk szin jén is meg alálha ók a hábo ú emlékei. Így kele keznek olyan új é elne ek, min a „k ajinai i hás gombóc” és a „k ajinai k émes é es”, melyek a délszlá hábo ú „é elspeciali ásai” ol ak: alójában az akko úlon úl gyak an ogyasz o héjában ő k umpli és a málé al öl ö ész á jelölik. A nyel i inno ációk közé a oznak az új szólások, közmondások, amelyek a délszlá hábo ú emlékei idézik meg a mindennapokban. Például egy nap Zsuzsi néni így kiál o el, amiko benéze a konyhájába: „Ajaj! Akko a ende lenség an i , hogy még ha coló cse nikeke is lehe alálni!” Ennek a közmondásnak egy másik e ziója isme ős lehe számunk a is: „A padláson még annak ha coló néme alakula ok!”, mely azonban égebbi, második ilághábo ús emlékeke idéz meg. Zsuzsi néni ez a közmondás újí o a el, sajá emlékeinek anszponálásához. Ilyen és hasonló, ál alában a humo eszközei el élő, és így á alma laní o ö éne ekben kapha nak szó a mindennapokban a hábo ú emlékei. Bizonyos emlékek csak egy zá abb közösségben lehe nek a beszélge és á gyai, így ezek ől ku a ókén csak köz e e udomásom lehe – mások elbeszéléseiből. Így például az egyko i ka ona á sak maguk közö elele ení ik hábo ús apasz ala aika , de ezeke a ö éne eke a ágabb közösség elől má elhallga ják. E ől mesél nekem például Ágnes az in e jú so án: „Há , nem is nagyon szí esen emlékeznek issza. Vannak egy-ke en, akik --- Mi udom én, a ba á nőmnek a é je, ő még mindig ak í ka ona, a hadse egbe an, de szakács. De a hadse egnél dolgozik, ehá ő az egye len még, aki nem sze el le. Az én sógo om is az ol , a másik ba á nőmnek is a é je. De azok mind o hagy ák a hadse ege . De ő se. Egyál alán. Ilyenek ől: Mi őzö ? Nem udom én -- ako k umpli ol - Nem. Abszolú . Még ilyen iúk, akik ka onák ol ak, akko , ha így összejönnek, hogy így eliszoga nak né napokon, agy alami. (…) akko udod, ilyen baj á sias ö éne eke -- »Emlékszel-e, miko ez ol , meg az ol ? Meg udod, miko a nem udom én?«” (Ágnes) 3 T unkó Ba nabás: A gyógysze á ban. 34 METSZETEK 2014/1. szám A ka onák ö éne ei azonban az emlékeze közösség ci il agjai ál alában nem hallha ják – így Ágnes sem udja pon osan elidézni őke , csupán jelezni udja a beszélge és mene é („ez ol , meg az ol ”, „miko a nem udom én”). Sokszo a legközelebbi család agok sem udják, mi ö én a hábo ú ala az egyko i ka onákkal. Egy édesanya a kö e kező, iá al zajlo beszélge ésé idéz e el: „Megké dez em őle: »Öl él embö ?« Az mondja: »Szándékosan nem.« »Véle lenül?« »Nem udom – az mondja – nem hiszem. Szándékosan biz os nem. A elől nyugod lehe sz, nem bán o am senki .«” (Zsuzsi néni) A beszélge és ezen a pon on meg eked , az édesanya a számá a lényegi in o máción úl öbbe nem udo meg ia apasz ala ai ól. A ka onák hábo ús emlékei ehá a kopácsi emlékeze közösségben, melybe öbbségében ci ilek a oznak, abu émak, így – hiába ol majd minden családnak olyan agja, aki a Ho á Nemze i Gá dában (Zbo Na odna Ga da, ZNG) ha col – ezek az emlékek egyelő e legalábbis nem álha nak a á sadalmi emlékeze észé é.4 A hábo ús emlékek akko is szóba ke ülhe nek a mindennapok so án, ha a a az elbeszélő külső elszólí ás kap. Ilyen elszólí áskén hangzo el a ejeze címekén sze eplő monda : „Meséld el, hogyan ol , miko majdnem agyonü ö ek a sze bek!” – így u así o a ö magya sággal a ho á „Josip” a magya „Dezső”- . Dezső, aki a helyi ká ézóban le beszélge őpa ne ünk5, előbb elhá í ó s a égiá alkalmazo (E ős, 2001: 161-166), hogy ne kelljen elbeszélnie a ö én eke : „Engem nem lehe agyonü ni, me nincs agyam.”. Josip azonban a ö én eke oly mé ékben hősiesí e e („Ó, milyen embe ez! A sze b nem ud ák e ni agyon, pedig olyan kis embe !”), hogy ez a na a í á magya beszélge őpa ne ünk is képes ol el enni. Néha a auma ikus élmény az egyén éle ö éne ének közpon i mo í umá á álik, és na a í iden i ásá is az élmény hozza lé e – ez a na a í a é ényesül Dezsőnél is, amiko elbeszéli, hogyan „ü ö ék- e ék a sze bek” a nagykocsma ud a án. „Én akko lemond am az éle em ől. Me meg og am a puska csö é , és idenyom am, ni! [Ké ujjá , amely a puskacsö e szimbolizálja, a mellkasá a nyomja.] Hogy lőjön le akko ! Én nem udha am, hogy ü es! Én az nem ud am. De én nem él em akko a halál ól. Engem olyan nyugalom és boldogság ogo el, hogy: Kész, ennyi ol , 47 gyönyö ű é , én szépen él em, én nem lop am, nem hazud am, nem bán o am senki . Énnekem lepe ge , udod, az egész ilm. (…) És meghúz a a a asz , és nem ö én semmi, me nem ol benne semmi. Na, akko kezd em el emegni, meg élni! Me há én lemond am az éle em ől, és akko én olyan boldog ol am. De nem hal am meg! És elkezd em élni, hogy mos akko hogyan o ább? És akko pe sze sok hülyesége csinál am. (…) Ke es em az , hogy hogyan o ább. Nehezen alál am 4 I ismé egy példá lá ha unk az emlékezési s a égiák gende alapú különbségei e, amely ől dissze ációmban az éle ö éne ek kapcsán is í am (lásd 4.5. al ejeze ). 5 A ká ézóban Lé ai Gábo , o og á us á saságában ül em. Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 35 meg, de mos i agyok. Nekem ez a 16 é má a második éle em, ajándéké ek -”6 Dezső a auma okoz a éle k ízis úgy meséli el, hogy a ö éne hangsúlyos eleme a „halál meg e ő” bá o ság és a boldogság ki ejezése, egy aj a önmagá hősiesí ő úlélés- ö éne lesz, és a o ábbi beszélge ésben is ez ke ül új a meg új a meg ogalmazás a. Többek közö a aumá ól aló ilyen jellegű beszéd és annak boldog eseménykén ö énő áb ázolása is oka lehe , hogy a kopácsi magya közösségben Dezső amolyan hóbo os igu ának számí , aki nem ekin enek a közösség mél ó agjának. Ho á ba á jánál úgy űnik, ugyanez az elbeszélésmód annál nagyobb sike a a o . A kopácsi magya közösségben a mindennapi in e akciók szin jén az e őszakos cselekede ek kö e kez ében kialakul auma edőemlékekbe sze kesz e , anekdo ikus agy hősi elbeszélése nem el ogado eljá ás, helye e a közösség agjai az elhallga ás s a égiájá álasz ják. Az ilyen emlékek elbeszélése csak in im kommunikációs szi uációban ogadha ó el számuk a. Az elbeszélhe őség és az elhallga ás szabály endsze é a kopácsi emlékeze közösség legjobban alán Júlia allomása mu a ja be: „Ha nem ké dez ék, én nem mond am. És nem beszél em óla. Tehá így nem:nem szok unk. Csak így mesél ük, hogy milyen ol a helyze . Nem ol kenyé , magas ol az in láció. Tehá az, hogy délelő megkap uk a pénz , délu án má nem é . Tehá inkább ilyen ől beszél ünk. Az, hogy kinek milyen élménye ol , az nem;nem emlí e e senki. Meg én sem mond am soha.” (Júlia) A kopácsi emlékeze közösségben – amin az elbeszél na a í sémák á gyalásako is lá ni ogjuk – azok az emlékek ke ülhe nek elő, amelyek a aumák helye anekdo ikusan elmondha ó edőna a í áka a almaznak, segí ik az elbeszélő abban, hogy éle ö éne e in eg áns észé é egye a hábo ús időszako és önazonosságá elépí se ál ala, ille e a közösség számá a uni e zális aumá jelen enek, és ezál al egy megszabo séma sze in elbeszélhe ők. „És -- akko kezdődö a hábo ú.” Emlékek a hábo ú ki ö ésé ől A hábo ú ki ö ésé ől szóló emlékek 1991 nya ának sze b-ho á kon lik usai emelik ki. A kopácsi emlékeze közösség agjainak elbeszéléseiben a „hábo ú” a jugoszlá kon lik usnak egy eseményso oza á , a sze bek és ho á ok egy e es ha cá jelen i, melyben ágabb éle e ük, a D á aszög is é in e ol . Az éle ö éne ekben az elbeszélők egy új éle szakasz (a hábo ú ala i éle ) be eze ésekén e lek álnak a sze b-ho á hábo ús kon lik us kezde ei e. Ugyanígy a élig s uk u ál in e júkban is szóba ke ül a hábo ú ki ö ése. Ezek a e lexiók azonban nem jelölik ki a konk é eseményeke , melyek a egy e es össze űzéshez eze ek. 6 A beszélge és 2008. július 12-én zajlo . 36 METSZETEK 2014/1. szám Magá ól a hábo ú mögö álló poli ikai kon lik us ól is ke ese beszélnek a kopácsi emlékeze közösség agjai. Míg a különböző nemze i és nemze közi udományos és nem- udományos disku zusoknak on os émája a hábo ú ki ö ésének magya áza a, addig ez a ké dés őke ke éssé oglalkoz a ja. „Há , jól an, mi az hallo unk, hogy a sze bek, meg a ho á ok közö annak össze űzések. De hogy i Ba anyába, hogy -- mi i semmi e nem igyel ünk öl. (…) Úgyhogy mi soha nem is bonyolód unk bele a poli ikába. Azé nem is ud unk semmi ől, azó a se, meg máig se ---” (Ka alin) Csak azok a beszélge ő á saim e lek ál ak e e, akik egy kicsi já a osabbak ol ak az akko i poli ikai ké désekben. Ám ők is elsőso ban személyes élményeike ele ení ik el a poli ikai eseményekkel kapcsola ban. Így például Má ia, aki ebben az időben a já ási anács agja ol : „És há enge ege egyez e ünk, beszélge ünk ö - sze b embe ekkel, kép iselőkkel, kollégáinkkal, akik ö döbbene es módon - a szemünkbe hazud ak, hogy ők nem egy e kez ek. És miközben -- eze szám cipel ék be a egy e eke , ille e - ille e jö ek má oda, akko még a Jugoszlá Néphadse eg ö -- édőszá nya ala , obo záskén , so ozáskén . Annak ne ez ék, és Sze biából hoz ák be ugye a cse nikeke . - Döbbene es dolog ol .” (Má ia) Az események, amelyek e Má ia u al, Ho á o szág ügge lenségének kikiál ása u án (1991. június 25.) zajlo ak, amiko a Jugoszlá Néphadse eg és a Sze biában sze eze szabadcsapa ok megszáll ák Kele -Szla ónia és a D á aszög e üle é , hogy a ho á o szági sze b kisebbség számá a ügge len e üle e hozzanak lé e, a K ajinai Sze b Köz á saságo – mindez „Nagy-Sze bia” ideologikus elképzelésének zászlaja ala (lásd. Sokcse i s, é.n.; Juhász-Má kusz-Tálas-Valki, 2003). Má ia elbeszélése a ho á disku zus kö e i, ho á oldal ól beszéli el a hábo ú ki ö ésének ö éne é , melyben a helyi sze bek és a sze biai poli ikai e ők a kon lik us eszkalálódásának okozói. Beszédmódjában megjelenik a sze beke nega í an megbélyegző „cse nik” ki ejezés is, melye a ho á ok alkalmaz ak. A ho á disku zus á é ele a kopácsi emlékeze közösség ese ében é he ő, hiszen Jugoszlá ián belül is a Ho á Tagköz á sasághoz a oz ak, és jelenleg is Ho á o szágban élnek. Éle e üke pedig a sze bek ál al i ányí o Jugoszlá Néphadse eg száll a meg, így a Sze biából jö ka onákkal alálkoz ak ellenségkén . A kon lik us ki obban ói közé so olják ezekben az elbeszélésekben a helyi (kopácsi, d á aszögi agy ál alában a ho á o szági) sze b nemze iségű lakosoka is. Ez az osz ályozás jelenik meg egy másik kopácsi menekül , Anna elbeszélésében: „Há , ol jel. - Csak u ólag jö ünk á, hogy ezek beszédes jelek ol ak. Ide köl özö szembe egy ü es házba egy idegen sze b házaspá . - Fia alok. - Nem nagyon aka ak elünk szóba állni. (…) U ána lá uk, hogy öbbszö annak i biciklik, meg já nak ide es e elé, me ol egy pá - há om család ol . -- Já nak Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 37 ide. - Olyan endsze esen. - Még mondom a pá omnak: »Mi já nak ezek?