Név és identitás

49 „MAGYAR YELVJÁRÁSOK” KIADJA XLVIII, 49–58 DEBRECE A DEBRECEI EGYETEM 2010. MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE é és iden i ás* 1. A kon e encia címekén megjelöl há om ogalom (né , iden i ás, e nici ás) közül a né a ozik elsőso ban a nyel udomány é deklődési kö ébe, s így a nyel ész számá a leginkább ez szolgálha kiindulási pon kén e ogalmak össze- üggésének a megközelí éséhez. A né azonban, min a leg öbb alap e ő udo- mányos ogalom, igen nehezen agadha ó meg, s áadásul a különböző szakmák kép iselői is e mésze sze űen el é ő módon közelí enek hozzá. Az egyedi és az ál alános megjelölés, a ulajdonné és a közné iszonyá é ez edek ó a izsgálja a udomány. Pla ón ól Wi gens einig ilozó usok, logi- kusok, ilológusok, nyel észek ad ak e p oblémá a különböző álaszoka , s hogy nem minden ona kozásban kielégí ően, az jól mu a ja a ké dés ku a ás ö éne e, és ma is nyi o , megolda lan ol a. 1 Ezé a né iden i ásjelölő sze epének be- mu a ásában én sem egy lehe séges, de i a ha ó ulajdonné -megha á ozásból, hanem a ne eknek ebben a ekin e ben leg on osabb unkcióinak a számba é e- léből indulok ki. 2. A né leg őbb sze epé , unkciójá leg öbben az egyedí ésben lá ják. Nem nehéz belá ni ennek a megállapí ásnak az igazság a almá , hiszen például abban a kijelen ésben, hogy Tegnap é kez em meg Pozsonyba, a Pozsony a szóba jöhe- ő helyek kö é eljesen leszűkí e a maga egyediségében adja meg az u azás cél- já . Ugyanez a a alma pe sze ki ejezhe em olyan módon is, hogy az mondom: Tegnap é kez em meg ebbe a á osba. Az ebbe a á osba ki ejezés — bá ké - ségkí ül nem ulajdonné — ugyanúgy egyedi helye jelöl, min az előző mon- da ban a helyné . Az egyedí ésnek on os, de min a példa is mu a ja, nem egye- düli eszköze ehá a ulajdonné , ugyanez a cél ugyanis külön éle g amma ikai, p agma ikai szin ű megoldásokkal is el udjuk é ni. * Előadáskén elhangzo a é — iden i ás — e nici ás című nemze közi udományos kon e- encián Pozsonyban, 2009. ok óbe 16-án. A publikáció elkészí ésé a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú p ojek ámoga - a. A p ojek az Új Magya o szág Fejlesz ési Te en ke esz ül az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Regionális Fejlesz ési Alap és az Eu ópai Szociális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg. 1 A hazai szaki odalomban legu óbb H AJDÚ M IHÁLY (2003: 17–45) és V ÁRNAI J UDIT S ZILVIA (2005: 17–37) ekin e e á a ké déskö . 50 Ebből az is kö e kezik, hogy szigo úan logikai-nyel i szempon ból nem is lenne el é lenül szükség ulajdonné e, me más aj a nyel i eszközök is el ud- ják lá ni az a sze epe , amelye a ulajdonné be öl . Mégis az apasz aljuk, hogy minden nyel ben an ulajdonné , azaz a ulajdonné min ka egó ia nyel- i uni e zálé. Ez a megállapí ás — annak ellené e, hogy empi ikus hipo ézisnek, azaz meg igyelésen alapuló el e ésnek ekin he ő — ki e jesz he ő a nyel ek ö éne iségé e is, ehá alószínűsí he ő, hogy minden (aká ma élő, aká má kihal ) nyel égebbi állapo ában is lé ez ek ulajdonne ek. A ulajdonné nek min nyel i ka egó iának a kele kezése így magának a nyel kele kezésnek a p oblema ikájához kapcsolha ó. Ha má mos e ö id ki é ő u án isszakanya odunk a példakén hozo ké monda unkhoz, ezek alapján lá ha juk a