« »Há , ki-ki a sajá aj ájá al ba á kozik.« Kide ül , hogy má anácskoz ak. Ez azé e ék ide, hi a alosan, aki ez a háza e e meg, hogy sze ezzen ilyen sej e agy mi . Hogy ájékozódjon ugye a alu ól. Hogy mi is lehe ne, mi se lehe ne. Ez úgy u ólag ud uk meg.” (Anna) A helyi sze bek ádolása nemcsak a menekül ek, de az o hon ma adó kopácsiak na a í ájában is megjelenik, így például az idős Ma gi néni elbeszélésében: „I az i eni sze bekkel: ezek is má készenlé ben ol ak. I is a aluban ol egy pá -- -” (Ma gi néni) Ugyanakko a ho á o szági sze b kisebbség szempon jai (a HDZ-ko mányza ala őke é nega í diszk imináció (lásd például Gallaghe , 2003)) a kopácsi elbeszélésekben nem jelennek, nem jelenhe nek meg, hiszen ebben a na a í ában a sze bek a megszállók, a helyi lakosok (magya ok és ho á ok) az áldoza sze epé eszik el. A kopácsi emlékeze közösség agjainak öbbsége iszon egyál alán nem oglalkozo elbeszélésében a hábo ú okai al és előzményei el. Sokan csupán egy ö id udósí ás o májában, elke ülhe e len eseménykén szö ik elbeszélésükbe a hábo ú ki ö ésének ényé . Ahogy ez Ilonka éle ö éne i elbeszélésében is lá ha uk: elbeszélésében ke üli a magya áza á a hábo ú kialakulásának, epikus elbeszélésében pedig mindössze egy agmonda ban eze i be az az új állapo o , amelybe ke ül , hogy u ána elbukkanó emlékei ö éne ekbe oglalhassa: „(…) akko gyü a hábo ú.” (Ilonka) Hasonlóan eze i be Géza is, aki o hon ma ad , a hábo ús éle szakasz éle ö éne ében: „És -- akko kezdődö a hábo ú.” (Géza) Amál néni is udósí ások sű űjében eze i be a hábo ú ki ö ésé : „(…) És é jhez men , és akko ő dolgozo is a szakmájában. Min ilyen gépí ókisasszony, agy na, még mos is dolgozik. A iam, az is Monos o on égez e. Az pedig ilyen --- mechanikus -- ilyen au ósze elő --- mondha om -- ilyen iskolája an. És akko közbe jö a hábo ú ánk. A lányom el esz e e a é jé .” (Amál néni) Ez a szűk, kommen á nélküli, udósí ó jellegű be eze és ál alában ké éle elbeszélő ípus a jellemző: azok a, akik o hon ma ad ak és azok a, akik nagyon ia alon él ék á a hábo ú kezde é . Az u óbbi csopo ese ében ez az elbeszélési mód jól magya ázha ó azzal, hogy kisgye mekkén ke ese og ak öl a kö ülö ük zajló eseményekből, ille e emlékük is ke és ma ad óla. Ilyen ípusú összegzéseke hallha unk Júliá ól és Balázs ól például: „És ha madikosok le ünk, ál alános iskolások, miko :miko ki ö a hábo ú.” (Júlia) „Ha odik osz ályos ol am, amiko amiko a hábo ú -- ki ö .” (Balázs) Mindké ia al a jellemző, hogy iskolai anulmányaikhoz kapcsolják a hábo ú ki ö ésének időpon já , ami jelzi az is, hogy számuk a elsőso ban ebben a 38 METSZETEK 2014/1. szám olyama ban jelen e ek ál ozás , ö és az új kö ülmények. A elnő , o hon ma ad lakosság ese ében a hábo ú időszakának ilyen ö id, kommen á nélküli be eze ése – ál alában öbb éle esemény ől szóló udósí ás közé ékel e – az elbeszélőnek az a mo i ációjá mu a ja, hogy in eg álja éle ö éne ébe ez a auma ikus emlékekkel elí e időszako .7 Az elbeszélésben a hábo ú időszakának be eze ése mindig egy ma káns ha á onala jelöl: az éle ö éne nek egy elkülöní e szakaszá , egy á mene i állapo o , amelyben más ö ények u alkod ak (Tu ne , 2002). Az emlékeze közösség agjai a hábo ú ki ö ése kapcsán inkább a ól számol ak be észle esebben, hogy mennyi e nehezen ogad ák el a kon lik us hábo úba o kolásának lehe őségé . Ennek oka egy ész abban ejlik, hogy magya kén a jugoszlá nemze ek önállósodási ö ek ései és kon lik usá nem ud ák maguk a ona koz a ni. Más ész a hábo ú min nem- á apasz ala (unclaimed expe ience) (Ca u h, 1996) aumakén ha o éle ükben, és ennél og a ál el-nem- ogado á. Az elbeszélésekben az el ogadás hiánya úgy jelenik meg, hogy nem udják megadni a hábo ú kezde ének időpon já , ille e e lek álnak sajá akko i meglepe ésük e és a béke i án i eményeik e. Ma gi néni is ez a meglepe ésé oglalja sza akba. Az 1991- es é nyá i, kon lik ussal elí e hónapjai pedig egy ö id epikus elbeszélésbe ágyazza, iszon ő az egye len, aki hadmű ele i események ől is beszámol. „Há , ez nem gondol a senki sem! (…) Ez úgy ö én , hogy: há készülődö i má , készülődö he ekkel azelő . Miko egyik nap ól a másik a csak belép ek a sze bek. I á jö ek Kiskőszegnél, Ba inánál a hídon.” (Ma gi néni) Zsuzsi néni szin én sajá akko i meglepe ésé e e lek ál, a kopácsi magya ok akko i élekedésé e emlékezik issza, a közösség ne ében beszél. Bemu a ja az is, hogyan é ékel ék az akko i hí eke , milyen in o máció kap ak a hábo ú elején. Viszon a hábo ú okai ól és előjelei ől egyál alán nem szól elbeszélésében. „Há , úgy ol unk ele, hogy ud uk, de nem aka uk elhinni. Az gondol uk, hogy annak annyi a okosak az embe ek, hogy alaki csak megállí ja ez e . Hogy nem szabad ilyennek meg ö énni. De sajnos.(…) Hááá --- o is az , hogy majd kiegyeznek, hogy nem lesz hábo ú. Az án u ána egymás ádol ák. Jaj, mindig egymás ádol ák!” (Zsuzsi néni) A kon lik usok kezde én a kopácsi emlékeze közösség agjai nem a jelen poli ikai helyze e mé legel ék, hanem a kommunika í emlékeze ben ennma ad ko ábbi hábo ús apasz ala ok (elsőso ban a ilághábo úk apasz ala ai) alapján p óbál ak s a égiá álasz ani. „Na, mos mi úgy og uk el ez az egész hábo ú , hogy há , ol i má öbb hábo ú, például az első ilághábo ú, második ilághábo ú. De ez a Kopács olyan kis él eeső alu, hogy aszongyák, hogy elmúl a magya hadse egnek - negy enegybe, amiko bejö ek ide, szépen elmen ek Bellyén ke esz ül, 7 Ugyanaz a na a í eljá ásmódo lehe meg igyelni más aumákkal e hel éle ö éne ek ese ében is. Lásd e ől: Rosen hal, 1995: 172. Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 39 Kopács a be se jö senki. És akko mi úgy gondol unk, hogy nem lesz i hábo ú.” (Géza) „Miko elkezdődö nálunk ez a za a gás, égig abba ol unk, hogy nálunk nem lesz semmi. Ele e a ilághábo úk is -- Tehá lehe e é ezni, de úgy elke ül ek. Tehá ez i mindig úgy elke ül ék. Vol ak ilyenek, hogy az embe eke el i ék dolgozni, agy alami ilyen dolgok, de nem úgy, hogy mos di ek i lő ek, agy di ek i egymás ámad ák, agy ágyúk, meg mi udom én. És mi abba ol unk, hogy ez egy-ké nap, és akko ez így el og csi ulni, és minden oké lesz.” (Má a) Ezekben az elbeszélésekben má nem a ho á disku zus u alkodik, hanem a sajá alsóbb endű disku zus, melyben a kopácsi emlékeze közösség egy ész sajá e nikai különállásá helyezi elő é be, más ész alujuk él eeső, pe i é ikus jellegé hangsúlyozza. Ezzel egyben a hábo úból aló (kí án , de meg nem alósul ) kima adás a adnak magya áza o . Ez az e nikai alapon kialakí o elkülönülés lehe ő é eszi, hogy na a í ájukban ne kelljen állás oglalniuk egyik hábo ús él melle sem, alamin sajá csopo juka és éle e üke kí ül a hassák az e őszakos eseményeken. A ho á o szági magya ok ebben a na a í ában e kölcsileg isz ák ma adnak, és pusz án a hábo ú áldoza ai. Ez az elbeszélésmód jelenik meg mind az o hon ma ad aknál, mind a kül öld e menekül eknél, és ez a na a í a állandóan a iálódik a domináns ho á nemze i disku zussal. A kí ülállás na a í ájá azok a kopácsiak azonban nem agy ke ésbé udják á enni, akik a ho á ok ál al ellenő zö e üle ek e menekül ek és/ agy maguk agy család agjaik e ékenyen ész e ek a ho á ügge lenségi mozgalomban és a „hon édő hábo úban” (a HDZ agjakén agy ka onakén ). A kí ülállás na a í ájá jól össze oglalja Juci néni néhány monda a: „Há , ulajdonképpen ez nem a mi hábo únk ol . És e e hi a koz unk is mindég. Hogy: »Mi ez nem aka juk, nem aka uk. Mi eljesen különállóak agyunk. Éljük a magunk kis éle é .«” (Juci néni) Szin én ez a na a í á mu a ja Anna elbeszélése is a kon lik us kezde é ől. Anna más, személyes apasz aláson nyug ó ö éne eke is elbeszél, amelyeke a hábo ú előjelének ekin : a gye ekek ligai osz ályki ándulása elma ad, lánya He cegszőlősön lö öldözésbe ke e edik. A ö éne ek mind a hábo ú előjeleinek elbeszéléséből kapnak új é elmezés . Anna úgy meséli el őke , min aki má udja, hogyan kelle olna akko é elmeznie és é ékelnie az eseményeke . A jelek ossz ol asásából kö e kezően Anna számá a is (és a közösség számá a is, akinek ne ében beszél) meglepe és a hábo ú. A kopácsiak in o mációhiányá az e nikai különbséggel és elha á olódással magya ázza. „És akko ilyen jelek ol ak. De mi nem hi ünk benne, hogy idejönnek! Mond uk is: »Há , jól an. Veszekedjen a ké náció. Semmi közünk hozzá. Mi nem bán o unk mi semmi .«” (Anna) A hábo ú kezde é el kapcsola ban megmu a kozó el é ő na a í ák, ille e a na a í ák ki o a lansága, az elbeszélés ö idsége agy á ug ása a a engednek kö e kez e ni, 40 METSZETEK 2014/1. szám hogy a kopácsi közösségben azzal kapcsola ban sem alakul még ki egy kollek í na a í séma, hogy miko , hogyan és mié kezdődö el a délszlá hábo ú, és ez mikén jelen meg a közösség agjainak éle ében. Ez a na a í a a kommunika í emlékeze segí ségé el épülhe ki, amely „a közelmúl a ona kozó emlékeke öleli el” (Assmann, 1999: 51). Azonban az emlékeze e kommunika í o mája öbbszö ösen gá ol a közösség számá a. Egy ész a kopácsi á sadalmon belül a auma izál egyének nem udnak közös elbeszélés lé ehozni a ö én ek ől. Más ész amia a sajá os helyze mia , hogy a közösség egy a hábo ús kon lik usba idegen e nikumkén onódo be, emlékeik, nézőpon juk a délszlá hábo ú ól szóló hi a alos disku zusnak sem lehe nek észei. „Ő i hon ma ad . Mi elmen ünk.” Éle s a égiák elbeszélése A hábo ú ki ö ésé el szo os össze üggésben, és annál kiemel ebb émakén jelen meg a beszélge ésekben a hábo ú á mene i állapo ában alkalmazandó úlélési, a agy éle eze ési s a égia és az e ől hozo dön és ö éne e. 1. számú kép: Egy kopácsi menekül jegyze ei az elmenekül ek ől és az o hon ma ad ak ól Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 47 Mindegyik elbeszélő e jellemző, hogy ezeke a szabályoka nem ekin e ék sajá juknak, hanem csupán a külső pa ancsnak engedelmesked ek. Az elsö é í és ehá nem sajá édelmükben e ék meg, hiszen az ő na a í ájukban az ellenség nem a on onal úloldalán áll . Az elsö é í és és a kijá ási ilalom szabályai a hábo ú első időszaká (1992-1993) ha á oz ák meg, amiko még he es ha cok oly ak a é ségben a JNA és a ho á csapa ok közö , és a on onal éppen Kopács és Eszék közö áll meg. Mégis az elbeszélők ezeke az éle szín onaluka e ősen be olyásoló szabályoka a megszállás eljes időszaká a ki e í ik. Mi el a hábo ú időszaká ál alában nem k onologizálják, ezek az emlékek ki e ülnek a eljes á mene i állapo a. A napi i mus nem csupán az új időbeosz ással alakul á , hanem a napi e ékenységek meg ál ozásá al is. A hábo ús kon lik us első időszakában a leg öbb o hon ma ad számá a lehe e lenné e e ko ábbi munkájának el égzésé . Akinek munkahelye ol , nehezen ju o el oda, ha egyál alán működö még az üzem, bol s b. Aki piacozásból él , nehezen ju o el e mékei el a bellyei, pélmonos o i agy zombo i piac a. Akinek öldje ol , nem ju o el a öldjei e. Ráadásul a munkáé kapo ize ség a gyo s in láció mia szin e semmilyen é éke nem kép isel . Józsi bácsi, aki pincé kén dolgozo a hábo ú ala is, így beszéli el ez a szi uáció : „Há , ize és kap am, de az olyan ol , hogy ha nem e em azonnal aj a 10 má ká , akko másnap má nem kap am é e semmi . Ó á ól ó á a men a de al áció agy -- in láció - agy hogyan mondják. Annyi ize és kap am, hogy egy kis há izsákban kelle haza innem. Az án odaad am az unokáknak, hadd szó ják el.” (Józsi bácsi) Má a é je sem já ha o be munkahelyé e, hiába jö ek issza azé , nehogy el eszí se az állásá : „A é jem, ha csak ehe e. -- Na, pe sze a munkahelyé e se bí bemenni, me há nem lehe e bemenni. Tehá ez az ősz, és ez a él így el el. Úgy meghúz uk magunka . ---” (Má a) Viszon Má a elbeszélésében má megjelenik az állapo ok ela í ja ulása is, amely ől a leg öbb kopácsi nem beszél: „És akko ez így a o --- Há én nem is udom - második é a aszáig. És akko u ána be kelle induljon -- Kelle e ni, kelle a a ni, kelle o ább dolgozni. A sze bek á e ék az i ányí ás . És akko így o ább a is ol neki munkahelye --- Tehá ele e, ami meg le e mel e, ami i megcsinál ak, az mind a Ba anyának a kizsákmányolásához eze e . Me minden el i ek. Tehá az embe eknek a agyoná is el i ék.” (Má a) Ugyanakko Má a is úgy áb ázolja a D á aszöge , az i élő embe eke és munkájuka min áldoza oka , kizsákmányol aka . Tehá a helyze ja ulása, a lehe őség a munka égzés e, nem az o hon ma ad ak éle szín onalának ja ulásá jelen e e, hanem 48 METSZETEK 2014/1. szám a megszállóéké . A kizsákmányolás ól Juci néni is beszél, akik álla enyész éssel ud ák enn a ani maguka a hábo ús időszakban is, bá ez sem ol jö edelmező: „Én meg akko i hon a jószággal. Magam. Meg azé el-eljö ek is. Meg jö ek, hogy ugye i an disznó, lehe innen inni. Beáll ak a ehe au ó al, és ölpakol ak íze , izenke ő . Vol , aki ize e alamennyi , miko a diná nak is má alig ol é éke. De úgy el i ék, hogy öbbe -- Meg nem is ke eshe ük. Me az embe nek a ejébe ke ül olna, ha alami ellenmondo olna. Úgyhogy az oda esze .” (Juci néni) Mi el a munká a ke és lehe őség ol , ezé az o hon ma ad ak öbbsége, a ház áji elada ok el égzése u án más aj a e ékenységeke ke ese . I é he jük e en a közösségben az á mene i állapo kö e kez ében kialakul communi as alapú iszony endsze . A communi as ogalmá Tu ne a kö e kezőképpen ha á oz a meg: […] s uk u ála lan agy csak kezde legesen s uk u ál és iszonylag di e enciála lan communi as, közösség, ső egyenlő indi iduumok együ alósága, akik közösen alá e ik maguka a i uálé eze ő idősebbek ál alános ekin élyének és ha almának (Tu ne , 2002: 109). Te mésze esen ez a ogalma csak á é elesen alkalmazha juk az o hon ma ad ak csopo já a, amennyiben ők a szabályoka megha á ozó ka onaságnak és új sze b eze őségnek kelle alá e niük maguka . Viszon egy aj a egyenlőségen alapuló közösségi é zés kialakul a Kopácson élőkben. Így például a megnö ekede szabadidő közös el öl ésében, amely ől például Géza is beszámol : „Nem bán o ak bennünke a sze bek. Na, mos ol ak, akikkel hülyésked ek. De nem ezzel az én csapa ommal, akikkel együ a o unk. Ne mondjam, hogy -- Olyan alkalmak ol ak, hogy - Mi csináljunk? I nem ol semmi szó akozás, akko ká yáz unk.” (Géza) Az „én csapa om” ala , akike Géza sajá közösségekén megjelöl elbeszélésében, a aluban ma ad ia al agy középko ú é iaka é e e, akik ebben az időszakban különösen össze og ak, hiszen ők okozo eszélynek ol ak ki é e, mi el mindig ennáll a eszély, hogy el iszik őke ka onának. Ezé ők igyekez ek édeni egymás , és közös menekülési ú onalaka dolgoz ak ki. „Me há mindig az , hogy hogy is szökünk, hogy menekülünk, ha alami baj an. Hogy ki udjunk a házból menekülni. Mindig an áziál unk alamié , hogy há csak hogy udjuk men eni a bő ünke , ha olyan helyze lesz egysze éle lenül, hogy komolyan jönnek.” (Géza) Az o hon ma ad é iak nem kap ak behí ó a sze b hadse egbe ka onának. A kopácsi na a í a sze in azé nem, me a kopácsi lakosoka , és ál alában a magya oka a sze bek „usz asaba á kén ”, agyis a ho á ok pá ján állókkén jelöl ék meg, így nem me ek egy e adni a kezükbe. Ezé azonban a magya é iaknak Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 49 munkaszolgála o kelle égezniük. A kopácsiak ese ében ez az jelen e e, hogy a kopácsi é en, a on onalban kelle á koka ásniuk. Juci néni sze in az akko i magya nemze iségű polgá mes e nek köszönhe ő, hogy a kopácsi é iaknak nem kelle be onulniuk. Juci néni elbeszélésében elnagyí ja sajá közösség eze őjének ha áskö é , amely a a szolgál, hogy ezzel e ősí se elbeszélésében a magya ok kí ül ma adásának na a í ájá . „Fé jem má nem ol ka onakö eles. A polgá mes e ünk (…) ő az mond a, hogy: »A magya ság nem og egy e . Ti aká mi csinál ok. Tehe i ek kénysze munká a.« Men ek is ilyen lö észá koka ásni, meg önköke ho dani. A é en aka ak bunke oka csinálni. Közbe ez ilyen ízjá a e üle . Ez eljesen po ya munka ol . Me ájö a a aszi á íz, és öl e e. Min az ü géke , kiön ö e őke . El kelle onnan jönni. Meg há , a é ől nem lehe ilyen hadmű ele eke csinálni. És há így dolgoz a ak elük. A é jemnek is menni kelle , ak o al is [ho á ul mondja], ehá pó kocsi al is.” (Juci néni) Má a é je szin én ol munkaszolgála on, ami ől Má a így beszél : „A magya embe eke mind ki i ék az első on onalba dolgozni, ása ni elük. Ők há ul ol ak, egy e el. Más meg menjen lapá al elő e. Há , szó al!” (Má a) A kí ülma adás na a í ája a munkaszolgála leí ásában is megjelenik, hiszen a magya ok i is egy külön csopo o alko ak. Ebben a na a í ában a magya é iak egy ész ismé min áldoza ok jelennek meg, akike munká a kénysze í enek, ugyanakko ők a hősök, nem a egy e esek, hiszen ők ke ülnek eszélyesebb helyze be. Ső , á a lanságuk is megő ződik, hiszen nem ha colnak, nem gyilkolnak. A communi as-sze ű iszonyok megnyil ánulása az o hon ma ad aknál nemcsak a é iak közö ol apasz alha ó az elbeszélések sze in . A kénysze munka ál al nem é in e idősek és nők is igyekez ek össze ogni. Sok elbeszélésben hangsúlyoz ák, hogy a eszélyes időszakban, az éjszakai légi iadók ala a szomszédok összegyűl ek, és alakinek a pincéjében együ öl ö ék el az éjszaká : „Akko nem alud unk i hol, amiko a hábo ú ol , amiko a légi iadó ol . I ebben az u cában egy idősebb házaspá --- Egy nagy pince ol . Tizenhá man ol unk o .” (Zsuzsi néni) „Ide jö ek le a szomszédok is, me olyan nagy pincénk an. Hogy i üldögél ünk eggelig, meg úgy á unk a eggel i en, hogy jaj, meg i ad-e má . Hogy Is enem ugyan mi e éb edünk öl? Hogy bo zasz ó ol , na.” (Ma ika néni) A communi as jellegű közösségi élmény ől a menekül ek is beszámol ak. Bá a menekül ek a magya o szági Ba anya sok elepülésén szó ód ak szé , nagyon on os ol , hogy számon a o ák, ki hol a ózkodik, összejá ak, és in o mális, szociális hálóza o működ e e ad ák á egymásnak a hí eke . Ebben a közösségben szin én á mene i egyenlőség és es é iség működö . E e az á mene i iszony endsze e azé is szükség ol , me elein e a menekül eke nagyon zsú ol an sike ül elszállásolni. Ál alában a okonok ke ül ek egy hely e, de sokszo ba á ok is. Amál néni például a 50 METSZETEK 2014/1. szám ba anyai Zengő á konyban az első é ben egy magya családnál lako , okonai al együ : „A [né ]-ék minden be ogad ak. Engem és a é jeme . A lányom meg a őm pedig az [né ]-nál ol ak, a [né ]-nál. Mi elől alud unk, a középsőbe meg a sógo nőm és a é je. Azok minden es e odajá ak, de nappal együ ol unk. Meg a [magya házigazda ne e] is o ol . Nagyon sokan ol unk, de meg ol unk.” (Amál néni) A ház áji ke észkedéssel oglalkozó Ka alin magya o szági menekül kén a kopácsi pedagógusokkal ke ül szo os ba á ságba, ami nagy a é ékel : „Me ényleg az egyik a másikho já unk. Főleg meg úgy, min mi is az [né ] aná nőékkel, az [né ] aná nőékkel. Akko mi ol unk o an, akko közbe a okonok is. Na, há ők má o ol ak. - Az egyik Be emendbe ol , a másik meg -- Nagyha sányba. Így an. Meg akko ol ak Ha kányba is ba á ok. De ál alába azé es énkén agy hé égenkén azé mindég össze alálkoz unk, összebeszél ünk. Hol egyikünknél ol unk, hol másikunknál. De ezekkel az [né ], meg [né ] aná nőékkel, ezek meg jó o mán az lehe mondani, hogy nem ol unk -- Me jól an, ud unk, hogy alubeliek, me aná nők -- Egyik es e egyiknél ol unk, másik es e ők ol ak nálunk. Ha alami olyan ol , aká né nap, aká szüle ésnap, akko ő elük ünnepel ünk. Úgyhogy ők ol ak a családjaink.” (Ka alin) Ka alin családkén ne ezi meg a menekül ek közösségé , amely ismé ámu a a a, hogy a nők számá a ebben az időszakban milyen on ossággal bí a család és a közösség enn a ása. Mi el a szűkebb család szé szakad , ezé az a ágabb család (a kopácsi közösség agjai) helye esí he ik. A kopácsi menekül ek sajá közösségében kialakí o szociális háló lehe ő é e e, hogy a számuk a on os in o mációk