nyel i egyedí és ulajdonné i és más módjai közö i on os különbsége is. Az u óbbi monda ebbe a á osba ki ejezé- se csakis a kon ex ussal együ ha á ozza meg egyé elműen a jelöl jé , azaz a a a hely e ona kozik, ahol az ado kijelen és éppen elhangzik, agy amely e a szö egelőzmények alapján ona koz a ha ó. Az egyedí és ebben az ese ben ehá kon ex us üggő, s ebből adódóan á ihe ő, s a ilág bá mely á os-nak ne ezhe- ő észle é e alkalmazha ó. A Pozsonyba ezzel szemben a kon ex us különösebb isme e e nélkül is ellá ja az azonosí ó sze epe , mi el az a ulajdonné lexikális a almában ögzí e an. Az pe sze nem állí ha juk, hogy a ulajdonné egyál- alán nem igényli a kon ex us azonosí ó e ejé , hiszen ha például az mondom, hogy Elu azok Sze dahely e, akko ez nemcsak Dunasze dahely- e ona kozha , hanem yi asze dahely- e, D á asze dahely- e és még jó néhány, jelző el meg- különböz e e Sze dahely ne ű elepülés e is, amelyeke a beszélők öbbnyi e jelző nélküli o mában használnak, mi el az ado kon ex us egyé elműsí i a je- len ésüke . De ajon an-e egyál alán jelen ése a ulajdonné nek? E ké dés isz ázása leginkább szeman ikai ke e ben képzelhe ő el, a szeman ika ille ékességé ez ügyben a né nyel i uni e zálé jellege is okozo an elő é be hozza. Csakhogy ha meg izsgáljuk a különböző nyel észe i ku a ási e üle e eknek a né el kap- csola os állás oglalásai , az apasz aljuk, hogy éppen a szeman ika az, amely a legellen mondásosabban nyila kozik a né jelen éses ol á ól. Vannak ku a ók, akik a ulajdonne e jelen és nélküli nyel i elemnek a ják, s áadásul az egyes sze zők ez a el ogásuka a legkülön élébb alapel ek men én, sok éle é eléssel alakí ják ki. Mások iszon a ulajdonne eke a leggazdagabb, legössze e ebb jelen éss uk ú ájú nyel i elemkén é elmezik. Az azonban, hogy a ulajdonné jelen ésé el kapcsola ban milyen e edmény e ju unk, nyil án alóan a kiinduló- pon ól, azaz az ál alunk alkalmazo szeman ikai ke e ől ügg. Mi el pedig a mai és a közelmúl beli nyel udomány a szeman ikai elméle ek sokasága jel- lemzi, nem csodálkozha unk azon sem, ha a ulajdonné e szempon ból aló megí élésében ez a sok élesége lá juk megjelenni. 51 Ha azonban izsgála unk közelebbi, közpon i á gya maga a ulajdonné , s ez elsőso ban min nyel i ka egó iá kí ánjuk jellemezni, aligha ké séges, hogy nem célsze ű e izsgála közegéül olyan elméle e álasz anunk, amely a ulaj- donné jelen ésnélküliségé el számol. Ezzel szemben sokkal e mékenyebb le- he szempon unkból az a el ogás, amely a ulajdonne eke gazdag, s uk u ál jelen éssel endelkező nyel i jelekkén állí ja elénk. A ulajdonné nek e aj a é elmezésé a magya nyel észe i szaki odalomban elsőkén J. S OLTÉSZ K ATALIN ej e e ki észle esebben (1979: 24–33), aki a u- lajdonné jelen éssze keze ének öbb össze e őjé mu a a be. Deno a í jelen é- sen a jelöl e aló ona kozás é jük, amely alapján a ulajdonné i jelso a ilág alamely észle éhez udjuk kapcsolni. A konno a í jelen és a né asszociáció- elidéző e ejé mu a ja, ami az egyes nyel használók ese ében nagyon különböző lehe a ól üggően, hogy a né ől és jelöl jé ől kinek milyen isme e ei annak, hozzá mi éle iszony űzi s b. Nagyon sok ulajdonné közszói elemekkel mu a meg elelés (Kő is-hegy), másokban iszon közszói jelen és a alom nem eje- ződik ki (Deb ecen): a