mindenkihez elju hassanak. Így ad ák o ább például 1997-ben az első hazalá oga ás lehe őségének a hí é is. Az u azás megsze ező Má ia elbeszélése sze in az első busz a azok a kopácsi menekül ek ülhe ek el, akik e kapcsola endsze é én é esül ek az u azás ól, és időben jelen kez ek nála: „Ö: ak-ko alap e ően az én ba á i kö öm ol o , meg a - há akik Pécsen ol unk, meg kö nyékén, ehá őke ud am é esí eni, meg még há o ább u o így a hí , és akik o ol ak, ő őközülük ke ül ki ulajdonképpen ez a -- ez a kis csopo .” (Má ia) Ágnes is beszámol a ól, hogy így é esül a hazalá oga ás lehe őségé ől: „Akko szól ak innen len ől Siklós ól. -- Me , igyelj, ez a alu is olyan, min egy nagy család. Tehá mos mindenhol ol alami, e minden ől ud ál. Tehá Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 51 olyan nem ol , hogy e ne udj alami ől. Haza lehe e jönni, akko mindjá ele onál ak öl Pes e, hogy nem udom én, haza lehe menni, mos má ez a ha madik au óbusz, ami megy le Ba anyába, Kopács a.” (Ágnes) Az 1991 és 1997 közö i időszako a menekül ek nem a hábo ús end mia og ák el á mene i állapo kén , hanem egy ész meg ál ozo s á uszuk és (anyagi, szociális) helyze ük mia , és még inkább azé , me ők maguk „á mene inek” ekin e ék magya o szági éle üke . Az á mene iség el ogásukban pedig ekko még az jelen e e, hogy ha issza é nek, ál ozás nélkül ugyanúgy oly a ják éle üke , ahol élbehagy ák. Ez a szemléle őkén az első é e ol jellemző az elbeszélők sze in , amiko még csupán néhány hónapos á ollé e számí o ak. „Minden es e a ádió hallga unk, hogy: »Na miko mondják az , hogy a menekül ek haza é he nek!« Meg mindig olyan állapo ban ol unk, hogy: »Majd csak mos má mondik, hogy haza lehe menni.«” (Ka alin) Ebben az első időszakban sokan még nem kezd ék el sze ezni az éle üke sem: nem ke es ek munká , hanem a alékaikból él ek, gye mekeike nem ad ák iskolába. Az á mene i állapo nak ez az első szakaszá a menekül ek na a í ájukban ehe e lenségkén , „bénul ságkén ” jellemzik. Így beszél e ől Anna is: „Az ol a --- me az embe úgy él é ig, egy é ig olyan béna ol , me az olyan ideiglenes ol . Hogy nem megyek, nem csinálok semmi , csak az a hülye ádió hallga om. Elnézés . Me jö ek a szónokla ok mindenhonnan. Zág ábból. Mindenhonnan. Hogy ez an, az an. Vissza e jük. Vissza oglaljuk. Megyünk haza. Mennek haza a menekül ek. De ez annyi a hamis ol .” (Anna) Néhány hónap el el é el azonban a menekül ek öbbsége elkezd e megsze ezni magya o szági éle é . Az á mene i állapo é zékelése azonban ál oza lanul ennáll , különösen azoknak a menekül eknek az ese ében, akik ha é nyi á ollé ük ala is égig a haza é és á ák, ez ekin e ék egye len jö őképüknek. Mindez ipikus kénysze mig áns na a í a, amely me őben más, min az önkén állal mig áció na a í sémái.8 Az á mene i állapo elbeszéléséhez hozzá a ozik mind az o hon ma ad ak, mind az elmenekül ek ese ében a hiányok megjelení ése. Ez má észle esen elemez em Ágnes éle ö éne e kapcsán is. A hiányok az o hon ma ad aknál izikális és é zelmi szin en is megjelennek. A izikai hiányok egy ész az á uhiány jelen e ék. Az á uk közül is különösen kiemelkedik az elbeszélésekben a „jó” agyis ehé búzakenyé hiányolása. Ma gi néni például on os emlékkén meséli el az a ö éne e , amiko unokái ól kapo ehé kenye e egy magya o szági lá oga ása so án: „I a bol ba csak eke e kenyé ol . El lehe képzelni a minden u án milyen ol , miko én - me nekik pékségük ol -- hoz am haza a ehé kenye e . Ilye 8 Lásd e ől észle esen például: Ko ács-Melegh, 2000; Kanyó, 2002. 52 METSZETEK 2014/1. szám mi akko nem is lá unk! És miko előszö lehe e Eszék e menni, akko is csak a kenye e hoz uk.” (Ma gi néni) Az á uhiány melle a közüzemi szolgál a ások ( illany, íz, ele on) hiányá a emlékeznek az o hon ma ad ak, ami alán még inkább megha á oz a a mindennapok á alakulásá . A illany hiánya kö e kez ében az o hon ma ad aknak a gazdálkodás égebbi o máihoz kelle isszanyúlni, hiszen á am nélkül sem a mélyhű őben nem lehe e élelmisze elhalmozni, sem nagyüzemi gazdálkodás , álla enyész és nem lehe e égezni. E ől szin én az álla a ással oglalkozó Juci néni beszél észle esen, hiszen ő ezek a hiányok mindennapi munkájában és pénzke ese i o ásában gá ol ák: „Olyan p oblémánk ol , hogy ol a ke be egy ilyen kézipumpás ku unk, és a ól i a uk ályúból, me nem ud uk nekik a a ály meg öl eni. Így e ek nekünk a sok illanykima adással. Há , minden éle módon, de -- Akko meg, amiko illany ol , akko a é jem da ál . Me há muszáj ol a jószágoknak is da álni. Meg az ol a sze encsénk, hogy ol ilyen lesilózo kuko icánk. Az készen da a. Van i ké nagy a ály, a paj ából ekesz e ük el. Hogy abba ol ilyen lesilózo kuko ica. És akko az is ud unk elünk e e ni.” (Juci néni) A hiányok ól a menekül ek is beszámol ak, bá az ő ese ükben ezek a hiányok nem a hábo ús állapo ok, hanem sajá ossz anyagi kö ülményeik mia lép ek el. Éppen ezé a menekül ek elbeszélésében nagyon on os sze epe kapnak a munkák, amelyeke égez ek annak é dekében, hogy jobb éle szín onala e em senek maguknak és családjuknak. A menekül eknél ez a na a í a igen kiemelkedő, öbb éle ö éne ben ema ikus mezőkén agy edőna a í akén szolgál, hiszen számuk a on os bizonyí ani, hogy abból az alacsony é ékű s á uszból, amelye a menekül ség jelen e , képesek ol ak ki ö ni sajá szo galmuk és munkájuk ál al. A segélyek el ogadásá megaláz a áskén beszélik el, na a í ájukban on os annak hangsúlyozása, hogy nem szí esen él ek ezzel a lehe őséggel: „Tudom, amiko előszö men ünk gyűj eni, akko sí unk. Azé me elő e ké é el, agy há om é el az e délyieknek gyűj ö ek i . [Halkan ne e .] És akko i ünk sok holmi . Há man men ünk. A sógo nőm, a lányom, meg én. Me kell cipő, kell uha. Há , nincsen kabá unk. A sógo nőmnek ol egy kabá ja, de az is a iának a kinő kabá ja ol . Szó al kelle . Jö a hideg. Sí a áloga unk. És akko mond a o egy hölgy, hogy csak ne sí jak. --- Na, nyomo ul helyze ol . Nyomo ul . Nagyon nyomo ul .” (Anna) A elnő menekül eknek ezek a munkák szab ák meg mindennapi éle i musuka . Például Amál néni, aki a hábo ú ala egy magya o szági, ba anyai aluban él é jé el, az egész in e jú ala igyekeze hangsúlyozni sajá munkabí ásá min alap e ő e kölcsi ö ény : Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 53 „Há , én dolgoz am. -- Négy álló esz endejig egy hely . Az nem éppen olyan. Pékségbe egy é ig dolgoz am, és ’97-ig -- há om é ig ebbe a eldolgozóba. De én apasz al am, hogyha alaki dolgozik, és ud dolgozni, akko meg agy ize e és becsüle is kell. De én olyanokkal dolgoz am, akik nem éppen ol ak becsüle esek, meg nem sze e ek dolgozni. Őnekik elő ébb ol a [segély]. Én nem. Én mos is dolgozok.” (Amál néni) A munkák, amelyeke a menekül ek égezhe ek Magya o szágon, ál alában nem elel ek meg e ede i égze ségüknek, sokkal alacsonyabb s á usú munkakö ök ol . A leg öbb lehe őség az idénymunkában ol , így például nyá on a ha kányi gyógy ü dő kö nyékén agy ősszel a siklósi és illányi szőlésze ekben. Ezek a munkák elein e eke én zajlo ak, de a menekül eknek magya állampolgá ság nélkül más lehe őségük nem nagyon ol . Anna, köny á os égze séggel, szin én alkalmi munkákból a o a enn családjá : „Akko alkalmi munká a men ünk. Men ünk szü e elni, á ül e ni. Akko is, ha nem ud unk [ne e ], me hí ak. Hí ak is, ize ek is. Szalad am bo só szedni. Há , úgy min a öbbi . Meg há udunk azé dolgozni. A alusiak udnak dolgozni. Hogy legyen egy kis plusz pénzünk. És akko az úgy elnéz ék.” (Anna) Ka alinék is segédmunkáskén kezd ék, majd ebből a s á uszból sike ül kiemelkedniük, kihasznál a a Ba anyában elpezsdül ke eskedelmi éle e , mely szin én a hábo ú kö e kezménye ol . „Há , él é e á, agy hogy kezd ünk. Kap unk munká . Akko a é jem is kőmű es melle dolgozo -- Akko u ána ol ilyen bosnyáknak, az Makó úl, Szeged űl szállí o a ja hajmá , meg ilyen zöldség éléke . Akko ez men neki a é jem, min olmács. Akko u ána egy másik bosnyák az meg D á aszabolcson megnyi o egy ilyen nagy ábécésze űsége , me akko ol ez a nagy oham, hogy minden jö ek á ásá olni. És akko há egy nagy üzle e . Há , akko o an alán él é ig, ha dolgozo , me u ána az is megszűn . Akko sze szám - Me ol Kozá mislenybe egy ilyen isme ősünk. Akko annak ol ilyen nagy sze szám-le aka a. Akko amelle dolgoz unk. Úgyhogy előszö - előszö a é jem csak szállí o a a sze számoka így üzle ekbe. Akko ő ábeszél bennünke , hogyha udnánk egy üzle helyisége Siklóson, akko ő öl öl ené á u al.” (Ka alin) Klá ika, aki el az eszéki piacon beszélge em, családjá al együ a illányi bo idéken dolgozo egy hí es pincésze nél. Klá ika számá a ez a munka nem jelen e s á uszcsökken és , hiszen jelenleg is ház áji ke észkén dolgozik, de Magya o szágon elük együ dolgozo a szőlőben mé nök égze ségű okona is. Klá ika szí esen emlékszik akko i munkahelyé e és munkaadójá al a mai napig jó iszony ápol. 54 METSZETEK 2014/1. szám „A [né ] minden é ben meglá oga minke a Halásznapokko . (…) Mi is szok unk menni [magya o szági elepülés]- e. Amiko má meglá om a hegye , izzadni kezd a enye em! A [né ] má úgy kiépül ! Mond am is neki, mié nem ogo o minke , akko má mi is úgy élnénk.” (Klá ika) Vol ak pe sze sike esebb ka ie ö éne ek is, min az előző ejeze ben bemu a o Má iáé, agy Má yásé, aki él é u án helyezkede el annál a magya o szági állala nál, ahol ma is közép eze őkén dolgozik. Az elmenekül pedagógusoknak pedig lehe őségük nyíl , hogy az ideiglenesen lé ehozo mohácsi menekül iskolában aní sanak. A menekül ek a Magya o szágon sze ze munkák ól ál alában pozi í an mesélnek, hiszen ezek biz osí o ák a lehe ősége számuk a, hogy ki ö jenek a megalázónak él menekül s á uszból. A menekül ek másik on os ö ek ése ol a ( iszonylag) önálló lakáskö ülmények meg e em ése. A kopácsi, és ál alában a magya nemze iségű menekül ek nem ábo okban él ek, hanem má úgy lép ék á a ha á , hogy ud ák melyik magya o szági isme ősüknél agy okonuknál ogják el öl eni az a néhány he e agy hónapo , ami e elkészül ek. Anna on osnak is a o a ez hangsúlyozni elbeszélésében: „Há , mi nem ol unk ábo lakók. A kopácsiak asszem senki sem ol ábo ban. Me mindenkinek agy ol isme őse, agy ol egy kis pénzünk.” (Anna) Ezek az isme ősöknél alál szállások azonban csak á mene i megoldás jelen e ek, hiszen a öbb é es elszállásolás a családok má nem állal(ha ) ák. Így a menekül ek alap e ő élménye ol a köl özködés, ami szin én mege ősí e e az á mene iség apasz ala á . A szálláske esés és o hon e em és így minden menekül elbeszélésének on os észé képezi, és egyben beépül a s á uszemelkedés na a í ájába, amely sze in a jobb lakókö ülményeke munkájukkal ud ák elő e em eni. Bá sok elbeszélésből kide ül, hogy a lakásokhoz, házakhoz a menekül ek magya o szági isme őseik segí ségé el ju o ak, mégis na a í ájukban hangsúlyosabb, hogy az ő munkájuk nyomán ál ak ezek a helyek alódi o honná. Má yás például, aki eleségé el és kis gye mekei el ju o egy ü esen álló házhoz Kozá mislenyben9, szin én az emel e ki, hogy milyen ossz állapo okból kelle elújí aniuk a háza , amelyben ma is élnek: „Há , így éle lenül ke ül ünk ide, Kozá mislenybe, me ol egy isme ősöm, aki e ede ileg ide nősül , és ők is i e ek háza . És akko szól ak nekünk, hogy ez az épüle , ez ü es, és hogy i lakha nánk. És eljö ünk ide megnézni. (…) Eljö ünk ide megnézni, hogy hogy néz ki. (…) Tehá i ez, ezezez a ház, ez egy nulla - ol . Úgyhogy én csak odáig jö em be az aj óig [a bejá a i aj ó a mu a ] és men em ki, me mondom: »Ebbe nem aka ok lakni.« (…) És akko , ugye, egészségügyi meszelés, ja í ás, szede - e e bú o ok, - ahány égla, annyi aj a. Tehá ilyen, ilyen nyomo , - ugye, ké kisgye ekkel. Egy askályha i , amiami 9 A elepülés e nagy számban é kez ek kopácsi menekül ek, ezé is le Kozá misleny Kopács es é elepülése. Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 55 nem melegí e . Úgyhogy nagyon kemény é ek ol ak azok. (…) De há i ölada , ugye, hogy öl kell új a állni.” (Má yás) Amál néni és é je ha madik köl özésükko szin én egy ü esen álló, sajá háza kap ak, amelye elbeszélése sze in el i ágoz a ak: „Kihal ak az ö egek, és akko mi o lak unk. O jószágo ud unk a ani, o -- Szó al az mondom, hogy a Pa adicsomba ke ül ünk, csak dolgozni kelle . Úgy kap unk meg, hogy ka ban a suk az a háza . És akko mi csinál unk minden élé . Ka ban a o uk, meszel e ünk. Nagyon szép ol . Még egy kis kőmű es munka, meszelés, és má be is hu colkod unk. Gyönyö ű ol , pa asz ház ol (…).” (Amál néni) Amál néni még íz é el el é el is nagy el agad a ással beszél magya o szági házuk ól, melye sajnál ak o hagyni, amiko hazaköl öz ek. A ház emléké számos o ón ő zi, melyeke nekem is szí esen megmu a o . 2. számú kép: Amál néni o ója magya o szági házá ól © Lé ai Gábo A kopácsi menekül családok öbbsége azonban csak kisebb á mene i lakásokhoz ju o , különösen, ha család ő nélkül é kez ek Magya o szág a. Ál alában öbb okon él együ ezekben a lakásokban. Például Viola gye mekei el, kopácsi szomszédasszonyá al és annak gye mekei el él együ Mohácson: 56 METSZETEK 2014/1. szám „Akko mi elmen ünk Pécs e. O ol egy unokabá yám. A [pécsi cím] ala ol egy nagymamánk, akihez elmen ünk, és o ol unk nála há om napig. És akko u ána a [szomszédasszony]-nak a es é ének ol egy isme őse, akinek Mohácson ol egy kiadó lakása, és mi oda elmen ünk a [mohácsi cím] ala . o él ünk há om é e , mind az ö :ö , ehá ö en ol unk.” (Viola) Az á mene i állapo ban nem csak az idő, a napi i mus ál ozo meg, de a é é zékelés is. Rö iden sze e nék u alni a a a ény e, hogy a megszállás ideje ala mennyi e ko lá ozo ol a alun belüli és kí üli mozgás lehe ősége, ille e mennyi e új öld ajzi helyek jelen ek meg az o hon ma ad ak men ális é képén. Ugyanígy a menekül ese ében is on ossá ál ak azok az ú onalak, amelyeken o hon ma ad sze e eik közleked ek. To ábbá azok a magya o szági, ba anyai elepülések ál ak kiemelkedő helyszínekké, ahol ők maguk, ille e okonaik, ba á aik o hon a alál ak. „Én büszke agyok, hogy magya agyok, nem agyok hülye, ho á agy sze b.” Találkozás az idegennel Az elbeszélésekben a kopácsiak a Másik meg apasz alásá ól is megemlékeznek. Ezeke a ö éne eke Geo g Simmel nyomán az idegennel aló alálkozáskén jelöl em meg: [az idegen] olyan személy, aki ma jön és holnap is ma ad; […] egy ado é beli kö nyeze hez ögzül, de nem a ozik má ide ele e, és olyan minőségeke emel be ebbe a é be, amik szin én nem a oznak ide (Simmel, 2004: 56). E de inícióban egysze e benne ejlik a izikai közelség, ille e a kul u ális, udásbeli á olság. A kopácsi emlékeze közösség elbeszéléseiben csopo ok ól üggően más jelen az idegen meg apasz alása. Az o hon ma ad ak számá a azok az idegenek, akik belépnek az ál aluk lako é be, ső á eszik az i ányí ás a közösség ele . Vagyis jelöli ez a ogalom mind a Sze biából é keze , különböző nemze iségű (sze biai sze b, ajdasági magya , cigány s b.) ka onáka , ille e az új, helyi és sze biai sze bekből alakul ka onai közigazga ás kép iselői . Ezek a személyek olyan é elemben nem jelen enek idegensége , hogy a mul ie nikus Jugoszlá ia népei kép iselik, akik ől má ko ábban is ol apasz ala a a kopácsi magya oknak. Abban a minőségükben azonban idegenek, hogy „a hábo ú kul ú ájá ” hozzák el Kopács a és egy olyan ideológiá köz e í enek Nagy-Sze bia lé ehozásá ól, amely a kopácsi lakosok ól á ol áll, és ez a kölcsönös meg nem é éshez eze . Az idegen a d á aszögi elosz ásban o ábbi dicho ómiáka ed le, a megszálló (u alkodó)–megszáll (elnyomo ); ille e az ag esszo –áldoza ellen é pá oka . Főkén ez u óbbi dicho ómia sze in beszélik el az o hon ma ad kopácsiak az őke é hábo ús aumáka . To ábbá az idegenek csopo jába a oznak az ENSZ béke enn a ói alakula ának (UNPROFOR) 1992 a aszá ól Kopácson állomásozó ka onái, akik kul u álisan is meglehe ősen nagy á olságo jelen e ek a kopácsiak számá a. Ezzel szemben a menekül ek elbeszélésében az idegen megha á ozása meg o dul, amennyiben ők lesznek az Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 63 különös módon ki ün e e jelen ősége kapnak és ki álasz ódnak, majd kollek í eldolgozás-s ilizálás á gyai lesznek.” – í ja Pa aki Fe enc (2003: 28). T. S. e őszakos halála ilyen ki ün e e jelen ősége kap a délszlá hábo ú kopácsi eseményeinek elbeszélésében. Ez ol első, magya ci ileke 10 é in ő gyilkosság a aluban, amely nemcsak a köz e len hozzá a ozóka auma izál a, hanem az egész közössége é in e e – jelez e, hogy senki sincs biz onságban a elepülésen. E kollek í aumához hozzájá ul a gyilkosság különösen kegye len módja, amelye mindenki nagyjából ugyanúgy í le, még ha csak hí ből is hallo a a ö én eke : „egy kés szú ak le a o kán” – ugyanakko a pon os kö ülményeke má nehezebben udják ekons uálni. Julie Mi chell igyelmez e ugyan, hogy a auma á élése a személyiség ügg énye, és „különböző embe ek számá a nem el é lenül auma ikus ugyanaz az esemény” (Mi chell, 1999: 83) – és bizonyá a a kopácsi közösség agjai különböző mé ékben él ék á a aumá , a ól üggően is, hogy az áldoza al milyen iszonyban ol ak. Ugyanakko Mi chell a auma élményé uni e zalizálja: „ugyanaz lesz a külön éle eseményekhez kapcsolódó élmény, ha aumakén élik meg azoka – bá mi legyen is az esemény, és bá ki a szen edő alany” (Mi chell, 1999: 83). Ez az uni e zális aumaélmény ál ja ki a közösségben a pog om és a gyilkosság. Más ész ezek az események a helyi média disku zusának és a magya o szági disku zusnak is észé é ál ak, mely lehe ő é eszi, hogy egy na a í séma alapján elbeszélhessék az á él eke . T.S. e őszakos meggyilkolásának ö éne e olyan elmesélhe ő edőna a í á á ál , amelybe az emlékeze közösség agjai jól becsa o názha ák személyes aumáika , melyek ől így anélkül szólha nak, hogy alóban elbeszélnék őke . T.S. ál „a kopácsi áldoza á”, ö éne é el szimbolizál a az összes o hon ma ad kopácsi helyze é , és bemu a a a sze b ag esszió . T.S. ö éne ének elmesélése u án a személyesen á él házku a ás megaláz a ásai má ke ésbé szégyellhe ők, így elbeszélhe ők. T.S. meggyilkolásá ól csak azok nem udnak edőna a í akén beszélni, akik nem az uni e zális aumaélménnyel azonosul ak, hanem személyes aumakén él ék meg: a jelenlé ő család agok. Közülük egyedül Zsuzsi néni beszél emlékei ől, a öbbiek abu émának ekin ik az . Ezé Zsuzsi néni is csak a okonok á ollé ében hajlandó megnyila kozni: „Jobb, hogy a lány mos elmen . Me ese leg szóba ke ül, hogy meggyilkol ák az apjá . És nehogy meghallja. Nem sze e óla beszélni.” (Zsuzsi néni) Mi el Zsuzsi néni szem anúkén , személyesen auma izálód a él e meg es é e halálá , elbeszélésében nem kö e i a közösség ál al kialakí o sémá . A émának öbbszö neki u , de csak é in e ud beszélni óla. Az első kísé le e még első alálkozásunkko , a kapuban beszélge e eszi meg, azonban azonnal á é a gyilkos személyé e. „Az öcséme is egy sze b öl e meg. És megúsz a. I él s égen szemköz .” (Zsuzsi néni) 10 I az e nici ás nem pusz án azé é ékelődik el, me a sajá e nikus csopo kén de iniál ból ke ül ki az áldoza , hanem azé is, me eddig az időpon ig Kopácson csak a hábo úban ak í an ész e ő sze beke öl ek meg. A magya áldoza – aki a hábo úban köz es sze epe öl be, nem ha col – egyben az első ci il áldoza is. 64 METSZETEK 2014/1. szám Második kísé le ében egy nála öl ö endégeskedés so án a gyilkosság okai ól beszél, de még mindig nem udjuk, mi ö én . „Nem ol neki oka, hogy mié öl ék meg. Nem is mond ák meg, hogy mié öle ék meg. Ezek a pá sze bek i Kopácson. Me -- nagyon elé e e a icce . Annak minden lehe e mondani, de ő is sze e e a másika bab álni. És akko az meg issza ő e . És így egymás . De nem ol ha ag. Meg együ i ak a kocsmába. De nem ol ha ag. Hogy: »Én mos megsé őd em, nem beszélek eled agy nem köszönök neked« -- És alószínű, hogy ők azé .” (Zsuzsi néni) Amiko még az első beszélge ésünk égén áké dezek az ese e, ki é a észle es álasz elől, öccse lányának so sá beszéli el helye e észle esen. „B.T.: Ön nem lá a az ese e ? De. Végig odaállí o ak, és égig kelle néznem. --- És ez a lány, ez idegbe eg. (…)”(Zsuzsi néni) Később a nagymama halálá al kapcsola ban emlí i ismé öccsé , és ismé magya áza o p óbál adni a kegye len gyilkosság a. Amiko az elbeszélésben elju addig a pon ig, ahol a e ől kellene beszélni, émá ál , inkább uzsonná al kínál a na a í a égig i ele helye . „Mondom: »Anyuka, a S. meghal , meggyilkol ák ő e .