ulajdonne ek jelen éssze keze ében emia on os sze e- pe an az önkényesség és a mo i ál ság mé ékének. A mo i ál ne ekből meg- isme he ő in o máció a alom gazdagabb, min ami a mo i ála lanok a almaz- nak. Mindez J. S OLTÉSZ sze in a né e imológiai jelen ése ejezi ki számunk a, amely megő izhe i a né adásko i a almaka , így a ulajdonné mo i ál sága e ős, in o máció a alma pedig igen elí e lehe : a en i Kő is-hegy- ől — ha nem is já unk o soha — az gondolha juk, hogy olyan kiemelkedés, ahol el- űnően sok kő is a nő. A ne ek e imológiai jelen ése azonban el is homályosul- ha , s ezzel együ nő a nyel i jel önkényességének mé éke, s csökken az in- o mációs e eje: ha alakinek egyál alán nincs isme e e Deb ecen á osá ól, akko pusz án a né megisme ése alapján semmi éle öbble udás nem sze ez- he óla. Az i bemu a o hoz sok ekin e ben hasonló el ogás lá unk megjelenni T OLCSVAI N AGY G ÁBOR nál (2008), aki kogni í szeman ikai ke e ben é elmezi a ulajdonné jelen ésé , amelye alap e ően enciklopédikus jellegűnek a . Ez a jelen és az egyén ilágisme e é ől üggően azonban lehe sema ikusabb, csak néhány ál alános ogalmi jeggyel endelkező, de lehe kidolgozo abb, szám alan észin o máció magában oglaló is. A Bala onszá szó né például egyesek szá- má a csak egy elepülés jelöl, ese leg azzal az isme e el, hogy alahol a Bala- on idékén kell ke esni, mások ehhez számos o ábbi isme e e (jellegze es u - cái , épüle ei , a asú állomásá , Józse A ila halálá , az o endeze VI. né ani kon e enciá s b.) is hozzá udnak endelni. T OLCSVAI N AGY a ulajdonné sze- man ikájának hangsúlyos észekén emlí i a kul u ális s á usá is, amely a né nek a nyel i jel ol a melle a kul u ális megha á ozo ságá hozza elő é be. 3. Ez az össze e ő a ulajdonné kul u ális jelen ése-kén is számon a ha - juk, amelynek a megkülönböz e ésé a né jelen éss uk ú ájában az a apasz ala- 52 unk indokolha ja, hogy a ne eknek a kommunikációban be öl ö sze epé eljes mélységében nem udjuk meg agadni, ha csupán min nyel i jelek e ekin ünk ájuk. A ne eke ugyanis minden más nyel i elemnél e ősebben jellemzi a kul ú- á al aló össze üggésük. Ez más elől úgy is meg ogalmazha juk, hogy a né - használa legalább annyi a kul u ális, min amennyi e nyel i ké dés. Ha különböző nyel ek és kul ú ák né használa á e jük össze egymással, ög ön ki űnik, hogy a nyel i endsze ek és a né s uk ú ák nem mu a nak külö- nösebben e ős pá huzamo . Az egymással gene ikusan össze üggő, okon nyel- ekben — még ha azok jelen ős idő á la ban is annak má egymás ól — öbb- nyi e lényeges sze keze i egyezések mu a koznak meg: példaképpen a magya és az obi-ugo nyel eke emlí he jük, amelyek közö nagy okú hang ani, mo oló- giai, szin ak ikai s b. endsze beli hasonlóságok igyelhe ők meg. E nyel ek ulaj- donné i szisz émái (köz ük a ulajdonne ek ké alap é ege: a személy- és a hely- ne ek) iszon gyöke esen különböznek egymás ól, ami az magya áz, hogy az obi-ugo népek, ille őleg a magya ság öbb é ez ed ó a el é ő kul u ális közegben él. A ogulok és az osz jákok a legu óbbi időkig e mésze i népkén halász- adász-gyűj öge ő éle módo oly a a igen a chaikus á sadalmi o mában él ek, míg a magya ság é ez edes nomadizáló ándo lás kö e ően öbb min eze egy- száz é el ezelő bekapcsolódo az eu ópai kul ú ába, amely a ke esz ény, eu- dális-polgá i ilághoz aló kö ődésé jelen e e. Ebből kö e kezően né kul ú ája az ő kö ül e ő népekéhez (a néme ekéhez, a nyuga i és déli szlá okéhoz s b.) ál nagymé ékben hasonló á, míg nyel e — noha e mésze esen igazodo né- mileg a kö nyező népek nyel éhez is — alap e ően megő iz e e ede i jellegé . Mindez ilágosan mu a ja, hogy a né szisz éma — bá a ne ek is nyel i jelek — nem annyi a a nyel endsze é el, hanem sokkal inkább a kul ú á al mu a szo os össze üggés , s a né endsze ek nagy ö és onalai elsőso ban nem a nyel i, hanem a kul u ális ö és onalak men én húzódnak. Az embe megisme ő e ékenységé el is kapcsola ba szok ák hozni a meg- ne ezés, a né adás ak usá : azzal, hogy az embe ne e ad a dolgoknak, szimbo- likusan a ilág bi okba é elé is jelzi, azaz ily módon a kul ú ája észé é eszi a ilág ál ala megisme és megne eze észle ei . Ez a szi uáció mu a ják be a Robinson- egények azon mozzana ai, amelyek leí ják, hogy a magányos embe ne e ad a kö nyeze ének. Ez nem azé eszi, hogy — amin az a helyne ek alap e ő unkciójakén szokás emlí eni — ájékozódni udjon a ilágban, agy hogy másokkal beszél e használja ezeke a ne eke különböző helyek elidézé- sé e, hanem azé , me ez a kul ú ájának a észe. Az embe ele e azoknak a dol- goknak ad ne e , amelyeke on osnak a , s a megne ezés ál al is ki aka emel- ni a ilágból. Ez az embe i maga a ás igen égi gyöke ű — ahogyan e ől má szó ese : az e ede e alószínűleg a nyel kele kezés homályába ész —, s égig- kísé i magának az embe i nemnek a ö éne é , ezé a ne ekben magának a á - sadalomnak a kul ú ája ögzül. 53 A ne eke az egyén a kul ú a észekén nyel i elemkén isme i meg á sadal- mi-nyel i szocializációja so án, s ezzel együ o málódik az a képessége, hogy elisme i, meg elelően használja őke , ső újabbaka is alko . A beszélőnek ki- alakul egy aj a né kompe enciája, amelyben a kul u ális hagyományok és isme- e ek melle annak más aj a, elsőso ban nyel i jellegű össze e ők is. Az egyéni né kompe encia, amely ehá a né isme e en alapul, öbb éle jeggyel jellemezhe- ő. A legál alánosabb síkja az, amelye az úgyne eze né min ák agy né mo- dellek kép iselnek: ezek a ne ek ől aló legalap e őbb kul u ális, p agma ikai, szeman ikai, mo ológiai udásunka jelen ik. Az egyes beszélők né kompe- enciája egy-egy közösségen belül a né modellek e én ő onalaiban megegye- zik, ez adja a közös né használa alapjá . Az egyéni né isme e e emelle azon- ban igen ap ólékos, észle ező udás is jellemzi, ami abból adódik, hogy a ilág megisme ése és a ne ek hagyományozódása so án magukban a ne ekben igen gazdag, sokszínű udásanyag halmozódik el a ilág ól, a á sadalom ól, más embe ek ől és nem u olsóso ban önmagunk ól. 4. Nyel nek és kul ú ának az embe i iden i ás megha á ozásában alap e ő sze epe an. Nem nehéz belá ni, hogy a nyel i és kul u ális kö ö ségeke mu a ó, dön ően az azonosí ás szolgáló ne ek az egyén önazonosság- uda ában ugyan- csak on os sze epe já szanak. A ne eknek ez a unkciójá iden i ásjelölő sze- ep-nek ne ezhe jük. Legköz e lenebb módon ez a személyne ekhez aló i- szonyunkban mu a kozik meg. A személy és a né szé álasz ha a lan egybe a - ozásá ól anúskodik Józse A ila önéle í ásának isme észle e: „A ha madikos ol asóköny ben azonban é dekes ö éne eke