« Az mondja: »Tudom. É em, hogy meghal . Mond a énnekem, hogy ő meghal.« Mos , hogy mondo -e alami ilyesmi neki a S., az nem udom. Valahogy olyan előé ze e ol a a S.-nak. Me mindig mond a, meglá já ok, nekem csinálnak alami . Olyanoka á oga ak, hogy ő adja a jeleke . Olyan helyen lako , hogy sa ok - hogy így is u ca, meg úgy is u ca. És ha az ud a a men ki, akko is mindenki lá a ő . Pedig dehogy ad a olna ő a jeleke , ő annyi a él ! (…)” [Hi elen émá ál o . Minke kínál , hogy együnk. Az án a ól beszél hosszan, hogy ki mindenki lá o má endégül, kikkel alálkozo .] (Zsuzsi néni) Végül az újabb, ha á ozo abb ké és e beszéli csak el mindaz , aminek anúja ol . Ám ebben az elbeszélésben is inkább öccse lányá a koncen ál, az ő aumájá beszéli el, sajá ja helye is. Sajá é zései pedig a „bo zasz ó” jelző ismé elge ésé el ejezi ki. Az , hogy milyen módon ö én meg a gyilkosság – ami a alubeli elbeszélési séma on os észe –, kihagyja a ö éne ből. „Akko é em oda, amiko éppen le og ák szegény . Juj, el nem elej em! Me akko i má kész ol a házku a ás. Akko szalad am anyámhoz, me ő is ebben az u cában lakik. Az a sem nem bán o ák. Akko i a ke ünk ala szalad am á , hogy megnézzem, hogy azoka nem-e bán o ák. Há , éppen odaé em. De akko má csupa é ol az a ca, minden. Úgyhogy bo zasz ó, bo zasz ó lá ány ol . Az úgy könyö gö nekik, úgy sí --- Nem udjuk eldolgozni, ha egyál alán. - A gye ekeknek -- sokáig az hi ük, hogy a lány megbolondul - me i e oda a kannában a ize , mosni el -- me le le be onoz a az ud a , és o a lépcső , me o ócsában megáll a é . Me : »Nem bí om nézni az apám é é !« Képzeljé ek el! Bo zasz ó ol ! Bo zasz ó! Akko az án meg ka onák ol ak o - i ék a ka onák a csomago a kislánynak, me annyi a sajnál ák őke ! El aka menni elük, miko Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 65 men ek el, me annyi a él . Mond a: »Az anyukáma is igyé ek el! Meg a bá yáma is igyé ek el! Nem aka unk i ma adni!« ---- Úgyhogy bo zasz ó ol . --- ” (Zsuzsi néni) Zsuzsi néni elbeszéléséhez képes az emlékeze közösség agjai úgy mesélnek a ö én ek ől, amin az például Gézá ól is hallo am: „És ez a baksádi szomszédom, akko úgy lá szik, hogy alami isszaszól , me nagyon meg e ék ő e . És alami mondha o , agy mié , az egyik sze b ka ona ki e e késé és a kisgye eke és a kislánya elő , akik o ol ak azok is az ud a ba, meg a elesége elő , og a, és beleszú a a szájába, és ög ön megöl e.” (Géza) Géza elbeszéléséből lá szik, hogy nem ekin i abu émának a ö én eke , gö dülékenyen, néhány monda ban képes össze oglalni az eseményeke . Vagyis az emlékeze közösség ál al kollek í en alkalmazo sémá használja ő is elbeszélésében. T.S. meggyilkolásának min uni e zális aumaélménynek az elbeszélhe ősége, ille e a „kopácsi pog om” napjának beemelése a magya o szági disku zusba lehe ő é eszi az is, hogy az emlékezők beszélhessenek az őke személyesen ezen a napon, agy más házku a ások so án é ag esszió ól. Ma ika néni elbeszélése különösen észle esen á ja el ennek a napnak az emlékei . Ma ika néni a alu Baksádnak ne eze észén lakik, ahol 1992. eb uá 15-én öbb e őszakos cselekmény ö én a sze b ka onák észé ől a házku a ások so án. Elbeszélésé kisebb ö idí ésekkel közlöm: „Há , egysze halljunk, hogy ez az ü eges kapunka be ö ik, ugye! Pedig nyi a ol a kapu. Há , ol egy nagy ku yánk, nagyon uga o . Há , kijö ök. Há , legalábbis olyan izenö ka ona, kimaszkí oz a! Úgy ki ol ak es e, hogy ölisme he e lenek, ugye. És amilyen széles ez a nagy ud a unk, így a puská al, jö ek be. Há : »Ki an a családba?« Mond am nekik, hogy én és a é jem és az édesanyám, ugye. »Ki elé, ki elé!« Kijö ek. Azoknak is szól am, hogy gyűjjenek ki. Kijö ek, kiállí o ak bennünke ide a alhoz. Úgyhogy a é jemhez is mindjá a puska --- me az alál a mondani - a ku yánka agyon aka ák lőni -- - (…) Há aszon a, hogy, há , ne lűjjék agyon a ku yánka . És az án, há , akko og ák a é jeme , a puska ussal így ejbe ü ö ék. Úgyhogy az mindjá le eküd a öld e, ugye. Akko az o an ugdos ák. Engeme , meg az anyáma , szegény - - az így oda kelle a alhoz állni - odaállí o ak a alhoz. Akko há az is szegény má nagyo hallo má , nyolc an - he enkilenc é es ol -- és az án nem é e e, hogy mi mond ak neki, akko én mond am. Akko kap am egy po on , hogy mié szólok hozzá. Há , mondom nekik, hogy me nem hallja, hogy min mondnak. Annak is, há , így a hajá meg og ák, és há i en po oz ak bennünke . Meg mondom, o a é jeme ugdál ák. (…) Akko nagyon sokáig… Minden , de a padlás , a pincébe… olyan helység nem ol , ami nem dúlad ak á ! Mindenünnen minden kidobál ak! De a szomszédba minden ugyanúgy csinál ak. O is o ol egy idős asszony, és a hajánál og a kihúz ák ide az 66 METSZETEK 2014/1. szám u cá a. Akko a ia alembe o is úgy össze e ék, hogy az a cánál a nagy ka onabakancsnak a nyomai lá szód ak meg. (…) Akko jó soká a, miko i má minden összedúlad ak, akko má kezd ek innen elmenni, men ek a másik házakhoz. Akko egy ma ad i u oljá a, kin az ud a . Akko én, miko odaé a kapuhoz, akko az ké dez em őle, hogy mondom: »Akko mos má elbí ok pakolni?« Hogy, ugye, minden , ami i szanaszéjjel kidobál ak. Amin ez o megáll a kapuba, és isszanéze o ám, és a puská még jobban így ám a o a. [Mu a ja hogyan a o a a puská a ka ona.] ----- De én akko má egye sem me em má szólni, de én így emeg em. És az án ő még csak úgy sokáig néze . Az á am, hogy na, hány pe cben húzza meg a a asz , hogy nekem annyi. Na, de akko az án a égén becsuk a a kapu , és elmen ek.” (Ma ika néni) Ma ika néni észle es elbeszélése a házku a ások ól azé lehe séges, me a aluban minden o hon ma ad nak an hasonló ö éne e, ami má öbbszö elbeszélhe ek egymásnak. Ma ika néni elbeszélésmódján is megmu a kozik, hogy má nem előszö mondja el ez a ö éne e . A szobában jelen lé ő unokája sű űn bóloga o a ö éne so án, lá ha óan nem előszö hallo nagymamájá ól a ö én ek ől. Ma ika néninek a hábo ús időszak ól szóló elbeszélésén belül ez az a ö éne , amely hosszá al és é zelmi elí e ségé el kiemelkedik a öbbi udósí ás o májában elbeszél ész közül. Ez a ö éne min a családi kö ben is elbeszélhe ő esemény hi a o ep ezen álni a hábo ú bo zalmai . Ma ika néni az elbeszélés közben az akko i szi uációba isszahelyezked e új a és új a á éli a aumá , amelye ily módon ud eldolgozni. Elbeszélésmódjában működésbe lép a Paul Conne on ál al leí habi uális emlékeze s a égiája (Conne on, 1989: 74). A isszahelyezkedés a ö éne égén álik eljessé, amiko az elbeszélő az ag esszo sze epé magá a öl e gesz usokkal is bemu a ja az akko i enyege ő szi uáció . A auma kezelése azál al álik eljessé, hogy Ma ika néni az emlék elidézésében nem sajá pozíciójá eszi el, nem ő az áldoza , hanem ő a ölényben lé ő ag esszo , akinek ha alma an az éle ele . Az áldoza sze epe ebben a elidézésben az in e júe e há ul, ő ke ül az alsóbb endű megalázó pozícióba, hiszen a egy e csö e (ille e az az imi áló ka ) és az ag esszo (i mos Ma ika néni) szeme ő á szegeződik. Ma ika néni ezzel egy ész sajá megalázó sze epé ől szabadul meg az emlék új aélésében, más ész az in e júe kénysze í i sajá egyko i helyze ébe, hogy á é ezze annak emocionális ha ásá . A hábo ús aumák lelki kö e kezményeinek leí ása kiemelkedő mo í umkén jelenik meg az o hon ma ad ak elbeszéléseiben. Az emlékezők sokkal észle esebben beszélnek a hábo ú okoz a lelki sé üléseik ől, min sem magá ól a aumá ól, amely ezeke ki ál o a. A lelki ká ok aglalása egy s a égia, hogy köz e e módon beszéljenek sajá aumájuk ól. Így leí ásuk sem ö énik meg köz e lenül, hanem a es i üne ek észle es bemu a ása zajlik.11 11 Ez a s a égia ál alában jellemző a auma ikus élményeike elbeszélők e (lásd E ős, 2001). Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 67 „Én sem udok semmi sem aludni. Úgy szok am, hogy ide eszem a kis ánkos , és ha á ad agyok. Meg ha szól a ele ízió. De ha az ágynak a közelébe megyek! I ózok az ágy ól!” (Zsuzsi néni) Az elbeszélők ezeke a es i üne eke úgy mu a ják be, hogy közben e lek álnak a a, hogy ennek az oka a hábo ús időszak, a hábo úban á él aumák – de ezeke a aumáka nem na a i izálják. „(…) az a a s essz , az a az idegállapo o , az a a -- hogy é ekig minden ezzenés e megijed em. Ső , mos ! Ez is biz os a hábo únak a mű e, hogy --- én nem udok mi csinálni, kézimunkázok, ol asok, és ha alaki bejön, én úgy megijedek, di ek össze ezzenek. Ez is a ól lehe -” (Ma gi néni) I ehá ismé egy olyan na ációs s a égiá al alálkozunk, amely kike üli a hábo ús aumák a aló emlékezés , az ok helye a kö e kezmény ke ül középpon ba. Az o hon ma ad ak nemcsak a megszálló sze bekkel min idegenekkel alálkoz ak a hábo ú időszakában, hanem az ENSZ béke enn a ó UNPROFOR alakula ának ka onái is megé kez ek alujukba 1992 áp ilisában. A sze bek ál al el oglal e üle ek (Kele -Szla ónia, Nyuga -Szla ónia és a K ajinai Sze b Köz á saság e üle e) Cy us Vance, ame ikai diploma a e e alapján 1992 áp ilisá ól ál ak ENSZ ellenő zö e üle ekké (UN P o ec ed A eas, UNPAs). Hogy az ellenő zö e üle eken a békés állapo oka enn a sák, hoz ák lé e az UNPROFOR (Uni ed Na ion P o ec Fo ce) alakula oka (Ba le , 2003: 41). Az ENSZ-ka onák jelenlé e iszonylagos nyugalma hozo lé e a megszáll e üle eken. Ám ez egyben a K ajinai Sze b Köz á saság időleges s abilizálódásá és a megszáll e üle ek elszabadulásának késlel e ésé is jelen e e (Klemenić, 1996: 111-112). Vége edményben azonban lehe ősége ado a e üle ek békés ein eg ációjá a Ho á o szágba..12 Az UNPROFOR megé kezésé e a kopácsiak úgy emlékeznek, min ha elszabadí óik jö ek olna meg a aluba. Az elbeszélések u ólag is elidéze eu ó iá ho doznak: „Tudom, hogy olyan gyönyö ű szép, napsü ö e nap ol . Pon így beszélge ünk, szép napos idő ol . Tudod, min a alusi asszonyok, egyik megké dezi a másika . Beszélge ünk. És Laskó elöl, miko a ehé ankok egymás u án! Hó ehé ankok! Az egy olyan alami ol , hogy - Min ha egy álmo lá nánk! Tehá mi addig a má annyi a el ol unk kese ed e, és annyi a kilá ás alannak űn az egész! (…) És mi e odaé ek a alu közpon jába -- Ö eg szülikék, akik kijö ek. É ed? Az olyan dolog ol , hogy - Egysze űen kijö ek, és -- szegény egysze űen le é del és sí . Ez egy olyan alami ol , min hogyha -- Min ha egy ilyen -- nem esély -- hanem emény -- Hogy: »Na, mos mégis ál ozik alami.