alál am A ila ki ály ól és á e- e em magama az ol asás a. Nem csupán azé é dekel ek a hun ki ály ól szóló mesék, me az én ne em is A ila, hanem azé is, me Öcsödön ne előszüleim Pis ának hí ak. A szomszédokkal aló anácskozás u án a ülem halla á a megál- lapí o ák, hogy A ila né nincsen. Ez nagyon megdöbben e , úgy é ez em, hogy lé ezéseme on ák ké ségbe.” (Cu iculum i ae; idézi: T VERDOTA 1992: 411). Né és személy kapcsola a a különböző kul ú ákban azonban nem azonos módon e em ődik meg. A mode n á sadalmakban a személyné leginkább egy- aj a „címke unkció” é én lesz alaki ne é é: ugyanis alamely né állomány- ból agy hagyományozódás, ö öklés, agy pedig álasz ás u án kapja ki-ki a ne- é . Az ősi kul ú ákban iszon a személy és a nyel i elem áb ázoló jellegének kapcsola a ál al jönnek lé e a megne ezések, s ily módon a nyel i jel min egy a személy képekén unkcionál, amely leí ja, jellemzi ő . Ez a aj a ősinek mond- ha ó né adási o ma pe sze a mai kul ú áka is jellemzi speciális kö nyeze ben: így jönnek lé e például az iskolában agy más kisközösségekben használ a- gad ányne ek. 2 A személyné iden i ásjelölő sze epe azonban ügge len a né - adás módjá ól, és minden személyné aj ának on os elejá ója. 2 A személyne eknek az i el illan o ke e ben aló á gyalásához lásd H OFFMANN 2008. 54 A né nek nemcsak az én azonosí ásában, hanem a személyiség ál ozásában, az egyén iden i ásépí ésében is sze epe an. A ne ek használa á al, módosí ásá- al és új ne ek adásá al ugyanis olyama osan kijelöljük, pon osí juk a helyün- ke a ilágban. Ez az iden i ásépí ő unkció a legköznapibb helyze ekben is meg- jelenik: ha például alaki el megisme ked e Ko ács ú -nak szólí om ő , akko eljesen máskén jelölöm ki a iszonyunka , azaz ilyen é elemben a sajá iden i- ásoma is, min ha az ille ő Pé e -nek ne ezném. Az iden i ásépí ő sze ep nemcsak a személyne ek, hanem minden más né - aj a használa ában is megjelenik. Magá ól is más aka közölni az, aki Bala on helye Balcsi- , Püspökladány helye Püsi- mond, agy Balmazúj á os helye Balmaznyújo k-o emlege . Másképpen jelöli ki a helyé egy közösségben az, aki a DVSC labda úgó csapa á ól beszél, min az, aki a Loki- dicsé i. Amiko pedig alamely ál alunk né sze in nem isme helynek ne e adunk, agy elne ezünk egy hozzánk közel álló á gya (elő o dul, hogy az au ónkkal, a számí ógépünk- kel s b. cselekszünk így), akko ezzel a gesz ussal az ado dolognak önálló iden- i ás is ulajdoní unk, agyis meg e em jük az iden i ásá , de egyú al a hozzá űződő iszony ki ejezésé el a magunké is épí jük, alakí juk. 5. A ne ek kul u ális megha á ozo ságá , iden i ásjelölő és -épí ő sze epé a magya személy- és helyné kincs iszonylag jól isme egy é ez ednyi ö éne e is szemléle esen mu a ja; igaz, a magya ö éne i né ku a ás elsőso ban nem ezek e a kö ülmények e o dí o kiemel igyelme . A né ku a ók é deklődésé őképpen az e imológiai izsgála ok kö ö ék le, a ne ek kele kezésének, szüle- ésének kö ülményei közül azonban mindenekelő a nyel i oldal igyekez ek meg ilágí ani, az is őképpen az alaki ona kozások a összpon osí a. A né - adás kul u ális el é elei e olyko -olyko ö én ek ugyan u alások, ám igazából ezek a kö ülmények há é ben ma ad ak, s ezál al a ö éne i né ku a ás anulsá- gai is csak jó al szűkebb kö ben é ényesülhe ek. Pedig a ne ekben ejlő kul u- ális in o mációk kibon ása szélesebb é deklődés e is számo a ha , különösen abban az össze üggésben, hogy a né ku a ás min sajá os in e diszcipliná is e ü- le számos más udományszak számá a szolgál — min egy segéd udománykén — on os isme e ekkel. 