«” (Má a) 12 Az UNPROFOR e ékenységé ől észle es in o mációk alálha ók az ENSZ hi a alos honlapján: h p://www.un.o g/en/peacekeeping/missions/pas /unp o _b.h m 68 METSZETEK 2014/1. szám „Soha el nem elej em! Oda ol unk éppen Magya ba. És hazajö ünk, há má mondják, hogy másnap a megé keznek. Há , a asz ol , a pi os ulipánok i nyílo ak a kis ke be. És e el a szomszédasszonyommal hama beszalad unk, miko meglá unk, hogy a ehé ankokkal i jö ek, hama beszalad unk és ezeke a ulipánoka le ép ünk, és akko úgy dobál unk elébük. Me há az hi ünk, hogy mos ényleg a Meg ál ó jö el alán, hogy mos olyan jó og lenni.” (Ma ika néni) Ezek az elbeszélések é dekes módon pá huzamba állí ha ók az idősebb gene áció második ilághábo ús ö éne ei el, egészen pon osan a Dél idék 1941-es isszacsa olásá al, a magya ka onák megé kezésé el. Példakén nézzük meg, Ma gi néni mikén emlékezik e e az esemény e: „Jaj! - Vi ágoka dobál unk --- Hús é ol . Nahá e o má us -- Hús é asá nap ol , és meg ol e í e az Ú acso ához, és alaki bejö , hogy megjö ek a magya ok! Mindenki ki a emplomból! O hagy unk Ú acso á , emplomo , meg minden -- [ne e ] Az a a boldogságo ! Mindenki sí , amiko begyü ek a magya ka onák.” (Ma gi néni) A na a í ák és mo í umok (a i ágdobálás gesz usa) á emelése a második ilághábo ús ö éne ekből (melyek gene ációkon ke esz ül á hagyományozód ak), ille e o dí a, a meg apasz al hábo ú issza e í ése a második ilághábo ú a jellemző a délszlá hábo ús elbeszélések e, és nem csupán a magya kisebbség kö ében, amin ez Na alja Bašić (2007) e epmunkái is bemu a ják. Az UNPROFOR ka onák jelenlé e azonban nem ál o a be az o hon ma ad kopácsiak eményei , így a o ábbiakban elbeszéléseikben is inkább a csalódo ság ki ejezése dominál, hiszen a ein eg áció csak há om é el később kezdődhe e meg, a menekül ek pedig előszö 1997-ben é he ek issza – igaz, az UNPROFOR segí ségé el, ám ez az elbeszélők nem hangsúlyozzák. Bá az ENSZ-ka onák nem megszállókén agy ag esszo kén ke ülnek megjelení és e az elbeszélésekben, mégis inkább az ellen é ek álnak hangsúlyossá, semmin a segí ség meg apasz alása. „De miko bejö ek az unp o o osok, akko olyan is ol , hogy a cigányoknak ad ak, a mi gye ekeinknek meg nem. És akko ol olyan, hogy a iam a szemé ből szed e ki a ohad pa adicsomo . Meg a hóembe nek e ék öl a szeme , a na ancso , meg az o ának a banán , meg e ék öl a gomboka . Ezek meg néz ék.” (Ilonka) Az UNPROFOR- ugyanúgy é elmezhe ék megszálló alakula kén is, amennyiben szin én le oglal ak maguknak elhagyo házaka a aluban, hogy hadiszállásnak használhassák. E ől számol be Má ia, aki egyébkén olmácskén jó iszony ápol az ENSZ-ka onákkal: Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 69 „Az án há om hé el később ENSZ-ka onák öö ül ek oda be, és épí e ek belőle egy e ődí mény . És ele ol a - a ház elő , meg a - a ház mögö , me ilyen bunke eke épí e ek homokzsákból, és egy kék zászló lobogo önn a ház e ején. És így á a ma ad a szánk, hogy i mi ö énik. És akko akko amia kelle ugye é deklődni, szólni, meg egyál alán.” (Má ia) Az ENSZ ka onáinak jelenlé e egyben az újabb kul ú ákkal aló együ élés apasz ala á hoz a az o hon ma ad ak számá a. Kopácson is különböző nemze iségű ka onák állomásoz ak, hiszen az UNPROFOR béke enn a ó missziójába 37 különböző o szág delegál ka onáka . Az elbeszélők elsőso ban a pakisz ániaka emlí ik, akik a leghosszabb ideig a ózkod ak a aluban. A menekül ek egészen más emlékeke idéznek el az UNPROFOR- ól, hiszen kapcsola uk sem ol olyan szo os. A magya o szági és a ho á o szági kopácsi menekül ek első hazalá oga ásaik alkalmá al alálkoz ak az ENSZ béke enn a ó ka onái al. A ka onák jelenlé é egy ész úgy é elmez ék, min akik az ő biz onságuka is sza a ol ák és egyál alán lehe ő é e ék haza é ésüke , más ész azonban sokszo gá ol ák őke a szabad mozgásban iszon lá o szülő öldjükön és okonaik, isme őseik közö . Így – bá alap e ően hálá al emlékeznek a ka onák a – az idegenek be olakodásának é zése az emlékeikben is megjelenik. A menekül eknek más jellegű apasz ala aik ol ak az idegennel aló alálkozás ól, hiszen egy másik o szág e üle é e menekül e ők ál ak az o ani öbbségi nemze szemében idegenekké, akik jö ek és alán ma adni is aka nak. A Magya o szág a menekül kopácsiak számá a az, hogy a magya o szági magya ok ájuk min idegenek e ekin enek, azé különösen é zelem eli emlék, mi el sajá önazonosságukban sé e e őke ez a ka egó ia. Az ál alános „jugó” megne ezés a magya nemze iségű menekül ek s igmakén é ékel ék. A gye mekkén Magya o szág a ke ül Balázs például így emlékezik e e: „A szüleim elbeszélése alapján --- mondha om, hogy – nem ogad ak el bennünke - úgy, ahogy - nem mondha om, ahogy az embe el á a olna, de --- alahogy mégismégis csak – magya ok a agyunk és -- alahogy idegeneknek ekin e ek bennünke . Tehá a aluban --- ö: --- Nem udom, ehá --- I hon mi ol unk a magya ok, o pedig mi ol unk a jugók.” (Balázs) Pi oska csak ömö en oglal a össze ez a p oblémá : „Mi akko o nem magya ok ol unk. »Hülye jugók!« – mond ák.” (Pi oska) A „jugóság” min s igma nemcsak a nemze i ho a a ozás meg onásá jelen e e a öbbségi á sadalom észé ől, de egyben az idegenekhez kapcsol nega í sz e eo ípiák sokaságá gyűj ö e magába. E e ona kozó emlékeke sok menekül elidéz. Így Ka alin is, aki egyébkén a magya o szági magya ok ked ességé hangsúlyoz a az in e jú so án: 70 METSZETEK 2014/1. szám „Jól an, kap unk olya is, hogy: »Menekül ek el eszik a munká !« Én meg mindig az mond am á, hogyha jó munkae ő, akko nem lehe el enni őle a munká . Én meg mindig ez álaszol am, me kap unk ilye is, meg olya , de olyan ossz apasz ala o nem udom ---” (Ka alin) A s igma azonban nem pusz án a munka ilágá a ko lá ozódo , hanem az ál alános e kölcsi é ék ende is céloz a. E ől számol be Viola, aki gye mekei el és szomszédasszonyá al együ menekül , míg é je o hon ma ad : „És amiko meglá ak, hogy an ké , önálló nő, és udod, hogy - ha mincé es ol am én, [né , a szomszédasszony] ha minc - huszonkilenc é es ol am én, [né ] ha minc - nyolc. Ez a ké nő csak - Há , udod milyen nő lehe ? Há ezek ingyen. (…) De a kí ülállók, akik még nem isme ek bennünke , nagyon nega í gondola oka használha ak elünk kapcsola ban! É ed? Tehá , az, hogy mi mi csinálha unk, é ed, há , az nem ol ké séges.” (Viola) Ezek az emlékek a menekül ek elbeszéléseiben mindig úgy jelennek meg, min egy ál alános nega í élmény, amelye azonban igyekeznek elhá í ani, és helye e a néhány őke segí ő magya o szági magya ól beszélni. Az idegenség, jugóság beisme ése ugyanis sajá nemze i iden i ásuka ombolná le. Így a nega í emlékek ö id megemlí ése melle sokkal gyako ibbak a magya o szágiak segí őkészségé ől és be ogadóképességé ől szóló hosszas elbeszélések. „Visszajö ünk, hogyha lehe ” Az á mene i állapo ége: a közösség ein eg ációja A Kopácson ma ad lakosok, alamin a kül öld e (Magya o szág a) és Ho á o szágba menekül kopácsiak a hábo ú á mene i állapo ában egy szé szakí o közösség agjaikén él ek. A szé szakí o ság nem jelen e e a kapcsola ok eljes megszűnésé , hiszen a család agok, okonok, de a ba á ok is igyekez ek alálkozni agy legalábbis in o mációhoz ju ni egymás ól. Mégis a hábo ú időszakában a közösség szé esésé ől kell beszélni, hiszen a különböző csopo ok nem ud ák sem hé köznapjaika , sem ünnepeike alódi közösségkén megélni. Amin az á mene i állapo leí ásánál má bemu a am, e mésze esen kialakul egy aj a communi as é zés az egyes csopo ok agjai közö , de az o hon ma ad ak és a menekül ek közö i é in kezés annál ö edeze ebbé ál . A kapcsola a ás öbb külső ényező nehezí e e, így elsőso ban a köz e len ha á á kelők lezá ása (Magya o szág és Ba anja közö ), a on onal (Kopács és Eszék közö ), o ábbá az egyéb kommunikációs endsze ek (a ele on és a pos a) használa ának akadályozása a sze b megszállók ál al. Míg az o hon ma ad ak egy ideig egyál alán nem hí ha ák menekül család agjaika , addig a menekül ek időnkén ele onálha ak az o honiaknak: „Úgyhogy a ele on se ud uk -- Me Ho á o szág ól le ág ak bennünke . A onala , és elkezd ék Sze biának épí eni, me ez úgyis majd sze b e üle lesz.” (Juci néni) Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 71 „Mi ud unk ide -- nagyon i kán ud unk ele onálni. Nagyon i kán. - Az anyósomnak. Hogy meg an-e még. Csak annyi . Má kész, zúgo , szé kapcsol ak. Nagyon e o izál ak. Főleg az első időszakban.” (Anna) Ennek kö e kez ében ké lehe ősége ma ad meg a kapcsola a ásnak: az ese enkén i személyes alálkozások a magya o szági Ba anyában, ille e a ádióüzene ek az Eszéki Rádió adásán ke esz ül. A alálkozások é dekében az o hon ma ad család agoknak kelle elu azniuk Ba anyába. Ennek az u azásnak öbb akadálya is ol : egy ész minden alkalommal engedély kelle ké ni a helyi (sze b) ha óságok ól u azás a, más ész meg kelle e em eni az u azás izikai lehe őségei (sajá au ó al agy so ő megbíz a, ille e a szükséges benzin elő e em ésé el). „Azé á -á já ak, amíg lehe e . Az öcsém á -á jö , meg anyukám. Mo o al jö az öcsém á . kismo o al. Azzal jö á egész Mohácsig. Úgyhogy Bácskába á kelle neki menni, me lezá ák a ha á Ud a nál. Úgyhogy Bácskán ke esz ül.” (Edi ) Aki állal a az u azásoka , az nem csak nagyobb anyagi e he állal , hanem el kelle iselnie a ha óságok zakla ásá is, akik az engedélyké elem so án kihallga ák az u azóka . Ennek ellené e sokan állal ák az u azás , hogy gye mekeike és unokáika lá hassák, ám ezek a alálkozások nem ol úl sű űek. Elein e megp óbál ák menekül család agjaik u án inni az elma ad holmika is, így például Ka alin anyósa és apósa is: „Egy hónap a á, agy ké hónap a á -- gyü ek a papá al. Me há ényleg nyá i holmikban men ünk á . Úgyhogy úgy hoz ák á a mamáék a kabá o , hogy maguk a e ék, me ugye nehogy éle lenül a menekül eke e essék agy