5.1. A ne ek kul u ális megha á ozo ságá aligha mu a ha ja jobban bá mi, min a magya személyné használa jellegének é ez edes ál ozás ö éne e. A magya szókincsnek egye len más al endsze e sem ál ozo meg olyan mé ék- ben, min a személyne eké: ez a megállapí ás nemcsak a né készle egyes ele- mei e, hanem a ne ek egész endsze é e is é ényes. E gyöke es ál ozásnak az okai pedig elsőso ban nem nyel i, hanem sokkal inkább kul u ális ényezőkben ke eshe jük. Ko ai szó ányemlékeink nagy személyné lis ái (például a Dömösi ado- mányle él 1138/1329-ből, a Tihanyi összeí ás 1211-ből) agy a ko szak doku- men umaiban elő o duló összes személyne e közzé e ő Á pád-ko i személyné - 55 á (ÁSz.) anyaga sajá os ke őssége mu a : a hon oglalás kö e ő századokban a magya ság né kincsében meg alálha ók a ándo lások ko ából magukkal hozo elemek éppúgy, min az eu ópai ke esz ény kul ú ában használa ban lé ő ne ek. A legősibb é eg azoké a ne eké, amelyek közszókból alakul ak (gyak an képző- elem segí ségé el), és leí ó jellegük é én öbbnyi e a né iselő alami éle alós agy a né adó ál al kí án ulajdonságá al áll ak kapcsola ban: Kicsid, Gyöngyöd, Ajándék, Ma adék, emél, Á pád, Előd. A hon oglalás elő ől aló né é egbe ezek melle ö ökségi e ede ű ne ek is a oz ak a magya ság a ós ö ökségi kapcsola ainak ük özőjekén : Ákos, Tas (amelyek ’sas’, ille e ’kő’ jelen ésű sza akból szá maznak). Ezekhez a né ípusokhoz a Ká pá -medencebeli meg e- lepedés és az i eni népek kul ú ájá al, nyel é el aló é in kezés ha ásakén ő- leg a ke esz énység kö ében használa os bibliai, ma i ológiumi ne ek csa lakoz- ak, amelyeke a nyel emlékek öbbnyi e la inos o mában emlí enek: Johannes, Laza us, Michael, Jacobus, Pe us. E ne eknek azonban megjelen ek a magya- os o májú á alakí o ál oza ai is: Pé , Pe e, Pe ő a Pe us-ból, Ják, Jákó a Jacobus-ból s b. A né endsze ben megmu a kozó ál ozás nyil án alóan kul u ális ha ás a men égbe, ami az egyén né használa a szempon jából a sajá iden i ásának az á alakulásá is jelen i. A égiségből ennma ad személyne ek né használa i, né szociológiai szempon ból nehezen é ékelhe ők ugyan, a személyné adás ál- alános jellemzői, alamin a különböző kul ú ák együ élésének apasz ala ai alapján azonban joggal gondolha unk a a, hogy alamely személy éle e so án, de aká egy időben is öbb ne e iselhe e egysze e: az , amelye a ke esz ség- ben az egyház köz eműködésé el kapo , ese leg ennek a magya os o májú á alakí o ál oza á , o ábbá leí ó jellegű, agad ányné sze ű megne ezéseke is. Ilyenek e az Á pád-ko későbbi századaiból iszonylag bőségesen an ada unk, mégpedig az úgyne eze dic us-os ne ekben, amelyek ké né nek egy személy- hez aló a ozásá mu a ják: Johannes dic us Va yu, azaz ’a Va jú-nak mondo Johannes ( agy János)’. Ez a né iszony, hogy udniillik egy-egy személynek öbb megne ezése is ol , azonban má a legko ábbi idők ől ennállha o , aho- gyan ez a gyak an idéze példák is mu a ják: Is án ki ály e ede ileg a Vajk ne- e isel e, míg apja, aki