alami!” (Ka alin) Mi el a alálkozások i kák ol ak, ezé az é kezők mindig hoz ak mások ól is üzene eke . Magya o szágon nemcsak sajá okonaikkal alálkoz ak, hanem a kopácsi közösség öbb agjá al is, akiknek beszámol ak az o hon ma ad ak hogylé é ől, a aluban ö én események ől. A menekül ek ezeken az in o mális hálóza okon ke esz ül igyekez ek nyomon kö e ni az o hon ma ad kopácsiaka és szülő öldjüke é in ő eseményeke . „Na, akko ők hoz ak ilyen le eleke . -- Na, akko ol ak az unp o o osok, akko azokkal összeba á koz ak. Akko azok hoz ak ilyen --- szó al --- össze- issza. (…) Ezeken a le eleken ke esz ül ud uk. Meg ők mesél ék. -- A kopácsiak, miko á jö ek. --- A [né ]-nek az öccse. Ő is, a [né ], a [né ] égig o ol , és dolgozo is ugye. Ugyanannál a cégnél dolgoz am én is. És akko mesél e a hí eke , hogy kik annak a cégnél, mi csinálnak. Ugye, akko a aluban összeszed ék az embe eke , i ék a munká a, hogy lö észá koka ássanak sa öbbi, sa öbbi, sa öbbi. Ezeke mind ők mesél ék, mi onnan ud uk a hí eke .” (Má yás) 72 METSZETEK 2014/1. szám Egy-egy o hon ma ad kopácsi lá oga ása egyben alkalma e em e a menekül ek számá a is, hogy összegyűljenek, együ ájékozódjanak a hí ek ől. Különösen, ha a közösség ál al nagy a a o személyiség, min például Pa aky And ás „ aní ó bácsi” é keze : „Me akko a [né ] aná nőékhöz men mindjá . És akko mondom o ol mindjá a alálkozó. Akko minden elől, ög ön. Egyik a másikunka é esí e e, hogy gyü a Pa aky aní ó bácsi, és akko men ünk.” (Ka alin) Ezek a hí o ások azé is ol ak nagyon on osak a menekül ek számá a, mi el ők 1997 őszéig nem léphe ek szülő öldjük, a sze bek áll ak megszáll D á aszög e üle é e. Az első hazau azások így on os emlékek ma ad ak a menekül ek számá a. Ezeknek a lá oga ásoknak az elbeszélése – bá é zelmileg e ős ha ással ol a ész e ők e – azé sem okoz nehézsége a menekül ek számá a, mi el a „Via Dolo osa” című dokumen um ilm ennek minden on osabb pillana á megö ökí e e, és a menekül ek a sokszo meg ekin e ilm na a í ájá kö e e beszélhe ik el emlékeike . Például Klá ika a ilmben is ögzí e Kopács a é kezés jelene é adja issza az alábbi elbeszélésben: „Emlékszem, amiko előszö jö ünk. --- Nagy köd ol . -- És akko én jö em, meg a lányom. A iúka pedig o hagy uk. (…) és mind beszáll unk a buszba, és elindul unk. Abba a ködbe, és közben: »Na, ajon isszajöhe ünk-e majd a ha á on?« És csak men ünk bele abba a nagy ködbe --- Akko Kopácsnál, miko á o dul unk a kopácsi ú a, akko az olyan keskeny ol ! [A é je közbeszól: Vol ú , meg ol az ú , csak úgy benő ék a ák, meg a bok ok, és akko középü egy keskeny sá ban lehe e haladni.] Igen, há a ák úgy ké oldal behajol ak, hogy csak les ünk, hogy mos hol is agyunk.” (Klá ika) Klá ika elbeszélése kö e i a ilme készí ő kame a ekin e é , amely szin én a buszból pász ázza az u a . De a Klá ika ál al kiemel emlékek (a köd, a ákkal benő ú ) egyben szimbolikusan megjelení ik a menekül ek el á olodásá , idegenné álásá szülő öldjük ől, amely meglá ha a lanná ál számuk a – még issza é ésük idején is a e mésze ál al. A szülő öld ől aló elidegenedés Edi is ki ejezi, és ez az é zés szin én az első ba anyai u azással hozza kapcsola ba: „Si almas ol ! Nehéz is óla beszélni. Annyi é u án, miko előszö jö ünk á , - ö: men ünk Eszék e a dokumen umoka csinál a ni. -- Elsí om magam mindjá . [Nagyon halkan mondja.] És amiko meglá am az az u a , én nem isme em meg az u cá , a őu cá , ami jön a - Ud a ól - kocsi al, nem, busszal jö ünk ö: busszal jö ünk előszö á Eszék e. Há , nem lehe e megállni Ba anyába. Á i ek bennünke Eszék e. És miko meglá am - Mi já unk á Eszék e, de ö: --- [Másik?] Másik, igen, D á aszabolcsnál. O á lehe e menni. De miko i Ba anyán kö ösz ül á men ünk. Én égigmen em, ugye, minden zegé -zugá isme e a őú nak az embe , me soka já azon az ú on. Egysze űen, min ha egy idegen o szágba ke ül olna az embe . Egy olyan é zés Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 79 Felhasznál szaki odalom Assmann, Jan (1999): A kul u ális emlékeze : Í ás, emlékezés és poli ikai iden i ás a ko ai magaskul ú ákban, Budapes , A lan isz Aue hahn, Nane e – Laub, Do i (1998): In e gene a ional Memo y o he Holocaus , in Yael, Danieli (sze k.): In e na ional Handbook o Mul igene a ional Legacies o T auma, New Yo k – London, Plenum, 22-36. Ba le , William (2003): C oa ia: Be ween Eu ope and he Balkans, London – New Yo k, Rou ledge Bašić, Na alja (2007): Wen in e essie heu e noch de Zwei e Wel k ieg? T adie ung on Geschich sbewuss sein in Familiengeschich en aus Se bien und K oa ien, in Welze , Ha ald (sze k.): De K ieg de E inne ung. Holocaus , Kollabo a ion und Wide s and im eu opäischen Gedäch nis, F ank u am Main, Fische Taschenbuch, 150-185. Ca u h, Ca hy (1996): Unclaimed Expe ience: T auma, Na a i e, and His o y, John Hoppkins Uni e si y P ess, Bal imo e Conne on, Paul (1989): How socie ies emembe , Camb idge – New Yo k, CUP E ős Fe enc (2001): Az iden i ás labi in usai: Na a í kons ukciók és iden i ás- s a égiák, Budapes , Osi is Gallaghe , Tom (2003): The Balkans a e he cold wa : F om y anny o agedy, London – New Yo k, Rou ledge Ge gen, Kenne h J. – Ge gen, Ma y M. (2001): A na a í umok és az én min iszony endsze , in László János – Thomka Beá a (sze k.): Na a í ák 5.: Na a í pszichológia, Budapes , Kijá a , 77-119. Juhász Józse – Má kusz László – Tálas Pé e – Valki László (2003): Kinek a békéje? Hábo ú és béke a ol Jugoszlá iában, Budapes , Z ínyi Klemenić, Mladen (1996): C oa ia edi i a, in Ca e , F. W. – No is, H. T. (sze k.): The changing shape o he Balkans, London, UCL P ess, 97-117. Lábadi Ká oly (1996): D á aszögi ábécé, Eszék-Budapes , Hunc o Mák Fe enc – Vékás János (2004): A ho á o szági magya ság ö éne i k onológiája. 1991 – 2004, www.h mh.hu, u olsó le öl és dá uma: 2006. ok óbe 20. Mi chell, Julie (1999): T auma, elisme és és a nyel helye, Thalassa, 1999/2-3, 83- 106. Pa aki Fe enc (2003): Együ es élmény, kollek í emlékeze , Magya Tudomány, 2003/1, 26-35. Simmel, Geo g (2004): Exku zus az idegen ől, in Biczó Gábo (sze k.): Az idegen: Va iációk Simmel ől De idáig, Deb ecen, Csokonai Kiadó, 56-60. Sokcse i s Dénes (é.n.): A délszlá hábo ú, Budapes , Calib a Tu ne , Vic o (2002): A i uális olyama , Budapes , Osi is 80 METSZETEK 2014/1. szám Felhasznál in e júk „Ilonka” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. augusz us 26., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Ágnes” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 5., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) Má ia (Készí és időpon ja és helyszíne: 2009. áp ilis 24., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Zsuzsi néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. áp ilis 9. és 2007. no embe 26., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Edi ” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 12., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Anna” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. áp ilis 10., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Ma gi néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. augusz us 25., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Géza” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 8., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Szil ia” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 12., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Ka alin” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 6., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Ma ika néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2007. no embe 25., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Amál néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 14., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Juci néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 7., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Balázs” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 14., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Rozi néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 13., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Sá i néni” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 11., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Má a” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 13., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Viola” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 11., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „And ás” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. januá 9., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Józsi bácsi” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. augusz us 26., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Júlia” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. július 14., Kopács; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) Baumann Tímea – A délszlá hábo ú emlékeze e a kopácsi magya emlékeze közösségben 81 „Pi oska” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. július 17., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) „Má yás” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2009. má cius 25., Kozá misleny; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Zol án” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2009. áp ilis 18., Pécs; Az in e jú ípusa: na a í biog á iai in e jú) „Klá ika” (Készí és időpon ja és helyszíne: 2008. július 14., Eszék; Az in e jú ípusa: s uk u ála lan, spon án in e jú) Ke ős János e o má us lelkész (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. áp ilis 7. és 2008. januá 9., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) Pa aky And ás hely ö énész (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. áp ilis 8., Kopács; Az in e jú ípusa: s uk u ál in e jú) Ke ős Jolán naplóí ó (Készí és időpon ja és helyszíne: 2005. áp ilis 9. és 2008. januá 5., Kopács; Az in e jú ípusa: élig s uk u ál mélyin e jú) Az in e júka készí e e, lejegyez e és elemez e: Baumann Tímea.