a ke esz ségben ugyancsak Is án le , Géza né en ol isme . Az egyén szin jén a né iden i ás ál ó, ille e ez ki ejező sze epé a égiség- ben pe sze csak igen i kán lá ha juk megjelenni az í ásos emlékekben, ha á o- zo an megmu a kozik iszon ez a olyama a né állomány egészében, amely- ben egy e jobban há é be szo ul az ősi é eg, és ke ül mindinkább megha á ozó sze epbe a ke esz ény né kincs. E mögö — min má a ól szó ol — kul u á- lis okoka apin ha unk ki, amelyek a nyel i elemek használa ának ál ozásában es esülnek meg, s ebből adódóan a személyne ek nyel i e ede e, e imológiai szá mazása nem kapcsolha ó össze a ké déses ne e iselő személy (anya)nyel- 56 é el, ami egyú al az is jelen i, hogy a személyné nek nincs köz e len nyel i- e nikai o ásé éke. A középko későbbi időszakában, dön ően a 14–15. században lé ejö ő csa- ládne ek kialakulásá a szaki odalom öbbnyi e azzal magya ázza, hogy ez az egyne űség iszonyai közö a pon osabb megkülönböz e és, az egyé elmű azo- nosí ás igénye hoz a lé e. Ez a megállapí ás szélesebb össze üggésben igaz is lehe ugyan, de a né ada ok nem el é lenül igazolják, hogy a ál ozás egyedüli mozga óe eje az elkülöní és szándéka le olna. E jelenség magya áza ában nem szabad ugyanis a ól sem meg eledkezni, hogy Eu ópa-sze e ez a olyama a- lami el ko ábban zajlo le, min Magya o szágon, s nálunk ennek a kul u ális ha ásá al is el é lenül számolni kell. A személyne ek iden i ásjelölő sze epé e még számos példá hozha nánk el, ezek közül i csak ké o ábbi ese e emlí ek meg. Az iden i ás ál ás igényének ele ősödésé jelzi a 19–20. századi né magya osí ási hullám is, amely elsőso - ban a családne eke é in e e, 3 de megmu a kozo a ke esz né állomány á alaku- lásában is. Az én meg ál oz a ásának, a ényleges ől el é ő megjelení ésének szándéka munkál a mű ész- és az álne ek használa ában is. 5.2. Bizonyos helyné ípusoknak ugyancsak e ős iden i ásjelölő sze epük ol a magya né ö éne so án. Különösen é ényes ez a személyne eknek a helyne ekben aló használa á a. Ennek legősibb, Eu ópában csakis a magya ság né adásá a jellemző o mája a személyné minden o máns (u ó ag agy képző) nélküli helyné i elő o dulása (Ják, Üllő). E ne ek leg őbb unkciója kezde ben aligha a hely azonosí ása, egyedí ése lehe e , hanem sokkal inkább az ol , hogy ki ejezze a e üle bi oklásához, használa ához aló jogo . A hon oglalás ko i magya kul ú á a szóbeliség jellemez e, s az éle bizonyos e üle ein, például a jog, az állami ányí ás ké déseiben az í ásbeliség csak igen lassan, é századok ala szo í o a há é be a szóbelisége . Ilyen kö ülmények közö a személy és a hely ne ének azonossága a nyel használa e eje é én jogi ki ejezője is lehe e a személy és a hely össze a ozásának. Ami pedig ennek a nyel i meg alósulási o májá ille i, ez sem különleges, egyedi jelenség nyel ünkben, hiszen a sze- mélyne ek helyné i me onimikus használa ához hasonlóan a ö zs- és népne e- ke (Megye , yék; Besenyő, Ho á ), de emelle nö ények, álla ok megne ezé- sei (Komló, Szil; Sas), más helyek, épüle ek ne ei (Sá ospa ak, Tapolca ’ íz’ > ’ elepülés’; Ke ekegyház ’ke ek alakú emplom’ > ’ elepülés’) is használ ák a ko ban (ső később is, ma is) elepülések megne ezésekén . Az , hogy az Á pád-ko ban a személy ne ének a hely megne ezésében aló megjelenése milyen nagy jelen őségű lehe e , néhány isme példa is szemléle- esen mu a ja. Anonymus például a ól udósí , hogy Is án ki ály a lázadó Aj- 3 Ennek a ké déskö nek a legújabb össze oglalásai: K ARÁDY –K OZMA 2002, F ARKAS 2009, F ARKAS –K OZMA 2009. 57 ony ellen Csanád ezé küld e a Ma os mellé, aki győzelme u án a legyőzö zendülő á ába ül e e megpa ancsol án, hogy a hely ezu án ne Aj ony-nak, ha- nem Csanád-nak ne ez essék. Hogy a ö éne nek ol -e alóságalapja, agy in- kább P. magis e gazdag an áziájának a szüleménye, az a mi szempon unkból nem lényeges, me e ől ügge lenül is személy és hely szo os összekapcsolódá- sá mu a ja a ko abeli embe uda ában. A a is an példánk, hogy személy és hely ne ének egybecsengésé bi oksze zés e is megp óbál ák elhasználni. A 14. században él Becsei Im e a Becse-Ge gely nemze ségbeli Bo ispán egyko i bi okai ö öklö jogon kö e el e, és e kö be az Al öld déli észén minden Bo -, Ba -, Pa - kezde ű ne e be on , ső hasonlóan hangzó elepülések ne é ilyen i ányban meg is ál oz a a: így le a Bod og á megyei Po alá-ból Bo alja- (szen pé e ) ( ö. Gy. 1: 726). Hasonló ö ek ések — má a égiségben is — nemcsak egyénekhez, hanem in ézményekhez is kö he ők. Aligha lehe ké séges — ahogyan a en iekben is lá uk —, hogy a magya személyné használa ban a ke esz ény né kincs meg- honosí ása és el e jesz ése az egyház elada a, on os külde ése ol . Az egyháziak emelle azonban a magya helyne eken is aj a hagy ák a kezük nyomá . A Ti- hanyi alapí óle élben 1055-ben ké olyan bi oko is adományozo a ki ály az apá ságnak (Disznó alu Somogyban és Ma os- Tolnában), amelyeke később (az egyike má 1211-ben) Apá i-kén emlí enek. A ulajdonos ál ás ellené e a né azonosí ó unkciójában e ede i o mában is gond nélkül működhe e olna o ább, ső a né ál ás a kommunikációban á mene ileg még za a is okozha , ezé nemigen gondolha unk más a, min hogy az egyház iden i ásépí ő ö ek é- se alighanem sze epe já szo ezekben a né ál ozásokban. Az egyház e ékeny sze epé mu a ja az Á pád-ko ége elé megjelenő és egy e gyako ibbá áló né ípus, a emplomcímből alakul elepülésne eké (Szen pé e , Szen má on) is. E Nyuga - és Dél-Eu ópában ugyancsak népsze ű ne ek egy észe nálunk ala- mely ko ábbi elepülésne e ál o el. Az egyház min a kul ú a ál ás ő le é- eményese az ál ala kép isel ideológia mege ősí ésé e min egy „ elül ől” e - jesz e e el ez a né ípus a magya né endsze ben, elsőso ban az új aj a egyéni és közösségi iden i ás uda kialakí ása és mege ősí ése ége . 6. A en i magya né ö éne i példák eményeim sze in jól szemlél e ik mindaz , ami előadásom első elében a ulajdonne ek iden i ásjelölő és -épí ő sze epé ől ál alánosságban elmond am. Ez a unkció szo osan kö ődik a ulaj- donne ek kul u ális jelen éséhez. K ISS L AJOS , a Ká pá -medence helyné kin- csének ki áló isme ője e é ség e ona kozóan nem kis kese űséggel állapí o a meg a ha alom és a allás iszonyának középko i el é pa a azeál a az , hogy cuius egio, eius nomen (1992), agyis: a ha alom ö ekszik a ne ek bi oklásá a, be olyásolásá a. Ha alom és kul ú a kapcsola á isme e ez az össze üggés meg- ogalmazha ó a kul ú a és a ne ek ona kozásában is: cuius cul u a, eius nomen, ami az jelen i, hogy azok az in ézmények és személyek, akik a mindenko i kul-